^vf^EZés
KÖNYVE



/
;• ־

EMLÉKEZÉSEK KÖNYVE
HAZKÁRA
GYÁSZIMÁK ÉS ELMÉLKEDÉSEK HALOTT-EMLÉKEZTETŐ ÜNNEPEKRE, ÉVFORDULÓRA ÉS SIRLÁTOGATÁSOK ALKALMÁRA
IRTA:
Dr. KISS ARNOLD
BUDAI FŐRABBI.
MÁSODIK KIADÁS.
BUDAPEST, 1909.
KIADJA 3CHWARZ IGNÁCZ KÖNYVKERESKEDÉSE VI., KIRÁLY-UTCZA 8.
A06 02 3 Pí
Katzburg Testvérek könyvnyomdája, Akácfa-u. 45.
I.
Emlékezésnek ünnepe.
נ• ^ •> ס׳יי ö־**'
Jelige :
״A szivem fáj nagyon . . . légy kegyelmes én hozzám Istenem, mert össze vagyok törve, gyógyíts meg engemet, mert beteg a testem . . . hát még a lelkem mennyire fáj . . .
El vagyok fáradva sóhajtásban, könnyekben úszik éjjeli fekvőhelyem.. éjjeli fektem könnyemmel borítom én ... de eltávoznak éntőlem mind a vétkes kishitűség bűnei, mert meg-hallgatja az én Istenem sirásom hang-ját, meghallgatja az én Istenem kö-nyörgésemet .... az ón Istenem irgalmasan fogadja imádságomat . . .
@lős^ó.
Keljen útjára e kis könyvecske, és térjen ■be azokhoz, akik vigasztalódást keresnek a bánatnak meg-megtérő óráin, akiknek valahol egy szomorú temetőkertben drága kedveseik nyugszanak a csöndes rög alatt, — és Izrael szellemében vágyódnak megnyugovás, ál!itat, emléketidéző imádság után.
Érzelmeket ébreszt a kebleknek mélyén az emlékezés, és maga a fájdalom, a hangtalan-könny, a nesztelen sóhaj felülmulhatatlanul bűbájos imádság az Úr színe előtt, — de a vergődő ember nem elégszik meg a szenvedés eme martyrjeleivel, hanem szavak után vágyik, hogy a könnynek gondolatait imádságba öntse, aminthogy a síró gyermeknek is jobban esik, ha panaszos szóval zokoghatja el anyja előtt fájdalmát, az összetörött játékszer romjai fölött állva. Nem vagyunk-e mi mindannyian gyér-mekek az Isten előtt, s nem-e játékszer a sors xezenen mma ami oramtraK cs Boldogságunk — bárha mi úgy érezzük a csapásnak idején,
— 6 —
hogy ez a kegyetlen játék ami életünknek élete, ami lelkűnknek lelke ? 1
A héber imádságok megértéséhez a mi, korunknak zsidó nemzedéke — fájdalom érte — tudásban gyönge, s amikor a szive csordultig van tele a gyásznak hangulatával, a részvétlen és nyereségre vágyó temetőszolga egy, számára, teljesun érthetetlen imakönyvet nyom a gyá-szoló kezébe, a melynek imádságát aztán nagy-nehezen lemorzsolva, magától az imádságtól — bármilyen megkapó is legyen az a maga ere-detiségében — bizony semmiféle táplálékot nem nyert a lelke. Pedig az imádkozó embernek soha sincsen annyira szüksége a vallás föl-emelő szavaira, mint a gyásznak fekete órái-bán. S keres is, talál is pótlást a vallásos lélek, gyászának enyhítésére. Majd minden nyelven jelentek meg már gyászimádságok az emléke-zés ünnepére, temető és síroknak látogatására, — a hazai zsidóságnak ilynemű lelki szükség-létéit a német vallásos irodalom termékei szol-gálják, csak magyar nyelven nem hangzottak még föl a bánat eme imádságos sóhajai. Pedig a magyar nyelv bűbájával, az érzelmek min-den árnyalatának kifejezésére annyira alkalmas• elégikus rhytmusával a leginkább rokon a szent-irás nyelvének egyszerű fönségéhez ! és a haza-fiasan érző magyar zsidóság bizonyára szívesen fogadja a magyar lithurgiának ezt a kiegészítő
— 7 —
részét. Vallásos okok nem szólnak a nem héber nyelvű imádságok ellen. Hiszen már a 14. szá-zadból ismerünk egy poetikus Maariv imafor-■ditást, s tudomásunk van arról is, hogy a Posen városából származó Rabbi Ansel a 17. század elején eredeti imádságokat fűzött az Asharot fordításához.1) Techina (imádságoskönyv, kö-nyörgések) asszonyok számára először Prágá-gában 1590-ben, majd Amsterdamban 1648-ban jelent meg.2) Sőt a halottak eltakarítására ala-kult egyletek már 1564-ben külön szertartási könyvvel bírtak, külön halotti imákkal, a me-lyekbe német imákat is fölvettek.
Mindezeket szem előtt tartva: életrevaló-nak és üdvösnek találtam kiadóm abbeli tor-vét, hogy magyar nyelvű gyászimák adják vissza a hióbi hangulatnak keservét. Készség-gél feleltem meg fölszólitásának, és ebben a könyvben, szent hitünknek alapeszméit szem előtt tartva, megírtam az emlékezés ünnepére való és a sírok látogatásakor elmondandó magyar gyászimákat. Nem a héber imák helyébe Írtam ez imákat, — azoknak minden egyes szava megrenditően mély tónussal fejezi ki a szívnek legbensőbb érzelmeit. Kívánatos lenne, hogy Izrael minden egyes követője értené a szent nyelvet, és bizonyára minden zsidó lélek igazán
*) Zunz : Die Rítus 155. o.
S) Steinschneider eatul. p. 477.
— 8 —
óhajtja a héber nyelvnek, a próféták nyelvé-nek eme dicsőséges renaissaneeát. De nekünk magyar zsidóknak szent édes hazánknak nyelve is méltó arra, hogy legnemesebb érzelmeink számára legyen aranyfogialat. ügy szeretném: hogy a héber imák elsirása után — amelyek ősiségük tudatánál fogva hatnak a kedélyre — tolmács szerepét vigyék a magyar imák.
óh, hogy sok könnyet apasztanának, óh hogy sok lelki égést oltanának!
Veszprém 1900. február havában.
Dr. Kiss Arnolő
veszprémi főrabbi.
emlékezésnek ünnepe.
leveleié s.
A rohanó kor viharsüvöltéssel járt pusa-titani Izrael szokásainak, lelketinditó hagyó-mányainak poetikusan bűvöletes őserdőségei-ben. A ״fölvilágosodás“ hirtelen keletkező szél-járása avarrá hervadt levélként sodort le nem egy mélységeshatású, kedélytnemesitő szertár-tásos szokást, ünnepi hangulatnak főivarázsló-ját a zsidó családi élet talajában gyökeredző faágakról. Pedig sok azok közül nem hervadt el s életerővel birt — csak a kérkedő újítás türelmetlensége hitte azt, hogy minél kopárabb a százados geszt, annál világosabb a láthatár, s nem akarta észrevenni, hogy a tar gallyak képe egyúttal a pusztulásnak látománya, s di-dereg melengető árnyuk nélkül a lélek, a fáj-dalomnak lélekizzásakor pedig nem nyújt többé hűsítő menedéket. Fény, pompa, selyem és bár-.sony sok van a zsidó házakban,— de nincsen erő, lelkesedés, meleg és hevülés, mivel ritkul-aak sorainkban az ünnep esték, a szombati
— 10 -
nyugodalom, a gyermekeket áldó apák és & házukért imádkozó zsidó anyák.
Csak egyhez nem tudott még hozzányúlni a pusztító szekercze. Amikor könny lopódzik nesztelenül, észrevétlen a zsidó szembe, s akinek siratni való drága halottja fekszik a sírban: ha jő az emlékezésnek szomorúan fájdalmas órája, még mindég kigyullad változatlan hűséggel az emlékezés csöndesen meghitt olajos mécsese, évforduló napján még mindég fölhangozik el-árvult gyermekek zokogó ajakán a kaddis ima, s az emlékezés ünnepén még mindég megtel-nek templomaink bánatos alakokkal, akiknek a szivük fáj, s akik az Úrnak vigasztaló szentsé-ges közelségében keresnek enyhületet.
הזכרת נשמות A íeikekrői va10 meg-
emlékezés“ — ezzel a szóval jelzi a zsina-gógai szertartás azt a kegyeletes ünnepséget,, amely a halottak emlékének és a lelki üdvös-ségükért szóló imádságnak van szentelve. Ezt az ünnepséget négyszer évenként üli meg a! zsinagóga: a pészach, sebuoth és succoth ünnep׳ utolsó napjain, valamint az engesztelődés nagy napján. Nem rideg és túlzott halotti ünnepsé-gek ezek, hanem magasztos gondolatok és-érzelmeknek hirdetői és a midőn főicsendülnek a néma hant alatt pihenő kedvesek nevei •és׳ az érettük való imádságok — beszédes ajakkal hirdetik egyszersmind az elmúlásnak és az:
— 11 ־־־
-emberi esendőségnek gondolatait, a halhatat-lanságnak hitvallását, és erényre és istenfélelem-re intenek. Elmúlott erények illatán lelkesedve : a könny harmatának nyomán, amely kedveseink sirhalmára hull, termékenyítő példaadás fakad a mi számunkra, — emlékezünk a szeretetre és a hűségre, az istenbuzgalomra és a nemes cse-lekedetekre, a mikkel az egykori hűknek élete telve volt, s fogadásban valljuk, hogy hozzájuk hasonlóak leszünk mi is. íme ez nem halottak •cultusa, hanem a halhatatlanság magasztos eszméjének ünnepe, amely a halálból, a föld-bői, az elmúlásból tör föl az égbe, a vég-telenbe, az örökkön örökkévalóságba 1
Korai időre vezethető vissza a halottakról való megemlékezésnek kegyeletes szokása a nyilvános istentisztelet alkalmával. Már a híres •és jámbor Rabbi Mordeehai, aki az 1310. év-ben vértanú halált szenvedett hitéért, tesz em-:ütést döntvénytárában e szokásról.1) A zsina-góga régi rítusának liturgiája eredetileg a rövid יזכור imából állott, amelyet mindenki, akinek gyászra _oka_ volt elmondott, továbbá az :אל מלא רחמים imából, amelyet az előimádkozó hangosan mondott el az elhaltak lelkiüdvéért, és azzal kapcsolatosan jótékony czélu adományok
(.1 יזכירו שמו ושם אבותיו ברבים בשבתות או במועדים:
ויבקשו עליהם רחמים כדרך שהיו עושך מקודם לראשי הגליות.. (אגרות ושאלות ותשובות רף מ״ה).
- 12 —
fejében a halottak neveit is küíön-külön föl-említette. Régi és nagyobb községek ugyneve-zett martyrkönyveket vagy ״Kunterost“ őrze-nek. Ez emlékkönyvekbe a hitükért vértanuságot szenvedett jámboroknak, elhalt rabbiknak, elöl-járóknak és jótékony férfiaknak nevei vannak följegyezve, hogy azok minden emlékező önné-pen fölemlitessenek. A záróima az ismeretes אב הרחמים (irgalmas Atya) a martyrok emléké-nek szentelve. Újabb időben az istentisztelet eme részének, a kegyelet eme tényének nagy fontosságot tulajdonítottak és ünnepélyessé tó-telére nagy figyelmet fordítottak. A szertartásos szokások közül ez a kegyeletes hagyomány ragadja meg a leghatalmasabban az emberi szivet, s még a mi közönyös napjainkban is a■ templomnak legritkább látogatója sem mu-lasztja el gyülekezetben sírni el egy halk imát kedveseinek emlékére. Ez a körülmény bőn tette ki korunk ״Hazkára“ ünnepét. Községei szerint különféle az ״emlékezés“ programmja 8 azért mi itt a legáltalánosabban elfogadott sor-rendet vesszük föl: a) Bevezetésül rendszerint egy zsoltárversekből és Hiób könyvéből össze-válogatott imádság szolgál, amely a halálról, a múlandóságról és a halhatatlanság gondolatáról
után t, bit״־
SZul i a) húo^fcioíu íártaimil iiőiráncti
szónok mondja el hazai nyelven az alkalomhoz mért elmélkedését, vagy pedig e h°dnttíLlr 1■“*ki
- 13 —
üdvéért szóló imádságot; c) utána következik a tulajdonképeni Hazkára: a csöndes áhitat: kiki halkan imádkozza az ősrégi "יזכור (Isten emlé-kezzék meg) imát; d) a kar a bibliai versekből összeállított מה רב טובך (Milyen nagy a te
jóságod) zsolozsmát énekli; e) Az előimádkozó hangosan mondja el a halottak lelki üdvéért a מנוחה נכונה (mennyei nyugalom) kezdetű hé-bér imát és megemlíti a község halottjainak neveit; f) a község fölemelkedik és az előimád-kozó a 3ל ישראל misnatractatusának bevezető részéi mosdja g) a rabbi s frigyszekrény elé lép és hangosan mondja a kaddis imát az על ישראל ועל צדיקיא meghosszabitott forrná-
jában; imáját halkan mondja utána a gyászoló község.
Bizonytalan, hogy a liturgia eme szertar-tásos része milyen időben keletkezett, és hogy mikor lett alkotó eleme a nyilvános istentisz-teletnek. Annyi föl van derítve, hogy a Jizkor és Él mólé rachamim (a kezdetleges forma) a talmud szerkesztése utáni időből való, és hogy Olaszországban a hetedik, Görögországban pe-dig a nyolczadik században volt szokásos. Németországban azonban csak a keresztes háborúk idejében merült fel ez a liturgia, azokban a vértől és könnytől borított időkben, a mikor apáinknak életükkel kellett fizetni
végzetes de drága örökségükért: hitükért, a vakbuzgóság és a vallásgyülölet sötét itélőszékei előtt. Eleinte csak az ezrenként vérpadra szál-lőtt martyrokért szólott a kegyeletes megemlé-kezés, ami kiviláglik az ־1 א2 הרחמיםégi imá-jából. A makkabeusok második könyvének egy helyéből (12, 43—46) azonban kitűnik, hogy a talmud előtti időben is imádkoztak a halót-tak lelki üdvéért, és hogy emlékük megszen-telésére jótékony adományokat áldoztak. Az említett helyen azt olvassuk, hogy ״Juda Mák-kabi, a Georgius syr hadvezér ellen vívott győztes hadjárat után 2000 drakma ezüstöt küldött engesztelő áldozat gyanánt Jeruzsá-lembe az elesettekért.“ A könyv szerzője pedig a következő szavakkal dicséri ezt a cselekedő-tét: ״Mivel azt hitte, hogy azok, akik az igaz hitben halnak meg, örömre és tulvilági üdvös-ségre tarthatnak számot — azért ez nemes és szentséges hiedelem vala.“ A Makkabeusok köny-vének eme idézete tehát azt bizonyítja, hogy már akkoriban el volt terjedve az a nézet, hogy az élők imádság és jótékony adományok által közbenjárhatnak az Isten előtt a halottak lelki üdvösségéért.
Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a talmu-dikus Szifré irat a Mózes V. könyvének 21., 8. verséhez fűzött megjegyzésével: ״Engeszteld meg a te népedet, Izraelt,“ — ezek az élők, ״a
— 15 -
kikot megváltottál“ ezek a halottak; íme a Szilié szerint a halottak is engesztelésre és bűn-bocsánatra várnak. A babyloniai gemara Hóra-joth 6. a. ugyanezt következteti az idézett szentirati versből. A midrás munkák közül a Tanchuma szintén az idézett versből követkéz-teti, hogy az élők a halottakat bűneiktől meg-válthatják, a melyhez hozzáteszi azt a meg-jegyzést, hogy innen ered a szokás engesztelő-napkor a halottakról megemlékezni és érettük
jót cselekedni. (Tanchuma Haasinu-hoz:
אגו נוהגים להזכיר המתים ביום הכפורים)
V alószinünek látszik tehát, hogy régebbi idők-ben csak az engesztelőnapkor volt szokásban a halottakról megemlékezni, de már a keresztes háborúk idejében a Wormsból származó Rabbi Elieser, a kinek nejét és gyermekeit az 1214. évben keresztes csapatok lemészárolták, kivá-natosnak tartja Rokeach czimü művében, hogy minden ünnepnapon emlékezzenek meg a ha-láttákról. A ״Sulchan - Aruch“ törvénykönyv (Orach-chaim 621. fben) úgy vélekedik ״hogy engesztelő napon szokásos a halottakért kegyes adományokra fogadalmat tenni,“ a mely hely-hez R. Isserles azon megjegyzést fűzi, hogy emlékező ünnepet tartanak, mivel a Jom-Kip-pur engesztelő ereje a halottakra is kiterjed.
Napjainkban a Hazkára ünnepet hely és hagyomány szerint különböző időkben tartják
meg. Vannak községek, ahol minden szombati napon van Hazkára. (A Jelamdenu is minden szombati hazkárákról szól.) Más helyütt csak az engesztelő napon szokásos. Mi — a mint már fölsoroltuk — a lengyel rítushoz ragasz-kódunk, a mint az Németország keleti tartó-mányaiban szokásos, és négyszer évente tartjuk meg a Hazkárát.
Németország déli részeiben és sok északi községében az emlékező ünnep vagy teljesen ismeretlen, vagy pusztán a Jizkor imából áll, a melyet mindenki halkan imádkozik. A na-gyobb községekben csak a keletről származó rabbik honosították meg ezt a szép szokást.
Kisebb községekben nálunk is a H/TUD נכונךן záróimájában fölsoroltatnak mindama halottak nevei, akiknek hozzátartozói jelen vannak a templomban, nagyobb községekben ez természetesen rendkívül sokáig tartana, és igy csak érdemes hitközségi tagok, rabbiknak és tudós férfiaknak nevei soroltatnak föl.
Zsidó szivekben olthatatlan lánggal ég a kegyeletnek eme hűséges érzelme, és bánatos fénye, amely a gyászolók könnyében törik meg, örök lámpának sugaraihoz hasonlóan világítja meg a búsongó léleknek szentélyét a szeretet-nek borúsan csillanó ragyogásával. -
Ipaloffak emléke.
[Emlékezés ünnepe.^
(Kar.)
:pr אנוש כחציר ימיו כביץ ה#ךה כן כי רוח ?ברח בו ואיננו ולא יכירנו עוד מקומות 4ןח5ד :י מעולם ועד־עולם על־יראיו וצדקתו
ל?;י ?;ים:
Az ember — mint a virág, olyanok napjai. Mint a mezőnek bimbója, — úgy virul. Ha szellő átsuhan rajta — ime nincsen többé, és nem ismeri őt többé az ő helye. De az Örökkvalónak kegyelme megmarad örökről-örökre azok 8zá-mára, akik félve tisztelik őt és az ő irgalmas igazsága fiaknak-fiainak.
יי מה־אדם ותדעהו בז־אנוש ויחשבהו;
T T T T ־״ז ״	• 1 I ••	־:־:•״
ארם להבל דמה ימיו כצל עובר.4 1pM־ .יי"? }חלף דעב ;מולד ויבש: תשב אנוש עד דכא ותאמר שובו בני ארם:
V T V T	: ״ T T
■לו הבמו לשבילו זאת;בינו לאהדתם: בי לא במותו יקה היל לא ירד אחריו כבודו: שמר־תם וראה ישר בי אחרית לאיש שלום:
:	.־	7 T ” í T	*	־ :־״	Í ״	T
פודה יי נפש עבדיו ולא לאשמו בל־מהוסים בו:
Örökkévaló 1 mi is az ember, hogy figyel-medre méltatod, a föld fia, hogy észreveszed 1
Az ember a lehelléshez hasonló, napjai olyanok mint az árnyék, amely tovaszáll.
Reggel virágzik és fölfakad, — este már׳ hervad és ellankad.
Juttatod az embert a megtörésig, — akkor aztán azt mondod: térjetek meg ti emberfiák.
Óh hogy észre térnének, óh hogy erre gondolnának, óh hogy belátnák véges idejük, közeledtét 1
Mert sírjába nem visz el senki semmit, — földi dicsőségből nem követi a halandót semmi a hant alá.
Őrizd meg a jámborságot, tekints a becsű-letre, mert reménye van a békesség férfiénak.
Megváltja az örökkévaló szolgáinak lelkét* és meg nem szégyenülnek mindazok, akik benne bizakodnak.
Ima.
Könnyes szemekkel borulunk le e bána-tos órának szomoruságos ihletében teelőtted életnek és halálnak hatalmas Istene 1 igazsága8
!irályunk az égben I A fájdalmas megemléke-zés a búbánat sötét szárnyain azok megdicsőiilt szelleméhez ragad minket, akiket annyira sze-Tettünk, — és akiken olyan szomorú jelentő-séggel teljesült be az irás szava: ״hogy látják immáron az Úrnak dicsőségét.“ Fájó áhítattal ejtjük ki halkan szentté vált neveiket, — és könnyező szemmel gondolunk reá, hogy mennyi szentséges, önfeláldozó szeretettel vettek ben-nünket körül áldott életük napjaiban. Küzdőt-tek, fáradtak értünk, és föl nem adták a bizo-■dal mát sohasem benned, és a nevedet hívták győzelmes reménységgel sokszor, és szentséges hitet találtak a kenyér utáni küzdelem tusái-bán vigasznak, és erősek voltak a zsoltár szavai-val, amikor izzadva, vergődve, tépődve értünk, áldást rebegtek a fejeinkre, hogy ״te adod a segítséget és hogy te áldással övezed kedveseik-nek életét.“ Igen 1 érettünk éltek, érettünk szén-védték, érettünk őrültek, érettünk sírtak. Mo-solygó, jóságos volt a szemük sugara, és napi munkában törődve, az édes apának tekintete mirajtunk pihent boldogan meg; lankadó keze édes anyánknak virrasztó éjjoken miattunk vi-selt el fáradalmat, és a jövőnk miatt lett újra erős. Úgy tudtak szeretni minket — és óh hogy sírjaikba utánuk szálljon a mi esdeklő, bocsá-natértrebegő, töredelmes szavunk ! — óh hány-szór bántottuk meg mi őket életükben, kegye-
letten, könnyelmű, sértő szóval, daczczal és önmegfeledkezéssel, mindég csak elnézést, hű-séges szerelmet, áldást és üdvösséget fogadva ajándék gyanánt el tőlük, és sirontúli, soha le nem róható tartozást vállalva magunkra. Csak most érezzük megtépett szívvel, hogy milyen boldogságunk voltak ők életükben minekünk, — csak most tudjuk meg pergő könnyekkel, hogy mennyire nem pótolja elvesztett kedve-seinket semmi és senki ezen a földön I Hall-gassad meg kegyelmes Istenünk a megtörött szivü gyermekek imáját, akik ez ünnepi órának borongásában pihenni tért édes atyjukért imád-koznak. Vedd el kegyelemben az árvák soha-ját, akik édes anyjuk szent emlékét elevenítik föl sajgó kebleikben. Szülőknek forró epedését, a melylyel korán sirba hanyatlott gyermekei-két, fiút avagy leányt, lelkűknek lelkét siratják. Fogadd magad elé a testvérek könyörgését, a. midőn keblükről elszakadt testvért sóhajtanak hiába vissza 1 Te, aki árvák és özvegyek oltal-mazója vagy, jóságos Isten I az elhagyott özvegy kesergését el ne vesd magadtól, és küldj nyu-godalmat földúlt belsejébe 1 Hallgasd meg a hűséges férjnek imáját, amidőn forrón szeretett halott hitvesének lelki üdvéért imádkozik. Ré-szeltesd mennyei üdvösségben mindazon kedves és nemes férfiak és asszonyok lelkeit, akik földi vándorlásuk alatt jót cselekedtek e gyülekezet-
tel, szegényekkel, bánlcódókkal, könnyezőkön t Neveik, emlékük mindörökké áldott, és mi hálás kegyelettel adjuk át emlékezetüket az utánunk jövő nemzedéknek, — vigasztalj meg bennünket óh Isten! a mi nagy bánatunkban, és légy óh mivélünk a késő alkonyig, amíg a sir nyílik. . . Úgy legyen a te szent akaratod! Ámen.
(Csöndes áhitat. Ima az atyáért:)
וזכר אלד,ים לטובה את נעומת אבי מורי...
עזנאסף לעמיו אובר לזכר חסדו לאמונתו א{י
נודר צדקה היום והרתה נפשו צרורה בצרור
•	T •	•	T . . :	| T I •
החוים עם כל־החסידים והישרים והתמימים ■להלך לפניו צדקו י,י הוא נחלתו ונאמר אמן:
Istenem! emlékezzél meg az én drága jó édes atyámról, aki pihenni tért az ő atyáihoz, és akinek lelki üdvösségéért ime ma jótékony adományra szent fogadást teszek. Fogadjad magadhoz megdicsőült lelkét az örökkévaló-ságba, a jámbor ősapák és ősanyák szent kö-rébe, hogy a másvilág minden üdvösségében része legyen neki, és hogy érettem és csalá-dómért imádkozzék teelőtted. Ámen.
(Ima az anyáért:)
יזכר אלדים לטובה את נשמת אמי
• ;	:•••<•■	2	7	V	•	;	־־־	•	•	•
מורתי...... שנאספה לעמיה אשר לזכר
7 •	־. 2 V V־	2 — 7 V :־ V •• 2	v
חסדה ואמונתה אני נודר צדקה היום והיתה
־ : 7 77 V: v :־ *	”	:77 |	־־	:7:7
נפשה צרורה בצרור הדדים עם בל־ההפידם.
וחושדים ,והתמימים. :והלך לפניה צדקה ק הוא
נחלתה ונאמר אמן:
Istenem! emlékezzél meg az én drága jó édes anyámról, aki pihenni tért az ő anyáihoz, és akinek lelki üdvösségéért ime ma jótékony adományra szent fogadást teszek. Fogadjad magadhoz megdiesőült lelkét az örökkévaló-Ságba, a jámbor ősapák és ősanyák szent körébe, hogy a másvilág minden üdvösségében része legyen neki, és hogy érettem és családomért imádkozzék teelőtted. Ámen.
(Rabbi.)
מנוחה נכונה ותחת כנפי השכינה. והמלה
•7	• T	!	! י 1	.	:_ 7
והמנה מלפני שוכן מעונה. והלק טוב לחץ העולם הבא. שם תהי מנת כל־הנפשות
7	7	־7	7	:*	:־	7	: T
הנכבדות מתושבי קהלתנו שנאספו לעמם.
־ • : 7	^	: •• : v: V V ••7 • I :	: ־ 7
הנאהבים והנעימים בחייהם. רוח י; תניחם בנן עדן♦ מלך מלכי המלכים י״קתירם בסתר כנפיו לחזות בנועם יי ולבקר בהיכלו. ילוה
:7 7	“ :־	Í ־ 7Í : ־ ** |	: ”	7	* V7
אליהם השלום ועל משכבם יהיה שלום. וכי
ד* “ V ־־ 7	T VI• 77: * "* I	:״
יהי רצון תאמר אמן:
- 23 —
מנוחה Békés pihenő van a dicsőségnek árnyékában a szentek és a tiszták között, akik mennyei derűben ragyognak odaát az örök honban, a csillagok fölött. Községünk mindama nemes és jámbor szellemei, akik életükben a mi javunkért munkálkodtak: leljenek örök ju-tatomra odafönn a mennyeknek országában. Jusson nekik boldog osztályrész a fényesség-ben, mind akik betértek apáikhoz: pihenjenek édesen. Lengjen mennyei útjaikon béke, fekvő-helyük fölött virrasztást tartson a béke. A te szellemed égi Atyánk! lengjen szellemük fölött, s, emlékük maradjon köztünk időkről-időkre. — Úgy légyen I Ámen.
(Kar.)
:שויתי יי לנגדי תמיד כי מימיני בל־אמוט
v ז ׳ * * ׳ * ־־	•:v:	t :	•	• •
לכן שמח לבי ריגל כבודי אף כשרי ?שיין לבטח: כי לא תעזב ;בשי לשאול לא תתן חסיל־ף לךאו־ת שחת תודיעני ארח חיים שבע שמחות אתך5ניך נעימות בימינך טיח:
שויתי Előttem van mindég az Isten, ha 6 jobbomon van: nem ingadozom.
Azért is örül az én szivem, ujjong dicső-Bégben a lelkem, — testem is békén pihen majd mindörökre; mert te nem engeded át telkemet
a sírnak, nem akarod, hogy a te jámborod az enyészetnek romlását lássa.
Megismerteted te vélem az élet útját, örö-mök telje van a te arcod előtt, jodbodban ■üdvösség mindörökre.
dmléke^ő imák újévre és enges?-lelő napra.
Üjévkop.
Mindenható Istenünk 1 idők és végtelenségek hatalmas Királya! Közelebb egy évvel a czél-hoz, távolabb egy esztendővel a kezdettől, ami ernyedő szivünk egyedül a te irgalmadban re-ménykedik, a te végtelen jóságodban bizakodik. Közelgenek a csöndes őszi éjjelek, a te ujjad-nak egyetlen érintése legördíti a mennyboltozat magosságairól a halovány csillagok világait, süvítenek a fagyteli szelek, s borzongva tudjuk meg mi gyönge emberek, hogy te oltod el szi-vünknek mélyén az ifjúságnak csillagfényét, a múlandóság viharszárnyain robog odább egy örömben és búban, fényben és sötétben, kacza-gásban és sóhajtásban gazdag esztendő, — el-alvó lámpa az emberi élet, te látod Isten 1 mily félve zárjuk be a kicsiny lámpa ajtaját, ne fér-jen hozzá halálthozó szellő! Mert hiszen ezer esztendő akképen tűnik el a te szemedben, mi-kép a tegnapon elhanyatlott nap, mint az éjjeli
őrváltás halkansuhanó pillanata, de a mi éle-tünkbe egy év mélyen bevési nyomait, amint-hogy vaskerekek és érczküllők mélyen fölszánt-ják porhanyóját a lágy utaknak, a melyeken keresztülrobogtak. Egy évvel közelebb vagyunk tehozzád 1 törtük a jármot, vittük a terhet, küz-döttünk és lelkendeztünk, fáradtak vagyunk immár Urunk 1 Istenünk 1 Es pihenni jöttünk ez órán a te vigaszthozó, nyugasztaló, könnyet-szikkasztó, nesztelenül meghitt hajlékodba, hogy ami esendő reményünk újra fellobbanjon, hogy a mi vágyaink újra szárnyakat öltsenek és a mi halkuló, bágyadó szavunk újra ujjon-gásba törjön ki, aminthogy a te szavadra lészen hajnalodása az alkony álmatag csöndjének; aminthogy a te intésedre patakok elapadt habjai újra kitörnek a föld méhéből, hogy zúgó erő-vei törjenek át gátakat, aminthogy a te akara-tódra kicsinyke parázsnak lángja hatalmas tűz-oszloppá válhatik, — Urunk, a te dicsőítésedre és áldásodra nem adtál nekünk kellő szavakat, csak a mi lelkűnknek érzelmei őrzik meg a te jóságodnak, a te kegyelmednek, a te szerete-lednek, a te hűségednek rajtunk való emlékeit. És elhoztuk magunkkal ez órán egy tovatűnt esztendő minden emlékezetét, hogy mérlegre tegyük azokat, és elpanaszoljuk a te színed előtt a vágyakozások be nem teljesedését, az örömöknek hiúságát, a könnyeknek keserűségét,
a remények szárnyalankadását, ami nappalaink-nak sok borúját és ami éjjeleinknek álmatlan aggodalmait. Oh vessed Urunk! Istenünk l a leszökkent mérleg másik serpenyőjébe a te vi-gaszod hevítő szavait, a te bizalmad lelkesítő erejét, hogy a te vigaszthozó angyalaid tele-súgják a mi lelkünket a jövendő biztatásaival, az istenfólelem érzelmeivel, hittel és szeretettel, ujjuló erővel és győzelmes reménységgel. ״Téríts magadhoz bennünket Isteniünk 1“ mert örömmel kerestünk fel téged, újítsd meg a mi napjain-kát, hogy napfényesek legyenek, mint egykoron, vorőfényesok, mint az ifjúság ideje, világosak, mint a hajnalodásnak ragyogó pillanatai.
Hallgasd meg a mi könyörgésünket 1 ne engedj el vigasztalódás nélkül bennünket! Oh figyeljed meg a mi imánkat, te, aki megérted a hangtalan sóhajt csak úgy, mint a vergődő sikoltást! hallgassad meg azt a sokhangu, sokféle forró imádságot, amely e napokon elé-bed szárnyal! A gondtól roskadó családapának imáját, aki látván erejének fogyását, szorongó szívvel néz rajongva szeretett családjára, s gyötrelemmel kiált fel hozzád: ״Adsz-e még évet az évhez hatalmas Isten! hogy gyermekeim fölneveljem ?“ Mi lenne velük énnélkülem ? Hal-lód Isten! a fiú imáját, aki messzire szakadva a szülei háztól, ez órán idegenben zokog a szülőknek életéért, a czélnak eléréséért, a meg
nem Iánk adásért! az anyáknak halk sírását, a midőn gyermekeiknek virulásáért epednek 1 a kétségbeesettnek jajszavát, a ki fáradott és dől-gozott egy hosszú éven által, de a várt ered-mény elmaradt, lelkének vére hiába hullott, kezének munkáján áldás nem volt, — bocsás-sad meg az ő imáját, a midőn igy kiált: ״Hát szikláknak ereje-e az én erőm? érczböl való-e az én inam? Miért, hogy engem választottál ki Iste-nem búra, bajra, könnyre, zokogásra?“ Simítsad végig'lágy kezeddel a gyászolóknak homlokát, a kiknek otthonában hiába lobog ez újévi estén az ünnepi gyertya, hiányzik valaki — valaki, a kit nagyon szerettek s a kit elfelejteni nem tudnak — egy frissen hantolt sirhalom emléke oda tolul a szivük elé, a szemük fölé, — pihenni tért az elmúlt évben az édes atya, ez ünnepen keze nem áldja többé gyermekeit; édes anya hűséggel teljes, kicsinyke gyermek gagyogó szóval, piros orczával, mint a rózsa, — hall-gassad meg Isten az imát, a melyet ők, az el-hagyottak nem tudnak elmondani, adj nekik erőt és bizalmat I lankadt kedélynek uj hitet lehajtott főnek emelt reményt I csüggedt szivek-nek uj vigaszt I sötét házaknak ünnepi fényt; borús szemeknek tisztalátást I ünnepi dalt az árvák ajakára 1 Tiéd a múlt, takarjad el! tiéd a jövő, vezess felé 1 vezess felé irgalommal, hogy ne legyünk bűnösök a te szent neved
— 29 -
ellen 1 ״Hitünknek uj ragyogást irj be a végzet könyvébe!“ családjainknak békét! magadnak dicsőséget! minekünk irgalmat I Életre ird az életünk 1 Istenünk 1 a sors Ura I jövő tudója I ״Te tudod mi vár reánk!11 légy irgalommal Izraellel szemben 1 Ámen I
i^ol flidtré.
Kegyelem Istene, irgalom Ura! — elepe-dünk. Lázas ajkunkon birkózik a védőszó a bűntudattal, és összetörnek szavaink. Mélysé-ges remegéssel ismerjük el e nap szentségét, mert félelmetes és rettentő az. Látod-e bűn-tetni készülő Istenünk I hogy mint lett estvéli este, világtalan éjjel miköröttünk hirtelen ? Künn az alkonyi égbolt peremén kigyujtod ha-lovány csillan ássál az éjféli csillagok merengő fényparányait — és a mi lelkünk mélyén és a mi szivünknek boltján — óh jaj minékünk érte! — elalszik minden világos érzelem, a bünbánás sötéten sötét köpenyébe burkolódzik a belső biró, — és fenyitő kézzel rázza meg belülről a szivünk falait. Künn a soha nem pihenő élet robogó kerékkel kereng tovább, embernyom embernyomba lép, uj bölcsők rin-ganak és uj koporsókat ácsolnak össze, — és szerte a nagyvilágon, amerre kupolás templo-mok ormain a törvénytábla tiz betűje mész-
szíré ragyog, avagy kicsiny faluknak nádfede-les imaházaiban, — haló vány orczával gyűl egybe mindenütt a föld kerekén ez óra ihlett csöndjén Izrael népe, és lágyan, halkan, nesz-telenül valami lelketbohálozó ének morajlik országok levegőjén által. A zsidó vándor, akit utón ér ez estén az alkonyat, erdők magányos ösvényén megáll ez órán, és leborul a földre apái énekével: ״Kol Nidrél“ A szerencsétlen, akit ágyhoz szegez a gyógyithatlan betegség kínja — föleszmél újra, s megemlékezik róla égő agygyal: ״Kol Nidré 1“ Aki egy esztendőn át nem ismer téged, s aki a földi örömökben elfelejt téged, aki elúnta régen ezt az életet, s aki reményvirágból nem lankadva koszorút fűz egybe, akit a hite röpülve visz hozzád, s akit a gőgje visszatart még tőled, akit csapá-sok verve sújtanak a földre, s akit a szerencse két kézzel emel a magasba, akiben lobog még az ifjúság lángja, s akiben alszik immáron minden vágy és hevülés, aki napjai d elelőj én felezve áll a létnek csúcsán, s akinek redős arczvonásain az alkony napja hervadó, szinte-len aranyat önt végig, a hajára meg ezüsthar-matot permetez: mind sírni jönnek hozzád a százados imával: ״Kol Nidré!“ A hitehagyott-nak is belereng a szive kellő közepébe: ״Kol Nidré 1“ Úgy érezzük, mintha pihenni tért apá-ink, sírokban nyugvó anyáink künn a temetők-
ben ez éjjeli órán fölnyitnák sírjaik halomaj-táját és halottas fehérbe burkolódzva, fejükön régi imafövegükkel, ünnepi gyöngyös pártájuk-kai, kibontott imaköpenyükkel végiglebbenné-nek zajtalan a levegőben és idejönnének mi-hozzánk, mindegyik a maga gyermeke, a maga elhagyott családja mellé, az oldalukra állva és belevegyitenék a mi könnyeink tengerébe, a mi imáink sóhajába, a mi bünbánásunk tőre-delmébe, a mi dalaink forrongó zúgásába: ״Kol Nidrél“ Szellemben és érzelemben, re-ményben és közös vágyban összefűzi egész Izraelt ez a dal.
Amerre szét vagyunk széledve, amerre boldog hazára leltünk, s amerre elvették a há-zunk födelét, amerre testvérnek neveznek min-két honfitársaink, s amerre idegennek káromol a gyűlölet, amerre szeretni tanultunk, s amerre zokogni tanítottak bennünket — mintha egy óriási tallisz volna a légben kiterítve fölöttünk, és rajta a négy emlékeztető fonálnak sok ezer-nyi szála összekötné a földnek minden temp-lomát, ahol e perczben Izrael búsongó nyelvén imádkoznak, — ez az ének, ez az érzés, ez az éjjel, ez a végtelen siralom a világ négy tájá-ról egybegyűjti előtted irgalom fönséges Istene I Izrael népét békességnek szerzésére, nyugalom keresésre, hitnek gyűjtésére, bűnöknek vallá-sára. Te tudod Urunk I Istenünk ! hogy ez a
dal miből teremtődött, te tudod Urunk ! Iste-nünk! hogy ez az éjszaka és ez a nap mit jelent minekünk 1 te tudod, hogy ezt az éne-két, a benne dobogó, zokogó harmóniát Izrael lelkének hangjegyes tábláira vérrel jegyezte föl az idők folyása; hogy ami ékes gyöngy csillog belőle elő: könnyeknek gyöngye; hogy megrágalmaztak miatta is, és elferdítették tiszta értelmét. Pedig mi, mint évszázadokon által, úgy ma is csak azon könyörgünk benne s ez éjjelen tehozzád: hogy bocsássad meg a mi bűneinket ellened; bocsássad meg a mi döly-fűnket veled szemben; bocsássad meg a mi ragaszkodásunkat a földhöz és a mi makacs-Ságunkat irányodban, — légy irgalmas miné-künk a bűnök miatt, amiket elkövettünk egy-más ellen — amikor egymásra törtünk, ami-kor megbántottuk egymást, amikor irigykedtünk egymás boldogságára, szerencséjére, vagyonára, tehetségére, családi életének derűjére, amikor sarat dobtunk a felebarátunkra, hogy mi le-gyünk általa tisztábbak, amikor nem tudtunk egymás szemébe nézni a rejtett avagy a nyílt harag és gyűlölet miatt: amikor magunkat tar-tottuk elsőnek, és mindenki mást csak azután következőnek, — légy irgalmas a bűnök miatt, amelyeket ember ellen elkövettünk — lett lé-gyen az bárki, hitünkhöz tartozó, avagy tőle távol álló, — légy irgalmas mivelünk, és add
meg nékünk a békességnek szellemét, hogy meg tudjunk ellenségeinknek bocsátani, és hogy megbocsássanak nekünk is a mi haragosaink. Tanítsd meg földi fiaidat feledni a gyűlöl ség-ben, — oktasd őket a szeretet magasztos éré-nyére, hogy mindenki megbéküljön a maga sorsával, és lássa be azt, hogy milyen fenséges, milyen gyönyörű, milyen tehozzád méltó lenne a maga sok és nagy bűbájával ez az arasznyi lét, ez a mi földi hazánk, ha mindenki élne magának, gyermekeinek, kötelességeinek, fel-adatának és nem bántaná tgyik a másikat. Mélységből hívjuk a te nagy neved. Óh nyis-sad meg a szemünk zsilipjeit, hosrv könnyeink-nek árja elmossa a bűnt. és estétől a másik estig meghallhassuk szavadat: ״Megbocsátot-tam — úgy amint kérted azt!“ Ámen!
Engesztelő napi hazkána.
Halottak emléke.
Vigasztaló jó Istenünk,
Oh nézz le, nézz le ránk, Könyörgve hiv ma hús szavunk, Ma könnybe vész imánk.
Sírokra hullva könnyezünk,
És fáj szivünk nagyon,
Ügy éget újra mély sebünk E bús borús napon.
Kik dhagyándk oly korán, Szelíden intenek,
Kiket mi látni nem tudunk Reánk tekintenek.
A kedvesek, a porladók Szivünk szerehnesi,
.4 jók, a hűk, az édesek, Lelkűnknek hívei.
Pihintesd őket Istenünk A sirha csöndesen,
,Nyugodjanak szendergve ök Örökre édesen.
Mig minket is hívsz Istenünk,
6 utolsót szól imánk —
És fölkeressük kedvesink,
Kik várnak ott reánk.
Amiglen eljö egykoron Egy csöndes alkonyat S álmodva lankad el fejünk Nem látva álmokat.
Szemünkre száll a dermedés,
S mi is megroskadvnk,
A gyászba, búba könnybe'' majd Lassan kifáradunk.
óh Isten! Isten! nézz le ránk/ És önts vigaszt belénk — Feledtetön jó angyalid Oh, álljanak körénk!
- 35 —
JVIazkip.
(Ezen ima minden halotti ünnepen elmondandó.)
A bánatos megemlékezés komoly órája elérkezett, — közelgenek immáron a fájdalmak angyalai a mi lelkeinkhez, és szivünkbe súg-ják a legszebb álmodásokat, amikor még együtt lehettünk azokkal, akiket annyira szerettünk, s akik bennünket olyan mélységes érzelmek-kel vettenek egykoron körül. Haló vány orezá-kon csöndesen peregnek alá az égető könnyek, — olyan hangos a szavuk, olyan fájó a pa-nászuk, annyira tüzelő a perdülésük, néma beszédjüket ezen a földön meg nem érti sen-kisem, egyedül te vagy az, életnek és halál-nak hatalmas Istene! akinek elpanaszoljuk a וודו nagy, a mi végtelen gyötrődésünket. Egye-dűl tereád bízzuk a mi lelkűnknek szomorú vallomásait, egyedül teelőtted tárjuk föl ben-sőnknek sebeit I A mi, halálban szendergő, el-húnyt kedveseinkről emlékszünk meg a bánat eme borús óráján. Reájuk gondolunk hűséggel és zokogó szeretettel, könnyektől fátyolozott szemmel, búsongástól meghajlott lélekkel. Oda-künn, a temetőben nyugszanak a mi kedve-seink a néma rög alatt — ők nyugszanak, — és mi megvert szívvel bolyongunk nélkülük a nagy világon: ők boldogan örök álmot alusz-
nak a csöndes hant alatt — és a mi képzele-tünk mindég és mindenütt őket keresi, és őket látja; ők elhagyták ezt a zajos, küzdésben, fáradalmakban, örömben és vigalomban any-nyira változatos földet, — nekünk csak kön-nyeink vannak az ő síratásukra. Hány szív vergődik ma óh Istenünk 1 a fájdalomtól, ked-vés halottjára ha gondol ? 1 hány kebelben éh-red föl e pillanatban a vágyakozás régentávo-zott alakok után?! Úgy égeti bensőnket az óhaj:' siratva-siratni elvesztett üdvösségünket, uj könnyet szentelni a régi fájdalomnak, forró imát rebegni előtted Istenünk! kedveseink lelki üdvéért, és utat keresni hozzájuk a síron túl, föl a te mennyeidnek világába, a mi képzeletünk szárnyain. Óh hallgassad meg Istenünk 1 ke-gyelemben a hűséges gyermekek imáját, akik egy örökké sötét órától kezdve egyedül téged nevezhetnek: atyjuknak, akiktől elvetted életük támaszát, létüknek vigaszát, minden boldogsá-gukat ezen a földön. Jönnek a ragyogó ünnepi esték, amikor fénynyel van telve a családi haj-lék — ők hiába várják az édes atyának áldó kezét, a fejük áldás nélkül árván marad, mivel az apának karja a sírban hervad . . . hallgassad meg az imádkozó fiúknak, és fájdalomtól meg-törött leányoknak jaj szavát, akik a felejthetek-len édes anyát siratják teelőtted. Fogadd el irgalomban a gyászoló férj sóhaját, akit véd-
— 37 -
leien gyermekekkel hagyott hátra szerető hit-vese: az özvegy asszony bánatos panaszát, aki ifjúkorának osztályosára gondol, és arra, hogy miként sötétedett el férje halálával az ő ott-hona, és karján tartva árva gyermekét, az el-húnyt apa nevére tanítja azt. Gyöngéd szülők-tői elvetted sziveik örömét, reményeiket törted le fiukban avagy leányukban, kicsiny gyerme-két fektettél korai sírba pirosló orczával, ga-gyogó szóval, és bánatossá tetted a szülőknek egykoron vidám otthonát. Testvért a testvértől, rokont a rokontól, barátot baráttól fosztott meg e halál fagyos keze, — te hallod jóságos •Is-lenünk! mindazon kedvesek neveit említeni, akik szeretve valánalc és drágák valának éle-tűkben, s akikhez még a halálukban is sze-relemmel vonzódunk — miattuk epedünk, mi-attuk zokogunk, érettük imádkozunk. Halottas, tompamorajú imádsággal keresünk fel téged Istenünk I Oh hadd tekintsenek át onnan a fé-nyességes másvilágból ide mihozzánk a mi édes halottaink, és hadd lássák azt, hogy mi őket elfeledni nem tudjuk sohasem. Hogy mi hívek vagyunk az ő szent emlékezetükhöz, és lelki nemességben hozzájok hasonlók igyek-szünk lenni. Hogy mi az ő nevükkel ajkainkon küzdünk tovább az élet harczaiban — és nem leszünk hozzájuk hütelenek ezen a földön mind-addig, amíg majd a mi számunkra is elérkezik
az az óra, amikor az életörömök hárfáján el-pattan az utolsó húr is, amikor majd mi is elálmosodunk, és örök álomra hanyatlik majd a■ mi fejünk is, amíglen mi is hozzád érkezünk kegyelmes Istenünk 1 és nálad majd viszontlát-hatjuk kedveseinket 1 A mi kedves halottaink-nak adj békés nyugodalmat lenn a sír ölében, telkeiket részeltesd a te mennyei irgalmadban, — bennünket pedig vigasztalj meg a mi nagy bánatunkban, és emelj föl a fájdalomból. Ámen.
Atyáért vagy anyáért, rokonokért.
Istenem! emlékezzél meg az én drága, jó édes atyámról (anyám, nagy atyám, nagyanyám, fivérem, testvérem, férjem, nőm, gyermekemről). Fogadjad magadhoz megdicsőült lelkét az örökkévalóságba, a jámbor ősapák és ősanyák szent körébe, hogy a másvilág minden üdvös-ségében része legyen neki, és hogy érettem és családomért imádkozzék teelőtted. Ámen.
י ז כ ו ר
a 21. oldalon.
(Rabbi, utána halkan a közönség:)
?*נוחה נכו;ה תחת כנפי המכינה במעגלת קדושים וטהורים כזוהר הרקיע מאירים
: | י	:	•	-	זז ־ I ־ י
המזהירים. וכפרת ;אשמים להרחקת פש.ע* ;הקרבת :שש והמלה וחנינה מלפני שכן מעונה.. לחלק טוב:’לחיי העולם הבא. שם תהא מנת כל האשמות הקרושות והטהורות. וכל הישרים :התמימים. שם תהא מנת כל איש ואיש אשר עשה הקד וצדקה בארך. .יזכרם אלהים לטובה ;עם שאר צדיקי עולם. מלך מלכי המלכים ■ברחמיו יחוס ויהמל עליהם .וסתירם בצל
•• :	***•	•	•	••	*	T •
כנפיו ובסתר אהלו לחזות בנועם יי ולבהר־
T.T . • : 7.T 5• Í ן	־	ג *־	:I*•- : T
■בהיכלו. ולקץ דרמין .יעמידם ויצרור כצרור החיים את נשמתם. ישם כבוד מנוחתם. ולוה ,אליהם . השלום ועל משכבם והלה שלום כי־כתיב./יבא שלום ינוחו _על משכבותם הולך ככוחו הם וכל־בני;שראל השוכבים עמם בכללי הרתמים והסליחות. ונאמר אמן.
(Menucho nechonó.)	1
( : " < .;׳ : ■ י י . ■•־<•,
Békés pihenő van a dicsőségnek árnyé-kában, a szentek és a tiszták között, akik mén-nyei derűben ragyognak odaát az örök honbán,‘ a csillagok fölött. Á bűnbocsánat illatos virága terem ottan a vétkesek számára, messze van
a bűn, és közel van az üdvösség ottan. Irga-lom és kegyelem van az Úristennél, örök az élet nála. A mi jámbor atyáinknak és édes■ anyáinknak, a hűséges férjeknek és szerető hit-veseknek, a kedves fivéreknek és gyöngéd nő-véreknek, a jóságos fiú és leánygyermekeknek és szeretett rokonoknak, akiknek lelki üdvéért árvánhagyottak zokognak idelenn a földön: jusson boldog osztályrész a fényességben, mind akik betértek apáikhoz, pihenjenek édesen. Is-tennek szelleme vezesse őket üdvösségben ! Is-tennek kegyelme őrködjék fölöttük, az isteni-irgalom födözze őket védő szárnyaival, hogy örömet lássanak az Úrban 1 Lengjen mennyei útjaikon béke, fekvőhelyük fölött virrasztást tartson a béke, amint meg vagyon Írva: ״A béke jön, és nyugalomban alszik fekhelyén örökre, aki egyenességben járt.“ Hadd nyűgöd-janak hát minden békességben a sírban. Ámen..
Örök életben lészen annak része, aki Is-tennek tetszőén élt a földön, és méltónak ta-láltatott Izrael nevének hordozására, mivel igy vagyon megírva: ״Ha a nép igazságos és jám-bor, akkoron birtokba veszi az örökkévalóság országát." Üdv annak, aki törekszik az isten igéjére, teremtője kedve szerint cselekszik, ne-vének jó hírneve gyarapszik, és áldott emlék-kel száll a sírba; re áj a illő a bölcsek szava 1 ״Többet ér a jó hírnév a drága és illatos ólai-
mái, 6s jobb a halálnak napja mint a születésé.“ Tökéletességre törekedj, és tudjad meg, hogy az igazak jutalma nem marad el a túlvilágon. Ámen.
.(Ezután a rabbi 63 mind a gyászolók az árvák Kaddis imáját mondják.)
Neila.
És egyre jobban, egyre halkulóbban Közéig az este, árnyakat hozón,
Eloltja lassan odakünn a nappalt,
A földet is álomba ringatón.
így lészen alkony lassanként köröttünk, Lehull szivünkről minden ifjú vágy,
Mint őszidőben hidlanak a lombok,
Ha terhét rázza korhadó faág.
Tavaszból ősz lesz, s hervadt lesz a rózsa, A fényből majdan mély sötét leszen,
S amint az évek elsuhannak rajtunk — Majd mi sem csüggünk úgy az életen.
Mint hogyha gyertyát oltanának sorba, Szivünknek fényes, tágas termem,
Úgy lészen benne akkoron majd este.
Ha csalatkoztunk éltünk tervein.
— 42 —
Úh Isten! Isten! vétkeinkért sújtó!
ti י ' ' י	J
Tekintsd ez órán könnyeink hevét!
Az érzelmeknek forró lángolását,
A földi' hürcéot, sziveink sebét.
1: ítéltél sokszor — el ne hagyj hát minket,. Megvertél bajjal —■ immár mondd: elég! Hadd jöjjön el a vigaszthozó angyal,
Ha. lelkünk harczban, csatatüzben ég.
Ha mint a pernye hamvadott a vágyunk, Ha mint az ,árnyék., tűnik életünk,
Ha lankadóban ifjúság és álom —
Ne hagyj el akkor árván Istenünk!
Ha majdan csönd lesz, altató és enyhe,
És fürtünk is majd ezüsttel lesz szőve,
A férlynek fogytáin, ifjúságunk sírján — Ne hagyj el minket sorvadó erőbe1.
Ne hagyj el minket gondba és sötétbe,
Ne hagyj el minket tántorogva, félve,
Ne"hagyj el minket — Urunk, Őrizönk! Ne hagyj el minket — Istenünk! Erőnk!
fleila.
Alkonyodik . . hajlik a nappal, az este immár árnyékot ejt a földre. Én Istenem 1: Uram 1 engem templomodban lel mén az alko-
nyat. Nem tudok megválni a te kegyelmednek szirtjétől addig, amig a szivemet békességbe nem ringatja a bizalom. Úgy félek, úgy reme-gek előtted áléit gyöngeségben, hogy irgalmas vagy-e én Istenem! énhozzám? Testemnek nem kell táplálék addig, amig ki nem sírtam ma4 gamat — epedő ajkamnak üdítő ital nem izes addig, amig a lelkem éhes . . . Halkan gyűl-ladnak im az esteli égbolt bíboros peremén a csillagok ezrei; husit a szellő, zsongit az al-konyi lég ... óh lobbantsad ki én jóságos Istenem! az én kétségeim éjszakájában a te segítségednek csillagfényét; hűsítse izzó tépő-déseimet a te kegyelmed, altasson el a bizalom benned.
Megyek a küzdelem elé . . . járok ismét hétköznapi utakat; csalán csip rajta, a tövis megszűr, bojtorján megmar. Innen a te hajié-kodból viszek magammal esittitó balzsamot a sebeimre. Ha majd éget a kétségbeesés, ha majd szúrni fog rossz emberek irigysége, ha majd megmar a fájdalom — hozzád kiáltok akkor, és sebemre rácsöpögtetem hitednek vi-. gaszát.
Egyedül te ne hagyj el engem! — mert a földi bánat ellen, az emberek gonoszsága ellen van védelem, de akit te eltaszitasz magadtól, az feneketlen mélységbe van taszítva.	>
Alkonyodik ... a nappal távozik. Oh a
a te irgalmadnak én hozzám ne légyen soha! alkonyai elvesznék abban a sötétben, amely-ben még te is elhagynál engem. Sokszor és újból kérlek: bocsásd meg az én bűneimet 1 Hallgassad meg az én imáimat 1 Védelmezd meg a kedveseim 1
Mind, akik könyörögtek ma teelőtted, vi-gasztald meg őket. Hiszen olyan sokféle az emberi nyomorúság. Adj erőt a csüggedőnek, hogy a földről újra fölemelkedjék 1 Nyújts védő kart a szenvedőnek, hogy enyhüljenek kínjai. Vedd védelmed alá az árvát, hogy egyedülva-lóságát el tudja viselni 1 töltsd el világossággal a kétkedőnek keblét, hogy tudjon benned hinni 1 Töröld le a reményeit siratónak könnyét, hogy megbecsülje a te legfőbb javadat: az életeti Tartsad együtt a családok egymást szerető tag* jait, hogy egyenetlenség, czivódás és félreértés ne szítson haragot köztük 1 Betegséget, kinló-dást és bánatot tarts távol tőlünk 1 A te ma-gasztos hited, Izrael vallása virágozzék, erő-södjék az emberek szivében, és ne lankadjon házainkban 1
Alkonyodik . . . egyre sötétebb az este. Majd egykoron . . . igy lészen alkony éle-tünkben is Istenem! Atyám 1 Hosszabbak lesz-nek az árnyak, hűvösebb lesz a lég. óh vezess-csöndesen, békésen az élet utjain, hogy a na-póknak alkonyához ne érjünk szenvedéstől!
összetörve, hanem megnyugodva a változhatat-tanban, szelíden megbékülve, bűnöktől engesz-telve, a te neveddel ajkunkon. A te neveddel ajkunkon, a vallomással ígyen: ״Halljad Izraeli az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy 1 Ámen!
dtyás^elmélkedések és beszédek a többi ünnepeken.
{Pészaeh.)
Ihlettel teli jóslatnak szavaival búcsúzik tőlünk ájt, halig, a pészaeh ünnepe. Az ünnepi prófétai szakasz a lelkesedés fenséges zsoltár-szárnyalásával Írja le az eljövendő világbeké-nek magasztos idejét, amikor majd hallgatni fog minden torzsalkodás a földön, a gyűlölet-nek méregfoga ki leszen ütve, és a szeretetnek ujdon világa támad a régi helyébe. ״Ma még magosán áll a nap korongja; delelőn kereng — de ime meglendíti lassan kezét Czion leányának hegye fölött, Jeruzsálem dombja fölött. íme 1 az Úr, a seregek Ura, lombtalanná teszi a koro-nát, a fáknak ékességét, rettenetes hatalommal^ a magossudaruak ledöntetnek, az égbenyulók porba sujtatnak. Az erdőségnek kusza szeder-ndája vassal irtatik széjjel és a Libanon elesik
a hatalmas előtt. De uj sarj virul Jisaj tőrzsö-kéből és csemete támad a gyökerén. Nyugodni fog rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsességnek és az istenfélelemnek szelleme. Beiéjelehel széllé-met isteni irgalommal vegyest, úgy, hogy nem a szemek látománya szerint és nem a füleknek hallomása szerint határoz. És megítéli igazság-gal a szegényeket, döntést hoz egyenességben a megalázottak üdvére az országban, országokat ver meg szájának vesszejével és ajkainak lehel-letéve! megöli a vétkezőket. És lészen igazság a derekának keritője, és a hit csípőinek ágya-zó ja. És lakni fog a farkas a báránynyal, és a párducz a gödölyével tanyáz majd együtt, borjú, oroszlánnal békességben él, és egy kis fiú vezeti majd őket. Üsző és nösténymedve együtt lege-lésznek, borjaik szeretik egymást, és az orosz-Ián szalmával él, csakúgy, mint a szérűhöz kötött vembe. Csecsemő játszik majd a csörgő-kígyó barlangszádájánál, és a baziliskus odvába bátorsággal nyújtja be kezét a gyermek. Nem cselekesznek gonoszát, nem vétkeznek többé majd szentségem egész hegyén, mert telve lé-szén a föld az Isten ismeretével, amint a vizek eltakarják a tengert. És lészen azon a napon, Isajnak sarjadéka lészen a népeknek zászló-vivője és a nemzetek hozzája fognak zarándo-kölni; és löszén az ő nyugalma dicsőség.“ Huszonnégy könyvből áll ájt. halig, a szentirás.
Izrael vallásának alapja, és mind a huszonnégy könyvben Bzsaiás prófétának eme jóslata, a melyet a szabadságünnepének utolsó napján olvasunk fel, a prófétai zsidóság legszentebb öröksége. Ez a végczél; ez a jutalom; ez az ábránd; ez a mesék világa; ez a sejtelmek birodalma; ez a zsidó másvilág. Lapozzatok buzgón, kutatva, fürkészőn, vágyakozón a szent-írások könyveiben, keressétek lázas szemekkel, ideges kezekkel azt a világos helyet, a hol a hivő lelket csodás káprázatu túlvilággal kecseg-teti Izrael hite, és lankadtan hanyatlik le majd két kezetek, mert nem találtok reá; ostromol-játok meg zúgolódó szívvel hitetek kapuit, zör-gessetek rajta véresre ütött ököllel, s kérdezzé-tek: mi lakik túl a síron, az enyésző ködpárák mögött? nem kaptok feleletet; kulcsoljátok csak össze remegő áhítattal fájdalomtól görcsös ujj altokat, álljatok meg egy kicsiny hantnak nektek oly drága göröngye előtt, és vergődje-jetek zokogó kétséggel: ״tegnap zárta le két szemét valaki, tegnaptól fogva vagyok árva, oh mert 1 lennének bár hosszú és régen elsuhant évek, amikor anyám ajaka csókolni megszűnt engem, epedő ajakam tegnapnak véli a tűnt időt 1 felelj nekem te néma hant: aki o.tt lenn nyugszik, s akinek az emlőjén nevekedtem, porrá lészen-e egészen, elenyészik-e nyomtalan ? felelj nekem, apámnak öreg imakönyve, hol
keressem kedves arczvonásait, édes testének drága nyomait ? a kis virágban-e, amelyet szive fölött lenget a ki keleti szellő, avagy a szomorú-fűznek ־ halovány lombjaiban, amely az ő sír-helyén tenyészik árnyéka borulásával? felelj nekem vallásom tanítása: ha majdan egykor, elfárad az én sokatsirt és sokatlátott szemem is és cserepet tesznek reája — majd akkor, vi-szontlátom-e azokat, akik szerettek engem iga-zán, s akiket ón szerettem szivbeli, hívteljes szerelemmel ? van-e e földön túl egy ország ahol a halottak találkoznak ? van-e a csillagok mögött a hervadó test számára uj ifjúság ? van-e az égben irgalom az itteni szenvedésért ? van-e a földi légkörön túl gyógyulás a kedve-seinktől való elválás sebe számára ? van-e juta-lom oda fenn a hűségért, a szeretetért, az isten-bizalomért idelenn? van-e büntetés a hűtlen-ségért, a gonoszságért, az istentelenségért, amelyet elkövettek húsból és vérből való em-berek ? avagy üres a menny világa és párából, Suhanó csapadékból áll csupán az égnek kékje ? és az igazak csontja összevegyül a rosszakéval, és nincsen különbség koponya és koponya kő-zött, akár Jóbnak istenhite, akár pedig Korach-nak lázongása lakott valaha benne ? szív és szív között, akár angyalok szelídsége, akár pedig démonok vadsága hevitette egykoron ? Föltá-madunk-e? uj vér gyülemlik-e egykor elsorvadt
ereinkbe ? a földön keressük-e föl régi lak-helyünket újra, avagy a mennyekben él majd csupán a szellem ?“ A hant, az imakönyv, a szentirás, a csillagok, a felhők hallgatnak ájt. halig, ez ostromló kérdésekre, nincs rájuk fele-lei. Hát csakugyan a zsidó vallás lenne a lég-kegyetlenebb? Amikor minden más vallás ezer csábitó ajakkal hirdeti nyíltan a túlvilágot, a viszontlátást a síron túl, a mennyországot, a melyben angyalok öltöztetik selyembe és bíborba az Isten embereit, a kárhozatot, a hol rossz szellemek kavarják a tűzzel teli üstöt, a tisz-titó máglyát a veszendő lelkek számára — csak a zsidó vallásnak ne lenne egyetlen vigasztaló szava a földi nyomorúságokkal szemben ? Csak a mi számunkra nincs jutalom az erényekért ? Csak Izrael hitéé lenne az a sivár tan, hogy pusztán a földnek élünk, czél nélkül, síron túl való remények nélkül? Úgy van ájt. halig, a zsidó tan irtózik a babonától és nem fenyeget a pokollal — de azért ismer jutalmat és ismer büntetést a síron túl is. Nincs egyetlen helye sem a szentirásnak, amely túlvilágról beszél — minek is ? hiszen Izrael hitének egész szelleme ezt hirdeti. A szellem pedig több mint a szó, és több mint az Írás. Igenis 1 van föltámadása síron túl, a halálon túl. Hogy miben áll a zsidó föltámadásnak tana, arról akarunk elmélkedni pcszach utolsó napján, amikor halottan szén-
dergő kedveseink emléke lebeg körülöttünk. Azoké a másvilág, a feltámadás, a jobb létnek balzsamos vigasza, akik itt a földön sebeket hordanak a szivük fölött. Akik elveszítették az ég alatt, a tarkaszárnyu reménységnek kaezéran ide-oda röpködő madarát szemük elől végképen, — bágyadó képzeletükben fölvillan egy czikkázó szárnyalást! sólyommadárnak látománya, amint soha nem fáradó repüléssel föltör egyenesen a mennyeknek országába, és amerre ér a szárnya lebbenése, a föllegek haragos méhe tündökletesen világosra válik és rajta semmisem földi, de minden isteni, — a halhatatlan lélek ez a sólyommadár. Akik-nek a szive a gyász feketeségében megnyu-godni nem tud sohasem, és nem hiszik el bánattól szétmarczangolt kedélylyel azt, hogy a sírban soha nem virradó, örökös éjszaka van, azok meséket álmodnak lihegő szenvedéstől összegyűrt vánkosukon, és úgy gondolják, hogy egyszeri időben majdan az az égbetünt sólyom-madár újra visszaszáll a sírok fölébe: lengeti fölöttük csillogó szárnyait, és megnyílik a föld röge, és a csontok megelevenednek, és a: merev-nézésű koponyákra ráfekszik az egykori üdeség és báj, és jönnek majd hosszú sorban a sokáig nem látott, a sokáig pihent alakok; ünnepelni jő majd az édes atya, fölkeresi kedveseit, és beleül régi karos székébe és föltámadt melódiá״
val zöngi el az örök pészaehnak szentséges szabadságénekét; lobban az éjféli mécses, és jő jólismert ruhájában a hűséges anyai szít, és ünnepre igazítja a karos gyertyatartókat: gyön-géden puhítja, lágy kézzel veregeti gyerme-kének nyugoTÓ párnáját; jőnek a koránpi-henni tért hitvesek ölelni a rájuk várakozó hitvest! kicsiny gyermekek a szülőket; testvér a testvért; rokonok rokoni szívre vágynak. Akiknek az élet szenvedést és kárhozatot adott osztályrészül: bíznak egy jobb korszakban, amikor a tövisből simogató bársony leszen; akiknek a kenyere panaszos volt, szeretnek hinni abban, hogy egykoron majd édesebb és puhább lesz az a keserű kenyér; akikre vassal és lángoló tűzzel támadt reá az emberek szeretetet irtó, gyű-lőletes földi háborúja, álmodnak egy békéssé-ges időszakról, amikor majd ur leszen mindé-nek felett a szeretet . . . igen ájt. halig, azoké legtöbb joggal az újraéledés, a föltámadás re-ménységének vigaszos tana, akik szenvedések-nek árán váltottak maguknak jogot erre a káprázatos fényességű hitre.
És Izrael ne hinne a föltámadás tanában? Izrael ne vágyódnék egy más világ után ? Izrael lenne annyira megelégedve az ő földi sorsával, hogy a lelke ne keresne kiutat egy szebb, egy jobb jövő felé?! Óh nézzetek csak Izrael alakjára, nézzetek a szeme közé, hogy
kiolvassátok onnan az ő örökös, az fi lelket-tüzelő hitvallomását. Görnyedttermetü férfiú íz-rael; sajátságos tünemény, regebeli alak ez a népcsoport. Félig aggastyán és félig ifjú. Haj-lőtt a háta, óriás bugyrot hord rajta, s annak a terhe alatt roskadoz. ״Mi van szegény elfáradt vándor abban a rossz bugyorban?“ kérdik tőle világutjában a népek és nemzetek. ״Az öregapám öröksége; —felel Izrael: —két nehéz kőtábla, rajtuk tíz varázsige, azért olyan nehéz, mivel a nagy, világot hordozza magán ez a tiz ige. Benne van még a tórám: az emberszeretetnek, az igazságnak, a legnemesebb gondolatoknak magasztos tana. Azonkívül a hagyományaim, az őseim regéi, az emlékeim, Egyiptomtól kezdve a földkerekség minden zúgában lejátszódva. Van még más is ebben a végtelen csomóban.-Ha az nem lenne benne, sokkal könnyebben, hordanám. A ti gyűlöletetek: népek és nemze-tek. A ti méltatlan haragtok: nagyok és hatal-masok. A ti rágalmatok és vádjaitok: emberek. És van még egy kő is azonkívül egyenesen a szivem fölött, azért vánszorgok olyan nehezen. Mivelhogy fölváltva visszük mi, Izrael követői ezt a terhet, egyszer a fiataljaink segítenek, másszor a korosabbjaink; az asszonyaink is emelgetik néha, a vállunkra segítik, könnyebbre igazítják. És egyszer-egyszer azt is kell látnom, hogy latroknak vállán volt a régi kincs ; nehéz-
nek találták, 8 néha egy-egy könnyüvérü ka-landor a porba dobta a tíz igét, ott feküdt a sárban és rajta keresztülgázolt őrült iramban ezer meg ezer őnérzetnélküli ember. Mintha csak a szivemen tapostak volna; mivel a saját véreim voltak a hűtlenek. Úgy vettem fel onnan a porból újra az én régi terhemet. És meddig vándorolsz még Izrael ? Kérdik újból a népek és a nemzetek. Miért nem dobod el te is azt a terhet, ha látod, hogy a saját véreid jobban boldogulnak hitük nélkül ? Hogy meddig és hova vándorolok?! Hát nem látjátok, hogy mi van a fejem fölött? Egy tündöklőszárnyu sólyom-madár. A Sinái alján jártam, amikor Egyiptomból kiszabadultam, akkor röpült a fejem fölé ez a sólyom, az égből jött, s az égbe visz: a halba-tatlanság. Nem látjátok, hogy mi van a ke-zemben? Egy hárfa, Dávid király, a zsoltárok királya pöngette egykor és a nagy világé lettek a dalai. Nem látjátok, hogy mi van a szemem-ben? Egy sugár. Egykor majd megmutatom azt, hogy koldus a gyémánt és törpe a sma-ragdnak fénye ezzel a sugárral szemben. Ván-dorlok addig, amig elérem a föltámadás kapuját, egy más világot, egy uj birodalmat. Én hiszem azt, hogy enyésző j elenscg és porszemnyi akadály min-den, ami ma még utamban áll. Porszem a ti gyűlő-letetek és nem győz le engem. Porszem a gőgös újkori szellem; ma még tudomány a neve.
holnap egy uj kor nevet majd rajta; porszem a gazdagoknak pénzcsörgetése; nyilalás ül az ágyékukba, s a betegágyon nincsen sem elő-kelő, sem megvetett, csak nyomorultan vergődő ember, porszem a közöny, amely ünnepnapja-imát hétköznappá teszi, lót-fut, izzad és meg-ץ alázkodik, mintha a vagyontöbblet boldogabbá tehetné gyermekeiket, és nem éntőlem, az én Istenemtől függne, mit adok jövendő sorsnak a gyermekeiknek? Én hiszem azt, hogy egy-koron cljő majd az az idő, amikor sírva jönnek el a hűtőiének templomaim pitvarába, seregestül, s halovány orczával keresik majd elő fakult-levelű imádságoskönyveiket, s lapozgatnak benne izgatott kezekkel, hogy megtalálják azt a helyet benne, amelyet apjuk ajka csókolt egyszer, s hogy nehéz dadogással sírják el azt a régi melódiát, amelyet anyjuk énekelgetett egyszer. És hiszem azt, hogy föltámadok! Föltámadok, mint fegyveres seregek nőnek a földből; föltá-madok védő pajzsoknak csattanó dübörgésével, föltámadok támadó kardoknak sikongó sívásá-sával, föltámadok összetört emberek megszeppent rívásával, föltámadok boruló fellegek zivataros villámával, föltámadok gőgötsujtoló fenyegeté-sekkel, föltámadok hajnali fényre, föltámadok esteli kergető gondra. Föltámad velem a régi hit, és hallani fogják hangomat a rozsdásszi-vüek; föltámad a ; föltámad újra az éti
- 55 —
népem ישראלי; föltámad az én Istenem, aki nem halt meg sohasem: ,יהוד az Örökkévaló 1 föltámad a mi Istenünk, aki nem egyeseknek Istene, de mindeneké; אלהינן ; föltámad az egyetlenben való bizodalom, és Ő leszen ידוה az idők végéig.	אחד
Igen 1 úgy van ájt. halig. Izraelnek kell hinni a feltámadás, egy más világnak tanitá-tásában:‘mivelhogy a szenvedések iskolájában édzette magát erre a hitre. Az a teremtő, aki leikébe ültette a türelem tövises rózsabokrát, nem akarhatja, hogy csak a tüske hajtson elő szúrós megsebzésre, hanem fakadásának idejét iá elhozza egyszer. És a szabadság ünneplő napjaiban az Énekek énekével sóhajtja el Izrael az ő sziklaszilárd hitének győzelmi dal-lámát: ״Én édes hitem, olyan vagy mint a sza-badság zsarnokának paripaszáguldása *1ל סופת)
viszed a képzeletemet egy (ברכבי פרעה וכו״ újból viruló világba.״ (נאוו לחייך בתורים) ״L0n-
czokba vertek bár, szép a te halovány orczádj nyakadón pergő kaláris a szemedből aláhulló könnycsepp.“
("״ (תורי זחב ובוírásodnak minden sor öcs-kája aranyom énnekem, minden pont a szent könyvemben ezüstnél többet ér.“
(״ (עד שהמלך במסבו נרדי נתן ריחוkm-
lyok gyöngyházas palotában nem olyan boldo-
— 5e —
gok, mint mikor bóditó illatát árasztja fűszeres olajágan!, az én hitem 1“
(צרוד המור דודי לי בין שדי ילין) Leven-
dulás mirrha a kedvesem, pihen a keblemen.
(אשכול הכבר דודי לי בכרמי עין גדי) Cyprusfa
édesnedvü bogyója vagy te kedvesem, Engedi
szőiiőhegyén mely termett.הנך יפה רעיתי הנך)
óh milyen bájos vagy édesem, ha (יפה עיניך יונים
rám csapott a vijjogó vércse, szemedbe néztem, קורות בתינו) a gerlék vigaszát láttam benne.
És ha a házam gerendája (D'HTQ ארזים להיטנו gyönge c-zédrus lenne is, cypressus bár a folyo-sóm: nem hagylak el téged sohasem. (סמכתי
באשישות רפדוני בתפוחים כי חולת אהבה אני־
-Oh erősítsetek hát tüzelő hévvel, orgona virág-gal, alma hajtással üdítsetek, mivel a szeretet-
nek betegje vagyok én. ((כי חולת אהבה אני ״Mivel a szeretetnek betegje vagyok én.“ Lát-játok ájt. halig, ezzel a kifejezéssel Izrael a legtalálóbban jellemzi egész sorsát, minden vi-szontagságát, teljes jellemét, jövendőbeli remény-ségét. Egész lénye szeretetet lehel, és hogy kevésszer, ritkán akad szeretetre: ez az ő vég-zete. Mélységes rajongó szerelemmel csüngött Istenén: tüzeknek lángja, vizeknek árja, bán-talmak durvasága ki nem tépte kebeléből hité-
J.OK gyökcrszálát,(כי חולת אהבה אני) betegje volt 6 szeretetnek, mivelhogy miatta verték ezerszer sebesre a testét, a lelkét. Oh milyen igazuk van a bölcsek szavainak, amidőn azt ál-litják: Milyen nagy a távolság a pokol כמה) és a paradicsom (1 טפח pl	|1יוח 3י
között, és azt felelik: Nem nagyobb mint egy arasz. A paradicsom, a Gán Éden volt a múltak-bán az ő szűk utczáktól, lánczokkal elkerített családi otthona, amelyben izmának minden ere-jét, buzgalmának minden lelkesedését hitvesért, gyermekért áldozta fel kész örömest az atya; az anya vivasztott, örült és siratott, egyedül családjáért élve; a gyermekek magukba szív-ták azt a balzsamot, azt az isteni félelmet, amely az egyedüli vért a sorscsapással szem-ben. Volt egy közös családi szentély, amelyben naponta kétszer mindenki találkozhatott hit-Borsosaival: a templom. Volt egy közös kapocs, amely a lelkeket egymáshoz fűzte: a bész ha-midrás. A tanulmányok háza. Hogy mit tanul-tak ? Hogyan kell nemesen gondolkozni. Hogyan kell önérzetes ifjúságot nevelni. Hogyan kell tartózkodni az irigységtől, az omberszólástól, az elégedetlenségtől. Hogyan kell minden em-bért szeretni. (כי חולת אהבה אני) Mert a szeretetnek betegje volt Izrael. Hiszen a para-dicsőmtől egy arasznyira már ott kezdődött a pokol. A zsidó negyeden túl gyűlölték. Gyűlöl-
lék, azért, mert annyira tudott szeretni. Mert annyira nem tudott feledni. Mert olyan irtat-lan módon csüggött az apja emlékezetén, mi-kép a levél is ha leszakítják az ágról, elseny-ved menthetetlenül, elaszik éltető nedv hiányán.
(3י חולת אהבה אני) A szeretetnek be-tegje Izrael népe. De a szeretet hatalmas erő, a csillagokig ér, és világokat hidal át, arany-veretű híddal. Á nép, amely ennek az érzelem-nek betege, fölgyógyul bajából, ha beteljesíti majdan hivatását. Mint az a regebeli hattyú, amelyet hófehér tollazata mögött megsebzett egy éles nyílvessző: megborzong a hattyuma-dár a testbefúródó nyílnak fájdalmától, és sebe-sen úszik tovább a folyamnak habjain; amint átszeli a habokat, szárnyainak minden suha-násánál egy egy piros vércsepp hull testéből a vízbe és vérpiros lesz tőle az egész folyam; csakúgy csillog a naplementi fényben. Haldo-kolva érkezik meg végre a hattyuházhoz, és pa-naszosan sir fel a hattyúdal. Akkor aztán az a regebeli haldokló hattyú uj erőt kap hirtelen: mintha nem hullatta volna vérét el, mintha csak nem is az ő vérétől piros) ana véges végig a folyamnak habja: csattog a szárnya, és felrepül az égbe. Főitámadt és mennybe szállt. Megseb-zett hattyú: Izrael úszik a történelem folyamán, nyílvessző hószín szárnyai mögött: gyűlölet és rágalom és félreértés. Az ő vére festi be vörösre;
— 59 -
a néptengerek habjait; az ő fölgyujtott házai-nak lángja lobogja be pirosra a láthatárt; és amikor majd haldokló hattyúdallal elérkezik a kívánt czélhoz, amikor majd a szeretetnek árja égő pirosra változtat át minden csöppet az emberi szivekben: akkor majd felgyógyul a szeretetnek betege; uj erőt nyer, föltámad, égbe tör. Tudjátok, mi ez a hit, mi ez a hattyúdal? Maga a föltámadás. Tudjátok, mi a zsidó föltámadás? Az eszméknek föltámadása. Az emberiségnek és a emberiességnek ujjáébredése. Hogy vájjon a hús és a csont fölkél-e újra sírjából majd, hogy vájjon a tes-tek újra járni és lélegzem fognak-e a földön? — ne kutassatok rejtélyeket I szól Izrael hite. Nézzétek meg ilyenkor tavaszi hajnalhasadás-kor — mondja, a midrás — azt a nyomorult hernyót: ki súgja meg neki, hogy gubát fonjon finom selyemszálakkal magának, koporsót teste számára, ki tanította meg arra a hitre, hogy abból a koporsóból ő fel fog támadni egy szebb, egy mámorral telibb életre és mint lepke tör majd elő a hálószövedékből? Ember fial gon-dőlj erre I ki tudja, nem-e ilyen gubó-e a te gyászos ravatalod is? Ki tudja nem lészen-e föltámadás a te halálodból is ? Hiszen az egyén elsorvad, elvész, az egyik űrt betölti egy másik lét, ami kicsinyes, fontosnak tartott gyerekjá-tékáink egyszer csaK véget érnek, aludni tó-
- 60 —
Tünk mind a mi nagyságos álmainkkal, ami ma-gasan hordott fejeinkkel, a mi suhogó selymeink-kel, a mi büszke czimeinkkel; nem mindegy-e annak az örökkön égő napnak, annak a csőn-desen mosolygó holdvilágnak, vájjon mi ta-possuk-e idelenn a rögöket, avagy más hozzánk hasonló lények vigadnak és sírnak az ég alatt? — hanem a szellem az örökkévaló. És e szel-lem rész a mi részünkből. A föltámadáson kell dolgoznunk, hogy a próféta világa elérkezzék. Hogy eljöjjön az a más világ, amely idelenn a földön támad. Az emberek szeressék egymást, végtelenül, tiszta kebellel, s mindnyájan érez-zük, hogy egy Atyánk van odafönn az égben 1 Ámen.
R kinyilatkoztatás ünnepén.
Minden birtok tulajdonosának bizonyára osak annyit ér, amennyire ő azt maga becsülni tudja, amily mértékben saját maga talál örö-met és élvezetet bírásában. Rajongva dicsér-heti a világ annak a paradicsomkerthez hasonló domboldalnak bűvös szépségét, amelyen gyö-nyörü palota emelkedik, a palotának belső be-rendezése fejedelmi pompát rejt magában, föld-jenek termése vagyonnal ér fel, a levegője édes és balzsamos, a kilátás róla álombaringató, képzelmetaltató, — mit ér a kert, a palota, a
- 61
pompa, a dús vagyon, a balzsamos lég, a bű-völő kilátás tulajdonosának akkor, ha ő maga palotájának egyik termében betegágyon fekszik, és tudja azt, hogy napjai meg vannak szám-Iáivá, és kínjait nem enyhíti semmisem? Mit ér az emberek által annyira irigyelt arany an-nak, aki megunta az aranycsöngést ? Mit ér a dicsőség, a földi hatalom az előtt, akit a sors a szive mélyén sebzett gyakorta meg, s aki, ha nem kellene egy kedvesét siratnia, szívesen dobná le fejéről a hír koszorúját, a hatalom koroná-ját? És nézzétek meg a kunyhó lakóját, aki-nek darócz a köntöse, szalma a fekhelye, fe-kete a kenyere, és borona a szerszáma — ő mégis kincsnek tartja nádfedeles házikóját, da-róczát selyemmel nem cserélné föl, a pihenése édes a szalmán, s ha villan a boronája, és ajakán dal fakad, ki tudja, nem-e boldogabb, mint az a folyton elégedetlen földi halandó, akinek a szivét mindég ijedelemben tartja a magasratörés, a többetakarás, a vetélkedés, a gond, és a gyakori csalatkozás? Koldus a né-pék között Izrael, ha külső sorsát tekintjük a történelem hullámzásaiban, — de király a nem-zetek között, ha belső gondolatvilágának har-ironikus, egyenletes nyugodalmát veszszük te-kintetbe. Mindent elveszített: hazát és önálló-ságot, templomát és ősi otthonát. — Mondjátok, hol van az a nép, avagy az az összeség, amely
nemzeti létének sírján túl is fönmaradott volna, és szétszéledve a föld kerekén, daczolni tudott volna az idők viharaival, és lelkének leiké-bői nem rázott ki egy álmot, egy ábrándot, egy hitvallomást soha semmiféle erő, semmi-féle változás? Hát miből van megalkotva ez a faj, amelynek ilyen mondhatatlan, irthatatlan a léte? Vasból vannak-e az inai? érezből-e a teste ? száz feje van-e, mint annak a mesebeli szörnynek, amelynek mindegyik levágott feje helyébe másik, újabb nő? Kiöntött vérének tengere tanúskodik arról, hogy az ő testét is meg lehet ölni; martyriumkönyvei zokognak arról, hogy gyönge volt a gyöngék között is; imáinak búsongó melódiája sikongva hirdeti, hogy mint az ártó vadat, úgy pusztították mindenkoron, — és mégis a vele egykorú, ná-Iánál sokkalta hatalmasabb népek közül egye-dűl Izrael maradt meg hivatásának teljes és csorbítatlan tudatában. Hol van ennek a rej-télynek kulcsa? És Izrael követője, a törvény ünnepén, mint egy győzelemben és sujtoló csa-pásban szilárddá vállott pajzsot, emeli magosba a két törvénytáblát és azzal felel a kérdésekre: ״Enyém az Isten 1 ez az én életem titka 1 Ez az én kincsem — népek és nemzetek 1 Szán-jatok csak, nevessetek csak rajtam — ez az én boldogságom. Olyan drágaságom ez énnekem, amelynek értékét egyedül én tudom
megbecsülni, mivel csak ón tudom, hogy mim volt ez a kő énnekem. Csellengő, iramJatos minden jelenség a nagy világon, ezt én mon dóm, az öreg Izrael, aki trónusokat láttam összedőlni, és csillagokat láttam elborulni, a kinek a történetébe olyan népnevek vannak följ egyezve, amelyekről ti halandó nemzetek alig hogy hallottatok, — én velük éltem, és harczoltam ellenük ; az ő nevük ma a pornál is semmibb, de én még tovább küzdők és har-czolok. Nekik kőből való bálványaik voltak, és ezekben a bálványokban nem lakott szellem,
—	az én törvényem is kőből van, de benne eleven szellem lüktet, az ő Istenük nem tudta őket megvédeni — mivelhogy: Enyém az igazi Isten. ״És igyen lett zsákmánynyá Edom, és ígven alázta meg Széirt ellensége, de én a rég; hatalommal állok6. A régi hatalommal! Mivel az én erőm nem a fegyveres kéz, és nem a győzelmes jobb, és nem az élesrefent kard, és nem a czélbalövő tegez: az én erőm az Isten, az én lobogóm az Isten szelleme, vértem az Isten törvényéhez való hűség. Látjátok! az aranyomat el tudtátok venni tőlem, a házaimat is összeperzselte a láng. Kergetni tudtatok, kínozni tudtatok, máglyára vittetek — de az Istenemet el nem vehottétek sohasem! Tűzbe dobtátok magát a törvényt is, bölcseim Írásait
—	hiú erőlködés! A papír, a pergament, az
Írott lap pernyévé zsennyedett, — de enyém az Isteni A szellemet nem járja át a kard, nem emészti meg a tűz, határa maga az örökké-valóság. Ah, van nékem egy mámoritó diadal-mám az én csüggedő elhagyottságom közepette: az, hogy az én törvényem nélkül ti sem tud-tok élni. Kölcsön kértétek tőlem, s én szívesen adtam; sallangot raktatok reá, s azt mondtá-tok, hogy más a ti törvényiek — mit törődtem ón azzal, ha az én napom másnak is világit, s ha a káprázószemüek azt hitték, hogy két külön nap ragyog az égnek boltján? Jártam örvények fölött; tanyáztam oroszlánok bőm-bölése között; ittam a keserűség poharából mérget; a gyermekeim félénken öleltek át, a hitvestársam ott a középkori zsidó templomok-bán, amelyeket vérszomjas tömeg vett üvöltő fenyegetéssel körül, sírva készült a halálos órára, — és én fennen hirdettem a vallomást: Enyém az Isten 1 És nem tettem le a zsoltárok könyvét a kezemből, és búvárkodtam éjjel és nappal a törvénykönyvben, és inkább a halált választottam, mint más hitet. Csókkal csittitot-tam siró kis fiam, akit korán megtépett az utczagyerkőczök gúnyja és ütőköve, — odaül-tettem vigaszul a törvénykönyv mellé, elő vet-tem az apáim talmudmelódiáját, és úgy oktat-tam: Miénk az Isten kis fiam 1 Övék a gyűlő-let, a káromlás, a szeretetlenség, — de te azért
csak szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, mivel ez ennek a törvénykönyvnek az egész alapja. Szeressed azt az otthont, amelyet az emberek hazának neveznek, ha kiűznek belőle, akkor is szeressed, a nyelvét el ne feledjed, mert egyszer születik az ember, és hazája is csak egy van. Légy jó a gonoszokhoz, — ép-pen azért, mert azok gonoszok tehozzád I Ván-dór embert ha látsz, aki éhezve áll meg kü-szöböd előtt, ne kérdezd, hogy hívják Istenét, szegj neki kenyeredből; a te apád is vándor-bottal bujdosott; árva gyermeket ha zokogva otthont keresni látnál — szorítsál helyet az asztalodnál néki — úgy 1 úgy 1 szorosabbra kicsiny testvéreiddel, és mondd néki: Enyém az Isten 1 nálunk otthon van az Isten 1 a lelked kincseit ne tartsd meg önmagadnak, hanem tanítsál, ha majd tanítani fogsz tudni, oktassál, ha világosságra lészen szükség; légy azon, hogy a jók, a nemesek közé tartozzál, s ha úgy éreznéd, hogy a tiéd az igazság, hirdessed: Enyém az Isteni jöjjetek, adok az én hitemből mindeneknek, — s ha majd kicsiny gyerme-keim, én édes kis fiam, szöszke kis leányom, akiknek feje ölemben nyugszik még ma, ha majdan én már nem leszek, ha arczczal fór-dúlok a falnak, és pihenni vittetek engem, ha majdan édes anyátok is pariik majd a hant alatt, elalszik hűséges szemének sugara —
5
66 —
majd jöjjetek ki a sirhantunkhoz, mosolygó tavaszi hajnalidőben, avagy altató, őszi alko-nyatkor: álljatok meg ott künn a temetőben a mi két sírkövünk előtt; óh a gyermek szive előtt az is két kőtábla, két törvény tábla ; kul-csaljátok össze két kezetek, és tegyetek ottan vallomást nékünk: Édes apánk 1 édes anyánk I miénk még az Isten 1 lelkűnkben van a törvény, és hívek vagyunk hozzá, nem adtuk cserébe semmiért sem őseink hitét, — s ha megtettétek ezt a vallomást, csak úgy menjetek el a tem-plomba is érettünk sírni, mazkirimára, kadis-imával.“
Enyém az Isteni ez a zsidó törvényi ez az érzelem a törvény varázsa a mi számunkra, ez a mi fennmaradásunknak oka. ״Enyém az Isteni“ ez a rendületlen ragaszkodás az ősi hithez, ez a családi boldogság minden körül-mény között, ez a síron túl is örökkönélő ke-gyelet — ez a törvény Izraelnek.
>׳' fiz őszi ünnepek zárónapján.
Itt állunk előtted irgalom Istene, s a te kegyelmed esdjük. Itt állunk fölindult kebellel teelőtted minden. Öregek és ifjak, férfiak és asszonyok, a serdülő nemzedék és a védelmünk alatt álló gyermekek. Tekints le ránk a te mennyeidnek országából és lássál meg minket
Mert a mi szavunk túlontúl gyönge ahhoz, mintsemhogy imádság szárnyaira tudnák vele venni mindazokat az érzelmeket, amelyek ma e szentelt csarnokokban emberi kebleknek mé-lyón hullámzanak. Örömet és gyászt, bizodal-mát és csalatkozást, reményeket és keserveket, önbizalmat és kétségbeesést, dicsekedést és panaszokat, perzselő könnyet és elfojtott szív-gyötrelmet, ujjongó tetterőt és megalázott gőgöt és büszkeséget. Mindeme érzések szét vannak osztva a mi kebleinkben: óh mi őrünk! egyetlen Istenünk! ebben a te kicsiny házadban, ahány az ember, ahány a szív, annyi a• hangulat s annyi a gerjedelem. Sok nappal és sok alkony múlott el újból mifölöttünk, napfény és viharok, virágfakadás és lombhervadás, perczek, órák, és évszakok, — és mi egy esztendőnek tova-tűnése után olyanok vagyunk teelőtted, mint az egybegyüjtött termés, gyümölcs az élet fáján — és im! az egyiket a harmat virulóvá, mo-solygó pirosra érlelte meg, mig a másik fo-nyadtan csüng alá az ágról, fejét a földnek pihenője, a sírnak nyugodalma felé hajtva le vágyón. Vándorok vagyunk mi teelőtted, irga-lom Atyja! idelenn a földi tér eken; vándorok, akiknek közös, egyetlen czélja az örökkévaló-ság tenálad, a révpart egykoron a te álmokat adó szent öledben. Bolyongunk egyik határkő-tői a másikig, egyik esztendőtől a másikig. Sok
5*
a tervünk, sok a vágyunk; s ifjú fővel, fiataj szívvel magunkhoz öleljük a nagy világot, öreg tagokkal, beteg inakkal sem igen hiszszük, hogy immáron esteledik miköröttünk. És elfelejtjük a mi hétköznapjainknak múlandó élvezetei és könnyüelméjü gondatlanságainak közepette, hogy mégis csak te vagy az, aki határt szabsz ki a mi útjainknak, hogy te vagy az, aki má-ról holnapig beintesz magadhoz minket. Gyér-meki kedvteléshez hasonlatos minden mi epe-désünk; csillogó aranyra, halomba rakott ezüstre vágyunk, s nem gondolunk reá, hogy az arany és az ezüst túlél bennünket, s tovább ragyog-nak mint a mi szemeink fénye. Vagyont i8 szerzünk lihegő izzadással, és évek során által — ha kártyavárainkat össze nem fújja a sors szele — selymet vásárolunk, bársonyt keresünk, hogy betakarjuk vele a testünket, a tagjainkat: és nem vesszük észre, hogy a mint több a se-lyem, több a bársony, az arczunknak selyme fakultabb lesz, és álmatlan éjszakán a patyolat vánkos is kőpárnává lészen hervadó testünk nyughatatlan hányódásai alatt. Ám ma lecsön-desül egy napra kebleink mélyén a múlandó-ság után való izgalom; ám ma vándorlásunk közben számadásra gyűlünk össze a te, vesé-ketfürkésző tekinteted előtt. Sóhaj ébred az aj akunkon, és imával a szívben, könynyel a szemben ismerjük meg teelőtted, hogy mindany-
- 69 -
nyinn a te kezedben vagyunk, és hogy sem-mink sincsen állandóságban e földön. Hiszen nem múlott nap a tovatűnt esztendőben, a melyben te nem tanítottál volna meg bennün-két erre 1 Király és koldus egyenlő teelőtted, 6 a bíbor alá csakúgy belészökik a gyilkoló tőr haláltosztva, amint éhezve roskad össze fagyos téli éjszakán utczasarkon a hazátalan éhező. Fölemeltél és összetörtél! Sebet osztottál és könnyet törültél 1 vagyont és jólétet adtál, és vagyont és jólétet vettél ell Vegyesen kaszál-tál rendet a sorainkban: fiatal sarját és érett kalászt, pattanó bimbót és hervadó liliomot együtt I Anyáknak fájdalmat szereztél, amikor gyermekeket, lelkükhöz nőtt magzatjukat kérted tőlük vissza — gyermektől elvetted a kenyér-kereső édes apát, avagy a hűséges édes anyát és sírásra, jajgatásra változtattad örömeik teljét.
מי בקצר ומי לא בקצר Emlékezünk... s rit-
kilőtt sorainkat látva, a halálsejtelmek imá-ját mormogjuk babonás félelemmel; igen . . . igen. . . úgy volt: az egyik életerős volt, duz-zadt ereiben a lobogó vér, és morzsa szaladt a kerék alá: egy évtől a másikig a porba feküdt mélyen a föld alá. מי במים ומי באש Kínosan küzdve az elemekkel halt meg egy kedves sze-retett drágánk; a tüzbe veszve égett el az, a kinek életéért odaadtuk volna a saját vérünk
— 70 —
hullását, hogy megmenthessük; מיי ברעב kinek a családja éhezik, s kenyeret nélkülöz ? '£1; בצמא ki eped a vignsztalódás gileádi bal-zsama után reménytelen; ,מי ינוד ki vágyik édes! pihenőre lelki és testi gondok után יןמי עוע és ki nem tud megnyugodni kárhozottan foly-tón? מי י^י ki lett szegénynyé hirtelen? יעשר és ki gazdaggá, becsültté, tisztelné vá-ratlanul ? C1T מי ישפל 1מי ומי Mélység és■ magasság, örvény és emelkedés, a tieid, óh Isten! És mi érezzük a mi gyarló esendősé-günket és forrongó ima kél rebegő ajkainkon: előtted nincsen színlelés, nincsen gőg és dölyf, kegyelmes Istenünk! (Jób 8. 9.) בי תמול
אנחנו ולא נדע בי צל ימינו עלי־ארץ mivelhogy
tegnapról valók vagyunk, és mit sem tudunk és napjaink e földön árnyék. Tudjuk, hogy reánk lehelsz, és mint a pára oszlik az örö-
műnk. אבינו מלכנו הדש עלינו שנה טובה■
Óh deríts hát ránk egy boldog uj esztendőt! Kímélj meg benne gondtól, gyötrelemtől, bútól! Tartsd távol családjainktól a siralmat, a gyászt, a sírok sötét mélységeit, betegséget, a halál rémségeit! Adj békét, egyetértést, lelkesedő szent szerelmet községünkbe. אל תשליכנו
מלפניך ורוח קדשד אל תקה ממנ Ne taszíts
■el magadtól minket, ne vedd el tőlünk a te
szellemed teljét! ,א?* תשליכיכר לעת זקנה ככלות פרהבר אל תעזבנו Ne dobj ei minket.
magadtól: ha ernyed erőnk, a megkisértés napjaiban ne hagyj el bennünket sohasem I Fejünket öledbe bizalommal hajtjuk most — és akkoron is, ha innen elmegyünk, és sze-meinket majdan örök pihenőre zárjuk. Ámen!
R I^addis ima.
Nagy fontossággal bíró ima a ״Kaddis“ a héber lithurgiában, amelyet az istentisztelet egyes összefüggő részeinek végén, a tóratanul-mány vagy tóraelőadás befejezésével mondanak; de különösen ismeretes, mint az árvák imája a halott szülőknek lelkiüdvösségéért. A név: ,,Kaddis“ = szent, arameus eredetű és a tál-műd utáni korszakból való. Hat különféle faja van ennek az imának, — mi ezen a helyen csak a temetési Kaddis és az árvák Kaddis imájáról akarunk néhány tájékoztató szót szólam.
A temetés után mondandó Kaddis tartalma: Isten nagy nevének dicsőítése, a feltámadás hitének hangoztatása, az igaz isteneszmék győzelmébe vetett reménység.
Az árvák ״Kaddis“ imája is ezeket a gon-dolatokat fejezi ki. Mindkét imádságot a lég-súlyosabb csapással sújtott emberek mondják, amely intézkedésben kifejezésre jut az az irány-elv, ״hogy a szerencsétlenség idejében ép úgy kell Istent dicsőítenünk, mint a boldogság nap-jaiban.״ Arra tanít, hogy a megkisértések ke-serüségeiben bizalommal és hittel tekintsünk fel Istenünkhöz, az isteni gondviselésben perczig se kételkedjünk, és hogy magunkat kifürkészhetetlen akaratának zúgolódás nélkül alávessük. Dogmatikai értelemben: hogy a feltámadás és a világ megújhodásának tanában fájdalmunkban vigaszt keressünk, és hogy eme messianikus időszaknak mihamarabbi bekövetke-zéséért imádkozzunk. Mindkét imának alapesz-méje: a halottak lelkiüdvének előmozdítása az ima által. A mystikus gondolatirányzattól el-tekintve, a talmudi tanítás szerint az isteni világhatalomban való rendületlen hit, az isteni világuralom megszentelése jut kifejezésre e fo-hászokban, ama tanítás értelmében, hogy ״aki istenfélő gyermekeket hagy hátra, az nem halt meg, mert ha gyermekei élnek, ő is él.“
(Taanith:♦מה זרעו בחיים אף ח1א בחיים)
A Kaddisima túlnyomóan arameus nyelven van írva; az aram nyelv volt ugyanis Falas-tina zsidó lakosainak népnyelve a második zsidó állami élet idejében, és még jóval ez־
utáni időkben is. Egyes héber mondatok azért mégis előfordulnak a ״Kaddis“-ban.
A sephard zsidók kaddis imája még a következő hozzátétellel bir, amelyet halotti ünnepkor mi is mondani szoktunk:
״Imádkozunk Izraelért, az igazakért, vala-miképen mindenkiért, aki elhagyta ezt a földi világot, — hogy mennyei békesség és a túlvi-lági életben való gyönyörűség legyen az ő osztályrészük, hogy irgalmat és kegyelmet nyerjenek minden, az égnek és földnek hatal-más Urától.“
Csak fiúgyermek van kötelezve, elhalt szüleiért kaddis imát mondani: és pedig: 1. a halálozási naptól számítva tizenegy hónapig minden istentiszteletnél. A tizenegy hónap le-teltének utolsóelőtti napján mondja el utoljára az imát. 2. Évforduló napján: (héber időszámi-tás szerint) az évforduló előestéjén, az évfor-dúló reggeli imájánál és mincha imájánál, (az •esti imánál már nem) mindenkor nyilvános istentiszteletnél.
R I^addis ima magyap fordítása-
Magasztaltassék és szenteltessék meg az: ő (Isten) nagy neve a világban, amelyet Ő teremtett akarata szerint. És terjessze ki az 6 uralmát a ti éltetekben és a ti napjaitokban, és Izráel egész házának életében, és a közeli időben — és mondjátok erre: Ámen!
Dicsértessék az ő nagy neve mindörökről — mindörökre 1
Dicsértessék és dicsőítessék, magasztal-tassék és fölemeltessék, hódolattal emlegetes-sék, dalba foglaltassák, áldassék és szenteltes-sék meg a Szentségesnek neve — dicsértessék minden áldáson és minden éneken és minden dicsőítésen és minden vigasztaláson felül, a melyeket elmondanak ezen a földön, — éa mondjátok erre: Ámen!
Óh fogadd el kegyelemben és irgalom-bán a mi imádságunkat I
Egész Izráel imája és könyörgése jusson kegyelemben az égi Atya elé — és mondjátok erre: Ámen!
Dicsértessék Istennek neve mostantól fogva mindörökre!
Békének telje szálljon az égből mifölénk és egész Izráel fölé — és mondjátok erre: Ámen 1
A ki szerzi a békét az ő magasságaiban* az szerezzen békét és nyugodalmat minekünk és egész Izráelnek — és erre mondjátok: Áment
Raddis-ima.
להוזיל1 !.ית״קדש שמה רבא ב<;למא ד־
ברא כךעותה ונמליך מלכותה׳ למיכון וביומיכון ובחנו ךכל בית ?שךאל בעגלא ובזמן דקריב ואברו אמן:
והא שמה רבא מברך ל^לם ולעלמי
?למיא♦
והברך וישתבח !.יתפאר !ותרומם !.יתנשא !ותהדר !ותעלה מתהלל שמה דקךשא בדך הוא, לעלא (בעשי״ת ולעלא) מן בל ברכתא ושירתא תשבהתא ינחמתא זיאמירן ב^למא ואמרו אמן!
והא שלמא רבא מךשמ;א׳!סוים עולינו !על־בל נשראל׳ ואמרו אמן:
עשה שלום במרומיו׳ הוא.יעשה שלו*
^לינו ןעל־כל־.ישךאל׳!אמרו אמן:
- 76 —
fi I^addis ima jelentőségéről.
Ősrégi imádság a Kaddis, már a máso-dik, harmadik és negyedik évszázad tanítói, bölcsei előtt ismeretes. Eredetét a monda az első évszázad nagy tanítóira: R. Jochanan b. Zakkai és R. Akibára vezeti vissza. A Tana debe Elia czimü könyv származtatja reánk azt a regét, hogy Rabbi Akiba egy éjjeli látó-mányban azt az utasítást nyerte, hogy egy árvagyermeket tanítson meg a kaddis imára,• mivel annak elhalt atyja nem tud fia imája nélkül nyugodtan pihenni a < sírban. Oly nagy fontosságot tulajdonítottak apáink ez imának, hogy azt tartották, a rossz végzetet is el lehet hárítani vele (Sabbath 119.) és a 2. században élt R. Joszé azt regéli, hogy a kaddis rcspon-sorium eme része: ״Dicsértessék az ő nagy neve mindörökről - mindörökre!“ Jeruzsálem egy romtörmelékéből hangzott feléje vigasztaló szó-zatképen. (Berachoth 3.) Nemzedékek tűntek és uj nemzedékek jöttek, és évszázadokon által mindég ezzel az imával siratták el az elárvult gyermekek a legkedvesebbet a földön: a szü-lői szivet. Gagyogó gyermekajkak, amidőn véd-telenül maradtak, és Isten akaratába való meg-nyugvást hirdettek ez igékkel. Ifjak, akik vér-pádon látták elvérezni hitükhöz ragaszkodó apjukat, anyjukat. És még a sirhoz közel
álló aggastyán elfáradt szivében is aranyos gyermekkori álmok merüllek föl a könnyeknek fátyolán által, ha évfordulón ez az ima fölcsen-dűlt ajakán. Nem szivettépő keservet fejez ki a kaddis, nem tépi föl a keblet marczangoló fájdalommal, — megnyugvásra int, vigasztal, balzsamot önt a nyitott sebre. Emberek ha-talma ellen föl lehet lázadni, ökölbe szoritha-tód a kezedet és bosszút esküdhetsz halandó ember 1 ha valaki megbántott — de ha Isten elveszi tőled legdrágább kincsedet, akkor hiába lázadsz föl, és könnyen vinne elkeseredésed istenkáromlásra, — a kaddis ima a megtörés önvallomását adja ajkaidra, hogy por vagy te és hogy lássad be a csapások idejében is, hogy egyedül a te Istened az, aki fölötte áll minden dicséretnek, zengő éneknek és vigasz-talásnak, hogy ő az, aki ad, de ő az, aki el is vesz — és azért ״dicsértessék és magasztal-tassék az ő nagy neve: Jisgaddal wejiskaddas süné rabbo!“
- 78 —
A Kaddis átírása.
Jiszgaddal wejiszkaddas s’me rabba, beolmo diwro chirusze w’jamlich mal’chusze, bechajechon uw’jomechon uw’chaje d’chol bész jiszroél, baágolo uwizman koriw; w’imru: Ámen!
Jiszborach w’jistabach w’jiszpoar w’jiszromaru w’jisznasze, w’jiszhadar w’jiszále w’jiszhallol s’me d’kudso, b’rich hu, l’e’lo (ul’e’lo) min kai birchoszo w’siroszo tusb’choszo w’nechomoszo, daámiron b’olmo, w’imru: Ámen!
J’he’ s’lomo rabba min sémája w’chajim oienu w’al kai jiszroél, w’imru: Ámen!
Ősze salam bimromov, hu jaásze salam, oleni w’al kai jiszroél, w’imru: Ámen!
vforcíufó.
Ezért sírok én, szemem-bői vizpatakok önlenek, mert távol vau éntőlem a vigasz-taló' lelkemnek visszaadója . . . Árva lettünk és nincs többé édes atyánk .... anyánk is nyugszik csöndesen. . . (Écha.)

évforduló.
Emlékezés az évfordulón az elhalt szülőkre.
A legkegyeletesebb, a legszentebb szokás Izraelben, hogy ama szomorú napnak fordulá-sát, amelyen Isten tőlünk drága szüleinket el-szólította, évről - évre gyászban üljük meg otthonunkban is, a nyilvános istentisztele-ten is.
Az illető napnak előestéjén egy lelkimé-eset gyújtunk meg (olajoskorsócskát vagy vi-aszgyertyát), amelynek másnap délutánig kell égni. Ugyancsak az évforduló napnak előes-léjén nyilvános istentiszteletet (Minjan) kell fölkeresni, hogy 10 felnőtt férfi jelenlétében a kaddis imát elmondhassuk. Másnap a reggeli istentiszteleten résztveszünk, és azután (szom-bat, ünnepnap és ujhold kivételével) felkeres-sük kedveseink sirját.
Jámbor szokás még ezen a napon böjtöt tartani (ugyancsak az említett napok kivételé-vei) és szegényeket alamizsnával támogatni.
י־ 82 —
Az évfordulót a zsidó időszámítás szerint öljük meg. Hogy a polgári időszámítás melyik napjára esik az évforduló, arra nézve fölvilágosi-tást nyújt a zsidó naptár, vagy pedig kiszámit-tatjuk 50 évre az évforduló napot, amelyhez külön táblák szolgálnak.
Az évforduló kiszámításánál a követke-zőkre kell különösen figyelni:
Ha az atya vagy anya közönséges ér Ádár havában halt meg, és a következő év szökőév, akkor a szökőév első Ádár havában kell megülni az évforduló napot. Ha a halá-lozás egy szökőév első Ádár havában történt, akkor az évfordulót ugyancsak mindég az első Ádár hónapban kell megtartani. (Szökőévben két Ádár hónap van.) Ha pedig a halálozás második Ádár havában történt, akkor szökő-évben az évforduló második Ádárban, közön-séges évben első Ádárban tartandó meg.
Ha a halálozás Kislev vagy Sebáth hó-napjának ujhold napján történt, olyan évben, amelyben e hónapnak csak egy rós-chódes-(ujhold) napja volt, akkor olyan évben, amely-ben az említett hónapoknak két rós-chódes napjuk van — az évforduló az első napon tar-tandó. Ha azonban a halálozás rós-chódes má-sodik napján történt, akkor egy olyan későbbi, évben, amelyben az illető hónapnak csak egy
rós-chódes napja van — az évforduM ezen az ujholdnapon tartatik meg.
A ki nem tudja, hogy melyik napra esik évfordulója, az maga határozzon meg magának egy napot, és ülje meg ezt az előirt hagyó-mányos módon évforduló gyanánt. Ezt a napot azonban megváltoztatni később többé nem szabad.
Csak a gyermekek, fiuk és leányok van-nak kötelezve elhalt szüleik emlékére évfor-dúló napot tartani, de azért nincs eltiltva más .hozzátartozók emlékére is lelki mécs gyújtása.
dfyásy
Apa halálozási napjának év* fordalóján.
Örökre borús és fájdalmas hangulatával ismét elérkezett az a nap, amelyen elhagyott engem édes jó atyám. Akármennyi idő fog el-múlni fölöttem, akárhogyan fogja kisértő csa-pásokkal szivemet megedzeni a földi harcz éa szenvedés, — ezen a napon Istenem 1 Uram! mindenkoron könnyekkel fog megtelni az én szemem, amint ma is forrón égeti arczomat emlékczésrehivó könnyem, és áhitatos imával
6•
elebed lépni mindég ezen a nekem szent pon. még akkor is majd, ha életem alkonyán engem is csak néhány lépés fog elválasztani a sírtól, — amiképen ma megjelenek előtted sóhajaimmal, és fölpanaszlom az én mélységes sebemnek fájdalmas ujrasajogását. Előttem ég a lelki mécs — halovány lángja elvezet a múltba, és bevilágít boldog gyermekidőmek ködös homályába. Rajokban suhantak felettem a napok, gondtalan pajzánsággal derűs életet éltem, — gyermekes vágyaim teljesedése miatt,, amiket a holnap ígért, magam is epedve ki-vántam az időnek visszafordulását, óh milyen szívesen adnám oda életem sok hiú örömeit,, ha újra mellettem láthatnám édes atyámat, ha. újra fejemen érezhetném áldó kezeit, ha újra hallhatnám intő szavait, ha nem kellene ennél a csöndes mécsesnél állanom, és gyászos lobo-gásából azt olvasnom, hogy a kar, amely éret-tem fáradott és küzködött: hervad a sírban,, az ajk, amelynek bölcsesége egykoron intett és gyermekének nevezett: elnémult örökre, a szív, amely érettem dobogott: porlad a hant alatt — és én nélküle járok a földi utakon. Nincsen mellettem édes atyám, hogy tanúságot tehetnék neki az én végtelen hálámról és sze-retetemről irányában — hiszen ezredrészét sem fizethetném sohasem vissza az ő jótéteményei-nek és hűségének velem szemben, de legalább
elmondhatnám neki, hogy a lelkemben eleven hozzá az én gyermeki hű szerelmem. Csupán hideg sirhalmát kereshetem fel, csakis a néma sirkövet ölelhetem át, amelyről felém ragyog az ő tiszta nevének aranysugárzása, és forró könnyeimmel öntözve a felelni nem tudó rögöt,.
—	a hit sejtelme magával ragad abba a de-rűsebb és jobb világba, ahova betért az ő meg-dicsőült szelleme: az igazak és a jámborok közé, és hiszem azt, hogy ő lát engem, amint tisztelve szeretem, rajongva becsülöm az ő em-!ékezetét, és rágondolok mindég az én földi küzdelmeimben. Komoly nagyon az élet ide-lenn a csillagok alatt. Nincs benne pihenés, mint odalenn a sírban, nincs benne nyugalom, mint az elmúlás honában. Boldogok azok, akik együtt és közös erővel vihetik az élet jármát, boldog az a család, amelyben apa és gyermek egymás szemeibe nézhetnek. Könnyebbek a terhek, mert bizalomra int az egyik, ha el-csügged a másik; nagyobb az öröm is, ha közös az öröm; kisebb a bánat és kevesebb a gond, ha ketten viselik. Újul ma szivem mé-lyén a bánat, mert ezen a napon szakadt meg köztem és édes jó atyám között a földi láncz,
—	őneki üdvösség, hogy tiszta szívvel pihen-hét a sírban, de énnekem keserűség nélküle élnem. Sötétre van jegyezve, gyászosra van fölirva nékem ez a nap az évnek napjai kö-
zött: emlékszem arra a siralomra, amely egy-kor ezen a napon házunkban fölhangozott: -évfordulója annak, hogy árván hagyta gyerme-keit, és sírba tettük a legnemesebb szivet. Óh hallgassad meg én Istenem 1 imádságomat, amelylyel lelki üdvét hívom édes atyámnak 1 adj neki békés nyugovót odalenn a sírban, lel-kének örök ragyogást és üdvösséget a te kö-zelségedben, az igazak lelkei között. Add, hogy az ő szelleme kisérjen engem minden tetteim-ben, hogy az ő tisztaságos, becsületes, mocsok-tálán nevének árnyéka alatt boldog legyen életem folyása az emberek törekvései között. Vigasztalj meg engem bánatomban, hogy meg tudjak felelni kötelességeimnek 1 Édes atyám nevével ajkamon, édes atyám drága emlékével a szivemben akarok élni, síromnak nyiltáig I Ámenl
Anya halálozási napjának év-fordulóján.
Fölelevenedik előttem édes jó anyámnak •emléke a mai szomorú napon, hatalmas Isteni Magam előtt látom kedves alakját, ajkának édes csókját mintha most is érezném még aj-kamon ! Az én elvesztett boldogságomat sira-tóm ezen az órán. Siratom máskor is, siratom sokszor, óh mert a gyermek szivének nem
kell ébresztő, nem kell megrázó erő, hogy oda az édes anyának szent emléke ellátogasson,, őrökké él benne a drága kép, és nem múlik nap, hogy rá ne gondoljak, — ám a mai nap-pal ismét egy év merült alá az örökkévaló-ságba ama mélyen fájdalmas esemény idejétől számítva, amióta nincsen édes anyám. S ezen a bánattól szent napon ismét fölébred bennem a közönségesnél és a megszokottnál sokkalta hatalmasabb erővel mind az a lelki gyötrelem, amelyet akkor szenvedtem át, amikor a ha-Iáinak kegyetlen keze egy oltárt, a szeretetnek és hűségnek oltárát rombolta előttem széjjel: elragadva tőlem édes anyámat. Időnek mulan-dósága, évszakok változása, események forgan-dósága — jól tudom, Uram 1 Istenem 1 — a legmélyebb, legvérzőbb sebet is beheggeszti, a te irgalmad olyannak teremté az esendő em-neri szivet, hogy vigasztalódni tudjon annak elveszítésén, ami örökké visszahozhatatlan: a vad fájdalmat a 1űnő idő áhitatosan ihlett bo-rongássá változtatja át, — óh ha nem igy volna, túlélhetné-e a hűséges gyermek anyja halálát? 1 — de jönnek napok a csapások lég-sulyosabbjával megkísértett halandó számára, amikor minden gondolat és minden érzelem, minden sejtelem és minden vágyakozás csak egy emlék felé vezet: azt látja maga előtt a. gyermeki lélek, akit eleven karokkal többé
— 88
tilelni sohasem fog tudni, arról álmodik az el-hagyott kebel, aki őt ezen a földön a legjob-bán szerette. Szomorú lelki mécses 1 amelyet meggyujtottam édes anyámnak szent emlékére, szívemet marczangolod gyászos lobogásoddal 1 Arra gondolok, hogy élt és dobogott valaha egy énhozzám hűséges szív, amelyhez hasonlót szeretetben, gondosságban, jóságban hasonlót soha többé, sehol többé nem találok. Hiszen szeretnek engem mások is, családom minden egyes tagja gyöngédséggel vesz körül, — óh de ki az, aki végtelen odaadásában úgy tudna engem szeretni, mint édes anyám szeretett? Ha rá emlékezem: gyermek vagyok újra, és érezem újra karjának szoros ölelését, amelylyel minden balsors ellen meg akart engem védel-mezni. Van a világon sok édesmosolygásu szem, van a földön sok nyájasvonásu arcz, halottam én is már sok gyöngéd szót, amely engem dédelgetett: atya a gyermekét, gyermek a szülőjét, testvér a testvért, férj a hitvest híven szereti, — mégis: anyám hűséges sze-meinél hivebb nem őrködött még sohasem fe-lettem, anyámnak karjainál igazabban nem ölelhet más kar, mióta anyám ajka elnémult örökre, gyöngédebben nem szólított soha senki meg, — anyám 1 én édes jó anyám I halljad meg gyermeked siró szavát ezen a bánatos emló-kező napon, amelyen nékem egyetlen egyszer,
de ekkor, amióta csak élek, a fájdalmak lég-nagyobbikét okoztad távozásoddal. Tekints le rám a fényesség honából, és lássad meg, hogy gyermeked téged soha el nem felejt, és irántad még a síron túl is él szivében a hála sok jó-Ságodért, velem való sok fáradságodért. Kő-nyörögj érettem édes anyám! az Úrnak zsá-molya előtt, hogy a te tiszta, hogy a te nemes, hogy a te istenfélő, hogy a te engedékeny, hogy a te szelíd, hogy a te kedves lényedhez legyek én a te gyermeked hasonló, és hogy áldása legyek családomnak, mint amiképpen áldása voltál te is hajlékodnak, téged forrón szerető családodnak.
Hozzád pedig kegyelemnek Istene! azé״t kőnyörgök, hogy nyugasztald békességben lenn a sírban édes anyámnak haló porait. Lelkének szerezz üdvösséget a mennyeknek országában, adj neki helyet a te legkedvesebb angyalaid-nak sorában — hallgassad meg az én emle-kező imádságomat irgalomban. Ámen.
Ima a temetőben.
Sírok látogatása alkalmával.
Megilletődve, áhitatos hangulattal jövök erre a csöndes helyre, ahol az örök élet szel-leme leng a sírok fölött Múlandó, enyészeles és máról-holnapig való a mi vergődő küzkö-
désünk, a mi balgatag reménykedésünk oda-künn a földi lét zajában — ez itt a czél, ez itt a végső megállóhely, ez itt a békességnek ihlett és áldott földje, itt nincsen változás, nin-csenek álmok és nincsenek csalatkozások. Ez itt a biztos révpart, amelyen kikötünk mind-annyian, minden útjaink ide vezetnek minket, halandó embereket. Törött evezőkkel-e, élet-untán és vágyva az igaz pihenőre-e, avagy duzzadó vitorlákkal, örömek teljén, az ifjúság verőfényes napjaiban, merülő csónakkal-e, a melyet a sors viharja szírihez csapott, avagy a vágyak szárnyaló repülésével, váratlan mó-dón futunk-e be a révbe? egyedül te tudod életnek és halálnak hatalmas Istenei aki ha-tárt szabsz a mi földi pályafutásunknak, és ha elégnek Ítélted a mi örömeinket, avagy a mi szenvedéseinket, beintesz magadhoz minket Mi is az ember teelőtted Istenem? olyan, mint a lomb a fákon, tavaszszal üde és életnedvvel van tele, őszszel aszott és hervatag, és a porba hull és a szellő elviszi nyomtalanul. Terveink olyanok, mint a vizi póknak a sás fölé rakott hálószövedéke, — elsöpri a legelső habfutamlás és újra élűiről kezdi el botor reménynyel a munkát, — amiglen aztán egy valamivel na-gyobb hullám eltemeti a művet mesterével -együtt. Mind a mi büszke műveink, mind a mi megszeretett kincseink, amiket a lelkünk
idelenn szeret, és amikért önmagát emésztve harczokat vív: elmúlnak rólunk, és mi elenyé-szünk és nem visszük magunkkal le a sírba őket. Széthull a testünk, kialszik a szemünk világa, porlad a szivünk, és leszünk: por és semmiség.
Minden életnek Ura és Istene I itt a sírok fölött állva, ismerem be esendő, gyarló lényemet teelőtted. Rajtam is elrobog majd az idő — és leszállók én is majd a nyugodalmas hantok alá. Sokszoron nagyon is szeretem én a földi életet, és gyönyörűségeim kergetésében meg-feledkezem rólad, és vétkezem ellened. Bocsás-sad meg, hogy többet törődtem a mulandóval, mint az örökkévalóval. Hiszen te adtad belém azt a ragaszkodást a lét javaihoz, amely — amig fölöttem az ifjúság napja világit — gyak-ran könnyelművé teszi a lelkemet. Hiszen bő-ven és fájdalmasan fizetek én az én kedvtelé-seim örömeiért. Az idő szállásával, a csalatko-zásaim keserűségével, árva elhagyottságommal, könnyeim pergésével rovom le tartozásomat. Te tudod Istenem 1 hogy milyen nagy drága-eágom nyugszik énnekem ebben a temetőben. Te hallod az én imádságomat, és érted azt, hogy az én váltságdíjam a szivem vére, az én örökös gyászom. Kedveseim (apám, anyám, testvérem, férjem, gyermekem) nyugszanak odalenn a sírban — és azért úgy sincsen én-
nekem teljes örömem ezen a földön. Eljöttem fölkeresni pihenőhelyüket, hogy imádkozzam -előtted lelki üdvükért. Eljöttem sirhantjükhöz, hogy mennyei otthonukból letekintsenek én reám. Eljöttem hitet szívni a szivembe: hogy a lélek nem hal meg sohasem, hanem fölszáll tehozzád megtisztulva, bűnöktől menten. A szeretet sem enyészik el sohasem, a földön él a gyászoló szivében, a sirból elröpül hozzád a lélek szárnyain, imádkozni a földi kedvesekért. Ezzel a szeretettel, ezért a szerétéiért állok itt töredelmes búbánattal Istenem 1 adj békességes pihenőt a sírokban nyugovóknak, küldj vigaszt a sírok előtt imádkozóknak. Úgy legyen a te szent akaratod. Ámen.
Ima a sírok előtt.
(!Sflenueho neehonó.)
Békés pihenő van a dicsőségnek árnyé-kában, a szentek és a tiszták között, akik mennyei derűben ragyognak odaát az örök honban, a csillagok fölött. A bűnbocsánat illa-tos virága terem ottan a vétkesek számára, messze van a bűn, és közel van az üdvösség ottan. Irgalom és kegyelem van az Úristennél, örök az élet nála. A mi jámbor atyáinknak és édes anyáinknak, a hűséges férjeknek és szerető hitveseknek, a kedves fivéreknek és
gyöngéd nővéreknek, a jóságos fiú és leány-gyermekeknek és szeretett rokonoknak, akik-nek lelki üdvéért árvánhagyottak zokognak idelenn a földön: jusson boldog osztályrész & fényességben, mind, akik betértek apáinkhoz, pihenjenek édesen, Istennek szelleme vezesse őket üdvösségben I Istennek kegyelme őrködjék fölöttük, az isteni irgalom födözze őket védő szárnyaival, hogy örömet lássanak az Úrban I Lengjen mennyei útjaikon béke, fekvőhelyük fölött virrasztást tartson a béke, amint meg vagyon Írva: ״A béke jön, és nyugalomban alszik fekhelyén örökre, aki egyenességben járt.“ Hadd nyugodjanak hát minden békesség-ben a sírban. Ámen.
Örök életben lészen annak része, aki Is-tennek tetszőén élt a földön, és méltónak ta-láltatott Izrael nevének hordozására, mivel igy vagyon megírva: ״Ha a nép igazságos és jám-bor, akkoron birtokba veszi az örökkévalóság országát.“ Üdv annak, aki törekszik az Isten igéjére, teremtője kedve szerint cselekszik, ne-vének jó hírneve gyarapszik, és áldott emlék i kel száll a sírba; reája illő a bölcsek szava ״Többet ér a jó hírnév a drága és illatos olaj nál, és jobb a halálnak napja, mint a születésé.“ Tökéletességre törekedj, és tudjad meg, hogy az igazak jutalma nem marad el a túlvilágon. Ámen.	__________
Rpa sípján.
Árva gyermeked van itt, édes jő atyám sírod előtt — óh hallod-e lenn a te örök pihené-seáben leányod (fiad) utánad epedő zokogását ? 1 Eljöttem hozzád hűséges szívvel, a lelkem tele van a te drága emlékeddel. Mióta elhagytál engem, annyira egyedül vagyok I mióta nem látlak téged, annyit szenvedek. Hiszen a te húsod és a te véred vagyok én, és utánad sírok életem fogytáig mindég. Nem aggódol-e a síron túl én utánam? nem félted-e a földi bajoktól gyermekedet haló porodban is, amint érettem áldoztad fel életedben a karjaidnak erejét, és érettem fáradtál mindég, lankadást nem ismerő buzgalommal, amint őrt állottál énfelettem hű-séges őrködéssel, hogy megvédjél minden gond-tói és borútól engemet ? Gyermeki szivem azt súgja nékem: hogy te látsz engemet onnan a megdicsőültek magasságos országából, hogy te nem veszed le rólam védő karodat sohasem. Azért jöttem el hozzád mais, elmondani néked, e néma kő előtt, az én sorsomnak fordulását, számot adni tenéked a tetteimről, amint egy-koron régen bizalommal kerestem fel minden örömemben és minden bánatomban a te jósá-gos szivedet, és örültem annak, ha helyeselted szándékaimat, és okultam rajta, ha megfedtél engem. Oh mennyire szeretném ma is hallani
— még a dorgáló szavadat is, csak közelemben lennél! hogy szívnám magamba intéseidet, ha (fiadnak) leányodnak nevezhetnél újra! atyám 1 én édes jó atyám! sírod előtt kérlek, tekints le reám szeretettel! Ha vétettem valaha ellened életedben, ha tiszteletlenséggel, közönynyel vagy hálátlansággal bántottalak valaha, imádkozzál érettem az Úr zsámolya előtt — mert te úgyis megbocsátasz énnékem, mert te annyira sze-rettél engem! Napokat és éjszakákat kellene édes atyám! sirhantod előtt töltenem, ha el akarnám mondani néked, hogy hányszor zo-kogtam utánad bajaimban, hogy hányszor ki-vántam segítségül a te oltalmadat gondjaimban, hogy mennyi baj keresett fel halálod óta, hogy mi az, ami most is nyomja keblemet, — te látod az én árva lényemet, te ismered úgyis bajaimat, légy hát az én közbenjáróm Istenem előtt, hogy könyörüljön rajtam. A te jámbor nemes és istenfélő életednek érdeme tudassák be az én javamra a mennyei irgalmas birő előtt, és legyen mentségem a gondok idején. Szent vagy te édes atyám! gyermeked előtt, hiszen mindenemet tenéked köszönhetem. Szent a te emlékezeted énelőttem, mert jónak és hív-nek és szeretőnek láttalak én mindég. Majd egykoron, ha int majd nekem is az óra — újra öledbe borulok, és sírva mondom majd el neked a mennyei viszontlátás derűjében szin-
röl-színre, hogy milyen nehéz volt az élet nél-külod idelenn. Addig pedig hadd imádkozzam éretted őszinte lélekkel az Ur előtt.
Én Istenem: adj az én édes atyám nyugvó tetemének csöndes és békés pihenőt. Álmait ne zavarja a sírban lenn a gyermekéért való gond, megdicsőiilt lelkét vedd a te mennyei 01־ talmadba, hogy távol a földi zajtól, a jámborok és az igazak jutalma legyen az ő osztályrésze, imen.
Anya sípján.
Anyám 1 én édes jó anyám I miért hagy-tál el engemet ? I magam előtt látom megtörött szemedet, azokat a jóságos, édes szemeket, amelyekhez hasonló nincsen az egész földön; hallom sóhajtó szavadat, amelylyel halálos ágyadon megáldottál engemet, érzem hűlő aj a-kadnak utolsó csókját újra csókodra szomjas ajkamon, szivembe nyilai újból a tépő kin, amidőn sikoltva borultam ágyad fölé, és áléivá tudtam meg lezárult szemedről, dobogni meg-szűnt szivedről, ellankadt kezedről, hideg aj a-kádról, amelybe lelket többé nem tudott lehelni ajakam — hogy nincs többé édes anyám, hogy árva lettem én. Mindezt a végtelen fájdalmat újra átszenvedem mostan itten sirhantod felett, ahová eljöttem imádkozni érted, és védelmet
kérni tőled. Ez a kis darab föld egy egész el-vesztett mennyországot rejt magában az én számomra; ehhez a kis darab földhöz hozzá van nőve a szívem, és messze földről is elza-rándokolnék ide, fáradalmas útakon, betegen is, amíg csak élek. Sehol a nagy világon — tudom — hogy meg nem értenek engem úgy, mint ahogy itten megértesz engem te, én édes jó anyám! sehol a kerek földön nem tudok úgy panaszkodni, mint itten, a te nyugvó he-lyeden, én egyetlen elvesztett üdvösségem! a te halott szívednek közelében édes jó anyám 1 erősödöm a kisértésnek, a bánatnak idején 1 mert a te halott szíved jobban meghallgat en-gém, mint minden élő szív a földön 1 Hallgas-sad meg leányod hálaszavát, amidőn forró és epedő könnyek között köszönöm neked, amit velem életedben tettél: szerettél, ápoltál, nevel-tél és védelmeztél te édes, te drága, te egyet-lenem 1 Keserű könnyeket hullattál értem, ha fájdalom ért, nevető boldogsággal voltál boldog vélem, ha vígnak láttál engem. Mardos a ké-tely, úgy éget, édes anyácskám 1 talán nem is tudtalak életedben elegendően megbecsülni ? talán meg is bántottalak valaha téged — té-ged én szentem, édesem, üdvösségem? I Köny-nyeimmel akarom akkor lemosni az én nagy bűnömet. Oh miért nem maradtál mellettem, hogy megtudnám mutatni bűnbánásomat ? 1
7
— 98 --
De te nem haragszol énreám, a te hűséges leányodra — amint hiszen sohasem tudtál énreám igazán haragudni életedben sem. Te könyörögsz énérettem Isten előtt! hogy pótolja nekem azt, amit egyedül Isten tud a védelmé-vei pótolni: az édes anyát. Fogadom előtted, e szent ereklye: sirhalmod előtt, hogy emlé-kedet tisztelni fogom mindég életem végéig; hogy soha — soha el nem feledlek; hogy olyan akarok lenni, amilyen életedben te voltál: hű-séges, tisztalelkű, jámbor, igaz és nemeskeblű, tudom, hogy erre neveltél, amig neveltél, erre oktattál, amig oktattál, ilyennek szerettél, amig szerettél. Legyen csöndes a pihenőd a sírban, neved és emléked élni fog szívemben itt lenn a földön addig — amig időmnek jöttén uj sír nyílik majd a temető kertjében, s abban a sír-bán én nyugszom majd. A sírba is a te neved-dél szállók majd, édes anyám 1
Istenem! Istenem 1 légy irgalmas az én édes jó anyámhoz 1 Imádkozom előtted lelkének nyugalmáért! Angyalaidnaklegszelidebbikevolt az ón édes anyám, vedd őt a közeledbe — hall-gassad meg könyörgő szavamat. Ámen.
Gyermek sínján.
Édes kis gyermekem! Istenem nem en-gedte meg énnekem, hogy fölnevelhesselek!

nem engedte meg, hogy annál több örömei lel-jek benned, mint amennyit rövid életedben sze-reztéi nekem, — keserű, bánatos lélekkel kellett tehetetlenül látnom, hogy mint tesznek té-ged le a földbe, és veled együtt az én érted szenvedő szívemnek sok boldogságát. Elvesz-tettem édes szemeid nézését, amelylyel megvi-lágítottad az én életemet; két kicsiny karodnak ölelését, amelylyel nyakamat átölelted, ajakad kedves gyermekszavait, amelylyel édes anyád-nak neveztél. Éjszaka sokszor fölriadok: azt hiszem, hogy még most is engemet hívsz és utánam sírsz, — de üres mellettem ágyam és elomlók fájdalmamban, tudva azt, hogy te a hideg sírban fekszel; nappal is sokszor ke-reslek — seholsem talállak. Hidd el én édes gyermekem 1 ha nem tartoznék szeretettel és hűséggel többi kedves gyermekeimnek, a te testvéreidnek, én magam folyton csak azt kérném Istenemtől, hogy vegyen magához engem, hogy viszontláthassalak, hogy újra szerethesselek — de int a kötelesség erőt gyűjteni, és megnyugodni az Isten akaratá-bán. Hiszen a te gyönge testednek talán jobb is odalenn pihenni, mint szenvedni tovább be-tegséged kínjaival; ki tudja, milyen sors vára-kozott válna reád ebben a kegyetlen, örömet-romboló életben! ? a lelkedet, a te ártatlan gyermeklelkedet tudom, hogy angyalai közé
7*
fogadta a jóságos Isten 1 és én imádkozom érette a Mindenhatóhoz, hogy üdvössége le-gyen a mennyeknek országában. El nem fe-ledlek sohasem, szeretni foglak mindég, én édes, drága gyermekem, a sírban is mindenem. Utánad jövök egykor, és leszek újra a te édes anyád 1 Addigra a védelmedbe ajánlom maga-mát és a családomat kegyelmes Istenem 1 Ámen.
Fiú vagy leány sípján.
Édes jó fiam ! (leányom) olyan tüzelő bánattal égeti egész valómat, hogy énnekem nélküled kell járnom ezen a földön. Minden reménységemet, minden örömemet magaddal vitted sírodba. És én, a te megtörött anyád, hiába szólítom szívembe vésett nevedet, te nem felelsz nekem többé, te nem biztatsz en-gém többé boldog jövendőddel, életem alkonya sivár és elhagyott leszen, mert nem fogok a te fiatal, erős karodra támaszkodhatni, mert hiányozni fogsz énnekem, hogy megédesítsed napjaim végét, amint most is, amint mindég hiányzol nekem lépten-nyomon. Hirtelen, vá-ratlanul borúit el fölöttem az ég, még ma sem tudok belenyugodni abba a rettentő gondolatba, hogy te, az életerős, te a ragyogószemű, ál-modó ifjú gyermek, aki előtt az egész nagy világ nyitva állott, és akit számtalan üdvös-
— 101 -
aéggel kecsegtetett a jelen és a jövendő, — hogy te édes gyermekem! megelőztél engemet, engemet, aki pedig egész életemet teneked akartam szentelni. Amerre járok, ahol csak megfordulok, mindenütt a te emléked, a te drága lényed száll fel emlékezetem előtt, és marczangolva tépi keblemet. Látom kortársai-dat boldogan, vígan, az életerőnek teljében •czélhoz érve, szüleiknek büszkeségek épen, és szememből könny pereg alá halovány ar-■czomra, mivel te nyugszol a csöndes hant alatt, összeroskadva a ez él előtt, és nem ve-heted ki részedet a földi örömökből és sike-rekből. Annyit reméltem benned — és íme, reménytelenül, kifosztva állok sírodon. Kínok-kai neveltelek, féltve őriztelek, áldoztunk éret-ted mi, a te hűséges szüleid a szivünk bol-fogságával minden lehetőt — és kárbaveszett a mi minden igyekvésünk. De nem zavarom síri álmodat édes jó gyermekem I keserves panaszaimmal. Hiszen te szerettél engem, hű-séges gyermekem voltál mindég, s ha szembe tudtál volna szállni a halál hatalmával, bizo-nyára megkíméltél volna engem a legnagyobb emberi fájdalomtól, és éltél volna az én gvö-nyörűségemre, s az én boldogításomra — de Isten másképpen végezett felőlünk. Leszakí-tort a szivem felől, s mint harmat nélkül a rózsa, a te szerető gyermeki hűséged nélkül
hervad a kebelem. Eljöttem hozzád édes fiam!‘ (leányom), hogy elmondjam néked, hogy ál-dóm a te drága emlékezeted. Köszönöm neked,, hogy annyi sok boldogságot szereztél életed-ben anyai szivemnek. Imádkozom mindég lelki üdvösségedért, s amig csak szemem örök pi-benőre le nem zárúl, mindaddig híven őrzöm arczodnak kedves vonásait a bensőmben, és forró könyörgéssel kérem Istenemet, hogy ju-talmazza meg fönn a mennyekben a te hoz-zám való jóságodat és szerelmedet az örökélet. minden üdvösségével. Ámen.
Testvér sírján.
Istenem! Uram! epedve tárom ki karjai-mát kedves testvérem ölelésére, de hiába 1 el-választ tőle a sírhalom, elszakít tőle a hideg és kegyetlen hant. Gyermekidőnket együtt töl-töttük, ugyanazon édes szülőknek szeretete tette boldoggá zsenge korunkat, egy családi hajlék bensőséges emlékei fűzték egymáshoz szíveinket, egy közös kincsért imádkoztunk előtted, amidőn szüléink életét és boldogságát könyörögtük tőled, a legszorosabb láncz: a test-véri kötelék kapcsolta össze lelkeinket, — ki van bontva ez az édes kapocs, s én gyászolva állok kedves jó testvérem sírhalma fölött. Sí-ratom nemcsak a hűséges testvért, akit olyan
?korán szólítottál el oldalam mellől, hanem ׳magamat is, mivel nélkülöznöm kell jóságának melegségét és boldogítását, mivel olyan sok-•szór érzem hiányát az életben. Kevés a rokon-érzelem ezen a nagy világon ; az embereket önzés, irigység, érdekek mérhetlen messzeség-gél választják el egymástól, — óh milyen hol-•dog az, aki egy testvér keblére borúivá, bíz-hat a fivéri (nővéri) szívnek szerelmében, ta-nácsot kérhet tőle a kétség idején, és együtt örvendhetnek a vígság idején, és együtt sir-hatnak a bánat napjain 1 Légy áldott korán pihenni tért édes testvérem I mivel tebenned sohasem csalatkoztam, mivel te mindenkor szerettél engem 1 Megdicsőült szellemedet sok-■szór fogom segítségül hívni életem küzdelmei-ben, mivel a földi létben egy ütemben dobog-tak kebleink s nem tértek el egymástól a mi utaink. Istenem 1 Uram! vedd kegyelmedbe kedves testvérem lelkét, porainak pedig adj békességes nyugodalmat. Ámen.
pépj sípján.
Ifjúságom hű kísérőjel szívemnek drága ■szerelme! aki oly korán elhagytál engem, s aki nélkül annyira védtelen vagyok, — kijöt-tem sírhalmodhoz, hogy elmondjam neked, hogy jóságodat, hűségedet, gondosságodat nem
— 104 -
tudom elfeledni. Gyermekeinket ápolom és gyönge erőmtől telhetőén pótolni igyekeztek téged. Nevednek tisztelésére és szerelésére megtanítom őket, és azzal biztatom gyermek-lelkűket, hogy te édes jó férjem 1 te édes apánk! a magasból megvéded életüket, és imádkozol értük az Úr zsámolya előtt. És én hiszek abban, hogy te látod a mi utánad s ró könnyeinket, és leborúlva sírhantodra, védel-medet hívom segítségemre.
Hozzád pedig életnek és halálnak hatal-más Istenei im,rebegő ajakkal halottas fohász száll. Hófehér pilleraj ez az én fohászom,, amint az égbe tör, mivelhogy színt és himes-port szárnyuk lebbenésére az igaznak erénye ont. Boesássad be az én imámat a te egednek fényességes kapuin. Pálmafa sudarához hasonló volt a halandó test, amelynek földi nyugalmáért epedek előtted, ezédrusnak büszke égbenyulásá-hoz még hasonlóbb volta lélek, amelynek üdvét könyörgi szavam. Gyönge emberi szemmel salakot én nem Iátok drága férjem lelkének tündöklésén, — ám ha te látnál, lehelljed le a te végtelen irgalmadban 1 Kinek kezében ha-Iáinak pallosa forg — Mindenható ! kegyelmed hívom én. Aki az eresz alatt levered viharral a fecskefészket — akaratod én nem kutatom és bűnös szívvel meg nem mérlegelem — óh de hallgasd meg az ón fölriadt hívásomat,
amidőn párját veszítve, dúlt otthonban özvegy-asszony viszi elébed panaszát Könnyeket te facsarsz a szemből — ám vigasznak újból ró-zsásodó színeit is te adod a sírástól fáradt szempillára 1 Van neked balzsamod: mit tud-juk mi aléltszívűek, miből készíted azt hatal-más Úr a fellegek mögött:	örömből-e, nem
sejtett vigaszból-e, megnyugvásból, avagy a viszontlátás földöntúl való reményéből? mind-égy az minékünk, adj gyászoló szívemnek bal-zsamot a balzsamodból 1 Közel jöjj hozzám ! szólj énhozzám! vigasztalj meg engem 1 légy nekem és az én apátián gyermekeimnek szírt és menedék! Tenálad jó — nélküled sivár a föld! Tevéled oszlik a búbánatos gerjelem, de nélküled tűznek tüzével ég a fájdalom! Nyu-godalmat adj nekem! Ámen! Erőt adj nekem! Ámen! Takarjad be a te födöző szárnyaddal :az én sirató valómat! Ámen I
Feleség sírján.
Édes hitvesem! fiatal éveimnek hűséges osztályosa megtörve, ujrasajgó kebellel kere-sem föl sírhelyedet, amelyben a te drága, a te jóságos lényed fekszik. Kietlen sötétben hagy-tál magamra engemet, — beborult fölöttem az égbolt, nélküled nincsen örömöm ezen a föl-dön. A te halálod szomorú órája óta olyan a
- lCü —
lelkem, mint a letarolt mező szomorúságom őszi alkonyon. Hervadt remények, a boldog-Ságnak letörött virágjai borítják szívemet. Megemlékezem sírhantod előtt itten arról a nagy szerétéiről, arról az önfeláldozó hűségről és jóságról, amelylyel engem együttlétünk ide-jében körülvettél. Otthonomat mennyországgá, varázsoltad lényednek bűvöletes angyalszelid-ségével, gondosságodnak páratlan figyelmével,, kedvességeddel, hitvesi szerelemről regélő sze-mednek tiszta nézésével, vidám, enyelgő han-goddal, rossz kedvet kutató és száműző kér-déseidnek balzsamos szeretetével. Vigaszom voltál a esüggedésbon, bátorítom a küzdelem-ben, osztozó felem az örömben, reménységem a jövendőben, édes jutalmam, édes pályabé-rém a napi fáradalom kínteljes órái után. És íme mindezt porrá válva tudom idelenn, e ri-deg földi rög alatt. Kereslek — kereslek, de nem talállak: annyira volna szükségem hű szíved tanácsára, annyiszor szeretnék panasz-kodni előtted, hogy egy szavadtól, egyetlen gyöngéd mosolyodtól fölviduljak, — de üres helyed az asztalom mellett, üres minden meg-hitt, egykoron enyhe zúg az otthonunkban, nélküled nincsen öröm és nincsen boldogság a hajlékomban,' mert hiszen te voltál annak jó-ságos védőangyala., Attól a boldog órától fogva, amikor szíveink egymásra találtak, 8־
kezet nyújtottál nekem örök hűségre az Úr szent színe előtt, az ő szent oltára előtt, — hűsé-ges maradtál fogadalmadhoz mindhalálig, és az én mindenem voltál ezen a világon. Oh halljad meg az én könnyes vallomásomat itt, ,a te drága sírod előtt, vedd el az én hálámat mindazért a jóságért, mindazért a szerétéiért, amelylyel napjaimat bearanyoztad, — és bocsáss meg énnekem odafönn a magasságból, ha ne-!talán valamikor rossz órában, rossz kedvtől gyötörve, haragban fölindulva bántó szóval kedves lényedet, hűséges szívedet megbántot-tam, ha szerelmedet nem azzal a végtelen gyöngédséggel viszonoztam, amelyet az meg-•érdemelt, ha elmulasztottam örömet szerezni néked valaha, valamikor, amikor azt megte-hettem volnál Óh jól tudom,hogy a te arany-szívedtől mindenkor távol állott a haragtartás, a türelmetlen indulat, — érzem azt, hogy te a régi szeretettel tekintesz le rám onnan felül-ről, az angyalok köréből, és imádkozol értem a Mindenható előtt — az én üdvömért, az én életemért 1 Őrködj fölöttem közbenjáró imád-dal, (őrködj az égből árva gyermeked, (gyér-mekeid) élete fölött, légy az ő jóságos anyjuk a magasságból, őrizd meg útjaikat imáddal minden rossztól, minden bajtól) a viszontlátás vágyott órájáig, amikor majd újra karjaimba .zárhatlak édes jó élettársam, korán pihenni
tért angyalom, amikor majd nem kel] többi* elvesztésedet siratnom égető könnyeimmel, — és újra egyesít majd bennünket a Minden-ható!
Istenem 1 Istenem 1 vedd irgalmadba drága hitvesem üdvözült lelkét, földi tetemeinek bé-kességes pihenőt — és halhatatlan részének oszszad kegyelmesen azt a bőséges jutalmat,, amelyet angyalszelíd lénye már idelenn e föl-dön kiérdemelt 1 Istenem! hallgassad meg az én imámat, és úgy legyen a te szent akara-tód! Ámen!
fiagyatya sípján.
Kegyeletes, hűséges imádsággal jövök el sírodhoz, drága jó nagyatyám, hogy elmond-jam megdicsőült szellemed előtt mindazt az igaz hálát, amelyet családunk irántad érez. Nevednek szent emléke, életed tisztasága, istenfélelmed rendületlen sége példa és minta-kép mielőttünk, és mi büszkén valljuk ma-gunkat a te sarjadékaidnak. Oh tekints le rám, szerető unokádra onnan a fényességnek orszá-gából, és légy az én védelemért, égi oltalomért fohászkodó imámnak jóságos tolmácsa Isten-nek szent színe előtt. Imádkozz érettünk, hogy a mindenható kegyelem cserbe ne hagyja egy perezre sem a mi családunkat, hogy gyerme-
keid és unokáid házától távol maradjon min-den baj, tiniden csapás, minden fájdalom. Hogy terveink és vállalataink sikerre vezesse-nek, és hogy a csalatkozás kíméljen meg minket, kerülje el az otthonunkat. Légy védő szellemünk, és örökítsd át mireánk a te jám-bor istenmegadásod szellemét az égből, hogy beteljesüljön rajtunk az irás szava:	״Ifjú is
voltam, meg is öregedtem, de nem láttam sohasem, hogy az igazságos férfiú szenvedett volna, és hogy az ő sarjadéka hasztalan ke-resett volna kenyeret.“
Oh hallyass.,d meg Istenem imádsága-mát, részeltesd mennyei üdvösségben jóságos nagyapául megdicsőült szellemét, testének adj békés pihenőt a sírban, — bennünket pedig tarts irgalomban együtt a késő alkonyig, hogy vigasztalan bánat, idő előtti siralom föl ne verje házunknak csöndjét, — óh tudjad be ne-künk érdeműi kedves nagyatyánk jámborsá-gát teelőtted, és őrizz meg minket l Úgy le-gyen a te szent akaratod! Ámenl
Nagyanya sípján.
Unokád áll sírhantod előtt édes jó nagy-anyám! aki annyi szeretettel vetted életedben házunkat körül, akinek gondos, odaadó hűsége kiterjedt családunk minden egyes tagjára,
s akinek szent emléke úgy él szíveinkben, mint az örök mécses tiszta fénye a szentélyek mélyén, áhitatos tisztelettől körülvéve. A te lelki üdvösségedért imádkozom ím Istenem színe előtt, hogy adja meg néked édes jó nagyanyám azt a mennyei jutalmat, amely földi jámborságodnak egyedüli méltó jutalma lehet a túlvilágban. Oh ne hagyj el bennün-két halálod után sem, hanem légy a mi jósá-gos őrangyalunk, vigyázz a mi útjainkra, ki-sérjed szeretettel és hűséggel életünket — 8 ha az örök élet világosságától látnoki szem-mel előrelátod a mi tévedéseinket, a mi lép-teinknek botlásait, súgjad be ihletteljesen lel-keinkbe az igaznak megismerését, háríts el rólunk minden veszedelmet, védj meg bennün-két ellenségeinktől, rossz akaróinktól, tedd, hogy a te jámborságodra emlékezve, egész csa-ládádat, késő unokáidat is tisztelet és rokon-szenv környezze, és add, hogy mi méltók ma-radjunk mindenkoron az emberek szeretetére. Imádkozz mindezekért Isten előtti édes jó nagyanyám 1 aminthogy mi is kegyeletesen tisztelő imádságba foglaljuk nevedet és emló-kedet, és általadjuk hűséges szeretőire nemző-dékről-nemzedékre I Amenl
Özvegy asszony imája.
Ki szállna pörbe teveled életnek és ha-Iáinak hatalmas Istene ? 1 ki az, aki bíráskodni merészelne a te végzésed igazsága fölött? Bn-gém is fölkerestél a te fájdalompallosod suhin-tásával, engem is földre sújtott a te akaratod. Nem zúgolódom kétkedő kiáltással színed előtt, nem dobom el magamtól bánatom tengerim!-!árazásában az egyetlen mentőhorgonyt, a bi-zodalmat benned, — vérző kebellel bár, áléit kedélylyel bár: megnyugszom a te szent a ka-ratodban. Hanem azért hiába szorítanám a szi-vem fölé két kezem, hogy elcsöndesítsem a benne tomboló fájdalmat, hogy visszanyomjam a panaszos érzelmeket bennem — óvhatatlanul felsikolt egy-egy önfeledt pillanatban ajkamon a zokogás, és kínzó vergődéssel ostromlom mennyei irgalmadat: óh én mindenkor irgal-más Istenem 1 miért hagytál el ez egyszer en-gémét? miért vetted el tőlem ifjúságom ősz-tályosát, fejemnek koronáját, gyönge vállamnak támaszát, házamnak fönntartóját, árva gyér-mekeim édes atyját ? ha vétettem ellened, miért nem bocsátottál meg énnekem? ha méltatlan voltam irgalmadra, miért nem tekintettél az én nélküle védtelen voltomra? Hova forduljak ebben az én nagy siralmamban, ebben az én szomorú elhagyatottságomban ? Ki érti meg »z
én gyászomat, az én keservemet, az én bán a-tómat? Idegenek mindenek az én fájdalmam׳ hoz, árvaságban járok a földön. Csakis előtted öntöm ki bizalommal siralmamat Istenem i csak rólad tudom azt, hogy meg nem unod jajgatásomat, és megértesz te engemet. Meg-sajnálod te a szegény özvegyet és letörülöd könnyeit és elcsittítod háborgó panaszait hara-guvás nélkül. És mivel jól tudom és hiszem azt, hogy te vagy az, aki hosszantűrő minden emberi rövidlátó panaszszal szemben, és te vagy az, aki nem engedi elesni az özvegyet, és kiterjeszti oltalmát az árvák feje fölé: azért fohászkodom tehozzád, azért sóhajtok teelőt-ted, azért hívom el mennyei irgalmadat, hogy tekints le énreám, akinek ezentúl kettős és sokkalta nehezebb a feladata: az apa helyét kell betöltenem gyermekeim számára és az anyának kötelességei nyomják vállamat. Adj nekem erős szívet és meg nem roskadó kitar-tást, hogy gyermekeimet becsületben, istenhit-ben tudjam fölnevelni 1 lássad el élelemmel házamat, hogy gond és szükség ne lakjék benne 1 engedd, hogy apátián árváim kebelébe hadd csöpögtessem be az elhúnyt édes atya iránti kegyeletnek és hűséges szeretetnek ér-zelmeit, hogy megenyhülve a kínzó búsongás-tói — csöndesen imádkozzunk mindenkoron kedves halottunk leikiüdvösségeért és te hall-
assad meg ezt a mi imánkat kegyelemben és rgalmas szeretetben mihozzánk — úgy legyen a te szent akaratod 1 Ámen.
Özvegy asszony imája.
(Gondban és nyomorban.)
Hozzád kiáltok az én szenvedéseimnek mélységéből; árváknak egyetlen, igaz Atyja, özvegyek vigasztalója, én kegyelmes Istenem 1 Elvetted tőlem boldogságomat, pusztává tetted az életemet, gyászszal és bánatos feketeség-gél vagyon telve az én szívem. Minden, min-den az én nagy szomorúságomra emlékeztet engem szüntelen. Otthonom rideg és elha-gyott, mióta édes élettársam szívembe vésett arezvonásait hiába keresem benne, drága gyermekeimnek areza vigasztalatlan bánatot hirdet, és nem egyszer lepem meg őket, amint szemükből az eltitkolt könny el nem főj tható n lassan alápereg, — ha templomodba járok én, hogy ott keressek enyhülést: megújul ott is az én nagy fájdalmam, magam körött látván annyi boldog asszonyt, akiknek támaszuk és bizodalmuk a gondos férj, annyi vidám gyér-meket, akikre otthon vár az apai áldás, s akiknek nem kell sirniok, ha ajkukra tolul a bizalmas, kedves, enyelgő szózat; apám
- 114 —
Nincsen aki gondoskodjék rólam, és árva családomról. Nyomorban, gondban maradtam egyedül, és rettegéssel várom a jövendő na-pok súlyát. Az én elborult éjszakámban egyet-len csillag sem ragyog biztatón felém. Nem vágyom élvezetek után, nem a gondtalan, könnyelmű életmódot siratom vissza, amikor még érettem jóságos férjem két keze fáradt lankadatlan munkásságban, — te látod, Iste-nemi hogy gyászoló szívem élettársam nélkül az élet gyönyörei, vigalmai után többé nem vágyódhatik I óh de elszorúl a keblem, ha arra gondolok, hogy idők jöhetnek, amikor házamban a kenyér fog hiányozni és gyerme-keim, az én édes gyermekeim éhezni fognak. Most is a gond és a nyomorúság vezet eléd, kegyelmes Istenem 1 A gond, amelyet rejtve rejtek családom előtt; a nyomorúság, amelyet titkolok az emberek előtt. Minden munkát, ame-lyet erőm elvisel: örömest magamra vállalok; éjfélig is szívesen dolgoznék, keveset pihen-nék, csakhogy távoltarthassam az ínséget haj-lékomtól, — de hiszen gyöngevállu asszony vagyok, akinek a térde hamar roskadoz, — mi lenne velünk, ha betegágyra dőlnék? Azu-tán a félelem is fenyeget: találok-e mindég munkát? felém fordul-e a gondtalan, mással nem törődő emberek részvéte, hogy megment-senek a siralomtól? Fogytán van máris1 a:
kenyér hajlékomban, reménytelen és ijedelmes előttem a holnap. Senki se támogat, senki sem vigasztal, olyan fagyos, olyan hideg az egész világ hozzám. Ki látja meg a szegény özvegyasszony könnyeit? sürög-forog és élve-zetek után tőr minden ember, mindenki önma-gával van elfoglalva, kitől és honnan várjak segítséget ? I Én édes Istenem I egyedül te vagy az én bizodalmám, egyedül te vagy az én menedékem 1 Gyászban és sötétben, gondban és aggodalomban nem adom föl hitemet te-benned sohasem. Segíts meg engem az én nyomorúságomban! Te, aki megvéded az árva gyermeket, és ártatlanul nem hagysz szén-vedni senkit sem, te nem tűrheted azt, hogy az én családom éhségben nyomorogjon, és hiányt lásson a legszükségesebbekben. Add meg minékünk becsületben a mi kenyerünket, megalázás nélkül a mi élelmünket. Ne kér-gessed arczomba a szégyennek égető pírját, hogy mások ajtaja előtt kolduljak irgalomért. Önts erőt a karjaimba, hogy dolgozni tudjak, és munkát találjak. Ne dideregjünk a téli fagyban, és legyen tisztességes ruházatunk mindég. Könnyű szívvel hadd viseljem el a legnagyobb fáradalmakat is, — csak az embe-rek durva irgalmára ne szoruljak sohasem. Add meg gyermekeimnek a kevéssel való megelégedés érzelmét, hogy ne fájjon nekik a
mások jóléte, éscsillapodjék bennük az epe-dés azon idő után, amikor még édes apjuk gondoskodott értük bőséggel, az enyémnél erősebb karral. Légy velünk, amint mi ben-ned hinni meg nem szűnünk sohasem — légy velünk a bajban és a gondban I légy a mi menedékünk mindenkoron I Ámen!
Apátián leány imája.
Egyetlen Istenem 1 én Őrizőm és Mene-dékem 1 légy velem életem útjain. Korán vet-ted el tőlem az én legszilárdabb támaszomat ezen a földön, ifjú életem hajnaliáején tanítót-j.ál meg engem keserűséges siralomra. Amikor mások az én koromban boldog reménynyel: nézhetnek a jövendő elé, és bizalmukat magasra emeli fel az a tudat, hogy balsors és bánat ellen megvédelmezi őket az édes atyának erős és szerető keze — addig nekem komoly a sor-som oly korán, és az én drága apámnak oltal-mazó és áldó karja dermedten nyugszik a sír ölében. Hiába hívom — nem felel nekem. Hiába panaszkodom, hogy nélküle olyan vagyok, mint az az árva repkény, amelynek oszlopát: a büszke tölgyet ledöntötte a fejszecsapás, és fiatal lombjaival nem ölelheti többé át az ár-nyékot és a védelmet nyújtó fát, hanem gyá-szólva kell a földre roskadnia, a porban hever-
— 117■
nie — hiába minden jajszavam: a te akaratod Istenem 1 megmásíthatatlan, a te döntéseddel szemben törpe az emberi szívnek nyughatafc-lansága. Ismered az ón lelkemnek mélységes bánatát Istenem ! Uram ! minek is festeném ón teelőtted gyászos feketeségben sorsomat? hiszen te voltál az, aki édes jó apámat magadhoz szó-lítottad, és te a te bölcscsógedben jobbnak tar-tottadaz ő számára az elmúlást, az örök pihe-nést, mint a földi liarczokat és sebekethozó küzdéseket. Aléltan törtem bár össze a csapás-nak súlya alatt, a könnyeim nem ogysznr ser-kednek elő most is még szemeimből, ha fölújul előttem a régi fájdalom, — ám hegedtek ma már a sebeim és megnyugodtam immár a te akaratod szentségében. Oh légy irgalommal énhozzám, mert egyedül téged nevezhetlek atyámnak, mert nincs fölöttem apai oltalom ezen a földön. A te végezésed nélkül egyetlen felleg sem gyűlhetik össze az égnek boltján‘ a te végezésed nélkül sujtoló villám nem czikkázhat a fellegek között. A te beleegyező-séd nélkül egyetlen kis virágot sem téphet ki a szélvész, — ha te nem akarod, annak a véd-télén fecskefészeknek az eresz alatt sem eshe-tik semmi bántódása, mitől is féljek én tehát, ha te énvelem vagy? Könyörgök hozzád: ne hagyj magamra engem 1 Vigasztalj meg engem az én édes hitemmel, hogy amikor elfog az
-árvaságnak érzése, ne vétkezzem a te szent neved ellen kétségbeesett gyászolással, és a bizodalmát föladó bűnös lélekkel. Védj meg engem a gyöngét az erősekkel, a gonoszokkal szemben, hogy soha ne kelljen éreznem apát-lan voltom nagy keservét. Amikor terveimben, szándékaimban nekem lesz igazam: jöjj az én segítségemre, és mutassad meg, hogy te szereted az árvát. Adj erősséget a szívembe, hogy szegény gyászoló édes anyámat a kese-rűségben vigasztalni, a bánatban csittítani, a fájdalomban enyhíteni tudjam. Tartsd meg ne-kém az ő drága életét, egészségét, és szerezz neki örömet bennem, hogy láthassa jövendő boldogságomat, hogy ne kelljen sírnia soha-sem énmiaitam. Kárpótolj bennünket eljövő örömökkel a mi mélységes szenvedéseinkért. Nem kérünk tőled Istenem 1 sem kincseket, sem nagy vagyont, sem zajos vigalmakat, sem kaezagással teli élvezéseket, — minek is az minekünk, akik örökké gyászolni fogjuk édes atyánkat, akik nélküle élni is olyan nehezen tudunk? — csak azt könyörögjük tőled, hogy óvj meg bennünket minden fájdalomtól, min-den gyásztól ezentúl! adj nekünk csöndes és nyugodalmas enyheséget, hogy uj siralom ne verje föl a házunkat. Legyen mienk a te 01-dalínad ma és mindenkoron. Ámen.
— HU —

Rnyátlan leány imája.
Láttam már jóságos Istenem I kicsiny ma-dárkát fájdalmas vergődéssel siránkozva esi-cseregni, ha anyját elvette tőle a fegyver lövése, avagy valami nálánál erősebb hatalom. Leszáll az este, sötétedik ... a kis madár hiába vár, csak nem jő haza semmi irányból a várva-várt, és üres, éjjelen át anya nélkül a fészek. Pirkad a hajnal, és nem száll ki a fészekből az anya-madár, hogy gondoskodjék kicsinyeiről. De te azért nem hagyod el kegyelmes Istenem 1 azt az árva sorsra jutott kis madarat sem, hanem, befödözöd a te irgalmadnak melengető szár-nyaival. Megtanítod korábban repülni, hogy korábban legyen önálló; bőségesen adsz élésé-get az élettársát elveszített fecskemadárnak,, hogy anyjuk helyett is táplálni tudja fészkének elárvult lakóit — terólad, a te jóságodról regél én Istenem 1 minden ezen a nagyvilágon.
Én is azt siratom, azt gyászolom örökös búsongással, a mi a gyermek előtt a legdrá-gább ezen a földön: édes anyámat. Napok jön-nek és napok múlnak, — az az árva fecske nem tudja meg, hova lett az anyja, én tudom azt, hogy hiába várom visszajövetelét, hiába epedek látására, örökre elhagyott engem. Csak csőn-des éjjelen álmodom róla mindég, és akkor újra átálmodom az én elvesztett boldogsága-
mát. Halk léptekkel ágyamhoz jő jól ismert kedves ruhájában, ölébe vonja fejemet és kér-dez tőlem ezer Szerető, ezer aggódó, ezer hű-séges kérdést. Újra gyermekének nevez és le-csókolja arczomról a bánatot. Mesél nekem, édesencsengő, lágy hangjával, és boldog mo-solyt és hangos nevetést fakaszt az ajkamon — mint egykoron ébren tette azt. De jő a reggel: s oszlik a bűvös tünemény, a párnám könnyeimtől nedves, s ón napról-napra újra megtudom, hogy nincsen édes anyám. Ne in-dúlj föl azért jóságos Istenem ! haragban elle-nem, ha az én istám szavába mindég és min-dég belevegyül a húsongás fájdalmas hangja. Te oltottad lelkembe a gyermeki szeretetnek és hűségnek szentséges érzelmeit, te alkottál engemet úgy, hogy az én élő szívem még a síron túl is bele van kapcsolva édes anyám-nak halott szívébe, erős, széjjel nem tépődő lánczczal. Nem akarok én vétkezni az én sí-ralmammal a te akaratod ellen, nem zúgoló-dóm a te végzésed ellen. Csak a szívem fáj nagyon, csak a lelkemen van egy seb, amely minden érintésre olyan nagyon fáj 1 Ha bánt valami, kinek panaszkodjam ezen a földön, hogy úgy megértsen, mint ahogyan édes anyám megértene? Ha örömem van, kihez menjek, kinek mondjam el, hogy úgy örüljön velem, mint édes anyám örülne? Ha rosszul
cselekedtem s terveim keresztülvitelére helyte-len utat választottam, ki tud engem olyan jól-esően, annyi gyöngédséggel feddeni, mint édes anyám feddene ? ha vigaszra van szükségem, ki tud úgy vigasztalni, ha biztatásra, ki tud úgy biztatni, ha ápolásra, ki tud úgy ápolni, mint édes anyám? Elfödöd-e előttem hát én Istenem I kegyelmedet, mivel siratom az én nagy veszteségemet? Oh légy te az én meny-nyei jóvoltom, hiszen nekem te vagy az egye-dűli szirtem és menekvésem 1 Tedd olyan ne-messé, olyan mélyérzésüvé a lelkemet, amilyen az édes anyámé volt, hogy némikép is be tud-jam tölteni édes apám előtt azt az űrt, ame-lyet ő hátrahagyott. Világosítsad föl az én el-!német, hogy a gyermekes könnyelműséget félretéve, komoly feladataimnak meg tudjak felelni és házunkat tőlem telhetőleg el tudjam látni. Add meg nekem azt a mélységes hitet, azt a jámbor kedélyt, azt az önfeláldozó hű-séget, amely édes anyámat annyira ékesítette, hogy az ősi vallás szent oltártüzét éleszteni tudjam hajlékunkban, és visszavarázsoljam oda az elveszített boldogságot. Vigasztald meg édes atyámat, aki annyi szeretettel gondosko-dik rólunk, — testvéreimet, e szegény anyát-lan árvákat, és engemet, aki bizalommal imád-kozom hozzád. Anyám szent emlékére kérlek jóistenem! védd meg a mi családunkat! Ámen.
Át»va leány imája.
Egyedül állok a nagy világban, nincsen •édes apám, nincsen édes anyám. Panasz tölti el sokszor a keblemet, gyakorta lepi el szeme-met a könny. Ilyenkor mindég tehozzád mene-külök jóságos Istenem! a te kegyelmed kapu-ját zörgetem meg vígaszos segítségre. Mert hideg és önző a legtöbb emberi szív, nem érti meg az árva keserveit. Mindenki a maga érdé-keit keresi, s a részvét szava ritka, és ha néha felkeres, egy perez alatt elfeled engem. Nem vagyok hálátlan én Istenem 1 azok iránt, akik hűséges szeretettel igyekeznek enyhíteni az én árva sorsomon, nincs okom elégedetlennek lenni jószívű rokonaimmal, akik apa és anya helyett támogató kézzel mellém állottak, hogy ne legyek teljesen elhagyva a földön. Te látod, hogy forró hálával vagyok eltelve irányukban, te hallod,^ hogy naponta imáimba foglalom nevüket. Ám csak egy édes apa van a világon, ám csak egyetlen édes anyát bir a gyermek; s akinek a fejéről lehullott a boldogságnak ez a két koszorúja, akinek az egéről lefutott ez a két legragyogóbb csillag — ezer virág nyílna bár körötte, szomorú marad, ezer csillag ra-gyog bár fölötte, búbánatban él. Igazi enyhül a legnagyobb fájdalom is, vannak az árvának is vidám perczei. Hiszen, ha örökké ugyanaz-
- 123 —
zal a metsző égéssel lángolna a fájdalom, mint a gyásznak legelső óráiban, ha feledő enyhü-lést. hűsítő balzsamot nem küld énéi Istenem 1' az árva kebelébe : mi lenne énvelem? milyenné sorvadnék gyorsan ? Ah, akkor odakünn abban a csöndes temetőben, annál a két sírhalomnál, amelyben édes szüleim nyugszanak, kellene összeroskadnom időnek előtte, ifjúságom haj-nalán 1 Vedd el hálaimámat Úristenem 1 hogy lassan-lassan csillapul bennem a sajgató lélek-lángolás, hogy az évek múltával csittül a kín bensőmben, hogy kötelességeimnek tudok élni, és siralmam szüntelenségével nem kell senki-nek terhére esnem. Feledni őket, feledni édes atyámat, feledni édes jó anyámat — nemi nemi Istenem! erre sohasem leszek képes és ezt nem is kívánja tőlem soha senkisem. Ha érezni fogom sebemnek sajgatását, ha csalódás-bán összetör a sors, ha elhagyottnak vélem majd magamat, ha tanácsra lészen szükségem, ha vigasztalódást keresek majd a bánat idején, ha életem fordulóra jut majd, ha gyöngédte-lenség, részvétlenség bántana meg engem, — mindenkoron sírban nyugovó jó szüleim sírhal-mait keresem föl majd, hogy elzokogjam pa-nászom ő előttük, hogy védelmet kérjek meg-dicsőült szellemüktől, hogy imádkozva sírjukon, tanácsot kérjek hallgatag ajkuktól, — mert ők halottan is vezetni tudnak engem — és
megvigasztalődva tovább tudjam küzdeni az élet harezait. És ha messzire vetne engem a sors jó szüleim sírhalmától, ha távolban kel-lene élnem nyugvó helyüktől: akkor van egy soha nem csaló fegyverem, egy mindég diadal-más pajzsom: az én imádságom ez a fegyver, az én sóhajtó imám ez a pajzs, amelyet te ad-tál nekem Istenem ereklyés ajándéknak.
Te meghallgatod az árva imáját minden-kor Istenem 1 amikor szülei szent emlékére hi-vatkozva, esdekli a te védelmedet. Azért hiszek én rendületlenül az én imám balzsamában. Hallgass meg ma is engemet, amidőn azt kő-nyörgöm tőled, hogy őrködj fölöttem s terjeszd ki reám a te oltalmadat. A lelkem egy árva leánynak lelke: az emberek minden gyöngéd-télén rész vétlensége kétszeresen fáj énnekem, — add, hogy el ne veszítsem az emberekben való bizodalmát. Apai tanács, anyai intés nem jelöli ki az ón utamat, — tapasztalatlansága-mát könnyen kizsákmányolhatja az ármány, a gonoszság, ments meg engem a rossz embe-rektől. Ments meg engem minden kisértéstől, a bűn útjára ne engedj lépnem. Add meg lé-nyemnek a szerénységet, a nyájasságot, az egyszerűséget, és első sorban az istenfélelmet és a vallásosságnak érzelmeit, hogy az embe-Jek szeressenek engem és résztvevőén vonzód-janak hozzám, hogy becsületére váljak sírba01־־
125 —
nyugvó szüleimnek és hogy beteljesüljön raj-tam a szentirás szava: ״atyam és anyám bár elhagytanak engem, te kegyelmedben fogadtál engem Istenem 1 Ámen.


Ima a temetőben.
A temetőbe való belépéskor, ha 30 wnp óta ott nem voltunk, a következő imát mond-juk : (temetés alkalmával is:)
פרוך אהה יי אלהינו מלזי העולם אשד ;צרת את כל אלו ביין מנת אותם פדין והמת אותם ברין !:.דעת מספר כלם פדין ועתיד אתה להחזירם ולהחיותם פדיז. פרוך אתה ל; מחיה המתים:
אתה גפור לעולם אדני מחיה מתים אתה 31 להושיע. מכלבד חיים כחסד מחיה מתים מרחמים רפים. סומך נופלים ורופא חולים ומתיר אסורים ומ״ףים אמונתו לישני ונפר. מי כמוך פעל 5;3ורות ומי דומה לך מלך ממית ומחיה ומממיח לשועה לנאמן אתה להחיות מתים: על כל זה אנךונו חלפים להודות לך ולנהר את שמך לגדול הגפור והנוליא אין ?V, W אלקיני בעולם קזה לאין זלחך מלכנו לחיי העולם הפא אפס פלתך נואלנו לימות המשיח ראי? דומה־לך מושיענו לתחנת המתים.
Ima a temetőben.
Fordítás.
Dicsértessél te örökkévaló, mi Istenünk a világ Ura, aki alkotott benneteket törvény szerint, és táplált és életben tartott benneteket törvény szerint, és halálba szólitott benneteket örök törvény szerint, és a ki ismeri mindany-nyiatok számát az életben, és aki uj életre éb-reszt majdan titeket a világitélet napján. Di-csértessél te Örökkévaló, aki föleleveníted a halottakat!
Te mindenható vagy mindörökre, te le-helsz életet a halottakba, te nagy vagy a se-gitségben. Te tartasz fenn minden élőt kegye־ lemben — föleleveníted a halottakat nagyságos irgalomban, támogatod az elesőket, és meggyó-gyítod a betegeket, szabaddá teszed a bilincsbe verteket, és megőrződ a te hűségedet azoknak, akik szunnyadnak a porban. Ki hasonló te-hozzád, minden hatalom Ura, és ki fogható te hozzád, óh nagy király 1 aki halált osztasz és életet adsz, és fakasztasz üdvösséget 1 Es te vagy a hűséges, aki fölébreszted a halottakat l
צדוק הדין;
Ima temetéskor hétköznapon.
הצור ותמים פעלו כי כל־דרכיו משפט.
אל אמונה (אין;נול. צדיק ו;קר הוא:
הצור תמים בכל־פויעל. מי־יאמר לוי מה
7 : * T	־
תפעל. השליט כמטה ובמעל. ממית ומחיה. מוריד שאול רעל:
הצור ותמים ככל־־מעשה. טי יאמר לוי מה-תעשה. האומר ועשה. חסד חנם לנו תעשה.
־־ :* V - T T V V v : •• T V
ובזכות הנעקד כשח. הקשיבה ועשה: צדיק ככל־דרכיו הצור תמים. ארך אפים ומלא רחמים. המל־נא ןחוס־נא על־אבוית וכנים. כי לך אדון המליחות והרהמים: צדיק אותה ן; להמית ולהחיות. אשר כ:ךך כקרון כל־רוהות. חלילה לך זכרוננו לקוחות. ןיהיו־נא עיניך ברחמים עלינו פקחות. כי לך אדון הרחמים והסליחות:
אדם אם בן־קנה וידה♦ אי* אלף שדם וחזה. מה־־ותרון לו. כלא ה;ה י%1ה. כרוך 1י!ן האמת. ממית ומהיד.:
ברוך הוא. כי אמת דינר. וישוטט היל בשנו. ומשלם לאדם חשבונו ודינר- !הבל לשמו השיה יתנו:
"ידענו יו בי צדק משפטך. ת*יךק בדברך. ותלבה בשפטך♦ ואין להךהר אחר מדת שפטך. צדיק אתה ו; השר משפטך:"
דין אמת שופט צדק ואמת. ברוך דנן *אמת. שבל־מש^טיו צדק ואמת:
נפש כל־־הי בידך. צחק מלאה ומינך ו;ךך.ךחם על־פלטת צאן;דיך. ותאמר למלאך הוף:דך♦
נחיל העצה ורב העליליה אשר-עיניך פקחות על־בל־דדבי בני אדם. למת לאיש בדרכיו ובפרי מעלליו:
להניד בי־ושר צורי ולא־עולסה בו: ;;נתן. חלקה. ;הי שם י: מברך: ־
והוא רחום וכפר עוין ולא נשהית ;הלמה להשיב אפוי ןלא;עיר בליימתו:
- 132 —
R צדוק “ין fordítása.
Istenem I Szirtem! és Menedékem I te tö-kéletes vagy minden cselekedeteidben, a te út-jaid igazságosak mind. A te szavad az úr a mélységekben, a te szavad az úr a magasság-bán. Te vagy az, aki halált küldesz, és te vagy az, aki életet adsz, te vezetsz le minket a sírba, te emeled a szellemet a magasságba.
Te vagy az, aki hibátlan vagy minden tetteidben — ki mondaná hát teneked: ״Uram 1 mit cselekedsz?“ Mind, amink van és mind, amivel bírunk, nem a mi érdemünk, hanem a te kegyelmed adta azt minekünk. A te kezed-ben minden lélek jó őrizetben van I
Nem ! te nem törlőd el a mi emlékünket, a te szemeid irgalomban vannak nyitva mifölöt-tűnk, mivel tenálad óh Isten! van a kegyelem, mivel tenálad van a bűnbocsánat.
Vájjon egy évig él-e az ember, avagy pe-dig hosszú ideig tartózkodik idelenn a földön — nem-e mindegy végre is ? 1 hiszen eltűnik, mintha sohase lett volna, — csak amit szelleme a földön alkotott, annak van maradása, csak a jó hír, amit szerzett, annak van állandósága, csak a szeretet, amelyet vetett, az múlhatatlan — di-csértessél Istenünk 1 te igazságban Ítélsz — tudjuk azt mi igazán. Azért is nem zúgolódunk a megkisértés napján, — nem perlekedünk ;
megadjuk magunkat a te akaratodnak, még ak-kor is, ha nehéz a bánat, amit reánk küldesz. A te kezedben van a mi életünk, és mindazok-nak élete, akik drágák és kedvesek előttünk ; ■óh mi Urunk I Istenünk! légy irgalommal a mi gyengeségünkkel szemben, és ne tedd túlságo-san kemény próbára az ernyedt földi halandó embert.
Fogadjad magadhoz kegyelemben és irga-lomban óh Mindenható 1
a mi pihenni tért testvérünknek (felebará-tunknak),
a mi pihenni tért nővérünknek, eme ártatlan gyermeknek lelkét, és adj neki részt a te üdvösségednek édes nyu-godalmában.
Küldd el a te vigaszodat és balzsamos enyhülésedet a gyászolóknak, akik ezt a szó-morúságos ravatalt bánatban körülállják, és mindazoknak, akik innen messzire vannak, önts szíveikbe megnyugovást és jámbor önmeg-adást, hogy a te igédben erősödve fölemelked-jenek és nyugalommal mondják: ״Az Örökké-való adta, az Örökkévaló el is vette — Istennek neve legyen dicsérve mindörökről-mindörökre 1" Ámen 1
Ima temetéskor,
péntek délután, ujhold napján, és más olyan napokon, amelyeken ״Haczur Tomim“-emn ot mondanak, valamint a gyászházb^n tartott istentisztelet végén a hét gyásznapban.
מכתם לדוד. שמרני אל כי הסיתי .בך: אמות ליהוד, אדני אתה טובתי בל־עליך: לקדושים אשר בארך המה ואדירי כל הפצי־ בם: :רבו עצבותם אחר מדוח בל אפיך נסכיהם מדם ובל אשא את שמותם על שפתי. :הוד, מנת־הלקי ,וכוסי אתה תומיך גורלי: ודבלים נפלו לי בנעימים אף נחלת שפרה תלי: אברך את יהוד, אשל :שבני אף לילות.יסרוני כליויתי. שויתי:הרה לנגדי תמיד כי מימיני בל אמוט: לכן שמח לבי ותל כבולי אף בשיי :שכן לבטח: כי לא תעוב ;פשי לשאול לא התן הסיךך לדאות שחת: תודיעני ארה ה:ים שבע שמחות את פניך נעימות בימינך נצח:
Vigasztaló zsoltátr.
1Olyan napokon, amelyeken Haczur Tomim-ot nem mon-danak, és a gyászházban a hét gyásznapon (Sivoh) az ima végén.
Költemény Dávidtól, őrizz meg engem 'Istenem, mert tehozzád menekülök én bizalom-bán. Azt mondom az Örökkévalónak: ״Istenem{ Uram vagy te énnekem, üdvöm kívüled nincsen.״ És a szenteknek, akik e földön vannak: ״ezek a dicsők, akikben minden kedvem telik.“ Sza-porodnak fájdalmaik azoknak, akik bálványt vásárolnak maguknak, vérből való őntőáldoza-taikat nem önteném, és neveiket ajakamra nem venném én. Örökkévaló, te vagy az én kijelölt osztályrészem, te az én poharam, te veted ki az ón sorsomat, Osztályaim kedvességben estek énnekem, birtokom is nagyon kedvemre van nékem. Dicsérem az Örökkévalót, aki tanácsol énnekem, éjszakákon is int az én bensőm en-gém erre. Előttem vagyon mindég az Isten, ha jobbomon van, nem ingadozom. Azért örvend-jen az én szívem, és ujjongjon az én ben sőm — testem is biztonságban fog lakni. Mert te nem adod át lelkemet a sírnak, nem engeded, hogy jámboraid romlást lássanak. Te mégis-merteted én velem az életnek útját, arczod előtt örömök telje, jobbodban üdvösség van mindörökre! Ámen.
— 136 —
Esti ima.
Alkonyi szellő jött a lakomba Esteli bánat sir a dalomba,
Nappali bűnért esteli bánat Késztet imára, látva hibámat,
Éjj van a házban — bú a szívemben —׳ óh Uram I Isten ! nincs aki védjen, Nincs aki védjen kívüled engem í
Vig alakokkal jártam a fényben,
Óh de felednek ök a sötétben,
Gőgteli álmok oszladozóban Büszke remények roskadozóban —
Úgy tudom én meg könnyel a szemben,i Nincs aki védjen kívüled engem!
Nincs aki védjen kívüled engenl
Küzdtem a létnek tengere ellen Minden erőmmel, csak Teveled nemi Nincs evezőm már, törve a csónak Vesztve reményem kétes a holnap: Búban-e, bajban tengetem éltem ?
Lesz-e ki védjen kívüled engem ? ! Kívüled engem nincs aki védjen!
Este van, érzem, csöndbe’ leszállnak, Súgva suhannak szerte az árnyak, óh Uram! Isten ! álmot a szemre! Szende reményt küldj bús kebelembe, -־ Éjjeli rémtől védd meg a lelkem!
Nincs aki védjen kívüled engem !
Nincs aki védjen kívüled engem l
Sma a íemefőben.
מנוחה נכונה תחת כ;פי המכינה כמעלת קדושים ימזהו־רים כזוהר דךקיע מאירים הזהירים. וכפרת אשמים והרחקת פשע♦ הקלבת :שע וחמלה וחנינה מלפני שק מעונה. וחלק טוב לחיי העולם הבא. שם תהא מנת כל־שוכני עפר השוכבים פה
מלך מלכי המלכים כרחמיו יחוס ויחמל עליהם נסתירם כצל כנפיו ובסתר אהלו לחזות כנועם ייז ולבקר בהיכלו♦ ולוה אליהם השלום ועל טשכבם .ימיה שלום. כאמור ז לבא שלום ינוחו על משכבוקם הולך נכוחו. אמז:
Ima a sípok előtt.
(Menü cho nechonó.)
Békés pihenő van a dicsőségnek árnyéi kában, a szentek és a tiszták között, akik mennyei derűben ragyognak odaát az örök honban, a csillagok fölött. A bűnbocsánat illa-tos Virága terem ottan a vétkesek számára,, messze van a bűn, és közel van az üdvösség ottan. Irgalom és kegyelem van az Úristennél, örök az élet nála. A mi jámbor atyáinknak éá édes anyáinknak, a hűséges férjeknek és sze-rető hitveseknek, a kedves fivéreknek és gyön-géd nővéreknek, a jóságos fiú és leánygyerme-keknek és szeretett rokonoknak, akiknek lelki üdvéért árvánhagyottak zokognak idelenn & földön: jusson boldog osztályrész a fényesség-ben, mind akik betértek apáikhoz, pihenjenek édesen. Istennek szelleme vezesse őket üdvös-Bégben I Istennek kegyelme őrködjék fölöttük, az isteni irgalom födözze őket védő szárnyai-val, hogy örömet lássanak az Úrban 1 Lengjen mennyei útjaikon béke, amint meg vagyon Írva: ״A béke jön és nyugalomban alszik fék-helyén örökre, aki egyenességben járt.“ Hadd nyugodjanak hát minden békességben a sír-bán. Ámen.
Örök életben lészen annak része, aki Is-tennek tetszőén élt a földön, és méltónak ta-láltatott Izrael nevének hordozására, mivel így vagyon megírva:	״Ha a nép igazságos és
jámbor, akkoron birtokba veszi az örökkévaló-ság országát.“ Üdv annak, aki törekszik az Isten igéjére, teremtője kedve szerint cselek-szik, nevének jó hírneve gyarapszik, és áldott emlékkel száll a sírba; re áj a illő a bölcsek szava : ״Többet ér a jó hírnév a drága és il-latos olajnál, és jobb a halálnak napja, mint a születésé.״ Tökéletességre törekedj, és tud-j ad meg, hogy az igazak jutalma nem marad <81 a túlvilágon. Ámen.
I^addisima a temetés után.
קדיש לאחר הקבורה
.ימגדל ולמ״קדש שמה רבא בעלמא זיי הוא עמיד לאמההתא ולאדדאה ממיא ולאפקא יההון לחיי עלמא ולמכנא קלמא ד־לרושלם דלשבללא היכלה פגיה. ולמעקר פלחנא נכראה מן־אךעא ולאמבא פלהנא די־שמיא לאמרה ללמליך קהשא כריך הוא במלכותה ויקרה בהללכון וכיוימיכון וכמייהכל כית לשראל כענלא וכזמן קריב. ואמרו אמן. להא שמה רבא מברך יעלם ולעלמי עלמלא♦ למברך ולשמכח ולמפאר ולמרימם ללמנשא ללמהדר ולמעלה ולמהלל שמה זיקךשא כריך הוא לעלא מן־בל־כךכתא לשירתא לזשכהתא לנחמתא הא״מיךן בעלמא♦ ואמרו אמן: להא״שלמא רבא מן־שמיא לחלים טובים עלינו ועל־כל־ושראל. לאמרו אמן:
עשה שרום כמרוימיו הוא כרחמיו יעשה
T í T v	: “ :״ V “ T
קלויים ?לינו(2ל־|ל־ישךאל ואמרו אמן:
— 14J —
Kaddisima a temetés atán.
Dicsértessék és magasztaltassék az ő nagy neve a világban, amelyet majdan megújít ő! Föleleveniti a halottakat és örök életre ébreszti őket. Újra fölépíti majd Jeruzsálemet, és tem-plomát megalapítja benne; bálványimádást meg-szüntet körünkben ő, és az igaz istentiszteletet újra helyreállítja majdan. Igenl a Szentséges — diesértessék az ő nagy neve — uralkodni fog az ő dicsőségében és az ő méltóságában, a ti éltetekben, a ti napjaitokban, és Izrael egész házának életében,, hamar és közeli időkben — mondjátok erre: Ámen!
Diesértessék az ő nagy neve mindörökről mindörökre 1
Dicsértessék és dicsőittessék, magasztal-tassék és fölemeltessék, hódolattal emlegettessék és dalba foglaltassék, áldassék és szenteltessék meg a szentségesnek neve — dicsértessék min-den áldáson és minden éneken és minden dicső-itésen és minden vigasztaláson felül, amelye-két elmondanak ezen a földön — és mondjátok erre: Ámen.
Nagy békesség és nyugodalmas élet száll-jón alá az égből ipifölénk és egész Izrael fölé. Erre mondjátok: Ámen.
Dicsértessék Istennek neve mostantól fogva mindörökre!
A ki szerzi a békét az ő magasságaiban, az szerezzen békét és nyugodalmat minekünk és egész Izraelnek — és erre mondjátok: Ámen.
Üdvöm az örökkévalótól vagyon, égnek és földnek szerzőjétől! Ámen.
Kaddis
a temetés után.
Jiszgaddal wejiszkaddas semé rabbo, beolmo di hu oszid l’iszchadoszo ul’achajoo meszajo ul’aszoko joszhaun lechajei olmo, ulmiwne karto di - jeruschaleim ulsachlolo heichlei begawa. ulmeékar polchono nuchroo min-ar’o welaászowo polchono di-semajo leaszreih, wejamlich kudscho berich hu bemalchuszeih wikoreih, bechajeichaun uw’jaumeichaun uw’chaje dichol bész jisroél, baágolo uwizman koriw; w’imru: Ámen !
Jiszborach w’jistabach w’jiszpoar w’jiszromam, w’jisznassze, w’jiszhadar wjiszále w’jiszhallol s’me d’kudso, b’rich hu. 1*e’ío (ul’e’lo) min kol birchosszo w’sirosszo tusb’chosszo w’nechomosszo, daámiron b’olmo, w’iumru: Ámen!
J’he’ s'lomo rabbo min semajo w’chajim towim olenu w’al kol iiszroél, w’imru: Ámen!
Ősze solom bimromow u’werachamow, hu jaásze solom, olenu w’al kol jiszroél, w’imru; Ámen 1
Sínkő felállításkor.
מצבה
Szeretettel, hűséggel és kegyeletes fájda-lommal állok ím sírhantod fölött drágám, min-denem aki voltál, — és újból fölpanaszlom enyhülni nem tudó könnyeimmel, hogy meny-nyíre hiányzol nekem mindenütt, hogy milyen puszta és sivár az életem nélküled. Szívemben csakis életemmel múló emléket állítottam te-néked, és ez az• emlék, a fájdalomnak lángoló betűivel megjelölve csakis akkor fog romokba dőlni, amikor majd az én szemeim fölé is rá-borúi az örök álmodás, és én is porló tetemmel idekünn fogok pihenni a temetőkertben. És ime emléket állítok drága nevednek, a szív emlékénél hidegebbet, márványt, amelyen ke-gyeletem föl van Írva bánatot jelző szavakkal, — de bár hideg a puszta kő, mégis állandóbb, mint az emberi élet, mert halálom után is hir-detni fogja a késő utódoknak szeretetemet irántad, hűségedet hozzám, nemes lelkedet, tiszta szívedet, egyenes jellemedet, lényednek felejthetetlen varázsát. Álljon hantod fölött ez emlékkő drága halottam 1 és hirdesse a jö-vendő életnek a te elmúlott életednek tiszta-ságát. Én pedig imádkozni fogok éretted éle-
• tem alkonyáig־ hogy Isten telkednek örök üd-vösséget adjoit és hogy tested békén pihenjen a sírban. Óh imádkozz megdicsőült lélek, drága halottam 1 te is énérettem, hogy Istenem védő karja soha cserbe ne hagyjon sem engem, sem családunkat. Hogy gond, fájdalom és csapások távol álljanak hajlékunktól. Hogy az Úrnak 01-tálra a lebegjen m iiö l őttünk szüntelenül, mindég.
Istenem az Égben 1 tehozzád fordulok forró imával, hogy lássad meg az én könnye-irnet, és hallgassad meg epedő fohászomat Őrizd meg az én drága halottamnak lelki nyu-godalmát a te men״yeidben, és eme sírhalom körül lebegjen örök béke, örök nyugodalom. Oltalmazd meg e sírhelyet, és add, hogy szén-dergő kedvesemnek drága emléke sokáig éljen kegyeletes emberi szívekben, és nevét minden-kor szeretettel, becsülettel emlegessék. Úgy legyen a te szén akaratod! Ámen.
- 145 —
Gyászhét.
Fohászkodás.
(6. Zsoltár).
Óh én Uram 1 haragodban meg ne fenyíts engem, és a te gerjedelmedben óh ne büntess engem.
Irgalmazz nékem Istenem! mert gyönge vagyok én — gyógyíts meg engem én Uram! mert megrendültének az én csontjaim.
És az én lelkem nagyon meg vagyon ijedve — óh te Uram 1 Isten! meddig tarthat ez ígyen ?
Térj vissza Örökkévaló 1 mentsd meg a lelkemet — segíts meg engem kegyelmed miatt 1
Mert nincsen a halálban Reád emlékezés, a sírban ki adjon‘Néked hálát ? 1
El vagyok fáradva sóhajtásomban, ágyamra siralommal borulok egész éjjelen, fekhelyem könnyemmel nedvesítem.
Elomlik bánattól a valóm, megöregszik annyi fájdalomtól!
Távozzatok tőlem gonosz kínzóim I távoz-zatok! mert meghallgatja az Örökkévaló az én sirásom hangját.
Meghallgatja az Örökkévaló az én kőnyör-gésemet; az Örökkévaló imádságomat magához fogadja.
Megszégyenülnek és megijednek nagyon mind az én ellenségeim; visszafordulnak óa megijednek hirtelen ül.....
— 146 -
Gyászszertartás! szokások.
(Általános tudnivalók.)
Sivó alatt a hét napig tartó gyászt értjük. A sívó az elhunytnak eltemetése után kezdődik. Hét napig a gyászoló házát el nem hagyja, székre, pamlagra nem ül, hanem sarútlanul a földön, vagy egy zsámolyon. A gyászt abban a szobában szokás megülni, amelyben az elhunyt lelkét kilehelte, ott keresik föl a gyászolót a vigasztalók, és reggel és este tíz felnőtt férfi jelenlété-ben ott tartanak istentiszteletet az elköltözött lelki üd-vösségeért.
A hét gyásznapban hivatásos munkánknak szü-netelni kell, üzletet zárva kell tartani. Ha azonban a gyászoló üzletében czégtárssal bir, akkor az üzlet nyitva tartható.
Magán levelek Írása meg van engedve. Asszonyok, ha cselédet a házban nem tartanak, házi teendőiket vé-gezhetik. Orvosok, — ha hivatásuk őket ebben megaka-dályozza, — föl vannak mentve a gyászszokások botár-tása alul. Tanítók három nap után taníthatnak.
Gyászt kell tartani: atyáért és anyáért, gyermek-ért, ha az 30 napnál idősebb lett, testvérért, férjért éa feleségért. 13 éven aluli fiukra és 12 éven aluli leányokra a gyász nem kötelező.
Az említett gyászolók a koporsó lezárása előtt felső ruháikat megszakgatják. Szülőkért a ruhát a baloldalon, minden más rokonért a jobb oldalon. Pészach és Szukkoth félünnepein csakis szülőkért tépik meg a ruhát. Ünnep-napon ez á szakgatási szertartás elmarad. Hasonlóképen betegeknél sem szakgatják meg a ruhákat.
A hét gyásznap letelte után a megszakgatott ruhát részben be szabad varrni, 30 nap letelte után (selosim) teljesen bevarrható. A gyászidőben eljegyzést, lakó dal-mát tartani nem szabad. Ha a gyászeset hirtelenül állott be, és a jegyespár egyik közeli rokona váratlanul halt meg, úgy hogy a lakodalomra már minden előkészület meg volt téve, akkor az esküvőt a temetés előtt meg szabad tartani, és a gyászhét csak hét nap letelte után kezdődik. Ha azonban az atyának vagy anyának halál* csak az esküvő után történt, akkor a gyász rögtön a te-metős után kezdődik.
Szombaton és ünnepnapon gyászt nem tartanak.
— 147 -
Purim két napján Sivót nem tartanak, de e két nap a gyászhétbe beszámittatik.
Ha a temetés valamely ünnep előnapján történt, úgy hogy ünnep beállta előtt még egy óráig gyászt le-hét tartani, akkor az ünnep a gyászt teljesen beszünteti. Ez az általános szabály, de erre nézve minden egyes esetben a rabbihoz külön kérdés intézendő.
Ha a gyászeset félünnep napján történt, akkor a gyásznapok csak a teljes ünnep elmúlása után kezdőd* nek meg.
Szombat este ős valamely ünnep utolsó estéjén a Sivót csak egy óráig kell tartani.
Ha valaki valamely hozzátartozójának haláláról csak 30 nappal annak halála után értesül, akkor a gyász-szertartások betartása alul föl van mentve — de egy óra hosszat Sivót kell ülnie. Szokásban van, azon a helyen, a hol az elhunyt fekütd, mécset gyújtani : elhalt test-vérért és gyermekért 7 vagy 30 napig, szülőkért egy <eljes évig.
- 148 —
Ima a gyásznapokban.
Én Uram 1 Istenem 1 Összetörve, fájdalom-tói meggyötörve imádkozom én Teelőtted. Elfá-radtam a siratásban, zaklatott bensőm úgy vágyódik enyhülés után. És sebemre gyógyu-lást, bánatomra vigaszt nem találok sehol & világon. Nemi nem tudok belenyugodni a gondolatba, hogy többé sohasem látom ked-resemet ezen a földön. Azt hiszem: rossz álomban kínlódom, s várom, várom, hogy széj-jeloszlik a gyötrő kép, s nyugalmas valóra éb-redek én. De hiába minden 1 a rideg élet szí-vembe markol újra meg újra, — és újra meg újra előtörnek szememből könnyeim. Siratom keserű fájdalommal az én elveszített üdvössé-gémét s nem tudom elképzelni, hogyan fogom elviselni az ő hiányának végtelen súlyát ? Tele van emlékével a szívem, a lelkem — és úgy érzem, hogy meghasad a szívem érette való fájdalmában. Amerre járok: őt látom mindenütt; nappal és éjszaka ő reá gondolok. Érezem raj-tam csüggni szerető tekintetét, érezni vélem hűséges, édes kezének szorítását, ajakát ajkamra forrni gondolom, — látom kedves arczvonásait, mosolygó szemeit — én Uram 1 Uram 1 Istenem 1 mit vétettem én a te gyönge szolgád, hogy eképpen sújtottál engem, hogy elvetted tőlem az én földi boldogságomat, hogy sírba fektet-ted az én drágámat, az én kedvesemet * Mi-
csoda súlyos bűnökért kell nekem mostan ilyen borzasztó lelki gyötrelemmel fizetnem — hogy megengedted azt, hogy a hideg göröngy takarja azt a drága testet, amelyet forró lehelletemmel szeretnék életre melengetni, ha úgy lehetne, amelyért váltságképen vért adtam volna vé-rémből, húst a húsomból? Oh ne szállj én-velem kemény Ítéletre irgalmas Istenem 1 hogy eképpen szállók pörbe a te végzéseddel én a gyarló porszem, ne vedd zúgolódásnak Atyám az égben! az én szám panaszos sóhajait 1 Hi-szén jól tudom és érzem azt, hogy kifürkész-hetetlen a te végzéseidnek végső oka, s hogy madárnak szárnya se rebben a végtelen világ-egyetemben, anélkül, hogy tenéked véle böl-cseséges czélod ne lenne. Te vagy az, aki örö-met osztasz és beteljesíted a mi vágyott re-ményeinket, — de te vagy az egyúttal, aki elveszed mitőlünk a mi örömünket, és sóhaj-tásra, és sírásra változtatod a mi vígságunkat. És te tudod azt, mivel tettük magunkat mél-tónak a kegyelemre — és mi okon sújtasz bennünket lángoló ostoroddal; nem lázongás-képen sírom el hát előtted Istenem I az én vég-télén panaszomat. Nem kutatni akarom a te Ítéleteidnek igazságát — óh de bocsáss meg énnekem és légy irgalmas velem mindazon-által, mivel törpe és esendő ember vagyok én, és a szívem nincsen vasból, és mint a kálit-
- 150 -
kába zárt madár vergődő szárnyaival ezerszer ׳neki megy a rácsozatnak, úgy keres a lelkem is fáj-dalmának szorító hálójából szabadulást. Vigaszta-lódásí keresek én mennyei Atyám I az én pa-naszaimmal, az én sírásommal is teelőtted, és azt hiszem, hogy mint a nemes érez a tisztító tűzben — lelkem is megtisztul a salaktól a fájdalmak izzó tüzében. Vigaszt keresnek köny-nycim, s amit az emberek nem tudnak sza-vaikkal megadni nékem, tehozzád fordulok érte én kegyelmes Istenem 1 hogy emelj föl engem a mélységből, add meg, óh add meg nekem az én árva szívemnek elvesztett nyugodalmát. Érzem azt-, hogy a te akaratod nélkül nincsen bántódása senkinek, ha te védelmezel, hajam-nak szála sem görbülhet meg. Te vagy az egyetlen! aki balzsamot nyújthatsz vérző se-bemre 1 Te vagy az, aki kivezethetsz engemet ■az én bánatomnak sötét éjjeléből I Azért ke-resvo keresem én a te hitednek mennyei mán-náját, mennyei tanítását, s szomjas lélekkel !szívom magamba tanításodnak, igéidnek vigasz-tatásait. Hiszem azt, hogy a földön túl van még viszontlátás, és hogy te nem örökre vetted el tőlem kedvesemet. Óh én Uram! Istenem! imádkozom előtted az én pihenni tért kedve-somért 1 Váltsad meg lelkét odafönn tenálad,— adj neki őrök üdvösséget. Juttassad el a te angyalaid által hozzá az én végtelen szerelmem
hírét, és azt, hogy úgy vágyom utána, siroma mindhalálig. Engem pedig és az én gyászolt családomat fogadj Istenem irgalmadba 1 Tedd elviselhetővé az én fájdalmam súlyát, és törüld le az én égető könnyeimet. Mert én halálom, napjáig magasztallak téged, — és föl nem adom a hitet és a bizodalmát soha tebenned én Is-tenem! Uram! szirtem és megváltóm — me-nedékem nékem. ÁmenI
Vigasztaló zsoltár.
(42. zsoltár.)
Mint a szarvas eped a friss forrásra, — aképpen eped a lelkem tehozzád Istenem. Szomjuhozik az én lelkem Isten után. az élő Isten után, — mikorra mehetek majd, hogy láthassam Istennek arczulatját?
A könnyem lett énnekem kenyerem nap-pal és éjjel, mivelhogy egész nap azt mondják énnekem: hol a te Istened?
Erre emlékezek — s elomlik fölöttem az én lelkem — amikor a tömegben zarándokoltam az Úr házába, ujjongásnak és hálának hang-jaival, az ünneplő sokaság között
Miért vagy szomorúén lelkem? miért vagy olyan nyugtalan bennem ? reménykedj csak ae Istenemben — még hálát adok majd néki ar-czának üdvösségéért.
Istenem! szomorkodik bennem a lelkem, ha reád gondolok itten a Jordán partjain, Her-mon hegyének kicsiny dombjain.
Örvény az örvénynek átkiált, vizomlásaid zuhognak, mind a te hullámaid és habjaid fö-lém rohantanak.
Nappal kegyelmét parancsolja fölém az Örökkévaló, és éjszaka éneke énvelem van, imádság életem Istenéhez.
Kiáltok Istenhez: Szirtem! miért feledsz el engem? miért kell ilyen búsan járnom ellen-tői megszorítva?!
Csontjaim zúzza össze, ha gúnyolnak el-leneim, — amidőn egész nap szálának hozzám: hol a te Istened?
Miért vagy szomorú én lelkem ? miért vagy olyan nyugtalan bennem ? reménykedj csak az Istenemben, — még hálát adok majd néki arezának üdvösségéért — és ő az én Istenem 1
ü ÉVFORDULÓ NAPJA.
ISTENBEN BOLDOGULT
WEINER JAKAB
hónap
f
1920, év MÁJUS
13 > . napján halt meg; a héber || időszámítás szerint 56fi6 ■-év—Í5'"1־ri
H az
hónap 19• napján.

|2S	••••••••••••••••••••••••
Neumann könyvkereskedő, Budapest. VI., Király-u. 8.
— 55 ן _
Évforduló napja
a polgári időszámítás további éveiben:
1.9.23	9.......
. 1929....................29....
.SS? 30........*..........
... ־6................1 1.93..
.־25	■'1.932..........
.13........״...........  1933.
..........1........*1.933
.22..........«...........1933..
1933..........* ........./1 .
193H*1/2.7'!/'/'0	3 O....
1933 -rr3jcífm.yS■ 20.
.Z5U.2.........,׳.........5>...
.191*0.........r..........2?.
.!91* /.......... .".. .../<S ,
.... 3>......״........2*191....
.2.1	׳׳.......1913
191*1*........r...	12.
.191* 3........*.......... 2 ..
.1916.........."..........20.
. 9..........״........1911..
154 —
Évforduló napja
*943	S . 3K&C&ZX&Ls5T	*8 .
940* 0־1/90		*a . . ־6
/OS־/	»	25*.
Z9S2	־»	Z4.
/OS3־	/׳		4■	
/OS־*/	'/	^e^e.
ZOSS	*	zz,
*OSS	-^ZjC/s	JO.
/OS ל*		20 .
zosa	'S	9	
*9 SS)	's	2*.
*9 <90	's	/ 6.
*96 *		*	S .
Z 9 6 2		23
ZO SS		*3
/O <54	'/	Z .
*9 O S	o	2/ .
Z9 66	■5׳	S> .
/& 6 /*	'/	22.
- 156 —
SÍRFELIRAT.
״Tanú a hant és a síremlék“, hogy alatta fekszik az én elte-metett boldogságom
Az elhunyt kedves neve:......................
örök nyugalomra tétetett .................... város teme-
tőjében, az 192 év......................hó napján.
A sírfelirat szövege:
SÍRFELIRAT.
Az elhunyt kedves neve:...........
örök nyugalomra tétetett	város teme-
tőjébén az 19 év........hó napján.


A
Svforduló napja,
Istenben boldogult
WEINER JAKABNE
4 Szisz* x'j$c‘jH&1z j&uvtvjt
פת־מעגד"?
—Z/—napján halt meg; a héber időszámítás szerint 5687 év t Dתר __4S______hónap síi. napján.


N'-mrann könyvkereskedő Budapest, VI,, Király-u. 8
154 —
Évforduló napja
a polgári időszámítás további éveiben:
3932.8 39vZ9 393 O	-?*2jc£/TU*S	13Ü... Z^> . Z .
	393 3		*tzxz.rru^S'	>>Z .
3932.	. O	Z5־.
.3.933		. ־3
.3939-	**2jz3/**S	x?d־ .
־39 39	^ru^7^zzj:e *	z-a.
...3.93 (3			z .
393?	***CÍ/CMS	x2Z .
	3xu--*2.3*u<5	z<? .
3939 ...3.93*0. 	3.93*3	<3 J’TU-TZ-t Z.ÍS	-e57. 	zz.	 . ־6
32>3*&	3*2-Ctft*^S	
... 39^*3	7Cl*2.Í*CS		 ״	 -**/
	393*3*	.1.. , ^	3? .
־9*393 6*393	z . 3/2.d***S	>£!/.
	~Z*U.*ZL 3*1*5	30.
393*? ...393*3 393*9	&	Z • ?*zci/x^s	JO...	 	Z«£.	 . ׳6
	3990	7£2xÍ/T*jlS			
— 155 —
Évforduló napja
a polgári időszámítás további éveiben:
.7957	?x372tct*s■ ...L. 75־.
7952..........»...............
795*3	772XZ?׳C25	25*
• 7 95■*?• 5x2727x6572 .
7955..... ...,״..........X .
7950'	^2׳éyW	27.
■ 7 953?	79.
795Q	77?cz?cx<s	30.
7959	7.Z2.72ZZX5	/j?.
7990..........t..........5.......
790 7	772cí?'c.£<S	25.
795 2	7r3.72x.tx0	79.
. 9..........״.......7903
79 G 5	TfiZay'cco	22.
7905	?tu72ztu&	77.
7999	7/2x2?<x+s	539.
79 G/*	7xx.72.tzx0	79.......
79 OS	־״.	;X.
7909	772cz?tz5	2.5.
79 ?O	?X272XXXS	75.
7957	*־.	-X• י
/ 5׳ Zx2	772x3? z.ZjS	237.
79 ?׳,? 3־CX72ZZX5	//.
— 156 —
Sírfelirat.
״Tanú a hant és a síremlék“, hogy alatta fekszik az én elte-metett boldogságom.
Az elhunyt kedves neve:.............................
örök nyugalomra tétetett...............város teme-
tőjében, az 19.....év...............hó napján.
A sírfelirat szövege:
Sírfelirat.
Az elhunyt kedves neve:.........................
örök nyugalomra tétetett	város teme-
tőjében az 19 év..................hó.....napján.
TARTALOMJEGYZÉK.
Lap
^Előszó ............................................... 5
Emlékezésnek ünnepe.
Bevezetés............................................   9
Halottak emléke....................................... 17
Ima....................■־...........-..............18 
Jizkor................................................ 21
Menucha............................................... 23
Siviszi.............................................   23
Emlékező imák újévre és engesztelő napra.
Újévkor............................................... 25
Kol Nidré...........................................   29
Engesztelő napi hazkára. Halottak emléke ....	33
Mazkir................................................ 35
Atyáért vagy anyáért, rokonokért...................... 38
Neila................................................. 41
Neila................................................. 42
Gyászelmélkedések a többi ünnepeken.
Pészach............................................... 45
A kinyilatkoztatás ünnepén............................ 60
Az őszi ünnepek zárónapján............................ 66
A Kaddis	ima....................................... 71
A Kaddis	ima	magyar	fordítása...................... 74
Kaddis................................................ 75
A Kaddis	ima	jelentőségéről	..........	76
A Kaddis	átírása................................... 78
Évforduló.
Évforduló............................................. 81
Apa halálozási napjának évfordulóján.................. 83
Anya halálozási napjának évfordulóján................. 86
Lap
Ima a temetőben .................................. 89
Ima a sírok előtt...............................   92
Apa sírján........................................ 94
Anya sírján....................................... 96
Gyermek sírján.................................... 98
Fiú vagy leány sírján............................ 100
Testvér sírján................................... 102
Férj sírján...................................... 103
Feleség sírján . . •............................. 105
Nagy atya sírján...............................   108
Nagyanya sírján.................................. 109
Özvegyasszony imája.............................. 111
Özvegyasszony imája (gondban).................... 113
Apátián leány imája.............................. 116
Anyátlan leány imája............................. 119
Árva leány imája...............................   122
Temetés.
Ima a temetőben.................................. 129
Ima a temetőben.......................• . . .	130
Ima temetéskor hétköznapon ...................... 131
a צדוק הדין fordítása............................ 133
Ima, temetéskor.................................. 135
Vigasztaló zsoltár..............................  136
Esti ima......................................... 137
Ima a temetőben.................................. 138
Ima a sírok előtt................................ 139
Kaddis ima a temetés után........................ 141
Kaddis ima a temetés után........................ 142
Kaddis a temetés után............................ 143
Sírkő felállításkor ............................  144
Gyászhét.
Fohászkodás.....................................  145
Gyászszertartási szokások.......................  146
Ima !1 gyásznapokban ..............	148
Vigasztaló zsoltár..............................  151
Évforduló napja ........... •....	153
Sírfelirat ....... . ■ . . . . . ................ 156
POKRAJiNSKAIN STUDIJSKA
i<: r-vi 11 ־ íz r-vj 1 ez m u !;; óta
ZVEZNA ULICA 10







©SsS

Veszek zsidó könyvtárakat magas áron!
Dús választékú raktár egyszerű és diszkötésű
imakönyvek.
Finom minőségű gyapjú- és selyem
Taleszok
valamint az összes szertatási cikkekből:
טליתים׳ תפילין׳ מזוזות׳ ציצית־ מחזורים פרוכת׳ כתובת׳ Arany hímzések,
ספריכש zsidó tudományos könyvek
•שופר■ אתרוגים■ לולבים ד־זדסיבם
NEUMANN BENJÁMIN
könyvkereskedő ezelőtt (Schwarcz Ignácz) Budapest, VI., Király-ucca 8. sz.

Olcsó árak. — Pontos kiszolgálás,
!s^gji^gs^ais^


;>


י

■