GLASILO OSVOBODILNE FRONTE ZA OBMURSKE OKRAJE 11. a szám — II. Evfolyam Murska Sobota, 1950 március 21. Ara 2 din Szavazzunk a Felszabaditó Front képviselő-jelöltekre - a szocialista hazánk kiépitésére! A NÉPFRONT VÁLASZTÁSI FELHÍVÁSA! Munkások, parasztok és dolgozó inteligencia! Katonák és katonatisztek! 1950 március 26-án lesznek a Federális Jugoszlávia Népi köztársaságában általános választások. A jugoszláv nemzetek, kik a Párttal és Titó elvtárssal az élén végigharcolták a dicsőséges és gyözelmes felszabaditó háborut, és kik már ötödik éve kitartóan és hősiesen épitik az uj szocialista hazát, büszkén fogják teljesiteni állampolgári kötelességüket és megválasztani államunk legmagasabb szervének képviselőit. A Szlovén Népi Köztársaságban 897.114 választó fogja megválasztani 65 képviselőjét, s ebből harmincat a Népek tanácsába, harmincötöt pedig a Szövetségi tanácsba. A Jugoszláv Népfront Végrehajtóbizottsága, közösen a többi tömegszervezetekkel, már kiadta választási felhívását, amely minden állampolgárnak szól. Erre a felhivásra támaszkodva felhívja a szlovén Népfront minden állampolgárunkat, hogy a választáson résztvegyen és szavazzon a Népfront jelöltjére. A Szlovén Népfront, mely a Szlovén Komunista párt vezetésével már a felszabaditó harcok alatt — a történelemben először — egyesitette nemzetün minden megbizható erejét és óriási többségét a munkásnép egységes táborába és a háboru után megerösödve vezeti a szocializmus epitésének gyözelmes harcában, biztosan elvárja, hogy a szlovén munkástömegek egyöntetően eleget tesznek a felhivásnak. Szlovén állampolgárok! Büszkék lehetünk mindarra, amit szlovén hazánk tett a jugoszláv népek felszabaditó hárcáért, éppugy, mint arra a munkára, amelyet az ujjáépítés folyamán végeztünk és végzünk a szocializmus építésének érdekében, a közös jugoszláv hazáért. A jugoszláv nemzetek egységének és testvériségének fogalmát a szlovén dolgozók helyesen értelmezték becsülettel végrehajtották, minden feladatot melyeket, mint iparilag fejlettebb köztársaságban élőbnek végezniők kellett a jugoszláv szocialismus épitése közben. Képviselőink a szlovén nép egységes akaratát kifejezve közremüködtek mindazoknál a feladatoknál, melyek a felszabaditó harcok és népi forradalmunk vivmányait megerősítették. A FLRJ alkotmánya és minden népköztársaság alkotmánya a földreform, a gyárak, bankok, nagykereskedések és közlekedési eszközök államosítása, továbbá áttérés a tervszerü gazdálkodásra megerősitette és fejlesztette a népi köztársaságok önkormányzatát a federális állam erösítésének irányában a szocialista demokratizmus elveinek szellemében, — a munkásvisszony és társadalmi biztositás rendezése és még számos más dolog a Szövetséges Tanács eddigi munkájának jelentős gyözelmét, bizonyitják, s a jugoszláv nemzetek közös akaratának kétségtelen bizonyitékai és népköztársaságaink egységes, lekiismeretes politikájának eredményei, amelyeknek céljuk közös hazánk dolgozóinak életét jobbá tenni. Szlovénia dolgozói gazdasági és társadalmi közösségekbe tömörülve, a többi jugoszláv nemzetekkel sokat fáradtak ezekért az eredményekért és vivmányokért. Mélyen megvoltak győzödve arról, hogy csakis egységes és erős Jugoszlávia lehet fennállásunk és fejlödésünk biztosítéka és hogy csak nemzeteink igazi egysége jelenthet akadálynélküli fejlődést. 1947 őszén a Tengervidék nagyrésze, amely több mint 25 évig idegen járom allat szenvedett, egyesült Szlovéniával. Ez a tergervidéki népek és az összes jugoszláv nemzetek harcának és vezetőségünk erélyes fellépésének eredménye. A nyugati imperialisták és a szovjetvezetők hibájából még tizezer Szlovén maradt hazánk határain kívül Korosban és Itáliában. A Szlovén Népfront a testvéri nemzetekkel karöltve harcol és harcolni fog felszabaditásukért és nemzeti elnyomásuk ellen, amelyek az osztrák és olasz uralom alatt élnek. A négy esztendő, amelyet a mi első nemzetgyülésünk most lezárt, eredményes munkát jelent azoknak a feladatoknak elvégzésében, amelyek szükségesek szabad, demokratikus szocialista hazánk fejledősébez. Szlovén köztársaságunk dolgozó népe! Az elmult négy esztendő miden sikere a politikai és társadalmi élet demokratizálásáért vivot kitartó harcunk eredménye. Mindezek az erőfészitések és sikerek karőltve voltak egymással és egymástól fügöttek. Érthhtő, hogy a gazdasági feladatok voltak előtérben. A háboru utáni romokban fekvő ország, a gazdasági és tehnikai elmaradottság dolgozóinktól hősies erőfészitéseket követelt. Dolgozóink a Komunista Párt és Titó marsai vezetésével minden emberfeletti erőfészitést, túlléptek a terveket. Ha-minden emberfeletti erőfészitést tulléptek a terveket. Hazánk egy nagy munkahelyé vált, amelyben egymással versenyeznek a jobb és gyorsabb eredményekért munkásaink, ifjuségunk, önkéntes és frontbrigádjaink, asszonnyaink és szakszervezeteink, röviden munkaképes népeink óriási többsége. Mint a többi köztársaság, ugy Szlovénia is kidolgozta 1947-ben a jugoszláv gazdaságiterv keretében saját tervét. A terv végrehajtása dicsőségévé és büszkeségévé vált Szlovénia dolgozóinak. A Népfrontban egyesülve végeztek önzetlen és áldozatkész munkájukat azzal a meggyőződüssel, hogy saját erejűnkkel kell biztositanunk jugoszláv hazánk függetlenségét és lehetővé, tenni a kultura békés fejlődését. Ebben a nagy gazdasági harcban Szlovéniában kitűnt 34370 újító és rohammunkás. Titó ötéves tervét 164 dolgozóink 3 év allat teljesitette. Vállvetve bányászainkkal, gyárierdei és földmunkásainkkal hereolt dolgozó inteligenciánk, aki főleg a tehnika terén ért el hatalmas eredményeket. A Szlovén Népköztársaság területén nőttek és nőnek hatalmas gyári kombinátusok és gyárak, villamközpontok, távvezetékek, közlekedési eszközök, erdőipari gazdaságok, állami birtokok, földmegmunkáló szövetkezetek stb. Litostroj, Strnišče, Jesenice, Maribori sziget, Vuzenica, hidrocentral Medvode, Moste és Savica, Velenje uj szövőipari, bőripari, kémiai és élelmiszergyárak, sok régi gyár kiszélisétése minden dolgozóink büszkesége és érős akaratuknak bizonyitéka. Szlovénia, mint ipárilag aránylag jobban fejlett köztársaság, tovább fejleszti iparát és lakosságunk 55% -át más gyárakban foglalkoztatja. Mindezeket a sikereket abban a tudatban értük el, hogy a mai szerényebb életmód árán kell leraknunk a szocialista jővő alapjait. Minden gazdasági feladat elvégzése közben Szlovénia szem előtt tartott a közös állami érdekeket és megértette, hogy Jugoszlávia minden köztársaságának arányosan kell fejlődnie. Az ipari fejlődéssel egyvoualában kezdte meg fejlődési útját Szlovéniában a földmivelő osztály is azzal az elemi feladattal, hogy többtermeléssel elégitse ki a dolgozók igényeit. Az állami birtokokon szövetkezeti és privátgazdaságokban emelik a termelést, a szövetkezetek minden alaku nővekedése utat mutat a szocialista földmegmunkáláshoz. A kis és középparasztok többsége a Népfrontban tömörülve helyesen értelmezte a kötelező leadás politikáját. A tudományos és kulturális intézményeket kiszélesítették és ujakat allapitottak. 42 uj tudományos intézetben, főiskolákban, 59 közép és alsófoku szakiskolában, 220 gimnáziumban és hétévi folyamu elemiben nevelik hazánk gazdasági és társadalmi életének jövendő harcosait. Az ujonnan alapitott müvészeti főiskolák, alsóbb iskolák és a tehetséges müvészekről való gondoskodás biztositja a müvészet szabad fejlődését. A népi hatalom, a Párt és az egyesületek szervei, a szakszervezetek az elmult években sokat fáradoztak dolgozóink müveltségének fejlesztésén; számos uj müvelődési kör, könyvtár, énekház, drámai és táncesoport népegyetemi és estiiskolák bizonyitják az elért eredményt. Éppugy megerősödtek testnovelési egyesületeink és az utolsó időben jelentős eredméyeket értek el itthon és külföldön. Midőn a Népfront kiemeli dolgozó népünk egyes kiváló eredményeit ebben a választási felhivásban, ezt azért teszi, mert az összes választók előtt és az egész nyilvánnosság előtt ezeknek az eredményeknek fényesen ujonnan rámutat arra, hogy hazánk a helyes uton haladva fáradhatatlanul építi a szocializmust. Mindezek mellett a Népfront nem takargatja a nehézségeket és hibákat, melyek a múltban történtek. Ahogy állami és politikai vezetőink mindig őszintén megmutatták a való helyzetet, ugy nemzetközi mint hazai viszonylatban, éppugy a Népfront is a Párt vezetése alatt megállásnélküli felvilágositásokkal, politikai neveléssel próbálta kiküszöbölni a hibákat és népi szerveinket a nép érdekeinek minnélhasznosabb szolgálatába igyekezett állitani. A Népfront megvan győzödve arról, hogy tagjainak százezrei, munkások, parasztok, tisztviselők és a dolgozó inteligencia, akiknek eddigi munkájáért minden elismerés jár, elég tudják választani a nehézségeket és hibákat lényeges kérdéseitől, amelyeket vezetünk és vezetni fogunk a megkezdett uton. Azért a mostani választásokon legyen a választók részvétele a szlovén köztársaságban annak a bizonyitéka, hogy ismerik nehéz, de egyedül helves harcunkat, amelyet szabad szocialista hazánk kiépítéséért vivunk. Városaink és falvaink dolgozó népe! Munkások, parasztok és munkás inteligencia! Midőn a mostani választások előtt megállapitjuk az eljővendő évek feladatait, köztársaságunk minden állampolgárának, politikai és társadalmi szervezetének és minden egyénnek, ki a népi hatalom keretében dolgozik első kötelessége, hogy a szocialista építés eddigi kipróbált módszereinek alapján harcol —, Jugoszlávia további megerösítéséért. Elmélyitett testvériség és egység jelent biztositékot Szlovénia további fejlődésének is. Ahogy a mindennapi munkában az akadályok leküzdésével és a hibák kiküszöbölésével emelyek a dolgozó ember anyagi és kultura nivóját, ugy fogunk ebben a hitben mindent megtenni a scocialista hazánk épitésében. A jugszláv nemzetek széttéphetetlen harcos testvérisége szült meg a felszabaditó harcok gyözelménél és a népi forradalomnál. Ugyanaz a testvériség, a mi konkrét politikánkban mentett és acélozott meg minket, a Szovjet Unió a Tájékoztató Iroda többi államának áruló támadások. Nemzeteinknek ez az egymásrautaltsága kétségtelen zálago a szabad, szebb jövőnknek. A Népfront a választások előtt nem igérget. Ahogy a közelmultban minden siker dolgozóink kezéből fügött, éppugy a jövó is az ő kezükben van lerakva. A nép megválasztott képviselőinek, továbbá politikai és állami vezetőségünknek feladata, hogy a dolgozó nép szolgálatában átérezve felelőségének nagyságát ugy a bel- mint külpolitikában minden kompromisz nélkül csak a nép érdékeit tartsa szemelőtt. Ahogy a Jugoszláv Népfront Végrehajtóbizottsága a választási felhivásban felszólitotta a faluk és városok dolgozóit a jövendő feladatok elvégzésére, ugy minden jelöltnek köteleségévé tette, hogy az uj nemzetgyülésben minden erejüket latbavetve dolgozzanak a választokkal együtt Jugoszlávia és a szlovén köztársaság népeinek jelöltéért. Az első ötéves terv eredményes megválositása, az ipar további megszilárditása, a nyersanyag források mindenoldalu fejlesstése, a természeti kincsek minnél tökéletesebb kihasználása, a vidéki gazdaságok fejlesztése, a vidéki nyersanyagforrások kiszélésitése, a kiviteli terv, amelyek a behozatalt lehetövé teszik, teljesítésé, a kisipar fejlesztése, a munka jobb szervezése, a munkafegyelem rendezése, a munkaszó megrögzitése, uj munkaerők mozgositása, a belső tartalékok helyes felhasználása, a szakmunkások minnél gyorsabb kiképzése, a szocialista versenyek terjedése, az ujitások, megtakaritások és rohammunkás növekedése, az előállítási eszközők kihasználásával az előállitási költségek csökkentése, lelkümeretesebb bánásmód a népi vagyonnal szemben, a munkás ellátás megjavitása, a munkáslakások gyors felépítése; a földmegmunkálás mindenoldalu fejlesztése, a tehnika felhasználásával, a szövetkezetek megerősítése, az állatállomány gondozása és növelése, az erdők gondozása és helyes kihasználása, a gyorsabb erdősítés, az önálló gazdaságok jobb ellátása földmegmunkáló eszközökkel és mütrágyával. A földmegmunkáló szövetkezetek megnagyobbitásával és megerősítésével a szociálisgazdalkodás fejlesztése, a népmüvelés még nagyobb fokozása, még tágasabb lehetőségek a kultura fejlesztésében; a tudományos intézmények még szélesebbkörü támogatása, gondoskodás a tudományok, és kultur-munkásokról Az egészségügyi szolgálat javitása, az egészségügyi intézmények kiszélesitése, a társadolombiztositás további javitása és fejlesztése ennek fokozatos kiterjesztése hazánk minden dolgozójára, az anya és csecsemő-védelmi intézmények gyorsabb fejlesztése és tökéletesitése. A szocial-demokrácia további megszilárditása, a népi bizottságok további erősítése, a szakszervezetek és munkásbizottságok szerepének erősitése, a földmegmunkáló szövetkezetek demokraciájának nővélése. A közvényesség éber örzése, állampolgárainknak, mint a a szocialista haza épitőinek szerepét minnél inkább emelés, mert aki kötelességét teljesiti a közösséggel szemben, annak a közösség is adósa, s ezt az adosságot azzal rója le, hogy elismeri, tiszteli és megjutalmazza dolgozóinkat munkájuk, képességük szerint és becsüli a szocialista állam szabad, állampolgárainak jogait. Békeszerető közremüködés a világ minden nemzetével az egyenjoguság, közös megbecsülés és a függetlenség tiszteletben tartása alapján, hazánk gazdasági és politikai függetlenségének éber örzése, harc hazánk belügyébe való idegen beavatkozás és az idegen kényszer ellen, hazánk védelmi erőinek erősitése a harci készség állandó fejlesztése, és a Jugoszláv Hadsereg erejének növelése. Szlovén férfiak és nők! 1950 március 26-án a választások eredménye kell, hogy annal a kétségtelen bizonyitása legyen az egész világ előtt, hogy dolgozó népünk tántorithatatlanul akar haladni a már megkezdett uton előre. Nincs az a hatalom, amelyik el tudna szakitani bennünket attól a kemény elhatározásunktól, hogy az ediggi eredmények alapján, nehéz harcaink értékes tapasztalataival a Párt és Titó elvtárs vezetése mellett véglegesen kiépitünk egy olyan szocialista hazát, amilyent magunk kivánnunk. Azért szavazzatok mindnyájan a Népfront jelőltekre! Szavazzatok mindenütt a Népek tanácsának egységes listájára, amelynek hordozója Edvard Kardelj. Mindnyájan a választásra, nemzeteink jó létéért és boldogságáért, jugoszláv hazánk további fejlődéséért, szlovén köztársaságunk szebb jővőjéért! Éljen a jugoszláv Federativ Népköztársaság! Éljen a szlovén Népköztársaság! Éljen a Jugoszláv Komunista Párt! Éljen Szlovénia Komunista Pártja! Éljen a Jugoszláv Hadsereg, szabad, szocialista építésünk éber őrzője! Éljen Szlovénia Népfrontja! * Éljen a Jugoszláv Népfront! Éljen nemzetünk tanitója és vezetője Titó! 2 oldal »LJUDSKI G L A S « Murska Sobota, 1950 március 21. A murska-sobotai jàràs jelöltje Kránjec Misikó irò A murskasobotai járás népe a Szövetségi Tanács képviselőjelötjéül Kranjec Miskót választotta. Látásból, irói és politikai müködéséről ismeri őt az egész Prekmurje. Lendva mellett, Velika Polanán született. Mint a háboru előtt legtöbb prekmurjei ember, úgy az 5 édesapja is szegény szezonmunkás volt. Ifjú éveit szülőfalujában élte le, ahol a falusi proletárizmus min- den nyomorát megizlelte. Tanitói felkarolták a tehetséges gyermeket, s igy került Miskó Polanáról a ljubljanai gimnáziumba. A gimnázium 8 esztendeje és a későbbi egyetemi évek alatt számtalan alkalma volt megismerni a szegény diák nehéz életét, a kapitalistarend igazságtalanságát, amelyben az embert nem értéke, hanem vagyona szerint becsülték. Ez élesítette irói tehetségét Nem gondolkozott azon, hogy melyik oldalra álljon, irjon-e novellákat és regényeket azért, hogy ezekkel szórakoztassa az urakat, vagy irjon-e azért, hogy utat mutasson az elnyomottaknak a szebb jővő felé. Már első munkáiban az utóbbit választotta, s ehhez hű maradt a mai napig, s igy vált a mai szlovén irók egyik legkiemelkedőbb alakjává. Aki megakarja ismerni a prekmurjei népet, ezek szenvedéseit és erőfeszítéseit, nyuljon Kranjec Miskó könyveiért, s világos képet kap a népről. Minden munkájából kisugárzik az emberekbe vetett hite, s bizalom egy olyan társadalmi rend iránt, amelyben ember nem használja ki embertársát és amelyben nincs gyülölet a nemzetek között Termékeny és jelentős irodalmai munkáságáért már számos elismerést aratott, az idén pedig kitüntették a Jugoszláv Népköztársaság munkarendjének I. fokával. Kránjec Miskó a politika téren is hosszu ideje müködik. Már diákéveiben megszervezte a haladó prekmurjei ifjúságot és harcolt az akkori plébános Klekl ellen, aki magát a Prekmurje korlátban politikai és kulturális vezetőjének tartotta. Olyan hatalmasságok, mint amilyenek Klekl, Benko és Hartner voltak, akiknek kezükben volt a pénz és a csendőrség, Miskó nem győzhetett, de mégsem szünt meg harcolni ellenük. A tanulóifjuság mellett a falusi proletár-ifjuság szervezését is megkezdte. Ebben a munkájában szép eredményeket ért el, különösen 1934-ben, amikor a Komunista Párt megbizta a »Ljudska pravica« szerkesztésével. A lapot a dolnjalendavai Balkányi nyomdában nyomtatták. Mivel a lap szembetünően harcolt a kisemberek jogaiért, a lapot többször lefoglalták, Miskó után nyomozni kezdték, felelősségre vonták, s a csendőrök lehetetlenné tették az ujság szabad terjesztését. Miskót behivatták katonának, s nem röviditették meg neki, mint általában a diákoknak, a katonaiszolgálat idejét. 1939-ban ellenségi programmal lépet fel mind a két prekmurjei járásban. Nem engedték meg, hogy gyüléseket tartson, amely gyüléseket pedig a törvény értelmében engedniök kellett, csendőrökkel ellenőrizték. A csendőrök feljegyezték Miskó minden szavát, s felirták mindazokat, akik a gyülésen résztvéttek s később nyomoztak utánuk. Minden akadály dacára, szépszámu szavazatot kapott, s nem ban a kormány jelötjét Bajlecot le gyözte volna. Mivel továbbra is a nép jogaiért harcolt, a'királycsendőrség a háboru kitőrése előtt letartoztatta. Midőn a német, majd a magyar fasiszták uralkodni kezdtek Prekmurjéban, résztvett az ellenálló mozgalomban, amelyet a Párt vezetett, azután elment a partizánok szabadföldjére, ahol ismét a »Ljudska pravica« szerkesztőségénél dolgozott. Életének és munkáságának e rövid ismertetéséből láthatjuk, hogy miért állitotta a Népfront Kránjec Miskót a murska-sobotai járás jelötjéül. Kérdezzük: mi magyarok szavazhatunk Kránjec Miskóra, a murska-sobotai járás jelöltjére? Erre a kérdésre minden magyar egyhanguan és lelkesen válaszolhatja: igen, mégpedig százszázalékig. Miért? Azért, mert ő képviseli járasunkban Tito politikáját, amelynek alapkőve a dolgozó népek és minden békeszerető nemzet egysége és testvérisége. Ez a politika nem. maikeletü, midőn Jugoszláviát minden oldaról izolálni akarják, hanem ez a Népfront lényege már a világháboru idejéből és a háboru előtti időkből. A testvériegyütmüdödés szocialista lényegét a Párt vezetése alatt Kránjec Miskó már a régi Jugoszláviában is helyesen értelmezte. Midőn ellenzéki programmal feliépet a régi Jugoszlávia monarhofasiszta jelöltjével szemben, helyettese egy dolnjalendavai környéki magyar, Simonka Pál volt. Emiat a nacionalisták szemére hánytak, hogy a ss eladja a magyaroknak. Ez természetesen nem igaz, mert hisz Kránjec Miskó szlovén és a Prekmurjét senki nem adhatja el senkinek, viszont a Komunista Párt elvei alapján jól tudta, hogy a Prekmurjéban a szlovénekkel egyenlő jogokat kell élvezniők a magyaroknak is és azért helyes, ha helyettesét a magyarok soraiból válassza. A háboru alatt sok szenvedést okoztak neki a magyar fasiszták. Elfogatási parancsot adtak ki ellene és jutalmat igértek annak, aki elfogja. A csendőrök életére törtek, csaladját letartoztatták és családjának egyik tagja intem áló táborban meghalt. Hacsak leheletnyi nemzeti gyülölet lenne benne, bosszut álhatna, de ezt nem tette és nem is teszi, mert vele nem bántak rosszul a magyar dolgozók, hanem a fasiszták, akik pedig mind egyformás, bármely nemzethez tartoznak is. Mint szegény földmivesszülők gyermeke, mindig egyformán küzdött a jugoszláv és magyar kizsákmányolok ellen és harcolt a dolgozónépek szövetségéért, nem tekintve azok nemzetiségéért. Kránjec Miskó a parlamentben mindig olyan törvényeket szavaz, amelyek biztositják Tito Jugoszláviában a magyarság jogait. Ezért a murskasobotai járás magyarjai nyugodt lélekkel és örömmel szavazhatnak az olyan jelőtre, aki a háboru ellőtt és ma is a nemzeti egyenjoguságáért harcol. Helyetesse Benkó Alajos, doklezsovjei kisgazda fia, aki jol tudja, hogy a nemzetek közöt nem szabad széthuzásnak lennie, ahogy azt ma az imperialisták mellett a Tajékoztató Iroda is szeretne. Mint rendkivül önzetlen és áldozatkész aktivista a murskasobotai járás alelnöke A prekmurjei Felszabaditófront választási felhivàsa amagyar kisebbsèghez A március 26-iki választások alkalmával az országunk legfelsőbb szervezetébe — az országházba, — a jugoszláv népek az összes kisebbségekkel együtt ujból bebizonyitják odaadásukat a Felszabaditó Front iránt. Jugoszlávia valamennyi népei a Front jelöltjeikre szavaznak. E választások az ötéves terv kivivásának nehéz küzdelmei és a jugoszláv népek és kisebbségek ellenségeinek leleplezése között folynak. A Felszabaditó Front felhiv titeket is, magyar kisebbség, mint Jugoszlávia egyenjógu állampolgárait, szavazzatok március 26-án a többi jugoszláv népekkel együtt a Front jelöltjeire! Ezzel újból bebizonyítjátok hitieteket és szeretetteket a mi federativ köztársaságunk iránt. Munkások, munkásasszonyok! Parasztok, parasztasszonyok! Asszonyok, tüzoltók, mesteremberek! Magyar kisebbség ifjai! Szavazásotokkal a Front jelöltekre bebizonyitjátok, hogy a front politikája az országunk szocializmusának kiépitésén és a kisebbségek iránt helyes. A népi hatalom lehetővé tette, hogy a saját nyelveteken beszéhetek, a gyermekeitek magyar iskolákban tanulnak, magyar ujságok és egyébb lapokat saját nyelveteken olvashattok. Mindenkinek jógában van a kulturális és politikai életben közremüködni. A Felszabaditó Front elvárja titöletek is, magyar, kibebbség, hogy 100%-san megjelentek a választásokon és 100%-san a Front politikájáért szavaztok. Ezzel bebizonyitjátok hogy egyettértetek a Népi hatalmunk, a Jugoszláv Komunista Párt és a , szeretett Titó elvtárs politikájával. Éljen a Jugoszláv Népfront! Éljen a Szlovénia Felszabadító Frontja! Éljen a Jugoszláv federativ Nép-köztársaság! Éljen a jugoszláv népek és kisebbségek egyenje ága! Mit kell tudnunk a választásokról ? A népi képviselőházba FLRJ való választásoknál két házat fogunk választani és pedig szövetségi tanácsot és nemzeti tanácsot. A nemzeti tanácsba 30 képviselőjelölt lép fel, Edvard Kardelj elvtárssal az élén. Ezt a jelőlőlistát a választók egészben szavazzák meg. A szövetségi tanácsba pedig minden járásban egy keprviselőt és egy helyetest választunk. A választóhely ilyképpen fog kinézni: az egyik oldalon lesznek elhelyezve a szövetségi tanács képviselójelölt urnák és a listanélküli urnák, mig a másik oldalon a nemzeti tanács képviselőjelölt urnái és a listanélküli urnák, ugy hogy minden szavazó kétszer fog szavazni. Minden szavazó, amikor a szavazóbizottság elé jön, megmondja a nevét és amikor a szavazóbizottság elnöke megállapitja, hogy a választók névsorra rendben be van vezetve, megmagyarázza a választás módját, átadja a választó golyót, amelyet a jobb kezébe véve az asztalhoz lép, amelyen a szövetségi tanács képviselőjelöltje urnája van. Minden szavazónak be kell dugnia a kezét mind a két urnába, azaz a képviselőjelölt és a listanélküli urnába. Szavazás után a szavazó megmutatja az üres kezét annak jeléül, hogy a szavazatot leadta. Ezután ujból az asztalhoz lép, ahol a szavazóbizottság elnöke egy másik valásztógolyót ad, amellyel a másik asztalhoz lép, ahol a nemzeti tanács képviselőjelöltje urnája van és megismétli az előbbi eljárást, azaz bedugja a jobb kezét mind a két urnába, miután a szavazóbizottságnak megmutatja az üres jobb kezét. Ezután elhagyja a szavazó helyiséget. A választások titkosak és közvetlenek, minek folytán minden szavazó csak személyesen szavazhat. Ha a szavazó valamely testi hibája folytán nem bir a jobb kezével szavazni, ugy szavazhat a bal kezével. Ha pedig a szavazónak nincs keze, ugy helyette a szavazatot leadhatja más személy, amiről azonban a szavaz óbizottságnak jegyzőkönyvet kell A dolnja-lendavai jàràs jelöltje Horvàt Ivàn A prekmurjei emberek élete mindig nehéz volt. A gróftól a falusi kereskedőig mindenrendü és rangu embere kihasználta őket. Különösen nehéz volt azok helyzete, kiknek nem volt elég munkájuk s ennek következtében kenyerük sem otthon, s a néhány hónapos munkából tengettük életüket. Ilyen családból származik a Dolnja Lendavai járás jelöltje is: Horvát Iván. Atyja, kisföldbirtokos, nem fedezte a család szügségletét, a gyermekek már kóra ifjuságukban érezték az élet nehéz terhét. Soha sem volt elég kenyerük. Azért Iván már egész fiatal korában egy cipész mesterhez szegődött, akinél tanulni akart, hogy később mint iparos, keresse meg kenyerét. Inaséveiben többett szenvedett, mint társai, mert mindennap korán kellett mennie a 4 kilométernyire lakó mesterhez, ahonnan a késő éjszakai órákban tért haza. A segédivizsga letétele után fel-lélegzett: »Most a saját lábaimra állok s várasba megyek!« De reményeiben csolódott; a szegény paraszt-házban született ifju származás nem volt abban az időben emberhez méltó életmód. Ljubljanában talált elfoglaltságot, de pár havi munka után az utcára tették több társával együtt. Fiatal volt, tele munkakedvel, számára nem volt se munka se kenyér. A katonai behivó ideiglenesen kisegitette bizonytalan helyzetből. Természetes, hogy az akkori katona élet nem volt kellemes. A katonaságtól hazatérve állandómunkát nem talált. Azért Franciaországba ment, ahol annak dacára, hogy cipész volt, mezei munkát kellett végeznie. Örült, hogy dolgozhatott, mert tudta, hogy az akkori Jugoszlávia, nem tud és nem akar munkásainak jobb életmódot nyujtani. A háboru előtt visszatért hazájába. De milyen hazába? Valóban hazája volt ez az ország, amely nem tudta eltartani? Hisz nem akart 6 semmi mást, mint becsületes munkát és fizetést. A megszállás otthon találta. Nem tudott megbarátkozni a megszállokkal. Érdeklődéssel és lelkesédéssel hallgatta a felszabaditó harcokról érkező hireket. A felkelés első próbálkozásait a magyar fasiszták elfojtották s Murska Sobotán kivégeztek két vezető komunistát. Azért a prekmurjeiek gyűlölettel nézték ugyan a megszállókat, de véres ellenállásra és harcra nem került sor. A szervezett politikai munka 1944 nyarán kezdődött meg. Az illegális politikai aktivisták kik a Mura másik oldaláról jártak át, összeköttetésbe léptek Horvát Ivánnal, ki szülőfalujában Srednja Bisztricén élt. Házában a Pártizánok menedéket találtak s 5 szeretettel gondoskodott róluk. A szabadságról és a népi hatalomról szólő röpcédulákat, újságokat, és folyóiratokat terjesztette a nép között. 1944 évén, midőn Budapesten bekövetkezett a kormányváltozás, a helyzet komolyá változott. A m.-sobotai parasztok Murska Sobota felkelést szerveztek. Mivel a Partizánok kevesen voltak, a kormányváltozás miatt pedig gyors akcióra volt szükség, a fekkelés nem sikerült. A magyar fasiszták megvadultak és Horvát elvtársnak rejtözködnie kellett A vezetőséggel egyettértve, több társával a Pohorjéra ment, ahol a kozijanski csapathoz akartak csatlakozni Slovenszke Goricában, Trojicánál, a futár utasitást hozott nekik, hogy térjenek vissza, és dolgozzanak Prekmurjében. A megszállók kiüzése után érezte, hogy a szabadságért folyó harc még nem fejeződött be. Az olyan szabadság, amilyent már a régi Jugoszláviából ismert, nem elégitette ki. Azért a mai hatalom megerősitéséért dolgozott. Dolgozóink 1945-ben a válásztásokon a járási szkupscsina küldötjei választották, ahol a végrehajtóbizottság tagja lett. Továbbra is szülőfajulában élt. Mint cipész mestersége leg obban kielégitette. Cipész akart lenni, nem pedig segéd, akit a mester kihasználhat. Ő maga sem akart másokat es azért több társával egyettértve, 1946-ban cipészszövetkezetet alakított. Ez nagy dolog volt abban az időben, mert a szövetkezeti gondolat még nem terjedt el a nép között. A népi hatalom, harcosaira, a szövetkezet uttőrőire szükség volt a járásban. Ezért 1947-ben a munka- felügyelő munkakörét biztak rá. Röviden azután a járási biróság birájává választotta. Az ujabb és ujabb feladatok, melyek a szocializmus kiépitisével járnak, nem engedték meg, hogy Horvát Iván az elért eredmények babérjain pihenjen. Még felelösségteljesebb munkát biztak rá: a járási biróság elnőke lett. Igy történt, hogy egy ember, ki csak elemi iskolát végzett, áldozatkészsége és szorgalma jutalmául olyan magas fokra jutott. Érthető, hogy Horvát elvtárs a felszabaditás óta sokat tanult, képezte magát, s nem elégedett meg azzal a tudással, melyet a régi Jugoszlávia iskolájában szerzett. A bíróság elnök kötelességeit nem sokáig végezte. Uj, még nehezebb feladatokat biztak rá: 1949 augusztusában a Dolnja Lendavai járás Komunista Partjának tilkára, a járási szkupscsina decemberi ülése után a járási Végrehajtóbizottságának elnöke lett. Igy ő viseli a járásban a legnagyobb felelősséget és legmagassabb tisztséget. Ő ennek tudatában gyakran megy a választók közé, beszélget velük, tanitja őket, és tanácsokat ad, hogyan javitsanak, munkájukat és küszöböljék ki az előforduló hibákat. Mivel a választók jól ismerik őt és munkáját, szivesen mennek a gyülésekre. A Népfront járásibizottsága helyesen itélte meg Horvát elvtárs munkáját, éz ezért ajánlotta a népek tanácsának képviselőjelöltjének. A járás faluinak választói a tömeggyüléseken mindenütt kijelentették, hogy egyettértenek ezzel a javaslattal. A választás napján pedig szavazatukal fogják mégegyszer megerősiteni. Az iskolákban is fognak tanulni magyarul Az előbbi Jugoszláviában nyome sem volt a kissebsegi iskoláknak. Ifjúság pedig idővel majdnem egészen elidegenült az anyanyelvétől. Uj szocialista Jugoslávia pedig törekszik azon, hogy a kissebségi ifjúságból is felneveljen szakértőket. Több helyen lendvai és murskasobotai kerületekben vannak elemi iskolák magyar osztályokkal. Dolnja Lendván van pedig három osztályos magyar gimnázium. Azok a diákok, akik végeztek három osztályt, folytathatnak a tanulásukat felyebbi gimnáziumban Suboticán. De vannak olyan magyar diákok is akik járnak szlovén gimnáziumba és ekon. tehnikumba. Ez esetén van Murska Sobotán is tizenkét magyar anyanyelvü diák akik szlovén nyelvben tanulnak az emlitett iskolákban. Mindezeknek megvan engedve, hogy maguk között anyanyelvben beszélgethetnek. Az akarattal, hogy valaha ők is lehessenek szocialismusepitői Jugoszláviában, szorgalmasan tanulnak szlovén nyelvet és más tantárgyakat. Murska Sobota, 1950 március 21. »LJUDSKI G L A S « 3 oldal A választàsok elé Négy év telt el azóta, hogy 1945 őszén uj Jugoszlávia első alkotmányt-hozó nemzetgyülése meglett választva. Akkor összeállitották a Szövetségi Jugoszláv Népköztárssaság alkotmányát, vagyis alaptörvényeit, mely tartalmánál fogva, bátran állithatjuk, legdemokratikusabb az egész világon, mert Jugoszlávia összes népeinek, igy az itt élő nemzetiségi kisebbségeknek is teljes egyenjoguságot biztosit, a felszabadító harcokban a külső, fasiszta és a belső, kapitalista népellenség ellen vivott harcok eredményeként lefektette az ujáépités és a szocializmus hazánkban való felépitésének alapjait Egy egészen uj élet kezdődött Európának ezen a puskaporos hordónak nevezett részén, a Balkán félszigetén. Felszabaditó harcok tüzében kovácsolták ezek a népek az egymásközti testvériséget és megmutatták, hogy a mindig sötétnek bélyegzett és elitéit Balkán tud a béke, a haladó szellem és az épités földje lenni. Ez az uj, népi értelemben vett demokrácia kisugárzott az eddig ellenségesen viseltető szomszéd népek felé is. Uj Jugoszlávia volt az első, mely baráti kezet nyujtott a szomszéd országoknak azzal, hogy feledjük a multat, kezdjünk uj életet az egyenjoguság alapján, kis és nagy népek között, szocializmust épitő országok között. És megkezdődött az uj élet, újjáépítés a romokon. Oriási erőfeszitéssel indult a munka, mely minden egyes állampolgártól a legnagyobb teljesitményt követelte. És ment. A munkásság felépitette, üzembe helyezte a megrongált gyárakat, bányákat, helyre kellet hozni a vasutakat, a közlekedési vonalakat felrobbantott hidakat. Száz és száz kilométer vasutvonal épült néhány év alatt, amit azelőtt évtizedek alatt sem tudtak volna megvalósitani. Helyrehozták a háboru pusztitásait és megkezdhettük a szocializmus épitését. Vezetőink, szakembereink kidolgozták az ötéves tervet, mely által országunk elmaradt agrárországból fejlett ipari állammá fog átalakulni, uj alapokra helyezett mezőgazdasággal. Kereskedelmi szerződéseket kötöttünk a szomszéd demokratikus államokkal, melyek értelmében azok leszállítják a nekünk szükséges gépeket s más nyersanyagot, mink pedig szállitottunk volna különböző, nálunk előforduló, természeti kincseket. Ez az együttmüködés nem sokáig tartott és ez nem Jugoszlávia népein, vagy vezetőségén mullott. Jugoszlávia Önállóan, külső beavatkozás nélkül akarta terveit megvalósitani. Elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy amint a háboruban sikeresen megszervezte az allenállást, ugy sikeresen fogja a többi népekkel együttmüködve elvégezni a szocializmus ki épitését is. Ez nem tetszett barátainknak. Ezért kezdetben vezetőink munkáját kifogásolták, hogy együttműködnek az imperialistákkal, hogy a kapitalizmusba vezetik az országot, hogy kulák-menyországot teremtenek és igy tovább. Később, mikor látták, hogy népünk kitart vezetőink mellett és a rágalmakra eddig nem tapasztalt munka-lendülettel válaszol, az egész országot fasisztává nyilvánitották és a legképtelenebb tartalmu rágalomhadjáratot inditottak ellenünk. Egyoldaluan felbontották a Jugoszláviával kötött összes kereskedelmi, barátsági és kölcocsönös segélynyujtási szerződéseket. Tagadhatatlan, hogy hazánkban és népeinknél ez a szerződésszegés nehézséget okozott. Hisz eddig sem volt könnyü, mert barátaink kihasználtak bennünket, nem folytattak velünk szocialista, hanem kapitalista kereskedelmet. A gyárainkat mégis felszereljük, nehéziparunkat moly mindennek alapja, kiépitjük, uj viz: erőmüvek felállításával hajtóerővel ellátjuk. Az ötéves tervet sikeresen elvégezzük. A gyári munkásság száma évről évre óriási mértékben növekszik. Felzabadulás óta majdnem egy millióval növekedett számuk. S ezek mind-mind azért dolgoznak, hogy az ország minden dolgozója hozzájuthasson mindazon javakhoz, mely életszinvonalának felemelését szolgálja, hogy mindenkinek több és jobb ruhája, lábbelije, butora, szerszáma, gazdasági felszerelése legyen, mindene, ami a jobb, kényelmesebb, szebb, kulturáltabb életet jelenti. De ezt a feladatát munkásságunk csak ugy tudja elvégezni, ha a másik nagy, milliós tömegü dolgozó réteg, a paraszstág ezt megérti és a neki juttatott ipari cikkekért ellátja a munkásságot élelemmel. Hisz ahogy a parasztságnak szüksége van ipari cikkekre, épugy szüksége van a gyári munkásnak élelemre. A munkásság öntudatosan termel a közösségnek. Ötször, tizszer annyit dolgozik mint kapitalista világban, mert tudja, hogy most nem a burzsuj zsebét tömi, hanem minden haszon a népi. Ha egy gyár épül, ha egy ut épül. ha egy kórház, iskola, kulturintézmény, vagy bármi, mindannyiunknak épül. És ezt be kell látni termelőinknek. Megszünt az, hogy mindenki a saját vackába huzódik. A nagy együttműködés és testvériség, egyenjoguság korszaka következett be, a szocialista demokrácia korszaka. Minden ember minden emberért dolgozik és mindenki dolgozik! Nincsen Jugosziáviában munkanélküliség. Megszünt az embernél ember által való kizsákmányolása, a gyárosok, bankárok, ügyvédek, s más népnyuzók uralma. Népünk felszabadult külsőleg és belsőleg. Ime mindenki egyenlő szlovén, vagy magyar, szerb, vagy horvát, vagy macedón, mindenki dolgozik, szabad, egyenjogu, politikában, kulturában, gazdaságilag. Megszünt a gyülölködés a nemzetiségek között. Mindezt át kell gondolni Vissza kell gondolni mi volt a multban, meg kell látni mi van ma és ebből lehet következtetni a jövőre, erőt meriteni a további küzdelemre. Ezeket a dolgokat tartsuk szemelőtt mi, Szlovéniának e csücskén élő magyarok is, hisz mi is bele tartozunk ebbe a nagy és szép közösségbe, egyformán kedves gyermekei vagyunk kazánknak, a Jugoszláv Szövetségi Népköztárssaságnak. Minden intezkedés az állam részéről bizonyitja, hogy vezetőségünk nagy gondot fordit e maroknyi magyarságra. A magyar nyelvü iskolák, a gimnázium, uj magyar tanitóikar kinevelése kétségkivül legszebb megnyilvánulásai szocialista demokráciánknak. Népbizottságainkban a legalacsonyabbtól a legmagasabbig ott vannak saját, nemzetiségü választott képviselőink. Ezt nekünk meg kell becsülnünk, nem szabad hálátlannak lennünk. Hálánkat ugy róhatjuk le legjobban, ba a választásokra száz százalékosan felvonulunk és a Felszabaditó front jelölttjeire adjuk le szavazatainkat. Nem lehet nekünk, dolgozóknak helyünk a »másik oldalon nem szabad hogy megtévesszen bennünket a haldokló reakció suttogása, A szocializmus utját válasszuk, mely a boldogabb jövőbe vezet. Erre garancia Jugoszlávia Komunista Pártja Titó elvtárssal az élén és hatalmas politikai szervezetünk — a Népfront több mint 7 milliós tömege. Vlaj Lajos Tudja-e már hogy Tavaly Rakicsán-ban 1 ha földön Hogy 1951 Strniscse-Ptuj mellett 2800 kg buzát termeltek, és 3600 kg fog elkészülni egy hatalmas nagy árpát! aluminiumgyár, amely egyike lesz Hogy Szkadarszki tó felszáritásán azoknak, akik az óriási gyárak közé Crna gorában 50.000 ha termő föl- fog tartozni. det fogunk kapni. Hogy a Maribori Autógyár mindig Hogy Jugoszlávia egyike a leg- több és több új kamiont gyárt. jobb dohány termelők között van. Hogy Maidan Pekon kellet Szer-Hogy Zágreb és Rieka vasúti vo biábam műkodik egy uj hatalmas nal villanyositva lesz. nagy rézbánya. Hogy 1949-ben Slovéniában 350 km Hogy a Ljubljanai munkások és hosszú villanyhálozatot építettek a alkalmazottak 400 lakóházat foglakosság javára. nak épiteni ebben az évben. Titó marsall beszéde Szplitben Szplit lakossága Titó marsallt választotta jelöltjének. Március 5-én Titó marsall a szövetséges kormany minisztereinek és Horvát Nepköztársaság minisztereinek kíséretében résztvett a valasztásellőtti gyűlésen. E gyűlésen több mint 80.000 ember gyűlt össze magából, Szplitbői, Dubrovnikből, Makarszkából, Omisból, Zadarból és más helységből, hogy hallhassák szeretett marsallunk beszédét. A választás-előtti gyűlésen Titó marsall többek közt ezt mondta: »Nem azért jöttem Szplitbe, hogy propagáljak a választásokat és azok érdekében, vagy hogy megnyerjem a maguk szavazatait az a nemzet-gyűlés jelöltjei számára. A mi társadalmi rendünkben a nép elöljárói a nép előtt csak számadást adhatnak munkájukról és bemutathatják a tényeket a maguk valóságában. Mi máskép csináljuk, midőn a gyűlésre megyünk, mint azt tettek valamikor. Nem jövünk ígérgetni valamit, amiről nem vagyunk meggyőződve, hogy teljesíthető. Biztos vagyok benne, hogy valamikor számtalan igérgetést hallgatátok, amelyeket aztán senki sem teljesített. Idejöttünk, hogy rövid vonásokban adjunk számadást erőfeszitésünk eredményéről, hogy beszélgessünk arról, ami nem helyes, amin javítanunk kell és kihangsúlyozunk legelemibb feledatainkat.« Marsall Tito igy folytatta: »Midőn elöször választottunk az új Jugoszláviában, beszéltünk a felszabaditó harcok nagy eredményeiről, a forradalmi munkáról, amit nemzeteink végeztek. Beszéltünk a hatalmas feladatokról is, amelyek várnak ránk és amelyeket el kell végeznünk. Ma azzal a tuddattal választunk, hogy szép eredményeket értünk el a múltban, de tudjuk azt is, hogy még nehéz feladatok várnak ránk a jövőben. E választások az ötéves terv feladatainak mindennapi pontos teljesitéséért és azoknak a céloknak eléréséért lessenek, melyeket kazánk socialista kiépitése tűz elénk. Hosszúra nyúlna, ha beszélnék mindarról, amit már teljesittetünk, s azért úgy gondolom, hogy erről nem kell beszélnem. Röviden szólva: Ha az ember, aki hazánkon átutaz megnézi, hogy mát végeztünk eddig és mi mindent épitünk, — bármilyen ellenségei érezzen Jugoszláviával szemben — nem mondhatja, hogy dolgozó népünk nem tett meg mindent, amit birt. Ezért jogosan csodálja őket az egész világ. Emberfölötti küzdelmek jegyében tettünk mindent, amit megtehettük a szebb holnap érdekében az öntudattal megyünk az új, — sarjában új Jugoszlávia második — választására.« Azután Titó marsall beszélt ázókról a rágalmakról, melyeket idegen államok terjesztenek rólunk, hogy hazánkban semmit sem teszünk a dolgozó népek életszínvonalának emeléséért. »Erről rosszindulatú emberek beszélnek«, hangsúlyozta Titó marsall, »akik vakítani akarják nem a mi népünket és nemzeteinket, — hiszen ezek úgyis látják és érzik, hogy mit kaptak, — hanem saját dolgozóikat, akiknek nem adtak, vagy nem akartak megadni mindazt, amit munkásnépünk megérdemelt.« Titó marsall röviden megmútatta egy munkásnapi keresetének emelkedését, aki 1939-ben 26 dinárt. 1949-ben 140.88 dinárt keresett. Titó marsall hangsúhyozta, hogy a kereset még emelkedni fog, de ez az emelkedés nem annyira az összeg nagyságában, mint inkább az élet-szükségletek kielégitésében fog meglátszani. Titó marsall a társadalom biztosítás fejlődéséről is beszélt, amely népi államunk egyik legfontosabb kérdése. 1939-ben erre a célra 120 millió dinárt adtak ki, mig a felszabadulás után ez az összeg állandóan emelkedett és 1949-ben már 2 milliárdra növelkedett. A sűzlési, temetési, kórházi és más gyogyászati kiadások 1939-ben 400 millió körül voltak. 1949-ben pedig már közel négy és fél milliárd dinárra nőttek. Azután Titó marsal arról beszélt, hogy hazánkban dolgozóinkért még mindig nem tettenk eleget. »Ez nem azért maradt el, mert nem akartunk, vagy nem akarunk többet tenni, hanem azért mert nem lehetett,« hang- súhyozta Titó marsall. »Mert az élet-szinvonala: emelni,« folytatta Tito marsal »és dolgozóink életkörülményein javítani annyit jeleni, mint megtenni azt Jugoszlávia összes népeinek: a munkásoknak gyárakban és különböző vállalatokban, a tisztviselőknek ás hivatalnokoknak, a népiinteligenciának, parasztoknak, tehát mindazoknak akik a mindennapi feladatok teljesitésén dolgoznak. Ennek kivételében azonban még nincs elegendő eszközünk. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha befejezzük az ötéves tervet és kiépitjük a szocializmust.« Titó marsal aztán áttért a hibákra, amelyek még mindig előfordulnak: »Tévedés volna elhallgatni azt, ami nálunk helytelen. Nehány szót szeretnék csak szólni az egyes hibákról.« Titó marsal beszélt azután az olyan vállalatokról, amelyek még nem tettek eleget a munkások életmódjának megjavításáért: a lakásokért, gyermekvédellemért, stb. »Ez az, aminek több figyelmet kell szentelnünk,« mondta Titó marsall. »Gyakran gondoltak csak a gyárakra, gépekre és arra, hogy a gépek mivel előbb új készitményeket állitsanak elő, és nem gondoltak eleget azokra, akik ezeket a gépeket fognak foglalkoztatni, akiknek megvan a saját életük, csáladjuk, akiknek a vállalatban éhezni ők kell, hogy mit jelent a szocialista hatalom és hogyan gondolkozik ez a hatalom a dolgozókról. A vállalatvezetöknek sokkal jobban kell törődniök ezzel, mint eddig.« Titó marsal beszélt ezután arról, hogy eddig kevés népet kapcsoltak be a vállalati munkába: »Ez még a nők gyári munkában való foglalkoztatásának ellenszenvéből ered. Természetes, hogy a nők gyárakban való elhelyezése sok gondoskodást követel, hisz számos asszonynak van gyermeke, akiknek szükségük van óvodára, vagy napközi otthonra, amelyeket egyes igazgatók nem akarnak építeni. Az olyan emberek, olyan igazgatók tudják meg, hogy a nők egyenjogúsága nálunk nem csak a papiron van meg, s nemcsak azoknak a nőknek joga, akik gazdasági és állami téren közreműködnek, hanem ez joga minden nőnek és gondoskodni kell arról, hogy ez meg is valosuljon. Nálunk ugyanis munkaerő-hiány van, asszonyaink pedig számos vállatban épp ugy jól dolgozhatnak, mint a férfiak, bizonyos munkákat pedig a férfiaknál jobban végeznek. Tehát több gondot kell forditani a dolgozó népre, egyéni életükre és szükségleteikre. Ez kötölesszége úgy a vállalatvezetöknek, mint a népyhatalom szervednek. Titó marsal beszélt aztán azokról az oriási károkról, amelyeket az igazolatlan kimaradások okoznak. 1949-ben 2,200.000 munkásból körülbelül 400.000 maradt el igazolatlanul. Ez azt jelenti, hogy az oriási munkaerő-hiány mellet dolgozóink 18% nem dolgozott. Ez természetesen több erőfeszitést jelent azoknak, akik lelkiismeretesen teljesitik kötelességüket a néppel és állammal szemben. Titó marsal hangsúlyozta, hogy a kimaradók legnagyobb része nem igazi munkás, hanem egyuttal paraszt is, akik néhány honapon át dolgoznak és sokat ünnepelnek, akik egyszerüen azért mennek gyárakba és bányákba, hogy valamit csak megkeresve átéljék az esztendőt. Ez azt jelenti, hogy az ilyen embereknél nincs szocialista öntudat, vagy ez az őntudat hiányos. Ezek nincsenek tudataban a többi dolgozó és a közösség iránti kötelessegeinek. Ezeket a hibákat a félig parasztmunkásoknak ki kell küszöbölniők és be kell lát-niok, hogy ez társaikkal szemben nem tiszteséges eljárás. Meg kell érteniők, hogy javulásuk nagy jelen tössegü azoknak a nehéz feladatoknak megoldásánal, amelyek előttünk állanak. Azután Titó marsal igy szolt: »Midőn a különböző hibákról beszéltünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy nem azért beszélünk a hibákról, mert valakit megtámadni akarunk, hanem azért, hogy meglássuk és kijavítsuk a hibákat. A hibákra való figyelmeztetés nevel. Ezzel figyelmeztetjük a lelkiismeretes munkásokat, hogy erkölcsi nyomással kényszeritsük társaikat kötelességük végzésére. Másreszről pedig ilymódon figyelmeztetjük azokat, akik hibáz- nak, hogy jól és lelkiismeretesen dolgozzanak, mert szocialista ország állampolgárai vagyunk. Szocialista államban pedig — »aki nem dolgozik, nem ehet!« Titó marsal aztán beszélt népünk atneveléséről: »Minden ember nem egyforma gondolkozású és azért kell öket átnevelni. A népek atnevelése nélkül nincs szocializmus. Azzal, hogy indusztrializáljuk és villamositjuk hazánkat, még nem beszélhetünk szocializmusról. Nem, ez még nem szocialismus, ez még csak egyik eleme a szocializmus épitésének, illetve az életmód javításának és a népek nevelésének. A fasiszta németeknek is fejlett gyáriparuk volt! De az mégis fasizmus volt és nagyszámu embernek volt fasiszta öntudata, mert úgy neveltek őket. Nem elég tehát gyárakat épiteni! Emellett szükséges a nép helyesirányu nevelése.« Érthető — mondotta Titó marsal — hogy ezt nem érthetjük el irodai és kényszer szabályokkal, hanem mindennapi kitartó felvilagosítással, mert erre a népnek szüksége van. A népet csak ilymódon lehet nevelni. Tévednek tehát azok, akik kényszerrel akarnak vamit elérni. Ez nem helyes, mert ez nem nevelés, hanem a népek elidegenitése.« Titó marsal Szplitben beszélt még arról mennyit fejlődöt Dalmácia a felszabadulás óta, mi minden épült és épül Dalmáciában, hogy a dalmát nép élete megjavuljon. Dalmáciában sok uj helyi-jellegü vállalat fog alakulni. Uj hajógyárakat épitenek, melyeket a tehnika legmodernebb vivmányaival fognak felszerelni. Dalmácia nem lesz többé háttérbe helyezve, ami a dalmát népet illeti, éop olyan jómodban kell élnie, mint országunk belsejének lakossága. Beszéde végén Tito marsal megemlékezett még Tájékoztató Iroda fogalmairól. »Ez már két éve tart« — mondta Titó marsal. És ha valaki két éve hazudik és azt mindig újabb formában, úgy azok csak régi hazugságok új alakban. Nézzük meg például, hogy a VKP(b) levelei alapján ki kezdet hazudozni. Az első volt Rákosi, utána jelentkezett Panker Anna, aztán Bierut, Cservenkov, Dej, stb. Nem régen Gotwald is hazudozott, ahogy ezt elödjeitől tanulta. Dolorei Ibamiri is megszólat. Ki ő, tudjátok. Ő egy spanyol forradalmista, akit asszonyaink mint a forradalom egyik női alakját tisztelték. Ez az asszony személyesen mondott nekem köszönetet Franco győzelme után a jugoszláv harcosok Spanyolországban véghezvitt hősieségéért. Spanyolországban több mint 600 jugoszláv esett el. Ekkor igy szólt hozzám: "A holtakról nem kell beszélnünk, mind hősök. Az élők pedig remek emberek, és a spanyol nép nem fog megfeledhezni segitségükről. Most, cikket irt arról, hogy harcosaink mind kémek és gesztaposok voltak Spanyolországban. Ez a nő saját szemeibe kőpött. Le akart köpni minket, de ez lehetetlen. Nemzeteink tisztaságára és harcosaink ártatlanságára nem lehet köpni. Ezt nem teheti meg senki, még Dolores Ibarruri sem.« Azután Titó marsal igy folytatta: »Lehetséges, hogy még többen csatlakoznak a Tájékoztató Irodához és énekelni fognak árulásról, kémkedésről és gesztápóról. Csak álljanak mind egy sorba. Mindegyiküknek megmondjuk, hogy aljasok, hogy nincs komunista bátorságuk megmondani az igazságot. Nekünk van.« 80.000 ember tapsolása és lelkes helyeslése közben fejezte be Tito marsal beszédét: »Ha azt mondom, bizzatok a saját erőtökben, ezt azért mondom, mert nincs idő az alvásra és nem gondolhatunk arra, hogy kívülről kapunk valamit. Csak az a bistos, amit magunk elvégzünk, semmi más. Ezzel a jelszóval: Hit a saját erőnkben, végezzétek minnyájan mint egy ember, a szocializmus éptitésének munkáját, az ötéves terv megvalosítását Legyen ez a jelszavunk, midőn a választásra megyünk, s népeink válasszanak olyan előljárókat, akikről tudják, hogy arra érdemesek, hogy ki fognaktartani a legnehezebb helyeken és teljesiteni fogják kötelességüket.« A gyülés után Szplit lakossága manifesztált, énekelt és nemzeti táiv-cokat táncolt. 4 oldal » L J U D S K I G L A S « Murska Sobota 1950 március 21. A maribori ünnepélyes gyülésen beszélt a Néptanács listájának jelöltje, a Szövetségi kormány alelnöke Edvard Kardelj elvtárs Edvard Kardelj a maribori gyülésen elénk tárta a mai helyzet képét és az elénk állitott feladatokat. Először Kardelj elvtárs mágaról a választásokról beszélt Az első látásra a választások nagyon alkalmatlan időben lesznek. Dolgozó nepünk keményen küzd dacára az élelem és más szügségletek hianyosságának. Éppen ezért helyes, hogy most lesznek a válastások. Büszkék vagyunk, hogy egy magas öntudatu nép tagjai lehetünk, akiket a pillanatnyi nehézségek nem vetnek ki a helyes vágányból. Hadd lássa a világ, különösen a mai szocialista épitéseink ellenségei, a jugoszláv népek törhetetlen akaratát.« Mit akarunk elérni ezzel az ütközettel, folytatta Kardelj elvtárs. Építeni akarjuk a socializmust, amely elsősorban az emberek kihasználásának megsemisitését jelenti, továbbá lényeges változást jelent a falu és város viszonyában. Ma még sok spekuláns van a falvakban s nem csak a nagy, hanem a közép és kisparasztok között is, akik azt hiszik, hogy gazdasági előrehaladásuk abban áll, hogy terményeik árát minél magassabra emelik, az államnak pedig minnél kevesebbet adnak Ezzel pedig nem csak a közösségnek ártanak, de megcsalyák önmagukat is! A nehézségek legnagyobb része az ilyen spekulációk következménye. Ha az állam a mezőgazdasági termények nagyobb részével rendelkezne, ugy megkönyitené a belföldi ellátást és a kivitelt is. A megnagyobbodott kivitel pedig megnagyobbodot behozatalt is jelent, olyan eszközök behozatalát, amelyikre a mezőgazdaságnak szüksége van. Az ilyen spekulálok nem ártanak csak a városi dolgozóknak, hanem a parasztoknak is. A földmegmunkáló szövetkezetek fejlesztésével és erősítésével véget vetünk minden spekulációnak. Nem eröltetünk senkit a szövetkezetbe, de megvagyunk győzödve, hangsulyozta Kardelj elvtárs, hogy az utolsó paraszt is rövidesen rájőn arra, hogy a mezőgazdaság haladásának egyetlen helyes formája a földmegmunkáló szövetkezet. Ez az egyetlen helyes ut annak a célnak áló része, hogy dolgozoink a városòkban és gyárakban olyan terméseredményeket érjenek el, amelyek segítségével leküzdhetjük az utolsó nehézségeket is. Kardelj elvtárs azután a gazdasági téren elért eredményekből említett néhány adatot. Az idei nemzeti jövedelem majdnem kétszerakkora lesz, mint 1947-ben. A jövedelem emelkedése elsősorban iparunk érdeme. Csak 1949-ben többet épitettünk mint a régi Jugosláviában három év alatt Az iparfejlődését mutatja a terményeknek egy lakosra eső eredményei: Termény: egység: 1939 1949 villanyerő kwh 69 133 szén kg 383 755 nafta kg 0˙0 6 3˙9 acél kg 15 24˙9 cement kg 42˙5 81˙4 üveg m2 0˙1 0˙2 pamutszövet m2 7˙3 10˙3 és igy tovabb. Kardelj elvtárs beszélt még azokról a károkról, melyeket a Tajékoztató tróda okozott. Ezzel dolgozóink vállára még nehezebb terheket raktak, s azt gondolták, hogy ezzel térdre kényszeritik dolgozóinkat, vagy megnyerik őket saját celjaiknak. Most már meggyóződtek arról, hogy tévedtek, s hogy népünk nem észtelen, rövidlátó csorda, mely felül akármilyen kalandornak. Kardelj elvtárs megenlitette azokat a hibákat is, melyeknek magunk vagyunk az okai, mert nem küszöbőljük ki őket Beszélt arról, hogy tul sok hivatalnok van gazdasági rendszerünkben, fölösleges birokrata formaságókra sok papirt használnak, nem vigzáznak a népi vagyonára, s az állami pénztárból sokat költünk. Nem küzdünk elégé a jobb munkamodszerekért gyárainkban szövetkezeteinkben és a többi munkahelyeken. Nem harcolunk elégé a termények minüségéért s a munkafegyelméért. Gyakran nem szentelünk elég figyelmet dolgozóinknak, pedig sokszor segíthetnénk nehézségeik leküzdésében. Kardelj elvtárs beszélt az ellenzékről is, amire egyesek vártak. »Ellenzékhez tartoznak mindazok, akik azt kivánják, hogy térjen vissza a régi rendzer, a kizsákmányolás. Ezért a programért pedig a mi népünk között nem találni aláirásokat! A Népfrontban külömbség a gondolkozásban. van bírálat, de mindnyájan egy célért harcolunk: a szocializmusért. Ezért a célért keményen és egységesen harcolunk s ezért megyünk egységesen szavazni. Ezért van csak egy listánk, a Népfront listája. Aki pedig a kapitalista hive, vissza kivánja a monarhiát, az usztasokat, a csetnikeket, s az élősködőkét egész sorát a Tájékosztató irodával együt, annak ott van a láda jelőltnélkül!« Beszéde végén Kardelj elvtárs a külpolitikai kérdésekre szélt. Először megemlitette azokat az ujságokat, amelyek komentárjukban Tito marsal beszédéről és a vietnani Ho Si Minko kormány elismeréséről irva megálapitották, hogy Jugoszlávia a világ számára találós kérdés lett. Kardelj elvtárs mondotta: »Találos kérdés egyszerüen azért, mert Titó elvtárs beszédében tulajdon képen megismételte azt, amit ő maga és többi vezetőink már néhányszor hangsulyozták: hogy Jugoszlávia független szocialista állam, hogy a Jugoszlávia nemzetek a saját urad akarnak lenni és minden nehészégek dacára a szocializmust akarják épiteni és mint olyanok kivánnak együttmüködni a többi államokkal, nem tekintve azok társadalmi rendszereit, az egyenlöség, egymásközötti megbecsülés, önalósag és a béke megőrzése elvének alapján.« Beszédét Kardelj igy fejezte be: »Marcius 26-án a választásokon dolgozóink dönteni fognak, egyetértenek-e a politikával, amelyről beszéltem, vagy nem. Meg vagyunk gyózödve arról, hogy választóink hatalmas többsége Titó marsal, a Komunista Párt, a Népfront és képviselőink mellet fog dönteni, s felhatalmazást ad kepviselőinknek, hogy a következő négy évben is az uj Szövetséges Tanácsban támogassák Titó marsal politikáját, amely eddig nagy eredményeket ért el, s holnap meg kapja a tökéletes győzelem koronáját: Az Ötéves terv megvalositásával, a szocializmus gazdasági alapjainak kiépitésével és dolgozó népünk Jólétével. Mosa Pijade beszéde Valjevon Masa Pijade, akit a Népfront a szerb Nemzeti Tanács 30 képviselöje lista élére állitott a választáselőtti gyülésen Valjevon beszédet mondott, amelyben hangsulyozta annak jelentőségét, hogy a mi nemzetgyülésünk két tanácsból áll. Jugoszlávia soknemziteségű állam, amelyben 5 jugoszláv nemzet él, s e nemzetek szám ereje nagyon különböző. Igy 6.5 millió szerb, 3,800.000 horvát, mig Csrna gorának csak 426.000 lakója van. Ha a nemzetgyülésnek csak egy tanácsa lenne, a Szövetségi Tanács, amelyben 40.000 választó küld egy képviselöt, ugy a számszerint erősebb nemzet rákényserithetné akaratát a kisebb nemzetekre. Igy volt ez a régi Jugoszláviában. Itt a nagyszerb sovinisztá k megvásárolhatták, a boszniai muzulmán bégek szavazatát, a koszovai és metohiaikéval együtt, s igy akaratukat rákényszeritették Horvátokra, Szlovénekre, Makedonokra. Egyedül a Komunista Párt harcolt éveken át a régi Jugoszláviában a nemzetiségi kérdés helyes megoldásáért, a Jugoszláviában elő összes nemzetek egyenjoguságáért. Ma pedig az egész világ előt büszkén mondhatjuk: »Nézzétek meg Jugoszláviát, nézzétek meg azt az államot, amelyben egy nemzet sem vezethet kulturális és politikai szempontból más nemzeteket, ahol egy nemzet sem akar a másiknak uralkodója, gyámja lenni.« Azután Mosa Pijade gunyolódott azok felett, akik keleten és nyugaton reménykedtek abban, hogy a választásokon megfog jelenni az ellenzék. »De ez az esztelen válalkozásunk csak onnan ered, hogy még most, öt évvel a háboru után sem értették meg, milyen állam vagyunk, mi történt ebben az államban, nem értik mi a Jugoszláv Népfront. A Jugoszláv Népfrontnak a január eleji adatok szerint 7,533.000 tagja van. A Népfront minden tagja 18 évesnél idösebb. Ez azt jelenti, hogy a Népfrontban a lakosság 76%-a idösebb 18 évnél, tehát a nők és férfiak 76%-a 18 éven felüli Olyan szervezet, amelynek az állampolgárai háromnegyed része politikai jogokkal biró tagja, nincs Jugoszlávián kivül sehol. Kérdezem: hol van itt, egy ilyen államban, ilyen szervezetben az ellenségnek helye? Azután Pijade elvtárs beszélt a szolializmus épitésének lehetőségeiről hazánkban sa.át eszközeinkel és erőinkél amelyekkel rendelkezünk az ötéves terv megvalósitásánál. A gyáriparnak és földmivelésnek párhuzamosan kell haladniok. Ez azt jelenti, hogy a falu nem fejlödhet ipar nélkül, a gyáriparnak pedig szüksége van a földmüvelésre, szüksége van munkásainak élelemre, szüksége van nyersanyagra. Az ipar gyors tempóban fejlődik, mig a földmivelés elmarad. Nem vagyunk képesek parasztjainknak elég ekét és gazdasági gépet adni, hegy gyorsabban fejlödjön mezőgazdaságunk, hogy termését megnövelje. Egyik fontos feladatunk az, hogy helyesen megoldjuk a falu és város, az ipar és mezőgázdaság viszonyainak problémáját. Megvagyok győzödve arról, hogy mindnyájan nagy érdeklödéssel olvasták Titó marsal uzsicai beszédjét, s hogy a gazdák kölönös figyelmet szenteltek annak a résznek, amelyben a leadásról beszélt. Titó elvtárs világosan megmondta, mire való a felvásárlás, megmagyarázta azt is, hogy miért kell növelnünk a termelést. Beszélt arról is, milyen hibákat csilnálnak a felvásárlásnál a mi szerveink. Nem elégséges a beszolgáltatás pontos teljesitése, hanem gazdáinknak kötelességük minnél többet termelni, keresni módokat és eszközöket a munkamódszer javitására, hogy a termésmennyiség nagyobbodjék. Miért ne teljesitené a paraszt kötelességét? Mikor volt az állam inkább az övé, mint manapság? Vagy nem épitette ezt a hazát a felszabaditó harcok során és a népi forradalomban a paraszt épp úgy, mint a munkás a Komunista Párt vezetésével? Jegyezzük meg, hogy a háboruelőtti Jugoszláviában 115.000 család a falusi gazdagok kezében volt a megmunkált föld 40%-a. Az ötszörtöbb középparasztnak pedig csak a föld 35% jutott, mig a tizenegyezer több szegényparaszt kezében a földnek csak 25%-a volt. Ezenkivül félmillió földmunkás föld nélkül volt.« Mosa Pijade elvtárs a beszolgáltatásra vissza térve igy szólt: »Állandóan keresünk modókat, hogyan oldjuk meg leghelyesebben ezt a kérdést. Voltak hibák, különoösen az alsóbb szervezeteknél. De elvtársak, beszolgáltatásnak kell lennie! Eleiem kell a városoknak, az ipari dolgozóknak. mert a paraszt nem várhat semmit az iparból, ha nem képes kenyeret és nyersanyagot nyujtani a gyáraknak Most új rendelet készül, amelyről megvagyok győzödve, hogy a parasztoknál helyeslésre fog találni, mert e rendelet alapján az egész beszoigálttot menviségért. ném pedig csak a gabonáért, bóno- kat fognak kapni, amelyeken iparcikkeket vásárolhatnak. A beszolgáltatás egész rendszere úgy lesz szervezve, hogy a gazda már az év kezdetén megtudja, mit kell adnia az államnak, mit várnak tőle, s igy egész termelését tervszerüen elrendelheti, fölöslegével pedig szabadon gazdálkodhat. Azonban e rendszerben beszolgáltatási kötelességének mindenkinek kell, hogy eleget tegyen, ugy a gazda az államnak, mint az állam a gazdának, s a mostani beadást is pontosan kell teljesiteni. Ami pedig az egyes népiszervek hibáit illeti, megismétlem Titó elvtárs uzsicai szavait: "Nem enged- hetjük és nem fogjuk megengedni, hogy hibákat tegyenek.« »Elvtársak !« szólt Mosa Pijade: »Közösen épitünk egy országot, kell, hogy a munkásosztály a földmivesekkel kéz a kézben haladjanak. A városokból kiirtottuk a kapitalistákat és spekulálókat. A falvakat is megmentettük kizsákmányolóktól. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a falukon nincs spekuláló. A munkásosztály ma minden erejét latba veti és végletekig dolgozik gyárakban és bányákban, hogy iparunk kifeilödjön Kránjec Misko: Leesik a meteor A Prekmurjére meteor esett. Ez nem vicc, mint azt a szellemes tréfáló Kerempuh gondolja. Elő igazság. A mi derék tanárjaink kézbevettek az ügyet és igyekeztek meggyőzni a dijákokat, hogy a meteor nem lehet, nem tud csak ugy... és különösen nem a Prekmurjéra. Nincs homály abban ugye? A mi, szintén derék diákjaink, kik utban politizálnak, akkor megmozdultak és a politikai logaritmus, vagy a reakciós diferenciál, illetve a házi integrál... segitségével kiszámitották, hogy a meteor a földfelé zuhan. Egyik kiszámította, hogy a meteor három részre szakad és egyik része Európára, másik Amerikára, és a harmadik pedig Oroszországra fog esni. Mások ismét arra a következtetésre jutottak, hogy a meteor teljes egészben a Prekmurjét találja el, és a vidékkel együtt természetesen a népi hatalmat is. Az utóbbiaknak volt igazuk. A meteor a Prekmurjéra esett. így tehát nincs többé Prekmurje. Tudom, hogy az emberek nem sokat értenek a logaritmushoz, diferenciálhoz és integrálhoz. Hisz ez nem is lémyeges, fontos a meteor. A diákok elbeszélték a dolgot a faluban, és a népet felizgatták. A hir engem olyan vidéken ért utól, ahól eddig minden nyugodt volt, az ujság hallatára az emberek keveset gondolkoztak, aztán elsápadtak, megijedtek. Ellenféleim most megint azt fogják mondani, hogy mind mindig, most is becsmérlem a Prekmurjét. De biztositom, a régi babonát legtüzesebb tisztelőjét is, hogy valóban megijedtünk. És jogosan. Végeredményben annak dacára, hogy pontosan megjővendelték, a meteor elsősorban, a járási népbizottságra és az aktivistákra fog esni, mégis megijedtünk. A meteor csak meteor s a tisztességes embert is agyonütheti. No, a tisztességes ember is szereti az életét. Nó, és végül jön a tavaszi napsugár a Prekmurjére, a márciusi hó elolvadt. A szőlök munkára szólitanak, igaz, hogy nincs sok köztünk, de azért még akad. Az ember nem szeretne éppen most meghalni. Megkönnyebbültem a gondolatára, talán elkerül ez a meteor. Midőn egy tizenhét éves fiu halotta az öregek sopánkodását, felkiáltott: Mi az, ha Magukat öregeket megőli a meteor, én pedig még nem is éltem. Igaza volt. Mindenki a maga módján kezdett búcsuzmi az élettról. Néhány murskasobotai levette a képeket a falról, nehogy a földrengés következtében az üvegben és rámákban kár essék. Mások egy emberként kiáltották: »Inni megyünk, hisz e földön a szenvedésen, aktivistákon és beszolgáltatáson kivül nincs semmi! Szerencse, hogy a kocsmákban már nem tudják milyen a bor, s nincs a világnak szomorúbb helye a kocsmánál. Akkor látta volna csak a világ, hogyan tudunk inni! Magánházba mentünk mm. Ittunk, sírtunk, bucsuzásúl ölelkeztünk, abbahagytuk a lumpolást s ismét kezdtünk inni, sirni, énekelni, ölelkezni es várni. Egy derék aktivistának, aki még nálunknál is jobban félt. eszébe jutott a beszolgáltatás. »Allampolgártársaim —, szólt, itt a vég, magatok is látjátok ... mielőtt, hogyis mondjam_____ elintézzük a beszol- gáltatást ... az ember szeretne nyugodtan meghalni...« Ezt már nem — mondottuk — nincs értelme. Igyál velünk. Ha itt a vég, itt van. Minek a beszolgáltatás! »Valóban ívott velünk, ölelkezett és sírt. Ittunk. Ittunk a meteor és Prekmurje vége miatt. Életünk vége miat... Dacára annak, hogy az élet szomorú, az ember szívesebben menne frontbrigádba, mint a halálba. No, de mit segit is most, mikor mindennek vége! Most csak ihatsz. Mindent, még legtitkosabb érzéseinket is elmondtuk egymásnak, csak azt mondom, kár, hogy olyan kevés bor van kocsmáinkban, mert még jobban nekihevültünk volna. No, mindennek ellenére igazán illendően, készültünk a világ, illetve a Prekumrje végére. Me gisértünk a végét. Nincs többé Prekmurje. Egyesek ugyan azt kívánták, hogy a világ, a népi hatalom és minden beszolgáltatás vége a választás napja legyen. Ez ünnepélyesebb lett volna. Gyöztünk mi, kik március 6-kára határoztuk meg a végét. Azt hiszem, vanak olyanok, akik nem sajnálják, sem a Prekmurjét, sem a népi hatalmat. Mások annak örülnek, hogy vége az én irói dicsöségemnek, s nem becsmérelhetem többé a Prekmurjét. Majd minden könyvemet a Prekmurjéről irtam! Csupán becsmérlés, ahogy az néhányan állitják. No, és mennyit irhatnék még, ha soká élnék! Most pedig a meteor végzett velem is! Nem, barátaim! — Sem a Prekmurjét, sem pedig engem nem talált el a meteor! Egyesek ugyan reménykednek, hogy ez március 26-án fog megtörténni. Hagyuk meg nekik ezt a szegényes reményüket. A vidékünkre jön a tavasz. Már nyílnak az első virágok, röpködnek a méhecskék. A madarak is visszatérnek. Ébredezik a mező. Már várnak az ekék, hogy beleszántsanak a földbe. Kizöldülnek a fák lombjai, kihajtanak a vetések. Ujjá éled a föld. Én pedig egy másik tavaszra gondolok. Arra a tavaszra, mely a Prekmurjei ember lelkében ébredez, ki uj életre fog éledni Jön a tavasz, és emberünk, ki már régóta szunyadott uj, szebb jövőbe vetett hitnek fog ébredni Nem fog többé világgá erdeihez, vagy ragaszkodva Strnisce, Maribor, Ljubljana, Kranj, és Jesenice gépeihez. Ne essünk kétségbe a nehézségek miatt. A szomorúságot és kétséget engedjük át azoknak, akik a meteorban látják nemcsak a Prekmurjét, hanem saját szegényes próbálkozását végét is. Mi pedig higyünk a szebb jövőben, amelynek ébrő tavasza már itt van. Faluról-falura járom a Prekmurjét, a hegyeket és völgyeket, gyönyörködön a vidék szépségeiben és beszélgetek az ébredező emberekkel. Mindig szerettem ezt a földet és az itteni embereket. Hittem bennük, és ma még jobban hisszek bennük. Sőt! Ma tudom, hogy az a nép felébredve szocialista néppé növekszik. Vannak egyének, akik sárba akarták taposni a nép iránt érzett szeretettemet és azt beszélték, hogy becsmérlem őket. Én pedig az itteni emberek szenvedéseiről és a szebb jörbe vetett hittükről irtam. Nem, a meteor nem sulytott erre a népre és soha nem is fog! Esni fognak meteorok! Nem olyan nagyok, amelyek megsemmisítenék a vidéket és becsületes lakóit. Esni fognak kisebb és nagyobb meteorok azokra, akik megpróbálnak elárulni a Prekmurjét, vagy fejlődését megakadályozni. Esni fognak és megtisztítják vidékünket az ellenséges ellemektől, Házzánk pedig, kik hisnszünk önmagunkban és a jövőben, jönni fog a szép kikelet, mint valami fénnyes csillogó meteor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Murska Sobota, Kolodvorska ul. — Felelős szerkeszte: Novák Anton, OLO Murska Sobota. — Nyomatott: Mariborska tiskarna.