Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
MARKO JESENSEK: PREKMU-RIANA. FEJEZETEK A SZLOVEN NYELV TöRTENETEBÖL. Budapest: Balassi Kiado, 2010. Opera Slavica Budapestinensia. Linguae Slavicae. 230. p.
Bar Pavel Ägostonnak a 20. szazad elsö feleben tett jelentös szakmai eröfeszite-sei a magyarorszagi szlovenisztika meg-teremtese erdekeben fontos lepesnek szamitottak a magyarorszagi szlaviszti-kan belül, megsem sikerült igazi attörest hozniuk. A bolognai kepzesi rendszerre törtenö atmenet soran a szloven szak megjelenesevel az ELTE BTK-an elin-dult egy olyan folyamat, amely kapcso-lodva a paveli hagyomanyhoz felivelö palyara allithatja a hazai szlovenisztikai diszciplinat. A budapesti szlavisztika több eve elinditott sajat könyvsorozata meglepö böseggel gazdagitotta es gaz-dagitja a hazai szlavisztikai termest. Ennek szerzöi eddig kivetel nelkül az ehhez a felsöoktatasi es szakmai mü-helyhez kötödö irodalomtörteneszek es nyelveszek voltak. Marko Jesensek neves maribori szlovenista nyelvesznek az ebben a sorozatban megjelent müve több szempontbol is rendhagyonak sza-mit: ö az elsö „külsös" szerzö, akinek monografiaja a sorozatba megjelent, ez a sorozat eddig egyetlen, kifejezetten szloven nyelveszeti targyu monografiaja, s vegezetül Marko Jesenksek az elsö szloven nyelvesz, akinek munkaja Magyarorszagon napvilagot latott. Magyar szempontbol Jesensek monografi-ajanak külön erdeme, hogy elsösorban annak a kelet-szloven nyelvi regionak a nyelvfejlödeset kivanja sokoldaluan dokumentalt modon bemutatni, amely hosszu evszazadok soran reszben magyar nyelvi területtel is erintkezett.
Jesensek abbol az elmeleti alapve-tesböl indul ki, hogy a szloven nyelvi
fejl0dés sajátossága a kétpólusosság, vagyis két irodalmi nyelvi norma léte-zését konstatálja: a tágabb értelemben vett központi szlovént és a kelet-szlo-vént. A szerzö arra vállalkozik, hogy elméleti alapvetésének megfelelöen sokoldalúan dokumentálva, elsösorban a kelet-szlovén régióra koncentrálva mutassa be a szlovén irodalmi nyelv fejl0dését.
A szlovén nyelvtudományra egyéb-ként is nagyon jellemzö világos és ap-rólékosan tagolt monográfia hat nagy fejezetböl áll. Az Irodalmi nyelvi vi-szonyok a szlovén nyelvterületen címü terjedelmes fejezetben átfogó és pontos képet kapunk a központi szlovén irodalmi nyelv fejl0désér0l a 19. század k0zepéig. A szerzö ebben készíti elö, helyezi pontos nyelvt0rténeti kontex-tusba monográfiájának egész problé-máját. Jesenšek részletesen is ismerteti a szlovén nyelvtudomány meghatározó személyiségének, Jože Toporišičnek a szlovén nyelv fejl0désére vonatkozó nézeteit. Módszertani szempontból erre azért volt szükség, hogy a további-ak során kifejtendö saját álláspontja még inkább világossá váljék. A fejezet legaprólékosabban kidolgozott része éppen a kelet-szlovén irodalmi nyelv fejl0dést0rténetének és legfontosabb korszakainak (a Cirill-Metód-féle misz-sziós tevékenységt0l egészen napjain-kig) felvázolása. Szakmai szempont-ból külön is figyelemre méltó egyfelöl a kaj-horvát és a muravidéki nyelvi kontaktusok, 0sszefonódások és el-kül0nülések felvázolása, másfel0l pe-dig a szlovák-szlovén kapcsolatok és k0lcs0nhatások áttekintése. A szerzö a gazdagon adatolt 19. századi nyelv-fejl0dés alapján arra a k0vetkeztetésre jut (s ez fontos, újszerü megállapítás), hogy a század végére a muravidéki irodalmi nyelv az összes funkcionális
- 122 --Slavia Centralis 1/2012
Ocene, zapiski, poročila - Reviews, Notes, Reports
szinten érvényre jutott. Tekintettel arra, hogy a muravidéki nyelvi fejl0désben szerepe volt a szomszédos régiónak is, a szerzö részletes képet nyújt a kelet-stájer nyelv fejlodésérol is. E fejezet utolsó nagy áttekintése a közös szlo-vén irodalmi nyelv 20. századi alaku-lásáról szól, s olyan fontos és aktuális kérdéseket is boncolgat, mint a szlovén nyelv jövöje és helye az Európai Unión belül. Jesensek annak a nézetnek egyik harcos szószólója, mely szerint az angol nyelv általánossá válása és dominanciája ellenére ki kell állni a kis nyelvek védelmében, s minden szinten meg kell jeleníteni öket. A muravidéki irodalmi nyelv kül0nféle értelmezései rimú, soron következö fejezetben képet kapunk Küzmics, Borovnják, Skrabec és Pável Ágoston nyelvi elgondolásai-ról. Magyar szempontból kétségkívül Küzmics és Pável munkássága érdemel nagyobb figyelmet, hiszen nyelvi néze-teik alakulására, a t0rténelmi kapcso-latok miatt, a magyar nyelvtudomány is hatással volt. Különösen is érdekes Pável tevékenységének a megítélése, hi-szen az a Trianon utáni ellentmondásos korszakban bontakozott ki. Jesensek értelmezése szerint a máig kéziratban maradt Vend nyelvtan jól beleilleszt-hetö a kelet-szlovén irodalmi nyelvi koncepcióba. A szerzö a Muravidéki publicisztika rimú 0nálló fejezetében bövebben is foglalkozik Agustich Im-re Budapesten megjelent Prijatel rimú lapjával, mintegy megerösitve azt a nézetét, hogy a muravidéki irodalmi nyelv a 19. század végére ebben a fontos szegmensben is érvényre jutott, ami vitalitásáról és általánossá válásáról tanúskodik. Ezt a meggy0z0dését A 19. századi muravidéki ábécésk0nyvek és tankönyvek nyelvi jellemzoi címú fejezetben mintegy „továbbgondolja". A tankönyvek valójában önmagukban
mintegy napi szinten is megjelenitik ezt a regionalis irodalmi nyelvet. Az utolso elôtti rôvid fejezetben (A muravidéki nyelv szôkincse) a muravidéki irodalmi norma megteremtôjének, Kuzmics Istvannak a szokészletét mutatja be. A -č-re és -š-re végzôdô melléknévi és hatârozôi igenévi szerkezetek mint a muravidéki szlovén irodalmi nyelv jellemzôi alaktani és mondattani szem-pontbôl cimû fejezet a monografia nyelvtudomanyi szempontbol legapro-lékosabb és legkidolgozottabb fejeze-te. A szerzô gazdag szôvegallomany vizsgalata alapjan mondja ki, hogy az oszlav eredetû melléknévi és hataro-zo igeneveket a muravidéki irodalmi nyelv, szemben az „ûjszlovén" nyelv-vel, sohasem hagyta el, azok mindvégig megôrzôdtek nyelvi rendszerében.
Marko Jesenšek Prekmuriana cimû monografiaja kétségkivul jelentôsen gazdagitja a magyarorszagi szlavisz-tika, ezen belul is a szlovenisztika eredményeit. Kulônôsen is értékessé a magyar vonatkozasok és kitekintések teszik. A szerzô filologiai szempont-bol hallatlanul gazdag anyag vizsgalata alapjan jut arra a kôvetkeztetésre, hogy a szlovén irodalmi nyelv fejlôdésére mindvégig a kétpolusossag volt a jel-lemzô, s az eleddig elhanyagolt kelet-szlovén térség ônallo nyelvi fejlôdé-sének megértése és elfogadasa nélkul nem érthetô meg a szlovén nyelvterulet egészének nyelvi fejlôdése. A szépen szerkesztett igényes monografia fordi-toi Bajzek Maria és Lukacs B. Gyôrgy voltak, akik igyekeztek egységes magyar terminologiajû nyelvtudomanyi munkat létrehozni.
Lukdcsné Bajzek Maria
Univerza Lorânda Eôtvôsa, Filozofska fakulteta, slovenika@digikabel.hu
— 123 —