VII. letni tecsäj. 5 st.
1911. mäjus
NEVTEPENO POPRIJÉTA DEVICA MARIJA
Zmozsna Goszpà Vogrszka.
POBOZSEN MESZECSEN LISZT Reditel: BASSA IVAN plebänos vu Bogojini.
Vszebina.
Bg : Miloscse szi puna..........129
Szrcsen : Moj veszeli maj.........133
B. A. : Kralica mäjusa..........135
Disc. : Zvelicsitela veszélje i zsaloszt.....139
'fezrcsen. : Na den varsztva szv. Jozsefa . . . .	144
D. : Lepota preszv. Szora Jezusovoga.....145
P. : Sz. Ciril i Metod..........150
R. : Draga deca poszlüsajte!........152
A. I. : Csiszti zsitek ...............156
R. I. : Csäszt dühovniskoga sztäna .....158
Drobiš — glaszi.
Ki ne dobro, kl je vees, ali menje dobo sznopicsov, naj ini naznani ! Vsza piszma k meni, tu stamparijo nikaj !
Ki scsé liszt däblati, naj za njega dve koroni posle na ime: Bassa Ivan plebanos vu Bogojini (Bagonya, Zalamegye) ali naj onomi dà, od koga liszt prekvzeme vszakl meszee.
üziromäki, ki nemorejo zdaj vesaszi pläcsati, kak vszako leto, tak i letosz lehko po veeskrätnih sumah, ali pa, kda bodo meli, naednok pl&esajo !
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga kl(szamosztanaostra) v krajini Szlovenszkoj na Vogrszkem.
VII. leto. 5. st.	MäjUS.	1911.
NEVTEPENO POPRIJETA DEVICA MARIJA
ZMOZSNA G0SZPÀ VOGRSZKA. - POBOZSEN MESZtCSEN LISZT
REDITEL :
BASSA IVAN
PLEBÄNOS Vu Bogojini (Bagonya, Žalam.)
Prihaja vszaki meszec. Cena 2 koroni, v Ameriko tri.
Miloscse szi puna.
Od bozsänszke vernoszti tüdi gucsi bi. D. Marija vu peszmi „Magnificat," är szpuni on vsza, stera obecsa. Vu szvojoj szvétój navdüsenoszti prävi, ka stera je Bog nakano, je tüdi szpunò, är je „szvéto ime njegovo" pa zäto, ka on prävi, kajkoli obecsa, je szvéta isztina.
Vszo preminocsnoszt roda cslovecsanszkoga i vszo njegovo prihodnoszt za szvedoka zové, ka Bog obdrzsi szvojo recs ino szvoja obecsanja.
Ka pa ne bi ! Glejte, koga je obecsao Adami pa Evi v paradizsomi, zvelicsiteo je zse tü na szvéti; trdjàvanja, stera szo dobili od Bogä patriarchi, sze zse szpunjävajo ; obecsàvanja, stera szo prorocje davali vu imèni bozsem, sze zse godijo.
Kelkokrät sze je zgodilo, ka je Bog pokastigao szvoje odebräno lüdsztvo Izraela za njegovih grehov volo, ali odvrgao ga je zäto nej, är je veren vu szvojem obecsänji pa „kda je prišla popunoszt vremena," je Bog, kak je obecsao, „poszlao szvojega jedinorojeuoga szina.*
Pa je Recs bozsa z telom posztänola i je prebivala med nami na znaménje, ka je zmozsen, milosztiven ino veren Bog vu szvojem obecsänji.
Jeli, ka kda to njegovo vernoszt vidimo, nem rem o dvojiti vecs vu njem, ka On vszigdär veren osztäne vu vszem, ka je obecsao.
Preminocsa nam dobra sztojijo za prihodnoszt. Bl. D. Marija tak prävi, ka Bog „kak je gucsao Äbrahämi i odvetki njegovomi — naveke". Na veke. Ka je pravo, to osztäne, to ne henja. Ka je obecsao, to nemre inacsi biti. Néba i zemla minéta, recs bozsa ne mine.
Tak je pravo Bog, ka je na Petra, kak na pecsino zozidao szvojo matercérkev, — ka vräta peklénszka ne oblädajo njé — jasz bi sze pa z oszagao, bi vüpanje zgübo, csi vidim, ka jo podkäpajo neprijätli ? Bi sze jasz mogeo mešati od szträha v neszrecsi vu liibéznoszti moje präve vere i Szvéte materecérkve, kda csüjem età obecsänja ? Bi mogeo mäloveren biti ino z neprijätlami njenimi drzsati ? Nikdär ne !
To je tüdi obecsao Bog, ka ne zavrzse szvoje cérkve, dokecs" de szvet sztao, ka njoj posle Dühä szvétoga dühä pravice, ki z njov osztäne do konca szveta. Jeli sze ne
bi jasz mesao, csi bi li dvojio vu onom nävuki ; steroga età szv. cérkev gläszi ? Goszpodue pravico szi gucsao i veren szi vu tvojem obecsànji, zäto drzsim mocsno ona, stera szi k tvojemi obecsànji zapovedao.
Goszpod etak gucsao : „Hodite k meni vszi, ki szte triidni i obterseni i jasz vasz olejsam ; àr je moj jàrem szladki i moj teher lehki*. (Mat. 5, 3.) Pa ki to csüjem vidévsi njegovo vernoszt vu vszem obecsànji, ne bi z vtipa-njom so vu mojoj bridkoszti, nevoli, szkiisnjàvi i boji k njemi !
On je pravo : „Blàzseni szo sziromàcje vu dühi, är je njihovo krälesztvo nebeszko". (Màt. 5, 3.) pa bi jasz, ki vidim kak je veren vu szvojem obecsànji, li ràj meo zemelszka, kak nebeszka ?
On prävi: „Bläzseni szo csisztoga szrcä, är do oni Bogä vidili". (Màt. 5, 3.) Pa bi jasz poleg vsze njegove vernoszti zanemärjao i pogübo csisztoszt düse moje ?
On nam prävi : „Naszledüjte me i kde bom jasz, tam bode tüdi szlüzsäbnik moj". (Jän. 22, 26.). Pa szàmo jasz bi tak nevolen bio, ka njega naszledüvati ne bi steo ?
Z vekivecsnim szkvarjenjom sze nam proti Bog, csi njegovih zapovedih ne obdrzsimo ino vecsno diko nam obecsa, csi mo njemi vörni, jeli je mogocse ka bi med nami sto poleg vsze njegove vernoszti duzse mogeo neveren biti njemi ?
Kak szpameten i szrecsen je bio tiszti mladénec, steri je zapelivomi szveti etak pravo : Ne je tak, nikak je ne tak, kak szvet prävi — vsze je tak, kak Bog prävi, zäto, ki sze vu njem vüpa, on sze ne vkàni.
Kak szrecsna je zdaj bi. D. Maria, stera je vervala Bogi znajocsa, ka je on neszkoncsano veren vu szvojoj recsi ! Kakse veszélje, csäszt, diko i bläzsensztvo vzsivle za to zdaj ona !
Z tebov bom drzsao, lübezniva Devica jasz tüdi!
Vervao bom neszkancsano vernomi Bogi. Ne dam szi zmešati pameti niti szrcä od jälnoga szveta. Tak bom gucsao jasz tüdi, kak on mladénec : szvet lazse, szvet zapeläva, szvet je jälen, szvet je sztokrät znoro zse mene szamoga, vidim, ka znori vnoge drüge, ka njim nikdar ne dà, àr njim nancs nemre dati vsza, stera njim obecsäva. Jedini Bog je veren, On more dati, ka je obecsao, pa scsé tüdi dati — njemi bom vervao i za njimi bom so da konca mojega zsitka.	Bg.
Moj veseli maj.
Je rosilo; naperila vsa rastlina, rozsa mila se pri korni mi v ogradci en den majnika. Da ne najti ga, je ogradec moj zdaj lepi,
lepši, kak najlepši kepi.
*
* *
V	düsi se mi razprestira ograd blazseni.
Al' pred dezsjom je vihérno silo trpo. Zdaj je mirno vse postalo, da ne gene niti listek se. On mi roze vse Zgeno, ztroso dol do korna. Glejte! zato mocsa korna rosa blaga, milost bozsja
V	mojoj düsi zdaj.
Blago Srnice so zalegle Strašno tmicsne, csarne megle moj'mi vrteči. So zaslepljenci v svojoj glavi krivo sodbo dokoncsali : ne bo vido svojga Sunca ; ne bo vido Sunca, blazsensztvo.
Zdaj je zislo. Ti zbiidila
si Marija, mati mila
v svojem lepom, krasnom maji
Sunce ruméno.
Zdaj se spremeno
ograd moj. A Sunce, roso,
je sküsnjav viher izproso.
Mati z tebov sem ga préstao, hvala naj ti bo.
*
Srcsen,
Kralica Màjusa.
läsz zvonov, veszéla peszem i navdušeno nase szrcé vsze to nam gläszi, ka je tu màjus, näj-lepsi mejszec, mejszec Marijin. Kralica màjusa je pälik k nam prišla ! Zàto té mejszec tak moremo poszvetiti, kak je dosztojno nasoj nebeszkoj Kralici.
Oh kak je vsze veszélo té mejszec. Cela natura je kakti cérkev, stero dissécse korine, cvetécse drevje tak lepo okincsava ; peszem szlüzsijo kcoj ktoj bozsoj szlüzsbi ftice, stere nepresztanoma hvalo szpevlejo szvojemi nebesz-komi Sztvoriteli i dicsijo Marijo, nebeszko Kralico.
Mejszec mäjus je näj lepši mejszec. Zakaj ? Za vnogo zroksv volo zovèmo majusa za nàj lepšega.
Zàto, är ràvno na szredo cerkvenoga leta szpädne, vu vuzemszko vrejmen. Escse nam vu vühaj strmi peszem vüzemszka :
„Veszeli sze oh Marija. Alleluja. Koga szi vrédno noszila. Alleluja." Escse szmo nej pozäbili vüzemszka ve-szélja i one velke miloscse, stere zgroba Krisztusovoga
kak szuncseni träk sze na nasz razlejvlejo. Vrejraen mi-loscse, eden szvétek bi. Device Marije more biti té mejszec.
Za lepoga ga dene szäma natura. Oh kak je vsze veszélo, tak csi bi zdaj nikaj inacsi bilo vsze, kak inda, kak drüge dnij. Kama koli sze zgledne cslovek, vszesirom cvetécse drevje i rozsice vidi, niksa disavnoszt sze razle-vle po čelom zraki, ftice veszélo pojo szvojo peszmico. Sszamo cslovik sze nebi veszelio ! To nemre biti. Vsze to csloveka z notresnjim veszéljom napuni ino ga opomina, ka té mejszec je Marijin, nase nebeszke Materé.
Csi je Marijin, te ga moremo poszvetiti na njeno csäszt i diko. Ona je vredna toga. Kak da ga pa poszvetimo ? Nej inacsi, csi gor ponücamo one miloscse, stere olobimo vu tom mejszeci na njéno noszledüvanje vu jäkosztaj. Är. moremo popolni biti, to je bozsa zapovid :
„Bodite popolni, kak je popolen vas nebeszki Ocsa". Da pa szamoga Bogä naszledüvati vu njegovi szvéti, bo-zsäjnszki i neszkoncsani jäkosztaj prosztomi csloveki, kak szmo mi, je nej däno. Zäto je on szvojega Szinä nam poszlao vu cslovecsem teli, näj za njim idemo, naj njega naszlediijemo. — „Példo szam vam daofc — kak prävi szam Jezus. Ali Szin bozsi je tüdi eden nesztvorjeni kejp, steroga naszledüvati jäko zsinetno, zäto je Bog szvoje popolnoszti znaménja po sztvorjenjej steo vöpokäzati.
Tam mämo példe szvécov, stere je po razlocsenom täli na näjvisiso sztubo szvétoszti podigno. Nad vszejmi szvéci je za näj popolnejšo vcsino bl Divico Marijo, stero je za mater szinä bozsega odébrao.
Ona je nas kejp, nasa példa, stero naszledüvati moremo. Csi mo Marijo naszledüvali, mo Krisztusa naszledü-vali. Steri za njov ide, za Krisztusom ide i knjemi pride. Najlepša csäszt do Marije, sztem pokäzseno naso lùbéz-noszt do njé, csi mo jo naszledüvali vunjéni jäkosztaj, stere je ona tak popolno zvrsila vu szvojem zsivlenji.
Csi mo njo naszledüvali nas haszek bo. Marija je
zmozsna Kralica, ka proszi, vszakojacski dobi; csi Bog nasz ne poszlüne, njéno prošnjo vszakojacski poszlüne. Velke miloscse i pomocsi zadobijo oni, ki njo lübijo i csasztijo kak szvojo mater; ali kelko vékse oni, steri njo ne lübijo, ne csasztijo szamo, liki escse jo naszledüjejo.
Njo lübiti, csasztiti moremo kak näjlepse sztvorjenje bozse. Marijina lepota pa gde sztoji indri, kak vu njéni jäkosztaj.
Lepote brezi pravice i brez dobrote ne poznamo. Zäto zse szaksi cslovik szvoja notresnja odzvüna noszi.
Bog je szam lepota, är je On szama pravica i szama dobrota. To szvojo lepoto Bog vu sztvarjenjej vö nazvis-csäva, kak vidimo z szvecov, steri szo vszigdär k Bogi kem szpodobnéjsi steli biti i kem lepši.
Kelko vecs té lepote vu szebi zjedini bi. Devica Marija, stera je greha nikdär nej poznala, stero je Bog za vredno vcsino Szinä bozsega, to szamo pravico, dobroto i lepoto vu szebi nosziti.
Njéno lepoto celo gor poprijéti cslovecsa pamet nemre. Glaszoviti podobarje, umetnicje. steri mäjo biszter räzum i velko fantäzijo, doszta lejpi kejpov Marijini naprävijo, da pa kak stécs szo popolni tej kepi, szaksi li ma nikso falingo. Eden od ednoga, drügi od drügoga kraja nam preszveti njéno lepoto; ali taksega, steri bi celo njéno lepoto nam pokäzao escse nej bilo pa ga znam tüdi ne bode. — Dante Marijo za „gledalo bozse popolnoszti" zové Eden szv. Bernàt, — njéni mbléni szin — nevej za koj bi jo imenüvacr, za „näj lepšo nad zsenszkami"-jo zové.
Csi je jäkoszt nej drügo, kak zvünesnji cvejt notres-nje miloscse, te tä Marijina lepota nasz opomina na njéno dobrotlivo, nevtepeno szrcé.
Ona je vretina miloscse. Vsze miloscse, stere nam Bog dä, po Mariji prido knam. Kak szv. Bernät prävi : „Ona bole scsé z tebom dobro csiniti i tebi miloscse dati, kak ti one gor prijeti".
Miloszt je vszigdar lepa, pa tiidi szakoga za lepoga ilüblenoga vcsini. Marija je pa „miloscse puna", zäto tüdi ta näj lepša i näj lübeznivsa. Vsze ka je lepo i dobro nasz k szebi vlecse , k szebi väbi ; zàto njéna lepota i njéno dobro szrcé nasz tüdi opomina, naj sze zsnjé ne zpozäbimo !
Oh da bi sze tä nasa Kralica nebeszka tak csasztila té meszec, kak sze njé dosztäja. Celi mäjus je na njeno csäszt i diko poszvecseni, po etom szveti sze zdaj szamo cena csasztij, szaksa rozsica njéno lepoto glàszi, szaksa ftica njéno peszem szpevle. Cslovik sze näj tüdi ne zpo-zäbi zsnjé. On sze ma zrok za isztino veszeliti szvojoj nebeszkoj materi, da vidi to lepo csäszt, stero njoj cela natura prikazsüje té meszec. Vu vnogoj cérkvi sze szaksi vecsér to näjszvetejse Oltärszko Szvesztvo vö dene i njéne litanije sze molijo. Ali da to sze szesérom zgoditi menre, zäto koncsi näj szaksi edno zdravo Marijo zmoli na csäszt Mariji. Oh kak de ona tomi mälomi däri rada, näj szamo nakanenje vidi, ka mi njo scsémo lübiti kak dèca szvojo mater. Bogäto nam plàcsa za té mäli trüd.
Csi mo Marijo tak csasztili i lübili, te de ona zse nam naprel lepi venec plela z disécsi rozsic mäjusovi — znasih molitvi — sterim vencom de näsz ednok koronüvala vu nebeszkom kralesztvi.	B. A.
Zvelicsitela veszélje i zsaloszt.
li nebeszki nas pasztér sze ne veszeli szamo, liki tüdi — zsalüje oh doszta zsalüje !
Zsalüje pa csi sze düse od njega vkraj ob- racsajo. Da je zsaloszten, mä doszta zroka. Oh keliKo je zanicsevänja njegove lübezni ! Ne je lübezni, stera bi bila véksa nego je lübezen Jezusova do cslovecsi düs. On szam je to povedao : „Vekse lübezni nema niscse kak je tä, csi sto da szvoje zsivlenje za szvoje prijatele." [Jan. 15. 13.) To je vcsino te, gda je na Kalvariji izkrvavelo njegovo telo iz peterih rän, gda je na krizsi nagno v szmrt szvojo trüdno glavo. Krscsenicje, tam na szvetom krizsi je vplamenecsih literaj zapiszano, kak neizmerno lübi nebeszki pasztér szvoje ovcé, nemertelne düse ; krizs zové to v celi szvejt, zove tak mogocsno, da nebésza odmevajo, da sze pekeo troszi, zove i szyedocsi, da lübezen bozsega pasztéra preszega vsze meje. I to lübezen krscsenicje, zametävle vszaka tiszta ovca, ki sze trmoglävo obräcsa vkraj od dobroga pasztéra. Oh kak britko je to njegovomi szrci! Vej zse prijatela boli csi sze njemi pri-jatel izneveri, brati je britko csi ga brat zapüszti, sztari-som je hüdo csi je deca zapüsztijo ; kak neizmerno hüjse
je scse le szrci bozsega pasztéra, csi sze düsa od njega vkraj obracsa, za stero je teliko vcsino, za stero je pre-tocso zadnjo kaplo szvoje neduzsne krvi !
Oh, keliko zanicsevanje njegove persone !
Nezveszta düsa sze upre szvojemi bozsemi paszteri rekocs: „Non serviam," „nebom ti szlüzsila." (Fer. 2. 20.) Taksa düsa govori, csi rävno ne z recsmi, pa z djanjom : Izvolil szem szi drügoga Goszpoda, steromi scsém szlüzsiti i szpunjävati njegovo volo. Te goszpod je szvet, te gosz-pod je pénez, te goszpod je neszramnoszt, te goszpod je pijacsa, te goszpod je gizdoszt, te goszpod je csemér, te goszpod je lücko blàgo, te goszpodje moje lasztivno hüdo pozselènje. Toga goszpoda szem szi zvolo ; ka té zsele bom csinio, ka té térja bom zvrsàvao, non serviam, Gosz-podi (Bogi) pa ne bom szlüzso." Oh ka vsze vüpa csiniti nezveszta düsa ! Kak veliko gizdoszt kàzse do bozsega pasztéra, do njegove persone ! „Non serviam, jaz nescsem nikaj od njega csüti, nikaj znati, jaz njemi nescsem pokoren biti." I venda on je Goszpod, da njemi ne edna-koga nindri!
Szv. Jànos ga imenüje (Apoc. 19., 16.) „kräla krälov% szv. Paveo pràvi (Kol. 1., 15., 16), da je „podoba nevid-livega Boga, da je prvorojenec vszeh szväri, po sterom je vsze sztvorjeno, ka je vnebészah i na zernli, vidocse i ne-vidocse." I proti taksemi Goszpodi sze upira nezveszta ovca, grešen cslovek, nevolen csrv proti krali vecsnoszti, pred sterim angelszki korusje vprähi klecsijo i ga molijo. Kaksa zsaloszt je to za dobroga pasztéra!
I takso bolecsino szi povzrocso szrci szvojega bozsega pasztéra teda, gda szi vcsino prvi szmrten greh, i vszigdar znova, gda szi szmrtne grehe ponävlao. I tak delaš znäbiti scse zdaj. To csinis gda sze podaš v szlabo pajdasijo, ge szi zse telikokràt v greh szpadno, v hizso stera ti je bila vszigdar v izpotiko, to vcsinis kelikokrät vcsemeraj kunés, kelikokrat z rokov szegas po drügom blagi,
kelikokrat poszlüsas ali celo govoriš brez bozsne, brezver-szke neszpodobne pogovore, to delaš, kelikokrat oszkrunis zdelom nedele i szvétke i jih poszvetis nameszto Bogi pa hüdomi dühi. Krscsenik moj, ti szi nemres miszliti, kak so britkoszt prizadenes sztem bozsemi paszteri, ki te vedno tak jäko lübi!
Ali nas bozsi pasztér ne zsalüje le teda, gda ga ovcsice zsàlijo, gda nescsejo poszlüsati njegovoga gläsza; on zsalüje i je tuzsen scse poszebno, gda sze pogübla teliko düs, gda sze teliko krscsenikov na veke pogübi.
To sze zgodi vszigdar, kelikokrat sze sto neszpreobr-njen locsi sz szvetä v szmrtom grehi. Teda dobi hüdobni düh düso vu szvojo obläszt, oropa jo vszega, mucsi jo i na zadnje vrzse v peklenszko jamo. Zato pravi szveto piszmo: „Szmrt grešnikov je sztrasno hüda" (Psz. 32. 22.), i : „Csi merje brezbozsen cslovek, potom ne niksega vüpanja vecs." (Preg. 11. 7.) Ka: niksega vüpanja? Ne, prav niksega ! Tak vcsi szveta vera, bozsa vera, stera nigdar ne vkäni.
Ednok biti pogüblen je pogüblen za vszigdär na veke. Düsa stera ednok szpadne vpekeo, osztdne zavrzsena na veke ; za njo ne pomocsi ne rešitve. Zato je nad taksov düsov zgübleno vsze, ka je Jezus dober paszter za njo vcsino ; zopsztom je njegovo jokanje vjaszlicaj, zopsztom szmrt na krzsi, zopsztom 33 letno njegovo zsivlenje i zopsztom vszi njegovi trüdi, vsze njegovo trplenje.
Krv, ki je tekla iz ran mirajocsega Agnjeca bozsega, ki ma mocs da opere najvékse grehe, da telovne hü-dobce szpremeni v rajszke angele, pogüblenoj düsi nikaj ne pomàga, niti za eden hip je ne pripela iz sztrasne kmice vu szvetloszt, niti za edno megnjenje njim ne po-lajsa bolecsin. Zgüblena lübezen, zgübien dar — vsze zgübleno za düso ; kak britko je to ! — Csi szta ocsa i mati leta szkrbela za jedinoga szina, zanjega trpela, za njega zsivela, da bi gda szrecsen cslovek bio, szin pa za vsze to neszpozna nikse hvàle, escse celo sztarise zsàli
na vsze mogocse nacsine, onecsaszti drüzsinszko imé i na zàdnje merjé vozi, csi je nad njim vsze zgübleno, ka szta vcsinola ocsa i mati v nezmernoj lubezni do njega — ho, kak velika i britka bolecsina je to za sztarise ! I venda vsze to ka szo sztarisje vcsinoli za szvoje dete, sze niti priglihati nemre sz tem, ka je Krisztus vcsino za cslovecso düso. Le precsti njegove szkuzé i rane, csi mores, le precsti njegove noesi, stere je v molitvi v trplenji preverüsztü-vao za volo tébe, precsti vsze njegove britke sztopäje, stere je vcsino na vrh Kalvärije pod szvéti krizs ! Premiszli njegovo szmrtno britkoszt, gda je tri vöre viszo med ne-bov i zemlov zapiiscsen od vszega ! I vsze to je zgübleno za düso, stera neszrecsno vgrehi merjé ! O ubogi Zvelicsi-teo ti nas mili dober pasztér, tvoja bolecsina isztina more biti neznanszka !
Sto izmed nasz, dragi cstevci, je tak trdovraten, da bi szvojemi bozsemi paszteri csinio to britkoszt ?
Ocsi vecsnoga Boga, „ki po reesah Sirakovih (29. 25.) gledajo iz edne vecsnoszti v drügo", gledajo tüdi na näsz i vidijo, ali bo sto iz med nasz pogüblen i sto de tiszti. Krscsenik, ka pa, csi szi ti ? Oh csi bi ti bilo to zse zdaj znäno, kak bi te zazeblo vdno tvojega szrcä, kak sztrasno bi trepetao ! Pogüblen biti, na veke biti pogüblen ! Povej Povej mi vsze, ka znäs hüdoga na szveti, ka more pod szuncom hüdoga biti, i tak sztrasno ne nikaj, prav nikaj kak je veesno pogüblenje. I ti ides v to pogüblenje, ne szi zse delecs od njega ? Trda ali isztinszka recs je to ! Glej. ti zsivis vu szmrtnom grehi, zsivis znà biti zse dugo v tom grehi. Ti mäs znä biti grešno szpoznanje, zsivis v hüdom szovräzstvi, szi vdäni pijanoszti, necsisztoszti, nad teov je vsze opominanje i prošnje za badav, vsze vküper nikaj ne pomäga, da bi sze zbüdo iz gresnoga szpänja. Ali szi isztina tak szlepi, da ne vidiš kama ides, da letiš na rävnoszt vjamo, iz stere nega rešitve. Sto ti je zag vüsao, da ütrasnji dén scse dozsivis, da sze vesäkas de-
nésnjega vecséra ? Zna biti szi ti prvi, steromi do drzsali mrtvecsko szvecso, .prvi steromi grob szkopajo, prvi ste-roga vö odneszejo i zaprejo v kmicsno kämro na bozso njivo. Vej pravi szveto piszmo : „Ovo Szodec sztoji pred vrati!« (Jak. 5. 9.) i: „Le eden sztopaj je med menoj i szmrt na nagli pride v kakso hizso, pokoszi toga ali pa ovoga i ga vlecse v hladen grob ! I potom ? Csi merje neszpokorjen, csüo de recsi : „Poberi sze od méne, prekleti vu vecsen ogen, ki je priprävleni vragi i njegovim angelom" (Mat. 25■ 300-
Zàto krscsenik ne bodi gliihi vszemi opominanji i prošnjam ; naj sze venda ednok navcsiti : Nezaj od prepada steri zévle pred teov ! Nezaj brezi pomislavanja ! „Dnesz, gda zacsüjete njegov glasz, ne zakrknite szvojih szrc." (Psz. 94. 8.) Pokora odkritoszrcsna i sztanovitna pokora de nam pomagala, bo potolazsila zsaloszt našega dobroga nebeszkoga pasztera miloga Jezusa, i vnasem szrci zavlàda lübo veszélje i rajszki mir. '
Disc.
Na den Varstva Svetoga Jozsefa.
Szveti Jozsef, tebe dicsim, ki si mili ocsa moj, ki vsem ovcam Jezusovim Varüvacs si ino Voj. V tvoje varstvo smo vsi dani, cele cerkve si Patron, z tvoje roke se nahrani vsaka düsa, vszaki dom. Ti szkrbis da cerkev prava varno pascsi v vecsnoszt sze, da jo ne potere pravda, da prestane potrese; da sze Jezus moli, hväli, i Marija dablja csaszt, da sze pascsi velki, mali Njega vzsivat, Njej pod plascs ; da sze siri prava vera med poganszkim narodom, i vszebole sze zatira szila krivovernikov, da zsivejo mnogi szveto, szo angelszke csisztoszti, vere blago nam ne vzeto szo junaki kreposzti da nasz satan ne premaga v telikaj nevarnoszti, i nad szmrtjov szlednja zmaga zlate vüp dà vecsnoszti. Ti szkrbis za to sze ocsa iz liibezni do Boga . . . Naj ti bode hvala vrocsa, vszaki naj ti csaszt poda.
Szrcsen.
Neizmerna lepota preszv. Szrca Jezusovoga.
slovek je dobo od szvojega dobrotlivoga Sztvori-tela prelepe dàre, med vszemi sztvarmi na zemli naj lepše. Po pravici sze imenüje krao i gosz-pod vszeh sztvari. Scse prvle kak je bio sztvor-jeni, je Bog pravo : „Napravimo csloveka po szvojoj podobi ; naj goszpodiije nad vszo zemlo*. Tüdi po teli je cslovek krona vszega sztvorjenja. Njegovo modro cselo, jaszno oko, prijazno lice, ponoszen hod, lübeznivi gläsz, neprecenlivi dar govorenja i drüge telovne prednoszti nam zse po zvünesnje szvedocsijo, da je cslovecse telo veli-csasztna cerkev, ki ga je Bog szam poszvéto, gda njemi je po szvojoj podobi sztvorjeno nemertelno düso vdihno. — Gda je David premislävao velicsäsztnoszt sztvorjenja bozsega i szprevido, keliko je cslovek velicsasztneisi ober vszeh drügi sztvari, je zazévao : »Le malo szi ga ponizo pod angele ; sz szlavo i csasztjo szi ga okincsao är szi ga nad dela szvojih rok posztavo". (Psz. 8, 6. 7.) Po szvojoj nemertelnoj düsi je teda cslovek nikak vrodbini angelom vnebeszah. Pa tä angelszka plemenitoszt cslovecse düse presinja i bläzsi tüdi njegovo telo ; oboje, düsa i telo je med szeboj vu nedopovedlivoj zvezi. Zato szv. apostol Paveo
cslovecse telo imenüje tempel bozsi. I oltär, — näj ime-nitneisi tao toga poszvecsenoga tempelna, prisztavirao — je szrce cslovecse.	N
Szrcé je teda pri csloveki näj imenitneisa recs. Iz srca sze iz teka vsza krv po cslovecsem teli i vsza pälik priteka v szrcé, da more cslovek zsiveti. I gda szrcé niha biti, teda tüdi oko vgäszne, roka zvehne, otrpne, cslovek merjé — Szrcé je pa tüdi szrediscse, tak rekocs ognjiscse düsnoga zsivlenja. Zse pri sztarodavni närodi je bila na-väda csloveka szoditi pa lasztivnoszti njegovoga szrcä: kakse szrcé tak je cslovek — szrcé je pri csloveki vsze. Csi je szrcé dobro, je vsze dobro, csi je pa szré szlabo pokvarjeno, je vsze szlabo, i sztane tak dugo vsze szlabo, dokecs sze szrce ne zbolsa. To nam je povedao Jezus szam ki je cslovecse szrce naj bole poznao. On je pravo, da iz szrcä pride vsze: iz szrca prihäja mislenje i zselé, dobre i szlabe, iz njih pa dela; pravo je, da, ka je szrcé puno to iz viiszt pride, pravo: „Ge je tvoj kincs tam je tvoje szrcé!" — Lepše bär nemres nikoga pohvaliti, kak csi njemi szmés vu isztini povedati, da mä dobro, blägo szrcé.
Csi pa zse na zemli med szeboj t^k govorimo, ka povémo scse le od Jezusovoga miloga, premiloga Szrcä !
Gda je Jezus cslovek posztao, szprejel je vsze cslovecse lasztivnoszti zvün greha: bio je Bog i cslovek vkü-per. Vsze njegove düsne i telovne mocsi — cslovecsa natura —t bile szo zdrüzsene z bozsimi lasztivnosztmi — z bozsov naturov. Teda je -Szré Jezusa z ednim bozse Szrcé, tiszto näjszläjse Szrcé, ki ma naj lepše cslovecse lasztivnoszti i bozse. O velicsasztno Szrce Jezusovo, sto bi mogeo zgovorit tvojo lepoto!
Bär je bilo od tisztoga hipa, gda je, Bog pravo : „Napravimo csloveka po szvojoj podobi", do denesnjega dnéva brez racsuna lüdi na zemli. Vnogi vnogi iz med njih szo bili dobroga szrcä, prav dobrpga szrcä. Zse v
sztärom zäkoni szo vnogi mozski i zsenszke pohvaljeni,, da szo meli pobozsno, szmileno, csiszto, blägo szrcé.
Vnovom zakoni pa ne zse racsuna keliko lüdi je vesz csasz szvojega zsivlenja obracsalo vto, da szo csi duzs& bole olepšali szvoje szrce sz krscsanszkimi jäkosztmi. O kak de ednok na szodnji dén velicsasztna proszecija na pravom kraji Szina bozsega : keliko racsuna dobri i po-bolsanih, povelicsanih szrc !
Venda taksega szrcä, kak je Jezusovo, taksega scse ne bilo naszveti i ga nade. Csi bi lüdi szvetoszt i lepoto vszeh cslovecsi szrc vküper pobrao, da bi sze szvetila v ednom szamom szrci — na ednom prosztori, bila bi kumaj le szlaba szenca one nebeszke lepote, ki sze lesz-kecse v preszladkom Szrci Jezusovom !
Miszlite szi stero koli dobro szrcsno jäkoszt, v Jezusovom szrci jo najdete v naj veksoj meri, vnaj veksoj popolnoszti, Jezusovo Szrcé je naj bole verno naj bole zauplivo i naj bole lübecse Szrcé ; naj ponizneise, naj pokorneise, naj krotkeise, naj mirneise naj bole potrpezs-livo Szrcé ; naj pobozsneise, naj hvalezsneise, naj csisz-teise, naj bole odkrito i blago, naj bol prizaneszlivo, mi-loszti puno Szrcé, naj mocsneise, naj pogumneise, naj bole gorecse Szrce ; naj plemeniteise, naj szveteise — bozse Szrcé !
0	csi bi lüdje poznali Jezusovo preszvéto Szrcé, vszakojacski bi je tüdi lübüi, i csi bi je isztina lübili> bi je tüdi posznémali !
1	vté dvoji namen, da bi bàr cstevci i prijàtelje našega liszta csi duzsè bole liibili Jezusovo. näjszveteise Szrcé, i da bi je tüdi v jàkoszti posznémali, scsémo zsnji-mi premislävati näj imenitneise jàkoszti toga velicsaszt-noga Szrcà.
Vszako szrcé, àr sze nemre viditi, sze nàj lezsi szpozna iz recsih i. del — iz zsivleDja doticsnoga csloveka. Tüdi Jezusovo näjszveteise Szrcé bomo näj lezsi szpoznali»
iz njegovoga zsivlenja, ka szo ga nam popiszali tiszti, k szo nigda zsnjim govorili, zsnjim zsiveli; nikelko pa tüdi iz porocsila onih szrecsnih, sterim sze je Szrcé Jezusovo scse poszebi razodelo. O mili Jezus, pokäzsi nam szvoje Szrcé ! Razszveti nam razum, da bomo szpoznali njegove lepote, i omehcsi nam volo, da je bomo labili i posznemali.
„1 recs je sztelom vcsinjena, i je med nami prebi vala (i vidili szmo njeno csaszt kak csaszt Jedinorojenoga •od Ocso) puna miloszti i pravice." (Jan. 1, 14.) Té prelepe recsi esterno vcsaszi vprvom poglavji szv. evangeliu-ma, ki ga nam je szpiszao tiszti szv. piszatel, ki je prvi saesno piszati od preszvetoga Szrcä, szv. Jänos näimre, ki je — szam deviško neduzsen — szlono pri zädnjoj vecsérji Jezusi na prszih bàr gvisno näj bole poznao i «süto lepoto zveliesitelovoga Szrcä.
To le je na kräci njih pomen : Drüga persona bozsa sze je vcslovecsila, je cslovecso naturo szprejela i Jezus — Bog i cslovek vküper vednoj personi — je zsivo na ^szveti tri treszeti let, povszod dobrote tälao. csüde delao vesüo szvoj bozsi nävuk z recsjov i zglédom. Njegovo zsivlenje je bilo bozse zsivlenje : vsze, ka je miszlo, govoro i delao, je tak miszlo govoro i delao, kak je bilo näj bole -dobro. I apostolje szo bili szvedocje toga bozsega zsivlenja, szo vsze vidli, keliko je naimre mogoese glédati bozse z minlivimi oesmi. Gda je pri zadnjoj vecsérji apostol Filip pravo Jezusi : „Goszpod pokäzsi nam Ocso", je po pravici na ocsi metanje odgovoro : „Teliko csasza szem pri vasz, pa me scse ne poznate? Filip, sto mené vidi, vidi "tüdi Ocso !" ■
Ar szmo pa zse povédali, da sze szrcé cslovecse szme imenüvati vir vszeh miszli, reesih i del, zato sze tüdi Szrcé bozsega Szina — vretina jegovoga bozsega zsivlenja — po pravici imenüje bozse Szrcé.
I szkoro groza i sztrah me je, da sze predrznem to poszvecseno poszodo vsze szvétoszti popiszävati. Ge sze
näj poprimen ? gé scsém zacsnoti ? Znäm gé zacsnem. Tam, gé je zacsno szv. Jänos, lüblenec Jezusov —na Kal-variji. On pise etak od Jezusovoga Szrcä : „Zsidovje sza teda, da telo nebi osztalo na krizsi v szoboto, Pilätusa proszili, da bi njim csonte sztrli i da bi je doli vzéli. Vo-jäki szo teda prišli szo prvomi zato sztrli csonte i drügomi, steri je bio zsnjim krizsan. Gda szo pa do Jezusa prišli, szo vidli da je zse mrtev zato njemi neszo csont sztrli p liki eden vojäkov je sz picov njegovo Szträn odpro i zdaj je tekla krv i voda iz njé. I steri je vido je szvedocso i je isztinszko njegovo szvedocsansztvo ; i on znà, da pravico govori, da tüdi vi verjete. (Jan. 19,31—35.).
Szvéti Ciril i Metod.
Med Szlovenci.
da szo nasi sztäri ocsäcje zvedili, ka na Moräv-szkon szv. Ciril i Metod v szlovenszkon jeziki razsirjävleta krscsanszko vero, szo szi oni tüdi zazseleli szlovenszke miszijonare. Njüv vojvoda Kocel je vcsaszik pozvao szv. Cirila i Metoda v naso krajino, naj bi nasin ocsäkon tüdi gläszila szlovenszki recs. bozso, pa bi je ojäcsila v krscsänszkoj veri, one pa, steri szo scse poganje bili, naj bi je pripe-lala v närocsje Krisztusove eérkvi. Zselé nasij sztarij ocsa-kov szo sze szpunile. Zse leta 867. szta prišla szv. Ciril i Metod k nasin ocsäkon, szta je zaesala vesiti pa razsir-jävati med njimi Krisztusove nävuke. Szlovenszki vojvoda, Kocel, njima je zrocso vecs 50 szlovenszkij mladéncov, ka bi je pripravila za poposzki sztän. Sszkoro leto dnij szta osz-tala szv. Ciril i Metod v nasoj krajini, szta vesilà mladénce, pa po vszoj drzsävi razsirjävala krscsänszko vero, pa jo po szvojoj moesi ojäcsila. Nasi sztäri ocsäcje szo sze pa jako veszelilij gda szo poszlüsali tak szvétiva apostolszkiva miszijonara; bili szo njima vdäni sz prävov decsinszkov ltìbéznosztjov.
Na szpretoletje leta 868. szta Ciril i Metod odpotü-vala v Rim, kaj sze poklonila rimszkomi päpi, pa odnjega dobila potrebno obläszt za vreditev cerkvenij razmer na Slovenskon pa na Morävszkon. V Rimi szo zse nekaj zvedili od apostolszkoga delovänja Cirila i Metoda, zäto szo jiva zseleli viditi. Pa znäbiti jiva je tüdi szäm päpa pozvao, naj prideta v Rim.
Gda sze je po zahodni dezsélaj razneszo gläsz, ka szo sze grki od Focija däli zapelati pa locsiti od Rima, te szta stela szv. Ciril i Metod iti v Rim, ka bi na grobi szv. Petra pokazala szvojo sztanovitno zvesztoszt pa vdä-
noszt do präve Krisztusove cérkvi. Potüvala sztä zäto szkoz vszej szlovenszki dezsél v Rim. Med potjov szta sze vecskrät sztävila pa oznanjüvala recs bozso. Sz szeov szta neszla tüdi osztänke szv. Klementa.
Szv. Ciril i Metod v Bimi.
Na jészen leta 868. szta prišla szv. Ciril i Metod v Rim. Zs njima je tüj prišlo nikelko vucsenikov, mladén-cov szlovenszkij. Prebivàvci Rima szo zse naprej zvedili, kak vucseniva pa sz veti va miszijonara sze priblizsä vieta k njin z osztänki szv. Klementa. Papa Hadrijän II. pa rimszki sztanovnicje szo njima z gorécsimi szvecsami sli proti, pa szo szlovenszkiva apostola i szv. osztänke szvétoga Klementa z velkov szlävnosztjov szprevodili v Rim.
Päpa je vcsaszik vido, ka mä pred szeov szvétiva i apostolszkiva miszijonara, steriva szta zse vnogo vcsinila razširitev szv. vere. Pokäzala szta njemi tüdi na szlo-venszko presztäviene mésne knige ; päpa je jepotrdopa je dovolo szvéto meso szlüzsiti v szlovenszkon jeziki. V cérkvi Marije „Pri jaslicaj" (marije Sznezsnice) je päpa blagoszlovo szlovenszke mésne knige, pa szta te szv. Ciril i Metod v toj cérkvi mela szv. meso v szlovenszkon jeziki. Njiva vucseniki szo pa szpevali szvéte peszmi v csaszt bozso pa v csaszt Marije Device. Tak sze je oprvin v Marijinoj cérkvi v Rimi prepevala szläva bozsa v na-sen szlovenszkon jeziki.
Na kvätrno nedelo 868. leta szta bila szv. Ciril i Metod poszvecseniva za püspeke, njiva vucsenicje pa za mésnike i dijäkone. Nàjprlé szo tej prvi szlovenszki més-niki mesüvali v cérkvi szv. Petra, zaten v cerkväj szv. Petronile, szv. Andräsa, szv. Pavla. Prebiväoci Rima szo obcsüdüvali velko szvétoszt pa gorécsnoszt szv. Cirila i Metoda pa njiva vucsenikov, prvij szlovenszkij mésnikov.
(Dale.)
Dràga deca poszlüsajte!
u tom driigom sznopicsi te vidili kakse zanke vam satan nalecsiije naj bi vasz lezsej zapelao, naj bi tak vase diise posztale njegove szuzsnje i neprijatelice Boga. Zato dobro pazite da ne-, szpadnete vu njegove peklénszke skranyle.
Vnogo szküsnjav sze ognete csi te sze ogibali grešnih prilik, lagojega gucsa in taksih meszt, gde sze ne csiije pa ne vidi nikaj dobroga. Szkrbte, da te vszigdär meli kakse delo, kakse opravilo ali vcsenjé, ali peszmi, i gda nevete ka bi delali, lejko obrnéte tiszti csasz vu pošteni spio, nego vszigdär z dopüscsenjom sztarisov ! „Szkrbi" — pravi szv. Hieronim — „da te ne dobi satan nigdar brezi dela !"
Gda szte pa szküsävani, nigdàr ne csäkajte, ka bi szi szküsnjäva zaszvojila vase szrce : szkrbte, da jo zraven ztirate ali z molitvov ali pa z delom. Csi pa szküsnjava vasz li ne povrzse prekriste sze vecskrät, küsnite krizsee ali cecvo, rekocs: Marija, pomocsnica krscsenikov, proszi za méne, — ali pa: szv. Alojzius, ne dopüszti, da bi razsalo szvojega Boga !
Toga szvétoga mladénca vam preporäcsam poszebno za pomocs, är sze je on szkrbno ogibao vszeh gresnjj prilik i naj bi lezsej premagao düsne szküsnjave, poszto sze je vecskrat pri szamom krühi in vodi, bicsüvao sze je tak, ka je z szvojov neduzsnov krvjov poskropo gvant ino tlo.
Proszte zato toga szvétoga mladénca, naj vam pomaga vu szküsnjävaj, poszebno vu onih proti csisztoszti, är csi to csisztoszt obcsuvate, teda szte ne lüdje nego zemelszki angelje, kak je bio szv. Alojzius.
Prva zànka, stero navadno satan nalecsüje, naj biz-grabo z njov vaso düso, je velika sztaroszt, stero obe-■csävle vasemi zsivlenji. Zato pravi: tak dugo zsivlenje, tak tezska sztaroszt! Kak bos sztanoviten vu toj tezskoj sztaroszti ? Zsivlenje de ti bridko brezi veszélja ! Vzsivli zäto dokecs szi mlädi !
Gda de vasz z taksim misletijom téntao, odgovorite njemi. Sto mi je prorok, ka sze vcsäkam velike sztaroszti ? Moje zsivlenje je vu bozsij rokaj, morebiti je gnesz zadnji dén mojega zsitka. Keliko jih je mojij let, ki szo vcsera bili veszéli, zdravi i zadovolni, gnesz lezsijo mrtvi ! Keliko mojij pajdäsov sze je preszelilo vu vecsnoszt v mla-doszti cveta ! Jeli ne more zadeti mené to tüdi ? Csi ravno bi mogli nikaj let delati pa trpeti za Jezusa na zemli, jeli nam Bog ne pläcsa vsze to z vekivecsnov dikov i veszél-jom v nebészaj ?
Tiszti ki zsivéjo v miloscsi bozsoj, szo vszigdär veszeli i celo vu trplenji csütijo zadovolnoszt v szrci. Vidimo pa ka tiszti, ki sze dajo gresnomi veszélji, navadno zsivéjo v neméri ; iscsejo mér vu veszeliscsaj, ali vszigdär sze csütijo bole neszrecsni, är je Goszpod pravo : „Za la-goje nega mèra8.
Nisterni bi mi znao praviti : „Mi szmo escse mlädi, csi zacsnemo premislävati vekivecsnoszt i peklénszke. groze, bomo zsalosztni". Bazmim ka je zsalosztna i sztrasna
miszeo na vekivecsnoszt, miszeo na brezkoncsno trplenje ; ali povejte mi, csi vam szamo miszeo na to vekivecsnoszt troszi szrrcé, ka de pa te csi pridete v njo ? Bole je csi miszlite zdaj na pekeo, kak pa ka bi sze edenkrat pogro-zili v njega, är je gviisno ka miszeo na pekeo, resi pekla. Zäto szo szvétci, ki szo vszigdar miszlili na vekivecsno trplenje, zsiveli vu nàjvéksem veszélji, trdno vüpajocsi, ka sze z bozsov miloscsov rešijo toga trplenja pa prido v nebésza, vzsivat neszkoncsane dobrote, stere je Bog pripravo tisztim ki ga lübijo in njemi szliizsijo.
Batrivno zäto, dräga deca, szkrbno i z veszéljom szlüzste Bogi i te vidili, kak je szladko szlüzsiti njemi ino kaksa tolazsba napuni vasa szrca zdaj i na veke.
Poveszt.
Edna bogata goszpä je mela dve deklici. Rada bi vöpokazala szvoje bogäsztvo i gizdoszt, zato je kiipila szvojim deklicam lepi beli gvant i na eden veliki szvétek jivi je lepo goriszpravila i poszlala k cérkvi. Neduzsnivi deklici ideta pošteno po poti, nego kem dale ideta tem véksa je tesznocsa, zato sze tiszkata kak bi lezsej prišli v cerkev.
Med tem vnogim lüsztvom je bio eden sereg moskov, ki szo szltizsili szvoj krüh vu kmicsnij i nevarnij goraj, kopajocsi vogelje. Sziromacje szo bili, zato ne csiido csi szo na proscsenjé z tisztim gvantom prišli, vu sterom szo celi tj eden delali pri vogel ji.
V sznezsno oblecsenivi deklici szta sze nevidno tisz-kali kre teh mozskov i brezi toga ka bi v pamet zele szta szi jäko gvant zamazali. Nego to je escse ne vsze. Keszaej szta sze zadrüzsili z bozsno gojenimi pajdasicami, stere szo njima szmele lepe gladke vlaszé.
Gda szo zsenszke to vidile szo sze norcsiivale z njivi» zäto szta neszramno k materi bezsali, nego ta jivi je osztro
kastigala, zakaj szta ne pazili, gde szta hodili i z kem> szta sze pajdäsili.
Kak lepa példa za vàsz, draga deca, ki morebiti szte szi do zdaj obvarvali vaso düso belo liki szneg. Nega zapomnite szi ka od one minote vu steroj zacsnete pohajati lagoje drüzstvo i neszramne pajdaše, vasa düsa zacsne zamazana biti, brezi toga ka bi vcsaszi v pamet vzéli.
Ah, za ltìbézen Jezusa i Marije, ogiblite sze lagojih pajdàsov !
R.
Csiszti zsitek.
läzseni szo csisztoga szercä, är oni bodo Bogä vidili. Mät. V. 3. Lepo sze szveti szunce na szvetloj nébi, nego escse lepše sze szveti lice mladéneov i devic neduzsni v csisztoj szvetlobi miloszti bozse.
Oh kah lepi je csiszti rod, ki sze vcsednoszti szveti, njegov szpomin je vecsen, är ima hvälo pri Bogi, i pri dobri lüdej. Szvéti je zäkonszki sztän, Jezus nam ga je poszvéto ; ali lepše kak szunce je pred Bogom i vszemi pravicsnimi lüdmi sztän mladéneov i devic, csi sze iz präve lübezni varje vszega zamäzka. Jezus je vsze szvoje apostole liibo, ino li je sz. Jänosa näjbole liibo za volo njegove csisztoszti. Csüjte szamo ka pravi szv. Pavel : „Sto je brez zsené, szkrbi zato, ka je Goszpodovoga, sto je pa ozsenjen, szkrbi zato ka je poszvetnoga, in kak bi sze zseni dopadno in je razdeljeni."
Sto bi ne hvälo csiszti mladéneov i devic, ki vsze -szvoje zsive dni osztäne v szvetoj csisztoszti. Njihov düh sze povzdigne gori, vise nad szunce, meszec, in zvezde vu szvéta nebésza. Telo neduzsnih je csiszto, in lübeznivo, zsiva cérkev szvétoga Diiha. Csiszto neduzsno zsivlenje je zsiva podoba nebeszkoga zsivlenja. Lübi Jezus zaroesnik njegove esiszte düse zsivé vnjem, Marija devica je mati njegova, vszi szvetniki szo njegovi prijatelje. Goszpod je njihov pasztér, i csi bi njim li trbelo iti szkoz doline szmrti vendar sze lejko veszelijo är pridejo vu lepšo domovino, od stere szv. Pavel apostol pise : „oko je nej vidilo,. vüho je nej csiilo, niti cslovecse szrcé nemre zapo-pädnoti ka je Bog pripavo tisztim, ki njega liibijo". I na -dale szveti Jänos apostol rekocs : „Vido szam ägnjeca bozsega sztäti na gori Sion, i zsnjim stiri i stirideszét jezér, steri szo meli njegovo ime."
„I gläsz iz nebéz steroga szam csüo, je bio kak tej,, ki na härpe szpevlejo. I nieden je ne mogeo szpevati te peszmi zvün oni, ki szo iz zemlé odküpleni. Te szo ki sze neszo ognjiiszili iz neszramnosztjov, zakaj device szo. Csiszti mladéncov deviško tela pravi szveti Augusztin,. vsztanolo bo potom, gda sze bo vpräh szpremenilo, in v temnom grobi pocsivalo, od mrtvih zbüjeno kvecsnomi zsivlenji ; nji poszvecseno telo bo lepše od telo drügi izvoljeni, ki neszo meli té csäszti. Nji csäka poszebno veszélje, steroga drüge düse nemrejo doszégnoti. Näjblizse bozsega trona bodo vnebészaj. Lepo sze szveti belo oblacsilo csiszte neduzsnoszti ; szunce bo potemnelo, csiszta neduzsnoszt sze pa bode szvetila na veke.
Vszako drago blägo sze more dobro csuvati, da sze ne zgübi. Keliko vecs šzveta csisztoszt vaia, za teliko vecs neprijätelov mä, steri jo scséjo zapelati. Od täksi prävi szv. Peter, da hodijo okoli kak erjovécs oroszlän ino iscsejo-koga bi pozsrli. Kak i vsze drügo tak i neduzsnoszt, ka ka sze raztrga celo vecs nigdär nede zato dràgi mladénci i, device, csuvajte sze nocsni hodov ino plesza, da obcsuvate neduzsnoszt. Szrecsni, oj szrecsni szte szamiski ltìdjé, är po prävoj poti za Jezusom hodite. O li zsivite csiszto mladénci brez gresnoga poznänsztva, dokecs vasz Bog ne pozové-v zäkonszki sztän, kim je pa ne potrebno v té sztän szto-piti, naj proszi Bogä där csisztoszti. Zsivite po zgledi szv.. Alojzija : kak je on vsze szvoje neprijätele csisztoszti oblä-dao ! prijemajte gosztokrät Jezusa vu szvoje szrcé, ki vasz nahräni szvojim telom na zsitek . vekivecsni, da bodete mogocsi vsze szvoje zapelävce szrecsno premägati. Ne poszlüsajte täksi, ki sze bodo iz väsz norcsärili, nego ter-pite vsze iz lübezni do Jezusa, kak je on szäm pravo szvojim apostolom : ne je vucsenik véksi od szvojega mestra,. csi szo mené pregänjali i väsz bodo preganjali.
Proszmo Jezusa sztanovitnoszt, da bomo mogli tak vsztati är szamo tiszti, ki sztanoviten osztäne do konca, on sze zvelicsa. I te bomo vredni naszledüvälci sz Alojzija, da bomo zsnjim vred Bogä do lica od lica gledali i zsnjim sze navszeke veszelili.	A. J.

Csàszt dühovniskoga sztàna.
Gda szo sze dopunili csaszi, je priseo na zemlo Szin Bozsi, ki je po najbridkesem zsivlenji mro na krizsi, kri-csécs: „Dopolnjeno je !0 — Ka je bilo dopolnjeno? Alinolo je krälesztvo greha, meja, stera je locsila nébo i zemlo sze je podrla, zacsnolo je novo vreme. Pri Njego-voj szmrti je vera zacsnola pomenkati i zdelo sze je, da vgàszne tüdi vu Njegovih vucsenikaj.
Szamo Ona je ne pomenkala vu szvojoj veri, steroj je v szaksen tjedni poszvecseni eden dén, niti te ne, gda szo njoj Szinä vu grob polozsili. Vervala je, i vüpala sze vu velikom obecsänji. Zaisztino je bozsi Zvelicsar na trétji dän od mrtvi sztano, szkazao sze je szvojim apostolom i vucsenikom, ki v szträhi pred zsidovmi szo bili szkriti vu «dnoj hizsi, i ki szo kesznej prelejali szvojo krv za Njegove navuke, stere njim je povedao : „Meni je dana vsza oblaszt na nébi i na zemli. Idite i vcsite vsze narode; vcsite je szpunjavati vsze ono ka szam vam zapovedao!"
—	„Kak je Oese poszlao mene tak i jasi posilam vasz!" Tü odnet, drägi cstevci, je zvisenoszt dühovniskoga sztäna, steri po vesenjej cerkveni vucsenikov, oblàda naso pamet, •àr véksega od toga szi miszliti nemoremo.
Dühovniski sztän je vu csäszti véksi kak kräleszki.
Nikaj mi ne pravte — govori Zlatovüsztni szv. janos
—	od zlätij koron i od zlätoga" gvanta ! Vsze to je szenca, stera menjevesasza trpi kak mladi cvet. Vsza dika eslo-vecsa je kak cvetlica na poli, tak je tüdi dika kràleszka. €si pa seséte zapopazti, ka locsi papo od caszara, pre-miszlite szi obläszt, stera je däna ednomi i drügomi. — Szpoznate ka je obläszt prvoga véksa i zmozsnejsa kak pa obläszt drügoga.
Csi sze kräleszki tronus szvejti od drägi kamlov, to szamo na etoj zemli trpi i kraleszka oblaszt tü premine,
—	dale ne széga. Papov tronus sze naszlänja na nebesza
i tüdi ta posila szvoje odloke... To je zrok da sze tüdi koronane glavé vklänjajo pred duhovnikovimi rokami. Kakso oblaszt ma zato dühovnik ? — Odpüscsa grehe, glaszi recs bozso vszem narodom, ponavla äldov szv. krizsa. „0 dühovnik Najvisnjega" — zaklikne Kasijodor — „csi glédas na nebeszko viszikoszt, znaj ka szi ti escse visisi ! Csi sze csüdüjes szvetlobi szunca, meszeca in zvezd, glédaj, tvoja szvetloszt je zmozsnejsa ! Csi szi premislavles angelszko szlüzsbo, premiszli, da je tvoja szlüzsba bolezdisena. Csi te mocs szvecki velikasov i neprijatelov preganja, nepozabi ka je tvoja mocs veksa ! Szamo li od Boga szi ménsi".
Zato sze ne csüdüjmo, csi je ocsäk Anton vszigdär poklekno, gda je dühovnika szrécsao, ponižno njemi je küsno roko i sze je ne geno, dokecs ga je dübovnikova roka ne blagoszlovila. Szv. Katarina Szienszka je ne vü-pata küsnoti roké, zato je küsnola zemlo gde je dühovnik so. Szv. Ferenc Asziszki je pravo, ka csi bi na poti szrécsao angela i dühovnika, prie bi sze poklono duhovniki i potom angeli !...
Takse govorenje szhaja z prave i mocsne vere.
Mejmo i mi takso vero, i te bomo szkazali csaszt dühovniskomi sztani, kaksa sze ga dosztaja, är je to nasa duzsnoszt.	B. J.
Drobiš.
Trétji réd szv. Ferenca je edno z nàjvéksih druzs-tev na szveti. Najnovese racsune vam eti damo od njega : Na spanjszkom jih je 184.403 vu 432 faraj, na francusz-kom 138.324 vu 697 faraj, na bavarszkom 96.110 vu 764 faraj. v Galicii 82.000 vu 198 faraj, v amerikanszkih Zdrüzseni Drzsävaj 27.600 vu 139 faraj, prinasz 13.07a vu 40 faraj. Pa sze v edno bole razširjava po čelom szveti, kak csi bi sze vu denésnjem za krühom kricsécsem csaszi znova steo razširiti düh szv. Ferenca assziszkoga, ki je meo kriiha po voli vu ocsinszkoj hizsi pa ga je povrgeo za volo krälesztva nebeszkoga.
Kde ne vere, pride satringa. Eden francuszki pobo-zsen mozs je ednok precsteo v preminocsem leti v ednih velkih novinaj, kelko comprnic sze gläszi med oznanilami. 31 je naiseo na eden dén, stere sze hvälijo, ka z dläni, z kart, z ocsih, z nojéta, z vüha i t. d. znajo prihod-noszt proroküvati. Vsza eta oznanila vküp szo 197 rend bila, vszaka renda 3 frankov kosta — z toga sze lehko szprevidi, kelko tak zvanih vucsenih nimäkov i nimäcs more biti tam, steri bi radi od sztärih bab szkrivnoszti prihodne zvedili, är ovacsi ete ne bi znale tak doszta za ogläszbe plàcsati, csi ne bi bio, ki njim za norijo peneze dävle ino njim verje.
Lepe szenje. Polszki pesznik, Kazimér Brodzinszki, ki je mro v Drezdeni 10. Oktobra 1835, je meo pred szvojov szmrtjov jäko lepe szenje. Prikäzao sze njemi je Krisztus pa je vtégno roko proti njemi, da bi ga sztiszno k szebi. Pesznik je bio jäko pobozsnoga, csisztoga pa v liibézni do Krisztusove vere gorécsega szrcä; zäto lejko vüpamo, da szo sze té njegove lepe szenje tüdi szpunile.
Vidova kapela v Sztrehovci je z csiszta ponovlena. Letosz de proscsénje po Telovom tiszto nedelo. Inda sze proscsénje na szam Vidov dén obdrzsi.
Egyhàzmegyei könyvnyomda, Szombathely.
Milodari za Cserencsovszko cérkev nabrani v-chikagi 1910. leta.
Z-Cserencsovec :
Dollàr.
Markoja Martin	io*—
Ritlop Martin	io-—
Rajtàr Martin	io-—
Zsizsek József	8'—
Ritlop Jänos	5-—
Kusztec Stevan	5'—
Zsizsek Martin	5'—
Szkledàr József	5-—
Markoja Ignac	5'—
Hozjän József	5'—
Horväth Ivän	51—
Lajnar Jänos	51 —
Lütär Ivän	5'—
Ritlop Stevän	5'—
Kusztec Stevan	5-—
Kolenkó Stevan	5-—
Zsizsek Stevan	5'—
Tompa Martin	5-—
Szalai Martin	5'—
Hozjän Märtin	5"—
Vincsec Matyas	5*—
Kozlär Mätyäs	5-—
Kozlär Märko	5'—
Hänc Stevan	5- —
Bohméc Stevan	5"—
Csurics Ivän	5'—
Szalai Ivän	5-— Tompa Martin ' 5-—
Szalai Mätyäs	5*—
Gabor Ivän	5-—
Hozjän Martin	5'—
Jerebic Ivän	5'—
Gerics Märtin	—
Franc Stevän	5'—
Tompa Stevän	5'—
Szalai Mätyäs	5 *—
Raj Stevän	5'—
Dollär.
Markoja József	5'—
Gabor Stevàn .	5'—
Nej imenüvani	5' —
Hozjàn Märtin	4"—
Hozjän Mihäly	3'—
Horväth Ivan mlajši	2'—
Gabor Märtin	2'—
Piickó Kata.	_i —
Vküp : 342" —
Z-górujebisztrice.
(Dale.)
Vucsko József	2'—
Ütrosa Ivan	2'—
Yücsko Jänos	2'—
Ciglar Ivan	I*—
Persa Ivan	_
97'—
Z-Teruja :
Pétek József	io'—
Zserdin Matjas	5'—
Kocet Stevan	5'—
Peteréc Martin	5'—
Kovacs Janos	5'—
Maries Stevan	5"—
Szobocsan Jozsef	5"—
Dorencséc Mihal iszin	5'—
Hanc Ivan	5'—
Zsoldos Ivan	5'—
Hanc Stevan	4"—
Korvath Stevan	3'—
Horvath József	2-—
Kocet Martin	2- —
Tkalec József mlajši	2' —
Tkalec József	r—
Legén Martin	2-—
Jantel Jakob	2'—
Kozlar Andras	2'—
(Dale)