{M&XtTS i Jtf.M'nftfJJL ivjjrpjl {fJJXXJA. T- ycSjfztil, 1U «uUou^ SilMJlV) WtéJ j/zmr. Mi. 'fc-cbcOnt, ^'XjtâcL/v^/M^i/yyy— ' ' & r-x> 1 'y\'Du4'Xjto^V-i fytifJuXAsoL ylotto£fr -i /4'X*^T'0'l/~- H9f. dßfj-? A-:. ;\ W \ ijr., y . Vszè nasz radoszt i dika Lübézen ocsé boj, Dal vszi vu szvetsztvi ’zitka Nahajamo mir tvoj. 7. Orok nas je vekvecsnoszt, Tühina pa ženila : > Vrâcsaj nasz tak na vernoszt Od blodne szteze zla. 8. Vernoszt na ’zitek pela, Zlo pa na sziurt i jaj: Vere dela do czvela Eti i v-nebészaj. 9. Ti tak, vera i jâkoszt, Boj tü nas voditel, I, da moderno miloszt, Tam zagovoritel. Nota : Szladki Jezue, mi szrno szem. ■4 n jvrepreczenyen kincs mi boj, Oh Bog, vadlüvânye moje. Daj, da jasz, kak vernik tvoj, V-nyem szpoznâvam poti tvoje, V-nyem mam priliko zbôgsanya 1 nâsztavo zvelicsanya. WÊEn TA 2. Li pri nyega poszvêti Szpoznâvam prav tebe, a etoin sz vèti Vdâblam tvoj miri mîlo? '■;] orso, I ’ze na w Bôg. »o; ’Z-nyega sze vcsim mojo dü’znoszt, Ino di'ise ,noje vrêdnoszt. Ulü V 1 V,UMV^*iv. j 3. Kaje modna szvêta Nêmogla prav vözgrüntati, ;Tô je tvojga poszvêta Visni Irak dao nam szpoznati. Ti szi môdroszti vretina, Ti, vekivecsna isztina! 4. V-vadlüvânyi nam tvoj szin, Jezus ocsiveszno ka’ze Tak nas pogübelen bin, Kak velkoszt milos-cse bo’ze, Odpré sztezo szpravicsanya, I düsnoga zvelicsanya. 5. Eti sze szladki trôst dâ Vszêm vu szrdczi ora-nyenim ; Tü sze zlchkôtiti znà Bremen diïsam oklad-jenim; Tü naide vandrar sztan mira V-vdérjanyi sorsa vihéra. 6. Eti sze vszi nârodje Zemlé prav blagoszlâvlajo, I vszê sztotin porodje Z-glâszom zitka otâvlajo. — Yadlüvânye je vszê ran vracs, 1 vszê dus verni va- 1 rivâcs. 7. Ono varjè vu krili Nâszna zitka kmicsni potâj, Koronüje na ozili Verno szkoncsani nas bezaj; — V-szmrti nam jo bâtrivitel, l v-szôdbi zagovoritel. 8. Oh!— vzemi tak za kincs té Szrdcz nasi dü’z-no zahvâlnoszt. Daj, da nyega czvêt raszté, Vszemi szvêti na veszélnoszt. Pelaj po nyem vsze sztvorjê-nye, Bôg, na tvoji csiid vidênye. II. Bop 1. Bòga brvoszt. f! Nota: Oh szladki Jezus, ka szi. T ' a a leszte Bôg! — vsza szo rôk nyegovi delo. \ IJ*»1 Ka bi vüpanye verni za grünt melo, Csi . nebi sztâli na veesnoj gvüsnoszti Nyegve bivoszti?— V 2. Neszrecsnêsi od nerazumni sztvâri Bi bio sors Bòga bfvoszt. 9 * 4 T nas vu té blôdnoszti szpari; Nebi meo za näsz szvöl ; nikse lepote, Niti dobrote. 3. Kak bi ’zeleli ’zitek vecs lûbiti? — Kakd; jâkoszti i szvetsztvi szlü’ziti? — Jaj! — bole sze j^l nigdar neroditi, Kak tak vtoniti. 4. Kaksa groza bi nam vmârjala szrdcze, Gda bi nam zaidti melo ’zitka szuncze,. Csi bi brez’ Bòga i mogli z-szvêta idti, I v-grobi preidti! 5. Ah! — te bi nam i blâ’zeusztva ’zelênye Szo-J pilo v-diisi manire obcsütênye; Zla rob bi sze pa va-ij lao brez’ sztrabote V-blati gréhote. — 6. Ali — obnemi, grozno obcsütênye! — VeszniJ oh grešne blôdnoszti mislënye! —Poznam jasz, po« ! znam szvéta sztvoritela, 1 zdr’zitela. 7. Jeszte Bog! — od nyega mam i jasz ’zitek;| Od nyega csâkam vecsnoszti prebitek: On me pri-| pela k-vretini bla’zensztva, Po sztezi szvetsztva. | 8. Bòg, Bòg mi je tak grünt mojga vüpanya; Ouï mi je duši porok zvelicsanya. Znam, kâ sze nigdar f ’znyim neoszramotim, Nigdar neszkvarim. Nota: Dober je nas Bot/, porazmUe. -fl O digni glâsz z-nicsesztnoszti praha, Duh moj szpëvaj velkoszt sztvoritela, Ki, vise szun- Jj csevnoga traha Prebivajoča, ravna szvoja dela. Alduj | nyemi, v-szvetsztvi ga molécsi, Kak angelje, v-szvet-loszti sztojécsi. 2. Nyega pamet zaman zbrodjâva. Nicsesztnà je | pred nyim vsza zvisenoszt. Zaman modroszt szvéta j zgrüntâva, Vu kom sztoji nyegva odicsenoszt. Kak | bi ga szmeo ti, prah, obrazili, Da ga ni angel nemre zbroditi ? — •» ^i^südiipiéi^zuncz^zvetlo szprâvo, Csüdûj i zvêzd neszmerno vno’zinoszt, Csüdfij zemlé vugodno j sztavo, Ino mörszke globocsine szkrovnoszt: Ka ’-S7,ê eli dugovâny dika, Pròti vel ko.sz ti goszpòda tkitka? — J 4. Li ténki trâk dike nyegove Nam szvêti v-nyi, ilaksté szo szi zmo’zna; Tenya velkoszti goszpodnove iizo vsza, i voli nyegvoj podložna: On, kije nyim Jao bivoszt v-megnenyi, Nyim i konecz znâ vr’zti, kak tenyi. 5. Bôg — on, komi duh moj âldüje, Yuszebi ma zrok szvoje velkoszti: On sztvorjénya nepotrebuje; Ar prebiva v-blâ’zenoj szvetloszti, Nesztoji pod prav-dov telovnoszti, Geto je szam duh vsze popolnoszti. 6. Od tebe, goszpodne, od tébe Sztâcse vö vsze bivoszti vretina. Xebé glassi viszina nébe, Tebé cslo-vek, vszega prvotina: Tvoje dike bliszk je csrvics v-prâhi, I tel ko jezer diis v-szuncza trahi. — 7. Moli ga tak, oh duša, v-duhi, Moli nyega v-szvet-sztvi i v-isztini; Tak on, kije k-tebi ne tuhi, Po-zdigne tebé k-’zitka vretini: Ar ki nyega dosztojno csesztijo, Tal od nyega v-miloscsi dobijo. 2. Boga popolnoszti. Szkrovnoszt. (Sz. trojsztvo.) Nota: Z-nebèaz rèe» vecsna prihaja. m q VTretina visne môdroszti, Bòg, globocsina * szkrovnoszti, Vecsni duh esisztoga szvetszt-va, I punoszt vszega blâ’zensztva! 2. Tebé moli csrvics v-prâhi, I angel vu szuneza trahi, Diko tvojo csödüvajocs, I vu radoszti szpê- K vajôcs. 3. 1 mi, i mi, v-prâhi klecsécs, I tebé v-szvet-. loszti gledées, Neszémo vu poniznoszti Pred té- >«Jfc*dov pobo’znoszti. v i®r''1 4. Dika ocsi »a viszini ; Csészt Jezusi, nyeg^ j szìni ; Postenyé duhi szvétomi, Y-bivoszti Bugi ed5. nomi. Na znano nòlo. -i ,* 1%/Ii verjemo v-ednom Dògi, Nébe, zemle i ^sztvoriteli, ki, kak punoszt dobrot vnôgi,| Vsza dobra da diisi, teli. On je gotov vsze hraniti, i I od iieszrecse braniti, Ze-vszêm hida, vsza v-ro-1 kaj imi, Vsza vidi, razmi ino znâ : On nad nami ve-1 rosztuje, I pot naso koronuje. 2. Ali verjemo vu Jezusi, Szini ocsé nebeszkoga, i kak szredbeniki Krisztusi, Naroda cslovecsansz-koga Jedinom odküpiteli 1 milom zvelicsiteli, ki je ’zitek szvoj dolidjao, Da bi nam dike örok dao; Gori je sztano zviseni, Goszpoduje odicseni. 3. Mi verjemo v-dühi szvétom, Vszê verni dus voditeli, Kak z-dikov ocsé obvzétom Srdcz tû’zni bâtriviteli. On, on preprâvla bolvansztvo, I griinta pravo krsztsansztvo, Za’ziga iszkro vernoszti, Szprâ-, via vsze na pot vecsnoszti, 1 po sztezi szpravicsanya Pela na sztan zvelicsanya. Nota: Szpôtneni sze, goszpon, z-verni tvoji. -| Pi 1%/folimo tebé, oh sz. trojsztvo, Ocsa, szin, J-tJ.lTJ. szvéti,— eđno bo’ztvo! Ti szi vszê dobrot vecsna vretina; Pri tebi je blâ’zensztva isztina. 2. Ki tebé vu szvetloszti szpoznâva, 1 z-szrdcza poniznosztjov zvisâva; On osztâvi odurno pot kmi-cze, I prêksztôpi na szetezo pravicze. 3. Zâto i mi k-tebi prihajamo; Jffäftri tebi posz- vêt nahajamo: Pred tebom sze v-prah? ponizimo, I od tébe trust visni proszimo. J j 4. Kaksa pogiibel je nad onimi, Ki tebe ned/#« ssijo /--vernimi! — Blodijo, ki tebe nepoznajo, 3zkvarijo sze, ki' te nebôgajo. 5. Ti szi ocsa vsze dobrotivnoszti ; Ti szôdis vsze poleg pravicsnoszti. Oh! — daj sze nam tak tebé •bojati, I li v-szamom tebi sze viipati. f G. Jaj vszêm onim, ki v-tebi dvojijo, I v-rû’z-(noszti pred tebom sztojijo! — Oni szanri szebé po-giibijo; Ar sze sz-tebom, szodczom protivijo. 7. Ali szrecsui, ki tebé poznajo, 1 v-prosztocsi szrdcza zvisâvajo! — Veke szrecsui, ki v-tvojoj szkrovnoszti Polo’zijo szteber viipaznoszti. 8. Vecsno bo’ztvo! mi v-tebi verjemo: Daj, da k-tebi na diko pridemo, Gde mo te vu szvetloszti gledali, I z-angelmi szvét’, szvét, szvét szpévali. Nòta: Oh svetla zvêtsda zorjanszka. -| r* Iberni■ diko, csészt szpévajte: Z-veszélnozt-V jov 7-visâvajte Boga, kak sztvoritela; ’Nyega, vu szvetloszti gledécs, Moite vszi, vu prahi klecsées, Kak sorsa ravnitela — Zmo’zen, Blâ’zen Szi ti, Bôg nas, ki vsza ravnaš v-pravics* noszti, I blagoszlâvlas z-miloszti. 2. Diko,csészt, hvâlo szpévajte, Odkiipleui, zvisâ-vajte Jezusa, szredbenika: Vrédnoszt nyegvo v-miszli dr’zte, Vüpazen li vu nyem vr’zte; Àr je on vasa dika. Hadoszt, Miloszt Od nyega ma, ki nyega znâ postüvati 1 z-’itkom naszledüvati. 3. Diko, csészt, hvâlo szpévajte, Odebrâni, zvi-sâvajte Düha, poszvetitela; Nyegva zmo’znadela gledécs, Moite ga, zradosztjov hvalécs, Kak szr-dcz veszelitela. — On boj Vszêm voj Z-düsne kmi-cze,na pravicze visni poszvét, I vecsnoszti blâ-’zeni s7-vét. Nota: Szladki Jezu», mi »zmo »zem. ■\W i^lobocsina szkrovnoszti, Odicseno sz. troij jsztvo, Vretina vsze môdroszti, Edno ve-kiveesmo bo’ztvo! Mi tebé, v-szvetloszti gledécs,; Zvisavmno v-prahi klecsécs. 2. Teb* szrdcz nasi âldov, Nasa szlii’zba vugod-j na boj. V1Ô vii dike blagoszlov Na nasz, molécsi se- j regtvoj; Pelaj vsze po sztezi’szvetsztva K-’zelnonii I ozili bla’zensztva. .3. Ednok mo te v-szvetloszti Popolnoma zvisâvali,. Gde mo tvoje szkrovnoszti Z-dcsi v-dc adzsi zbrod-javali. Tarn, tarn mo sze radüvali, I szvét’, szvét’, szvét’ ti szpévali. Vekivecsnoszl. Nota: O/t vekinecsnc miloscse. -|^ j^òg ,,as Je szam g°s*péd vszega. Verni, szpevajte nyemi! Priszpodobnoga vecs ne-gaNindri k-najvisesnyemi. Vekivecsen szeon zovó; 1 Ar vsze, kajeszszte i ’zivé, Vii nyem ma zrok bi-vosztï. 2. On je ni zacsétka nemeo, Ni koncza nemre vzéti: Sto bi vecsnoszt zgriintai steo, Z-sterovje on obvzéti? — Mi, ki szmo vcseranyi pred iiyim, Lehnemo z-dnévom iitrasnyim. On jeod vek, do veka. 3. Okd ga nemre viditi Vu neszmernoj szvet-loszti, Ni niksa mddroszt zbroditi V-nezgriintanoj velkoszti. Li v-nyegovoin lépom szvêti Nam trsik nyegve dike szvêti: Liz-dêl ga szpoznâvamo. 4. Gde bi bili mi, osi ’zitka Od nyeganebi vzéli? —Veszsztan našega prebitska Je li ponyem veszéli; Po nyem szo naprêpozvâna, 1 do etimao zdr’zànjr Vsza, v-nébi i na zeinli. 5. Dika nyegove velkoszti Vsza mèszta napnny;^ \ ;va, I bliszk nyegove szvetloszti Nôcs szkrovnoszt ijpreszvetsäva: On znâ csloveka Iiotênye, I vidi szrdcza mislênye Prvle, kak je nâsztalo. j 6. On grunta sztâvo narodov, J ravna szteze ludi; ■IOn v-dêsznoj ma sors porodov, Tak dobri, kak i hudi, Z-szrdom prigledâva rû’znoszt, Koronuje pa ji nedü’znoszt : — Szôdi vsze po praviczi. j 7. Bog, Bog je vreden dike szam, Nyega sze csészt pri s/daj a ; Av od nyega vszêm bivosztam ’Zi-tek i radoszt zhäja. — Néba, zemla, hvâli nyega! Li on szam je goszpôd vszega, kak diih nemrtel-noszti. sze nebliszcsila ; Gda nam je neszijao trak szuncza, Niti zemla sztvorjena nebila ; Gda je ni angel esese nêszpêvao: ’Ze te szi ti, Bog, v-diki prebivao. 2. Sto bi sze tak szpozâbo sz-tébe, I neszpoznao szvoje podlo’znoszti? — Tebi szo i zmo’znoszti nébe Podane vu sztâlnoj bojaznoszti : Ti, oh vszé diihóv duh odicseni, Szi vise vsze viszine zviseni. 3. Leta tvoja szo brez’ zacsélka , I ni koncza nedo nigdarmela; Szam szi vretina tvojga ’zitka, Zvön tebe pa szo vsza tvoja dela: Ti i vsza ednok v-nicsesz , pogrozis, Ali szam ti vekveke obsztojis. 4. Kaksa radoszt je to tim vernim, Kâ szi i osz-i tanes ti nyim ocsa! — Ali jaj grêsnikom odurnim, Kim nepride v-tal tvoja miloscsa! — Vecsen szi ti, vecsen ibis vszêm’zitek: Dobrim dike, hudim môk prebitek. 5. Szpadni bar v-prah, tal moj mrtelen! Ka te * sztrâsi ’ze nôcs szprhlivoszti ? — I ti, kak duh moj nemrtelen, Idti mas na sztan vecsne bivoszti, Gde Nòta: Dober je nas Boy, poraznite. iaje nêbilô ni mêszecza, Ni vno’zina zvezd bos, vu trahi lepšega szuncza, Boga velkoszt szpê-| vao brezi koncza. Zmo'znoszt. Nòta: Oh vnkivecsnoszt, yrozna rêcs! O A ^Jzpevajmo vszamogocsemi, Vsza môdro rav-najôcsemi, Bôgi najvisesnyemi ! On csini dela velika; Morsi i czüda telika Szo podvr žena nyemi. Ysze, ka on scsé i zapové, Yu megnenyi sztâne riapre. 2. Nyegovi rok delo je zrâk, Vu zraki viszéesi oblak, J vsza nebész viszi'na, Zemlé lak vugodna sztava, Vszê na nyé bodòcsi szpräva, 1 morja glo-bocsina: Ysza, vsza od nyega viszijo, Vsza sze vu j nyem veszelijo. 3. Csi on veli, — vu oblaki, Escse i med szuncza Irâki Sze vodé pobiidijo ; Csi scsé vrocsino zbuditi, j Ali de’zd’z, sznég, mraz püsztili, Volo nyemi csi- j nijo. — On premeni nôcsna szvetloszt, 1 szvetloszt szuncza na temnoszt. 4. Sztrêle lecsejo :zerjave Nani szemotam kiunesz gläve Nyega rêcs bogajocse; ßliszk i grimi Iròszi viszine, Szlâp i ogen globocsine, Val ladje plava-jocse: Na nyegovo povelènye Groza pokrije sztvor- • jênye. 5. Ali vsze to pâ obnêmi, Csi on, ki Jada ze-vszêmi, Scsé nyega vdér vtisali ; Vsze more vu po- kornoszti Nyega vole i zmo’znoszti Glasz v-megne-| - - • • - - - - gjg.pecsin nyi szlisati: On vreline zna vsziihsiti-,4 vodo zbuditi. 6. Koga vadluje csrv v-pràlii, 1 angèT vu szuncza tràhi, Za szvojga sztvoritela? — Koga nebeszka j viszina, Ino môrszka globocsina Moli, kak ravni-^ Bôg. riela? — Sto noszi v-dêsznoj sorslüdî? — Sto ’zi-pjtek, szmrt dobri, hudi ? — i T. Cslovek, ti prah, tô szpoznâvaj; Idi, gizdoszti j mir dâvaj : Vidiš, kak velki jé Bog! — Ar kak sze ji szmés naduhvati, I proti nyemi brszati, Da szi po-• dvr’z nyegvi rôk? — Szpâdnes ti pred iiyim z-giz-j! dosztjov, Obsztojis pa sz-poniznosztjov. — 8. Velki Bog! tvoja je vsza mocs; Ti dâvas k-do-bromi pomôcs, I: blagoszlâvlas trüde, Zdignes sz-prâha vsze pobo’zne, Poteres pa te nezlo’zue, I îiyi tanâcse hude. Ki sze vu tebi veszeli, Ka torni škodi, i fali? — Nòta : Groba sze nisese neot/ne. 9 -t /Noszpodne, sto zapopadne Velkoszt tvoje '*■*■* ^*" zmo’znoszti ! — Pred tebom vsze vu prah szpädne Z-csütènyem pođlo’znoszti. Ka ti nebi vesi-niti znao, Ka szi za popolno szpoznao? — 2. Ti sesés, i vsze naprèsztâue V-ednom oesno-megnenyi, I pä z nicseszom posztane ; Ar je szpo-dobno k-tenyi: Premenyâvas sztâvo szvêta, Kak gingavi obraz czvêta. 3. Vszamogdcsi! v-tvojem sztrahi Vesi mené po-tiivati, I tak sze daj meni, prahi V-tebi, cesi vü-pati. Pelaj me po szvetsztva poti Czili vekvecsnoszti proti. Môdros&t. Nota: Oh kak le mam prijeli. OO višavam te z-radostjov, Bog, za vernoszt * * tvojo, Ki sz-tak csiidnov modrosztjov Rav- naš sztavo mojo. Oh! vesi me zbrodjâvati Modra tvoja dela, I vu nyi szpoznâvati Tebé, sztvoritela. 2. Povszéd, kama sze zglednem, Nahajam réd Boga popolnoazti. 15 %i, Povszéd mddroszt zaglédnem V-nyé bo’zansz-k°m kepi: Vecsna mddroszt zdr’zava Od zacsétka vesz szvet; Ona sztvorjényi dava Mir, radoszt, i 1 poszvet. 3. Vremena szkroven be’zaj Mddroszt povodjava; Leta redoven tekaj Nyé duh poravnava: Nyd vidim vu visziue Odicsenoj szprâvi, Nyô molim v-glo-bocsine Kmicsno-szkrovnoj sztâvi. 4. Ognyeni je szuncza trâk, I nevu’zgé %szvéta : Ne! — on li szegrêva zrak, I zrok je poszvêta, Vlejé v-zemlo ’zirovnoszt, I)â odraszek vszeini, Deli trust i mirovnoszt Szrdczi bolécsemi. 5- Kelko jezér zvézd be’zi Brez’ zbontanya v-zrâki! — I kakse bremen le’zi Vu kmicsni oblaki! — Sz-kaksov szilov düdnya zrâk, Vdérja grozen vihér, Szvêt pokriva kmicsen mrak, Sztrâsi szmrten vecsér! — 6. Sto meri vszéni etim pot? — Sto je nyi vodici? — Ti szam —ti, dike goszpdd, Kak moder ravnitel: Ti vr’zes nyi besznòcsi Taksi czil v-na-gloszti, Da ’z-nyi vihérne noesi Žide trak radoszti. 7. Sto zna zemelszke dari Modro vödeliti, Ivsze ’zivdcse sztvâri ’Z-nyimi veszeliti? — Sto zna de’z-d’zevne meglé 1 szpâr vküpszpraviti, I ’z-nyi ka-plami zemlé Krilo navla’ziti? — 8. Sto z-czvêtjem i szad dava? — Sto z-veszél-jem ’zitek ? Od koga je vszé sztâva 1 mira prebitek? Z-lépim dobro sto para, Csloveki na radoszt, Naj ga, kak ocsa, kära 1 biidi na mddroszt? — 9. Visni! tvoje mddroszti Csiida vidim povszéd; Csüdûjem nyé szkrovnoszti Kamsté vr’zem pogled. Nyd, nyd tak sesém szpëvati, Nyé sztopaje gledécs, Nyd molécs zvisâvati, Pred nydv v-prani klecsécs. 10. Ona mi boj voditel V-etom knicsnom doli, Ona moj veszeliteì Vu vszâkoj nevoli: Tak vnemar neodsztdpim Jas/, od szteze szvetszva, I uigdar nete odblôdim Od czila blâ’zensztva. te Nota: Kak velka je ho%a szmilenoszt! ir an Oteri moder more zbroditi Szkrovno dob znâ-s: Uya bosega? — Kaje bilo, je, i ma bidti, d Kak sze vsze to zna od nyega? — Sto bi ladao sz-d taksov znanosztjov, Kaksté szi je on vucseni? — , Bog, ki je obvzéti z-szkrovnosztjov, Je i v-znânyi \ nezbrodjeni. j 2. Csi bi sto zvezd vszè imena znao, I pêszek mdr-i szki zgrüntâvao. Csi bi szkrovnoszti miszel szpoznao, i 1 sztotin be’zaj zbrodjâvao ; Tak bi lüdi toti premo-gao, I angelszko znanoszt bi meo: A’ proti Bogi ka bi zmogao, 1 ka v-znânyi kazati szmeo? — 3. Nicsesztna je vsza mddroszt szvèta Pròti bo’zoj vszaznanoszti, 1 tâlêhne, kak dika ezveta V-marnoj i szvojoj gingavoszti. — Oh ti, ki vsza vidiš ino znaš, i Bòg! sto bi te necsüdüvao? — Szam ti nezgriintano mddroszt mas: Sto bi A Nota: OKyoszpodne, ti nas veren Boy zmo’xni! [i aû /)hvelkiBog! ti, braiiitel pravicze, Tipre-^ gânyas rnanye szluge krivicze. Jaj, kak n groznoj szodbi protibe’zi, ki szi diiso z-nepraviczov s te’zi! ( 2. Poti moje niksa jalnoszt nerû’zi, Ni nedti’zna » szkuza liodbe netô’zi ; Preklétsztvo me v-grob moj nenaszleddj, Ni prêk groba jaj szirôt neszkvarjuj. 1 3. Kak Iehka de ednôk tam moja szôdba, Csi de eti nedû’zna moja hodba! — Csiszti bom sô z-szvêta, ne vtepeni, Y-gvant pravicze, nê v-zla, oblecseni! — Isxtinosst. Nota: Szladki Jezus, mi szmo s%em. AQ r|h Bòg! ti szi isztinszki: Rêcs tvoja sze ma * szpuniti; Âr tanâcs tvoj nebeszki Sze ne- more premeniti. Vesi me tô v-pâmeti meti, I tebi na csészt ’ živeti. 2. Sto bi naisao zmenkaiiye Vu veesnoj tvojoj szkrovnoszti, Ali premenyâvanye V-szodbe tvoje isztinoszti? — Nega tam meszta blodnoszti, Gde je punoszt vsze modroszti. 3. Né szi ti prâh krhkoesi., kâ bi ob’zalüvao delo, H Csinênye tvoje mocsi De vekveke sztâlnoszt melo: Ti v-obecsanyi obsztojis, Ino szpunis sz-kem sze protis. 4. Ti vsze zlo odurjâvas, 1 jaj torni, ki v-nyem blodi ! Pobo’znoszt pa zvisâvas, I blä’zen, ki nyé pot hodi! — Ti tvoji szo ’ze tü szreesni, Tam pa majo ’zitek vecsni. j ; 5. Verne blagoszhivlati, Ti je najcsisztêsa radoszt, Vsze szreeso ponävlati, Tvoj nagib, oh vecsna mi-loszt ! I grešnikov povrnênye' Tvoje jedino ’zelênye. \ 6. Ne! —rêcs tvoja nenori; Kaòbecsas, zdr’zis verno : Ka sze z-isztinov bori, Tò je pred tebom o-durno. Miszel tvoji haszek, ni kvar Nemre preme-1 niti nigdàr. — 7. Daj sze mi tak varvati szveta giuiszne la’zlivo-l szti, 1 «ztâliio s/,e dr’zati Vu vszem tvoje isztinoszti : j Ona mi boj vorezan ’zitka, I moja najvéksa dika. 8. Tak naj preminé vesz szvèt: Csi sze bar od v-j szega szpravim, Ti bos mi zmo’zen poszvét, Gda màrnoszt eto osztävim. — V-tebi polo’zim vüpanye Moj trust ino zveliesanye. Nòta: Zaka sze 'zalosztis, oh ma düsa! ¥log! ti szi sztalen v-namenyâvauyi, I nedas * meszta premenyàvanyi V-rècsi, niv-csinè- nyi ; Csi sze vesz szvet v-nicsesz vtopi, Tanacs tvoj veke obsztoji. 2. Vecsna is/,tina! budi mi szrdcze Na zbrodjäva-nye tvoje pravieze, I sztälne vernoszti; Da sze v-j , esim zavr’zti jâlnoszt, I zdr’zim vu dobrom sztâlnoszt.1 3. Csi mi nôcs la’zi nevtâpla mira ; Kakse bla’zen i sztvo sze mi odpéra Tam na dike szvêti, Gde isztina goszpodiije, 1 vsze verne koromïje ! — . Dobrotivnosxt. Nòta: Radïij s%e vsza zemla goszpodni. I IZ'ak velka je bo’za szmilenoszt ! Sto bi mogao * iiyo zgrüntati? — Li divja szrdcza neza-i hvâlnoszt Nesetuje nyé szpoznati. —Jasz, dokecs boni ineo tü prebitek, k-tebi, ocsa, nebom tühi: Tebe, ki szkrb mâs na nioj’zitek, kjeesécs molo bodem v-dtìii. 2. Sto mi je dao cluso’i tèlo? x_ Ti, sztvoritel nu-losztiven! —Vsze, ka mam, sto mijejpodèlo? —( / Bôg. Ti, ob ocsa dobrotiven ! —' Sto k-deli razum, prili-I ko, môcs? — Ti moj szmileni hranitel! — Sto k-po-zvânya dù’znoszti pomôcs? — Ti, vszega moder ramiteli — Zgledni sze, duša, na dike szvêt, Gde sze ednôk ï zvisziti mas, Gda osztavis mârnoszti poszvêt, Csi i Bogi prav szlü’ziti znaš: Sto te je pôzvao v-to kra-I levsztvo? — Bog, po szvojem lubezniki; Bog ti je obecsao blâ’zensztvo, Po Jezusi, —szredbeniki. 4. Csi te szlaboszt téla v-grêh szühne ; Sto te od nyega odvé’ze? — Csi trpiš; jaj tvoj sto poszluhne, 1 rane szrdcza obé’ze? Bo’za nezgrüntana szmile-noszt Yzeme tebé pod peréti, Zvracsi tvoj bin inobo-leznoszt, I trust da tebi, sziroti. 5. Iti? —ti nebi szpoznâvala, Diisa, ocsé lübéz-noszti!? — Ti nebi v-prahi zvisâvala Etak csüdne szmilenoszti!? — Oh! — lubi Boga vise vszega,Po-lo’zi vu nyem viipanye, Bojdi angel brata tvojega, ] tak csâkaj zvelicsanye. i 6. Na tô, na to te nadigâva Yelkoszt bo’ze szmile-I noszti; Tô ti trdno zapovedâva Gvüsnoszt tvoje ne-vrêdnoszti. —Oh! —idi, diisa, itakcsini: Noszi kêp bo’zi vu szvetsztvi ; Tak ti dâ Bôg po szvojem szini Odicseni tâl v-blâ’zensztvi.------- 7. Oh goszpodne ! tvojo szmilenoszt Mi daj v-p<â-, metidr’zati, 1 tak nezgrüntano lübéznoszt, V-prâhi klecsécs, zvisâvati: Oname vodi v-veszélnoszti, I ; trôstaj vu vöri tü’znoj ; I, gda szkoncsam pot mrtel-\ noszti, Ona mi hladi szmrten znoj. Nòta : Ah Hùtj / poszlühni me v-mojuj. 09 ptsiszta lübézen! csi te prav zbrodjavam, Vel-^ * koszt tvojo vu prâhi zvisâvam; Z-vüpazno- sztjov, I z-radpsztjov Tebé, dober Bôg, zaocsoze- tâvam. i ; V 2. Oh! — daj, dokecs na tom szveti potujem, Da( te v-lübézni sztalno naszledujem, Dare deléos Ï ve-1 szeléos, Tó’znim bratom angel bidti setiïjem. 3. Tak bom tü lëpo pot oslovesztva bodo, Po ste-1 roj de me duh lübezni vodo ; Tam pa ednôk Bos me j ti, Bòg, Poleg pravde liibézni milo szòdo. Dugotrplivoszt. Na lasztimo noto. 90 IT-ak dugo znašaš pokorno, Oh Bòg, nase gre-•lOtlV sénye! _ Kak vnogokrât je okorno Nase( rù’zno ’zivlênye! —Naklonoszt nasa je jâlna, I pot jâkoszti nesztâlna; V-grêhe botécs letimo: Ali ti, vecsua miloscsa, Potrplênye nuis, kak ocsa, Kaksté te dreszelimo. 2. Doszta Jet sze vesakati das Tim v-grèhi plava-jôcsim, I blôdnikom vrêmen nihâs, Rêcs tvojo spoj tajôcsim: To nerodno drevo trpiš, Esose sze i za nyéf szkrbis, I verno je oprâvlas, Naj vdâbla odraszek krepsi,lno prinaša szâd lepši, Naglo ga nepreprâvlas 3. Da pa sz-taksov trplivosztjov Znašaš ti te okorne ; Kak sze nebi z szkrblivosztjovZgledno na te pokorne! — Vabi i té telo i szvèt, Naj osztâvijo tvoj poszvêt, I v-dü’znoszti zaszpijo, Szvéti glasz tvoj zavr’zejo, Sztezo ’zitka povr’zejo, I vu tebi dvojijo. 4. Ti nyé sz-pôti etak nôre Z-milosztjov povrnyâ- vas, Ino na sztezo pokore Je z-diihom poravnavaš; I osi te radi bògajo, Ino ’zitek pobògsajo, Potrdiš nyin tô gvüsnoszt, Ka je po boji vernoszti Pozdignes m vekveosnoszti Bla ženo odiosenosM. — 1 fl 5. Bòg! tvoja dugotrplivoszt Me k-tebi nadigavaj I, osi zmenkam, tvoja miloszt Na pokoro zbüdjâvaj j Ti, vekivecsna milososa, Boj grèsnikom mili oosa ^ Naj sze k-tebi vrnejo, I dokecs priliko nuijo, Vszoj rû’znoszti s/,lobod dajo; I)a vazi sz-tebom ’zivéjo. Nòta: Oh szladki Jesus, ha sii. — OJ. Ikugo trpi Bôg blodne nevernike, Mirovno /-»asa sz voj e protivnike, 1 odpiiszti vszern, ki s/,e povrnejo, Naj ’znyim ’zivéjo. 2. D r’zi td pél do pred orsini, krsztsenik! — Idi, i boj nyé nevkleknyen naszlednîk: Znašaj sz-krot-kosztjov ludi presztoplênye, I pregresenyè. 3. Odpiiszti, naj i tebi odpiiszti Bug. Jaj! _ bi sztopo ti pred nyega ednok, Cai bi odurno szrdcze neszao z-szebom Na pravicze doin ? — 4. Postiij Jezusa példo ino volo, Ki je za szmrtne protivnike molo. —BIà’zen, ki, kakon, sztane z-ïêpim szrdczom Pred ’zitka szodczom ! — * 5. Vie v-szrdcze nase, oh Bug trplivoszti, Csiszto baklonoszt krsztsanszke krotkoszti, Naj bine bratov badi potrpimo, I odpilsztimo. 6. Tak i mi ednok, z-liibeznivim szrdczom Poszta-boysi tam pred pravicze sztolczom, Csakati szmèmo jaling odpi'isztsanye, I zvelicsanye. III. Bòga «loia. Sztvorjènye. 11 Nòta : Kak hi nehrdlo yoszpodna. >*•3 K Gzpèvaj, oh diisa, z-radosztjov Bugi, vreti-f * ni vszega, Ki je z-vekvecsnov mòdrosztjov fr'ilsisz iména szvojega Odioso v-delaj teliki, Sterilii • Szuncze z-dikov gorizide, I vesz szvêt blago- ! szlâvla; N des sz-pocsinkom naprépride, Naj vsze: tnidne otâvla: Vsze sze vu vecsnoj mladoszti Ponâ-vla i narâja, Szka’ziije i zahaja; Vsze je vretina ra-doszti, Iprvle preide te szvèt, Kak eti dika i czvêt. 6. Blâ’zensztva mojga vretina Je vesz ete szvêt lèpi ; Ali vszega prvotina Szem jasz vu bo’zem képi. Odicseno oprâvleni Je’ze tâl moj mrtelen; Duh pa moj nemrtelen Je na vecsnoszt priprävleni. — Sto to nebi szpoznâvao, 1 hvalées nezvisavao? — L Dec/,a, mladénczi, i sztarezi, —Vsze bivo-szti, szpêvajte! — Radujte sze v-esisztom szrdczi, i Bogi csészt dâvajte! — I ti, nemrtelen duh moj, Szpoznaj vu poniznoszti, I glâszi v-po^o’znoszti, Ka je on veren oesa tvoj. Nyega, li nyega valdluj! — Nyemi vu szvetsztvi âlduj ! — Bôff. Nòta : Bojdi dika i postenyê. j q/» flog! tvojo velkoszt glaszi szvêt— Glâszijo **W,J“* tvoja dela. Ti szi velo: „bojdi poszvêt! i Nasztani, neba zemla! —“1 vsza szo vu ednom liipki Zisla na bivoszt vu diki, Na tak znio’zno rêcs ; tvojo. 2. Kamakoli vr’zem pogled, — Kasté modro zbrod-jävam; Bo’zanszko tvojo mocs povszéd V-nyé vel-'koszti szpoznavam: Povszéd v-tvojem lêpom szvêti Mi trak tvoje dike szvêti... Povszéd szi mi nazôcsi. 3. ’Neszmerna dika viszine Je bliszk tvoje zmo’z-noszti, Prepaszt morszke globocsine Pa trak tvoje i1 szkrovnoszti: Telka itak csüdna dela Te kâ’zejo, sztvoritela V-nezrecsenoj szvetloszti. I 4. Tebé prêdga szvetloszt szuncza Szvêt tvoj rav-*najôcsega; Tebé tihi kêpmêszecza V-mrâki plava-jôcsega; Tebé zvêzd redoven be’zâj, 1 vrêmena 1 szkroven tekâj : Vsza, vsza tebé dicsijo. y' 5. Tvoja môcs düdnya vu zrâka Nezmêrjenoj sü-, rini; Ona sze grozi v-oblâka Kmiesno-szkrovnoj ,zvirini: Tvoj glasz je szlâpov vdérjanye, I valov môrszki zburkanye ... Ti szi i v-csiidaj velki. 6. V-szvéta rèdi i lepoti Sze ti, modroszt, szka-’ziijes; Vu vszâkoj zemlé dobroti Ti, lübézen, kra-lujes : Li ti szi vretina ’zitka, Ti veszéloga prebitka, Mira i blagoszlova. 7. Tvoj je angel, vu szvetloszti Tebi, Bôg, szpê-Lvajocsi; Tvoj i cslovek, v-mrtelnoszti Tebé zvisâ-fivajôcsi: Sereg dus v-diki sztojécsi, I csrvics v-prahi lazécsi Tebé cseszti, kak ocso. — , 8. Oh! — zvisâvaj, duša, i ti Velikoszt goszpod- 1 novo. Csiidne szo nyegove poti, Szvéto imé ny egovo.— .«Bog, Bôg je sztvoritel vszega! — Néba, zemla, jglâszi nyega, Szpêvajôcs vu radoszti! — Nota : Nas dràyì orsa, vredna mâdroszH. l\[^e * zemle prezmo’zni sztvoritel, I nyi * vecsnoga réda uasztavitel ! Czëli ete szvét glâszi tvojo môdroszt, Diko i zmo’znoszt. 2. Ti szi z-nicsesza vsza naprêposztavo, 1 v-deli tvojem vecsni réd nasztavo, Vsza dugovânya med szebom razlôeso, Vszêm sztân odlocso. 3. Tvoji rok delo jenebész visziiia, Môrszki vôd prepaszt, i zemle surina, Szuncza, mêszecza, i zvêzd bliszesécsi Irak, Ino noesi mrâk. 4. Toplôcsa, i mraz, rosza, de’zd’z, vetrovje, Tihota môrja, i nyega vâlovje: Vsze glaszno prêdga tebé, sztvoritela, 1 ravnitela. 5. Vsza bivoszt szvojo li tebi hvalijo, I tvojo vel-koszt v-radoszti glâszijo: Moli te angel, sztojécs v-dike trahi, I csrvics v-prahi. 6. Ti szi vszo zemlo implodo z-’zivinov, Velike logé z-râzlocsnov zviriiiov , Zrâk z-vnôge dobi lèpi-mifticzami, Vodé z-ribami. 7. Po tebi nrnjo vsza sztâlis bâtriven, Po tebi ra-doszt i ’zivis lasztiven: Ti szi vszê sztvâri szmileni hranitel, Ti vszê branitel. 8. Ti sznâ’zis zemlo sz-travinov i sziljem, 1 koro-mijes vremena z-veszéljem, Gâjis szâd drevja, vle-jés ’zir vu polé, V-bregé i dolé. 9. I vsza ta naime za volo csloveka, Koga tak lu-bis szam od vek, do veka, Da ga z-lasztiviiim kè-pom obdaruješ, 1 koroniijes. 10. Bog! vesi nasz eto miloszt postiivati, Ino vu tvojem sztrâhi potüvati ; Tam pa obraz tvoj nad nami preszvêti. Na dike szvêti. Nòta: Oh Boy, oh mili Boy ! 38 jyj°lbe vredni bo’ze, Vretina lübéznoszti! Kak vnoga szo esiida Tvoje dobrotivnosz-| i 28 Bôg. 1 ti! —- Sto more szmilenoszt Tvojo vözgröntati? Sto znâ tebi za nyô Vredno hvâlo da? — 2. Ti szi tvoj lëpi szvêt Z-nicsesza zato pozvan, ! Da bi na vszâko sztvar Tvoj blagoszlov vôvlêjao; Blâ’zensztva vretino Szi odkrio naime nam, Kak 1 tvojga bo’zansztva Kêp noszécsim dušam. 3. Ti szi vsza li sz-prôsztov Volov napreposztavo, I sz-tern tvojo diko Ino zmo’zuoszt vövjavo: Ti tak ravnaš i zda Vsze tvoje sztvorjenye, Da povszéd nahaja Radoszti ’zivlêuye. 4. Ti, duh nemrtelen, Szi ’zitka, szmrti goszpod; Ti dâvas vszêm ’zitek, I kâ’zes blâ’zensztva pot: Ti mas v-roki tvojoj Dnévov nasi tekaj, I, gda sze ti vidi, Sztâvis tü nas be’zâj. 5. Eti, kak v-gledali, Glédamo tvojo diko, Z-dël I] tvoji szpoznavsi Zmo’znoszt tvojo veliko; Nigdapa, gda odtécz, Bôg, E-tebi pridemo, Te z-licza na Ii-ì* cze Glédali bodemo. 6. Tecsasz ti prijétno Boj nase äldüvanye, Csi je ,gli nicsesztno Viiszt mrtelni szpêvanye: Tam na di-'5ke czili De te v-popolnoszti Zvisâvao diis nasi Glâsz , iiemrtelnoszti. li • - * _ • Szkrbnosênye. Na zndno nolo. QQ 'l/'erne düse, zvisävajte Boga, kak ’zitka . OcF» * ocsoj cs^szt 'nyemi szpêvajte, Gla-jszécs nyegvo miloscso. Vsza obilnoszt i yeszélnoszt Je dar nyegve miloszti, Prigod szrecse i neszrecse, Delo nyegve modroszti. ■ 2. Bôg Bôg ravna naso sztâvo ; Szvet, sors nasz ^.nepotâka; Ka on previdi za pravo, Tô i vdâbla ffztvar, vszâka: On radoszt dâ, gda naprê zna, Ka ---------------------------------p.-----------------^ v\w Bòga dela. 29 '*k nam hasznila bode, 1 vzeme pa vsze vkraj, kamä V-szebi grünt düsne škode. 3. Vu vszem nyegovom kralevsztvi Nezbontau réd kraluje. On vsze, ka szlisi k-blâ’zensztvi, Vsza-koj sztvâri daruje: On na polâj ino goraj Vövleva blagoszlov szvoj ; Globocsina i viszina Plava v pu-noszti nyegvoj. 4. On vlâ’zi nase baiare Sz-tihov roszov i de’zd- | ’zom, Preprâvla skodlive szpare Z-vetrovjom ino mrazom; Szvêt ponâvla, i priprâvla Vszêm bâtriven prebitek, Naj veszéli vu dr’zéli Tubine bô vszê ’zi-tek. 5. On naime csloveka dusi Szprâvla sztan veszél-noszti, I vsze, ka k-nyé miri szlisi, Daruje v-obil-noszti : Sztezo szvelsztva i bla’zensztva Ji kâ’ze vu szvetloszti, 1 na ozili v-szvojem krili Odiosi nyd z-miloszti. — 6. Ocsa, tvoja mila vernoszt Je i z-menom hodila, 1 tvoja ocsinszka szkrbnosztMené csüdno vodila: Vu rados/.ti i ’zaloszti Szi ti bio varivâcs moj, V-dvojü-vanyi i vtipanyi Me je krepio angel tvoj. 7. Na lébe zaniham sors moj I v-priseszlnom vrë- 1 meni, Vüpavsi sze, ka de duh tvoj 1 nadale pri meni... Oh ! — ravnaj ti moje poli, I boj mi veren ocsa; Po tom ’zitki me pa v-diki Zviszi, vecsnamiloscsa! — Nota: Kak ki nchcdlo yo*%podna. /in rJvisâvaj, duh moj, goszpodna Z-veszélimi peszmami, Ki tak csüdna i vugodna Dela csini med nami. On lije *ato dao bivoszt, Da bi sze ednôk v-diki’Z-nyim veszelio ti ’zitki, Szpoznava-jôcs nyegvo miloszt. — Radiij sze v-nedü’znoszti Tvojoj plemeniloszti! — i 2. Vredna vszâke radoszti Je, Bog, tvoja milo-i sesa; Ti szi i v-dnévi’zaloszti Moj dobrotiven ocsa: Pcy , - . . .» j/ kaksojsté ’zitka poti — Po rò’zaj i bodélji, PJacsi ali.veszélji — Me pelas ti ozili pròti: Vsze, vszeje dâr mili ròk; Povszéd szi velki ti, Bòg! — 3. Ali! — kelko dnévov veszélni Szi mi ti’ze đarii-vao! — V-kelki pripetjâj dreszélni szi me z dèsznov zakrivao! — Csi szem zdiihavajòcs prisao V-placsa vihérnoj noesi K-tebi, vernomi ocsi ; Ti szi prosnyo mojo szlisao, 1 dao szi v-mojem szrdczi Pa zidti mi- ^ ra szunczi. 4. Od koga vdâblam v-pozvanyi Tak pošteno ’zi-vlènye, 1 v kakgodi dugovanyi ’Zelno napréi-dènye? — Sto mi dava k-dobromi mòcs? — Mirov-noszt v-sztiszkavanyi ? — Sztâlnoszt vu szkiisûva-nyi? — K-deli pa volo i pamocs? — Ti szam szi moj voditel, Moj trust ino branitel. 5. Csi szem pa nè zadovolen Sz-tèm, ka od tébe I vdâblam; Jasz szem zrok — jasz, nepopolen, Ki sze botécs zapravlam. Kelkokrat szem pravo radoszt Neszpametno osztavo, Ali vnèmar zapravo, Vtoniv-]j| si sze v-gréh i ’zaloszt! — 1 dönok ti, miloscsa, Szi 1 ì mi bio veren ocsa. — i 6. Ti varjes mir i praviczo V-nyé odicsenom czvè-ti, Gda z (bilioni pravde kriviezo Prepràvlas v-tvo-jem szvéti; Biidis verne prijâtele, Kak talnike ra-doszti, 1 vu dnévi ’zaloszti Angele bìitrivitele. — Ti szi punoszt vszè dobrot, 1 ocsa vbògi sziròt. 7. Etak ti ’ze v etom ’zitki Ocsinszko szkrb na nasz mas, Ka pa v-nebeszkom prebitki, Kakso ra-je! doszt vernim das! — Tam na dike lepšem szvêti ! Nam, tvojim odebrânim Ino tebi podanim Vsze « popolnoszti trak szvèti. ~ Zâto te, v-prâhi sztojécs, Zvisâvamo vszi, molécs. Nota: Oh Boy, 0/t mm Bòg! s J.1 Ròg! kakso szkrb szi meo Na méne do sze' ‘^■■•"gamao, I ’zitka mojega Tekaj kak modro ravnao! —Kak bi ie znaojasz, prah Vredno zvisa-vati, I tebi za vszo szkrb Dû’zno hvalo dati ? — 2. Preczi, kak szeni rodjen Szi me za dete prljao, I »a roditelov Modro szkrb me zaviipao; Ki geto me nebi Znali vecs voditi, Te szi me po driigi Dao na dobro vcsiti. 3. Znam, kâ, csi me oni Nebi szkrblivo vcsili, Lehko bi mi rn’zni Grehi dü'so te’zili; Ar kak zleh-ka vkani Zla csemérna szladkoszt! —Gda radoszt ponuja, Szuhne v-britko ’zaloszt. 4. Kelki blôdnik jocse, Kaje grehe poliibo, I nedû’znoszt szrdcza Vtepao ino pogubo! —Ali mené szi ti Na sztâlnoszt v-dobrom vcsio, 1 z-gresnoga tsmna Z-duhom tvojim büdio. 5. Kakoli je duši Mojoj zvelicsitelno, Ali pa skodlivo, Kvirno ipogübelno; Käme od zla varje V-szrecsi i radoszti, 1 razveszeljâva Vu dnévi ’za-loszti ; 6* V-kom polo’ziti mam Pravo ’zitka pobo'znoszt, I kak sze vcsiti dam Od Jezusa pođlo’znoszt ; Ka, kak krsztsenik mam Vervati, csiniti: Na vsze szi me dao ti ’Ze v-detinsztvi vcsiti. 7. Tak verno vodiš ti Mené po szvetsztva poti, Po steroj me pelas Czili mojemi proti; Tak me vcsis iszkati Vu sztâlnoj vernoszti Odicseni sztânekBlâ’ze-ne vecsnoszti ! — 8. Kak te mam diesiti Za to ocsinszko szkrb-noszt? — Bojdi hvala moja — Neoszkrûnyena ver-noszt: 1 csi bi gda zmenkao Vu mojoj dó’znoszti; Diih tvoj me zbüdjâvaj Na pot nedü’znoszti. Nòta; Hedleno bojdi, Bóg, vejtšeke Ive ime. Ja ptoszpodne, ti esiszta vretina vszê dobrot! ^ Kak csiidno ravnaš ti ’zitka mojega pot ! <1 Osi te gli jas/, z-grêhi vszâki dén bantiijem; Donok sze od tébe z-dârmi koronûjem. 2. Kak bi mogao velkoszt tvoje szmilenoszti Vrédno zvisâvati, ocsa lübéznoszti ! Vesz szvêt je od toga gucsécse znamënye, Ka je dobrotivnoszt vsze tvoje csinënye. 3. Kelka potrebuje nas nevolen ’zitek ! — Kelko-knit sze z burka csloveka prebitek! — 1 dönok nu sz-tebom boj nas obsztojimo, Tak da v-niksem tû’z-noin sorsi nezdvojimo. 4. Csi szi premislâvam od zdâvnya ’zivôcsi, 1 vu groba krili ’ze pocsivajocsi, Ali na moj ’zitek szpa-metno kebzujem ; Velkoszt szkrbi tvoje vszepovszéd csüdujem. 5. Oh ocsa! vecsna je tvoja szvéta vernoszt; Kon-cza, niti kraja nema tvoja szkrbnoszt: Vszâkdéu nadeljâvas ti tvoje szirôte, 1 niti eduoj ’z-nyi nevtajis dobrote. H. V-tebi tak polo’zim jasz moje vüpanye, Är pri tebi naidem szkuz moji vtisanye. — Szlisaj ghisz vuszt moji zdà, gda te zezâvam, 1 s/,puni mi pro-snyo, gda k-tebi zdühâvam. 7. Csi me na greli vabi tela mojga szlaboszt, Ali pa vu dvojnoszt szubnoti scsé ’zaloszt; Ti mi krëpi szrdcze v-tvojoj bojaznoszti, J v-tvoje jniloscse sztâl-noj viipaznoszti. 8. Dokecs tu potujem, daj mi, ka je pravo: Mir, zdravje, blagoszlov, i pošteno sztâvo; I pelaj me edndk prek, po sztezi szvetsztva, Na odicseni dom vecsnoga blâ’zensztva. Nota: Oh vekivccsnc miloscuc.— A O ()b! — kak nezapopädnyeno Je,Bôg, tvoje ra-vnanye, Szkrovno i neprebrodjeno Tvoje vecsno szkoncsanye! Ali ti na näsz tak szkrb Sto bi gra- ma» , Da nam i v-szkuzaj dobro das. jao tanâcs tvoj ? —■ Csi gli neprevidna temuoszt Poti tvoje pokri- va ; Na konczi vsza tvoja mddroszt Ocsam našim odkriva, Tak da gvüsno previdimo, Csi v-räzumi ne-blôdimo, Kànasz, kak ocsa, vodiš. 3. Vsze, ka je nam nemogdcse, Vsze ti z-dikov oprâvlas, Nemas zadev, ni te’zkôcse, Gda bla’zen-sztvo vszém szprâvlas: Na tébe sze gvüsno szloni, Ki sze v-povôden szküz vtoni, Csi sze tebi dopadne. — 4. Pelaj i mené, Bôg mili, Na tvojoj zrno’znoj dêsznoj K-visnomi mojemi ozili Po ’zitka sztezi te-sznoj : Pocsiném szi v-tvojoj voli; Ar me ti znaš i v-nevôli Z-dikov koronüvati. 1 5. Oli! — krépi me v-toj gvüsnoszti, Kà ti vsze dobro csinis, Kti mené z-ydârczomtü znoszti Na tvojo bojazen vcsis, 1 kâ ednok y-tvojem krili Dolizbrises, ocsa mili, Vsze szkuze z-o^i moji. N$ta s SzveCi sze pdfi^nov meszlo. J I lladuj sze, diih moj ^ vu Bôgi, I moli riyeg-vo môdroszt, Ki zvöji drugi szirôt vbôgi I tebi deli radoszt: Povszéd ti kâ’ze znamênya On ocsinszkoga csinènya. / v 2. Csi ti Isztaltio odiirjavas Zla pogiibelno ré z-noszt, I, kak Jezus/voj; szjtueyâvas Z-vrêlosztjov tvojo dü’znoszt\ Nezdvoj, gda te osztâvi môcs; Ar de ti Bog tvoj nsÿ ppri»ôcs.\ 3. Csi ti .on'Mm radoszti dâ, H vâli ga v-pomz- noszti ; Csi ti paJszkuz pehâr podâ, Py ga vu viipa-znoszti. Vereif j£~ôffri Povoji Neosztâvi v-placsa boji. 4. Csi ’zitka tvojega tekâj. Kak szîihi potok, sztâne, I vandranya tvojga bezaj V-szmrtnom doli posatane; Nevczagaj; är je sz-tebom Bôg, I sto te vtrgiie ’z-nyegvi rök ? — 5. Tam sze ti odpre na czxli Vsze radoszti vreti-na; Tarn ti da mir v-szvojem krili Nebeszka domovina: Tam Bôgi za vsze hvalo dâs, Ka eti za ne-szrecso mas. Na znano nòlo. m & rWak» sze ’zalosztis, duša moja, Csi je gli gdate te’zka pòt tvoja? — Vem ti je ocsa Bog. Vr’zi na nyega szkrb tvojo ; On ti szkâ’ze mi-loszt sz voj o. 2. Veri, csi sze gli od vszega szprävis, Od nyega sze dönok neosztävis, Ki te szam tak trôsta: „Zovi me v-nevôli tvojoj; Jasz szem oszloboditel tvoj!“ \ 3. Koga je on gda brez’ trôsta nihao, Ki sze je v-nyegvoj miloscsi vüpao, 1 nyemi veren bio ? — Vêm je li on vszega goszpôd, Ino vretina vszê dobrot. 4. 1 v-kom bi sze ti, duša viipala,Pri kom zvon Boga trôst tvoj iszkala?—Jeli v-szvetszki kincsi? — Oh mârnoszt tvojga vüpauya, V-kom nenaides szkiiz vtisanya! — 5. Naj sze viipa bar sz vêt v-blägi szvojem; Tiisz-csi trôst tvoj pri ocsi tvojem, Gda te ’zaloszt te’zi: On dà veszélnoszti szunczi Zidti v-tù’znom tvojem szrdczi. — 6. Ohmilibo’ze, vretina trôsta ! Csi mi gda duša szkuz pehar kôsta; Ti me neosztavi: Szkoncsaj hitro placsen sors moj, I vtâlaj mi szrdczi pokoj. 7. Neproszim marni kincsov zemelszki, Li tvojo miloszt, ocsa nebeszki, Daj meni v-tal pridti; Da v-dnévi placsa obsztojim, I v-tebi nigdar nezdvojim. 8. Vsza dika zemlé malicsasz trpi, I, kakszpâr Boga dela. megle, sze naglo vtopi Yu prepaszt nicsesza; Ali — ne ! — tvojoj vernoszti Nede koncza ni v-vecs-noszti. 9. Sz-tebom sze tak jasz rad zadovolim, J sz tihim szrdczom na vsze privolim, Ka szkoucsas od méne: Li krepi me vu vüpanyi, I daj mitai v zve-licsanyi. Na lasztivno nolo. J/* TTi sze vu visnyem Bogi viipa 1 z-szrdcza k--1:0.JV nyem; zdühâva; On v-pripetjê tü’znoga hipa N y ega zaman nezezäva: Ar komi je Bog napo-môcs, Ka škodi torni placsa nôcs? — 2. Ka nam haszni dvojno czaganye Pod kri’zom britke ’zaloszti? — Ka vnôga to’zba i plakanye Vu nevôli i ’zükoszti? —Vem tak li jaj zvrsâvamo, Ino Boga szküsâvamo. 3. Trpmo, ino z sorsom našim sze Vu vszem tali zadovolmo; Na goszpodna zanihajmo vsze, I nyemi sze z-verov molmo : On nam vtisa vszako ’zaloszt, I pâ nam daruje radoszt. 4. Moder je Bog: on najbole zna, Ka nam na blâ’zensztvo szlü’zi'; Szrdczi v-pehâri szkuz radoszt da, Csi sze kszveti nepridru’zi. On, gda nestima-mo, pride I ’z-nyim szuncze mira zide. 5. Nestimaj, cslovek, vu ’zaloszti, Ka bi te Bog tvoj osztavo, Ika bi li on bio v miloszti, Koga je v-diko posztavo. Ne! —vremen, kak voda, tecsé, I sors nas obracsa, kak scsé. 6. Bo’ze zmo’znoszti dar je szrecsa; Bògjcvre-tina.veszélja: V-nyegvoj roki szioji neszrecsa I vj-hérni hip (izeszélja. On zna ponižne zvistiti, I /svisene polliziti. 7. Diesi tak Boga v-pobo’znoszti ; Csészt tvojo verno odnašaj: Pocsini szi v-nyegvoj szkrbnoszti, 1 - 3 * kriV, tvoj mirovno znašaj. Tak bos fi i po szkùz poti Veszélo so czili proti. Nota: Ka Boi/ csini, vaze je dobro. Mm ìfWxvè Bog, moje vüpanye! —Zaka bi sze ’za-"*• * ^losztio? —Vem pri nyem naidem vtisanye, Csi bi gda szkiiz pehar pio. ’Z-nyim obsztojim, i ne-zdvojim, Kakoli za te’zkôcso Bi mi sors moj odlôcso. 2. Bog moj csvije to’zbo mojo, 1 zdüliâvanye moje: V-nyem ma szrdcze diko szvojo, Li v-nyem viipa-nye szvoje. Poszluhne me, I odvzeme ’Zaloszti te-’zko bremen, Gda de prilicsno vrémen. 3. Bôg moj vidi i dobro zna Pripetjé ’zitka moj-ga: Onkakocsa, v-racsûni ma Szkuze deteta szvoj-ga; Szlisa glas/, moj, Ino trost szvoj Mi nevedocs podeli, Kak to v-recsi szam veli. 4. Bog me ravna dobrotivno, I, csijasz csinim, difz-noszt, Potere szilo protivno Liidi nyegova zmo-’znoszt: Ka sze bojim?—’Z-nyim obsztojim; Szvêt mené nepotere, Csi gli na méne tere. 5. Bôg me hrani v sztavi mojoj, Kak ocsa dete szvoje; On vövleva blagoszlov szvoj Vszâkdén na szteze moje: V-potrebôcsi I v-te’zkôcsi Pride meni na pomôcs, I vtâla mi trost i rnocs. 6. Mam Boga dobrotivnoga, I na nyega sze szlo-nim, Kak na ocso szkrblivoga, Csi sze v-polop szkuz vtonim : On je trost moj 1 gviisen voj Na ’zitka temnoj poti, Gda czili idem proti. Nota: Kris%tua veli: hodtc k-meni. ^r jajom prihajaš pred Bòga; To’zba tvoja je ’ prevnòga, Male vere gingavecz! Dol pla-csa vidiš vu szvêti, I, ka Bôg csini k-poszvêti, To grajaš ti, mrmravecz! 2. Boga ban tuj es v-pogori, V-povôdni bojni, pomo- ri, Viddcs opüsztsavanye ; Gda sze bliszka, ali grumi, Zemla gible i szlâp siimi, — Zrok naides na sztâra-nye ! 3. I gda eti gnüszna blddnoszt Pregânya vbôgo pobo’znoszt, 1 szvêt praviczo klàcsi ; Gda zmo’zen te szlabe te’zi, I vrêdnoszt vu prâhi le’zi, — Td te vu Bdgi paesi! 4. Tak stimas: osi Bog ravna szvét, I dava vszêm pravde poszvët; Zaka sze ta zgâjajo? —Od-ked ludi hudodelnoszt, Neszrecsa, jaj, pogübelnoszt, f szpodobna zhajajo? — 5. Ka szi ti, vcserânye dête, Kil, gledées prigode ete Y-iiyi globokoj temnoszti, Grajati szrnes visno mddroszt 1 nyé nezgrimtano szkrovnoszt V-szpâri tvoje blodnoszti? — 6. Blaznik! gde ti.li zmësanye, Pogübel i ppu-sztsanye Vu csüdaj naglejüjes; Tam ta vsza ravna-jôcsa moes Szrecso priprâvla neviddes. — Ka sze tak ’z-nydv bojuješ? — 7. Vihérov szilno vdérjanye, I zraka grozno du-dnyanye, Znaj, tildi szvoj hazek ma: Po nyem sze zemli 'zirovnoszt, ’Zivdcsim sztvâram pa csrsztvoszt, Zdravje, indes i ’zitek da. 8. Po bojni môdroszti ocsa Sztan narodov preobrä-esa 1 nyé ze-szna zbiidjâva; V-pomori pa, i szpo-dobnom Kaksté vdârezi nevugodnom Diisevna dobra dava. 9. Szvêt je inddroszti narava: Dobra je nyegya naprava; Liti, prah, ga zaprâvlas, Gda po divjoj naklonoszti I gnusznoj tvojoj jâlnoszti Nyemi pogübel szprâvlas. — 10. Oh nè! —nè je Bdg zrok toga, Ka blddnoszt esiti! hudoga Po govenszkom hotènyi ; Bogjeeslo- veki razum dao, Szrdcze ino volo vtalao K-vugod-nomi csinènyi. 11. I csi taki hudobe nôcs Z-szilov premore gda-te môcs Nevtepene jâkoszti; Ona H do esaszatrpi, Naj, tak vardenyena, dobi Korono oblâdnoszti.— 12. Trpi tak! — po blöde noesi Sze ti ednök tam prepoesi Zorja visne znanoszti, Gde ti pri dike po-szveti Bog ocsiveszno preszvêti Poti szvoje szkrov-noszti. Nota : Kriszlus mi je moj ’zilek. |Q |3red tébe, vecsna szkrbnoszt, Neszém jasz âldov moj, Za tvojo milo vernoszt, Trost i düsni pokoj. 2. Oh! — vzemi dobrovolno Yuszt moji szpêva-nye; Csi je gli nepopolno Moje âldüvanye. 3. Yesz ’zitek moj szvedocsi, Csi ga prav zbro-djâvam, Kâ sze po tebi, oesi Csüdno povodjâvam. 4. Od gingavoszti moje Szi me do etiinao, Kak mati dête szvoje, V*milom krili varvao. 5. Csi mi je kaksté ’zükoszt Szrdcze gda te’zila; Tvoja, ocsinszka miloszt Meje veszelila. 6. Csi szemv-betegi kriesao: Bog,szmiluj sze meni! Ti szi me vrâcsit prisao Yu szvojem vrêmeni. 7. Csi meje moj protivnik Jalno odiirjavao; Sz-tebom, zmo’zni pomoesnik, Szem ga jasz obladao. 8. Csi szem gda pomenkâvao Na sztezi blä’zensz-tva; Ti szi me pobiidjâvao Na lübézen szvetsztva. 9. Sto more prebroditi Tvojo dobrotivnoszt, I vredno te diesiti Za tvojo szmilenoszt? — 10. Dicsim te za veszélne Vöre ’zitka mojga, Di-esim i za dreszélne Dni ravnanya tvojga. 11. Zvisâvam te, ka izdaj Na’zitek moj szkrb mâs, Kâ vtisas vuszt moji jaj, 1 ka mi radoszt das. 12. Hvalim te, kâ mi duši Vsze vtâlas z-miloszti, Ka k-nyé blâ’zensztvi szlisi Eti i v-vecsnoszti. 13. Primi, Bòg, dobrovolno Viiszt moji szpêva-nye, Csi je gli nepopolno Moje âldüvanye. • 4. Tebi boj porocseni 1 nadale sors moj : Ti, oh duh odicseni, i v-szmrti z-menom boj. III. Cslovek. Plemenitoszt i czil csloveka. Nola: Oh Bòg, oh mili Bôg! P*/k '17'szamogdcsi bo’ze! Sto te more hvaliti, I * * dobroto tvojo Z-vrêdnim tâlom glâsziti? — Kak modro szi sztvôro Ti ete velki szvêt! — Li od tebe /linja Vszém blâ’zensztva poszvêt. 2. I jas/, v-prâhi klecsées, Di'csim tebé, ocsa moj, Kâ szi ti i mené Modro sztvôro na kêp tvoj. Eti na /emli je C/il moj — ’zitka szvetsztvo, Tarn pana vis/ini Popolno blâ’zensztvo. 3. Kak velki je tak czil Moje plemenitoszti, 1 kakse blâ’/ens/tvo V-’zitki vekivecsnoszti, Na stero sze ednok Od etecz pozovem, Csi, kak ti szam ’zelês, V-dobrom vszigdar ras/tém! 4. V 3. Z-dikov pela ou sereg szvoj Z-robsztva, ua szlobodscsino, I pravo szinovcsino; Z-dikov ga, po noesi vecsnoj, Zdigne na uemrtelnoszl, I nebeszko veszélnoszt. 4. Kak odücseno je szpuno Bôg szvoje obecsanye, I szmileno szkoncsauye, V-kom je sz-priszegov lakirno, Kâ vszêm szina sesé dati, I v-nyem szvêt zvelicsati ! 5. Oh! —raduj sze, zbodi zâhod, Sorsi tvojmi szrecsnomi, 1 szkoncsanyi vecsuomi ! — Szpêvaj ! — ti szi bo’zi nârod; Ar ti je Bôg ocsa tvoj, 1 sziu nye-gov ’zitka voj. 6. Li setiij sze té milosese Prav vrêduoga vesini-ti, Da je nemas zgübiti. Bôg ti nyé vtajiti nesese; Ar ti jo szam ponudi, Gda te na szvetsztvo biidi. L Tak je! — pâszi v-pobo’znoszti, Velki pasztér, sereg tvoj, Da vu nyê naide mir szvoj, I vie vö vu vszvoj punoszti Na czeli be’zäj nyegov Dike tvoje blagoszlov. 8. Etak de vszêm velki dén tvoj, Dén popolne i*adoszti, ’Ze vu doli mârnoszti; Tam pa v-vecs-noszti blâ’zenoj, Gda szkonesajo ’zitka pot, Vreti-na visni dobrot. Nola: Angel siveti z-nebés% doli. O K VTeszéli dén nam je zisao! — Krisztus je * dnesz na szvêt prisao, Ki, obraz nas vzé-vsi na szé’, Vszêm ’zitka trest i mir neszé. 2. Hadujte sze, krsztseniczi! Vi szte dike ôrocs-niezi, Vu steroj vam na viszini Bôg tal da po szvo-jem szini. 3. Nyega szo ’zelno esakali, Ki szo sze ! vüpali: Dnesz sze szpuni tô vüpanye, 1 vtâla1.^ sveliesanye. 4» Tô je ta vrêraena punoszt, I oesé ve lenoszt ; Tô, tô vsze radoszti pün glâsz, Steri zvrâ-csi rane vszê nâsz, 5. Z-nami je ’ze zvelicsitel, Kak dus nasi ve-szelitel: On grünta mira krâlevsztvo Vernim bo’zim na blâ’zensztvo. 6. Vi, ki tô szrecso v’zivate, I v-nyé krili pocsi-vate, Boga hvalécs zvisâvajte, I vszi yeszélo szpê-vajte: 7. Blâ’zeni dén nam je zisao! Krisztus je dnesz na szvêt prisao: On neszé glâsz veszélnoszti Vszêm, z-dike nemrtelnoszti. Nota: Zaka bi sze jasz ’zalosztio? O/» TTodmo, verni krsztseniczi, Z-nedu’znov ra-l dosztjov Dicsmo Boga v-szrdczi! — Zisao nam je dén szvetloszti, Steri tim pobo’znim Neszé glâsz miloszti. 2. Komi sze nôcs blôde grozi, Nesztrasi sze v-du-si; Jezus sze dnesz rodi: On te szvêt z-dêsznov zmo’znoszti Pelati i zvati Ma z-robsztva blôdnoszti. 3. Kakda bi nasz Bôg pogiibo? — Né! —on je te szvoje Od veka tak hibo, Da je szvojga lübeznika Obecsao i poszlao Vszêm za szredbenika. — 4. Prestimajte, verne düse, Tô miloszt i szvet-loszt Od vszê kincsov vise; Boga zanyô zvisâvajte: Jezusi, virtusi Szrdcze podâvajte. 5. Li pri nyem naidete môdroszt; On szam mä ino dâ Szvêti prâvo radoszt. Naszledujte nyegov: sztopâj: On dâ vam trôst i tam, Gda szkoncsate be-’zâj. 6. Vi, kim sze szrdcze dreszeli, Obsztojte, ne-zdvojte! — On vasz razveszeli: Csi vasz vesz te szvêt osztâvi, Bojdi szi! —pri nyem vszi Naidete trôst prâvi. 7. Szrdcsno sztante i pri grobi, Ar vasz nôcs ino IjnKjit; Hhk i%:&4&yS&t*ì0Z -ìÉM*' ’ v,«» v A. môcs Nyega neporobi: Z verov csâkajte miloscso 1 pomôcs, prêkidocs Pred szodcza, kak ocso. 8. Pri Jezusi, ki po boja Te’zkôesi, pri ocsi Ma sztânek pokoja, —Pri nyem iscsite vtisanye: Tim vernim pokorim Da on zvelicsanye. — 9. Oh! — potrdi eto gviisnoszt, Jezus moj, ’zit-ka voj, Na vszê szrdcz mirovnoszt: Daj nam té kincs postüvati, I v-nébi ga tebi Notriprikâzati. Nota: Krsztscniczi! J^rsztseniczi, V-vrêlom szrdczi szvétmo dén rodsztva szvêta szredbenika! Sz-pobo-’znosztjovl z-radosztjov Zvisâvajmo visziue poszel-nxka. 2. Kakso miloszt Ino radoszt Neszé vszêm vand-rarom ete dén szvéti! — Jezus neszé Mir od ocsé: On, on resi szvêt i Bògi poszvéti. 3. Vu blôduoszti I blâznoszti Je nârod bo’zi vesz vtonyenile’zao; V-pokvarjenoszt, PogübeluosztDüs-no sze je nesztanoma pogrâ’zao. 4. Oh dresxélnoszt ! Oh boleznoszt ! — Kak jâko je te cslovek osztâvleni, Po blòdnoszti I blâznoszti Szvojoj kak czelô na nika szprâvleni! — 5. Vuvlâcsena I vtepena Je gnuszno nyegva dušna plemenitoszt: Zakoczkao je Dobro szvoje, Geto je zgubo pred Bôgom prijétnoszt. 6. Vsze vüpanye I iszkanye Oszlobodjênya sze> kak szpâr razkadi, Zaman iszcse Trost miloscse: Ali ! — nyemi nika szrdcza nerazhladi. 7. Ali — radoszt! — Vecsna miloszt Vzeme nye-pod ltìbézni peréti ; Ona odpré I zeberé Oszlobo- djênya pot nyemi, szirôti.— 8. Oh szmileni, Oh blâ’zeni Bòg! sto te more vrêdno zvisâvati? —; Globocsino I viszino Miloscse tvoje sto szmê zgrüntâvati? — 9. Za vszo vernos/,11 lübéznoszt Yzemi, oh orsa, âldov szrđcz pobo’zni. — Vsza tühina I viszlna Naj glâsz.i diko del tvoji tak zmo’zni. 10. Oh! —budi nâsz Csûd tvoji glas/, Dnesz i vszedni na tak vugodno hodbo, Da de nam tvoj Lü-beznik voj Na vecsni mir, gda sztôpimo pred szôdbo. Na obszojno nòto. ûû IJadu; $ze, duša, z-vernimi! —Szrecsnaje 0 O »Ji/ tvoja sztâva; Ar sze ti ’zitek dava. Szpê-vaj zdâ z-odebrânimi: Bôg sze je vszêm szmilüvao, 1 szina nyim dariivao. — Radoszt, radoszt, velka ra-doszt!—Jezus je’ze szvêta szvetloszt. Blâ’zen, blâ-’zen, veke blâ’zen, Komi je on ’zitka mòdroszt! 2. Szpêvaj ! — on i k-tebi ide ; — On, te dike poszelnik, je ’ze i tvoj veszelnik. Kaksa szrecsa ti v-tal pride, Kâ te on z-robsztva kmicze Pela na pot parvicze! — Radoszt, radoszt itn. 8. Jezus, kak te mam diesiti, Kâ szi meni na radoszt Prineszao ’zitka mòdroszt? — Nedaj sze mi pogubiti ; Krepi z duhom miloszti Mené v-mojoj szla-boszti. —Radoszt, radoszt itn. 4. Oh ! — boj ti szpêvanye mojePrijétno vu vszem tâli Gda te duh molécs hvâli. — Blagoszlovi liidszt-vo tvoje; Pelaj po szvetsztva poti Sereg tvoj ozili proti. — Radoszt, radoszt itn. 5. Ednôk tam v-nemrtelnoszti Bom te bole szpoz-nâvao, 1 popolne zvisâvao, Gda bom te v dike szvet-loszti Z-licza na' licze glédao, Ino z-angelmi szpê-vao: Radoszt, radoszt itn. Nòta: Angel szvéti z-nebèsz doli, OA ÿTvisâvaj, diïh moj, z-radosztjov Bòga, ki ”*** sz-taksov milosztjov Vsze nârode blagosz-lâvla, Gda nyim v-szini ’zitek szprâvla. 2. Jezus, bo’zansztva lübezuik, Je pri ocsi vszê szredbenxk; On, on je vecsna isztina 1 visni dobrot vretina. 3. On ocsiveszno szveđocsi, Kak prijétni szmo vszi ocsi, Cai v-nevkleknyenoj vernoszti Szlu’zimo velkoj vecsnoszti. 4. On, kak voj, pred nami bodi, I nâsz trusta ino vodi, Na vsze dobro nadigâva, I nam duha pomôcs dava. 5. On, kak nas prijätel pravi, Nasz ni v-szmrti neosztâvi, I po vnogorn krvnom znoji Iszcse blâ’zen-sztvo ti szvoji. — 6. Glâszmo tak nyegvo lübéznoszt, Diesino bo’zaix-szko szmilenoszt; Csiiimo sze, kak verni nyega, Vrêdne blâ’zensztva našega. 7. Nyemi sze vu vszem podajmo, Glâsz nyegov radi begajmo, Sztopâj verno naszledujmo, I szvéto vrêdnoszt postûjmo. 8. Vszèm, ki ga tak vadlüjejo, I sztâlno naszle-dûjejo, Dâ on pravo ’zitka mòdroszt, Jl prêk groba vecsuo radoszt. — 9. Szin bo’zi! tvoje rodjênye Vtisaj szrdcz tùV ni ’zelènye: Tx pelaj po sztezi szvetsztva Ysze nâsz k-vretini blâ’zensztva. Nòta: To leto blagoszlovi. VTeti bo’zicsni duévi •/. Dicsmo ocso visnoga, * * Kije narodom k-mxri •/. Dao sziua jedinoga. j Kak sze veszeli Néba, gda zemli té glâs& deli, ( Szpêvajêcs vu szvetloszti ! — V-radoszti '/• Aldûj x zemla nyemi, Ki vszemi •/. Lüdsztvi sztezo ravna sz-tühxne, Na szvetloszt viszxne. . i ,o:.i " -, -, " T h';!:. : * ,M 'Oisifir,' lij Na lasztivno noto. q-| IZrsztseniczi, hvalte Boga Z-szrdcza radüva-**-*■***■ nyem: Glâszte nyegva delà vnôgaZ-vrêd-nim csüdüvanyem. 2. Tak, takje hibo onteszvêt, Da nyemi z-vi-szine Jezusa posle na poszvêt V-kmicsni dôl tüliine. 3. Ion,ki vszêm’zitek neszéOd ocsészvetloszti,— Jezus telo vzeme na szé’ Nam vszêm k-veszélnoszti. 4. Oh miloszt! kakse radoszti Talnike nasz vcsini On, ki sze zglédne z-miloszti Na nasz, gzésne szini! 5. On, kak viszine lübeznik, On sze k-nam pri-dru’zi, 1 posztâne vszè szredbenik, Naj mrtelnim szlu’zi. 6. On, ki vsze zvelicsati scsé Po szvojoj vredno-szti, On vszêm od miloscse ocsé Neszé mir vecsno-szti. 7. On neszé nam tak ’zelen glasz Grèhov odpusz-tsanya, I potrdi, trpécs za nasz Gviisnoszt zveli-csanya. — 8. Radujmo sze, krsztseniczi, Bla’zensztvi našemi! — Osztanmo sztâlni vernicziTanacsi bo’zemi. — 9. Dika, csészt tebi, duh vecsen, Za takso szmi-lenoszt, Kâ pelas narod neszrecsen Na vecsno ve-szélnoszt. Na obszojno nolo. Q Q rsztseniczi verni, veszélmo sze ! — Diesino Boga, ki nasz tak lubi vsze, Da Jezusa, dike lübeznika, Posle na szvêt, kak szredbenika. 2. Te velki zâvezek je szprâvleni, Zâkon mira goriposztûvleni: Jezus grünta nâsztavo krsztsanszt-va, Posztâvleno na rus bolvansztva. 3. On zbiidjâva proroke, inike Modre, piszmo-znane poszelnike, Po ki lüdsztvo z-blôde odümlâva I k-isztini bo’zoj szpelâva. 4. Bloden szvêt toti za nyé nemara; Nepüszti ji brez’ spota i kvâra : Ali — ne ! — mi Boga za nyé hv alino, Nyé postiijmo, i nyi n esalino. 5. Csi je zlocsasztni szvêt nezahvâlen, Modre vinarja, vu dobrom nesztalen : Minecsinmo! Jezus je nas: nyega Postujino, kak voja v snyega. 6. Neszrecsen, ki de nyega razlâcsao ! —Jerusalem je kak sztrasno plâcsao! —K-nam, k-nam je on escse milosztiven, Vu vszem tali tak prijazni-ven! — 7. Dêszno szvojo, kak kokôs perôti, Razpresz-téra, vszêm nam idôcs pròti, Zvajôcsi nasz na bôga-bojazen , Da vu szmrti mamo vüpazen. 8. Oh ! nezamudmo tak té velike Z-miloscse prikazane prilike : Bê’zmo k-nyemi z-verov ivüpanyem, Da nasz alduje z-zvelicsanyem. 4. Jezusa prâvdo-szpunenye. (Nôvoga leta peszmi.) Nòta : Z-ncbés% rèe* rečena prihaja. qq l^dno leto szkoncsa be’zâj, I dnïgo zaesne •J****-1 S7iVoj tekâj. — Kak csüdno szkrbis, duh vecsen, Ti za szvêt, po tebi szrecsen ! 2. Ti szi v-dnévi prelekôcsi Povszéd bio i nam na-zôcsi, Da szi nasz, kak oesa, ravnao I od budi vdârczov varvao. 3. Zâto te zdâ zvisâvamo ; I vszi k-tebi zdühâva-mo: Ocsa, szlisaj vuszt nasi glâsz, I boj i nudale kre nâsz! 4. Zakrivaj zmo’zno narod tvoj, Ki pri tebi iszese tròst szvoj, Sz-perotami szmilenoszti Proti vszoj po-gübelnoszti. 5. Zdr’zi rêesi tvoje poszvêt Vszêm porodom na mir, i czvêt, I vrši po nyê vsze v-szvetsztvi, Düsnom miri i ulâ’zensztvi. 6. Ti nam boj povszéd nazòcsi, 1 nevtaji nam po-môcsi. Ylê vö na vsze tvoj blagoszlov, I miloscse tvoje äldov. Nòta: 'Zinem jasz, tak veli tvoj Bôg. Q Æ Jezus, példa pobo’znoszti! Ti szi vu vszoj po-polnoszti Szpuno pravdo sztâna tvojga, Gda te je, za mira mojga, Pelao k-tak velkomi cziliOcsa tvoj, grêsnikom mili. 2. Isztine rècs je nâvuk tvoj, Vu példi szi nam szvetsztva voj, Vu szmrti vtisanya âldov, Vu vszem hotêuyi blagoszlov, Resitel sz-pokvarjenoszti, I porok nemrtelnoszti. 3. Nedû’zna je tvoja hodba, Nesztrasi te niksa szôdba; Âr vu szvétoj nedü’znoszti Hodiš po sztezi dü’zrïoszti, Delo ocsé verno szpunis I z-szvétov krv-jov zakimis. 4. Zato te Bôg neosztâvi Vu’zitka dreszélnoj sztâ-vi,Tak da po kaksté vihéri Potuješ vu tihom miri, — Dokecs szi na velkom ozili Pocsinés tam v-ocsé krili. — 5. Oh! —vie ti vu szrdcze moje Duh nevklekuye-noszti tvoje, Da i jasz po szvetsztva poti Idem ozili mojmi pròti, Gde me po boji vernoszti Csaka korona vecsnoszti. * 6. Tak me tròsta età gvüsnoszt, Kà ocsé mojga szmilenoszt Niti mené neosztâvi Vu kaksté dreszélnoj sztâvi, Ki szam v-isztini tak veli, Kâ te verne razveszeli. 7. Grozi sze tak, oh prisesztnoszt! Tvoje noesi kmicsna temnoszt Me neszülme v-grob dvojnoszti Pri trôsti ete gvüsnoszti, Kâ je i v-placsa vremeni Bôg, varivâcs moj, pri meni. 8. Esose i na szlêdnyem ozili, —V-sztrasne szmr-ti mrzlom krili, Pri tròsti etom nezdvojim; Àr znam, osi nedü’zno zaszpim, Kâ mi oosa moj na eto V-diki dâ blâ’zeno leto. Nòta: Dober je nas Bog, porazmile. O K TVIovo leto te dnesz veszeli, Oh vandrar! po-^ novi sze v-radoszti, I, kak ti dù’znoszt tvoja veli, Zaesni nyé vu szvetsztvi i môdroszli: Àr ki v-bo’zem sztrâhi tii potuje, On sze ednôk z-dikov koronuje. 2 Sto, nego Bog, tvoj dober ocsa, Je noszo tak verno szkrb na tébe? — Vèm ti je nyegova milo-sosa Vgâjala vszâkdén, kak rosza nébe: On teje z-zmo’znov ramov zakrivao, I vnogo radoszti ti da-rövao. 3. Oh! — kelko potnikov mrtelni, Kirn je szlad-ka bila’zitka bivoszt, Je prebê’zalo tii czil telni, Po-lo’zeni na groba szprhlivoszt! — Sto, ah! slO' bi znao racsün vszê szirôt, Kim sze je v-grob szrâno kincs vszê dobrot? — 4. 1 kelko sze ji z-grozov zglédne, Dnesz natak tü’zne prigode nazaj, Ki okô li vdarcze zaglédne, Ino szrdczi sztrasen sorsa tekaj. Jaj! —kelkimje trdnoszt szrecse nika Nênihâla, zvön prosztoga ’zitka! — ft. Ali ti szi tak blagoszlovlen, Da sze ti nêtrbê dreszelili, Od ocsé natelko polüblen, Daszezrok mas z-szrdcza veszeliti: Tebi je Bôg tvoj obdr’zao ’zitek, I darüvao radoszti prebitek. 6. Zvisâvaj tak bo’zo lübéznoszt, Oh vaudrar, globokov zahvälnosztjov, I obcsiiti tvojo nevrêdnoszt Z-dii’znov szrdcza tvojga poniznosztjov: Dnesz, dnesz nazvesztsavaj glaszno eti Vsze, ka szi vzeo v-pretekocsem leti. I 7. Ocsa ti je Bog; zâtopostuj, Kak verno dele, nyegvo Jübéznoszt: Szodecz lije on; zalo rad csuj Nyegov già.sz, ino vari nediTznoszt. Dr’zi pred ocsmi lo velko szôdbo, I môdro kebzüj na tvojo hodbo. 8. Znâs, kaje ’zitek tvoj preidôcsi I vesz nyega be’zâj v-racsûn vzéti; Pred Bogom, kije vszazna-jôcsi, Je vszâki, vszâki sztopâj precsteti. Csini dobro; âr gda szvêt osztâvis, Pred szodcza sze na racsûn poszlâvis. 9. Na dikoBôga, haszek ludiSeluj vsze dni’zit-ka poszveliti; Prave pokore uezamudi, Neodlâsaj szrdcza ocsisztiti: Pokoj nemrtelne tvoje dûse Pre-slxmaj od vszega, vszega vise, 10. Etak kagodi te doszégne Na szlezi tak szkrovne priseszlnoszli, Szrdcza li v-dvojnoszt ne-potégne Pri csülênyi csiszle nedû’znoszli : Te verne krepi eti vöpanye, Tam sze nyim pa vtâla zvelicsa-nye. Nota: Bojdi diha i poslenyé. ï eia, dnéve ino vere Nam ti, goszpodne, dâvas, Szuncze, mêszecz i zvêzd mere Z-môdrosztjov poravnavaš; Tvoja zmo'znoszt vsza zdr’zâva, Yszêm, ’zilek i radoszt dâva. —Yelka szo dela tvoja ! — 2. Kak vrêdno te tak csesztimo Za csüda szmile-noszii, Szpoznavsi, kâ vszi viszimo Od tvoje lii-béznoszli. Mir, blagoszlov, ’zilka radoszt, Düsni poszvêt ino môdroszt: —Vsza szo dâri rôk lvoji,— 3. 1 eto leto koronüj Z obilnov ’zirovnoszljov; K-deli blagoszlov tvoj daruj, 1 brani nasz z-miloszt-jov: ï)aj nam v lvojoj bojaznoszti 1 delinszkoj vü-paznoszti Nyé vszèm tâszprevoditi> 4. Ti nyé znamenito vcsini V-düsni, telni dobrô- laj; Vsze hude vdârcze odrihiii, I vsze dvojécse trôstaj: Vrâcsaj vesz szvêt od blôdnoszti,Rû’zni gre- hov i blâznoszti, Na sztezo tvojga sztrâha. 5* Môdroszt i pravicza naj bô Dika visne oblâsz-li; Tx szam zmo’zno zakrivaj nyô, I daj ji vu vszem râszti, Ka nyé velkoszt potrebuje, Najszevsza zemla radiije Pod nyé vernim ravnanyem. — 6. Poszlx'ihni, ocsa, narod tvoj, Gda vu kaksté te’zkôcsi Na nébo pozdigne glâsz szvoj, Tebé ze-zâvajôcsi: Vie vô na vsze tvoj blagoszlov, I milos-cse tvoje âldov Vu etom nôvom leti! — Na ‘inailo nòia. QÇ' rilo leto blagoszloviy. Z-miloscse dârmi, oh *** * Bôg! Sztan narodov ponovi 7. Z-’zirom tvoji mili rok. Tebé zvišava, 1 z-mocsnim vüpanyem zezâva Vszâka sztvâr, vszâkinârod: Zhod , zâhod 7. K-tebi pozdigne szvoj glâsz — I na nâsz •/♦ V-potrêbi düsevnoj, telovnoj, Vie vô blagoszlov tvoj ! ! ! Nòta: Kako k-hladnoj vodi jelen. Qû V^u etom leti, goszpodne, Me po duhi mo-droszti Budi na poti vugodne I ponâvlaj v-jakoszti: Pelaj me z-blòde kmicze Na pôt tvoje pravicze; Da sze k-isztini pridrü’zim, I tebi vu szvetsztvi szlü’zim, 2. Vu csinênyi szâdarodnom Mi daj obiljâvati, I v-’zitki tebi vugoduom Blâ’zensztvo nahajati: Nagib szrdcza lêpoga Me naj csini vrêdnoga Eli ob-sztojécse szrecse, I ednôk tvoje miloscse, , 3t Gda v-szkuzaj k-febi zdühâvam, Poszluhnx prosnyo mojo; Naj te zaman nezezâvam, Szkâzi miloscso tvojo: Vêm ti szam vsze veszelis, Gda vu rêcsi tak velis, Kâ sze iieoszramotijo, Kivutebx / nedvojijo. 4. V-ézrecsi me vesi mertüeslivoszt I poniznoszt zdr’zali Vu neszrecsi patrplivosztlvüpaznosztvar-vali; Da me po li nesztâlni Nezapela szvêt jâlni, Bôg, od tvoje lübéznoszli V-mre’ze nevolne mâr-noszli. 5, Csi mi lêla podû’zati Scsés sz-lvoje szmileno-szli, Daj szemipovéksàvatiVudelajpopolnoszti, — Ti mi bojdi ’zilka voj; I, gda szkoncsam be’zâj moj, Tam pri tebi mi na elo Daj blâ’zeuo novo leto. Nota: Oh Jezus milonzlicni! QQ ]VT«vo leto je prišlo! — Szuncze radoszti zis-~ lo! —Ono veszszvêt zbüdjâva, Naj go-szpodna zvišava. 2. Zâto, oh krszlseniczi, S/.pêvajle v-vrêlom szrdczi ! — Bôg, Bôg je i vasz varvao, 1 vam ra-doszt darüvao. 3. Ah! —lêla preminejo; Vremena prelecséjo: Dalecs je preminyenoszt, I grozi sze priseszlnoszt. 4. Szrecsa sze prernenyâva; Gdaradoszl, gda jaj dâva. —Blâ’zen, ki moesno sztoji, 1 vu Bôgi nedvoji ! 5. Vereu ocsa je nas Bôg: Mir dûs zhâja’z-nyeg- vi rôk; On dnl tü’zue odvrâcsa, Jaj na radoszt obrâ-csa. — i : 6. Goszpodne, hvalimo te Za telike dobrote, Kâ nasz pri nevrêdnoszti BlagoszlâvJ&s z-miloszti. 7. I zdâ te zezâvamo, I k-tebi zdühâvamo: Po-szlûlmi vuszt nasi glâsz; Boj i nadale kre nasz. 8. Ravnaj vszo naso sztâvo ; Podêli, ka je pravo, I vtaji nam vszûki dar, Steri bi nam bio na kvär. 9. Csi v-kakgodi te’zkocsi Nenaidemo pomocsi; Ti vzemi z-nâsznyé bremen, Gda je priliesno vremen. 10. Povoden i szuhocso, Pomor, ogen, drâgocso, I kaksté vdârecz tû’zni, Odvrni, ocsazmo’zni! 11. Ti vtisaj bojne vihér, 1 potrdi ’zelen mir, Naj v-jedinsztvi narodov Czveté szrecsa porodov. 12. Modrim rédom krâlevsztva I nâsztavam blâ-’zensztva, Tr’ztvi, mestrii vszâkoj Podêli blagoszlov tV°j‘ A 13. Pôuêli môcs tim szlabim, Nagib k-deli tim zdravim, Szâd trüdov tim delavnim, Obilnoszt vszêm pobo’znîm. 14. Me szkrb na sziroticze, Trôstaj tû’zne vdovi-cze, Szirmâke z-dârmi hrani, I osztâvlene brani. 15. Ti boj bete’znikov vrâcs, Ti nemocsni va-rivacs, Ymérajôcsi vüpanye, Vszê verni zvelicsa-nye. 16. Kâzi sztezo potnikom, Szvetloszt tvojo blôd-nikom, Grešnike odümlâvaj, 1 na dobro szpelâvaj. 11. Gdegodi potujemo, Ino glâsz tvoj csûjemo, Daj, da sze te bojimo, 1 za dûso szkrbimo. 18. Razsurjavaj tvoj poszvêt, Kak dalecs dr’zi te szvêt, Naj vszêm tvoja isztina Bo blâ zeusztva vretina. 19. Vcsini blagoszlovleno Leto dnesz pouovleno, Da te vszi szpoznâvajo I molécs zvisâvajo. 20. Poszluhni nasz z-miloszti, Ocsa dobrotivnosz-ti! — Eti vsze blagoszlovi, I tam v-uébo pozovi. ii/U 5. Jezusa oznanenye. (Trikrâlov p e s z mi.) Nòta: Z-nebèsz reca vecsna prihaja- -« iff» >.. ■ ____ 'fAfk |Yh Jezus, vecsna isztina, Visue modrosz-11MM1 vretina, ’Zitka szvetla zorjenicza, 1 I vszê vandrarov pravicza! , • $ 2. Tebé z-’zelnim szrdczom iszcse Lüdsztvo vu M M kmiczi szedécse; Od tébe csâka vesz te szvêt Na sztezi ’zîtka szvoj poszvêt. 3. K-tebi i mi setujemo, Ki li blodécs potujemo Po kmicsnom doli temnoszti K-velkomi czili vecs-noszti. «k 4. Szvêti sze, oh dike szvetloszt! Razg^pyaj pameti temnoszt; Ka zi nam ’zitka isztino, Odpri mô- droszti vretino. 5. Pelaj po sztezi vernoszti Nasz v-domovino vecsnoszti, Gde te popolnê szpoznamo, 1 z-angelmi zvisâvamo. — — — Nota: Szvêti sze poganov meszto. j AJ Jezus, popolni vucsitel, Vesi nasz tebé szpoznati; Daj nam, oh’zitka voditel, Glâsz tvoj vu vszem bogati, Da vszi z-dreszélne temnoszti Pridemo k-dike szvetloszti. 2. Kak vnôgi szo zdühâvali, Da bi dén tvoj vidili! I nè szo sze te vcsakali,Liv-kmiczi szo blodili: Nam, nam szi ti dike poszvèt, Ino voj na vüpanya szvêt. 3. Oh! — osztani nam voj ’zitka, Dokecs k-ezili pridemo, Gde nebeszkoga prebitka Szvetli najem vzememo, Za vei’no szpunyeno du’znoszt, I nevte-peno nedii’znoszt. 4. Daj, da mocsno obsztojimo Vu boji szküsâva-nya, ^czaglivo nezdvojimo Vu dnévi sztiszkâvanya : Vesi nasz rêes tvojo lubiti, Ino poleg nyé esiniti. 5. Gda vu szmrtni dol pridemo, Ti, oh Jezus, boj kre nasz; Da veszéli trust naidemo, Bâtrivi nasz vsze tvoj glasz: Ti uam kâ’zi szvêt vüpanya I ’zelen czil zvelicsanya. 6. Blâ’zene vekiveesnoszti Vcsini nasz ôrocsnxke, rt' Da /Szpoznâvarno szkrovnoszti Tvoje bo’zanszke di- ke. —Zvxszi vsze, ki te lübijo 1 tebi v-szvetsztvi ^ szlu’zijo. Nota: Bojdi dika i poslenyé. 102 rpri zvezde te szpelâvajo K-Bôgi, potnik mrtelen; Tri zvêzde nazvesztsâvajo V-diki sztânek tvoj 'zelen : Szvêt, piszmo, i nemrfel-noszt. — Ta, ta ti dâvajo szvetloszt Na tenmoj ’zit-ka sztezi, 2. Vr’zi pogled kebzüvajocs Na nébe nyé viszino, I razumno zbrodjâvajocs Zemlé kinicsno tubino: Ona prèdga vecsno zmo’znoszt, Liibézen, mòdroszti szkrovnoszt, I diko sztvoritela. Szuncza odicsena szpräva, Zvezd neszmerna | vno’zinoszt; Zemlé tak v ugodna sz tâva, Telki do- ; brót obiliioszt; Tak lèpi réd, gvüsen be’zâj, Ivre* I mena szkroven tekâj : — Vsze, vsze ti kâ’ze Bòga.— 4. Ka natóra nazvesztsâva V-nezgrüntanoj szkrov-noszti, Tô i piszmo potrdjâva V-nevtajenoj gvüs-noszti: Piszmo ti odpré vretino 1 glâszi vecsno iszti-no Velki szkrovnoszt bo’zansztva. — 5* V-szrdcze ti je pa szpiszano Dêl visui obcsütê-nye; V-nyem noszis nepotisano Vekvecsnoszti’zelê* nye: V-nyem naides prâvdo bo’zansztva, Kakti po* szvêt zvelicsansztva, V-nyem nâgib szvetsztva’zit- ! ka. — 15. Idi tak, oh pôtnik szrecsen, Kebzüj n» eto szvetloszt, Tü ti kâ’ze te vekvecsen Bivoszli szvoje gvüsnoszt; Tü ti odkriva szkrovnoszti Domovine vekvecsnoszti. — Tak te pela on k-czili. 7. Bùg, ti me vesi tvoj lèpi szvêt Kern bole szpo-znâvati, I tvoje isztiiie poszvét Z-modrosztjov zbro-djâvati, Merkati na szrdeze moje, Kak glâsz vecsne pravde tvoje, Na velkoj ’zitka poti, 8. Tak znam, kâ me ete poszvêt Po dòli mrtel-noszti Gvüsno pelao bode na szvêt Blâ’zene vekvecsnoszti, Gde bom te na velkom czili V-yecsue domovine krili Z-licza na licze glédao. Nòta : G da ma szkrâdnya vörapride. A AO T/"ak je te cslovek pascslivi Za szvêta mâr-XUU*n. 11() zm0’zn0Szt, Ali vu onom vtraglivi, Ka di'isi dâ mirovnoszt! Grene, rova li v-preidôcsi, Szpozâbi sze sz presztajdcsi, 1 szam szebé zaprâvla. 2. Herodes v-Jeru’zâlemi Trepeese, ezaga, dvoji, Szlisavsi, ka sze v-Bethlehmi Eden novi krâl rodi: Ali on za szvetszke szrecse I dike volo trepeese; Z-duse sze neszpomené. 3. Ka mâra on za szpozuanye 1 szkrb kinesov veesnoszti! — Dragse je nyemi rovanye V-zIe blöde i marnoszti: Na szvelszko szvoje kralevsztvo Grunta on pravo blâ’zensztvo; Zato tak grozna esini! — 4. Ka potoni i ’zidove V-prepaszt pogiibelno-szti? —Vuhkoszt pameti nyihove 1 nagib telovno-szti: Nesesejo oni szpoznati Isztine, niti bogati, V-tonyeni v-marnoszt szvetszko, — 5. Modri Jezusa z-vrelosztjov Iszkati setiijejo, I nyemi szrdcze z-vernosztjovNa al do v darujejo; Zato ma li nyi pobo’znoszt Pred Bogom pravo vugo-dnoszt, I lepi czil nyi bodba. — 6. Oh blòdnoszt szvëta hüdoga! — Kak rêtko on postûje Kincs poszvèta diiliovnoga! —Bâj tela nagib Gsiije, I v-blode gnusziioj temnoszti Szopi szrdi-toszt veesnoszti Vnogo jezér nedü’znim!— 7. Szredbenik, daj nam tô vrèloszt, Sterajetam budila 'j ć modre na tvojo szvetloszt, I nyim voj’zit-ka bila; Da i mi k-tebi hitimo, I tebé molécs diesimo Z-szrdczom, z-’zitkom, z-vusztami. 8. Ta zvezda, tâ nasz naj vodi K-tvoje rêesi iszti-ni, L ednôk po szmrtnom brodi Pela k-’zitka vretini, Gde mo te prav szpoznâvali, I v-szvetloszti zvisâ-vali Ze-vszêmi blâ’zenimi. Nota: Kriszlus veli: hodie k-tneni. |A/I Qsztavi, cslovek, marni szvêt, Iszcsi pri Jezusi pôszvêt; On, on je visna mod-roszt. On, kije z-viszine prisao, Dabi lüdéin ocso ■vtisao, Neszé vszêm ’zxtka radoszt. 2. On sztan ’zelê v-szrdczi tvojem. -------------- vu’zitki szvojem Li nyemi szlü’zi verno! 1 ti sze li nyega dr’zi; Z-lübézni k-nyemi, zavr’zi marnoszt odurno. — Blâ’zen ki ti sze li Szvêta 3. Csi bi ze-vszêm szvêtom lâdao, Vu kincsi düs-ni pasztrâdao; Dreszélen bi bio tvoj sztan: Csi te dušna vêszt szkvarjuje, Naj te bar vesz szvêt csü-düje: Vsze, vsze to ti je zaman. 4. Li ki Jezusa volo znâ, 1 v-nyé csinenyi radoszt ma, On je nyegov vucsenik: Ki sze k-szvêti nepri-drü’zi, Nego Bogi v-szvetsztvi szlü’zi; Onjedike örocsnik. 5. Kl tu na bo’zo szinilenoszt I na szredbenika vrêdnoszt Szmê czimprati z-vüpanyem; On ni yu szmrti nezdvoji ; Ar ga rêcs’zitka pokojiZ-blâ’zenim obecsanyem. 6. Vu’zitka tihoj szamnoszti Je blâ’zen on, v-po-bo’znoszti Blagoszlovlenom krili; K-Bogi z-radoszt-jov prihaja, 1, csiz-szvêtavöodhaja, Veszélohiti k-czili. — 7. Oh! vcsini me pobo’znoga, Ino tebi vugodnoga, Bo’zanszki szredbenik moj ! I tak na zitk<. #ecsen Pelaj szlugo tvojga v-miri Na blä’znsztvo v-orszag tvoj. 6. Jezusa szlêtlnyi sors. (Posztne pesznri.) , Nota: Z-nebész récs vecma prihaja. T|icsmo ocso szmilenoszti, Kije z-szvoje lübéznoszti Poszlao dike lübeznika Grešnikom za szredbenika. 2. Krisztus szam je té szredbem'k, Kak zvelicsa-nya szprâvlenik, Ki resiti ma narod szvoj Po szvo-joj vrêdnoszti szvétoj. 3. On, on sze nedü’zno oda, I za grešnike na szmrt da, Geto, kak vtisaiiya âldov, Na vsze vlejé szvoj blagoszlov. 4. Dr’zmo sze tak z-verov nyega; Ar ki na mi-loszt visnyega Vnêmar greši, ali blodi; On szam szebé trdno szodi, 5. Ar da sze je on za nâsz dao, Tak je sz-têm tâ-lom nâsz pôzvao Na pravo bôgabojaznoszt I nev-kleknyeno vüpaznoszt. — 6. Jezus, tvoja szvéta vrcdnoszt Budi tak vsze nâsz na vernoszt, Da tü li tebi ’zivémo, I ednôk tebi merjémo. Na ono nolo. -f Qö li 6g miloscse! zglê sze na nâsz, I poszluh-ni vü'S7jt nasi glâsz, Gda te vu prâhi cse-sztimo, I k-tebi za trest kricsimo. 2. Ah ! — mi vu grêhi le’zimo, Z-sterimi dušo te-'zimo, Tebé vnemar bantujemo, I szami sze szkvar-jujemo. 3. Ali ti sze v-tvojem szini Szmilujes nam, pri vszem bini, Szam szprâvlas nam odküplénye 1 sztezo na povrnênye. 4. Ycsi nasz tô prav szpoznâvati I zahvalno zvišava* i, Tebi ’zitek poszvetiti, I tebé, ocso csesztiti. 5- l)aj 5 da li lebi ’zivémo, I, geto vôpreminémo, JNa dflsni mir i bla’zensztvo Pridemo v-tvoje kralev-sztvo. Na tn noto, 107.Ra7 mam tvoje szodbe sztrasiti: Jalna to zba Ino szo Szvêta mi li do csasza ma škoditi. lVeiïO 8. Csi me düsna vêszt moja nepotvarja, £ B pred tvojim sztolczom zagovarja; Pokojno je * czemoje, Kaksté me blOdnoszt preganya i vmarja. 9. Té vecsni trôst mi naj szrdcze veszeli, Gelo me szvéta krivicza dreszeli; V-kaksté szrecsi 1 ne-szrecsi Mi nyega diïh naj mirovnoszt podeli. 10. On me naj sznâ’zi z-nagibom pravicze, Da lim nedû’znim necsinim krivicze.— Jezus, ti boj Vari-väcs moj Od prekleti dêl jâlnoszti i kmicze. Nota: Oh szlailki Jezus, ka szi.— 4 4 0 Tezus! tvoj ’zitek je vorczan szvetsztva ' bio Ah! — i dono k szi tak sztrasen pehar pio, Gda szi od szveta nedu’zno mantrâni, I na szmrt dani. 2. Ti, sz vèti, ti szi sz-trnyem koronüvan, Zali-cze bit, ospotan i bicsiivan; Gda sze od mânyi szlu-gov vesz oplujes, 1 tak aldiijes. 3. Z-divjim kricsanyem te vöszprevajajo, Gde te vsza v-groznom obrazi csakajo: —Kri’z, sztrasne mantre, szmrt, blaznoszt grešnikov, I spot blodni-kov. — 4. Zaka szi mogao ti, vise vszê szvéti, Etak dre-szélen konecz ’zitka vzéti? —Ah! — mi grêsniczi, mi szmo dali zroke Na vsze té moke. 5. Sto te more tak vredno zvisâvati? — Sto ti dosztojno csészt i hvalo dati? — Szlab, szlab je k-tomi angel v-szuncza trahi, 1 cslovek v-prâhi. 6. Ali neglédas ti vandrarov mocsi, Nego pobo-’znoszt greli ’zalnvajocsi, 1 szrdcze, stero li pri tebi iszcse Orok iniloscse. 7. Tebi tak bojdi na âldov vekvecsen ’Zitka mojega vesz tekaj poszvetsen; Neodtrgni mo od tébe ni radoszt, Ni britka ’zaloszt. 8. Etak, naj szi me vrnarja bar szvét j:ilen, Csi szem li tebi pokoren i sztâlen; Kak lèpi je ’ze tii moj czêli be’zâj, I ’zitka tekaj ! 9. Ednok pa, gda me pozdigiies na vecsnoszt, Tam koronujes z-dikov mojo vernoszt, I premente mi vszo zemelszko ’zaloszt, Na vecsno radoszt. Nota: Obüdisze, oh me szrdcze! A A A CJzredbenik! vszâki tvoj sztopâj Je szto-pâj lübéznoszti, 1 tvoj tak nedu’zen szpa-dâj Vretina szmilenoszti: Lübézen te je gnâla 1 vis-no môcs ti dâla, Da bi pehar szmrti kdstao, I tak za szvêt âldov pôsztao. 2. Z-dêsznov csiszte lübéznoszti Delis ti vszêm blâ’zensztvo, Geto v-dòli mrtelnoszti Grüntas mira krâlevsztvo. Ah! — kelko diis veszéli Hvali tebi na ozili Szkoncsanoga potüvanya Tak blâ’zeni trost vü-panya! 3. Z-lübeznivim glâszom trostas Szrdcze sziroticz tvoji, Geto szmrti pehar kôstas, 1 plavaš v-krvnom znoji; Z-lübéznov je porâcsas, Gda sze od nyi obrâ-csas, Na visnyega milo szkrbnoszt, Obranbo i drago vernoszt. * a \ 4. Z lübéznosztjov sze obrnésTi na kri’zi k-grês-niki, Z-milim glâszom ga povrnés I tak pozdigne* k-’zitki; Z-lübézni proszis ocso, Naj prikâ’ze mit loscso Onim, ki tebé mantrâjo, 1 nedü’zno na szmr-dâjo. 5. Z-lübézni glâszom vküpszprâvis Sereg tvoj czagajôcsi, Gda sze pred nyega posztâvis Po g^11 krâtkoj noesi; Z-lübéznov pelas nazâj Vsze i»®«*' ’znoszti sztopâj, I v-nyi szrdcze na placsa nocs v jés novo radoszt i môcs. > > 6. Z-dühom csiszte lübéznoszti Obinés I tx, szvéti, szi ga pio, Cseméra punoga! — Meni sze szprâvla radoszt Vu tvojoj ’zukoszti, Li meni nébe szladkoszt V-môk tvoji britkoszti, 4. 1 y.dâ k-tebi prihajam Z-duhom viipaznoszti; Ar pri tebi nahâjam Trust vu vszoj punoszti: Naj me osztâvi vesz szvêt. I pregânya sors moj, 1 te de mira poszvêt Meni, Jezus, kri’z tvoj. 5. Tebé tak, v-prâhi klecsécs, Žvisavam za moke, J mantre tvoje gledécs, Objôcsem nyi zi’oke. — Po nyi me duh tvoj budi Na sztälnoszt vu szvet-sztvi, Da neskôdi szvét lixidi Mojemi blä’zensztvi. 6. Vu szmrti temnoj noesi Mi boj trosta szuneze; Nevtaji mi pomdesi, Gda mi czaga szrdcze: Daj, da na veikom czili, Geto duso püsztim, V-tvoje lübežni krili Zvelicsano zaszpim. Na obszojno nòto. i i y é^da Jezus na drêvi kri’znom Moke trpi v-M.M.9 * pjpi szù’znom; Na czili ’zitka sztojecsi, j Govori on szedem récsi, Stere, diïh moj’ prav pre- { mecsi. 2* Nyega prva récs je bila, Za protivnike tak mila: „Ocsa, odpüszti njim blôdnoszt! Är nera/,mi nyi neznanoszt, Kak velika je nyi bläznoszt.“ 3. Potom razbojnika trusta, Ki ’z-nyim szmrti pehar kôsta, Tak erkdcs povrnyenomi: „Dnesz bos vu paradi’zomi Z-menom v-düs blâ’zeui dòmi!“ 4. Tretics, na mater szkrb majocs, Etak ercsé, nyò tròstajòcs: ,,’Zenszka, Jâuos de ’ze szin tvoj! — Mê szkrb na nyò, 1 ubežnik moj! Nyé veszehük zda ’ze ti boj !“ 5. Obstrtim vu boleznoszti: ,,’Zéjam!“ kricsi z-medlòvnoszti, Gda vu szmrti sztrasnom boji Vesz piava vu krvnom znoji, Tebi, oh grešnik k-pokoji. 6. Obpètim sze v-mantre vôzi Orsi sz-placsnim glâszom tò’zi: „Bog moj, Bòg moj! ah! — kak szi zdaj Osztavo ti mené v-mokaj 1 nyi velki bolezno-sztaj !“ 7. Obsésztim je nazvesztsavao Kà je vszä popolno szkoncsao: „Szpunyeno je!“ etak erkòcs, Na szvéti be’zâj szvoj gledòcs, I sz-têm sze v-mautraj tròstajòcs. 8. Szedmics: „Ocsa, v-ròko tvojo Porâcsam’ze diiso mojo!“ Tak on z-velkim glâszom kricsi; Potom, geto, d üso püszti, V-krili szmrti tiho zaszpi. — 9. Oh szredbenik! csiije duh moj Na drevi mòk velki glàsz tvoj. —Daj mi ga v szrdczi zdr’zati, Kak drégi kincs postüvati, 1 z-’zitkom naszledüvati. 10. Protivniki odpüsztiti, V-szrdczi tü’zne vesze-liti, Hi’zo v-rédi osztaviti, Düso ocsi porocsiti: Ta, vsza, ta me vcsi szpuniti. 11. Ta szpunivsi, bom jasz ednôk Sô prêk po bròdi szmrtni môk Na tihi sztan vekvecsnoszti, Gde mi ti v-odicsenoszti Podeliš najem vernoszti. Nota: To britko szmrt, oh Jezus. 1 Ah! —oblêdo, ah ! —zâszpao Je vu szmrt- nom krili, Ta je ocsi duh szvoj dao Szredbenik moj mili! — Z-’zitka szladke bivoszti Je on vözbriszani, I, kak âldov miloszti, Za szvêt âldüvani. 2. Konec/, je ’ze vr’zeni Boleznam velikim; Nê je vecs podvr’zeni On mantram telikim: Prebê’zani je be’zâj Y-deli odküplenya, L lak vcsinyeni sziopâj K-czili odicsenya. 3. Vandrar! vu prâhi klecsécs Glédaj na lé âldov, Kak on, na drêvi viszécs, Deli vszêm blagoszlov! — Tii sze vcsi kre jâkoszti Szlâlno vojszküvali, Da v-vüpanyi miloszli Ocsé mas zaszpali. 4. Jezus lvoj je veren bio Ocsi vu vszem ’zitki, Escse i te, gdaje pio Szmrli pehar brhki. — Bojdi i li dû’znoszti Ino Bogi sztalen; ’Zivi vu nedû’zno-szli, Odori szvêt jâlen. 5. Jezus sze je z-lübézni Na britko szmrt lâdao I lelki mok bolezni Za szvêt rad oblâdao. — Tak bojdi i ti golov Vszêm dobro csiniti; Setuj blâ’zen-sztvo bratov Z-szrdcza rad vršiti. 6. Kebzüj, vandrar, na czil tvoj, Glédaj na vek-vecsnoszt; Vszigđar ti pred ocsmi boj Tvoja pleine-nitoszt: Neprelomi zâvezka, Bojuj te dober boj, Szprâvlaj szi ta nebeszka I v-veri mocsno sztoj. _ 7. Etak, csi v-nedû’znoszti Ednôk di'iso pösztis» Vu blä’zensztva gvüsnoszti I ti tiho zaszpis ; Ar ki, kak Jezus, ’zivé Bogi i dû’znoszti, On sze i V,-nyim pozové Na mir vekvecsnoszti. Nota: Dober je nas Boi/, porazmUe. "IIO &zpunyeno je !“ kricsi na czili Szredbe- 1 lïJ.„>3nik m0j. potom zapré «est Vusztrasne szmrti mrzlom krili, Geto ocsi dušo täporocsi. poleg vecsnoga tanacsa Velko delo odküplênya szkoncsa, 2. Sto — ali! —sto more prebroditi, Kak velko delo szi ti opravo, Gda szi setüvao szvêt resiti, 1 zâvezek mira szi nasztavo? — Tvoj imvuk, péda, szmrt, odicsenoszt Je szvedok, ka szi szpuno vszo dü’znoszt. 3. Po tebi je pregnana kmicza Blddnoszti i gnü-sznoga bolvansztva; Po tebi szvêti zorjenieza Bla-goszlovlene vere krsztsansztva: Ti szi ôdpro vszern ’zitka vretino I potrdo sz-krvjov nyé isztino. , 4. Szpunyeno je tak tvoje delo; Mocsno sztoji ’ze » tvoje krâlevsztvo, Stero de brezi koncza czvelo, Bogi na csészt, vernim na blâ’zensztvo; Ar szi je szam ti potrdo z-szmrtjov ino zapeesato z-szvétov krvjo v. 5. Oh gviisnoszt!—ka sze mam sztrasiti ’Zejasz noesi szmrti ino groba? —Vêm sze gviisno szrnem bâtriviti, Ka me niksa môcs nevesini roba: Csi tii, kak moder vandrar potujem, Tam sze ednok z-di- I k(jv koroniijem. 6. Vesi me tak verno oprâvlati Vsze, ka mi szli- f si k-sztâna du’znoszti, 1 daj sze mi prav ponâvlati Vu ’zitka szvetsztvi i vtìpaznoszti: Po tvojoj példi sze naj zbüdjîivam, Da vsze Bogi na diko szpunyâ- j vam* 7. Csi mi preteesé dnévov mera, 1 sztanem na ozili potüvanya, Gda mi vdâri ta grozna vöra Vu noesi szmrtuoga bojüvanya; L te me trôstaj ta ’zelna gvih^. noszt, Kà szem verno szpuno mojo dü’znost. Nota: Vrèmcn leene, i k-yrobi. — I lì®11 8zmrl* jezusove, Boj nam vszigdar? * 9 vszigdar szvéti! Velkoszt mantre nye-’ Z-sterov je on vesz obvzéti, Naj dnesz szra--t',:~va, Da gamolées zvišava. Jftü 2. Ah! — med kaksim czaganyem Zaszpi on vu szmrtnom boji, Da ga niscse sz-lrostanyem Neotäv-la v-krvnom znoji! — Zaman sze tô’zi ocsi, Kâ ne-dü’zno krv tocsi. 3. Tam, na drêvi grozni môk, Viszi nyega mrtvo telo, Ranjeno od blazni rok, V-krvi plavajôcse cze- lo. Oh szvêt, takso zahvàlnoszt Zmore tvoja nesztal-noszt! — 4. On, ki je vszo szvojo niòcs Li tebi goi'iàldüvao, Geto lije dén i nôcs K-blà’zensztvi bidti setiivao,—* Ni on, te najszvetési, Sze blazni rok nerêsi. 5. Ali on vsze pretrpi Z-nezrecsenov mirovnoszt-jov, Nagne glavo i zaszpi Sz-lôv nevkleknyenov gvüsnoszijov, Kà ga i v-szmrtnoj noesi Csàka dika pri ocsi. 6. Z-grozov i viipaznosztjov Te zvisavam, vsza-mogòcsi, Kà szi sz-taksov szkrovnosztjov Zbüdo v-Jezusa môk noesi Dušam szuneze vüpanyal zalog zvelicsanya. 7. Ti szi nyega na szmrt dao, Kije tvoj szvéti Iü- beznik, Gda szi szam zapovedao, Naj on bô szvêt» szredbenik, Da vszi, ki v-nyem zaszpijo, Po nyem ’zitek dobijo. * r J J 8. Ocsa, tvoja szmilenoszt, I szvéla szmrt szred-benikaZbiidi v-meni nàklonoszt Pobo’znoga naszled-nika Jezusa lübéznoszti I esiszte nedii’znoszti. 9. Rü’zne nezahväluoszti Sze mi daj vszigdar var-vati, 1 vesi me vu sztàlnoszti Szrdcza prosztoeso zdr’zati, Daräj nedü’zno trpim, Kak gda hotéçs pregrešim. 10. Tak mi szvêti vüpanye, Kà i jasz na czili, Szkoncsavsi potüvanye, Szladko zas: szmrtnom krili, I na mir i biâ’zensztvo dike krälevsztvo. ! i Na znano noto. j 9-1 r|h nedii’zni âgnecz bo’zi, Za nâsz vmorje-Ä ni na kri’zi ! Ti szi na mantre so volno I trpo vsza dobrovolno, Gda szi sze za nasz aldüvao, Da bi nasz mok mentüvao. Szmiluj sze nam ti, oh Jezus, oh Jezus ! — Oh nedü’zni âgnecz bo’zi! — Poszluhni nasz ti, oh Jezus, oh Jezus! — Oh nedü’zni agnecz bo’zi ! Daj nam mir vecsni, oh Jezus, oh Jezus ! Na obszojno nolo. 400 Qh Jezus Krisztus, ocsélübeznik, Lüd-Ä * sztva grêsnogaj edini szredbenik ! Ti, ki szi na szvêt z-viszine prisao, Da bi z-aldovom tvojim ocso vtisao; Szlisaj z-miloszti vuszt nasi mili glâsz : Od düsni nevôl oszlôbodi vsze nâsz. 2. Pod tvojo ramo vszi setujemo, Ki tü H blodécs k-czili potujemo. Zglèsze, oli Jezus, na naso sztâ-vo, I podeli nam, ka je düsi pravo: Ycsini nasz sztâlne vu csisztoj jâkoszti, I odicsi vsze v-nebesz-koj szvetloszti. Nòta: Oh dreszèlnoszt! 4 OQ CJzkoncsano je Delo tvoje: Zdâ ’ze na tihi *** pokoj Ides ti, szvéti vandrar, Polo’zeni v-grob tvoj. 2. I ti zaszpis, Gda vsza sztrpis, Te veliki szen telni; I ti v-grobi naides sztan, Kak i mi mrtelni. 3. Ali — szkrovnoszt ! — Kakso gvüsnoszt Dava tvoj pokopälis Vszêm, ki tü naidti mâjo Ednôk mira sztâlis! 4. Vsza dreszèlnoszt I boleznoszt Eti, kak szenya, miné, Gde szi obtriidjen vandrar Na czili pocsiné. 6. Na szprhlivoszt Nova bivoszt Ednôk obszvéti Premislâvanye od szlêdnyega sorsa Jezusq, gg vsze nâsz, Gda v-szkrivna grobov mêszla Zidek-nam bo’zi gläsz. „ 6. Eto szkrovnoszt Ino gvüsiioszt Szi ti, ti odkrio szvêli, — Szredbenik, tvoia példa 1 tü z-dikov szvêti. J 1 7. Ob ! — zäto daj, Da tebe zdaj, 1 vu đike szvet-loszti, Zvisàvam za szladki trust Tak ’zelne gviis-noszli. 8. Pred menom sztoj Vszigdar grob moj, Kak sztânek miroviioszti, 1 brod na odicseniSzvêt nemr-telnoszti. 9- Blôdna dvojnoszt, 1 bojaznoszt Naj zgübi tü szvojo môcs; Âr je 11e vers czaganya Zrok nyega kmicsna nôcs. 10. V-nyé temnoszti Sze vecsnoszti Visni trâk lepo szvëti, Kâzajôcs vandrarom pot, Prêkk-vüpa-nya szvêti. , Premi slâvanye Od szlêdnyega sor s a Jezusa. Nota: Tu hritko szmrl, oh Jezus. I •> ! Szredbenik! sz-tvoje moke Szi zdapremis- lävam: Ob! —daj, da i nyé zroke V- szrdczi premetavam, Molécs tvojo velikoszt, Stero szi szka’züvao, Gda szi, meni na radoszt, Szam szebé aldiiVao. 2. All! — kazi mi czaganye Vu noesi vlovléuya I dulia sztiszkavanye Vu vöri trplênya, Korono? oplüvanye, Jâlno to’zbo, bilje, Raue, znoj, bicsu-vanye, I na kri’z razpétje. 3. Daj mi preszâmnati zrok Ino cziTzukofizti,»^ ' ro szi ti, moj porok, Trpo v-nedû’znoszti, ydasz szam dolizbriszao Velki dûg vgresênya, 1 grešni prineszao Radoszt odküplêuya. + 4, Ycsi me prav szpoznâvati Eto tvojo velkoszt, Da te znam zvisävati Za szredbeno vrêdnoszt: Daj mi grêh odiïriti, I szvéto 'živeti, Tebé sztälno tubiti , I v-diki tal meti. 5. Csi me sztrasi szmrti ndes 1 szodbe pravicza, Jezus, li mi daj pomdcs Med czaganyem szrdcza; krepi mi szam vupanye, Gda sze vopozovém, kà mi dits zvelicsanye, Csi sze prav povrnem. G. Vesi me tvoje trplënye Z-’zitkom postüvati, 1 vsze moje hotênye Tebi âldüvati, Da tü tvojo lübéz-noszt Zahvalno szpoznâvam, 1 nyé bo’zanszko velkoszt Vekveke zvisävam. Nòta: Kako k-kladnoj vodi jelen. -* 9 K Jezus! csi tvoje trplênye V-duhi pred szé’ ■*■ .*^* posztavlam, Mocsen zrok na povrnênye ’Z-nyega velkoszti vdablam. Ah ! — gledecs te cza-gati I vu mantraj plavati, Sztrsznem sze liotécs gre- dit i I nitim nnliti/s /mi mrl siti, 1 hitim dobro ošiniti. 2. Ali szlab szem, li obszebi Pridti k-’zelnomi ozili: Csi sze nezmagam po tebi, Oh szredbenik moj mili! Vszâki, vszâki moj sztopaj Mi je gotov na szpadaj ; Vszâkoj mre’zi protivnika Bode porob moja dika. 3. Ti tak, ti mi boj nazoesi Vu boji szküsavanya, / -----J --- J I nevtaji mi pomoesi Vu hipi sztiszkâvanya : Tela ru’zno nnklonoszt 1 szvëta hudo jâlnoszt Mi daj szrd-osno oblâdati 1 pravo vernoszt zdr’zati. 4. Csi me szvëta marna radoszt, kincs i préezim-ba szlepi, Boga mojega bojaznoszt Me naj ’z-nyé duhom krepi : Hâj, räj mi daj trpeti, Kak rü’zno szrd-cze meti; Raj vsze zeinelszko zgiibiti, Kak zla szlad-koszt polubiti. 5. Pod bremenom dreszélnoszti Me budi na trpli-voszt, Dame v-szrđczaboleznosztiNeobvzeme czag- Premislâvanye od szlêdnyega sorsa Jezusa. 101 livoszt, Nego mocsno obsztojim I vu Bógi nezdvo-jim, Niti, kak rob grèsne hodbe, Neidern hotécs v-plamén szôdbe. 6. Csi sze mi grozi unes szmrti, Neszti’âsim sze, tb znajôcs, Kà i te, gda boni vküpsztrti, Pri tebi naidem pomôcs; Ar csi glâsz tvoj rad csüjem 1 szto-pâj naszledujem, Ti mi vsza oblâdati das, 1 tam me odicsiti mâs. Nòta: Cgi me moj grêh sztiszkdva. I O P risi mi gda grêh vra’zuje, Kak mecs, szrd-czemoje, Jezus, trust mi daruje Vèszt lübézni tvoje. — Veni szi ti za vsze grešnike Trpo, kak vecsen âldov, Moke prevelike. 2. Oh nezgovorna vernoszt ! Vrêdno te csüdûjem. Jezusa mila vrèdnoszt, Tebi szeradüjem. Kak szladki trust mi je on dao, — On, kije penar szmrt- ni Szam rad za szvêt kostao! 3. Sztoji tak ’ze viipanyeNam, kak odkupleium: Jezus da zvelicsanye Vszern tini pogiiblemm, Ki sze z-grèhov szpokorijo, 1 li »yemi na âldov Szrdcze poszvetijo. . , 4. Jezus, tvojo szmilenoszt Z-radosztjov zvisa- vam, I za vszo zaszlii’zenoszt Ti diko, csészt da; vani: Ah! yosi ine jo prefiizliinati, I, kak najdiagsi kincs moj, Z-’zitkom postuvati. vr„vu- 5. Daj, da tvoje trplenye Imene zbudjavaN»^ god,„. caînéitye 1 “> •'»**,N“j “Seni. 7."Duh liibéznoszti tvoje Vie vu szrdczc^^t Da i jasz bli’z»ye moje, Pòleg pelde tvoje h csisztôv näklonosztjov, I ìiyim vu vszem rad szlii-’zim Z-vrêlov gotovnosztjov. J 8. Vu mojem szlêdnyem boji, Gda me môcs osz- j favi, Me naj vrêdnoszt môk tvoji Trdstajôcs otavi.— : Ah! — szlonim sze li na tébe, Ki szi mi zmo’zel , dati Vecsiio radoszt nébe. Na zndno nolo. f~|h dreszélnoszt, Oh boleznoszt! —Kak ^ # * nedü’zen i szvéti Je z-ran bolezuosztami Groznimi obvzéti! 2. Oh lübéznoszt, Oh szmilenoszt ! —Jezus szam sze aldiïje Za grešnike, naj tak nyé Szkvarjênya mentüje. 3. Oh vaudrai*, csi'ij, Na tô kebzuj ! — Ti szi zrok nyega szmrti, Za tvoji faling volo Je on vesz vküpsztrti. 4. Nas — ah! — nas hin Je ocsé szin Noszo na drêvi kri’znom; Nam na düsni mir je on Plavao v-znoji krvnom. 5. Kaksa blddnoszt I zlocsasztnoszt Je zemlo ob-lejâla, Kak grozna ndcs dvojnoszti Vszêm pred ocs-mi sztâla! 6. Jezus pride, I ’z-nyim zide Zndvics szuncze viipanya; On i sz-krvjov potrdi Gvünoszt zvelicsa-nya. 7. Oh szredbenik, Dus veszelnik! Kelko szeni ti jasz dü’zen, Ki takse mantre trpisZa méne, nedü-’zen ! 8. Ti szam me vcsi V-tvojoj récsi Na pravo ’zitka vernoszt, I daj mi postüvati Tvojo szvéto vrêdnoszt. i). Te pobo’zen Je prav blâ’zen ’Ze tii v-telovnom ’zitki; On de dike drocsnik V-nebeszkom prebitki. 10. Sredbenik moj ! Ti, ti mi boj V-szmrtnoj szi-li pomocsnik , I pri ocsi miloscse Mili zagovornik. Nòta : Dokoncsao szem jasz ’zitek moj. 4 9Û ^zredbenik! sz-kaksov velkosztjovSzto- viliori, Gda z-nezrecsenov krotkosztjov Oblädas vsza vu miri! — Nevklekiiyen je velki duh tvoj Esose i vu szmrtnom boji, V-szrd-czi ti prebiva pokoj V-plâmni boleznoszt tvoji. 2. Ali vêm szi ti vsza szpuuo Sz-tak popolnov ver-nosztjov, Da szi dûse nêoszkrüno Z-niksov zemlé ru’znosztjov! — Bôg i jâkoszt jekretébe, Düsna veszt te nepotvârja: Zâto obcsütis mir nébe, Gda te blöden szvét vmârja. 3. Za tebom lej)ô vgaja czvèt Del tvoji v-obilnosz-ti ; Pred tebom sze odpéra szvèt Nezrecsene S7yet* loszti: Tii lübézen, tam pravicza, Kak dûs tu’zni mira szuncze, Ti je trusta zorjenicza Za czagajôcse szrdcze. 4. Jezero jezér dûs szrecsni Blagoszlâvla tvoj zi- tek, Kim szi (i szpravo mir vecsni, 1 prek groba prebitek ; Szkuza zahvalne radoszti, Z-ocsi vandra-rov veszéli, Kaple na pòt lübéznoszti, Po koj szi ti so k-czili. , 5. Ozdalecs vidiš ti zidti Te veszélne sztotine, Ki rod z-’zelênyem ma pridti K-szunczi tvoje isztine, Vidis krsztsansztva oltâre, Grüntane na rûs bolva«-sztva, I na nyi âldovov dâre Na vrêduo csészt bo-^ZHUSZtVB^ 6. Vidis vu prâhi tiihine Vno’zine ti zemelszkb I vu szvetloszti viszine Serege ti nebeszki, zvisavati V-poniznoj szrdcza vrêloszti, I te» csészt szpévati Himnus nemrtelnoszti. ». Szredbenik, takse velkoszti Szi ti vecs“a. ti_ lina! K-tak blazenoj veszéluoszti Pela tvoja• fj, na! — Kakda tak ua taksem ozili, Gdaszi • z-dikov szkoncsao, Nebi vu dûhi veszeli koi ka osakao ? — 8. Oh! — vesi i mené v-modroszti Dni moje tâtro-siti I li leb i vu vré los/, ti Vszaki hip poszvetiti; Da i jas/,, po vszë vihéri Z-velkim duhom idées k-ezili, Tiho zaszpim na vecséri Szmrtnom, vu oesé krili. Nota: G da ma azkràdnya riira pride. I AO rÆvišava te diisa moja, Jezus, verni viipa-J. m «J» * nye j szredbena vrêdnoszt tvoja Deli mir, zveliesanye. Ti szi nasz szmrti mentüvao, Gda szi szam szebé âldüvao Na olläri vtisanya. 2. Ti szi mocseii nagib i zrok Na grehov osztâvla-nye, I lak sztanovili porok Za milosese vdâblanye; Ar nas/, li vodiš vu ’zitki, Veszelis vu mokaj britki, I bâtrivis vu szmrli, 3. Zdr’zi do koneza v-vernoszti Vsze tebi posz-vetsene, 1 vraesaj na pol vecsnoszti Te v-blôdi raztepene; Naj te vszi prav szpoznâvajo 1 /,-radosztjov zvisâvajo, V-diihi ino v-isztini. 4. Brani tvoje szirotieze V-’zilka (û’zni vihéri, 1 pâszi tvoje ovesieze Vu nezburkanom miri; Gda pa szkoncsajo tü be’zaj , Teda ravnaj szam nyi sztopâj V-domovino vecsnoszti. 5. Tam mo le vszi szpoznâvali Vu bo’zanszkoj vel-koszli, i za vrêdnoszt zvisâvali V-nezrecsenoj szvet-loszti; Tam, tam mo sze radüvali 1 diko, csészt ti szpêvali Ze-vszêmi blâ’z,enimi. Nota: Oh Boy, ki yrèh odiirjdoa». j OA {kesa vecsne szmilenoszti, Vzemi âldov za-* hvâlnoszti Od nâszV. tvoji odküpleui, Ki szmo •/. bili pogübleni. 2. Mi szmo tebé osztavili, I na pot zia zavdarili, V-nocsi •/. dvojnoszti le’zali, Szteze •/. ’zitka nêpoz-nali. i .ii. 3. Ti sze szmilujes nad nami, Blodécsimi ovesi- *• Premislâvanye od szlêdnyega sorsa Jezusa. 105 czami ; Z-dikov •/. nam odprés z-szkvarjênya Sztezo •/. k-czili odküplënya. 4. Lasztivnoga lübeznika Nam posles za szređbe-nika; Nyega/. das v-grêsnikov roke, Zaszvêt*/. nevreden na moke. 5. Ah! —sto more preszâmnati, Kajemogaoon znašati, Gda je •/. v-nôcsi sztrasne szmrti Za näsz •/. nedu’zno vkiìpsztrti? — 6. On je pôsztao za näsz âldov,Da bi vtâlao vszêm blagoszlov; Sz-krvjov/.nam je vtisao ocso, Itak*/. I potrdo miloscso. î. Ocsa! ki tvojo szmilenoszt, Ino szedbenxka j vrèdnoszt V-lêpom •/. szrdczi premetava, 1 nyô */. zahvalno zvišava; Szrecsen je on v etom ’zitki, 1 blâ’zen v-vecs- j nom prebitki: Mir tvoj 7. nyega naszledtfje, Geto*/. I z-szvêta vöpotuje. 9. Alijaj tomi blôdnomi, I tebi nepokornomi! — Rü’zna */. je tü nyegva hodba, Sztrasna •/. bode nye-mi szôdba. — 10. Oh! —vcsi me tak z-zahvâlnosztjov, 1 nev- ! kleknyenov sztâlnosztjov Miloszt •/. tvojo posttivati? I boj •/. vere bojüvati. 11. Nili v-szmrti sztrasnoj noesi Mi niksa sztvâr neodlôcsi Szrdcza */. ino diise moje, Bôg moj */• ; lübézni tvoje. 12. Elak me na velkom czili, pri tebi, moj szo-decz mili, Osaka */. korona vernoszti, V-diki •/. Pra' viesne vecsnoszti. — 7. Jezusa gorisztanénye. (Vüzemszke peszmì.) Nota: Z-nebèsz rècs vccsna prihaja. a O j 'Y/'eszélte sze, krsztseniczi ! Viszte’zitka * örocsmczi: Krisztus, ki je z mrtvi szta-no, Je vam voj dike posztano. 2. Zvisâvajte bo’zo zmo’ziioszt Za eto bla’zeoo gviisnoszt, Stera vernim po vszem szvêti Z-nezre-cseiiov dikov szvêti. 3. Krisztus, viszine poglavnik, Je protivmkov obladnik; On, kije za szvêt âldüvan, Je diiesz z-di-kov koroniivan. 4. Szpunyeno je obecsanye; S/.toji’ze verni vii-panye : Ka do i oni ’ziveli, 1 uà viszini tal meli. — 5. Csészt tak tomi zvisenomi Zmo’zuo z-mrtvi zbiidjenomi; Nyega naj zvišava v-prâhi Vsza zemla vu bo’zem sztrahi. Sa lo nòto. 4 00 Drava vera! ti, visnamocs, Ti odvzemes J. ö m) 'I. dvojnoszti nées Od vsze na ’zitek pozvani, Ki szo Bogi prav podani. 2. Ti nam kâ’zes vu gviisnoszti Domovino vek-vecsnoszti, Y-stero je Krisztus pozdignyen, Gdaje z-groba noesi zbüdjen. 3. On, ki’ze v-szvetloszti’zivé, I nâsz vsze k-szebi pozové Sz-kmicsne noesi szprhlivosztiNa sztan vekvecsne bivoszti. 4. Nyega tak zvisävaj vesz szvêt Za tak drage vere poszvêt; Nyega naj molécs esesztijo, Ki sze’zit-ki veszelijo. Nòta : Kak bi nehvàio gottpodna. 4 QO Adicseno ide z-groba Jezus na ’zitka bi-Yoszt! —Ne! —nevcsini nyega roba V-prâhi zmo’zna szprhlivoszt ! — On, te za szvêt âldü-vani, Oblädavsi szmrti nôcs 1 vszê protivnikov môcs, Je z-dikov koroniivani, Stero Bòg v-pravicsnoszti Oszôdi nedû’znoszti. 2. Ne! — ne je on dugo le’zao, Oh szmrt! v-na-rocsaj tvoji; Ne ga je veke obdr’zao Grob v-tu’zni mre’zaj szvoji: Prêk po bròdi szprhlivoszti, Prêk po szmrtnom vihéri Jde on k-’zitka miri, I na sztan ve-csne bivoszti, Gde ga diesi viszina, 1 moli globocsina. 3. Veszélte sze, krsztseniczi! —’Zivé’zitka po-glavnik: Nevczagajte, ohverniczi ! — On je vas zagovornik. On, on, ki je vtisao ocso Z-nedü’znov szvojov szmrtjov, I tak vam z-szvétov krvjov Pa na-zâszpravo miloscso, —On, te zmo’zni obladnik, Je i zdâ vas pomoesnik. ^ 4. Ka vasz sztrâsi ’ze szmrti nocs? —Jezus je ’zitka poszvêt; Ka jâlui protivnikov môcs?—Y-prahi le’zi ’ze te szvêt ; Sztrta je môcs protivnika, Szmrt je szen, grob sztan mira, Po zburkanyi vi-héra, 1 brôd v-domovino ’zitka, Gde po szne mrtel-noszti Szvêti zorja vecsnoszti. 5. Szpêvajte ! — sztoji isztina Szvéte vere bo’zan-szke; Nevszühsena je vretina Nâsztave zvelicsansz-ke. — Ka za grünt ma spot blôdnikov Nyô ogrizâ-vajôcsi, I vu dvojnoszti noesi Hotécs le’zécsi blazni-kov? —Jezus ’zivé! —’z-nyim sztoji, Ki v-isztxm nedvoji. — 6. Ali jaj vam, oh neverni! — Grozna je nyegva dika Tomi, ki, v-grêhi odiirni Le’zécs, vaudra pot ’zitka. — Na vekvecsno mantro sztraha Je on tim nepobo’znim I nyeini nepodlo’znim Sô na szvetloszt dike sz-prâha, Gde na szpadaj kriviczi Zmo’zno szo-di v-praviezi. — 7. Oli! — tak vszi, ki na veszélje ’Zelête ednôk pridti, I ne na vecsno dreszélje, Gda z-grobov mate zidti, —Setùjfe, oh krsztseniczi, Zdà iszkati mir düsni I bla’zensztva sztan visni, Kak Jezusa naszled-niczi: Büdi vasz nyegva dika Vsze, vsze na szvet-sztvo ’zitka. 8. Szvetsztvo hodbe je i nyemi Odprelo pot sz-temuoszti, Po koj je k-czili visnyemi Prêksô na sztan vecsnoszti. — Oh ! — dr’zmo pot eto i mi, Kak nyega naszledniczi I bo’zi ôrocsniczi, Vszâki hip ’zitka pred ocsmi: Mermo vszoj, vszoj ru’znoszli, I zivmo v-nedû’zno zti. 9. Tak, tak setujmo na ’zitek V-uevkleknyenoj sztàlnoszti ; Tak szvétmo blâ’zeni szvétek Jezusa oblädnoszti: Dokecs mo sze vu szvetloszti I mi ’z-nyim radüvali, I z-angelmi szpêvali V-nezrecsenoj veszélnoszti : ’Zivé ’zitka poglavnik! —On je szmrti obladnik! — Na znano nòto. A Te szmr^ obladavuiki, Jezusi, ’zitka po-* glavniki Vekveke boj csészt i dika! — Zviša vaj nyega, viszina! — Szpêvaj v-radoszti, glo-bocsina! —On neszé vszêm gvüsnoszt ’zitka. On je vsza, vsza szpuno I sz-krvjov zaküno, —Z-mrtvi sztano. —Jezus ’zivé ! —Jezus neszé Glasz vekvecs-noszti od ocsé ! — 2. Ka ma ’ze verne sztrasiti? — Li rob blöde sze ma szasziti, Vidivsi Jezusa zmo’znoszt. Mi, kak nyegvi odküpleni, Mi szmo ’ze nè vecs pogübleni; Nam je trôst nyega oblâdnoszt: Za nasz na szmrt dâni I z-groba pozvani Na sztan dike—■ Jezus’zivé! — Jezus neszé Vernim mir visni od ocsé! — 3. Odhajaj ’ze nôcs blodnoszti, Bliszcsi sze trak odicsenoszti ; Ar szvêti vere isztina. Kak v-môrji pecsina mocsna, Sztoji szredbenika rêcs vecsna — Szvetloszti visne vretina; Nyé szuncze nezaide, Csi vsze drugo preide: Tô szvedocsi On, ki ’zivé, I vszêm neszé Poszvêt od szvetloszti ocsé. 4. 1 mi, mi mo pâ’ziveli, I mi mo z-nyim v-diki lai weli, Çsi gli sz prahom posztânemo ; Z-szprhlivoszti temne noesi Nasz obüdi le vszamogôcsi: Ne! —v-grobi neosztânemo. Na ’zilka vekveesnoszt I dike veszélnoszt Nasz pozdigne On, ki ’zivé, 1 vsze zové V n krilo vecsnoga ocsé. — 5. Vrèdno namje lak szpevali, Ino sze z-szrdcza l'adüvati Vu eti blä’zeni szvéiki; Vredno naso ple-menitoszt I diise pred Bógom velikoszt Varvali vu czêlom ’zitki. — Oh! — hitmo vu szvelsztvi Našemi blii zensztvi Vszi, vszi pròti. —Jezus’zivé! — Ki z-nyim merjé, On sze na ’zitek pozové. Nòta: Angel szvèti z-nebész doli. I OK iTTisztus je dnesz z-mrtvi sztano, I nam pravicza posztano; On je sz-prâha szprh-livoszti So na sztan vecsne bivoszti. 2. Veszélmo sze, krszlseniczi! Mi szmo ’zitka ôrocsrhczi : Krisztus, ki ’ze v-diki ’zivé, 1 nâsz vsze sz-prâha pozové. 3- Dicsmo nyega, diesmo ocso, Za laksi tròst i miloseso, Stere on nâsz, prâha szini Ednôk vsze tâlnike resini. • a 4. Nesztrasmo sze szmrtne noesi; Ar nema vec3 ona môcsi: V-nyé krili szi po vihéri Vszi pocsinémo vu miri. H : , 5. Žide zorja veszélnoszti, Gda môcs boža z- szprhlivoszti Nasz ino vsze zemlé ludi Na vekvecsni ’zitek zhüdi. — . ,, „ • 6. Zvisâvam te tak, ’zitka voj, Za tak blazem poszvêt tvoj, Kâ mi i vu szprblivoszti Kâ zes ak vecsne bivoszti. 7. Znam', esi navuk tvoj postüjem I sztopâj rad nas/dedüjem, Kâ mi ni vu szmrtnoj noesi Nev tajiš tvoje pomoesi. — / 8. Oh! — ravnaj s/,am tü ’zitek moj, I tam mi mili szodecz boj ; Obudi me ednok sz-praha Na szvet-loszt visnoga traha. Na lasztimo nòto. ■\ 0£» ivé Krisztus! —ka sze bojim? —Vu nyem jasz nigdar nezdvojim: On me lu-bi, to dobro znam. Kak blâ’zen szem, esi nyega mam! — Bogi hvala! — 2. Zivé vsze dike poglavnik! — On je moj zmo-’zen pomoesnik. Ka sze te szträsim’ze, oh szvêt!? — Krisztus mi je ’zitka poszvêt. — Bogi hvala! — 3. On je ndes temnoszti pregnao, 1 meni to viipa-nye dao, Kâ moje bo’zanszke vere Szila blöde ne-potere — Bogi hvala! — 4. Ka sze mam ’ze dreszeliti? — On me zna raz-veszeliti Vu tü’zni dnevi’zaloszti 1 kaksté britke’zû-koszti. — Bogi hvala! — 5. On je zino’zuo z-groba sztano, 1 ’zitka goszpod posztano. —Greh, szmrt, ka je’ze tvoja nöcs? —Kri-tus je potro tvojo môcs. — Bogi hvala! — 6. Nemam tak’ze v-tom dvojnoszti, Kâ, osi’zi-vém v-pobo’znoszti, 1 jasz ednök z-groba sztânem, I vu szvetloszti posztânem. — Bogi hvala! — 7. Szmrt i grob li hudim skôdi, Ké veesna szrdi-toszt szödi; Tim vernim je tihi szen szmrt, Grob pa brôd vu blâ’zensztva vrt. — Bögi hvala! — 8. Znam dobro, esi mi szfali môcs, Kâ de mi Krisztus na pomôes: On mi vero potrdjâva, 1 szrdcze mi poszvetsâva. — Bogi hvala! — 9. Verjem tak, kâ sze neszkvarim, Csi sze nye- ga sztâluo dr’zim ; Âr ki nyega prav postuje, On sze Vnyim i koronuje. — Bogi hvala!--------- 10. Oli! —• budi me na vüpazen, I sztâlno boga-b oj azeri, Da v-szmrti tvojoj mam âldov I v-oblad-noszti blagoszlov. — Bogi hvala ! — 11. Dika tebi za trplênye, Za szmrt i gorisztahe-nye. ^ Ah! — krêpi nasz vu vüpanyi, 1 pelaj vsze k-zvelicsanyi. —'Bogi hvala! — Nota: Oh szvetla zvezda zorjanszka! 137\(jr^szte JezuSî* obladnoszt, Krsztseniczi! „ . nyega zmo’znoszt Zahvalno zvisâvajte. 'J» je szmrt na nika szpravo 1 nôcs dvojnoszti pre-pravo: Veszélo tak szpêvajte! —Blddnoszt, Blà-znoszt Od vszâkoga tii vühkoga, ki v-vrêloszti Ne-diesi nyega vrêdnoszti ! — Szpêvaj nyemi ti, viszina! Moli ga ti, globo-esina! — On je dike poglavuik. Sztoji nyegovo krâ-levsztvo, Dušam vernim na blâ’zensztvo: On je szrnr-ü obladnik. Blôdnoszt, Blâznoszt Nepotere nyega vere, Stero szama Brani nyegva zmo’zna rama. 3- On je nas oszloboditel, Bri oesi zagovoritel, I voj na zvelicsanye. Kx nyega verno csesztijo, Csi v-krili szmrti zaszpijo, Mâjo v-nyem szpravicsanye. Radoszt, Miloszt Dâ on v-diki nyim po ’zitki mrtel-noszti, Gde szam prebiva y-szvetloszti. — 4. Yarmo tak naso velikoszt I pred Bôgom ple* menitoszt: ’Zivmo vu neduznoszti. Postujmo do szmrti, kakon, Pnivde bo’ze veesni zâkon, I mer; mo vszoj rü’znoszti. Tak nam On tarn Vu vecsnoszti da vernoszti najem ednôk, Na ozili oblâdani môk- Nòta: Jezusa neodpüsztim. l ezus, ’zitka poglavnik Je né porob szprh- " Jivoszti: Tak szem i jasz orocsnik Bla- ’zene nemrtelnoszti. On ’zivé ; tak i jasz, znam, Tam prêk groba ’zitek mam. 138.J' 2. On, ki je z-mrtvi szlano, Je v-szmrli moja : vüpaznoszt; Ar mi je obecsano: Kâ me on zbüdi na radoszt: Csi nyegvo rêcs poslujem, Tak sze ’z-nyim koronùjem. 3. Ah ! — kak szrdcsno (ak sztânem Gdagodi pri mojem grobi! —Ar, csi gli prâh posztânem, Znam, kâ mi v-nyem neporobi Vecsna nocs szprhlivoszti ’Zitka szladke bivoszti. 4. Po nyem, po nyem bom ijasz Sò ednok prek k-dike ozili, Gda szem eden mali csasz Pocsivao vu nyega krili: On de mi bròd vecsnoszti Sz-tiihine f mrtelnoszti. 5. Tarn zavidim szkrovnoszli I trak dike sztvori-tela, Koga v-nezbrodjenoszti Kâ’zejo ttì nyegva dela. Tam de sztan moj popolen, Hló’zen, i zadovolen. 6. Tam sze bodem veszelio Jasz z-vojoin mojim zvisenim, Ki de v-szvetloszti delio Najem diisam o-dicsenim: Tarn bom nyega na czili Zvisavao v-ocsé krili. 7. Takso gvüsnoszt nam je dao Jezus, szredbenik nas mili, Gda je i on pocsivao, Oh grob! v-tvojem mrzlom krili, 1 po tvojoj temuoszti Sô prêk na sztan vecsnoszti, — 8. Kiimesz tak pozdignite Szrdcza z-verov, krszt-seniczi! Na viszini iszcsite Sztan, kak ’zitka oro- • csniczi. Ta te sii i vi ednôk : Tam, tam zviszi i vâsz Bog. Na tò nòlo. -i OQ Jezus ’zivé! —po nyem mam Nemrtelno-■^^*^**^ szti vüpanye. On je moj porok ; tak znam, Kâ mi vtâla zvelicsanye: Csi nyega z-’zitkom dicsim, Tak sze ’z-n Vim i odicsim. 2. Jezus ’zivé! —’z-nyim sztoji Moja vera moja dika; ’Z-nyim mi szrdcze nezdvoji Vu besznôcsi pro- 'IL tivnika: Oa, te dike poglavnik, Je vszê zmo’znoszt obladnik. 3. Jezus ’zivé ! —grêha môcs Je ’ze na nika szprâv-lena, 1 dvoj nos/,ti tû’zna ndcs Yekiveke preprâvlena: ’Z-nyim de mi lelika szôdba, Csi me nekvari hodba. 4. Jezus ’zivé ! — szmrt je szen Tim vu nyem vü-pveminôcsim, Grob pa brôd na sztan vecsen Tim vu «yem pocsivajôcsim ; Âr na ’zitek szvetloszti Szta-nejo z-szprhlivoszti. Jezus ’zivé! — nyemi je Bôg dao krâlevsztvo zrno znoszti : 1 mené koromije On pri mojoj pobo’zno-* sz.ti ; Arki, kak Jezus,’zivé, On v-nyem tiho pre-miné. Mota: To leto ùlaf/osilovì. 140 V~eti vüzemszki dnévi •/. Zvisavajmo vi-v snyega, Ki je tak zmo’zno z-mrtvi •/. Zbiïdo szina szvojega. Nyega zvišava Vsza nebeszke viszine sztäva, V-nemrtelnoszti trahi ; I v-prâhi •/. Ga vsze cseszti z-bojaznov*—Z-vüpaznov •/. Glaszmo tak i mi nyegvo szkrovnoszt, Diko ino zmo’znoszt. Nòta: Sseêli poganov nieszto. 14i Tezus, ki je szmrt obladao, Pozdiguyeu z-szprhlivoszti, Je vernim szvojim oblaszt dao Nemrtelne bivoszti. ’Z-nyega sze tak szpomi-najmo: Nyega vrednoszt zvisävajmo. 2. On je V,e szvêta obladnik. Veszélte sze, krszt-sanye! —On, on je dike poglavnik: V-nyem polo’zte vüpanye, ____’Z-nyega sze vszi szpominajte; Nyega vrednoszt zvisavajte. 3. Glédajte-na nyegov sztopaj, Kak vorczan ne-dü’znoszti: On je poszvéto szvoj be’zäj Bògi1110 au' ’znoszti. —Nyega i vi naszledûjte, I vrêdnoszt nyeg-to postujte. 4. V-szrdcza britkoj dreszélnoszti Vdâblajte trôst ’z-nyegvi môk. Nyega je po boleznoszti Zmo’zno zviszo nyegov Bôg. Tô v-miszli premetavajte; Nyega vrêdnoszt zvisâvajte. 5. I vam zi'de mira szuncze Y-nezrecsenoj szvet-loszti. 1 trôst vlejé v-vase szrdcze,—Trôst blâ’zene vecsnoszti. Li Jezusa naszledujte, 1 vrêdnoszt nyeg-vo postujte. (i. Csi sze vam grozi szmrti nôcs, Grob i prâh szprhlivoszti: Nesztraste sze! —sztrta je môcs Nyé grozne skodlivoszti. —Nad têm sze z-szrdcza radiate; Jezusa vrêdnoszt postujte. 7. Csi te vase grob po’zéra: Nezdvojte! — ;ir o-csa nyé Po tfhom pocsinki mira Pâ na ’zitek pozové. — Nad têm, nad têm sze radujte; Jezusa vrêdnoszt postujte. 8. Tarn vasz on ’z-nyimi vjedina Y-nezrecsenoj radoszti; Po vrêdnoszti szvojga szina Czil vr’ze vszoj ’zaloszti..— Jezusi sze tak radujte, 1 nyegvo vrêdnoszt postujte. 9. Sztante’ze z groba ru’znoszti; Sztôpte na’zit-ka szvetloszt: Odiirte kmiczo blôdnoszti, Grêh i dü-hovno szleposzt. Na Jezusa vszi kebzujte, I vrêdnoszt nyegvo postujte. — 10. Oh ti, ki szi, nam naradoszt, Sô sz-prâha szprhlivoszti, I szpravo, na groba ’zukoszt, Sztan vekvecsne bivoszti,—Jezus! tebé csüdujemo, Vrêdnoszt tvojo'postüjemo. Nòta: Te azmrli obladaoniki. -fl 49 IZak "vandrar, po temnoj poti Idem jasz czili mojmi pròti V-dôli kmicsne mrtel-nosztijGde sze ze-vsze sztrâni vnôga Zgâjajo vu rav- nanyi Boga V-neprebrođjenoj szkrovnoszti, Stere globocsina I temna viszina Sze tak grozi, Da vszo môdroszt I râzumnoszt Szvêta vu dvojnoszt pogrozi, 2. Vidim cpesztô, kâ pobo’znoszt I nevuvlâcsena nediïznoszt Czaga, gda nevredno trpi; Geto pretto-mi zlocsasztnoszt, Blôda i z-zlom vlepena blâznoszt Vu krili szrecse szladko szpi. — Ah ! — kelko pobo-7'"i podlo’zni Te szvêt vinarja, Ki blôdnike Idaznike, Pri vszem bini, zagovarja! — o. („de sze müdis ti, pravicza, Gda szvêta jâlnoszt i krivicza Ze-vszov szlobodscsinov lada? — Kelki obteženo szrdcze Tebé, ob trosta ’zelno szuncze, lacsno zdüliâvajôcs, sztrada!—Ta, i k-têm szpo-dobna Dugovânya szkrovna Gledécs, dvojim; V-nyi ^emnoszti, Brez’ szvetloszti, Z-grozov i szkuzami sztojim! — 4. Ali — hvâla! —visna môdroszt, Ti mi ponü-dî? > ti, na radoszt, Poszvêt na sztezi vandranya; Ti mi odkrivaš szkrovnoszti, I preszvêtis nezbrodjeno-szti V-csüdaj bo’zega ravnanya. Gda sze ti pridružiš, Ino meni szlü’zis V-sztâni kmicze,Kak blà’zen szvêt Mi na poszvêt Odprés, v-krâlevsztvi pravi-cze! — 5. Ti kâ’zes v odicsenoszti, Kâ Bôg v-popolnoj pi'avicsnoszti Szôdi vrêdnoszt vszê mrtelni, Kane-dó’znoszt ite dobi, Csi sze od vtepeni rôk vmori, Oblâdnoszti nâjem ’zelni; Nyé blôde grozna nôcs, 1 mânyi szlugov môcs Nepreprâvi: Arji nyé Bôg I o boji môk Korôno dike pripravi. — 6. Ah! — osztani tak pri meni, Visna modroszt, v-vszâkom vrêmeni, Escse i v-szkrâdnyem vecseri ; Eti me, kak dête, vodi, Tam pa na pocsiiiek szpre-vodi, p«’zitka kmicsnom vihéri: Odicseni trak tvoj Mi szijaj vu grob moj ; On mi szvêti, Po tübiui, N» viszini, Gde sze dé n tvoj vszêm preszvëti. 116 Odküpitel. 8. Jezusa zvisenye. CV-nébo-ssasztoplênya pessimi.) Nota : Z-nebéaz vécu veruna prihaja. -| JO rkh Jezus, nas odküpitel, Vekvecsni do-brôt daritel! Na kak szvetli sztan viszi-ue Szi ti pozdignyen sz-tühine! 2. Kakso korono vernoszti Ti je dao Jîog vu ve-csnoszti, Gda szi vsza popolno szpuno 1 z-szvélov krvjov zaküno! 3. Sztan tvoj je tak ’ze viszfna, Gde te kmicsna globocsina Csüduje v-szvetloszti trahi, 1 moli kle-csécs vu prâlii. 4. Oh! —zdigni ti i nâsz k-szebi; Nedaj nam dvo-jiti v-tebi: Vrši nase szpravicsanye, lvtâlaj vszêm zvelicsanye, 5. Preprâvlaj povszéd bolvansztvo, Naj czveté pravo krsztsansztvo, Da te vsza zemla szpoznâva, I vu szvetloszti zvišava. Nòta : Te szmrtijablùdavniki. \\\ Pili, ki szi sz-kniicsne tühine Pozdignyen * na szvetloszt viszine, Oh Jezus, ’zitka poglavnik! Zdà ’ze vu diki prebivaš I oblâdnoszti nâjem v’zivas Tam, gde szi nas zagovornik. —Kak te je zviszo Bôg, Na cz li telki mok, Y-pravicsno-szti! —On ti je dao, Kak je szkoncsao, Korôno o-dicsenoszti. 2. Ti szi zuiebeszke viszine Na tak nisziki sztan tühine Sztôpo z-vrêlov gotovnosztjov, Gde szi bo-’zansztva szkrovnoszti RazkMdao hodécsim v-blddno-szti, Z-nenaszledjenov mddrosztjov : Szvetloszti vre-tino, I’zitka isztino Szi vszêm odkrio, Gda szi vesz szvêt Na tvoj poszvêt Y-bo’zanszkoj rêcsi tvojoj vcsio. 3. Ti szi szvéte nedüVnoszli, I prave bdgabojaz-Iioszti Odicseno pél d o vszêm dao, Gda szi vszâki, vszâki bipek Lüdsztvi mrtelnomi na Vitek, Bogi na diko âldüvao. Ti szi, v-kriii szmrti NedüVuo vküp-s*trti, Yiisao ocso, 1 tak szi vszëm Z âldovomtêm ^aküuo bo’zo miloscso. 4* Tak, tak szi ti dobrovolno Ino ze-vsze sztrâni popolno Szpuno ocsé povelênye ; Tak szi vsze zem-*e narodom I vszê sztotin i mêszt porodom Na mir szkonesao odküplënye. — Zito szi na czili Naisao y~ocsé krili Najem trudov: Oli! —zâlo je Delo tvo-Je Koronüvao Bôg tvoj z-dikov. , 5- Szvetlo, szvetlo koronüvan Szi ti, oh nedü-»no âldiivan! Tam vu krâlevsztvi pravicze: A r z-ocsom v-ednakoj diki Kralujes vu nebeszkom Vitki, Cédées na sztrâni desznicze, Gde ti vsza viszina Ilio globocsina Hvalécs szpèva, I v-rađoszti Z-oblâd-noszti IlimiHisom tebe zvišava. 6. Kakse radoszti vretina Je i nam la vecsna i$z-tina, Ka szi ti poglavnik Vilka! — Ti, tak szvetlo odicseni, Szi i nam porok odlocseni Nemrtelnoszti prebitka: Ki tebe z-vernosztjov I z-szlalnov vrêlo-sztjov Naszledûje, V-ocsé krili Sze na czili I on z-dikov koronuje. — 7. Oh! —krepi tak li, Vitka voj, Drâgo odkü-pleni sereg tvoj V-neszkazlivoj poboVnoszti; Brani sztälno verne tvoje, Csâkajôcse blâ’zensztvo szvo-je Od veesne tvoje zmoVnoszti: Po vnôgom trple-nyi Pelaj vsze k-videnyi Tvoje dike. Jezus, vcsini Na viszini Vsze bläVensztva orocsnike. Nota: Oh szvella zvêzda %orjan»%ka! -i m k • |\h Jezus, Vitka poglavnik ! Kak zviseni obladavnik Szi ti vszê protivnikov! -Ti, zmoVno z-mrtvi zbüdjeni, Szi vu nébo pozdig- nyeni I koronüvan z-dikov: Yelkoszt, Szvelloszt Je vu sztâvi nebeszke odicsenoszti Najem tvoje o-blndnoszti. 2. Tebi serezje viszine I vsze bivoszti tühine Vu szvetloszti szlü’zijo, Jezere ti pogübleni I po tebi odkOpIeni Te v-radoszti dicsijo: Uvalécs, Molécs Klecsi pred tebom angel vu dike trahi, I vaudrai’ v-marnoszti prahi. 3. Kak szrecsna je naša sztfiva, Kâ nasz, kotri-ge ti, glava Z-zmo’znov ramov zakrivaš, Yrsis nase szpravicsanye I szprâvlas nam zvelicsanye Tam, gde ti szam prebivaš! — Môdroszt, Radoszt Nam, kak rosza, sztâcse vszaki hip od tébe, Zviseni liibe-znik nébe! — 4. Oh! —nagni nam szrdcza k-szebi, I budi nasz li pri tebi Iszkati ’zitka môdroszt ; Pelaj po sztezi jä-koszti Vsze z-ete szvetszke mârnoszti Na dus blâ’ze-ni radoszt: Blôduoszt, Blâznoszt Toga szvëta nasz szam vesi prav oduriti I tebi verno szld’ziti. 5. Ti boj eti nas branitei, Ino tam zagovoritel Pri vsze sziroticz oesi; Daj szijati trôsta szunezi Vu vszâkom boleznom szrdczi Vu kakgodi te’zkôcsi, I boj Vszêm voj Po tü szkonesanom be’zaji mrteliioszti Na sztan nebeszke szvetloszti. Nòta : Kak bi nehvàio goezpodna. Æ£i Jezus, na oesé deszniczi Szedécs, lâdaz-zmo’znosztjov, 1 sors narodov V-pravi-czi Ravna z odiesenosztjov. Vsza szo nyemi podvr-’zena: Vsze bivoszti viszine 1 mêszta globocsine Nyega pravdi podlo’zena. Szvetli je nyegov szto-lecz: On, on je szvëta szodecz. 2. Pride on v-odiesenoszti Szodbo vöobszlii’zävat, 1 vszakomi v-praviesnoszti Najem vrêdnoszti daval: Neogne sze nyega szôdbe Nilisa szvëta csalärnoszt, Ni kmiczi rada jâlnoszt Nezakrije pred nyim liodbe; Nega pred nyim temnoszti, Ki brodi szrdcz szkro-vnoszti. 3. Jaj teda vszêm, ki szo zmo’znoszt Nyegvo za-met;ivali, I, kak blodniczi, pobo’znoszt Vnêmar ospotâvali! — Jaj vszêm, ki szo vszâko rû’znoszt "rez’ sztrâha oprâvlali, I hotécs preprâvlali Bôgi Prijétno nedû’znoszt ! — Jaj mânyim szlugom kmi-Cze, 1 hohârom pravir ze! — 4. Ali — oh! — kakse blà’zensztvo Vtâla on vam pobo’zni! — Vase je dike krâlevsztvo, Ki szte nye-0,1 podlo’zui: Vsze radoszti puua vecsnoszt Sze nad Vami preszvêti Tam na pravicze szvêti, Gde korôna csîika vernoszt. Radoszt, vecsno radoszt vam Jezus vas podeli tam. — а. Setüjie takz-bojaznosztjovNyegasztâlno csesz-Üti, 1 z-detinszkov vüpaznosztjov Szrdcze vase krepiti : Glédajte na sztan vecsnoszti, Gde szi na velkom j czili Pocsinéte vu krili Domovine mirovnoszti. — ' Bobo’znim po ’zaloszti Zide szuncze radoszti. б. Jezus szam je po trplêuyi Naisao sztan mirov- j noszti, I po vugodnom csinênyi Korôno vekvecsnosz-ti: On de i vâsz pelao ednôk Prêk po noesi vihéra, j Na tihi sztänek mira, J na veszélje ze-vszê môk. On I v-diki goszpoduje, 1 verne koronüje. Nota: Krisztu» je %-mrtm sitano. -i Am iT'risztus, te z-mrtvi zbüdjen, Jedneszv-.IV 1)ébo pozdignyen ; On, te za szvêt âldü- van, Je z-dikov koronüvan: Ar na dêszni oesé sze-dées, zmo’zno ladav-visnoj szvetloszti. 2. Podvr’zena je nyemi, Kak szodczi visesnyemi, Vsza zmo’znoszt na viszini I oblâszt v-globocsiui : Ar na dêszni itn. 3. Bogje tak verno szpuno, Kaje v-diki zakuno, K» de o» nas branite! I blâ’zensztva szpravitel : Av na dêszni itn. 4. Sztoji nyegva isztina, Kak blâ’zensztva vreti-na; Nyegve bo’zanszke vere Niksa mòcs nepotere: Ar na dêszni itn. 5. Szvêt! ka je ’ze tvoja mocs? —Sznirt ! ka tvoja kniicsna nôcs? — Nè! — ne je tomi grozna, Ki Krisztusa prav pozna: Ar na dêszni itn. — 6. Veszéltesze, pobo’zui! Vi szte sz-Krisztusom zmo’zni ; On, kak blâ’zensztva porok, Dà i vam ’zit-ka örok : Ar na dêszni itn. T. Oh! kebzujte na nyega, Kak szodcza vises-nyega, Ki mocs ma pogübiti 1 môk oszloboditi: Ar na dêszni itn. 8. Osztavte ta szvêt jâlni ; Ar nedâ kincsov sztâl-ni. Dr’zte sze szredbenika, Ki je vszê verni dika: Ar na dêszni itn. 9. V-nyem polo’zte vüpanye; On dâ vszèm zveli-csanye, Ki szo nyemi podlo’zni, 1 vu’zitki pobo’z-ni: Ar na dêszni itn. 10. Jezus, ’zitka poglavnik! Ti boj nas zagovornik : Moli za nâsz pri orsi, Da nam tal dà v-milososi : Ki, na nyega dêszni szedécs, zmo’zuo làdas v-vis-noj szvetloszti. Nòta: Pojdite ’-z-e, moji remi! ~| io i/'risztus je v-odicsenoszti Vzéo nàjem za -*-i*”* * sztàluo veruoszt: 1 j»sz bom vu pobo’z-noszti Setiivao za nyim na vecsnoszt. On mi v-dike szvetloj sztavi Nemrtelnoszti sztan szpràvi, Kaktò v-isztini szam pràvi. 2. Szredbenik! ti me nadigniK-’zelènyi tvoje isz-itine, 1 ednôk sz-prâha pozdigni Na sztan vecsne domovine ; Gde i jasz po ’zitka szvetsztvi Vzemem tal v-tvojem krâlevsztvi Vu nezrecseuom blazensztvi. 3. Kak szrecsen bom jas/, na ozili Szkoiicsanoga poiiivauya, Gda vzemem najem veszéli Pobo’znoga vojszkiivanya, —• Tarn v-diki nemrtelnoszti, Gde bom ii va popolnoszti Szpévao pesami oblàdnoszti !— V. Foszvetltel. Dii ha bo’zega dela. (Risxàlsske pesimi.) Nola: Z-nebiisz rèes vecsna prihaja. -| J A T|uh bo’zi! li, oh visna mocs, Podeli nam tvojo pomôcs; Bâtrivi nasz v-bojaznosz-b, 1 krêpi vu viipaznoszti, 2. Nedaj nam v-Bogi dvojiti, 1 od vere odsztôpi-ti; Vari nasz od mre’ze jâlne, I vesini do koneza sztâlne. 3. Poteri môcs protivinsztva, 1 vlè v-nâsz nagib, jedinsztva, Da do szi vszi odebrâni Vu lübézni prav podiini. 4. Vesini nasz ocsi vugodne, I na vsze dobroszpo-dobne: Pelaj vsze po sztezi szvetsztva K-vecsnoj vretini blâ’zensztva. 5. Dika, csés/.t ocsi vecsnomi, Jezusi, szini nyeg-vomi, I tebi, dühi zmo’znomi. — Bdgi v-bivoszti ednomi. Sa là nòlo. A 1^0 V/'retina vecsne mùdroszti, Duh oesévisne * szvetloszti, Tï, szkrovnoszt bo’zî kazili, I dus blâ’zensztva szpravitel! 2. Ti nasz na dobro zbiidjâvaj, I v-szlaboszti nam mues dâvaj; Kâ’zi nam Jezusa sztopâj , I za nyim ravnaj nas be’zâj. 3. Ti mécsi szrdcza okorna, I vcsini szi je pokorna , Da sze ji prime ’zitka glâsz, Gda na pobo’znoszt zovés nâsz. 4. Yla’zi, ka je v-nami szuho, Vrâcsaj od nâsz, kajetuho, Csiszti, ka je oszkrûnyeno, Vrâcsi, ka je oranyeno. 5. Vu kakgodi potrebôcsi Boj vernim bo’zim k-pomôcsi : Daj vszêm na szvéto ’zivlênye Blà’zeno vü-preminênye. Na znano noto. ■M K 4 TTodi k-nam, bo’zi duh szvéti! Szrdcza nasa nam poszvéti: Vlè vö na nâsz v-obilnoszti Dâre tvoje szmilenoszti, Stere onim podel-jâvas, Ké z-blôdnoszti povodjâvas Na szvetloszt vere krsztsanszke, I k-vretini dike bo’zanszke. Dika, csészt i hvala Bogi ! 2. Tx, oh trâk visne môdroszti, 1 kazâcs bo’ze szkrovnoszti ! Daj vszêm Boga prav szpoznati, I vu dühi zvisâvati; Vari nasz vsze od blôduoga Szvêta nâvoka tuhoga, Da li ocsé lübeznika Marno za vere poglavnika, Dika, csészt i hvâla Bogi! 3. Oh ti, zmo’zen bâtrivitel! Bojdi nam veren vo-ditel, Da vu veri obsztojimo, I vu boji nezdvojimo : Pelaj po sztezi vernoszti Nâsz k-czili velke vecsnosz-ti, Gde mo vszi z-odicsenimi Yeszélo szpêvali sereg-mi: Dika, csészt i hvâla Bogi ! — Na ono noto. j lì”*1 li bojdi z-iiami, Odküplenimi " ^ * * 9 dušami; Pelaj nasz po sztezi szvetsztva K-’zelnomi exili blâ’zensztva. Ti, ’zitka poti kazitel, Boj nam szmileni voditel, Da nasz v-mre’ze ti ne-sztàlni Nigdar nezapleté szvêt jàlni: Ti daj pomocs, ohvisnamòcs! — 2. Ti, dike nebeszke szvetloszt, Budi nam szrd-c*a na vrèloszt, Da ru’znoszt zla odiirimo, I tebi v-szvetsztvi szlü’zimo: Pelaj vsze z-gmiszne blodnosz-Ü K-vretini ’zitka môdroszti, Da vszi Boga prav Spoznajo, Ino dosztojno zvisavajo. — Boj k-po-8*vêti vszemi szvêtiî — 3. Hodi, .i boj nam nazôcsi Vu szrdcza britkoj ^’zkocsi: Ti moli za nâsz pri ocsi, Da tal vzememo v miloscsi; Ravnaj czelo naso hodbo, Da mo gotovi ha szôdbo, 1, verno szkoncsavsi be’zój, Szmrt boj-* vszèm v-nebésza sztopaj. — Boj szmileni, duh blâ’zeni! — Nòta: Oh elvella zvezda zorjanszka. 1 Tfodi, oh szvéti duh! — tvoj glâsz Budi iOO.n sz-tâmna blôdnoszti nâsz, Na pravo’zitka môdroszt ; Odpri szvetloszti vretino, 1 kâ’zi bo-*o isztino, Nam vandrarom na radoszt. — Hodi, Vodi Ti sereg tvoj, blâ’zensztva voj, na viipaznoszt, I sztalno bôgabojaznoszt. 2. Ti szi vucsitel isztine; Sz-tvoje bo’zanszke vretine Sztâcse vekvecsna môdroszt. Daj nam glâsz tvoj postüvati I z-’zitkom naszlediivati, Da mamo v-Bôgi radoszt. Bôgsaj, Vrâcsaj Nâklonoszti k-pobo-’znoszti, z-’zilka rêcsjov, Kak v-kmiezi gorécsov szvêcsov. 3. Vu dnévi szvetle radoszti Sze nam bôgabojaz-nozti Daj z-sztâlnosztjov dr’zati; Csi pa nevolo trpimo, 1 pod nyé kri’zom gecsimo, Oh! —nedaj nam vczagati: Ti szam Boj namVrâcs randüsni, i mir visui nam vlê v-szrdcze, Danam on bô’zitka szuu- cze. 4. Csi sze na grêh szküsâvamo, 1 od ’zél zapela-vamo, Vari nasz bótrivnoszti ; Ar ki tak stima, ka sztoji, Kak zlehka szpâdne i zdvoji V-blôdnom szpâ- ri bläznoszti ! Tü’zna, Grozna Nôcs szkvarjênya je gresênya robom bluzi, Ki szrdcze tebi neszlü’zi. 5. Vesi nasz tak tvoj mir iszkati, l vu vszem mer-tükdr’zati, Ka je zlelika skodlivo. Lepa je pot po-poluoszti, Lêpa i zadovolnoszti Za szrdcze neszkaz-livo, —Môdroszt, Jâkoszt Postüvati, i varvati ma tü vrêdnoszt, I tam dâ blâ’zeno veesnoszt. Nòta: Kreztsenicz-i, hvàlle Bòga. A zi. iieproszini te preidoesi Kincsov toga -*-*'^7* ** szvêta; Ar nedajo v-szmrtnoj noesi Pra-voga poszvéta. 2. Daj mi dulia tvojga, Bògmoj! Za nyega sze molim; Òsi vzemem té ’zelen dar tvoj, Kak szi szrd- eze vtolim ! 3. Ou, on mi odpré vretino Bo’zanszke mòdrosz-ti, I podeli prvotino Bla’zene radoszti. 4. On me vesi tebé liibiti, Ocsa szmilenoszti, 1 v-tebi sze veszeliti Z-csiszte naklonoszti. 5. I tebé z-szrdcza liibiti, Tô je prava môdroszt; Maren szvét pa oduriti, Tô dâ dûsi vrêdnoszt. 6. Lübézen tvoja obsztoji, Csi vsze drugo lehue.— Blä’zen, ki v-nyé krili zaszpi, Gda, kak czvêt, po-vêhue. 7. Vodi me tak z-duhom tvojim Pri vszoj hodbi mojoj, Da nevkleknyeno obsztojim, Bôg, v-lübéz-ni tvojoj. 8. Ednôk bom te v-vekvecsnoszti Popolne szpo-znävao, I za té dar szmilenoszti Veszelécs zvisâ- vao. Nòta: Kak bi nehvàio yoezpodna. -| KK F|uh bo’zi! vu prâhi klecsécs, Tebé vszi iiliitli svisavamo, Zmo’zna tvoja dela gledées, Stera dnesz zbrodjâvamo. Ti szi vodo vuesenike, üa szo ze-vszov szrdcsnosztjov I vrèlov pobo’znosztjov Szpravlali Bogi vernike : Ti szvêt po ’zilka szvetszt-vi Pelas k-dike blâ’zensztvi. 2. Kak gingavi frak szvetloszti Je vu’zgao eie po-szvêt, Sieri je v-nôcsi szleposzti Obszvêto szledi vesz szvêt! —I kak nezapopâdnyeni Je nâvuk isz- *, ■ Na l<> nòto. -4 ti(\ f^oszpodne, ocsa szvetloszti! Vodi nas* A'*'*•*-*' z-duhom miloszti, Da eti v-marnoszti prahi ’Zivémo vszi v-tvojem sztrahi. 2. Jezik nas nam (i, miloscsa, Vracsaj od hudogs guesa; Vracsaj od zla i nas pogléd Na vugodna dela povszéd. 3. Pamet nam sznâ’zi z-mòdrosztjov, Ino szrdcze sz-pobo'znoszljov; Da kak tvoji odebrâni Hodimo vu nasein sztäni. 4. Tak, gda nam tü szuneze zaide, Dèi) tvoj nasz gotove naide Na tiho vöodhajanye 1 velko racsündâ-vanye. Na prvo nòto. 4 it 4 ( Izhajaj ’ze ’ düsna lemnoszt, Blôda, i grê-A” J.» vF jjOV lübéznoszt ! ‘Ar nam szvêti visna mo-droszt, Dusain pobo’znim na radoszt. 2. Krisztus je ’ze vszê pravieza, I szvetloszti zor-jenieza, Ki z-szna zbüdjenomi szvêti, Kak visai trak, z-dikov szvêti. 3. Osztavmo tak i mi blòdnoszt, Rü’zni grêh, i szrdcza dvojnoszt; Hodmo, kak deeza szvetloszti, V-nepokâranoj vrêloszti. 4. Bôg! ti nam szrdcze oesiszti, I v-robsztvo zla vecs nepiiszti; Daj nam tii v-szvetsztvi hoditi, I tam v-diki tal dobiti. Vi Na prêdnyo noto. itti szodecz! ki v-pravicziOszodis zga- Tag jana v-kmiczi, Blodnoszt i zio odurja- vas li v-Kimczi, ’ fastigi podmetavas. p \ iztrebi tak z-nasz yszo nevernoszt, I vszo I 0 ^110 odurnoszt; ’Za’zgi pa v-szrdczi Iiibéznoszt, * alno bratinszko zlo’znoszt. i ’ ’ ^a.sze vszi szpokorimo, Ino znovics po- • i'010’ ^ kikna yecsno bla’zensztvo Pridemo v-tvo- Je kralevsztvo. Na ono noto. X03.\/^s5 bo’ze, szrdcze'nase, I bolezne ra-, • * * ne duse. Jaj ! — mi szmo v-dobrom zmen- Ar szmo tebé zbanUivali. 2- Zalo, pod zia bicsom gecsécs, Bog, k-tebi kri-^simo klecsécs : Hodi, z-dtìhom nasz ocsiszti, I vel-** dbg nas odpiiszti. 3* Daj szvetiti tvojmi szunczi V-nasoj pameti i sfcrdczi, Da bomo tvoje miloscse Vugodno prebiva- 4. Csini tak z-nami z-miloszti, Da te dicsimo v-radoszti, I tii v-niesesztnoszti pialli Vandramo yszì v-tvojem sztrahi. » . Na inzto nòto. 164 ìyrolimo tebé, duh szvéti! Pamet naso nam ö * preszvêti, Da szvéto reca szredbenika “spoznamo za mòdroszt ’zitka. 2* Nyé glasz nam daj vszém bogati, Ipo nyê sze Prav zbogsati, Mocsno sztâti vu viipanyi, I *äl vzeti v-zvelii 1 J v'Zvelicsanyi. 3* Ti, szteze ’zitka kazitel, Boj nas szmilepi yv^?. llel > I zagovor nas pri ocsi, Da nam örok da v'-loscsi. Y Na tò nòto. 1 _ * kh ocsa visne zmo’znoszti, Punoszt vs*1 1* Na tò nòto. 165iO dobro ti vnoszti ! Zgle sze milosztivno n’ \\ u nâsz I poszlûhni vuszt nasi glàsz. Csi 2. Vlé na nâsz, vbôge szirote, Obilnoszt ivoje 87,A dobrote; Da tvoj blagoszlov v’zivamo, 1 hvalécs t« r0] zvisavamo. 3. Zdr’zi nasz vu csisztom ’zitki, Da neszpàdnO' c/ mo v-grêh britki, Tréznoszt zdr’zimo v-jésztvinij ss V-gucsi, v-deli, i v-pitvini, 1 4. Veranam naj bo popolna, Pamet na vsze dobro i volna, Da hudi szvêt oblädamo, I dike örok lâdamo. 5. Dika ocsi vekvecsnomi, Jezusi, szininyegvo- j mi, Takâj i duhi szvétomi, — V-bivoszti Bôgi ed- nomi. Nòta: Oh vekioecsne miloscse. A fifS Dôg! 11 szi tv0J° V^koszt Odicseno vô-szkâzao, Gda szi rêcsi tvoje szvetloszt Vandrarom na poszvêt dao, Da bi na tvoje szpozna-nye 1 vugodno zvisâvanye Pripelao vsze narode. 2. Oh ocsa! za to szmilenoszt Te z-szrdcza zvisavamo; Àr vu nyê vecsno lübéznoszt Z-radosztjov szpoznâvamo. Ycsi nasz nyô prav postüvati, I nyé glâsz naszledüvati, Yu ’zitki i vu szmrti. 3. Nyé blagoszlovleno szvetloszt Vsze bole raz-sürjâvaj ; Vucsitelom visno môdroszt Na nyé glâse-nye dâvaj , Narodom pa sztâlno vrêloszt, Da, pre-szâmnavsi nyé vrêdnoszt, Nyô z-haszkom poszluh-sajo. 4. Daj vszôm vu tvojem zâvezki Z-vrédnim szrd-czom tâl vzéti, Da sze tebi, duh nebeszki, Vszâka dûsa poszvéti : Vjedinaj vsze v-tvojem szini Eti, i tam na viszini, Vu veri i lübézni. Nòta: Veroszlüjte, oh kr»zt»enie%i! srt 1 67 Tllâ’zeni nârod, ki od tébe, Oh Bôg, vdà-n> bla ’zitka poszvêt ! Nyega lia velkoj pô- 9 ti nébe Nemre zbloditi jâlen szvêt ; Ar pri tvojoj rê-csi, Kak pri szvetloj szvêcsi, Szrdcsno potuje, V-te *zyels/Àyi 9ze P01,âvla, V-deli blagoszlâvla, 1 ko-ronuje. 2. Ali jaj tomi, ki tvoj poszvêt Zavr’ze, i v-kmi-czi biódi! On szam klacsi szrecse szvoje czvêt; Ar sze z-zlom, kak decza, lòdi; K-szvêti sze pridrü zi, 1 li teli szlu’zi Vu blode szenyi: Toga dikavêhne, Kak szpâr meglé lêhne, V-ocsnomegnenyi. 3. Blôdnoszt toti etak govori : Kcsemi s zi je nam ho za rêcs ? — Vêm vu czêlom szlvorjênyi gori TW-ko jezêr vekvecsni szvêcs, V-neznanoszti noesi. Bòga kdzajôcsi V-dike szvetloszti! - Tarn, vand-rur, szpoznâvaj Ocso, i zvisüvaj V-nyega velko-szti! — 4. Kâ’ze, isztina, i szvêt Bòga Odicsene szpo-dobnoszti, 1 v-nyeni zgâjana csüda vnoga Szo szve-dok nyegve zmo’znoszti : Ali kak temni mntkOblêva ténki trâk Szvêta bo’zega! — Brezi bo'ze rêcsi Li pri temnoj szvêcsi Glédamo nyega. 5. Kak vnôgi szo v-prepaszt vtonyeni, Ki szo vnemar tak stimali, Kâ szo, «a szlab razum szlouyeni, Bòga zadoszta szpoznalü — Tadanke nesztalne, ' frlike jâlne Je zmésao, kak sznet, Med vere isztino, GdajenyévretinoHotécszakno, szvêt! — 6- Ka za mòdroszt more zgrüntati Sztopaje bo * . szkrovnoszti I ranyenim szrdczam trost am, zmenkanyi i tü’znoszti? — Sto nam je vucsitei, ^ gvüseu voditel, Na poti szvetsztva? — Sto n. v-Bzmrli, l vudike vrü Onok bla’«n«tv»? î- Bêcs bo’za vsze to doprinesze /-»eP' ®__ nov môdrosztjov; Ona vsze vucsi, vszem mu nab Vsze o’zivava z-radosztjov, Gda, kak düsni r*v_n vräcsI angel varivâcs, Z-nami potuje, I z-miro»1 . vecsnoszti, Na czili vernoszti, Yszë koronuje. ,)a 8. Oh! — hvala ti, vtfcsna miloscsa, Za tak dr» na ge rêcsi poszvêt! Hvâla, kà sze, kak veren ocsa Tak szkrbis za nevreden szvêt ! — Pelaj vszamogô' csi, Ysze, vsze z-blode noesi, Na sztezo’zitka, * v vsze krsztsenike Vcsini oroesnike Nébe prebitka! v Na znano nòlo. ■\ /»O ^Jzpômeni sze, goszpon, z-verni tvoji, J£> k-tebi kriesijo z-nevol szvoji; Z-duhom tvojim bojdi nyim nazôcsi, I potrôstaj je v-vszakoj te zkocsi. 2. Daj nam pred vszem, oesa vszamogbcsi, Tvoje rêcsi kruh otavlajoesi, Od sterogaszam velis, er-koesi : „Ki de gaju vszigdar de ’zivôcsi“ 3. Nedaj tvoje isztine ’zéjati; Rêcsi tvoje tròst nam daj v’zivati: ’Zitka vodé sze nam daj napiti, 1 V nyé hladom diiso otaviti. 4. Gda sze tvojga szina nâvuk vesimo, Daj, da vu tom nigdar nedvojimo, Kä nasz po nyem ’zelês ti zbôgsati, I na veesni ’zitek pripelati. 5. Zato nam tvojga duha podêli, Da bomo, kak poszlühsâvczi vrêli, V-lêpom szrdczi rêcs tvojo var-vali, 1 obilno uyé szâd prinašali. 6. Nê! nedaj nam od nyé zabloditi, Ni od prave vere odsztopiti, Nego vrši nasz po nyé vu szvetszt-vi, I tak nam daj ednùk tal v-bla zensztvi. — 7. Hvala tebi za tvoje rêcsi czvêt, Hvâla za nyé szladki trost i poszvêt! —Oh! —- osztani ona kines nas v-’zitki, I örok nas v-uebeszkom prebitki. Nota: Hvdleno bojdi, Bòg, vekveke, 169.Z'Zîî!lvâlnim s?rdc«°m> k-tebi prihajamo, Pri kom vecsni dobrot punoszt ri}(nahajamo, Za dâr rêcsi tvoje tebé svisavamo; Ar •oc V'n.vê najdragsi kincs elusili szpoznavamo. - ,.2‘ 5^ ! •— primi âldov nas, gda tebé molimo : Od- ri nam grehe, z-szrdcza te prossimo ; Slisaj vuszt sn ,lasi ë'âsz, pri vszoj nevrêdnoszti, I szpuni nam prosto- n^';j 87<-tyoje szmilenoszti. 1 . ^a’zgi tvoje rêcsi vu nami lübéznoszt, I zvrsä- I vaj po nyê med nami pobo’znoszt; Pelaj vsze na pravo vero i szpoznanve, Da tebi szlifzimo, kak ver- 111 trsztsanye. i , 4. Jezus, szintvoj, tak vesi, kâ, kipredvszêm i 18.zc®e Nebeszko krâlevsztvo i prebivaliscse, On le-; P1 tal vzeme — nê szamo v-dühovni, Nego i v-ze-melszki dobròtaj telovni. 5- Daj nam (âk z-vrêlosztjov rêcs tvojo iszkati, I v ,lyê k-nam gueséesi môder glâsz szlisati; Da mo etak vredni, pri sztâlnoj vernoszti, Tvojga blagosz-ova tu i vu vecsnoszti. ,®‘ Ka bi nam hasznilo veszszvêt zadobiti, Csi bi S7a z nyim diiso mogli pogiibiti? — Vu prâh ma szpâdnoti vsza dika zemelszka. — Blâ’zen, ki je szprâvlao taveesna nebeszka! — Za dûso sze nam tak pred vszêm daj szkrbeti, Ino rêcsi tvoje vecsni kincs ’zeleti ; Ar csi mo gedr-ni vu nasem krsztsansztvi, Ti nam obilen tâl dâs vu zvelicsansztvi. Nòta: Oh Bog, oh mili Bôg! 170 r k* poszluhsaRêcs bo’zo ino zdr- 1. * ’zâva!—Goszpodne, nasa dusa Zdâ mo- i* j ( 8 *'*®bi zdühava, Da nasz tvoj glâsz uaj zbôgsâva, na zitek povodjâva. . *■ Vcsi nasz vsze zdr’zâvati, Ka szluga tvoj pred as7. dava, I verno szpunyâvati, Ka dû’znoszt zapo-ottava; Da vu môdroszti czvetémo, I vu vszem do- orom rasztémo. Vecsni kincs je récs tvoja. Oh! —daj namjo ak yarvati, Da ni v dnévi nyé boja Nemiszlimo nyé 0 ati—. Krêpi i v-szmrtnoj bolezni Szrdcze nase v-n?é lübëzni. Po predgi. Na prêdnyo nòto. nika ocs* vecsuomb szkrb noszécs na * ôrok szvoj, Deli liidsztvi vernomi, Ka “S 7‘l * zi dxïsi na pokoj: Nyemi poszvêt i trust dava, I v'veri je potrdjâva. Bôg te szvoje rad csüje, I nyim blagoszlov po-e”•—■ Ki rêcs bo’zo postüje, 1 H v-dobrom sze ve-szeli; On je ’ze eti prav szrecsen, Tarn padobi’zi-tek vecsen. Postujmo tak i nii vszi Rêcs bo’zo i nyé pravi-czo; Hodmo, i zebermo szi Nyé pot, odurivsi kmi-C7i0 : Hitmo vszi po szvetsztva poti Ozili vekvecsrto-szti pròti. JVa tâ nòto. ■f Ç' ITvîi,a szkoncsali Szmo ’ze szlu’zbo J. 4 O.n gOSZp0dnovo, I obilno szpoznali Tanâcs i volo nyegovo. — Tak szkrbi za nasz, szirôte, Bôg i ocsa vsze dobrote ! — 2. Blagoszlov bo’zi je ’ze I trôst vere vszêm nam dâni: Mi szmo tak dike bo’ze Ôrocsm'czi odebrâni. — Oh! — varmo vszi naso vrêduoszt, I szka’zujmo Bôgi vernoszt. — 3. Bôg! nase vôidênye ÂIddj i notriidênye; Bla~ goszlovi mislênye, Recsi, hodbo, icsinênye! Dav-tvojem sztrâhi ’zivémo, I v-prâvoj veri merjémo. d d 2. Szvéti krszt. Nòta: Nas drùgi ocsa, cretina mâdroszti! 1T9 |£rsztsanszke vere vekvecsna podsztava Je sze gorijemlémo v-krsztsansztvo, Na zvelicsansztvo. 2. Mi szmov-ocsé, szina, düha szvétoga Imé kr-sztseni, i tak vu csisztoga ’Zitka szüknyo vszi gori-oblecseni, I poszvetseni. 3. Mi sze tak zâto krsztsanye zovéïno; Âr vu szpoznanyi dêl bo’zi rasztémo, Vu prâvoj veri pobo-’zno’zivémo, Ino merjémo. 4. Mi li ednoga Bòga vadlujemo, I ka ’z-nyegvo-ga zâkona esüjemo, Tô postiijemo z-recsmi i miszla-mi, Ino z-delami. 5. Bôg nam pa v-krszti tô oblübo dava, Kâ nasz po sziui za szvoje szpoznâva, I kâ nasz vsze odiosi po tom ’zitki V-vecsnom prebitki. 6. Tak nam sz. krszt v-nébo odpré dveri, Csi ob-sztojimo v-prâvoj ’zivoj veri, Ino csi Bòga, kak sze v-rêcsi vcsimo ; V-duhi cseszümo, 7. Pravo vero tak vszi do koncza zdr’zmo, Ta- ,bo ics % «Janke blöde, ino grêh zavr’zmo, I zakon bo’zi,kak lecza postujmo, I naszlediïjmo. „ l ak de po krszti Bog nas veren ocsa, I gviisen °™k nas, nyegva miloscsa, Zakon pa bo’zi zmo’zen nagib szvetsztva, I zrok blâ’zensztva. Nòta: Dober je na» Bog, porazmite. jTrsztsenik szem, naj tebi szlu’zim, Gosz-, V podne, vu ’zitka pobo’znoszti, 1 naj sze nò8**- * nepridu’zim, Kak mânyi rob grêha i blöd-8ztl: Pozvänye moje je, ’zitka szvetsztvo, Vüpa-yn pa vekvecsno bla’zensztvo. . ' l^aksi dobrot szem v tom zavezki, Kaksemi- oscse talnik vcsinyeni! — Po nyem je meni Bog ne-eszki Ocsa posztao, gda szem okrsztseni ; Po nyem ^amjasz örok szinovcsine I krsztsanszke prave szlo- bodscsine. 3. Bög! ti szi mi szam szpoznati dao, Kakda te mam Vu dühi csesztiti, I vu tvojoj rêcsi pokâzao, . a mam vervati, i kak csiniti. Lübeznivo je tvo- Je szkoncsanye, Y-kom mi ravnaš pot na zvelicsa- nye. Ti me vräcsas po tvojoj rêcsi Od szteze zla i blodne rü’znoszti, Pri nyê, kak pri gorécsoj szvê* CSl, Mi kâ’zes i csészt moje dù’znoszti; Pelas me, po navuki krsztsansztva, Z-robsztva grêha, i kmicze bolvansztva. — Dika tebi, vecsna szmilenoszt, Kâ me sz-tak ncsinszkim tâlom Mbis, I ka mi szam, za sztâlno ver-noszt, ’Zelni nâjem vecsnoszti oblubis. —’Ze te, gda szem te niti nêpoznao, Szi mi vekvecsni dobrôt pu-noszt dao. G- Ocsa! kak bi te nezvisâvao, I nenaszledüvao v<»le tvoje? — Kak bi z-radosztjov neszpoznaväo, I neprestimao vrêdnoszti moje? —Tvoj szem jasz, i li tebi, ocsa moj, Vesz moj ’zitek na csészt poszve-tsen boj. • 7. Naj popolno morem szpuniti Sztâna mojega tak szvéto dü’zuoszt, ’Zitek moj tebi poszvetiti, 1 obarvati szrdcza nedü’znoszt, —Ti me zâkun moj vesi postüvati, I, kak verno dête, potüvati. Nòta : Ki od Bòga odsztòpi. ■M O-i fisi sesés vzéti, krsztsenik, Tal v-miloscsi * bo’zoj ; Postuj, kak bo’zi vernik, Krszt-ni zâvezek tvoj : Zdr’zâvaj, Szpunyavaj Tvoje obe-esanye, I veesno szkoncsanye. 2, Jaj tebi, csi neszpunis, Ka szi tü oblübo! —Jaj, csi vnêmar oszkrünis Tak szvéto oblübo! —Mantre zla, I pekla Ti szam szebi szprâvis, 1 dušo zapraviš. 3. Grêh bos noszo vu krili, Kak csemérno kacso, Steri te tam na czili Z-grozov bode klaeso, Gda de Bôg Szam ednôk Odkrivao v-praviezi Zgâjana vu kmiezi. — 4» Bôg! ti nasz vesi tvoj zakon Yszedni postüvati, I na dike velki Ion Modro kebzüvati, Blâ’zensztva -I szvetsztva Kincs szkrbno varvati, I vero zdr-’zati. 5. Tak nasz eti nede szram, Kâ szmo okrsztseni; Ednôk pa odlôcsis nam Sztânek odieseni, Pri tebi, Gda k-szebi Pozovés sereg tvoj, Na vekvecsen pokoj. 6. Kak blâ’zeni de tam on Pobo’zen krsztsenik, Ki je tvoj szvéti zakon Postüvao, kak vernik! — Mili Bôg, Daj ednôk Vszêm, na zitka szvetsztvo, Pridti v-tô blâ’zensztvo ! — 3. Szvéta vecsérja. Nota: Veszèli »%e, Moje szrdcze! l'Sâ Szrdcze moje! Gotovo je ’Ze vrasztvo dus bolezni: Na blâ’zensztvo Sze ’ze szvet- s/,l vo Beli z-dêsznov lübézni. Sz-pobo’znosztjov, Vüpazuosztjov Setuj k-mi-ra oltâri, Gde ti trôst szvoj Szam Jezus tvoj Neszé v-Jniloscse dari. . 3* Ou te v-rêcsi, 1 v-obêcsi Szam etak zové k-sze- J1: Hodi k-meni. Obtézeni! Jasz dam mir düsni tebi.“ 4* ldi k-nyemi, Kak k-tvojemi Vrâcsi zda z vü-paznosztjov: Ali kebziij, — Ah! — nezbantuj Nye-Sa z-niksov rû’znosztjov. 5- Csi prebrodiš, 1 oszôdis Ti prav tvoje mislènye, NaklonosztiTelovnoszti, ’Zitek ino csiuênye: 6- Tvoja hvala —Ah! —kak mala Ti je ona pred Bògom! -1- Obto’zeni, 1 vtepeni Sztojis ti pred nyim v-viiogom. b Podvr’z szôdbe! Tvoje hodbe Neszna’zi prava vernoszt: Nezahvâlnoszt, 1 nesztâlnoszt Je dnévov tv°ji vrêdnoszt. 8. Vuhotènyi, I csinênyi Nedâs lübézni sztâna; ^locsasztnoszti, 1 märnoszti Ti je miszel podana. 9. Oh! — zbrodjâvaj, 1 szpoznâvaj Eti tvojo ne-vrêdnosz< : Hiti nazaj Pa na sztopâj, Steri pela na vecsnoszt, 10. Neobtrudi! —Nezamudi Nika na’zitka poti. Povrni sze! — Oduri vsze, Ka je dû’znoszti proti. Il- Szvèti je Bog! —On vsze ednôk Oszódi vu praviczi. Jaj, kak hudi Je sztan ludi, Le’zécsi v'zla temniczi! , 12. Eto szvetsztvo Na blâ’zensztvo Li tomi szlu k ’ïï ’ziti ma, Kî z-gotovim I viigodiiim Szrdczom nye . ' v’zi’vati zna. 1 'J 13. Tim nevernim, I odurnim Je mok zrok ono Sï ’ze zdâ; Po tom ’zitki Pa v-prebitki Yecsnom vr’zo nyé najaj, , 14. Na tò kebzuj, Vaudrar! —potuj Modro na velkoj poti.—Povrni sze! — Objòcsi vsze, Vsze, ì. ka je Bogi pròti. 15. Bojdi na tom, Da sze polom Vu vszem Bogi poszvetis, 1 v-vecsnoszti Ti vernoszti Najem od nye-ga dobis, 16. Sz-poniznoszljov, Vüpaznosztjov Sze moli nyemi dén, nòcs, Dati k-tomi Vugodnomi Podeli volo i mòcs. — 17. Szredbenik moj! Ti, gvtìsen voj Na sztezi povrnènya, Ti mi daj mòcs, Ino pomòcs K-voIi do-brocsinénya. 18. Ti, oh szvèti, Me poszvéli Szebi navrèden aldov, Da dosztojno, 1 vugodno V’zivam jasz Ivoj blagoszlov. 19. V-veri krepkoszt, V-dobrom vrèloszt Mi tii daj nahajati; Szpòmenek tvoj, I zâkun moj V-dühi premetavali. 20. Tvojo vrêdnoszt, 1 lübéznoszt Me vesi prav posztüvati, I na czili Y-tvojem krili Zvelicsano za-szpati. Nòta: Sznd’ni sxe, oh dràya dina! jùO '■3li’*aj sze dtìsa, k-szvétomi Oltàri jezuso-3 vomi! —Szvèti tam nyegvo szmilenoszt, Nâvuk, példo, szmrt, lübéznoszt: Zivi z-vecsérjov nyegovov, Kak ’zitka hränov dühovnov, 1 glâszi vu poiriznoszti Velikoszt nyegve vreduoszti. 2. On szam le zdâ zové k-szebi, 1 sztânek iszese pri tebi. Idi tak k-nyemi Z'vüpanyem, ldi z-grêhov «Ê zalüvanyem. Moli ga za odpiisztsanye, Za mir, trôst, i zvelicsanye. Oblubi vu veri sztâluoszt, ’Zitka szvet-sztvo, i zahvalnoszt. — 3- Idem z-grêhov ’zalüvanyem, Ino miloscse vüpa-J'yem K-iebi, dus verni veszeluik, Ki szi vecsni do-l°t delnik. Oh! —ti sze z-menom vjedinaj, Ino duba pomòcs mi daj, Da sze od grêhov vkràvrném, I k-te-sztàlno povrném. Znam, csesztô szem te odvrgao, I sztezo’zit-povrgao ; Ali vêm ti, vecsna miloszt, Vidis szrdcza |U(llga szlaboszt. K-tebi kricsim: szmilüj sze mi, Za rost zdühâvajôcsemi, I daj zidti mira szunczi Vu mojem vihérnom szrdczi! — ”• Verjem, ka bos z-duhom tvojim Vracs boleznim ra,iam mojim, Kâ me sz-prepaszti zla zdignes, I na szvetsztva sztezo nagneš; Obeszelis szrdcze moje ^'Vüpanyem miloscse tvoje, Ko szi mi potrdo v szmr-lj ^da szi za méne vkiipsztrti. Jezus, ’zitek düse moje! Glédaj âldov mantre voje. Ti, vecsna szmilenoszt nébe, Me neodvr’zi °d szébe: Erczi meni potrtomi Szlugi tebi pokorno-nu: „Idi 'ze m miri, szin moj, Odpilsztseni ti je greh tvoj!“ Nòta: ’Ziném jas%, tak veli tvoj Boy. 184- \Teidi’brätecz odküpleni, Neidi v blato zla J**111 vtopleni K-jezusovomi oltari, Naj ti ne-de düsi k-kvâri; Ar csi oszkrünis tô szvetsztvo, Za-koczkas tvoje blâ’zensztvo. 2- Jezusa ti ospotâvas, Csi sze v-grêhi pribli’zâ-vas K-szvétomi sztoli nyegvomi, Kak meszti sztrâha vrêdnomi, Vnêmar vtepeš nyega âldov, I toga szvet sztva blagoszlov. 3. Né! — pitaj pred vszêm szamszebé: Jeli ne-rû’zi grêh tebé? —• Jeli ti je csiszto szrdcze; I szija v-nyem mira szuncze? — Jeli te netô’zi v-vnôgot Düsna vêszt tvoja pred Bügom?— 4. Csi te szkvarjuje szodecz tvoj, I zgübo szi dû o sni pokoj, Ali zbantüvao bli’znyega, Kak v-Bôgi bi'f 5 ta tvojega: Ogni sze szvetszlva etoga ’Zivlênya tak nevrêdnoga. : ' j 5. Szpoznaj hodbo tvojo noro! —ldi, i vcsini po- I kôro: Sztopi pred pravicze szodcza, 1 objocsi greh® z-szrdcza. — Tak prihajaj ocsisztseui Pred sztol Bo-gi poszvetseni. Ô. Li tak sze vcsinis vrédnoga Tâlnika szvetsztvfl etoga; Tak de te trôstao Jezus tvoj: „Odhajaj W miri, szin moj!“ Bog de ti znovics tvoj ocsa, I g vii-sna nyegva miloscsa. 7. Ali csi ti toga trdsta Duša z-gviisnosztjov neko-sta; Csi z-bojécsim szrdczom prideš Pred oltar, i vkraodiijes: Trepecsi, grešnik!—tô szvetsztvo De ti na vecsno preklétsztvo! — 8. Bole bi tak bilo tebi, Da ti nigdar, nigdar nebi T ala vzéo v-tom szvétom dâri, Pri tak vtepenom oltâri, Ni té vere nebi szpoznao, Stere szi zdr’zati nèznao!— 9. Szredbenik! nedaj mi nigdar Sztòpiti pred mira oltar Z-nedosztojnov naklonosztjov, 1 gnusznov nezahvólnosztjov, Stera W me nevrêdnoga Vcsinila dara etoga. 19- Ti ? velki mantrnik, mi boj Nazôcsi i v-vöri etoj, Naj z-csisztim, gotovim szrdczom Posztanem pred tebom, szodczom, Z-vrédnim talom vzemem dar tvoj, I v-nyem naidem diisni pokoj. ^ INota: Gda ma szkrddnya vöra pride. -£^|j#tJezus' ^ szi zapovedao Szpomenek tvoj csesztiti, Gda szi nani szlèdnyi dén tvoj dao Vu vecsérji szvetiti, Tak erkocs: „jéte, i pijte, l tô, gdakoli csinite, Csinte na szpòtnenek moj!“— ; 2. I jas/, z-seregom krsztsanszkim ’Zelêm bidti /,( a ëôszt tvoj, I sz-tvojim dârom bo’zanszkim Scsein o aviti düh moj, Ki zdühâva pod bremenom Zla le-zecsega nad menom, Iszkajôcs trôst miloscse. . „ 3. Zaman je ’zelênye moje, Csi szam szebé szkvar-J"Jem, t szvéle vrêdnoszti tvoje Z-’zitkom prav ne-poslujem; Csi li z-gnüszne szkazlivoszti V’zivam dar '°Je miloszti: Jaj! —szôdbo szi ’z-nyim szpravlam. Ali vretina pokoja De mi tvoja vecsérja, I âl-l,°,v za gi'ëh szmrt tvoja, Koga môcs v-meni vdérja: (lt k-najlepsemi blâ’zensztvi Naidem jasz vu etom s*vetsztvi, Vu ’zitki i vu szmrti. 4*0 nyem sze mi za’zgé szrdcze Na tebi dü’zno vei'noszt; V-nyem nahajam trôsta szuncze, V-nyem nîig*b na pokornoszt, V-nyem povrnênya mocsen zr°k, I tvoje lübézni porok, V-nyem zalog zvelicsa- Tü s/.e vcsim, kak mam lubiti Bòga ino bli’z-^yega, 1 sz-kaksim szrdczom diesiti Szredbenika mo-Jega, Ki sze je v tak sztrasnoj szmrti Gotov bio za szvêt vkiipsztrti, Gotov àldov posztati. ? Tü tak ’ze vu etom ’zitki Trôst naide dü'sa moja; Tarn pa v-nebeszkom prebitki Mi szvêti dika tvoja: Tü szem tvoj pravi vuesenik, Tam bom pa ed-oôk oroesuik Nezrecsene radoszti, — 8. Hvala ti, mili szredbenik, Za té vecsérje szvet-sztvo, Po kom ti, oh dus veszelnik, Vrsis ludi blä-’zensztvo. Oh! — krêpi po nyem vsze venie, 1 bôg-8aj v-hodbi odurne. — - Pelaj vsze na mir vecsni. Nota: Vremen tecaè, i k-yrobi. — 1 ftfi Prisz(àplajte, krsztsanye, K-jezusovomi olio«.! t{irjj |szcsite zvelicsanye Vu etom miloscse dòri: Sztante z-szrdczom gotovim Tü z-seregom nyegovim. 2. Pokrêpte sze tam v-duhi Na lübézen szvetsztv» ^ ’zitka, 1 nebojdte vecs tuhi Naszledniczi szredbeni' ka. ’Z-nyim szte tii vjedmani: Bojdte nepokârani. cs 3. Sztôpte na pot jâkoszti, I poszvétte ’zitek nye-mi, Ki sze je szam z-miloszti Aldüvao miri vasemi* ^ Naime pa liibte z-diise, Kak on, vsze brate vase. 4. Zavr’zte ta zemelszka; Ar szo duši pogiibelnat 1 ’zelte ta nebeszka; Vecsna i zvelicsitelna. — Tak je Jezus vas csinio; Tô môdroszt je i vâsz vcsio. 5. Zeberte sztezo teszno Zvelicsane pobo’znoszti; i podajte szi dêszno Neszkazlive lübéznoszti. Eti szte vszi edimki: Bojdte tak vszi i jaki. (i. Eden Jezus je vszê voj, Eden je czil nasv-ne-bészi; Tò zato szkrb naša boj, Da v-jedinsztvi ’zh vémo vszi: Tò ’zelè Jezus od nâsz. Oh! — begajmo nyegov glâsz. r Kakda bi od,iirjavao Jasz tâlnike krvi moje, 1 vnémar zametàvao, Orsa, odebrâne tvoje, Znajôcs, kà szo vszi tvoji, 1 v tebi bratje moji? — 8. Ki tak v-szkuzaj plavajo, Ali v-krili szrecse szpijo; Ki pod grehom czagajo, Ali v-jakoszti szto-j i j o : Vsze szem gotov hi biti, i vszêm z-szrdcza szlü-’ziti. 9. Nezavr’zem nikoga, Kaksté szi je on nevolen; Rad obiném vszâkoga, Ki me je lubiti volen: Vszêm ’zelêm povrnênye; Nikomi ne szkvarjènye. 10. Vêm mi je v-tom vorczan dao Jezus, kak voj zvelicsanya, Ki je za vsze aldüvao Szebé, kak âldov vtisanya, 1 vsze setüvao dike Vcsiniti ôrocsnike.— 11. Tecste, szkuze radoszti! — Mi szmo Jezusa verniczi, 1, kak decza jâkoszti, Dobrot nyegvi orocs-niczi: Nê szmo vecs sziroticze; Ar szmo nyegve ov-csicze. — 12. Ti, ki szi nam zakùno Sz-krvjov’zitka ôro-csino, 1, geto szi vsza szpuno, Pozdignyen szi lia , j viszino; Szlisaj szredbenik, nas glasz: Vlê blagosz-■ ]ov tvqj na nâsz. 13- Ednôk mo te v-szvetloszti Z-visisim glâszom csesztiji, Gda rno v-nemrtelnoszti Veliki déu tvoj Szkrdvnoszti tvoje molécs, Ino liibézeu hvâ- Nota: Ah! — ka bom joua grèsnik ctiiiio? Jezus! ti szi z-szvétov krvjov Za grêsni fj,, , szvêt aldiivao, Da bi ga môk mentüvao; 1 «zi sz-tak boleznov szmrfjov Szprâvlao vszêm 8zj)raviesanye, ’Zitek i zvelicsaiiye. Ali —ali! —sto ôrokûje Szredbeno tvojo vrêd-"°szt, j ve]ko zaszlü’zenoszt ? — Ar kelko ji prav pestuje Aldov tvoj z-zahvaluosztjov, 1 krsztsanszkov s*Ulnosztjov ? — Blôdnoszt i kniicza diihovna Pokriva esese szvet tvoj, Ki nemara za mir szvoj; Itu zna bâtriv-•loszt telovna Szkvarjuje ludi hodbo, Nyim napra-yicsno szôdbo. 4. Li z-vusztami szpominajo Vnògi tvoj presztra-8en boj, I liez tvoji krven znoj^ Ali z-’zitkom razpi-nyajo Tebé v-rü’zuoj blôdnoszti, I gnuszuoj zlocsaszt-noszti. 5. Vnôgi z-s/,kužami polêva Kri’z tvoj li z-szkaz- livoszti, Gîédajôcs te v-’zukoszti; Moli, czaga, o-medlêva, V-szrdczi placsno zdiihava, Csesztò sze szpovedava: j 6- Ali nepremiszli dobro Zroka grozni môk tvöji, Neszpozna grehov szvoji, Niti nesetuje modro ; Hudobe oduriti, Ino Bogi szlii’ziti. 7. Kelki blâznik v-batrivnoszti Trosi priliesno vrêmen, Duši szvojoj na bremen, Geto vu neszpamet-noszti Pokoro zamüdjâva, I glâsz tvoj zamet ava! — 8- Tak stima on, kà na czili, Vu szlêdnyem boji 10 * dû szmrti, Gda de ’ze vesz vküpsztrti, V-ranaj tvoji; w Jezus mili, Gotov iiaide on trôst szvoj I düse vecsDl pokoj. — t 9. Ah! — gda ma zacsnoti ednôk V-blôde szne le' g ’zecsi szvêt Postüvati tvoj poszvêt, Tak da v ’zûko- -A szti tvoji môk Naide nâgib zbôgsanya, 1 tak trôst zvelicsanya? — 10. Szredbenik! vosi nasz z-môdrosztjov Zbrod-jâvati tvoj sztopâj, 1 tak nedü’zen szpadaj, Da sze z-bôgabojaziiosztjov Szkrbimo za mir düsni, I ne-beszki sztan visui. 11. Nedaj nam nigdar v-blodnoszli Blaznikov ta-la meti, 1 vnemar ta’ziveti; Da szi po neszpametno-szti Diise nezaprâvlamo, I szôdbe neszprâvlamo. 12. Zaman je vszêm tvoja vrëdnoszt, Ki sze te ne-bojijo, 1 prav neszpokorijo. Li szrdcza csiszta nedu-’znoszt Sze szloni tii na tébe, 1 tam ma ôrok nébe. Nòta: Hvalo dajmo mi Bôyi. j Jezus, diis veszelitel, Dobrot vecsni dari- ' ** tel ! Dicsim te v-poniznoszti Za âldov lii-be’znoszti. 2. Szmrti tvoje szpômenek, 1 bo’zansztva zâvezek Je dnesz pâ ponovleni, 1 znôvics potrdjeni. 3. Nedaj mi pozabiti, Kakda ti mam hvaliti Szto-la tvojega âldov, 1 miloscse blagoszlov. 4. Pelaj po sztezi szvetsztva Mené k-czili blû’zen-sztva, Gde te z-odicsenimi Dieso bodem vernimi. 4. Pokora. Nota: Oh Bôg, oh mili Bôy! i £Q Pri te^’ flzvéti B6S’ Iszcsem k-dobromi * pomoes. Szlisaj prosuyo mojo: Podéli mi ( l'ha nvôcs, Nemamjasz, isztina, Pred tebom vrêd-»oszti; Ali szpomeni sze Sz tvoje szmilenoszti. 2- Trepecseni i czagam, Obcsütécs grehe moje, cfa> nevtaji mi Trosta miloscse tvoje: Vestni me gvijsn°ga Szam nyi odpusztsanya, I tvoje ocsinszke Miloše; se vüpanya. Li ti szam me mores Krepiti v-tom viipanyi Ino ololen tal Mi dati v-zvelicsanyi. Ah! — neszodi me ak Pòleg zia vrèdnoszti; Csini z-menom poleg Tvo-Je szmilenoszti. 4- Veke pogübelen Je, znam, grêh diisi mojoj. Vcsi me tak hititi Nazâ k-miloscsi tvojoj: Dnesz naj ^'b)pim na pot ’Zitka pobo’znoga, I nyô verno hodim groba kmiesnoga. 5- Ti znaš, kak velka je Szrdcza mojga krhkôcsa, 1 kak pogiibelna Diise moje te’zkocsa. Oh ! — pelaj »•e z duhom Z-hodbe moje nôre, Na blâ’zeno sztezo Szvelsztva i pokore. Nòta: Kako k-hladnoj vodi jelen. -f Pïlêla mojga’zelé ru’zne Me na hüdo vlecsé-* '*■ jo, I od csisztôcse nedü’zne Csesztô na grêh vneszéjo, Pamet mi oszlepijo, 1 szredeze pokvarijo: Kelkokrât ni szam nesti main, Kâ bolvana zia obimam! 2. Csesztô sz-priszegov oblubim Nevkleknyeno podlo’znoszt; Ali hitro grêh polubim, 1 osztâvim po-bo’znoszt: Obecsam v-dobrom sztâluoazt, 1 detinszko žahvalnoszt; Ali, kak szluga okoren, Grâtam Bôgi nepokoren. 3. Jaj! — hitro sze mi razliladi Vrêlo namenyâva-nye, ’Zelënye sze v-meni mladi, I szpâduem v-szkü-savanye: Marna szkrb, ali pa kvâr, Ali szvetlc szre-cse d;ir, Oszlabi v-dobrom moj sztopâj, I—gotov m> je moj szpadaj! — !\ I i 4. Goszpodne! z-szrdcza 'žalujem Prevnôge grêhe moje, I z boleznosztjov setiijem K-sztolczi miloscse tvoje: Bojdi, oh vszamogôcsi, Ti szam meni k-po-môcsi, Naj previdim blôduos/.t mojo, I iszcsem mi-loscso tvojo. 5. Ti angelszke neđii’znoszti Ne’zelès od ni koga; Li hâbanye od ró’znoszti. — Tô csâkas od vszäkoga, I ki grêh odûrjava, I v-dobrom sze zvrsâva, On v-mi-loscsi tvojoj tâl ma Tu, i (am, gda szvêt tânihâ. 6. Podpéraj me tak vu boji, Da vsze hiido oblâ-dam, I v-seregi verni tvoji Korono dike lâdam. Tam bom po ’zél vihéri Prebivao jasz va miri, 1 v-nezre-csenom blâ’zensztvi Zvisâvao tebé vu szvetsztvi. Nòta : Groba »sp niscse neogne. 1 (| | rkbatrivi szrdcze moje, Bòg, tvojabo’zan-szka rêcs, Ki mi szam z-miloscse tvoje Nazvesztsävas tô obêcs, K a me nescses pogubiti, Csi sze scsćm prav szpokoriti. 2. Oh milosztivni ocsa moj ! Tebé vesz szvêt csü-duje, Li cslovek, nevreden szin tvoj, Te okorno bantuje, Vu vszoj ru’znoszli plavajôcs, I glâsz tvoj zametâvajôcs. 3. Ovo, jasz z-boleznim szrdczom Obcsutim bremen moje, I szkuzim pred tebom, szodczom Za trôst miloscse tvoje. Ocsa! ti mi szmileni boj, I zvracsi düsni beteg moj. 4. Ocsiszli me z-grehov rnoji Pogübelne rü’zno-szti, I krêpi me v-velkom boji Vere i pobo’znoszti, Da szvéti glâsz tvoj rad csiijem, I nigdar te nezban-tujem. 5. Kakda bi jasz proti (ebi Gresio, vecsna milos-csa, Da mocsno obcsutim v szebi, Ka szi mi veren ocsa? —Kak bi raj marni szvêt lobo, I tak szam szebé pogubo? — ''he -se o- li- 6. Ti me zovés uà pokòro Za volo szreese moje; Ar csi nezakoczkam néro Szam rad iniloscse tvoje: Tak mi v-bla’zenoj vecsnoszti Das ’zeleu najem ver-noszti. 7. Mili szodecz! nevreden szem Jasz tvoje szmi-leuoszti. Kak csiidno me vodis vii vszem Ti, ocsalii-bézuoszti! Csi szem gli jasz, szin okoren, Tebi vu vszem nepokoren. 8. Oh! — daj, da tvojo miloscso Vise vszega pos-tüjem, I tebé, vernoga ocso Nigdar vecs nezbanfu-jem. Vesi me tebé prav lubiti, I tebi v-szvetsztvi szlü’ziti. Nòta: Oh Bôg, oh mili Bóg! \ bi kak odlasao Jasz moje povrnênye, * Szam rad bi zavrgao Miloscse zadobìè- nye: Ar li te povrnyen Ma tal v-zvelicsanyi, Jaj pa vszem, ki neido Z-szvêfa v-szpravicsanyi! — 2. Te'zko je, isztina, Naklonoszt oblâdati, I med vdérjanyem ’zél Z-szamim szebom lèdati; Ali tô je naša Najszvetêsa duznoszt, Naj z szébe szlecsémo, Vszâko grešno riVznoszt. 3. Kêm du’ze nad szebom Trpimo greha bremen, Têm globse sze v-szrdczi Vkoreni uyega szemen Tém te’zkê sztrgamo Ny-ega hude klieze, I zravnamo zemlo Szemeni pravieze. 4. I, sto zna, lehko nasz Szmrt v-nagloszti vö-vszecsé, I pred sztolecz szodeza V-grêsnom tamni privlecsé! — Prôszfo zdühdvunye Nu szmrtuoj poszte/i Nerêsi bldznika Vecsnc pogübeli. 5. Nê! — inolba i prosnya Oszkriinyenoga szrd-cza Nepride v-nebésza, Nevtisa szrda szodcza; Znô-vics rodjen cslovekMa czelò on bidti, Ki sz-tréstom milosese Scsé od etecz idii. 6. Csi gli je szladki grêh, Neda on szrdezi mira ; Li jâkoszt nasz pela Na pocsinek vecséra: Ki bo’zi glâszbôga, On ma szpravicsanye; Ali ki v-zle zasz-pi, Zgubi zvelicsanye. 7. Kakda bi tak le’zao V-kalisi grêhov rü’zni, I dusi szi hotécs Szpravlao pekla sors tû’zni ? — Kak bi sze nehito K-Bôgi povrnôti, Gda me k-szebi zové, Po pokore poti? — 8. Oh ocsa! zmagaj me Y-te'zkom deli pokore, Naj hitro osztâvim Pôt liodbe moje nore; Tak sze rèsi vecsne Mantre duša moja,I nede mi grozna Velka szôdba tvoja. Nòta: Oh 'zitka ino szmrti ijoszpod! -| AO T êta mi bisztro odtecséjo Vu prepaszt pre--*-*^t*‘ minyenoszti. Bog! Irti mi ona prineszé-jo Na czili vekivecsnoszti? — Jeli radoszt dus blâ-’zeui? Ali pa jaj ti szkvarjeni? — 2. Ah ! — znam, kâ szem tebé, szvétoga Gôsz-tokrât vnêmar zbantüvao, I tvojga tanâcsa môdroga Nêbôgao, ni nêpostüvao; Âr szem v-szrecsi tebé ta-jio, V-neszrecsi pa v-tebi dvojio. 3. Mila tvoja dugotrplivoszt Me je vnogo lêt znašala, I lübezniva tvoja bxvoszt Na pôt pokôre vrâcsa-la; Ali jasz szem nêpametio, Nego sze sz-tebom pro-tivio. 4. Mrzlo je bilô szrdcze moje K-prâvomi brati mo-jemi, Escse i ze-vsze môcsi szvoje Pogübel szepilo nyemi. Nê! — nê szem briszao szkiiz z-ôcsi Szirôt dvojno czagajôcsi. 5. Ti szi mi velo odpüsztiti Z-szrdcza bli’znyim pregresênye; Ali jasz szem zadomesztiti Setüvao nyim presztoplênye. Zaman szi mi tak glâszo ti: „Jaj nyemi, ki neodpîiszti !u 6. Szin tvoj mi je vecsni vorczan dao Jâkoszti ne-potvarjene; Ali jasz szem dönok nênihaoPôti moje Zl pokvarjene: Zavrgao szem nyegov sztopâj, I szam z~ rad iszkao moj szpadâj. 7. Ne szem jasz, blôdnik marati steo Za dobrote l presztajôcse; Marne radoszti szem v-miszli meo, Ké c szo, kak szenya, preidôcse: Szmrt i szôdbo szem 5 vszegavêcs Dr’zao za sale prâzno rêcs. 8. Ti, szrdcz zbrodjâvecz, vidis i znâsMojo hod-bo, mojo vrêdnoszt, I tak me ednok szôditi mas, Kaksi prêksztôpim na vecsnoszt. — Ah! —pelaj me ti csisztoga Pred szébe, tak pravicsnoga. Nota: Oh ffoszpodne, ti nas veren. — A Q/1 \^szaznajòcsi! ti znâs moje hotênye, Yidis nâgib szrdcza, ino mislênye; Odkrite tvojoj môdrôszti Escse i te najglobse szo, znam. szkrovnoszti. 2. Kakda bi tak szmeo jasz bin moj tajiti, I pred tebom v-bätrivnoszti hoditi ? — Kak bi hotécs le’zao v-grésnom tâmni, I prôtisô vekvecsnomi plâmni? — 3. Predrami me ti szam z-szna bâtrivnoszti, Naj preszâmnam sztan moje nâklonoszti, Da prev/dim zla odurno rü'znoszt: I jâkoszti odicseno vrêdnoszt. 4. I pred ménsim grehom naj na sztran be’zim, Kaksté szi ga za nicsesztnoga dr’zim, Tvojo pravdo vu vszem tak postûjem, Da je niti z-miszlov nez-bantûjem. 5. jCsi gda nerad zmenkam v mojoj dü’znoszti; Ah! — nedaj mi zaszpati v zla rü’znoszti: Podêli mi zmo’zno dëszno tvojo, I zdigni z szpadâjadûso mojo. 6. Kakoli mi dobra das doprineszti, Nedaj sze mi vnêmar na nyé zaneszti; Ar nicsesztna jepobo’znoszt moja, Csi nyé vrêdnoszt zvâga pravda tvoja. 7. Ti szi meni ôdpro sztezo blâ’zensztva, I pokâ-zao pôt dü’znoszti i szvetsztva; Ali—jaj! —kak i i nerad jasz nyô hodim! Ar sze od ’zél têlazmo’zno C vodim. ^ 8. Szvéti szodecz ! zbudi me z-mojga tâmna Da szi dûsi hotécs neszopiin planina : Oh ! — daj sze mi z-grehov povrnôti, 1 vu szvetsztvi idti tebi proti. Nota: Verne düse, zcisdoajte. -fQfiMïôg! vadlûjem, kâ szem moje Düse sztä-*-****' vo oszkrüno; Ar szem szvéte pravde tvoje V-nikak tali nêszpuno: Gda szi me zvao, ne szem bôgao Tebé jasz, szin okoren, Nego szem ti vu szlepoti Hotécs bio nepokoren. 2. Greh szem na grêhe nakladno V-gnusznoj ne-zahvälnoszti; I, gda bi lehko oblâdao Telovne na-klonoszti, Raj szem, kak rob, nyim na porob Vrgao mir duše moje, — Raj szem hotécs hito gresécs Vu plamén szôdbe tvoje. 3. Sz-kaksimi szpodobnosztami Szem jasz osznâ-’zen czèli, I sz-kelkimi dobrotami Obdeljen v-dusi, v-têli! — Kaksi czil szi vu nebészi Ti szam meni polo’zo, ’Zitka goszpôd, gda szi mi pot Odpro v-mi-loscso bo’zo! 4. Ti tak sz-trâhom szuncza szprâvlas Meni hipe radoszti, Kak z-hladom noesi otâvlas Szrdcze moje v-zaloszti. Tvoj blagoszlov mi na âldov Tecsé, kak rosza, z-uébe: Vesz moj ’zitek i prebitek Ma posz-vét szvoj od tébe. 5. Ali — ah! —jasz neszpoznâvam, Ocsa, mi-loscse tvoje, Ni nyé vrêdno nezvisâvam Pòleg dü-’znoszti moje: Nezahvâlnoszt, i vsza jâlnos/.tSzkvar-juje moje poti; Nevrëden szem, szpoznam, vu vszem, Ka mi dobra csim's ti. 6. Sz potrtim szrdczom vadlûjem, Bôg, rû’zne grêhe moje, 1 z-vüpaznosztjov setujem K-sztolczi milosese tvoje, V-prâhi klecsécs k-tebi kriesées: zoo Öa mi ä- !e ê Ocsa, poszlûhni glâsz moj ! — Vlisaj sze mi, ino vzemi Z-méne pravicsen szrd tvoj ! 7. Vari me grešne blâznoszti Vu czêlom’zitki mojem, Vrsi pa vu pobo’znoszti, I bo’zem sztrâhi tvojem: Szvéri duh tvoj mi bojdi voj Na sztezi szpravi-csanya, Da naj ’zivém ino merjém V-vüpanyi zveli-csanya. Nota: Sznazi sze, oh draga dit s a ! i Qß Âzrdcze k-tebi pozdigâvam, 1, v-prâhi klecsécs, zdühâvam: Bôg, szmiliij sze mi, grešniki! Odpiiszti düg moj veliki, Vzemi me v-miloscso tvojo, Razvészeli dûso mojo, I tak me’ze tü gvüsnoga Vcsini blâ’zeusztva düsnoga. 2. Né szem toti vrêden, Bôg moj , Kà bi sze ’ze vecs zvao szin tvoj; Àr szem vtepao szlobodscsino, I’z-nyôv mojo szinovcsino: Ali, proszim, szmiliij sze mi,» Podaj dêszno blodécsemi, I daj mi pâ v-tvo-jem krili Pokoj naidti, ocsa mili ! — 3. Oh ! — budi me na zahvâlnoszt, Na vere i ’zit-ka sztâluoszt, Da glâsz tvoj mili rad csüjem, J z-vrêlosztjov naszledujem: Krepi me vu nemocsnoszti, I vrsi vu pobo’znoszti, Da, kak ti tô zdà oblubim, Tebé v-’zitki, v-szmrti lubim. Nota: Ki od Bòga odsztòpi. — 1 K* Je osztavo, I gréhe polubo ; On M.VI «IV je szr(jcze z a pravo l duso pogiibo: Jezusa, Virtusa Geto nepostüje, Szam szebé szkvar- juje. 2. Z-grozov sztopi pred nyega Szmrtne noesi kmi-cza, Vihér dnéva szkrâdnyega, I szodeza pravicza; Äfantre zla 1 pekla Ga povszéd sztrâsijo, 1 trdno klâcsijo. 3. ’Ze tii sze te neveren Od sorsa potàka; Tarn pa môk sztan oduren Duso nyegvo esâka: Brilki Ion Jemlé on Szvoje neveriioszti, Tü i vu vecsnoszti. 4. Eti düsna vêszt vmârja Nyegvo pokoj i mir, Szvêt ga spota, potvarja, Klâcsi sorsa vihér; Tam paBôg Ma ednôk Nyega po lom ’zitki Vr’zti najaj britki. 5. Zâto, oh grešnik, szkoznûj, Dokecs priliko mâs! —Vu bo’zeni sztrâhi potuj ; Ar trden racsûn das Od vszega Tvojega Gucsa i mislêuya, ’Zitka i csinênya. 6. Öcsiszti tvoje szrdcze Od vszâke rû’znoszti, Naj sze hliszcsi, kak szuncze, Z-gvantom nedû’z-noszti: Oblubi, Poliibi Detiuszko zahvaluoszt, Ivu dobrom sztâlnoszt. 7. Hiti, hiti vcsiniti Dnesz pravo pokoro, I sztâl-no oduriti Hodbo tvojo noro: Jezusi, Virtusi Sze poszvéti czêli, V-düsi ino v-têli. 8. Hiti! — är dén pretecsé, Nagne sze*ti szuncze, I szinrt te brs privlecsé Pred sztolecz pravi-cze! — Jaj tebi, Csi nebi Pred velko szôdbo tô V-szüknyi jâkoszti sô ! — 9. Bôg! vcsi me grêhe moje Prav ob’zalüvati, I szvéte pravde tvoje Glâsz tak postüvati, Da ’zivôcs, Mérajôcs Nyé pôt naszledujem, I v-szvetsztvi potujem. • , 10. -Tak, takbomjasz, dobro znam, Eti vandrar szrecsen, Prek groba pa mi ti szam Vtälas ’zitek ve-csen, Z-ouimi Vernimi, Ki szo v-szluzbi szvetsztva Sli k-czili blâ’zensztva. Nòta: Gda ma szkrddnya vöra pride. Qû |3ojim sze jasz ocsi moje, Bôg, k-tebi pri--*-*^^* * zdignoti; Àr me szvéto licze tvoje Vidi v-rû’znoj grêhoti. — Oh jaj ! — zaka szem zìo bôgao I tebé, peso odvrgao? — Gde mam naidti szmile-noszt? 2. Bòg! ti szi ogeu gorécsi Vszêm, ki nemajo szvetsztva. I meni je grêh to’zécsi Grozna prepaszt preklétsztva: Mrzim sze esose szam szebi, Ka pa, tak szvétomi, tebi! Kak obsztojim pred tebom? — 3. Tebé, vsze lübézui ocsa, Neszmêm za ocso zvati; Ar me premoga grdòcsa Nehêuya né szagati. Ti szi me milo zvao k-szebi; Ali jasz szem nèsô k-Æj szfVOrife]at X ’zitka voditela! — Zbiidi sze, gledécs na vecsnoszt, Gde sze neoszramoti, Ki lübi bo’ze poti! 2. Szloni sze z-verov na nyega: On tebé neoszla-vi ; Ar ti je ocsa pravi. Zalo je szina szvojega Dao z-vecsne szmilenoszti Na zälog lübéznoszti. 3. Nebògaj nagibov téla, Nego li glasz goszpod-na; Tak bos nyemi vugodna: Csi bos v prâvoj veri vrêla, ’Ze eli uaides pokoj, Tam pa v-diki ôrok tvoj. 4. Z môcsjov te je Bôg osznà’zo: Zâto, mogôcse ti je Iszkati dobro tvoje. Neidi vnêniar v-mre’zo vra-’zo; Âr sze vu nyê pogübis, I diko bo’zo zgübis. 5. Kak bi püsztila ti z-ôcsi Grèba pogübelno mòcs! — Nê! — verosztiïj dén i nôcs: Ar vidi le vszazna-jôcsi, I oszôdi v-praviczi, Ka sto csini vu kmiczi. 6. On te trdno opomina, Naj pred zlom na sztrau be’zis, 1 ’z-nyim szrdcza nete’zis: Nega tak vu Bogi bina, Csi grèsnik v-zlakalisi Szopi vecsni jaj duši. 7. Szaszi sze tak zla, oh düsa! Sz-koga csi ednôk sztânes, Kebzi/j, da vecs neszpâdnes; Arje szlêdnya blôda h usa Od szpadâja prvoga, i grob mira vecs-noga. 8. Szkoznuj, moli, i bojuj sze Pròti vszém pro-tivnikom Z-Jezusom, szredbenikom; Z ro’zjom vere oblâdaj vsze, Glédajòcs na vecsnoszti Szvelli najem vernoszti. Nòia: Zdrži, etlovek, v-szrdczi mirornoszt. AAQ 13 ôg! tvoja ocsinszka lübézen Mi zlëhkôti * ^ * szrdcze moje, Gda je te’zi kaksié bole- zen, Pôleg szvête vole tvoje: Csi sze z-verov szlo-nim na tébe, V-tvojem krili naidem trôst nébe, V-hipi czaganya. 2. Oh vretina vecsue miloszti! Néba, zemla te zvišava; Ali cslovek v-gnuszuoj gizdoszli Tebé, ocso zametava. —Ah! —vari mené té blôdnoszti, Kak uajvékse neszpamelnoszti, Y-’zitki i v szmrti.. 3. Daj mi to pred ocsmi dr’zati, Kak szi me ti vszigdar Juho, I vesi sze mi vszega varvati, Sz-kim bi tvojo miloszt zgubo, Naj sze te, kak dête zahvalno, Vszedni dr’zati inorem sztâluo Z-verov i z-’zitkom. 4. Kak bi jasz vero mojo lajio, I zbantüvao tebé, i ocso ? — Kak bi vu tebi, Bôg moj, dvojio, I tak za-koczkao miloscso? —Vem mi ti ue’zelês szkvarjê-nya, Nego na ozili povrnénya Mir dus blâ’zeni. ’ 5, V-szltì’zbi neszkazlive jâkoszti Mi das naidti tiho radoszt, I, csi gda pomenkam z-szlaboszti, Szlo-nira sze na tvojo miloszt: Neodvr’zes za volo bina Mené, tvojga krhkoga szina, Mili ocsa moj. 6. Tak szladki trôst mi vera dava, Tak bJä’zeui ’zit-ka poszvêt! —Geto tak blóduik pomenkâva, Ka more meni sors i sz vêt? —Naj szi bar te neveren zdvo-ji, Vernik i vu szmrti obsztoji, Z-vüpanyem v-Bôgi. Nòta: Hodi k-nam, oh düh Boy sz egli! ano IJòg, daritel visui dobrot, Szmileni ocsa Äl/O* J Vszé szirot! Tebé v-radoszti zvišava, Ki imé tvoje szpoznâva; Vekvecsno tvoje bo’zansztvo Molécs hvali vsze krsztsansztvo, Za vere jezusove czvêt, Po koj sze blagoszlâvla vesz sz vêt, Komi je voj szvéti szin tvoj. 2. Tebi, blâ’zensztva vretiui, 1 mi v-duhi i v-iszti-ni Prinašamo zdà szrdcz âldov, Za vere nase blago-szlov, Stere odicsena szvetloszt Preprävla pameti szleposzt, 1 kâ’ze pôt ’zitka szvetsztva, Visnoga tro-s(a i blâ’zensztva Vszêm narodom i porodom. 3. Hvala ti za té dar visni, Ino tak dragi kincs dušni! —Daj nam ga prav postüvati, I v-Iêpom szrdczi varvati, Da vu môdroszti czvetémo, I vu jâkoszti ra-sztémo —Eti vu zemelszkom ’zitki, I ednôk v-ne-beszkom prebitki. — Boj szmileni, duh blâ'zeni! 4. Imé tvoje sze naj szvêti Od vszé odebrâni szvé-li, Kiszo tebé prav szpoznali, I szrdcze tebi podali: Vsze v-Jezusi okrsztseue, Ino tebi poszvetsene V-té vere lübézui krêpi, Da vszi rodijo ÿyé szâd lêpi. -Vszamogôcsi, boj k-pomôcsi! 5. Tvoji sztV i ti neszrecsni Vandrarje, oh ocsa vecsni, Ki escse v-blodi czagajo, I té vere nepozna-jo: Oh! — daj tak tvojoj szvedoszti Szvêtiti i nyim v-szleposzti, Da naidejo pòt z-bolvansztva, Na tak ’zeleu ’zitek krsztsansztva. — Boj k-poszvêti vszemi szvêti. 6. Ki pa, v-nyê szlabo sztojécsi i v-nyé isztini dvojécsi, Od uyé zlehka odsztôpijo, I v-nevero od-blòdijo; Ali ki râj v-zle le’zijo, 1 diiso szi ’z-nyim te’zijo: Té vodi po di'ihi tvojem, Na sztâlnoszt tu zâvefzki szvojem, —Na pòt szvetsztva, i blâ’zen-sztva. 7. Yesz, vesz ete szvêt široki, Sztvorjeni po tvojoj roki, Sze naj k-toj veri pridru’zi, 1 tebi do kon-cza szltfzi: V-nyê naj mâjo vszi nârodje, Yszé mészt i sztotin porodje Ttì angela varitela, 1 na czili zveli-csitela. — Bòg, szmiluj sze! — odiosi vsze! — TU. Miiliovno kralevsztvo lio’ze. Szvéta mati czérkev. Nòta: Oh szladki Jezus! Ha szi. ani ÿ^dr’zis ti, Jezus, obecsanye dano: Kà bos ^ tak zmo’zno czérkev tvojo brano, Da té ôrok tvoj ni te nepreminé, Csi vesz szvêt miné. 2. Zâto szi szprävlas vecs i vecs vernikov, 1 mén-sas csrèdo tvoji protivuikov, Szvêt od dna do dna bole preszvetsâvas, I poszvetsâvas. 3. Tak zmo’zno braniš tvoje csesztitele, 1 kincsov tvoji verne varitele, Da protiven szvêt zdrkov obla-dajo, 1 mir iadajo. 4. Csi uyé blòdnoszt i hüdôba szküsäva, Tvoje rêcsi glâsz je zmo’zuo zbüdjâva, Naj v-pravoj veri i szvetsztvi sztojijo, Da nezdvojijo. 5. Blâ’zen, lu v-veri i jâkoszti sztoji! —Ka sze on szile protivnikov boji? —On oblâda szvét, i z-dikov ga ednôk Koronuje Bòg. 6. Z-radosztjov szpozna on v-mira krâlevsztvi, Gde de tâlnik vu popolnom blâ’zeusztvi, Kak verno szi li uyega eti vodo, Oda szi Vnyim hodo. — 7. Brani tak, Jezus, i nâsz, tvoje verne Od zla, i szvêta blôdnoszti odurne, I pelaj uasz po prave vere poti Bla zensztvi pròti. Nòta: Blazen boj, Krisztus, toga. anK Dazsurjaj, Jezus, diihovno krâlevsztvo. — Vecsno, isztino, jâkoszt, i blâ’zensztvo; Nedaj blôdnikom uyega opiisztiti, Nitivtouiti. 2. Vesi bole i nyé tebê szpoznâvati, Da te i oni znàjo zvisâvati, Szlü’zécsi tebi v-szrdcza uedü’zuo-szti, Pôleg dü’zuoszti. 3. Pamet nyim sz-tvojov rêcsjov preszvetsâvaj, I szrdcze z-szvétim diihom poszvetsâvaj, Naj ti nebo-do duze protivniezi, Nego verniezi. 4. Odvrni od nâsz vsze nevoseseuike ; Vari szpa-daja prave krsztsenike; Brani tvoj sereg od pomen-kâvaiiya, I szküsâvanya. 5. Vu neznanoszti bojdi nam k-poszvêti, I v-pre-gânyanyi nam môcs vere nòti; I esi uasz sztrâsi kak-godi bojazen, Vlé v-näsz viipazen. 6. Dr’zi na vuzdi blodne hüdobnyâke, 1 tvoje pravde blazne presztopnyâke, Ki sze k-tadankom szvê-ta pridrü’zijo, I nyim szlü'zijo. 7. V-miii nam czérkvi, ino solé zdr’zi, V-miri uaj szvetszki vszaki cslovek tr’zi: Vszi, ki na liczi zem-lé prebivajo, Naj mir v’zivajo. 8. Daj vszêm v-krsztsauszkoj lübézui ’ziveti, I vu nyé krili vszêm tiho szmrt meti: Tak nasz pelaj vsze. d po boji vernoszti, K-czili vecsnoszti. Nota; Oh vekicecsne miloscse. l|b Jezus! blâzniczi scséjo Czérkev tvojo ] vtoniti; Ali ki vu nyê zivéjo, Tim îie-dâs ti zdvojiti. Vecsua je tvoja nasztava,Tak da spot- 1 livczov naprava Nyé nigdar nepreprâvi. 2. Nê! — tvoje szvéto krâlevsztvo Je né delo ze-melszko; Ono sze grunta na szvetsztvo 1 isztino ne-beszko: Zato je zaman tr’o vesz szvêt Telikokrât, nyega poszvêt Vgasziti i fundati. 3. J zdâ sze nam zaman proti Neveren szvèt z-beszuôcsov; Ar ti ravnaš nase poti S/am z-ramov vszamogôcsov : Gda stimamo, kâ szmo tota, Duh tvoj nasz escse i te znä Z-dikov koronuvati. 4. Sztani kre nasz, voj zmo’znoszti! Zakrivaj tvoje verne, Daj previditi bJòduoszti Nyé nagibe odurne: Odurni vsze, naj szpoznajo I z-nami vréd zviša- 1 vajo Tebé, voja isztine. 5. Nasz pa, verne tvoje czimpraj Vu nasein vad-lüvânyi, 1 szvéti blagoszlov tvoj daj K-csészti nase', pozvânyi: Vari naime od blôdnoszti, Rû’zni grêhov i dvojuoszti Nasz, i vsze odebrâue. 6. Sztvôri v-nami csiszto szrdcze, Podano uedû’z-noszti, Stero rêcsi tvoje szuncze Naszleduje v-dü-’znoszti; Vu popolnoszti vrši nâsz, Da vszi, bôgavsi ’zitka glâsz, Vzememo tâl v-miloscsi. 7. Vr’zi konecz neznanoszri Po vszem siirokom szvêti, 1 sz-trâhom tvoje szkrovnoszti Sztan narodov" preszvèti: Zhod i zahod naj szpoznâva I v-prahi kle-csécs zvišava Velkoszt iména tvojga. 8. Etak do ti v-podlo’znoszti Vszi narod j e szluzi-li, I tebé, vu pobo’znoszti Vandrajocsi, làbili: Tak de pod obranbov szvetsztva Vgâjao ’zelen czvêt blâ-'zensztva, Tü i v-diki vecsnoszti. 9. Jezus! sz-punov vüpaznosztjov Csâkajo verni tvoji, Kà jez-bo’zanszkov zmo’znosztjov Koronujes po boji, Gda prideš, njim kodküplêtiyi, Nevernikom pa k-szkvarjên j i, Szôdit szvêt vu praviczi. 10. Oh! —hiti vövtrgnoti uyéZ-rôk lelki proti vni-kov, 1, szam szehi na postenje, Koronuj nyéjam z-dikov. Daj oblâdati isztiui, Naj vesz szvêt pri nyé vretini Naide poszvêt i mir szyoj. Xa znano nòto. ,jA« rjlrdi grâd je nas Bôg zmo’zni, Ro’zjé ino obranba; V'arje nâsz, sereg pobo’zui, Kak verni szvoji hramba. Nas sztâr’protivnik, Szvê-ta poglavnik Z-szilov, z-jâlnosztjov, Bori sze z-ob-lâsztjov, Nakanivsi nasz fundati. 2. Z nasov mòcsjov szmo li zbo’zni, 1 zlehka predi tota; Ali kre nâsz je te zmo’zni, Ki nam zmen-kati nedâ. Pitas: on sto je? —Jezus Krisztus je, Goszpôd seregov, Ki nyé z-szvojov mòcsjov Zlehka vsze dolipotere. 3. Csi bi sze vesz szvêt protivio, I na nâsz z-besz-nôcsov tr’o, Bôg nas bi nam na pomôcs bio, I nyega bi vküpesztr’o. Naj szi sze grozi, Nâsz nepogrozi Szvêta poglavnik; Jezus je obladnik: Z-ednov rêcs-jov ga pobije. * . 4. Rêcs bo’za osztâne vszigdar, Nyé niscse nemre pròti. Bôg nasz neosztâvi nigdar, I szvéti diih nasz poti. Csi bi trpeli, Ali zgubili ’Zitek i blâgo, I vsze, kajedrâgo: Nebésza nam osztâuejo. — 5. Zâto, dika nesztanoma Ocsi, szini, i dïîhi, Kak v-zacsétki, tak vekoma: Bôg nas je k-nam nê tuhi; On nasz vsze brâni,I z-rêcsjov hrani,—Tak da protivnik Nede nas obladnik: Mi ga z-Bôgona oblâdamoü! — Nòta: Hfcileno bojdi, Bòg, rekreke. ano TJo’zi szvéti sereg, nika sze ti neboj; Är tebi škoditi nemre protivnik tvoj: Csi gli neveren szvêt ma pròti tebi boj, Krisztus szam te brani, kak vszamogocsi voj. 2. Bo’zi narod szi li,csi szi gli tak mali; Bòg te ne-odvr’ze zâtov-niksem tali: Ar koga lasztivna dušna vêszt pohvali,Velki je on, kaksté ga bloden szvét sali. 3. Csi sze 1i vu Bogi sztâlno vüpati znâs, I v-nye-gove pravde csinênyi radoszt mas, Tak sze protivni-ki v-rôke ni te nedâs, Csi taki za vere volo szvêt tâ-nihâs. 4. Ka ti ma škoditi blöden rod pogauszki, Ki tak bêszno tere na narod krsztsanszki? —Rad nyemi püszti ta’zitek tvoj zemelszki; Är sze ti za nyega vtäla kincs nebeszki. 5. Varje goszpon Kriszlus szam czérkev krsz-tsanszko, I vodi, kak pasztér, lüdsztvo cslovecsansz-ko, Odicsi nad vszêmi mors szvojo bo’zanszko, Ki tâosztâvijo vszo blödnoszt bolvanszko. — 6. Setiij ti, poglavnik visni, z-nami bidti; I vu boji vere nam nedaj zdvojiti, Nitvojga imena vnemar zatajiti, I tak na szkvarjênya sztezo zabloditi. 7. Budi sz-tamna blöde nase protivnike, Daj mir i lübézen med vsze krsztsenike; Posztavi v-szramo-to blazne nevernike, Ki tajijo zmo’znoszt vecsne tvoje dike. 8. Pelaj vesz szvêt k-tvojga szpoznanya vretiui, Po evangeljoma bo’zanszkoj isztiui; Nam pa, kak serega tvojga prvotini, Szpravi dike sztanek v-vecs-noj domovini. znano nòta. O AO R0’7-! verni hi’za Je placsensztan kri’za, I * ki v-nyé prebiva, Vno’zino szkiiz v’zi- va, Szvêt ga odurjava, Blôdnoszt zametâva, Ino os-potâva. 2. Zâto, ki v-’zaloszti Jszcses trôst radoszti, Ali diïsa tvoja Nenaide pokoja, —Oh krsztsenik, nezd-voj ! Âr ti z-dikov Bôg tvoj Szkoncsati dâ té boj. 3. Od zacsétka szvêta Do etoga czvèta Szo biodi odurni Bili bo’zi verni, I po jaja poti Mogli idti proti Vekvecsnoj dobroti. 4. Bo’ze récsi szvetsztvo Szvêt ma za preklétsztvo I kinyô prav vcsijo, Obsalnoszt trpijo : Szvêt je o-durjâva, Sali, zametâva, Ino ospotäva. 5. Sereg bo'zi verni Jejiovszéd odurni; Jezusa ovcsiczeSzo li sziroticze: Ar v-szkuzaj plavajo, Pod kri’zom czagajo, 1 tiVzno plakajo. 6. Komaj je nevola Edna tâminôla, l ’ze drugaje pa Brezi koncza mantrâ. — Ali znio’zen je Bôg, 1 vö-zdigne ednôk Verne sz-prepaszti môk. 7. Zlito, csi ti glava \ -povodni szküz plava, Ino sze ti v-uocsi 'Z-nyov posztela mocsi; Szloni sze na nyega, Kak szodcza visnyega, I ocso tvojega.— 8. Oh Bòg vszamogocsi! Ti nam boj k-pomôcsi; Tvoji viiszt mili glâsz Razveszeljâvaj nasz. Oh trôst verni Uidi ! Dugo sze neinudi: Daj nam mir po trudi. Nòta: Oh Boh, oh mili Boy! •) J A ^tsészt tebi, oh Jezus! — Csészt, kâ szi ** ‘ do szegamao Szvéto czérkev tvojo Od pogübeli varvao, V-nyé mat er nom krili Obdr’zao zakon tvoj, I csrêdi bo’zoj dao Naidfi ’zelen pokoj. 2. Oh! — vari ôrok tvoj 1 nadale nïed nami; Zakrivaj tvoj sereg Z-milinii perotami: Pelaj pri posz-vêti Vekvecsne isztine Vszo zemlo k-punoszti Blâ-’zensztva vretine. •3. Vrâcsaj od blôdnoszti I grêhote odurne, Xa sztezo isztine I szvetsztva, tvoje verne. — V-tvojo ovcsârniczo Szpravi vkup vsze na mir, Naj edita csrè-da bô, I — li — eden pasztér! — Tilt. Pravo krsztsaiisztvo. 1. Povszemvszega. Nota: Kako k-hladnoj vodi jelen. O'fl -f ÏT a za vrèdnoszt ma krsztsanszt vo, Csi sze * ga nepostujem? — Sz-kelkim je vecs, kak pogansztvo, Csi ga nenaszlediijem? —Csi pravdo ’zitka li znam, A’ na szkrbi je iiemam Krsztsenik szem li z-vuszlami, Né pa z-szrdczom i z-delami. 2. Nicseszfua je moja vera, Csi je né szadarodua: Li dobri dèi puna mera Je pred Bogom v ugodna. — Szrdcza nagib vtepeni, 1 ’zitek oszkrunyeni, Je na szramoto krsztsausztvi 1 szmrten csrv zvelicsansztvi. 3. Husi szem tak jasz, krsztsenik, Ki szem szpo-znao Jezusa, Ali dönok, kak nevernik, Odüro pot virtusa, — Husi szem od pogana, Koga pot je neznana: Är ka mi vala vsze znânye, Csi je rû’zno moje djânye? — 4. I kakda bi pokoj melo Szrdcze moje v-trplê-nyi, Csi bi me gda gnuszno delo Szkvarjiivalo v-’zi-vlênyi? —Ka bi mi v-szmrtnom boji Dati moglo hlad znoji, Nego li vera bo’zanszka, 1 lêpa hodba krsz-tsauszka 5 Jaj! — ka bi mi tam hasznilo, Bôg moj, gda z-groba sztânem, Csi bi te szrdcze molilo, Gda pred tebom posztânem? —Pred tebom, szodecz szvéti, Je szkazlivecz prekléti, I li pravi krsztseniczi Do mi-loscse orocsniczi. — 6. Vesi me tak czêli ’zitek moj, Bôg, tebiposzve- liti, Ino pred szôdnyi sztolecz tvoj Z-csisztim szrd-czora sztôpiti. Ti mi daj râzum i môcs, Da szkozmï-jem dén indes, Vszo htidôbo odurjâvam, Itebé v-szvetsztvi zvisavam. ga bo’zi duh vodi: On za najdragsi kincs Ma szrdcza pobo’znoszt, Stere nebi mêno Za vszo szvêta zmo’z-noszt. 2. Ou pazi na szébe, Gde pocsiva i hodi, Naj sze kak od budi Nagibov gda nezvodi; Nyegova nâklo-noszt De vszigdar csisztèsa, Ino csêla bivoszt Vszâ-ki bip szvelêsa. 3. On pred ocsmi noszi Boga, kak ’zitka szodcza, I neoszkrüni szi Holécs z-hödöbov szrdcza; Csi pa gda pomenka Yu dobrom z-szlaboszti, Objocse szpa-daj szvoj Y-szrdcza potrtoszti. 4. On vszóki dar ocsé Z-zahvalnim duhom v’ziva; Nikomi, ki v-krili Szvelle szrecse pocsiva, Je né ne-voscseniZa dobrote zemlé; Ar zna, ka szo one Marne, kak szpar meglé. 5. Csi je pa sors nyegaObdêlo z-obiluosztjov, Na-deljâva vbòge Z-gotovov veszélnosztjov: On ni pro-tivnika Neuihâ v-’zaloszti, Kak Bòg ki i hiidim Da hipe radoszti. 6. On za volo mira Nikoga nezbantiije, I drugim falinge Odpüsztiti setuje; Gôsztokrât szi etak Miszli vu pameti : Bôg nas od vszê nàsz scsé Szvetsztvo i mir meti. 7. Povszéd, z-dobrov példov Naprêhodécsi, szvê-ti; Vu szrdczaj pobo’zni Nagib jâkoszti nêti: Nad zbôgsanyem bratov Sze z szrdcza radûje, I tak ne-beszki dus Példo naszlediije. Nòta: Oh Bôy, oh mili Bôg! eke szrecsen vandrar, Ki sztezo szvet-sztva hodi! — Lêpa je nyegva pot; Ar 8. Blâ’zeue vecsnoszti Vüpanye ga veszeli, Yu sterom nevklekne, Kaksté sors ga dreszeli; Tiho ide proti On i szmrti szvojoj: Ar vidi orok szvoj,Bòg, v-miloscsi tvojoj. — 9. Taksemi vaudrari Daj, Bòg, imenibidti, Da i jasz va miri Morem od etecz idti: Jâkoszt naj sznâ-’zi tü Czêlo liodbo mojo,] tam mi Iehkoli Velko szòd-bo tvojo. Nòta: Bld’zen boj Krisztust toga. O -f O r ^oszpodne, sto ma v-nébi ôrocsino, Gda tâosztàvi mârnoszti ttìhino?—On, ki vecsnoszti szrdcsno ide pròti Po szvetsztva poti. 2. Ki hiïdi miszel vii szrdczi nekuha, Nego sze vodi od szvétoga dulia ; Li tomi szvèti v-szmrti tràk viipanya, I zvelicsanya. 3. Ri tvojoj pravdi prav veren osztâne, I vszoj kriviczi szrdcsno prolisztâne, Vsze z Iépov példov na dobro zbiidjâva I povodja va; 4. Ki vsze, ka verje, gedrno szpunyâva, Kaje praviesno, vszâkomi vodâva, I nezbantiïje nikoga z-gizdoszti, Niti z-jâlnoszti; 5. Ki sze zla boji, grešnika miluje, Vu bo’zem képi vsze lüdi postiïje, I vszém mrtelnim ’zelê szpra-vicsanye, I zvelicsauye; 6. Ki szi z-môdrosztjov ’zitka pamet sznà’zi, I var-vati sze znâ blôde mrê’z vra’zi, Tak da pri visne isz-tine poszvêti ’Zivé na szvêti : 7. Ki verno szrdcze noszi v-prszaj szvoji, Tak da nevczaga v-vere te’zkom boji, Tihi, miroven osztâne v-neszrecsi, Ponižen v-szrecsi. 8. Té, té ma v-nébi dike drocsino, Gda täosztävi mârnoszti tubino ; Té vzeme velki nàjem, Bòg, od tébe V-szvetloszti nébe. Nota: Dober je nas Bot/, porazmite. S)4i Rog moj! vesi me prav postiivatiSzina tvo-jega navuk bo’zanszki, I nyega glâsz naszlediivati, Kakti’zitka vorezan zvelicsanszki: Daj mi eli rasati vu môdroszti, t tam pridti k-vretini ra-doszti. 2. Vari me od gnuszne blôdnoszti, Krivovere, i kmicze bolvanszke, 1 atsì me vu pobo’znoszti, I szpoz-nanyi isztine bo’zanszke: Razumno bojdi moje krszt-sansztvo, Da v nyem naideni pot lia zvelicsansztvo. 3. Daj mi te vu diïlii csesztiti; sze tebé taksa csészt prisztâja, I tvoje imé tak szvetiti, Kak sze meni, krsztsaui dosztâja: Nê je tebi, oh bivoszt diihov-na, Vugodna csészt, i szîu’zba telovna! — 4. Vcsi me vsze rn’zne naklonoszti Ino ’zelé szrd-esno oblâdati, I po nevkleknyenoj sztâlnoszti Dike szvetlo korôno lèdati: Tebi, szvéti szodeez i ocsa moj, Hodba moja vu vszem prijétna boj. 5. Vrsi me vu veri, vüpanyi, Ino szadarodnoj lü-bézuoszti, Da ti szlu’zim vu szpravicsanyi, I lêpoga szrdcza veszélnoszti, Hodécs vu szrecsi, i vu nevoli Tebi, veesna miloscsa, po voli. 6. Etak ’ze vu marnoj tiihini Szi poesiné v-tebi moje szrdcze, Tarn pa na nebeszkoj viszini Mi zide lepse radoszti szuncze, Gde mi ti vu blâ’zenoj vecs-noszti Szam vedati mas najem vernoszti. Nòta: Krisztus veli: hodte k-meni. ijt tt "VTè je on escse krsztsem'k, Kije né, kak bo’zi vernik Csiszti vu vszem botëuyi: Ki Jezusa li z-vusztami Vadluje, taji z-delami; Pogan je on v-’zivlënyi. 2. Vszi, ' vszi szo bo’zi spotlivezi, Ki szo vu veri szkazlivezi, I v-szrdczi oszkrimveni; Kaje nyi sz vet- lo krsztsansztvo? —Li préczimb jama—bolvansztvo, 1 grob z-zlom napùnyeui. 3. Mójti obrâz, mile ocsi, Mélika hodba, maszue recsi, I zmislena oprava, Prevnôgo püszto molénye, 1 vsze szpodobno hotéuye, —Vsze je blöde naprava. 4. Yëlmejo ta, kak piïszti czvét, I veszuejo v-te-kâji lêt. Jaj ! — ki sze na nyé szloni, On na prhkom grünti sztoji, Dûh ’z-nyi csemérom opoji, 1 v-pre-paszt môk sze vtoni. 5. V-nebésza do li oni sli, Ki szo szfalno radoszt naisli Y-prâvde bo’ze csiuênyi, Ocso vu szvetsztvi dicsécsi, I nyega volo csinécsi Escse i vu mislêuyi. 6. Csi je rü’zno tvoje djauye, Nicsesztno je vad-lüvauye, — Mrtva je vera tvoja: Csi nyô scsés posz-vedocsiti, Y-nedü’znoszti mas hoditi, Gledécs na ’zitka voja. 7. Bôg gléda li szrdcze csiszto, I nê vero tvojo puszto: Ta je odurna pred nyim! —On li pravi krsz-csenikov Vrêloszt koronüje z-dikov, Pred szvetlim sztolczom szôdnyim. — 8. Oh! korom'ij ti, goszpodue, I moje poti vugođ-ne, — Odiosi vero mojo; Pelaj po sztezi vernoszti 1 mené k-czili vecsnoszti, V-bla’zeno diko tvojo. Nòta: Zdrži, cslonek, v-szrdczi mirovnoszt. Ròg! ki szi moje zvelicsauye, Vléezi me * od szvéta k-szebi, Naj vesz moj tròst ino vupanye Polo’zim v-jedinom tebi, Neodsztôpim od tébe v-szrecsi, Ni v-tebi nezdvojim v-neszrecsi, V-’zitki, ni v-szmrti. 2. Daj mi z-szrdcza ob’zaliivati, Csi proti tebi pregrešim, I z-grêha sze hitro szkopati, Da sze nyega mantre rešim; Na szvetsztva pot mi daj sztôpiti, 1 od nyé vecs uêzablôditi, V-’zitki, ui v-szmrti. 3. Oh! — krêpi ti szam mojo vero, Da sze sz-te- bom zadovolim, Ino tebé za sorsa mero, Stero mi das, klecsécs molim, Nepozâbim vernoszti tvoje, Nili szvéte dü’znoszti moje, V-’zitki, ni v-szmvti. 4. Daj, naj Jezusa naszledujem Na sztezi’zitka pravicze, I tak diiso mojo ment ii j em Od szvêtaru’z-ne krivicze, Vu nyega vrêdnoszti nedvojim, Ni neverno ga uezatajim, V-’zitki, ni v-szmrti, 5. Né! — nedaj mi nigdar z-gizdosztjov Napihno-(i szrdcza mojga, Niti z-govenszkov hotlivosztjov Oszkrûniti kêpa tvojga: Korona moja boj —csisztô-csa, Nagib cslovêsztva, i prosztôcsa, V-’zitki i v-szmrli. 6. Bogâtsztva mi nedaj prosziti, Da mi kak diisi neskôdi; Sz-tèm sze mi daj zadovoliti, Ka mi tvoj lauâcs oszôdi: Àr marne velkoszti ’zelènye ZIehka naszopi pogüblènye, V-’zilki i v-szmrli. 7. Odurna mi bojdi szkazlivoszt, I gnuszno prili-zâvanye, Odurna brbravna recslivoszt, Boginët i na-uizâvanye: Odgovor moj „tak,“ ali „ne“ boj, Da me szprevàja blagoszlov tvoj, V-’zitki i v-szmrli. 8. Grozi sze mi szrdczi la’zlivoszt, Ino bratov raz-lâcsanje; Isztina pa i prijaznivoszt Mi sznâ’zi opo-nâsanye: Moj gücs, moj ’zitek, i csinènye Szvéto boj, takâj i mislénye, V-’zitki i v-szmrti. 9. Nedaj mi drâgoga vrêmena V-manyôszti zaman trositi, I dela szladkoga bremena Z-morjiivanyem gda nosziti. Ti blagoszlovi trude moje, Da zvisâvam, Bòg, imé tvoje, V-’zitki i v-szmrti. 10. Vodi mené po duhi tvojem, I krepi v-sztaluoj vernoszti, Naj uezmenkam v-pozvanyi mojem V-pra-voj krsztsanszkoj vrêloszti: Tak mi v-tal pride blagoszlov tvoj, Tak naidem visni mir i pokoj, V-’zitki, i v-szmrti. Nota : Kako k-hladnoj vodi jelen. O-lÿ TJodte, verni krsztseniczi! Razmite réd dii-** * ’znoszti, Naj, kak Jezusa verniczi, Zna- te pòt pobo’znoszti. —Ki szo vu veri sztâlni, 1 vu delaj nesâlni; Tô szo pravi krsztseniczi, I niiloscse o-rocsniczi. 2. Oh blâ’zen, kije ponižen Vu krili szvetle szre-cse, I takâj Bôgi nanizen Pod bremenom neszrecse! — Ki liidi rad postuje, Liibi, ino miliije, Vugodua je pôt nyegova, 1 vretina blagoszlova. 3. Blâ’zen je, ki grêhe szvoje Szpozna i ob’zaluje, I uyé pred miloscse tvoje Sztolczom, oli Bòg, vad-luje! —Csi potom v-tvojem sztrâhi Vandra eti vu prahi, Naide vu szmrti szmilenoszt, I prek groba odi-csenöszt. 4. Blâ’zeu je, ki protivniki Szam na mir dêszuo podâ, 1 v Jezusi, szredbeniki Sze ’z-nyim vjedinati znâ! —Ki csemére zuâ vtreti, I môcs szrda podreti; Té sze ma z-Bògom trôstati, Ino miloscse vcsakati. 5. Blâ’zen, ki sze nad szirmâki 1 tû’znimi szmiliï-je, I vbogomi nevolâki Zâlo’z szvoj podarûje, Tü-hinczom sztâuek dava, I blôdne povrnyâva!—lté vzeme v-obilnoszti Nâjem na dén szmilenoszti. 6. Blâ’zen, ki kincs nedü’znoszii Varje i tak pos-tüje, Da szi sz-telovne ru’zuoszti Zlom diise uevra-’zuje, V-hotlivoszt sze iievtopi, I v-nyé tâmui nezasz-pi ! —Zagvüsno ni toga hvâla Tam pred szodczom ue-de mâla. 7. Blâ’zeni szo, ki v-krszts;uiszkom Miri vkiipre-bivajo, 1 v-nyega krili bo’zanszkomTiho radoszt v’zi-vajol—Da sze, kak bo’za decza, Sztâluo liïbijo z-szrdcza, V-uébi mâjo orocsino, Gda osztâvijo tühino. 8. Blâ’zeni, ki za pravicze Volo eti trpijo ; Ali pod mecsom krivicze Blaznikov nezdvojijo! —Né! —nyi neosztâvi Bòg, Nego je vövirgiie z-rôk Vszê nyiho-vi protivmkov, I lam korom'ije z-dikov. — 9. Oh goszpodne! szrdcze moje Oszuâ’zi sz-pobo-’zooszfjov, I vesi me glâsz pravde tvoje Bogati sz-pokoriiosztjov: Vrsi me ve vszem dobrom, Da sze po djânyi môdrom Csinim tebi prijétuoga, I vekve-ke blâ’zenoga. Mòta: Ah Boy! poszlü/mi me. Oift Vfema pred Bôgom szrdcze vugodnoszti, Nema oprave, brezi pobo’znoszti; Na tô vrèdnoszt Je li vernoszt Zdigne ,> vu szlxi’zbi Bòga i dû’zuoszti. 2 Li, csi szem sztâlen v-prâvom vadlüvânyi, I ne-pokâran vu vszem mojem djânyi, Zagvüsno znam, Kà vzéti mam Blagoszlov ocsé k mojemi pozvânyi. 3. Tô, tô je moj czil i zrendeliivanye, Naj vewio szkoncsam moje potiivanye, Grëhi merjénx, Szvéto ’zivém, I csakati szmênx ednôk zvelicsanye. 4. Sz-kaksinx ’zelënyenx hilinx k-tomi czili, Gde szi diib moj odëhne v-tvojenx krili ! —Ali szlab szenx K-tomi vu vszem, Bx-ezi pomòcsi tvoje, ocsa mili! 5. Ti me fak z-duhoin krëpi, oh goszpodne! I szte-ze szvetszfva mi vcsxni vugodne, Da z-csinênyenx 1 hotêuyem Tebi âldujem v-nôcsi ino vu dne. 6. Csi bi gda zâszpao vu grësnoj rii’znoszti, I za-koczkafi sleokiucs îxedù’znoszti; Ocsa! fi mi Szanx odiimi Szrdcze sz-té blôde, po glâszi dù’znoszti. 7. Varvafi mi daj szkrbuo mojo vrèdnoszt, 1 keb-züvafi na pravicsno vecsnoszt, Gde axi ti, Bôg, Szanx mâs ednôk Koronüvati z dikov mojo vei’ixoszt. Nota: Kako k-hladnoj vodi jelen. v •) a (X Tlojdi veren v-tvojoj veri; Kebzüj na zâ-* lw*D vezek tvoj.; Djâuye k-prâvdi ’zitka xxxe- r ri, I v-oblübi mocsiio sztoj: Neodaj vadlüvanya, Ne-oszkrüni pozvânya, Na stero szi poszvetseiii Teda, gda szi okrsztseiii. 2. Bojdi vereu v-lübéznoszti Bòga ino bli’znyega; Vari korôno vrêduoszli Vadlüvänya tvojega: Är esi szi, kak püsztinecz, Vu Jubézni tüliinecz, Tak szi Jezusi neveren, Ino pred Bogom oduren. 3. Bojdi veren vu vüpanyi; Nevezagaj vu nevôli, Csi ti gli v-bo’zem ravuanyi Neidejo vsza po voli: Môdroszt bo’za dobro znâ, Ka komi vszòdiii ma, I ka tomi k-haszki szlii’zi, Ki sze k-szvéti nepriđni’zi. 4. Bojdi veren vu pozvânyi, Kak szlü’zbenik isz-tine; Nebojdi vu csészti mâuyi, Iszcsi haszek obesi-ne : Bòg ti zdr’zi ’zitek tvoj, 1 da ti blagoszlov szvoj, Naj po vreli tvoji trudi Vga j a czvêtek szreese ludi. 5. Bojdi veren v-szküsävauyi, 1 v jâkoszti mocs-no sztoj ; Vu kaksté zapelâvanyi Bojuj szrdcsno vere boj. Oh!—glédaj na Jezusa, I nevtepi virtusa: Tak sze vojszkiij, da v-vecsnoszti Nezgiibis dike verno-szti. 6. Bojdi vereu vu trplêuyi, Neodsztòpi od Bòga, Csi te gda pròti ’zelèuyi Te’zi nevola vnòga. Prèlcl tu’zite mrteìnoszti, V-’zitki vsze veszéluoszti, Do- v lizbrise i tebi Bug Vsze, vsze szkuze na czili raòk. 7. Bojdi veren, nesztrasi sze Niti vu szmrtnom boji; Na goszpodua zanihaj vsze, Kak ocso verni szvoji. Po szmrtnom poszeluiki Prideš ti k-szredbe-liiki, Od koga za boj vernoszti Vzemes korôno vecs-noszti. Mòta: Oh Rot/, oh mili Boy! 091) IZrsztsenik szi, velis. —Dobro je! —csi li z-’zitkom Poszvedocsiti znâs, Ka vad-lüjes z-jezikom: Àr jè tô pravoga Krsztsansztva zna-mênye, Csi sze z-vadlüvauyem Nebori csinênye. 2. Krsztsenik szi, velis—Mogôcse! — esi z-đela-nii Vadlûjes Jezusa, I uê szanio z-vusztami. — Zaman zové nyega Za szvqjga goszpodna, Ki nyegovo pravdo Lomi od dua, do dua. 3. Krsztsenik szi, velis — Zâto, kâsziokrsz-tsen? — Tak je! är szi v-krszti Tvojem Bògi posz-vetseu. Ali, miszli, jeli Szi nêvtepao szvetsztva, Stero szi v-krszti vzéo, Na zalog blâ’zensztva. 4. Krsztseuik szi, velis. Ar bo’zo rêcs poszluh-sas, 1 z-szvétoga piszma Zimnyem drugim zaglü'h-sas! — Ali, jeli zdr’zis, Ka szi gda csöo, i csteo? Zdr’zi vsze ; i ti bos Pravo krsztsansztvo meo. 5. Krsztsenikszi, veliš. —Ar grêhe szpoveda-vas, I z-szvetsztvom oltârszkim Sze csesztô nadel-jâvas! — Ali, jaj, ohblôdnik, Teda tvojoj duši, Csi szi po v’zivauyi Té vecsérje husi ! — 6. Nê! — imé krsztsauszko Sze te li tak prisztâ-ja, Csi sze Jezusa duh V-szrdczi tvojem nahaja : Csi i tebé szua zi Nyegova nedû’znoszt ; Pravi krsztsenik szi; Ar szi szpuno dü’znoszt. 7. Ali dokecs je nê Szrdcze tvoje prav csiszto, Szvéto imé eto Je v-vüsztaj tvoji puszto; Dokecs je j _ nicsesztua Uodbe tvoje hvâla, Tecsasz je krsztsansztvo Tebi spot i sala. 8. Krsztsenik szi, velis. — I sz-tëm sze szmês hvaliti, Geto sze uebënyas Z-rü’znim grêhom saliti! Jaj! — ti szi tak husi, Kak te cseden pogan. Szram te more bidti, Kâ szi czelô zaman. 9. Ni neszpominaj tak Tecsasz tvojga krsztsan-sztva, Dokecs z-delom nedâs Od nyega szvedocsan-sztva. —Nê! — uevcsini imé Nikoga krsztsana; Li ’zilek odlôcsi Nyega od pogana. — 10. Goszpodue! vesi mené V-szvelsztvi’zitka hoditi , I moje krsztsansztvo Z-delom poszvedocsiti : Tak bom ti prijéten Eti, kak tvoj vernik, I v-tvo-jem krâlevsztvi Bom dike orocsnik. 2. Dü’znoszti proti Bogi. Szqjoznanye Bòga. Nota: Obudi sze, oh me szrdcze! A Al mebé, bo’ze, szpoznâvati, Mije dika, i dû’znoszt, Tvojo szkrovnoszt zbrodja-vati, Zvelicsitelna môdroszt. Kabibiojasz, nesz-recsen, Brezi tébe, duh vecsen, I brezi szpoznanya tvoj ga, Veren ocsa’zitka mojga! — 2. Tebé, isztina, cslovecsi Razum nemre zbrodi-ti; Ali pri csud tvoji szvêcsi Sze nam das zaviditi: ’Ze vesz szvêt tvoj sztvorjeni, Je szvedok nevtaje-ni; K-tomi rêcsi tvoje szvetloszt V-diki kâ’ze tvojo velkoszt. 8. Z csiidni dèi tvoji szpoznâvamTebé, ocso ver-noga, I v-nyi czili te zvisavam, Sztvoritela môdro-ga: Ti szi vsza tak nasztavo, I v-taksi réd posztavo, Naj po zemli vgâja szvetsztvo, Mir, veszélje, i bla-’zensztvo. 4. I sto zdr’zâva z-vernosztjov Dugovdnya tak vnôga? — Sto ravna vsza ta z-môdrosztjov, Csi nebi bilo Boga? — 1 tü szi mi ôdpro ti Szpoznanya tvoj ga poti; I tü vidim vu szvetloszti Poszvêt tvoje velikoszti. 5. Ali v-kak lepsoj szvetlosztiKâ’ze tebé rêcs tvoja! Po nyê sze zdigne z-szleposzti 1 blôde düsa moja : Ona mi dâ gledalo, Razprdszka zakrivalo, Naj vu trahi gléda duh moj V-szkroviioszt oblecseni kêp tvoj. 6. Da sze pa ’ze eti v-prahi Meni tak szpoznati das ; Vu kakse szvetloszti trahi Sze mi tam szkazati mâs, Gde bom vu popolnoszti Dike tvoje szkrovno-szii, Kak biâ’zeni diïh, zbrodjâvao, I velkoszt tvo- dabi ’ze eti zâcsao Tebé prav szpoznâ-vati, 1 vszemi szvêti porâcsao, Kak te ma zvisâva-ti. — Nê vu képi boîvansztva, Na szramoto krsz-tsansztva, Ni v-obrâzi dühôv tuhi ; Nego v isztini i vduhi! — 8. Toga szpoznanya ’zelêuye Za’zgi v-meni, gosz-podue, Naj sze ti moje molênye Dopâdne v-uocsi, \u dne; Da bom vszâkdén modrêsi, 1 v jâkoszti sztâlnêsi, — Na cseszt tvojega bo’zansztva, I na postenyé krsztsausztva. Nòta: Oh gos-zpodne, li nas veren. io zvisâvao! T. Ah! - T|iïsa moja sze k-tebi pozdigâva, I z-rado-* * szti csütênyem te szpozuâva. Oh! — hi- ti mi ti szam, vszamogôcsi, Y-dugovânyi tak velkom k-pomócsi. 2. Duh tvoj mi naj v-szrdczi ’zelêiiye nëti, Ino temno pamet mojo preszvêti, Da vu prâvoj mödrosz-ti naj czvetém, I v-szpoznanyi tvojem vszâkdén rasz-tém. 3. Ka dnïgo bi mi moglo dragse bidti, Kak tebé, Bóg, szpoznati i lubiti? —Vernêsega, vêm, neniam od tébe, Nina zemli, ni vu diki nébe. 4. Kak ’zeluo je tebé z-szrdcza iszkati! Csi te gli prah nemre czelo szpoznati, Zadoszta je, ka nasz szin tvoj vucsi, 1 szvét et e od tébe szvedocsi. 5. Oh! sz-tém sze nam tak daj zadovoliti, 1 ’zelé-uye düse nase vtoliti: Zvön toga je vsze marno ro-vanye, I nepela na pravo szpoznanye. 6. Steri mòder bi te mogao zgriiutati, I popolno vu bivoszti szpoznati? — Szkroven szi ti, i oszta-nes, eti, Kaksté velkoj csloveka pameti. 12 * 7. Ka szi nam tak po Jezusi znati dao, I vu velki delaj tvoji pred nasz djao ; Toga sze nam daj prav postüvati, Tô na diise mir verno nüczati. 8. Velkoszt tvoja nam vszèm mocsen nagib boj Na isztinszko mòdroszt ’zitka i sztrâh tvoj, Da sze v-rû’znoszt grêha nevtopimo, I vekveke tebé nezgii-bimo. 9. Tam na velkom czili vsze popolnoszti, — V-domovini pune zadovolnoszti, Mo te pravê, oh Bog, szpoznävali, 1 v-szvetloszti sztojécs, zvisâvali. JVôta : \ a k dragi ocsa, vredna. 000 /^dicseni Bòg! ti, vecsna isztina, I vsze &1"1*** môdroszti blâ’zeua vretina, Ti szvêtiti das vu noesi temnoszti Trahi znanoszti. 2. Zato i mi zdà vu dühovnoj kmiezi Kriesimo k-tebi, veesnoj zorjeniezi: Raz’zeni temne pameti nase mrak, Dike tvoje trak. 3. Kâ’zi nam sztezo prâvoga szpoznanya, 1 tvoje pravde i voie bôganya, Naj uebomo vecs decza rû'z-nekmieze, Nego pravieze. 4. Zbudi med nami verne vucsitele, I szteze ’zitka modre kazitele, Ki do uaviik tvoj sz-példov szve-docsili, Ino sznâ’zili. 5. Vesini nasz verne vu našem pozvänyi, Sztälne 1 vrêle v-prâvom vadlüvânyi, Da nevkleknemo od vere bo’zausztva, Na pòt bolvansztva. 6. Vari nasz od nevere i blodnoszti, Od rü’zni grè-hov, i gntìszne dvojnoszti, I zdr’zi nasz dokoneza, etiv-prâhi, Vu tvojem sztrâhi. 7. Tak czveti tvoja isztina med nami Tu, i tam, gde mo z-esisztimi dušami, Na vere nase odiesenom czili, Tebé esesztili. Dû’znoszti proti Bôgi. 181 Bojazen Boga. Nota: Oh 'zitka ino szmrti gos-spùd! 99 4 f^joszpodne! tebé sze bojati, Je vretina * * "** vsze modroszti, I v-tvojem sztrâhi potü-vati, Dika prave pobo’znoszti: Tebé li on nezataji, Ki sze te, kak dete, boji. — 2. Szpoznaj, cslovek, tvojo nicsesztnoszt, 1 vel-koszt Bòga tvojega; Tak de te nyegova visesnoszt Vodila vu sztrâhi nyega. — Vidiš, kà prednyim risziiia Trepecse i globocsina! — 3. Boj sze ga: tak ti vszâko du’znoszt Lehko bode szpunyâvati ; Lehko de ti vszo grèsno rü’znoszt I Mòdo odiïrjâvati: Arvu bogabojaznoszti Naidesszte-ber pobo’znoszti. 4. Csi te z-szvetsztva szteze vugodne Szrdcze na grêh zapelâva, Tak miszli: vidis me, goszpodne! Idû/i tvoj zlo odürjdvu: Sztrsznes sze btìdò csiniti, J diïso vnêmar zblatiti. 5. Csi te blöden szvêt sali, mantrâ, Prigoszpod-na bojaznoszti; Kak szladki trôst ti düsna vêszt dâ, Med csütênyem nedii'znoszti ! — Âr ka ti more pro-tivm'k, Csi ti je Bôg zagovornik? — 6. Gda te pregânya sorsa vihér; Kakse vüpanye tiszvêti, Csi z-Bògom tvojim mas sztâlen mir, lesi ti je on k-poszvêti, Ki je vszê verni variväcs, I bolezni ran mili vrâcs! — 7. Kaksa radoszt za szrdcze tvoje, Csi ti v-szmr-ti grozno j noesi Liibézni i milosese szvojeNevtaji te vszamogocsi! — Bla zen szi, csi v-bo'zem sztrâhi Szkoncsas be’zâj eti v-prâhi ! — 8. Goszpodne! sz-tvojov bojaznosztjov Sznâ’zi czelo liodbo mojo, Naj sze z-detinszkov.viipaznoszt-jovSzlonim na lübézen tvojo: Ar ki sze te sztâlno boji, On sz-tebom povszéd obsztoji. \ Nòta: Oh eekivecsnoazt, grozna reca! red tebom, oh vszamogòcsi! Ka sze giz-da prâh krhkocsi, Vu szvojov nicseszt- iioszti? —Znajòcsi, kak yelki szi ti, Kakda graja troje poti V-hlôdnoj neszpametnoszti? —Pred tebom szo vsza marni prâh, I vsza, vsza szo ti dii’zna sztrah. 2. Ti li vu ocsnomegnenyi Konecz znas vr’zti, kak szenyi, Vszoj préczimbi bogâtzov, I, csi viiszt tvoji glósz zide, Sz-prahom zgliha mocsne zide, Kakti gnêzda gizdâvczov: Ti czvêtek rô’ze tâpihnes, I gingav obraz v-grob sziihnes. 3. Ti v-dészni tvojoj mâs vszè dni, I v racsiini praha szini; Poszelnik tvoj je —vszê szmrt. Ona szi i mené szrâni, I — jaj! — lehku vu grobrâni! — Dnesz, dnesz bom lehko vküpsztrt! —Dnesz leh-ko vsze, vsze, sz-kêm ladani, Tühinczom na orok tâdam! — 4. Kakda bi sze tak zgizdâvao, 1 z-marnov dikov zvisâvao Pred tebom, vszamogôcsi! Kak bi sze szpo-zâbo sz-tébe uezgrünfana zrçpî’znoszt nébe, Vu grê-hi plavajôcsi? — Ne! — tvojega sztrâha szuncze Mi naj ravna moje szrdcze. 5. Oh! — dokecs pride moj vecsér, Ti bojdi z-menom, moj pasztér, Na temnoj sztezi ’zitka ; Krê-pi nie v-tvojoj bojazni, 1 v-nevkleknyenoj vüpazni Nebeszkoga prebitka: Csini me vu vszem vrêdnoga Tvojega mira vecsnoga. 6. Tvoje je, ocsa, dobro znam, Dosa, télo, i vsze, ka mam, Tvoj je i mir moj dušni. Daj mi tak v-szvetsztvi vandrati, 1 v-lêpom szrdczi varvatiKincs telki dobrot visni; Tarn pa na vecsnoszti czi!i Me odiosi v-tvojem krili. Nota: Ki sze vu visnyem Bôgi vüpa. IZi sze toga szvêta zmo’znoszti Nesztrâsi * pôleg pravicze, Ni pri csütênyi pobo’z- noszti Nesztrszne szlugov krivicze,- Kak Jêpi je toga be’zâj, 1 odicsen dnévov tekâj ! — 2. On, csi bi sze zemla gibala, I grünt globocsine trôszo, Csi bi i viszina škripala, I szlâp goré na küp noszo, Nebivczagao; âr je’z-nyim Bôg, Nyegov pasztér i dike rôg. 3. Li pròti Bôgi pregrešiti, — Tô napuni nyega z sztrâhom: Âr ka ma duso môk resiti, Gda sze telo zgliha sz-prâhom? — Né etoga szvêta zmo’znoszt; Li nevtepeua pobo’znoszt. 4. Zavr’ze on bogé zemelszke, Ki szvêt sz-tadank-mi norijo, I tube bivoszti nebeszke, Csi sze z-iszti-nov borijo: Gotov je râj vsze zgubiti, Kak .sze z-Bôgom protiviti. 5. On szeja szemen blagoszlova, Jsznêthüdôbe preprâvla; Ali, csi sze vrêloszt nyegovaOd mânyi szlugov zadâvla, Szòdbo na Bòga zanikä, J y-vrê-loszti nepomenkâ. 6. Csi hvâlo, stere je on vrêden, Blaznik szebi pripisuje ; Miicsi on, csi taki szvêt blòden Dèi nye-govi necsüdiije: Âr vecs na onohvâlodâ, Kâ — pri Bôgi nâjem szvoj ma. 7. On je ponižen v-dnévi szrecse, Ali v-neszrecsi nezdvoji; 1, csi nyemi szvêt mre’ze mecse, Prave vere uezafaji, Znajôcs, kâ ga Bôg oszôdi Ki vu isz-tini neblôdi. — 8. Dokecs tak dnévov moji be’zâj Trpeti ma eti v-prâhi, Daj, goszpodne, da sze nyi tekâj Dokon-csa vu tvojem sztrâhi ; Àr ki sze te, kak szin, boji, On povszéd z-dikov obsZtojf. Ukbènen Boga. Nòta : Krisztiis veli: hodie k-meni. log ! slo nebi hibo tebé? — Sto nebi posz- véto szebé Vu vszem tebi naâldov? — Vêm je vszê mrtelni ’zitek, I radoszti vszâki hipek Troje rôke blagoszlov. 2. Zvona tébe nega mira, Nega pocsinka vecséra, Za oranyeno szrdcze; Li ki sze na tébe szloui, On sze v-prepaszt szknz nevtoni: Ti szi vszém trosta szuncze. 3. Csi tvoje poti hodimo, Vsze, ka te z-verov proszimo, Csi nam haszni, podeliš; 1 csi nasz taki sors te’zi, Csi li diisa v-zle nele’zi, Ti nasz pa raz-veszelis. — 4. Daj mi tak moje vüpanye, Diko, mir, i zveli-csanye Li pri tebi iszkati, Näszladnoszt zla odiiriti, Tebi vu szvetsztvi szlu’ziti, I bla’zeno zaszpati. 5. Csi sze mi szvêt nanizava, 1 z-jälnosztjov pri-lizava, Nedaj sze mi zvoditi: Najdragsi kincs mi li ti boj, Li tebé mi daj, ocsa moj , Povszéd v szrdczi nosziti. 6. Poszvéti me zczela szebi, Da veren osztânem tebi, Dokecs eti potujem, 1 po sztälnom ’zitka boji Sze v-seregi verni tvoji Sz-tebom veke radüjem. me te’zi britka ’zaloszt: Csi me vesz szvêt osztävi, Ti szi mi ocsa pravi. 2. Csi te jasz lubim, kak szin Yernoga szvojega ocso; Ti mi odpüsztis moj bin, 1 vzemes me vu mi- 3. Ki lübi tvoje poti, I obsztoji v-szlobodscsini, Nòta: Jezusa neodpüsztim. [, moje zvelicsanye! Ti szi mi najvék sa radoszt; Li v-tebi mam viipanye, Gda loscso, Vcsinis me tü szrecsnoga, I ednók bla’zenoga. On sze neoszramoti; Ar ó'rok ma v-szinovcsini, Ma v-rêcsi tvojoj poszvêt, Na vüpanya blâ’zen szvêt. 4. Eti sze nam, isztina, Grozi nôcs sorsa vihéra; Ali kaksa vretina Radoszti sze tam odpéra, Gde nam ti, vszamogôcsi, Zbrises vsze szkuze z-ôrsi ! 5. V-tvoje lübézni krili Szi ednôk vszi odèlinemo, Geto na dnévov czili Vszi kak czvêtje, povêhneino; Ona nasz zdigne sz-prâha, Na s?,tan visnoga traha. JVôfa: Ki sze vu visnyem Bogi rüpa. 0 O Ch XTszê ludi milosztivni ocsa, Ki szi szam Si St ôj» csiszta lübéznoszt ! Tvoja dobrota i mi-loscsa Je vszêm vernim na veszélnoszt. I meni te daj ldbiti, I vu szvetsztvi ti szlu’ziti. 2. Od szvéta marne lübéznoszti Mi odvrni szrdcze moje, Naj nevlomim v-neszpametnoszti Nigdar szvê-te pravde tvoje, Hiidi ’zél neuaszledujem, 1 tak tebé nezbantüjem. 3. Oh!—daj mi csiszte misli meti,Csednopobo’zno gùcsati, Pošteno i szvéto ’ziveti, 1, gde ti ’zelês, mü-csati, Tebé najbole tubiti, Bli’znyim, kak morem, szlu’ziti. 4. Znam, kà, ki sze tomi radiije, Ka ti, Bog, pre-povedavas, Ali onoga sze zbranyóje, Ka nyemi za-povedavas; On z-szrdcza nelubi tebé, I tak pogiibi szam szebé. 5. Ravnaj me tak, da vsze rad csinim, I z-vrelim duhom szpunyâvam, Ka sze z-szvé(e récsi tvoje vcsim, 1 za vugoduo szpoznóvam ; V-szlaboszti pa i krhko-csi Vii diih tvoj bojdi k pomòesi.. 6. I, csi me gda doide nevola, Znam, ka je i ona tvoj dar. Bojdi tak tvoja szvéta vola, Csi mi je piti nyé pehâr: Jasz ni vu szmrtiioj bolezni Nezdvojim v-tvojoj lübézni. — 7. Bòg! csini me té lübéznoszti Vrédnoga, dokecs tu ’zivém, Da v-nyè naidem trost v-boleznoszti, Zdà, i, gda z-szvéta preminém: Ona bojdi ran moji vrâcs, Ona moj angei varivâcs. Xa las-ztivno nòlo. 9OA VTsza szo na zemli etoj preidôcsa; Vsza v szo, kak meglé szpâr, preminôcsa. Ka ’zelês, diïsa, eta vidùcsa? —Jszcsi, iszcsi li la presz-tajôcsa. 2. K-tebi, Bôg, szrdcze jasz pozdigâvam, Szvet-szko préczimbo rad zametâvam; Àr je nyé dika, kak szenya, marna, 1 diisi zlehka naveke kvarna. 3. V-nikom na zemli, niti na nébi Vékse radoszli nemam, kak v-tebi: Zâto z-’zelênyem k-tebi prihajam; Är vecsni kincs moj v-tebi nahajam. 4. Csi bi taki bìo v-protivni rokaj, Ali vu szmrti noesi i mokaj, I csi bi le’zao vu groba krili : Ka bi sze sztraso sz-tebom, Bog mili? — 5. Hodi, szkâ’zi mi tvojo miloseso, Ivtisaj, oesa mojo te’zkôcso; Boj szmileni deteti tvojemi, Nevlaji trôsta szrdczi mojemi. 6. Oh! —vesi me tebé sztâlno lubiti, I tebi vszed-ni v-szvetsztvi szlu’ziti: K-konczi zlehkôti mi szmrt-ne moke, 1 vzemi düso vu tvoje i’oke. 7. Tam bom lübézen tvojo szpoznâvao, I tebé z-visnim glâszom zvisavao; Tam bom ti szpêvao v-di-ke szvetloszti Peszem blâ’zene nemrtelnoszti. Pokornoszt k-Bogi. Nòta: Oh Bôg, oh mili Bog. OQ'i ^oszpodne! blâ’zen je, Kije tebi podlo-Ä * ’zen, I vu vszem csinêuyi I hotênyi po-bo’zen. Vêm ti vu vszem’zelês Csloveki blâ’zensztvo, I zâto porâcsas Vszêm jâkoszt i szvetsztvo. 2. Ti od vszâke diïse Sztâlno pokornoszt ’zelés, I z-vemoga szrdcza Sze szpozâbiti nevês. — I jasz li tak vzemem Tâl v-tvojoj miloscsi, Csi szem prav po koren Tebi, ’zitka ocsi. 3. Jezus, tvoj liibeznik, Je tebi pokoren bio Esose i te, gda je Szmrti britki pehar pio. — Oh! — dabi te i jasz Z-szrdcza gotovnosztjov Bogati setiivao Z-sztalnov pokornosztjov — 4. Daj, da mi zakon tvoj Vszigdar pred ocsmi bode; Ar znam, kâ sze Ji tak Ognem vsze dušne škode. Pravde tvoje jarem Je zvelicsitelni, I nyé bremen szpravi ’Zitek nemrtelni. 5. Dnesz, csi bom glas/, tvoj csiio, Naj neobtrdim szrdcza, Da kak nezbantujem Tebé, szvétoga szod-cza; Ar je grozno, tebi Szpädnoti vu roke, l tak dušo vr’zti Na vekvecsne moke. 6. Oh!—daj sze mi greha Trdno varvati vszigdar; Ar ka mi szpravi on? —Kratko radoszt, vecsni kvâr! — Ki neodiïrjâva Nyega rü’zne poti, On szam ho-técs hiti Pekla mantram pròti. 7. Csi pobo’zno ’zivém, Ino gläsz tvoj rad csûjem ; Csi tebi, szodeczmoj, Pokornoszt prika zujem: ’Ze eti obcsutim On mir, i bla’zensztvo, Na stero pridti mani Vu dike kralevsztvo. Nòta: Xdcs je pred dvèrmi onze. £} O O ("lesa! v-pravdi tvojoj Radoszt ma szrdcze moje, Stera diisi mojoj Trost da milos-cse tvoje; Ar ti szam oblubis, Ka vsze verne lubis. 2. Tebi je podlo’znosztNajprijetnêsi äldov, I csisz-ta pobo’znoszt Nam dika i blagoszlov — Tu v-telov-nom ’zitki, I v-vecsnom prebitki. 3. Korono vrenoszti Je vzéo tam szvéti szin tvoj, Ki je v-pokornoszti Aldüvao i ’zitek szvoj, Da bi tebé, ocso, Pred szvêtom szvedocso. 4* Vesi me nyegvo vernoszt Sztâlno naszlediivati, I pravo pokornoszt Vu vszem prika’züvati. Bôg, vsza-ki sztopaj moj Tebi poszvetsen boj. 5. Daj mi ’zitka rècsi Gläsz z radosztjov szlisati, Ino pri nyé szvêesi Vu szvetsztvi potüvati, Nedù’z-noszt varvati, I zia sze habali. 6. Pelaj me, ocsa moj, Ozili mojemi proti, Po szkiiz sztezi kmiesnoj, I szmrti sztrasnoj poti: Szrdcsno bom po nye so, Naj mi li k miri bò. 7. Vsze, vsze tvoje poti Szo znamènye mddroszti. Kak bi tak vredno ti Ne’zelo pokornoszti, Szvetsztva ino sztraha, Od vszè szi nov praha?! — 8. Blâ’zen, ki szi v-tvojem Ravnanyi rad poesiné! — On vu szrdczi szvojem Mir ma, gda vòpreminé, I ti ga na czili Zviszis, szodecz mili ! Nota: Kak hi nehvàio goszpodno. 9OO Dòg! s*véta je vola tvoja, Liki szi szam ti szvéti: Vadluje to diisa moja, I szvêt z-dikov obvzéti. Szvetsztvo tvoje csüdüvajôcs, Boga tebé vis/.ina, I morszka globocsina Sze nanizi tre-petajocs. —Li szin praha okoren Je tebi nepokoren. 2. Jaj ! — i mené zapeläva Szvêta blodna okor-noszt, Gda mi szrdcze 1 indigava Na grêsno nepokor-uoszt. I jasz gôsztokrât zablodim Od diise moje czi-la, Na tak rù’zne poti zla, Sz-kèm sze, kak norez z-ognyom, lddim, Z-sterim sze saliti sesém, I pogii-belno ze’zgém. 3. Bòg! vesi me pot mojo noro Hitro prav prebroditi, 1 daj sze mi na pokoro Priczâjti prebiidili : iir jaj meni, esi me szrd tvoj Vüvszecsé z-riVziiim szrd-ezom! — Jaj! — esi predtebom, szodezom, Vtepeni posztäne duh moj. — Ah! —esi bom v-grèhi vküp-sztrt, Najem moj de vecsna szmrt. 4. Ali kaksega blâ’zensztva Dén sze mi tam pre- szvêti, Csi mi je vu szlû’zbi szvetsztva Zaislo szun-cze «a szvêti! —Szvetlësi od trâba szuncza Sze poz-digne szv-tühiue Diïh moj, na sztan viszine, Idôcs pred pravicze szodcza, Gde de v-visnoj radoszti ’Zeo nâjem pokoruoszti. — 5. Goszpodne! toga bla zeusztva Mi nedaj zakocz-kati; Y csi me je vu szlü’zbi szvetsztva Z-vrêJim duhom îszkati; Notri do groba kmicsnoga Naj eti tak potujem, Da v-iiikom nezbantûjem Tebé, szodcza pravicsnoga, Vu tvojem sztrâhi ’zivém, 1 tiho vöpre miném. Prisxega na Bòga. Nòta: Zaisz-tino, bode vremen. O 91 Dòg, szodecz ’zitka mojega! Ti, ki szkrov-* noszti brodiš, I sztâvo szvêta tvojega Poleg pravicze szôdis, Vesi me isztino lubiti, Gda sz-priszegov szvedocsiti Mam nyô pred sztolezom szodszkim. 2. Tvoje szvetsztvo, i bojaznoszt Naj sz-tamna zdranfa mené, Ino na tvojo vszaznanoszt Me trduo opomené: Pred tebom szvedocsim, oh Bog, I trden raesun mam ednók Dati tebi od vszega. 3. Te jalen toti isztino Pred szvêtom gda te szkri-je ; Ali duh tvoj nyé vretino Ocsiveszno odkrije: On, ki v-praviezi neblôdi, Escse i miszli oszódi, I kasti-ga grêh kmieze. 4. Zato — ni ’zitek, niti szmrt, Ni mita, uiti pro-suya, Ni prijatelsztvo, niti szrd, Ni gnuszni ludi mosnya, Me negeni od pravicze, Na grêsno sztezo krivieze, Gda, kak szvedok, priszégam. 5. Jaj meni, csi bi praviezo Dr’zao za pròszto zmë-no, I m ô hotécs na kriviezo, Proti vêszti premêno ! — Kak bi me grizao diisni csrv, Kâ szem ôdao ue-dû’zno krv, I v-prah szklaeso isztino! — L. k 6. Oh! — daj sze ini tak hàbati Jàlnoszti i krivi-cze, I, kak dragi kitics, varvati Velko szvetsztvo pravicze. Na tébe priszégam, oh Bôg, 1 nerësim sze vecsni môk, Csi szera krivicsen szvedok. Nòta : Oh 'nitka ino szmrti goszpòd! a O ti g/"i sze sali sz-priszege szvetsztvom V-du-govdnyi szvedocsausztva, Protivi sze z-düse blâ’zensztvom, I z-velikoszljov bo’zansztva. Bòg je protivnik kriviczi, 1 oszodijo v-praviczi. 2. Nega vu tom bo’zega sztràha, Nega ni lübêzni ludi; Nepremiszli, kà de rob pràha, 1 lehko i duhov hudi : — Kà, gda krivicsno priszéga, Lehko szmrt za iiyega széga ! — 3. Oh ti, ki sze sz-priszegov zmènyas; Tajis vero i Jezusa, Duse z-zlom blatili nehêuyas, I vlèples vrédnoszt viriusa, Blaznik! koga zamelàvas?—Koga maiitram podmelàvas ? — 4. Znaj, gda krivo szvedoksztvo dàvas, Szam szi molis szòdbo szmrlno, Geto sze etak zakunyàvas : „Bòg me naj kastiga trdno!“ I hotécs tajis z-vuszta-mi, Ka potrdjàvas z-miszlami. 5. Veri, pridti mà vszemi vrènien, Voszevjà-vijo vsze poti; Vszàki de noszo szvoje bremen, No-szo bos lo tvoje i ti: Csi sze nepovrnés hitro, Bics bo’zi te doide biszlro. 6. Pazi zato, na kapriszégas! Nezablôdi na kri-viczo. Csi vuêmar v-bo’ze poti szégas, 1 preobrâcsas praviczo ; Szêjas szemen vecsne brige, Szam na szé-be, i na druge. 7. Hohàr szi ti vuôgim nedû’znim; Âr premecses hi’ze vdovicz, V-rôke dàs hüdobnjàkom rû’zuimSors osztâvleni sziroticz, Jamo kopaš tim pobo’zuim, 1 pa-lacse zidas zmo’zuim. 8. V-pràh zaklàcsis szvéto isztino; Ar zblodiš szodcze v-praviczi, Vszoj ró’znoszti odprés vretiuo, Geto oblâszt dâs kriviezi, Vnôgi düsno vêszt oszkrü-nis, I szvët sz-preklétsztvom napunis. — 9. Szvéti Bôg! meni velkoszt tvojo Tak daj pred ocsmi dr’zati, Da szkrbno varjem dušo mojo, Csi mi je gda priszégati, 1, kak giriiszen rob krivicze, Nig-dar nevtepém pravicze. 10. Szvedok naj bodem, gda tak’zelê Tvoje vel-ko dugovâuye, Ali vis na oblâszt zapovê, I veli moje pozvânye: —Szvedok, z-obcsiitênyem szvetsztva, Da nezakoczkam biâ’zensztva! — Nòta : Oh Bôg! ki grèh odiirjavas. O Qlì V'evzemi, cslovek, szvétoga Iména gosz-*x podnovoga Nigdar-/. zaman v-tvojavûsz-ta; Arje -/. ono nê rêcs puszta. 2. ’Z-njim sze vuêmar nezaklinyaj, Niti blazno nepreklinvaj ; Ar tak •/. Bòga ospotâvas, I szvët y. na grêh zapelâvas. 3. Nepriszégaj, nebogmêcsi; Ar je ru’zen grêh v-toj rêcsi: Ona •/. csloveka oszkruni, Ino •/. z-hiidò-bov napuni. 4. Mir daj düsi protivnika; Arje velika nyé dika: Iszkra •/. bo’zansztva je ona, I zrok •/. vecsuoga zakona. 5. Nigdar vrâ’zega iména Jezik tvoj naj neszpo-mina: Zla rob •/. je, znâs, pôsztao i on, Zato-/, je vzéo grozen szvoj Ion. 6. Né! — negócsi: ,$riim naj vddri!“ Ne’zeli tò niksoj sztvàri. Sto zna •/. koga on pokoszi? — Ar vszêm •/. kumesz glave viszi. 7. Niksa rêcs gnila i puszta Ti nigdar nepridi v-vuszta: Csiszto y. bojdi tvoje szrdcze, Csiszta V. rêcs, kak bo’ze szuncze. 8. Rêcs tvoja „tak!“ ali „ne!“ boj: Tò ti véli szam Jezus tvoj; Ar vsze */., ka je zvona toga, Zhâ-ja V. z-nâgiba hüdoga. 9. Ynôgo guiiszno priszégaiiyn, 1 ueszmerno pre- j klinyanye, Vcsini •/. tebé ueveriioga, I vszêm •/. lüdém odûraoga. 10. Ra pa tam, na velki déu on, Gda vzéti mas pravicze Ion? — Bo’zi •/• szrd te tak pihne ta, Kak sze 7. pleva tâvneszti zna. — 11. Goszpodue! ti, szodecz szvéti, V-koga rècsi nega szméti, Zcsiszti */. od zla moja vuszta, Da ji'/, nerû’zni rècs puszta. 12. Csi bi mi jezik szfaliti Ino tebé steo tajiti; Bole •/. mi je zanëmiti, Kak gda */. blazno govoriti. Vüpaxen v-Bogi. Nòta: Ah!—ka bom jasz, yrêsnik csinio? Q9W r^oszpodne! vu kom, zvon tébe, Bi sze ÄÖ# • J niogao vüpati, I mir dušni iszkati? —Pri tebi, oh vernoszt nébe, Mi szvéti tròsta szuncze, Za tü’zuo moje szrdcze. 2. Oh ocsa ! tvoje Jübézni Ti nam nigdar nevtajis, Csi sze gli vcsâszi niiidis: Ti szi vrâcs vszê ran bo- . lezni, Szteber szrdcz czagajôcsi, I v-szkuzaj plava-jocsi. ^ 3. Velikoszt tvoje dobrote Nêba, zemla csiiduje; Ar sze v-nyê vsze raduje: Yôvlejés na vsze szirôte Ti szvéti blagoszlov tvoj V-vbôgoj sztâvi nyihovoj. 4. Kakoli szi me doszégne, — Csi li vu tvojem sztrâhi Potujem eti v-prahi,—Vu dvojuoszt me nepo-tégne; Ar vu vszâkom vremeni Szi ti variväcs meni. 5. Ka prineszé déu ütrâsnyi, Tô nemrem naprê znati, Ni nescsem szpitâvati; Li na tébe, oh vise-snyi, Vr’zem z-vüpanyem pogléd; Ar szi ti z-menom povszéd. 6. Blagoszlov tvoj vödeliti Onim, ké te’zi’zaloszt, Je tvojo csiszta radoszt: Zâto sze szmêm veszeliti I jasz sz-tebom, ocsa moj, Csi szem pokoren szin tvoj. î. Krêpimetak, ocsamili, Z-duhom v-tvojoj bojazni, I v-detinszkoj viipazui; Naj vu tvojem vernom krili Naidem v-nôcsi vihéra ’Zelen pocsinek mira. Nòta : Jezusa» neodpüszlim. a9û 17"i v-goszpodni pobo’zi Szrdcza szvojega vüpanye, On, kak veren szin bo’zi, Pri nyem naide szkiiz vtisanye, V-nyem, kak ocsi, nez-dvoji, Pod kaksté kri’zom sztojx. 2. Bôg, ki je sztvôro te szvêt, 1 vsza zdr’zâva, i hrâni, Vszêm dava mir i poszvêt, Vsza zakriva ino brani; On je v-vszakoj te’zkôcsi Vernim szvojim k-pomocsi. 3. On, ki je vszamogocsi, Ivsza, vsza zna dopri neszti,Zna i vii sorsa noesi Szlâpov szilo tak podnesz-ti, Da po szkuzaj ’zaloszti Žide szuneze radoszti. 4. On, kak csiszta lübézen, I oesa dobrotivnoszti, Rad zvraesi ran bolezen Z-dêsznov vecsne szmileno-szti; Ar je on vszê rôni vrâcs, I vszê verni vari-vacs. 5 On je moder, i tak zna, Kaje komi hasznovito, I, csi nam szkùz pehar da, Tak szkiiszimo sztano-vito, Kâ je i ete pehâr Ocsinszke lübézni dar. — 6. Csi me tak 'zaloszt tere, I pomôcs bo’za sze miidi; Neodsztopim od vere, Stera me sz-têm tims-tom budi, Ka sze mi po szkiiz noesi Pâ dén mira pre-pòcs. 7. I teda osztâne Bòg Szteber mojega vüpanya, Gda mi v-dòli szmrtni môk Nenaide szrdcze vtisa-nya, I gda po temnoj poti Szôdbi mam idti proti. 8. Na nyega tak, kak ocso, Zavüpam sors i ’zi- 13 tek moj; On mi vtisa te’zkôcso, I szrdczi podeli mir szvoj: Ar csi sze n y ega bojim, ’Z-nyim povszéd i ro, Nyegov dâr i nevola. On me ednòk Ž-szkuz ino môk Znâ pâ oszloboditi:*V-nyem tak nemam dvojiti. 2. Ka Bôg csini, vsze je dobro: On me nevkani te szvêt sürôki Je vu ny ego voj rôki. 3. Ka Bôg csini, vsze je dobro: On je moje vü-panye; Znâ, ka mi szlü’zi na dobro, 1 szrdczi na vtisanye. Vu radoszti l’zaloszti Je li on moj voditel, 1 mili bâtrivitek 4, Ka Bôg csini, vsze je dobro: Nemam sze tak szkvariti; Âr mi on vôzravna môdro, Ka dusi ma haszniti: Y-nyegvom krili Jasz na czili Tihi sztânek naidtimam, Csi ga, kak dête, bôgam. 5. Ka Bôg csini, vsze je dobro: On, on je moj varitel. On, ki me je ua szvêt sztvôro, Bode i moj branitei: Protivna môcs, 1 szmrtna nôcs Nema škodili meni V-szkrâdnyem mojem vrêmeni. — 6, Ka Bôg csini, vsze je dobro: On je moj veren ocsa, I vsza mi vrué na dobro Nyegva vecsna milos-csa. Nyemi ’zivém, 1, csi merjém, Pri nyem mam zvelicsanye: Tô je moje vüpanye! — nyegva vola. Nyegvo ravnanye je môd- nigdar; Âr kak obecsa vsze dobro, Tak i podeli vszigdar. ’Z-nyim obsztojfm, Csinedvojim; Àr vesz Nota: Kris%tus mi je moj ’zilek. 3. Rècs tvoja nam tak veli: „Mili oc sa je Bog, 1 venie razveš zeli, Na czili szhiiz i m6k!u 4. „ Vrzte vszo szkrb na nyega, Vi, ke te'zi ’zaloszt; Csdkajte od visnyega Z-verov trôst i ra-doszt/“ — 5. Gotov szem sze szloniti Tak i jasz na nyega, I z-vüpauyem prosziti'Mir szrdcza mojega. 6. Csi gli nyegve mòdroszti Neprevidim povszéd, Dönok vr’zem v-radoszti Na nébo moj pogléd. 7. Vsza, stera mi vözravna On v-vecsnoj szkrov-uoszti, Kak k-blâ’zensztvi pripravna, Yzemem v-mirovnoszti. 8. Znam, kà mi duévov moji Bremen zlehkoti Bòg, Hlad da vrélomi znoji, 1 konecz jaji môk. 9. 1, - csi szem tii v-vernoszti Zbojüvao vere boj, Tam v-bla zenoj vecsnoszti Mi vödä najem moj. 10. Tani bom pravê szpoznâvao Bo’zausztva szkrovnoszti, 1 zahvalno zvisâvao Pot visue szkrb-noszti. Nòta: Y-tebi szc viipam, ok Bog, vu vssem. au "VTredno sze viipam v-tebi, oh Bog! Arszi ti moje dike rog: Od tébe je’zitek moj. Kri’z i ’zaloszt, Mir i radoszt, Dober, laidi sors — je dar tvoj» 2. Ti szi tim tvojim né protiven ; Ar szi nyi Bog milofiztiven. — I moj haszek glédas ti: Vidis i znaš, Ka komi das. Modre szo vsze tvoje poti. 3. Haszni meni i britko vrasztvo. Tak szirmastvo, kak bogâtsztvo, Je dar tvoje lübézni V-tvojemkrili JMi na pzili Vtisas ran moji bolezni. — 4. Diisa moja! v-dnévi ’zaloszti Ne vez; szküz briikoszti : Bliizi je sorsa goszpôd; On vrâcs, I varivâcs : ’Z-nyim szrecsno szk jo pôt. 5. Ah! — kelkokrat szem szkuzen pogléd Vrgao na nebésza povszéd, Gde szem sztano i hodo! — Ali ti, Bôg, Szi me pâ z-môk 1 szkiiz csüdno oszlôbodo. 6 Gda szem v-nevoli pomenkâvao, I sz-placsnim glaszom zdühâvaoZa pomôcs k-lebi, ocsi; Mira szun-czi Szi mi v-szrdczi Dao zidti vu temnoj noesi. 7. Keliko vaudrarov nedü’zni Je dvojilo v-dnévi tû’zni, Bòg, vu tvojoj pomoesi! —1 ti prideš I njim zbrišeš Nevedocsvsze szkuze z-desi. — 8. Verne duše! ka szte szkuszile, Gda szte gôsz-tokrât viszile Vu ’zitka negvüsnoszti?—Jeli je Bôg Nê bio i v-môk Noesi vam Bôg lübézuoszti? — 9. Na njega sze tak szloni, szrdcze! ’Z njim ti zide mira szuneze, V-kaksté vihérnoj noesi; 1 v-szmrtni môk Szili de Bôg, Tvoj pasztér, tebi nazôcsi. ATa znano nòto. aio Ht digni gori ocsi tvoje Na nebésza, szrdcze moje! Zovi goszpodua dén i nocs V-ne-vôli tvojoj na pomôcs. 2. On ti zravna Ivoje poti, Csi szi njemi prav verno ti; Dolivzeme sz-tébe kri’z tvoj, Ino ti daruje pokoj. 3. Vsze dobro od njega zhâja, I trôst sze pri njem nahaja, Ki uébo, zemlo zdr’zâva, 1 vszêm ’zitek i mir dava. — 4. Verno lüdsztvo! Bôg te vidi, Vu dnévi dobri i budi; V-nocsi, vu due sz-tebom hodi, 1 tebé, kak ocsa, vodi. 5. Od velike dreszélnoszti, I düsne pogübelnoszti Te on varje milosztivno, Csi szi njemi né protivno. 6. Szuncza velika vrocsina, ’Zime mraz, leta toplina Ti je nê k-pogübelnoszti, V-rôki bo’ze szmile-noszii. 7. Vüpaj sze tak v-Bôgi sztâlno, I uehodi pred nyim jâlno,Csmi sze v-vszâkoj te’zkôcsi Yrêdno nye-gore pomôcsi. — 8. Ti âlduj nasz, szmileni Bôg, I obari nasz vecs-ni môk; Krêpi nasz v-veri, v-vüpanyi, I daj nam tâl v-zvelicsanyi. * Nòta: Ka Bog csini, vsze je dobro. aio l\Ta ®ôga, na m°j ta,,acs> Czimpramjasz szrecso mojo; On,kak szmileni varivâcs, Szkrb ma na deczo szvojo: On i meni, Vu vrêmeni Pripravnom, vôodlôcsi, Ka szlisi k-potrebôcsi. 2. On ’ze ôzdalecs previdi, Kameni haszniti ma, I sors dober, ali hudi Tak modro pelati znâ, Da na czili Jasz veszéli, Tak zajaj, kak zaradoszt, Di-csim nyegovo modroszt. 3. Z-velikov szrecsov lâdati, l’z-nyôv trêzno ’zi-veti, Je ’zmetnêse, kak sztrâdati, I kaksté kri’z trpeti. — Bo'za vola Je nevola, 1 szteber pobo’zno -szti, Kincs pa, csrv nedü’znoszti. 4. V-szmrti vsza ’zaloszt talêhne, I pobo’znost ob-sztoji; Vsza dika zemlé povèhne, I zia mânyi rob zdvoji. — Oh neszrecsen, Ki kincs vecsen Iszcse v-dobrôtaj marni, Kak diïsi, teli kvarni! — 5. Bòg csloveki tô vszigdar dâ, Ka nyemi je potrebno. Jeli tak on grajati ma Poti bo’ze nevredno? — Ki je sztâlen, I zahvalen, On sz i i vu nevoli Po-csiné v-bo’zoj voli. — 6. V-tebi tak, veren ocsa moj, V-tebi sze scsém vupati. Kagodi mi gda tanacs tvoj Ma eti vözravnati, Vsze pretrpim; Àr tak dr’zim, Kà, ki v-tebi ned-voji, V-’zitki, v-szmrti obsztoji. Molitev k-Bôgi. Nòta: Oh vekivecsne mi/oscse. gii 13 òg! véksa je tvoja zmo’znoszt Od vsze ™ viszine nébe ; Zato sze vboga pobo’znoszt Z-verov szloni uà tébe. Molim sze ijasz, ocsamoj, Tebi v-potrêbi râzlocsnoj: Poszluhni me z-miloszti. 2. Neproszim te ni bogâtsztva, Niti dobrôt ze-melszki; Ar Apdâjo dusi vrâsztva, Niti radoszt ne-beszki: Daj mi pamet preszvetseno, Szrdcze tebi poszvetseno, 1 vu vszem zadovolno. 3. Ne’zelêm glâsza velkoga, Ni précziinbe pro-sziti; Li kincs iména lêpoga Mi nedaj kak zgübiti, Da pred tebom, i mojimi Bratmi, tebi vugodnimi Hvalo i postenyé mam. 4. Né mi je za dògi ’zitek, V-sterom nega vrêd-noszti; Boj szi be’zâj moj bar hipek, Li zdr’zi me v-vernoszti, Da tebé naj neođvr’zem, Ino k-szvêti ne-privr’zem, Rak rob gnuszne marnoszti. 5. Ti grêsnikov neposzliïhries, Ki szo ti nepokorni, 1 vsze, vsze od szébe szuhnes, Ki szo v-hudom okorni. — Ocsiszti me tak, ocsa moj, Naj pred bo-’zanszki sztolecz tvoj Csiszti sztôpim, gda molim. Nòta: Bld’zen boj Kriszlu*, loga. O J K ydühâvaj csesztô, oh krsztsenik, k-Bôgi, ^ * V-dûse i téla potrebôcsaj vnôgi: Hasz- novita csészt je, nyega moliti, I nêdvojiti. 2. Moli sze Bògi vu szrdcza prosztôcsi, Y-diiha vrêloszti, i’zitka esisztôcsi; Àr nyemi uikse préczim-be nêtr’bê: On szrdcze ’zelê. 3. Moli sze nyemi vu dnévi radoszti, Naj te obar-je od vszâke nôroszti; 1 proszi ga trôst, gda nevolo trpiš, Da sze obdr’zis. 4. Kakoli dobra ti je dao v’zivati, Setüj ga za vsze z-szrdcza zvisâvati; Nyemi, ki ti je vtâlao blagosz-lov szvoj, Alduj ’zitek tvoj. 5. Moli sze csesztô vu tihoj szamnoszti: Szlisa on tebé i v-kmicsnoj szkrovnoszti, Ino te z-dârmi milos-cse obdeli, I razveszeli. 6. Ali i v-czérkev gedrno hoditi, I sz-pobo’zuoszt-jov sze i tam moliti, Ti je szvéta csészt, —kak drugi büdjëuje Na tô csinêuye. 7. Moli sze za czvêt szrecse drügi ludi, Ali szo dobri k-tebi, ali hudi: Liki ti Jezus szam zapovedäva, 1 példo dava. 8. Moli sze csesztô, i premecsi v-dubi, Jeli szi v-iiikom k-dobromi né tulli: Tak sze molitev tvoja obdaruje, I koronüje. Na sndno nòlo. 24-6 Oh °h m‘li Bog! Ti vretina vszé do-f brot, Ki szi vecsna miloszt, 1 ocsa vbô-gi szirôt: Daj mi zdravo telo, 1 vu taksem teli Csisz-to volo, diiso, Ino râzum zrêli. 2. Daj, da verno szpunim Csészt mojega pozvânya, Kak vrêli szlü’zbenik Tvojega dugovânya: Szkon-csati mi daj vsze V-pripravnom vrêmeni, Da blagosz-Jov v’zivam Po te’zkom bremeni. 3. Naj vu govorênyi Sztâlen bodem i csiszti, I vu mojem gucsi Sze varjeni rècsi piis/.ti; Csi mi je gda poleg Csészti govoriti, Nedaj mi od tvoje Pravde odsztôpiti. 4. Csi me kakgodi kri z Ino ’zaloszt dohaja, Pri tebi mi szrdcze Naj ’zelen trôst nahaja; Csi mi pa zemelszko Radoszt scsés gda dati, Vesi me szamrnyo z-môdrim Razumom v’zivati. 5. Daj mi z Arszemi liidmi V-lépom miri ’ziveti, Pri praviesnoj liodbi Vu vszem blagoszlov meti, Protiv- uike mojeZ^dobrim obladati,! pred tebom, szođczom, Tihi mir lèdati. 6, Csi mi na tom szvêti Scsés lëta povnô’zati, I dûgoga czila Sze mi dâs docsakaji; Vari me vszega zla, Da moje sztaroszti Szêre vlaszé noszim Sz-pos-tenyom, v-môdroszti. 7. Daj mi v-prâvoj veri Dokoncsati moj ’zitek, I pri tebi naidti Dike ’zelen prebitek: Teli mi daj meszto K-pokopi pošteno, I zbü'di je ednôkZ groba odicseno. Nòta: Oh ’zitka ino szmrti goszpôd! a m m IT'-tebî, vecsni diih, pozdignoti Szrdcze, ino •-**- zdühâvati, Miszli dûse k-tebi nagnoti, I grêhe ti vadlüvati, — Tô je nasa szvéta dü’znoszt, I zvelicsana pobo’znoszt. 2. I, kak bi mogao vü'hki bidti I jasz v-tak szvé-toj dü’zuoszti? —Kak te nebi steo rad diesiti Za dare dobrotivnoszti?—Vêm mi ti telko dobra dâs, I na méne verno szkrb mas! — 3. Medtêm,gda pred tébe poIo’zimSzrdcza mojega ’zelêuye, I, gda sze ti vu szkuzaj tô’zim, Ali vadlu-jem vgresênye; Vari me od szkazlivoszti, I brbrav-ne reeslivoszti. 4. Nê! — nedaj mi nika’zeìeti, Ka mi ti prepo-vedâvas, Ni driïgim liidém na kvâr treti, Proti pravdi, kô mi dävas: Zavr’zes ti molitvare, Ki bratom ’zelêjo kvâre. 5. Csi blago, ali radoszt proszim, Daj, da pred vszern zesisztim szrdcze, I vu vszem vugoden szâd noszim, Sz-kêm sze naj szvëtim, kak szuneze, Nasz-ledujem zadovolnoszt, I szka’ziijem dobrovolnoszt. . 6. Csi plaesno zdühâvam v-nevôli, Za milosese tvo-.je pomôcs, Da ti glâsz moj bode po voli, Daj mi k-trplënyi visno môcs; Tak szi szrdcze v-szkuzaj vto-lim,.I sz-tebom sze zadovolim. T. Tak de i tebi prosnya moja Prijétna, düh vsze lübézni, I zvràçsi me miloscsa tvoja, Vu kaksté szrd-cza bolezni; Àr mi v-szkuzaj dà trplivoszt, V-ra-doszti pa mertücslivoszt. Nota: Ka Bog csim, vsze je dobro. aio pisi jasz lubim Boga mojga; On mené ne-osztâvi, Nitiblagoszlova szvojgaNev-taji mojoj sztàvi : Âr me rad ma, I vsze mi dà, Ka mi tèli i diïsi K-haszki i miri szlisi, 2» Csi rêcs Jezusa rad csujem, I pravo vero zdr-’zim Dù’znoszt pozvànya postùjem, I kri’z mirovno trpim ; Tak v-radoszti, Kak v-’zaloszti Sze trôstam z-Bôgom mojim , Kak dete z-ocsom szvojim, 3, Zato, kakoli prosziti Mam v-Jezusa imèni; Bòg mi vsze scsé podeliti, Kak oesa moj lübléni: V potrebôcsil te’zkôcsi Mi szuncze mira zbudi, Csi sze gli vcsàszi mudi. 4, Gvüsno sze szlonim na nyega I v-szmrti tem-noj noesi ; ’Znyim sze mi dnéva visnyega Zorjav-diki prepôcsi : Eti v-prâhi, 1 tam v-tràlii Nemrtel-nogaszuncza, Je on trôst mojga szrdcza. — 5, Za’zgi tak , goszpodne, v-meni Iszkro lübéz-ni tvoje, Da te vu vszàkom vrêmeni Prav cseszti szrdcze moje ; Tak naj ’zivém, Da, gda merjém, V-tvojem krili, ocsa moj, Naidem vekvecsni pokoj. Nota: OA goszpodne, ti nas veren. JJlà’zeni Bôg! csi k-tebi zdignem glàsz moj, I àldùjem ti v-molitvi pobo’znoj; Kaksi dobrot mi bode vretina, Eta sz v é ta szrdcza prvotina! 2. Po molitvi sze za’zgém na pobo’znoszt; Ponyê.' z-duse odurim grešno rû’znoszt: Ona, ona me büdi v-pozvânyi, Naj nebodem vu dù’znoszti mànyi. 3, ’Z-nyé vretine mi sztàcse blagoszìov tvoj, Düsna radoszt, vi'sni mir, trôst, i pokoj; Lipo nyê sze nagnem od zemelszki, Na’zelênye ti vecs-iii nebeszki, 4. V-nyê mi szvêti trâk bôgabojaznoszti, I szi-novne isztinszke vüpaznoszti; V-nyê obcsutim mojo plemenitoszt, Ino diise pred Bôgom velikoszt. 5. Po nyê liibirn tebé, Bôg, vise vszega, I bli’z-i))rega tak, kak brata mojega; V-nyê sze nagne szrdcze k-protivniki, Kak tô vidim v-bo’zem liibez-niki. 6. Molitev mi obé’ze rane szrdcza, I da zidti v-nyem trahi mira szuncza, Gdapod krfzom czaga-jôcsi sztojim, I vu britki szkuz povodni dvojim. 7. Molitev mi da nagib na poniznoszt, Csi me szvetla szrecsa vabi na gizdoszt ; Ona mi je szteber nedù’zuoszti Y-szküsâvanyi, proti vszoj rû’znoszti. 8. Molitev me krepi vu szkrädnyem boji, Vu sterom mi hlad dâ szmrtnomi znoji; Ona mi tü znê-ti trâk vüpanya, I tam kâ’ze ôrok zvelicsanya, — 9. Jezus! i ti szi csesztô k-ocsi molo, 1 z-molit-vov szi duso v-mantraj tolo; ’Znyôv szi velki be-’zâj tvoj dokoucsao, 1 tak sz-példov nyô vernim po-râcsao. 10. Dajtak, daijasz v-molitvi pobo’znoj Csesztô, kak ti, pozdignem k-Bôgi duh moj ; I tak mi nyé szvéta prvotina Eti i tam boj mira vretina. Nota: Oh mojvi dvê okê. O ftori sze pozdigni, oh moje szrdcze, k-* ** * Bôgi, 1 zgucsâvaj szi ’z-nyim od tvoji nevôl vnôgi. K-nyemi sze ponižno vszigdar pribli-’zâvaj,, 1 z-vüpanyem zdühâvaj. 2. Tô’zelê od tébeon, i toga je vreden; Arje on uê bolvan, ni kêp od csrvôv zêden, Nego tvoj sztvoritel, ocsa, i varivâcs, i ran düse tvoje vrâcs. 3. Zato ga ti uigđar v-niksem kepi uemoli, Niti szi kaksega szvétcza natônezvoli; Arslimaniszvét-czi nevêjo za tébe, Nego li szam Bôg iiébe. 4. Ni k nyemi po drugi tolmâcsi neprihâjaj, Niti sze vu niksoj rêcsi ’z-nyim nepogâjaj: Vis, Krisz-tiis szam tak vsze zové : „hodte k-meni, Vi, ki szte obté zeni!“ 5. Bôg je diih, i v-duhi sze scsé i vu isztini Odev-szê moliti, po szvétom szvojem sziui, Ni nedâ té szvoje csészti ou nikomi, Nedâ dike drugomi. 6. Kak ocsa telovni deczo szvojo rad csuje; Tak sze duh vszê dühôv nad vernimi szmiluje: Ali v-kom je z-rü’znim zlom vtepena diisa, Toga pros-nye ueszlisa, 7. Moli sze tak predvszém za grêhov odpüsztsa-nye; Szkrbi sze najbole za tvoje szpravicsanye: Tak ga z-’zivov verov vsza, vsza dobra proszi; On na tébe szkrb noszi, 8. Premiszli, kâ je on nébe i zémle goszpôd, I ’zelé od tébe csiszte razumnoszti pot : Nemeli tak brezi pâmeti, molécs , vkri’z, Nego pazi, ka gu-csis. 9. Ar, geto na tvojo prosnyo szam nemas pazke, Kakda szmés csakati molitvi ’zelne baszke? — Csi sze nerazmis szam, sto te ma razmiti? — Sto ti prosnyo szpuniti? — 10. Bôgi nepripisuj czila, niti vrémena : Csakaj nyegvo pomôcs, i lehkoto bremena; Csi sze gli mòdi on, nehényaj proszili: Veri, vsza mas dobiti. 11. Gda pride nyegova véra, ta odicsena, I nasz vise môcsi te’zi ’zükoszt bremena; Dà nam — ali ono, ka szmo ga proszili, Ali vecs — v-szlédnyoj szili. — — 12. Zato, szrdcze moje, vu tvojoj i blx’znyega Potrebôcsi proszi vsze dobro od visnyega : On, ki je lübézni ocsa, tebé szlisa, I ’zelênye ti vtisa. Nòia: Dober je nas Bog, porazmite. 0 K4 IZak decza z-nâgibom vüpazni K-rodite-* J * v lom szvojim prisztâplajo, I, za volo bôgabojazni, Od nyi dare lübézni vdâblajo; Tak mik-tebi, oh Bôg, prihajamo, Pri kom pomôcs i trôst nahajamo. 2. Ocsa nas, i vszê ludi ocsa! Vesi nasz, kâ szmo szi vszi bratje v-tebi, I kâ nasz vsze tvoja milosesa Z-lübézuoszti glâszom vabi k-szebi, Da sze vszi vu tebi veszelimo, I szvéto imetvoje esesz-timo. 3, Daj, da povszéd vgâja pravieza, Prava vera, 1 ’zilka pobo’znoszt, Veszne pa jâlnoszt i krivieza, Veszne blôda, i divja nezlo’znoszt. Vu tom sztoji, Bôg, tvoje krülevsztvo : Dajpridti vszêm, vszêm na tô blâ’zensztvo. 4, Nâgib nas je nesztanoviti; Ar kelkokrât v-do-brom pomenkâmo, Gda v-dugovâny nehasznoviti, I skodlivi blodno radoszt mémo! —Vu vszêm tak naj tvoja vola bode, Da sze mentujemo düsne skode. 5. Kakoli nam je pogübelno, Tô od nâsz li ti od vrnôti znâs, I, ka nam je zvelicsilelno, Tônam sz-tvoje milosese vsze rad das. Molimo sze ti tak, ocsa visnyi, Sz lišaj nasz: daj nam kruh vszdkde-nésnyi. 6, Odpüszti nam mise vyresênye; Stero da li tak csakati szmèmo, Cai i mi drugi presztoplénye Nyim z-szrdcza odpüsztiti ’zelêmo; Ti sztrêhi z nâsz nâ-klonoszt gizdoszti, Odürjâvanya, i szrdifoszti. 7. Szküszi nasz v-veri, i v-jâkoszti, Da ti vszed-m verni osztânemo; Vardeni nasz v-jaji, v-radosz- ti, Naj od tébe, Bóg, neodpâdnemo; Ali nevpelaj nasz v-szkiisüvanye, I blazni ludi zapelàvanye. 8. Od düsiioga i telovnoga Kvâra nasz vsze mi-Iosztivno brani; Oszlôbodi nasz odhüdoga, Ivé-szeli nasz vu nasem sztani: Vcsini eti sztâvo naso szrecsno, I tam daj vszêni dike radoszt vecsno. — 9. Vszo punoszt li ti v-obhtszti mâs, Goszpodne! dr je tvoje kràlevsztvo. Ka sto potrebuje, dobro znäs, 1 z-lübézni deliš vszêm blâ’zensztvo. — Tvoja, tvoja je dika i zmó’znoszt. Koronuj deczé tvoje pobo’znoszt! — Nòta: Veszéli dèn nam je zisao. a g a (Ad sterimao te szvèt sztoji, Bog! vsze, «U«1« jia y.jejjj nedvoji, Ide pred tébe v-vó-pazni, I zvišava te v-bojazni. 2. Szkrovno je tvoje csinênye, I vsze eslovecse zmislênyeJe zaman scsé prebroditi, Ali sze sz-te-bom boriti. 3. Od tébe vszi li tò znamo, Ka v rècsi szpisza-DO mamo, I vsza tadankov modria, Je — li blod-noszti noria. — 4. I jasz bi té odurjävao, Spotao ino zametavao, Kinacsi, kakjasz, verjejo, I té kincs szkrbno varjejo? — 5. Né! — nescsem ji odüriti, Nego sze za nyé moliti, Nyi szlobodscsino varvati, I’z-nyimi v-mi-ri vandrati. 6. Ali moje vadlüvânye, Kak najdragse dugovä-nye, Do koncza’zelêm zdr’zati, I, kak tvoj dar, postüvati, 7. Ti mi vari té kincs gviisui, Kak nébe blagosz-lov visni, Da mi on trâk vüpanya bô, Gda bom z-ete tiihine so. 8. Oh! — budi vsze protivnike I spotlivcze tvoje dike, Na pravo krsztsanszko modroszt, I ’z-nyé zhâjajôcso krotkosztT 9. 1 oni naj mirujejo, Ino vu vszem postiijejo Moje szvéto vadlüvânye, Kak bo’zansztva dugovânye. 10. Za nyega odicseui czvêt, Te naj moli z melloni vesz szvêt ; Da nyega szvéta isztina, Bô vszëm blâ’zensztva vretina. 11. Na lô daj vszëm kebzüvati, 1 v-jediuszlvi potüvati : Dokecs szin tvoj, kak vszê pasztér, Ysze pozdigne na vecsni mir! — Nòta: Gos'Zpodin Boy, neosztao ncisz. AKO ÿTa vsze ludi te molimo, I blagoszlov tvoj G****" ^proszimo; Arto, po vecsnom zâvezki Szam ti ’zelës diïh nebeszki, 2. Mi szmo szi vszi bratje v-tebi, I ti vsze po-zàvas k-szebi; Ysze tam ednok tvoje dike Vcsiuiti scsés orocsnike. 3. Vszëm szi âldüvao Jezusa, 1 pokâzao pòt vir-tusa, Vszëm vü’zgao poszvêt vüpanya, I dao zâlog zvelicsanya. 4. Hvalimo te, ocsasziròt, Za blagoszlov telki dobrôt, Sz-kêmi nasz vsze nadeljâvas, I v-dühi razveszeljâvas. 5. Oh! — bojdi i potomtoga Ocsa Jüdsztva uevol-noga: Blâgoszlâvlaj nyega sztâvo, Ze-vszêm, ka szpoznas za pravo. 6. Vsze pobo’zne krsztsenike, Kak szina tvojga vernike, Krëpi do koncza v-vernoszti, I odiosi tam v-vecsnoszti. T. Vsze pa v-blôdnoszli "zivocse, 1 vu grëhi pla-vàjôcse, Pelaj’z nyi tû’zne temnicze, Na poszvêt tvoje pravicze. 8. \-miri daj vszëm prebivati, 1 dare tvoje v’zi- Dü’znoszti pròti Bôgi. ‘ 207 vati, Vsza z-vrêlosztjov oprâvlali, Iv-dobromsze ponâvlati. 9. Daj, da vesz blagoszlov nébe, Kak rosza, sztacse od tébe, Na sztezo zdânyi narodov, I naj-kesznêsi porodov, 10. Oh ocsa! zdigni vsze sz-praha, Na szvet-loszt visnoga trâha, I odiosi nasz na czili V-tvojera lübeznivom krili. Peszem. Nòta : Szpórneni sze ti, oh grešni cslovek. O Ki Drizdigni cseszto, krsztsenik verni, Na * nebésza glâsz tvoj, I diesi modre poti bo’zaiisztva, Vu peszmi pobo’znoj, 2. Drago deio je, z-szrdcza vrêlosztjov Goszpod-Diszpêvati, 1, kak serezje zvelicsani diis, Nyemi âldüvati. 3. Ar duh vszê dühôv dopâdnenye ma Nâd tak-sim âldovom , 1 koronuje peszem vandrara Z-vnô-gim blagoszlovom. 4. Po nyê dâ zidti v-nyega râzumi Visnoj zorjeni-czi, I konecz vr’ze düsnoj szlepoti, Ino blöde kmi-czi, 5. Po nyê ga krepi v lübézni szvetsztva, I bôga-bojazni, Po nyê ga zbüdi lia csiszti nagib Delinsz-ke vüpazni. 6. Peszmi mili glâsz, kakbal’zam, tecsé Y-ora-nyeno szrdcze, I razvëszeli vernim dni placsa, Kak îiocsni mrak szuncze. 7. Nyé glâsz hladi na liczi vandrara Znoj szmrt-uoga boja, I szprevodi ga vu krilo groba, Na sztâ-nek pokoja. 8. Ona zbudi v-iiyem nemrtelnoszti Blä’zeno csii-tênye, Zdigne ga sz-prâha, na csüd bo’zansztva, I dike vidênye. 9* V-pobo’zni prsz^j ona nêti trak Vere i viipa-nya, I vernim dii'sam preszvêti sztezo K-czili zve-licsanya. 10. Zdigni tak csesztò, zdigni krsztsenik, Na nebésza glâsz tvoj ! — Szpëvaj ! —i peszem tvoja ti vecsni Dobrot vretina boj! — Nota: Obudi sze, oh me szrdcze! OKK VTecsni duh! kak vugodno je, Tebi v-pra-'®*^t** hi szpêvati,I velikoszt dike tvoje Glas/,-no nazvesztsâvati! — Ti, ki té âldov rad nias, Vernim blagoszlov tvoj dâs, Gda te v-bla’zenoj szvetloszti Csesztijo v-szrdcza vrêloszti. 2. 1 mi, vu düha jediusztvi Sze zdâradüvajôcsi, I, vpobo’zni dûs obcsinsztviTebi âldüvajôcsi, Szpê-vamo eti v-prâhi, Gledécs te v-dike trahi, V-kom te zvišava viszina, I moli zemlé tühina. 3. Szlisaj, ocsa, dobrovolno Deczé tvoje szpêva-nye, I, csi je gli nepopolno Vuszt nasi zvisâvanye, Naj bô tebi vugodno, Nam pa tnk szâdarodno, Da puuoszt vekveesni dobrôt Sztäcse po nyem na naso pot. 4. Tam na popolnoszti szvêti, Mo ti pravê szpê-vali; Ar mo vu vecsnom poszvêli Velkoszt tvojo glé-dali: Lêhne tam mârnoszti mrâk, Žide nemrtelen trak, Duh nas de z-dikov obvzéti, Himnuspa csisz-ti i szvéti. Zvisâvanye Bòga. Na lasztivno nòlo. O Ä*° bi te nehvàio, goszpodne, duh veki-vecsni! Pred koga sztolczom sze jezero jezér dus szrecsni Nauizi, szpèvajôcs v-radoszti, Moli tebé sztojécs v-szvetloszti, I âlduje tvojoj vel- koszti. Naj te pozna vesz rod prisesztnoszti: Da sze nezä-bijo Tsze sztotine Nigdar sz-tébe, vsze dobrot vre-tine. h \a laszlimo nòto. bi nehvàio goszpodna Z veszélimi &u(j» peszmami, Geto me on od dna do dna Veszeli z-dobrotami? ! — On, kak blagoszlova ocsa, Lübi szvoje sztvorjênye I vsze nyegvo csinênye, Je — lübézen, imiloscsa: Csi vsze, vsze drugo vtaji, Nyegva vernoszt obsztojt. „ 2. Kak ori z-szvojmi perôtami Mlade szvoje ode- va; Tak on z-’zitka dobrotami Lüdsztvo szvoje ob-lèva. — Prvle, kak bi sze poprijao, Prvle, kak szem sztvorjeni, Je vu diki i meni Träk miloscse nyegve szijao: On, on je i zdà moj vräcs, Hraiiitel i variväcs. . 3. I gda bi szvêt vu velikoj Pokvarjeiioszti le’zao, Sto ga je v pogübeli toj Sz-tak csödnim taloni zdr-’zao? — Bog, Bog posle szvojga sziua, Kak ’zitka voditela, I oszloboditela Od kastige nyega bina, Ki vszeni kâ’ze pot szvetsztva, 1 szprävla sztan bla-’zensztva. 4. Neniha on duse moje Vesznoti vu dvojnoszti, Nego jo z-miloszti szvoje Zdigne z-nòcsi blòdnoszti ; Vu’zgé mi na temnoj poti Poszvêt bo’zanszke rêcsi, Pri stere visnoj szvêcsi Pela mené czili pròti: I, ka me ma sztrasiti, Csi me on scsé briniti? — 5. On je zemlo obdani vao Z-vszêmi potreboesami, Z-blagoszlovom koronüvao, I osznà’zo z-rô’zaini: Szilje, trava, drevje, sztvâri, Telka csüda viszi-ne, .1 kincsi globocsine, — Vrsza szo nyegve rôke diri: On je ’zitka zdr ziter^J radoszti daritel. 6! Kak ocsa szina szvojega Pod trdni bics podvr-’ze, Ali zito döuok nyega Z-szrdcza czelô uevr’ze; ^ 14 * Tak i Bog nas milosztiven, Csi gli gda koga kara, Ne’zelê nyemi kvâra: Ar je oesa dobrotiven, Ki vszêm scsé szpravicsauye, Szrecso i zvelicsanye. 7. Zuam i verjem sztanovito, Kâ, kagodi mi on dâ, Ysze tô mi je hasznovito, Vsze vecsne dike czil ma. Kak po zimi lepo vremen I szprotolètje pride ; Tak meni radoszt zide, Gda on z-méne vzeme bremen: I, csi bi vsze, vsze zgubo, Bôg de me veke hibo. — 8. Zvisâvam te tak vu prâhi, Ocsa dobrotivnosz-ti ! — Vodi me szam v-tvojem sztrâhi, Po sztezi po-niznoszti, Naj szpoznam nicsesztnoszt mojo, I za tak csfldno vernoszt, Ino ocsinszko szkrbnoszt, Mo-lécs dicsim miloszt tvojo, Eti v-telovnom ’zitki, I tam v-vecsnom prebitki. Nòta: Ah! — Ara botri jas% grèsnik csinio ? O hek moj , ivsze, sz-kém ladani, Zha- G*9**9 ja, ocsa, odtébe, —Vszeje blagosz-lov nébe; Escse i, csi gda ka sztradam, Mani za dar tvoj szpoznati, I tebi hvaló dati. 2. Duse moje szpodobnoszti, — Pamet, razum, csütênye, Szlobodcsina, mislênye, — Szo tvoje dobrotivnoszti Tak sztanoviti porok, I ocsiveszen szvedok. 3. Tak lêpi zräsz tela mojga, Tak odicsena szprâ-va, I tak vugodna sztava, —Vsze je dâr bo’zanszt-vatvojga: Vu vszem tebé szpoznâvam, I z-radoszt-jov zvisâvam. 4. Prvle, kak szem te za ocso Mogao jasz, prah szpoznati, I znao imenuvati, Szem szkuszo tvojo miloscso. Vise moje vrêdnoszti, Vu nyé csüdnoj velkoszti. 5. Prvle, kak szem sze poprijao Vu matere ulro-bi, Gde szem le’zao, kak v-grobi, — Prvle mi je 7 Dü'znoszti pròti Bôgi. 213 ' z-dikov szijao Trâk Iübéznoszti tvoje, Na pot bivosz-ti moje. 6. V-gingavom detinsztvi mojem Szi ti bio moj varitei, I szmileni hranitel; Ti szi me, po duhi tvojem Vodécs, ’zitka môdroszt vcsio, I vu vszem dobrom krepio, 7. Ti szi pot mladoszti moje Korouüvao z-rô’zami, l’eitka radosztami; V-nyê szem v-szénczi rame tvoje Mocsno sztao v-szküsâvanyi, Proti zapelâvanyi. 8. Ti szi mi lehkôto bremen Mo’zke dü’znoszti moje, Na sztezi szlu’zbe tvoje ; Dao szi mi szêjati sze-men Mira lüdsztva tvojega, I postenyà mojega. 9. Na tébe sze szmêm szloniti V-szêroj mojoj szta-roszti, I uyé tü'znoj szlaboszti, Âr sz-tebom mam prenosziti Nyé veliko krhkocso, ’Zükoszt ino te’z-kôcso. 10. Ti me varjes v-szvetloj szrecsi Od szpadâja gizdoszti, I vodis v-poniznoszti; Ti szi mi v-kaksté neszrecsi Moosen szteber vüpanya, Ti porok zveli-csanya. 11. Sz-tebom, i na tvojoj dêsznoj Vandram po ’zitka poti CziJi mojemi pròti ; Sz-tebom mam po sztezi tesznoj Idti z-dôla mârnoszti Na veszélje vecs-zoszti. ’*♦ 12. Zâto te, vu prâhi klecsécs, Z višavam za vszo vernoszt, 1 tak szmileno szkrbnoszt; Zalo te, z-vü-panyem molécs, Proszim, oh ocsa, ti boj I potom varivâcs moj ! — Nota: Bojdi ditta i postenyé. a/«a Tjojdi csészt, hvâla i dika Ocsi dobrotiv-«OU % 5. Sto te more zvisâvat-i 1 za òlio lâbézeir, Râ szi gotov bio znašati Za nâsz szmrtno boiegen ? — Szam szebé szi âldüvao, Da bi vSzêm mir darüvao,-Zapecsato odküpleênyç., 1 zrok dao lia povrnênye. * 6. Ti szi kaksté grozen vdârecz Z-velkim duhom prenoszo, I, na szmrt idôcs, kak agnecz,- Ocso. -•> tvojega proszo, Naj nevtaji miloszti Ouim, ki vu blôdnoszti Neznajôcsi, ka csiiiijo, Tebé nedû’zno vmorijo. ì» 1, kak nevkleknyeua sztâlnoszt Je be’zaj tvoj sznâ’zila! — Zamau'te^je szvéta jâluoszt Na never-noszt vâbila: Csészt ocsé nebeszkoga, I mirlüd-sztva grêsnoga, Je bilo tvoje csinênye, I szrdcza tvojga’zelénye. « 8. Szredbeuik! ti me tvoj be’zâj Vesi pred ocs-mi dr’zali, I ’zitka tak lëpi tekaj Sztaluo naszledü-vati: Tvoje lübézui szunczi Daj zidti v-mojem szrd-czi, Da vsze mrtelne rad lübim, 1 tebi zahvalno szlu zim. Nòta: Verno lüds%lvo, 'diesi, hvali. — QW4 ÏZ'akse radoszti szi ti szpravitel, Oli Je-* i „„„ vecsni dobrot daritel! —Y-tebi zus, mam, dobro zijam, jasz ’zitek, I vecsnoszti bla’ze--, m prebitek. 2. Ti, oh veesuoga ocsé szvéli sziu! Szi na szé-be vzéo moj veliki bin : Grêh moj je bio tvoje man-tre zrok, Äldov pa tvoj mira mojga porok. 3. Gotov szi bio ti vsze pretrpeti, Da bi Ji jasz pâ mogao’ziveti, Pokoj tvoj, Jezus moj, v’zivati, 1 vu diti sz-tebom prebivati. 4. Kak te mam za tô.miloszt hvaliti, I nyt%veli-koszt vrêdno glâsziti? —Szlabo je, znam moje. szpêvanye, Nepopolno moje zvisâvanye. • *5. Zato ti na csészt szrdcze moje dam; Ar ti M jtfdov rad mas, dobro znam: Tebi boj ’zi’tek moj, poszvetsen, Da po tebi pridem na mir vecsen. 4- Duznoszti pròti szamomi szehi. Ssposnanye szamoga szebé. pp! Nota: Ki sze vu visnyem Bògi vüpa. ©W® IZ"» szem jasz? —daj mi, oh goszpodne, St 4 Ä»1V -p^ gôsztokrât prebroditi, Naj jâkosz-y ti poti vugodne Morem, kak moder, hoditi; Âr ki szam szebé nepozna, On ni prav ’ziveti nežna. 2. Ti szi mené na kêp fvoj sztvôro, Naj na diko ’zivém tebi, Oszlävim blôde sztezo nôro, I mir tvoj obcsutim v-szebi. —Oh! —vesi me, v-kom szem protiven Tebi, oesa dobrotiven! 3. Jasz sze krsztsenik imenujem. — Jeli szem tò po praviezi? — Jeli pot szvefsztva naszledujem, f nele’zim v-zla temniezi? — Jeli mi je liibeznik tvoj Vu vszem példa, i ’zitka voj? — 4. Ti, ki me znötra zvona brodiš Poleg vszazna-noszti tvoje, I mené po praviezi szôdis Poleg del i hodbe moje; Vesi me v-szvetloszti vandrati, I kêp tvoj szkrbno varvatuV. 5. Kakda bi sze znao on zbôgsati, Ki faling szvo-ji nevidi? —I, kakda sze ma zveliesati Rob blöde, i grêhov hudi? —Li môdroszt, i’zitka szvetsztvo Pela vu tvoje kralevsztvo. — 6. Daj mi tak hitro previditi, Ka za bin nad me-nom le’zi: Nedaj mi zla du’ze nosziti; Xr mi dušo grozno te’zi. Csi szem pa na dobroj poti; Nedaj sze mi ’z nyé vrnôti. 7. Odpri, goszpodne, oesi moje, I daj sze mi prav szpoznati. Oh! — nedaj mi milosese tvoje Vu i prav mm s.--. szlepoti zakoczkati, Po tvoje rècsi isztini Me pelaj k-’zitka vretini. 8. Tarn, na vsze popolnoszti szvéti, Gde mi lehne uôcs blòdnoszti, Tam sze mi vu ih'ki preszvêti Zorja visise zuanoszti: Tam bom vsze, vsze prav szpoznâvao, Ka szem tü zaman zbrodjâvao. Nota : Oh vekivecme miloscse. — h ti, ki szi düso mojo Z-râzumom obda-rüvao, Da bi tak jasz ua csészt tvojo Vu môdroszti potüvao, Bôg! daj mi csedno broditi, Ino tebi poszvetiti Vsze szpodobnoszti moje. 2. Znam, kà nika lasztivnoga Nemam na etom szvéti; Od tébe, milosztivnoga Szem vzéo vsza li k-poszvêti: Safar szem kincsa tvojega, I od pozvanja mojega Trden racsün mam dati. 3. Ti, gde neszêjas, ne’zeuyas, Ni ne’zelés vecs, kak das, Pravicsen bidli nehêuyas, I dâr tvoj v-ra-csûni mas: Ki szkriti ma talentom szvoj, 1 zaprâvla blagoszlov tvoj, Jaj tomi na dén szôdbe! — 4. Ki pa z-malim doszta csini, Na baszek lüdsztva tvôjga, Blagoszlâvla prâha szini, Pôleg pozvânya szvdjga; Kak iépa je toga hodba, I kak lehka bode szôdba Nyemi ua dén pravicze! — 5. Csi mi tak scsés podeliti, Bôg, doszta, ali malo; Vesi me ze vszêm tak tr’zili, I)a me nede man-tralo Vra’zeno szrdcze v-vecsnoszti Z-obcsütênyem neveruoszti.— Lehki boj tam raesun moj ! — Liibèzen szamoya szebé. Nota: Bojdi dika i postenyé. szam szebé; Ali nâgib té taksi boj, Da 15 vola je, ocsa moj, Naj jasz Mbim __„ L ' Al* f - -* L À.JÌ 1. Lnl Tl A îiezbanfujem tebé, Neoszkrunim pravde tvoje, Ni nevrazim diïse moje, Ni pravicze bli’znyega. 2. Poszvéti tak szrdcze moje Z-dühom tvoje bojazni, Naj ono blâ’zensztvo szvoje Y-tebi iszcse z-vüpazni; Da sze lubim, kak krsztsenik, I, kak pravde tvoje vernik, Odurim vszo kriviczo. 3. Marni dobrot po’zelénye Me od tëbe negeni, I na govenszko hotênye Szrdcza mojga ne’zeni: Nig-dar poleg példe hudi Naj neczimpram sz-kvarom ludi Lasztivue szrecse moje. 4. Ka sze pravicsno priprâvla, Nigdar nema vêh-uoti ; Ali ka sze jâlno szprâvla, V-meguenyi zna vesz-noti : Eden ’zukavecz krivicsni Jezero jezér pravics-ni Po’zré, i v-prâh zaklâcsi. 5. Kakda bi fak lû'bo szebé, Ki z-grêhom kincse szprâvla ? ! — Szodecz ! on zavr’ze tebé, I szam szebé zaprâvla. Z-drugi jâlno zczéczana krv, Je prave szrecse szmrten csrv, 1 vrefina preklétsztva. — 6. Nedaj mi tak z-mârnov dikov, Bog, szrdcza pokvarili, I na sztezo nevernikov Hotécs gda zavđa-riti: Pred ocsmi naj noszim tebé, I pravicsno lubim szebé, Gda czimpram szrecso mojo. 7. Csi me diisna vészt netò’zi, Niti szvêt nepotvâr-ja, Krivicza hodbe nerü’zi, I pokoja uevmârja; Csi sze tebi prav dopâduem: Bog, sz-tebom nigdar nesz-pâdnem. — Vecsna je szrecsa moja ! — 8. Bla zen, ki za marna szvetszka V ecsni dobrot neoda! On presztajocsa nebeszka Meszto nyi tam vzéti ma, Gde szpâdne szvëta krivicza, I odicsi sze pravicza, — Odicsi vszâka jäkoszt. Nota: Oh Boy, oh mili Boy! OjyJj Ppiszam, Bôg moj, té scsés, Naj szi jasz dobro ’zelêm; Ali krivicsno szi Szrecse iszkati neszmëm. Vodi tak szam szrdcza Mojega ’ze-lênye, Naj sze ti dopâdne V-tom moje hotênye. 2. Daj, da tebé, ocsa, Lubim jasz vise vszega, I v-nikom nevkanim Nigdar brata mojega: Tak, tak sze praviesno Lubim, i ne jâlno ; I tak szi priiszcseni ’Ze tü szrecso sz talno. 3. Nedaj mi märnoga Dobicska tak zgaiiyati, Kâ bi drugi szrecso Setüvao, podkopati; Nego me tak szuà’zi Z nagibom pravicze, Da pri marnoj szkrbi Necsiuim krivicze. 4. Ka bi mi hasznilo, Csi bi drugim v-kom škodo ? — Tebé bi odvrgao, I v-prepaszt mòk zablodo. —Li, ki glàsz tvoj bòga, Tü i tam obszloji; Ali te okoren Szpâdne ino zdvoji. 5. Niti sz toga sze mi Nedaj vecs szpozâbili, Ka je z-maruov dikov Nòroszt szrdcze trapiti; Är vsza zemlé radoszt, Kak szenya, tâlêluie, 1 ’z-nyòv j alni ludi Velkoszt, kakczvêt, veline. 6. Szrdcze moje sze tak Naj k-tebi pozdigâva, Dober boj bojuje, 1 za dikov zdüliâva,—Za dikov, kak-se je Oko nêvidilo, Ni mrtelno szrdcze Tü nëobcsiï-tilo. 7. Blä’zen, ki v-tò diko Z-vrèlim diihom setuje, 1 tebé, Bòg, vise, Kak marni szvët, postaje!—On sze lubi cseduo, I v’ziva tü pokoj, Tam pa prek groba ma Vekvecsen ó'rok szvoj. Modrost L Nòta: V-tebi sue viipam, oh Bop! ' * _ Ilaj mi, vecsni diih! prav szpoznati, I v-m szvetloszti preszanmati, V-kom sztoji prava modroszt; Naj tak ’zivém, Da, gda merjém, Pridem na nebeszko radoszt. 2. Tô, to je ta najprva modroszt, Csi v-recsi tvo- 15 * joj mani radoszt, I liibim nyé isztino, Stera meni Po vremeni Odpré vsze dike vretino. 3. Môdroszt je, szebé prav szpoznati, Imé bo’ze zvisâvati, Y-csészti verno hoditi, Grêli szpoznati, Objôkati, I na szvetsztva pot sztôpiti. 4. Môdroszt je, vero prav varvati, Szredbenika sze dr’zati, I od nyega sze vcsiti Nyegvo vernoszt, I-no vrêdnoszt Z-szrdczom i z-’zitkom csesztiti. 5. Môdroszt je, pot zla oduriti, V-’zitka szvetsztvi sze vršiti, Zavr’zii marno radoszt, Stere poszvêt Löhne, kak czvêt, 1 szprâvi vekvecsno’zaloszt. 6. Môdroszt je, vrêlo setüvati Miloscso bo’zo isz-kati, I ’z-nyé vônêszpâdnoti, Y-nyé szkoncsanyi, I ravnanyi Szi mirovno pocsiuôti. 7. Môdroszt je, tô prav premiszliti, Kâ nam je vszëm na szmrt idti, I ka je czil nas, vecsnoszt, Vu steroj nam Bôg, szodecz szam Vôzvâga nâjem za ver-noszt. — 8. 'Goszpodne! komi na toni szvêti Takse môd-roszti trâk szvêti; On je gvüseu blâ’zensztva. Oh! — ona boj ( meni voj, Na mir tvojega krälevsztva. Nòta: Kr inž-tus veli: hu dt e k-meni. Oyy f^si na etom temnom szvêti Nebi vauđrao pri poszvêti Vekivecsne isztine, Po groz-noj noesi bi hodo, I kak lehko bi zablodo Od blâ’zensztva vretine. 2. Kakda bi poznao jasz Bòga? — Kakda nyegva dela vnôga, Volo, ino ravnanye? — Kakda mojo ple-menitoszt, Dü'znoszti moje velikoszt, Czil, izren-delüvanye? — 3. Li po té isztine poti Vaudram jasz bâtrivno proti Yelikoj vekvecsnoszti; Li pri nyé visuoni poszvêti Vidim tam na bôgsem szvêti Nâjem sztälue ver-noszti. — 4. Bôg! daj mi tak eti v-prâhi Vandrati vu tvojem szträhi Pri poszvêti isztine; Nedaj mi v-kmiczi hoditi, i tak hotécs zabloditi Od blâ’zensztva vretiue. Varvanye od blôdnoszti. Nòta: Obitdi sze, oh me »%rdc%e! awû ptoszpodne! ti szi csloveka Sz-pâmetjov * * koronüvao, I nyemi od vek do veka Vis-no szvetloszt darövao, Naj, kak sztvorjênye modro, Previdi, ka je dobro, Da na csészt i diko tvojo Ravnati zna liodbo szvojo. 2. Ali—jaj! —kak vnêmar rü’zni On szvojo ple-menitoszt! — Ti vidiš sztan nyegov tù’zni, 1 nyegvo neszparaetnoszt. Nyegve niiszli, ’zelênye, Vera,’zi-tek, csinênye — Vsza, vsza szo puna blôdnoszti, I pogübelne bläznoszti. 3. Kak trdno on odurjäva ’Zitka visno isztino, 1 vu blôdnoszti ziszkâva Vsze môdroszti vretino! Tvoj poszvëtje noria; Li blâznikov modria, Pôt napravo ’zitka szvetsztvo, I obsztojécse blâ’zensztvo!---- 4. Jezere i dnesz klecsjjo Pred bolvanov oltarmi, 1 kre tébe nyé csesztjjo Z-nôre blôdnoszti darmi, Od nvi csâkajo pomôcs, Gda je szfrâsi groze nôcs, I, neznajôcs, kacsinijo, Tebé, ednoga, tajijo. 5. Ocsiveszna szo nyi dela Pred tebom, vszazna-jôcsi! — Kak bi ona vrédnoszt mela, Da szo nê z- bo’ze môcsi!-----Oni toti stimajo, Kâ tebé presti- majo, Geto nedû’zuoszt vmârjajo, I blâznoszt zagovarjajo! — — 6. Oh grozna szteza blôdnoszti! — Kak oduren je tvoj szäd! — Ti grob kopaš nedù’znoszti, I zla plodi zidaš grâd, Grüntas czérkvi bolvansztva Napla-csen rus krsztsansztva, Oszkrunis oltâre szvetsztva, I szêjas szemen preklétsztva. 7. Dêszna tvoja ogen vêja Na pobo’zne vernike; Ona spot i ’zûkoszt szêja Na vere mantrnike: Gde tvoj satan kraluje, Jaj nyega naszledûje, Grob po-’zéra tam narode, Grob vnôgi sztotin porode. — 8. Oh goszpodne! szmiliïj sze nam, 1 nedaj nam bloditi! — Daj vszêm odkiiplenim dušam V-tvojem sztrahi hoditi —Ycsi nasz pametüvati, I razum tak nüczati, Da nasz nisese, kak kmiezerob, Neszpâd-ne biódi na porob. Nòta: V tebi s%e viipam, oh Böy ! — O yû psi bi krivo zmislênye, vervao, Ali na sa-* tringe merkao; Bôg, tebé bi odA rgao : Zapelavczom, I szküsâvczom Bi sze vesz na porob vrgao. 2. Ti, ki na môdroszt vsze zbüdjavas, Liidi jâlne odurjâvas; Ar vnôgi jaj szêjajo, Gda neznanim Za-pelanim Pamet i szrdcze zmêsajo. • 3. Nedas ti ni diihi hudomi, Niti csloveki tühomi Nikse csüdne zmo’znoszti: Szleparia, 1 noria Sze meese z-znâuyem szkrovnoszti. 4. Ni dühôv, ki bi sze klatili, 1 tvoje liidsztvo sztrasili, Szi ti na szvèt nêsztvôro: Ti, tak moder, Ino dober, Kak bi sz-tëin csloveka noro? — 5. Ki verje ezomper, i bajilo, Iszcse vûvcza, i kadilo; Taji dobroto tvojo, Proti tebi, I szam szebi Gresécs vtâpla diiso szvojo. — 6. Oh blödnikov hudo zmislênye! —Ka za grunt ! ma vsze tô zdênye?—Vem zdrav razum v-nyem dvo- ' ji, I vu szvétoj Rêcsi bo’zoj Nindri szpiszauo nesz-toji. 7. Ta vervati je né krsztsansztvo, Nego li gnusz-no pogansztvo. — Vszi, vszi vero tajijo, Ki z-blôd-noszti V-toj blâzuoszti Le’zécs, vu Bògi dvojijo. — 8. Bog! daj, da odiirim vszo blôdnoszt, I naszle- dujem szpametnoszt, V-räzumi sze ponâvlam: Nacsi szi szam Tü kvär i szram, Prêk zvêzd pa vecsni jaj szprâvlam. Nòta: Jezusa neodpüsztim. OQA f'tslovek! z-grêsnim czaganyem Nezgrün-tavaj prisesztnoszti, Stero z-modrim czi-lanyem Bòg dr’zi v-vecsnoj szkrovnoszti : Nê! —ne-drcsi k-vüvczom ti Zvedavat sorsa poti. 2. Li od vszamogôcsega Csäkaj z-vüpanyem vsze dobro, Ki szam sorsa tvojega Tekâj znâ ravnati modro: Veri, vûvsztva odâvczi Szo jälni zapelavczi. 3. Gde sze ti csiido vidi, Znaj, tam dela szleparia, I zvodi te te hudi, Koga pôt je esalarla; Ar neznas, kaon esini, Gda kani blöde szini. — 4. Li, esi v-bo’zem sztvorjênyi Vidis csiida, — na ta kebziij, 1 vrâ’zemi hotênyi I môcsi ji nepripisiïj. Bòg ravna szvoj lêpi szvêt, Kak dike szvoje poszvêt. 5. Nesztrasi sze tak dühôv, Ki bi v-temnoszti blodili, Niti sze neboj vragov, Ki bi ti vu kom škodili: Nyi sztau je vekveesna nôcs; Är uyim je Jezus vzéo môcs. 6. Li norez vidi prikazen ; Li nyemi sze vszigdar ka zdi. Ki v-Bogi ma viipazen, Nyemi sze li zia nocs grozi: Àr ka sze bojati ma, Ki mòdro ’ziveti zna? — Î. Blôdnik je szam szebi vrag; Arje temna nyeg-va dusa, Stere sztâvo grèha mrak Od dna do dna vszigdar husa. — Ali ti v-isztiui sztoj, I tak povszéd szrdcsen boj* 8. Niti z-dnévmi nesatruj ; Ar szo oni vszi edna-ki: Ni na norcze nekebzuj, Ki bi ladali v-oblàki. V sza ta ravna ocsa tvoj ; Nyemi tak podani boj. 9. Znaš, kà li zbo’zni Iüdjé Vu eti iszesejo ’zivis. Z-szrdcza tak zavr’zi nyé, Csi je nezbôgsane vidis, I zdr’zi sze csisztoga Od nyi delà pusztoga. IO, Kakoli sze ti grozi Na vandranya temiioj poti, Z-ocsé volov sze godi, Kx te sz-tém na csednoszt poti; Nyegvo ravnanye mòdroTi vsze vrné na dobro. Poniznoszt. Nòta: Vii vtzdkom mojem djdnyi. 9Q4 T\iisa, tèlo, ikamam, Je tvoje, ocsa, tö znam, Ki szi mi’zitekdao; Vsze, ka mi liaszni duši, I k-tèla sznagi szlisi, Vsze to szi mi ti darüvao. 2. Csi sze resini ’zaloszti, Ali ’zivém v-radoszti, I csi postenyé mani; Csi szem vu kotrigaj zdrav, I deio mi tecsé prav: Za vsze li tebé zvisavam. 3. Csi tebé z-szrdcza liibim, I vu szvefsztvi ti szlu-’zim; Ti mi dâs k-tomi môcs; Tvoj glâsz mené zbüd-jâva, 1 duh tvoj povodjâva: Ti szi mi v-dobrom na pomôcs. — 4. Kak bi sze tak zgizdâvao, I vu tom neszpoznâ-vao Moje nevrêdnoszti? — Vém dobro vidim vu vszem, Kak nevreden szluga szem, Ocsa, tvoje szmilenoszti ! 5. Ka pa, csi vesz moj be’zâj , I dnévov moji tekaj Z-môdrosztjov zbrodjâvam, I telike szpadâje, Telke blodne sztopâje, Sz-potrtim szrdczoin szpoz-nâvam? 6. Csi premiszlim, kak cseszto Szem jasz hotécs prôlisô Szkvarjênya prepaszti, V-stero bi sze vesz vlono,DaszenebinaszlonoNaramotvoje miloszti? — 7. Oh ocsa! kak bi mogao, Kakda bi'te jasz,prah znao Vredno zvisâvati? — Li sereg dus blâ’zeni Je tebi, diih zviseni, Szpodoben diko szpêvati. — 8. Vesi me tak v-poniznoszti Tvoje dobrotivnoszti Velkoszt szpoznâvati, 1, za verno szkrb tvojo, Szrdcze i dušo mojo Ti na szvéti äldov dati. Nota : ’Živem jasa, tak reli troj Bôg. OQO "I/826? v kom sze veszeli duh moj, Vsze je, ocsa, blagoszlov tvoj : Ti, tiszimi vsze darüvao, I z-milosztjov koroniivao, Na radoszt szrdcza mojega, I csészt iména tvojega. 2. Ka bi bio jasz brezi tébe, Nezgrüntana ver-noszt uébe! 1 ka be’zâj ’zitka mojga, Brezi blagosz-lova tvojga? — Lêhno bi, kak marna tenya, Vu hipi ocsnomegnenya. — 3. Oh! — v-kom bi sze tak zgizdâvao? — Ka je, sz-kêm bi sze zvisâvao? Tvoje je, ka mam dobroga; Nemam nika lasztivooga : Vszesztâcse, kak rosza nébe, Na pot mojo li od tébe. 4. Daj mi tak vu poniznoszti Dare tvoje lübéznosz-ti Z-zahvâlnim szrdczom v’zivati, Tebé za nyé zviša vat i, Nevrêdnoszt mojo szpoznati, I ’zitek v-szvet-sztvi szkoncsati. Nòta: Oh eekivecsna milo sette. OÛQ ptsi szem vu sztâni prednyêsiOd vnôgi bra-tov moji, V-delaj pa plemenitêsi, 1 bogat v-dâri tvoji ; Ocsa, tvojoj szmilenoszti, Né mo-joj zaszlü’zenoszti, Mam vsze tô zahvaliti. 2. Prvle, kak szem te prav poznao, Szi me ti blagoszlâvlao ; Prvle, kak szem miszliti znao, Szi mi blâ’zensztvo szprâvlao : Prvle je punoszt vszê dobrot Tekla na ’zitka mojga pot, Vecsnaszkrbnoszt, od tébe. — 3. Oh! — vesi me tak na poniznoszt K-onim, ki szo zadnyêsi, I nepüszti me na gizdoszt; Csi szem gli v-kom prednyési; Da nezavr’zem nikoga, I z-na-giba neesisztoga Sze neesinim bolvana. 4. Nedaj mi sz-prilizavanyem Hvale liidi zganya-ti, Niti z-blòdnim zvisâvanyem Vise drugi plavati: Szlabo sztojite zviseni, I csije dnesz odicseni, Vü-tro, vszêm na spot, szpâdne! — 5. Vesznejo vszi kincsi zemlé, I dike czvêt po-vêhne, Ysza préczimba, kak szpâr meglé, Vu meg-nenyi tâlehne, Plemenitoszt potn'zi grob, Korôna de csrvôvporob: Ysza, vsza szo dâr megnenya ! — 6. Za radosztjov suta ’zaloszt, Môdroszt zlehka odnorê; Eti ni angelszka jâkoszt Povszéd obsztâti nevê, — 1 nyê je v-vszâkom sztopâji Gotova szteza k-szpadâji: Grêh vszëm pred dvérmi le’zi ! — 7. Naszlêdnye nam vszêm pride szmrt, Kak ko-necz vsze bivoszti, Od stere bom i jasz vküpsztrt, I jasz rob szprhlivoszti ; Tarn pa, po be’zâji liodbe, Sze grozi velki dén szôdbe Yszêm vandrarom, — i meni! — 8. V-kom bi tak meo jasz, szin praha Vreden zrok zgizdâvanya, I, brezi bo’zega szirâha, Bratov zametâvanya? —• Nê! — né v-nevolni zemelszki, Nego v-ti vecsni nebeszki Sztoji velikoszt moja. 9. Nika, nika mi neszprâvi Tü isztinszke vrêd-noszti, Nego li diisni kincs pravi, I nâgib pomznosz-ti. Csi mam csiszte düse poszvêt, Naj szi me pozabi vesz szvêt, — Nevêhne dika moja! 10. Vesi me tak, Bôg lübéznoszti, Vandrati v-tvo-jem sztrahi, Naj te v-szrdcza poniznoszti Zvisâvam eti v-prahi, — Dokecs, kak angel zviseni Tebi, oh duh odicseni, Szpêvao bodem vszvetloszti ! — Szkrb za dušo. Nota: Jezus y moja radoszt! O ä/i T^use moje vrêdnoszt, Blâ’zeusztvo, i vecs-nosztlli daj szpoznati; Bôg, nyé zbog-savanye I poszvetsâvanye Me vesi iszkati: Naj mi tô prva szkrb bo, Kak mam njô tü obarvati, I tam zvelicsati. 2. Ah! — draga je ona, Kak tvojga zakona Zrok ivretina; Ar za nyé volo je Dana pravde tvoje Yecs-na isztiua: Ona je dike tvoje Nepotemnjena deni-eza, Ino ó'rocsm'cza, 3. Za nyô je sztrpo sznirt, Za nyô v-diïhi vküp-sztrt Bo’zi lübeznik ; Nyê szprâvla pri ocsi Dike tal v-miloscsi On, kak szredbenik; Nyê na mir je nyé pasztérYelko deio csészti szpuno, I sz-krvjov za-küno. 4. Tak vu etom ’zitki, Kak v-vecsnom prebitki Ma tâl szvoj ona. K-velikomi czili Zové nyôBôg mili V-szlil’zbi zâkona ; Po rêcsi, i obêcsi Jo krepi na sztezi szvetsztva Y-vüpanyi blâ’zensztva. 5. V-te’zkom hipi boja, Ocsa, rama tvoja Tak zakriva nyô, Da v-dnévi radoszti 1 britke ’zaloszti Tebi vernabô: Niksa sztvâr, znam, nyé nigdâr Y-gnuszno dvojnoszt nepogrozi, Csi sze tebé dr’zi. 6. Biâzniczi vêhnejo, I ednôk vesznejo Vszi, kak rii’zna sznêt! — Vcsi me tô razmiti, I modro paziti, Csi me paesi szvêt; Da, hotées v-grêhi blodécs, Ne-zakoczkam dike szvetsztva, I dxise blâ’zensztva. 7. Kak blâ’zena vecsnoszt Csâka mojo vernoszt, Csi tebi ’zivém! — Csi sze poszvetsâva Duše moje sztâva, Kak tiho merjém! —Kapa tam, gde dom moj mam? — Kak blâ’zen bom na mali esasz, — Kak szvéti angel — jasz ! — Nòta: Krisztus veli: hodte k-ment. OûfC Y7»ri, cslovek, vise vszega Vecsni mir * szrdcza tvojega, Yari duše blâ’zenszt-vo; Odüri vszo grešno ró’znoszt, Zdr’zi do koneza nedü’ziioszt, Lobi jâkoszt i szvelsztvo. 2. Mir daj nevolnomi szvéti; Ar ti nede onk-posz- vèti Ni tu, ni v-szmrtnoj noesi: V-nébi je szranyeni kines tvoj ; Nyemi, nyemi podani boj, — Iszcsi ga ze-vsze môcsi. 3. Csi bi ze-vszèm szvêtom ladao, Vudiisnikin-csi pa sztrâdao; Li tu’zen bi bio tvoj sztan: Csi te szodecz tvoj szkvarjoje, Naj szi te vesz szvêt csü-duje: Ah! —vsze, vsze ti je zaman. — 4. Bôg, vesi me v-szvetsztvi hoditi, I na dušo szkrb nosziti, Kak na najdragsi kiucs moj, Nyô v-csisztòcsi obarvati, 1 tak blâ’zeno zaszpati Vu szmr-ti noesi kmiesnoj. Jâkosst. Nòta: Verne düse, zcisdvajte. Oût* T|vojno czagas, cslovek zbo’zni, I proti Ä * Bogi grešiš, Kà sze sz-kri’zom zadev grozni Na sztezi szvetsztva te’zis; Ali tô znaj, i pre-szamnaj : Najdragsi kines je — jâkoszt, 1 stogodi nyé pôt hodi, Znašati more ’zókoszt. 2. Kastimas, jeli blazniezi Netrpijo doszta vecs, Gda je v nyi vtepenom szrdczi Rani grèha szmrten mecs?! — Csi môk ’zûkoszt noszi jakoszt, Dikaje nyê, szkiiz bremen, I verni jaj de v-nebészaj Vecs-ne radoszti szemen. 3. Zdi sze ti, isztina, zla pôtYu zacsétki czveté-esa; Ali k-konezi de kmieze kôt, I môk jama vo-nyéesa: Jakoszt je brëg, po sterom prèk, Po trnyi i bodélji, Mas idti ti teszne poti K-vecsne dike vesz élji. 4. Csi bi ti8zlobodscsino meo Od oesé na gresênye, I vu vszem takesiniti szmeo, Kak te rata ’zelênye; Jeli bi ti’zitka poti Hodo vu pobo’znoszti? — Jeli bi znao, i kapitao Za szrd bo’ze zmo’znoszti? — 5. Bôg tvoj, naj te nadigâva Na szträh i szpravi- Dû’znoszti pròti szamomi szebi. 237 csanye, Tebi pravdo szvojo dava Na mir i zvelicsa-nye. — Veliki dar bode vszigdar Pamet ino diisna Têszt, V-koj on gucsi, gda te pot vesi Na vecsui dom. — ta prêk zvêzd. 6. Rad, rad mas ti ocsé tvojga Volo vu vszem bogati, Vis! — mârhse goszpôda szvojga Gonitvi zna podati: Ti razum mas, i dobro znaš, Kaje to tvoja dika, Csi v-vernoszti i vrêloszti Polo’zis vrêdnoszt Vitka. 7. Podaj, cslovek, voli bó’zoj: V-nyë naides ti dušni mir. Vu boji vere mocsno sztoj ; Tak de tihi tvoj veesér. —Kioblâda; on, on lada Lepi najem vernoszti: A’ te mânyi vu pozvânyiDe porob never-noszti. 8. Né szi szam, gda sze bojuješ ; Bòg te podpéra szkrbno, I po nyem sze koronujes, Csi boj obszto-jis zdr’zno. — Kamna nedâ oesa, gda znâ, Kâ ga kruh proszi decza ; Tak tvoj bo’ze neodvr’ze ’Zelê-nya tvojga szrdcza. 8. Glédaj ua velki czil ’zitka, 1 v-dobrom neob-trüdi ; Glédaj sztopâj szredbenika, Né hodbo mânyi ludi. Csi blóduikov i blâznikov Hüdôba tebé biódi ; Nesztrasi sze! obladas vsze ; Ar pot tvojoBóg szódi. 10. Boj mocsen v-szakom vrémeni; Noszi grob tvoj na miszli; Kaksa radoszt po bremeni Csâka le-bé, premiszli. Vu veri sztoj, v-Bôgi nezdvoj: Prideš k-konezi vszê te’zkôcs, I vu miri po vihéri Zasz-pis, na vecsnoszt idôcs. 11. Csi taki vsze uepremores ; Nevczagaj! — idi k-czili! — Veri, od ocsé sze zmoreš, Ki je zmo’zen i mili. Csi volo mas, i nezmenkâs Vu goréesoj vrêloszti; Na trôst ti boj, kà ti Bog tvoj Tam nâjem dà vernoszti. Nòta : Socs je pred dcértni rss%e. Oopolnoszt je czil moj: Naprê mam vu * vszem idti. Tak me vesi’zitka voj, Csi prav szreesen sesém bidti Tii v-telovuom ’zitki, I v-vecsuom prebitki. 2. Neszraêm posztâuoti Jasz na prvom sztopâji, Ni v-dobrom vkleknoti, 1 lutiti k-szpadâji: K-czili sze mam treti, Dokecs szem na szvëti. 3. Râszti mam v-mòdroszti ; Armi lêtatecséjo, 1 ki li v-sztaroszii, Nê v-râzumi, rasztéjo, Keszno obcsütijo, Ka biódi szlü’zijo. 4. Râszti mam vu zuânyi, Naj vu kmiczi neliodim 1 v-mojem pozvânyi Sze, kakdête, uevodim. Nez-nanoszti kmicza Je düse temnicza. 5. Râszti mam v-isztini, l z-blòde sze szkopati; Âx k-’zitka vretiui Li tak mam putii vati. GrozDaje blöde pòt, 1 vszë hudob pûu kôt. 6. Räszti mam v-jäkoszti 1 vu ’zitka csisztöcsi, V-dühovnoj radoszti, I vu szrdcza presztôcsi, Tak da szvéto’zivém, I vszemi zie merjém. 7. Râszti mam vu veri, Oduriti bolvausztvo, Naj vu szmrtuoj vöri Tâl moj bò zvelicsausztvo, I ua szpravicsanye Dobim zvelicsauye. 8. Râszti mam v-liibézni Bòga ino bliznyega; Almi je, v-bolezui Rauaj szrdcza mojega, Ona szmile-ni vraes, 1 angel variväes. 9. Râszti mam v-vtipauyi : Ono je moja dika, Szte-za k-zvelicsanyi, 1 trâk vecsuoga’zitka, Trost ino poszvêt moj V-szmrti noesi tenmoj. — 10. Velki je tak czil moj ! — 1 kak szreesen mam bidti, Csi na sztezi etoj Szrdcsno znam naprêidtiî — Tü bom zadovolen, Tam angel popoleu ! — Dii'znoszti pròti szamomi szebi. Dobra düsnavêszt. Nòta: Zaka sze 'zaloszds, oh. a ÛÛ rih! —kak bla’zen je on na tom szvêti, Ki * ^ * dobro diisno vêszt ma k-poszvêti, Kak szvedoka ’zitka! — On szi vu kaksté vihéri Pocsinô-ti ma vu miri* 2. Osi szem pri tebi, ocsa, v-miloscsi, Nemam czagati v-niksoj te’zkôcsi: Ar sto bi mi škodo ? — Naj szi me sztrâsi pogiibel, Ti szi moj zmo’zen va-ritel. 3. Naj szi me grizé jezik jâliiikov, 1 g kis z moj blati csrêda blâznikov; Csi szem nedû’zeujasz, Na szvetloszt pride nyi jâlnoszt, 1 mojga postenyâ sztâl-iioszt. 4. Veszélo idem po ’zitka poti Velkoj vecsnoszti i szôdbi pròti, Gledécs na praviczo, Stera mi vodâ uâjem moj Po hodbi verno szkoncsanoj. — 5. Daj mi tak' mojo vêszt postüvati, I nyé nedû’z-noszt szkrbno varvati, Kak najdragsi kincs moj ; Csi jo pa sztrâsi zia vihér, Daj, da sze szkrbim za nyé mir. 6. OhBòg! krêpi me sz-tvojov milosztjov, Naj szinete’zim z-niksov ru’znosztjov Hotécs diise moje: Tak bom jasz ’ze eti szreesen, Tarn pa naidem orok vecseu. Nòta : Szvello szuncze je 'ze zaislo. OQQ 1/a sze bojim, csi me visna Szôdba nepot-v vârja, I csiszta vêszt moja düsna Pov-széd zagovarja? 2. Y-szrdczi mojem mir prebiva Vu kaksté ’zu-koszti, I düsa mi ’ze tü v’ziva Trost bo’ze miloszti. 3. 1 sz-kelikim szladkêsa de Teda radoszt moja, Csi mi szrd vtepene pravde Nevmârja pokoja! 4. Sz-kaksov vrêlosztjov oprâvlam Delo esészti moje! Är sze vu vszem blagoszlâvlam, Bôg, od roke tvoje. 5. Naj szi premiué ete szvèt, I, vsza dika nyega Nevczagam : Bôg mi je poszvêt ’Zitka v/sesnyega. Nòta: Vu vszdkom mojem djänyi. OQA Dog! vesi me postüvati, I szkrblivo varva- **3 ti Nedü’zuo diisno vêszt ; Àr esi me ona trôsta, Dûsa mi ’ze tu kôsta Mir, i blâ’zensztvo tani prêk zvêzd. 2. Ali csi uyò oszkrûnim, Tak da verno neszpu-nim Szvéte pravde tvoje, Grêh sze v-meni porodi, Steri uaveke vmori ’Zitek i czvet szreese moje. 3. Grêh mi vtopi szrdcza mir, 1 pobudi v-n^eni vihér Vecsne bojaznoszti: Csi dare bo’ze v’zivam, Delam, alipocsxvam, Nemam nindri mirovnoszti. 4. Grêh mi zvôuêsuye szreese Mocsue zide preme-1 uyé czvêtek po’zgé, Blagoszlov moji trudov, ese I vesz szad moji ’zülov, Kak neodpiinyeu grob, po-’zré» 5. Grêh glâsz moj v-blato szklûcsi, Imë moje vu-vlâcsi, 1 vszêm na spot vr’ze, Od posteuyâ me szprä-Tak da me szvèl osztavi, 1 vszako szrdcze za- vr’ze; 6. Grêh ua meni kép bo’zi Vlepé ino orü’zi, 1, kak liszt, tapi h ne; On mi diiso oszkrüni, Z odurnosztjov napuni, 1 v-prepaszt vecsni môk szuhne. — 7. Jaj! — kak bi tak grêh lubo, I ’z-nyim duso pogiïbo Po nôroj blôdnoszti? — Kak bi odvrgao te-bé, I zaprâvlao szam szebé Po szôdbe vrêduoj blaz-noszti? — 8. Nê! — ocsa, ti me vesi szara, Da szkrbno varvati znam Nedü’zno düsno vêszt, I, tebi szlü’zécs v-szvetsztvi, Tâl vzemem vu blâ’zensztvi Eti ino tam vise zvézd * l'erosztiivanye. Nòta: Ki od Bòga odsztópi. aQ-i li usa moja, verosztüj, I zdühâvaj k-Bògi, »U1.» jja sitavo tvojo kebzuj ; Ar je szpadäj vnôgi! — Ki zasipi, On trpi, Kak greha gnûszen rob, Mira vecseii porob. 2. Szkozniij, i nepozäbi V-tvojoj nemaruoszti, Ka te grêh zlehka zgrâbi, V-tâmni bâtrivnoszti. Zgubi ou Dike Ion, Ki natelko zaszpi, Da sze v-zla nocs vtopi. 3. Merkaj szkrbno uà szébe ; Ar je szrdcze jâlno I kak tere natébe, Csi ti je nesztalno! —Pomenka, I szvêt znâ Nyé ziehka znoriti, I v-dobrom zbloditi. 4. Merkaj, da te nezvodi Szvêt z-szvojov jâluoszt-jov. Vis, kak za tebom hodi Povszéd z-csalâruoszt-jov! Ouslata, 1 rata, Norcze k-szebi vâbi, Najje v-mre’ze zgrabi. — 5. Dûsa, tak potrebno je Tebi szkoznüvati, Csi scsés blâ’zensztvo tvoje Szkrbno obarvati! —Nyé zgubiš, Csi zaszpis, I v-prepaszt vecsni môk Sze vtonis tam ednok. 6. Ali, naj potrebno môcs Mas vu szküsâvanyi, Bòga zovi na pomêcs Y-vrêlom zdühâvanyi: Modrê-so, Mocsnêso Te molitev tvoja Vcsini v-hipi boja. 7. Veri, ocsa tvoj zmo’zeii Te scsé v-miloszt vzé-ti. 1 âldov tvoj pobo’zen Vugoduo prijéti. — Verosz-tûj, I szkozniij ! — Bog ti dâ v-vecsnoszti Korôno veriioszti. Mòta: Obiïdi sze, oh me szrdcze! OQO l^eto szi mené, ocsa moj, ’Ze od blöde ođ-^ vruo, Ino po miloscsi tvojoj Na poszvêt tvoj povruo; Daj, da v-szvetsztvi potujem, Dén i nôcs verosztûjem, K-szvêti sze pâ nepridrifzim, Nego tebi verno szlu’zim. 2. To bâtrivno szrdcze szpadne, Gda tak stima, kâ sztoji, 1, kak gingav liszt opâdne, Gda sze mraza neboji. On, komi je greh mali, Sze’z-nvim, kak déte, sali, Nyega rii’zen kêp obima, Jâkoszti pa neprestima. 3. Csloveka namenyävanye — Ah! — kak jako je szlabo! — Jaj! — li edno szküsävanye Ga lehko szuhne v-grabo. Nevedòcs de on zla rob, I mantre pekla porob, Csi nežna prav szkoznüvati, I na szé-be kebzüvati. 4. Bôg! ti me vesi premiszliti, Kak cseszto sze poteknem, I, gda dobro sesém esuliti, Te nedovëd-no vkleknem; Naj szfâlno verosztûjem, I boj vere bojujem, Vsze protivnike oblâdam, 1 dike korono làdani. 5. Csi me ka dobroga sznâ’zi, — Hvala ti! — vsze je tvoj dar. Oh ! — vari me od mrê’z vrê’zi, Naj sze neszprevêm nigdâr, Nego tebé, kakoeso, Di-csim za tô miloscso, Z-dàrmi tvojmi trëzuo ’zivém, 1 v-tvojoj bojazni merjém. 6. Oh! —szrecseu jasz, csi bom tebi Vu vszem po voli hodo, 1 nebom sze v szamom szebi Vtìpao, ni od ’zél vodo! — Ar ki sze tü do koneza Prav boji tebé, szodeza, 1, kak môder, verosztûje; On sze z-dikov koronuje. Xa lasz.tiimo nòlo. 9QO T/'erosztiïjte, oh krsztseoiczi! Szlisajte,ka vam veli Bog. —’Zivte, kak nyegovi verniezi, Da sze ognete dušni môk. Predramte sze sz-tamna! —Neszopte szi planina. Glàsz bo zi csiij-te, Gda vam v-’zilka rècsi Tak veli, krieséesi: j,Ah! —veroszt ujte!“ — 2. Verosztüjte! — âr je blôde mrâk Taléhno z-grèha temnosztjov, I, ovo! — szuncza pravicze trâk Szija vszêm z-dike szvellosztjov: Bo’za rêcs sze szvêtiPo sürôkom szvêti. Nyô naszlediijte Vu vszem vasem djânyi, 1 sztâna pozvânyi. — Ah ! — verosz-tujte ! 3. Verosztüjte! — csije duh gotov, Tèlo je dö-iiok li szJabo, 1 szvêt vasz z-csalârnov lepotov Jako lehko szuline v-grabo. ’Zitka sztezo ’zmetno Van-drajte szpametno. ldte — szkoznujte! —Zbiidte sze z-nôroszti, 1 liodte v-modroszti. —Ah! —verosz-tujte ! 4. Verosztiïjte! — da vasz nevkani Hüdôbe tak jâlua szladkoszt, Stera düso zlehka orani, I vr’ze na vecsno’zükoszt. Ki vu zlerovajo, Jamo szi kopajo. jSa tô kebziijte! — Y-blôdi sze neznorte, I düse nevmorte. — Ah ! — verosztüjte ! 5. Verosztüjte! — da vasz nâgla szmrt V-rü’zni grêhi nepreprâvi. Ja j ! kak dreszélno de on vkiip-sztrt, Ki sze v-zla hiïdom sznesztâvi! — Sztavili znâ i vasz Nevedôcs szodcza glâsz. — Zato szkoz-mÿte! Àr neznate vere, V-steroj vasz szmrt szte-re. —Ah! — verosztüjte! 6. Verosztüjte! — da te gotovi Pred goszpodnom posztânoti; Dr’zte sze zapoved nyegovi : Âr tak ne-mate szpâdnoti. Merte vszoj rü'znoszti, 1 vu nedû’z-noszliSztâlno potujte: Tak de vam k-pomòcsi Bôg i v-szmrtnoj nôcsi —Ah! verosztüjte! — Nòta: Oh ’z-itka ino s-zmrli gosx-pôd! 9Q I "VTe szem esose pri mojem ozili, Na kom szi * odêhuoti mam. Bli žaj me k-nyemi, ocsa mili! Da v-jakoszti nepomenkam; Ar ki sze v-do-brom nevrsi, On de nesztanoma grdsi. 2. Oh! — vesi me vszedni na tom bidti, Da szi 16 * düse v-zlo uevtonim; Ar kak sze déte zna zvoditi, Tak sze i jasz zlehka znorim : I, kak sze szlonim na tébe, Csi nemam szkrbi na szébe ? — 3. Grešnik szi je povszéd protiven, Kakoli za gréh obima, l zvodi ga nagib Jasztiven, Csi sze za dobroga stima; Ar csi pred ednini zlom be’zi, V-drügo vesz vtouyeni le’zi. 4. V^eri, blaznik, szam sze szkvarjüjes, Gđa sti-mas, kâ szi ’ze szvéti, Csi sze niki grehov zbranyü-jes, Z-drtìgimi szi paobvzéti. Jaj! — etaksa miszel nôra, Je sala, i né pokora. 5. Ar, csi szi né vecs razszipâvecz, A’szkôposz-ti zlo te rii’zni ; *J, csi szi né vecs ogrizävecz, A’ nebranis ti nedó’zni: Tak szi sze ti népovrno, Nego z-grêha na gréh vrno. 6. Pogledni sze pri etoj rècsi, 1 preszamnaj sztan tvoj düsni; 1, csi sze naides pri nyé szvêcsi Escse roba grêhov gvüsni, Znaj, kâ escse globoko szpis, I düso v-môk prepaszt topis. T. Te prav pobo’zen vszâko rû’zuoszt Z-csiszte düse odürjâva, Kak drâgi kincs, varje nedu’znoszt, I merka, gda sze szküsâva, Be’zi od vszâkoga mesz-ta, Gde sze zie odpéra czeszta. 8. ldi — i ti szpodobno csini. Vr’zi z-szébe grêha bremen; Escse i v-tom najménsem bini Glédaj vecs-ne mautre szemen. —Yerosztuj! — âr csi v-zle zasz-pis, Düso v-vecsno prepaszt vtopis. Szkrô %a ’zitele. Nòta: Vu vsadkom mojem djduyi. OQPi IZakvelki blagoszlov tvoj Je, oh ocsa,’zi-tekmoj, Kak szvéti czil nyegaî —Vcsi me ga prav nüczati, I ’z-nyim szi priiszkati Orok krâlevsztva tvojega. 2. Vekvecsni dobrot szemen, I ne zobsztomszko bremen, Je’zitek moj meni,- Är kaksi szâd vecs-noszli Priiieszé on vernoszti Mojoj , vu ’zétve vrê-meni! — 3. Këm du’ze tü’ziveti, Têm véksi najem’zeti Main im dnévov czili, Csi sze tebi moj be’zâj I ’zitka czêli tekâj Dopâdne, szodecz moj mili. 4. Sztrasen bi tak bio grêh moj, Csi bi té velki dâr tvoj Nevrêdno zaprâvlao; Csi ga nebi postüvao, Bôg, tebé bi zbantüvao, I szam szi rad szôdbo szprâ-vlao. 5. Tèlo moje trapiti, I ’zitek prekrâtiti Ti prepo-vedâvas, I liti szam, geto scsés, Mi nït nyega od-szecsés, Ki szam ’z-nyim zapovedâvas. 6. Vsze, ka na rônoszt zrok dà, I'zitki škoditi ma, Me vesi odvrnòti, Dâr tvoj szkrbno varvati, I ’z-nyim mòdro vandrati Velkoj szôdbi tvojoj proti. 7. Ali csi mi csészt moja, I szvéta pravda tvoja Veli sziliio mrêti, Ti mi neđaj vczagati, Da szrdcs-no szlobođ dati Znam , kak Jezus, tomi szvêti. 8. Ka vaia dògi ’zitek Tomi, ki vszâki hipek, Kak zla rob, zaprâvla? — V-nyem li on ma kincs pravi, Ki vu dû’znoszti sztâvi ’Z-nyim szvêt bo’zi blagosz-lâvla. 9. Ki ga na diko Bôgi ; I haszek szirôt vbogi Verno nüczati znâ, I na nyega szkrb noszi, Dokecs ga Bôg tâproszi ; On v-nyem zâlog milosese ma. — 10. Mené tak, oh ocsa, vesi Té dâr tvoj ze-vsze môcsi Szkrblivo varvati, I li te, gda ti’zelês, I meni szam znpovês, Nyega tebi nazàdati. . Nota: Verosztüjte, oh krs-itseniczi! OQfi ’^itek je grünt tvojga blâ’zensztva; Vari ÂîFU» ^gafa]£j cslovek, szkrbno. Vandraj nesz-tanoma pot szvetsztva, I hâbaj sze grêha trdno : ’Zi- vi mertücslivo, 1 delaj szkrblivo, Csuvaj zdravja czvêt, Nè •> 'l/'idis, kaszi preminôcsi, Grêsnik bâtriv-** * ** * no ’zivôcsi ! Zaka sze nepovrnés ? — Vêm znâs, kâ sze tak Iehko dnesz Od szmrti vkü-peszteres vesz, I kak tenya, preminés! — 2. Oh! — hiti sze z-grêha poti K-ocsi tvojemi vrnôti, I’zivi v-nedu’znoszti. Ovo, szmrt te pred vecsérom Znâ Tôvszêcsti medvihérom, V-gnusznoj ’zitka rü’znoszti. 3. Prêk groba te csâka szôdba, Gde sze zvâga tvoja bodba, I od vszega racsün dâs. Jaj tebi, csi z-’ru’znim szrdczom Posztânes pred tvojim szođczom, Gda nâjem dèi vzéti mas! 4. Tarn prêk szprhlivoszti noesi Sze v-diki sztä-nek odlôcsi Prijâteli jakoszti; Ali ki sze v-zle tapih-ne, On sze na vecsni jaj szuhne, Kak manyi rob jal-noszti. — 5. Sto tak nebi v-bo’zem sztràhi Rad vandrao v-marnoszti prahi, Kak sziti’zbenik vernoszti ? — Sto sze nebi szprâvlao k-szmrti Pryle, kak de vesz vküp-sztrti, Gledécs na czil veesnoszti? — 6. ’Zitka voj ! ti, ti me budi Sz-tâmna grêhov moji hudi, 1 vrši me vu szvetsztvi, Da gotov csâkam mojo szmrt, I, gda bom od nyé vesz vkupsztrt, Tal vzemem vu blâ’zensztvi. 7. Tecsasz sze mi daj szprâvlati, I vu đobrom po-nâvlati, Dokecs vrêmen i môcs mam ; Naj, kak szuucze, tiho zaidem, I v-tvojem krili sztan naidem, Gda mârnoszti szlobod dam. Na znano noto. qoq mi, ’zitka i szmrti goszpôd, Szam dr’zis O »O« 1 Jias0 szap0> Kak (jUg0 (je nam jekla pôt, Ali be’zäj nas trpo, To li ti znaš, Ki v-roki mas Dni i sors vszê mrtelni. 2. Oh! — vesi nasz dui racsùnati, Da v-tvojem bo’zem sztrâhi Znâmo nyi tekâj ravnati, Dokecs vandramo v-prâhi; Naj vszi ’zivôcs, I mérajôcs, Bôg, tvoji osztânemo. Dti’znoszti proti bli’znyemi. Lühèzen blfznyega. Nota: OA Bôg, oh nuli Bôg. qo J IT"!pravi, kâ z szrdczaLübi ocso visnye-öä^.IY ga^ ^jj otJurjâva Dönok szvojga bli’z-nyega; On zavr’ze Boga, Ki zapovedäva, Naj lü-bézen bratov Csiszta bô i prava. 2. Eden je vszê oesa, Eden szodecz, i goszpôd; Vszi eden czil mamo, Vszi k-blâ’zensztvi edno pot : Za vszê volo sztoji Bo’zi veliki szvêt, V-kom vszi nahajamo ’Zivis ino poszvêt. 3. Vszi szmo, po nagibi Na hudo, pogübleni, I vszi po Jezusa Vrêdnoszti odköpleni ; Yszi li tak bodemo Dike örocsniczi, Csi szmo vu lübézni Nyeg-vi aaszledniczi. 4. Ti, ocsa, szi meni Vszâkdén tak niilosztiven ; I jasz — jasz nebi bio Bli’znyemi dobrotiven? — Rakda bi vrêden bio Tvoje szmilenoszti, Csi uebi szka’zijvao K-bratom lübéznoszti? — 5. Csi k-pobo’znim vbôgim Lübézen prika’zujem, Tebi, szredbeuik moj, Dü’zen âldov âldüjem: I, jeli bi vrèdnoszt Tvojo prav postüvao, Csi lübézni tvoje Nebi naszledüvao? — 6. Na velki dén szôdbe Nenaide szmilenoszti, Ki neprika’zûjeBli’zujemi lübéznoszti. — Vlê tak v-szrđ-cze moje Tó lépo näklouoszt, Naj rad prika’zujem Bratom dobrovolnoszt. Nòta: Z-m-rdcz-a ’z-elèm, ka pràvim. O •> K lZak szvéta je lübézuoszt ! — Nyô je szam ® Bôg zâ’zgao, Ki je csloveki bivoszt I ob- csütênye dao, Naj sze po tom zâvezki Alocsno vje-diuamo, 1 blagoszlov nebeszki Obilno v’zivamo. 2. Vise zvêzd je vszê ocsa, Ki vsza, vsza zdr-’zâva, I, kak vecsna miloscsa, Vszém potrêbna dava, Od veka lubi szvòj szvêt, I gdate kastiga, Na j sze preprâvla zia sznêt, Jâkoszt pa pod’ziga. 3. Blà’zen szem i jasz, kâ on I za méne szkrbi, Csi diisa nyegov zâkon Postüje i zdr’zi; Ali csi za-metâvam Z-divjim szrdczom druge — Jaj ! — szam szebé szüuyâvam V-prepaszt vecsne brige. 4. Csi bi k-nyim bio tühinecz, I za nyé nemârao, Ali sze, kak püsztinecz, Za nyé nebi sztârao ; Ka bi z-méne grâtalo? — Sto bi me tak lübo? —Jaj ! — vsze bi me grajalo: Vesz bi sze pogubo! — 5. Nê! — moje lübéznoszti lszkra naj nelêhne; Nyé czvêt ni v-bolezuoszti Szmrtnoj, naj nev-êh- ne.—Decza ednoga ocsé ! Ysze vasz scsém lubiti, I vam, dokecs szam Bôg scsé, Z-vrêlosztjov szlü’ziti. 6. Gotov szem vasz zmagati Vu vszâkom bremeni, Gotov vam trôst dâvati Vu placsa vrêmeni: Na-kelko je mogôcseZdignem vasz z-’zukoszti, I zbrišem szkuze vrôcse Z-licz vasi v-’zaloszti. 7. Tak zuam, kâ z-zahvâlnosztjov Vi trôst moj vzemete,- I nad bratov’zalosztjov Sze v-szrdczi ge-nete; Nagnete sze i k-meni V-placsa noesi groznoj, Tak da v-vszâkom vremeni Pri vasz naidem trôst moj. Nota: Vu vs-zdkorn mojem djdnyi. QQß Dlagoszlovi, goszpodne, Poti moje vugod-*Đ ne ^ mojga bli’znyega Tak setujem lubiti, Da szem gotov szlü’ziti Szrecsii blâ’zensztvi nyega. _ 2. Osi me sto v-potrebôcsi Obercsé czagajôcsi ; Nedaj mi pitati, Ka za nâjem vzéti mani. Blâ’zen szem, csitebé znam V-lübézni naszledüvati! 3. Csi dobrocsinim vnôgim Sziroticzam i vbôgim, Naj csinim v-prosztôcsi, Da ne’zelém nâjema, Do-bieska i zâjema, Ni nemeesem nyim na ôcsi. 4. I csi bi mi sto z-grôbov Povrnyâvao hüdôbov, Dobrotivnoszt mojo; Nedaj mi pomenkati, Nego naszledüvati I teda szmileuoszt tvojo. 5. Ti i neprijâtele, Né szamo prijâtele Velis vszêm lubiti; Kak ti, ocsa, z-vrëdnimi, Takâj i nevrédni-mi Nehêuyas dobrocsiniti. 6. Ki brate z szerdcza lübi, 1 nyim, gde more, szlu’zi; On je ’ze tü szrecsen, Ednôk pa po tom ’zitki Tam v-nebeszkom prebitki Vzeme dike nâjem vecsen. Szkrb %a düso bliznyega. Nota: Vizi lüdjè morejo mrêCi. Day Tkaj mi tô ’zelno blâ’zensztvo, Jezus moj, ** * obcsutiti, Da, kak ti, na ’zitka szvet- sztvo Setujem vsze biiditi, Neznanim z-modroszljov szvêtim, V-blôdniki trak vere nêtim, Grêsnike o-dumlâvam, l na’zitek szpelâvam. 2. Sto nebi z-szrdcza milüvao Ti v-hüdôbi le’zécsi, I resiti nesetövao Nyi, v-pogübel Ietécsi? — Kak -bi lübo on bli’znyega, Ki, vidocs v-rü’znom zie, nye-ga Nevrâcsa na dobro pot, Kak ti, oh ’zitka gosz-pôd! — 3. Dii’zni szmo vszi, drugi ludi Zvelicsanye isz-kati, I blodécsim v-gréhi hudi Pot na ’zitek kazati, Ki csi neopomenémo, I z-blôde nepovrnémo, —Jaj! — kak raesûn damo tam, Gde de nasz szôdo Bôg szam? — 4. Ali—oh! —kakse blâ’zensztvo, Nam v-tal pride tam ednôk, Csi szmo vu mira krâlevsztvo Pri-pelali z szteze rnok Li ednoga blodécsega, I v-szkvar-jênye hitéesega, Ki de nam z-vrelim szrdczom Etak hvalo pred szodezom: 5. „Ocsa! ete mi je kâzao V-neznanoszti pot tvo- jo ; On me je v-zle z-haszkom kârao, I réso dušo mojo: Ou, on je bio moj voditel, I z-mantre oszlo-boditel. Daj nyemi tü v-vecsnoszti Nâjem nyegve verno8zti !“ — * 6. Nê! —jasz nigdar nebom tuhi Y-nikom k-moj-mi bli’znyemi. Vrêli sesém bidtivuduhi, Gdaszlu-’ziti mam nyemi, Iszkajôcs nyegvo zbôgsanye, Düs-ni mir i zvelicsanye, Naj z-menom vréd tebé, Bôg, Zaglédne v-diki ednôk. ♦ Nota: ’Zivém jasz, lak veli tvoj Bog. QOÛ T)usa mojega bli’znyega Je, znam, najdrag-si kincs njega, I blâ’zensztva zadoblê- nye, Nyegvo jedino ’zelênye, Csi, kak môder, pa-metuje, I dobro szvoje postiije. 2. Szvéta je tak dû’znoszt moja, Szvéta, Bôg, zapoved tvoja, Naj za diiso bratov szkrbim, Ino tô pred ocsmi đr’zim, Da nyé kak po meni nigdâr Ne-doszégne vekvecsni kvâr. 3. Daj mi zato tak ’ziveti, 1 na to verno szkrb meti, Da z-menom navküp bli’znyi moj, Hodécsi v-bo-jazni tvojoj, Za dušo szvojo prav szkrbi, I nyô na veesui mir zdr’zi. 4. Ycsi me vsze, vsze odvrnôti, Ka je nyega ozili pròti, I vsze z-vrêlosztjov esiniti, Po kom ga morem resiti Od nevrêdnoga ’zivlênya, Ino düsnoga szkvarjênya. 5. Tak szpunim jasz dû’znoszt mojo Ino szvéto pravdo tvojo, Obcsûtim blä’zeno radoszt, I zadobim tvojo miloszt’Z-nyim navküp v-telovuom ’zftki, I ed-nôk v-vecsnom prebitki. Szkrb za ’zitek bU znyega. Nota: V er oszlïij te, oh krsztseniczi! 5 » bi nyemi je imiszel, V-steroj sze pogübel Szopi bli’znyemi, ■1 môk sze îieogue, Ki, kak vmorecz, zdigne Mecs proti nyemi. 2. Bôg szam je ’zitka, szmrti goszpôd, 1 li, gda sze nyemi vidi, More hênyati vaudrara pot, Nê, kak bi tô steo szvêt hûdi. Li on, gda sesé, sztvori, I sztvor- rwitek csloveka je bo’zi dar. Kak ga tak ^ nebi postüvao ? —- Sz-kaksim szrdczom na kvâr I škodo bidti setüvao? — Grozna jeno vmori. Ti, oh csrv praha! Kak szmês Szégnoli li V-nyega szkrovne poli Tü brezi sztrâha? — 3. Oh ! — sztrszni sze bo’ze zmo’znoszti, Sfera le zJehka vòvszecsé, Gda tvoja dêszna mecs blâznoszti Proti brati zdignoli scsé ; I ta nedû’zna krv De ti, kak pekla csrv, Vmârjala pokoj, Tam sze pa prêk groba Vragov vcsini roba Vtepeni duh tvoj. 4. Nigdar je eden lüdomorecz Nèvuisao kastigi vrêdnoj. Szvêt, iBôg, kak pravicsen szodecz, Ga je doisao v-blôdi grêsnoj : Pod mecsom je veszno, Ki je zdigno dêszno Pròti bli’znyemi, I v-divjoj besznôcsi, V-kaksté kmicsnoj noesi, ’Zitek vzéo nyemi, 5. Ne! — neblôdi bo’za pravicza; Nyê ni eden grêh nevuide. Znaj, pred nyôv je szvellai kmicza, 1 blâznika hitro doide: Gda on zlo obima, I v-tâm-ni tak stima, Kâ sze szkriti ma, Te vdâri nad nye-ga Grozen szrd visnyega, I sztrti ga znâ! — 6. Oh Bôg! szmilüj sze meni, prâhi, I oesiszti moje szrdcze, Naj obiljäva v-tvojem sztrâhi, I szvêliszemi, kakszuncze; Vmôri vszâko miszel, Sfera bi pogübel Szopila bli’znyim, I z-nâgibom trdnim, Ali mecsom krvnim Grob kopala nyinu 7. Nedopüszti mi nifi csrvi Z-morszkov rokov ’zitkavzéti, Né prelejati bratov krvi, Steraje tvoja, Bôg szvéti! — Naj zdr’zi bli’znyi moj Tak dragi ’zitek szvoj, Kak dar tvoj bo’zi, Dokecs ga naezili, Ocsa, v-tvojem krili Dolipolo’zi, Nota: ’Živem jasi, taH veli tvoj Bog, OOA \^ari sze, oh cslovek, vszega, Ka škodi * zdrâvji bliznyega, I po kom bi gda’zi-tek szvoj Pred vrêmenom zgubo brat tvoj ; Ar ki zgubi eto blago, Zgübivsze, vsze, ka je drago. 2, Escse i, esi bi ga vido Zabloditi na pot hudo, Gde bi szam szebé zaprâvlao, Ino szi râni grob szprâvlao; Szpoti ga, naj pametuje, 1 na szébe prav kebzuje. 3. Bôg szam ’zelê tô od tébe, I vzéti mas najem nébe, Csi szvéto dü’znoszt to szpunis, I nyé vné-mar ueoszkrónis ; Ali csi nyo gda zamiidis, — Jaj! miloscso bo’zo zgübis. 4. Oli! — setój jo szpunyàvati, Naj sze mores radiivati Kak najdu'ze sz-tvojim bli’znyim, I pot ’zilka vandrati ’z-nyim, — Dokecs vaj vu szinrtnoj noesi Goszpod ’zitka szam razlòcsi. Szkrb za postenyé bW znyega. Nòta: Oh Bóg, oh mili Bôg! qq1 psi rad ogrizâvas, Cslovek, tvojga bli’z-nyega, I csi sze radujes, Gda szvêt razläcsa nyega; Csi zakrivaš vrêdnoszt, Bin pa razglasüjes: Krisztusa vuesenik Kak sze imenuješ? — 2. Csi li poleg menese Od nyega hudo szôdis, I po jâlni glâszi Dnïge vu szôdbi zblodiš; Csi szi vu gizdosz.ti Nyemi nevoseseni: Jeli szi krsztsenik, I cslovek pošteni? — 3. Ki nedü’zne bli’znye Ogrizâvati csûje, I ne-zagovârja Nyi, nego sze radiije, Ali nyé z-dnïgi-iniNavkiip ogrizâva: Kakda té krsztsansztvaDu’z-noszli szpunyâva? — 4. Premiszli, oh cslovek! Bôg te csuje i vidi, Ne je szkriti pred nyim Jezik i gùcs tvoj hiïdi. — Jaj tebi, csi v-tvojem Gucsi grêsrio blodiš! Veri, od nyega sze Ti trdno oszôdis. 5. Znaj, ueszreesen bläznik, Ki postenyé ne-dü’zni Vnemar v-blato klâcsis Po glâszi tvoji rü’zui, 18 * Tam pred vszaznajôcsim Te’zki odgovor das, Gda sze po praviczi Trdno szôditi mas ! — 6. Oh! — vszê oni szkuze I jaj goriberé Bôg, Ki k-nyemi kricsijo Od ogrizâvanya môk. Pride dén goszpodnov, Te velki i grozni, Gda preklét-szlvo povê Na tébe Bôg zmo’zui. 7. Neogrizâvaj tak Nigdar tvojga bli’znyega, Nevtepli sz lêm grêhom Hotécs szrdcza tvojega: Zagovarjaj szrdcsuo Te ogrizävane, I vari v-pos-tenyê Te ospostâvane. Nota: Krisztus veli: hodite k-meni. 009 plâsz i postenyé bli’znyega, Kak nepre-*'t,‘** czenyen kincs nyega Me vcsi, Bôg, presùmati, Da nikoga nezbantujem, Nego vszâ-komisetujem, Ka szem du’zen, iodati. 2. Na gnuszno ogrizâvanye, Ino jâlno odâvanye Nepüszti szrdcza mojga; Naj, gda gucsim od bli’z-nyega, Odprém vuszta li kre nyega, Na csészt imena tvojga* 3. Tak me bodba moja rû’zna, I bratov szkuza nedü’zna Nede mêla tô’ziti, Ni tvoja szvéta pravi-cza,I vekvecsni môk temniczaNa dén szôdui sztra-siti. — Nòta: Szvêti sze poganov meszto. OOO 'l/’nôge ’zaloszti sze rèsi On, ki, gde trbê, mucsi, I drügim de prijetnêsi, Ki pov-széd csedno gucsi; Ar ni v-rècsi nezablôdi, Ni ’z-nyôv nikomi neskôdi. 2. On szkrovnoga dugovânya Povszéd vônekle-pecse, Recsi i delo pozvânya Naprê dobro preme-cse, Z-la’zmi sze neprilizàva I posteuyâ nezisz-kâva. 3. Nyemi prijâtel szlobodno Kakoli vônazvêszti ; Âr csi je ono ne škodno I proti düsnoj vêszti, Ne-de ga dale vôgûcsao, Nego de od vszega mucsao. 4. K-tim vrêlim sze rad pridrû’zi; Nikomi je nê k-kvâri, I csi komi z-haszkom szlu’zi, Tô na bo-bén nevdari, Znajôcsi, kâ zâdevo ma, Ka sze rnôgim na znânye dâ. 5. Csi v-driïgi falinge naide, Pri szebi je zadr-’zi, I razglasüvat ji neide Onim, sz-kimi vküpdr-’zi; Csi pa ogrizâvcze csuje, Nyi példe nenaszle-duje. — 6. Vcsi me tak na recsi moje Kebzüvati, gosz-podne, Naj ti poleg vole tvoje Vu vszem bodo vu-godne, Da ’z-nyimi drugi nevrazim, I nyi vüpazni nezgübim. 7. Oh! — nedaj mi brezi bina Drugi ogrizâvati, I nyi lêpoga iména Nevrêdno odâvati; Da, gda je vugodno, mucsim, Gdapatrbê, csedno mucsim. 8. Tak bom jasz, oh ocsa! tebi ’Zivo na csészt i hvalo, Tak bratom, ino szam szebi Postenya nebom salo; Tak sze rešim vnôge brige 1 trdne tvoje kastige. Nòta : Oh vekivecsne miloscse. QQ 4 'Tezik nas, z-slerim gucsimo, Blagoszlov deli bli’znyim, Csi ga na vuzdi dr’zimo, I modro ’zivémo ’z-nyim ; Szêja pa preklétsztvacse-mér, I vnôgim je szmrten vihér, Csi sze szlobodno klati. 2, Ti me zâto, goszpodne, vesi’Z-nyim vu vszem tak’ziveti, Kak mi v-tvojoj sz. recsi Poszvêt dâ-vas pâmeti: Preklétsztvo, ogrizâvanye, Lâ’z, nyevka, ospotâvanye Neoszkrüni vuszt moji. 3. Tvoja csészt, i haszek ludi Boj czil mojga ho-tênya; Tak mi szrdcze na gücs hiïdi Nepoprijé ’ze-lênya: Gde bom pa dü’zen gücsati, Tara nebom ’zelo mûcsati Za volo szti aha ludi. 4. Jaj bode tomi hiidomi, Ki priszéga i psziye, Ki hûdo gucsi drügomi, I goszpodna bantuje! — Preklinyanye prekJétsztvo da, 1 vecsno szmrt za nijem ma. — Jaj! — sto bi szmeo grešiti? — 5. Jaj bode la’zczi gnuszuomi, Ki neznane zapela, Ino k-szpadâji gvüsnomi Vnôge nedû’zne pela! — Kakse bremen nad nyim le’zi, I kelki szku-za ga te’zi, Eti i vu vecsnoszti! — 6. Ali csi je gücs ne puszti, I szrdcze nê vtepeno; Csi je jezik vu vszem csiszti, I djânye poszve-tseno: Radoszt i mir sze narâja, Jâkoszt i blagosz-lovvgâja, Z-ete-i z-ovkraj groba. — 7. Sztvôri v-meni csiszto szrdcze, I poszvéti jezik moj; Szvèti mi, kak dike szuncze, Na sztezi ’zitka düh tvoj ; Tebi, ocsa, nadikoboj, Bratom pa na haszek gücs moj : Tak bom szrecsen tü i tam Szkrb za vrêdnoszt bWznyega. Nòta: Obüdi sze, oh me szrdcze! O O fi T)aj mi za szvéto đr’zatiPraviczo drugi lu-******* di; Ar ki nyé nescse varvati, On je za-gvüsno hiidi: Csi bi csinio kriviczo, I oszkrüno pra-viczo, Tebé, oh Bog, bi zbantüvao, Imôk sze nebi mentüvao. 2. Csi bi z-gniiszne zvisenoszti Na kvâr hodo bli’znyemi, I ka mi sztoji v-dü’znoszti, Ono gda vtâjo nyemi; Csi bi ga kradno, bô’zao, I vrêd-uoszt nyegvo ménsao : Jaj! — kak trduo bi pregrê-so! —1 kak bi sze szôdbe rèso? — 3. Nê! — nedaj mi tak bloditi, Szodecz ’zitka mojega! Daj mi v-prayiczi hoditi Sztezo sztrâha tvojega. Bole naj szam kvâr trpim, Kak ga bli’z-uyemi csiuim: Râj bom sziromâk pobo'zen, Kak jâlnik, ali tat zmo’zen. 4. Jaj! — kak bi me preklinyali Yszi, ké bi szam rad bô’zao, Yszi pravicsiii szkvarjüvali, Szrđ tvoj nad meiiom le’zao, Lasztivna vêszt tô’zila, I pravicza szôdila, Dnéva pa tvojega vihér Vtâplao szrdcza mojega mir! 5. Goszpodne, vesi me vszâkomi Na praviczo ’ziveti, Ino velkomi màlomi Pravo szrecso ’zeleti. Csi rai das vrêdnoszt i môcs; Naj hitim vszêm na pomôcs, K-vszêm sze z-milim szrdczom prignem, I nyé sz-prepaszti szkuz zdignem, 6. Csi pa zagovarjati mam Prâvdo i vrêdnoszt mojo, Krotko naj to esiniti znam, Gledécs na pél-do tvojo, — Kak nevrêden szluga szem, I velki dü’znik vu vszem! — Kak bi tak jasz bio okoren, Ino tebi nepokoren ? — Nota: Verosztiijte, oh hrsztseniczi! qqt> y-vrêlim znojom iszcse’zivis szvoj, I be-ré vküp bo’ze däri, Ohcslovek! obte-’zeni brat tvoj : — Kak bi nyemi tak bio k- kvari ? — Kak bi rôk nyegvi szâd, I liez jedmi hlad Szmeo ti bô’zati, I tak nevolnomi ’Zitki nyegovomi Jamo kopati? — 2. Mir daj, bläznik, nyegovi trudov Te’zko szprâvlanomi szâdi, I nyega z-naklonosztjov hudov Nevr’zi na porob gladi. Znaj, v-nyegovi szkuzaj Sze tebi szprâvla jaj ’Ze v-etom ’zitki, I prepaszt grozni môk Sze ti odpré ednôk Y-vecsiiom prebitki. 3. Racsün mas dati od zâlo’za, Vbôgim szirôtam vzétoga, I nâglo vdâri szôdba bo’za Tam na tébe, preklétoga. — Ah ! — zäto vsze miluj, I nyi vrêdnoszt miruj Vu tvojem’zitki, Da naides szmilenoszt, Gda te bo’za velkoszt Oszôdi v-diki. Pravicsnoszt. Nota: Jezusa neodpiisztim. qqiy Rôg! ti' szi pravicze Bôg, 1 odürjâvas kri-* viczo; Ti vsze jâlnike ediiôk Vr’zes na vecsni môk kmiczo, Ki nedû’zne bô’zajo, I krv szirôt czéczajo. 2. Te krivicsni ’zükavecz Jezero pravicsni po’z-ré, 1 jâlnoszti pün zdeuecz Nâglo vszêhne i täzev-ré; Ar ka nevrsi szvetsztvo, Nad têm le’zi preklét-sztvo. 3. Grêh, grêhje, drugim szkrivno Szâd znojni triidov jemati, Ali nyim gda protivno Ocsiveszni kvar delati: Bôg, ki grêh odurjâva, Vsze tô za-domesztsâva. — 4. Daj sze mi tak varvati, Bôg, gnüszne nepra-vicsnoszti, I vszâkomi vôdati, Ka szem dü’zen, v-pravicsnoszti: Râj naj trpim zgübicsek, Kak krivicsni dobicsek. 5. Csi szem obô’zao koga. Ali v-kom tali zban-tüvao, I sz preklétsztva nyegvoga Bremenom diiso vra’ziivao; Daj mi vsze povrnôti, Dekocs szem ’z-nyim na pôti, 6. K vszemi, ka je pravicsno, Mi ti daj blagosz-lovnébe, I uedaj mi krivicsno Lüdszkoga vlêcsti pod szébe: Csi kupujem, odâvam, Praviczo naj zdr’zâvam. 7. Tak szrdcsno szmêm sztânoti, Bôg, pred te-bom i pred szvêtom; Nebojim sze szpâdnoti Nig-dar sz-pravicze poszvêtom: Eti bom szrecseu van-drar, I tam nébe mesztancsar. Nota: Goszpodin Bôg, neosztav ndsz. OOÛ oszpodne! opominas me, Naj driïgim nekopam jame, Necsinim kvâra niko-mi, Nego rad szlii’zim vszâkomi. 2. Ti mi tak daj pomôcs tvojo, Naj szpunim v-tom dû’znoszt mojo; Ar csi nyé verno neszpunim, Zapoved tvojo oszkrunim. 3. Ki hotécs škodi bli’znyemi-, I kriviczo csini »verni; On zavr’ze tebé, oh Bôg, 1 rob ma bidti vecsni môk. 4. Yêmje vszêm v-szrdcze szpiszano, I v-prav-di zapovêdano, Naj, ka od drugi ’zelêmo, Tò i mi nyim prikâ’zemo. 5. Csi tak tô pravdo zavr’zem, Ino k-kriviczi privr’zem; Hotécs zakoczkam tü mir moj, I tam de me te’zo szrd tvoj. 6. Oliti, szvéti i pravicsen! Vesi me, da nebom krivicsen; Csi szem pakvar vesinokomi, Naj ga povrném vszakomi. 7. Arki je komi bio na k vâr, I mä priliko, môcs, i dar, Ali nepovrné nyemi; Grob kopa miri szvo-jemi. 8. Jaj! —nevedôcs doide nyega Grozna kasti-gavisnyega, Koga je on zametâvao, I, kak blâz-nik ospotâvao. — 9. Ti tak, moj szodecz, mi daj môcs, Da sze varjem dén ino nôcs Zabloditi od pravieze, Na rü-’zno sztezo krivieze. 10. Vesi me v-tvojem bo’zem sztrâbi Vandrati eti vu prahi, Da eduok tam z-esisztim szrdczom Posztanem pred tebom, szodezom. Nota: Oh Bòg! ki szi zapocedao. ODA Dog! ti szi nam na znânye dao, 1 vu präv-OOîJ.O zapovedao, Naj lubimo praviczo, 0-dürivsi kriviczo, Vbôge z-szrdcza milüjemo, I nyi vrêdnoszt mirujemo; Ar ki bratom csini kvâr, Ne-vuide szôdbi nigdnr. 2, Szrda tvojga sze neogne, Ki szrdcze na jal- noszt nagne; Âr z-bli’znyi zczéczana krvBode nye-mi szmrten csrv, — Oh! — daj meni preszamnati, Kakda ti racsün mam dati, Csi kaniti nehênyam, I z-düsov sze li zmênyam. 3. Csi tak kupujem, odâvam, Na pôszodo jem-lém, dâvam; Vsze naj csinim v-praviczi, Inê v-gnüsznoj kriviczi: Krivicsne mere nedrzim, Ni nyé pri drugi netrpim; V-delbi bratov nevkauim, .1 düse neoranim. 4. Csi bi velki najem jemao, I döuok nadeli drê-mao; Vražo bi dü’znoszt mojo, 1 vecsno pravdo tvojo: Csi bi pa plâcso delavczi Notrisztâvlao po ’zùkavczi; Bòg, tebé bi zbantüvao, I szam szebé szkvarjüvao. 5. V-komgodi vkanim drügoga, Szpoznam, kâ szem rob lnîdoga, f scsém vsze povrnôti, Kaje praviczi proti ; Ar bole je menye meti, Kak vecsno mantro trpeti, Odvêtek pokopati, I diko zakocz-kati! — Sztanovitoszt. Nòta: Vazi lüdjè morejo mrêti. qiA T|aj, Bog, da sztanovitoszti Bodem sztâ* len varitei; Ar robi neisztinoszti V-nye naidejo pogübel: Vszi, vszi jalniczi szpâdnejo, Gda pred tebom posztânejo, Nyx hodba sze vövjä-vi, I v-szramoto posztâvi. 2. Né! — nedaj sze mi z-jalnosztjov Drugim prilizovati, Niti z-szkrivuov csalarnosztjov Dobicska ziszkâvati; Duh isztine me naj vodi, Da na tom szvêti gdegodi, Poleg nyé pravde csinim , Obcsu-tim, ino gucsim. 3. Kikoli v-jalnoszti hodi, I tebé sze neboji; On szeprvle, szledi zvodi, Zlehka szpadne, i zdvoji: ’Ze <ü je o», kak neveren, Szrdczam pobo’zniin oduren; Tam pa vu szodbi tvojoj Yzeme grozen nâjem szvoj. 4. Ti, branitei isztinoszti, Tak ravnaj poti moje, Da v-szló’zbi sztanovitoszti Nevrazim pravde tvoje: V-miszlaj, v-gucsi, iv-hotênyi, V-oponâ-sanyi, v-csinênyi Naj bodem nyé varitei, 1 szrd-cseu naszleditel. 5. Osi mi sto sali postenyéPri mojoj nedù’znosz-ti; Bòg, daj mi porocsiti nyé Szkrbi tvoje zmo’z-noszti: Csi sze pa gda zagovarjam, Oh! — daj, da sze habati znam Nâklonoszti vdérjanya, I zado-mesztsavanya. 6. Bog! ti szi povszéd nazôcsi, I vsza vidis ino znaš; Ti i mojo pot vidôcsi, Nyé bre/.’szôdbe ne-nihäs. Daj tak, da dr’zim v-pâmeti, Kak mam na diiso szkrb meti: Pravicza tvoja mi boj V-rêcsi i vu deli voj, Nòta: Oh Bog, ki grêh odürjàvas. Oll Dlâ’ze’n, ki v-rêcsi i v-deli Neda meszta grêhov szteli ! — Blâ’zen, •!. ki lubi praviczo, Ino •/. odxiri kriviczo! — 2. Blâ’zen je! — âr tam pri ocsi, Liki Jezus szam szvedocsi, Ednôk, •/. kakti bo’zi vernik, Dike V, ma bidti orocsnik. — 3. Bog, ravnaj z-miloscse tvojeSzrdcze, jezik, delo moje, Da k-vszêm •/. praviczo szka’zûjem, I nyi •). v-nikom nezbantujem. 4. Nedaj mi gda obecsati, Ka nebi mogao zdr-’zati; Ka pa •/. obecsam, naj szpunim, Da sze*/. z-la’zmi neoszkrünim. 5. Ti me osznâ’zi z môdrosztjov, I potrêbnov râzumnosztjov, Da znam •/. szpametno gûcsati, I-noy., gdetrbè, mucsati. 6. Gda blodnim tanâcs mam dati, Ali vbôge pomagati, Naj nyim •/. bodem hasznoviti, V-rêcsiy. v-deli sztanoviti. 7. Csi nedü’zne zagovarjam, Daj, da szrdcsno odgovarjam, 1 nyé */. oszlobodim z-dikov Z-rôke y.jâlni protivm'kov* — 8. B.Iâ’zen, ki je sztanoviti, V-rêcsi, v-deli hasznoviti! — Eti •/. on v-miri potuje, V-nébi V. sze pa koronuje, Prijaznivoszt. Nota: Dober je nas Bog, porazmile. OJ® TVJe je lóti, ni nacsemuren, Ki je Jezusa **‘*'*l,-i- pravi vucsenik; Nê je nemili, ni nâtu-ren, Kije bo’ze pravde sztälen vernik: On vu szrd-czi szka’zûje vugodnoszt, Y-rêcsi pa i v-deli prijaznivoszt. 2. ’Ze nyegov pogléd, nyegvo licze Je szvedok gorécse lübéznoszti, Stero obcsüti nyegvo szrdcze, Naime k-gecsécsim v-ran boleznoszti, Ké on csi gda z-haszkom obe’zuje, Z-csiszte dûse sze nad têm ra-dûje. 3. Tihi i krotek vu vszem djânyi, Vszepobo’zne lübi i postüje; Redoven vu szvojem pozvânyi, Vesz be’zaj szvoj z-dikov koronüje: Angel je on vu cslo-veciem képi, I vesz tekaj dnévov nyegvi lêpi. 4. Nega v-nyem gnuszne szkazlivoszti, Ni odur-noszti v-oponâsanyi. Velkoszt mirovne trplivoszti Szka’zuje on v-bremena znâsanyi. Neru’zni szrdcza nyegvoga jâlnoszt ; Âr nyé sznâ’zi vu vszem dobrom sztâlnoszt. 5. Govorênye csiszto, prijétno Sznà’zi i nyegova môdra vuszta; Àr koga szrdcze je nê szmétuo , Toga ni rêcs nemre bidti puszta: Zâto on, gda ’zitka navuk dâva, Trdna szrdcza mecsi, i zbôgsâva. 6. Gda vu csészti zapovedâva, Krotki, i nê divji, je nyegov glâsz; Csi kastiga, kâra, zbudjâva, Ne-gori od szrda nyegov obrâz : Zâto szo nyemi i ti o-korni Li na edno rêcs vu vszem pokorui. — 7. Lêpa je pot prijaznivoszti, I ki nyô zna môdro vkùpszklenoti Z-nâklonosztjov dobrotivnoszti, On i divja szrdcza ma genoti K-szebi na vugodno obcsütê-nye, Lübeznivo i krotko holênye. — 8. Vie tak düh ete nâklonoszti, Oh goszpodne, i vu moje szrdcze, Naj be’zim nyé sztezo v-sztâlnosz-ti, Kak tvoje, vsza veszelécse szuncze: Tak boni eli Jezusa naszleđnik, Tam pa tvoje miloscse orocs-nik. Nota : Jezusa neodpiiszlim. OJO l/Jê, ocsa, v-moje szrdcze Duh krsztsansz-v poni^uoszti, Naj sze szvêti, kak szuncze, Z-Dagibom prijaznivoszti, Da vu tihoj krotkosz-ti Vandram sztezo modroszti. *■ 2. K-vszêm sze mi daj nagnoti Zini gibom csiszte lübézni, Ino vszega ognoti, Ka je bratom zrok bolezni, Naj me neodurijo, Nego z-szrdcza lubijo. 3. Hvalni navad lepot* Me naj sznâ’zi vu vszem djânyi, Da kak necsinim spota Jasz mojemi vadlüvä-nyiPo divjoj uâturnoszti, I poganszkoj trdnoszti. 4. Jezusa vucsenik szem, Ki je példa ponfznoszli; Kakda sze nebi vu vszem Dr’zao jasz prijaznivoszti, Slera je krszlsenika Korona ino dika? ! — 5. Lêpi, lêpi najem ma, Ki cslovêsztvo znâ zđr-’zati: V-nyem sze nyemi ’ze tü dà Nebeszka radoszt kôstali; Tam pa v-dr’zélaj vecsui De tivâris dûs szrecsni. ■— 6. Daj tak, oh Bôg, i meni Té lêpi nagib varva-ti, I vu vszâkom vrêmeni Cslovêsztvi szrdcze podati, ’Z-nyim pot mojo szkoncsati, I v-diki tâl csakati. Szmüenoszt. Nòta: Kak k-hladnoj vodi jelen. OJ I i^si sto sz-kiucsmi zemlé lâda, I vidi po-trebocse, — Vidi, kak te vbôgi sztrada, I vu nevôli jôcse; Ali nema miloscse, I pomocsti ga nescse: On, da nema szmilenoszti, Vtepé nagib lii-béznoszti. 2. Csi sto druge ogrizâva, Nyi neszrecso rad csii-je, I, gda je szvêt ospotäva, Nad têm radoszt szka-’züje; Csi blati nyi postenyé, I, gda bloduoszt vinarja nyé, Nyi szrdcsuo nezagovârja: V-tom hudo szrd-cze otvârja. 3. Csi sto kre szirmâka gucsi, Kak gizdâvi szkaz-livecz, 1 vu pogübeli mucsi; On je puszti recslivecz: Ar negucsi, kak vernik, I Jezusa naszleduik, I, kak-sté szi sze szka’zuje, Ny ega z szrdcza nemiluje. 4. Csi sze sto li te szmilüje, Gda vbôgi placsno kricsi, Voga jaja pa necsuje, Ki vu ’ziikoszti gecsi, Niti nyemi k-pomôcsi Nehiti vu te'zkôcsi: Nega ni v-lom lübézuoszti, Nega prave szmilenoszti. 5. Csi sto sz-trupom dobrocsini, Potom na ôcsi mecse, Trdno szôdi praha «zini, I hohâr je nyi szre-cse, Prâvdo, gdascsé, presztôpi, Ludi sze nezasz-tôpi, Komi bi té z-szrdcza szlü’zo, I sto sze k-nye-ini pridru’zo ? — 6. Csi sto sziromâkov szrecse Z-vrêlosztjov ne-zvrsâva, I obte’zeni neszrecse Szrdesno neodvrnyâ-va; Csi gli gdate ka csini Za boleznoszti szini, Da necsini z-szmilenoszti. Nicsesztni je v-lübéznoszti. 7. Nemoremo vszi, isztiua, Vszêm po voli szlii-’ziti; Li Bôg, kak dike vretina, Znâ vszêm dobro-csiniti: Ali, csi li volo mas, 1 z-szrdcza zhâja, ka dâs; Szkâ’zes szmileuoszt k-bli’znyemi, I mira an-gel szi nyemi. — 8» Csi ti lübézen zmenkâva, Erczi csesztô vu sze-bi: „Bôg! vsze deczé tvoje sztdva Sze veszeli vu tebi; Ti szi i moj variväcs, I dušni ran moji vrdcs : I jasz nebi hibo drugi, Trôstajôcs nyé v-szrdcza brigi?! Nota: Z-szrdc%a 'zelem, ka pravim. 01 K Ki dare zemlé dobrot Y’živa v-obilnoszti, j neotâvla szirôt ’Z-nyimi v dreszélnosz-ti, V-tü’znom dnévi te’zkôcse Nyim szrdcza ueod-pré; On szi bo’ze miloscse Dveri szam rad zapré. 2. Bôg csuje ti nevolni Dreszélno plakanye, 1 vidi ti obolui Szkuze i czaganye, Znâ, csi szte vi, oh szkopczi, Mrzli k-nyim vu dühi, Nemili v-trdnom szrdczi, I v-lübézni tubi. 3. Oh! — vzemte dobro k-szrdczi Vi, nemilosz-tivni, Ka szte vi Bôgi, szodczi I szebi protivni; Är csi sz-potrebòcsimi Dobra necsinite, V-nébi z-odi-csenimi Meszla nedobite. 4. Bogâtczi, tô obcsutte, I zmécste sze v-szrdczi, Vbògim na pomocs bitte, Kak bo’zi otroczi ; Är kak sze nad bli’znyimi Eti szmilujete, Tak sze i eduôk ’z-nyimi Tam koronujete. 5. Ti, ki brata tvojega V-nevoli milujes, I, kak premores, nyega Z-szrdcza obdaruješ, Oh cslovek! vu kom tali Naides vékso radoszt,Kak, csi on z-szku-zov hvali Tebi tvojo miloszt? — 6. Medtêm, gda dobrocsinis, Ošini z-lübéznoszti, Nacsi vszo vrëdnoszt zgübis Tvoje szmilenoszti: Kak tihi de’zd’z otâvla Szuhe zemlé krilo; Tak dar tvoj naj ponävla Vsze bolezne milo. T. Verne duše, csi Dògi Szpodobno csinite, I szrd-cze szirôt vbôgi Milo veszelite; Blagoszlov uaszle-düje Vâsz ’ze v-etom ’zitki, Bôg vasz pa korouûje V-nebeszkom prebitki. 8. Na dëszno posztâvi vâsz Szodecz vas z-verni-mi, I ete veszéli glâsz Vam dâ csüli ’z-nyimi; „Hodie, blagoszlovleni, Vu oc sé krdlevsztvo, Da s zle bili sztnileni, V’zivajte bld’zensztvo ! — “ Nota: Obüdi sze, oh me szrdcze! O J IT"oga je Bog vise drugi Prigledno z-dobro- **** * lami, Csi nema vu szrdcza brigi Milos- cse z-szirotami, Nyi v-nevòli nebrani, Neodêva, nehrâni; Ou glâsz vere zametâva, Jezusa pa ospo-tâva. 2. Oduren je i on Bogi, Ki nedâ pôleg môcsi, I nezbrise szkuze vbôgi, Gde premore, ’z-nyi ocsi. Bóg, gda dare vödeli, Vszêm prémocsnim tak veli: „Ki vecs dobrôt od méne ma, On naj i vecs, kak te szlab, dal 3. Ki pa szmilenoszt szka’zuje, Ali haszek szvoj iszcse, I vbôgim zato daruje, Naj ga negrajaniscse, — Naj sze vidi od ludi, Kaksté je v-szrdczi hiïdi : Té hodi pot szkazlivoszti, 1 nè prave szmilenoszti. 4. Te prav szmileni necsâka Vbôgi na dveri trü-pat: Né! — on szam ide szirmäka V-hipi nevôle pitat, Ka ga na szrdczi te’zi, — I ki v-rônoszti le’zi, K-tomi sze hitro pridru’zi, 1 nyemi, kak more, szlu’zi. 5. Isztina, dare deliti, Je ne dâno vszâkomi; Ali vsze z-szrdcza tubiti, Je dâno ivbôgomi: I, milo szrdcze meti, I vszêm dobro 'želeti, Je zadoszta od vszâkoga, Ki nema dara drugoga. 6. Sztezo kazati blôdnomi, Trôstati ’zalosztnoga, Napitek dati ’zédnomi, Szpôtiti zlocsasztnoga— Tò je brezi te’zkôcse I tim vbôgim mogôcse; I, kelkim je angel mira, Ki uyé sz-tanacsom podpéra! — 7. Oh goszpodne! kak oli mam, Vsze szi mi ti da-rüvao, I od vszega ti racsun dam, Sz-kèm szi me koroDiivao. Ti tak, vecsna lübéznoszt, Me budi na szmilenoszt, Naj jasz, pôleg példe tvoje, Szrecsiie csinirn brate moje. Gotovnoszt na szluzbo. Nòta: Oh 'zitka ino s-zmrti goszpôd! 9JW podajmo szi dêszno obcsiusztva, Szrëdbe-**** * nika naszleduiczi! Taiidrajmo v-vezali jedinsztva Vszi, kak dike ó'rocsniczi, I szlü’zmo e-dendrugomi K-haszki, i miri visnom . 2. Naj nam gori za szrecso ludi V-prszaj nasi lêpo szrdcze; Preszvêtmo szi nôcs dnévov hudi, Rak velici szvêt bo’ze szuncze: Csinmo szi radoszt szladké-so, I britko ’zaloszt le'zéso. 3. Széjajmo szemeu blagoszlova, V dobrom neob-trudmo uigdar; Po nasz boj zemla dom âldova, 1 nagib szvetsztva vszaki dar, Steroga Bôg podeljava, 1 lubézen poszvetsàva. 4. Pri vszakoj ’zitka opraviczi Zmagajmo eden-driigoga; Krêpmo bodécse vu praviczi V-sztalnoszti zitka szvétoga, Naj sze tü tak bojiijejo, Da sze tam koroniijejo. 5. Pelajmo vsze blodécse v-kmiczi K-visne mod-roszti isztini, 1 vsze le’zécse v-zla temniczi K-’zitka pravoj szlobodscsiui, Kazajòcsi nyim pòt szvetsztva, \iipanya, ino bla’zensztva. 6. Kakoli nasz v-’zitki doszégne, Doszégni vsze do ednoga; Tak nigdar v-dvojuoszt nepotégue Szrd-cza kaksté boleznoga: Obladamo vjediuani, 1 tam mo koroniivani. — Ï. Bojdmo tak na szlu-’zbo gotovi, Kak Jezusa naszleduiczi; Tak mo odebrâui nyegovi, I tam dike ó'rocsniczi, —Hitmo v-vezali jedinsztva K-czili angelov obcsiusztva. 19 Nota: Slo bi le neke dio. — Oiß ^oszpodne! daj sze mi K-bli’znyim mojim pridrü’ziti, I nyim z-vrêlim szrdczom pôleg premòcsi szlü'ziti, Gotovomi bidti dén i nôcs Nyim v-dobrom prikazati pomôcs, Gda nyim szfali vu pozvânyi môcs. 2. Ti szi nasz vsze na tô szam pôzvao, ocsa ne-beszki, Da bi nasz tak zdr’zao v-jedinsztva szvétom zâvezki; Vsze nasz na tô i zdà pozavas, Vu récsi tvojoj nadigiivas, I v-példi Jezusa zbüdjâvas* 3. 1, kak szrecsni szmo mi, Csi glâsz tvoj bogati znamo, 1 bratom na szlü’zbo sze z-vrêlim duhom podamo! — Vêm sze tak med szebom trôstamo, Szre-cso naso gvüsuo czimpramo, I tü veszelêsi vandramo. 4. Oh! — vandrajmo szrdcsno v-lübézni ino je-dinsztvi, Dokecs nasz pripela Bòg szam k-angelov obcsinsztvi: Szlü’zmo radi edendriigomi, Ze-vsze sztrâni obte’zenomi, 1 tak lntmo k-czili visnomi. Prijà tels z- tvo. Nòta : Kak bi nehvdlo goszpodna. OJQ ^-csisztoga szrdcza radosztjov Zviša vaj, duh moj, Bòga, Ki nadeljâva z-miloszt- ' jov Dugovânya tak vnôga, Ki i mené blagoszlavJa ( Sz-telkimi dobrotami, I z-’zitka radoszlami Blâ’zen-sztvo moje ponävla: Csi ga tak nebi csesztio, Kak nezahvalen bi bio! — t 2. Ali ne’zmahna bi bila Vsza dobrota, vsza ra- s doszt, I zlehka bi me vtopila Vu dvojnoszt britka ’zaloszt, Csi nebi meo jasz nikoga, Ki bi z-menom \ v-veszélji, Takâj i vu dreszélji Tal jemao z-szrdcza h miloga: Czagao bi, kak v-ptisztini, V-’zitka szam-noj tubini. — b 3. Bôg! z-szrdcza te tak zviša vam Za ocsinszko s; szkrb tvojo, Gdakoli modro zbrodjâvam Tvoj dar, i szrecso mojo, Kâ z-menom po lübéznoszti Szkle-nyâvas szrdcza ludi, I v-dnévi dobri, hudi Tak vje-dinas po vernoszti, Da’znyimi, kak brat, ’zivém, Potujem, iuo merjeni. 4. Hvala ti za prijâtela, Koga szi mi na tróst dao, 1, kak vernoga angela, Meni dotécz obdr’zao, Naj me z-môdrosztjov tauacsa Eti v-mâruoszti prahi Vodi vu tvojem sztrahi, I od zla szrdcsno vkravracsa, 1 v-vszâkom dâri zemlé Z-menom navküp tâljemlé. 5. Prijâtelsztva csiszto radoszt Me vosi modro v-’zivali, I, csi me gda te’zi ’zaloszt, V-nyern tiho po-csivati. Csesztitele pravde tvoje Szi mi daj vözebra-ti, Ino Iinyini podati Na lübézeu szrdcze moje: Tak v-krili prijâtelsztva Naidem sztâuek blâ’zensztva. 6. Ti, ki szi vszê dobrôt punoszt, Vie vö na vsze tvoj âldov, Ki k meni zdr’zijo veruoszt, Naj v’zi-vajo blagoszlov. —Gda nasz pa tii szmrt razlòcsi, Pe-laj nasz sz-tühiue ta, I vjedinaj nasz tam pä, Gde nasz ni sors vdérjajôcsi, Ni szmrti vihérni mecs Nema razlôcsiti vecs. Nòta: Oh zdicseno sz. trojsztco! JT'ak ’zelnoga mira angel Mije veren moj OtlUtiV prjjjitel, Ki mi je sztaleu v-radoszti, 1 v-kaksté britkoj ’zaloszti ! — 2. Csi nyega dober diih vodi, Da z-menom v-lii-bézni hodi; Tak kâ’ze meni pòt szvetsztva, Prave szrecse, i blâ’zeusztva. 3. Olirne z môdrosztjov tanâcsa Od rü’zni grehov vkràvrâcsa, Zbüdjâva, csi me szvêt szlepi, I v-do-brom me sz-példov krepi. 4. Rad gorivzeme tanâcs moj ; Previdi, i zbôgsa bin szvoj, Csi ga gda vredno pokaram, I na pot szvetsztva poza vam. 19 * 5. Nâj, zvön szmrti grozne noesi, Niksa sztvär iü nerazlôcsi, Niti nesztrga vezala, Sz-kêm szva szrdcza vjedinala. 6. Kakoli naj v-zitki doide, Gotoviva oba naide: Oba rani mecs ’zaloszti, I veszeli trak radoszti. 7. 1 tam v-szreesni dus obcsinsztvi, Va ednôk v-szrdcza jedinsztvi Szpêvala bo’zoj szkrbnoszti, Za prijâtelsztva szkrovnoszti. Szossedsztvo. Nòta: Szpômcni sze ti, oh grešni cslocek! 0 K -f IZ" ak veliki dâr szkrbi bo’ze szo Szôszedje pobo’zni, Ki szo v-lübézni nepotvarjeni, 1 med szebom zlo’zni ! — 2. Nega vu ’zitki prigodov tó’zni, Nega ni veszé-li, Vu steri nebi z-szrdcza vrêlosztjov Oni tâla vzéli ' 3. Kakoli szi gda doide ednoga, Doide i drügoga: Tâlniczi szo szi vu dâri sorsa Dobroga, hüdoga. 4. Pri ôpraviczaj edendrugomi Hitijo k-pomôcsi : Ino pri vszâkom te’zkom bremeni Szo radi nazôcsi, 5. Edendrügoga z-vrêlov szkrbnosztjov Varjejt , od kvâra, I v-potrebôcsi szi nevtajijo Lübéznoszti dâra. i 6. Z-rêcsjov, i sz-példov sze zbüdjâvajo Na bo’zc j bojazen, I v-sorsa te’zkom premenyâvanyi Na sztâl no vüpazen. r 7. V-lêpom jedinsztvi vküppotujejo V-krsztsan szkom pozvânyi, I verna szrdcza szi osztânejo V- { szmrtnom dugovânyi. { 8. Vküppocsivajo po vnôgi trüdi Vu zemlé naro ^ esaj, I vkup sze majo tam veszelifi V-nebeszki pala { esaj* — 9. Postûj tak, cslovek, verno szôszedsztvo, Kal , oesé velki dar, I nyega vnêmar po rü’znom djâny Neoszkrüni nigdâr. , 10. Xr csi ti nyé gda z-blaznimi recsmi, I delom ar zbantójes —Jaj ! —kak sze tvojga blôdnoga djänya va Kastige mentujes? — 11. Ali csi je prav postûvati znâs, Szrecsen szi e: ’ze eli, I ediiôk lêpi szâd vernoszti mas Tam obilno 'zeli. -- J' 12, Proszi tak Boga, naj te do koncza Zdr’zi v-ja loj vernoszti, Ino te sz-tvojmi szoszedmi navküp Odiosi v-vecsnoszti. Zahvalnoszt. Nòta: Sznazi sze, oh draga duša! ahvâliti dobrotivnoszt, Je csloveka szvé-la dù’znoszt, Stero ki bi gda zamudo, , Vö bi szkâzao szrdcze hudo, Oszkrüno bi dušo szvo-jo, I, oli ocsa, pravdo tvojo; I tak bi sze nevrêd-1 noga Vcsino dâra v’zivanoga. a 2, Kakda szmês ti, nezahvâlen, I v-hotenyi tvo-. jemjâlen, Lübézni äldov, takszvéti, Z-róke brata 51 tvojga vzéti, Kak sze nad nyim radüvati, I onoga . zbautüvati, Kije szam szebé obô’zao, Gda je tebi 1° àlmostvo dao ? — ■' 3. Vis, nerazumna ’zivina Nevcsini taksega bi- na!— Ona k-szvojmi hraniteli, Kakti dobrocsinite-l{. li, Zahvalno szrdcze szka’züje, I dar nyegov tak 1 postuje, Da i nyegove trdnoszti Jarem noszi v-pokor-noszti. m.z " 4. I divjacsina miruje Onoga, ki nyô miliïje, I k sz-krotkosztjov sze pridrü’zi K-onomi, ki nyé v-kom szltf’zi. — Ti razum, i diisno vészt mas, Ocsé tvoje-0 ga volo znâs ; 1 od eti sze das vcsiti?! — Od eti tak a szramotiti?! — . 5. Kama czilas, szin jälnoszti, Z-nagibom nezah- lt valnoszti? —Kaksi szâd miszlis ’ze eti------------Kak- T sega ednôk tam ’zeti? —Tii bos zavr’zen od Iddi, Etam pa rob dühôv hudi; Tii sze ti vtaji vsza pomocs, Tam te pa sztere bo’za môcs. — 6. Nezahvâlnoszt, zlavretina, Je mira ludi sztr-tina: Eti potepé szrecse czvêt, Tam na jaj vr’ze blöden szvêt. — Nagni tak vsze, oh goszpodne, Na poti, tebi vugodne, I vesi varvati v-sztalnoszti Lepi nagib zahvälnoszti. Nota : Groba sze nisese neogne. 0 Si O IZi, Bòg, poleg példe tvoje Mené z-szrd- cza liibijo, Ino ze-vsze môcsi szvoje Me-l ni radi szhfzijo; Blagoszlovi je v-tom’zitki, I zvi-szi v-vecsnom prebitki. 2. Daj vu vszê ’zitka pripetjâj Nyé i meni liïbiti, 1 nyim dnévov moji tekaj Na szlu’zbo poszvetiti; Ar csi nyim tô prika’züjem, Tak velki dóg moj placsû-jem 3. Za nyé pozdigâvam glasz moj K-tebiy oh vi-l sesna môcs! — Vlé vö na vsze blagoszlov tvoj, Ki szo vbôgim na pomocs; Ar veszelitelje szirôt Szo vredni, Bôg, tvoji dobrot. 4. Oh! — povrni ti’ze etiNyim vsze dobroesine-nye, Daj nyim vu vszem tali meti Szrecsno naprêi-dênye: I, csi nyim sors rani szrdcze, Ti zbudi v-nyem mira szuneze. 5. Gda pa tii na dnévov czili V-szmrli tiho za-szpijo, Ocsa, daj, da v-tvojem krili Mira sztanek dobijo. —Angelje szo oni tii nam; Angelje naj bodejo tam. Zmirlivoszt. Nota: Szrêti sze poganov meszto. O St J ^ slov ek, z zadomesztsâvanyem Szi prek-létsztva neszprävlaj; Z-vugoduim opo-1 'S. ? ?> 7 ß Ei nasanyem Miri sztezo naprävlaj: ’Zivi z-vszêmi vu jedinsztvi, I nê v-divjem protivinsztvi. 2. Nedaj szam zroka nikomi Na szrd i protivin-sztvo; Ne! — daj priliko vszäkomi Na mir ino je-dinsztvo: Csipa brat tvoj v-kom zablodi, Nihaj, naj szi ga Bôg szôdi. 3. Boli, isztina, obsâlnoszt, Csi ti sto na kvâr hodi; Ali csi mâs v-dobrom sztâluoszt, Nâturuoszt te nezrodi. Oblâdas, li pamet rad csuj, I huda z-hudim neplacsuj. J- 4. Csi je gli te’zko lâdati Z-vdérjajôcsov nâgloszt-î-l jov; Dönok, csi scsés oblâdati, Potisas szrd sz-krot- i- kosztjov: Li na razuma glâsz merkaj, I vu dühi ne-pomenkaj. i, 5. Glédaj na Jezusa sztopâj ; Kak on, tak csini i r ti: Diïh krotkoszti te na szpadâj V-cseméri naj ne-[- pôszti; Tak oblâdas protivnïke, I vzemes korôno dike, [-1 6. Szrdiloszt Bôg odurjâva, I, csijo naszledujes, i Kak tu’zna je tvoja sztâva, Ki sze szam rad szkvar-o jüjes, Bòga, i dû’znoszt odvr’zes, 1 dü'so v-prepaszt raôk vr’zes ! — 7. Nihaj zadomesztsâvanye, Nihâj na Boga, szod-cza; Hûdi nâklonoszt vdérjanye Ti naj nevtepé szrd-cza: Nego boj Jezusa vernik, — Boj véksi, kak tvoj protivnik. 8. Oblâdas neprijâtela Z-diihom tihe krotkoszti, I vcsinis szi ga angela Szrecse ino radoszti ; Bôg pa, szrditim protiven, Bode tebi milosztiven. Nòta: Bla zen je v-Bógi csloeck — ® TVTaj ti nezaide, cslovek, prvleszuncze,Kak gzj 0(j szr)ja /xsiszto tvoje szrdcze. Jaj tebi, csi v-tom hudom grëhi zaszpis! — Lehko sze v-prepaszt vekvecsni mok vtopis! — 2. Hitipodati dészno protivniki Preczi, kak szta sze preerkla vu’zxtki; Proszi ga, najti falinge od-puszti: Ali odpüszti nyemi nyegve i ti. 3. Bòg ino szòdba ti pred ocsrni naj bò, Pred stero bos ti ednôk zagvüsno so, I z-szebom bodes ne-szao tvojo vrêdnoszt, I tvoje bine, vu pravicsno vecs- HOSZt. 4. Grozno je tebi z-szrda punim szrdczom Posztä-noti tam pred tak szvélim szodczom: Y-kaksoj opravi mas odtécz pridti ta, Taksi sors sze ti tarn vözrav-nati ma. 5. Ti krotki do sze szmileno szôdili, I pred Bogom do v-szvetloszti hodili; Ali szrdili protivniczi mira Do na mantre sli po noesi vihéra. — 6. Bôg! ti poszvèti vszâko verno szrdcze, Naj szvêti vu nyem tvojga mira szuneze, I pelaj vsze, po sztezi lübéznosztijK-vidènyi lieza tvoje szmilenoszti. Nota: Oh goszpodne, ti nas veren. nedf*j mi na trduoszt zabloditi, Ni-ti bratov neszmileno szôditi, I tak tebi, praviesen i szvéti, Szôdbe tvoje vnêmar gda prevzéti. 2. Kaksi szodecz bi szibiojasz, sziupraha, Ki szam nemam dike tvojega sztrâha, V-neznanoszti temnoj noesi hodim, 1 od hiidi nagibov sze vodim? — 3. Kak bi mogao jasz koga szkvarjüvati, Da nyeg-vi del zroka uemorem znati? —On zagvüsno hotées trdno blodi, Ki bin brata brezi zroka szôdi. 4. Jeli je gréh, za ka volo ga szôdim, I jeli jasz v-püsztom zdênyi neblôdim? —Jeli szôdim nyega po praviezi, 1 né v-szrdi i gnusznoj kriviezi? — 5. Jeli poznam nyegove protivnike, Ki szo nyega vrgli z-viszine dike, Geto szo ga v-tamni zla vusz-pali, 1 od szteze szvetsztva zapelali? — 6. Jeli je on zezela rob zla hiidoga, Tak da nema ra szebi vecs đobroga ? — Ali je i zdà vecs pobo’z-noszti Vu nyem, kak zia gnüszne vno’zinoszti? — î. Ka pa, csi je pregiêso li z-szlaboszti, I nê ho-tées iiaisao y-grèhi radoszti?— 1 sto bi szmeo szô-ditiv-tom blâznoszt, V-kom sze lehko nahâja li blôd-noszt? — 8. Sto bi ga szmeo pred czajtom oszôditi, Nyemi sztezo pokôre predsztòpiti, 1 nyegovo diiso v-blôde (amni Tak na porob vr’zti pekla plâmni ? — 9. Né! — nedaj mi na té gréh zabloditi, I grêsni-ka pred czajtom oszôditi: Daj mi nyega z-szrdcza milüvati, I na ’zitka pot nazâpelati. 10. Tvoja, tvoja je, Bôg, szôdba pravicze, Pred kim nega szkrovnoszti vecsne kmicze: Ti, ki i szrdcz miszli vidiš i znaš, Szam grešnika sors v-zmo’znoj dêszni mas. Nòta: Kako k-hladnoj vodi jelen. OïvW 'V'-aj morem krsztsansztvo moje Z-delom poszvedocsiti, I, Bog poleg vole tvoje Vu vszem ’zitki hoditi, Daj mi takso nâklonoszf, Siéra vszâko obsâlnoszt Prenoszi vu mirovnoszti, Brezi grêsne odurnoszti. 2. Csi bi misto szrecsi škodo, Ni toga nezavr-’zem, I csi bi me krivo szôdo, Zato ga neodvr’zem: Csi me sto odurjäva, Jezus zapovedâva, Naj sze inadtêm szmilujem, Hiida z-hudim neplacsujem. 3. Vem ti, oh Bôg, nam grêsnikom Yszâkdéu blagoszlov dâvas, 1, kak nevrêdnim diVznikom, Falinge odpüsztsâvas, Trak szuncza na vsze zbü-dis, 1 roszo nebész püsztis; Dobrocsinis, kak z-dobrimi, Tak i sz-tebi protivnimi. 4. I jasz, jasz nebi setüvao Tebé naszledüvati, 1 toga, ki bi me pszüvao, Z-szrdcza blagoszlâvla-ti, Bin nyegov odpüsztiti, Ino sze ’z-nyim zmiri- li? — Jaj ! — csi bi đr’zao szrditoszt, Kak bi csa-kao tvojo miloszt? — 5. Ne, né! — csi me gda zapela Nâklonoszt i krhkocsa, Tvoj dober duh me naj pela Na’zitka pot, oh ocsa! —Ti sze mi daj zmiriti, Szrditoszt odüriti, Psziie, preklétsztva varvati, I pot krot-koszli vandrati, 6. Li tak sze nema bojati Szkvarjênya szrdcze moje, Nego miloscso csakati, Bog, od pravicze tvoje; Är gda’zitek szkoncsati, I racsûn ti mam dati, Ti sze i meni szmilüjes, I mir vecsni mi daruješ. Notas Blazen boj Krisztus, toga. Q K Q '17'J, ki sz te z-menom vréd bo’zi veriuczi, I ’zitka szvéti dobrot orocsniczi, Ki z-menom navkûp tâl mate v-miloscsi, I sztan pri ocsi, 2. Vi, bratje, szesztre! jasz vam to obliibim, Kâ vasz z-csisztoga szrdcza vsze rad liibim, Csi taki proti meni gda szfalite, I pregrešite. 3. Falinge vase rad scsém zakrivati. Pregrešim i jasz — to mam prestimati: Csi pa kak sztojim — ob ! — szpadâj vas mi boj Bojaznoszti voj. 4. Vi, vbôgi, ké szvêt blodno zametäva, Szrdcze moje sze vam zczela podava: Vem sze je Jezus k-vszêm tak rad pridru’zo, Vszêm z-szrdcza szlû’zo. 5. Ki szte pa z-dârmi zemlé âldüvani, I kaksté zmo’zni, szrecsni, postüvani; Vsze vam rad vôs-csim, —nescsem vasz saliti, Nego hvaliti. 6. Vszêm, vszêm brez’ vszega râzlocsk i obliibim, Kâ vasz do szmrti postûjem i lubim ; Da tak med nami czveté ’zitka szvetsztvo, Mir, i blâ’zensztvo. — 7. Naj taksi morem osztâti v-vernoszti, I najem vzéti v-pravicsnoj vecsnoszti, Ti, dühlübézni, mi boj k-pomôcsi szam, Da nepomenkam. t Krsztsanszlea trplivoszt. Nòta: Oh szlatlki Jezusi Ita szi. Ot'Q llvalen bojdi Bòg! — szvèti nani vere Otre/« -* i-j-âkj I razegnan je düsne szlepotemrâk ; Preprävlena je’ze pameti blôdnoszt, I szrđcza dvoj-iioszt. 2. Ta je léhnola pregânyanya kmicza, I düsnoj vêszti szpoznana pravicza: Dragi je Bôgi, ki sze njega boji, 1 v-nyem nedvojf. — 3. Trpte tak edendriïgoga, krsztsanye! Iszcsite T-miri düsno zvelicsanve: Zivte na diko vasemi poz-vanyi, I vadlüvânyi. 4. Ne! — nekraluje’ze vecs rama kmicze; Ar jo je potro prszt bo’ze pravicze. Nesztraste sze tak, csi sze vam proti szvêt: Bôg je vas poszvêt. 5. Nezdvojte, csi gli vasz jeocsa miliNèpripelao czelô k-’zelênya czili. Sztâti ma veke isztine krâlev-sztvo, Vszêm na blâ’zensztvo. 6. Vi, ki szte v visnoj szvetloszti tâl vzéli, Di-este za nyé dar vszi Bòga veszéli, Yarte jo szkrbno, i zivte v zlo’znoszti Z-szinmi blôdnoszti. 7. Vidite, kâ ni Irak szuncza szvetloszti Neszija povszéd v-ednâkoj vrêloszti ; Tak nemre bidti vszêm bo’za isztina Mira vretina. 8. Kelkô ji escse biodi v-uezuanoszti ! I nevtaji Bôg ni têm lübéznoszti: Kak bi tak szmeo ti koga szkvarjüvati, 1 preganyati? — 9. Niscse je ne tii brezi vsze blôdnoszti, Kaksté szi je on velki vu môdroszti. Bôg szrdcze gléda, i v-kom naide jâkoszt, Vu tom ma radoszt. 10. Râzlocsno je vzéo talentom szvoj vszâki ; Zato szmo niti v-miszlaj nê ednâki; Ali Bôgi je li ho-tées neveren Grêsnik odiiren. 11. Râzlocsne poti je ôdpro nam tü Bôg , Po steri nasz vsze ta pripela ednôk, Gde sze odicsi vera, i nedû’zuoszt, Szpadne pa rü’znoszt. — 12, Hvalen bojdi Bog! — hodte, szprâvlajmo sze V-jezusov orszâg, i z-szebom zovmo vsze, Naj ed-ua csrêda, i eden pasztér bô, Ki de vodo nyo!!! — Nota: Ki sz-e vu risnyem Bôgi viipa. QßA f|h! — dabi sze vsza tvoja decza, Ocsa, dUU,Uv-tebi radüvala, I vu csisztom nagibi szrdcza Med szebom tak vjedinala, Daje nigdar duh bloduoszti Nebi zbontao v-lübéznoszti ! — 2. Ti szi steo po vere isztini Vjedinati vsze narode, 1 tak k-’zitka csisztoj vretini Pripelati vsze porode; Ali Indi gnuszno plemen Je naislo v-nyê szpâ-ke szemen. 3. Kaksa besznôcsa je rü’znila Szrdcze, ’zitek, dela oni, Ké je tûha môdroszt zblodila Vu tvojem vecsnom zakoni, 1 szina tvojega szvetsztvo Premenila na preklétsztvo ! — 4. Ali — hvala!---------minòla je ’ze Nôcs krsz- tsanszke odûruoszti, I narod tvoj bli’ze i bli’ze Ide k-szunczi lübéznoszti, Pri sterom hênya vesz vihér, 1 vsze otavi vere mir. — 5. Oh! — daj, ocsa, szkoro té hipek Vernim tvojim zadobiti, Naj v-miri morejo szvoj ’zitek Tebi na csészt poszvetiti, — Dokecs vsze na velkom czi-li Vjedinas vu tvojem krili. Dobra pèlda. Nòta: 'Živem ja»z-, tak veli tvoj Bog. 0£»-f rpi, ki meni radoszt davas, Mi takâj zapo-vedâvas, Naj ’zitek moj vszemi szvêti Szlu’zi vu dobrom k-poszvêti;Âr szem brezi té môd-roszti Nevréden prave radoszti. 2. Vküp szi me szkleno z-drugimi — Z-dobrimi, ino z-hudimi — Zato, naj nyé v-dobrom vodim, I nyim na zbogsanye hodim ; I, csi te v-tom bogam, o-csa, Tal moj je tvoja miloscsa. 3. Kak velika je példe môcs! — Ona nasz vlecsé nevedôcs Na tô, ka v-drugi vidimo ; I, csi za nyimi hitimo, Ali mo szlugi jâkoszti, Ali robi zlocsaszt-noszti. 4. Jaj! jaj naveke tim rû’znim, Ki neszpametnim nedu’znim Sz-példov gniïsznoga ’zivlénya, I odiirno-ga csinênya Kâ’zejo hudo sztezo zla, I szopijo man-tro pekla! — v 5. Jaj! — ka ma ’z-nyx bidti ednôk, Gda do je v-plâmni vecsni môk Ti neszrecsni preklinjali, Ké szo eti zapelali? — Dvojnoszti prepaszt sze odpré, I nyé ze-vszêm navküp po’zré! — 6. Bôg ravnaj vszâki moj sztopâj, I odvrni mi té szpadâj ; Naj drugim vu dobrom szvêtim, 1 v-nyi nagib szvetsztva nêtim, Da sze vszi, vszi szpravicsa-mo, I na czili zvelicsamo. 7. Ki, v-tvojem szfrâhi hodécsi, Ynogo, vnogo dus blodécsi, V-obrâzi tvojga angela, Na zvelicsa-nye pripela; On je angel ’ze tü v-prâhi, 1 angel de v-dike trahi. Nòta: Kako k-hladnoj vodi jelen. QßQ 17-a mi vaia kaksté vera, I szvéto vadi uva-v nye, Csi mi je prazna dèi mera, I ró’z-no moje djänye ? —Csi vu dobrom zmenkâvam, V-hiïdom pa obiljâvam ; Husi szein, kak pogan, v-vno-gom, I neobsztojim pred Bogom. 2, I jeli szem szamo szebi Protiven, csi szem hudi? — Ne! —protiven szem, Bog, tebi, I vecsnoj szrecsi ludi : Ar tebé zametâvam, Bratom pa szpâko dâvam, I tak szam szebé i druge Szühnem v-pre-paszt vecsne brige. — 3. Daj mi to pred ocsmi meli, Dokecs vaudram naszvêti, I v-tvojem sztrâhi’ziveti, Drugim k péi-de poszvèti; Da sze vszi, vszi blodécsi I v-zla blati le’zécsi Po meni zbiidijo sz-tâmua, 1 rêsijo dü'se plâmna. , 4. Tak szpunim jasz pravdo tvojo, Hodécs vu tvojem sztrâhi; Tak odicsim vero mojo Pred ’zivô-csimi v-prâhi; Tak zbudim brate moje Tii na csészt voie tvoje, 1 tak bom po sztezi szvetsztva Sô ’z njimi k-czili blâ’zensztva. Molitev za druge. Nòta: Oh Bog, oh mili Bòg! ÿTa vsze brate, szesztre, Cslovek, Boga zvisàvaj, Ino za nyi szrecso I mir k-nye-mi zdühâvaj ; Är je drago delo Za druge moliti, I blagoszlov ocsé Za nyé vöprosziti. 2. Molitev za brate Je gviisno szvedocsansztvo, Kà je nê szkazlivo, Cslovek, tvoje krsztsansztvo, Kâ jezusov sztopâj Z delom naszlediijes, I kà z-szrd-cza zhâja, K a nyim prikazuješ. 3. Eta molitev ti Ocsiszti nagib szrdcza, Da v-lii-bézniszvêti, Kak trâk bo’zega szuncza; Ona zadavi szrd, 1 rû’ziio odurnoszt, Oua te nadigne Na bra-tinszko vernoszt. 4. Ali! —sz kém bi szi szmeo on Dušo szvojo to-lili ; Ki sze uezua z-szrdcza. Za bli’znyega moliti ?— K-prâvoga blâ’zensztva Zdenczi li on pride, Sz-ko-ga prsz csiszti zduh Za vsze brate zide. 5. Jaj uaveke torni, Ki tô dû’znoszt zamudi ! — Jaj trikrat vszâkomi, Ki odurjâva lüdi, I preklétszt-vo ’zelê Nyim v-molitvi szvojoj ! — Ka on csakati ma, Bòg, vu szôdbi tvojoj? —• 6. Nê ! — ocsa, nadigni Ti z-dühom szrdcze mo- Duznoszfi pròti drügomi sztvorjênyi. 303 je Na takso lübézen Mrteliie deczé tvoje, Da jasz csfszte rokéPred tebom razpresztrém, v-mojo molitev Vsze, vsze ludi zaprém. 7. 1 na <ô nâklonoszt Budi vsze tvoje verne, Sztrê-bivsi ’z-nyi szrdcza Vsze nagibe odurne, Naj tak neszéjo vszi Pred tébe szvoj âldov, I vö szi proszi-jo Miloscse blagoszlov. Nòta: Goszpodin Böy, neosz-lao’ nasz. Ofii Vlolimo sze ti, Bòg nébe, Za vsze, nè J. szam0 za szébe. Oh! — primi szrdcz nasi âldov, lvtâlaj vszêm tvoj blagoszlov. 2. Ti, oh vretiua vszê dobrot Prosnyo vbôgi tvoji szirôt Popolne mores szpuniti, Kak bi mi znali prosziti. 3. Ne! — ti szi konim nè tuhi, Ki tebi v-jedin-sztva duhi Za obcsino aldujejo, i zakon tvoj postu— jejo- — 4. Oh! neodvr’zi tak i nâsz Zda, gda k-tebi zdig-nemo glâsz Za vsze vbôge i szirôte: Szlisaj nasz, o-csa dobrote ! 5. Odvrni vszepogübelno, Daj, ka je zvelicsitel-no, 1 vcsini vsze eti szrecsne, Tam pa szini dike vecšne. — 6. Tebi, vecsni duh, boj dika, Vu imèniszred-benika, Ki nasz te je vcsio szpoznati, 1 vjedinsztvi zvisavati. 6. üü’znoszti proti driigoiiii sztvorjênyi. Brodjenye ssvêta. Nòta: Verno lüdszleo, diesi, hrdli Bôya. OO K brodjâvaj, vaudrai’, bo'zi lèpi szvêt, Kak Olfvere isatin goréesi poszvèt, Vsze, ka tvoj ’zilka voj, Jezus vesi, Vsze sz.e ti tü posztâvla pred oesi. 2. Y-nyem vidiš Bòga, kak sztvoritela, Szkrb-DOga ocso, iravnitela, Ki je vsza z-nicsesza nasz-tavo, I, naj sztoji, v-vecsen réd posztavo. 3. Kà’ze ti nyega vremena tekaj, Hipov i sztotin j nezbontan be’zâj, Szunczatrak, noesi mrak, szlâ-pov sum, De’zd’za vlaga, i gruma sztrasen rum. 4. Veliki je on v-vszakoj (raviezi, Vu vszakom czvëti, v-vszâkoj kliesiezi, Vu püsztin i zvirin ob- ; râzi, V-leta biezi, i vu zime mrazi. 5. Glâszijo nyega zraka ftiesieze, Morja prepasz- ti ino ribieze, Hlad vretiu, i plainin viszina, Kincsi j dolov, ino gor peesina. 6. I gde, nego tü tak milo szuneze Obszijne v- j tvoje bolezno szrdcze, Gda britkoszt i ’zükoszt nyé tezi ? — Csi bremen zla nad tebom nele’zi ! — 7. Gde, nego eti sze duša tvoja Zdigne z-dvojno-szli na sztan pokoja, Gda vidi, kà ludi zlo trpi, Po-bo’znoszt pa vu miri tiho szpi? — 8. Tü, tü mas sólo bôgabojazni, Visne môdrosz-ti, ino vüpazni, Blâ’zensztva i’szvetsztva ravno pot, 1 vretino punoszti vszê dobrôt. 9. Tü sze ti odpré dùl szprhlivoszti, Tü bròd na sztânek vecsne bivoszti, Pokom, znâs, i ti mas sz-t üln'ne ldti na mir i radoszt viszine. — 10. Neidi tak, vandrar, vu bo’zem kepi Mimo dugovâuy eli, kakszlêpi: Në! —povszéd tvoj po-gléd naj Bòga Brodi v-iiyi, i uyegva csüda vnôga. Miliivanye sstvari. Nota: Krisztus reli: hotite k-inciii. 17"rsztsenik, premiszli dobro, S/.tvâr je bo’ze delo modro, Nad stei’ovti oblâszt mas: Dû’zen szi jo presùmati ; Ar te’zki racsûn mas dati, Csijo nemilo mantrâs. 2. Dû’zen szi i v-nyê, znamênya Ocsé csüdnoga csinêuya Z bojaznov preszämnati, I, da obcsüti bo-leznoszt, I, kak ti, ’zelè veszélnoszt, Sztrszni sze, nyô manlrati. 3. Csi szi gda vkroto zvirino, 1 pod oblaszt vzéo ’zivino, Nüczaj jo, kak bo’zi dar; Är ti je na haszek däua, Ali né zato podana, Naj jo vmarjas, kak bollar. 4. Csilacsnoj vtajis jêsztvino, Ali pa ’zédnoj pityino, I trapiš jo z-bremenom; Szam szebé, i nyô zapraviš, Geto jo od môcsi szprâvis, I vmoris pred vremenom. 5. Ohblàznik! kakse szrdcze mâs, Kâ tebi verno sztvàr mantrâs, I vmarjas brezi szträha? — Vem je ona tvoj hranitel, I veren dobrocsinitel Notri do groba praha. 6. Daj ji vö, ka szi ji dü’zen; Ärznas, kâjei tak tû’zen Nyé sors v-rédi sztvorjênya, Geto jo nemilo te’zi Bremen, stero nad nyôv le’zi Pri ôszkopi ’zivlênya. 7. Csi v-szrdczi obcsütënye mâs, kakda szi jo tak trdno znaš Klati brezi miloszti? — Vis! — na zem-li szi ti nyé bòg, 1 ona sz-tvoji mili rôk Csâka hipe radoszti. 8. Dodi tak vu bo’zem képi, Szka’zuj szrdcza nagib lêpi K-vszâkoj sztvorjenoj sztvâri, J, liki visni ocsa tvoj, Vszêm vödeliti gotov boj Veszélja ’zelne dàri 9. Milfij csloveka vbôgoga, 1 boj vrâcs placsa vuô-goga Med sztvorjênyem razumnim : Ali nagni sze z-milosztjov, Cslovêsztvom ino krotkosztjov 1 k-sztvâ-ram nerazumnim. Mirüvanye dugovâny. Nota: Oh szladki Jezus! ka szi. Tlòg! tvoje delo mi daj postüvati, I nyega **** * * vszâki prâhsecz mirüvati ; Är ki nyé kla-szi, zaprâvla, itéré, Nema on vere. 2. Ynôgi, velki, Iepi szo tvoji dâri ; Yekvecsno môdroszt vidim v-vszâkoj sztvâri : Zemla, i vszê na nyê bodôcsi sztâva, Je dike szprava. 3. Ti szi nam vsza, vsza puszto pod lâdanye, Na baszek nas, i szpametno nüczanye; Ali zaprâvlati prepovedâvas, Kakolidâvas. 4. Neszmerno gresi, i tebé bantiije, Ki tvoji szvé-ti dârov nepostuje; Âr neszpozna on v-nyi lübézni tvoje, Ni szrecse szvoje. - 5. Ki klaszi drevje, czvëtje, i travino, I preo-brâcsa zemlo ua püsztino ; On je, Bôg, tebi i szvêti neveren, 1 vszêm oduren. 6. Zasztâvla tvoje poti, i czilanye, Yu blato klâ-csi odvêtka vüpanye, 1, da sze blazno proti tebi grozi, Y-jaj sze pogrozi. — 7. Kâ’zi tak meni i tü pot dù’znoszti, Da tvoje dare iiüczam v-pobo’znoszti, I nezaprâvlam v-rû’znoszti ’zivlênya Tvojga sztvorjênya. 8. Ysze naj kre méne vu miri prebiva, 1 blagosz-lov tvoj vu radoszti v’ziva, Da me netó’zi ediiok trd-noszt szrdcza Pred sztolczom szodcza. 9. Sztvôri vu meni szrdcze prav pobo’zno, I tvo-joj szvétoj vóli tak podlo’zno, Da sze sztrsznem, tvoj lêpi szvêt klasziti, Ino kvariti. Nota: Blazen je v-Bôgi cslovek. 368 \^sze’ k» je bo’za rôka nasztavila, mestria naprêposztâvila, Ali Ysze ti boj, cslovek, vrêdno postüvanya, Szkrbne obranbe ino mirüvanya. 2. Idi kre vszega z-râzumom môdroszti, Obcsiïti nad nyim nâklonoszt radoszti, I, nyega csüdne szpo-dobnoszli gledécs, Moli velikoszt bo’zo, v-prâbi klecsécs. 3. Pokaraj trdno one iieszpametiie, Ki, z-sega-voszti szvoje vragometne, Dela nature tak blazno klaszijo, lv-nyê lepote vecsni trak gaszijo. 4. Tak poszvedocsi tvojga djânyamera, Kà te i eti vodi prava vera: Tak de po tebi v-nriri sztao bo-’zi szvêt, I povszéd vgäjao nyega lepote czvêt. IX. Razioesne sztàve ludi. Poglaviüka. Nòta: Dober je nas Bòg, por armile. OUÛ fgùg! ti nam davas poglavnike, Ki narode z-mòdrosztjov ravnajo, 1 vu obrazi tvoje dike Obcsiiiszki réd i pravdo csuvajo, Davszâki cslovek v miri prebiva, Dü’znoszt csini, i blagosz-lov v’ziva. 2. I kâk blâ’zen je poglavnik on, Ki, kak na-mesztnik tvoj, goszpodüje! — Lêpi je tü i tam nye-gov Ion, Csi péido i glâsz tvoj naszledûje: Blâ’zeni je pod nyim i nârod tvoj, komi je on ocsa, i moder ™j. — 3. Etak môdroga poglavnika Szi 11 i nam dao za voditela. Tebé sze tak prisztâja dika Za tak popol-noga ravnitela. Y-tvojoj dêsznije sors vszê narodov, V-tvojoj szrecsa vszê sztotin porodov. 4. Oh ! — zdr’zi ti našega krâla Yu dügom ino mi-rovnom ’zitki ; Po dèli nyemi vnogo tâla Vu vszê do- 20 * brôtaj, i sztâlnoj di ki, I ravnaj ga z-dobrim duhom tvojim, Da ocsa bô podlo’zanczom szvojim. 5. Vsze naj vzeme on pod peréti, Brez’räzlocska sztana, ino vere, 1 angel bô vszâkoj szirôti, Szô-divsi vsze pôleg djânya mere: Môdroszt, lübézen, ino pravicza Boj korona nyegovoga sztolcza. 6. Nâsz pa vsze zbüdjâvaj nahodboPodlo’zanczoni du’zne pokornoszti, Da neszpädnemo v-trdno szôd-bo Po kastige vrêdnoj okornoszti : Dopâdnenye tvoj-ga namesztnika Bojdi nasa radoszt, ino dika. Nòta: Oh vekieecsne miloscse — O W IJo’ze velke szmilenoszti Dâr je moder po-* glavnik, Ki lüdsztvo vu lübéznoszti Ravna , kak veren szkrbnik — Zato sze i mi radüjmo, I miloszt ocsé postiijmo V-nam dano m modrom krâli. 2. Oh ocsa ! ti ravnaj nyega Z-dfihom visne môd-roszti, Naj csészt pozvänya szvojega Szpunyâva vu radoszti. Pravicze i pobo’znoszfi Nagib boj nyegve zmo’znoszti Neszprhliva korona. 3. Ti szam ga vcsini szrecsnogaV-hvälnom name-uyavanyi, 1 pravdi tvojoj vernoga Y-kakgodi szkon-csavanyi, — Na csészt imèni tvojemi, Na radoszt szamomi nyemi, I nam vszern na bla’zensztvo. 4. Koronüj nyegve csesztnike Z- lêpim glâszom môdroszti, 1 vsze nyegve szlü’zbenikeZ-näklonoszt-jov veruoszti; Da czvêt nyegvoga krâlevsztva, I obcsinszkoga blä’zeusztva Vgâja po nyi vu diki. 5. Seregenyegve koronüj Ti z-obladnoszti dikov; Po nyi szvêt z-mirom obdaruj, Szteri mecs protivni-kov, I vjedinaj vsze narode, 1 vszé mêszt zemlé porode Z- vezalom lübéznoszti. — 6. Poszlühni, ocsa, narod tvoj, 1 primi ete äldov: Orok krala našega boj Tii tvoj mir i blagoszlov; Tam pa v-pravicsnoj vecsnoszti Daj nyemi sztälne vernosz-ti Najem —’zitka korono. Visite oblâszti. Nòta : Bojdi ditta i postenyè. q7i nni» Bòg, dâvas nani cseszlnike Na varva-** -*■* uye pravicze, Dâvas modre redovnike Na vmârjanye krivicze. Dika li, ocsa vernoszti, Za dâr tak mile szkrbnoszti — Za visno obJâszt naso. 2. Oh! — osznâ’zi nyé z môdrosztjov Na isztine szpozuauye, I z-nevkleknyenov vernosztjov Na pravicze varvanye, Naj sze za czvêtek krâlevsztva, I obcsinszkogo blâ’zensztva Z-vrêJim diïhom szkrbijo. 3. Daj nyim v-pozvânya du’znoszti Môdro ocsin-szko szkrbnoszt, 1 pri nyihovoj vlâdnoszti Lüdsztvi Ivojmi mirovnoszt. Hiidim na sztrâh i bojazen, Pobožnim pa na vüpazen Sztoj szvetli sztolecz nyihov. 4. Ti brani nyé z-zmo’znov ramov Proti szili pro-tivuoj, I zakrivaj je z-obranbov V-velkoszti nyim lasztivnoj. Csi sze tebé prav bojijo, I kre pravicze sztojijo, Ti koronuj nyi vrêloszt, 5. Ti vlê nâgib podlo’znosztiVu szi’dcza bôgsa, Misa, Naj sze ji vu bojaznoszli Zasztôpi vszâka duša. Bremen csészti nyim lehkôli, I na konczi ’zitka poti Nyim daj najem vernoszli. 6. Daj, da z-nami vréd sztojijo Vu tvojoj bojaz-noszti, I tvoje imé csesztijo V-szinovnoj viipaznosz-ti, Szpoznavsi, kà szi ti goszpôd, Ki vszêm mrtel-uim mêris pot, 1 od vszê racsun vzemes. Nòta : Oh yoszpodne, ti nas veren — OÿO Jaj torni, ki visno oblâszt zavr’ze! — Jaj! *** ^ * —on szebé trdnoj szôdbi podvr’ze, Ge- to bo’zo näsztavo oszkrüni, I sz vêt z-vnogov hüdô-bov napuni. 2. Visna oblâszt je szteber pobo’znoszti, Vere, mira, pravicze, balrivnoszti; Pod nyôv vgâja orszâ-gov môcs, i czvêt, Po nyê sztoji vu diki bo’zi szvêt. 3. Zaide szuucze nepodlo’zni narodov, Vu prâh szpâdne czvêt okorni porodov, I z-vrêmenom vesz-noti morejo, Ki visesno oblâszt zavr’zejo. — 4. Setüjmo lak, kak bo’zi podlo’zauczi, I vises-ne pravde vueseni zuanczi, — Setujmo vszi pred li-czem oblâszti V-pokornoszti, i bojazni râszti. 5. Gledécs na czil, steri nam je polo’zen, ’Zivnio eti vszi, kak narod podlo’zen, — Dokecs mo tam v-nebeszkoj szvetloszti Podlo’zanczi krâlevsztva nii-Joszti. Dühovnikov. Nota: Hodi k-nam sz v eli düh bo'%i! OWO 4~|h Jezus, vere poglavnik, Vszê protiv-■ * nikov obladnik! Vzemi âldov poniznosz- ti, Za té zalog lübéznoszti, Kâ na czérkev tvojo szkrb mas, Csrêdi tvojoj pasztére dâs, Nyé z-đuhom vodiš, oprâvlas, V-môdroszti i szvetsztvi ponâvlas, I tu deli blagoszlâvlas. 2. Da tak liïbis lüdsztvo tvoje, Tak ravnaj szam njega voje, Da v-neszkazlivoj vernoszti Hodijo szte-zo dû’znoszti; Nji temno pamet preszvêti, I krhko szrdcze poszvéti, Vodi je, poleg obecsi, Vszedni ’zi'tka pri tvojoj rêcsi, Kak visne isztine szvècsi. 3. Szemen po nji vôvr’zeno Vcsini vszegavêcs blâ’zeuo. Poszhihni nji zdühâvanje, Koronuj uame-n ja vanj e. Po nji vötalana szvetsztva Naj bodo zalog blâ’zensztva Vszêm, ki szo tebi podani, I, kak mi-loscse odebrâni, Na zvelicsanje pozvani. 4. Daj, dasze tebé bojijo, 1 v-veri mocsno sztoji-jo, Poti tvoje prav lubijo, I tebi v-szvetsztvi szlifzi-jo, Odiirijo vszo szkazlivoszt, I zdr’zijo mertiicsli-voszt, Rêcs tvojo szrdcsno glâszijo, Szvêti vu vszem tali hasznijo, I blagoszlov tvoj vidijo. 5. N)'i poszluhsâvcze duh szvéti V-dûsi i v-tëli poszvéti, Da verne posztére szvqje, Kakti poszel-mke tvoje, Vu dobrom naszledujejo, Bôgajo i pos- ! tujejo, Z-csisztoga szrdcza lübijo, K-nyim sze sz-krotkosztjov pridrü’zijo, I nyim z-radosztjov szlu- ! ’zij°- 6. Tak, tak szpuni ti tvojo rêcs, I nam dano ono obêcs, Kâ czérkev tvoja osztâne, Csi vsze, vsze sz-pràhora posztâne, Kâ de ona vszêm narodom, Vszê mêszt i sztotin porodom Tu nâsztava szpravicsanya, Visnoga m/ra, i vüpanya, Tam pa eduôk zvelicsanya. Vucsitelov. Nota : Ka Bôg csini, rsz-e je dobro. OW1 Tkrâgo delo je, z-szkrbnosztjov Te nezna-" ^*,_jie vucsiti, 1, liki Jezus, z-vernosztjov Nyé na dobro voditi. Kaksa radoszt Csâka vrêloszt Po-bo’zui vucsitelov, Kak’zitka voditelov! — 2. Obilen szâd mâjo ’zeti Oni za trud szvoj sztâl-iii, Nâjem vzemejo ’ze eli Od vnôgiszrdcz zahvalni; Tam pa ednôk Odiosi Bôg Vu blâ’zenoj vecsnosz-ti Nyé sz korônov veruoszti. 3. Âr kaksi âldov je za szvêt, Te mâle osznâvla-ti, I nyé’ze v-gingavoszti lêt Z-jâkosztjov oprâvlati, Szredbenika Rêcsi ’zitka Odicsenomi szunczi Môcs szpraviti v-nyi szrdczi ! — 4. Liki neobtrüdjen vrtnik Gâji, csiszti czepike; Tak nâsztav dühovni szkrbnik Osznâvla sol mladike, Stere czvetécs, 1 szâd rodées, Vesz szvêt blagosz-lâvlajo, 1 radoszt ponâvlajo. 5. Medlêm, nê li tü vu prahi Je blagoszlov nyi szkrbnoszt, Nego i tam v-dike trahi Szâd szkazuje nyi vernoszt: Prêk do z-szebom V-pravicze dom Neszli nyi vueseniezi Kincs szvoj vu lêpom szrdczi.— 6. Tak dragi kincsov daritel Je od lébe nam dani Mô’z on, kije, kak vucsitel Mladicskov k-nam pozvani. — Oh! —kak nebi, Ocsa, tebi Goro szrdcz nasi âldov I za ete blagoszlov ? ! — 7. Bôg! vesi nasz tak postu vati Našega vucsitela, I zavelko prestimati Nyegve trude i dela, Da z-szku-zami On med nami Nigdar pred lieze tvoje Neneszé to’zbe szvoje. 8. Koromij ti z-mirom eti Nyegvo neobtrüdjeuoszt, I tam nyemi szâd daj ’zeti Za takso zaszlü’zenoszt : Pelaj tvoj glâsz ’Z-nyim vréd i nâsz, Kak nyegve vnesenike, K-vidênyi tvoje dike. Poszlüsâvczov. Nòta: Krisxlua reh’: hodte k-meni. Ow K f)d tébe je réd czérkevni, Kak varvâcs do-Ö» j)rgt tjjjsevni5 Bôg, hvalen boj za nye- ga! —Kak modre szo tvoje poti! —I tu sze szkrbis verno ti Za mir liidsztva tvojega. 2. Oh! — réd té blagoszlovlen boj, Da szkrbno varje órok tvoj, I csiida tvoja glâszi; On naj vesz szvêt preszvetsâva, Yodi, trôsta, poszvetsâva, Po rêcsi tvoje glâszi. 3. Ocsa, kaksa radoszt za nâsz, Kà sze tvoje isz-tine glâsz Po nyem tak razsiirjâva, Da zemlé szlêd-uya krajinaTebé,i tvojega szinaYadlüje i zvisâva! — 4. Hvâla! — ti i na nâsz szkrb mas, I vu veri na-soj nam dâs Voditele blâ’zensztva, Ki nam z-môdri-mi vusztami, Ivugodnimi delami Kâ’zejo sztezo szvet-sztvra. 5. Daj nam z-vrêlov gedrnosztjov, 1 z-csisztov szrdcza radosztjov Nyi nâvuk poszluhsati, 1 vsze, ka nasz v-rècsi vesijo, Ali pred nami esinijo, Szpamet-no premetati. 313 T Poszlühsâvczov. Hi’zni goszpodârov. 6. Csi je isztina, ka vcsijo, I csi z-dêl, stera esimio, Szvêti krsztsanszka môdroszt; Ti vcsini vsze szàdarodno, Tebi na szlu’zbo vugodno, Nam na mir, nyim na radoszt. 7. Daj sze nyim sz-têm bâtriviti, I po ednom govoriti: „Z-menom je dû h môdroszti ! — Ki szo tü moji, dobro znam, Kâ do moji ednôk i tam Vu ne-beszkoj radoszti !“ — 8. Csi gda kârajo okornoszt, Naj sze na du’zno pokornoszt Hiti grešnik zbudili; Da, ka li zapoveš, rapimi, Ka pa diisno veszt oszkróni, Setiije odiiriti. 9. Csi bi pa i oni szami V-dobrom gda zmenkali, kak mi, Ni te nedaj nyi vcsenyà Nam vnémar zametovati, —Ni blâzno ogrizâvati Pred szvêtom nyi pos-tenyâ. 10. Nâgib gnuszne obsâlnoszti, I grêsne neza-hvâlnoszti Nasz naj nigdar neru’zni ; Niscse nasz po protiviusztvi, Niti po divjem püsztinsztvi Neszprâv-laj nyim vor tu’zni. 11. Ti vsze vr’zes ednôk na iai, Proti kim sze v-szkrivni szkuzaj Szlugi tvoji tô’zijo; Ar ki nyé odur-jâvajo, Bôg, tvoj réd zametâvajo, I szami sze szô-dijo. 12. Nê! —ocsa, nedaj nam nigdar Dara tvojga, szamim na kvâr, Nevrêdno zbantüvati; Ycsi nasz tü dtihovnikov réd Postüvati, i ’z-nyimi vréd Sze ed-nôk zvelicsati. Hi’zni goszpodârov. Nota: Ki sz-e vu visnyem Bògi cupa. OÿC oszpodne ! z-szrđcza te csesztimo, V-sztâ-O vJ.vX v| nase sxamotnoszti; Ar od tébe i mi viszimo, Kak decza tvoje szkrbnoszti, I diih nas sze sz-tebom vtoli, Csi te v-poniznoszti moli. 2. Yszi, ki’ zda pred tebom sztojimo, Vszi szmo szi po rodi szvoji, V-tvojoj lübézui nedvojimo; .Ar szmo po zakoni tvoji, Po kom szi nasz vküpeszkleno Yu tivâristvo blâ’zeno. 3. Blâ’zen, koga vu szvétom hi’ztvi Dober dûh lü-bézni vodi! —Mir, i blagoszlov vu poistvi Y-dvôri i poli ’z-nyim hodi; Radoszt nahaja ou povszéd, Ka-makoli vr’ze pogléd. 4. Blâ’zen trikrat, koga hi’zni réd Dobri otroczi szaa’zijo, Ki z szvojimi roditelmi vréd Bôgi vu szvet-sztvi szlü’zijo, Med szebom sze postujejo, 1 ludi nez-bantujejo! — 5. Blâ’zeni szo, ki z-dr’zinov vréd Boga v-radosz-ti csesztijo, I, kak pela visne prâvde réd, Od nyega vu vszem viszijo! — Oni, csi szo gli nevolni, Szo i z-malim zadovolni. — 6. Tak je! — Bôg, ki szo tebi verni, I v-jedinszt-vi prebivajo, Ognejo sze vdärczov neszmerni, I blagoszlov tvoj v’zivajo, I, gda czil szvoj prebe’zijo, Od tébe nâjem dobijo. 7. Posles, isztina, ti vnogokrât I pobo’zne szlü’z-benike Med bodélje rô’ze ’zitka brât, 1 szkiisâvat protivuike, Te’zki beteg nyi ’zivot tri, Ino nyi szrd-cze ranit szmrt: 8. Ali, csi mirovno trpijo Szebi oszodjene krx’ze, I pod bremenom nezdvojijo; K-blâ’zensztvi sztôpijo bli’ze: Ti zdignes nyé po (rplênyi K-vecsne radoszti ’zivlênyi. 9. I mi, csi nasz gli szmrt razlôcsi, Ednôk pâ vszi vküppridemo, I tain sze nam’zitek odlocsi, Gda od etecz odidemo, Yu popolne radoszti vrt, Gde nasz vecs neraztepé szmrt. 10. Tam, tam mo vu dike krâlevszlvi Szpêvali toj szmilenoszti, Stera nasz k-taksemi blâ’zensztvi Pela z-döla mrtelnoszti, I stera nam dâ ’ze eti V-lê-poj radoszti tâl meti. f Szlü’zbene dr'zine. 315 Szlu zbene dr’zine. Nota: Vu rszakom mojem djdnyi. TT1’ sz^ve m0Je g°szpôd, Ki v-rôkimâs d* * * mojo pot, Me vcsi szpunyâvati Y-nev-kleknyenoj vernosztiOpravicze du’znoszti,! v-szvet-sztvi te zvisâvati. 2. Môdro szkoncsanye tvoje Je i sztan szlu’zbe moje, Mili ravnitel moj!—Kakda tak jasz v-nyê nebi Po voli hodo tebi, Bôgavsi glâsz i tanâcs tvoj ? — 3. Oh! — daj mi dobrovolno, I nê nezadovolno, Bremen odnašati, I v-prâvoj poniznoszti,Nê vu gniïsz-noj gizdoszti Sze vu vszem oponašati. 4. Haszek vèrta iszkati, Drugi nêzbantüvati, I zdr’zati vernoszt, Odüriti vszo rû’znoszt, I varvati nedü’znoszt — Tô dâ dr’zincseti vrêdnoszt. 5. Ali, csi nyé hotlivoszt, Zio, tatia, vtraglivoszt Ednôk zgrâbi v-mre’ze, Pokvari nyega tèlo, Dûso, i bivoszt czêlo, I nyé na vecsni jaj vr’ze. 6. Yolo tvojo iszkati, 1 v-dobrom sze fliszati Me vcsi, ocsa’zitka; .Ar v-tvojoj szlü’zbi sztojim, I csi sze te prav bojim, Szpunim dü’zuoszt szlü'zbenika. 7. Znam, kâ mojo nevernoszt, Ino vszâko odur- noszt Osaka najem britki; Csi szem pa v-szluzbi veren, Yzemem Ion moj primeren Eti, i v-vecsnom prebitki. / 8. Bôg! na tô kebzüvati, 1 tak vernoszt zdr’zati Me vesi dober duh tvoj, Naj v-tvojem bo’zem sztra-hi Szliï'zim eti vu prahi, I tam gviisno vzemem Ion moj. Hi’znikov. Nota: Oh zdicxeno s%. trojszlco! Oÿû rpi, nébe, zemle sztvoritel, Sziihi’ztva ** nasztavitel, Po sterom je i nâj szama Vküpszklenola tvoja rama. 2. Ti tak i potom z-nama boj, 1 daj nama blagosz-lov tvoj K-vszemi nâjnomi hotênyi, Pocsivanyi, i csinênyi. 3. Daj, da sze tebé bojiva, I vu tebi nedvojiva, Edendrugoga lubiva, I dobrim lüdém szlü’ziva. 4. Na diiso naj szkrb nosziva, Tebi sze z szrdcza moliva, I zavsze, v-kom tî\J jemléva, Pred tébe âl-dov neszéva. 5. Zdr’zi naj v-sztâlnom jediusztvi, Proti zle, i protivinsztvi; Ycsi naj zakon tvoj varvati, I vu lü-bézni vandrati, 6. Vesi naj szkrblivo delati, Ino vu vszem réd pelati, — Na domânyi oprâvlanye, I szirôt blagosz-lâvlanye. 7. Talnika szi bojdva v-szrecsi, Kak v-nevôli i v-neszrecsi, Vszâko bremen vküp znâsajôcs, I med szebom sze trôstajôcs. 8. Falinge nâjne znašajva, Pred szvêtom neraz-glâsajva; Varva sze divje lütoszti, 1 potujva vu krot-koszti. 9. Csiszta nâklonoszt jâkoszti Nama naj szlû’zi k-radoszti; Âr gde sze ona nahaja, Tam, li tam blä-’zensztvo vgâja. 10. Csi naj obdaruješ z-deczôv, Naj szi modro deneva ’z-nyôv, Vcsivsa jo v-tvojoj bojazni, I vu de-tinszkoj vüpazni. 11. I, csi naj razlôcsis v-szmrti, Vjedinaj naj v-dike vrti, Gde va v-blâ’zenoj vecsnoszti Czvela v-sztâlnoj lübéznoszti. Na obszojno nolo. I ! qwq T|obri hi’zniczi, vi poszluhsajte ! Vašega 04 V.U sze zdr’zavajte, Szvétoga hi’ztva zrok premiszlite, Da sznà’zen ’zitek sztàlno lubite. 2. Nika drugo ne je szvéto hi’ztvo, Nego dvê verni szrdcz tivâristvo, Nezbontan zâkon nyidvi je-dinsztva, 1 pravdcni sztan ’zitka obcsinsztva. 3. Zâkon ete je Bôg szam naszlavo, I med vernimi goriposztavo, Ino, kak visno szkoncsanye szvéto, Za trôji zrokov volo poszvéto. 4. Te prvi zrok je — deczé rodjenye, Szkrbno hrânenye, modro vodjeuye, Na povnô’zanye zemle narodov, I poszvetsenye szvêta porodov. 5. Nasztâvleni je té zâkon drügôcs, Da bi med szkrbmi meo cslovek pomôcs, Veszelitela v-duévi ’zaloszti, Ino tâlnika v-dâri radoszti. 6. Tretics je zâkon té Bôg nasztavo, Da bi nâ-sztavo csisztôcse szpravo, Naj bi sze varvao szvêt vsze rû’znoszti, l’zivo v-szvetsztvi i nedü’znoszti. — 7. Vrerni hi’zniczi, na tô kebzüjte ! Vszedni vu bo-’zem sztrâhi potujte ; ’Zivte med szebom vu lübéz-noszti, 1 szpuuyâvajte dü’znoszt v-vernoszti. 8. Tak, tak vasz vu vszeni Bôg blagoszlovi, K i szte tü odebrâni nyegovi, 1, po szkoncsanoj hodbi vernoszti, Zviszi vasz ednôk v-diki vecsuoszti. 9. Blâ’zeni szo, ki Boga lubijo, I uyemi v-’zivoj veri szluzijo, Prâvde nyegove neoszkrunijo, Nego nyô vu vszem verno szpunijo ! — 10. Szrecsui te i vi’ze etiv-prâhi, Csinezmenka-te vu bo’zem sztrâhi ; Vidii te vu vszem ocsé blagosz-lov, 1 pocsiué szi v-vami düh uyegov. 11. Gori de râszla vaša decsicza, Vam ua poste-nyé i radoszt szrdcza, Na lêpi czvêtek vase rodbine , I diko czérkvi, i domovine. — 12. Tak veiki zâkon je szvéto hi’ztvo, Kakti dvê verni szrdcz tiväristvo ! — Taksi blagoszlov nyé iiaszJediije, Dokecs je szam Bôg lam koronuje ! — Noszécsi ’zén. Nota : Nóce je pred dr èrmi vs%è. OÜA ^ztvoritel szmileni! Zvisavam te, kak o-cso, Kà szi sze vu meni Zda tak csiidno odicso , Gda v-utrobi mojoj Noszim blagoszlov tvoj. 2. Szpoznam, ocsa, ka szem Nevredna szlü’zbe-nicza, 1 ednòk bom vu vszem Blâ’zena rodjenicza, Csi kak proti tebi Nevgresim obszebi. 3. Ali, oh jaj meni, Csi kak vtepém nedu’znoszt, I mojmi szemeni Vtajim materszko du’znoszt! — Jaj! — csi nyé zapravim, Düsi mantro szpravim. 4. Tü de me pravicza Szvéta trdno klacsila, Tara pa pekla kmicza Brezi koncza trapila. Nindri dusa moja Nenaide pokoja ! — 5. Ocsa! vari me ti Etak sztrasne bläznoszti. Vcsi me tvoje poti Vandrati v-bojaznoszti, Szad moj obarvati, 1 na ’zitek dati. 6. Oh ! — zdr’zi do czxla Moj i deteta ’zitek, I daj, da veszéla Zadobim jasz on ln’pek, Vu sterom porod moj Zavidi poszvèt tvoj. 7. Rodjènya bolezni Mi szmileno zlehkôti, I daj mi v-lübézni Krilo vküpzagrnôti Zdravo dòte moje, Kak dar roke tvoje. 8. Primi nyé z-miloszti Med odebräne tvoje, 1 po szvétom krszti Je imenuj za szvoje ; Naj ti szh'i’zi v-szvetsztvi, L tâl ma v-blâ’zensztvi. — 9. Tak bom te tü v-prâhi ’Z-nyim navköpe csesz-tila, I nyé v-tvojem sztrâhi Sztälno vandrati vcsila; Dokecs me ti, Bog, szam Odicsis ’z-nyim vréd tam. ! yé Roditelov. Nòta : Kako k-hladnoj vodi jelen. 004 VTu vszâkom deteti mojem, Ocsa, dar tvoj szpoznâvam, I tebé, po diïhi tvojem Molécs, za nyé zvisävam. Daj mi za nyé szkrbeti, I nyi szrecso’zeleti, Tak daje vu tvojem sz (rabi Go-1 ri hranim eti v-prahi. 2. Oh ti, ki szi mené hrano Do elimao z-dobrote, I deczo mojo bos brano, Kak vsze druge szirote, Nyi bre’z trôsta nenihas, Nego iiyim blagoszlov das, Da vu tebi nezdvojijo, I vu szvetsztvi te csesztijo. 3. Kak vnôge pogübeluoszti Nyé vu ’zilki csâka-jo, I od kakse dreszélnoszti Sze csesztô potakajo! — Sto zdr’zi nyé zvön tébe, Veren varivâcs nébe, Naj sze v-grêhe ncvtopijo, 1 od szkvarjênya zdr’zijo?— 4. Ravnaj nyim pamet i szrdcze, Bôg, na tvojo bojazen, Naj szeszvêti v-nyi, kak szuncze, Pobo’z-noszt i vüpazen, Da do v-csészti szkrblivi, I v-ne-voli tqdivi, Med szebom sze pa zbivajo, 1 blagoszlov tvoj v'zivajo. 5. Yszâki dèli sze naj bôgsajo, I v-modroszti czve-téjo, Tanacs tvoj radi bôgajo, I v-jakoszti rasztéjo; Y-szrecsi i prémocsnoszti Je vari szprevédnoszti, Naj sze od zia nezgrabijo, 1 sz-tébe neszpozabijo. 6. Na velki dén szodbe tvoje Daj meni tô blâ-’zensztvo, Da v-seregi deczé moje Pridôcs v-tvoje kralevsztvo, Vsze okoli szébe mam, I té odgovor ti dam: „To szo, ocsa, készi uri duo; Vsze szein je na ’zitek zdr'zuo !“ — Nòta: Gorizdignem ocsi moje. goszpodna dugovanyeJ — 2. Trden racsûn date szodczi, Csi szo kak vasi ( otroczi Po vasz zlocsasztni vcsinyeni, I tak v-pre- I paszt môk szünyeni. 3. Od vasz de prosena nyi krv, I neveszne prsz ; vasicsrv, Csi vasz li eden bin te’zi, V-kom zrok nyi szkvarjênya le'zi. 4. Oh! —na rêcs eto kebzujte, I na tom bidti se-tüjte, Da nika nezainüdite, Po kom nyé mantre re site. 5. Pazte na nyi sztâvo ezêlo —Na duso, ino na \ tèlo, l vsze, ka uyim baszni, csinte, Ka pa skôdi, tô odrinte. 6. Biidte je sz-példov na dobro, Hodécsi pred nyi-mi modro, Da, liki v-Iëtaj rasztéjo, Tak naj v-môdroszti czvetéjo. 7. Vçsite je nüczati vremen, I szêjati ’zitka sze-men ; Ar sz-tak bisztrim tekâjom lèt Hitro povêhne i nyi czvêt. 8. Méte szkrb na nyi kotrige, Tak da nedo porob brige, Betegov ino rònoszti, Po zle vase nemâr-noszti. 9. Vcsite, i dajte je vcsiti, Kamâjo, ka nê csi-niti, Da znajo prav razszôditi, V-kom nyim je leh-ko blôditi. 10. Ka je csloveki szpodobno, Bôgi i Iüdém vu-godno, Tô v-uyi méhko szrdcze czêpte, Vsze hudo pa ’z-nyega trèbte. 11. Nyi korona boj—ueduznoszt, Da niksi grêh, niksa ru’znoszt Nigdar nyi düse uevtepé, Ni nyé mira nepotepé. — 12. Tak do oni vasa dika Tam pred liczem szred-benika, Gdasze vam v-velkoj vecsnoszti Podeli najem vernoszti. Otrokov. Nota: Jezusa neadpiìszhm. ODO rjiebi, ocsa, poszvetim Na óldov vszaki Dow* moj lifpelc ; Tebé zahvalno cseszti'm; Ar sii mi ti dao moj ’zi'tek, Dao szi mi roditele, Kak verne branitele. 2. Daj, da, kak dober otrok, Nyim doszta radosz-ti szpnivlam, I britki szkiiz vszaki zrok Od nyi szkr-blivo odpràvlam, Nyé veszelim vu djânyi, I vrêlosz-ti v-pozvânyi. 3. Naj nyim bodem pokoren Vu vszem, ka sze tebi vidi, 1 uê, kak szin okoren, V-imgibi i ’zitki hudi; Nyi zapoved tak zdr’zim, Kak sze v-tvojoj recsi vcsim. 4. Vu uyi britkoj ’zaloszti Nyim naj bodem ve-szelitel, 1 v-nyi szlaboj sztaroszti Pomocsnik, ino hranitel; I csi kaksi bin v-nyi znam, Naj ’z-uyim potrplênye mam. 5. Vsze naj od nyi odvrném, Kaje szrdczi na bolezen, Ï nyim vu vszem povrnéniK-meni szkâzano lü-bézeu ; Da sze pred sztolczom bo’zim Od nyi szkuze netô’zim. 6. Rêcsi tvoje szvetloszti Sze mi daj i tü dr’zati, Ino v szrdcza vrêloszti Jezusa naszledüvati, Ki sze je roditelom Pôdao z-’zitkom i z-delom. 7. Tak de prava pobo’znoszt Korôna mladoszti moje; Tak mi ti, visna zmo’znoszt, Nevtajis lübéz-ni tvoje, I pot moje vernoszti Odicsis vu vecsuoszti. Nòta: Nèbe i zemle sztvoritel. OC1 Ilôg, nilâdim zapovedâva Sztarèse postii-vati, 1 trdno prepovedâva Nyé vu kom zbantüvati, — Nainie paroditele, Oblâszt, i vucsi-tele. ì 2. Vi, ki z-ôcsi roditelov Britke szkuze presale, I vu pehar vucsitelov Csemér placsa mêsate, Neza-hvalili otroczi! Kak date racsun szodczi? —- 3. Ali, vi, ki postujele Oszoboti sztarêsi, I vué-mar nezbantûjete, Ki szo od vasz prednyêsi; Van- u drajte sztâlno tô pot, Naj vasz zviszi tam goszpôd. Vdovicz. Nota: Szivorilel ncbes-x-ki. 38Ô T1’ °CSa m^osz^’ V1’dis v-britkoszti.— Ah! —zaislo je szuncze moje: Globoko szpi, sz-kim szi mi ti Lehkôto vsze poti. 2. Ti szi mi dao mir tvoj V-hi’znoj sztâvi mojoj; Ali zdà me placs obvzeme Vu dovinsztvi, szirotinsz-tvi, I tû’znom jedinsztvi. 3. V-radoszti, v-bolezni Szva v-sztalnoj lübézni, Bôg, pred tebom tü med szebom Potüvala, mir v’zi-vala, I csészt szpunyâvala. 4. Li tvoja bojazen, I sztâlna vüpazen Je v-radoszti, i v-’zaloszti Nâj krepila, veszelila, Ino poko-jila. 5. Ali—jâj ! —lèhno je Trâk radoszti moje: Tam szpi moj vrâcs, i varivâcs Na tèi czili, ocsa mili, V-zemle mrzlom krili* 6. Ti moje vdovinsztvo, Kri’z, i szirotinsztvo V-racsóni mas, vidiš i znaš. — Vszamogocsi, boj k-po môcsi Meni v toj te’zkòcsi! — T. Nedaj mi zdvojili, Nego pokojiti Szrdcze moje z-récsi tvoje Obecsanyem, i trôstanyem, Nad tvojim szkoncsanyem. 8. Vzemi deczo mojo Pod obranbo tvojo; Daj, da jo jasz escse kak esasz Morem vcsiti, veszeliti, I v-dobrom krepiti. 9. Pelaj czili pròti Nyê po szvetsztva poti, Da sze ! tam vszìyu nebészi Zavidiino, odicsimo, I tebé di-! esimo. Sziroticz. ■Nòta : Ka Bòg esini, vsze je dobro. Qüß 4 h!—neniam vecs roditelov; Szirotinsz-Oov> ». tvoje sors moj: Nemam szkrbni hraiii-telov, Ki szo ’ze v-skriuyi tesznoj. Moja mladoszt, Moja radoszt Je ’ze porob ’zaloszti, I prepaszt vsze ’ziikoszti. , 2. Sto, sto me ’ze ma voditi Na sztezi pobo’znosz-ti? —Sto na vsze dobro vucsiti, 1 trôstati v-tû’znosz-ti?—Sto branili, l braniti? —Bog, kak szi me osztavo, Gda szi mi té kri’z szpravo! — 3. Vecsna nöes je’ze pokrijla Szrdcza ona az-tem-nosztjov, Stera szo mené dojila, I varvala z ver-nosztjov.— Jaj meni, jaj! —Ka zaesnem zdaj Jasz, vbôga szirotieza, Kak blodécsa ovesieza? — 4. Ocsa! na tébe sz e szlonim; Ti boj sorsa mojga vraes. Znam, kâ sze v-dvojnoszt nevtonim, Csi bos ti moj varivaes. Ti mi zbudi Z-dobri ludi Szmilene hranitele, I mòdre roditele. 5. Roditelov moji vernoszt Koroniij tam v vecs-noszti; Odpiiszti mojo nevernoszt, Csi szem nyim bio k-tû’znoszti. Kä’zi mi ti ’Zitka poti, I zviszi me na ozili’Z nyimi vréd, ocsa mili! — Nòta: 'Zinem jasz, tak veti tvoj odg. Oûÿ Rdg szam je brauitel vdovicz, I cesa vbò-OOi gj szirotic/j. Jaj vszâkomi, ki uyé man-trä, Ino nyim na to’zbo zrok da! — Nyi szkuza de na szrda dén Nyemi veesne mantre plamén. 2. Ali ki nyé szrdcsno brani, Na dobro vesi, ino hrani, On ednòk z-veszéJim szrdczom Posztâne pred 21 * Vitka szodczom; Ar, da uyega naszledüje, Z-dikov sze tarn koromïje. 3. Odpri tak szirôtam szrdcze,Boj tü’znim veszél-ja szuncze, I, kak angel v-bo’zem képi, Szka’zuj k-vbôgim nâgib lêpi: Széjaj radoszt vu vernoszti, 1 szprâvlaj szi mir vecsnoszti. X. Raziocina vrszt lüdi. Detinsztvo. Nota : Szrdcæa mega brilkoszti. Oûû TZak ro’zicze v szamnoszti Odicseno czve-** ‘ téjo; Tak v-szvojoj giugavoszti Decza gorirasztéjo. 2. Vüpanya czvêt je nyi vrszt, Z-steroga v-lët te-kâji Yisesne môdroszti prszt Szâd blagoszlova zgâji. 3. Méliki vôszk szo prszi nyi, I zlehka sze vrazijo, Zlebka vsze, ka sze godi — Dobro, hudo — zdr’zijo. 4. Nyi volaje czepika, Stera sze zlehka vugne, I, kak szlaba mladika, Kanikoli sze scsé, nagne. 5. Tü sze znä’zxtka szemen Y-dober grünt potori-ti, Tü travin hudo plemen Zidti, i naploditi. 6. Kaksega blagoszlova Sztebla gâji tü môdroszt, I drêva kak lagova Zlocsasztni lü'di nôroszt! 7. Eti sze nedü’zuoszti Szteber goriposztâvi, Ali grêsnoj rü'zuoszti Méhka blazina szprävi. 8. Tü sze sereg blä’zeni Angelov povno’zâva, Ali pa zavr’zeni Dühöv racsün zvrsäva. — 9. Na nyé zâto z-môdrosztjov, Roditelje, kebzüj-te, Ino ze-vszov szkrbnosztjov Nyé voditi setiijte. 10. Z-rêcsjov, sz-példov, z-nâvukom Nyé tak voditi mate, Da kak nyi szrdczi vu kom Na grêh szpâ-ke nedäte. 11. Hranle nyé szvêti gori Za pobo’zne vandrare, J I nebeszkomi dvori Za vrédne raeszlancsare. 12. Tak bodejo oni vam ’Ze (ü lepa korona, 1 ver-noszt vaša sze lam Z-dike najemom Iona. Mladoszt. Nota: lüdjè morejo mrêti. QÛQ T/fladoszti moje sztvoritel! Poszliihni pros-X n^0 ni0j0; Tj' raj, 0|j nioder voditel, Po-dêli dêszno Ivojo ; Pelaj me po szvetsztva poli Czili vekvecsnoszli proti, Da vszedni v-lvojem sztrâhi Vandram eli vu prahi. 2. Ti mi dopüszlis v-mladoszli ’Zitka rô’zicze brali; Ali velis mi v-radoszli Na szrdcze kebziivati, Naj me vdér nyega iievkani, 1 grêh düse neorani: Ar bi mi lak na déu tvoj Te’zki bio tam racsiin moj. 3. Csi mi gda példa blâznikov Yu dobrom szpâko dava, 1 düso jälnoszt blòdnikov Od tébe zapelava; Ti me vesi verosztüvati, 1 boj vere bojiivati, Da vu tebi nedvojim, 1 v-jakoszti obsztojim. 4. Daj mi vszedni v-poniznoszti Szvéli kèp tvoj noszili, I vu mòdroj szkrblivoszti Yrêmen moje trositi, Düse, téla czvêt varvati, 1 tak pošteno vandra-(i, Dame velki i mali V-hodbi mojoj pohvali. 5. Korona moje mladoszti Bojdi szrdcza nedü’z-noszt; Ona mi v-szêroj sztaroszti Lebkôti dnévov tù’znoszt, Da sze k-mojemi veeséri Pribli’zävam v-lihom miri, I, geto düso püsztim, Na vecsno radoszt zaszpim. Mo’ztvo. Nota: Dokoncsao szem jass '%itek moj. OQA IZak znameniti je sztau moj, I csészt moj-* * ga pozvanja! — Na méne gléda, Bôg, szvét tvoj, Na méne sze naszlanya; Mené vnôgo te’zi bremen Dnévov dobri ino hudi: Jasz, jasz mam szê-jati szemen Mira i szrecse ludi. 2. Porod zdâsni i pridôcsi Na méne vr’ze pogléd, Bluzi i dalecs’zivôcsi Mené iszcsejo povszéd. Obcsin-szke szvêta nâsztave Li po meni majo sztäti, I vsze blâ’zensztva naprave V-czvêtki szvojem obsztäti. 3. Oh Bog! kak velki je czil moj, Kak szvéta moja dó’znoszt! —Kak leliko zakoczkam mir tvoj, Ino mojo nedü’znoszt! —Csi gda vkleknem v-dobrom djânyi, Oszkrónim szvéto csészt mojo, Trdno zmeu-kam vu pozvânyi, I szpâdnem v-szôdbo tvojo. 4. Ali, né! — ti, mili ocsa, Mi nedàs pomeukati; Tvoja rama i miloscsa Me scsé v-tom podpérati: Vêm szi me ti koroniivao Ze-vszêmi popolnosztami, I ’zi-fek moj obdarüvao Sz-telkimi prilikami. 5. Szpodoben szem poprâvlati Sztâvo nâroda tvoj-ga, I vsze dobro oprâvlati V-csészti pozvânya moj-ga, — Sz-példov pot szvefsztva kâzati, Z-rêcsjov ze szna zia büditi, Z darmi vbôgepomagati, Z-vrê-losztjov vszêm szlu’ziti. — 6. Vcsi me tak szrdcsno nosziti Na méne djâno bremen, 1 hasznovito trositi Od tébe vzéto vrêmen: Tvoja dika, i mir ludi Mi vszigdar tak pred ocsmi boj, Da v-dnévi dobri i hudi Nezmenkam v-csészti mojoj. 7. Nagne sze, kak tenya dén moj, I doide me tû-’zna nôcs; Sztere sze v-sztaroszti széroj Duse, téla mojga môcs: Keszno de te zacsinyati, Ka szem vu mo’ztvi zamiido, Keszno britko ’zalüvati, Csi szem v-dobrom obtrudo. 8. I sto mi je porok vu tom,Ka me szmrt vönevsze-òsé, 1 ’ze na be’zâji mo’zkom Sz-prilike vöneszle- csé?-------Jaj meni! — kaksi racsün mam Dati od safarsztva mojga, Csi brez’ vrédnoszti sztanem tam Pred sztoiczom szrda tvojga?! — Sztaroszt. Nòta: Hvalim jas% (ebé, gosxpodne. 0(k j rpi, kî szi mi bio v-mladoszti Mojoj szkr-ben vodite!, Bôg, ti mi boj i v-sztaroszti Moj trust ino branite!, 2. Oh ocsa! moja nemocsnoszt Sze vszâkdén po-véksâva; Bluzi mi je velka vecsnoszt : Szmrt me ’ze vözezava, 3. Hvala tebi, koga vernoszt Je dotécz z-menom bila, I ocsinszka mila szkrbnosztMe vszedm' veszelila. 4. Oh! — boj z-menom i nadale, Dokecs mam tii vandrati, Da ti i té vöre male Znam na csészt âl-dövati. 5. Da ’ze szam z-szebom neladam Pod bremenom sztaroszti; Tak sze tebi ze-vszêm tâdam Yu velikoj szlaboszti. 6. Doszta lepi dnévov szi mi Dao dotécz zadobiti; Daj sze mi zdâ i sz-tiVznimi Yu vszem zadovoliti. 7. Né! —nedaj mi morjiivati, Kakoli mi dati mas; ,4r li ti sors moj ravnati, Meni na blä’zensztvo, znâs. 8. Ka mi je escse znašati, Nede dugo trpelo, I, csi vernoszt znam zdr’zati, Dike najem de melo. 9. Na to me tak vesi paziti, Kâ bom szkoro angel tvoj, Naj sze tak sztrsznem vraziti Sz-kêmkoli velki duh moj. 10. Prèk bom so — prêk na lepši szvet Nezbur-kane radoszti, Gde nigdar nepovêhue czvêt Dnévov moje mladoszti. 11. Ta sze mi daj pozdignoti Pri poszvêti vüpa-nya, Ta szrdcze ’ze zdâ uagnoti K-vretini zvelicsa-nya. 12. Tak sze nebodem dreszelio Y-tom szprhlivom satori; Âr boni sze szkoro veszelio Tarn v-nebesz-kom tâbori. Razlocsne prilike Nâvod dühovnika. Nota: Oh z-itka ino sz-mrli gosz-pod! OQO 'podeli, Bog, szlugi tvojemi K-nôvoj nye-OCFä. ga csészti pomôcs, Naj k-szvétomi sztä-ni szvojemi Yzeme pripravnoszt ino môcs: Ylê na pasztéra našega, Vlê zdâ vö dulia tvojega. 2. Szemen, stero on szêjati ma, Naj prinaša szad veszéli, 1 ednôk obilno ’zétvo da Zadubiti tam na czili Nyemi, szejâcsi vernomi, I lüdsztvi odebränomi. 3. Ni eden z-oni naj nepreide, Ké szi na nyega zavüpao. Z-szvetsztva példov naj naprêide, 1 szam csiiu, ka de predgao; Da vsze po jâkoszti poti Szrd-csno pela czili proti. 4. Sz-protivnikmi tvoje pravicze Sze naj batriv-no vojszki'ije, Jake krepi, robom pa kmicze Kara-jôcs prôtisztanyuje, Milo trôsta plakajôcse, I bä-trivi ezagajôcse. 5. Daj sze nam ga verno držati Z-szrdczom, z-’zitkom, iz-delami, I z-gotovim duhom bogati, Gda dobro szpravla med nami; Är ki rêcs bo'zo postüje, On nyé szlugov nezbantüje. 6. Oh ti, ki szi tak csüdno vodo Nâsz dotécz po tvoji potâj! Ti bos i potom z-nami hođo V-’zitka, i vere pripetjâj: Tvoji szmo mi v etom ’zitki, Tvoji mo v-vecsnom prebitki. 7. V-szôdbi s zi na dêszno posztavi Ti našega vu-csitela, I nâsz, tvoje ovczé vküpszpravi Kre nyega, kak voditela, Gde mo ’z-nyim vréd, ocsa mili, Rav-nanye tvoje csesztili. T Szpôved deczé. Y-zacsétki. (Decza szama.) Nota: Oh Bo g, oh mili Bôg! 9Q9 pred tvojim oltârom, Bôg, posztânemo zdâ mi, Naj ono priszego Dnesz ponovimo szami, S'tera sze je v-krszti Za nâsz dolidjâla, Gda sze ti je dusa Na szlu’zbo podala. 2. Sztâlnoszt v-prâvoj veri, 1 ’zitka pobo’znoszti, Trost v-tvojoj miloscsi, Lübézni, i zmo’znoszti, I nemrtelnoszti Blâ’zeno vüpauye.—Tô de dnesz vuszt nasi, Tô szrdcz vadlüvanye. — 3. Oh! — boj nam nazôcsi Pri nasem goridjânyi, I daj düha pomôcs K-tak velkomi pozvânyi: Zdr’zi uasz do szmrti Vu tvojem zâvezki, 1 daj nam za najem Orok tvoj nebeszki. Na Jeonczi. (Gmaina szama.) Nòta: Sznâ’zi sze, oh draga düsa! Oft I r^lédaj, ocsa , na sereg tvoj, Ki je krszt-** "** ni zâvezek szvoj Zdâ pâ sz-priszegov ponôvo, I prêksztôpo na pot nôvo — Na pot vere, ino szvetsztva, Trosta, mira, i blâ’zensztva, Po koj Jezus, szvéti szin tvoj, Pela verne na ó'rok szvoj. 2. Naj ide on po toj poti Ozili vekvecsnoszti proti, Tak da ga blâznikov jâlnoszt Nezapela na ne-sztâlnoszt: Naj varje vero, nedû’znoszt, Vrêlo szpuni vszâko dû’znoszt, I ednôk vu tvojem krili Naide szfânek, ocsa mil i! h 3. Zakrivaj ga sz-perôtami, I vészeliz-dobrôta-mi, Da v szküsâvanyi obsztoji, 1 v-lebi nigdar ne-dvoji, Boj ’zi'lka sztâlno bojuje, I k-czi'li szrđcsno potuje: Dokecs v-bla’zenoj vecsnoszii Vzeme korono vernoszii. Czérkevno leto. Nota: Oh ’ztlka ino sz-mrti goszpôd! OQ K Cztojîrêcs tvoja, kakpecsina, Sztoji, o-nyé isztiiia ; V nyê’zivé zemlé ok- csa, roglina, Ona je miravretina, I vszè kincs i te osz-tâne, Csivsze, vsze sz-prahom posztane. 2. Szveđocsi nam red tebom, diïh nemrtelen, Posztâne **** * dnesz sereg tvoj, 1 âlduje ti zahvalen Âldov vu hi’zi etoj, Stero imèni tvojemi, Ino blâ-’zensztvi szvojemi Poszveisava vradoszti. 2. Tiszi blagoszlovo trude, I k-deli mocs darü-vao, Odvrno prigode hude , 1 vrêloszt koronüvao ; Po tebi tak, sorsa vladar, Sztoji csészti tvoje oltar, — Sztoji ta hi'za mira. 3. Mi’ze v-miri pocsivamo Na telki friidov czili, I nyi szladki szâd v’zivamo Vu hi’ze ete krili ; Vsze gorinaidemo vu nyê, Ka pobo’zno szrdcze ’zelê, I k-diise miri szlisi. 4. Ti, oh vretina vszè dobrot, I vszega blagosz-lova, Ti szi vlèjao na naso potPunoszt tvojga aldo-va: Tebé zato, ocsa’zitka, Tebésze, prisztaja dika, Tebé csészt szrdcz zahvalni. 5. Oh! — duésnyi âldov gorécsi, Bog, tebi pri- jéten boj. Ti szlisaj glâsz szrdcz molécsi, Gda te zové narod tvoj : Szkrbi tvojoj porocsena Boj bi’za tâ poszvetsena, I v-prisesztnom vrêmeni. 6. Dugo boj voditelkinya Lüdsztva tvojega ona, I szkrbna varitelkinya, Dike tvoje zakona: Czve-ti v-nyé krili isztina, 1 boj blâ’zensztva vretina Od-vêtki készni sztotin. 7. Med nyé sztenami vjedinaj Vszê miszli raztepene, I na szvetsztvo oponiinaj Dûse z-grêhom vtepene; Ylêczi szam vsze od zemelszki, Na’zelênye ti nebeszki: Vrši czvêt pobo’znoszii. 8. Eti poszluhni narod tvoj, Gda de tebé zezâ-vao; Eti nyemi ti bluzi boj, Gda de k tebi zdühâ-vao — Za czvetek tvoje isztine, Krâla pa i domovine, I vszê, vszê sztîinov szrecso. .. 9. Vera, lübézen, vüpanyeNaj eti ma sztânek szvoj; Mir, radoszt, i szkiiz vtisanye Naj tü naide narod tvoj: Tü sze naj pozdigne sz-prâha Diih nas na sztan dike traha. — Na szvêt nemrtelnoszti. 10. Ednôk mo v-czérkvâj nebeszki Diko tvojo glédali, I prêk oltärov zemelszki Z-Iepsim glâszom szpêvali. Tam de te diih nas zvisâvao, Gde de v-szvetloszti szpoznâvao'Csüda zmo’zni dèi tvoji. Oszvetek czérkvi. Nòta: Oh Bòg, oh mili Bòg! 9QW Dà sze je on velki Dén nad nami preszvê-* * io, Gda szi szi ti, oh Bôg, Hi’zo eto poszvéto : dnesz, dnesz szveti nyega Szpomenek sereg tvoj, I v-radoszti neszé Pred tébe óldov szvoj, 2. Ti szi nad tèm szvelsztvom Tak szkrbno ve-rosztüvao, Ino z-ramov tvojov To hi’zo tak zakri-vao, Da sze je od vszâkeSkode obdržala, I, kak tvoje dike Nasztava, obsztala. 3. V-rniri sze je pâszla V-nyê csrêdajezusova, V-nu'ri sze glâszila Bo’zanszka rêcs nyegova, V-m/ri je szkoucsâvao Tü vszâki csészt tvojo, Ido z-vere szvetsztvom Hrano dušo szvojo. 4. Di'ka, csészt i hvala Tebi, Bôg vsze dobrote, Kâ sze tak szmileno Szkrbis za nâsz szirôte, — Oh! — ti i nadale Té hi’ze pasztér boj, I vari od škode Tak dragi örok tvoj. 5. Naj pocsiva ona V-krili sztalnoga mira, I, mocsno obsztoji Y szili kaksté vihéra: Nepüszti nyé nigdar Na porob blôdnikom, Niti na guuszni spot Okornim blâznikom. 6. Z-gorécsov lübéznov Prikapcsi k-nyê sereg tvoj, Naj z-vrêlosztjov iszcse V-nyê nâvuk, trôst, i mir szvoj, I po tü kâzanoj Poti ’zitka szvetsztva Naj setuje k-czili Düsnoga blâ’zensztva. f. Sznâ’zi poglavnike Zemlé z-dühom pravicze, Naj terejo delà Blôdnoszti i krivicze, Z-szrdcs-nosztjov branijo Isztine nâsztave, 1 vöprepävlajo Szlepote naprave. 8. Pobo’zne pasztére Daj csrêdi jezusovoj, Ino po nyi trudi Czvêtek czérkvi nyegovoj, Ki nâvuk, i példa Naj czimpra sereg tvoj, 1 po sztezi szvetsztva Pela k-diki vecsnoj. Zdâvanye ln’znikov. Nòta: Oh szvetla zvêzda zorjanszka! QQQ Qhti, ki od vek, do veka Tak lubis kêp tvoj — csloveka, i ravnaš nyega sztâ-vo! Ti nyemii v-szvétom hi’ztvi, Kakti dvê szrdcz tivâristvi, Szprâvlas blä’zensztvo pravo. Veren, Szkrben Ocsa szi ti, i vsze poti, vsze csinênye Tvoje, môdroszti znamênye. 2. I teri szrdczi vjedinaj, S (eri vi sze pred tebom zdà Eti vküpposzvetita, Naj y-nevklekiiyenoj ver-noszli, I v-gocécsoj lübéznoszti Do groba obszlo-jita. Vszâki Jaki Nagib v-nyima, kak tvojima, naj tu vgâja, I vsze dobro sze narâja. 3. Vie na nyidva blagoszlov tvoj, Naj eti velki be’zâj szvojVeszélo prebe’zita. Daj, da sze za de-czo szvojo, Glédajôcs na szôdbo tvojo, Z vrêdnim taloni szkrbita. Oh! —boj Ti voj , Boj hranitel, i branitei vszedni nyima, Kakti vernima tvojima. 4. Csi nyidva gda kri’z doszégne , Daj, da nyidva nepotégne V-prepaszt grêsne dvojnoszti: Hitro naj vu nyidva szrdcze Obszijne blâ’zeno szuncze Trosta i vüpazuoszti; I, gda Nigda Glâsz tvoj zi-de, i szmrt pride, tam vu diki Zviszi nyidva po tom ’zitki. Dén rođsztva. Nòta: Svetlo szunc-ze je ’ze zaislo. OQQ Tfcnesz mi je dén on mili Bôg Pâ zadobiii ******* dao, Na steri je mené ednôk Na ’zitek té pôzvao, 2. Doli mi je pretekao pâEden tâl vandrarsztva, I v miri mi szvetiti da Bôg hip mojga rodsztva. 3. Kak nezracsónani dobrôt Szpômenek szvetim diiesz; Steri szvedok je moja pot, Ino ’zitek moj vesz. 4. Na té dén szeni oblecseni V-szvéti kèp bo’zan-sztva, Ino goriposzvetseni Czili zvelicsansztva. 5. Kak csüduo sze je ’ze tü Bog Odicso nad me-nom, Velikim delom szvoji ròk, 1 szvojim plemenom ! 6. Sz-kak velkov plemenitosztjovMe je koronii-vao, Isz kakvuogov szmilenosztjovMeué obdarü- vao! T 7. Ohi — dabi i jasz teliki Dobrot prav vreden i bio, Da me dén eie veliki Sz-to’zbov nebi te’zio ! 8. Ali, jaj! — nê szem poslüvao Gôsztokrât szamszebé, I cseszlô bolées zbantüvao, Sztvori-lelmoj, lebé. 9. Ah! •—szram me je pred lebom, szram, 0-csa dobrolivni, I z-szrdcza k-tebi zdühâvam, Boj mi milosztivni, 10. Sztvôri csiszlo szrdcze v-meni, Da këp tvoj poslujem, I (ebi v-vszâkom vrêrtieni Na diko poliïjem. 11. Velko pot mam prebê’zatiJasz, dokecs tü’zi-vém, Itam trden raesûn dati, Gdaz-szvêtapreminém, 12. Ah! — csi je nê dalecs czil moj, Bôg, bli-! ’zaj mek-szebi, Itam me, na velki dén tvoj, Odi-! csi pri tebi. _ 1 Dén iména. Nòta: Hvàleno bojdi, Bôg, vekveke. * J.00 Wter*g°di ’zitka dén môdro zbrodjâvam, Goszpodna dobroto vu vszâkom szpoz-nâvam, Obcsutim miloscso, i ocsinszko szkrbnoszt, Preszâmnam ravnanya nyegovoga szkrovnoszt. 2. Ali naime dnésnyi dén me vesi szpoznati Nye-govo miloscso, i nyô postüvati, Té me opomené, kâ szem okrsztseni, I ocsi milosese na csészt posz-vetseni. 3. Zdà tak, gda iména dén pà obszlü'zâvam,Pre-devszêm, ohocsamoj, tebé zvisâvam Za tô, kà szi meni miloscso porôcso, Gda szi me po krszti szebi vôodlôcso. 4. Oh! — dabi ti z-szrdcza mogao vadlüvati, Ka szem té zàvezek tak znao postüvati, Da szem li z-szlaboszti zmenkao, inê bolées, i tebi veren bio, pot du zuoszli hodées! — 5. Ti, ki v-racsüui mas vsze moje sztopâje, Ti vidiš i moje prevnôge szpadâje; Ali za nyi volo nie neodurjâvas,Nego na’zitka poi szmileno szpelävas. 6. Molim sze ii i zdâ, bojdi mi szmileiii, I podê-li zmo’zno dêszno tvojo meni, Pelaj me na szlezo tvoje bojaznoszti, 1 obészeli me z-dühom vüpaz-noszti. 7. Kâ szi do eiimao moje nevrêdnoszli Nézavr-gao, nego szi mi z-szmilenoszfi ’Zilek moj obdr-’zao blagoszlov dao k-djânyi, I csüdno me ravnao vu mojem pozvânyi ; 8. Zâto te zvisàvam, Bôg dobrotivnoszti, Zâto sze ti molim z-szrdcza pouiznoszti: Ti, vu koni je-dinom polo’zim vüpauye, Bojdi i nadale moje zve-licsanye. i 9. Dnesz, i vszedni ’zilka mi daj, ocsa, krszt moj Modro brodili, kak szvéti zâvezek tvoj, Da sztâlno pred ocsmi noszim mojo dü’znoszt, I szkrblx-vo vaijem vero, i nedü’znoszt. 10. Szpisi imé moje i tarn v-knige ’zilka, Da, gda szkoucsam be’zaj etoga prebitka, Tam naidem örokmoj, gde vszi szpravicsani, —V-lêpom tiva-ristvi dusicz zvelicsani, Szpòmenek ti preminòcsi. Nòta: Dober je nas Bòg, porazmìte. A fìA A i*' kak mirovno pocsivate Y-krili zeni-lé vi, trudni vandrarje! — Kak blà’ze-no radoszt v’zivale Yi, kak nebész szrecsni mesz-tancsarje! — Tarn ’zenyate vi po szkuzaj vnogiNe-obtrüdjeuoszti szad , pri Bogi. 2. Vi, oh nasi lübléni tenye! Ladate ’ze örok na viszini; Nê je vecs’zitek vas meguenye, Né truda, ni jaja sztan v-tubini: Né! — vitam n a szvéti po-polnoszti ’Zivéte v-punoj zadovolnoszti. 3. Ali, kak nebi obdarüvao Bôg pravicze z-mi-rora vasi triidov, I z-blâ’zensztvom tiekoronüvao Poti vase, prebê’zane z-dikov? —Kakda on tam nebi i vam szpuno, Ka je vernim z-oblübov zakü-uo? — 4. Vem je tak lêpi bio vas be’zâj , I tak haszno-vili vasi trudi ! — Bogi na csészt szfe vszâki szto-pâj Poszvêtili, i na Iraszek ludi: Verno szte szkr-beli za odvêtek, I za obcsinszki dugovâny czvêlek* 5. Vasa példa, i vuszt vasi glâsz Je nam povszéd porâcsao pot szvetsztva, 1 tak szte szrdcsno pelali nâszK-vretini szrecse ino blâ’zensztva; Tak szte szi ’ze eti v-mrtelnoszti Priszlü’zili glâsz nemrtel-noszti. • 6. Vi szte bili angelje miraVszêm pod kri’zom ’zaloszti sztojécsim, Vi vu noesi kaksté vihéra I vu szmrtnoj bojazni dvojécsim : Vszêm, vszêm szte sze goriâldüvali, Ki szo mir i trôst potrebüvali. — 7, Boj tak vszêm szvéti szpômeiiek vas 1 ’/.dà, gda vasz nega vecs med nami; Imenuj vasz csesz-tô jezik nas, Med radoszti zahvalne szkuzami: ldi glâsz vas po vszê mèszt narodi, I vszê szloiiu po-bo’znom porodi. Nòta: Groba sz-e nisese neogne. ■ IAO ITi szo blagoszlov szêjali Sz tak vernirpi rokami, i ’ziveti nêhênyali V-dobri delaj med nami ; Nyi imé nemrteluo boj Tü vszâkoj dusi zahvâlnoj. 2. Nemrtelen boj szpômenek Nyi pobo’zne ver-noszti, 1 na vszê sztotin odvêtek Razpresztrêle szkrbnoszti, Steroj zahvâliti mâ szvêt Vszê dugo-vâny obcsinszki czvêt. 3. Nyi trude na] postûjejo Ponyi szrecsni nârod-je, I példo nasziedujejo Vszê vrêmenov porodje; 22 338 ltâzlocsne prilike. Da ujm' dûh i y-dike trahi Angel bô ’zivôcsim v-prâlii, Szkrb za odvêtek. Nota: Vszi lüdjti morejo mrêli. zi f|0 ^tzêjaj szemen blagoszlova, Oh vandrar, za odvêtek! —Nemiluj trfidov, âldo-va Za vszê vrêmenov czvêlek. Csini dobro, dokecs ’zivés, Naj i le, gda vüpreminés, Pri osztanki zahvalni Naides szpômenek sztâlni. 2. Idi, boj tâlnik szkrblivi Pri obcsinszki nâsz-tavaj, Ino pomagâcs paszcsliviPri blâ’zensztva nâ-pravaj, Steri vrëdnoszfi lêt tekâj, I vrêmenov szrd i be’zâj Nigdar dolinezbrise, Ni vihér tâneszpise. 3. Nepravi: ka maram za tô, Ka zacsinya mogi szvét, Naj li meni prav dobro bô V-tekàji tak mali lêt: Szkrbi sze vszdki za szébe, I za vsze näsz ocsanebe.“ — Né! — oh blodnik, Jezus tvoj Je ne takse pòli voj ! — 4. Nyegvo lübeznivo szrdcze Je vesz szvét obi-nolo, I, kak nébe toplo szuncze, Vesz’zitek ob-szijuolo: On sze je za vesz rod trüdio, I vsze znašali golov bio, Ka de sztotin odvêlki Szlii’zilo k-szrecse czvêtki. 5. Zgledni sze okòli szébe, I premiszli, kak vnôgi Szo sze trüdili za lébe I szkrbeli,po Bôgi! — 1 li bi li szebé lübo? — Jaj ! — tak bi ’zitek pogubo: Szlrasen bi bio szmrtni boi, I preklét szpômenek tvoj. 6. Kak lehko lije po Irudi Takse drévo vszadi-ti, Pod kêm sze vréli znoj ludi Ma ednôk olavili, I v-sleroga ’zeliioj szénczi Sze po dnéva vrôcsem szunczi Truden vandrar razhladi, I v-’zivoli pomladi. 7. Ti bos naime z-vernov rokov Toro szemen bla zeusztva, Csi bos vu szrdcze otrokov Tak cze-pio nagib szvetsztva, Da, vu mòdroszti rasztécsi, iv-bo’zem szträhi hodécsi, Pravo vero zdr’zijo, I blà’zeuo zaszpijo. 8. Oh! — széjaj tak blagoszlova Szemen za vesz odvêfek, Nemihìj trtìdov, aldova Zakészni szto-linczvètek: Csini dobro, dokecs’zivés, Naj i (e, gda viipreminés, Pri osztauki zahvalniNaides szpo-meiiek sztalui. Lübézen domovine. Nòta: Verosztûjle, oh krsztseniezi! I A I rile plemeniti duh ni na rod, Ni na sztau ludi negléda, Na vadlüvânye, dom, i -tfcrođ Nevr’ze zaman pogléda : Nyegva domovina, Narod, i rodbina Je vesz szvêt bo’zi ; Ar on ne v-preidôcsi, Nego v-presztajôcsi Yrèdnoszt polo’zi. 2. Ali on sze dönok z-vrêlosztjov K-dômi szvo-jemi pridrii’zi, Ino z-nevkleknyenov vernoszfjov Meszti onomi rad szlu’zi, Gdeje na szvêt rodjen, Hranyen, vucsen, vodjen Y-szvojem detinsztvi,— Gde vsze dobro v’ziva, I z-’zlâhtov prebiva Y-lê-poni jedinsztvi, 3. I, csi on gda dògi csasz more Sz-tühmov pre-meniti dom, Ka za tròst szi za nyega zmore Ysze dike pùn paradi’zom? — Za osztâvleuoga I pozâb-lenoga Sze on tam stima, Kaksté sžvella szreesa, I radoszt prevecsa Szi ga obima. 4. Szkuza polêva uyemi licza Od doma vkràidd-csemi, I neszvèti mira denicza Yu taluni bodôcse-mi: Ysze nyegvo mislênye, I szrdcza ’zelênye Je — domovina! Ar nyemi je ona Vecsnoga zâkona Csiszta vreliua. — 22 * 5. Ka pa, esi na vandranya czili Nyemi pâ on hi-pek zide, Da v-domovine lihom krili K-vretini ’ze-Jênya pride? — Tâlêhne vsza’zaloszt, I angelsz-ka radoszt Nyega olavla: Zda sze tevmorjeni, Kak zuòvics sztvorjeni, V-diihi pouavla. 6. Lepse czvetévszaka ro’zicza Nyemi v-domo-vine krili, Lepse szpèva vszäka fticsicza Na ’zelé-nya dùgom czili; Lepse szija szuncze, 1 v-ranyeno szrdcze Nyemi trôst vléva: Zdà nyemi radoszti Szkuza , né ’zaloszti Licza poléva. 7. Z-miszli pùszti on vsze ’zelênye Vu krili lüb-léni szvoji, 1 na telke manire (rplênye Szi odêline vn pokoji: Klecsécs hväli ocso Za szkrb i niilos-eso, I proszi nyega, Naj tü naiđe szlâlis, Li (ü po-kopâlis Prâha szvojega. — 8. Oh li, lübléna domovina! Ti szi czil mojga ’zelénya, Ti tròsla jedina vrelina 1 v-lû’znoj noesi Irplënya. Vsze, vsze râj osztâvim, Kak lebé pozabim, Dokecs tü vandram; Tebi vszâki hipek Mojo krv, moj ’zilek Rad na âldov dam. XII. Räzlocsne näsztave. Solé i nyi vrêdnoszt. Nòta: Oh goszpođne, ti, nag veren. /§f\ fi IZ"akse szreese i blâ’zenszlva naprave Szo, modri sòl i nävuka näsztave! — V-nyi sze széja za vszê sztolin plemen Najlepsega bla-goszlova szemen. 2. V-nyi sze pamet i râzum preszvelsâva, Szrdcze bôgsa, i vola poszvetsâva; Eli vgäja vere i szvêtsztva czvêt, Tü sze kâ’ze szteza nadikeszvêt. 3. Tü sze düh nas vu vszem dobrom ponâvla, I na szvéti kêp bo’zansztva osznavla, Tü szezdigne na ono velikoszt, Da obcsuli szvojo plemenitoszt. 4. Tü sze dête ’ze v~szvojoj gingavoszti Ocslszti z-grint prirodjene divjoszti, Tü sze sz-taksim kin-csom obdaruje, Steri nyé prêk groba naszledüje. 5. Neszrecsen, ki brez’ nâvuka môdroszti Gori-raszté vu gingavoj mladoszti, I neszprâvla, kak vandrar szkrblivi, Düsi ’ze tü kincsov neszprh-livi! — 6. Jaj nyemi ~ jaj ! — âr vu vtepenom képi Van-dra k-grobi szvojemi on, kakszlêpi, I, kak lo’z-ka vêka, vu vszem ’zitki Rodio bode szâd gnili i brilki, 7. Zlehka szpâdue on na porob blôdnikom, Za-pelâvczom, i odurnim blâznikom, TakdaBôgaino vero odâ, i hiidim dühom sze na szlü’zbo dâ. — 8. Bôg! ti nasz vcsi na tô prav kebzüvati, I nâsz-tave sòl nasi tak nüczati,Da sze po nyi naj môdroszt narâja, Jâkoszt czveté, i blâ’zensztvo vgâja. 9. Osznâvlaj v-nyi roditelov mladike, Kak v-o-gradi ’zilka lêpe czepike: V-nyi naj vrêdne osztan-ke nihajo, Geto odtécz vövandrati mäjo. 10. Po nyi vgâjaj ednôk prave vere czvêt, Vu nyi naj ma angele mira tvoj szvêt; Nyi példa vsz’e büdi na pôt szvetsztva, 1 tak pelaj k-vretini blâ-’zensztva. Mestria i tr’ztvo. .Va lasztiono nòto. 4-Of) Qh vekivecsne miloscse Nevszühsena vre-tina, Bôg! sz-tébe, kakrosza, szta-cse Vszê dobrôt prvotina: Velikoszt zemlé narodov, I czvêt vszê sztotin porodov, Je delo rôke tvoje. 2. Tî nasztâvlas tivâristva Med zhodom i zahodom, Na zvrsavanye poistva, I na diko narodom, Grüntas râzlocsna kralevsztva, Kak mocsen szte-ber blâ’zensztva, Mira, i pobo’znoszti. 3. Po tebi ezveté modna, Kak szleza popolnosz-ti, Czveté nâvuk, i mestria, kak skér zadovol-noszti; Ti osznâvlas szvêt vu znânyi, Naj vu szre-csi i pozvanyi Vidi iiaprêidênye. 4. Ti kâ’zes râzlocsne poti Cslovecsoj paszcsli-voszti, Odpéras nyi temue ocsi Na sztezi szkrbli-voszti, Pelas nyé v-dalke dr’zéle, Ivcsisje, kak z-czvêtja vcséle, Blagoszlov tvoj vküpbrati. 5. Ti szi /ravnao, naj po vodi Lâdje tr’zczov te-cséjo, 1 râzlocsnomi porodi Kincse tühiii neszéjo: Od naroda, do naroda, I od zlioda, do zahoda Vö-tecsé blagoszlov tvoj. 6. Ti das, ti delavczom vrelim Szrecsno naprê-idênye, Da szi sz triidov szâdom zrelim Otâvijo ’zelênye; Ti i po nyi znojnom trudi Vrsis czvêtek sztâve ludi: Ti szi punoszt vszê dobrot. — 7. Velki Bôg! mi tvojo szkrbnoszt Zahvalno vadlujemo, 1 môdroszti tvoje szkrovnoszt V-nyé diki csiidujemo. — Oh! — odpri’zitka vretino, Naj na naso domovino Tecsé vesz blagoszlov tvoj. 8. Duh tvoj budi na szkrblivoszt Vsze v-nyé krili’zivôcse, I koromij nyi paszcslivoszt, I vnôge triide vrocse, Verosztuj med vszêm odvêtkom Nad blagoszlovlenim czvêtkom Vcsenya, mestrie, tr-’ztva. 9. Daj, da vezalo jedinsztva Lepô czveté med ,nami, Nâklonoszt pa protivinsztva Veszne z-szvoj- mi delami: Mir, pravicza, ’zitka szvetsztvo, Kak pôt na pravo blâ’zensztvo, Bojdi vszê, vszê nâsz di k a. Nòta: Szrđcza niega britkos-zti. |Aÿ nli ocsa milosztivni, Hranitel đobrotivni! * K-lebi pozdignemo glasz, Poszluhui z-miloszti nâsz. 2. Kak szuncze szegrêva szvêt, I szlu’zi vszêm naposzvêt; Tak i ti vtâlaj diïsi, Ka k-nyé blâ’zen-sztvi szlisi. 3. Ti daj , oh veren pasztér, Yszêm tvoj blago-szlov, i mir, I pomagaj nam, prahi’Ziveti v-tvo-jem sztrâhi. 4. Älduj vsze poglavnike, I verne redovnike, Meslre ino (rgavcze, I vsze vrèle delavcze. 5. Blagoszlovi goricze, Ograde, i travicze, Mòrbo, drevje, i polé, Yretine, ino dolé. 6. Yari nasz od szuhocse, Ognya povodni, to-cse, Glada, bojne, i kiige, I kaksté drüge brige. 7. Vlépunoszt tvoji dobrot, —VIêjo vö na naso pôt; Daj nam vu vszeni obilnoszt, I vrêmena ve-széluoszt: 8. Naj nâvuk, i modria, Tr’ztvo, ino mestna Czveté po vszoj obcsini Yu nasoj domovini. J). Na zmo’zno tvojo ramo ’Zitek nas zavüpamo; Ti vekvecsna milosesa, Csini z-nami, kak ocsa. 10. I, gda k nam zide tvoj glasz, Naj odtéczpo-zovés nasz, Daj nam na kratki ’zitek Y-nébi vecs-ui prebitek. Polodelsztvo. Nòta: Nas dragi ocsa vredna mddros-zli IAÛ irti, vszega zmo’zni i moder ravnitel, Szi polodelczov sztâna nasztavitel; Po tebi szlnji on po czêlom szvêti Vu szvojem czvêli. 2 Ti nyega vodiš v-pozvânyi nyegovomI ko-ronujes sz-tvojim blagoszlovom, Podeliš nyemi k-deli tvojo pomôcs, I potrebno môcs. 3. Kakse szrecse grâd je za szvêt ete sztan,Csi dnévov szvoji netrositi ta zaman, Nego z-vernoszt-jov noszi szvoje bremen, I nücza vrèmen! 4. Po nyem sztojijo vszi ti drügi sztâni, Ké z-vrèlim znojom ’zivi on, i brajii — Sztan poglavni-ka, vojnikov, modrie, Tr’ztva, mestrie. 5. On gâji czvêtek veliki narodov, Vrši bogat-sztvo i môcs vszê porodov, I szêja dike i blâ’zen-sztvaszemen, Za készno plemen. 6. On sznâ’zi zemlo, csini jo rodnêso, Csini nyé sztâvo vu vszem vugodnêso, I povno’zâva’zitek, mir, iradoszt, Mènsa pa’zaloszt. 7. On szprâvla na küp tvoje lêpe dâri, Na ’zivis i veszélje vszâkoj sztvâri: I tak je vu vszem szte-za blagoszlova, Szteza nyegova. — 8. Ti ga tak vodi v-pozvânyi nyegovom, I koro-ntïj ga sz-tvojim blagoszlovom; Podêli uyemi k-de-li tvojo pomôcs, Radoszt, ino môcs. 9. Zdigni ga sz prâha, i koronuj z-dikov, Pred ocsniï nyegvi blôdni protivnikov, Nyega nevrêdno zametâvajôcsi, I spotajôcsi. 10. Vsze pa, ki nyega prav szôditi znajo, I k-nyemi v szrdczi csiszti nâgib mâjo, Vcsi nyega vel-ko vrêdnoszt prestimati, I postüvati, 11. Vszi, ki sze prav bojijo tebé, szodcza Vszi sze naj k-nyemi pridru’zijo z-szrdcza, 1 ’z-nyim v-jedinsztva zâvezki veszéli Idejo k-cziln 12. Tak de on za szvêl blâ’zenszlva vretina, I ocsa, tvoji dobrôt prvotina De tekla na pot vszê, vszê sztâuov ludi, Po nyega trudi. UII. Râzlocsna pripetjâ. Szrecsa i prémocsnoszt. Nota: Zdr’zi, cslovek, v-szrdczi mirornoszt. j AA ïilagoszlov, steroga jasz v’zivam, Od tébe 4U«/»U sztâcse, ocsa moj, 1 tô, kâ v-radoszti prebivam, Zahvalno szpozuam za dar tvoj. Yecs, vecs mi dâs, kak znam prosziti : Daj mi tô szrecso preno-szili Sz-ponizuim szrdczom. 2. Csi szem od vnôgi prémocsnêsi, Nedaj sze mi zgizdâvati; I, csi szem od nyi v-kom prednyêsi, Kak bi sze szmeo zvisâvati? — Ocsa, od tébe viszim vu vszem; Obcsütim nevrêden szluga szem, Pri vszoj velkoszti. 3. Vcsi me szam z-blâgom tak ’ziveti, Da ’z-nyim dfise nezaprâvlam, I nyega czil pred ocsmi meti, Da sze vu dobrom ponâvlam: Tvoj dâr je, ocsa, vsze, sz-kêm lâdam, 1 od vszega trden racsundam, Na dén pravicze. 4. Daj sze mi za tvoje krâlevsztvo Predevszêm vrèlo szkrbeti, I bole, kak zemlé blâ’zensztvo, Ne-beszke kincse ’zeleti. Na tébe sze mi daj szloniti, I nê v-mârnoszt szvetszko vtoniti; ^r preide, kak czvêt. 5. Znam, kâ, csi sze tu, pri v’zivanyi Ti marni, z-düse nezâbim, Tak szi po nyi môdrom nüczanyi Nepreidôcse kincse szprâvim; Àr ki tü szêjav-po-bo’znoszti, On tam ’zeti ma v-obilnoszti Nâjem pravicze. Nòta: Oh vekivecsne miloscse — J.1 0 T(. ^ z-dârmi szmilenoszti Vsze sztvâri 4 nadeljâvas, Ti i nâsz vu obilnoszti’Z- njimi razveszeljâvas : Ocsa, ti na vsze tak szkrb mâs, Da brezi trósta nenihâs Pobo’zne deczé tvoje. 2. Czil tvoje dobro'tivnoszti Je, nâsz v-szvetsztvi vršiti, Voditi vu poniznoszti, I na radoszt buditi ; Da mo v csészti gedrnêsi, I od dna do dna vrednêsi | Darov miloscse tvoje. 3. Mi te tak v-szrdcza vrêloszti Dicsimo za to ver-noszt, V-steroj nam vise vrédnoszti Tal dava tvoja szkrbnoszt: Boj ti prijéten té âldov, I vlê na nâsz tvoj blagoszlov, Ocsa, i potomtoga. Nevola i szirmastvo. Nota: Kak re/ka je bo'-za szmilenoszt ! /§■4-4 TVTemorjuj, cslovek, proti Bògi V-szirmas-^ ■*■■*■ * tvi ino nevôli ; Àr i ono ma haszek vnô-gi, Csi sze podas bo’zoj vóli. Vzemi zahvalno, ka ti Bóg da; Noszi kri’z tvoj v-mirovnoszti, Oliti nj-e-ga zlehkôtiti znâ Z-désznov szmilene zmo’znoszti. 2. Bóg je zdenecz szirmastva brige, I kri’z tvoj je dar lübézni. Od njega mas zdrave kotrige, I vrâsz-tvo v-kaksté bolezni, Od njega môcs, prilicsno vrê-men, Ino blâ’zensztva skér pravo ; Da tak lehko pre-noszis bremen, 1 pobôgsas tvojo sztâvo. 3. Csi sze drugim vecs, kak tebi, da Z-nesztâlni dobrot zemelszki: Nemorjuj; Ar i tü zrok szvoj ma Moder ocsa tvoj nebeszki. Dai tebi, ka potrebuješ K-sztâni i miri tvojemi: Nezahvâlen! katakmorju-jes, Csi sze v kom vecs da bli’znjemi? — 4. Vôscsi diko tim zmo’znim szvêta; Ar ita ma szvoje bremen, I lêhne, kak lepota czvêta, Trpé-csega kratko vremen. — Iszcsi veikoszt lêpoga szrd-cza: Ona ti szprâvi tü vrêdnoszt, Tarn miloszt pra-vicsnoga szodcza, I blâ’zensztva puno vecsnoszt. 5. Csi sze vnôgi sztan zvona bliszcsi, Nedaj sze Tb ì. ivi 'i; si r- ia z ponyem vkaniti; Ne je vsze zlato, ka sze lesesi, I duso zna oraniti: Szmrlen mecs je szrecsa ti zmo’z-ni Vszém, ki szo nyé guuszni robi; Ali kincs szir-màkov pobo’zni, Je gviisen ó'rok i v-grobi. — 6. Oh :,, varitei! Ki szi mi vu noesi etoj Bio ’zit- vetim, Tak da, poleg pravde tvoje Hodécs, tebé csesztim! — 5. Vrâcsaj me od vtraglîvoszti, Kak grêha blazine, Naj sze dr’zim szkrblivoszti, Kak ’zitka vretine. 6. Daj mi v sorsi vbôgi szirôt Szkrbno tâl jemati, 1, kak morem, sz-tvoji dobrot Nyim podeljävati. 7. Vu deli i pocsivanyi Me vesi réd dr’zati, I v-dobrôt tvoji v’zivanyi Trêznoszt obarvati. 8. Po veszélji i radoszli Krêpi moje szrđcze, Naj odnašam vu vrêloszti Moje ôpravicze. 9. Na ’zitka vikérnoj poti Mi ti daj liaidti mir; I tiho szi pocsinôti, Gda pride moj veesér. Nòta: Sstalli, me szrdcze, y ori. I JQ r^laszi, dusa, v-radoszti Velkoszt bo’ze miloszti! —Pâ veszeli szuneze szvèt; Ar nyemi deli poszvèt, 2. Oh ocsa! tvoja rama Je varvala nâsz szama, Vu poesinka poszteli, Od vszäke pogübeli, 3. Ona je v-nôv oj môcsi, Po szne mirovne noesi, Nâsz pâ gorizbüdila, I kak zuôvics sztvorila. 4. H vala ti, Bôg dobrote, Kâ nâsz, tvoje szirôte, Tak szmileno zdr’zâvas, 1 nam vsze dobro dâvas. 5. Mi mo’ze, ponovleui, 1 z-môcsjov osznovleni, Vösli z-noesne temiricze Na dnéva ôpravicze. 6. Ti bojdi i dnesz z-nami, I sz-tvojmi perotami Zakrivaj nâsz, szirôte, Vretina vsze dobrote! 7. Odvrni vdârcze hude, 1 blagoszlovi trude Vsze, ki eti vu prâhi Vaiidrajo v-tvojem sztrâhi» 8. Daj nam glâsz tvoj bôgati, I greha sze bojati, Do szmrti vernim bidti, 1 esisztim z-szveta idti. 9. Tak sze na dike szvéti Lepši déu nam preszvê-ti, I v-b!a’zenoj vecsnoszti Voda najem vernoszti. Nàta: Verotfslüße, oh krszfseniczi! MK(\ IVròvi dén sze mi preszvetsava! — Nova csészt pred menom sztoji! —Ali nyo Bog zapovedava; Zato mi szrdcze nezdvoji: On, ki je elo nócs Bio meni na pomôcs, I dnesz z-menom bô, I na ’zitka poti Szkrb mojo zlehkóti, Naj pre-uoszim nyo. 2. Tebi tak, ocsa szmilenoszti, Zdà, v-prâhi kle-csécs, hvâlo dam, Kà me v kaksté pogübelnoszti Tak varjes, da nepomenkam. — Oh! — i dnesz me vodi, 1 v-tii’zni prigodi Mi boj varivacs; Boj, ocsa lübézni, Ran moji bolezni Milosztivni vrâcs. 3. Daj mi vu tvojoj bojaznoszti Dén ete tâszpre-voditi, Naj sze z-imgibom vöpaznoszti Morem na té-be szloniti. Vesi me szkoznüvati, I tak potüvati K-czili vecsnoszti, Da vu szvetsztvi zaszpim, I na dén tvoj dobim Najem vernoszti. \ Nòtaj: Oh gos-z-podne, ti, nas veren. — 1K4 "IVTenia dragse radoszli szrdcze moje, Kak esi, oh Bog, zvisâvam imé tvoje, Koga vernoszt sze z-szvojmi csüdami Vszâko ütro po-jiovi nad nami. 2. Tvoje szuneze, gda szkohesava pòt szvojo, V-diki ka’ze mòcs i velikoszt tvojo; Ouo glâszi vu vecs-nom poszvêti Ocsinszko Jiibézen tvojo szvêti. 3. I na zemli te vsze, vsze nazvesztsâva; — Cslo-vek, i csrv tebé molécs zvišava: Glaszno prêdga vsze tvoje sztvorjênye Csüdne tvoje môdroszti csinênye. 4. Ti i mené tak varjes, vszamogôcsi, Da mi diï-se nenihâs v-szmrtnoj noesi, Nevtajis mi, pri vszoj nevrêduoszti, Oesa, tvoje szmilene szkrbnoszti. 5. Vzemi tak ’ze âldov szpêvanya mojga, Na vu-godno szlü’zbo iména tvojga; Csi szem gli né vrêden k-tebi, oh Bôg, Pozdignoti z-grêhom vtepeni rôk. TL K 6. Né! —neglédaj mojga velkoga bina: Glédaj ' vrêdnoszt Jezusa, lvojga szina, Yu kom szi me szam szebi oszvojo, 1 obecsao mi miloscso tvojo. 7. Vêm li v-tebi polo’zim jasz vüpanye; Är od té-be mam ’zelênya vtisauye; Ti, ki modro ravnaš poti moje, Ali iievtajis verne szkrbi tvoje. 8. Li ti znâs vsze potrébi mojesztave: Ni eden vlàsz mi neopadue z-glave, Steroga ti v-racsüni nebi meo. — Kakda bi tak v-tebi dvojiti szmeo? — 9. Né! — escse i v-szmrli vihérnoj noesi Tiho za-szpim sz-tebom, oh vszamogocsi ! Ar bos me ti’z-nyé grozue temnoszti Pelao na sztan blâ’zene vecs-noszti. 10. Tam sze dén moj v-lepsem trahi preszvêti, Csi szem verno szpuno csészt na tom szvêti: Tam bom tebé vu diki csüdüvao, 1 himnus moj v-radoszti âldü-vao. K i > * Mòta: Ki' od Bòga odsztòpi. J £ a rinôvics mi gorizhâja Y-diki bo’ze szuneze! " * —Nova rađoszt obhaja Tebé, moje szrd- cze! —Nòvo mocs Mije nòcs, Po trudi i brigaj, Zbü-dila v-kotrigaj. 2. Kak szem pò ponovJeni, Po tihom szne, czéli, I kak blagoszlovieni V-diïsi ino v-tèli! —Zato ti V-radoszti Szpévam zdà, ocsa moj, Za tak velki dar tvoj. 3. Jasz ’ze v-iméni tvojem Scsém na delo idti. Vosi me v-pozvanyi mojem Prav vernomi bidti. ’Zitek moj Bratom boj, 1 tebi, dühveesen, Na âldov poszvet-sen. 4. Ti edtiòk, szodecz szvéti, Tarn od duévov moji Trden raesün mas vzéti, Kak od darov tvoji: Do-bieska, Zgiibicska Sze tak mam viipati, Kak dni znam niiezati. 5. Ycsi me v-prâvoj môdroszti I dnesz pofüvati, I y-szkuzaj i radoszti Sze tebi podati. —Veszélje, Dre-szélje, Szladki, britki pehâr, — Vsze je, ocsa, tvoj dar. 6. Vsze je zvelicsitelno Szrdczi pobo’znomi, Ali vsze pogübelno Tomi zlocsasztnomi ; Ar radoszt, I ’zaloszt Nyé ali opoji, Ali v-dvojnoszt vtopi. 7. Daj mi tak kebzüvati, Bôg, na szrdcze moje, i Da zuam naszledüvati Poszvêt pravde tvoje. Zahvalno, I sztâlno Prenoszim, kagodi Mi sors moj oszôdi. 8. Oh! —zakrivaj me i dnesz Sz-tvojmi perôtami, I koronuj sztan moj vesz Z-’zilka dobrotami: Daj sze mi Ze-vszêmi Mojmi v-krili mira Vcsakati ve-cséra. \a laszlivno nòto. i zemle sztvoritel, J e£0 "ivrébe, i zemle sztvoritel, I ocsa vszamo-^**^*^* gôcsi! Ti szi mi bio moj varitei Vu pre-minoesoj noesi: Po tebi szem zdr’zani, Isz-posztele pozvani. 2. Z-zahvâhiim szrdczom szpoznâvam Velkoszt tvoje vernoszti, I tebé molécs zvisavam Za vsza csü-da szkrbnoszli, Stera szlugi tvojmi pa Trak szuneza viditi da. 3. Hvala ti! — léhnola je nòcs ’Ze ze-vszémi gro-zami. Jasz’zivém, i obesiitim mocs, Okladjen z-do-brolami; Voidem z nocsne kmicze Na dnéAra òpra-vicze. 4. Oh! ;—dabi sz-té noesi kmiczov Veke lêhno i grêh moj, 1 mené z-’zitka praviezov Osznà’zo dober düh tvoj! — Dabi v-dobroni bio sztâlen, Ino tebi zahvalen! — 5. Gori szem sztauo sz-posztele, I ponovleni szem vesz; Daj sze mi i z-grêhov sztele, Bòg moj, vösz-kopati dnesz: I tak mi dén ete boj Zagovor v-szôd-bi trojoj. i 6. Tak vczêpi vu szrdcze moje Jâkoszti nagib vrô-csi, Da me od lübézni tvoje Ài szmrt naj neodlôcsi, Nego vu tvojem sztrâhi Vandram do koncza v-prâhi. 7. Etak bom sze szmeo szloniti Na tébe v-szkuzaj moji; i(r mi ti nedâs zdvojiti V-’zitka i vere boji: Ti, vszê verni varivâcs, Bos i moj szmiieni vracs. 8. Odicsi vu vszem ’ze eti Nad menom tvojo ver-noszt, I daj mi lêpo szmrti meti, Za szredbenika vrêdnoszt: Tam pa na dike czili Mi daj sztan v-tvo-jem krili. * Nòta : Kako k-hladnoj rodi jelen. 1K1 K^dnôk, gda z-groba kmicsnoga I jasz pa ^rt*'** gorisztânem, Csi pred szodcza pravics-noga Sztolczom v-szvetsztvi posztânem, Kaksi dèa sze preszvêti Meni na onom szvêti, Gde bom vszê nevôl mentövan, I z-blâ’zensztvom koronüvan! — 2, Zdà esose sze na marni szvêt Prebüdjâvam, szodecz moj; Ali tvoje dike poszvêt Mi gorécsa szvê-csa boj, Da pri nyê iszcsem tvoj mir, 1, gda pride moj vecsér, Dušo tiho, tiho püsztjm, 1 na vecsno radoszt zaszpim. 3. Krepi mi vero, v tipanje Vu mojem szkrâdnyem boji, I daj mi naidti vtisanje Pri tebi v-szmrtnom znoji. Tróstaj iübléne moje Z-glaszom miJoscse tvoje, 1 pripelaj je za menom, Na radoszti augelszke dom. % 7 iVa znano nòto. J tifi Qzpòmeni sze ti, oh krhki cslovek, Sz-tvojga sztvoritela; Nészpozâbi sze, kak mas hvaliti 'Žitka varitela. 2. Szlisaj gôsztokrât drobne fticsicze —Kak lepo szpèvajo! — Rano i vecsér z-veszélim glâszom Boga zvisâvajo. 3. Jeli szi ti né od nerazumni Fiiez plemenitêsi, I z-dobrôtami oesé tvojega Blagoszlovlenêsi? — 4. Pod szunczom bo’zim szi li ti na kêp Bo’zansz-tva sztvorjeni, — Ti z modrim duhom ino razumom Lepô osznâ’zeni. 5. Obdarüvan szi vise vszè sztvëri Z-csisztim go-vorênyem, Z-nemrtelnosztjov, z-volov, i z-szrdcza Lêpim obcsütênyem. 6. Neboj tak mânyi, oesé tvojega Szmilenoszt glâsziti, I nyega imé rano i keszno Ponižno hvaliti. 1. Yszâkdén, vu tvojem dolilêganyi, I goriszta-nênyi, Neszi pred nyega hvâlni âldov tvoj V-pesz-mi, i molênyi. 8. Tvojo decsiczo, ino dr’zino V-bo’zem sztrâhi vodi, I pred nyé oesnii, kak oesé vernik, Z-lêpov példov hodi. 9. Oponunaj nyô z-rèesjov i z-delom Na bo’zo bojazen, Da vu nyem szamom, kak v-vernom ocsi Po-lo’zi vüpazen. 10. Tak poszlühne ou tvojo molitev, 1 prime tvoj âldov; Tak mâs viditi v-dvôri i poli Ti nyegov bla-goszlov. V-nedelo iitro. Nòta: Oh vekivecsne miloxcse. \ Fila’zeui duh ! ti, ’zitka voj, Mi nagni szrd-cze k-szebi, Da deuésnyi velki dén tvroj Yu vszem poszvetim tebi—Na csud tvoji zbrodjâva-nye, Düsni trôst, i zbôgsâvanye, I tak ’zelen pocsi-nek. 2. Daj, da v-tvojega bo’zausztva Hi’zo vrêlo se-tujem, I tam na nâvuk krsztsansztva Sz-pobo’znoszt-jov kebzüjem, ’Z-nyega szpozuam poti tvoje, Dü’z- V-nedelo ütro. Bete’znîkov. 7 v 38r\ noszt, i blâ’zensztvo moje, I môcs v dubiam najâ-koszt, 3. Gda szluga tvoj nazvesztsava, Ka szem dü’zeu csiuiti, Glasz tvoj me naj nadigäva, Pravdo tvojo sze vcsiti, Nyô v lêpom szrdczi varvati, Pri nyé poszvêti vandrati, I tak tebi szlü'ziti. 4. Ti mi z-môcsjov rêcsi tvoje Szrdcze moje prehodi, Ino me tak z-blôde moje Na pot pokore vodi; Csi szem pa na dobroj poti, Ti me pelaj po nye proti Czili velke vecsnoszti. 5. Etak de mi szvéti déu tvoj, Déu visuoga blâ-’zensztva; Ar mi on bode gvüseii voj Na velkôj szte-zi szvetsztva, Stero csi verno prebe’zim, I duše szi z-zlom nete’zim, Vecsni mir de najem moj. Bete’znikov. Nòta: Zaka sze zcisóea szvèt — 1 Kw preminola je nôcs — a’ ne moja ’zaloszt! * — Ponâvla sze z-novov iifrov moja ’zü- koszt! — Ah! — gda szi pocsiné od velke bole z ni Rono telo moje v-lebi, Bôgliibézni? — 2. ’Zitek kotrig moji vszakdén szfalivâva, I, ’z-nyimnavküp, szrdcza vüpazen zmenkava: Yèhnem od dna do dna, kak med vihérmi czvêt. Jaj j — leh-ko naszkori osztaviti mam szvêt! — 3. Zaman iszcsem vrâsztvo na mantre vtisanye; Li tenki, gingav trak je moje vüpanye, Steroga vecsna nôcs tak lehko oblé’ze, I prhka nit, stero szmrt naglo odrê’ze! — 4. Vu szkuzaj plavajo sziroticze moje, Czagajôcs pred szlâpom trdne szôdbe tvoje, Steri mené lehko escse dnesz tapihne, Od nyi z-szilov vtrgne, ino vu grob szühue. 5. Bôg! glédaj na mantre tvojega rônika, I zleh- 25 * kôti bremen trudnoga potnika ; Ali mi daj neszti kri’z moj v-mirovnoszti, Kak hasznoviti bics bo’zanszke szkrovnoszti. 6. Né! — nezdvojim v-tebi vu mojoj te’zkôcsi; Ti, ki vsza zdr’zâvas, bos mi v-nyê k-pomôcsi, Meni mantre moje na dobro obrnés; Av mi po nyi szrd-cze od szvêta odvrnés, 7. Csi me te’ziti ma du’ze ta nevola; Tròstam sze z-Jezusom : „bnjdi tvoja vola !“ Ti vernoga szrdcza nigdar neosztavis, Nego nyemi pomôcs i vrâsztvo pripraviš. 8. Bojdi tak i moje bolezni mili vrâcs, 1 ’zitka mojega szmifeni variväcs, Polo’zi nadale czil mojega groba, Da me ’ze ete hip szmrt uevcsini roba. 9. Ali csi mi je’ze zdà odeteczidti, — Tenyaje ’zitek moj!— rad scsém gotov bidti; Li daj mi csi-sztomi eti v-prâh szpâdnoti, 1 na vecsno radoszt pâ z-groba sztâuoti, 10. Vzemi pod obranbo moje sziroticze, I noszi szkrb na nyé, kak tvoje ovcsicze, Od ki sze daj meni v-miri odlôcsiti, 1 diiso z-vüpanyem tebi porocsiti. Vecserâsne peszmi. Nòta: Vu vszdkom mojem, djdnyi. \ piO JLJili Bog! ti szi i dnesz Na ’zitek i sztan moj vesz Ocsinszko szkrb noszo, I szre-cso moje düse Vršo od toga vise, Kak bi jasz miszlo i proszo. 2. Kak bi mogao zbroditi, Ali pregovoriti Dobro-tivnoszt tvojo? — Ti szi òdpro vrelino, Ti vlêjao prvotino Blagoszlova na pot mojo. 3. Ti szi mi dao môcs k-deli, 1 od vsze pogiibeli Me szmileno varvao, Pri zdravja obcsütênyi, I ra-döszti ’zivlênyi Me z-csüdnim tâlom obdr’zao. 4. Velkoszt tvoje szkrbiioszti, I ocsiuszke verno-szti Me glaszno zbüdjâva, Naj te, vu prahi klecsécs, V-dike szvetloszti gledécs, Duh moj zahvalno zvišava. 5. Ah ! — dahi z-csisztim szrdczom Mogao pred tebom, szođczom Jasz vezdà posztàti, I âldov za-bvâlnoszti Brezi grešne jâlnoszti V-peszmi mojoj đo-lidjâti! — 6. Kak blâ’zen je’ze eti, Ki tebi znâ ’ziveti Po vóli, szvéti Bôg! — Kaksi najem veruoszti Ma v-pravicsnoj vecsnoszti Yzéti on od tébe ednòk! — 7. Jasz tak v-tvojoj bojazni 1 detinszkoj viipazni Scsém tü potüvati, Znajocs, kà me ua czili Dnévov li, szodecz mili, Li tak mas koroniivati. 8. 1 zdà sz-tòv verov zaszpim, Sz-tòv na pocsinek piisztim Triidiio tèlo moje; ’Z-nyôv scsém szrdcze loliti, I sors moj porocsili Pod obraubo szkrbi tvoje. Nòta: Obiidi sz-e, oh me szrdcze! L*da ijasz, na mojem czili Sztanovsi, du-g0 piisztim, I vu szmrti tibom krili Po viiógoin trudi zaszpim; Kak miroven de szenmoj ! — 1 jasz boni v-skrinyi tesznoj Szladko pocsivao z-ver-nimi, V-goszpodni odicsenimi. 2. Zda esose je szen moj — nemir, — Nemirovna nòcs moja; Är mi ’zitka vnogi vihér Nemre dati pokoja: Ali vu groba kmiczi Nebom vecs, kak v-tem-niczi; Tam bom szlobodscsino v'zivao, I v-vecsnom miri pocsivao. 3. Medtem, geto v-groba noesi Li verni tiho szpi-jo, Ki, pri vszoj szvojoj krhkôcsi, V-szükuyi szvet-sztva zaszpijo: Vesi i mené, oesamoj, Postiivati zakon tvoj, Da esiszti, —né, kak grêha rob, Idem ednòk odtécz v-moj grob. 4. Vszâkdén mi daj krédi bidli, I esakati moj konecz, Naj mirovno morem idti Pred tébe, velki szodecz: Ni szladkoszt zemlé dobrot, Ni szkuza moji szirôt, Me nepâcsi tiho mrêti, V-szlabi, ali mocs-ni leti ! — Nòta: Oh! — kval te rszamogócsega. Æ npi, komi zahvaliti mam Moj ’zitek, i vsze, sz-kêm ladani, Bôg, daritel vszê darov, V-tebi sze duh moj raduje, 1 v-pobo’znoszti âlduje Szvéte dü’znoszti âldov: Ysze blâ’zensztvo sztâve moje, Je szvedok lübézni tvoje. 2. 1 dnesz szi me verno vodo, Sz-pogübeli oszlô-bodo, 1 z-grêhov tâmna büdio: Dao szi mi têlijêsz-tvino Oblecsalo, i pitvino, Szrdcze pa v-dobrom kre-pio ; Kâzao szi mi pot môdroszti, i tâl podêlo v-ra-doszti. 3. Ti szi bio meni k pomôcsi, I zdr’zao szi me vu môcsi Pri ôpraviczaj moji, Odvrno szi vdârcze hüde, Blagoszlovo moje trude, Hiâd dao vrêlomi znoji, I pripelao szi me v miri Znôvics k-pocsinka vecséri. 4. Hvala tebi za tô vernoszt, 1 tvojo tak milo szkrbnoszt, ’Zitka mojega ocsa! —Oh! — bojdi i v-etoj noesi Szlugi tvojemi nazôcsi, Vzévsi me na nar ocsa, Naj nôvoga dnéva szuucze Pâ veszeli moje szrdcze. Nota: Zt/ti pocsicajo Hitije. Özvetlo szuucze zahaja, I kmiesna nôcs prihaja Sz-pocsiukom tak’zelnim; Baz-presztéra, oh ocsa, ’Ze szen szvoja naroesa Trudnim vandrarom mrtelnim. 2. Jasz esese verosztujem, I v-radoszti aldujem Zahvalen moj äldov Tebi, od koga je dnesz Na ’zitek i sztan moj vesz Tekao, kakrosza, blagoszlov. 3. Ka szem vsze nêvzéo, oh Bog, Sz-tvoji do- brotivni rôk Dnesz, zvön ’zitka mojga! —Jezero jezér dobrot Szipâvas ti vö na pot Nevrêdnoga szlu-go tvojga. 4. Velka szo tvoja dela, I tebé, sztvoritela Vsza kâ’zejo v-diki; Prêdga te tak dnéva trak, Kak noesi groza i mrâk: Povszéd szi csüden vu ’zitki. 5. Keliko zvêzd szvetlécsi Plava, kak szvêcs go-réesi, V velkom morji zraka,—Na diko tvojmi szvê-ti, I narodom k-poszvêti V-temnoszti noesnoga mraka! — 6. Ti, oh vremena goszpôd, Tak kâ’zes be’zäja pôt Nyim sz-prsztom môdroszti, Da i vu nyi poszvêti Meni, vandrari szvêti Mili trâk esiszte radoszti. T. Kak bi sze tak na tébe Neszlono, vernoszt né-be, V-hipi dobri, hudi, Koga môdro szkrb povszéd Pred szebom ma moj pogléd V-sorsi ’zitka verni ludi?! — 8. Li daj mi v-tvojem sztrâhi Trositi eti v-prahi Tak male dni moje ; 1 nemam sze bojati, Kâ sze nebi trôstati Szmeo gdasté obranbe tvoje. 9. 1 na szmrtnom veeséri Zaszpati mam va miri, Pri etom poszvêti, Kâ sze mi po nyé noesi Vecsna zorja prepôcsi Tani na popolnoszti szvêti. Nòta: S-znazi sze, oh dràya ditsa! te») rprüd, ’zaloszt, i szkrb odhaja; Ar poesin-ka nôcs prihaja. — Tak vsza mama pre-minéjo, Gda nam dnévi preteeséjo! — Doli sze vze-me z-nâsz bremen, Gda nam lêhne dâno vrêmen, I na ôpravicz veeséri Szi odêhnemo vu miri, 2. Radüj sze, düsa, v-goszpodni, I äldüj aldov vugodni ; Premiszli keliko dobrot Je teklo dnesz na tvojo pot: Obcsüti tvojo nevrêdnoszt, I oesé tak milo vernoszt, Stere csiiđa povszéd gledées, Diesi nye-gazanyo, klecsécs. 3. Tak je! —dnévov moji be’zaj, I ’zitka tak szkro-ven tekâj Mi szrdeze glaszno zbüdjava, Naj tebé, oh Bôg, zvišava, Ki mené, kak veren ocsa, Vzév-si na tvoja nârocsa, Vodiš, blagoszlâvlas, hraniš, I od pogübeli braniš. 4. Tebi, lübézni duh vecseii, Bojdi i szen moj poszvetsen; Tak mam tiho pocsivati, 1 miloszt tvojo v'zivati: Ar sze po tebi obdr’zim, I znôvics go-riobiidim — Ali na telovni ’zi(ek, Ali na vecsni prebitek. 5. Ka mi je za té szvêtjâlen, I nyegakincs, tak nesztâleu! -—Tam prek groba je ó'rok moj, Tam nai-dem jasz'zelen pokoj. Csi po nedû’znoszti poti Idem czili moj mi proti; Tak sze mi po szmrtnoj noesi Zor-ja vecsnoszti prepôcsi. Nòta: Oh Bôg, oh mili Bôg! æ /»q yraide szkoro szuneze Vu nasoj okroglini, Naj poszvêt szvoj neszé Drügoj zemlé krajini. —Pred nyegovim trâkom Be’zi temnoszt noesi, 1 kmieza sze grozi, Gde je né nazôcsi. 2. Bôg! tebé zvišava Vesz szvêt, vu prâhi kle-esées, I velikoszt tvojo Vu szuucza trahi gledées: Kamakoli vr’ze Szin prâha szvoj pogléd, Povszéd szi ti velki, Dobrotiven povszéd. 3. Kak sze sznncze szknje Nedovêdno v-noesni mrak, Tak sze radoszt szrdcza Nâglo vtopi z-szkuz oblak: Kincs, i dika zemlé Je li dar megnenya, I nôro vüpanye Tâlêhue, kak szenya. 4. Na zahodi sze zrâk Toti lepo erdecsi, Ali vu mrak sztôpi, I mali csasz sze lesesi: Tak szo na tom szvêti Vsza, vsza preminoesa; Tak nesztalna szo vsza Pod nébov bodòcsa! — 5. Aliti, goszpodne, Z diiévmi nepremenyävas; Ti od vek do veka Ednâko dôb zdr’zâvas: Né! — neprenienyâva Ni tvoja miloscsa, Ki szi bio, i bodeš Vekveke vszê ocsa. 6. Ti bos nas varivâcs I vu prisesztnoj noesi, Nev-tajis liani tvoje Obranbe i pomoesi, Nego po mirov -uom Szne i nâsz pokrepis, I na novo szvetloszt Nas z pâ gorizbüdis. 7. Sto tak nebi szpozuao, Ocsa, tvoje szkrbnoszti ? — Slo nebi zvisâvao Mile tvoje vernoszti? —Oh! — zdrzinasz v-tvojem Szträhi v-noesi, vu dne, Naj ti nase poti Bodejo vugodne. Nota: Oh gos-z-podne, ti, nas veren. 4 (il TVagible sze szuneze, i nôcs prihaja, Dné-^*’^‘** ^ va te’zka szkrb do csasza odhaja; Na sztran dene vandrar szvoje delo, 1 sô bode v-po-esinka posztelo. 2. Vnogo jezér zvêzd je gvüsno znamêuye, Kak csüdiio je oesé milo csinênye, Ki ’z-nyimi vréd tak zakriva i nâsz, Da nam nema preidti ni eden vlâsz. 3. On, ki ravno sztezo kâ’ze mêszeczi, Varje sereg szvoj v-szmrti groznoj szénezi, Tak da nâsz, ivsze pobo’zne Uidi Pâ na dnéva novi poszvêt zbudi. 4. 1 mi bi sze gda szpozâbili ’z-nyega? — Mi, mi nebi csesztili visesnyega? — Oh ne! — telka es « -da nyegva gledées, Zvisâvajmo ga vszi, v-prâhi klecsécs. 5. Drago delo je, goszpodna csesztiti, Nyegvo irne v-tihoj szlu’zbi szvetiti, Nyemi rano i vecsér szpêvaji, I zahvalen âldov âldiivati. 6. Ar sze nyegva rama z-szvojmi esodami Rano i vecsér ponâvla nad nami, Nâsz zakriva z-szvojmi peròtami Ino koronuje z-dobrôlami. — 7. Tebi, tebi boj i v-prisesztiioj noesi Poszvefseni szen nas, oh vszamogôcsi! — V-uedii’znoszti szüknyi naj zaszpimo, I v-nyê szepâ ze-szna prebii- dinyft. Nota: Vssa sso na serali eli preidôcsa. 4 fi K Da szem na duéva mojga vecséri! — Pa szi po trudi odêhnem v-niiri! —I, da sze escse ’zi'tki radüjem, Tebi, ocsa, moj âldov âldujem. 2. Ti szi nie büdio i dnesz v-pozvânyi, Da szem nè bio v-nyem, kak vnôgi mâuyi; Dao szi mi môcs i blagoszlov k-deli, I varvao szi me od pogübeli. 3. Ti szi me krepio vu nedu’zuoszti, I zmo’zno vracsao od vsze rû’znoszti, Ino szi me tak po sztezi szvetsztva Pelao k vretini mojga blâ’zensztva. 4. Kasté za ’zaloszt me je te'zila, Tvoja szkrb me je v-nyê bâtrivila, I, csi szem z-verov trôst mo-lécs proszo, Tak szem mirovno kri’z moj prenoszo. 5. ’Zitka mojega vugoden tekaj, I nyega dnévov tak szkroven be’zâj, Je szvedok tvoje mile vernosz-ti, Ino ocsiuszke modre szkrbnoszti. — 6. Zâto pred tébe neszém zdâ âldov, I dicsim te za telki blagoszlov, V sterom szem i dnesz obilnê tâl meo, Kak bi csakati i prosziti szmeo. 7. Vari me, ocsa, i v-iiôcsi etoj; Düsi i téli mi daruj pokoj : Na dén ütrâsnyi me pâ z szna zbudi, I na tvojo csészt düh moj pobudi. Nota : Xâcs je pred de ermi vssê. i/»/» l^micsne noesi temnoszt Licze zemlé pokri-va, I nebész ’zivotnoszt Sze vu grozen mrâk szkriva; Li zvêzd temni poszvêt Razveszeljâ-va szvêt. 2. Ocsa, tvoje rêcsi Iszkro v-vszê szrdczaj nêti, I daj pri nyé szvêcsi Szkuzniti vszemi szvêti, I)a v-veri obsztoji, I v-tebi nezdvoji. 3. Z-zlom grêsne rü’znoszti Szem sze j;tsz dnesz oszkrüno, I moje dii’znoszti Szem v-nikom né prav szpuno : Né szem lubo vise Yszega moje düse. 4. Gorizapiszano Mas ti moje csinênye, 1 dolizbri- szano Nede moje hotênye: Od vszega racsün dam, Gda odtécz idti mam. 5. I szam Jezus de mi Li tak porok blâ’zensztva, Csi sze podam nyemi,Sztâlno hodécs pot szvetsztva, Tak daiiyemi ’zivém, I v-uyem vôpremiuém. 6. Daj sze mi tak, ocsa, Dnesz sz-tebom vjedina- dni moje tak racsünati, Da sze neszpozâbim, kâ ed-nôk racsün mam dati Od vszâkoga ocsnomegnenya; Ar je ’zitek moj marna tenya, I tâlêhne, kak nocs-na szenya. 2. Racsün, racsün (i dam od csészti moje pozvanja? Racsün i od miszei, né li odgucsa, i djanya: Nikse hotenye rnojga szrdcza Nemre vkaniti tebé, szodcza ; Ar ti je szvetlêse od szuncza. — 3. Premiszli tak, düsa, kak szi dén tvoj diiesz zacséla; Prebrodi, vu kom szi v-nyega tekóji tal vzéla: Navsze, ka szi esimia, kebzüj, Glasz lasz-tivne vészti tvoje csüj, I bine objôkati setüj. 4. Jeli szi zaesnola delo tvoje z molitvami? —I jeli szi hotées Bôgi szlü’zila sz-potami? — Ali szi v-csészti mânya bila, Vu dobrom raszti zamüdila, 1 — ka je vecs — vnemar grešila? — 5. Bôg!r jasz ti vadlujem, kâ szem vu vszem ne* popolen; Ar szem na grêh gibki, ali na jäkoszt ne-zvoleu: Csesztô mi vrêmen zaman tecsé, Tèlo pa, i szvêt, gda hiido sesé, Me od tébe vkrâ k szebi vlecsé. 6. Ali molim sze ti, odpüszli mi grehe moje, I vesi me hoditi potomtoga szteze tvoje; Da, pri rê-esi tvoje poszvêti, Pobo žno vandram na tom szvê-ti, I ’zitek moj i bratom szvêti. 7* Odvrni eto nôcs od méne kvari neszrecso, I zbudi me ’z-uyé szna na tiho radoszt i szrecso; Da> gz-ki'mi eli vküpprebivam, Pod Ivojov obranbov ponvam, I trôst miloscse tvoje v’zivam» Nota: Obi'idi sue, oh me s-zrdcz-eJ j/»q iTbudi sze, oh duša moja ’Ze na csészt sztv0rjte]a! —Tô bojdi zdâpeszem tvoja: Velka szo ocsédefa ! — On, ki vesz szvêt zdr-'zdm, I vszêm potrebna ddva, On je dnesz i mené hnino, Vodo, blagoszlâvlao brano !“ — 2. Bôg! sto more prebroditi Dobrot tvoji vno’zi-noszt, Ali sto pregovorili Tvojo diko, i zmo’z-iioszt? —Od zhoda do zahoda, I od roda do roda, Vsza, dèi tvoji csiida gledécs, Zvisavajo tebé kle-csécs. 3. Velki szi li v szuncza traki, Csüden v-nyega toplôcsi, Dobrotiven v-tihom mrâki, I vu pocsinka noesi; Prêdga te csrvics v-prâhi, I angel v-dike ' trahi: Vesz, vesz sürôki ete szvêt Je csiid tvoji szvetli poszvêt. 4. Oh! — li szi i nad meiiom dnesz Odicso tvojo vernoszt; Glaszno prêdga ’zitek moj vesz Ocsinsz-ko tvojo szkrbnoszt. — Ali jasz, nevrêden szin Obcsütim moj velki bin, Nevrêdnoszt mojo vadlû-jem, 1 grêhe z-szrdcza ’zalujem. 5. K-tebi kricsim: szmiliij sze mi, Vrelina Iiibéz-«oszli! Podêli szrdczi mojemi Trôst v-nyega bolez-uoszli: Ocsiszli szi je na sztan, I zvrâcsi je z-grê-ha ran, Da bode tvoje miloscse \ ugodno prebivä-liscse. 6. I v-etoj noesi, oh ocsa, Me pod obraubo vzemi; Razpreszlri tvoja nârocsa Meni, szini tvoj emi, Naj szi v-miri poesiném, I, csi dnesz vopreminém, Tarn sze mi, na lepšem szvêti, Nemrtelen dén preszvëti. V-szoboto vecsér. * Nòta: Dokoncsao szem j a sz 'zitek moj. iWA Tjâsze mi tjedeuszkoncsavaV-nesztalnom mojem! — Tak sze mi vrêmen szpunyâva V-bisztroni tekâji szvojem! Ah! — đabi jasz z-csisztim szrdczom, Sztano dnesz na nyega ozili! Tak hi (am, pred mojim szodczom, Gdasté posztao veszéli. 2. Ali — jaj! —nemrem tajiti, Kà szem zmeii-kao v-du znoszli; Nemorem uikak zakriti Grêhov moji rû’znoszti: Bôg me znôtra, zvona vidi; On i vsze miszli moje znâ, I vszaki sztopäj moj hudi Go-rizapiszani mä, — 3. Tak je ! — ocsa, jasz vadlujem Grêhov moji vuo’zinoszt, Sz-kêmi le vnemar bantüjem, I szprâv-lam szi szrditoszt ; Ali ueszodi me, Bôgmoj, Trdno , poleg hodbe moje, Nego mi mili szodecz boj, Poleg miloscse tvoje. 4. Z dnévmi naj dolijemléjo Grêhi moji odurni, I iiaszlêdnye tâmiuéjo, Kaksté szo szi neszmerni, Tak da bom vszâkdén modrêsi, V-bisztrom tekäji vrêmena, I düsa moja sze rèsi Vsze mantre, i bremena. 5. Hvâla ti za tò dobroto, Kà me v-’zitki zdr’za-vas, 1 meué, vbogo szirolo Tak szmileno zbiidja-vas, Naj tâosztâvim pot uôro, Glâsz miloscse szli-sajôcsi, 1 hitro csinim pokoro, Mir duše iszkajôcsi. — (i. Vari i v-prisesztnoj noesi Mené, ino vsze verne, Od hudi vdärczov mogôcsi, I grêhote odurne ; Bojdi z-vszêmi szirôtami, Ké sze li v-tebi vüpajo, Naj pod tvojmi perôlami Mirovno pocsivajo. 7. V-miri sze naj prebudimo Na dén tvoj odebrâ-ui, Da te v radoszti csesztimo V-seregi ti pozvani ; Ki pa uaveke zaszpijo, Naj zaszpijo v-sziiknyi szvet- sztra, Da sze ednök prebudijo Na veszélje blâ-’zensztva. V-nedelo vecsér. 4 Y f Nòta : Szlađki Jezus, mi szmo szem. iMTJ T|usa! szpoznaj z-radosztjov, Kak szrecs-*-*** na szi , & 2. Ti szi té radoszti vretina, goszpodne, Ti, ki szi obranba verni v-nocsi, vu dne : Ti nasz vsze zdr-’zâvas, I z-därmi miloscse tvoje nadeljavas. 3. Ti szi i v-tom leti nad nami szkoznüvao, I nyé z-blagoszlovom tvojim koronüvao; Ti szi nam dao v-rairi Sztânoti na nyega velikom vecséri. 4. Szvétaje tak dû’znoszt, tebé zvisävati, Tebi zahvâlnoszti âldov âldüvati.—Naj te dnesz dicsijo Ki povszéd telko csüd dêl tvoji vidijo. 5. Neszpominam zato—né tvoje vernoszti, Kak đa bi ka pridao jasz sz-têin k-nyé vrêdnoszti; Nego, naj vsza zemla Szpozna ino gläszi zmo’zna tvoja dela. 6. Ti szi, kak voj ’zitka, i pred menomhodo, Porô’zaj, bodélji mené csiidno vodo, Tak da szem pot mojo Bâtrivno sô, szlonyen na lübézen tvojo. 7. Csi szem gda na hudo sztezo zla zablodo, I z-grêhom sze salo, ali vnemar lodo; Gläsz tvoje szkrbnoszti Meje nazàvrno na sztopaj vernoszti. 8. Tvoja miloszt me je pri môcsi zdr’zâla, i k-dobrocsinênyi mi priliko dala: Ona me sz-têm trusta, Kâ mi düsa ednôk sziadkoszt nébe kôsta. — 9. Nesztrâsi me zâto negvüsna prisesztnoszt; Xr sze z-verov szlonim na tvojo szmilenoszt. — Ki je v-dobrom sztâlen, On nede ni v-szmrti od tébe osz-tâvlen. 10. Csi bi mi gda szrdcze kakoli ’zelelo, Ka pred tebom nebi vugodnoszti melo; Ti, móder i szvéti, Mi nedopüszti v-tom nigdar tâla vzéli. 11. Zvelicsitelno je, ka mi li vözravnas, Ki z-ueprebrodjenov môdrosztjov vsza ravnaš. — Blâ-’zen, ki nedvoji! On szi szrdcze sz-tvojov milos-csov pokoji. 12. Na tébe sze i jasz zda z-vüpanyem szlonim; Àr sze li tak v-prepaszt dvojnoszti nevtonim: Ti, oh vszamogôcsi, Bos me na novi dén pelao sz-tem-ne noesi. - Nòia: Visi ludiè morejo mr èli. ÆW Æ Ah! — kak hitro preminéjo Hipi’ziika ^ etoga! —Likivodé, odtecséjo Y-pre- paszi môrja vecsnoga: Gda sze niti nedovêmo, Tô preszâmnati moremo, Kâ szmo vszi na kraji let. — Jaj! — kak marni je te szvêt! — 2. Nedovêdno nam povêhne Czvêt veszélne mla-doszii, Mòcs téla nam, kakszpar, léhne, Pride zima sztaroszli, V-steroj nasz obvzeme szlaboszt, Osztâvi szkoro vsza radoszt, Szmrt i grob sze nam pirzi, 1 szôdba bluzi grozi. 3. Ocsiveszuo preszâmnamo Vszâkdéu isztino eto; Naime zdà, gda szkonesavamo To pretekoese leto. Ali pitaj, cslovek, koga Vcsini ona prav mu-droga: Ah! —keliki mrtelen Zmore odgovor’ze-len!? — 4. Goszpodne! mené vesi, modro Dni moje ra-esunati, Naj vszâki hipek na dobro Setujem obra-csali ; Ar vremen zaman trositi, I brezi sztraha grešiti , Jaj vekveknoszti szprâvi, I mir düse zapravi. 5. Sto zna, lehko mi je mera Dnévov ’ze dopu-nyeua! — Nê^mi je ni edna vöra, Kak gvüsna, zakunyena!-------Kakda bi tak v-bâtrivnoszti Van- drao k-ezili vekvecsnoszti, Bòga vnêmar odvrgao, Ino k-szvêti privrgao ? ! — 6. Znaj, oh dusa, né je zaman Tak kratek tü tvoj be’zâj, Tak negvüsen bivoszti sztan, I tak bi-szter lêt tekâj : Nê je dâni k-zaprâvlanyi, Nego k-môdromi szprâvlanyi Sz-tühine nesztâlnoszti, Na dom nemrtelnoszti. 7. Sztani ze-szna, i zbi’odjàvaj Yrêdnoszt tvoje bivoszti, Szôdi tvoj sztan, i szpoznâvaj Telke bi- ne szlaboszti: Pitaj sz e, jeli sz-tém szrdczom Mas obsztâti tam pred szodczom, Gde li jâkoszt obszto-ji, Nepobo’znoszt pa zdvoji. 8. Eden velki hip ti je dao Bôg tvoj dnesz zado-bili, Ino ti sz-têm zapovedao Vesz sztan tvoj prebroditi, Blòdnoszt i grêh odurili, ’Zitek nyemi poszvetiti, I tak v-sztâlnoj vernoszti Id ti k-czili vecsnoszti. 9. Zdà tak, da mas esese vrémen, Pripravno k-szpravicsanyi, — Zdâ vr’zi z-szébe zla bremen Ihiti k-zvelicsanyi; Glédaj na czil on veliki, Sferi sze ti szvêti v-diki: Niiczaj, niiczaj v-modroszti Negvüsenhip mârnoszti! — Štirje tali leta. Zima. Nota: Groba sze niscse neogne. 4-ŸÔ Grr0Za P°^r^va s*vêt, Tihota vsze sztvorjêuye ; Kak szpâr, je lêhno nye-gaczvet, 1 vsze’zitka znamênye: Kamakoli vr’zes pogléd, Nôcs szmrtna te sztrâsi povszéd, 2. Tü je zima! — vdérja vihér, Szever vêja lédisznêg, Trak szuucza je zakrio vecsér, Mraz oblêva dôl i brêg, Szedâva sze na szrén megla, I trdacsontaje zemla. 3. Puszta szo vsza! — czvêtja szaga I lepota je tota; Tota je’zirovna vlaga, Sfera vszemi odrasz dâ: Totâ je ’zitek na pòli, Na gorâj, ino vu dòli.— 4. Ali vêm szi zdâ odêhne Natura po rodjenyi, Naj nyé vecsni czvêt uelêhne Po nesztanom plodje-nyi: Y-tom szue sze nyé môcs ponovi, Na oprâvla-nye csud nòvi. 5. Hênyajmo tak szkvarjüyad Poti bo’ze szkrov- I. -! ' 26 * ____ . .. ' noszti, I czagajôcs morjüvati Proti zime trđnoszli: Csüdûjmo, vu prâhi klecsécs, I <ü vecsno mô-droszt, gledécs. — 6. Oh szrecsen, ki szi je v-leti Szlânek i ’zivis szpravo! — Ka ma on ’ze vecs ’zeleli? — Vêm szi je vsze pripravo, Sz-kêm sze proli mrazi brani, Gvanta, i pošteno hrani. 7. Ali jaj tomi mêhkomi, Ki je manyôszt polubo, Pôdao sze ’zitki lehkomi, I vszo priliko zgubo ! — On, zâlo’z szvoj sztrâdajôcsi, Czaga v-szlêdnyoj potrebôcsi! — 8. Bôg! hvala ti, kà szi meni Môcs, priliko, razum dao, Da szem szi v-szvojem vremeni Telko priszkrbeti znao, Sz-këm sze vu zime tù’ziioszti Branim czaglive dvojnoszti» 9. Ah! — kelko je oni szirot, Kèm szi, pri vszoj veruoszfi, Nêpodêlo telko dobrot, Kak meni, zvon vrédnoszli — Ne potrébnoga’zivisa, Nili gviisno-ga sztâlisa! — 10* K-têm sze mi daj pridru’ziti V-nyi velkoj potrebôcsi, I nyim szmileno szlu’ziti, Poleg moje premôcsi, Dali nyim szlânek bâtriven, 1 ’z-nyim vréd ’zivis laszliven. 11. V^csi me, môcs i vrëmen moje Tak szpamet-uo nüczati, Da znam lépe dare Ivoje Szkrblivo vküpiszkali ; 1 lak v-niksoj polrebocsiNepogiblem, sztrâdajôcsi.' 12, Naime pa za kincse diisne Sze mi tak daj vganyati, I nyé, kak dobrote gvüsne, Do szmrti tak varvali, Da oni bodejo trôst moj Eli, i v-szôd-bi vibérnoj. S%protole'tje. Nota : SCo bi te nehvàio. jÿfi nicrtescoritela, k* sze veszelite ’zitki, ^ * I nyegov Jêpi szvêt vidite plavati v-đi- ki! — Kak cseszti nyega fticz mili glâsz, Drevja, trave, czvêtja lêpi zrâsz, I szprotolêtja sznâ’zen obraz ! — 2, Pocsinolo szi je vsze sztvorjênye v-zime krili, 1 tak sze je po szne obleklo v-obrâz veszéli. Ovo, kak sze vsza vrsenijo, Vsza mëszla lepo zelenijo, I szprotolêtji veszelijo ! 3. Tihi hlad gible zrak, milo szija bo’ze szuncze; Nemrtelnoszti duh je oblêjao zemlé licze, Nyé krilo sze je razpresztrlo , 1, ka sze je v-mrâzi nê-sztrlo, Vsze pa na ’zitek hiti vrlo. 4, Szpêvaj zhod i zahod! — Bog je vretina vszê dobrot: On z-visne radoszti rô’zami sznâ’zi naso pot —Hodi pred nyim, ohvandrar, v-sz(rahi, Moliga, angel, v-dike trahi, I ti, csrvics, lazé-csi v-prahi ! — 5. Po tebi, vecsendiih, szija nam tak milo szuncze; Ti ptisztis zemli de’zd’z, gda odprés oblakov zdencze: Tihi hlâd, i ’zirovna vlaga, D’zünd’z ro-sze, i czvêtiesa szaga, O’živi znovics vsze, ka czaga. 6, I, csi gli naszgdate sztrâsi vdérjajócsi vihér, Na zmo’zno rêcs tvojo, posztâne pâ vu zrâki mir.— Tak, csi’zitek nas oblé’ze mrâk, I szrdcze gda te-’zi szkuz oblak, Sz tebom zide uam radoszti trak.— 7. Lübézen szi, Bôg, ti! —to prêdga vszâka klicsicza, —Tô, z-lêpim szpêvanyem tebé hvalé-csa fticsicza. Gdegodi szi vandrar potuje, Csi na glâsz nature kebzüje: „Lübézenje Bôg!“ povszéd csuje. 8. I, da nam li ’ze lü takso radoszt v’zivali das, Sz-kelikim vékso nam tam v-diki podeliti mâs! — Oh! — dabi te vsza tvoja decza V-nemrtelnom nagibi szrdcza Csesztila, kak ocso, dokoncza! — Leto. Nòta: Krisztus veli: hodte k-meni. iyiy jyrârodje zemlé, szpévajte! — Na nova csiida merkajte! — Pa vasz leto vesze-li! — Bôg vam szad trudov na poli, Na goraj ino vu dòli, Namalicsasz, podeli. 2. Na nyivaj sze szilje zible, Puno vlatovjé vu-gible, I neszé blagoszlov szvoj! —Ravno, kak mô’z on pobo’zen, Ki je v-dobri delaj zmo’zen, I angel, Bôg, zaszvêttvoj. 3. Tak vu doli, kak na gori, Sze k-veszéliioj ’zétvi zori’Zitka blâ’zeno szemen! — Tô je toti ludi delo; Ali od koga je melo K-odraszki ’zelno vrêmen? — 4. Zori sze i kapla trsza, Siéra plemenita prsza Najâkoszt zvu’zgati ma! — Tak hasznivbôga ni-szikoszt, Siero naduhla viszikoszt Zametâva, i mantrâ! — 5. Nê! — nêje’ze dalecs vrêmen, Kâ sze vreli trudov szemen Vu skegnye vküppoberé! —Jaj ! — lehko naszkori i nâsz Szmrten szlâp, kakli szod-czaglâsz, Z-szilov vu grob poderé! — 6. Zdravo zrnye sze tâszrâni, Szlunyeno pa lehko v-plâmni Sz-kôkolom navkôp zgori! — Tak de rob grêsnoga lâmna, Porob vekvecsnoga plâmna : „Li pobo’zen sze zdr’zi.“ 7. Bôg! vno’zina tvoji dobrot Biïdi nâsz na mô-droszti pôt, Da tü v-szvêtsztvi szêjamo, I ednôk, po vrêli trudi, Obilen szâd — zdrav, nê hiïdi — Yu radoszti ’zenyamo. Jeszén. ? Nòta: Oh gos-zpodne, ti nas ver eh. JWÛ (ìdisloje z-dârmi szvojimi leto ; Ali jeszén neszé szâd szvoj na eto. — Szpêvaj, zemla, visesnoj szkrbnoszti, Za telika znamenya vernoszti! — 2. Rodno drevje, gđaje tihi hlad zible, Szepod szâdom, tak bogatim, vugible, Steroga nam zdâ-ja z-szkrblivosztjov, Naj sze szrdcze napuni z-ra-dosztjov. 3. Czvêtje nam ’ze toti nezdigâva prsz; A’zdi-gâvaje z-grozdjom okladjen trsz, Steri trudom delavni mrtelni V-obilnoszti kâ’ze najem ’zelni. 4. Ni fiicze nasz’ze vecs neveszelijo; Arv-to-plêse dr’zéle taletijo: Ali na té radoszti zgiibicsek Sze nani v-driigoj podeli dobicsek. 5. Tak sze szkrbiBòg za nâsz, i vsze sztvari! — Tak modro vszèm deli miloscse dari! — Czil nye-gov je, naj sze szvêt radiije , I nyega za vszê ocso vadlûje. 6. On pripravi krilo zemlé v-jeszeni, Naj nâro-csa odpré ’zitka szemeni, V-kom sze znoji szkrb-noga szejâcsa Obilen szâd z vüpanyem porâcsa. — 7. Zvisâvaj tak, vaudrai-, v-szrdcza vrêloszti Bòga tvoj ga, kak vretino radoszti, Ki, kak mili hranitel vszê szirôt, I na tébe vlêvapunoszt dobrot. 8. Nagni sze b.ir tii sztaroszti tvoje dén, I pridi szinyé nenâszladna jeszén; Csi sz-pos(enyom szeri tvoja glava, — Nê ! — neosztävi te radoszt prava. 9. Blagoszlovlen de ti i v-nye tvoj ’zitek, Csi du’znoszti poszvetis vszâki hipek, 1, csi szvêti na haszek znaš bidti ; Kak mirovno mas od etecz idti! 10. Ovo, — leto, csi nam gli zdà szlobôd da, Y nôvoj diki ednòk nazàpridti mâ; Tak mas i ti, po krâtkom szne szmrti, Lepše czveszti, tamv-nebe-szkom vrli. Stolne peszmi. Pred jêsztvinov. Na obszojno nòto. JWQ \^szê szlvâri ocsi, bo’ze, Natébegléda-*** * jo; Àr od tébe blagoszlov, I’ziviscsâ- kajo* 2. Ti, gda na vsze vôvlejés Szmilenoszli dâri, Jêsztvino i pitvino Vtâlas vszâkoj sztvâri, 3. Fticze, bar neszêjajo, Ni vküpneszprâvlajo, Od lébe dönok ’zivis I radoszt vdâblajo. 4. Po tebi polszko czvêtje Y-lepsoj diki sztoji, Kak on poglavnik zemlé, Ki vu tebi dvoji. 5. Nigdar sze neszpozâbis Ti ni z-edne szlvâri; Vsze pod viszikov nébov V’ziva tvoje dâri. 6. Ali odevszê bole Na nâsz verno szkrb mâs, Tak da diïsi i lêli, Ka je polrêbno, das. 7. Bojdi jak hvalen od nâsz, Ocsa vsze dobrote, Kâ sze lak verno szkrbis Za tvoje szirôte. 8. Blagoszlovi nam i zdâ Miloscse tvoje dâr, Da ga trêzno v’zivamo, Na haszek, nê na kvâr. 9. Ponovi nasz vsze po njem V-dusi ino v-lêli, Da sze tebi na âldov Poszvetimo czêli. 10. .Szkrbi sze i nadale Za nâsz, vbôge szini, Da te za blagoszlov tvoj Zvisâvamo vszedni. Po jesztvini. Nota: Hodite ffos-zpodna; dr je dober krôto. TTodte, hvâlmo’ze ocso vsze dobrote, Ki tak verno szkrbi za nâsz, szirote. 2. On nasz od vszâke pogiibeli brani, I z-darmi szmilenoszti szvoje hrani. 3. Vzéli szmo tal i zda v-dari nyegovom; Naszi-tseni szmo ’z-nyegvim blagoszlovom, — 4. Za té blagoszlov bo’zansz(va tvojega Vzemi, ocsa, aldov szrdcza vrocsega. 5. Po nyem szmo sze vu téli pokrêpili: Oh! — dabi sze i v-dusi poszvétili! 6. Tak bi sze gvüsiio szmeli batriviti, Ka uasz ii i nadale scsés hraniti. 7. Hrâni nâsz, oh vretina vsze dobrote! Hrani znamivréd vsze tvoje szirote. 8. Eti nasz darov tvoji vrêdne vcsini, I ednôk odicsi vsze na viszini. 481.G3.fi I Nòta: Sacello szuncze je 'ze zaislo. hrâno dâvas Nam vu obil-tak ’zftek nas zdr’zâvas Öd pogübeluoszli. 2. I zdâ szmo sze naszitili Z-âldovom tvoji rôk : Dabi te vrêdno diesili Zanyega, mili Bôg! — 3. Daj nam to szrecso do koneza Zahvalno v’zi-vati, I dare miloga szrdcza Vbôgim darüvati. 4. Tak sze tü vrêdne vesinimo Tvoji lepi darov, I ednôk lepše dobimo Z-nebeszki oltärov. 5. Tam, ocsa, de vugodnêse Vûszt nasiszpèva-nye, I tebi priszpodobnêse Szrdcz hvâloddvanye. XVI. Bla’zensztvo krsztseuika vu etom ’zitkf. Visui mir. Nota: Z s%rdc%a 'zelem, ka pravim, |ûO /^Joszpodne! kak blâ’zeu je ’Ze eti tvoj * vernik, Ki hodi poti tvoje, Kak moder krsztsenik! — On vu szrdczi mir v’ziva, V-deli bia-goszlov tvoj ; Gde hodi i pocsiva, Naide trôst i pokoj. 2. Csi ga gda ’zaloszt doide, Mocsno vüpanye ma, Kâ pri tebi trôst iiaide, Csi ga iszkati znâ: Löhne nyegva te’zkôcsa, Pri etoj gvüsnoszti, Kâ szi ti nye-mi ocsa, Plin dobrotivnoszti. 3. On sztâna szvojga dü’znoszt Z-radosztjov szpu-nyâva, I za ocsinszko szkrbnoszt Tebi hvâlo dava: V-szrecsi sze nenaduhje, V-neszrecsi nezdvoji; Te dober boj bojuje, I v-veri obsztoji. 4. Cslovêsztva nâgib lêpi Vu vszem naszleduje, Ino vsza v-bo’zem képi Csiniti setûje : Jakoszt, pra-viczo brani, Jâlnoszt pa preprâvla, Vbôge zmaga i hrani, I szvêt blagoszlävla. 5. Gda toga nevernoga Bôg i szvêt potvarja, I ’zit-ka odurnoga Vêszt mir nyegov vmarja; Teda pravi krsztsenik Szrdcsno sztâne povszéd: Ar vr’zti szmê, kak vernik, Na nébo szvoj pogléd. — 6. Bôg! vesi i mené, moje Dni tak tätrositi, Da sze na szrdcze tvoje Gdaslé szmêm szloniti; Ti me vari vu szreesi, Grêsne bâtrivnoszti, I krêpi vu ue-szrecsi, Z-duhom mirovnoszti. Nota: Sznazi sze, oh draga düsa ! Æ ÛO Ôzvéti Bôg! li v-tvojem sztrâhi Szem szre-esenjasz eti v-prâhi, I Ji v tvojoj bojaz-noszti Mi szvêti trâk vüpaznoszti; Âr csi sz-tebom mam szlälen mir, Ka mi more sorsa vihér? — I, csi me tvoj gläsz veszeli, Ka me v-du'hi razdreszeli? — 2. Kincsi i radoszti zemlé Tâlëhnejo, kakszpàr meglé; I ’zaloszt, stera nasz te’zi, Kak dugo nad Dami le’zi? — Vsza li kratki hip trpijo, I, kak szen, sze razkadijo; Konecz vzeme i krhkôcsa, 1 ’z nyôv Tsza szrdcza te’zkôcsa. 3. Na_ konczi nasz csaka vecsnoszt, Gde mira sztan naide vernoszt, I gde, po oblâdanyi môk Z-dikov koromïje nâsz Bog. Tam mo i za britko ’zaloszt Zvisâvali bo’zomôdroszt; Ar denam tam kri-’za bremen, Nezrecsene dike szemen. — 4. Szêjaj tak vu mirovnoszti, Oh vandrar, szemen vecsnoszti! —Doli ti vzeme szmrt ednôkTak te’zko bremen szkiiz i môk, I odèhnes szi v-nyé krili, Na trplênya velkom czili, Csi tii do koncza obsztojis, I, kak neveren, nezdvojis, 5. Vêm je i Jezus tvoj szkuzio, Gda je mokbrit-ki pehar pio, I dönok po nyi vibéri Tiho sô k-’zel-nomi miri. — Oh! — nyega, nyega naszlediij : Trpi mirovno, — nemorjuj! — Ar i tebi, po ’zaloszti, Žide trak ’zelne radoszti. Nòta: Gda ma s-ikràdnya vöra pride. J OJ IZak veszéla je pot moja ’Ze tü v-mârnoszti prjj|,i5 Csi, gledécs na ’zitka voja, Yan-dram vu bo’zem sztrâhi! — Csi prâvdo bo’zo poslujem, I v-pobo’znoszti potujem ; Kak blâ’zen szem ’ze eti! — 2. V-szrdczi mir i pokoj v’zivam, Kak nâjem po-bo’zuoszti; Delam, hodim i pocsivam Z-csütênyem mirovnoszti: Düsna vêszt me trösta povszéd, I szrd-csiio vr’zem moj pogléd Z-viipanyem na nebésza. 3. Bôg me vzeme pod perôli, Csi me sors scsé vtoniti; I, csi mi je vesz szvêt proti, Ka mi more škodili?—Bôg me brani — ’z-nyim obsztojim; Zato nevczagam, nezdvojim Ni v-’zitki, uiti v szmrti. 4. Bôg je moj trôst vu ’zaloszti; Tiho jo tak pre-uoszim: ’Z-nyim mi zide trak radoszti, Csi ga, kak vrêden, proszim, —Nyegov blagoszlov, gda on scsé, Kak rosza, obilno tecsé Na pot vandranya mojga. 5. I, csi mi’z-nyegve miloszti Obszijne mira szun-cze, I vu obilnoj radoszti Tal vzeme moje szrdcze; Kak veszélo neszé duh moj Pred nyegov sztolecz aldo v szvoj, V-detinszkoj zahvaluoszti! — 6. Csi sze gda z-csészti szpozâbim, I nedovêdno zmenkam, Ali pôt szvetsztva osztâvim, I zie sze na robsztvo dam; Ocsa moj mi dèsznopodâ, I, kak dete , me pela pâ Nazâ na sztezo ’zitka. 7. Ka me sztrâsi szmrt ino grob? — Ka csrvjé i szprhlivoszt? — Nebom jasz naveke nyi rob: Czü moj je — vecsna bivoszk Zdigne sz-prâha mené ed-nôk, I odicsi me tam moj Bôg, V-seregi diis blâ’ze-ni. — 8. Zvisâvam te tak za poszvêt I isztino krsztsan-sztva, Y-kom mi kâ’zes blâ’zensztva szvêt I sztezo zveliesansztva.—Ocsa, vcsini me vrêduoga Yu vszem blâ’zensztva etoga—Tü, i tam vu vecsnoszti! — Nòta: Ah Buypos-x-lühni me — Æ û K risi sz-tebom mam mir, ocsa i szodecz moj, ^*rC,t** — Csi szem podâni szvétoj vóli tvojoj; Kak szrecsen szem ’Ze tü vu vszem, I kak blâ’zen mam bidti v szmrti mojoj ! — 2. Nemam czagati vu niksoj te’zkôcsi, Csi sze na tébe szlonim vu krhkôcsi: V-tvojem krili, Ocsa mili, Podneszém szilo protivnoj besznôcsi. 3. Csi mi vno’zinoszt grëhov szrdcze te’zi, I nyi kastiga mi na düsi le’zi; V tvojoj rêcsi I obêcsi Naide trôst, csi v-pokôri k-tebi be’zi. 4. Maren ete szvêt, gdakoli, rad niham; Ärsze tam bôgse domovine vüpam, Gde niksi mecs Nebo-de vecs Szekao bolezni ran pobo’znim dušam. — 5. Kak blâ’zen je tak, ki sze greha boji, Ino pri tebi, Bôg, v-miloscsi sztoji! — Osztâne on, I njegov Ion,— Gda blodni grêsnik szpadne, ino zdvoji. 6. Veszélo vandra on vecsnoszli proti, Po kaksté tu znoj i (rnavoj poli; Ar ujemi Bog Te’zkôcso môk, I bremen kri’za szmileno lehkoli. 7. Naj sze i jasz szmêm na lébe azioniti, I szrđ-czesz-tvojov miloscsov toliti; Bôg, vesi me li Szvet-sztva poti Polubili, i do koneza hodili. 8. Tak de mi ’ze tü nasztava krsztsansztva Yreti-ua mira, i tam zvelicsansztva: Tiho bom so Velko pot lo, K-viden ji szkrovnoszt tvojega bo’zansztva. Nòia: Oh vekivecsne miloscse — _ ^ lSfi \7"ck i veke hvala Bôgi Za tò , kà szem ‘»OU* krsztsenik, I tak szrecsnési od vnógi, Kim je né voj szredbenik ! —Sto szmé ’ze mojo veli-koszt Bla’zensztvo, i plemeniloszt Za kép zdénja dr’zati? — 2. Kak vnógi escse le’zijo V-diihovne blòde kmi-czi, I duso z-mantrov te’zijo V-ró’zni gréhov lemni-czi, Nepoznavsi szlvoritela, Ni szvéta zvelicsilela, Niti szleze bbi’zensztva! — 3. Jasz vsza ta vidim v-szvetloszli, Pri szunezi bo’zerêcsi; Ar nevaiidram vecs v-szleposzli, Nego pri visnoj szvêcsi: Isztine Irak je on poszvët, Pri v sterom mi pravieze szvêt Brodi duh moj v-radoszti. 4. Poznam jasz Bòga, kak ocso, Kije vu szvo-jem szini Ponudo szvêti miloseso, Pri vszem nyego-zom bini, 1 na pravo szpraviesanje, Potrdo vszem vreliesauje, Ki szo njemi pokorni. 5. I, na etakse szpoznanje Czimpram jasz vero k mojo, Szrdcza mojega zbògsauye, I, ocsa, szlü’zbo tvojo, Moj trôst, mir, ino vüpauye, Dü’znoszti, i zvelicsaiiye, Kak vecsue kincse moje. 6. Nemrem ’ze vecs zabloditi Jasz od czila vecs-noszti, I tam sze mi oszòditi Mä korona vernoszti, Gde bodem sze popolnê vcsio, Kak szrecsen szem ’ze eti bio V-krili vere bo'zanszke. — 7. Hvala tak, kâ szem krsztsenik, Hvala ocsi vis-nyemi! — Oh! — dabi, kak pravi vernik, Do kon-cza szlu’zo nyemi! —Tak bi i v-szmrti bio szrecsen; Àr znam, kà bi na mir vecsen Tiho zâszpao v-nyé krili!!! — XVII. Szlèdnya dugovänya. Mrteliioszt i szmrt. Nota: Vremen tecsé, i k grob. IÛW ï/’ak lužno obcsütênye Mi oblêvaszrdcze * povszéd! —Mrtelnoszti znamênye Vidim, kama vr'zem pogled — Vsza szo marna, kak tenya, I lehnejo, kak szenya. 2. Porob szmrti bom i jasz; Är v-nadraj noszim nyé szemen, I lehko na mali csasz Dolidenem moje bremen! —Lehko me eie vecsér V-grob poderé nyé vihér! — 3. Nerësi me nyé — zmo’znoszt, Né kincs, niti plemenitoszt, Né modroszt, ni pobo’znoszl, Ni nik-»a mòcs, i velikoszt, Né punoszt marni dobrot, Ni szkuza moji sziròt. 4. Pretecsé mi hipek lêt, 1 vtrgue sze mi téla mòcs; Povéhnem, kak gingav czvét, Gda na méne vdari nyé nòcs, 1 vsze, ka szi tü szpràvim, Vsze v-meg-nenyi osztävim. 5. Eden kincs sze rai niha, —Kincs nevtepenoga szrdcza, I té mi szvëtitimâ, Kak trak visesnyega szuncza — Prêk po groba temnoszti, Na’zelen dora vecsnoszti. 6. Jezus de me bâtrivio, Gda boni bojüvaoszmr-ten boj; On, li on de mi hladio V-boji etom liez vreli zuoj: On de mi trâk vüpanya, I porok zvelicsa-nva. — 7. Ycsi me tak, ’zitka goszpod, Nedu’znoszt szrd-ezavarvati, I vere i szvetsztva pot Po szmrti sztâl-no vandrati, Vszâki bip k-rédi bidti, 1 v-im'ri z-szvê-ta idti. 8. Ti me z-dèsznov lübézni Podpéraj vu szkrâd-nyem boji; Lehkéti mi bolezni, I szrdcze mi sz-têm pokoji, Kâ bom angel zviseni V seregi dus blâ’zeni. Nòta: Hvalim jass lèpo tebe. JQC lZ-szmrti sze pribli’zavam Vidées vszäki ,' hipek; Ali rad Bogi tâdam Gdagodi moj zitek: Ar tak dolidenem Ysze te'zkôcse mârnoszti, korono vernoszti ’Z-uyegve roke vzemem. 2. Jezus, kak gväsen porok Blâ’zensztva mojega, Mi je potrdo örok Krâlevsztva szvojega. Csi vsze drugo zgiibim, Osztaue mi vüpauye, Kà po nyem zvelicsanye Tam na czili dobim. 3. Grob li tâl moj mrtelen —Moje tèlo po’zré; A’ duh moj nemrtelen Szi pot v-diko odpré. Li grêsne blòdnike Preprâvla i sztrâsi szmrt, Ali pela v-mira Trt Pobo’zne potnike. 4. Ijasz, gda szkonesam be’zâj, 1 pôt telki te’z-kòcs, Z-radosztjov vr’zem nazaj Pogléd moj na szkiiz * nôcs, Z-veszéle vecsnoszti, Gde bom z-Bôgom pre-bivao, I szvetli najem v’zivao Po boji vernoszti. 5. Kak szemen, sze mi tèlo Vu ženilo potori ; A-K ednôk pâ czélo V-diki zide gori, 1 tak, osznà’ze- no Z-szâdom neszprhlivoszti, V-nemrtelnoj bivoszti De veke blâ’zeno. 6. Ta pricsâkam za szebom Sziroiicze moje, Na radoszli csiszte dom, Bôg, pred licze tvoje, Gde ti dolizbrises Nyim szkuze, vtisas brige, 1 v-blâ’zeni dus knige Je nolrizapises. — 7. Tebi tak, 'zitka goszpôd, Poszvetim dni moje, Da, gda szkoncsam mojo pot, Poleg vole tvoje, Csiszti vu prâh szpâdnem, I, po tihom szne szmrti, Csiszti v-uebeszkom vrti Pred tebom posztanem. Nota: Z-szrdcza 'zelem, ka pravim. JQ(| "I^szi v-prahi vaudrajocsi Szo prah ino pe-^*c,*y* pél, Vszêm je te vszamogôcsi Polo’zo gvüsen czil; A’ nevedna je vöra I hip nyi szpadâja, Gda sze dopuni mera Dnévov nyi be’zàja. 2. Bâtrivno ido verni Szmrti szvojoj pròti; Ali grêsnik odiirni Czaga na nyé poti : Ona kâ’ze szkaz-livczi Kêp rû’znoga szrdcza, I blâznomi spotlivczi Grozuo diko szodcza. — 3. Bòg! gda pòt eto ednòk 1 jasz vandrati mani, Ti me resi groze môk, Da tiho mrêti znam: Veszé-lo naj pozdiguem Na nebésza szrdcze, Glavo, kak Jezus, nagnem, 1 zaidem, kak szuncze. 4. Szredbenik! boj nazòcsi Meni v-szkrâduyem boji, Hladi mi môk znoj vrôcsi, 1 szrdcze pokoji, I, csi do me bolezni Te stele vtoniti, Gviisnoszt tvoje lübézni Mi nedaj zdvojiti. 5. Ka’zi mi duši radoszt Blâ’zene vecsnoszti, Siéra mi vtisa ’ziikoszt Po boji vernoszti; Nêti mi v-szrdczi poszvêt Vere i vüpanya, 1 pelaj me na on szvêt, K-czili zvelicsanya. 6. Oh szrecsui, ki ’ze eti Mir nébe kòstajo, I, liê-nyavsi ’ziveti, Szrdcze sz-têm trôsfajo, Kâ, gda de Bôg nyim bremçn Dolidjâti velo, Tam nyi vüpanya izemen Veke bode czvelo! — 7. Té szrecse daj i meni Tak gvüsnomi bidti, Da vu vszâkom vrêmeni, Gda odtécz mam idli, V-nyê naidemlrost, i vrâcsa, V-nyê szteber vüpanya, Angela varivâcsa, I Irak zvelicsanya. Nòta : Jasz szem sze nihao na Bòga. JG A ’^itek moj je v-ocsé rokaj: On me i vu * szmrtni mokaj Zmo’zno zdr’zati scsé i zna: Vsze, ka on da, Mi na dobro szlu’ziti ma, 2. Gotov szem tak vszâki hipek Dolidjâti ete ’zi-tek; Ar eti, kak v-sztâni boja, Diïsa moja Nema prâvoga pokoja, 3. Bôg meni toti z-môdroszti ’Ze eti dâ dui rado-szti; Ali kelki vdârczov viliér Mi vtâpla mir, I moti pocsinka vecsér ! — 4. K-tomi szo tü vsza, vsza marna, I vnogokrât duši kvârna: Povêhne vszê dugovâny czvêt, Preide vesz szvêt, I lêhne ednôk be’zâj lêt. â. Eti mi je vszâki sztopâj Gotov na vekvecsni szpadâj : Zlehka zakoczkam kincs gvüsni — Mir moj düsni, I’z-nyim navkiip sztan moj v/sni. — 6. Kakda tak nebi rad tâsô, Gdemi, na nepo-polnoszt tô, Zide, z-bo’ze szmilenoszti, Veszélno-ti’Zelen trâk, v-nemrtelnoszti? — 7. Oh! — naj nezdühâvam zaman, Pozdigni me na ete sztan, 1 pelaj me, Bôg, k-pokoji, Po szküz boji, V-sereg odebrâni tvoji. 8. Jezus, ti mi v-szmrtnoj noesi, Kak varivâcs, boj nazôcsi, Naj düso vu miri tâdam, Vsza oblâdam, 1 korôuo dike lâdam. Xa lasztivno nòto. |G J (Jh ’zitka ino szmrti goszpôd! Ti, v-koga »eri.v je sors moja Xak ravnaj vandranya mojga pot/fak mi vodi szrdcze duh tvoj, Da po nepri-praviioj szmrti Nebom v-blati zia vküpsztrti. 2 Jaj!—kakjâko, jâko neszrecsenBi mogao bidti tam sors^moj, Csi bi pred sztolecz tvoj pravicsen Sztôpo. jasz v-zla szüknyi ru’znoj, Gde bi szrda tvoj-ga vihér, Vtâplao szrdcza mojega mir! — 3. Kak bi obsztao pred tebom, szodczom Jasz vu mojoj uevrëdnoszti, Csi bi naglo z-vtepenim szrd-czom Prêksô na sztau vekvecsnoszti? —Ka me pekla ma resiti, Csi sze uesztrsznem grešiti? — 4. Oh! — ta velka miszel me budi Pri czajti na povrnênye, I vracsaj me od grêhov hudi, Na plemenito csinênye. Dnesz, dnesz mi daj ti, oh szvéti, Delo pokore zacséti. 5. Ti me vesi, z-môdrosztjov broditi Szrdcza mojega szkrovnoszti, 1 od nesznâge oesisztiti Nyega hude nâklonoszti; Da nyim ueszlû’zim vecs, kak rob, I neszpadnem nyim na porob. 6. Na one mi daj kebziivati, Ki szo sze vu tvojem sztrâhi Paszcsiii’ziveti, zaszpati, Vandrajocs eti vu prahi: Nyi tak lêpa példa mi boj Na ’zitka velkoj sztezi voj. T. Etak, csi sze z-szrdcza povrném Na sztezo prave veruoszti,—Li tak sze bâtriv no zagrném V-sziik-nyo Jezusa vrêdnoszti; I, csi bom gli nâglo vküp-sztrt, Nede neszrecsna moja szmrt. IN ôta: G da mä szkrädnya vor a pride. /i QQ /'Jđa me szmrtna nôcs obvzeme, I hênya * mi pihanye; Nenihâj, neosztavi me, Bôg, jedino vüpanye! — V-duévov moji szlêdnyoj meri Daj meni vu prävoj veri Blä’zeuo preminênye. 2. Csi bolezen i te’zkôcsa Zalêva moje szrdcze ; Ti szijaj, vecsna miloscsa, Vu nyem, kak mira szun- cze, Ti mi lehkôti szkrâdnyi boj, Ino szam hladi szmrten znoj' Gda me vesz sz vêt osztâvi. 3. Jezus! tebi szem bio vernik Vu dòli mrtelno-szti; Naj bodem i tvoj orocsnik Vu diki vekvecs-noszti: Tvoj osztänem i, gda zaszpim, Sz-tebom sze neoszramotim Ni v-’zitki, niti v-szmrti. 4. Liki szi ti z-groba sztano, Tak i jasz ’z-nyega sztäuem; Ar szi mi sz tern vöoznano, Kà v-prahi Deosztânem : Prêk bodem sô na mali csasz, Prêk po nyega brodi î jasz, K-tebi na szvetloszt dike. — 5. Szladka de mi tak sz-tebom szmrt, Pri vszoj szvojoj groznoszti ; Ar prêk nyé noesi vidim vrt Blä-’zene mirovnoszti: Szen moj de H kratki hipek, Z-steroga na bôgsi ’zitek Idti ma z-dikov präh moj. Nemrtelnoszt. Nòta: 'ZÜka goszpòd! kak szlab ». — |AO TVTê szem vesz prâh, niti csrvôv porob! — ■ Nê! —vecsnoszt je czil moj! — Lido csasza sze szränimjasz vu grob, Po trudi na pokoj: 1, osi gli präh, pepél posztänem, Dönok veke, znam, ueosztänem V-szprhlivoszti. 2. Ednôk toti nevedòcs povêhnem, Kak med vi-héromczvêt; Kak vsza marna dugovänya, lêhnem, I taosztävim szvêt, Gda sze, v-szmrti vihénioj noesi, Od satora szvojga razlôcsi Duša moja. 3. Dusa de mi k-Bògi sla na radoszt, V sereg ode-bräni; Télo mi pa pobo’zni szrdcz szkrbnoszt Z-Iü- I béznov pohräni: Dokecs nyidvi v-dike tabori Vjedi-nati mä pä naszkori Bo’za zmo’znoszt. 4. Sztotine i léta pretecséjo V-dôIi mrtelnoszti; Ali moja tam nepreminéjo Vu nemrlelnoszti: Jezero jezér sztotin be’zâj, De mi tam li megnenya tekaj, Va veesnoszii. I J. 27 * 5. Eti, kak gvaiit, vsza, vsza premedlejo; Ar szo megnenya dar: Vsza Iêhnejo, gda sze nedovêjo, Kak meglé marni szpâr, Li szam jasz bom vu nôvoj môcsi Sô po groba vihérnoj noesi Na vecsni sztan. 6. Kak mi nebi Bòg lübézni szpuuo Prsz moji ’ze-lênye, Ki mi je szam v-isztini zaküno Dike zadoblê-nye ! — Kakda nebi moje vernoszti Korouüvao on vu vecsnoszti, Po praviczi! — 7. Nè ! —nê szem jasz szprhlivoszli porob ! —Yek-vecsnoszt je czii moj! — Li do esasza sze polo’zim v-moj grob, Po trudi na pokoj. Nemrtelnoszt noszim vu krili ; ’Z-nyé vüpauyem zaszpim veszéli, V-szmrt-noj noesi. Nòta: Gda ma s-zkrddiiya vöra pride. k_f \7"üpanye nemrteluoszti! Ti mi trôst nébe * deliš, Gda mi v-szmrlnoj boleznoszti Olâvlajôcs tak velis, Kâ je Jezus z-szprhlivoszti Na nemrtelne bivoszti Sztan so, kak porok ’zitka, 2. „ Zicem jasz!“ — tak veli on szam — „Ivi bodte ’živeli; Mir vekvecsnoszti neszém vam, Ki szte z-menom trpeli: G de szem jasz, tam de s zlaga moj, Naj vzeme praviesen Ion szvoj, — Korono neszprhlivo !u — 3. Oh trôst 'zelne veszélnoszti Za obte’zeno szrd-cze!—Oh ’zitek nemrtelnoszti ! —Oh szvët visne pravieze! —Ti otâvis vsze szkuzécse, I zdigues sz-prâha dvojécse, Kak mili angel mira. 4. Krêpi, ti i moje szrdcze V-kakgodi dreszélno-szti; Szvêti mi, kak’zitka szuneze Yu noesi szprh-livoszti, I pelaj po sztezi szvetsztva Diih moj k-vre-tini blâ’zeusztva, V-sereg dus nemrtelni. Gorisztanênye. Nòta : Vrèmen tee sé. i k-grobi — \(\K IZ"»k 7i drevja lisztje vihér Z-szilov draplè * * i razpise; Tak mené szmrti veesér Z- raesûna ti ’zivi zbrise, I nyé szlâp moje télo Y-grob sxühne i nezrêlo. 2. Ali na nòvi ’zitek Me zbüdis pâ li, szodecz moj, Na visisi prebitek Me pozové zmo’zen glâsz troj: Eti szem li v-tühini, Tam bom pa v oroesini. 3. Tam jasz, sz-prâha sztanovsi, ’Zivo bom v-za-dovolnoszti, I, v-diki posztanovsi, Râszao bodem v-popolnoszti, — Yu modri dus jedinsztvi, Nê v-blo-déesem detinsztvi. 4. Tam nebom vecs podani Nâklonosztam telov-noszti, Ni od ru’zni ’zél zvâni Vu mre’ze pogübel-noszti; Nebodem vecs szvêta rob, Niti zla tû’zen porob. 5. Eti vu szkuzaj szêjam, Tarn ’zeti mam vu ra-doszti; Eti csesztô prehênyam, Tam bom pa sztâlen v-jâkoszti: Tu glédam v-temnoj rêcsi, Tam pri iszti ne Szvêcsi. 6. Tam, tam popolno szpoznam, Ocsa, môdre, poti tvoje, I klecsécs ti hvalo dam Escse i za szkuze moje, Kâ me po sztezi szvetsztva Pelas k-ezili blâ-'xensztva. — 7. Raduj sze, diisa, czili, I sorsi tvojmi szrecs-nomi! —I sator tvoj Bôg mili Pozdigne k-’zitki vecs-nomi, — I tèlo on pa zbudi, Naj sze v-prahi nezgiibi. 8. Csi gli nemas tü sztäna, Nebos porob nieseszt-noszti, Nego bos odebrâna Ocsé tam v-odiesenoszti: Liszkoncsaj pôt v-vernoszti, Mas örok vu vecsnoszti. Nota: Groba sze nisese neogne. lQß r 0SZP°dne ! diih tvoj me trôsta, Kâ neosz-^nem v-prâhi, Nego, kâ mi dusakosta Mir troj vu dike trahi, Gde ma ’zelênya vtisanye: Tô, tô je moje vüpanye. 2. Eti szêjam vu ’zükoszti, I plavam v-szkuzaj britki, Ednôk bom pa’zeo v-radosz(i Tarn vu ne-beazkom’zitki, Gde mi hênya vsze czaganye: Tô, tô je moje vüpanye. 3. Blâ’zen szem, kà tebi ’zivém! — Csi v-szvet-sztvi znam boditi, Tak me, gda sze vôpozovém, Nema v-prepaszt vtoniti Neverni szrdcz dvojüva-nye: Tô, tô je moje vüpanye. 4. Duše moje sator — télo Mi toti prâh poszfâne, Ali ua glâsz bo’zi czêlo Pâ v-diki z-groba sztâne : Tô je bo’zansztva szkoncsanye; Tô, tô i moje vüpanye. — 5. Tebi, szmrti obladniki Hvâlim ete trôst ’zelni, Ki szi mi szam szpravo v-diki Szvetli sztan nemrtel-ni, 1, na czili szpravicsanya, Potrdo ôrok vüpanya. 6. Oh! — krêpi me v-veri etoj V-tekaji dnévov moji: Ona mi angel mira boj, Naime vu szmrtnom boji, Kà’zi mi tam zvelicsanye, 1 ’z-nyim koronuj vüpanye. Nòta: 'Žitka goszpôd, kak szlab i. 4~^orisztanes, télo moje, gori Na velki dén “»CF » »v» szôdni! — Tô vüpanye te nigdar nezno- ri, Kak tadânek blôdni: Grünt nyega mas v-vere isztini, I vu düse vecsnoj vretini. — Gorisztânes! — 2. Nesztrasi sze tak ti noesi groba, Gda v-nyega idti mas; Nevcsini on tebé veke roba, — Né! — v-nyem sze nenihâs: Vküppoberé prah tvoj na czili, 1 o’zivi ga pâ Bôg mili, N a dén szôdni. 3. Kak blâ’zeno vüpanye mi deli Szvéta vera moja, 1 kak mi’z-nyim szrdcze razveszeli V-hipi kak-stéboja! —Sz-prâha zidem, sz-pràha jasz czêli, I ladao bom, v-dusi i v-téli, Nemrtelnoszt. Szôdba. 423 l N 4. Li tô mi boj vszedni vu pâmeti, Kâ, gda z-gro-ba zidem, Tak, kak szem moj be’zaj szkoncsao e-ti, Tam pred szodcza pridem: Pri grobi sze mi zacs-ne szôdba, I zvâga sze mi moja hodba, Po praviczi. Szôdba. Nòta: Vu mem dragoni Bògi. IQfi T^use ino téla Mojga sztâva czéla Je znam, * * na szkrbi mojoj, Ijasz szem, Bôgsafar tvoj : Té czil szi ti meni djao, Geto szi mi ’zitek dao. 2. Duh sze v-szmrtnoj noesi Od tela odlôcsi, I pred tébe idti mä, Naj od vszega raesündä, Ino, poleg vrêdnoszti, Vzeme najem vecsuoszti, 3. Jaj teda, jaj meni, Csi szem vu bremeni Zla pred tebom posztano, I diiso ’z-nyim orano! — Jaj, csi szem eti krivo Miszlo, esinio, i’zivo! — 4. Oh ti, velka szôdba! Dokecs moja hodba Trpi Da etom szvêti, Bojdi mi ti k-poszvêti, Naj znam dušo varvati, 1 vu szyetsztvi vandrati, — 5. Bôg! vesi me, dni moje Poleg vole tvoje Vu môdroszti nüczati, I mir diisni iszkati, Da sze k-szödbi priprävlam, I kincs veesnoszti szprävlam. 6. V-szmrti de mi zaman Zbôgsâvati moj sztan, Nad grêhi sze szkuziti, I miloseso prosziti; Arje készua pokora, Szkvarjênya szteza nora. 7. Oh! — dabi do koneza Tebé, mojga szodcza Vu vszem znao postüvati, I v-szvetsztvi potüvati! — Dabi szlobôd dao szvêti, I tiho mogao mrêti! — 8. Tak bi ednôk duh moj , Vu szôdbi praviesnoj, Z-obcsütênyem vüpazni, I ne z-mantrov bojazni, Pred tebom sztânoti szmeo, I tâl v-tvojoj diki meo. 424 Szlêdnya dugovânya. Nòta: Te s-zmrti oblàdavniki. JOQ ]Y[eszmerne vno’zine ludi, Tak bôgabojé-csi, kakhudi, Szodecz, pred tébe sie bodo, Gde okoren grêsnik zdvoji', luiscse, îiiscse neobsztoji, Ki je tebi prôtihodo: Sztolecz tvoj vi-dôcsi, Yszi v-blôdi ’zivôcsi Pomenkâjo; A’pobo’zni i pođlo’zni Na sztaii dike idti majo. 2. Tam oni na tvojoj dêsznoj Posztâuejo, ki do po tesznoj Sztezi sli odtécz pred tébe; Ti tam na nyé, kak örok tvoj, Blagoszlov dâs v-szôdbi pra-vicsnoj, I zdignes je na sztannébe, Gde nyi dušo zviszis, 1 télo odicsis, Y-vecsnom ’zitki, 1 nyé z-szvetsztvom, i blâ’zensztvom Opraviš, v-lepsem prebitki. 3. Oh! — vrši i mené v-szvetsztvi, Naj tal vze-mem vu tom blâ’zensztvi, Pred tébe odtécz pridôcsi ; Ti mi na konczi vandranya Szvêti sz-trâhom vere, vüpanya, Vu szmrti vihérnoj noesi: Ravnaj mi szani hodbo, 1 lehkôti szôdbo, Szodecz mili, Da obszto-jim, i nezdvojim Tara, na vekvecsnoszti czili. 4. Csészt tebi, kâ szi tvoj sztolecz Goriposztavo^ szvêta szodecz, Tam, gde pravicza kraluje, Naj jâkoszt obranbo naide, Zie pa szuneze vüpanya zaide, 1 vesz rod tebé vadluje, Ki szam zuâs sztvori-ti, I veke vmoriti Prâba szini! — Naj szpêva zhod ino zahod: „Bôg v-szôdbipraviczo csini !“ — Na lasztivno nòlo. gAA ÿTaisztino, bode vrêmen , Vu sterom z-di-kov pride Narodov szodçcz praviesen, Szôdit dobre i hiïde, Naj vszêm, poleg dèi vréd-noszti, Yözravna vekivecsnoszti Sztan mira, ali m antre. 2. Pred nyegov sztolecz pridejo, Ki szo tü gda ’ziveli; Yszi mrtvi z-grobov zidejo, 1, ki do’zitek Szôdba. 42SrV— meli, ’Z-nyimi vréd sze v-zrâk vneszéjo, I pred szodcza prineszéjo Racsün ’zitka szvojega. > 3. Pred nyim, ki je vszaznajôcsi, Sze niksi bin neszkrije; On i szkrivna dela noesi Vu szvetloszti odkrije, Prebrodi i szrdcz mislênye, Nâklonoszti, ihotênye, I oszôdi v-praviezi. 4. Nede hasznila tam jâlnoszt, Ne molba, ni zagovor; Li nevtepeni szrdcz sztälnoszt, De prijéten odgovor: Szpâdnoti more krivieza, I obsztoji li pra-vicza, — Obsztoji prava jâkoszt. 5. Jaj tam vszâkomi, ki jerêcs Goszpodna zame-tâvao, Li szvêti szlü’zo vszegavêcs, I vero ospotâ-vao! — Tam z-grozov ma on szküsziti, Kaje eti csüo glâsziti : „Bôg sze nedd saliti !“ — 6. Ali kak blâ’zeni do tam Krisztusa naszledniczi, Rim de v-szôdbi velo on szam : „Hodte, moji vernica, Lddajte oc sé krdlevsztvo, I v'zivajte v-nyein : bld'zensztvo, Z-menom sze veszelécsi !“ — — 7. Szodecz moj! vesi me, tô szòdbo Vszigdarpred oesmimeti, Tebi poszvetiti hodbo, I na csészt ri’zi-veti: Tak ravnaj vsze poti moje, Naj pred szvéto I lieze tvoje Csiszti pridem, nê vtepen. 8. Tak mi nede grozna ona, Kak blodnim nevernikom, Ki szo tvojega zakona Nêpostüvali z-’zit-kom: Nê! —jasz bom z-mirovnim szrdczom Sztao pred tebom, szvétim szodezom, Gvüsen najema, nê môk. Nòta: Dnevi pr eido cs, mladi sze. i ïtA4 |7"i sze z-szôdbe rêtkogda szpomenéte, ilUl.lv |1J0 grêhov nepovrnétè, Ka sti- male? — vemda, kânemerjéte! — 2. Znâte, kâ je vszâkomi téli mrêti: V-kaksté rèdi szi je sto na tom szvêti, Dén szôdbe sze nad nyim ednôk preszvêti. 3. Sztôpis i ti pred szodcza, lô mas znali, Geto ti je od vszega racsün dati. Sz-kêm sze t^ùa scsés, oh grêsnik, trôstati? 4. Tam sze vesz tvoj’zitek potégne naprê; Pred tebom de sztao teda rû’zen tvoj grêh Steroga szi dr’zao eti li za szmêh. 5. Opitas sze, zaka szi bio tak jâlen, Na zio gibki, i vu dobrom nesztâlen , I zaka szi lubo rü’z-ni gücs saleii. 6. Zaka szi tak zaman tätroso vrëmen, V-ste-rom bi meo szjati’zitka szemen, I tak diis i szprâv-lao vecsnoszti bremen. 7. Ni ednoga hipka nemas vu’zitki, Steri v-szôd-bi nebi diïsi bio britki, Csi szi ga kak zgubo v etom prebitki. — 8. Oh! — premiszli tak dnévov tvoji tekaj, J, csi szi gda oszkrüno z-zlom tvoj be’zäj, Ob’zalüj prav vszäki tvoj nori sztopaj. 9. Idi potom, i zla sze trdno häbaj; Nigdar nye-mi vecs duše nepodâvaj: Pravdo bo’zo ze — vsze môcsi zrd’zâvaj. 10. Etak, geto ti ednôk z-groba sztânes, Sz tihim szrdczom tam pred szodczom posztânes , I pri Bôgi vu miloscsi osztânes. Vecsni ’zîtek. Nota: Osztavte, verni krsztseniczi. (tuo ]Va vekivecsnoszt szmo sztvorjeni, I, csi v szm0 z-grèhom nê vmorjeni, — Nê! — szmrt nasz na nika neszprâvi, Csi nasz gli do csa-sza prepravi. 2. Tèlo toti v-grobi razide; A’z-nyega odicseno zide : Duša sze pa v-vecsnoj bivoszti Ogne szmr-ti i szprhlivoszti. 't 3. Je. ns szam je v-nemrtelnosztiDûs verni vecs-ne veszélnoszti Gvüsen porok, ki nyim pri ocsi Po-trdjâva ôrok v-miloscsi. 4. Imisze, kak on, odicsimo, Csi za nyim na ’zifek hitimo; ’Z-nyim mo v-nebészaj prebivali, I radoszt angelszko v’zivali. 5. O II! — obcsütmo bo’zo szmilenoszt, I dûs blâ’zeno nemrtelnoszt: Iszcsimo vu sztâlnoj verno-sztiOdicseni sztânek vecsnoszti. 6. Radüjmo sze czili našemi, I zrendelüvanyi bo’zemi; Poslujmo naso plemeuitoszf, I duše pred Bôgom velikoszt. 7. Pozdiguimo pogléd nas csesztô, Na veliko ve-kivecsnoszt lô, Gde duh nas po teinom zâvezki ’Zi-veti ma v-hi’zaj nebeszki. 8. I, csi nasz glâsz bo’zi ma zvati, Bojdmo kré-di’zilek tâdati, Ino sz-trôstom vecsne lübézni Oblâ-dajmo szmrtne bolezni. Nòta: Krisztus mi je moj’zitek. KAO ]VTaj szi mi ■ • % #• » •% • • ♦ »t • «P ' • » « t. • • 'V • « ♦ • - ■Itd \* * « % « • tî •C-::* J • vj : * . t - Ig.. ..... y m ÏV IS/. v* It' ■' f' .- fln' .. ■-«Dte&lsfcoibv« c:: ! ; ' ';,- p -im POBOŽNE N nmm i.stszr nom "1/ lXI Vodane Ö debrânim Vere Evangeliomszke. fr i y J / yf ;; '*,? ^( fv —- Na sztroski Udvary Ferencz Knigvezära , TCörmendinszkoga. 1853. «ft vGda molis, idi notri cu s skr i c no hranbo tvojo, | zapri doli dveri, i moli ocso tvojega cu szkrivnom ; i ocsa tvoj, kebziicajócsi na tébe tu szkrivnom, podeli te- ■ bi, ka proszis, tu ocsivesznom.“ Mât. 6, 6. r> s " „Csi sto ka nevugodnoga trpi med vami; naj moli: (i csi je pa sto dobre vole; naj pbpéva. — Doszta more toga pravicsnoga ru veri oprdvlena molitevJak. 5 , ] 13. 16. Predgovor. Z-vrêlim i razumnim szpêvanyem vje-dinauo vrèlo i râzumno molènye, je naj-visisa ôpravicza duha cslovecsega, naj-dragsa csészt, najsz. du’znoszt pravoga krsztsenika; i dosztojno opravlanye obojega, csiszta vretina najlepsega blagosz-* lova. Kakse obcsütênye zbüdi obôje vu plemeniti prszaj ! — Geto je tak eti obôje vjedinano; vüpati sze szmêmo, kà je z-tèm taloni szlèdnye gorécse ’zelênye pobožni szrdcz szpunyeno, i tak vsze verno doprineseno, ka sze k-popolnoszti hasz-noviti krsztsanszki knig po praviczi ’zele-ti da. Pri obojem deli je naime pazko keb-züvano, naj je evangelioma csiszti duh o’ziväva, i na büdjenye razumne pobo’z-noszti szpodobno esini, tak da sze ni vu peszmaj z-püsztim kriesom, ni vu molitvaj z-mraesnim mlênyem netere vrêmen, ali opaja duh, i tak vecs škode, kak haszka neteesé na sztavo esesztitelov bo’zi, nejro 1 * vu kr/li szna, pròti vszoj pogübeli varvani, mirovno pocsivao, i vu duši ino tèli ponovleni, na novo radoszt gorisztano. — Hvala ti, ncszkoncsana lûbézen, za tak szmileno dobrocsinênyc ! Blagoszlovleni bojdi ti naime zato, kà szi mi nòvi den ete, kakti den bo'zanszke csészti tvoje za-dobiti dao ! — Kak veliki, szvéti je dén ete, i kak-sega blagoszlova csiszto vietino ma on meni odkriti, esi bom ga tak poszvetiti i nüczafi znao, kak ti, nyega mili daritel, ’zelèsî — Oh! ti szam mi podêli k-tomi razum i mòcs. Nedopüszti mi dnesz ni ednoga megnenya zaman zahoditi, ali na zgénya-nye mârnoga dobieska, telovnoga szladcsceza, grês-noga razveszeljâvanya, i preidòesega haszka obr-nôti, i tak vnemar zapraviti. Ti szi, isztina, dén ete poesinki od ôpravicz vszâkdenésnyi i vzivanyi nedü'zne radoszti poszvetiti zapovedao ; ali jaj meni, esi bi dobrotivno zapoved eto liiidò razmo, i male vöre znamenitoga dnéva etoga ali manytìkivajòcs zaman tr’o, ali pa z-netrêznim v’zivanyeni marni darov i radoszt zemelszki oszkrunyâvao ! Vö szi mi zravnao ti, moder ravnitel hipov, i na ete den velike i sz. òpravicze ino radoszti, steri mi je z-òcsi püsztiti nigdar nè szlobodno. Tò naime bojdi dnesz najprva szkrb moja, da iszesem Iualevsztvo bo’ze i nyega praviezo, temno pamet mojo preszvetsâvam, vu szpoznanyi sz. va-dlüvânya mojega sze ponâvlam, i szrdeze moje na vsze dobro zbüdjâvam i krepim. I kaksa prilika sze mi ponudi k-vszemi torni vu obesinszkoj szlü’zbi bo’zoj, esi jo modro nuezati scsem i znam! — Ne-dopiiszti mi, oesa milosese, velike prilike ete nigdar hotées zamiidifi, ali z-mrzlim szrdczom nüczati. Ž-radosztjov mi daj vu sz. hi’zi tvojoj posztânoti, z- veszélim duhom glâsziti v-seregi odebrâni verni diko (vojo. Za’zgi szrdcze moje na pravo pobo’znoszt, da vsze, ka tam tebi na csészt csiniti mam, z-vrê-losztjov i kebzüvanyem oprâvlam. Vesi ni vu meni szâdarodno sz. rêcsi tvoje glâsenye. Daj mi vszâko hasznovito isztino prav razmiti, z-gotovim szrdczom prijéti, sztâlno zdr’zati, vu pameti premetavati, i vu vszè nâsztaji ’zitka naszledüvati. Boj nazôcsi z-miloscsov i blagoszlovom tvojim vszèni onim pobožnim vernim, ki do tebé z-menom navküpe vu duhi i vu isztini csesztili. Vrsi je vu csisztom nâvuki prâvoga krsztsansztva, krêpi vu vadlüvânyi Jezusovom, i vcsini do koncza sztâlne vu prâvoj zvelicsitelnoj veri. — Glaszitele pa sz. rêcsi tvoje opravi gori z-dârmi duha tvojega, da vu velikom pozvânyi sz. csészti szvoje verno, pobo’zno i vrèlo hodijo, i na vsze sztrâni blagoszlovni szâd trüdov szvoji vidijo. — Posli, o Goszpodne, posli vu goricze tvoje verne delavcze, da sze krâlevsztvo tvoje kak najdale razsiiri po zemli, odicseno irne tvoje od vszè narodov szpozna i poszvéti, vola tvoja z-radosztjov csini, i kak najvecs dus k-velikomi czili prâve popolnoszti, blàzensztva i zvelicsanya pripela. Tebi bojdi dika i postenyé na vek i veke. Amen. Med prihajanyein v-czérkev. P A a szem vu hi’zi Ivojoj, o Bog, z-tebom*i krsztsanszkimi bratmi mojimi vjedinan. Pâ szrečšo i priliko mam, od telovni ôpravicz szi pocsinôti, med szvetszkimi szkrbmi raztepene miszli moje eti vküppobrati i na diihovne potrebôcse vrnôti, z-na-vnka rêcsi tvoje tebe i tvoje vekivecsne poti, takâj szamoga szebé i sz. dü’znoszti moje popolnê szpo-znâvati, vu pobo’znoszti i blâ’zenom vüpanyi sze krepiti, i tak moj vezdâsnyi i piisesztrii mir ino fcaszek iszkati. Kak veliki òpravicz i dobrot csiszta vretina je tak za méne sz. hi'za tvoja ! — Oh ! nedopiiszti mi nigdar brezi sz. vrêloszti i pobo’znoga hotênya vu nyé krilo sztòpiti, ali nyega osztaviti. Tvoj dober düh zbüdi vu meni csiszti nâgib gedrnoga kebzüva-nya na vszâko rêcs nâvuka isztino, globokoga ob-csütènya vszâkoga glâsza pobo’zni pêszem i molitev, i poprêk vrêloga mi^zanya velike prilike zve-licsanya, sfera'sze mi eti ponüdi ; da kak mòder, razumen i pobo'zen krsztsenik hodim pred tebom vszedni ’zitka mojega. Pripravi szrdcze moje na gotovo prijetje i szkrbno varvanye eti glasene veki-vecsne isztine, da mi nyé szemen obilni blagoszlov prineszé vu ’zitki vezdâsnyem i prisesztnom. Amen. Med odhajanyem z-czérkvi. Dika, csészt i hvâla tebi, ocsa szvetloszti, za on zvelicsitelni nâvuk sz. rêcsi tvoje, steroga szi mi vu pretekôcsoj vöri, med obcsütênyem blâ’zene radoszti i pobo'zni nagibov pâ glâsziti dao. Daj sze nyega blagoszlovnomi szemeni fak vkoreniti vu szrd-czi mojem; da nyega gingavi klicsicz niksa protivna mùcs i szila nigdar nesztrga. Gâji nyega odraszek pri meni i pri vszè odebrâni verni; da nyega czve-tek obilen blagoszlov razsiirjâva med zdâsnvim porodom i prisesztnim pokolènyem. Zdr'zi predganye evangelioma r povno’zâvaj sereg szina tvojega po vszûj zemli. Brani czérkcv tvojo, i daj czveszti vu nyé krili prâvoj veri i pobo’znoszti, csisztoj szlü'zbi i csészti bo’zansztva tvojega, szlobodscsini i pravici; miri i blâ'zensztvi narodov. Primi, ocsa mi-loscse, primi dobrovolno szlab «aldov zemelszke szlii’zbe od nasz i vsze moléese deczé tvoje, -4 dokecs ti vszi vu nebeszki czérkvaj pri visisi oltâri z-popolnèsim giâszom aldiivali bodemo. Amen. Na neđelne i szvétesne dni navécsar. p R od tvojov ocsinszkov obranbov, o mili Bòg, mi je dolipretekao i eie sz. dén, steroga szi mi na pocsinek, i visni òpravicz dopiinasanye vözravnao. Tvoje sz. rècsi bo'zanszki trak mi je szvèto i dnesz-na temnoj sztezi ’zitka. Hvala, ponižna hvala tebi, vsze dobrot szmilenomi dariteli, i za eto znamênyé ocsinszke lübézni tvoje! — Kak vugodno priliko szi mi poniido ti dnesz i z-tém taloni na vrsenye dii— hovne popolnoszti moje ! — I kakda bi szmeo jasz veliki dén ete vnêmar dokoncsati, tak da nebi pitao szam szebé: ka dobra szem sze ndvcso dnesz, i kakda szein nflczao tak vugodno priliko zvelicsanya? ! — Vèm ti, moder ravnitel szfave moje, trdno ’zelès od méne, naj vszàkdén bògsi i popolnèsi gratujem. Potrebno mi je tak szpoznafi i obcsutifi, ka za falinge sze cscse nahajajo vu meni; ali navküpe i (Ò dobro premisz-liti, z-kaksimi szpodobnosztami szem obdariivani od tébe na opravlanye toga dobroga i oblâdanye toga hüdoga. Obcsiititi morem plemenitoszt mojo, z-ste-rov szi me, kak csloveka i krsztsenika osznâ’zo, i preszamnati visni czll moj, steroga szi mi polo'zo. Üû'zen szem predevszèm tebé, vsze popolnoszti vre-tino, szpoznati, i na tom bidti, da k-tebi kak naj-Wi’ze sztojim vu rèdi sztvorjènya vidôcsega; âr szi ô Na ned. i szvét. dm' navécsar. me jedinoga na prigliho obraza tvojega sztvòro, i takaj zapovedao, naj popoten bodem, liki szi ti, ocsa moj, popoten. I vu vszè eti znameniti dugovânyaj düse moje mi sz. rêcs tvoja, stero szi mi i dnesz obilno gla-sziti dao, visni poszvèt i gvùsen vorczan podeljà-va. — Oh! daj mi (ak vsze, ka szem dnesz isztin-szkoga i dobroga 'z-nyé csüö i razmo, vu vszem zitki szkrbno varvati i nasztediivati. Etak de mi i denésnyi sz. dén vretina pnivoga blagoszlova, tak da mirovno i z-onim szladkim obcsütênyem nagnoti mam glavo na pocsinek, kà mi je nèpretekao zaman veliki dén ete. — Mili varivâcs moj ! ti szi pretckôesi dén ete nê li szamo za duhovne, nego i za telovne potrebôcse moje z-ocsinszkim talom szkrbo. Ti szi me zdr’zao vu 'zitki ino zdràvji, po tihom pocsinki i nedü znoj radoszti nôvo môcs vlêjao vu kotrige moje, z-ocsin-szkimi perotami zakrivao mené i lübléne moje pròti vszakoj pogübeli, i blagoszlov tvoj nam podèlo k-sztâni našemi. Vzemi, ocsa miloscse, vretina vszè dobrot, vzemi za telika znamènya lübézni tvoje globoko i ponižno hvâlo delinszke pobo’znoszti moje. Pod vszamogôcso obranbo tvojo porâcsam szam szebé, lübléne domânye, i vsze brate ino szesztre moje. Odvrni od méne i od nyi vsze pogübelne vdârcze, tü’zne prigode, i te’zko szküsavanye. Daj nam vu krili mirovnoga szna tihi pocsinek, i zbudi nasz na dén ütràsnyi vu ponovlenoj vrêloszti i mò-csi, na zvisàvanye sz. iména tvojega, i szkoncsâ-vanye òpravicz nasi. Osztani, oh! osztani z-nami, veren ocsa nas! osztani ze vszêmi, ki sze na tvojo ramo i lübézen z-detinszkov vüpaznov szlonijo. Ar li pod tvojov obranbov imuno bâtrivno i tiho pocsi-vati. Amen. Xa dotarne dm zaiilra. V^zmileni i milosztivni Bug, nébe i zemle sztvo-ritel, obđr’zitel i ravuitel! nebésza glâszijo tvojo diko, i zemla sze radiije dobrotivnoszti tvojoj. Veliko ime tvoje dicsim i jasz, sziu praha, vu poniz-noszti szrdcza. Hvala ti, o mili ocsa moj, ka szi me vu pre-minòcsoj noesi z-perofami obranbe tvoje pròti vszâ-koj pogiibeli zakrivao, i na nòvi dén vu ’zitki ino zdrâvji zbfido. Kak lehko bi nòcs età szlêdnya bila vu 'zitki mojem, da bi me ti, veren varivâcs, osz-tavo! Ali ti szi szkrbno verosztiivao nad menom, i mené tak zmo’zno obdr zao, da szvetloszt nòvoga dnéva veszelécs gledam, i vsze lübléne moje vu miri nahajam. Dieseno bojdi sz. irne tvoje za novo ra-doszt i dobrocsinènye eto ! — Boj z-menom i ete dén, i daj mi szreeso ino blagoszlov k-vszemi, ka dnesz vu tvojem imèni zaes-noti i oprâvlati mam, tebi na csészt i diko, szamo-mi szebi pa i bratom na haszek ino blâzensztvo. Daj mi vszako vugodno priliko i bisztro tekoucse drago vremen verno i modro niiczati, i ôpravicze pozvânya mojega z-dobrov düsnov vêsztjov dopri-neszti. Ali nedopüszli sze mi k-etomi szvèti tak pridrû’ziti, kà bi sze tebi szlü'ziti czelò szpozâbo. Tak sze mi daj za potrebôcse téla szkrbeti, da sze z-vekivecsnoga haszka düse nigdar neszpozabim. — Ar ka bi mi hasznilo vesz szvèt zadobiti, osi bi vu düsi kvâr vadliivali mogao?! — Da pa vszâki dén raâ bremen i nevolo szvojo : daj mi i etoga dnéva vszâki kr/'z, te’zkòcso i "zìi- koszt z-detinszkov pokomosztjov i vüpaznov pre-nosziti, i tak britki, kak szladki pehar mirovno i zahvalno z-ocsinszke roke tvoje vzeti. Ar szem gvüsen, kâ sze mi vu vsznkoj szkuzi, stera sze mi pod modrini ravnanyem tvojim z-ocsi moji vu krilo vàia, blâ’zene radoszti nemrtelen d’zünd’z bliszcsi. Vodi i krepi me dober duh tvoj, i vcsini me prilicsnoga na vsze, ka je tebi vugodno; da tebe, vszaznajòcsega, povszéd pred ocsmi dr’zavsi, nigdar na hudo nevr’zem szrdcza mojega, nego vu vszcm poleg sz. vole i pravde tvoje hoditi setujem. Ne-vtepeno bojdi escse i gibanve szrdcza mojega. Tvojoj vszamogòcsoj obranbi i miloj szkrbi boj porocseno i dnesz vsze, ka mi je dobrota i lübézen tvoja podelila. Odvrni vsze pogübelne vdârcze, dre-szélne prigode, i piolivne sztréle od méne, moji lübléni, i bli’zni, i daj nam vu zdravji i miri òpra-vicze pozvânya doprinâsati, blagoszlov tvoj v’zivati i sztczo ’zitka vandrati. Na konczi pa zemclszkoga bc’zâja, pelaj nasz vsze po tihoj i blâ’zenoj szmrti na radoszt i veszélje dike neheszke. Amen. Druoa rana krsztsanszke dr’zine. O Lübézni i dobrote pim Bòg, mili ocsa vsze deczé tvoje! z-neszkazlivov pobo’znosztjov i z-ed-nim szrdczom, diihom zvisavamo sz. irne tvoje, ka szi nam nòvi den ete zdravim i veszélim zadobiti dopfiszto. O ocsa! tvoja vernoszt nema koncza, i tvoja szmüenoszt sze vszako ütro csüdno ponòvi nad nami. Hvala ti za nocsni pocsinek, po kom szmo vu duši ino téli otâvleni; hvala za ponovleno mòcs, stero szi nam po tihom szne vléjao vu kotrige nase ! Na delavne dni zaiitra. 9 Oh, dabi sze ’ze zczèla tebi poszvétili i vsze szpo-dobnoszti nase z-veszélov gofovnosztjov i pobo’znov vernosztjov na on veliki cz/1 obrnôti setflvali, ste— roga szi nam ti, goszpòd talentomov nasi, polo’zo! Tvoja dobra i milosztivna vola je, naj mi po-bo’zno i nepokârano hodimo pred tebom vu lübézni; àr szi ti té ožil polo’zo nam, da eli szrecsni, tam pa ednòk pri tebi brezi koncza blâ’zeni bodemo vszi do ednoga: i k-tomi czili pridti nam je li tak rao-gòcse, csi de nasz eti vszedni csiszti duh pobo’z-noszti i lübézni mocsno vjedinane vodo. Oh! vcsi nasz tak neprelomleno zdr’zavati sz. pravdo tvojo. Tvoje dopàdnenye i pokoj düsno vèszti nase nam vccs bojdi, kak vsza ludi hvala i vsza dika zemlé. Vidis ti i to najszkrovnèse gibanje szrdcza našega, i razmis vsze to dobro, ka mi scsémo i csinimo, i ednòk vszâkomi pòleg vrèdnoszti plâcsati mâs. Vodi nasz i dnesz vu tvojem bo’zem sztrahi, da vszâki hip z-detinszkov vüpaznov k—tebi pozdi-gnoti szmèmo pogléd nas, vszako priliko modro nüczamo, i blagoszlovno szemen prisesztne veszélne ’zétve z-gvüsnim vüpanyem szèjamo na vekivecs-noszt. Podeli ednomi vszâkomi zmed nami volo i môcs, priliko i râzum, vu tckäji dnéva etoga kak najvecs dobra opraviti, i tvojo diko ino lüdsztva tvojega blâ’zensztvo kak najdale razsüijâvati. Podeli rodi-telom mòdroszt, otrokom pokornoszt, goszpodärom krotkoszt, dr’zini vernoszt, i vszèin poprèk krszt-sanszko vrèloszt vu dobro i hasznovifi òpraviczaj. Vszâki zmed nami boj tim drugim példa i nagib na dobrovolnoszt, krotkoszt, vjedinanye, i poprèk na takso nâklonoszt, kaksa je bila i vu nebeszkom voji našem, Jezusi. if- 10 Na delavne dm' navécsar. Z-gotovim szrdczom naj set ujemo bli’znyemi našemi pôleg premôcsi dobrocsiniü. Mertucslivoszt i zahvalnoszt sznâ’zi nàsz pri v’zivanyi darov tvoji, szrdcsnoszt pa i sztalnoszt pri szpunyavanvi dü’z-noszt pozvânya, i znâsanyi vszâkoga kri’za, stero-ga ti, môder ocsa nas, li zàto püsztis na nâsz, naj sze vu trplivoszti vardenemo, vu dobrom flišzanio, i krepimo, vu jâkoszti ocsisztsavamo, i tak na vsze vékso popolnoszt ino blâ’zensztvo pozdigâvamo. Pod vszamogòcso obranbo tvojo porâcsaino czèlo sztâvo deczé tvoje. Bojdi ze-vszèmi szirmâk-mi, osztâvlenimi, trpécsimi i ’zalosztnimi, 'zivôcsi-mi i- mérajôcsimi. Mili ocsa nas! ovo, mi sze vu duhi vjedinamo ze-vszov molécsov deczôv tvojov, stera vu rânoj ütri etoj szrdcze i roké szvoje vu vrèloj pobo’zno-szti k-tebi pozdigne. Oh ! blagoszlovi nasz vsze z-punosztjov miloscse tvoje, i daj, dokecs eti vandrati marno, da tebi prijetni, i vu vszem prav szrecsni i blä’zeni bodemo. Amen. Na delavne dm' navécsar. r» ^aislo je szuncze, i jasz szern na konczi ô-jiravicz dnéva. I csi szem dobro i szreesno dokon-csao delo i be’zaj moj, csi me niksi bin nete’zi, niksa szkuza netô’zi, — komi mam vsze tò hvaliti, nego li tebi, vernomi ocsi i ravniteli mojemi, ki szi i dnesz nezamudo odicsiti nad menom csüdne szkrbi tvoje?! — Znam dobro, kâ mi je notriszpiszani i ete den vu velike knige prisesztnoga racsundâvanya mojega ; ali kakda notriszpiszani? —jeli tak, kak dobro do-koncsani i na méne gledòcs zvelicsitelen? Ali pa, T Na delavne dm navécsar. il •** kak zaprâvleni i pròli meni szvedocsécsi? — Jeli bom mogao ednòk odgovor dati od vszega, ka szem dnesz miszlo, gdcsao i csinio? Jeli nemam trepetati, gda bos me ti, o vszamogòcsi, sz. i pravicsen szodecz moj od vszega trden racsiin proszo? Bòg! vadlujem pred teborn, ki i te najglobse szkrovnoszti szrdcz brodiš, kâ szem esose jako da-lecs od velikoga ozila popolnoszti; ar sze veliko zmenkanye nahâja vu vszem csinényi ino hotényi mojem, i nemam obsztojécse hvale pred sz. liczcm tvojim. I dnesz szem doszta taksega miszlo, gu-csao i csinio, ka sze z-sz. volov i pravdov bo’zan-sztva tvojega bori : i dnesz szem ocsiveszno szkuszo nad szebom, kâ szem esose v-nikak tali né tak dober, kak bi bidti mogao; ór szem li one du’znoszti szpunyâvao, li one ôpravicze doprinasao, stere szo le’zése bilé, ti ’zmetnesi szem sze pa hotécs ogibao, i greha rd’znoszt je bole opajala, kak jâkoszti lepota vlékla szrdcze moje. Ah! obcsütim, globoko i bo-lezno obcsütim vno’zino faling moji ; i vu prahi pokore klecsécs sze ti molim za odpüsztsanye, i po-môcs duha tvojega. Ocsiszti me, sz. ocsa moj, i vcsini na doprinâsanye vszega, ka je tebi prijetno., szpodobnoga i go to voga. Na tvojo ocsinszko obranbo zavüpam ’ze vu noesi etoj szam szebé, vsze lübléne moje, i pod nébov prebivajôoso vszo deozo tvojo. Vari vsze Iddi -od vszâkoga kvâra, vszâke pogübeli, neprenoseno-ga szkùsâvanya, i dreszélja, i ponovi po tihom szne vu duši ino téli. E tak1*, gda temnoszt noesi léhne, i trak szuneza lépì szvét tvoj pâ razveszeljâvat zi-de, med v’zivanyem nòve radoszti vsza zemla z-zahvâlnim glâszom zvisâvati ma szmileno vernoszt tvojo. Amen. Druga veeserâsna krsztsanszke dr’zine. szè ’zivôcsi sztväri veren variväcs i mili hranitel! z-tvojega bo’zanszlva zvisâvanyem sznio zàcsali dén ete, z-poniznim hvalodavanyem ga scsé-mo i dokoncsati. Vèm szi ti i dnesz òdpro mile roké tvoje- i raz-veszeljâvao nósz obilno z-razlocsnimi dobrotami ’zit-ka. Jèszlvino, pilvino i oblecsalo, volo i mòcs, prilicsno vremen i pomòcs k-òpraviczam pozvanya našega, mir i veszélje vu sztâni našem, i nisteri drugi lèpi blagoszlov szmo vzéli dnesz z-ocsinszke roke tvoje. Tebi marno hvaliti'i vsze to dobro, ka szmo sze od drugi navcsili, ali na ka szmo mi druge navCsili szrecso meli. — Kakda szmo vredni mi, decza prâha etaksega dobrocsinènya tvojega ? ! — Bòg! ménsi szmo od vsze szmilenoszti i dobrote , stero szi ti i dnesz odioso nad nami. Ali — oh! — daj nam prav premiszliti, jeli szmo i mi czèli dén ete lak hodili, kak sze pobo’zni i od tebe na teliko blagoszlovleni krsztsanov do-sztâja? jeli szmo, kak roditelje i decza, goszpodârje i dr’zina, obtâszti i podlo’zanczi — poprèk vszi do ednoga verno szpuniti setüvali, ka szmo vu sztâni i csészti nasoj szpuniti trdno dolizavézani bili? — Ti, ocsa liibézni, vszàkomi zmed nami, ki je to dobro z-czòle düse steo i ze-vsze môcsi csinio, pokoj i veszélje dobre düsne vèszti vu nezrecsenom mcrtiiki obcsfititi das ; ti szi nam i pri vszâkoj hvä-levrèdnoj ôpraviczi na pomòcs, i pobo’znomi szrdczi volo i naprèidènye pOdeljâvas; k-tomi vu rècsi i példi szina tvojega vszèin kâ’zes, kakda mamo tvojo diko i bla’zensztvo deczé tvoje neobtrüdno raz-sürjâvati. Ah, dabi nasz tak zdà eti pred tebom ona Pokórocsinénye. » „Hodi, szkâ’zi mi tvojo lübézen, I vtisaj, ocsa, mojo bolezen; Boj mi szmileni, szini tvojemi, Nevtaji trôsta szrdczi mojcmii“ Odpiiszti mi, za predrago vrèdnoszt bo’zan-szkoga szredbenika mojega, grêhe moje, i odvé’zi me od ny i te’zke kasti ge. - Ovo, jasz — naime na znameniti i pred menom tak sz. dén ete, gda sze k-odicsenoini sztoli zveli-csitela mojega pripravlam — znòvics oblubim pred tebom, kâ bom sze vszäkoga grèha z-czèle mòosi ì varvao. Ni hûda példa, ni jàlno szküsävanye, niti i fiiksa druga protivna môcs i szila me nema vecs zbloditi na velikoj sztezi pobo’znoszti. Vu pozvànyi mojem nepokarano vernoszt szka’züvao bodem, esose ite, csi bi mi z-’zitkom âldüvati potrèbno bilo.'Po-prèk, tebi, veren ocsa moj, notri do szlèdnyega megnenya pokoren bidti ’zelèm. — Daj mi, o Bòg mili, k-vszemi tomi razum, volo i môcs. Sztvòri vu meni csiszto szrdcze. Vcsi me pòleg tvoje sz-vòle i pravde csinitL Tvoj dober duh me naj vodi po ravnoj sztezi pobo’znoszti i zvelicsanya. Amen, V« Xa dén sz. vecsérje zaiitra. p " , * ribli’zâva sze mi ta velika i znamenita yöra, vu steroj z-bo’zanszkoga zveliesitela mojega sz. ve-rsérjov 'živeti, i pri sztoli mira z-krsztsanszkimi bratmi mojimi vu lübézni i pobo’znoszti vjedinani , 2 * ÏJ szpòmenek szmrti nyegove ponoviti mam. K-tebi, ’zitka ocsa, prizdignem szrdcze moje vu rânoj ütri etoj. Oh! nedopiiszti mi zvelicsitelne òpravicze ete vnèmar, brezi pobo’znoga premislavanya i hotènya, ali z-blòdnim stimanyem zacsnoti i doprinasati. Ne-daj mi tak stimati, kà bi mi veliko szvetsztvo eto brezi vsze moje vrèdnoszti, li obszebi zvelicsanye prineszlo, ali brezi prave pokòre i zbògsanya, grehov edpîisztsanye i miloscso szpravilo. Ah nè ! — nemore pròszta jèsztvina i pitvina telovna onoga bla-goszlova dati, steroga vu etom velikom szvetsztvi . z-viipanyem iszcsem; nyega mi li to podeli, ka mi pri sz. òpraviczi etoj pamet miszli, szrdcze obcsuti, i dilli moj goridene vu szebi, to je, esi pri sztoli etom pamet mojo od szvetszke mârnoszti odtrgnem, i na nebeszke obsztojécse dobrote vrném, szrdcze na vernoszt vu szpunyâvanyi du’znoszt moji büdim, i na neszkazlivo lübézen bratinszko pod’zigam, ne-mrtelnoszti vero i vüpanye nètim, i vu dühi ono veliko blâ’zensztvo kakti naprèkòstam, z-sterim sze na czili sztalnoga vojszküvanya zagvüsno koronüvati mam. Oh! poszveti me tak zczèla, i ravnaj po do-brom dühi tvojem, vszamogòcsi bo’ze, da vu zve-licsitelni haszki eti, stere mi je bo’zanszki szredbe-nik moj odlôcso, obilen tâl vzéti morem. Szpòmenek nyegov vlè vu szrdcze moje csiszto nàklonoszt gorécse lübézni, nevkleknyene vernoszti, globokoga postüvanya, i ponižne zahvâlnoszti k-nyemi, kakti najvéksemi dobrocsiniteli mojemi; düh sz. példe nyegove nagni volo mojo na sztâlno naszlcdüvanye szto-pâjov nyegovi i vrèlo setüvanye k-velikoini czili prave popolnoszti, da vu pameti dr’zim, ka szem li tak pravi vernik nyegov, csi ona nàklonoszt jeszte Med prisztàplanyem k-oltâri. 17 vu meni, stera je vu nyem bila, i li tak vrèden dobròt nyegovi, osi szem i jasz gotov, kak on, z-lasztivnim k varom haszek bratov iszkati, escse i protivnikom dobro 'želeti i dobrocsiniti, i poprèk vsze dü’znoszti pozvânya mojega verno szpunyâvati. Po nyem z-tak drâgov czénov szpravlenoga odkii-plénya globoko obcsüténye krepi szrdcze moje vu toj blû’zenoj i pokojécsoj gvüsnoszti, kà szem né vesz prah ino csrvòv porob, nego neszprhlive öro-csine talnik. Oh ti, od koga vszi dobri dòri zhâjajo! vcsini me ze-vsze sztrani vrédnoga gòszta vclikoga sztola ^ Jezusa mojega; daj mi k-sz. oltâri mira z-pobo’znim i zahvalnim duhom prihajati, i szpòmenek szmrti nyegove z-seregom od'ebrâni verni tak obszlü’zävati, da ’z-nyega csiszti i vekivecsen blagoszlov teesé na diihovno i telovno sztàvo naso. Amen. Med prisztàplanyem k-oltâri. -Idem z-gréhov 'zalüvanyem Ino z-miloscse vüpanyem K-tebi, düs veszeliteli I blà’zensztva szpraviteli. — Oh! ti sze z-menom vjedinaj, Duha tvojga pomòcs mi daj, I vcsini me prav vrédnoga Tvojga âldova vecsnoga!“ •.. _. -i •:! i Med jeinänyem szvetsztva. „«^ezus, 'zitek düse moje! Glédaj âldov mantre tvoje: iS Po odhäjanyi od ollara. Podêli mi v-dâri szvetsztva Zalog’ tròsta i blâ’zensztva. Erczi meni potrtomi Szlugi, tebi pokornomi : Idi ’ze m miri, sz-in moj, OdpUsztseni li je bin tcoj F Po odhâjanyi od oltâra. P onôvo szem pâ veliki zâvezek mira, z-sz. priszegov oblübo, kâ krsztsenik mam bidti vu ’zitki ino szmrti, tak da me ni viszina, ni globocsina, niti niksa sztvorjena szfvar nema vecs od prave moje vere i nevtepene ’zitka pobo’znoszti odtrgnoti. — Hvala, ponižna hvala ti, ocsa miloscse, za priliko tak sz. i znameniti òpravicz nemrtelne düse moje ! — Nakeliko szem ’ze po nyi dobrom dühi potròstani, zbògsani, pokrepleni, i zvelicsanva mojega gviisen vcsinyeni! — Ah, dabi jasz zdâ ponovleni sz. zâvezek moj do szmrti prav postüvati i obliibo mojo vu vszem neprelomleno zdr'zati ino szpuniti znao i setiivao! — Ivaksi dobrot, kaksega blâ'zensztva csi-szta vretina bi sze teda odkrijla pred menomi — Ali jaj meni, csi kak za salo dr’zati i vnemar oszkriuiiti mam, ka szem dnesz z-sz. priszegov obecsao i po-trdo! — Szvéti Bog! opominaj me nesztanoma na sz. zâ-kun tvoj, i dnesz vcsinyeno obliibo mojo. Ona velika miszel, kâ ti vsza vidiš i znâs, zâkun tvoj vaijes i na oblübe szkrb mâs, jâkoszt koronüjes, greh pa kastigas — ta velika miszel szaszi duh moj od hüdoga zla i krèpi vu nevkleknyenoj bògaboja-zni. Poszvéti me zczèla szebi po dobrom dühi tvojem, da tebi ’zivém i tebi merjém, ino tak vu ’zitki, kak vu szmrti sze tvoje lübézni, obranbe i miloscse trôstati szmêra. Amen. Na den sz. vecsérje navécsar. V agnolo sze je szuncze i pretekao mi je sz. dén on, na steroin szi me ti, o neszkoncsane lübézni ocsa, najvéksega blagoszlova miloscse tvoje tâlnika vcsino. Escse ednôk tak k-tebi gorizdig-nem szrdcze moje vu zabvâlnoj pobo’znoszti, escse ednôk te z-veszélim glâszom zvisâvam za tak veliko znamènyc ocsiiiszke dobrote tvoje. Oh, dabi jasz dnesz vzéti blagoszlov nebe vredno postiivati i na moj vekivecsni haszčk ctbrnòfi znao ! — Ti szam, o vszamogòcsi, szmileni Bòg, pokrèpi, ti szam vcsini sz tal ne i hasznovite vu meni vsze one pobo’zne nâklonoszti i oblübe, stere je dnesz obszlü’zâvanye sz. szpômenka szredbene vrèdnoszti Jezusa, odküpitela mojega pri meni pobudilo. Daj sze mi od etimao vu szpunyâvanyi sz. dü’znoszt moji z-nòvov volov, mòcsjov i vrèlosztjov fliszati, i czéli tekaj ’zitka i csinènya mojega tak ravnati, kak sze I preszvetsenoga i pravde tvoje vucsenoga krsztsenika dosztâja. Jasz, isztina, dobro znam i bolezno obcsntim, kâ sze escse i zdâ veliko zmenkanye nahaja vu meni, i z-vnôge sztrâni sze szküsavam na hudo. Szla-bo szrdcze moje i vdérjajòcsa nâturnoszt, mòcs i szila ’zél i nâklonoszt telovni, neprijâtela jalnbszt i hüda példa, marni dobrôt opâjajôcsa nâszladnoszt, i szvêla esalarmi obraz, blodna szrecsa i neszrecsa obilnoszt i szirmastvo, veszélje i ’zaloszt, i sto zna, ka vsze drugo, ocsiveszno i szkrivoma podkâpa ne-dû’znoszt mojo, i, gda niti nestimam, zlehka vtepé Jaso mojo. Boj z-inenom, o ti, ki szi i va toni ne-mocsnom zino’zen, boj z-menom vu vszâkom szkfl-Siivanyi i podpéraj me vu vszakom te'zkom boji ; daj mi vsze protivnike vere i pobo’znoszti, szrecsc i zvelicsaiiya mojega oblâdafi, i najem vcrnoszti moje — neszprhlivo korono 'zitka vekivecsnoga z-tvoje ocsinszke roke vzeti. Tebi, goszpòd i ocsa 'zitka mojega, tebi prèk-darn 'ze i na verno szkrb tvojo zavtipam szam szc-bé i czeli tekaj sorsa mojega. Zakrivaj i vodi me do koncza na kmicsni sztezaj vandranya mojega. I priseszfno nôcs cto bojdi moj szmilcni varivâcs: odvrni od méne vsze, ka bi mi tèli ali duši skodlivo i pogiibelno bilo, i daj mi tihi i miroven pocsinek ; da szc na den üträsnyi vu ponovlenoj môcsi i ve-szélji prebüdim — na szkoncsâvanyc ôpraviez moji, i zvisâvanye sz. imena tvojoga. Tvoja dobrota i mi-ioscsa bojdi gviisen tal moj vu 'zitki i szmrti. Amen. Vu te’zkom betegi. •Neszkoncsane môdroszti i dobrote Bog, szmi-leni moj ocsa nebeszki ! k—tebi sze pozdigne szrdcze moje vu veliki boleznosztaj cti, z-sterimi szi me ti poleg neprebrodjenoga tanacsa tvojega priglcdno. Vu tebi polo’zim vüpanye moje, i ni le nevczagam, gda mi je vsza pomòcs ludi zaman i nehasznovita. Tvoje roke narava, i po Jezusi, sz. szini tvojem odküplcne dòte szem jasz. Tebi szo i ete bolezni téla mojega znane. Vidis ti mantre, ali vidiš i ’zelènye szrdcza mojega; dobro poznaš vsze poti, stero szo na vtisanye bolcznoszt moji prüicsne i hasz-novite. I meni je zisao trôsta pün glasz milosese tvoje: „soci me na pomócs m nevóli tvojoj ; jasz te " oszlobodim, i ti bos dieso mené !“ Ovo, zovérn te, neszkoncsana szmilenoszt, i nedvojlm, k;î ncnihâs, nikak nenihâs czagajôcsega deteta tvojega dago brezi trôsta i pomôcsi. Vèm szi ti mené od dctinsztva mojega, do etimao z-tak ocsinszkim tâlom vodo, z-teliki pogiibel oszlobodo, z-nezracsünanimi dobrotami razveszeljavao, i do-padnenya tvojega gviisnoga csinio ; kakda bi tak mo-gao jasz brezi grèsne blôdnoszti vu ocsinszkoj ver-noszti tvojoj i zdâ dvojiti? — kakda stimati, kâ ti râvno zdâ, gda mi je pomôcs tvoja najbole potrebna, liibézen tvojo meni vtajis, oblübo prelomiš, i mené vu povodni boleznoszt moji osztâvis, i brezi trôsta nihâs V ! Oh ne ! — etak zbantüvati tebé, dobrotivnoga, z-etaksov neverov ’zmetiti kri’z moj mi nigdar nedo-piiszti. Krèpi prôttomi viipazen mojo vu tvojoj ve-kivecsnoj liibézni i môdroszti, i daj mi moesno ver-vati, kâ ti nâsz, szlabe deczé tvoje vise môcsi ne-seses te'ziti, i tak ravnaš sors nas, da i to naj-boleznèse trplènye veszéli konecz vzéti more. Daj sze mi zglédnoti vu dühi na Jezusa, toga najvék-sega mantrnika, ki je vu szénczi mirovne trplivoszti i vu tebi, ocsi szvojem ncbeszkom polo’zene moes-be viipazni, z-nôcsi tak boleznoga trplènya, na tak szvetlo i blâ'zeno sztâvo sô prèk. Zâto on vsze ''zagajôcse verne etak trôsta : „hodte k-meni, ki szte °bte’zeni; jasz oam lehkôto szprdvim !u Mili ocsa moj ! csi sze bo’zansztvi tvojemi do-pâdne i meni na dobro szlü’ziti ma; povrni jni zgü— ^ bleno zdravje mojo, da i nadale, sz. dd’znoszti mojo I szpunyâvajôcs, tebi na csćszt, lübléniin i bli’znyim I' mojim na haszek i veszélje, szamomi szebi pa na blà’zensztvo 'živeli, i na veliki ’zi'tek nebcszki sze tern popolne pripravili morem. Ali nè moja, nego tvoja sz. i inilosztivna vola bojdi. Csi mi du’zc sesés natakali britki pehar trplênya, daj mi ga z-moesnov verov Atu tebi mirovno piti, i 'zelen hip oszlobod-jènya z-detinszkim podânycm esakati. — Ncscscm vezagati, nifi pròli tebi morjüvati; ar ka ti szkon-esas od méne, vszc je dobro>, mòdro i meni zveli-csitelno. Amen. Vu szmrtnom betegi. ^itka i szmrti goszpôd! jasz nevolcn szin prâha vu vszàkoj kotrigi mrtelnoga tela mojega oesi-veszno obesutim, ka mi vszàki hip bli’zc prihaja velika vöra razve’züvanya mojega. Esose cdnôk tak gorizdignem k—tebi vu szmrtnom boji szpolrte roke i od nyé eseméra zalèvano szrdcze moje. Ncinorcm osztaviti zcinló eie tak, kâ nebi hvale dao tebi, ver-nomi oesi mojemi, za vsze dobroesiuènyo, stero szi mi od dctinsztva mojega do climao prika'züvao, za vszàko radoszt, stere szi ine tàlnika vesino, za vszà-ko hasznovito òpraviczo, na stere dokoncsanyc szi mi volo i razum, mòcs i priliko dao, i za vszàki blagoszlov, z-storim szi pobo’zne triide moje koro-niivao. Zvisàvam te esose i za vszàko trplènye, za vszàki kri’z, po sterom szi vero i pobo’znoszt mojo vardeno, i diiso mojo na ncboszko veszélje i diko naprèpripravo. Konocz vzéti mà ’ze po rnalom esà-szi vszc trplènye mojo; lehko ’zo vu ctoni megnenyi salane potok ’zilka mojega i jasz na bròdi vckivecs- noszti, naj vzemem korono pravicze. — Goszpodne, ncosztavi me vu szlèdnyem boji mojem ! — Boj szmi-I' leni, boj milosztiven duši mojoj! Amen. ^zvéti i blâ’zeni Bòg! jasz szlab, krhki i fa~ ling piin cslovck, neszmêm brezi bojaznoga obesü-tênya k—tebi prizdignoti oesi i vtepeni rôk moji ; ar mi i na szmrtnoj poszteli pred menom sztojijo rii'zni grehi moji, z—storimi szem tebé, szvétoga i dobro-tivnoga telkoknU vnemar zbantüvao; zvöntoga mi , sz. rècs tvoja tak glaszi, kâ je sztrasno tebi v-rô-ke szpadnoti. Ali nevozagam, niti od milosese tvoje nezdvojim; ar szi mi ti, szmileni oosa moj, szam z-priszegov oblübo, kâ neseses grešniki szmrtni rnok, i po Jezusi, szredbeniki mojem szi mi od-püsztsanye grehov, miloseso i 'zitek vekivecsni szpravo i obecsao. Z-tèm viipanyem idem tak pred tebe, kâ tal vzemem vu tvojoj milosesi. — Ah! nevlaji mi ’zelnoga tâla etoga. Ocsiszti, poszvéti me zczèla szebi, i daj mi veszéli sztânek vu oesin-szkotn krili tvojem. Amen. M- ili Bòg i oesa moj nebeszki ! ovo, mené poszelnik tvoj, szinrt naszkori razlôcsi od vsze oni, ki szo cti na zemli po zakoni krvi i liibezni z-me-nom vjedinani bili. Tebi prêkdam ete szirotieze moje, da ’ze jasz nemorem du’ze ’z-nyimi bidti. Bla-goszlovi je za meni prikazane aldo ve lübézni i ver-noszti! Podeli nyim tâl vu vnôgi lèpi radosztaj! Vari je od vszâke pogübeli, i esi je gda z-kri'zom Tvr;^.iAJnno „„in* «.n ; __________m ■ .1 %l' Vu szmrtnom bctegi. szki vi'sni sztan vszedni môdro naprèpripràvlati ! — Vjodi'naj je z-vernimi i pobo’znimi prijâteli, ki do : nyi' tc’zko sztâvo lchkôtiti sctüvali! — Jasz ’zc nyi nebom vecs vido eli ; ali pâ je viditi mam vu ncbe-szkoj odicsenoj domovini, gde nasz nika vecs nema razlòesiti. — Zbògom ’zê, lübléni, zbogom, sziro-ticzc moje! — Ovo, jasz odidem od vâsz; ali Bòg z-vami bidti mà! Amen. „Goszpodne! sto bi bio meni vu nébi vecs od tébe? i zvön tébe sze vu nikom vecs neveszelim na zcmli! — Povòhnolo jo moje tèlo i szrdczc moje. Szrdcza mojega pecsina, i örok moj szi ti, o Bòg, na veke!“ — „Jasz szem ov dober boj zbojüvao, be’zâj moj dokoncsao, vero zdr’zao. Nakonczi, doli mi je djàna korona pravieze !“ — Szpunyeno je ! — Ocsa, vu ròke tvoje porâcsam düso mojo ! ! !“ Amen. Nad mérajôcsimi. ^oszpôd i ocsa ’zitka našega! hvâla ti za vszo j szmilenoszt, stero szi etomi mérajôcscmi prijâteli i I krsztsanszkomi brati našemi od zacsétka ’zilka nye- 1 govoga, do ctoga znamenitoga megnenya prika’zii- | vao! Mi pòleg cvangelioma sz. szina tvojega mocs-no vtìpanye marno, kà szi ti nyega nò li na ete kratki i nevòl pini 'zitek sztvòro, nego kâ vu ve-likoj vckivecsnoszti vsze popolno doprineszti mas na nyega gledòcs, ka szi vu mòdrom i dobrotivnom ! tanacsi tvojem szkoncsao od nyega. Molimo szc ti j za predrago vrèdnoszt Jezusa, sz. szina tvojega, goszpodna i szredbenika našega, zlehkôti i vtisaj v /th,. £ f ~ 3 O. /j-i&i/nsfr /pòi. Z J. : Jsc '(’-pit'&'i. spil. Vf' 3o: 7ü. ^/ftoZUe^ j}'i>*xfl■0'e‘™>'*’**'■ 'jjh' 'b&ms*' dn. 3^ V'fittoli -UcLcU *&i tui. * *3Cvt, a31 ypt^‘ : VIM $0'à,oi'0™' Mewt* LO- oi*. Ufi. C^OLnd+4 jLxrstcJ Jltlyi i^vssAj. JtMtUx *4 UjyJLtx* -/{Lìmi fak /itnoit* TsPnA'Ci'.