VII. lefni tecsàj. 3 st.
NEVTEPENO POPRIJÉTA DEVICA MARIJA
Zmozsna Goszpà Vogrszka.
POBOZSEN MESZECSEN LISZT Reditel: BASSA IVAN plebànos vu Bogojìni.
Vszebina.
Bg : Miloscse szi puna ..........	65
Kr. Jozsef: Krizsnapot..........69
(ba.) : Geplena Marija ..........72
R. J. : Bela lelija — szv. Jozsef.......75
Disc. : Jezus szrécsa Mater.........76
Szlepecz : Na velki Pétek.........81
P. : Sztàla je mati dreszélna........87
(ba.) : Szrce Jezusovo vraesitel.......89
P. : Szv. Ciril i Metod..........91
Drobiš.
Ki ne dobro, ki je vecs, ali menje (lobo sznopiesov, naj mi naznani ! Tsza piszma k meni, vu stamparijo nikaj !
Ki sesé lisZt däblati, naj za njega dve koroni posle na ime: Bassa Ivan plebanos vu Bogojini (Bagonya, Zalamegye) ali naj onomi dä, od koga liszt prekvzeme vszaki nneszee.
Sziromäki, ki nemorejo zdaj vesaszi pläesati, kak vszako leto, tak i letosz lehko po veeskrärtnih stimali, ali pa, k da bodo meli, naednok pläesajo !
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga kl(szamosztanaostra) v krajini Szlovenszkej na Vogrszkom
VII. leto. 8- st.
1911.
Märcius.
Miloscse szi punà.
Ozsébeta je z csiidivanjom pozdràvila bi. D. Marijo: „Odkod je to meni, ka mati mojega Zvelicsitela pride k meni?" Pa je na to odgovor Marijin bila ona vekivecsno lepa peszem „Magnifikat", vu steroj bi. D. Maria navdü-
sena na csäszt bozso diesi, hvali, zvišava i blagoszlävla Bogä, är njoj je „velka vesino" on, kije zmozsen Goszpo-där nébe i zemle, är je potro zadrge satanove, ino „roka njegova je razjedinila prevzetne gizdävce, doli je vrgao zmozsne z njihovih tronusov ino je zviszo ponižne".
Zmozsen je Goszpòdin, nas Bog na nébi i na zemli, Goszpod vszeh gòszpodov, Kräl vszeh kralov i njegovoj zmozsnoszti ne szpodobnoga.
Goszpod je kräl; zäto je goszpod, är jezere seregov sztojijo k redi esäkajoesi na njegovo zapoved ino millione podlozsnikov csinijo njegovo volo ; zmozsen goszpod i imeniten je kräl, är ne visisnjega ober njega na zemli, vszi szo njemi podvrzseni ; ali na szlednje je li szam kral tüdi podvrzseni Bogi tak, kak mi vszi, pa ga je duzsen bogati, tak kak mi vszi.
Njegovoj viszokoszti szmo vszi csäszt ino bogavnoszt duzsni zevszov szvojov pametjov i volov.
Lepo je za sztvorjenoga csloveka, za räzumnoga cslo-veka, ka z pametjov poprime, ka z szrcom zaesüti diko i zmozsnoszt bozso ino njega za toga volo diesi ino csaszti.
Zarazmim, kak velicsanszko delo je Bogi szlüzsiti, niksemi drügomi goszpodi ne szlüzsiti, szamo Bogi ! Raz-mim, ka Bogi szlüzsiti je telko, kak kralüvati ober szamoga szebé i ober vszega szvetszkoga pozselenja.
Zäto razmim tüdi, ka sze bl. D. Marija z veszéljom prävi za szlüzsbenico Goszpodnovo, hväli Goszpoda z glo-boesine szvojega szrea ino sze veszeli düsa njéna, ka je Bog tak zmozsen.
Szvéti, zmozsen Bog! Kakse veszélje bi meo jasz vu mojem zsivlenji, csi ne bi poznao tebé? Jedino moje veszélje, prävo veszélje je to, ka lehko tebi szlüzsim, Tebe lübim, Tebi dam szrce i vsze miszli moje, kak je csinila bl. D. Marija.
Koga bi mogli tak csasztiti, hväliti, lübiti, komi sze tak podvrzsti, kak našemi Bogi? Ka je velikoszt näjzmo-
zsnesega csloveka proti velicsansztvi Boga? Velicsansztvo csloveka je drobno, zadobleno, minlivo, dosztakrät nancs ne pravo isztinszko. Velicsansztvo bozse pa „ne pozna meje", prävi kräleszki peszmar (113, 3.). Bog zmozsnoszt i diko szäm od szebe mä, njegovomi velicsansztvi ne bode konca, zato sze pred njim more nakloniti vszako drügo velicsansztvo, csi sze scsé, ali nej.
Velicsansztvo kralov sze dokoncsa z koncom zsitka njihovoga; szlovesznoszt, z sterov je vu grob szprevodijo, sze tüdi pozabi, bozse velicsansztvo je pa vekivecsno, ste-romi niti meszto, niti vreme ne more mejé posztaviti.
Pa vu kom bi sze diesili zmozsni etoga szvetä ? Vszi szo sztvorjenja bozsa pa csi mäjo zmozsnoszt i diko, od Boga jo màjo; brezi Bogä nemrejo nikaj, Bog pa brezi njih vsza more, stera koli scsé.
Ka popunoszti je vu csloveki, ali vu angeli, vsza ona sze näide popunoma vu Bogi, brezi szence hvalinge. Bog je szredina vsze popunoszti szäm ob szebi, za volo szvojega boj?tva i narave.
Velikàsje etoga szveta szi szamo telko csäszti szlo-bodno zselejo, kelko njim kak nämesztnikom bozsim ide, na kelko Bog nisterno piknjico szvoje neszkoncsane ob-läszti njim obdeli ; ovaesi szo pa ne drügo pred njim, kak präh i pepéo, kak vszako drügo sztvorjenje.
„Velki Bog, goszpod seregov, sto je szpodoben tebi ?" (Ps. 80, 9.) Ti szäm szi vreden, da te néba i zemla na kolenaj moli, ti szäm szi zmozsen i dike pun vu vszem tvojem deli, vu mälom, kak vu velkom, vu cvetji polä, kak vu zvezdaj nebä, szäm szi vreden molécse csäszti ino ltìbéznoszti ! Kak bi mogeo jasz kaksemi sztvorjenji szlu-zsiti ?
Marija navdüsena od velike zmozsnoszti bozse tak prävi, ka „sze veszeli düsa moja szvojemi Bogi Zvelicsi-teli" Vsza düsa njoj je vu veszélji za volo tak velkoga velicsansztva bozsega.
Ne pozna drügoga veszélja njena düsa, pamet njéna ne ima prednjesega dela, kak szi bozso neszkoncsano zmozsnoszt premislavati ; vola njéna ne pozna szläjsega dela, kak szebe voli bozsoj zcsiszta podvrzsti ; szpomin njéni sze szamo z Boga szpomina, jezik szamo od njega gucsi, vsze njéne düsevne i telovne mocsi szo szamo za to, ka bi Bogi szlüzsile.
Pa jasz ? Ka bom jasz z mojim szpominom, räzu-mom, volov ? K csemi je szrce vu prszih meni, csi ne cstiti Boga, csi ne bije za njega ?
Vidim, kelko szam pregrehso, kelko zamudo ! K tebi bezsim, bläzsena Zsena, dopüszti mi, ka bom z tebom drzsao, ka de vszaka miszeo pameti moje, vszaki vdärec szrca rnojga, celi moj zsitek vu liibézen ino szluzsbo mojega Bogä posztävleni naveke.	Bg.
Krizsnapot.
zcinkalo je treszeti szrebra pejnez i neduzsen Jezus je odäni posztän. Necsamuren drobizs lüsztva kak nejme sztvari sze szüno na Jezusa, na tisztoga Jezusa, steri je pred nesternimi dnévami njim teliko dobra vcsino, i ravno zato kaje tak dober bio, ka je csloveka tak jäko znao lübiti, szo njemi zvézali roké i kak ednoga hüdobnika pelali na szod, i de-nok ne odpré vüszta na mrmranje. Nego mucsij kak on ignejc steroga na moriscse pelajo.
Ka sze je zgodilo zsnjim vu hizsi Annasa i Kaifasa to znàmo. Drügo scsem eti naprej prineszti : Jezus mirno trpi, tij pa draga düsa kak ti hiido sztäne csi oni stere ti najbole lübis, ospotajo, zavrzsejo i ogrizävlejo tebé, to tßbe zvunrédno bolij..
O tuzsna düsa zakoj ti ne pride na pamet te krizsne-poti prva stdcia ? Tam na onom kejpi je : Jezusa Dale od njega Pilatus na troni szedévsi szi roké peré : Ka je on neduzsen od krvi etoga pravicsnoga.
Jeli ka poznaš té kejp ? znàs njegovo zgodovino ? Jezus je na szmrt obszojeni, i denok znucsij. . . .
Hodi navcsi sze od njega mucsati i trpeti . . . Kak bos mogocsi na szébe vzéti té krizs, csi te zse zgodovina prve stäcie na telko zmešala ?
On lübleni Jezus pa, glej kak mérno i z radosztjov prime krizs na szvoja vküpszpotrejta ramena ino ga neszé gor na kalvärio. Telo njemi je od bicsüvanja, od koronü-vanja na telko oszlabelo ka bi szkoro nej mogeo zsmeten krizs na kalvärijo odneszti ... Ali to bi escse prenoszo, är je njegova liibézen na vsze mogocse bila, — csi bi nej vido tebé . . . Vido je kak jäko sze bojiš krizsa, kak szlab szi vu szküsävanji ... To je natelko bolelo njegovo najszvetese Szrcé, ka je vküp szpadnO pod zsmet-nim krizsom. Glej znotresnjim tälom, strto stäcio, na njoj zsalosztna mati Marija, glej péto, na njoj pomägajocsega Simona cirenejszkoga . . .
* * *
Vojaki szo na dele szünjävali miloga Jezusa. Od velike szlaboszti pot i krv kak kaplice tekla zsnjega. Eta vidévsa edna pobozsna düsa, pascsi sze pred Jezusa, ino njemi poniidi robec, kapi szi zsnjim obriszao szvoj ranjeni krvavi obraz. (VI.) I trpécsi Jezus je njo bogato lonao, da njoj je kejp szvojega obraza na robci nihäo. Znas ka znamenüje eta stäcia? Näimre to: Ka bi pred szvejtom vszigdär bio batriven vu vadlüvanji tvoje krscsänszke vöre ! Ali tuzsnoszt . . . Kelikokrät jo zatajiš, i zsnjov vréd Jezusa tüdi ... är sze bojiš csi bi mogeo za njo i za Jezusa kakse ogrizävanje ali zametävanje gor prijétL Ne je to prävo katolicsänsztvo, ne valä to nikaj ! är je nej zadoszta sze za katolicsana zvati nego zsivlenje tüdi more takse biti. Pod sztrasnov zmécsov etoga mislenja je ltìbléni Jezus ob drügim na zemlo szpadno, o — sto znä kakso bolecsino zacsüto na szvojem razmeszärjenom téli pri drügom szpadäji. (VII.) Szrcé te naj zaboli, jocsi kak one pobozsne jeruzsälemszke zsenszke, stere potoläzso govorécsi : „Ne jocsite sze nad menom, nego szamé, nad
szebov i nad szinmi vašimi."
*
* *
Dräga düsa ! csi te escse to vsze nikaj ne gene, hodi
w
Z menora k devétoj stàciji. Glej trpécsega Boga! Glej daritev tvoje grehote trétjikrat vu prahi lezsécso. Ali ne-poszlój ! Hodi dale . .. Vecsno csisztocso doli szlecsejo do nägoga . . . zavolo tvojih necsiszti mislenj, i pozselenj.
Z ran, k sterimszeje mocsno zgrabo szkrvjov gvant, neszmileno gortrgajo, krv pa, kak potok, tecsé znjih . . . O trpécsi Jezus szmiluj sze nam.
Za tem ga polozsijo na krizsno posztel ... I divji hohärje med szmehom puszliisajo, kak sze trgajo zsile, kak prascsijo csonte v njem, kak spricka krv zsnjegovi rok i nog. Zatem ga gori posztdvijo zkrizsom, i Daritev med nébov i zemlov viszi. Moke njemi sztokrät vékse vékse posztànejo, vüszta pa escse te molijo za nepriätele.
Szunce, mejszec, zvezde potemnejo, kmica nasztàne, cslovek pa, on pa sze escse izda spotäri z Bogä: „Csi szi szin bozsi, sztopi zaj doli z krizsa."
Zadoszta njemi je zse bilo, „Doli nagne glavo püsztij szvojo düso" ...	1
Krscsänszka düsa ! glej na razpétoga Jezusa . . . roké szo njemi vö vtégnjene.. . szrcé prehito . . . tebé csäka . . . hodi vu skolo trplenja njegovoga, i navcsi sze tam trpeti, navcsi sze tam dobrovolno nosziti szvoj krizs.
Kr. Jos se f.

Ceplena Marija
én Ceplene Marije je na hvalo i diko one velke csüde poszvecseni, poleg stere je Szin bozsi, kak drüga bozsänszka persona, z cslovekom posztao, naj bi näsz szvojim nebeszkim Ocsom zmiro i od vekivecsnoga szkvarjenja oszlobodo.
Na szpomin popriétja bi. Divice Marije je teda té szvétek nasztävleni i szv. Maticérkev ga vszigdär märe. 25-ga obszliizsavle, zvün csi bi szvétek vu velki tjeden szpadno, te sze prekdene po beloj nedeli v tiszti ponde-lek. Po diaeskom sze „Annunciatio" zové, stero telko zadene, kak oznanüvanje, oglasiìvanje bl. Divice Marije. Po našem jeziki za Gepleno Marijo prävimo zälo, är vu tiszti csasz szpädne, da drevje vceplavati zacsnejo. Gda szo té lejpi szvétek näj prie zaesnoli obszlüzsävati, nam ne znano ; ali to je gvüsno, ka szv. Maticérkev zse v pétom sztoletji szvetila té dén.
Prišlo je vremen, da bi sze szpunile reesi bozse, stere je szam goszpodin Bog zse nasin prvim roditelom vu Paradizsomi obecsao, ka pride eden, steri. raztläesi glavo satanovo, steri oszldbodi närod cslovecsänszki z robsztva satanovoga. Vu szvétom piszmi etak estèrno :
Poszlao je Goszpod szvojega angela, Gabriela, k divici Mariji vu Näzaretb steri jo pozdrävi : „Zdrava bojdi, stera szi miloseso najsla, Goszpod je sztebom ; bläzsena szi ti med zsenämi." —
Gda je angeo vido njéno zburkanje nad reesmij njegovimi, etak govori nadale :
„Ne boj sze Marija ; är szi miloseso najsla pri Bogi. I ovo poprimes vu utrobi i porodiš szinä i zväla bo simé njegovo Jezus. Té bode veliki i Szin Visesnjega sze bode zvao ; i dä njemi goszpodin Bog sztolec Dävida ocsé nje-govoga. I bode kralüvao nad hizsov Jäkobovov naveke, i krälesztvi njegovomi ne bode konca." (Lük. I. 28—33).
Bläzsena Divica pa vsza presztrasena odgovori : „Kak da bode to, da mozsä ne poznam ?"
I angeo njoj povej, kak to bode. Tak, ka Duh szvéti obszenca njo, zäto on, ki sze od njé mä naroditi, za Szinä Bozsega de sze zvao. I na to Marija vsza celo ponižna govori : „Ovo szliizsbenica Goszpodnova, naj mi bode poleg recsi tvoje."
I vu toj minoti sze szpunila recs bozsa : Szin bozsi je z cslovekom posztao i Marija za Mater bozso poleg mocsi Diiha szvétoga,
Csi pitamo, zakaj sze to vsze godilo, odgovor lejko najdemo ! Zäto, naj bi Szin bozsi poleg cslovecsänszke nature nàsz za szvoje brate posztavo, naj bi nam nebésza odpro i tak nàsz za örocsnike nebeszkoga krälesztva posztavo. Kak Zlàtovusztni szv. Jänos prävi : „Szamo zato sze ponizo do nàsz Szin bozsi naj bi näsz podigno ; zäto sze je steo z telom naroditi, naj bi sze mi na düso gle-docs znova porodili ; zäto sze je steo od zsenszke naroditi, noj bi mi henjali zsenszki szini biti."
Tak — lübi cstevec — zamerkaj szi tü to velko poniznoszt, vcsi sze ponižen biti z példe Odkiipitela i Marijine, är té szvetek nasz näj bole na poniznoszt opomina, vsze ka sze tü godi, sze vu poniznoszti godi. Od-küpiteo, Szin bozsi, poleg velke lübeznoszti do näsz, cslo-vecse telo gor zeme na szébe, k nam szpodoben cslovek posztäne, doli sztopi z nebész, z nàrocsja Ocsé nebeszkoga na zemlo, naj bi nasz odküpo i reso od vekivecsne szmrti. Jeli more biti véksa poniznoszt ! Eden Szin bozsi, prävi Bog sze tak ponizi, bole sze nej mogeo, vecs vcsi-niti za näsz nej mogeo, kak je fcsino.
Nigda szo sze neverni zsidovje norca delali znjega, ka je prej on proszti cslovek, kak ovi drügi liidjé, pa sze dönok za Bogä scsé réditi. Na to njim lepi odgovor dà szv. Athanasius püspek, da prävi zsidovom, ka vidévsi one csiide, stere je pred njihovimi ocsmi delao, ne bi szmeli to praviti, zakaj szebé scsé za Bogä réditi, liki bole bi mogli pitati, zakaj je to, ka on, kak pràvi Bog szebé za csloveka rèdi.
Gvüsno je prevecs doszta vcsino za näsz Bog, da szvojega jedinorodjenoga Szinä na szvejt poszlao. Ka bi bilo znäsz, csi sze on nebi szmilüvao nad nami ! Csi Szin
bozsi ne bi z cslovekom posztao, mi vszi, ki szmo po grehi robi satanovi grätali, na- veke bi prejti mogli.
Bläzsena devica Maria sze tüdi jäko ponizila. Sztvor-jeni cslovik escse taksi gläsz nigdär nej csüo od Boga, kak je angeo njoj prineszao, nikoga je nej na tak viszoko csäszt podigno kak njo, da jo za Mater bozso odébrao. I ona ka dela? Lejko sze gizdävi, ka jo tak velka csészt i szrecsa dojsla ? O nej. Celo ponižno govori, ka ona té miloscse nej vrejdna, ona szamo szlüzsbenica Goszpod-nova, naj sze zgodi kak je bozsa szvéta vola. Mati Gosz-podnova pa szlüzsbenica ! Kak velki räzlocsek.
Vcsimo sze poniznoszt z példe Marijine, är je to naj lepša jäkoszt na szvejti, vsze ove jäkoszti szté szhäjajo. Opomina nasz na to szam apostol, da prävi, ka Bog giz-dävim protisztoji, ponižnim pa miloscso dà.
Csi to vsze preiuiszlimo, isztino dén Ceplene Marije je eden ti naj lepši szvétkov. Radüjo sze nebésza, veszeli sze zemla, vsze je veszélo na té szvétek, vsze sztvari hvalo szpevlejo szvojemi nebeszkomi Sztvoriteli. Vsze najdemo vu njem, ka sze okoli našega odküplenjä "godi. Täo szi zeme zsnjega szam Ocsa Bog, steri je od vekoma od-locso odktìplenjé näroda cslovecsanszkoga ; naj véksi täo proszi zs njega Szin Bog, steri sze do krizs ne szmrti po-nizo ; Düh szvéti obszénca Marijo, stera ponižno govori : „Ovo szlüzsbenica Goszpodnova uaj mi bode poleg rejcsi tvoje".	(ha.)


Bela lelija — szv. Jozsef.
to je tiszti malar, ki je prvi szvétomi Jozsefi le-lijo v roke dao? Naj bo stosté, lepo i prav je vcsino. Z tem nam je pokazao najvékse zaszlü-zsenje toga imenitnoga szvetnika. Sto pozna dis i lepoto lelije, zpozna tüdi popolnoszti szv. Jozsefa. Lelija je bela od znotra i od zvüna. Tak je bio tüdi szv. Jozsef bela lelija — popolnoma csiszti na düsi i na teli. Beli i csiszti je bio vu szrci, stero je bilo sztolec bozsi. Beli i csiszti je bio na teli, stero je nigdar ne pokrila megla, grehota. Beli i csiszti v szvojih ocseh, stere szo bile kak dve csisztivi gledali, v sterih sze je bliszketala szama neduzsnoszt. Beli i csiszti od znotra v razumi, är je escse vido ne, ka viditi ne trbe. Beli i csiszti od zvüna vu vüsztah stera szo bila vretina szamo lepih i szvétih navukov.
Csi je szunce szvetlo, csi je zlat csiszti, csi je szneg beli, doszta bole csiszti je bio szv. Jozsef — bela lelija. Med vszemi cvetlicami lelija mä najbole vednako i najvi-siso sztéblo. Lelija sze zové cvetlica ltìbézni, är njéno korenje je podoba szrci. Podoba je szv. Jozsefi, ki je za Jezusom i Marijov vu bozsoj drüzsbi bio na najvisise meszto djani, ki bio najlübeznivesi, najprijaznesi od vszeh lüdi.
Oh kak je szrcé szv. Jozsefa bilo zedinjeno v csisztoj, v nerazdeljenoj ltìbézni z Marijov!
Szv. Jozsef je zraszeo kak sztébla lelije vcsaszti i v mogocsnoszti. Vej je bio angeo varüvacs Krisztusov, povzdi-gnjeni ober vszeh angelov. Njemi szo podlozsne bile ne szamo sztvari, nego szam Sztvoriteo. Bog je pocsivao v njegovih närocsaj, kak na zsivom sztolci.
Kak lepo sze sika zato lelija v roki szv. Jozsefa stera pomeni njegovo visziko csäszt i njegovo veliko zaszlüzsenje!
R. J.
Jezus szrécsa szvojo mater.
vi vszi ki po poti mimo idete premiszlite i po-glednite, ali je kaksa zsaloszt taksa kak je moja. Te prorokove recsih sze po vszoj pravici morejo i szmejo tüdi na Marijo obrnoti, är neizre-csena je bila njena zsaloszt, gda je ona szvojega szina Jezusa z krizsom oblozsenoga zaglédnola. Zapopädli bo-demo velikoszt njéne zsaloszti scse le, csi nikelko premi-szlimo, sto je te, ki krizs neszé, i ka je on vsze trpo, stero trplenje je Marija zsnjim vréd csütila. Gda je vu csaszi szodnikov v Izraelszkoj dezseli lakota posztala, ide Elimeleh z szvojov zsenov Noemi v Moabitanszko dezselo, da bi tam prebivao. Devet let je preteklo i Noemi je vtom csaszi dovica posztala, na ednok szamo veszélo szporocsilo pride, da je Bog blagoszlovo Izraelszko dezselo i zemti rodovitnoszt podelo ; ona szklene teda, sze palik vu szvoje rojsztno meszto Betlehem povrnoti. Gda pride szkoz me-sztna vrata Bellehema, jo vcsaszi zsenszke szpoznajo, i sze szpitävlejo : „Jeli ne to Noemi ?" Od velike zsaloszti
vsza pobita odgovori dovica : Nigdär me ne imenüjte Noemi, to je milo szladka, liki imeniljte me Mara to je britka, är vszemogoesni me je z britkosztjov napuno.
Komi sze prilezseta ta imena miloszladka i britka, kak Marijinäj miloszlajsoj i naj britkesoj ? Sto zveksov pravico v povedati szme ; imenüjte me britko ar z britkosztjov i zsalosztjov me je napune goszpod. O na je kralica naj miloszläjse lepote, ona je vräta szkoz stera je odküpiteo priseo na te szvejt ; njega steroga szo proroki napovedali i vszi pravicsni zselno csakali, je na szvojem narocsji no-szila. Ali njeno veszélje je bilo vedno zsalosztjov i britkosztjov zmésano, ona je dobro razmila ka szo proroki od njenoga szina proroküvali, ona je znäla, ka de mogeo trpeti i njegovo trplenje je bilo tüdi njeno trplenje. Mecs, steroga njoj je Simeon napovedao, je teliko glo-bokeise prebadao njeno düso, keliko goszteise je mogla gledati, ka de njeni szin od grešnikov vsze trpeti mogeo. — Kelikokrät je ona küsüvala lübeznivi obrazek szvojega bozsega deteta, sze je vszigdär z velikov zsalosztjov szpomnila, kak bodo te lepi i preszvéti obraz szpesznicami razbili i zbodecsira trnjom razmeszärili. — Ga gleda jokajocsega v szirmaskoj posztelci, sze vsza preszträsi nad groznov poszteljov krizsa na steroj ednok raszpéti zaszpi. Ga varvajocs drzsi vu szvojem deviškem narocsji sze palik szpomina, kak de ravno te Jezus vesz ranjeni razmeszarjeni brezi diha pocsivao vnjenom narocsji.
Mecs britkoszti prebodne njeno szrce, gda oponocsi zacsüje gläsz : Vsztani L bezsi z detetom v Egipt, är gro-zoviten Herodezs széga deteti po zsivlenji po zsivlenji tisztoga, steroga kralesztvo ne od toga szveta.
Kaksa zsaloszt preszüne njeno szrcé, gda szvojega szina zgübi i ga zvelikov britkosztjov cele tni dri szkrbno iscse po Jeruzsaiemszki vulicaj. O tej trije dnévi szo jo szpominali scse na doszta britkeise tri dnéve, naimre,
tiszte gda ga je hladni grob njenim ocsäm zakleno. I sto more povedati ali szpodobno zapiszati njeno britkoszt i zsaloszt, gda szrecsa szvoje szinaga z tezskim kriszom oblo-zsenoga na krvavoj poti proti Golgoti proti moriscs'.
Oh naj lepše cslovecse dete nema nikse podobe, nikse lepote; on je najzanicslivsi i ménsi lüdi, mozs trplenja, podoben gobavomi, steroga je Bog vdaro i ponizsao." (Jez. 53. 2—5). Njegova glava je sztrnjom prebodnjena, njegove ocsi pune krvävi szknz ; njegov preszveti obraz szplüvan z krvjov i z ranami pokrit i na njegovi ramah lezsi tezski krizs, steroga vesz zmanträni neszti more na moriscse. Njegova cela podoba je tak zsalosztna, da bi sze trdi kamen pod njov zsmehcsiti mogeo. I toga szrecsa Marija naj lübeznivesa mati. Sto more popiszati, sto zgo-voriti njeno zsaloszt ? !
Gda je Henrich oszmi kräo Angleški, sze odpove-dao rimszko katolicsanszkoj cerkvi zato — dr njemi Päpa ne dovolo sztirati szvoje pobozsne zsene i drügo zéti i szi je tüdi prizadevao szvoje podlozsne vu krivo vero zape-lati, je bio Tomäzs Morus prvi tak szrcsen da je brezveszt-nomi kräli hüdobijo v ocsi metao. Zato na meszto da bi kräo szvojo hüdobijo szpoznao i sze pobolsao szili scse pobozs-noga mozsä, szvojo prävo sztäro vero zatajiti i är toga ne steo vcsiniti ga na szmrt obszodi. Szrcsno i veszéloga obräza sztople zveszti szpoznovàlec bozsi proti moriscsu. Njegova hcsi Margeta, stera bi rada scse ednok vidila ocso sze rivle szkoz lüsztva i vojaško sztrazso do szvojega lu-boga ocso i gda do njega pride ga z decsinszkov lübez-nosztjov obine i küsne pa od prevelke zsaloszti nemre drügo szpregovoriti kak :
0	moj ocsa ! o moj ocsa ! i ta szpädne i omedlej.
1	sto more popiszati britkoszt i zsaloszt bozse matere Marije, gda szrecsa szvojega jedinoga lübeznivoga szina na krvävoj poti, proti Golgoti i ga naszkori potom na krizsi razpetoga mujrati vidi. O proroküvane recsi Simeona
szo sze prenatenko szpunjavale, ki je pravo. „I mecs bo preszüuo tvojo lasztivno düso". Luk. 2, 35. I po pravici je szmela ona szprorokom zvati: „O vi vszi, ki mimo idete po poti posztojte i premiszlite, ali je bolecsioa, kak je bo-lecsina moja". I vszakomi pobozsnomi csloveki je jo mi-lüvati z prorokom Jeremijasom :
„Szkem te scsem primeriti, komi priglihati, hcsi Jeru-zsalemszka, szkem te scsem primeriti, devica, hcsi Szio-nszka, ar velika kak morje je zsalozst tvoja, sto te scse ozdraviti".
O sztarisje zglednite sze na Marijo, zavolo szvojega szina zsalosztno mater, i trpite tüdi vi zsaloszt i trplenje z szvojov decov ! Poglednite deca szo telo od vašega tela, i vasa krv sze po njüvi zsilaj pretaka. O nigdar jih ne zametavlite, nigdar jih ne preklinjajte liki szkrbite za njüvo telo, scse doszta bole pa za njüvo nemertelno düso, stera je imenitneise kak telo. Vcsite jih bozsim posztävam pokornim biti, i bodo tüdi vam pokorni ; vcepite njim rano zvelicsanszki navuk Jezusove vere, odvracsajte jih od vszega hüdoga, da ne zoblodijo vjamo peklenszkoga szo-vrazsnika, liki da sze zvelicsajo. Zapomnite szi recsih szv. ap. Pavla, ki pravi: „Csi pa sto za szvoje, poszebno pa za domacse ne szkrbi, je vero zatajo i je hüjsi od never-nika". (Tim. 5, 8.) Ja sztarisje i deca poglednite vecskrat vu dühi strto posztajo britkoga trplenja Krisztusovoga i premislavlite veliko britkoszt i zsaloszt Jezusa i Marije gda szta sze szrécsala, i oblübite, da scséte po nyidva zgledi na tenko szpunjavati duzsnoszti, stero mate eden do drü-goga. Ne teszneisega i lübezniveisega vezalja, kak, ta stera mä vezati szrca sztarisov i deci i szv. vera naklada obema duzsnoszt, da naj sze med szeov lübijo, i eden zdrügim szmilenje majo.
Deca ! näj vam bo ta szvéta duzsnoszt vszigdär vszpomini : lübite szvoje sztarise i delavna naj bo tä lü-bezen vasa; pomagajte njim v szirmastvi v bolezni i na
szivo sztaroszt i povrnite njim bar nikelko njih trüde i szkrbi stere szo do vasz meli, näj sze ne csüje vecs med nami da bi deca szvojimi sztarisi grdo ravnala. I vi lüb-leni sztarisje- ravnajte sze po vam zse prirojenom nagibi i po nävuki szvete vere nase vu isztini ltibite szvojo deco, näj sze vasa lübezen vu deli kazse. Csi vas szin ali hcsi zablodi doli szpràve poti stera pela vnebésza, ne méjte mira dokecs jiva nezäj nepovrnéte na pravo pot, i resite njiva düse vecsnoga pogüblenja.
Vednäka lübezen, kak med sztarisi i decov naj kra-lüje med nami vszemi, vej szmo vszi deca ednoga ocso, bratje i szesztre v Jezusi Krisztusi. „Oblecimo teda — kak nasz opomina szv. ap. Paveo — preszrcsno szmilenje (Kol. 3, 12.) i pomägäjmo szi eden ovomi po mocsi vu szvojem szirmastvi i nevoli, pomägäjmo szi poszebno k vecsnomi zvelicsanji. Ar szmo pa vszi nevolni szirmacje i pri vszoj szvojoj dobroj voli ne szebi scse drügim pomagati nemremo, sze zveszto i zvüpanjom obracsajmo k sztüdenci vsze toläzsbe i pomocsi, k Jezusi Krisztusi, szvo-jemi naj bolsemi Odküpiteli, ponižno i zvüpanjom zdihäv-limo : „O razpéti goszpod Jezus szmiluj sze nam!"
Disc.
Na velki pétek.
zlecseni oltarje, vu csarno opravo oblecseni popevje, nemi zvonovje ... ka nam vsze to znameniije ? Szuuce potemnej, meszec ne szveti, pecsine pokajo, grobi sze odpérajo , . . ka je zrok tomi zburkanji ? Ka vidim ! Ja on je, Jezus Krisztus. Szin zsivoga Boga, ki nagne szvojo glavo i merjé na krizsi. Pri szmrti vcslovecenoga Boga sze sztrszne néba i zemla, vu zsaloszt oblecsé vszo sztvorjenje. Oh vecsni Bog näjbole trdi kamen po vremeni vözdubijo kaplice, näjmocsnese zselezo sze vugne vu ognji, näjbole divjo zverino vkroli cslovecsa roka : szamo cslovecse szrcé sze ne omehkne na moke, marjtre i prelevano krv Zvelicsitela !
Vsza drüga sztvär sze gene Szäm grešnik sze ne sztrszne Ja szamo vi szte necsiitlivi, vi gresnicje ! Radüjte sze dnesz, är szte ga oblädali : mro je Jezus, koga szte preganjali, är vasz je kärao od vaših grehov. On Jezus, ki vasz je z bicson pregnao z cérkvi ; on liibezlivi Jezus, ki je nigdär nikoga ne zbantüvao, on dober Jezus mrtev viszi na krizsi. Ober toga sze veszelijo gresnicje. Oh kak more tak trdo biti cslovecse szrcé !
Ali ka bi csinili mi krscsenicje ? Jezus, ki je zsalosz-ten bio do szmrti, sze je zse odszlobodo od vsze zsaloszti ; Jezus, koga je escse Ocsa nebeszki odsztavo, zse vecs ue csüti, ka je odsztävleni, szkoncsano je zse vsze njegovo delo : mi pa pod njegovim krizsom sztojécsi sze za tak odsztävlene csütimo, är njega ne vecs med nami. Ki je z taksov liibeznosztjov blagoszlovo i na szvoja närocsa vzeo màio decsico, vecs njé nede blagoszlävlao, on szan tan lezsi vu krili szvoje dreszélne materé i njegove bla-goszlovne roké szo zadrevenele. Nede tolazso vecs dreszélne ; nede vecs pravo pokornim gresnikan : Szinek, hcsérka !. odpüsztijo sze tebi tvoji grehi. Nede hräno vecs jezero pa jezero glädnih lüdib ; nede vräcso betezsnike ; nede mrtve gorizbüdjävao : vej je oti tüdi mrtev ; Jezus Krisztus mrtev viszi na krizsi. Pozdrävleno bodi szvéto krizsno drevo l trost i vüpanje nase vu zsaloszti i tezsävah. Na ete dén nemrem szi na drügo miszliti, kak na krizs ino na raz-pétoga Jezusa.
Vu Krisztusovoj szmrti sze je cslovecsänszki nàrod za nebésza znova narodo. Bog je pravicsen ! Kak dosz-takrät noszimo ete recsi na jeziki i kak redko njé csütimo va noträsnjem szrci. Bog je pravicsen ! To nam kricsijo csarni obläcje, steri szo sze vu vremeni Noema na zemio blejali. Ja vu onom vremeni sze je bozsa pravics-noszt tak nazvescsävala, kak escse nigdär ne. Sztraho-vitno szi je escse szamo premiszliti : kak sze vojüjejo mocsni moški z penavimi välovmi, z kaksov sztrahotov sze pascsijo matere na närocsah z mälov decsicov na veh bregov, naj bi sze ognoli gvüsne szmrti. Sztrasno je vi-diti, kak onemi po mali jokanje i jezero jezer mrtvih tel plava po globokih vodinah, naj bi oznanjüvali bozso pravico. Ali Noemovi vrsztnicje szo prvlé zalevali szebé vu grešnih nagnenjah i zäto sze je vlejäla na njé szrditoszt bozsa. On ogen tüdi, steri je fundao Sodomo i Gomorrho nam tüdi käzse sztrahovitno bozso pravicsnoszt. Ali eti
je tüdi roka bozsa szamo grešnike potehzsila. — Dnesz pa pod kiizsom sztojimo i vsza kastiga, vsza zsaloszt je na edno raeszto, na krizs vküpszprävlena. Oh drägi Jezus ! tak on obcsinszki potop, steri je na nikoj szpravo Nomove vrsztnike je szamo edna kapla bozse pravicsnoszti, méd proti tvojoj jeszicsnoj zsucsnoj pitvini. On zsvepleni ogen, steri jo fundao So, je polehsanje proti tvojemi noträsnje-mi ognji zsgécsin ranan, stere tvoj sziihi jezik na ete recsi nagnejo: „Zséjam."
Ti szi on mozs, ki sze vojüjes z grešnimi vaiami tvojih szinov ino pascsis sze gori na breg trplenja, na krizsno drevo, naj bi odszlobodo med grehami zalevajocso szvojo deco ; naj bi njim te, gda sze znova odpréjo nebésza, i na meszto dezsdrsa bodejo szunce, meszec i zvezde kapale,. po krätkoj grozi szvoje bläzsensztvo pokäzao. Od vszeh odsztävleni z krvjov pokläni Jezus gde je Peter, ki je steo z tebom mreti ? Eti sztojimo mi pred tvojim krizsom ino szpitävarno : Oh Jezus nas ! zaka szi nasz odsztavo ? Otvoja nagnjena glava nam pravi : „naj bi posztano vas Zveli-csitel, naj bi pläcsao dugé vase".
Vnogokrät szmo szi zse od greha premislävali, vno-gokrät szmo zse csütili, kak nasz on vlecsé na szkvarje-njé : ali nigdär sze tak ne sztrsznemo za volo greha, kak na velki pétek sztojécsi poleg krvävoga krizsa. Neszkon-csana pravica, neszkoncsana modroszt i neszkoncsana lü-bézen sze vojüjejo proti grehi. Vu paradizsomi je peklén-szka kacsa po vcsinjenom grehi na näsz zazväla pravicsnoszt nebeszkoga Ocsé. Troje preklensztvo sze je od pravicsnoga Bogä na näsz szünolo : edno je zemlo, driigo ludi i tretje Kacso vrezalo. Neszkoncsana liibézen je pa od csiovecsega pomirenja gucsala ; ali bozsänszka pravicsnoszt je za ne-szkoncsano zbantüvänje neszkoncsani äldov zselela. I na to je Szin vecsnoga Ocsé, neszkoncsana modroszt, eta pravo : „Jaz neszkoncsani Bog na szébe vzemera cslovecsi neszkoncsani dug i tak pomirim tvojo neszkoncsano pra-
vico". I neszkoncsana pravica sze je pomirila. Nas dnzsen liszt je razcseszao Jezus na krizsi ; prelejäna je krv Jezusova i zméro sze je Bog : mi szmo znova szinovje bozsi posztanoli, on pa nas Ocsa.
Hodte tak eszi vszi närodje zemelszki i naklänjajte sze pred krizsom. Hodte eszi betezsni i mérajocsi i pravte z Jezusom: „Szpunjeno je". Csi sze razvresztré na nasz szmrtna temnoszt, csi vasz zse vsze odsztävi : te vzemmo razpetjé vu nase roke, küsnimo escse ednok i ob szlednjim one rane, stere szo za nase zvelicsanje vszecsene i pra-vmo : „Dragi Jezus! tebi zsivém i vu tvojoj lübavi merjém, vu tvoje roke preporocsim mojo düso".
Hodte eszi nevolni pregnani, hodte eszi pod krizs i tan zse vecs nete odsztävleni ! Hodte eszi pivci i pite z Jezusom zucs i jeszi. Hodte eszi szrditi i proszte eti odpü-scsenje, är szte ne znali, ka szte csinili. Oh prihajajte eszi k krizsi vszi gresnicje zapravlàszti szinovje grešne Magdalene, naj sze mejsajo vase sztocsene szkuzé z prelejänov krvjo v Jezusa. Lübmo krizs, lübmo razpétoga Jezusa, är je on näjbole véksi priatel nase düse, on je escse grešnikov näjbolsi priatel. Linro, eden pisatel je eta gorizame-rkao od ednoga plemenitoga mladénca, ki je po razvüzda-nom zsivlenji po mali zse vszo szvojo vrednoszt zapravo. Eden vecsér, gda je zse szlednji krajcar zgübo pri kärtah i zvüntoga sze escse vu velki dug zakopao : sze prevecs razcsémero i groznovito Bogä preklinjao i trobo je od csemerov govorécsi, naj bi ga Bog escse bole pokastigao, csi ga more. Bog je szpuno njegovo peszpametno prošnjo. Escse on vecsér, gda bi sze domo pelao, sze je prevrgao ino szi je nogo sztro, stera neszrecsa bi ga szkoro vu grob szprävila. Lehko je zdaj zse prevido vtrdjeni grešnik, ka ga Bog lehko escse vu vékso neszrecso szüne; ali na meszto toga, ka bi ga eta bozsa kastiga na pokoro nadi-gnola, sze je vszebole pohüjsao i bläzno i eta pravo: „Bog sze veszeli mojin nevolan, naj me tak vrejzse z nàjvéksov
kastigov, naj me szüne na vecsno szkvarjenje, jaz sze ne-scsem veszeliti z szvécami". Gda szi je eta premislävao, te k njemi sztopi njegov pobozsen i veren szluga ino njemi pravi : „Goszpod eti szo njuv näjbolsi priätel, szlobo scséjo vzéti od njih". „Sto je on" zvedäva betezsnik — „naj notri sztopi "s Te je szluga edno razpetjé vzeo naprej govo-récsi : „Ovo eto je njuv näjbolsi priätel ! Jezus Krisztus nescse, ka bi sze oni szkvärili, nego scsé njih zvelicsati, — zse dävno bi lehko njih odvrgao, i ne je vcsino, zve-licsati njih scsé, är je-za njuvo düso tüdi prelejao krv szvojo". — Milo sze zglédne grešnik na razpetjé, otopo sze je léd njegovoga szrcà, szkuzé szo sze roszile na njegovih ocsäh. „Oh — prävi — mené zavrzsenoga grešnika tüdi lübi razpeti Jezus ! Zaka le nebi jaz njega lübo ?
Vu vremeni szküsäve, gda sze vam szvet prilizäva, telo na greh nagible — vrzste eden pogléd na našega razpétoga näjbolsega Priätela, ki je näsz do szrnrti lübo i pravte : Oh kak bi sze jaz vüpao zbantüvati eto bozsän-szko Itìbézen !
Nigda je sztao Jezus pred Läzarovin grobon i zajokao sze je : mi dnesz pred Jezusovim grobom sztojimo i gde szo szkuzé nase? Jeli bi nasz szran bilo-szkuzé prelevati pri njegovom grobi, gda je on za näsz szvojo krv prelejao? Pri grobah naših sztarisov i dobrih priätelov sze nam szpüsztijo szkuzé : pri grobi našega Zvelicsitela bi sze pa poszühsile? Ne, to nemre biti ! Naj sze tak vlejéjo pokorne szkuzé ino naj oznanüjejo pri grobi Jezusa potrto zsaloszt grešnika, naj prederé nase jokanje obläke i pred sztolcon Näjvisesnjega naj szproszi miloscso i szmi-lenoszt za näsz. Csi eden zemelszki potresz razrüsi zidine, csi vu ednom veszélon pajdästvi hitro sto vküpszpädne i mrtev gräta: na to visesnjo obläszt sze liidjé sztrszuejo, vu szrci genejo i szvoje grehe pozsalüvajocsi k Begi obr-néjo: pri Jezusovoj szmrti sze pa szamo nasa trda szrca nebi omehknola?
Vecsni bozse! Pecsine pokajo, szunce sze szkrivle, mrtvi gorisztanüjejo, neszmileni hohärje bogàmolijo, satan sze boji, angelje jocsejo, vu prszi sze tucsé vszo cejlo lüdsztvo i poganszki sztolnik vadlüje: „Zaisztino on je Szin bozsi bio," Jezus nagne szvojo glavo i szpüszti düso. Odküpleni szmo. Naklonimo zäto nasa kolena pred drevon našega zvelicsanja i vu prähi klecsées pozsalüjmo nase -grehe, za stere je nas lübleni Jezus tak doszta trpo.
•	Szlepecz.
Sztàla je mati dreszélna . . .
naših cerkväj sze v posztnom vremeni rada szpevle lepa peszen „Sztàla je mati dreszélna". Tà peszen je zse jako sztära. Na kaksi näcsin, pa gda je nasztàla, to nam kàzse szledécsa zgodbica :
Pred szedmimi sztoletji je zsivo v ednom taljänszkom meszti mladénec, steromi je imé bilo : Jakop Todi. Té mladénec sze je lejko imenüvao za szrecsnoga. Szreesa ga je szprevàjala pri vszakom njegovom pocsétji. Narodo sze je v mesztiUmbrija, gde sze je tüdi v szvojih mlädih letaj razveszeljàvao sz szvojimi prijàtelmi po zelénij ogradaj pa po vablivih bregàj ; v meszti Toszkana je zsivo kak mlàdi pa vrli mozs cserezréd lepe zarocsenke. -
Zgodilo sze je pa, gda szta ednok Jakop pa njegova zarocsenka na nikso veszelico prišla, pa szo jiva tan vszi obcsüdivali, ki szo nazocsi bili, tak szta lepo znala plé-szati, na toj veszelici, gda je med nazocsimi nancs niscse miszlo nej, kak velka neszrecsa je csàka, sze je zgodilo, ka sze je plesziscse podrlo, pa szo pleszci szkoro vszi med razvalinami lezsali ranjeni pa szpomorjeni. Oh kaksa neszrecsa !
Mrtveci szo lezsali pod podrtinami, ranjenci szo kri-csali za pomocs ; gde je pa nas Jakop ? Z velkov tezsävov sze je olkopao z razvalin, pa drese szentä i isese szvojo zarocsenko. Po dugom trüdi jo najde, szamo ka je v njoj nej bilo iszkrce zsivlenja vecs . . . Razvézse njoj obleko, polozsi njoj na szrcé trepetajocso roko, jo mocsi sz szku-zami, da pa vs'e zaman, — njéna düsa je zse v tom esàszi bila pred sztolom pravice, pred bozsim szodnikom. Sto bi znao popiszati zsaloszt Jakopa, stera kak sztrela zadela mlàdoga mozsà i
Dva dni po szprévodi pomilüvänja vredne zsenszke szo vidli v zàdnjem deli velke cérkvi, tam v teranom koti blüzi -vrat ednoga csloveka zavitoga v csaren pläscs. Bio je to Jakop — tak szo pripovedävali szletkar njegovi prijatelje. Nigdar je vecs nej so med szvet, nej med lüdi, nego je osztao med sztenami cérkvi, med tihim zidovjom szamosztäna.
Gda je zapüszto poszvetne veszelice, sze je preszelo Jakop v szirmasko szamosztänszko szobico, gde je vladala szvéta tišina, pa je tam pokleküvao pod podobo zsalo-sztne Marije. Obcsüdivao je, pa premislavao szkrivnoszti one podobe pa je pri tom premislävanji milo zdihävao i prelevao britke szkuzé. Nanizävao sze je do téo pa sze je vdärjao na szvoje prszi. Nato je pä zdigno oesi, pa v szrci sze njemi je zàzsgao novi ogen liibézni. Za tem je jokao, pa szo vroese szkuzé kapale na kamenita tla. Zaj je prijao pero, pa je piszao. — I ka je piszao? Piszao je peszem „Sztäla je mati dreszélna, poleg krizsa jàko tuzsna," to prelepo peszem v csaszt szedméro zsalosztnoj bozsoj Materi. Preproszta je tà peszem, nego globokocsüt-na, genliva, velicsasztna ; edna z med najlepših, ka je szvet pozna. Sz kràtkimi, preprosztimi riesmi nam otpira pogléd v Marijino düso, stera je puna britkoszti, velke pa globoke britkoszti, kak velko pa globoko je morje.
Jakop Todi je mro leta 1306. kak gorécsi redovnik franciskanar.
Naj tüdi nàsz, drägi cstevci, premislàvanje britkoszti Marijinih pa trplenja njénoga Szinü pripela do toga, ka mo malo cenili szvet pa njegove dobrote; nego räjsi na zemli z Jezusom pa z Marijov zsalüvali pa trpeli, — da mo sze potom na ovom kraji groba zs njima veszelili !

Szrcé Jezusovo — csüdoviten vracsitel.
i ad onimi obecsänji, stera je Jezus bl. Margejti Alacoque dao, da sze njoj vu näjszvetesem Oltä-rszkom szevsztvi szkäzao, to strto obecsänje je eto bilo: „Vu celom zsivlenji njihovom, näj bole pa vu szmrtnoj vöri mo gvüsna obramba onim, steri moje Szrcé csasztijo". Kak velka obramba, je Szrcé Jezusovo vu pogiibeli i vu nevoli, pokäzse nam szledocsa dogodbica:
Edne dovice szin, steroga je mati jäko liibila, är je bio jedinorojeni, na prvo posztno nedelo je na naglo obe-tezsao, vu nevaren beteg ie szpadno, tak ka szo vszi mi-szlili, ka de té mladi cslovek mogeo szvejta idti. Vcsaszi szo po vracsitela poszlali, steri pridocsi poglédne betezsnika i pravi ka ne vüpanja, ka bi szin vu zsitki osztao, är tü zse vracsitelszka pomocs nemre pomägati. Najmre plücsa szo sze njemi zvüzsgala i escse drügiva dvä betega szta gor sztopila. Mati vu toj velkoj nevoli nevej kama bi sze obernola, pomocsi od niket nej, nevej ka bi szi zacséla. Na szlednjo njoj na pamet pride preszv. Szrcé Jezusovo, stero je zse prlé dugo let lübeznivo csasztila. K njemi sze obrné, poklekne pred kejp Szrcä Jezusovoga, ino ga jo-csécs proszi näj da nazaj zdravje szini betezsnomi. Ka de zs njé, csi on merje ! Nema nikoga, sto bi njoj szakda-nésnji krüh priszlüzso. I ovo! Bog je poszlüno prošnjo materé; csüda sze zgodila. Za nisterne dnij je betezsen szin gor sztano z posztelé.
Da pa to nej bilo za doszta! Preszvéto Szrcé Jezusovo je drügocs stelo pokäzati, dà toga mlàdoga csloveka zsivlenje celo od njega viszi. Ka pa csi sto nebi vörvao, ka je on szvoje zdrävje po csüdnovitnom täli nazäj za-dobo, lejko bi prej tak ozdravo ! Nej. Jezus szvoje csiido potrditi steo.
Zse zdrav, gor hodecsi cslovik za par dnévov pälik nazäj vu szvoj beteg szpadno. Ali zdaj szo zse niksega vü-panja nej meli vracsitelje, ka bi ozdravo ; vkraj szo njemi povedali. Mati szirota sze milo jocse. Nema nikoga, pri kem bi pomocs iszkala, k Szrci Jezusovomi sze oberné drügikrät z onim mocsnim vüpanjom, da On ne zapiiszti one vu nevoli i potrebcsini, steri njegovo Szrcé lübijo. Zacsne edno devétdnévnico moliti, vkiip poberé escse ni-sterne krajcare i da na szv. meso na csäszt preszvétomi Szrci Jezusovomi. Szam betezsnik je tüdi doszta molo. Prošnja njidva je poszlühnjena bila ! Edno nocs, kda szo bolecsine näj vékso mero doszégnole, betezsnik, steri je zse to duzse trpeti nej mogeo, oblübo vcsinij, ka csi ga Bog resi betega i szmrti, vcsaszi kak ozdràvi, de ro-mao na bozso pot, vu edno glaszovitno meszto tiszte okolice, kde sze to godilo. Grozno je trpo. Vszi szo miszlili,. ka ga vu tom megnjenji vmori.
I ovo ! ka sze zgodilo, vu toj minoti szo bolezni be-tezsnika po csüdovitnom tali povrgle, i na driigi dén — Vszem nateliko csüdo — celo zdrav i veszéli je nihao tä szvojo betezsno posztelo.
V nedelo zse v cerkvi naidemo betezsnika, kde z velkov pobozsnosztjov prisztopi k näjszvetejsemi Oltärszkomi Szvesztvi, precsisztij sze i zgorécsov molitvov sze zahväli Szrci Jezusovomi, ka ga szmrti rejsilo.
Z té màle dogodbice vidimo, kak velko pomocs mä-mo pri Szrci Jezusovom. Csi nasz szküsnjave pohäjajo, csi szmo vu betegi ali drügoj nevoli, obrnmo sze zäto z vüpanjom k tomi ocsinszkomi Szrci, ono gvüsno szpuni naso prošnjo, kak je szpunilo prošnjo one szirote materé. Vu posztnom vrejmeni szmo, ne szmemo sze zäto szpo-zäbiti z preszvétoga Szrä Jezusovoga stero je telko trpelo za näsz, stero nasz tak lübeznivo k szebi väbi: „Pridite k meni vszi, ki sze trudite i szte obterseni i jasz vasz zlejkotim" (Mat. 11., 28.).	(ba).
Szvéti Ciril i Metod.
Med Kozàri.
Szvétiva brata, Ciril i Metod, szta za nekelko let bila pozväniva vö z szamosztäna k miszijonszkomi deli. V szvojoj apostolszkoj gorécsnoszti szta radiva poszlünola té glasz. Pogänszki kozàri finszkoga roda (odvetek toga naroda scse dnjeszdén zsivé na Ruszoszkom), negdasnji pre-biväoci zdäsnje juzsne Ruzsije pri Csarnom morji, szo poszlali v Carigrad poszlance, ka bi tam proszili krscsän-szke miszijonare. Proszili szo pa za vucsene miszijonare, zäto ka szo prišli med kozäre mohamedänci pa ìzsidovje, steri szo sz szvojov lazslivov modrosztjov razsirjävali krive nàvuke. V Carigradi szo nej meli bole vucsenih i gorécsih dühovnikov, kak szta bila szvéti Ciril i Metod. Koli 858. leta szta odisla k kozàrom. Szvéti Ciril je sz szvojov velkov vučsenosztjov zavracsao szejäcse krivih nä-vukov, pa je v szrcä poganszkih kozärov z velkov szrecsov szejao szeme krscsänszke vere ; szvéti Metod njemi je pa pomägao vrejüvati cerkvene pa poszvetne recsi. Szvéti Ciril je pri meszti Herzon na csüden näcsin najseo szvéte osztänke rimszkoga päpo, Klementa, steri je koli 100. leta
po Kisztusovom rojsztvi tam mro z mantrnicskov szmrtjov. Té dräge osztänke szvétoga Klementa szta szv. brata vzalä sz szebov, pa je szletkar szkoz szlovenszke drzsàve odne-szla v Rim.
Po szrecsnom miszijonszkom deli szta sze koli 860. leta povrnola v Carigrad i szta sze pälik podala v zalüb-leno szamoto. Ciril je zsivo pri carigradszkoj eérkvi szv. apostolov, metod pa v szamosztäni Polihron imenüvänom, steri je sztäo na äzsijszkom morszkom obrezsji raven Carigrada.
Krivoverni (razkolni) patriàrk Focij.
Carigradszki piispecje szo bili zse koli 450. leta nä-jimenitnesi v céloj szhodnoj eérkvi ; imenüvali szo sze patriärki. Drügi püspeeje szo je postüvali kak szvoje pred-sztojnike, szamo rimszki papa je bio escse véksi odnjih. Za csasza szv. Cirila i Metoda je vlädao pobozsen i csasz-tivreden patriàrk Ignäc. Na konci 857. leta szo ga po vszoj szili odpravili, zäto ka je prepovedao iti k preesis-csävanji razvüzdanomi Bardaszi, steri je tiszti csasz vlädao meszto mlädoga caszara ; Bardaszova razvüzdanoszt je bila obesno znàna. Escse tiszto leto szo posztavili za patriärka Focija, ki je bio jako vucseni, nego poleg toga tüdi zevszema poszvetnoga pa csasztizselnoga dühä ; szkoro brezi vsze priprave je bio v nikelkih dnévaj poszvecseni za dühovnika i püspeka. Rimszki päpa je nej mogeo potrditi Focija, steri sze je tak vnemar drzsao patriärkove csészti. Focij je pa nej steo odsztopiti, nego je zäcsao razsirjävati szovrästvo proti Rimi. Leta 867. je pozvao cerkveno szprävisese v Carigräd, na sterom szprävisesi je povedao loesitev od Rima. V jeszén tisztoga leta je bio Focij pregnani sz patriärkove csészti, pa Ignäc nezäj posz-tävleni, szamo ka szo sze escse szkrmä ohränili szadovi njegovoga pogübelnoga dela. Leta 877. je Focij posztao escse ednok carigradszki patriàrk. Za nekelko let szo ga pälik pregnali i sze je cerkvena jedinoszt za szilo nezäj obnovila, pokecs szo sze grki leta 1054. nej zevszema locsili od Rima.
• V tak zsalosztnom csäszi szta zsivela szvéti Ciril i Metod ! Onjeva szta jako radiva mela pobozsnoga patriärka
Ignaca, steri je prie bio redovnik, pa je vszigdär lübo baracsko, molitvi pa zatajüvänji poszvecseno zsivlenje, kak szta je lübila tüdi szv. Ciril i Metod. Za volo foga szta szv. Ciril i Metod britko csütila krvico, stera sze je zgodila patriärki Ignaciji, objokävala szta neszrecsno grcsko cérkev, stera sze je zmerom bole pogräzsala v poszvet-noszt pa v razkol. Szv. Ciril je bio negdasuji Focijov vu-csenik ; je poznao csasztizselnoszt pa poszvetnoszt Foci-jovo. Znao je tüdi, da sze Focij ne briga doszta za pravo vero pa za cerkev. Zse za patriärka Ignäcija je zäcsao Focij razsirjävati krivi nävuk, ka reksi cslovek mä dvej düsi: cslovecso pa zsivinszko, pozrocso je sz tem vnogo pohüsanja. Sz. Ciril je szvojega negdasnjega vucsitela, Focija, osztro pokärao. Focij sze je zgovärjao sz tem, ka je on szamo patriärka Ignäca steo v zadrego szpraviti. Szv. Ciril ga je pa nato escse bole odlocsno zavrno : „Ocsi tvoje vucsenoszti — tak njemi je pravo — szo velke i odprte szamo ka szo zaszlepnjene z dinom csasztizsel-noszti pa nevoscslivoszti, zäto ne vidijo präve poti !" Focij, sze je csüto premäganoga pa oszramocsenoga i to tem-bole zäto, ka je znao, da je szv. Ciril näjmodresi med njegovimi vucseniki. (Té dogodek nam pripovedävle rim-szki knizsnicsar Anasztazij, steri je vsze té recsi v Carig-ràdi dobro pozvedo.)
Lejko szi miszlimo, kak rad bi Focij teva szvétiva brata, vucseniva dühovnika, za szebé pridobo. Szv. Metodi je ponüvaö püspekovo csészt. Szamo ka szta sze szvétiva brata nej dalä pregovoriti, nego szta osztala szta-novitniva ! zvesztiva prävoj Krisztusovoj cérkvi. Zäto szta tüdi v nebészaj näjmogocsnesiva prosnika pri deli za cerkveno zjedinenje.
Szv. brata poväbleniva na Morävszko.
Ciril i Metod szta sze nej mogla dugo müditi v tak zalüblenoj szamoti. Leta 862. szo prišli poszlanci moräv-szkoga vojvodo, Rasztiszläva, v Carigräd proszit szlovan-szke miszijonare. „Nase lüsztvo — tak szo tej poszlanci pripovedävali — je vecsinoma krscsänszko, szamo ka vu-csitelov nemarno, steri bi nam verszke isztine v našem domäcsem jeziki razlozsili, zäto szvéta vera med nami jako
pomali ide naprej. Proszimo vasz zäto, poslite nam takse miszijonare, steri do nasz v našem szlovenszkom jeziki znali vcsiti !Ä Grcski caszar, Mihäo III. je poszlance z ve-széljom gorprijao. Na pamet njemi je prišlo, ka mä dvä gorécsiva apostola präve vere, näjmre szv. Cirila i Metoda, Steri va znata tüdi szlovenszki jezik.
Ciril i Metod szta sze csütila jako szrecsniva, csi szta mogla prebivati v szamoti, pa sze tam „veszeliti v Bogi". Nego prošnji moravszkih poszlancov szta sze nej mogla proti posztaviti ; bila szta pregórécsiva za razsirjävanje präve vere. Ciril je pravo : „Trüden szam i betezsaszti, pa bom zäto li rad so". Tak govori apostol!
Szv. Ciri! iznäjde sztaroszlovenszke csrknje.
Slovenci szo scse v tisztom csaszi nej meli knig v szvojem jeziki ; pa je scse tüdi nej bilo primernih csrkenj, sz sterimi bi sze zapisüvali raznovrsztni szlovenszki gla-szovi. Szv. Ciril je v molitvi proszo za raszvetlenje, pa — kak nam legenda pripovedävle — njemi je Bog na-zveszto sztäroszlovenszke csrknje. Potom je na szlovenszki jezik presztavo nedelszke evangeljume pa näjpotrebnese molitvi. Tak je posztao szv. Ciril usztanoviteo szlovanszke knizsevnoszti.
Grki szo bili v onih csaszaj jako szebicsni, szo za-metävali drüge màrode pa jezike ; nancs dijacskoga jezika szo sze nej steli vecs vcsiti, Zäto moremo tembole obcsüdüvati velko apostolszko gorécsnoszt za razsirjävanje prave vere, stera je szv. Cirila i Metoda nadigävala, ka szta sze tak potrüdila za szlovenszki jezik. Zakaj szta posztala usztanovitela szlovanszke knizsevnoszti i izobrazbe ? Zäto ka bi mogla szlovence ojacsiti v prävoj veri, pa med njimi vzgäjati präve krcsänszke znacsäje i je vesiti, kak „naj hodijo v lücsi bozsih zapovedi." Pokecs de sze zäto po nasoj domovini gläszo nas mili szlovenszki jezik, dotecsasz de nasz szpominao na apostolszko gorécsnoszt szvétih bratov i de nasz opominao, naj osztä-nemo zveszti veri, stero szta nasin sztärin ocsäkon oz-nanjüvala szv. Ciril i Metod.
(Dale.)

Drobiš.
Kolera je poiszkala preminocso jeszén ne szamo nase drzsänje, nego tüdi vnoge drüge. Eden francuszki doktor je vküpposztavo racsun betezsnikov i mrtvih. Poleg nje-govoga racsuna je z betezsalo vu koleri na Ruszuszkom 281,259 lüdih i zteh je vmrlo 131,433. Näjbole je besz-neo beteg okoli Csarnoga morja, odked je po Dünaji tüdi k näm priseo z popotnikami. Ynogo jih je vmrlo v njoj na türszkom, romanszkom i v Szerbii. Prinasz je okoli 200 betezsnih bilo kre Dünaja, z steri je tüdi dobra polovica szpädnola. Na taljänszko szo jo cigänje prineszli z ruszuszkoga. Okoli Näpola je z betezsalo v njoj 1700 lüdih i z teh je 758 vmrlo. Bojijo sze doktorje, ka na szprotoletje z novov mocsjov vövdäri pa sze zse zdaj pri-prävlajo proti njoj. Proti koleri sze escse dä braniti, nego escse doszta bole nevaren beteg sze je razsiro zimosz v Àzsii po kitäjszkom i v Mandzsurii, kdexje pred nisternimi letami ruszuszko — japonszki boj bio i té beteg je :
Kiiga med lüdsztvom, v stero csi sto szpädne, sze
zvräcsiti nikak. nerare. Cele vesznice szo tarn vöszpomrle, mrtvih niscse ne pokäpa, är ne koga, ki bi to vcsiniti mogeo Lüdje kàplejo na jezere, kak milhé v jeszén pa grozen szträh obide zsivocse. Vracsitelje prävijo, ka csisztoszt, treznoszt i batrivnoszt pomägajo näjbole proti tomi betegi. Jeli, liibi moji, sto Bogi szlüzsi ino sze v njem viipa, on mä to pomocs, är on csiszto i trezno zsivé pa sze vüpajo-csi vu Boga, ne zoszäga od nikse nevarnoscse.
Cela zemla zdaj okoli 1600 million prebivälcov mä. Z teh sze etak razlocsijo na vere : Katolicsancov je : 273 million
Protestano v . . .166 „ lütheränje i kalav. vküp.
Sztarovercov ... 120 „
Zsidovov .... 12 „
Mohamedäncov . . 216 „
Buddhistov ... 138
Hindov (Sinko) . . 210 „v
Kunfucistov . . .232 „
Pa driigih räzlicsnih 200 million
Escse vnogo jih esäka na szvetloszt präve vere, csi li ka szo apostolje zse one täle szveta tüdi obhodili, kde eti närodje sztanüjejo. Te szo ne vredni bili lüdje miloscse, dnesz zse szo, kda sze Europejszka drzsänja za nevredna vcsinijo z szvojimi grehotami.
Ki Boga ne verje, on satringo drzsi. Tak esterno, ka v Parisi v Berlini pa vu drügih velki värosaj na sztotine szo takse zsenszke, stere z toge zsivejo, ka drügim za dräge peneze kärte mecsejo. Prav je tak. Ki ne verje v Boga, naj verje ciganicam — „tak Bog modre szvetà zà nemäke vesini" pise szv. Pavel apostol.
Egyhäzmegyei könyvnyomda, Szombathely.
Milodari na novo bogojanszko cerkev.
\ •
Bogojlna.
Horvath Matjas palkov	K io-—
Puhan Baläzs	IO-—
Bojnécz Jänos	4'—
Bojnécz Andräs	S'-
Lopert Bara	io-—
Rituper Ana	io-—
Elias Jozsef	IO'-
Zadravec Anton	2" —
Benkovics Jozsef	IO"-
Horväth Martin	4-—
Berdén Matjas	5'—
Rozsman Jozsef	6-—
Glaväcs Rosa	i"—
Gregurecz Martin	IO'—
Berdén Jürja dovica	IO'—
Taljän Mihal	4'~
Kocsar Andräs	IO-—
Bagäri Jänos	5'—
Varga Jozsef	12" —
Vogrin Paveo	IO'-
Bajlec Jozsef	IO'-
Maucsecz Andräs	6"—
Lopert Jozsef	6- -
Puhan Peter	20"—
Benkovics Jozsef	5'—
Puhan Stevan	5'—
Lopert Ferenc pecsär	4'—
Horväth Jozsef	6'—
Caszar Ivan	5'—
Csizsek Ferenc dov.	S'-
Gabor Ferenc	io-—
Vogrin Jänos	IO' —
Kardinär Andräs	5'—
Golob Alois	7'—
Caszar Ferenc	20" —
Benkovics Ferenc	4'—
Golob Ferenc	5'—
Horvàth Treža	S'-
Puhan Jànos	io-—
Caszar Jànosa- dpv.	20'-
Pétek Stevan *	5'—
Puhan Jula	6-—
Sumàk Jozsef (z Szombothelya)	IO'—
Piicko Ivan	2'—
Lopert Paveo	6-—
Lopert Miklos.	9—
Štefko Jozsef	IO'—
Caszar Andràs	IO'-
Kiizma Mihàl Kovàcs	4'—
Horvàth Jànos	IO-—
Benkovics Jànos	IO'—
Kiizma Jànos	IO'—
*