KALENDARI na 1924. presztopno leto. III. LETNI TEKÁJ. VÖDÁNI PO PREKMURSZKOJ EVANGYELICSANSZKOJ SINYORIJI. CSÍSZTI DOBÍCSEK SZE OBRNÉ NA CERKEVNE DOBRE CÍLE. Prekmurska Tiskarna v Murski Soboti. Dr. Luther Márton. Potrejbna znánya na 1924-to leto. To 1924. leto je présztopno leto, tou je, ka má 366 dni. I Zacsétek leta 1924 Obcsno i drzsávno leto sze zacsne l.-ga januára: cérkèvno leto pa z I. adventszkov nedelov. 2. Letni csasz. Szprotolejtje sze zacsne márca 20-toga ob 10. vöri 20. min popoldnévi. Noucs i dén szta toga csasza ednáko dúgiva. Leto sze zacsn. junija 2 1-toga ob 6. vöri popoldnévi. Prinász je toga csasza nájdugsi dén. Jeszén sze zacsne szeptembra 23-toga ob 9. vöri predpoldnévom. Nocs i dén szta zdaj; ednáko dugiva. Zíma sze zacsne decembra 22-toga ob 3. vöri 46 min. predpoldnévom. Prinász je toga csasza nájkracsisi dén. 3. Présztopni szvétki Szepluagesima 17, februára;. Vüzen 20. aprila; Riszálszka nedela jun 8. I. adventska nedela nov. 30. 4 Fasenszki tekaj. Fasenszko vrejmen sze zacsne po trej. králi na drűgi dén, tou je jan. 7-ga i trpelo bode do marc. 4 ga vszevkup 58 dni. 5 Premenyávanye mejeszeca sze znamenüje: mlád, mladanics, pun, sztarics. 6. Szunce z szvojimi planetami. Na szrejdi szvoji planet je nasé szunce. Prejdnye planete szo: Merkur; szkoron 8 milijon mil od szunca; 1 leto na nyem trpi 88 dni. Venusz: 15 milijon mil od szunca: leto na nyej trpí 225 dni. Zemla: 20 milijon mil od szunca: leto na nyej trpí 365 dní. Mars: 32 milijon mil od szunca; leto na nyem trpí 687 dní. 933 máli planet do 1922. leta ; ali zvejzd zbrodjávci ji escse vszákoleto nájdejo vecs na tisztom táli podnébov. Jupiter: 107 milijon mil od szunca: okolik szunca obhodi szvojo pout v 12 letaj ednouk, záto na nyem 12 nasi lejt trpí edno leto, Szaturnusz: 194 milijo mil od szunca; szvojo pout okouli szunca obhodi v 29 lejti i 116 dnévi, záto na nyem edno leto tak dugo trpí. Neptun: 621 milijon mil od szunca; okouli príde ednouk v 164 lejtaj i 216 dnévi ; leto na nyem záto tak dugo trpí. Planet-planete, stere ze náimre okouli véksi planet vrtíjo i z véksimi vréd pa okoli szunca, sze za meszece zovéjo. Zemla 1, Mars 2., Jupiter 9., Szaturnusz 10., Uranusz 4 i Neptun 1. 7. Národni szvétki. 24. mája: Ciril i Metod ; 28. junija : Vidov dan ; 1. dec: Ouszvetek národnoga zjedinyenya Srbov, Hrvatov i Szlovencov; 7. decembra: Rodsztni dén Nyegovoga Velicsansztva Krála Alexandra. 8. Planejt znamejnya: Szprotolejtje Kos Bík Dvojki Leto. Rak Oroszlán Devojka Jeszén. Vága Roglács Sztrejla Zíma. Bak Dézd‘zévnyek Ribe 9. Postno i stemplinszko tarifo szmo szamo za toga volo nej notridjáli, ár sze vecskrát premenyáva (podigáva). 10. Szunca i mejszeca potemnejnye v-1924-tom leti. V-etom leti 3 krát potemnej szunce i 2-krat mejszec. 1. Z-cejla potemnej mejszec februára 20-toga. Zacsétek ob 3-tjoj v. 18 min. popoldnévi, z-cejla potemnejnya zacsétek ob 4. v, 20 m. szredína ob 5 v, 0. m. konec ob 5. v. 57 m.cejlo dokoncsanye ob 6 v. 58 min. Prinász de szamo z-tála mogoucsé viditi. 2. Z-tála Szunca potemnejnye márciusa 5-ga. Zacsétek po poldn. ob 2 v. 55. m; konec ob 6 v. 83 m. Prinasz sze nebode vidilo. Tou potemnejnye sze vidlo bode v-Afrike poudnésnyem spíci (Fok föld) i na poldnésnyega petníka krajini. 3. Z-tála Szunca potemnejnye juliusa 31-toga. Prinász sze nede vidilo. Zacsétek po poldnévi ob 7-moj.v. 52 m.; konec ob 10-toj v. 4 m. 4. Z-cejla mejszec potemnej aug. 14. Prinász de vidoucsi. Zacsne sze po poldn. ob 6 v. 32 m.; zacsétek ob 6 v. 31. szredína ob 9. v. 20 m. Konec ob 10 v. 9 m. szploj sze dokoncsa ob 11-toj v. 9 m. 5. Z-tála Szunca potemnejnye aug. 30-ga. Prinász nede viditi. Za- csétek pred pold. 7 v. 50 m. konec o 9 v. 55 m. Tou de sze vidilo na polnocsnom petníki zemlé, v-poloncs zodnoj Ruszii i v-polnocsnoj Ázsii. Merkura prejk idejnye májusa 8-rnoga. Szamo de sze vöidejnye dalo viditi. Merkura notrisztoup vu szuncakrouzs prinász nede viditi. Na vösztoupa gledoucs szlejdnye znotrejsnye dotíkanye v-Budapesti 17 v. 35 m. 1l sz.; szlejdnye zvönejsnye dotíkanye 17 v. 39 m. 39 sz. II. Vládarszke hizse králevcsine SHS. Nyegovo Velicsansztvo Král Alekszander Rodjen v Cetinji dné 4. decembra 1888, Vládati je zácsao 16, auguszta 1921. Porocsen 8. jan. 1922. z-rumunszkov princeszkov, Máriov. Szesztra: Princesza Jeléna rodjena na Reki (Fiuma) 23. oktobra 1884; zdána 21. auguszta 1911, z Konstantinom Konstantinovicsom, kotrigov bivse ruszoszke caszarszke rodbine. Brat: Princ Juri, rodjen v Cetinji 27. auguszta 1887. 12. Rodovnica dinasztije Karadjordjevjcsov. Peter szpadno, vboji sz Törkami 1783—1784, njegova zsena Marica vmrla 1811. Szin : Karadjordje Juri Petrovics, rodjen leta 1752 v Visevci. Vmorjen v nocsi 12. na 13. junija 1817 v Radovanji pri Szmederevi, vrhovni szrbszki vojszkovodja od februarja 1804 do szeptembra 1813 ; — zsena Jelena csi kneza Nikole Jovanovicsa z Maszlovseva, rodjena leta 1705, vmrla 11. februarja 1842 v Belgrádi. Toga szin: Alekszander Karadjordjevics rodjen 29. szeptembra 1806 v Topoli. Nyegov prvi vucsitel je bio Dószitej Obradovics. Leta 1814 je sou z ocsom v Ausztrijo, odkéc je v jeszén tisztoga, leta odísao v Ruszijo, gde sze je vöosznouvo. Leta 1839 sze je vrno v Szrbijo, leta 1840. je pousztao kotriga beográdszke okrozsne szodnije, leta 1841 adjutant knéza Mihala, leta 1842. pa je bio izbrani za knéza Szrbije. Leta 1858. je po zaprtji Ná odne szkupscsine odsztöpo, sou je v Ausztrijo in zsivo do szmrti 22. aprila 1885 v Temesvári. Pokopan je v Bécsi. Negova zsena Perszida, csi Jevrema Nenadovicsa, Rodjena 1813. v Valjevi, vmrla je 29. márca 1873 v-Dunaju. Nyegov szin: Peter, rodjen dne 29. junija 1844 v Belgrádi, od 2. junija 1903 kraj Szrbije, od 1. decembra 1918 král Szrbov, Hrvatov i Szlovencov, vmrou je 16. auguszta 1921. Nyegova zsena Zorka, csi csrnogorszkoga knéza Nikola I., rodjena 11. decembra 1864 v-Cetinji, vmrla 4. márca 1890 rávnotam. Deca : Jelena. rojena 23. oktobra 1884 na Reki, porocsena z ruszkim velikim knézom Jovanom Konstantinovicsom Romanovim. vmorjenim leta 1918 od bolsevikov: szin Vsevolod Jovanovics, rodjen leta 1914 v Petrográdi. Gjorgje, rodjen 27. auguszta 1887 ,sze odpovedao sztolonaszlednistva 27. marca 1909, Aleksander, rodjen 4. decembra 1888 v Cetinji, predsztolonaszledník od 27. marca 1909. Regent od 11. julija 1914 i král od 16 augusta 1921. Jelena, zsena bivsega szrbszkoga poszlanika v-Dunaju Gjorgje Simicsa. Arsen, rodjen 4. aprila 1859 v Temesvári, porocsen z Auroro knezinjov Demidovov di S. Donato, razporocsena 1896, vmrla 1905. Szin, princ Pavel, rodjen 15, aprila 1893 v Petrográdi. JANUÁR má 31 dni SZECSÉN Vrejmena houd pouleg Herschela: Vu zacsétki lejpo mrzlo ; od 6—13 doszta sznegá, mocsen mraz ; lejpo vremen, na konci mejszeca vötemo. Dén je dúgi prvoga 8 v, 27 m; do konca mejszeca 58 m. zraszté, REGULE VREJMENA: Csi sze na tríkrálovo z-sztrejhe sznejg topí, ali v-kolotecsnici sznegá voda tecsé rodno leto bode. Csi je szunce na dén Vince Csi pa veterno i zvirno, Pune bodo peovnice. Prineszti zná pomor, bojno. Z-sziljem pun skegyen i párma Csi bou megla, de nezdravo, K-Mihaly’vomi dobra brátva. Csloveki, sztvári skodlívo. Na Pavlovo vrejmen csíszto, Csi de pa sznejzsen i moker Nam kázse obilno leto, Bode krűh vzséli i dober. Január Mejszeca premenyávanye: 6-ga 13-ga 1 vöra 48 m. popold. 11 vöra 44 m. popold. 22-ga 29-ga 1 vöra 57 m. predp. 6 vöra 53 m. predp. FEBRUÁR má 29 dni SZÜSEC Vrejmena houd pouleg Herschlija: Zaprva velko vetrovje. 5—1,-zápisje, vetrovje 12—20-ig premenyávno ; do dokonca lejpo prijétno vrejmen. Prvoga je dén 9 v. 28 m. dugi; dokonca mejszeca naraszté 1 v. 28, REGULE VREJMENA: Csi na szvecsníco (2-ga) szunce szíja i lejpi topel dén je, teda za nyim mrzli dnévi pridejo. Kejm toplejsi je szűhsec, tém mrzlejsi de málitráven i vüzem. Na szvecsnico medved vöpride z-szvoje lűknye (brloge) i okouli poglédne, csi je lejpo vrejmen, nazáj sze povrné szpát, csi je pa mrzlo vrejmen, vönej, osztáne. Csi je na Majkesovo mrzlo, (24) te de escse 40 dní mrzlo. Záto: Csi nájde léd, szpotere ga, Csi nenájde, rédo de ga. Februar Mejszeca premenyávanye: 5-oga 12-oga 2 v. 38 m. predp. 9 v. 9 m. popold. 20-oga 27-oga 5 v. 7. m. popold. 2 v. 15 m. popold. MÁRC má 31 dni MALI TRÁVEN Vrejmena houd poleg Hercshlia : V-prvoj polojni lejpo, prijétno ; po 21-tom mokro vetrovno vrejmen ; po 27-tom premenyávno. Szprotoletje sze zacsne: 20., 10·20 v. p. 1-ga je dén 10·59 v. dok. mejsz. priraszté 1·41 v. REGULE VREJMENA: Máloga trávna sznejg je skodlívi szejanyi. Escse i te skoudi, csi ga szamo v-zsákli neszéjo prejk po nyívaj. Csí je mali tráven szűhi, vélki pa moker i riszálscsek hladen: obilna zsétva i brátva bode. Kelko meglé bode v-etom mejszeci, telko plohé príde v-leti; kelko roszé pred vüzmom, telko szláne po vüzmi. Csí je Gergor csiszti vedrni, Sandor, József pa Benedek, Mraz, vöter, sznejg de gedrni. Na klin vejszita köpenyek. Márc Mejszeca premenyávanye: 5-ga 13-ga 4 v. 58 m. popold. 5 v. 50 m. popold. 20-ga 27-ga 5 v. 30 m. predp. 9 v. 24 m. popold. ÁPRIL má 30 dni VELKI TRÁVEN Vrejmena houd pouleg Herschlija: 1—12 premenyávno ; 12—19 de’zdz’èvno; 19—26 premenyávno ; na konci doszta de’zd’za. Prvoga je dén dugi 12 v. 47 in., dokonca mejszeca priraszté 1 v. 36. m. REGULA VREJMENA: Csi na vüzemsko nedelo dézsdzsi, do riszál de vszáko nedelo dezsdzs i vrejmen de premenyávno. — Csi na Tiborca dén (14) sze trávnici nezeleníjo — nemremo rodnoga leta csakati. Csi je té mejszec vlazsen — obilno leto de. Csi breza obzelení, nej sze trbej bojati od mraza. Csi sze pa Margejtica pokázse; Csi csresnye cvetéjo — cvelo bode i trszje. Po Györgyavom telkokrát bode szlána, kelkokrát je pred preminoucsem Mihalyovom bila. Csi v-etom mejszeci grmi — rodno leto vcsiní. Kelko dni pred Markavom (25) zsabe brekajo, telko dní do ponyem múcsale. Csi na Markovo szlavícsek mucsí — premenyávno vrejmen znamenűje: csi pa fűcska, vugodno szprotolejtje glászi. Csi Gyürgyavo cvejtje v-obilnoszti jeszte — de obilno leto, csi ga je pa malo — szükesíno i drágocso nam znamenűje. Ápril Mejszeca premenyáványá : 3-ga 11-ga 8 v. 17 m. popold. 12 v. 12 m. popold. 18-ga 26-ga 3 v. 11 m. predp. 5 v. 28 m. predp. MÁJ má 31 dni RISZÁSCSEK Vrejmena houd poleg Herschlia : 1—3 dezsdzsevno ; 3—12 prijétno, lejpo ; 12—18 hladno, doszta dé’zd’za ; 18 - 25 lejpo; nakonci premenyávno. Prvoga je dén dugi 14 v. 25 m., dokonca mejszeca priraszté 1 v. 14 m. REGULE VREJMENA: Csi je na Filipovo hladno i vlazsno: szrejdnyi pouv csákajmo ; csi je toplo i csiszto, teda obilnejsega. Csi je na Krízsavo csiszto vrejmen, je na haszek, csi pa dezsdzsevno, je na kvár. Riszálszke nedele dezsdzs je nehasznoviti. Na Vrbanovo (25) csi je csíszto vrejmen — bode Szlatko víno, csi je pa dezsdzsevno — de kiszilo. Pongrácov dezsdzs je nyívam dober, ali goricam skodlívi. Csi je Riszálscsek premeker, Ivánscsek de szűhi. Máj Mejszeca premenyávanye: 3-ga 12-ga ponoucsi 3 v. 14 m. predp. 18-ga 26-ga 10 v. 52 m. popold. 3 v. 16 m. popold. JUNI má 30 dni lVANSCSEK Vrejmena houd pouleg Herschlia: Vu zacsétki premenyávno ; 17—74. doszta dezsdzsa ; po 24 tom hladno z-dezsdzsevno. Prvoga je dén dúgi 15 v. 40 m. do 20-ga priraszté 17 m. potom 4 m. poménsa. REGULA VREJMENA: Csi je na Medárovo csiszto, prijétno vrejmen — dobro leto de; csi pa na té dén dezsdzsí — 40 dní de dezsdzsevno. Csi kukujca pred Ivanovim kukúcse, de fal szilje, — ali csi po Ivanovom zácsa kukúkati - de drágocsa. Csi pred Ivanovim dnévom dezsdzsí, te de 4 dní dezsdzsílo. Juni Mejszeca premenyávanye: 2-ga 10-ga 3 v. 34 m. popold. 2 v. 37 m. popold. 17-ga 24-ga 5 v. 41 m. predp. 3 v. 16 m. predp. JULI má 31 dni JAKOBESCSEK Vrejmena houd pouleg Herschela: Vu zacétki do 9-toga vetrovje; i dé’zd’z: 9 —16 lejpo ; 16—23 dé’zd'z na ko’nci lejpo vroucse vrejmen. Prvoga je dén 15 v. 13 m. dúgi, do konca mejszéca 55 m. kracsisi. REGULE VREJMENA: Csi na Szrpno Marjo dezsdzsí, de dugo, 40 dní dezsdzsílo (tou sze jev-1752-gom leti uprav tak szpunilo) csi je Margyedén vedrni— dobro, Margya sze oblákov bojí, Grmlanca, dézsdzs sze ji mrzí. csi je dezsdzseven: skodlívo znamenűje. Csi je Jakoba noucs (25) vedrna : obilnoszt de v-ogradcsekaj, csi je pa dezsdzsevna: na kvár de orejhom i lesnyekom. — Csi mravlé velke mravlinyeke nanoszijo : trdo zímo csákajmo. — Jakobescseka 20-toga je Eliás, od steroga pripovejdka právi, ka sze je na zserjávi koulaj pelao v-nébo. On rejtko gda zná za szvoj dén i csi zvej za nyega, ka gda szpádne, veliko grumlanco, bliszkanye, szlápov vdérjanye, tocsou naredi vu szrditoszti. Szrecsa ka malogda zvej za nyega. Tou právi od nyega pripovejdka. Juli Mejszeca premenyávanye : 2-ga 9-ga 6 v. 35 m. predp. 10 v. 46 m. popold. 16-ga 23-ga 12 v. 49 m. popold. 5 v. 36 m. popold. 31-ga 8 v. 42 m. popoldne AUGUSZTUS má 31 dni MÉSNYEK Vrejmena houd pouleg Herschlija : Vu začétki premenyávno ; 8—14 doszta de’zd’za’ 14 — 22 premenyávno; nakonci mejszeca doszta plohé. Prvoga je dén 14 v. 56 m. nakonci z 1 v. 32 m. kracsisi. REGULE VREJMENA: Csi je na Lovrencovo (10) lejpo vrejmen — dobro víno i lejpa jeszén bode. Kakse vrejmen je na Brtalanovo (24), takse de cejlo jeszén. Ivan (János) krsztitela odglávlenja dén (20) csi je trnok dezsdzsevni, je na skodo ogradcsekom. Augusztus Mejszeca premenyávanye: 8-ga 14-ga 4 vöra 41 m. predp. 9 vöra 19 m. popold. 22-ga 30-ga 10 vöra 10 m. popold, 9 vöra 37 m. predp. SZEPTEMB. má 30dni MIHÁLCSEK Vrejmena houd pouleg Herschlija : Zaprva premenyávno ; 21—28 de’zdz’evno ; na konci premenyávajoucse. Prvoga je dén dúgi 13 v. 21 m., nakonci z 1 v. 38. m, kracsisi. REGULE VREJMENA: Csi je nyega prvi dén „Egyed“ lejpo vrejmen, za nyim de 4 dní lejpo i csi té dén grmí — prlsesztno leto sze troustajmo obilnoszti. Na szv. Mátaja evangelista (21) csi je lejpo vrejmen i potrpécse — teda na prlsesztno leto doszta szadű bode. Na Mihaljov dén csi grmí (29) — dobro jeszén i trdo zímo znamenűje. Csi te zse doszta zsalodi jeszte — doszta sznegá bode pred koledi. Csi sze po Mihaljovom v-skűvkaj zsűzsevke nájdejo: obilnoszt; csi pa mühé: bojno; csi pávuci: kügo znamenűjejo. Csi szo té skűvke escse zeléne: obilno leto; csi szo vlazsne : mokro ; csi szo szühe : szüho leto znamenűjejo. Csi strki, lasztvice, divje goszí, zserjávje nahitroma odídejo: ránoga mraza sze lehko troustamo. Szeptember Mejszeca premenyávanye: 6-ga 13-ga 9 v. 45 m. predp. 8 v. predp. 21-ga 2-8ga 4 v. 35 m. predp. 9 v. 16 m. popold. OKTÓB, 31 dni SZVESZTVINSCSEK Vrejmena houd poleg Herschlia: Zaprva premenyávno ; 20—28. lejpi, mrzli dnévi ; na konci mocsno vetrovje. Prvoga je dén 11 v. 39 m. dúgi, na konci z 1 v. 41 m. kracsisi. REGULE VREJMENA: Csi drevja lisztje dugo káple doli: velko zímo; csi hitro: ráni mraz i na prisesztno leto obilnoszt znamenűje. Csi doszta lísztja osztáne na drevji: doszta gouszenic bode v-leti. Gda príde, zse Simon Judás, V-plateni lacsaj mrzlo más. Október Mejszeca premenyávanye: 5-oga 12-oga 3 v. 30 m. popold. 9 v. 21 m. popold. 20-oga 28-oga 11 v. . 54m. popold 7 v. 57 m. predp. NOVEMB. má 30 dni ANDREJS. Vrejmena houd poleg Hercshlia : Do 11-toga vedrno, lejpo mrzlo ; 1—19 dezsd- zsevno; potom premenyávno. Prvoga je dén 9 v. 56 m. dúgi, na konci z 1 v. 14 m, kracsisi. REGULE VREJMENA: Na vszej szvétcov dén vszejcsi doj z-cera (drovnics rászt) edno vejko, csi je od znoutra szűha: de trda; csi je vlazsna: de mokra zíma. Csi je té dén moker: zima bode mlácsna; csi je pa vedrni; mocsno, sznejzsno zímo znamenűje. Csi je Mártona (12)gouszi prszcsonta erdécsa; velki mraz; csi je bejla: doszta sznegá; csi je csarna: dezsdzsevna jeszén i zburkana zíma bode. Kakse vrejmen je na Ozsébetovo i Katalejnovo: tákse bode cejli december. November Mejszeca premenyávanye: 3-ga 11-ga 11 v. 18 m. popold. 1 v. 31 m. popold. 19-ga 26-ga 6 v. 38 m. popold. 6 v. 15 m. popold. DECEMB. má 31 dni PROSINEC Vrejmena houd pouleg Herschlia: Vu zacsétki mraz, mocsno vetrovje; 11—19. dezsdzs, ali sznejg; 19—26 trdi mraz ; na konci sznejg i vetrovje. Prvoga je dén 8. v. 41 m. dúgi; do 20-ga z 19 m. krátsisi, do konca 5 m. zraszté. REGULE VREJMENA: Csi je proszínec zeléni, Csi Prvoga szunce szíja, Vüzen bode sznezséni; V-leti de velka vrocsína; Csi na szvéto noucs sznejg ide, Te drűgi pa csi de szveklí, Teda dobro leto príde Drágocsa od toga viszí. Csi na szvéto noucs zdouc (odzhoda veter) píse: kügo; csi vedrnyek : (od záhoda) pomor; csi jüg: beteg; csi szever: dobro leto znamenite. — Csi na sztáro leto noucs dézsdzs ide, na gojdno pa szunce szíja: sze netroustajmo dobroga pouva. Ali csi je noucs i dén glihno vrejmen, teda lehko govorímo : Sylveszter je dobro szpuno, Leto bode dobra puno! December Mejszeca premenyávanye: 3-ga 11-ga 10 v. 10 m. predp. 8 v. 3 m. predp. 19-ga 26-ga 11 v. 11 m. predp. 4 v. 46 m. predp. Sztou lejt sztar vrejmena prorok. Pá je prislo nouvo leto, Z-veszéljom je pozdrávlamo: Doszta dobra zdaj csákamo, Za sztáro vecs nemáramo. Vnouge mantre vnouge brige, Szo nasz vu nyem tá mantrale. Vsze tou radi pozábimo, Zdaj, da sze bougse troustamo Hodi brodec, sztári otec Vrejmenov tekàja znánec, Kí szi zse vecs sztotin sztári, V-glávi más vsze, — nej v-omári. Prísesztnoszt nam prav oznani Naj nász troust nas vecs nevkani: Kakse bode leto eto Jezer’devétsztoustir’dvajszto ? Tü szem,tü zse,— dober moj szin, Vrli národ, právi szlovin. Vszigdár veszelí mené tou, Gda prídem k-vam eszi domou. Povém vam, ka bode za vász Kak bode v-tom leti privász! Kak sze morete znásati, Kak sze drzsati csiniti ? Sztári, mládi, zsenszke, mozski, Vsze dekline i junáki, Z-vüpanyem sze sze pridrűzste, Ka bom pravo prav szlihsajte: Prvo je Bogá lübézen, Vsze dati je li on zmozsen, Z-düsom z-tejlom sze ga drzste, Nyega nigdár nezavrzste. Ki od nyega vkraj odsztoupi On szam szebé v-mantro vtopí, On szam szebi jamo kopa, Szrecso, blájzsensztvo zakopa. Jákoszt, delo i pokornoszt, Dá vszákomi zadovolnoszt. Drzste sze tak toga verno, Vsze dúzsnoszti szpunte merno. Vsze tou vam mir düsevni dá Blájzseni je kí nyega má, Szrecsen bode on zse eti, Blájzseni na ovom szvejti! Zvön Bouga lűbte blizsnyega Brez prebéranya vszáksega. Naszledűjte v-tom Jezusa, Nasega odküpitela. 27 Kí je za nász moko trpo, I vsze od grejhov odkűpo: Necsin e i ví rázlocska, Vsze postűjte brez rázlocska. Vecs za dűso, kak za tejlo; Boj vasa szkrb vszigdár vrejlo; Tak de eto nouvo leto, Szrecsno teklo cejlo leto. Zato : Vcsinte, mejte vsze vu rédi, Z-delom vszigdár bojdte vrédi. Vína, krűha de povouli, Nobod’te pri práznom sztouli. Leto de veszélo, rodno, Csi neo mokro, te de szűho. Od tocsé, od kvára zráka, Nász naj varje Bozsa rouka. Krave do vsze fejszt dojíle, Naimre csi do dobro jele, Télec prászec de zadoszta, V-leváj, v-stalaj nede meszta. Kokousi do rade neszle, Lejpe píscsance völegle, Recek, gouszek povouli ’Zrabolílelo po dvouri. Eszi i tá príde küga, I dobroga Boug kastiga; Ali záto vsze dobro bou, Od nigda mao je tak bilou tou ! Tak je escse nigdár nej b’lou, Ka bi nikak nebi bilou! Vrejmen ; Zíma, csi je pretrda bár, je na kvár nejbila nigdár, Ár kejm trdsa szi je zíma, Tém jakse raszté travína. Má i ona doszt’ veszeljá, Stero je pri hizsaj domá. Pojbje, dekle do veszéli Ár szo tü fasenszki dnévi. Eti dnévi do zvönrédni, Nedo nikomi k-cseméri; Vszáki decsko sze ozseni (?) Vszáka dekla bi sla k-mouzsi(?!) Csi dön’k nistera osztáne, Ka tou dene? — csáka duzse! Bode kleti znouva fasenk, Nezaosztáne ta nyé senk, Náimre gde je puna mosnya, Tam de za dekline vlejka. Hja! tou zse vszi dobro znájo, Maszna koula ráj tecséjo. Dúga zíma vsze zaprápi, Ka szkrbno leto priprávi Zsívte záto vszi z-rédoma, Da nedte med zménkanya. Sto v-zími rad tá zaprávla, V-szprotolejti, v-leti sztráda. Sparaj, deiaj v-zími verno, En’ za drűgim lepou rédno. Szprotolejtje: Prav na pamet nevzememo, Ka de pá tü Majkesovo, Csi nájde léd, szpotere ga, Csi nenáide rédo de ga. Topel jüg sze k-nam pritira, Zíma sze v-plamine sztira. Toplo bode Jozsefovo Teklo de zse te fejszt delo. Hítte z-szprotolejsnyim delom, jecsména ovsza szejanyem; Drevje, trávnike szcsisztite, Gorice pri cájti szkopajte. Máli tráven, vélki tráven, V-vrejmeni bou premenyáven, Mraz, veter, bode v-nyem ládao, Gyüri záto bou vlát kázao. 28 Riszálscsek bode pacs lejpi, Zburkanye de gdate v-zráki, Dezsdzsovje bou v-ivánscseki Zsmetno de szenou szpravlati Leto: Rano sztani, keszno lezsi, Peter Pavel je zse blűzi: Zsétva de ti na sinyeki Szilje more v-kopé pridti. Ár de Jak’bescsek dezsdzsévni Oblácsni i nej vedrni Néba de sztrahsno grmejla, Od nyé sze zemla trouszila. Eliás de fejszt norüvao, Grúm blíszkanye vöszka’züvao ; Rejtkogda zvej on za dén szvoj, Dela te, kak besznoucse voj. Eti í tam tocsa vdári, Zaprávi, ka bou v-határi. Boug nebeszke tí nász vari, Od vsze neszrecse obari. Haj’dna sze naj rano szeja, Készno szlána, mraz pocera, Med mesami hica velka, Bode, zsgála kánikula. Jeszén: Jeszén bode blagoszlovna, V-szádi, v-víni prav obilna, Tak da trsza zsupa szladka, Bode vnouge szpét metala. Za szejádev sze popascsì, Ár sze Ferenc zaoblacsi, K-Poltovmi zná sznejg dűnoti, Pri pécsi bos mogao szúzsiti. Tak szmo pomali pá v-zími, K-konci leta, nej v-szredíni. Kak to sztáro tá odíde Nouvo vcsaszi pá k-nám príde. Nejga vecs, ka bi vam pravo, Prisesztnoszt szem vam naznano, I zdaj od vász dale idem, Z edno leto nazáj prídem. Vsze szem lepou v-versus pou- [brao, Ocsiveszno vöpovedao, nika mi tak nezamerte. Ka szem prao szálno verte. (?!) OD REGULOV VREJMENA: Regule telko valájo, Kelko bloudni na nyé dájo, Csi nede tak, te de ovak, Csi de ovak, te neo etak. Boug te gléda doli z-nébe, Ka on scsé, dene pred tébe; Ravnanye on vu rouki má, Ka szmo vrejdni. tiszto nam dá. Cslovek nemre prebroditi, Cíle nyegve vözbroditi . . . Neprevidjene szo potí, Po steri on vodi lüdí. Delo, szkrbnoszt, previdejnye, Ino csedno prerazmejnye: Naj bou nase nakanejnye, Nej pa pred nyega idejnye. Na brezpametno csinejnye, Sto zná na kakse znamejnye ? Na bloudnikov satrüvanye I norcsekov modrüványe: Nika vecs nej trbej dati, Témbole esedno delati; Vu Bougi sze prav vűpati Z-sorsom vrejlo bojüvati. Nigdár nej vnejmar vcagati, Nego vszigdár krepko sztáti: Tak vsze mámo obládati I szébe gor’ obrzsati. F. Predgovor. Gda nas jedíni evangelicsanszki kaledari trétje leto vödámo, predvszem naso radoszt vöpovemo nad tém, ka szo ga vu preminocsetn leti nase evangelicsanszke familije nateliko toplo goripríjale, (naimre gde szo na tou pozváni szpunvávali szvojo dúzsnoszt, tam je szeposzédik na odprejte dveri najsao) i escse nasi amerikanszki vrli bratovje i szesztre z-preplacsilom podpérali, da szmo vu vezdásnyem drágom cajti nej goriplácsali na nyega, nego szmo edno 500 exemplárov za senk tádáli, pár jezero dinárov pa na stampno fundácijo lejko obrnoli. Bogi bojdi hvála záto, ka je szvoj blagoszlov k-nasim trűdom darüvao! Hvála pa tüdi vszem onim, ki szo nam kalendari réditi, ali siriti pomáugali! Gda znovics trüplemo pri vász, dráge nase evangelicsanszke familije, proszimo vasz z-ednim, bojdite verne k-nasemi kalendariji, szpravte szi ga, sírite ga vrejlo, naj nefali on ni z-edne evangelicsanszke hizse! Vu letosnyem nasem kalendariji szmo vecs prvejsega zmenkanya dopunili, cejloga dobro povéksali. Bár nasz je tak papér, kak stamp doszta vecs kostao, kak preminocse leto, dönok nas kalendari letosz tüdi po lajnszkoj ceni dámo, po faláti za 10 dinárov; csi pa sto od 10 falátov vecs odá, tisztomi escse 10 procentov dopüsztka ide. Nase zselenye je, da bi ete kalendari vu vnouge hizse i familije radoszt prineszao i z-szvoje sztráni na tisztoga kázao, na koga escse vu nasem nemirovnom cajti valá ete govor : On je nas mér. Pucinci, M. Sobota, 1923. augusztus meszeca. Flíszár János, Luthar Ádám Kováts Stevan pok. vucsitel, pom. red. evg. dühovnik, glávni red. evg. sinyor, pomozsni red. 30 NA NOUVO LETO Dáj nam oh Boug dobro leto, Vu vszem táli blagoszlovno: Krűha, vína, vsze zavolé, Zdrávje, blájzsensztvo, vszefelé. Da nemamo szükesíne, Nevoul, túge, oblacsíne. Ka szi z-trüdom priprávimo, Daj da szpametno nücamo. Sziromáke darűjemo, V bougim napomoucs jesztemo, Vsze z-szrdcá radi lűbimo I nyim, kak bratom szlűzsimo. Nedaj velke potreboucse, i neznosene drágocse, Nej vdovínsztva, szirotinsztva. Neraztrgaj verna hístva. Vsze pomágaj, blagoszlávlaj, V dűsni, telovni dobroutáj, Vszi, kí sze tebé bojíjo, Pri tebi radoszt dobíjo. Vandrari tí daj obrambo, Poutniki moucs ino hrambo, Mir vu szrdci zburkanomi, Milosztso zablodjenomi. Mej szkrb na vsze szirotice I osztávlene vdovice, Da te naj, kak nébe ftice, Zvisávajo vsze -dűsice. Vari nasz od vszega kvára, Ognya, vodé ino zráka, Odvrni vkraj pomor, kűgo, Vszáko pripetjé nevarno. Práva jákoszt naj prebíva, Vszáka hízsa jo naj vzsíva, Grehsnici sze povrnéjo Od greha szloboud vzemejo. Oh dáj nam vu veri krepkoszt, I vu ti nebeszki vrejloszt, Da nej zemelszka iscsemo, Za nebeszka sze pascsimo. Tak bode i eto leto, Dobro ino Szrecsno teklo, Tak bodemo vu nyem szrecsni, I ednouk v-nébi blázseni. Ki pa znász vö premínéjo, Zemelszki bezsáj szkoncsajo, — Vzemi je v-tvoje králevsztvo, Vu vekivecsno blájzsensztvo. F. I. 31 „Vűpajte sze; jasz szem, nebojte sze“. Máté XIV. 27. Kristus na morji. Po mourji hodécsemi Jezusi Peter ercsé: „Goszpodne, csi szi ti, zapovej, naj jasz k- doucsi k-Jezusi. Vidoucsi pa veter mocsni, zbojao sze je i zacsno sze je pográzsdzsati. Kricsao je záto govorécsi: „Goszpedne, zdrzsi me!“ Jezus pa vövtégnovsi rokou szvojo, príjao ga je govorécsi. »Maloverec, tebi idem po vodáj“. On nyemi je pa erkao : Poj! I vöidoucsi Peter z-ládje, hodo je po vodáj i zakaj szi dvojio“ ? I gda bi vu ládjo sztoupila, vtihsao je veter. Ti vu ládji bodoucsi pa pridou- 32 zsi szo ga molili govorécsi: „Zaisztino Bozsi Szin szi.“ Ni edna biblinszka prígoda neposztávi pred nász nateliko nas zemelszki sors, kak tá, stera od Jezusove i Petrove po mourji hodbe gucsi. Po zsitka vdérjajoucsem mourji, med zburkanyem valovja potűjemo i mí: na szébe zaniháni, szamo vu szvojoj moucsi vüpavsi, sze zagvüsno pogrozímo, ali csi Jezusa zovémo napomoucs, csi nyegov dűh vu szvoje szrdcé vzememo, csi szi nyegov návuk zvolímo za voditela, teda te Odküpitel szam vövtégne prouti nam dejszno szvojo i oszlobodi nász od toga, ka bi zsítka vdérjajoucse vá- lovje ober gláve nase vküp vdarílo i nász vtonilo. Cejli nas sors, nas zsítek od toga viszi, v-kom polozsimo mí nase vűvanye, komi sze dámo prejk. Szvejt, lüdjé i dosztakrát szami szebé vkanimo, ali to je escse nigdár nej kebzüvao i mogao praviti niscse, ka bi ga Jezusov evangeliom na krívo pout pripelao, ali bi ga zvodo. Táksega nega, ár nemre bidti, ka bi sto pozsalüvao, Zakaj je zvao na pomocs Jezusa. On náj bode vszigdár vűpanye nase i krepka obramba nasa. Náimre vu vezdásnyi .teski hípaj naj szlíhsajo vűha nasa: „Vűpajte sze; jasz szem, nebojte sze“ ! F. J. KAK TRBEJ OČÍ VRÁČITI ? Eden 1’zakovec, koga je okou bolelo k-doktori pride i proszi ga, naj nyemi okou zvrácsi. Doktor ga zvizitejriva i szpíse vrásztvo i povej nyemi, ka dobi práh, steroga vszaki dén tríkrát more notri vzéti v-ednoj kávinszkoj zslici med vodouv. — Z-receptom ide v-apotéko i dá napraviti vrásztvo. Apotekár gori szpíse: na dén trikrát. Dokecs je domou prísao, je pozábo, ka nyemi je doktor pravo. — Doj szi lézse znák na posztelo i v-ednoj zslíci notri szíple práh v-bolécse okou. Práh ga grzé tak, ka je malo nej oszlepno. Na drűgi dén nazáj ide k-doktori i naprej ga jemlé, kakse vrásztvo je nyemi dao, ka nyemi malo oká vönezgrízé? Da je doktori povedao, kak je delao, té sze je zaszmejao i znouva raztolmacso, ka vu vodej more doj pozsrejti, nej vu okou szípávatí! Malo szi miszli i právi: „Goszpon doktor, lehko szo sze zmejsali, kak bi tou mogoucse bilou, ka bi prejk po zsaloudci sze okou vrácsilo, vej ka cslovek v-zsaloudec pozsré, tiszto odzajaj v-bláti vöodíde, v-okou idti nemre. Doktor vidi ka z-norcom má delo, sze pa zaszmejé i právi: Csi pa ti bole znás, kak jasz, devaj szi je na cselo, csi oszlepnoti scsés!“ Domou idoucsi, szí je dugo míszi déndenésnyi szi premisláva, ka je tou dönok csűdna mestríja, ka ocsí szkouz zsaloudca vrácsijo. Ali da je okou zacejlílo, je dönok vörvao. 33 Klárikine knige. — Píszala vdovica Moravcsik Gyulova, poszlovencso Polgár Sándor vucsitel. — I. Szoboszlay Jenő, imeniti vrács, je premislávajoucs sztao pred szvojov knizsárnícov ino je zbrodjávao, kama dene tou veliko kísto kníg, stere szo po nyegovoga ocsé szmrti osztale na nyega.— Preglejűje te knige, pa je ji szamo nistemi pár najso táksi, stere szo po nyegovom racsúni vrejdne bilé meszto dobiti vu nyegovom lejpom knízsnom omári. Szame sztáre knige szo bilé té, z-véksega sztrána biblie pa drűge verszke knige, ár je nyegov ocsa farar bio. Kak je té knige preglejüvao, sze nyemi je tak vidlo, da bi pred nyim sztao te sztári farof, v sterom je on gorirászao, tak da bi vido szvojega pokójnoga ocso, gda po nedelaj na zvonouv glász, z-velikov bibliov vu rokaj, prejk ide po ogradcseki prouti cérkvi; i da nyemi dísíjo one rouzsice, stere szo cvele pred sztárim farofom v ogradcseki. Ali minoulo je. Dobro, da je minoulo. Csi bi na one detecse míszli poszlűhsao, bi zdaj on nasztano farar, na szvojega ocsé meszti. On bi obracsao tou veliko sztáro biblio Zsítek bi nyemi mirovno, brezi znamejnya pretekao doli; rávno, kak nyegovomi ocsi, vu toj máloj vészici. Knige je, kak právim, z véksega sztrána za brez-vrejdnoszti bodoucse szpoznao ; pár natúroznanszki kníg je djao med szvoje, naj z-tém szpuni dúznoszt prouti pokojnomi ocsi tüdi. Ove je pa nazáj zlűcsao v kísto. Ali da szo nej bilé rédno tá szklajene, niti je nej mogao podvejz dolizaprejti. Nájbole je zadejvala ta velika sztára biblia, stera je rávno nájodzgoraj prisla. Notri zazové szvojo hízsno deklo, pa nyej právi: »Té knige odneszi gori na hizso, naj eti nezadej- vajo!« »Proszim goszpod doktor — právi ta dekla — dnesz gojdno je tü hodo eden zsidov, pa je pravo, ka sztáre knige küpűje; nebi ji dobro bilou odati?« „Nyáj Lina, té knige szo z-csiszta brezi vrejdnoszti, szkoro szame biblie, stere szo za nouva tüdi fal, za sztáre pa niscse niti filléra nedá. Kak právim, szamo je odneszi gori, naj ji eti ne vídim.“ Tou erkoucs, szi je oblejkao zgornyi kapút, ino je sou notri v váras, gde je rávno od szvojega nájnovejsega gorinájdenya meo naprejdávanye. II. Szoboszlay Jenő je v krátki pár lejti szvetlo sztezo prebejzsao, tákso, kakso malo lűdi prehodi Díka, i szrecsa szta ga szprevájala povszéd vu nyegovom zsítki. Nyegova doktorszka znanoszt ga je med te nájrejtsise imenite doktore zdignola. Ali kak nyegova imenítoszt, tak je rászla nyegova zemelszka, telovna vrejdnoszt tüdi. Za krátek csasz je prémocsen grátao ; obogato sze je. Nájvékse imé szo nyemi szpravile edne nyegove knige, v steri je od toga píszao, kak na veliki kvár je deteti pri düsevnom naprejidejnyi, csi nyé vu vadlüványszkom mislejnyi gorihránimo, ár vadlüványszko vcsenyé cejli detecsi zsítek i cejlo nyegovo premislávanye vu robsztvo szprávi. Tecsasz, dokécs dejte gori nezraszté, je nej szlobodno niksega vadlüványa na 34 nyé prisziliti. Najsli szo sze isztina nikáki, nájmre med teológusi, ki szo namejnili tou nyegovo vcsenyé dolipovedati, ali to je nyemi nej skoudilo, témvecs je v viszikoszt podigávalo imé nyegovo. Vu nyegovom drzsinszkom zsítki ga je tüdi szrecsa szprevájala. Bogáto, z viszikoga sztáliscsa bodoucso zseno je doubo, stera je száma tüdi csüdüvala toga moudroga, toga velikoga vrácsa. Meo je tri sziní i dvej cséri. Szinouvje szo zdravi, pametni bilí, ino szo sztarisje veliko vűpanye polozsili vu nyé. Ta sztarejsa csí Ilonka, je tüdi lejpoga zrásza, i prelejpoga obráza deklina bila; ali to nájszlejdnye dejte, tá mlájsa csí Klárika, je tak vu zrászi, kak vu lepoti prevecs zaosztála od szvoje szesztré. Szamo rávno tou edno dejte je zroküvalo materi i vrácsi doszta szkrbi, i doszta zsaloszti tüdi. Vu düsevnom táli je nej bíla Klárika nikaj za ovimi, szkoro lehko právimo, da je med vszejmi nájrazumejsa, nájcsednejsa bíla. Ali vu hrbti je falincsna bíla; pa je zobsztanszka bíla cejla moudroszt toga imenitoga vracsitela. Dén za dnévom sze je bole kázalo, da vu cejlom zsivlejnyi nezdrava, i falincsna osztáne. Te mouder doktor je dosztakrát cejle nocsí med szkrbnosztjov, med premislávanyem tá troso, kak bi mogao pomágati tomi neszrecsnomi deteti. Zse je szam szebi nej vervao, ino je drűgim, tüdi imenitim doktorom kázao szvoje dejte; ali oni szo tüdi szamo plécsa zdignovsi erkli: „Ali goszpoud kolléga, zakaj vozite eszi to dejte, vej ví, kak imeniten vracsitel, nájbole znáte, da tü pomoucsi nega. Szirouta deklícska na veke v plécsaj kríva, püklava osztáne. Ví szamo morete na tom bidti, da deteti dobro volo, veszeljé szprávlate, naj tá míszel dalecs osztáne od nyega, ka je ono nezdravo, falincsno. „Na veke falincsno“ — vöpovedati je lehko; ali tou prenosziti, jaj! da je tesko. Tou je bilou Szoboszlayjovo prvo, zsalosztno vardejvanye. Te od szrecse zvíseni cslovek, szi je nej mogou nikak vu tom pocsinka nájdti. Tak sze nyemi je vidlo, da tou neszrecsno dejte nájráj má i da ove decé naprejidejnye nikak nemre szpokoriti nyega za Klárikino neszrecso. Deca szo nyemi zse vszi gorizraszli, i vszi szo tak vu vcsenyej, kak potom vu szvojem pozványi héresni hüdjé pousztali. ísztina, da nyim je tou lehko bilou, nikaj nyim je nej falílo; szrecsa, dobrouta je je szprevájala poszvéd; nej sze nyim je trbelo z zsítkom bojüvati, vszigdár szo po sürki, po gladki potáj hodili, gde szo nej najsli nikse zádeve. Klárika, tá nájménsa je zse tüdi v 16-tom leti bíla. Na nyénom csednom, pred vrejmenom obsztaranom obrázi sze je vszigdár niksa neszkoncsana zsaloszt kázala. Plécsa szo sze nyej zcsiszta gorpotégnole, tak, da je szkoro níkaj sinyeka nej mejla. Nyéno málo posztávo nyej je na hrbti grda pükla kvaríla. Rejtek dén, ka bi vu tejli tiidi nej bolecsíne trpejla, ka pa escse to vnougo düsevno trplejnye. Csedna deklicska je bíla Klárika, domá sze je vcsíla, pa je vsze tak náglo gorjemála, da szo sze csüdüvali nad nyouv. Vu sesztnájszet lejt sztaroszti je zse eden dúgi-dúgi zsítek prezsivejla. Ali prevecs za neblájzseno sze je csűtila. Nyéni bratje szo jo nej z bratinszkov lübéznosztjov vzéli okouli. Vszaksi je li szvoje veszeljé, szvojó dobrouto iszkao, za nyou je niti eden nej jáko 35 márao. Veeskrát nyej je éscse eden ali drűgi kákse spotlíve recsi povedao. Etak je z csaszoma száma na szébe osztála, pa je li v knigaj iszkala veszeljé. Vecskrát je dála csűtiti szvojim bratom, da je ona vu dűsevnoj znanoszti ober nyíh, dosztakrát je je csemeríla i tüdi szvádila. Z szvojov osztrov pámetjov je je stela raniti. Sztarisje szo z velikov cártov steli nadomesztiti nyéno trplejnye; vsze szo nyej szpravili, ka je zselejla, vsze szo nyej dopűsztili, ka je stela. Za toga volo je cártaszta grátala i vszákomi je stela zapovedávati. Drzsina sze je je ogíbala, ár szi je zsnyouv tüdi nej znála lepoudjászti. Ta sztarejsa, Ilonka, szesztra nyéna, je doszta hodila po veszéli drűzsbaj, po bálaj, od sterec je pa Klárika vö bila zaprejta, ár szo jo nej steli dati oszmejávati, ospotávati. Ocsa je nájbole príjaznivi bio k nyej, ali nyemi je záto tüdi vecskrát tá vszejkla: »Csi szi taksi imeniten doktor, zakaj me ne zvrácsis, doli vzemi tou nesznájgo zmojega tejla, te mo vervala vu tvojoj znanoszti!« Mati jo je ednouk pítala, ka , nyej naj kűpi na rodsztva dén, pa nyej je spotlívo právila: »Kűpte mi zdrávje, vej vszáksi pravi, da szte prevecs bogati!« Od vnougoga vcsenyá, cstenyá szo sze nyej ocsi zvúzsgale, i ledevjé szo jo obolele, záto je vsze tá zlűcsala, ino je szamo, kak edna zakunyena kralica v szvojem grádi, szedejla vu szvojoj hizsi. Dosztakrát szi je míszlila, zakaj je ona na etom szvejti, jeli má nyéni zsítek káksi cil, kakso vrejdnoszt? Ednouk je vönej bíla vu ogradcseki pod ednov zsalosztnov - vrbov. Gda je ocsa rávno na tou tá prisao, nyemi je právila: »Ocsa! meni sze je zdaj tak vidlo, da bi gori odletejla, pa szem blüzi pri nebészaj bila«. — »Nega nebész, dejte moje, to je szamo zrák« — právi ocsa. „Oh vej jasz znam, — je erkla malo vu szramoti — ali tak bi dobro bilou vervati, ka jesztejo nebésza“. Gda je doktor napamet vzéo, ka tá betezsna deklícska zsalosztna gratűje, nyej je erkao: »Mogoucse, da jesztejo, inda szo tou vervali, pa escse dnesz vnougi verjejo«. »Ah vej jasz znam, da nega, cstejla szem vu tvoji knigaj, ka nebész, pa Bogá nega, od toga szamo deci májo segou pripovedávati; tisztim, steri verjejo«. V- leti szo sze Szoboszlayjovi vu ednoj z-vűna várasa sztojécsoj „villi“ drzsali. Tam sze je Kláriki nájbole vidlo, ár je navékse vszigdár száma bíla, pa je vzsívala fticsje popejvanye, cvejtja dis, ino szi je lehko premislávala od vszega, ka nyej je dobro szpadnolo. Na jészen, gda je zse blűzi slo vrejmen, ka do sze Szoboszlayjovi nazáj v váras szedli, ~ ka je pa Kláriki nej slo v vüha — je eden dén száma osztála domá z ednov szvojov szlüzsbenicov. Zacsne szi pá premislávati, Zakaj je ona eti, zakaj nejde inam, tá, gde szo ti neszrecsni tüdi blájzseni, gde sze vszeféle betezsník zagvüsno zvrácsi, Vej bi sze nyej szamo na hizsi v okni mocsno vö trbelo nagnoti, pa bi vsze nyéne nevoule naveke minoule. Gori szkocsi, pa zcinka szlüzsbenici: „Lina, právi — odpri meni dveri na padlási, ár szi od tisztec scsém knige doli prineszti, ka mo je cstejla“. „Vej jasz knige prineszém, kakse zselejo, ár nej je valón nyim, goszpodicsina, na hizsi hoditi.“ »Jasz zapovedávam, ali ti ?“ je právla z csemérov. »Goszpoud doktor do sze pá krejgali,“ — sze od 36 povedáva szlüzsbenica »Idi, kelkokrát szem pa zse jasz száma tam gori hodila. Pa nej szo ti mama vecskrát pravili, da mojo zapoved tak mores bougati, kak nyihovo ?» Bougala je; odpré dveri, pa szta za pár minut obej gor na hizsi bilé. „Tí idi doli, pa kaj delaj tecsász, ka szi jasz knige preberém.“ — „Nej, jasz pocsákam, ka mo knige doli neszla“. »Csi ti právim, doli bos sla, vej te jasz te gor zazovém«. Szlüzsbenica je bougala i doli je odísla. Ona pa száma osztánovsi je zdráven prouti okni sla, da je gori odpré i tam szvoje namenyávanye doprineszé. Ali, gda je okno odprejti stela, je szpoznala, da z szvojim nedorasztsenim tejlom ne szégne do verigácsa, z sterim je okno zaprejto bilou. Vtegűje sze, zoupszton. Malo-malo bi mogla véksa bidti i valálo bi. Okouli sze zaglédne, gde bi kaj najsla, na koj gori sztoupivsi, bi lehko szvoj cíl doprineszla. Vídi tam edno lado, stere podvez je na polojno odprejti bio i knige vö zsnyé kukúcsejo. „Ahá — szi miszli — to de rávno prav, té kuszte, sztáre knige do rávno zadoszta, z tej szégnem, da lehko okno odprém«. Vzeme knige ino je neszé proti okni. Ali, te zsmetne knige szo nyej z rouk vujsle, ino doszta niksi papéroj sze je vö zsnyíh szipalo. Gori zdignovsi kníge, je edno píszmo vídla pod nyími, stero je tüdi z knig vöszpadnolo. Átreszje ete bio: Mojemi szinouvi. Klárika gléda píszmo. Nej je bilou zaprejto. Nikse nepoznano csütejnye jo je nagíbalo, da je vö vzéla píszmo z koperte, pa zacsne csteti: »Lübléni moj Szin! Gda eto piszmo tebi vu rouke príde, jasz zse nemo med zsívoucsimi. Pri Bougi mo, vu kom szem vörvao i vu kom verjem. Tí szi odsztoupo od nyega, ali znam, da nazáj k-nyemi prídes. Rávno záto eto píszmo vu Biblio denem, ár mocsno verjem, da ti tam nyé nájdes. Vej píszmo právi : »Iscsite i nájdete, trűplite i odpré sze vam!“ Tou je moj szloboud od tébe, drági szin, i odgovor na tvoje imenitne knige, vu steri zatajís Bogá i stere szo tebi dönok tak veliko díke prineszle. Tí szi zdaj blájzseni i gizdávi, ár sze ti vsza dela i namenyávanya szpunijo; ali prídejo vardevanya vöre, gda bos sze pá za sziromáka, za szlaboga csűto. Iszkao bos onoga, kí bi ti naj moucs dao k odnásanyi vardejvanya ino bi ti mír delio vu trplejnyaj. Ár je zsítek vszefélekép mogoucsi, vu sziromastvi, vu betégi, vu nevouli, ali brezi Bogá nej. Prvo, ali szledi, sze tí tüdi povrnés k Bougi. kí je tebé nigdár nej osztavo. Ali na tou te proszim, od szvoje decé ne vzemi vkraj vere, ár mogoucse, da de eden ali drűgi do krátkoga vrejmena blájzseni tüdi, ali trpécsega blájzsensztva zvön Bouga nega. Tüdi mogoucse, da de steri med tvojov decouv trno neszvecsen, trno neblájzseni, ne vtrgni vkraj od nyega toga jedinoga trousta vere, stera moucs dá vu trplejnyaj, i mirovnoszt pri teskoga krízsa nosnyi. Sto sze vu zsítka nevoláj k Bougi obrné, Boug nyemi ete recsí právi: „Hodte k meni vszi, kí szte obtrűdjeni...“ Dale je nej mogla csteti nevolna Klárika, k szvojemi betezsnomi szrdci je sztísznola piszmo i jocs jo je obládao. „Boug moj, Boug moj — právi — ka szem tou stela vcsiniti“? Vkraj je stela lücsiti zsítek od szébe, ali edna dávno szphrnyéna rouka sze je gori zdignola kre nyé, edna nejma rejcs sze je oglàszila: Tiszta rouka jo je 37 zdaj prijéla i nazáj k Bougi pela. Szoboszlay je nájprvi bio, ki je domou prisao. Ide v Klárikino hizso, ali prázno jo je najso. Piszmo, stero je Klárika náglo píszala, i v-sterom szloboud jemlé od szvejta, je tam na sztouli najsao. Szpitáva hízsesno szlüzsbenico i ona nyemi je vsze povejdala, ka je znála. Tej pár minut, vu steri je na hizso pribejzsao, je bilou Szloboszlayjovo nájvékse trplejnye, stero je vu szvojem cejlom zsítki csűto. Zdaj je szpoznao, kak trno lubi on szvoje , neszrecsno dejte. Na hizsi zdráven prouti okni bezsí, gde szi je neszrecsi zgoditi miszlo. I ovo, blűzi pri okni tam vídi Kláriko z velkov bibliov vu rokaj, stero je zselno cstejla. Na ocsin prihod sze je presztráhsila. „Ocsa! Ocsa! kricsí — najsla szem mír, najsla szem blájzsensztvo, najsla szem vsze, te veliki kincs. Zakaj szi tajio, Zakaj szi ga szkrívao pred menov“. Szloboszlay csüdüvajoucs gléda na velike knige; i szpoznavsi ocsino biblio, je vcsaszi vsze zarazmo. Szrdcé sze nyemi je obmécsilo. Tak sze nyemi je vidlo, da ouzdalecs zvonouv glász csűje ino orgol brnejnye ino szvéti pejszem popejvanye. Doli sze nagnovsi, je z ednov rokouv Kláriko obíno, z drűgov je pa biblio sztiszno na prszi i tak je neszao obouje doli z velikim veszeljom. III. Klárikino dűsevno ozdravlenyé je hitro slo naprej, ár je biblia grátala nyéni mester, nyéni poutikazács. To csedno, to csűdno dejte te tou hitro prerazmilo. Tákse je bilou zdaj, kak on, kí dugo — dugo bloudi, ali naszlejdnye li nájde to isztinszko pout. To netrplívo dejte je od dnéva do dnéva mirovnejse i potrplivejse gratsüvalo. — „Apa, — právi ednouk — kak dugo szam míszlila, da szam jasz nájbole neszrecsna na szvejti; ali zdaj vídim, z kelkim neszrecsnejsi jesztejo escse od méne. Té nevolen szlejpi kodis tam na ceszti, nema nikoga, nikoga na szvejti, kak veliki sziromák more on bidti“. Znála je zdaj zse, z kém szi vrejmen tá trositi. Bilí szo szo szirmácke, na stere je vszigdár szkrb mejla ino je je vu vszem táli zmágala. Csi je vcsászi — vcsászi dvojnoszt prisla na nyou, je naprej vzéla biblio i dűsa sze je nyej pokrepíla. Nyéna hizsa je vecs nej zakunyeni grád i ona je nej vecs vekivecsen rob. Bratovje i szesztre szo jo z radosztjovi gori poiszkali, tak i ocsa tüdi. Ár koga je szvejta neszrecsa tezsíla i kí je z kuznatnimi ocsmí sou k Kláriki, sztálno je z veszélim obrázom prisao vö od nyé. Tak je zsivejla potom dugo Klárika z betezsnim tejlom, ali z-ozdrávlenov dűsov. Nyéna mála koulica, z sterimi sze je okouli po várasi vozila, szo blagoszlávlajoucs szpominali vszi nevolni sziromácke. Gde je ona bíla, tam je bíla dobrouta i lübézen. Szvojo mater, stera je ednouk teski betezsník bíla, je vu nyénom betégi tak znála troustati, da gda je ozdrávila, je právila: »Csi bi Klárike nej bilou primeni, bi nej mogoucsa bíla prenosziti trplejnya. Ona je lehkoutila moj beteg“. „Nej jasz mama, — právi Klárika — ali dober Boug“. „Dober Boug — právi tüdi Szoboszlay ino szi zacsne globoko premislávati. Gda je Klárikino obtrűdjeno tejlo na vekivecsen pocsinek, nyéna goroszlobodjena dűsa pa nazáj k Bougi odísla, je prázna osztala Szoboszlay hizsa. Toga lüblénoga mrtveca je pa globoka zsaloszt, lübézen i blagoszlov szprevájao na tou szlejdnyo pout. „Blájzsena szem, — je právla na szlejdnye Klárika — i blájzseno vmerjém, ár verjem. — Toj sztároj biblii je Szoboszlay po Klárikinoj szmrti, v szvojem omári to nájprednyejse meszto dao. Tá kniga je obarvala potomtoga tüdi Klárikin szpoumenek vu etoj hizsi. Doszta szo jo obracsali po etom toga i ona je nigdár nej hejnyala troust, moucs i pocsinek podeliti, onomi, kí sze je k nyej obrno. Vej Szv. píszmo právi: „Iscsite i nájdete!“ Nas máli zvon. — Piszao Bakó Károly, poszlovencso Fliszár János vp. vucsitel — Zvoná glász, oh Bozsi glász ! V dűsi, v-szrdci obhodis nász. Sto v-szrdci zacsűti nyega, Szprevája ga cseresz zsítka. Gda szem escse pojbárec bio I kak szem nyega glász zacsüo, Povrgao szem zmejno, delo, Na vísnyega szem szi miszlo. Pítao szem lübléno mamo, Ka sze glászi tou tak lepou? Ka dűso, szrdce prehodi? Nagne nasz doj pokleknoti ? „Szinek moj, tou je Bozsi glász, Boug nas, kí je ocsa vszej nász Nász nagíble na pobozsnoszt, Nyemi vu vszem na pokornoszt“. Z-pojbára szem junák grátao, Vecskrát v-szküsávanye prisao, Kak szem nyega glász zacsüto, Szem sze na dobro opouto. Velki vihér je vövdaro, Zemlou i országe trouszo; Klaszíla je szmrtna kosza, Krv je, kak povouden tekla. I tam vu krvávom boji, Med kruglami i granátmi, Gda szem vu velkoj dvojnoszti Zs Bouga zácsao tajiti. Zacsüjem v-peklénszkoj lármi, Zvoná nasega glász krotki, Z-troustom mi napuno dűso V-kotrigaj nouvo moucs zbűdo. Ednouk da sze je tak vidlo, Vszi mo totá! vszi preidemo ! Tak, da bi v-pékli gorelo, Sztoujezér vragouv troubilo : Zacsűjemo poznani glász Pobüdjávajoucsega nász — Ali nej kak prvle krotko, — Nego düdnya, trejszka, grozno: „Moji szinouv nepopüsztim, Jaj nyemit kí je prouti nyim“! . . . Preci szem szpoznao nyega [glász, Veszéli mi grátao obráz, Törma meszto je tá nihao I za nami v-bojno prisao. Zgrábleni szem, zarobleni, V-tühinszki ország neseni, Ospotani, oszmejáni, Od vszej drági osztávleni, Vu vekivecsno sznezsíno Zakopani, djáni — zsívo. Gde szem dúga lejta teske Csakao na oszlobodjejnye, Csakao, — csakao, — Zaman [csakao, Blájzseni híp je nej prisao. Sztrahsno divje protivinsztvo, Csehov i kozákov gnűsztvo, Escse vise je szégnolo Od tej, hűdo kommunistvo Bogá tajécsa odürnoszt Temnica i dela szilnoszt, Glád, palica, kancsuka, Pomor, tifusz i kolera, je redí nase rejtsila Szebi na porob vnásala. I kak zse na szmrt vküp [sztrti, Vu temnice gnűsznom szmétji, Je nej zse vecs vöpresztáti, Bougse nam bode szpomrejti; Pá csűjem e’n poznani glász Zvoná nasega mili glász Prineszé nam prejk pou szvejta: Tü je hip oszIobodjejnya! Vídim znouva douma határ Nyega lüdí, vészi kotár. Znanci, bratje, ocsa, mati Szo sze z-méne nej szpozábli. Nemam sze jasz pogübiti, Mam za ké’ morem zsiveti! ... 1 na glász zvoná máloga Sze zbüdíla moucs velika Z-vűpanyem szem duzse noszo Tesko kalvário szvojo. Zvon cinkati necsűjete ?! Csüde velke . . . nevídite?! Szpuni sze nase zselejnye, Prislo je oszlobodjejnye, Odpréjo sze nam temnice, Fajtne, kmicsne peovnice, Pá mo vidli szveklo szunce, Rejsimo sze gouszte kmice. Zvoná nesega míli glász Veszélo vö zové zsnyé nász! Máli nas zvon bezsim letécs, Tí ki szi me troustao dotéc, Daj mi naduzse tvojo moucs Szprevájaj me domou idoucs, Gde szem te csüo za detinsztva, Ino za mojga mladinsztva. Gde szo me mati zíbali Na tvoj glász moliti vcsíli Gde nenáidemo szrditoszt Nego csíszti dűs lübéznoszt. Pá szem domá — ka obcsűtim? Neprerazmite, tak míszlim ! Nepremerjeno blájzsensztvo Mi prehodi tejlo dűso. Li edno me bolí v-szrdci, Stero mi dűso okmícsi: Prázen je törem ednáki, Prázno gléda prouti zráki ! Nas priátel, nas máli zvon Gde hodi, gde jeszte zdaj on? Zakaj sze ne pascsi domou Zselni szmo vszi viditi tou. Máli nas zvon, kincs nas drági Podá nasoj prosnyi, molbi, Vidoucsi národa vrejloszt Domou príde vszém na radoszt. Prisao je pá, tü je znouva, Lescsí sze nyega ouprava. Na pávidejnya veszeljé, Sze vsze na szvétek obrné. Drági bratje, verte ví tou, Nej je nouvi, sztári je tou! Prvejsi je, te lübléni, Vu szrdcá nasa vcepleni. Bojüvao sze vragometno Tak krepsi, véksi nasztano, Pekla lármo je obládao Ino záto véksi grátao. Boug te je prineszao nazáj Blájzsene szi vcsíno nász zdaj: Vzemi szrdc nasi zahválnoszt, Do vekoma naso sztálnoszt. Vu dobrom i hűdom sorsi, Bomo tvoj glász radi csüli 40 Vu radoszti i neszrecsi, Sztálni bomo tvojoj rejcsi. Potrdjávaj nász vu veri Vu zsivlejnya vszákoj meri, Mánya — zemelszka zselejnya Nam neo moutila csinejnya. Vcsi nász ta Bozsa, iszkati Za nebeszka sze brigati Príde ednouk, ár pridti má, Ka nam dűsi mirovnoszt dá. Bűdi nász vsze na lübéznoszt, Na ocsákov nasi vrejloszt, Kí szo vero tak lűbili, Za nyou radi aldüvali. I gda ednouk príde vöra, Doj nam sztecsé zsítka mera, Szprevodi nam tejlo k-grobi, Dűso pa gor v-nébo k-Bougi. Pozdigni sze znouva gori, Odkud szo te vzéli doli; Zoszeli sze nazaj v-törem Daj csüti tvoj glász indasen Z-glászom tvojim szpejvajmo mí: ..Trdi grád je nas Boug zmozsni“ ! Pripovejszt. Od Deák Ferenca známo, kasze je nej ozseno, do szmrti je ledicsen osztao. Nyegovi dobri priátelje szo ga ednouk szpitávali, zakaj szi je nej szpravo zseno k hizsi ? Deák nyim je ete odgovor dao: Pítate me, zakaj szem sze nej ozseno? Odprvim záto nej, ár bi te zdaj sztáro zseno meo. Obdrűgim, zseniti sze, tou je tesko delo. Csi bi szi sziromasko deklino vzéo, bi jo jesz mogao hrániti. Csi bi szi pa bogato vzéo, po meni bi sze dála vö obszlüzsávati. Csi bi szi lejpo deklino vzéo za zseno, za nyou bi sze mi bojati trbelo. Csi bi szi pa grdo vzéo, tiszto bi tüdi mogao rad meti. Toga Deák Ferenca eden blizsányi rod je vecs cséri meo. Ednouk té sztári goszpoud opomína tej cséri mater, da bi zdaj zse potrejbno bilou té dekline szvejti notri pokázati, v bál, vu veszelice pelati. Mama, stera je ednáka akorátna vesznicska zsenszka bíla, nakrátci szamo telko odgovori: — Escse cajt májo — Hja vidis neveszta - té dekline bi zse rade k-mouzsi sle. Mama sze je nej dála nagnoti i nazáj vuzsgé: Dobromi víni nej trbej cajgara! — Pravico más, dűsa moja, — právi pomali te sztári goszpoud: — ali da dobro vino tüdi májo segou kostávati. 41 Pozsonszki ev. materszki hram za diakonisze. Pozsonszki ev. materszki hram za diakonisze. Vu nasem kalendariji preminoucsega leta pri szpomínanyi z-pok. Kühár Ferenca szmo sze zse zezávali na nasivi prvivi Prejkmőrszkivi diakoniszi, na Fenyves llono z Hodosa i Krancsics Anno z-Püconec. Prílike mámo eti notripokázati nasim lüblénim cstitelom obrázko tiszte prelejpe, impozantne Pozsonszke ev. diakoniszke materszke hizse i nyé poszebne nisterne tále, vu steroj szta sze osznávlale tevi nasivi dia- koniszi. Vise kak pred 30 lejti, 1891. aug. 2. je grünt polozseni toj lejpoj krsztsanszkoj násztavi v Pozsoni i dneszdén zse vu nyéni krouzs blűzi 70 diakonisz szlisi. Med nyimi imenüvanivi nasivi diakoniszi szta szve- dosztvo, ka Bozsi Dűh i med nami dela i ka Krisztusa drági evangeliom med nami tüdi nájde dűse, stere szpodobne vcsiní na szlűzsbo liibéznoszti. Notripokázani nouvi hram je Pozsonszka evang. gmajna Pozsonszke ev. diakoniszke hizse dvoriscse. z-nepárnov gotovnosztjov áldovmi (z- 750,000 kor sztroskmi) pred 10 lejti zdignola i 1914. máj. 3. dála prejk nyénomi zrendelüvanyi. Jeszte vu tom hrami szirotinszka hizsa za 25 decskov i 25 deklic. Deklice edna diakonisza, decske eden diakonus gáji. Jeszte vu nyem spitao za 44betezsníke priprávleni, na cseli nyega z-dvöma vrácsa. Jeszte vu tom hrami tüdi molitvárnica v-steroj vszako ütro i vecsér sztancsarje toga hrama szo „gucsécsi med szebom z-Zsoltármi i z-hválmi i z-dühovnim p e s z m a m i szpejvavsí i hválodávajoucsi vszigdár za vsza vu iméni Goszpodna nasega Jezusa Krisztusa, Bougi i Ocsi“. (Ef. 5, 19, 20) Diakonisze szo do tega mao premalo bilé szpoznane med nami. Vnougi nasi verniki szo niti nej znali, ka mí tüdi mámo kaj taksega. Vu preminoucsem cajti szmo szamo v Murszkoj Szoboti vidili vcsászi edno-edno diakoniszo, stero szi je Berketova família szproszila doj z-Pozsona k-betezsnoj materi té familie. No pa vu szvetovnoj bojni je tüdi nej eden trpécsi nas brat doubo otávlanye na szvoje rane od ednoga milosztivnoga samaritánusa z-bejlim pokrivalom na glávi, od diakonisze. Ah pa je tá násztava nej nouva vu nasoj cérkvi. Zse za cajta apostolov szo Pozsonszki ev. spitao. bilí nej szamo diakonusje (med sterimi je Stevan prvi krsztsanszki mantrnìk), nego szo bilé tüdi diakonisze, stere szo szlűzsile verníkov szprávile. Szledkar prejk po vecs sztotinaj je pomenkanye bilou vu toj szlűzsbi. Li szamo pred 100 lejti vu Nemskom országi, po neobtrűdnom deli Fliedner Tivadara i Löhe Vilmosa je ozsivejla i sze pokrepíla diakonisz násztava. Dneszdén zse cirka 90 materszki ramov jeszte blűzi z- 25,000 diakoniszami. Ka je bívatek, náloga diakonisz szlűzsbe? Cérkvi znamenita duzsnoszt je na pogübel idoucse kotrige nvéne goripoiszkati; one, steri szo sze po betégi, nevola, grehi od evangeliuma i cérkvi odtühili, k- zvelicsitelnoj veri nazáj pripelati, kak Jezus veli: „Hodte kmeni vszi, kí sze trüdíte ino szte oklajeni i jasz vám pocsínek dám“. (Mt. 1l, 28.) Za té sze májo szkrbeti nej z-predganyem, nego z-delom i djányem diakonisze. Szvojo szlűzsbo goriponűdijo nej szamo betezsnomi tejli, nego betezsnoj, grehsnoj dűsi tüdi. Z- Bozsov recsjov, vu lübézni delajoucsov zsívov verov, szebé zatajanyem, ztoplim szrdcom, z-poníznosztjov, z-potrplívosztjov, z podánov szebé gorialdüvajoucsov dobrov volov i vernosztjov idejo tá z-nebeszkim troustom i pomocsjov, gde Pozsonszkoga ev. spitála edna betezsníka dvorána. 45 greh i nevola dűse opüsztsáva i vmárja. Betezsníkom dvorijo, szirotice, sziromáke obravnávajo, na deco pázijo, szpísze sírijo, dekline vdrűzstva szprávlajo i vu cstenyej Biblije je je povodjávajo. Nega pri nasi diakoniszaj takse oblűbe, kak pri rím. kat. nünaj. Vszaka diakonísza sze szlobodno nazáj-vrné k-szvojim obsztaraním, betezsnim roditelom, csi jo potrebűjejo. Szlobodno vösztoupi z-szvoje szlűzsbe i mozsá vzeme. Vu nasoj mládoj drzsávi, v Novom Szádi (Ujvidék) v spitáli zse tüdi mámo blűzi 20 diakonisz, stere szo z- véksega z Svícarszkoga pozváne eszi notri, Materszki hram, gde do sze domácse diakonisze osznávlale, zdaj zselejo goriposztaviti, tüdi v Novom Szádí. Podpérajmo tou násztavo znasimi dári i molítvami! Bát bi pa nase cérkvi tüdi kem vecs devojk volo doubilo k-tomi szvétomi pozványi, stere bi vu tom vidile szvojo nájvékso díko, ka bi kak diakonisze zahválile Zvelicsiteli Jezusi ono nyegovo veliko lübézen z sterov je nyé on prvle lűbo, vrácso i od grehov ocsíszto! L. Skrtlarca i dvajscsice. Fabula. Za sztároga vrejmena, gda szta escse szv, Peter i Pavel po zemli hodila, je zsivejla edna sztára, z-prvejse sztotine zaosztányena i od vszej osztávlena szamna sztára devojka, stera je od mladoszti mao (tak szo gúcsali, ka je vendar nigdár nej mláda bíla) v-cejlom szvojem zsítki telko skrtlála, ka sze je niti najeszti nej vűpala, za steroga volo sze je tak vküp poszühsila, i szkrcsila, liki edno grahovo lüscsino, Zsaloudec sze ji je nateliko vküp poszűhso, ka je komaj za dvej, trí zslice hráne melo meszto v-nyem i rávno sze je nej zburkao, csi je cejli dén nikaj nej doubo. Záütrik je rejtko gda jejla, rano je odísla nadelo i nej ji je bilou vrejdno za jeszti volo müditi. Opoldné csi szi je kaj szprávila, je nej zabejlila, nej oszolíla, ár bi tou skoda bilou na hráno zaprávlati; vecsérjo je pa rávno nej jejla,, ár bi skoda bilou za spice, stere bi pri kürjenyi ponücala, pa na noucs je tak nej vrejdno bilou jeszti, da cslovek szamo szpí. Kucso stero je od ocsé herbala, je nej dála poprávlati, ár bi skoda bilou 46 na popravek, steri bi sze pá povrejmeni opuszto, naj píse veter notri, vej na drűgom kráji pá vö odíde, v-nyej zse neosztáne; naj ide dezsdzs notri, vej szunce poszühsí mokroucso, Koudis sze je z-obsztom pridrűzso, knyej, — szkríla sze je i mrmrala: sto more vsze hrániti? Odísao je sziromacsek brezi dára. Na szlejdnye szo jo zse nateliko poznali, da sze je vszáki ouzdalecs ogno nyéne kucse, za stero nyej je rávno nej bilou zsao. Z-velikov zselnosztjov je szprávlala vkűper kincs, steroga csi je véksi küp mejla, vszebole nedopunyena je bíla. Kak je edno dvajscsico prisparala, odvzela je szvoj pintlics, steroga je pod szvojim zglávnikom v-poszteli varvala i v-nyega jo je püsztíla, stera je vecs odtisztec ovak nej prisla na szvekloszt, szamo gda je je vcsászi segou mejla preszühsavati i csteti. Táksega hípa je dveri segou mejla doj zaklenoti, naj nevedoucs stoj k nyej nezavdári. Ednouk prídeta szv. Peter i Pavel v tiszti kraj. Vszáko hizso szta gori poiszkala, nej szta sze ognola escse te nájnevolnejse kucse, ár szta pred szebom drzsala té Krisztusove recsí: Sziromákom sze evangeliom nazvesztsáva. Nej szta znala, ka sze te kucse vszáki ogíble, nego szta brezi vszega zadrzsá- vanya notri sla. Tou pout je ta skrtlarca betegüvala, na poszteli lezsécs naprej vzeme pintlics i zácsa csteti nyega zdrzsétek, na tou szi je rávno nej zmiszlila, ka bi dveri zaklenola, ár je zse dugo vrejmena nisese nej meo segou pod n y é n o sztrejho prídti. Kak zacsüje, ka nikak po trnáci ide, presztráhsi sze i szilno pod poplan potiszne pintlics, vszili je nej mogla vsze dvajscsicse vsze nazáj szipati, nisteri lazsiás i golinder sze je pod nyou szkobácao. Dveri sze odpréjo i dva tühinszkiva mouzsa sztoupita v-prouszto hizso i proszita miloszti dári. „Gde vzemem jasz vama kaj dati“ nevolna sztára szirotita. ,,Eden falácsec krűha tüdi nemas“, jo píta Peter; vídis midva szva szploj pomenkala, cejli bozsi dén szvana pouti“. „Nemam bogme ni drobtina krüha“ odgouvori sztarka. Vídita beteg vsze pozsré, ni száma nemam jeszti i tak sze nevolna mantram na etoj lozsnyi. Isztino právis“ odgovori pobito Peter, bolezen vsze pozsré; more bidti pa mas kaj drűgoga. . . Glej ka pa más v-tom pintlicsi?“ „Eh tou szo szame lűszke . . .!“ „Szame lűszke? — Boug ti je blagoszlovi“! odgovorí 47 Peter i odíde szvojim tüvárisom. Kak szta poutnika odísla, je ta jálna sztaríca szmejécs erkla: No poszrecsilo sze mi je nyidva rejsiti i z-postenyom odpraviti“. Zdaj je pa stela nadale csteti szvekle dvajscsice, doj zaklene dveri, naprej potégne püntlics i hitro ga odvézse. Szkoron bi jo bozsi zslak vdaro, ár szo v-pintlicsi meszto dvajscsic szamo lűszke bílé. Tak sze ji je bogme nej poszrecsilo! F. I. Zsalüvanye zsené. (Pripovedka.) Mrla je tüvárisica od mozsá. Szmrt nyidva je naveke razloucsila. Sészt lejt szta szamo vküp zsivela, ali tou vrejmen je öbema zadoszta dugo bilou. Nesztanoma szta vu nemirovnoszti i v-szvaji zsivela, tak da je nyidva zsítek nemírlívoszti sztan bio. Lűdi je zadoszta prislo naszprévod. Dühovnik szo tak lejpi szloboud vzéli od nyé, da szo sze nazoucsi bodoucsi vszi szkuzíli, mozsá je pa britek jocs obísao. Naimre gda szo ete troustajoucse recsí pravili: „Nejoucste sze, vtihsajte bolezen i szkuzé vase, kakti: pobozsen tüváris, rodbina i vszi znanci te pokojne, ona je zse na szojoj pravici, goszpodin Boug jo je naveke kszebi vzeo.“ Mouzs sze je nej mogao duzse zadrzsávati i pregovorí: „Lübléni moj dühovnik, kak bi sze nebi joukao, csi szi zmíszlim, kak veliko bremen szi je vzéo na szébe te milosztiven ocsa nebeszki z tém, ka jo je naveke k szebi vzéo, csi de tam tüdi táksa, kak je primeni bíla. Jasz szem tej sészt lejt komaj pretrpo zsnyouv. F. 48 Vgonítka. Mladozsenec sze sengáriti scsé z-zárocsnice, csi je glih dobro znao nyéno sztaroszt, jo pita: „Trejzika dönok mi povej prav, kelko szi sztara“? Zárocsnica je vídla, ka sze sáli zsnyé, nyemi szmejécs nazáj vuzsgé: „Miska tí dobro znás racsúnati, zracsúnaj vö : Mati szo escse ednouk, (ali pa dvakrat) ocsa pa tríkrát telko, vszi szmo rávno vküp 100 lejt sztari, kelko te jasz morem bidti sztara, kelko mati i kelko ocsa? z-málim trűdom lehko vozracsúnas. Miszlim ka szem vrejdna toga máloga trűda!? Kalendaria cstitelom porácsamo ete vgonítke vönájdenye. Kí vözracsúna, naj drűgomi neovádi, nego naj reditelsztvi notri zglászi i csi je prav vözracsúnao, nyega imé sze v-prísesztnoga leta kalendari notri dene i zvöntoga dobí escse za 10 dinárov eden nouvi „Evangelicsanszki kalendari“. Bőjthy Ödön sze je na ednom vármegyővszkom gyülejsi vküp najsao z-Tisza Lajos grofom, steri je v-szlejdnyem vrejmeni králevszki Tanácsnik pousztao i tak na velko plemenitoszt pozdignyen Med zgucsávanyem ga je, Bőjthy vszigdár poprvejsem titulusi imemüvao: plemiti goszpod. Tou je Tisza Lajosi malo prouti zavrelo i csememo právi: Nevejo oni goszpon táblabirouv, ka szem jasz zse králevszki Tanácsnik? Oh ka bi nebi znao — odgovorí Bőjthy mirovno. Goszpon Exelenc szo rávno tak, kak rouras. Kejm vise ide, vsze bole zamázani gráta! Jozsef nádor, kak je vu csészt sztoupo je na drűgo leto doszta krajín szpregledno i v-kocsűji sze je pelao zednoga meszta v-drűgo. (Te je escse ni zseleznice, ni autója nej bilou). Z parádiov, z-banderiumi szo ga szprevájali od várasa do várasa. (Tak je bíla zapouved). Z-Pecsűja proti Kaposvári ga nemesnyákov banderium szprevája, steri zapovedník je Bence, Ignác bio. Neszao sze je na konyi. Kre kocsűja szo gezdili nemeski mladénci i kmétszki decski v-národnom gvanti oblecseni. Konyenici szo velki práh narédili. Tak na polojne pouti obercsé nádor Bence Ignáca govorécsi: Lejpa hvála, zdaj je zse zadoszta szprevájanye, povrnte sze nazáj domou! — — Nej tak visziki goszpoud! — szkricsí navdüseno Bence, mí ji do gaog szprevodimo! Tou sze pa tak razmi, ka szo vu tisztom vrejmeni vu vszáksega várasa határi gaoge bilé gori posztávlene. I zapoved je tak bíla od várasa oblaszti dána, ka ga do tisztoga mao morejo szprevoditi. Tou sze je bár malo csűdno razmelo, ali nádor je záto nej zamero! NOUVO LETO — NOUVI ZSÍTEK. Nouvo leto — nouvi zsitek ! Nede nam skoudilo odtoga szí malo premislávati, jeli zaisztino nouvo bode, ali pa szamo to sztáro ponávlamo i nadaljávamo naduzse ? Ár zaisztino, csi prvejsa premislávanya, obcsütejnya, náklonoszti, nágibnoszti, prejk prineszémo v-nouvo leto-zménkanya, hűde lasztnoszti, teda eto nouvo leto vu nasem zsítki, v-nasoj bívoszti li sztáro osztáne i mí „te sztàri cslovek“ osztánemo. Isztina, ka nas sors, zsítka nasega zvönejsnyi polozsáj neviszi vszigdár szamo odnász, znájo nász doszégnoti neszrecse, vdárci, sterim szmo nej mí dírektni zroki; ali dönok od nász viszí, kak mí sors szvoj gori primlemo, jeli mámo zadoszta moudroszti i dobroga dühá, pouleg steri vu vszákoj sztávi nasega zsitka, známo zsíveti ino sze tak znásati, kak sze tou Jezusovi verníkov, krsztsanov prisztája i od nász zselej. Nouvo leto je pozdrávlanya i blájzsensztva zselejnya dén. Neszmimo sze té dén szpozábiti z-toga, ka nase blájzsensztvo nej natelko odzvünejsnye nase sztáve, nego bole od düsevnoga nasega násztaja, od znotrejsnyega csloveka viszi. Toga znotrejsnyega, dühovnoga csloveka pa vu nász jedíno li Jezus zná poszpodobnoti i obogatiti. Csi tak z-isztinszkim tálom blájzseni scsémo bidti, drzsmo sze oumurno krsztsansztva, iscsimo i naszIedűjmo Jezusa. I csi blájzsensztvo, szrecso zselejmo drűgim i zísztinom nyé blájzsene scsémo vcsiniti, tak nyé tüdi k-Jezusi mámo povodjávati. Vu vszákdenésnyega zsitka rázlocsni presztoraj zsalosztne prilike náidemo. Náimre vezdásnyi hípi posztávijo prednász velike sztrahsne nevarnoszti, gda sztarajoucs pitamo : Kama nász pripelajo vsza eta? Kak dugo bode tou tak? Obcsínszkoga zsitka polozsáj je natelíko pokvarjeni, z-telíkimi pogübeli napunyeni, tak velika je nezlozsnoszt, odürjávanye, da sze národ li tak má od znicsenya obarvati, csi sze ecse v-dobrom vrejmeni ponouvi i vu dűhi pomladí. Z- toga neműdno vszáka kotriga szvoj tál vömore vzéti. Vodna rejcs, oblűba nasa tak eta má bidti: Nouvi zsitek zacsnemo vu nouvom leti, i ka sze tou naj zgodí, k-zsítka poglavári, k-Jezusi sze povrnémo. Csi nyega bomo naszledüvali, vsze sze preobrné i blájzseni bodemo vu nouvom leti Na blájzsensztvo pelajoucsa nájbougsa pout je Pavla apostola eto opomínanye: „Ponouviti sze morete pouleg dűhá szétoga i gori vzéti nouvoga csloveka, steri je Pravica i právi pobozsen szvéti zsítek.“ F. I. Pazite ! ! Pazite ! ! Sto scsé vszefelé fál blágo küjpiti, náj poglédne trgovino HAHN HERMAN-J A v BODONCI Tam sze tüdi dobij kamena szol. 4 50 Od te bogá bojécse hizse familije í drzsine. Z nemskoga poszlovencso † Luthár Pavel vucsitel. Na lasztivno nouto. Oh bláj zsenhram, gde szo Tebé gorvzéli, Goszpone, vszej dűs právi Prijátel; Gde szi med vszejmi, ki szo te prijéli, Tí te nájdragsi gouszt Zveti csitel; Gde Te vszi z lübéznosztjov pozdrávlajo, Ino z radosztjov glédajo na Té; Gde vszi zapoved Tvojo szpunynávajo, I vuvszem radi bougajo Tebé. Oh blájzsen hram, gde mouzs i zsena v ednoj, Vu tvojoj hübéznoszti zsivéta ; Gde v zlozsnoszti i bojaznoszti Bozsoj Ednouk blájzseno vöpreminéta; Gde sze nerazloucsno Tebé drzsíta, Vu dobroj i tüdi hűdoj vouli, I li pri Tebi osztáti zselejta, Kak vu blájzsensztvi tak i nevouli. Oh blájzsen hram, gde te lübléne mále Tebi na szrdcé tápolozsijo, Naj sze oni po Tebi tü nádale Vu bojaznoszti Bozsoj vrsijo ; Gde sze vszi k Tebi radi vküpszprávlajo, Szlíhsavsi Tvoje preszladke recsí, I zse rano díko Tvojo delajo, Tebi sze veszelécs, Tebi vsze dní. Oh blájzsen hram, gde Te drzsina pozna, Znajoucs, koga Ocsí glédo na nyou, Gde vsze z ednákov vrejlosztjov odprávla, Naj nyé delo Tebi prijétno boli; Kak Tvoji szíugi ino szlüzsbeníce, Vu poniznoszti i lübéznoszti Szpunyávajo vsze szvoje oupravice, Brez’ morjüvanya, csamurnoszti. Oh blájzsen hram, gde Tí vszem radoszt delis, Csi sze vu nyej neszpozábijo z Tébe, Oh blájzsen, hram gde Tí túzsne veszelís, Roune vrácsis kak Vracsitel nébe, Dokecs vszáki delo szvoje dokoncsa, I nakonci sze vszi preszelijo V nebésza, gde tí bívas i Boug Ocsa, Da sze z tebom veke veszelíjo. PRÍGODKE Kalavinszki pop zapovej kurátori naj stiri akouve vína vküppoberé i notri dá. Za nisteri dén pripela kurátor notripobráno víno, pop zse naprej vídi, ka je té lagev nej stiri akouve. Kurátor tou napamet vzeme i prehíti popa govorécsi: „(Goszpon dü- hovnik, notri szem nyim vino pripelao vsze stiri akouve szo vküpprineszli, i da szem véksega práznoga lagva nej meo, tecsasz szmo je klacsili, ka szmo je v-trí akouve notri szpravili naj nede csrbine. »Dobro je goszp, kurátor, ali ka de právla postüvana gmajna. csi jasz moje predge tüdi vküp szklácsim i na ménse sztézsim« ? ! Plébános i skolnik szta doubila tri akove vina v-ednom lágvi. Da szta nej mela prípravni máli lagvícsov, v-stere bi je doj pretocsila. Pogucsita szi tak, ka de naj bougse po szlűzsbi bozsoj tou víno na pipo vdariti i vö sztrzsiti, tou de pa nájpravicsnese, právi blébános : csi eden zz-ednoga, drűgi zdrűgoga krája vdári gori pipo i tak ta je obá tocsila. »Dobro de« ! pravi skoulnik, (miszlivsi szi, te jasz vecs dcbìm, ár mené raj májo lüdjé.) Pítanye je tou pocsem ta je tocsila, ka naj kejm hitrej sztocsita? Skolnik právi: »Jasz tak míszlim, ka za 10—15 krájcarov liter nede drágo«. „Oho!“ ercsé pléb. jasz nemáram tocste ví za 15, ali kak sze vam vídi, jasz pod 20-ti nedam, escse je tou zadoszta fal, ár vu ostaríi 36 kosta. Tak szta sze pouleg cejne hitro zglihala, skolnik je nigdár nej prouti pravo pleb. vouli i zdaj tüdi nej, ár je dobro znao, kaj etak on vecs sztrzsi. Po szlűzsbi bozsoj szo sze lüdjé vlekli za fal víno, frisko je szteklo, skouinik sze je v-prgíscso szmehao, gda sze nyemi je pop touzso, ka je malo sztrzso. »Pléb: Viste Ferenc kak lejpo kravo mi je szpravo dolinec, za ono cejno, kak szte mi ví steli tiszto kladino na sinyek zvézati.« Kupec : „Krava bi prílicsna bíla, szamo tak míszlim, ka nikso falingo more meti, ár neverjem, ka bi za tou sumo mogao stoj etakse blágo kűpiti, ali je pa nej znao, kí jo je odávao, ka je vrejdna ?“. Pléb : Zse je eden tjeden tü i escse szmo nej vzéli pri nyej na pamet nikse falinge“. Kupec: »Nika more meti, kajsté, ali brsza, ali peja, ali nescse breja osztáti“ ! Gléda jo, sláta, prímà za cecke, ccsí szo dobre, roglovje dobro sztojíjo, zrecsjouv tejlo je lejpoga stouta. Míszli szi v szebi : „csi bi na odajo bíla, lejpi 40 - 50 rajnski bi dobícska prineszla“. Na szlejdnye nyej poglédne zobé, kak sztojí pri lejtaj, sztára je nej, to sze brezi zoubi vídi. Gori nyej tak odpré goubec i malo nászhrbt ne szpádne, govorécsi: »Eti je falinga, glédajte goszp. plébánus. Ednoga zobá nema odzgoraj!« »Nemogoucse« právi plébánus« ! No míszli zdaj kupec, v-rokaj szi mi, krava de moja! Plébánus: Ka pa bom zdaj csinío ? Kupec: Kak nájprvle jo morejo, naj jo odájo prvle, kak sze tou zvej? Napou cejne jo prejk vzemem i vcsaszi odzseném i odam meszári, tou drűgomi nemre odati. Frisko szta sze pogoudila, kupec je kravo vöplácsao i veszélo tá gnao. Za 4* „Hodte k-meni ki sze trdite ino szte oklajeni“. 53 nisteri dén sze touzsi plébános kurátori, kak neszrecsno je obhodoz-küpüvanyem kravé. Povedao nyemi je vsze i rad je, ka nyemi je nej na glávi osztála. Kurátor sze je szmehao i právi : »Goszpoud plébánus, nej je ji dolinec znoro, od koga szo kravo kűpili, nego té vériscsar, té kupec, kí je jo doj kűpo. Rozsena máhra szamo v- szpoudnyoj laloki má zobé, vzgornyoj nej; bár naj idejo i poglédnejo ove krave« ! Plébános poglédne i zácsa sze skrábati, ali ni edne rejcsi je nej pravo.! Krávji kupec. Velka szühocsa je bíla, krme je malo, ka bomo z-márhov ? sze touzsijo lüdje. Vajda Miklous mocsarjavszki sztancsar i krávji kupec je meo edno sztáro kravo, kak edno kladino; na szenye jo zsené k-Petri, lehko de jo mogao v-koga notri zvézati. Kravo na plac postávi i na zseno jo zavüpa i on okouli poglédne, kak sztoji cejna? Máhre je doszta, küpcov malo. Sto má zdaj volo küpiti! Na pamet vzeme, kaj eden nemec okouli edne kravé hodi, píta ka cejne má ? i. t. v. Vajda tüdi tá ide, i on jo tüdi gléda eden csasz, poglédne nyej zobé, sláta jo, príme jo za cecke, malo jo vcsekne i krava znogouv fejszt csufikne. Tou szem naprej znao, kaj brsza, i z-tém ide, nemec tüdi za nyim. Nemec ga píta, jeli pa ví pácsi znáte, stera krava brsza? »Med sztoumi pri devétdeszetideveti naprej povém, stera brsza«. Csi neverjete,pokázste mi, jasz vam od vszákse povém, jeli brsza, ali nej? No pa pri etoj mi povejte. Tá nebrsza, proba jo dojiti, i ona sze ne gene. Ka pa ejna lisa ? Tá brsza! Probajte jo. Tá je brsznola. I tak vecs. Nemca je tak zamrezso, ka sze je szploj na nyega zavüpao i proszo ga je, naj nyemi pomore prebrati. Doszta szta ji glédala, edna sze nyima je nej povídla. Zdaj szta zse blűzi bilá k-nyegovoj, te dregne odzajaj nemca i právi: ejna bi lehka bíla za vász, ka jo tá sztára baba drzsí, ali pomali, od sztáre zsenszke cslovek náj lezsi kűpi, ali csi sze pogodímo áldomás plácsate ? „o ja“ právi nemec. Kcoj ideta, glédata jo, dojíta, slátata, krava sze je povídla; zdaj píta Vajda szvojo zseno; »Mamica, ka ceníte tou szűho kravo«? Ona jo vcení! »Odkud szte pa ví domá, mamica ? V-mocsvarjevci. Doszta te mogli pűscsati, csi scséte odati. Pogájata sze, vecskrát v-rouke poucsi mamici, ali tá pomali pűscsa, nemrejo vküp pridti. »Kema piszli vek« právi Vajda. Na zlük kraj ideta i právi Vajda: petko nyej escse obecsajte, lehko jo dá, i csi nej, escse edno dvá trí rajnske, té nenihájva, ár bougse nedobíva. Nazáj ideta, trgata sze za nyou i na szlédnye gori vdárita. No mamica, ví szte trda Zsenszka, ali da szte etomi priáteli to kravo, odali povejte, jeli nema kákse falinge. Nikse falinge nema, tou mi vőrte, kak me vídite. Eden 1. vina záto ví tüdi morete plácsatì mamica. „Dobro je“ velí ona. Nemec je kravo vöplácsao, áldomás szo szpili i vszáki ide k- szvojemi doumi. Mamica pa ocsek szta radiva bilá, ka szta dobro oudala: nemec sze je pa veszelio, ka je fal sztaro kravo kűpo ! Vescsarje idejo k-zemelszkomi goszpoudi i proszijo ga drva. On nyim ercsé, telko szlobodno vszecséte, kak te edno lesztvico neszli i stero drejvo de na zádevi, doj je vszejcste. Zdaj szo ga proszili, naj nyim na dvej lesztvici dopüsztí. »No dobro je« szamo szi vszejcste«. Vescsarje zdaj vküpzvézsejo dvej dúgivi 54 lesztvici i nej vdiljek nego po precski neszéjo i vsze drevje doj zoszejkajo, stero je napouti bilon i zadoszta drv dobí vszaki, tak da nyim vecs lejt dojdejo. Biszter kony. Trgovec konya odáva. Küpec ga píta : jeli dobro bezsí? »Proszim, bole bezsí, kak závec!“ „No tou je zse malo prevecs, tou nemrem vervati, pravi küpec.« Pri ovi koulaj sztojí cigan, steri tüdi konye odáva, trgovec sze na nyega zezávavsi pravi : »No cigan, tí dobro poznas mojèga konya, povej i pohváli ga, csi je nej biszter« ! . . . Hja zdaj bi rad bio, csi bi tí ga hválo, ali vcseraj, gda szi závca zgrabo zsnyim, szi mi niti vühou nej dao zsnyega! Solszka prígodka. Keszno príde deák v-soulo, ár je zászpao. Professor nyemi právi, ka szi delao tak dugo domá, Zakaj ranej nesztánes ? Goszp. professor, z-pou verov szem ranej sou zdoumi, kak drügoucs, ali tak szkliszka pout je bíla, kaj dokecs szem edem sztopáj naprej sztoupo, na dvá szem sze nazáj poskálo. »Te bi nigdár nej eszi prisao«, právi nyemi professor! Hja da szem na pamet vzéo, kaj sze nepriblizsávam k-souli szem sze preobrno i v-kraj szem sou odnyé i tak mi je mogoucse bilou eszi prídti, ovak bi nebi prisao. Solszka prigodka. Vucsitel pri racsúnanyi: Csi pét szvejcs gorí v-hizsi i trí doj vgaszim, kelko ji osztáne ? Te nájbougsi racsúnar szkricsí: dvej ; vucsitel nika neprávi, deca brodijo. Ednouk szamo ta mála Örzsika kricsi: Tlí osztánejo, stere szo doj vgászili, dvej zgoríta ! Dobro je, moja csí ! Pá píta: csi na drejvi 8 vráblov jeszte i jáger ’znyí trí doj sztrlí, kelko ji osztáne gori ? Te prvejsi dober racsúnav szkricsi: 5 mále dekline sze zaszmejéjo. Vucsitel píta: ka sze szmejéte ? Záto, ár eden neosztáne gori, mrtvi doj szpádnejo, ti zsívi pa odletíjo. Té spot je dugo nej mogao pozábìti málim deklinam ovfulko K-ednomi csizmári zovéjo doktora, kí je od vnouge pítvine obetezsao, zsalodec ga je obolo. Tduzsi sze, ka nemre jeszti. Kiszilo bi rad jo, pl. denem zelje, csi de szlobodno ? Oh Zakaj nej! szamo jejte i za eden dén mi na glász dajte, kak te nadale? Doktor je jáko malo razmo k szvojoj mestríji« i za vszákim betezsníkom je gori szpíszao, ka ga je zvrácsilo, da de pri drűgom betezsniki bole znao zrendelüvati vrásztvo. — Za nisteri dén príde csizmár glászit, ka je po zelji frisko ozdravo i zdaj zse pá kasté lehko jej! Viste szoszed, velí doktor, dománye vrásztvo dosztakrát vecs valá kak apoteke vrásztvo, szamo more cslovek znati, ka stero sze paszá k-betegi i gori szi je szpíszo v-notesz: Csizmár ozdrávi po kiszilom zelji. Nej dugo obetezsá szabou i dá zvati doktora i proszi ga, naj nyemi zrendelüje takse vrásztvo, ka odzdrávi, ár kak csűje, je csizmár frisko odzdravo. Dobro je, vszáki dén tríkrát jejte kiszilo zelje. Szabou je bougao, rédno je jo zelje, csi nyemi je glih tesko slo. Za eden tjeden je vmrou i da je doktor zapovedao, ka nyemi naj naglászijo, jeli je valálo ali nej, je zsena notri zglászila, ka je bogme vmrou. — Doktor jo trousta : Prouti szmrti nega vrásztva, escse szrecsa, ka szmo nej z-apoteke dáli nosziti, ár bi tak zoubszton metali tá pejneze. Naprej vzeme notesz i notri szpíse: Szabouli je kiszilo zelje na szmrt. 55 STERI JE CSEDNEJSI? Vu ednoj vészi szo trouje féle vadlüványa cerkvi bilé, katholicsanszka, lüteranszka i zsidovszka. Trijé dühovni pasztérje: Plébános kanonik, lütaranszki dühovnik sinyor i zsidovszki rabbiner doktor, szo vszi globoke zevcsenoszti, kak sze tou segou má praviti, k nyemi valón mouzsje bili, tak da je vszáka gmajna gízdáva bila na szvojega pasztéra, ali pouleg toga je postüvala i ovoga. — Kanonik lejpoga zrásza, ednákoga, trdoga drzsánya, osztroga pogléda, z-lile lícojne cingulosom na ledevjáj opásani, steri sze nyemi je tak lepou pripravo, je zse z zvönejsnyega sztrána, liki práva popouszka persona, na csészt pobűdo vszákoga, kí ga je várao. Nájmre te pobozsne, bratovcsíne (rozsafüzér) kotríge szo vu nyem právoga bozsega namesztníka vidile i csesztíle. Lü-taranszki dühovnik sinyor, ki je tüdi v-tejli lepou osznovleni mouzs bio, z-szvojim poníznim krotkim drzsányem, z-odkritoga szrdcá pobozsnim govorejnyem, vszvojov vszákomi na szlűzsbo gotovnosztjouv i vu vszákoga csloveka sorsi táljemányem je od vszej lübleni, i vu dalecs krajínaj poznani bio. Szvoje vcsenyé je i z-csinejnyem i drzsányem szvedocso, z-prosztim zsítkom i díke neiszkajoucsim znásanyem je szvedocso, ka je pravi szluga goszpodnov. Vu predganyi, govorejnyi nyemi je dalecs nej bilou para, tak da szo szouszedni fárnicke tüdi ga nagouszti radi gori poiszkali i z-navdüsevnosztjov poszlűhsali. Zsidovszki rabbiner doktor, je ni vu znano zti, ni vu znásanyi v-niksem táli ne bio zaosztányeni od oviva prvejsiva, escse more bidti v-ednom drűgom dugoványi je obri nyídva sztao, szamo ka bi tou nyidva gmajnarje, no csi szo bár nyega predge, naimre pri szprévodaj csüdüvajoucs szrdcá poszlűhsali, za vesz szvejt nebi dáli valati. Isztina ka sze je tou nyim niscse, i nájmenye on szam nej prísziljávao potrdjávati. Ka zisztinom steri je mednyími naprejvalón, je krhki cslovek razszouditi neszpodoben bio, ár szo sze vsze one szpodobnoszti, stere ednoga dühovnika sznájzsijo, vu vszej trej obilno gori najsle. Tej tríjé, dühovni pasztérje szo med szebom tüdi dobri i edendrűgoga postűvajoucsi priátelje bilí, kak sze tou od razmeti mozsouv csáka. Nej szamo szo vecskrát vkűp prisli i táksega hípa je je veszelilo, csi je edem toga drűgoga z-káksim razmetim govorejnyem mogoucsi bio prehítiti, na stero je te ov preci zatopla nazáj odgouvoro. Vu vészi je bio eden velko imánye majoucsi zemelszki goszpod, kí je isztinszki patronus bio krajíne sziromákom i tej trej gmajn. Zvüna kath. cérkvi, steroj je patrounos bio, je vszìgdár napomoucs híto lütaranszkoj i zsidovszkoj gmajni i nyíh dühovnim pasztérom. Csi szo vu kom zmenkanye meli, on je vszigdár krédi bio z-pomocsjouv. Vecskrát je nàzoucsi bio pri cérkevni szlűzsbaj, náimre pri szprévodni prílikaj. Vu lütaranszko cérkev je na Vélki Pétek i na národne szvétke rad príhájao i navdűhseni odhájao zsnyé. V-szvojo kath. cérkev je tüdi hodo náimre táksega hípa, gda je znao, ka je kanonik pri káksoj szkrbi do gojdne gori bio. . . Ednouk je nouvi kaplahan prisao, od steroga szo táksi glászi sli, ka je nemíroven prouti drűge vöre lüdém i escse tou odürnoszt z- Jézus blagoszlovi to málo deco. 57 predgance nazvetsáva na zburkanye poszlűhsávcov. Miszlo szi je, ka sze on szam od toga ogvüsa, záto je tàksega hípa sou k-szlüzsbi bozsoj, gda je kaplahan predgao. Zsalosztno sze je ogvüsao, ka je vsze isztina, ka lüdjé gucsíjo od kaplahána. Komaj kak je zacsno predgati, je trdno kárati zácsao one, kí na lütaranszke i náimre na zsidovszke szprévode i vu lütaranszko cérkev hodíjo, stero je nej krsztseníki dopüsztseno. Trdno sze je protio prouti toj grehsnoj (?) návadi, ka katholicsánye nej szamo odgovor dájo na „doberdén, dober vecsér“ poklon : „Boug dáj,“ nego sze i szamí tak poklányajo. meszto jedíno zvelicsitelnoga „Hválenbojdi Jezus Krisztus“ poklona i nyega szpréjema : „Na vsze veke Amen.“ Gúcsao je nadale, ka je szmejsno hístvo (vegyesházasság) nej hístvo, nego grehsno, hotlívo vkűp zsívlejnye, z steroga rodjena deca je nezákonszka i ni sztarisje, ni deca bozsega líca nigdár nedo vidli, nego sze naveke szkváríjo. Etakso predgo je mogao poszlűhsáti te krepke vere i cslovecsanszkoga obcsütejnya zemelszki goszpoud, i vu szrdci zburkani je sou vö z-hizse Bozse. Povedao je kanoniki, ka náj toga zburkajoucsega netrplive, bloudne düse kaplahana, kak nájhitrej odsztráni od etec i v-tákse meszto posle, gde sze navcsí duzsnoszt dühovniksztva pozványa, naj neszkrunyáva Zvelicsitela szvéti návuk i neburka pobozsni vrejli gmajnarov nedúzsna i nevtepena szrdca. Z-ednim je i püspeki, predkim je vu velikom postenyej sztao, tou zsalosztno i nenávádno csinejnye na znánye dao. Za dvá tjedna je kaplahan premesztseni v-edno tákso gmajno, gde szo etaksi návuki na szvojo zemlou naisli, gde je fárnikov gouszta kmica nejvzéla notri nikse szveklosztse i tém bole obapvala etakse bloudnoszti. Té goszpoda je jáko-rad meo té trí dühovnike i rad pószlűhsao nyih zrejlo zgovárjanye, zdühovnim veszeljom je vzsívao onö radoszt, stera sze je táksega hípa zbüdíla vu nyegovom szrdci, gdá szo tej brezi zámerja eden toga ovoga vracsati, szmehs.no z-recsmí zamrezsili. Ednouk je vsze trí na obed pouzvao, ár bi rad vö szprobao, steri je dönok mednyimi osztrejse pámeti i friskega premislávanya. Vszi trijé szo prisli, eden je nej zaosztao, ár sze je nej steo zameriti. Rabineri je pouleg zsidovszkoga rítusa z-zsidovszkim szakácsom, treefi dao szkűhati obed. Med obedívanyem zácsa scsípatikanonik rabínera govorécsi: „Nas goszpodín szo dobro znali, ka je nej dobro od decé krűha vzéti i scsencom vrcsti, ár szo tebi nacsi dáli kühati, jeli ka ti je szkomina na ete fájne, braszke pecsénye? — „Csi szo té braszke pecsénye nej z-zgínyene szvinyé, tou tí nevejs, ali jasz znam, ka je eta goszetina po mojem sakteri vrejzana — vídim, ka bi rad jo zsnyé, naimre z-eti lüsni géter, ali nedam ti«, odgovorí rabbiner. Kak sze teva obriszávata, sinyor z-rasoskami v-rabbinera tanyejr szégne, eden falat braszkoga meszá med gétra dene i meszto toga szi eden falat géter pikne na rasoske. Persze rabbiner je vecs nej jo géter, ár szo kassa grátale od braszkoga meszá, ali záto je nej osztao lacsen. Té hecc sze je goszpodíni jáko povido i vszi szo sze na glász szmeháli. Po obedi práví goszpod: no dühovni pasztérje, vídim ka sze vejszt znáte szkrbeti, nej szamo za düse, nego za szvoje tejlo tüdi i náimre za guté, hodmo sze zdaj malo vö szprevájat. Na 58 tou sinyor odgovorí: „Hja dober goszpoud, csi cslovek rejtkogda má príliko tak dober obed vzsívati — je nej csüdo, csi dober gyejd dobí — naj nasz nagosztej pozovéjo, do zse vidli, ka nam nede trbelo teliko, proutomi szmo ztém li nyihovo kűnyo i peovnico pocsesztíli.« — Goszpodo sze je szladko szmehao. V-park sze idejo vszi sétat. Náj prvle szo prisli k-cvetnomi ogradcseki, pred cvetnimi gredámi sztánejo, — csüdűjejo sze nad lejpim rázlocsnim cvejtem. Rabbiner odgovorí: „Isztina pre- kraszno lejpi ogradcsek, — právi Paradizsom ! Na tou kanonik odgovorí : „Vídita, táksi je nas kath. Paradizsom, míszlim, ka bi volo mela v-nyem prebívali« ! Sinyor odgovorí: »Zagvüsno je lejpi, szamo ka toga czvejtja goridrzsánye vecs kosta, kak je vrejdno i li hitro povehne i zsnyim Pradizsom tüdi povehne. Goszpod i rábbiner sze szmejéta, kanoniki je pa malo vroucse grátalo. — Dale idejo i pridejo k-gredam, gde sze lük i csesznek pouva, kanonik, ka naj sinyori nazáj zakűri, sze k-nyemi obrnovsi právi: „Vídis vas Paradizsom je táksi« (na cseszneka i lüka szago cílavsi.) Sinyor pa nazáj vszecsé: »Kamcsi sze szteníce, kébri i drűga mlaina neszprávi v-nyega, kak med povehnyenoga cvejtja szűho travíno«. — Goszpodin i Rábbiner sze pá pod bajüszi szmejéta. Kanoniki je zse dobro pregorelo, záto szi pri szebi míszli: csákaj zsidov, nebos sze dugo zméne szmehao, zse zakűrim tebi — Prídejo v-drűgi kraj ograda, gde je v-ednom kouti doszta kroplív bilou, zdaj je miszlo kanonik rabbinera doj szkühati i právi: „Skoda je za eto zemlou, stero té nehasznovite kroplive oblézsejo, vidis ti rabbi, táksi je vas Paradizsom“ ! Rabbi nyemi nahitroma odgovorí:,, Boug je doszta táksega sztvouro, stero sze nam nehásznovito vídi, ali ka je nej brezi cíla sztvouro, tou tí tak verjes, kak jasz, liki tou edno szi zamerkaj, ka szi cslovek bár zkaksté lejpim cvejtjem, ali travínov lehko vözbríse tou vö nepovejdano meszto, ali z-kroplívami je tou escse nigdár niscse nej probao.“! Zdaj szta sze pa pa sinvor i goszpoda zaszmejala, kanonik je pa múcsao. Goszpoudi sze je jáko povídlo tou zgovárjanye, med sterim je szpoznao, ka je kanonik vszigdár obríszani i nej te nájcsednejsi. Pouzvao je je pá, naj ga prísesztni tjeden napovejdani dén pa gori poiscsejo, Sinyor i rabbiner szta prisla, ali kanonik je velki náseszt doubo i domá zaosztao. „Gvüsno nyemi je escse itak vroucse od preminoucsega kürjenyá,“ odgövori goszpodin, gda nyemi je inas naznano, ka goszp, kanonik nemrejo prídti. PRIGODKA. Rávno tak csedno je vcsino Melincsar, toga je csrvou bolelo, za stero nyemi je doktor mazalo zravnao. Té szi je tak miszlo, ka de doszta bougse, csi on meszto toga, ka bi csrvou od zvőna mazao — od znoutra namázse. On je zse csüo, ka je izsakovcsar tüdi szkouz po zsaloudci vrácso okou i zacejlilo je. Vrejzse szi tak edno snito krűha, mazalo gori namázse, pojej krűh, ár je gvüsno, ka tak hitrej do bolecsíne pride! — I’zakovcsare i Melincsare nej zobszton právijo za csedne norce ! 59 DECA DO NASE VERE. Kath. mladénec z-Dankovec szi je zaroucso evang. devojko z Kűstanovec. Trbelo je mladozsenci krszten liszt szamo vövzéti i tak do v nedelo napiszanye sli v-Krizsevce i vö sze dáta oznaniti. Znáno je bilou, ka je mladénca dűhovnik netrplívi bio prouti drűge vere lűdém i vszefelé zádave je meo segou csiniti pri szmejsnom histvi, dokecs sze je nej ogvüsao ka sze jedino zvelicsitelna vera na nyegov kvár naj ne prekráti. Nej je steo vö dati pl. d. krsztnega liszta. Mladénec szi je doszta premislávao, kak dobi vö krsztenliszt? Deklino szrdcá lűbi, vrejdnoszt lejpo má i ni ona, ni sztarisje neprivolijo, ka bi deca kath bila. On ráj prejk sztoupi, kak pa ka bi je nebi doubo, no csi szo tou od njega nej zselen. Vu vészi je bio eden jáko zaviti cslovek, z-steroga szo sze Kocet sálili. Té sze je ponűdo mladozsénci, ka on zse napela plébánosa, í vödobi liszt, zsnyim de sou, nyega plébános nepozna, csi je nej katholicsénec, on de meszto nyega zse gucsao. Zaütra ideta tak k-plébánosi, ponizno sze poklonita : Hválen bojdi J. kr. prekrizsita sze i plébánosi rokou küsneta i naprejdáta szvoj poszel, tou je tou : Kocet gucsí tak, da bi z-píszma csteo . . . Plébános právi: „Nebi ona prejk sztoupila na naso vero ?“ „Tou nevcsiní, goszp. plébános, zse dvá tjedna prítiszkávamo i vsze je zaman, — vérsztvo je lejpo, velka skoda bi bila tou szrecso tá püsztiti, kámcsi v-tou lütaranszko gnezdou ednoga szvojega csloveka preszadimo, potom pride vecs, po kapli de pun lagev“ „Ka pa deca ?“ píta pléb. „Proszim, deca ,do nase vere“ odgo- vorí Kocet, tou szmo zse doszégnoli. No dobro je, posteni gmajnarje, za vero vszaki vrejli gmajnar more gori glédati i nyej szemen v-ono zemlou szejati, gde ono zíde. „Pa tűdi raszté i szád prinása, tou scsémo mi tüdi zcejloga szrdcá, goszp. pléb“ odgovori z-navdűsevnosztjov Kocet. Plébános veszélo zadovoljeni, vö dá krsztenliszt í vszákomi na eden liter vína pejnez i kak vrejle fárnike vu Device Maríe inténi odpüszti, nyidva pa plébánosi rokou küsneta prijaznivo sze poklonivsa, veszélo vu ostaríjo idetan i dvá litra vína frisko zapijéta. Na drügi dén je zvedo pléb. Ka je zapealni, z-rouk je prej znozsom probao doj posztrűgati kűse od nyidva dáne i naprísesztno nedelo z-predgance sze touzso i vöoznano, ka ga je edna lütaranszka szvinya zvodila. — Zsenítev je vu zsítek posztávlena i zadoszta szrecsna. Deca je uprav nase vere. Plébános je dneszdén v-táksem kráji, gde sze nyemi nej trbej bojati, ka bi ga lütaranszke szvinye zvodile! Li szamo teliko neprílike je zadoubo, ka szo ga vrejli, verni nyegovi gmajnarje za kommunistva pregnali, pobegnoti je mogao i li po nyih goszpodüvarija konci sze je povrno na-záj med nyé! Tü moremo zamerkati, ka v-zgornyoj goricskoj krajíni, gde pouleg nyegovoga stímanye telko krivovercov, szmrdécsi lütaránov jeszte, je niednomi dühovniki nej trbelo popegnoti, ár szo ga fárnicke obránili, ni tüdi niscse je nej vöporobleni, liki med szpoudnyimi vrejle vere fárnikmi, gde szo szvoje fárne patronuse zahválni pobozsni verníci vöporobili. Brezsna predga. 61 MROU JE BEZSÉCSI KÓBI. Mrou je bezsécsi Kóbi (zsidov) koga je za nyegove naszlűzsbogotovnoszti volo vszáki rad meo. Nej je bilou vu cejloj vészi nikoga, koga bi on nej prijaznívo sze pascso vöobszlűzsiti; ka sté ga je sto proszo, je tecsasz nej popűszto, dokecs je nej szpuno. Nikoga je nej víse more vlejkao, ali pa znábidti noro — isztina, ka je tüdi sziromák osztao, ali postenyé je povszédik meo. Zváli szo ga »bezsécsi Kóbi«, ár je doszta poszla meo i záto pobezsecski delao. Cejla vész ga je zsalivala. Ali troustali szo sze, ka de nyemí na ovom szvejti tüdi dobro i gvüsno, ka do ga tam tüdi radi meli. Tam de pá vu priátelsztvi z-goszp. plébánosom i notárosom, steriva ta nyemi zagvüsno radiva, ka je zanyima prisao. Preci, kak je gori prisao je uprav nájprvle gori poiszkao plébánosa, predkim je eti tak postüvani bio, — tak sze sika naj sze nyerni nájprvle zglászi. Plébános ga na pávidejnye szrdcsno pozdrávi i da zná, ka je Kóbi eti neobhoden, nyemi edno drűgo pokázse, i da je znao, ka on vsze pouleg razmetoga previdejnva szoudi, ga vöopíta, kak sze nyemi edno, ali drűgo vídi? Nájprvle ga pred Petra pela, kí je zapovedník nebeszkoga országa i vrát klűcse priszebi má. Notri ga pokázse govorécsi: »Tou je bezsécsi Kóbi zsidov zmoje vészi, steri je posteno zsívo i od vszej lűdi lübleni i postüvani bio“! Rad bi pogledno nebeszke presztore, csi de nyemi szlobodno je poglédnoti ? Peter naprej vzeme veliko knigo, gde je vszákoga csloveka zemelszki zsitek notri szpelani, gori poiscse Kóbia sztrán (zse sze nyemi naprej vídi z-obráza, ka je vsze vrédi i ercsé: „Bezsécsi Kóbi, kak krsztsanszkoga zsivlejnya zsidov, vu znásanyi posteni i vszém naszlűzsbogotov, tak prípraven za nebeszki ország. Szlobodno notri sztoupi v-nebeszke presztore“! Plébános ga pela nájprvle v-katholicsanszki ország. Kóbi vsze poglédne - vsze sze lescsí v-náj jaksoj lepoti i csisztoucsi jeszte tam vsze. Nadale ideta vLüiaranszka nebésza — tam ni glásza ni héra nega niksoj précimbi — vsze je proszto, nikse drágocse, lepote nevidi, pod je nej doj szpresztrejí z-drágimi teppikami - eti itam sze poznajo nanyem boze sztopnye, sztancsarje szo rávno vu molitvenoj hizsi pri ütrásnyoj szlűzsbi bozsoj, odkud sze csűje pobozsno szpejvanye angelov. Kóbi sze je zagvüsao, ka eti csi je glih vsze prouszto, pobozsnoszt láda. Potom szta sla v-Mohameda presztore tam je zse vsze bole zapüsztseno, sztári arabiánci, törci natle na stiraj szedijo, nisteri zvelke pipe kadí, pá v-drűgom meszti eden örmény csarno kávo pijé, v-szouszednoj hizsi v-kouti lejpe húrije (lörszke zsenszke) obszlüzsávajo domou pridoucsega csrvátoga baso — pá v-drűgom meszti pobozsni dervisje (popovje zsrabolijo i mrmrájo szvojo ednoglaszno nouto (popevko). Nájobszlejdnyim szta sla v-zsidovszke presztore. No tam je escse vékso nerédnoszt najsao. Vednom meszti dugo keco noszécsi Ábrahám preszühsáva zavecse i liszicsje kouzse, naj sze moli vnyé neszprávijo ; v-drűgom Izsák cote vrédjemlé — v-kouti velki küp csont jeszte vküp szklajeno, etam pa Sműle sztári gvant klopfa — eti eden pintlics, tam edna hala, brgüse — z-recsjouv niksega redü i csisztoucse sze nenaide . . . No ! právi plébános, povej vö szvoje stímanye Kóbi, stera nebésza szo nájjaksa, Jeli ka nasa katholicsanszkr? Jeli ka je tam vsze v-nájjaksem rédi, i csisz- toucsi ? Vu ovi drűgi priszpodobna zaman iscsemo . . . „Isztino májo goszp. plébános“ odgovorí Kóbi, vsze sze lescsí, vsze je vrédi. Tou je pa vam tam, lehko meti, da nikoga nega v-nyí, csi bi tam tüdi stoj bio, bi nebi mogli vsze tak précimbno drzsati. ZSENSKI FORSPONT. V-indasnyem vrejmem, gda je escse nej bilou ni poste. ni zseleznice, ni telegráfa (hitropisz) ni telefona — no pa drdrance (biciklina) tüdi nej, szo lüdjé i oblászti zouszebne poste mogli nüca-ti, csi szo v-drűgo, tréljo, vész, ali pa v-dalecs kraj meli kaj naznaniti. Táksim postom je od vészi, do vészi forspont hodo. Nisternim koula, nisternim pa pesák, kí ga je szprevájao i pomágao kaj neszti. Vesznice szo na birouva piszmeno zapoved neműdno duzsne bilé dati forspont. Eden szoldák je meo z-Szobote v-Monoster potüvati z-ednim málim pakom papérov. Sohár birouv ga po nájkratsisoj pouti z-Szobote nad Krizsevce, Márkovce i Stevanovce poslejo i vödájo za forspontyrí tarom píszmo, stero more v-imenüvani vesznicaj pökázati i dobí forsont. V-Márkovce príde i zráven k-rítari íde, naj nyemi nikákoga do Stevanovec zravna, ki de zsnyim sou i pak neszao. — Márkovcsarje szo, kak szkoron vu vszákoj vészi porédi obszlüzsávali vö vesko sztrázso i pejske forsponte, záto rítar vcsaszi po máloga rítara posle naj zapovej, na kom je réd, naj za pou vöre tü bode. Mali rítar ide k-onoj hizsi na steroj je réd bio i da szo mozski navékse na vogrszkom namertűki bilí, ár szeje tou v-mertűkaj hípi (aug. — szept.) godilo, zapovej gyerébszkoj Evici, stera je edna mláda vrla szneha bíla — ka more z-ednim szoldákom idti i do Stevanovec pak neszti. Nej je rada sla, ár je nej mejla cajta, ali da je réd na nyou prisao, sze je nejmogla té pouti mentüvati. Na povejdano vrejmen sze k rítari posztávi, zaglédne vojáka, ki je fickaszti decsko bio, nyej je rávno nej zsao bilou za tou pout. Na pout sze vzemeta — pomali je roszílo, ali záto szta sla, kak ober Csöpenec pogousztsi potűjeta pregovori sznejha: „Goszpon katona jasz nemo sla dale zvami, eto máte pak, po toj ceszti zráven v-Stevanovce prídete.“ „Hja pa zakaj nescsete dale z-menom idti? jo pita voják. „Bojim sze vasz goszpon katona vu etoj gousztsí,“ odgovori szmejécs sznejha. „Zakaj sze me bojíte ?“ Ja-ja-zá-to, ka teme gder bantüvali“? Tou sze nemate bojati, vídite ka dezsd ide. - „Hja vej ví goszpod máte pláscs“ ! vszecsè nazáj ona szmejécs. Katona jo je prerazmo i hitro szta szi dogucsala, ka de ga duzse szprevájala. Pravicsno vönavrzseni veski sztroski. Za sztároga vrejmena je bilou, gda szo escse notárosje meszto podpiszka krízs dávali i csi je vu vészi eden, ali drügi kaj znao skrbetati i silabízálivati, sze je za moudroga drzsao. — VKüstanovci v-küper szédejo prejdnye glavé, ár goszpon notáros prídejo, ka do veski sztroski vönametávani, ár de zdaj zse cajt veska vödávanya placsüvati. Zvön veski poglavárov szo escse prisli drűgi tüdi náimre kisze nevüpajo vu ti naprejhodécsi pravicsnoszti escse i zsenszke. Kak naprejhodécsi, z-notárosom Kercsmár Jánosom, ki je pouleg notároske (csészti v-Krízsevci tüdi ostarjássztva mestrijo odprávlao, stera nyemi je zláta vretina bila -- pri vönametávanyi, ka náj szebé nakeliko je mogoucse zagrejblejo — szemtá fretajo, nad nyé vdári sztári Sebjanko, kí je mali rítar bio: „Goszpon Notárus ! tak nametátus, da na piátus tüdi kaj osztátus, ár jasz nebom vszigdár zoubsztom zapovidátus ! Khaa-prá-áá-vih ? pita koutorov Gyüri, kí je szirmák fofnyavo púcsao. „Tou pravi, odgovoríjo kercsmár notáros: ka naj popravici vönametávamo.“ „Tou je zse réd“ — nej zaman, ka szo sztári Sebjanko vu pravicsnoszti obsztarali, szi zgovárjajo med szebom ti dvojécsi i naimre sztáre babe! Niscse sze je nej touzso, ka bi veski sztroski previsziki bilí (?) Zsivíne vöposztávlanye. (Állat kiallitás.) Zsivíne vöposztávlanye je bilou, k-steroj príliki szo szouszednoga zemelszkoga goszpodína nagyságos Schmutzig Dolfia tüdi pouzvali Vszáke féle zsívina je prignána: Punkt ob devétoj vöri sze posztávi komissia (birouv, zsivine vrács i Zsigmond grof predszednik i escse nikse drűge na tou vözravnane kotrige) na licsno meszto, tam je bio zse tüdi Sckmutzig Dolfi, steri je zse naprej snofao, jeli nebi mogao fal edno-dvá para güncév po fal cejni dobiti, kak komissia príde. Birouv ga obercséjo : „Prisli szo tüdi goszp. Schm. D. rad szem, ka ji tü mam szrecso náidti, naj idejo z-nami v-perotnin plac, potom szvinyé poglédnemo i tak eden za drügim vsze, nájobszlednyim günce. Zahválim goszp, birov, tá nemo sou, ár nikse drűgo delo mam, ali pri güncaj mo te prvi, (miszlo szi je, lehko tecsasz kaj küpi.) Dobro je velíjo birouv! Doktor pa pravi szmejécs: csi nyemi roglouvje zrasztéjo, de uprav prvi. Doktor je v-zsaloudci meo toga goszpodína ár csi nyemi je zsivíno vrácso, je nigdár nej steo porédi plácsati doj je vlejkao i escse rad pozábao. — Gda komissiá k-güncom príde, Dolfi je zse tam bio, govorécsi: Vidite ka szem tü te prvi (tou je tou, ka je nájprvle sze prisao, ali pa ka razmi k-coj.) Doktor nyemi tá vuzsgé: „Prvi szo ja, ali da roglov nemajo, premijo dobili dönok nemrejo.“ Csi je bár tesko pouzsro doli té spot, je nika nej pravo, za edno malo, tak kak, kí szilno pout má odisao je ino gori djao priszebi, ka vecs nigdár nede sou na güncseszki kiállitás. Lübeznoszt. Luther v-ogen lücsí pápovoga preklésztva bulo. Trí leta je preteklo zse od onoga héresnyega 1517. oktoker 31.-toga dnéva, gda je Luther na Wittembergszke cérkvi dveri 95 pravic vöprebio, vu steri je ocsiveszno vöpovedao, ka sze je nazáj potrejbno k-evangelioma csísztomi návuki povrnouti; ka je jedíno Krisztus gláva szv. materé cérkvi; ka pápa nema oblászti grejhe od- püsztsávati, nego szam goszpodni Boug i. t. v. Zdrzsétek toga napiszka sze je hitro razsűro med lűdmi i Lutheri nezracsúnano priátelov szpravo. Pápa vídivsi, ka té mouzs nevaren zná bidti za nyega, ga je v-Rím dao pozvati, da ga tam kak krìvoverca oszoudíjo. Ali tomi je prouti sztano te zbérni poglávnik Fridrík te mouder. Dr. Luther Márton. 5 66 On je sztalen osztao vtom, naj sze Luther v-Ágosta várasi poszlűne po ednom rim szkom poszelníki. I tou sze je tüdi tak zgoudílo. Luther je v-poníznoj podlozsnoszti sztoupo pred toga sze poszlanoga pápovoga kardinálisa, kí sze je Kajetán zvao, ali ni edne rejcsi je nej scséo csüti od nazájvzétja návuka szvojega. Szledi je pápa znovuics ednoga poszelníka, po iméni Miltitz Károla poszlao vNemski ország, ali i té je nej mogao Luthera k-múcsanyi nagnoti, da szo protivníci nyegovi nej műcsali. Naszkori sze je Luther po ednom neszrámnom nászpadi dr. Eck Jánosa znouvics na bojíscse pouzvao. Pét dnévov drzsécse stükanye je nasztanolo med nyima. Eck je v-csemeráj, da ga je Luther vu stükanyi obládao, tecsasz nej mogao na pokoji osztáti, dokecs je v-Rimi edne bule preklétsztva nej doubo prouti Lutheri i nyegvnmi návuki. Csűdno edno piszalo je bilou to, stero je lübézen nazvesztsávajoucsega Jezusa tak imenüvani zemelszki namesztnik vö dao. Etak sze je zacsnola: „Sztani, Bozse, bráni dugoványe tvoje; szpoumeni sze z-spotanya, stero sze prouti tebi vszáki dén od neszpametnoga godí. Goríce tvoje edna divja szvjnya opűsztsáva i divji kanzsar doj je. Potom 41 djátk preküné z-Lutherovoga návuka, med drűgimi tüdi tou, ka, je nepravicsno krivovercev zsezsgati“ i 60 dni cajta nye mi dá k-nazájvzéfji tej djátk, „ár pápa nescse grejsnika szmrti.“ Csi pa ne vzeme nazáj szvoje krívo vcsenyé, té kak ocsivesznoga jeretníka ga pokastígajo. Veszélo je neszao tou bulo dr. Eck v-Nemski ország, vem je jus meo zdaj z-preklétsztvom „szvétoga“ ocso vdariti na onom, po kom je scseo. Ali zmejsao sze je, vem szo zse nej 1415 píszali i Husz Jánosa nej Zobszton zsézsgali. V-Lájpcigi sze je v eden kloustrom mogo szkriti pred szrdítosztjov lüsztva i szamo szkrívomá v-nocsi je mogoucsi bio dale potüati. Szakszoníje zbérni poglávnik moder Fridrik je pa niti nej dopüszto vöoznanenyé bule. V-Erfurti szo deácke eden stampani ekszemplár bule vu vodo lücsili, govorécsi: „zdaj szi szamo práva bula, tou je vodeni mejér. Najsla szo sze tüdi taksa mejsztaj gde szo na caszatszko zapoved na grmado vrgli Luthera piszala. Luther je zaprva miszlo, ka je Eck szam pohamisivo bulo, záto sze je v-ednom piszali prouti nyemi obrno. Ali gda je zvedo, ka jo je pápa dao vö, zs-nyim je obracsunao vu piszáli:. Proti Antikriszíusa buli." „Po- Luther v-ogen Iücsí pápovoga preklésztva bulo. vrnte sze — tak velí v-tom piszáli rímpápi i nyegovim bibornokom — i vcsinte ko nec vasoj brezmejnoj nepobozsnoszti. Csi nej, té vzemte na znánye, ka jasz z-onimi vréd, steri Krisztusa molíjo, vas sztolec, kak taksega, nad sterim satan láda, za Antikrisztusa sztolec drzsím, steromi sze nepodvrzseno, nego szmo gotovi neszpametna preklétsztva z-radosztjov znásati. Potom je Luther na pout csinejnya sztoupo. 1520. decembra lO.-toga dnéva je pápovo bulo zvöna Wittenberg várasa pred tak imenü-vani szrácskimi vráti z-pápa drügimi napíszkami navküp vu nazoucsnoszti vucseníkov szvoji i ti ovi profeszorov v-ogen lücso, govorécsi: „Da szi tí (pápa) toga szvétoga (Krisztusa) obzsalosztio, tak naj obzsaloszti i pocera tüdi tebé vekivecsen ogen.“ (Jouzsua 7, 25.) Na drűgi dén je Luther genlívo predgo drzso, v-steroj je poszlüsávcom na szrcé zvézao, ka steromi je düsno zvelicsanye drágo, on sze naj hába toga, ka bi Krisztusa zatájo i naj sze ne pridrűzsi k pápe naszled nikom. Z-tem je Luther gori vuzsgao szlednyen mouszt, steri ga je escse do tega mao k-Rimí prikapcso: pápo je naveke odpovedao. l. SZIROUTICA JERICA. (Národna peszem ; Z-szlávszkoga podomácso : FLISZÁR JÁNOS.) »Sztani gori Jerica Ino zseni gyünce pászt Na zréberje zeléno« ! „„Csákejte oh mati ví Naj zorjenici zvoní Kokoutje szpopejvajo !““ »Sztani, sztanj, Jerica, Sztani, zseni gyünce pászt« ! Jerica je sztánola, Gyünce je odegnála Na zréberje zeleno. „Pászte sze gyüncseci ví Idem k-szvojoj materi Na brűtiv poszvetseni, Gde szo grobi feobani. Csarna zemla odpri sze, Csarna zemla materni grob, Da mo sze vam touzsila Túzsno szrdce odkríla !« Zemla sze je Odprla, Csarna zemla materin grob. Jerica sze touzsila, Etak je govoríla : „Mati, mati mamica, Hűda je mo’ macsija ; Prvle, kak zorji zvoní, Kokoutje popejvajo Me krcsí, gori büdí, Morem gnati gyünce pászt Na zréberje zeléno Pri vász szem pa lezsála Ka zse szunce szíjaio Na mo’ méhko posztelo. Mati, mati mamica Hűda je mo’ macsija ; 69 Krűh mi z-pepéla pecsé, Z-droubnim pejszkom ga szolí Ino gda mi ga rejzse, Tak ténkoga mi vrejzse, Da sze szkousz vídi nyega ; Vszigdár sze z-meno krejga. Ví szte pekli bejloga, Rezali mi kusztoga, Z moucsajom namazali, Szladko sze mi szmeháli. Mati, mali, mamica, Hűda je mo’ macsija ; Vszigdár gdare me csese, Me z-glavnikom tak tézse, Da mi z-gláve krv tecsé ; Gda szte me ví cseszali, Gladko szte me cseszali, Vszigdár lepou gladili. Mati, mati, mamica, Hűda je mo’ macsija ; Posztelo mam tak trdo, Nigdár neposztele nyó, Nigdár je gor’ nezráji, V-zglávnik mi trnye dene, Pejszek pa vu vankise. Ví szte mi méhko dáli, Vszáki dén mi poszlali, Lepou gori zrájali. Mati. mati, mamica Nemrem bidti vecs domá“ ! Mati je govoríla : „Idi domou Jerica, Priporácsaj sze Bougi“ ! „„Mati.mati, mamica, Bidti nemrem vecs domá; Tü privasz osztánem jasz, Tü privasz mo szpála jasz““ ! Komaj, kak tou govorí Szvojo dűsico pűsztí, Materin grob sze odpré J Jerico vszé’ zapré. Tam pri materi v-groubi Szpí szvoj szladtek szen v-míri, Vu nyénom mílom kríli Je konec vszoj nevouli. INDA I ZDAJ. Piszao: KOVÁTS STEVAN. Sztári lüdjé szo nezadovoíni z-vezdásnyim sztáliscsom i nesztanoma to indasnye hválijo i za dobro právijo. Csi szi nazáj na szvojo mladoszt zmíszlijo i zglédnejo, teda vsze zadobro szpoznajo, ali nikak sze nyim nedopádne to vezdásnye, z-sterim szo nezadovolni. Jasz szem escse nej sztári cslovek — náimre natelíko nej, ka bi to vezdásnye brezi zroka poménsávao i li to preminoucse dícso. Nej! dobro znam, ka szo inda tüdi bilí teski hípi, ’zmetna vrejmena, vu steri szo lüdjé dosztavecs trpeli, kak vezdaj mi trpímo. Bilá szo bojnszka vrejmena, vu steri komaj kak je eden sereg odísao, je na nyega meszto prisao drűgi, steri je, kak sáski, pocerao vsze i odneszao od, brániti sze nemogoucsi, sztancsarov, tak da szo sziromácke vu veliki vnozsínaj od gládi mogli vesznoti. Bilá szo vrejmena, vu steri szo nevarni, zgrablivi betegi, pomor, pestis, kolera i. t. v., ládali, stere je nemgoucse bilou zasztaviti, ár szo nejznali nyé zvrácsiti, tak da szo cejle veszníce, krajíne nyim na porob szpadnole*. Vu rejtkom racsűní osztányeno lüdsztvo je nej znalo kajzacsnoti, kama sze obrnouti, k-tomi escse hűda divjácsina sze je nateliko naplodilo, da nej szamo prouti betegom, nego i prouti nyé opüsztsávanyi szo sze 70 tüdi komaj bránili i nesztanoma v-boji bilí. Nej je bilou tak vu preminoucsi, índasnyi vrejmenaj doszta dobroute, z-sterov bí sze dneszdén vrejdno bilou hváliti i na nyou sze zezávati i ’zeleti nyé nazáj prisesztjé, ár je bogme melo ono zadoszta szvoje teskoucse i mantre. Bozsi bics je vu vszákem vrejmeni, po rázlocsnoj doubi scsukao grejhsen národ cslovecsanszki. Pri vszemtom pa jasz dönok z-radosztjov cstém indasnyi, prvejsi vrejmenov prígodo, tak rad viszim na nyem, liki málo dejte vu maternom kríli, ár szi zsnyíh zajímlem troust, vűpanye i vero Náimre dvouje delo nevtajeno moremo postüvati pri indasnyi ocsákaj nasi, tou je: nyihovo prosztoucso i verejákoszt, ali szi pobozsnoszt. Csi od prvcjsega národa prousztoga od vsze précimbe mentüvanoga zsitka scsém piszati, nescsem nazáj idti i szpomenouti sze od celou zuávnyega vrejmena lűdi; nescsem gúcsati znábidti od Ábraháma, ki je velikoga národa ocsák bio i vcejlom szvojem zsítki z-pasztérsztva ’zivo; nezezávam sze na Mozesa na toga odlícsnoga bo’zega szlugo, kí je do 40 lejt sztaroszti pászao midionszkoga vísesnyega popa Jetróa, szvojega tesztü ovcé; escse niti nescsem naprejnosziti Dávida izraelszkoga nájvéksega kralá, kí je kak sziromaski pasztérszki pojbár zacsno ’zítka szvojega be’záj. Li ta blísisa vrejmena pregledávam, vu steri tak vnougo nászladnoga, lejpoga, * V-nasem kráji pl. d. Métnek je inda velka vész bíla, stere sztancsarje szo do ednoga vszi v-koleri mrlí i vész je prejsla, na nyé meszti edna puszta sztoji z-marofom. Határa náj véksi tál loug pokríva. naszledüvanya vrejdnoga nájdemo z-prousztoga, pobo’znoga ’zivlejnya ocsákov i sztarisov nasi. Od Lörantffy Zsuzsáne, erdélyszkoga vladára Rákocy Gyüria, tüvárisice je gori zamerkano, ka je tá velika goszpodína po vecseráj zszlüzsbenicami szvojimi vréd préla, ár je nyéni mouzs za vesz szvejt nej steo drűgoga platenoga gvanta nosziti, li szamo tisztoga steroga je nyegova zsena préla, tkála (tam ’zenszke i dneszdén tcséjo) sivala i prála. Od Kanizsay Dorottye, Nádasdy Tomás grofa, orszacskoga národa, od országa nájbogatejsega csloveka zsené i grofojce je pa popíszano, ka je szvojemi mozsej nádori vszaki tjeden v-Becs poszlála z-doumi frisko pecseni cípol (bejli kolacsícs) zetaksim szposzlanyem: ka bár v-Bécsi dobí on krűha povouli, naprebéranye, ali tak zsmáhnoga nej, kak je dományi, ár je toga ona száma mejszíla, genoti dála i szpekla. Csi zse pri vladáraj, pri vísesnye goszpodé hizsaj etakso prosztoucso náidemo, kaj szo vísesnye goszpodine prele, tkále, sívale, pralé, szamé kűhale i pekle za familio zsmáhno hráno i szpecsenyé : lehko szi tak premíszlimo, ka je pri prousztom lüdsztvi káksa prosztoucsa i delavnoszt ládala. Nase sztare matere nej szamo ednouk pripovedávajo od onoga vrejmena, gda szo vu zimszki dúgi vecseráj prele vnogo prejé, zstere je doszta trottb lejpoga mocsnoga plátna: lenovoga, odníka, zbgrebnoga za ’zákle i ponyáva szetkáno i z-steroga je prouszti platení gvant po nyih rokáj bio sívani, szrakice, lacse, kíkle, rokavci, prtouvje i tak vecs, steri szo vszi dúgoga drzsánva i lejpa postena nosnva bilí. Velki kincs je-bio i prestímana ona vertínya, stera je puno skrínyo mejla rázlocsne doubi hízsnoga plátna gori 71 pokázati. Isztína, ka je vsze tou doszta féle dela potrebüvalo, ksteromi je znánye, pascslivoszti i trűda nepoznanoszt trbelo, ali nászled je prijéten bio i doszta radoszti je szpravo zsenszkam i familiom. Tou je bíla v-onom vrejmeni nasi zsenszak hizsná mestríja, z-sterov szo one szvoje familie gvantale. Vszáka mati sze jé szkrbejla csér szvojo vu tou mestríj. notri privaditi. Nika nebi bíla prestimana táksa deklina, stera nebi razmíla z lenom i konouplami delati, trejti, prészti, prejou vrédjemati, szrakico, rokavice, lacse száma vözrezati i zasiti i tiszti sev je tüdi nej bio szamo prousz-to vküp zmetani, nego prílicsno, küncsno vönasiti golerje, szrakice prejdnyi tál, tak zváno «smízlin», kapa escse lács odlácsk i brszács presívanye. K-mouzsi valon deklin náj prvejsa potrebcsína je bíla znanoszt szpráv!anya plátna, kűhanye, márhe dvorjenye i nej plesz i cifránye. Te je escse nepoznani bio szvilni gvant, i drűge cifraszto pofárbane bécsinszke cote. Zsenszke szo lejpe, z-hí’znoga plátna na právlene zgűzane gyanke, bejle prté, tak zváne „flake,“ „polé,“ naglaváj z-lenovoga ténkoga hí’znoga plátna naprávlene bejle roubce, tak zváne “pecse“ i pocíle noszile. Moski pa z-bejloga plátna zasite lepou zgrbane i z-od’acski osznáj’zeno nasíte platene lacse, (v-mrázi dvouje,) rávnotak lejpe lenove szrakice, stere szo z-velkov leszenov praukov na valéki lepou vöbilé zgladjene i nej je ji trbelo stérkati. Zgorányi gvant je bio: gyopa, (z-szüríne) köpenyek i mocsen krscsák, na nogáj presztroni z-mocsnoga ledra zgotovleni csrejvli. Eden táksi kőpenyek, ali gyopa je vecs pokoleny vőobszlűzsíla. Noszili szo escse ti prémocs-nejsi mocsne bunde, bundicse i ’zenszke ko’zűje, (do koulin bundo z-rokávi). Ali je tüdi zdravejse bilou lüdsztvo, nej nyemi je skoudilo tak nalehci vrejmena premenyávanye, kak vezdásnyemi cácavnomi pokolejnyi. Szvétesnyi gvant sze je vtom loucso od vszakdenésnyega, ka je bole ténkíi bejli bio. Po nedelaj szo sze k-cérkvi pelajoucse poti od vno’zíne v-bejli gvant oblecseni lűdi vsze belíle. Tákso zsenszko, stera bi cifraszti ali neprisztojno vövrejzani gvant vüpala na szébe vzéti, bi jo zdrave pámeti vesznicsarje zavrgli, za hűdo szamico imenüvali i csi sze je dönok táksa najsla, szo jo naprej hodécsi, kak prouti szrámi vgresécso, pokastigali. V-klado szo jo djáli naspot, ali pred eklezsio posztavili, naj sze oszramotí i poküszí. Tou je pa z-toga sztalou, ka szo v-nedelo po szlű’zbi bo’zoj toga vgresécsega pred cérkvi dveri posztavili i tam je mogao od vö z-cérkvi idoucsi verníkov odpüsztsejnye proszili. Taksega hípa je meszto cifrasztoga gvanta zsakel mogao na szébe potégnoti i tak sztáti pred dverami cérkvi, gde szo sze zsnyega spotáril, z-kroplívami ga szekali, naj zgübí volou drügoucs drűge z-szvojim znásanyem v-dűsi zburkati. Tak szo verosztüvali inda na prosztoucso pri gvantanyi. I csi je glíh eden, ali te drűgi zadoszta prílicsen bio, szo nyemi ti ovi nejdopűsztili od nyíh nateliko odlocsno, cifraszto oblekávaíi szvoje z-práha vzéto, tejlo, stero pá nazáj práh má bidti i csrvouv porob posztánotí. Prouti tomi ka náj právimo od vezdásny'ega vrejmena sztancsarov ? Naj bougse bi bílou múcsati, obnejmiti i nika nej praviti na tá, stera dneszdén pri oblekávanyi, ali pa bole pri neoblekávanyi goulo nihányi tejli vídimo, 72 gda sze na szram tak malo dá. Csi bi i dnesz dén gori sztála ona trdna právda. kelko ’zélcov bi za volo prevídnoga gvanta v-’zakel trbelo oblejcsti i odpüsztsejnye dati zsnyimi prosziti za praznüvnoga znásanya volo záto, naj nekvaríjo te nedú’zne i nezburkajo drűge verníke vu dűsi. Kak prouszto je bilou indasnyi nasi ocsákov gvantanye, rávno tak prouszti szo bili oni vu jesztvini tüdi. Sztarejsi lüdjé dobro poumnijo, ka pred 40—50-timi lejtami je eti v-Prekmurji povouli bilou táksi veszníc, vu steri je cejlo zímo nej mogoucse bilou falájcsek krűha dobiti i csi szeje gder dönok doubo, kaksi je bio (z-mekin, z-otroubov szpecseni.) Z-szkvásene repe i zelja szo zsiveli, navékse lüdjé, K-steromi szo meszto krűha krumpíse jeli. I dönok szo zdravi, krepki lüdjé bilí z-decé szo mo’zki i zsenszke zraszle, kí szo bole zadovolni bilí i Bougi nagosztej dávali hválo, kak vezdásnye pokolejnye. Nej szo tak gúcsali, kak zdaj, ka je zatoga máloga volo nej vrejdno hválo dati Bougi nego szo pobozsni bili i Bouga vu dűhi i isztini z-csísztoga szrdcá csesztíli. Bilou je tesko vrejmen za pregányanya vere, da je nejbilou szlobodno pouleg ’zelejnya szrdcá Bougi szlü’ziti ino ga csesztiti. Ali záto szo právi verníci nej odsztoupili od vere szvoje, szkrivomá szo pouleg nyé zselejnya csesztíli Bouga. Bilá szo zsalosztna vrejmena, gda szo nase ocsáke za volo vere pregányali, tak da szo sze oní kak divjácsina pred vlovcom — vu gosztsere logouv szkítali i odprávlali szlűzsbo bozso i potrdjávali sze vu Bogábojaznoszti i blízsnyi szvoji lübéznoszti. I szledi, gda sze je nyim zse zlogouv naprej pokázati szlobodno bilou, náj prva i nájvéksa nyiho- va szkrb je bíla, ka szo Bougi na díko cérkev i soulo posztavili gori, zvoné szi szpravili, szvojo vero poní’závati szo nej dopüsztili, nego z-csísztim, pobo’znim zsivlejnyem i krsztsanszkim znásanyem pred drűgimi nyej postenyé i prestimanye szpravili. — Oh kelko bi znali kamli, cigli-vu nasi cérkváj bodoucsi od vrejloszti nasi ocsákov, kí szo je vküp szprávlali, gúcsati; z-kaksov szrdcsnov gotovnosztjov szo prinásali szvoje áldove na vere oltár oni prouszti nasi prehodníki, kí szo szkoron nejmeli po denésnyem stímanyi postenoga gvanta i prebráne hráne. Na bozso díko szo aldüvali, znajoucsi tou, ka szi z-tém szprávijo i nihájo osztankam szvojim takse kincse, steri ni erja, ni moli nezaprávíjo i tátjé ji neodneszéjo. Oh ví, vasi vrejli ocsákov zdaj zsivoucse, hizse bozse, sze ogíbajoucse, za bozsícsna nemárajoucse i li ta szvetszka i nyé pre cimbo zgányajoucse vezdásnye lehkoszko pokolejnye — nakeliko szte nevrejdni nyihove szkrbnoszti, kí tak nalehci zapüsztíte on drági dühovni őrok, za steroga volo szo oni teliko trpeli, teliko sze trdíli ! Napravte, ka je tou zse dávno bilou, i more bidti je nej tak bilou ! Vidimo szvedocsansztvo, sztojécse dokumentome prehodníkov vasi vere vrejloszti, po nyíh gorposztávleni cérkváj í soláj, zvöntej escse vu vszákoj evangelicsanszkoj gmajni szvedocsijo indasnyi, sztári pozvánì lisztovje, pouleg steri szo sze oni poszkrbeli i ogvüsali szvoji dühovni pasztérov i vucsitelov posteno, brez szkrbi zsiviejnye, naj cejlo szvojo moucs i znánye lí szamo na szvoje cérkevno pozványe morejo obracsati i brezi telovnoga sztrádanya, li bozsoj csészti, na verníkov düsni dobrout szlü’ziti. 73 Precstite té pozváne lisztí, zs-nyih vszákoga réda zarazmite, z-kaksov moudrosztjov szkrbnosztjov i naprej videjnyem szo sze znali szkrben vu prosztoucsi zsivoucsi, ali od vere vrejloszti podezsigajoucsi ocsáci vasi za szvoje dühovne pasztére, kí razsürjávajo králesztvo bozse i priprávlajo dűs zvelicsanye vernikov szvoji, kí mladézen krsztsanszko povodjávajo vu vere szvéte szpoznanyi, zevcsenoszti i moudroszti. Nej szo sze szpozábili szvétoga piszma eti rejcsí: „Kí szeja tejli, z-tela bode zseo szkvarjejnye, kí pa szeja dűsi, zseo bode blájzsensztvo vekivecsno.“ Vrejmena szo sze premejníla, ti-indasnyi szo premínouli ! Szledi szo tüdi rejeni za dühovnike i vucsitele pozváni lisztouvje, ali nakeliko szo tej nátsisi od ti indasnyi! Kak ti indasnyi farízeuske, kí szo szamo koper i mejtico darüvali na cérkev, stero je pa vékso vrejdnoszt melo, szo szebi zadrzsali, tak namejníjo i dneszdén vözadovoliti Bouga oni, ki cérkevnim szvojim csesztníkom szamo petlarszko alamizsno podeljávajo. Ali je pa nej szramotna ona vnouga tozsba, pernya, szemtá vlejka, stera sze szka’zűje náimre zdaj v doszta mejsztaj pri zvonáj szprávlanyi ? Vsze tou nam szvedocsi, ka z-prehodníkov prosztoucsov tüdi lehnoti zacsinya zszrdc ta práva pobozsnoszt, k-verí, k-nebészam vrejloszt i na nyé meszto sztoupi pri vnougi eta vodna rejcs: Brougi drobtinye, vsze drűgo pa tomi hűdomi (vrági)! Necsüdűjmo sze tak, csi sze vnougi nazáj zselejo v-indasnya vrejmena, gda szo lüdjé escse prosztej zsiveli, ali vero szvojo, Szv. vadlüványe szo víse vszega postüvali i lűbili! Prva pomoucs pri hízsni sztvári naprejpridoucsi betegáj. Szkrbnoga vérta dúzsnoszt je szvojo márho nejszamo primejrno krmiti, obravnávati, nego tüdi na nyé zdrávje szrb med i naprej pridoucse betege vrácsiti. Pri konyáj sze navékse, nájvecskrát zavolo nerédnoga ceranya, zsaloudca i blékbolezen prikazsűje. Tou sze pa za dvoujega zroka volo godí. Z-edne sztráni ponerédnom i po neprípravne krme poláganyi, ali pa porazhladjenyi csrvá nasztáne, káksega hípa zsaloudec i bléka obolíjo, zvuzsgéjo sze. Zgodi sze pa tou pri vise mere poláganyi gingave i friske zeléne krme, kakti: detelce, sztrnyiscice, lucerne i novoga szená; nájhitrej pa po jecsména, kukorce i zsita vise mere poláganyi. Zsaloudca od toga szhájajoucso bolezen je mogoucse szpoznati ztoga, ka preci po poláganyi sze szkazsűje jáko teska kólika (matrnica) tou je tou zsé te, gda je escse krma v-zsa oudci nej szkühana. Táksega hípa je kony jáko nemíroven, z-prejdnyimi i zádnyimi nogámi kopa, presztaplűje, doj sze vdári, kobáca sze. Nájprvo delo je tü, zasztaviti kobácanye, gori ga zgoniti i szemtá namali goniti, csrvou zcsutakmi (z-szlamé püslámi) dobro ribati i eden deci palinke 74 v-nyega vlejáti. Taksega hípa ga je nej szlobodno plouditi, ár je tou skodlívo i zná sze escse zsaloudec razpocsiti. Od razhladjenya szkazüvajoucse marnice bolezen sze vu zvuzsganyí blék szkazsűje. Taksega hípa je kony medlouven, popárjeni, nema gedű, trepecse, koszminye naszrhseno, i nájvecskrát lején tecsé zsnyega (dríscs má). Táksega hípa sze moremo poszkrbeti naj stala zadoszta topla bode, csrvá dvá kraja z-kanfornim spirituszom vecskrát moremo notri navoscsiti i z-toplov gyünov ga dobro notri pokriti. Táksega hípa sze nyemi dobro nászitno szenou more polagati, malo ovsza i gyecsmeni sirout. Napájati ga z-malo i mlácsnov vodouv trbej. Konyév influenca, ali pa náseszt, ali kíh, gutá i plűcs zvuzsganye v-mrzlom mokrom vrejmeni i od mrzle vodé pítvine sze csesztoukrát pobűdí. Etaksega hípa prve delo je, na gutane i na prszi z-szűhi capami mokro presztrejte cape gori dejvati (odszpodi mokre, odzgora szűhe) i pokriti na dvej, na dvej vöri, dokecs szpoudnya vroucsa negráta, premenyávno pokrívati. Rezsene márhe obolejnye poprejk i z-tála sze vu gornapínyanyi szkazsűje. Tou napinyanye, (nadűtoszt) znábidti náglo — ali pa z-csaszoma príde. Hitro sze napne govedo po gingave szpárje ne krme, detelce, lucerne, náti, krumpisov, burgundie repe,tíkvi dosztazeljevnoga lísztja poláganyi. Dosztakrát sze krumpics, ali hrzsén repe v-gúti vpozsarácsi sztávi i táksega hípa sze tüdi nadűje záto, ka sze, vtrbűjì v-küpszprávleni csemérni vötri (gáz) po gorbufkanyi, riganyi, szkouz na gout, steri je zateknyeni, odhájati szprázniti nemrejo. Táksega hípa vu gúti, vu pozsarácsi bodoucse dugoványe moremo odsztaviti, ali z-velkov paszkov, naj sze gúta kouzsa ne szkrhsi. Csi doj potezsiti nemremo po mozsdzsenyi gúta odzvöna, teda oli moremo notri vlejáti, od steroga sze zmasztí, szkliszko gráta i szamou odszébe sze dojposkalí. Nadűvanye potíhsamo, ka csrvou (blek) nadvekrajöuv ribamo, voscsimo, jezik vecskrát vövtégnemo, vgoubec poprecski eden lejsz denemo i zvézremo naj odprejti bode, govedo namali szemtá gonimo. Pascsimo sze v-tákse meszto posztaviti, ali v-stali privézati, ka de prejdnyimi nogámi z 40 - 50 centimetri vise sztalou, kak v-zádnyem kráji (pod prejdnye nogé sztelo [gnoj nametati). Stero govedo sze rado gornapínya tákse je nájbougse vzsigdár v táksem sztáliscsi med. Dosztakrát govedo nemre prezsívati, táksega hípa je tanácsno v-nyé ¼ kgr. (fertao kile) künyszke i edno prgiscse britke szolí (brdino) szipati. Pri plücs zvúzsganyi tak csínimo, kak je od konyév popíszano pri toga betega vrácsenyi. Szvin obetezsánye nájvecskrát z-nerédnoga krmlenya, poláganya nasztáne. Nájvecskrát je bléka obolíjo, Csi doszta nájdejo jeszti, náimre z-szirouvoga szilja, z-nezrejle kilave kukorce, jecsména, krumpisov i saláte, zsteroga zsaloudca i blék vuzsganye szhája, lején sze pri nyí zasztávla. Tü vcsaszi trbej drűgo hráno nyim dávati, zsaloudca zvuzsgávanye z-posztjenyom i v-rédnom vrejmeni nyim szamo jeszti dányem (v-gojdno, poldné i vecsér) vrácsiti. Kak sze beteg szkazsűje, preci v-mlácsnoj vodej malo mele, nika malo ndejka k-coj vlejáti itak z-tejmi v-küp- 75 zmejsanimi pomíjamí zacsnimo je' po máli dávkaj krmiti. Paziti moremo, da nyim vszigdár szamo teliko dámo, kelko z-dobrim gedom pojejo.. Lejéna zalotanye k-pouleta sztaroszti primerno, edno zslico britke szolí (brdíne) i edno malo nátrium bikarbonikuma (v-opoteki sze dobí) vpomíje zmejsano nyim dájmo, stero je pozsené i zvrácsi. Nájbole potrejbno delo je beteg, náimre oszkrúnni (fertőző) beteg hitro zpoznati, stero persze zse visise znánye potrebűje. Ali privszem tom pa pri pazlívom prousztom kebzüvanyi szi mámo zamerkati : pri pogübelnom betégi szviny beteg vecs dní trpí. Bete’zne szvinyé sze premetávajo, pod szlamo sze vlecséjo, nemajo gedű. Vu zacsétki betega sze vömetanye i zaloutanye szkazsűje, szledi pa tecsé zsnyih (driszlájo.) Dosztakrát dobíjo szvinyé plücszvuzsganya beteg tüdi. Orbánc, (erdécsica) vszprotolesnyi i lejtasnyi topli vrejmenaj kralűje nájbole. Szvinkápanye, k-gutavdárci priszpodobno sze hitro zglászijo. Bole rejcsisi je on beteg, gda sze na hrbti kock obrázke, nika malo prizdignyeno vösztojécse erdécse krpe pokázsejo Hitra pomoucs pri obema dvöma betegoma ztoga sztojí, da escse celouzdrave odzsenémo inam na csiszto meszto (ali nej na oupak, ka bí betezsne odegnali, zdrave pa tam na betezsnom meszti nihátí:) Zovmo vrácsa, dájmo je v-cepiti, po sterom, csi je nej prekeszno, sze náj vecs obarje i zvrácsi. Prouti orbánci (erdécsici) zse naprej v-szprotolejtji trbej dati notri v-cepiti od d’ ej-lejt ménse sztaroszti szvinyé, prouti drűgoj kűgi pa te, gda sze beteg szkazsűje. Pri zsivázni (küri) szo ne- varni betegi: kürkolera, pestis, i difteris, pri tima dvema prvima sze tak szkazsűje beteg, ka pokrátkom betegüvanyi káplejo, pri tom trétjem pa, ka v klűni, vklűna lűknyici, vu ocsáj i na grebéni zsúto bejle obszede nasztánejo. Tü je tüdi neodlásano razlocsiti te zdrave od ti betézsni, árovak vsze znájo szpokapati.Nájbougse je je tak razlocsiti, ka po 4 po pét ji szamo naj pride vküp i tak sze edna drűga csupora dönok obarje. Kürecsnyeke, kopanye, z-steri jejo i pijéjo zvroucsim lügom vöpoporiti i zaprati irbej. Dvoriscse pa zkreolinom zmejsanov vodouv szpolejáti (kana vodé 1 deci kreolin trbej djáti). Te zdrave li te püsztimo vö,gda sze zseteszpolejáni presztor gorí poszühsí. Med vodou, z-stere pijéjo ½%-ta szívoga galica trbej zmejsati. Pri oni kűraj, steli difterio májo, vu klűni bodoucso medszedo vötrbej zbriszati i odzvűna zjodoformom zmejsanim (med edno zslico olia za eden nozsni spic jodoforma trbej zmejsati) oliom trbej namazati. Zdaj zse tüdi kükolero z-notrivceplejnyem vrácsijo. Tou bi bilá ona prakticsna déla, ali szí vrácsenya, sterimi szi pri máhre betegáj nakeliko teliko szamí lehko pomágamo i stere je vszákomi vérti neodlásano znati potrejbno. Vszáki vért tak naj predocsmí drzsi, ka likí kak vérta okou krmí govedo, tak tüdi szkrben vért varje, bráni od vszega pripetjá szvoje sztvaré. Ka sze pa vrácsenva sztvári dosztája pri teskejsi betegáj, sze neműdno k-sztvári vrácsi mámo obrnuti, kí k-prilikom primejrno náj bole zná pomoucs podeliti. Vrácsenye sze neszmi odlásati, nego pricájti, kak sze beteg 76 szká’zűje k-nyemi obrnouti, i nejcsakati, da beteg sztvár zse premore. Na zztvári vrácsa tanács eta naznánye prineszémo nasim szkrbnim vértom, steromi pridánoj priliki haszek vzemejo, záto porácsamo nyé vecskrát razmeto precsteti ino szi dobro zamerkati. Szamou od szébe sze razmi ka skoudilo nede nikomi, nego tem bole hasznilo toga znánye. Mihály gazda. Cecátjega deteta nadájanye i obravnávanye. Vezdásuyega ’zalosztnoga vrejmena nájvéksa szkrb má bidti, krepkoga príessztnoga pokolejnya gor hránenye. Vszáka mati je dúzsna szvojega deteta osznávlanye tak pelati, da nyega zrász sze kak nájbole vöosznové. Ka sze tou náj iezsej doszégne, proszim metere, da szi na szrdcé vzemejo eta nízse popíszana naprejdánya: Toga znouva porodjenoga cecátjega deteta natúrna i náj bougsa hrána je vszegavejcs materno mlejko. Vszáka zdrava mati szárna more szvoje dejte nadájati. Neszmi nadájati ona mati, stera prí plűcsaj má beteg (szühsico) i pri szklezni i stera je szlabe krví, Nadájajoucsa mati sze more ogíbati odvzsívanya prevecs zácsimbne, i preszolene ali prekiszile hráne. Szlabejsim materom sze porácsa söra (píve) pítvina. Csi mati malo mlejka má, teda, kak nájvecs mlejka, ali mlejcsne hráne more vzsívati. Nadájajoucsa zsenszka neszmi vrásztva k-szebi jemati. Cecke vszigdár pred nadájanyem i ponadájanyi z-mokrov capov zaprati trbej. Cecátje dejte ’ze te prvi dén nadájati trbej, nej je prípravno tou, ka vu vecs mejsztaj prvi dén thej dávajo deteti. Zse od prvoga tjédna mao more mati prívadjávati dejte na trí na tri vöre nadájati; cseresz noucsi je pa zadoszta v-prvom mejszeci dvakrat, szledi pa ednokrátno nadájanye. Na mlejka poceranye dejte telko vrejmena potrebűje, záto csi tak prvle dobí nyega málicski zsaloudec mlejko, z toga ob’zmécsanye zsaloudca (zvú’zg’ i kolbászi szhája. Edno nadájenye vise od strttála (fertál) vöre neszmi trpeti. Za nadájanya volo szpajoucsega deteta nigdár nej trbej z-szna dranfati. Csi je nadájanye (hránenye) primejrno, ali pa nej, tou z-deteta mirovnoga drzsánya, z-rédnoga csíscsenya (ka netecsé zsnyega) i nájbole z-gorjemánya, zrásza nyegovoga prevídirno. Nájbougse je dejte vszáki tjeden zvagati, z-steroga známo nyegovo gorjemánye. Po 7-8 mejszeci nadájanyi sze ono má osztaviti. Na letosnye vroucse mejszece, csi je mogoucse sze osztávlanye naj negodí Osztávlanye sze neszmi na ednouk zgoditi, nego dvá, tri tjedne násztopno. V prvom tjédni meszto nadájanya dvakrat, v-drügom stirikrát csíszto gorszkűhano krávje mlejko má dobiti. Táksega hípa je govénszka zsupa z-ednoga jajca zsucsákom-vküp zmejsana dobra, meszto mlejka dati. Csi mati za betega, ali za szlaboszti volo nemre nadájati, tak v prvoj vrszti sze za dojko trbej poszkrbeti. Dojka zdrava i dobro vöosznovlena zsenszka more bidti, med 20—30 lejt sztaroszti. Prvotoszt má dobiti táksa, stera je zse obdrűgim porodíla. Csi je dejte nemogoucse nadájati dati, ár je dojko nemogoucse szpraviti, teda sze k-materszkomi hránenyi mamo povrnouti i na ete naszlediivajoucse paziti: K-’zenszke mlejki nájbli’ze sztojí kobíle i oszelnice mlejko, ali da je tákse szpraviti escse zsmetnej liki dojko, tak sze mámo k-krávjemi mlejki povrnouti. Ka naj materé mlejko, kak nájbole priblízsamo med gorszkűhano krávje mlejko moremo nika malo vodé zmejsati i pocukrati. Tou sze pa naszledüvajoucs má goditi: V-prvima dvöma tjédnoma 1 tao mlejka, 3 tále vodé; od 2—5 tjednouv 1 tao mlejka, 2 tála vodé; v 6 —10 tjédni 1 tao mlejka, 1 tao vodé: v 11 — 15 tjédni 2 tála mlejka, 1 tál vodé; v 16—20 tjédni 3 tále mlejka, 1 tál vodé; od sésztoga mejszeca szlobodno dámo csiszto krávje mlejko. K pocukranyi k100 gr. mlejki je za edno kávinszko zslico cukra zadoszta. — Csi pomeslerszkom hrányeno dejte zsaloudec ali csrvícsek oboli, te na nisterni dén z-mlejkom gori moremo hejnyati i z-ruszuszkim thejom z rizsvodouv i z-jajcabelákom zmejsanov vodouv moremo namesztiti. Pri mesterszkom hránenyi tüdi pred ocsmí trbej drzsati cseresz dnéva na tríkrátnol kr- mlenye. K deteta osznávlanyi je jáko potrebna tüdi csisztoucsa Zatoga volo dejte vszákidén trbej koupati. Z-punim zsaloudcom je nej zdravo i záto nej szlobodno koupati. Deteta lampice je pred pouletom nej potrejbno vöprati, ti da pou leta miné, te vecskrát trbej nyé vözaprati tak, ka szi naprszt ténko bejlo csíszto capo zoszücsemo i cselüsztmeszou pazno operémo. V-eti redáj szmo nakrátci 77 po doktora tanácsi i porácsanyi doj szpiszali deteta zdrávja sze dosztájajoucse vorcane. Sztarisje drzste je predocsmí, ár sze tak doszta nevoule, deteta trplejnya mentüjete i pripomorete nyega zdravo i zselno gorjemánye i osznávlanye. Verosztüvajoucsa mati. Iméndnévi. Ábel, január 2. Ábrahám, aug. 16. Adalbert, szept. 27. Adám, szept. 9 Adám, Eva, dec: 24. Adél, január 29. Adolár, ápr. 21. Adolf, febr. 21. Adorján, márc. 5. Agota, jan. 11. Agnes. jan. 21. Agoston, aug. 28. Akos, febr. 27. Áladár, márc. 11. Albert, ápr. 23. Albin, márc. 1. Alfred, febr. 23. Alice, márc. 8. Almos, febr. 20. Amália, jul. 10, okt. 7. Ambrus, ápr. 4. dec. 7. András, február 4., nov. 30. Angelika (Angyalka), május 31. Anna, febr. 19., jun. 2., julius 26. Antal, jan. 17., jun. 13., julius 5. Antónia, jul. 13. Antonius, máj. 10. Apollinus, jul. 23. Apollónia, jan. 28. Aranka, febr. 8. Arisztid, ápr. 27. Armin, máj. 10. Arnold, jun. 18. Aron, ápr. 2. Arpád, március 31., december 11. Artur, jan. 22. Atanáz, máj. 2. Attila, jan. 7. Auguszta, dec. 18. Aurél, okt. 5. Aurélia, dec. 2. Avell, András, nov. 10. Balázs, február 3. Bálint, febr. 14. Barnabás, máj 10. Beatrix, jul. 29. Beata, jan. 1. Béla, ápr. 23. Bella, jun. 2. Benedek, márc. 21. Benjamin, márc. 31. Bernát, máj. 20. Berta, aug. 6. Bertalan, aug. 24. Bertold, jul.27.,nov 27. Bódog, jan. 14.nov., 20. Boldizsár, jan. 6. Bonifác, máj. 14. Borbála, dec. 4. Bruno, okt. 6. Cecilia, nov. 22. Ciril, julius 7. Ciprán, szeptember 26. Cyrák, augusztus 8. Cyrill, február 9., március 29. Damaskus, dec. 11. Dániel, julius 21. Dávid, dec. 29. Dezső, május 23. Dénes, október 39. Domonkos, aug. 4. Dorottya, február 6. Dömötör, október 26. Eduárd, márc. 18. majus 26., okt. 14. Edith, szept. 16. Egyed, szept. 1. Elek, julius 17. Elemér, február 28. Eleonóra, február 28. Ella, február 10. Előd, október 22. Elvira, február 10. Elza, december 1. Emánuel (Manó), március 26. Emil, május 28. Emilia, julius 19. Emma, november 24., április 19. Eörs, julius 14. Ernesztina, aug. 29. Erhardt, április 9. Erika, augusztus 31. Ervin, április 25. Ernő, január 12, Erzsébet, nov. 19. Eszter, május 24. Etelka, október 8. Éva, december 24. Ezsaiás, julius 6. Fábián, január 20. Farkas, szept 1. aug23. Ferdinand, május 26. Ferenc, jan. 29., jun 16. okt. 4. és 10. Flórián (Flóris) máj. 4. Franciska (Fáni), március 9. Frida, május 6. Friderika, szept. 20. Frigyes, julius 18 Filip, máj. 1. 10.aug.23. Gábor, márc. 24. Gabriella, dec. 12. (Gál) Gallus, okt. 17. Gáspár, jan. 6. Gedeon, március 28, oktober 10. Gellért, szept. 24. Genoveva, jan. 3. Gergor, március 12., nov. 17. (Csod.) Getrud, márc. 17. Géfa, február 25. Gizella, május 8 Gottlieb, március 5. Gottfried, nov. 8. Guidó, szept. 12. Gusztáv, márc. 29. Györgyike, okt. 23. Gyüri, április 24. Gyula, április 12. Hedvig, október 17. Helda, október 3. Helén, október 14. Henrik, julius 15. Herman, ápr. 16., aug. 3 Hilda, szeptembr 3. Hubert, március 29. Hugó, ápriiis 1. Ibolya, augusztus 7. . Ida, április 13. Ignác, febr. 1., jul. 31., október 23. Illés, julius 20. Ilma, április 18. Ilona, augusztus 18. Imre, novembr 5. Ince, julius 38. Ipoly, augusztus 13. Irén, október 20. Irma, május 30. Iván, junius 24. Izabella, julius 12. Izidor, március 30., április 4. Izső, augusztus 26. Jakab, mraj. 1., jul 25. Janka, május 24. Jánös, november 24., december 27. Jenő, julius 13. Jeromos, szept. 30. Jób, szeptember 27. Johanna, dec. 15. Jolán, november 20. Jónás, november 12. Jonathán, május 11. József, febr. 4., március 19., augusztus 27 , szeptember 18. Judit, jul. 30., dec 10. Juba, Juliána, febr. 16., május 22. Julián, január 9. Jusztin, junius 16. Jusztina, szept. 16. Kajetán, április 22. Kaliszt, október 14. Kálmán, október 13. Kamil, Kamilía, december 28. Károly, jan 28., nov. 4. Karolyin, február 2. Katalin, febr. 13 , ápr. 30., november 25. Kázmér, március 4. Kelemen, nov. 23. Keresztély, április 3. Klára, augusztus 12. Klementina, nov. 14. Kleofás, szept. 25. Klotild, junius 3. Kocsárd, április 19 Kolozs, október 30. Konrád, február 18 Konstantin, feruar 17. Kornél, julius 3. Kornélia, március 3. Kristóf, március 15. Krisztián, március 13. Krisztina, julius 24. Lajos, aug. 19. és 25. Lampert, szept. 17. László, junius 27., augusztus 8. Lázár, december 7. Laura, junius 17. Leander, február 28. Lehel, augusztus 2. Leó, április 11. Leokádia, december 9. Leona, Leontine, jan. 4. Lénárd, november 6. Lenke, április 29. Lidia, április 5. Lili, julius 11. Lipót, november 15. Livia, április 6. Lóránt, január 15. Lothár, janár 27. Lőrinc, augusztus 10. Luca. december 13. Lujza, március 2. Lujzi, junius 21. Ludovika, szept. 13. Lukács, október 18. Lukrécia, jálius 9. Maako, január 2. Magda, május 27. Magdolna, julius 22., augusztus 3. Malvin, október 1. Manó, márcjus 26. Marcel, január 9. Marcion, április 26. Margit, jun. 10., jul. 20. Mária,. augusztus 15., Szept. 8., dec. 8. Mária-Magdolna, julius 22. Marianna, nov. 1, Marko, április 25 , junius 10., október 17. Márta, julius 29. Márton, nov,, 10. és 11. Mártonka, január 30. Máté, szeptember 21. Matild, március 14. Mátyás, február 25. Medárd, junius 8. Melánia, január 10. Menyhért, aug. 22. Metod, juliás 17. Mihály, szept. 29, Miklos, december 6. Miksa, október 12. Milos, november 26. Móric, szeptember 22. Mózes, május 16. Mándor, május 30. Napoleon, május 7. Nikodém, szept. 15. Noé, november 29. Norbert, junius 6. Odó, november 18. Oktávián, márc. 22. Olga, julius 27. Olivér, november 21. Olimpia, március 10. Orsola, október 21. Oszkár, julius 31. Oszváld, aug. 5. Ottó, március 23, Ottmár, november 16. Ottokár, jul. 2., nov. 4. Ottilia, december 13 Ödön, november 16. Özséb, augusztus 14. Pál, jan. 25., márc. 7., junius 26., 29 és 30. Paula, márc. 22., junius 3. Paulina, junius 22. Péter Pál, junins 29. Péter, jan. 81., febr. 22. ápr. 29., máj. 19., aug. 1., okt. 19 , dec. 5. Petra, október 3. Petronella, május 3l. Piroska, jan. 18, november 28. Pius, máj. 4., jul. 11. Pongrác, május 12. Rafael, jun. 20., okt 24. Ráhel, február 4. Rajner, junius 14. Rebeka, szeptember 2. Regin, szeptember 7. Rezső, (Rudolf), november 7. Rikárd, április 3. Róbert, junius 7. Rókus, augusztus 16. Róland, május 29. Róza, augusztuk 30. Rozália, szeptember 4. Salamon, október 24. Samu, augusztus 21. Sándor, febr. 26., március 18. Sára, január 19. Sarolta, május 19. Sebestyén, januar 20. Simeon, február 18. Simon, jan. 5., okt. 28. Stefánia, november 28. Stevan, aug. 20., december 26, Szabina, február 20., október 27. Szaniszló, nov 13. Szervác, május 13. Szeverin, január 8. Szeverian, február 21. Szidonia, junius 2· Szilárd, április 22. Szilárdka, dec. 14. Szilveszter, dec, 31. Szinér, december 12 Sylvia, november 26. Tomás, márc. 7., dec. 21. és 29. Tacián, január 12. Tádé, január 24, Terézia,jul. 8. okt 25. Tekla, szptember 23. Teodora, szept. 11. Teofil. december 10, Tibold, julius 1. Timon, április 19. Tibor, augusztus 11. Titusz, január 4., szeptember 18. Tivadar, ápr. 20., november 9. Tóbiás, junins 13. Tódor, február 7. Trikráli (Gáspár, Menyhért, Boldizsár), január 6. Ubul, május 17. Valér, december 15. Valéria, április 28. Valter, julius 16. Vazul, junius 14. Vendel, október 24. Vencel, Szept. 28. Veronika, julius 9 Vid, junius 15. Vidor, január 13. Viktor, szeptember 5. Viktoria, dec, 23. Vilmos, január 10. Vilma, eecember 5. Vince. ápr. 5., jul. 19. Viola, december 19. Virgil, november 27. Virgilia, jnuár 31. Vrban, május 25. Vouri, julius. 4. Xavér, (Ferenc), december 23. Zakariás, Szept. 6. Zita, április 27. Zoárd, december 30. Zoltán, junius 23. Zsigmond, májs 2. Zsófia, május 15. Zsolt, április 10. Zsuzsánna, febr. 19. 81 Kronika ednoga leta. I922. okt. I. — 1923. szept. 30. Pise jo: Luthár Ádám. Ka je nej mrla deklícska, nego je zse z-szna tüdi zbüdjena i na delo, na presztor djánya sztoupila, kre toga vu nasoj sinyoríji vnouga szvedosztva mámo. Nase sinyoríje szpráviscse je 1923. májusa 2. v Püconcí obdrzsáno, steroga najfontosnejse szkoncsanye je, ka sze v Murszkoj Szoboti vu hrami † Kühar Ferenca dejaski dom nasztávi, z-sterím olejsamo vcsenyé nase krajíne dobroga vcsenyá szirmaskim szinom i cserom i zsnyíh nasoj cérkvi kántorvucsitele, vucsitelice i dühovnike lehko gájimo. K naprej priprávlanya deli dejaskoga doma je edna nazavüpnoszt odebrána. Bozsi blagoszlov naj prebíva na deli té zavüpnoszti, da ono nasoj cérkvi na právo dobrouto bode szlűzsilo. Sinyoríje podpornica je vszevküper 6,635·07 Din. notrijemánya mejla Z-toga je 1000 Din. gorobdrzsáno na naprejnevidoucse potreb- csine; Dolnja Lendava i dijaski dom 2000—2000 D, Gornji Szlavecsi 1000 D, Noviszadszki diakoniszki dom 500 D, sinyoríje stampna fundácija 135·07 Din. szo doubili. Nasa cérkevna podpornica, kak zse z-tej djátk vídimo, blagoszlovleno delo odprávla i je vrejdna, da jo vszaki vere damányi navdüseno podpéra. Sinyoríje sztatiszticsne podátke kázsejo, ka sze je v cejloj sinyoríji 1922. leta naroudilo 529; mrlou ji 536; zdalou sze je: 180 párov; pri konfirmáciji je bilo 336 decé. V-nase cerkevne solé je hodilo 1671; v-drzsávne solé 1370 nase decé. Gmajne szo notrijemánya mele 1,380.851 K, vödávanya 1,191.809 K; osztánek je 220,081 kor. Küzmics Stevana Prvoga prejkmurszkoga velikoga piszatela, steri je nase lüdsztvo z-poszlovencsanyem Biblie, peszmeni i drűgi knig píszanyem, lejko právimo, zliteraturszkim jezíkom obdarüvao, rojsztva dvejszto lejt- 6 82 nico je nasa sinyoríja juniusa 29.-ga na nyegovom rojszt nom meszti, v Sztrűkovci zlejpim ouszvetkom obdrzsála i na nyegovoga narodjenya hizse sztejno mramorno szpomenka táblo posztávila. Küzmicsa ouszvetek v Sztrükovci. „Evangelicsanszke szv. vere návuk“ knige je dála vö nasa sinyoríja, stere za lüdszké solé deco vadlüványa vcsenyá cejlo kojno zdrzsávajo, kakti katekizem, biblijszko — i cerkevno historijo, molitvi, peszmi i jákosztne versuse Bár bi i po toj knigi kejm vecs düs prislo k-szpoznanyi Bogá i koga je odposzlao, Jezus Krisztusa i posztanolo ogvü- 83 sani evangelicsanov steri znájo v-kom verjejo, komi zsivéjo! Cérkevne novine je zacsnola tüdi vödávati nasa sinyoríja, stere pod iménom „Düsevni Liszt“ mejszecsno poiscsejo gori zlejpim zdrzsétkom nase evangelicsanszke familije, naj nyé krepijo vu evang. veri i ogvüsanyi. Podpéranye i razsirjávanye toga líszta je vszákoga evangelicsanszkoga csloveka, steri szvojo cérkev lűbi, duzsnoszt i prilozsnoszt, ár je tou nas jedíni líszt i nyega podpéranye od drűgi nemremo csakati. Naprejplacsilo na nyega gorivzeme vszáki ev. dühovnik i vucsitel. Cérkevna püspekija. 1923. juliusa 2.-ga szo prisli vküper v Novom Sadí zavűpniki sinyoríj SHS. králevcsine i szkoncsali szo na szvojem hisztoricsne znamenitoszti szpráviscsi, steromi szta Wagner Gusztáv Adolf sinyor ì. Weisz Károly ins pektor nacselüvala, ka sze sinyoríje zdrűzsijo v cérkevno krajíno (püspekíjo). Od toga visisega organizmusa doszta dobra mámo csakatí za nase gmajne. Zvoné szo szi nazájszpravili: Sztrükovci 226 kg. zsmécse za 10.000 Dinárov. Puzsavci 229 kg., Pánovci 107 kg. Kancsevci 190 kg., Kükecs 100 kg., Vescsica 178 kg., zsmécse; Hodos eden zvon; Szrediscse 2 zvoná; Nemcsavci 170 kg. zmécse; Petrovszka fara eden zvon za 48 jezero Dinárov; Sztányovci 2 zvoná, eden 82 kg. drűgi 52 kg. zmécse, za 10 jezero Dinárov; Berkovci,— Fokovci, — Peszkovci, — Kosztanovci, — Ratkovci 2-2 zvoná, Ivajnsovci 1 zvon. Nouvi farov je zozidani v Püconci. K-zídanyi farofa je gmajna blűzi 400 foring, 1100 pejski delavcov dála i 800.000 kor. pejnez aldüvala. Vogler Károly püconszki ciglénic lásztnik szo 5000 cigla darüvali. Grof Miklós presbiter pa od Amerikanszki nasi veredományi 173 dollárov kollektivali na pomoucs k-zídanyi. Vérsztvinszke hrambe pri farofi je dála goriposztaviti Petrovszka gmajna; vsze foringe i pejske delavce, lejsz za rust v maturszkom darüvala; zvön toga blűzi 60 jezero kor. gotovi pejnez plácsala vö na zídanye. 6* 84 Zvoná poszyetsávanye v Puzsavci Zvoník szo szi dáli zozidati Sztányovszki verníki. Za toga cigeo szo szami vdariti i ga zsézsgali, potreben lejsz za rust darüvali i escse edno 70.000 kor. pejnez aldüvali. Poprávlati je dála na veliko Bodonszka gmajna cérkev, soulo i farof; Krizsevszka gmajna farof; Sztrükovszka filiálna gmajna soulo. Kojno za zídanye cérkvi i farofa vküperszprávla Gornya Szlávecska gmajna. Vékso fundácijo je dobíla Gornya Szlávecska gmajna, steroj szo Fártek 85 Ferenc fárni inspektor za fundus cérkvi i farofá eden i pou plüga zemlé darüvali. Nouva ev. cérkev v Rimi je bíla goriposzvetsena 1922. nov. 6. Vu to nouvo cérkev je darüvao: Wittenberg zvoné, Magdeburg predganco, Eisleben, gde je bio Luther okrsztseni, krsztni kamen, Mansfeld szrebrno krsztno poszoudo, Erfurt altár. To je lejpo szpunyávanye ete apostolszke zapovedi: „Eden drűgoga bremen noszte!“ Oszebno premenyá-vanye. Zsupánek Sándor, ki szo od 1917. okt 22 v Gornyi Szlavecsi bilí dühovnik, szo 1922 dec. 28.-ga odísli od téc i od tega mao je brez dühovnika tá nasa fara. — Junkunc Sándor Szobotske gmajne vecs lejt vrejli inspektor, tak i nase sinyoríje prvi inspektor szo 1923 jan. 22. doli zahválili z-té szvoje dvoje csészti, ár szo sze zcejlov szvojov familijov na pout vzéli proti Ameriki. Pred szvojim odhájanyem szo nasoj sinyoríji 6000 kor. darüvali na rázlocsne cíle. — Odisli szo z-Prekmurja Wertsch Adolf domanysovcii vucsitel. — Vértes Sándor sinyoríje zapernik z-szvetszke sztráni szo z-té szvoje csészti i z kotrigsztva solszke nazavüpnoszti zezávajocs sze na szvoje betegüvanye, dojzahválilí. — Polgár Sándor vucsagomilanski vucsitel i Düsevnoga líszta dela pomocsnik szo z szvojov familiovnavküp v South-Bethlehemszko faro odísli za kántorvucsitela. — V-penzijo szo sztoupili Kolozsvári Ferenc tesanovszki vucsitel, morávszke gmajne inspektor. Mrli szo: Faludi János, vucsitelov nesztor i Bodonszke fare 44 leta bivsi kántorvucsitel. Naroudo sze je v Csernelavci 1839. nov. 14. zkmetskoga roda, solé zvrso Felső Lövőji i kak mládi vucsitel 1861. v Bodonci je zacsno i 1905. leta na tom isztom meszti dokoncsao vucsitelszko csészt szvojo. Kak vucsitelszko, tak kántorszko szvoje pozványe je on verno i z-lübeznívim szrcom szpunyávao. Szvojo ambicijo je najbole vu vcsenyej peszmi najsao. Nyegovi vucsenicke szo vszáko cerkevno i szvetszko peszem na 2—3 glásze popevali. On je bio eti szvojega csasza eden najvéksi rojár, ki je oprvim prneszao kaptáre v-naso krajíno. 86 V-szadjársztvi i vinarsztni sze je tüdi doszta trüdo. Eden nájsztarejsi cipícsnyek je nyegov bio. Gorice nyegove szo pa minta gorice bilé v-cejloj okroglíni. Poleg toga pa héresnyi vrtnar je bio. — Zamerkanya je vrejdno, ka on je kűpo i szpravo v-eto okroglímo te prvi ognyeni, ali párni mlatilni masin. Vu hizsnom i familiszkom zsitki je tüdi példo kázao vnogim, kakda morejo zsiveti. 60 lejt je vu nájlepsem jedinsztvi zsívo z-szvojov tüvárisicov, Szinic Terezijov. 1905. leta kak obtrüdjeni sztarec je vu penzio Faludi János sztopo ino sze v Murszko Szoboto zoszelo vu szvojo vilo. Tü szo dolipritekla nyegova szlejdnya lejta vu méri. 1922. okt. 4., vu szvoje sztaroszti 83. leti je tiho zászpao. Ah nyegov szpomenek zsivé vu zahválnom szrci vucseníkov i gmajnarov nyegovi. 1923. márc. 26. je zápro szvoje ocsi na szmrten szén v Szobotskom spítáli Fliszár Sándor sálovszki kántorvucsitel, ki je tü 39 ino indri 4, navküp 43 leta odprávlao szvoje pozványe. 1859. leti sze je naroudo vu Vescsici i v Soproni je zvrso szvoje vcsenyé. Od rouk nyegovi je edno cejlo pokolejnye prislo vö, stero 87 szvoje znánye nyemi| má hváliti i szpoumenek nyegov obarje vu szrdci szvojem. Prerano je sztaroszti szvoje 64. leti Dr. Czipott Zoltán vrács. Z práve Áronszke familije je rodjen 1859. leta szledjen dén v püconszkom farofi. Trpécsemi cslovecsansztvi je aldüvao szvoj zsitek. Vu cérkevni dugoványaj je z-velikim kebzüvanyem tál jemao. Bodonszke fare inspektorsztvo i nase prvejse sinyoríje rázlocsne csészti je noszo. V-Bodonszko cérkev je krsztni kamen darüvao na szvoj szpoumenek. Veliki zgübícsek je doszégno evang. cérkev z szmrtjov Dr. Larsen Lőrinca, Amerikanszkoga Národnoga Lutheranszkoga Tanácsa predsednika. 1922. leta je escse v-nasoj drzsávi hodo, zagovárjao, bátrivao i podpérao nász; 1923. jan. 28.-ga je pa zsítka Goszpoud zse k szebi pouzvao, sztaroszti szvoje 41. leti. Z-boleznov düsov denemo doli ciprusko vejkico na grob toga, vu cvetji szvojega zsítka preszeljenoga vernoga priátela nase cérkvi. 1923. febr. 9. je mrou Dr. Ivan Tevčar, imenitni szlovenszki piszátel, ki je vu szvoji historicsni prípovesztaj vecsen szpoumenek posztavo preganyanim i vöztreblenim szlovenszkim protestantom. Nouvi delavci. Za nase sinyoríje zaperníka z-szvetszke sztráni szo odebráni Darvas Ferenc vucsitel. — Za gmajnszkoga inspektora szo odebráni v-Szobotskoj fari Vezér Géza martjánszki poszesztnik i gosztilnicsár. Nouvi vucsitelje szo: v Sálovci Makári Aladár: v-Pecsarovci Kercsmár Lajos; vucsitelszko diplomo szo szi szpravili Hima Sándor, morávszkoga dühovnika szin. Zláto gosztüvanye szo meli 1922. okt. 10. jugoszlávszki evg. dühovnikov nesztor, Kuzma Stevan domanjsovcii dühovnik z-szvojov tüvárisicov Czipoth Vilmov. Pri toj príliki szo Cipoth Áron dühovnik proszili na nyidva bozsi blagoszlov. Evangelicsanszka szvejta konferencia je drzsána v Eisenachi v Nemskom országi od aug. 19. do aug. 24., na steroj je vecs kak 40 orszagov blűzi 200 poszelníkov tao vzelou. Za predszednika toga szpráviscsa szo Dr Ihmels drzsélni püspek v Drezdeni odebráni, koga kak teda escse Leipzigszkoga univerzitetnoga profeszora moudra naprejdávanya i navdüseno predganye szem jasz tüdi szre- 88 cso meo poszlűsati. Kak zahválen szpomin na nyíh szem szi prineszao eto nyihovo obrázko. Na toj konferenciji je protestantizmusi historicsni voglics polozseni, gda szo vszi nazoucsi bodoucsi poszelniki od Lutherovoga velikoga dühá gnáni vu Wart- burg grádi vu stirideszeti jezikaj dolidjáli vadlüványe vere. Prigiászili szo krepko na konferenciji vküperpríkapcsécso moucs evang. bratinszke lübézni, stera národnoga i plemenszkoga pregráda neszmi poznati. Razprávlano je tüdi vszej krsztsanszki cérkveo vjedinanya pítanye i na Dr. Ihmels Lajos 89 obri toga tekoucsem prerecsüvanyi je vöpovedano, ka med szvejta vszejmi cérkvi je Lutheranszka nevtajeno nájbole potrplíva Tü je naprejprineseno tou tüdi, ka je Luthera peszem: „Trdi grád je nas Boug zmozsni“ szvejta nájbole poznána peszem, ár jo po 139 jezikaj popevlejo. Vu vezdásnyi tezski vrejmenaj je vszej nasz szvéta dúzsnoszt, naj vrejlo verosztűjemo obri nasega drágoga evangeliomszkoga herba. Tou nam pa lezsejse bode, csi prerazmimo tou veliko isztino: „Vu vküpdrzsányi je moucs“! Biblia je zse na 558 jezikov doliobrnyena; szamo jedino v Atriki jo po 148 jezikaj cstéjo. Preminoucse leto je Brittisko i zvünesnyi drzsél tüváristvo za Biblije 8,750.000 falátov Szvétoga píszma razsürilo na okroglini zemlé. Ne dobí sze pa zse vecs lejt po nasem jeziki grejhsnoga szvejta eta nájvéksa dobrouta, Biblia. Na v Eisenachi drzsánoj konferenciji szo vöposztávlene bilé na szvejta vsze jezike doliobrnyene Biblie. „Los von Rom,“ Vkraj od Ríma, gíbanye vedno trpí. V-preminoucsem leti je tüdi vecs jezér lűdi, poszebno v Ausztrijo odsztavilo rim. kath. cérkev. Vrejmena houd. Poprejk je v-preminoucsem leti prevecs vugodno vrejmen bilou. Szeptembra i Oktobra je rávno doszta dezsdzsílo, tak da bi stelo tiszto notridoprineszti, ka je prejk dvej lejt vöosztalo, szejádev i drűgo jeszénszko delo je tezsko bilou, ali naszlejdnye je itak nej na skodo bíla tá velika vlaga za nyou zséjajoucsoj zemli. November je szploj dober bio. Dugo trpécse, mocsne zíme szmo nej meli. Véksi sznejg je szamo vu juzsni drzsélaj nasega országa zapadno, steri je mesztancsarom vecs skode napravo. Prouti szprotolejtji je páli doszta dezedzsa bilou. Prva grmlenca je bíla na velki csetrtek. Aprilis je prevecs hladen bio. Od májusa mao notri do konca szeptembra szmo pa takse prijétno vrejmen meli, kaksega bi szi szami niti nej znali zrendelüvati. Vu potrebnom hípi je vszigdár prísao prípraven dezsdzs. Pouv je v-tom leti obilen bio, za lűdi i sztvaré je vszega zadovolé priraszlo. Vidova megla i Petrov dezsdzs szta li szamo pseníci skoudila eti — tam. Politicsna zsitek v nasoj drzsévi. 1922. december meszeca je Pasicsova vláda dolizahválila. 1923. márc, 18. je követov odebéranye bilou. Pasicsova sztranka je dobíla nájvecs mandátumov i vu nyéni rokaj je tak vladársztvo országa. Vládí velko szkrb dávajo Radicsovi követje, ár nescsejo idti vu orszacsko hizso. Med tém nemirovcsino szprávlajo nasemi országi revolucije v szoszednoj Bolgariji i Italija, stera je obszecala Reko (Fiume), za steroga volo bi 90 Szkoron bojna vövdárila zsnyouv. Proti tomi eden veszéli dogodek mámo, ka je Nj. veli- csansztvo kraljica 1923. szept. 6. presztolonaszlednìka porodíla v Beogradi. Sztrükovszki—Puzsavszki pevszki khorus z-Sztrükovszkim igre khorusom. Elementárne skode i rázlocsne neszrecse. Velike povoudni szo bilé v Vojvodini, Banáti i Srbiji. Doszta hízs sze je podrlo, vecs oszob vtoupilo, vnogo zsivíne vesznolo. Katasztrofálno zemlé gíbanye je bilou v Boszni-Hercegovini, i Dalmaciji. Vnogo hízs je bilou porüseni. Velika tocsa je bíla na Horvatszkom. Cejle obcsíne szo opüsztsene. Velika ekszplodícija municije je bíla v Kragujeváci. Skoda je velika. Ognya pogübelnoszti na vecs mejszti i rázlocsni sztrajki szo országi tüdi doszta versztvínszke skode napravili. Szvejta zgodbe. Z-szvejta zgodb na prvom meszto moremo szpomenoutí bojno med Tórki i Grki. To bojno szo Grki zgűbili. Za toga volo je revolucija vdárila vö v Grcsíji; vecs minisztrov i vojszkovodja szo vszmrtili; krao Konstantin je mogao pobegnoti i v pregnansztvi je naszkori, 1923.jan.11. sztaroszti szvoje 55. leti mrou. Törszko zverinsztvo je pa v Máloj Ázsíji 35 jezér krsztsanov vmorilo. Po dugom razprávlanji je 1923. jul. 24 v Lozanni na Svicarszkom szklejen mér med Grki i Törki, pouleg steroga szo Törki nazájdoubili Konstantinápoly tüdi. V-Italiji fasisztovszka revolucija, konflikt z Grcsijov i Jugoszlávijov szo delali nezmirjenoszti med prebivalsztvom. Na zátoni Szicilija ognyenik Etna je velíko pogübelnoszt napravo. V-Bolgáriji notresnyi nemíri, revolucija i protirevolucija dívjajo, Sztambolijszki miniszterszki predszednik je bujti. V-Poljszki politicsna, financsna kríza, veliki strájki; grozne katasztrofe v-bajcaj, pri steri je edno 800 bajcarov zsítek zgűbilo. Dr. Narutowic president republíke je vmorjen. V-Rusziji glád, pomor v preminoucsoj zími, ali zdaj sze zse razmere zácsajo pobogsávati. V-Franciji pejnez vrednoszt tüdi vedno doliide. Nemcsija pred revolucijov sztojí Francija je zaszedla nemsko Ruhrszko zemlou, gde zsivé 500 jezero bajcarov i 400.000 delavcov tezske indusztrije, tak najznamitejso vretino nemskoga versztvenoga zsítka. Te krajine blűzi 100 prebiválcov je zse bujti, doszta ji je zaprejti i 180.000 pregnáni. Nemaska márka je zse menye vrejdna, kak rusziski rubel. V-Ausztriji tak da bi sze zacsínyalo ozdravlenye, bár je velika drágocsa tü. Na Spanyolszkem revolucijonarno gibanye, bítke v Marokki. — V-Angliji poldrugi milijon lűdi brez poszla ; kríza na Irszkom, v Egiptomi ino Indiji. Na Madzsarszkem znotresnye neprílike, szlaba valuta. V-Cseskoszlovaski indusztrijszka kríza, nacíjonalne protivnoszti. V-Ameriki je mrou Harding prezident. Nouvoga prezidenta odebéranye 1924. nov. meszeca bode. Rázlocsne neszrecse, velikanszki ognyi szo na vecs meszti Velike skode napravili. Grozni potreszi szo bili v Chilii i Perzsiji, celou pa na japonszkem, pri sterom je vpár mirtutaj edna cvetécsa drzsáva szkoron vnicsena, lejpi várasje zporüseni. Racsunajo, ka je blüzi pou milijona lűdi zgűbilo zítek szvoj i trí milijone ji je brez sztrehe posztanolo. Veliki sztrajki, rázlocsne neszrecse po cejlom szvejti. Nevoule v drzsávaj tak z szlabov, kak z-dobrov valutov. Keliko drzsáv, teliko kríz, keliko národov, teliko nereseni nacijonalni problemov, keliko lűdi, teliko nezadovolnoszti. Med szvejta tem vecsním bojom, národov i lűdsztva nezbivanyem, vu taksoj túzsnoj szedanyoszti, pod tem tezskim bremenom kakso mirovnoszt dávajoucse je nam tou znánye, ka obri nász prebívajoucsi szkrbnoszécsi mouder Boug escse prouti vnougoj cslovecsoj grehsnoszti, krknoszti i zbloudi naszlejdnye dönok. vsze na dobro obrné. Nyemi bojdi díka naveke! 91 92 Zvoná glász? Piszao: Fliszár János. Vszáki dén, kak sze vecserí Mati z-színekom tam szedi Med dverami, gor na prági, Küsűje szvoj kincs predrági. Ednouk sze míli glász zglászi Z-törma, ino etak právi : Opomínam vász na Bouga, Vszej ocso dobrotívnoga. Szrdce odprte k-molítvi, Hválo, díko dajte nyemi Za dokoncsani dén lejpi Bojdite nyemi vszi vrejli. Proszte, naj vasz vnocsi varje ; Kvára, neszrecse obarje. Vszi verni v-dűsi vkleknejo, Roké lepou vküpdenejo: Vu szrdci sze ponízijo, Zahválno Bogá dícsijo. Mati i színek molita, Bouga vu szrdci dícsita. V-gojdno prvle, kak sze zorí, Sze zvon zglászi, mílo zvoní: Opomina nasz na Bouga, Vszej ocso dobrotívnoga. Szrdcá odprte k-molítvi, Hválo diko dajte nyemi Za pocsínek, za szkrb nocsno — Proszte pomoucsza szkrb dnévno. Vszí verni sze obüdíjo, Vu szrdci sze ponízijo, Roké lepou vkűp denejo, Zahválno- Bogá molijo, Pá, kak szunce príde na pou Nébe, — i dnéva poudné bou, Sze glászi zvon, mílo zvoní, K-molbi zové práha sziní. Vszi verni z-delom hejnyajo, Roké lepou vküpdenejo, Z-poníznim szrdcom molíjo, Zahválno Bogá dícsijo. Stirisztou lejtnica evg. cérkevne peszmi. Razsürjenye evangelicsanszkoga návuka je i vu Bozsoj szlűzsbi vnouga moglo premeniti. Luther je nemske cérkevne peszmi napiszao po razmetom jeziki i lehkom szpejvanyi, naj gmajne vu Bozsoj szlűzsbi zsívo táljemánye májo, naj pri Bozsoj szlűzsbi cejla obcsína popevle po szvojem jezíki (kak je tou pri prvi krsztsanaj bilou) i ne bode pritísznyena na goulo poszlűsanye latinszki pejszem, stere je szamo kourus popevao med tálanyem szvéte vecsérje. 1524. leti szo zse vödúne od Luthera vu Wittenbergi te prve peszmene knizsice, stere szo stiridvajszeti pej- szem zdrzsávale v-szebi na 4 glásze. Tak je Lnther ocsa pousztao ti nemski cérkevni pejszem. Od tega mao je nasa cérkev popevajoucsa cérkev, nasa cérkevna peszem moucs i pomoucs reformácije. Eden jezsuit sze etak touzsi: »Luther je zszvojimi peszmami doszta vecs dűs vmouro (doubo), kak z-ovim szvojim piszalom. V-nasi szlovenszki peszmeni knigaj, po Kardos i vödáni, sze tüdi nístera peszem z-ti Lutherovi najde, kakti : »Angel szvéti z-nebész doli (83.); Hodi k-nam bozsi dűh szvéti! (151.); Trdi grád je nas Boug zmozsni (207.) itv. 93 Cérkevna peszem znamenito i blagoszlovleno nálogo odprávla vu hizsi bozsoj, souli, pri doumi i szakoj vervajpucsoj dűsi. Csrejda Jezusova sze vu szpráviscsi ti odebráni po vrej- lom szpejvanyi z-vugodnim tálom naprejpriprávla na gotovo prijétje bozse rejcsi. Nepozáblena je tiszta peszem, stero sze je dejte na materszki nárocsaj, ali vu souli návcsilo, kakti: »Vadlüványe oh ti bozsi dár; ali Veszeli dén nam je zísao; ali Te szmrti obládavníki.« Csi jo taki popolnoma nerazmi, nyéno opomínanye i troustanye nepríme gori, ali szledkar itak drági kincs bodejo nyemi, z-sterim vu tezski dnévi hráni szvojo nemrtelno dűso i sze bráni prouti satana szküsávanyi. Luther vu Kottovoj hizsi. 94 Sztanovito prijétnejse i blagoszlovnejse bi bilou, csi bi sze nasa mladézen meszto pűsztni cesztni frlik pobozsne peszmi vcsíla i zsnyimi Bogá dícsila, kak je tou szam Luther zselo z-szvojimi peszmami doszégnoti. Pri sterom doumi je nej odnejmila peszem, pri tisztom jeszte lübézen, mér, zadovolnoszt, familszko blájzsensztvo; tam pernye, neprijétnoga fretanya, hotlivoga gucsa Bár bi nazáj prisla k-nasimhízsam prvejsa lejpa návada, gda szo escse hízsne bozse szlüzsbe drzsáne z-pobozsnim szpevanyem po zimski dúgi vecseráj! Med zsítka szakom premenyávanyi nájbouksi poutni pajdás nam je cérkevna peszem. Vu dnévi szrecse nasz obarje od zvisenoszti, ár nasz opomina: »Kak velka je bozsa szmilenoszt! (31) Vu zsaloszti i britkoucse vrejmeni nasz potoli: Zdrzsi, cslovek, v-szrdci mirovnoszt; v.üpaj sze vu tvojem Bougi; (316.) Med tezskimi vdárci nasz etak trousta; „Ka Boug csiní, vsze je dobro (239); szmrti bojazen odzsené, méhki vankis polozsivsa pod naso glavo: Krisztus mi je moj zsítek, szmrt mi je dobicsek.« Vűpam sze, ka do sze gmajne i vszi verníci v-tom leti z-zahválnosztjov szpomínali zonoga obilnoga blagoszlova, steroga je nasoj cérkvi i nam podelo te vszegamogoucsi prejk stirisztou lejt vu nasi cérkevni peszmaj ! Kak bi nehválo goszpodna Z-veszélimi peszmami, Geto me on od dna do dna Veszélí z-dobroutami ? ! On, kak blagoszlova ocsa, Lűbi szvoje sztvorjejnye I vsze nyegovo csinejnye, Je -- lübézen i miloscsa: Csi vsze, vsze drűgo vtají, Nyegva vernoszt obsztoji. (258.) — L.— Kakse oszobe moremo odebérati za cérkevne naprejhodécse? Prevecs fontosno cérkevno pítanye je tou na vszako gmajno gledoucs. Pri príliki visise, nisise cérkevne csészti dopunyávanya sze csűje ete argumentum, ka N. N-a trbej odebrati na gvüsno cérkevno csészt i z-tem nyega obarvati za naso evangelicsanszko cérkev, ár ovak ga nyegova familszka vezala nalehci Proti r. kat. cérkvi znájo potégnoti. Prigoudilo sze je zse tou tüdi, ka szo vrejli, nasoj cérkvi zsivécsi oszob zametávanye prouti z-cerkvov i vadlüványom malo márajoucsim z-tém potrdjavali, ka szo ovi tak za cérkev delajoucsi; pravilna hodba je záto, csi te ménye sze k cerkvi drzsécse z-csésztami prikapcsimo k-cérkvi. Zgodí sze, ka nikáki szvojo cérkevno csészt szamo za sztube ponücajo gori k-szvojemi naprejidejnyi na szvetszkom presztori. Prigoudilo sze je zse tüdi, ka szo cérkevno csészt noszili taksi, steri szo pri zdávanyi drűgoj cérkvi dáli reverzális, deco szvojo szo vu drűgom vadlüványi dáli gorihrániti. Pravilno, nasoj cérkvi na dobrouto te csinímo, csi pri odebéranyi ne glédamo na drűgo, kak szamo na tou, jeli ta vöprebrána oszoba noszi vu szvojoj dűsi one lasztnoszti, stere jedino k-cérkevnoj csészti jus dájo, kak cérkevnoszt, vrejla pobozsnoszt i jeli tou tüdi vöpokázse z-pasclívov hodbov vu Bozso hizso ? Pazimo, naj prouti tisztim, steri z-szvoje sztráni za miloszt drzsijo tou, csi cérkevno csészt vzemejo na szébe, od voule neszprávimo i neodtűhimo one, steri szo na cérkevnom presztori z-vrejloszti delali i delati scséjo. Premislávanve od preminyenoszti. — Na sztáro leto. — Vcsi nász prav premiszliti, ka nam je vmrejti, naj szpametnejsi jesztemo. Zsolt. 90 v 21. Pri leta premenyávanyi csűdno obcsűtejnye obhodi szrdcá lűdi mrtelni. Vu sztároga leta vecserásnyem mráki, tak da bi prednami eden vu viszikom postenyej bodoucsi mouder sztarec sztao, steri nász z-szvojimi recsmí nateliko k-szebi prikapcsi, da mí tánihávsi zsítka skrbí, nemirlívoszti zobsztanszka, márna tla i kak nájbougsa brátja i szesztre, sze okouli nyega zdrűzsimo i kak deca na nyega glédajoucsi, z-navdüsenov poníznosztjov poszlühsamo, ka te sztarec: ta preminyenoszt, nam gucsí. Preminyenoszt liki bozsi poszelnik sztojí pred nami, da nasz na velika i möudra dela vcsí i z-ednim nász trousta. Goszpodin Boug nam eta szposle po nyej: Krátek je te zsítek, záto ga postüjmo, le k-nam szlihsajoucse i blizsnye nase. * Preminyenoszt nasz vszegavejcs oumurno opomína : cslo- vek tak zsívi, da szi vu tom hitro odtekoncsem hípi nej zaman zsívo; bisztro tekoucse dnéve szvoje tak trosi, dúzsnoszt szvojo tak szpunyávaj, tak mej v-rédi poszle szvoje, da szi vszáko vöro priprávleni na szlejdnyo pout. Oh keliko neszrecse je szhájalo zse z-toga, ka szo vnougi, lehkosko, nepremísleno tak zsiveli i zsivéjo, da bi nyim z-etoga zsitka nigdár nej bilou odhájati. Preminyenoszt nász i na tou navcsí, da postüjemo naso dobrobodoucsnoszt, nase dobre dní. Ár cslovek szvoje lasznoszti vrejdnoszt li te vzeme napamet, gda je ona minoula, te obcsűti, ka je on kak szrecsen bio, gda je zse tá szrecsa i dobrouta lehnola odnyega, li te zná zisztinom prvejso szvojo sztávo prestímati, gda sze je nyegov sors na hűse preobrno. Premirtyenoszti miszel nasz na pokouro opomína. Píta nász : Jeli szi preminoucse leto, stero szi z-milosztse bozse prezsívo, tak potroso tá, kak tou Boug od tébe, na szvoj kejp sztvorjenoga csloveka zselej ? Jeli szi veren safar bio na tébe zavűpani dühovni i telovni szpodobnoszt, ali szi pa na toga zaprávlajoucsega, hűdoga sziná sztezo zavdaro ? Kaksté bár szmo szpunili nase pozványe pouleg nam v tálani talentomov, tou edno dönok sztanovito moremo vadlüvati, ka je véksa bozsa k-nam szmi- 96 lenoszt, kak szmo vrejdni. Tak sztároga leta dén tüdi zahválnoszti dén má nam bidti, gda dicsécsi Bogá z-zahválnim szrdcom zSámuelom etak ercsémo: »Do etiga mao nam je na pomoucs bio nas Boug!« * Preminyenoszt nász ob drűgim opomína naj postűjemo te k-nam szlíhsajoucse, ali szi dománye szvoje. Kak te ftícsek vu szvoje gnezdou szprávi vküp mláde szvoje, csi nevarnoszt vzeme napamet, z-perotámi szvojimi je zakríva, varje od neszrecse, tak i mí preminyenoszti priblizsávanye vidoucsi, dűsa nasa naj k-szebi zové te szvoje govorécsa: hodte, bojdmo, osztanmo vküper, vejm nega véksega blájzsensztva na etom szvejti, kak csi vu míri vküp zsivéjo oni, kí po lübéznoszti vezálji vküp szlihsijo. I kak pred szebom vidimo lübléne nase, tá preminyenoszt etak gucsi k-nam : Vis zdaj sze radűjes onim, stere tvoje szrdcé lűbi, veszelis sze nyim, ali jeli znás steri osztáne zsnyih dokecs tou leto do konca príde? Záto postűj nyé, deni szi zsnyimi lűbeznivo i pravicsno ; neboj nyim nemíli, grobianszki i netrplívi. Premiszli szi tou, kaj Csi zsnyí steroga zgübís, tém bole de neznoseni tvoj zgübícsek, csi de ti düsnavejszt na ocsí metala, ka szi szi nemílo djao zsnyimi. Preminyenoszt nász k-koncovi opomína, da postűjemo blízsnye szvoje. Csi glédamo, kaj mrtelni lüdjé z-kak velikov divjosztjov z-zadomesztsávanyem terejo eden prouti drügomi, szrditoszt, nemirlívoszt zámerje kázsejo; nepoznajo odpüsztsejnya lejpe jákoszti, vu zgrablívoszti, parouvnoszti nepoznavsi határa, szo gotovi z-petámi klacsiti pravico, postenyé, gde szvoje sze- bicsne haszke márne szlíhsnoszti naprejpomágajo — teda mí vszigdár ona míszel pride napamet, ka szi tej lüdjé nemíszlijo na preminyenoszt, steri brezi vszega previdejnya tak nalehci szamo teliko právijo: konec je. Oh kak zsaloszten bode ete konec, csi zblízsnyi szvojimi moremo zetoga szvejta odhájati. Ki tak zvíseno hodijo na etom szvejti, doj glédajo, ponizsávajo one, od steri tak míszlijo, ka gloko pod nyimi sztojijo, taksi sze med one szlejpe lüdi racsúnajo, kí nevídijo one zmozsnoszti, pred sterov szo kralouvje, i koudisje, goszpoda i szlugi vszi ednáki. Alijszi preszámnajmo zsítka etoga krátkoszt i ka je primerno toga krátkoga zsitka véksi tál, mantra i nevola; csi prevídimo ka on od nász z-bisztrimi peroutami odletí; csi prerazmimo, ka je vszej nász sors obcsinszki: teda tou tákse obcsütejnye má prinász mrtelni lüdí pobüditi, da vsze lüdí za szvoje brate, szesztre drzsimo, nyé postüjemo, zsnyimi szi milo i lübeznívo denemo. Mámo tak eden troust, steri nász obeszelí, pomirí z-nasim sörsom, okrepí, dá nam moucs prouti vdárcom preminyenoszti. Jeszte nika, stefo obláda nyou, stero je sztálno obsztojécse, stero nász pomiri z-nasim sorsom. Eta velika zmozsnoszt, stera je nej podvrzsena preminyenoszti, nego na veke zsivé, je pa ta csíszta lübézen. Csi lübézni dűh láda vu nami, teda zadobímo tákse moudro szrdcé, z-sterim ládajoucsi, sze nemamo strahsiti ni od zsítka, ni od szmrti znajoucsi, ka csi ali zsivémo, ali vmerjémo, Goszpodnovi bodemo. Tá lübézen li tak náide sztan vu szrdci nasem, csi de nas voj, nas dober pasztér goszpon Jézus Krisztus. F . J. 97 Zsegnyanye psenice. Eden vrejli vernik tam od vrhka, oproszi plébánosa, da nyemi psenico zsegnya, ár sze prouti szouszednim szejátvam jáko zbozsno drzsi i tou de nyej. zagvüsno pomágalo. (Persze szouszedje szo nej szamo od Bouga csakali pouv, nego szo tüdi zemlou dobro obdelali, gnojíli, stero sze je pri pouvi obilno kázalo.) »Dobro je« odgovori plébános, (kí je znáni bio od toga, ka je fárnike z-bloudnim csinejnyem mouto záto, csi sze nezgodí po nyihovoj vouli, naj nyega nekrivíjo) ali tak me mores pelati na szvojo nyivo, da nindri nesztoupiva na lütaranszkoga csloveka zemlou, ár te nede valálo. Na vöodlocseni dén pride fárnik i pela plébánosa po zavecsi, szkrivni potáj, po grmouvji, grabaj sze szkítavsa krouzsita, — escse vouszki potok prejk szkocsita, naj sze vodé netekneta, ár i ta z-lütaranszke zemlé tecsé, — Drűge zádave je tak nej bilou szamo velka ceszta ali da je pa ona medszebna, (közös) vendar nede na skodo, té szta okrouzsiti nej mogla, záto szta prejk nyé sla. Po eszi i tá hodbi szrecsno na nyivo prideta i zsegnyanye sze odprávi, po steroga dokoncsanyi fárnik dá técsno gosztsenyé goszpon plébánosi za blagoszlov drági, z-sterim je zdaj zse zagvüsani dober pouv i nede sze nyemi trbelo szramotiti od szouszedovoga pouva, kí szo lütaránye i krivoverci. Cejlo szvéto delo je z-plácsov plébánosovov i z-gosztsenyom vréd v-tisztom vrejmeni nej vecs kostalo 50 i nisterno korouno, povejmo 2 i pou metra psenice, od kelko je v-goricski jalovi zemláj na ednom plűgi komaj vecs zraszlo. Bilou je pa té nyive blűzi eden plüg, ali pa trí fertále. Ali té cslovek sze je steromi szo po domácsem Trbola gúcsali, szamo tomi veszelío, ka de zdaj zse on jakso psenico meo, kak szouszedje. Vszáki dép jo je sou glédat, ali li je zbozsnejsa bíla, kak mejása Rugolova, kí je krívoverec, Iütaran bio. Ali záto je gvüsno vervao, ka sze ednouk zse szkázse csüda : moucs zsegnya, Ali csi duzse, vsze bole je zgűbo vüpanye, ár je psenica bogme jáko zaosztála od szvoji mejásov. Bozsno sze je osznávlala, mála je osztála, mále vlátí sze zmetale i doszta szetníve je bilou med nyouv, doszta graora, lécse, koukola i travíne. — No lehko de na zrnye záto dobra, sze je troustao ! Zse szo sze vescsarje (escse ti vrejli vere nyegove) zácsali sáliti zsnyega govorécsi: »No Trbola de meo nájbougso psenícsno zsétvo!« Zsétva sze je priblizsávala, psenica je zsúta gratsüvala, pune vlatí szo sze nagnole, ali nyegove szo kumesz sztalé prouti nébi, tak da bi vecs „zsegnya“ csakale. »No, ov tjeden mo zseli« — právi szouszed Rugola Trboli, duzse nemo csakali, tecsasz zsíta szpozsnyamo i psenica sze dozori! — Ali v-sorsa knigaj je nacsi bilou popíszano. Eden zvecsarek sze kmicsni obláki, kak mále krpe szkazsüjejo od bregouv, steri hitro rasztéjo, zakríjejo nébo i szunce ; mrzel veter sze zbüdjáva, blíszka sze, néba dűdnya i vsze blizse idejo nevarni obláki; zvonár zvoní, da je odvrné, lüdjé sze sztaro, molijo: „Boug vari nász lagojega dezsdzsa“ ! Cejloga leta pouv sze v-pogübeli vrtí. Szamo li eden cslovek sze trousta i vu szebi právi: »szrecsa, ka je moja psenica zsegnyena, tou i zvonenyé odvrné hűdi dezsdzs«! — Vszi sztancsarje nálezsno glédajo 7 brodijo, jeli sze oblácke ne vlécséjo v-drügi kraj? Jeli ji pa zvonenyé neodvrné? Kama? gdetá? Da na vsze kraje zvonijo i nepüsztijo je na szvoj határ! Obláci sztrahsno sümíjo, né ba trejszka, zaprva velke kaple dezsdzsa káplejo, —»ednouk sztrahsno zdüdnya, blíszki v-krízs rejzsejo po zráki i ploha sze vlejé, stera sze hirto na tocsou obrné, tak da kak orejhi kuszta tocsa sze szipáva, satrüvajoucse zsenszke prouti delajo, naj bi jo zasztavile, gréblice, omele szkoro pri vszaksoj hizsi sze na dvoriscse denejo, ka stoj za bajila zná, zrne tocsé gorlovíjo, pozsérajo jo, v-pecsnico, v-zsegnyeno vodou pűsztsajo, ali nika nevalá, tocsa sze vedno szipáva rávno po onom kráji határa, gde je zsegnvena psenica bíla i v-krátkoj pou veri na sztrtino szptávivsze.V-drűgom táli határa je escse bozsa miloscsa bila i eden tál határa je nika nej doubilo zsnyé. (Tocsa nigdár neszégne na veliki falat.) Za hűditn dezsdzsom i tocsov sze obláci odvlecséjo i pá szíja vroucse szunce ober sztrtine i nanikoj szprávlenoga pouva, lüdjé tezsko glédajo i vídijo szvoji teski trűdov sztrtino, sztarajoucsi sze: totá je zsívis, szemen, ka bomo csinili? Li szamo Trbola sze je szkrivomá pri neszrecsi ztém troustao, ka je zdaj zsnyegovov bozsnov psenicov i szouszedova ednáka posztánola. Ali teliko sze je zse poszvejtilo v-nyegovoj i drűgi moutni glaváj, ka prouti tocsi ni zsegeny ni zvonenye nevalá, gde sze ona dozori, tam doj szpádne, tou je natúre delo i réd, stero cslovecsa moucs preobrnouti, ali zasztaviti nemre! — Szamo sztáre babe szo escse dvojíle ino szi szkrovno zgovárjale, ka je nejdávno niksi sztári koudis, kí je csűdne szaré meo na nogáj, (ga- masline) stere szo nej k-oglávam prisite bilé — prejk po vészi sou, steri je zagvüsno »csarne soule deák« bio i komi sze je nikák mogao zameriti, ár nyemi je nej dao, ka je proszo i deca szo ga vidili, ka je tam pri bouricaj, odkud je tocsa prisla, pod velkov bükevjov lezsao i Boug zná, ka delao z-rokámi zagvüsno je on poszlao tocsou. Tou je sztanovsi isztina, právi sztára 83 lejta sztara Kinyóckojca — ár je za nyénoga deklinsztva pred 70-timi lejtmi v-nyénoj vészi v-Mattyasovci tüdi csarne soule deák« prineszao na vész veliko tocso záto, ár je pri ednoj hizsi, gde je znao, ka jeszte szédeno mlejko proszo i zatajíla je vertínya prednyim, ka je má i tákso neszrecso prineszla na vész. Gvüsno, ka je tü tüdi nika táksega zrok. Szrecsen je bio, ki je szilje szekolejrano meo, Rugola szouszeda lejpa psenica je szekolejrana bíla. Prísesztni tjeden sze je pripelao vö bisztos, gori je vzéo i cejii kvár sze plácsa. Natou píta Trbola, kí je psenico zsegnyati dao: »Kelko dobís za szvoj kvár«? »Telko sze mi plácsa, kelko bi zraszlo, 5 metrov szem dao szekolejrat i i 100 koron dobím za nyou, v-onoj nyívi pa, gde je napou kvára, za tiszto pa 60 koron« odgovor! Bunderla! »Kelko szi pa plácsao«? »Vszáko leto placsűjem 5 kor. 60 fillejrov za cejli sztrmeni pouv.« Ti szi szrecnejsi od méne ! Meni bi tüdi bole bilou, csi bi meszto zsegnyenya szekolejrati dao ! 50koron víse me je kostalo zsegnenye i zdaj je vsze totá. — Vídis szouszed Bunderla, tou bi ti 10 lejt dojslo na szekolejranye i zdaj bi dönok nika meo. Isztina, ka je záto bougse, csi nepríde tocsa, ár je z-tém nej cejli kvár plácsani, ali pa zdaj mo dönok 99 meo, za koj szégnoti i kamcsi szi szemen kűpim za szejádev. Trbola sze skráble i právi: „Poetomtoga mo jasz tüdi dao szekolejrati, szamo mi póvej, gda bos ti szekolejrao. Vídim ka po csűdnom táli nika nepríde. Naj vrág vzeme popa pa zsegeny, prouti oblákom zvonenyé, csarne soule deáke, tou szo vsze bloudnoszti“ ! No szouszed, pop je potrejben, csi vu szvojem visziko odícsenom pozványi nej blodnoszt, nego szvetloszt nazvesztsáva“ odgovorí Bunderla, kí je lütaran bio (i krivoverec ?!) Ostffy Mihály v-Koszév hizsi. (Kemenesalji evangelicsancov pripovejdka.) Pod Leopolda kralüvanyem szo z-nájvéksov groznosztjov i divjosztjov preganyali evangelicsanszke ocsáke nase. Dühovnike i vucsitele szo vküp szpolouvili i preci vöpovedali na nyé té szoud : „Ali naj katholicsanye posztánejo, ali pa naj vö z- országa odidejo. “ Prejk Dünaja bodoucse krajine evangelicsanszki püspek Fekete Stevan je tüdi zgrábleni. Té je ráj v-tühinszki ország odísao, kak pa, kaj bi od evangelicsanszke vöre odsztoupo. Ali v-zvünejsnyem országi, da je nej mao pejnez, sze je nej mogeo dugo, zdrzsávati, záto sze je nazáj povrno vu vogrszki ország, vu lejpo szvojo prvejso krajíno i gmajno vOstffyasszonyfa imenüvano vész, gde nyemi je te zmozsen, evangelicsanszke vere zemelszki goszpoud: Ostffy Mihály dao szálas i obrambo. I da je tou Leopold král zvedo, je Ostffya i Fekete püspeka zgrabiti i v Becs odegnati dao. Feke od gvüsne szmrti sze bojavsi, je povrgao i zatájo vero szvojo i na katholicsanszko prejk sztoupo. Ka sze je z-Ostffyom zgoudilo? Ete plemeniti goszpoud je nej povrgao vere szvoje, záto je Leopold nájprvle nyegov grád, steri jev-Ostffyasszanyfa vészi bio i v-sterom je on püspeki obrambo dao, porűsiti dao, nyega je pa, kak tou déndenésnyi vOstffyasszonyfa vészi lüdjé gucsijo, v-tak zváno Koszévhizso dao zaprejti. Tou je edna táksa hizsa bíla, v stero szo ti na szmrt oszodjeni vrzseni — i stera je z-koszámi, liki szecskarszki sztolci szemtá i vkrízs tak prevlecsena bíla, stere szo toga neszrecsnoga, kí je tá notri vrzseni bio, na ocvérke razrezale. 100 V-etakse nevarno meszto je vrzseni tem ocsnevere Ostffy Mihály. Ostffy je meo ednoga dobroga kath. priátela, steri je kralá lübezník bio i kak visziki csesztnik, sze je v-nyegovom dvouri drzsao Ete dobroga szrdcá goszpo din, ka naj Ostffya mentűje, nyemi je szkrivomá etak pravo: „Csi te v-koszév hizso vrzsejo, neidi naszredíno, nego sze v-kout, za dveri potégni i tam popejvaj.“ Pouleg pripovejdke szo Ostffya vecsér vrgli v-ono grozno hizso i on sze je uprav za dveri potégno i tam je zsoltáre szpejváo. Naednouk vragometno zácsajo koszé delati, vu hizsi szemtá, vkrízs szejkajo, rogácsejo, ali Ostffy je pa li popejvao, za dveri szo nej szégnole. Med rogátanyem je szkouz sztejne csüti Ostffya peszem escse i te, gda szo koszé gori hejnyale: „Kí sze vu vísesnyem Bougi vűpa!“ Te lűbeznívi priátei je pohszlűhsao, Csi Ostffy zaisztino popejva. Ino je zaisztino do szvekle gojdne popejvao. Zdaj pred kralá ide te dober priátei i ercsé nyemi: „Szvetli goszpoud! „Ostffy je szpevajoucs sou vcseraj v-koszév hizso i escse i zdaj popejva Zagvüsno je Boug nej dopűszto, kaj bi ga koszé razrezale, jasz vtom, bozsí prszi vídim szkázanoga, dobro bi ga bilou szlobodno püsztiti. Te krvi’zelec král je vu szrdci i dűhi pobiti grátao i Osíffyi je na toga dobroga priátela prosnyou milosztso dao. Odprejti je dao one hizse dveri i da sze je ogvüsao, kaj Ostffy zsivé, ga je szlobodno pűszío. I da je domou prisao, nyega grád je porűseni bio, ali on je zoucsi toga na ednom drűgom brezski nouvoga dao zozídati, steri escse dneszdén gori sztojí i v-sterom sze dneszdén eden, mocsne vere evangelicsanszki Ostffy drzsí, kí je ocsákov szvoji díke vrejden odvejtek. Tak je oszloubodo g. Boug Ostffy Mihálya. Vö ga je oszloubodo z-koszév hizse, liki nigda v-Babilonsz-koj vouzi z-zserjáve pécsi izraelszke trí mladénce: Sidráka, Mizsáka i Obednega. Dopűszto nyemi je nouvi grád gorizozídati i dao nyemi je mocsne i sztálne vere osztanke. „Kí sze vüpa vu Bougi, On sze nigdár neznouri! Fliszár János. 101 Drovnía. Pripovejszti. Fabule. Batriven kony. Küpec píta odávca: Jeli je té kony nej szaglívi) — ka bi bio szaglívi— odgovorí ov — cejlo noucs je szam jedíni vu kmicsnoj stali i dönok sze nebojí. Delaven mozski. Pali, zakojvolo tí cejti dén od gojdne do vécsara nesztanoma kadís? Ár szamo v-tom hípi mam csasz; od vécsara do gojdne szpim. Zsmetno je vervati. Goszpod: Jeli szo csüli goszpá, ka je K. N. málar tak naturno doj zmálao nasztejno pavocsino, ka jo je szlüzsbenica uprav za pavocsino drzsála i na szmrt sze je zmantrála, da jo je doj stela zbriszati. Goszpá: Tou mo vervala, ka jo je tak namálao, da jo je szlüzsbenica za pravo pavocsino drzsála, ali ka bi sze ona nateliko brigala, ka bi nateliko obtrüdíla; tou je zsmetno vervati. Nazáj szpomin. Zsena: Nigdár nepozábim kak nouri i neprílicsen szi bio ti, gda szi mi vougledi prisao. Mouzs: Isztino más, ka szem jáko nouri bio. Dvá szvatka. Dvá prísesztniva szvatka po iméni A. i B. od steriva je gucs sou, ka szvojo deco vküp ozsenita, ár je eden meo na nazsenitev voluo sziná, te ov pa za mouzs valon csér, sze nájdeta. A: pravi, v-etom leti pod pocüo príde zse csí moja. B: Moj szin pa pod papucse pride. Posteni nájditel. Eden falot píta szvojega pajdása, steri je rávno eden tálücseni csik jemao gori. — Csi bi ti edno Milliono pejnez najsao, jeli bi je tá dao lasztniki ? Jah tou od toga viszí, odgovorí ov — sto bi je zgűbo ? Csi bi je káksi bogáti millioner zgübo, tisztomi ji nebi dao nazáj, ali csi bi káksega koudisa bilí, tisztomi bi je nazáj dao. Persze: rávno, nevolni koudisje gübíjo millioune. Szamozvejszten cslovek. — Zakaj sze tak stímate, priátel ? - Lehko sze stímam, moj eden vrsztník je gori najsao tele- fon, te drűgi pa podmorszko ládjo zbrodo vö. I ka szte zbrodilí vö ví ? Hja, povejmi, ka bi escse trbelo ? Prisziljenoszt. Szodec: Tak vadlűjete, ka szte apotekara vöro, gda vam je vrásztlo dávao, vö z-zsebke vkradnoli. Tozseni: Prisziljeni szem bio, na glázsi je gori bilou szpíszano : »na dvej, na dvej vöri za edno zslíco; vöre szem pa nej meo.« Dobre káhle. Dávid szi je nouvi hram dao zozídati, v-steroga sze prvejse káhle nebi sikale, ide tak k-zselezári i proszi edne nájbole nouve fajte káhle, Zselezár nyemi porácsa edne tákse, stere sze z-záporom ravnajo i tak dájo 102 vékso, ali ménso toploucso, kak stoj zselej (nesztanoma tople) i sterim komaj pou teliko kürítvi jrbej, kak v-te drűge. — Prav je odgovorí Dávid, - te szi vcsaszi dvouje kűpim i teda nika nede trbelo kürítvi. Sztráh za vino. Dvá mladénca gori ideta na vríh plamine da poglédneta vekivecsnoga sznegá lego. Da je tá pout vise eden dén vrejmena trpejla i da sze tam nedobí zsivis, z-szebom neszéta sztrosek tüdi, jesztvino i pítvino. Kak gori plejzita po sztrmnom zréberji prouti vríhi, sze je on, steri je v-turbi víno neszao, poskálo i prouti vise sztou metrov globokomi douli nezasztávleno kobácao. Te ov sze szahszivsi, za nyim kricsí: Pazi pajdás! da neszpádnes na turbo, ár sze sztrejti zná glazs, v-sterom je vino! Da je li glazs cejli, skoda bi bilou za víno. Eden lüden, od vszej nász dobro poznani, zsalosztno, vszvoji mládi lejtaj zse preminoucsi óstarjás, kí je szvoje mestríje eden nájvernejsi gajitel, dober pívec i Bachusa nevkleknyeni naszledník bio, sze je z-dvema priáteloma na szanáj v-szouszedno vész pelao. Pouleg návade je z-szebom vzéo i v-bunde zsepki pelao eden pínt vína, stero do na pouti pilí, csi zsédni grátajo prvle, kak tá pridejo na edno vöro houda. (nyegovomi gúti je tou dúga pout bíla, prvle ga je trbelo polejvati.) Konyi szo pocsinyeni bili, szaník fájni, liki léd szkliszki, kak veter, plavíjo mláde vrejle krvi zsrebice. V-ednom meszti sze nedovejdno eden sereg kávk zdigne, kocsis je nej pazo, zsrebice na sztran szkocsijo - vneszéjo cügle, száni polojno na sztran zmetani zmrzsnyeni küp sznegá príde i prevrzsejo sze. Zserbice prevrzsene szani escse na eden falat vlecséjo, v-nyih szedécsi sze nemrejo vö odmotati, zsnyimi vréd sze vlecsé kocsis, goszpoda, dokecs szo sze zserbice nej tak zaplete v-cűgle, ka szo sztanole. Nas óstarjás szi je naneszrecso rokou potro, ti ovi kí na glávi, kí na nougi omejzsdzsili i ka je víse vszega toga bilou, vszi szo sze presztrahsili. Jah Jancsi pa Ferko, vö me od motajta, ár nika nemrem z-rokouv ! Náj prvle oslátajta, csi je glazs cejli v bunde zsepki! Glázsi je níka nej, hvála Bougi, dabi szamo tebé tá neszrecsc nej doszégnola, ka szi szi rokou szkváro. Tou je vsze nika: da je li glazs eejli, skoda bi bilou za vino. — Vö pojbje, z-zátikom — ár szem szploj obzsíjao v-tom nenávadnom szankanyi, — odgovorí od radoszti ostarjás! Pred birouvom. Birouv: Kaksa je vasa familiszka sztáva ? Tozseni: Jáko zsalosztna, goszp, Birouv. Prígliha. — Jeli szi escse nej szpoz nao, ka je té nouvi szouszed rávno táksi, kak telefon? — ? — Gucsi, gucsi, ali nepremisláva szi. Petajnska SLATINA BOGATO OGLJIČNA KISELI NATRON LITION KISELICA EVROPE ZDRAVILNA VODA LASTNIKI: JOSIP in IVAN VOGLER Poštna, brzojavna in železniška postaja: SLATINA RADINCI Priporočena in sporedna z -) znamenitim billinerom (- Senyá v-Prejkmurji. Beltinci: (zsivinszko i drouvno) 20. januára, febr. 24. na présztopno leto je 25. febr. 25. april, 27. jun. 15. jul. i 5 nov. Bogojína: (zsiv. i drouvno) 19, máj i 4. szept. Cankova: 19. márc. v-pondejlek po bejloj, ali szv. Trojsztva nedeli, na Rupertovo, szept., i nov. 11. Črenšovci: (zsiv. i drouvno) v-pondejlek 3. mája i v-pondejlek 14. szeptembra. Dobrovnik: (zsiv. i drouvno) v-pondejlek po Tejlovom i 25. julija. Dolenci: 16. jul. i 6. dec. Dokležovje: (konjszko, rozseno i drouvno) 18. jun. i 21. aug. Dolnja Lendava: (konjszko, govenszko i drouvno) 25. jan. v-csetrtek po trétjoj posztnoj nedeli, na Velki csetrtek, po riszáli v pondejlek, 28. jul. 28. aug. 28. okt. i pred vüzmom v-csetrtek; vszáki tork szvinyszko i za drovnijo. Csi velko szenye na tork szpádne, teda to drovno i szvinszko na drűgi dén. Grad: (G. Lendava) márc 28, jun, 20. aug. 16., szept. 29., nov 30. Hodos: 10. márc. 5. jul. 19. aug. in 5. okt. Krìževci: (zsiv. i drouvno) 16. april, 4. junija. Krog: máj. 4. Küzdoblan: na Krízsavo. Murska Sobota: (zsiv. i kram.) Pred posztnov nedelov v-pondeljek i pred vüzmom drűgi pondejlek, í po vüzmi te strti pondejlek, ino 24. jun. 24. aug. 15. okt. 6 dec. Martjanci: máj 6., aug. 6., nov. 11. Petrovci: jun. 4., jul. 4., szept. 8., okt. 28. Pužavci: jul. 13. Puconci: (zsiv. in kram.) 28. máj, 10. jul. 10. szept. 10. nov. Prosenjakovci: (zsiv. in kram.) 15. márc. 16 jun. 2. szept. 28. novembra. Rakicsan: (zsiv.) 26. márc. pred riszáli v-pondeljek, 2. jul. 16. aug. 8. oktobra. Selo: Na prvo nedele po Szrpnoj Margyi i na Miklosovo. Sv. Benedek : pred pepelnicov, po posztni kvatraj, po cvetnoj nedeli, na velki Pétek, po jeszénszki kvatraj, i pred koledi vszigdár v-pondejlek, Sv. Jelena : aug. 18. Sv. Jűri: apr. 24. Tisina : febr. 25., jun. 5., szept, 8—9. Turnišče: (zsiv. in krám.) pred cvetnov nedelov v-csetrtek; na drűgi pondejlek, po vüzmi; pred riszáli v-csetrtek ; 12 jun; pred velkov mesov v-csetrtek ; po máloj mesi na drűgi dén; okt. 4; vszáki csetrtek szvinyszko i drouvno szenye. Csi velko szenye v-csertek szpádne, te de szvinszko i drouvno na drűgi dén. ZOBOTEHNICSNI ATELJE Heimer Oszkár v M. SOBOTI v Geigerovoj hizsi VOUTLEZOBÉ plombiram. Zalijém zlátom, szrebrom i porcelánom ; delam nouve zobé pa celje redé z kaucsuka, zláta i zláte korone; moszte pa zobé z srajfami. Polszko-goszpodárszka i mehanicsna delavnica (mühely) Ivan Kücsan-a v Murski Soboti je prvovrsztna! Tam sze szprémejo v poprávo ali predelavo mlatilni i párni masini, automobili, motorbiciklini, benzin motori itd. Naszekávanye mlinszki valékov sze dela najmodernejse in nájbougse. Szolidno delo! Primerne cejne! Zdaj: Zvézna ulica 16. Prvle v Berketovi ramáj. A. HIRSCHL MURSKA SOBOTA ALEKSANDROVA CESTA 195. PREK GOSZTILNE TURKA Veletrgovina gotovi modnih moskih oblek. Dobra posztrezsba! Fal cena ! Dobro blágo! VELETRGOVINA Z VINOM NÁDAI JOZSEF MURSKA SZOBOTA Ponüja prima sztáro in novo vino po nájménsoj dnévnoj cejni. Tocsna posztrezsba! Veliko, dugolejt gorisztojécse trstvo v Murski Soboti na glávnom pláci je BERGER BÉLA trstvo Dobi sze vszáke féle leder naprebéranye, vu velikoj i máloj meri. Küpüje szirouve zsivinszke kouzse i vszáke féle szilje po nájprípravnejsoj dnévnoj cejni. Bergera trstvo je v cejlom Prekmurji poznáno! VELETRGOVINA Z VINOM LUDVIG SIFTAR v POLANI. posta PUCINCI Priporácsa Ljutomerszko erdécse i bejlo vino. Gosztilnicsárom i vszem tisztim, ki do gosztüvanye szlüzsili, prvle kak bi indri küpili vino, naj pridejo k-meni kostávat, pri meni dobíjo nájbougse vino vszigdár falej kak gder indri. Mam 300 hektolitrov na prebéranye. Tvornica pecatnih znamk, štampilij in emajliranih tablic Siegel marken — Prägeanstalt, Stampiglien — und Emailschildererzeugung ANTON ČERNE graveur LJUBLJANA, DVORNI TRG 1. Pečati, Klišeji, Društveni znaki, Šablone, Plombne klešče, Vzvodne tiskalnice, Štance, Modeli za predtiskanje perila, Numeratorji, Gozdna kladiva itd. Messing — Siegel, Klischees, Schablonen, Plombenzangen, Hebelpressen, Stanzen, Vordruck — Modelle, Numerateure, Waldhämer usw. PREKMURSZKA TISZKARNA je z-Kr. Hirschli a hramouv, gde je dugo lejt bíla, preszeljena v-SZTÁRE GASZE, v szvojega lasztnika hram, gde szo za nyou pravejsi presztori vtálani. i papérov trstvo, sze za krátki csasz tüdi tá predene. Velko szkladiscse. Dnévne cejne. cement, vápno, blanye, late in za zídanye, kak sztávbeni lesz. MESZARICS ISTVÁN M. SOBOTA Kath. templommal szembe. Nagy raktár. Napi árak. cement, mész, deszka, lécz és épületfába. Szste vidili csüdo ? Kak NOVÁK JÓZSEF hitro zidársztva mujszter MURSKA SOBOTA. Kolodvor vilica v-krátkom vrejmeni gori posztávi zídíne tak, ka na licsnom meszti z-maksínom z-cementa cigel rédi z-steroga preci zída, tak sze doszta vrejmena i foring prispara. Tak sze posztávijo gori nájhitrej mocsni i fal zídi!! Té cigel je 65% falejsi, kak ov! BRATA BRUMEN v MURSKI SOBOTI NA KÜKLI P OULEG BIROVÍJE Vsze felé plátno za zsenszki i moski gvant; za szrakice, posztelíno parhet, zefir, zsúto plátno, roubci, nájfínejsi stofi i cájgi sze dobíjo szploj nájbougse i nájfalej. Amerikanski Singer masíni za svélje szaboule, csizmáre i za dományi sevdobí sze li szamo pri Brata Brummen v-Murskoj Soboti pouleg birovíje. Dá sze tüdi do dvej lejt na ráte placsilo. TRGOVINAz-ZSELEZOM KARDOS JÓZSEF MURSKA SOBOTA V PÜCONCI PRI S T E R N ARNOLDI Sze dobí vszefelé zselezo, masíni, masinszki oli, fárba i firniss. Kovacsko vogelje. Cement in Traverze Glazsojne za okna Sze dobí vszefelé blágo po niszikoj dnévnoj cejni, kak: zselezo, porcelan poszouda, cuker, káva, szou itd. ka sze pri hizsi i vérsztvi nüca. NEMECZ JÁNOS MURSKA SOBOTa. Odáva nájbougse masíne za sívanye, szlamorejzanye, szejanye. Tam sze dobijo nájbougsi biciklini, vszefelé zselezno blágo pa tüdi nájbougsi masinszki oli. Delanye vszákseféle ledra ! pri HOLCZMAN STEVANI v Murski Soboti Cvetna ulica 88. Na prosnyo sze vözdelajo i küpüjejo vszáke féle szirouve kouzse. Dnévne nizsne cejne! Delo hváli májsztra ! Nájfalej sze küpi mela, cuker, szol i vszefelé specerijszko blágo, kak tüdi Portland-cement, traverze, vápno i vszefelé drügo zselezno blágo pri ČEH & GÁSPÁRI V M, SOBOTI, v Berger V. hramáj (Tam, kak je prvle zadruga bíla). Doszta pejnez prisparate csi küpüjete szvoje potrejbscsine v bouti LUDVIK BENKO-ja MURSKA SOBOTA Solska vilica hiš. štev. 204 v toj bauti trnok mocsno i lejpo plátno za zsenszki i moski gvant. Prvle kak bi gder indri küpili poglednite mojo baoto. Tüdi na vszákom szenyi mam stacun ! SLAVENSKA BANKA D.D. preje: Mariborska eskomptna banka in Jugosl. Union banka podružnica: MURSKA SOBOTA. V hiši dr. Šömena. Ljubljana Zagreb Beograd Bjelovar, Brod n S, Celje, Dubrovnik, Gor. Radgona, Jesenice, Kranj, Maribor, Novisad, Osijek, Sombor, Suašk, Šabac, Šibenik, Vršac (Baranja), Rogaška Slatina (sezonska), Škofja Loka, Wien. Agencije: Rosarijo De St. Fe, — Buenos-Aires (Argentina.) Afilijacije: Budapest: Balkán Bank R, T. Split: Jugoslovanska indust. banka. Delniška glavnica : Din 50,000.000·— Rezerve: Din 13,000.000· — Vložki preko Din 125,000.000·-— Brzojavni naslov : SLAVBANKA. Amerikanski oddelek: izvršuje vsa nakazila v in iz Južne ter Severne Amerike ter daje vsa pojasnila brezplačno. Potniški odddelek: Odpravlja potnike v Ameriko ter vzdržuje glavno in edino zastopstvo za celo Jugoslavijo. (Compagne generale Transatlantique) Bančne zveze v Severni Ameriki: New-York, Chicago, Cleverland, Pittsburgh, Akren, Mokeesport, Johnstown, Farrel, Rochester, Ambridge, Bridgevil, Beaver, Fallsu, Brownville, Woodlawn, St. Luis, Lorain, Chicago Indiana, South Bend Indiana, Steubenville, Ohio, Sharonu, Bessemer. Bančne zveze v Južni Ameriki: Chille : Valparaiso, Antofagasta, Punta Arenas, Porvenir. Peru: Lima, Callao, Callo de Pasco, Chichlayo, Ica, Iquitos, Pacasmayo, Piuro, Trujillo. Bolivija: La Paz, Cochabamba, Oruro Riberalta, Potosi, Santa Gruz, Sucre, Tarija, Mynui. Brazilia: Rio de Janeiro. Uruguaj: Montevideo, Nájmodernejsa fabrika mesznati izdelkov z ledenov fabrikov in z hladnicov JOS.BENKÓ MURSKA SOBOTA. Delajo sze vszáke vrszte kolbászi, szalámi (zimszki i lejtni) kak tüdi vszefelé prekajeno meszo. IMPORT— EXPORT govenszko zsivíno i braszko. SIFTÁR LAJOSA od zdávnyega vrejmena mao gorisztojécsi vodeni i ognyeni valékni mlin i zsaga v Murszkoj Szoboti. Mele: vszákeféle szilje na zselejnye v-nájfinejsoj posztávi. Psé proszou, hajdino, gyecsman, naszprotolejtje dela tikveni oli. Rejzse vszákeféle lejsz na blanye i zsvinge po n á j t o n y e j s o j cejni. V-Siftarovom mlíni szemleta mela, ali :: opáno pseno nezbrigne. :: Tikveni oli je pa, kak najbougsi poznan v-krajini Masinszka tislaríja Fliszár József-a v MURSKI SOBOTI CVETNA VILICA 107. Dela sze vszákeféle tislarszko delo pouleg zselejnya z méhkoga ali z trdoga lesza, od nájprosztejse do nájfinejse posztave. Velka záloga po nouvom leti gotovo, lasztno pohísivo naprebéranye i skriny ! Gotov moski gvant sze dobi pri MÁYER STEVAN szabouli v MURSKI SOBOTI Radgonska cesta 257. Na prebéranye má vszákeféle moske i pojbinszke gotove oblejke, hoube itd. Zgotávla tüdi na prosnyo vszeféle szaboulszko delo. Odáva vszákeféle stofe, tkálcsino, cájge, podmetálje pouleg zselejnya sze vszáki vöobszlüzsi po primernoj dnévnoj cejni. Asbestne skrivleke vápno, cement, deske i steinkol má vszigdár v zálogi KOHN SAMUELvMurskiSoboti C. BÜDEFELDT MARIBOR Velka szkladárnica vszákeféle moudne drovnie napletene preküpcse, précimbne korine, nájfalejsi pamuk z-vune z-znamen- Ma veliko kov „Schwan“ Na droubno Eszi csűj! Prvle, kak kaj scsés küpiti, ali delati dati, pregledni one firme, stere v-etom kalendariji oznanyüjejo szvoje blágo i tá idi i i tam szi szpravi szvojo potrejbscsino, ár je gvüsno, ka sze tam nevkanis. Podpérajmo one kí nasz podpérajo ! Edna rouka peré to drűgo! Kí je nej znami, prouti nam je! Vérsztveni maksinje. Za s z e j á t e v, za szecsko, za repo rejzánye, za siroutanye, za szilja csíscsenye Trieurje i t. v. sze fal dobijo v-bouti HARTNERA v M. SOBOTI. Dájo sze na rátno placsilo tüdi ! Cement i vápno steinkol i drva Trgovszka agentura vogelje za kovácse priporocsa CZIPOTH VIKTOR trgovina z leszom, drvámì i premogom Murska Sobota, Prekmurje. FLISZÁR PAVEL vörar v MURSKI SOBOTI poleg Turkove ostarije. Na odajo má zsepne vöre, sztenszke vöre in vekerce. Gramafone ino iglé za gramofone. Elektricsne lampase ino Batrije po nájnizsnoj cejní ino tüdi mam na odajo zláte oringlne, prsztanke pa lance za vöre. Poprávlam z 1 letnov garanciov vszefelé vöre, zlatino, gramofone i Präecisionszke masine. Niszke cejne! Za szvojo delo dober sztojim! Szolidno delo! Vszáki naj poglédne ! A. KIRÁLYA trstvo v M. SOBOTI v-Bergerovom hrámi, pouleg Árvai boute na glávnom pláci. DOBIJO sze na prebéranye vu velikoj meri poleg Becsinszkoga i Párisa divata vöposztavlení zsenszki krscsáci. Prejk sze vzemejo predelanye krscsákov. — DOBI sze vszefelé zsénszka preküpcsa, náimre za sznehé: bejlo plátno, triko, nanogaonice, (strumfe) blúzi, povisznyeki, (féringe) bábe, nastrikane gornilarve i. t. v. vsze po nájtonyejsoj cejni i mocsnoga drzsánya. Solidne cejne! Rédno vö obszlüzsávanye! Vszáki naj za szvoj haszek poglédne! ASCHER B. in SIN Glávni trg. Murska Sobota. Kolonska, specerijszka i vszefelé mela, zrnya velka trgovina. Herceg-Boszne orszacska szekulácijszkoga drüstva krajinszko zavüpnistvo. GRÜNTANA 1855. Telegráf: ASCHER. Telefon broj 14. TITAN JÓZSEF TRGOVINA z SZILJOM v ČERNELAVCI. Küpüje vszefelé zrnye vszigdár po nájvéksoj dnévnoj cejni. HRANILNICA v MURSKA SOBOTI D. D. prej Muraszombati Takarékpénztár AFILIRANA OD Jadranske Banke a. d., Beograd. SPUNYAVA VSE BANCSNE POSZLE NAJKULANTNEJ ZASTOPSTVO AMERIKANSZKE LINIE NAVIGAZIONE GENERALE ITALIÁNA. SZELJENIKI DÓBIJO BREZ PLÁCSE VSZE POTREJBNE INFORMÁCIE.