MS* JRnozsna
Y Soszpdfogrszka
POBOZSEN MESZEGSEN LISZT.
REDI GA • _
Klekl Jozsef, Plebanos Pri Szy, Sebestjani.

Vszebina.
1.	Szrcsen : Nevtepeno poprijeta Devica Marija (III) 65
2.	Szrcsen: Med Szrca Jezusovoga petkih te deveti 69
4.	Szrcsen : Zakaj sze jaz pri Jezusi rad drzsini ? .	75
5.	Dober Prijatel: Devica Zmozsna (konec) ...	77
6.	Szobocsanec: Kak szem jaz katolicsdnec posztano?	80
7.	Murcsar: Krscsanszkoga szrca najjaksi dzsundzs.	85
8.	Dober Prijdtel : Mocs molitvi — Szveti Jozsef
ozdravi hizsnoga ocso........90
9.	Miircsar : Za kotrige zsivoga rozsnoga venca .	94 10.	Gldszi..............95
Vszi sznopicsi sze escse dobijo pri Klekl Jozsef! plebanosi pri szv. Sebestj&ni (Szt. Sebestyen, p. Battyand Vasm.)
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga szamosztana (klostra) v krajini Szlovenszkoj na Vogrszkom.
3. Bassa Ivan : Szvecsnica
70
Rednikovo na gl&sz davanje.


NEVTEPENO POPRIJETA
DEVICA MARIJA
ZMOZSNA GOSZPA VOGRSZKA
— POBOZSEN MESZECSEN LISZT.	-
1854. dec. 8.—1904. dec. 8.
III.
14. Cserenszovszka fara.
mi je nakanenje bilo, ka bi zse v tom sznopicsi pos-tuvanim cslevcom naznano kak szo csereszovszki farniki Marijino leto obhajali, ali da je morem prle osztaviti kak na nje red pride pri dolpopisuvanji marijanszkih szlavnosztih, zato prle je na red vzemem escse v tisztom vremeni, gda escse med nje szlisim, gda szem escse pomocsnik njihovoga diisevnoga paszlira.
Dugo bi bilo vsze dolpopiszati, ka sze je 1904-to leto prinasz godilo. Miszlim zadoszta vcsinim bozsoj voli, csi szamo na krači naznanim radoszt naso, stera nam je szrce v toj fari to leto tak vnogokrat napunjavala.
Zacsnem pri duhovnom deli.
Najveksi ddr szo cserenszovcsarje sztem szkazali Nev-tepenoj Materi, ka szo sze povrnoli. Vszegavidocsi Bog ma gorizamerkane one szkuze, stere szo sze to leto z pokornih ocsih levale, on ma pri szebi za najem zadrzsene tiszte gorecse molitvi i vrele pobozsnoszti, stere szo sze v tom leti tu vršile.
Vnogo jezero sze jih je szprcobrnolo! Vecs sztotin celo szpoved opravilo. Kazse nam te duhoven zsitek veliki racsun szvetoga precsiscsavanja. Bluzi dvanajszetjezero (11.656) sze jih jo to leto precsisztilo.
Meszeca februarija je »društvo oltarszkoga szvesztva" nasztavlene, stero vise triszto kotrig ma. Novi »rozs8 je vise 30 nasztanolo.
Szv. skapuler jih je do stiriszto gorivzelo, Szrca Jezus-ovoga bratovcsino pa szto. Vszaki meszec 8-ga jo bila szv. mesa na csaszt Nevtepene Device Marije, po steroj szo sze lauretanszke litanije molile z drugimi kratkimi na cseszt Nevtepenoj zlozšenimi molitvami.
To na duhoven zsitek gledocs.
Cerkveno olepsanje, kincsenje je tudi veliki i lepi sz£d v marijanszkom leti v Cserenszovci prineszlo.
Gori je posztavleno to leto v cerkvi*)
Krizsna pot;
Szrca Jezusovoga oltar,
Szpovedalnica,
Krsztni sztudenec,
Dve sztolici v szvetiscsi cerkvi,
Rante za precsiscsavanje,
Podoba Szv. Alojziusa, „ Angela csuvara i
„ Angela glasznika na predgahico i obszledjim » Lorszke Marije.
Ponovleni szo vszi oltarje, n&jbole marijanszki i po-novlena je cela cerkev z novimi zasztavami, z popravkom malovine, z podom, sztolicami z kepi, z cerkvenov opravov i z vnogim drugim mensim delom, stero szamo on z na prestimati, ki je cerkev predtotem vido ino jo zdoj vidi.
Nescsem sztem naprejdavanjom gizdoszt farnikov po-btiditi, nescsem nikoga hvaliti najmenjo pa szebe ne, ali
*) Na szkradnjem sztrani liszta sze dari, darovniki naznanijo.
od veszčlja i radoszti pisem to v steroj sze mi diisa topi gda vidim nebeszko mater Marijo tak lepo csasztiti.
Zaisztino lepo je to bilo, ali to lepše escse zdaj pride.
Kem blizse szmo sli k Marijinomi dnevi, k zselno-csakanomi decembri 8-mi, t.em včksa je bila gorčcsnoszt vu szrci našem. Poszvedocsi nam to meszec oktober, v sterom to leto obprvim sze je szvetoga rozsnoga venca pobozsnoszt vszaki den prav lepo ino genlivo opravlala z neprejpiszanim premislavanjom med molitvov; pokazse nem to meszec november, meszec dušic purgatoriumszkih.
Nevtepena.
Mariji szmo ga poszvetili; vnogi vu cerkvi, drugi pa doma szo molili edno viiro Jezusa v oltarszkom szvesztvi pre-misl&vajocs szi od tč ltibavipune szkorivnoszti, stera ga pod kruhim szkritoga ma i csasztivsi z ednim tudi mater nevtepeno i vsze zato naj na haszek bo deci Marijinoj, stera v purgatoriumi tak gozno trpi i zselno csaka glddati lice Nevtepene Kralice.
Poszvedocsi nem to meszec december. Od 30-ga novembra do 8-ga deczembra szo na cseszt „nevtepenomi pop-
rijetji" Marijinomi vnogi, poszčbno dekline devetdnevnico opravale vu cerkvi edno viiro molecs pred Jezusom. I 5-ga decembra vecsčr sze je szpunilo zselenje cele fere, — prav lepo, tak lepo escse nikdar ne, sze je vršilo posz-vecsiivanje „Lorszke Marije.8
Z bengalszkim ognjom, magnesium — szvecsami, ragetlini raszvetlena procesija, a v steroj je szamo štiri szto v belo oblecsenih deklin bilo z gorecsimi szvecsami, je szprevajala na okincsenom tronusi sztojecso „Lorszko Marijo8 vu okoli dveszto szvecsami i lampasi razvetleno cerkev gde sze je blogoszlavlanje dokocsalo. Popiszati te lepote pero nemore, szamo tiszti zna od nje gucsati, ki jo je vido. Po blagoszlovi je bila predga i litanije. Tak je bilo v tork v szredo i vcsetrtek zaodvecsara tiidi, szamo ka je procesija vszeli z driige obcsine sla vu szvčto matercerkev.
V	szredo vecser od s<±szte vOre v csetrtek vecser do 6-te vore je Marijeolt&r, gde podoba tiidi sztoji z vecs, kak sztomi szvecsami razszvetleni bio, pred sterim szo nep-rehenjoma 24 vtir csesztile kotrige zsivoga rozsnoga venca Nevtepeno Poprijetje Marijino z molitvami i peszmami. Zaisztino „szveta nocs i blazsena nocs8 je to bila.
V	csetrtek, to je oszmoga decembra na den „nevte-penoga poprijetja8 szmo sze poszlovili od pobozsnoszti z veszčlim i zsalosztmim szrcom. Zsalasztili szmo sze, ka je tok hitro vsze minolo, pa szmo sze tak dobro csiitili, tak dabi zse v nebi pri Mariji bili; i z veszelom szrcom szmo vzeli szlovo, ar szmo tolazsbo v szrce dobili, ka Marija nase pobozsnoszti ne zavrzse, nego obilno poplacsa, veszčlo szmo sli od Marije, ar szmo mater razveszelili, delo dobro dakoncsali, k nebi blizse prišli, Mariji sze zrocsili, kak csiszta nevtepena deca nevtepene matere.
Po pobozsnoszti sze je cerkev oznotraj z rimszkimi szvecsami i bengalszkim ognjom razszvetila. Na szpomenek lepe pobozsnoszti szo szi pa farnikj szvetinjice „csisztoga poprijetja8 dali blogoszlovi i po duhovniki na telo nolo-zsiti, naj je te mali dar vedno szpominja na mater nebeszko. Edno prikapcsim k tem recsam, edno szrcsno prošnjo: ovcsice moje, stere szam pomagao vasemi prednjemi pasz-teri voditi, osztanite na poti, stero szem vam k&zao. K Jezusovomi Szrci i k Nevtepenoj Devici Mariji pela ta pot, ne sztopite dol zsnje.	Szrcsen.
r
Med Szrca Jezusovoga petkih te deveti.
I&llga toga volo sze nikaj ne sztaraj — szam njemi pravo — ve szam praviš, ka pobozsnoszt znova lehko zacsnes; pa zviin toga ti szi tomi ne kri-|s|||® vec, ka dnesz nemores iti k szvetomi precsiscsa-PPcjf vanji. Je to jedini zrok tvoje nemirovcsine V Oh ne, celo driiga recs me vznemirila. Neszrecsa sze mi je na poti zacsela. Na vlak szmo zajtra ob szedmi szeli gor. Do devitili je vsze po redi slo. Te je en mozski k nam sztopo ino nasz je etak pregovoro „Decski, znam zse sziihe gute mate; hodle prek vu razred kadilcov, napravimo szi eden veszčli den." Sztem nam je tudi edno kanto pitvine poniido. Pred totem szmo escse ne nigdar takse pili, pa zdaj nasz je tiidi szram bilo pred drugimi to inocsno pitvino R szebi vzeti, ve szmo escse deca mi. Ali nikaj me je li napelavalo, kabi po kanto szegtio, naj bole sze rhi je farba te pitvine dopala. Zse szem roko vtegno, ka bi prijao za ponujeno recs, ali hitro szem jo nazaj po-tegno. V toj megnjeni je Berton Henrik moj prijatel zgrabo za kanto, zahvalo sze zanjo goszpodi, ki szo nasz i na to taki povrgli. Henrikove djanje sze mi je ne vidlo gda szem pa v pamet vzeo, ka tak on, kak ov prijatel Scherbett Walter sze dobro napijete, trepetao szem ino szem miszlo, ka sze mi to vsze szenja, i sze ne godi po isztini. I vidijo, precsasztiti goszpod — csiidno, ka je mene tiidi zmi-rom niksi, notrasnji glasz napelavao, naj csi, vecs ne, szarno en pozserek vszebe ptisztim z te pitvine. Na szveti me escse nikaj ne tak szkiisavalo, kak te grdi glazs."
„Morebit te je szamo lagoji vzgled tvojih prijatelov vlekeo tak mocsno na hudo" — szem pravo Rudolfi, ki je na en hip v globoke miszli zatoplen pretrgno szvoje pripovedavanje. Ali obraz njemi je tak kazao, ka sze jaz motim v szvojih miszlaj. Pogled njemi je takso sztdlnoszt kazao, ka szem taki v pamet vzeo, ka je to eduoga trdoga znacsaja mladenec.
„Oh ne, je pravo z glavo v tajecs — jaz szem pet let bio v zavodi z vszakovacskimi decsaki, pa szem sze nigdar ne po njihovom dj&nji ravnao, nego poleg szvoje dušne veszti, da csi cslovek nacsi dela, na dobroj poti nemore osztati. Ve szem to znao, ka csi ednok gutnem z
te pitvine, je esese ne greh, ese mee vrzse ; ali ka me nazdj drzsalo, ka me je szagalo, naj nepijem, je bio on veliki nagib k pitvini i niksi notr&snji mili glasz."
„Rudolf-pravo szam njemi — to je tvojega angela csuvara glasz bio." Zdaj je zse csiszto szt&la pred menov zgodba mojega mladoga prijateleseka.
(Dale.)
Smrcsen.
Szvecsnica,
— Februara 2-ga. —
csinjeno je pe ob polnocsi, vmoro je Goszpod vsza prvorojena na zemli Egyptoma, od prvorojenca Pharaonovoga, ki je vu njegovom sztolci szedo, do prvorojenca voznice, stera je bila vu jecsi, i vsza prvorojena sztvari."
Tak popise szv. piszmo ono grozovitno nocs, stero je Bog iz szvoje liibeznozti do izraelszkoga ludsztva z deszetim vdarcom pokastigao Pharaona i narod egyp-tomszki, naj puszti ludsztvo od szebe ino njemi da pokoj na njegovoj zemli. Pa je te zapovedao Mojzesi, naj povej resenomi Izraeli: „Eta veli Goszpodin Bog tvoj: Razlocsi vsza, stera odprejo krilo materinszko pa stera szo prva med blagom tvojim. Vsze prvorojence ludsztva pa z darom odkupi pa csi de te pitao szin tvoj viitro, ka je to, odgovori njemi: Z rnogocsnov rokov nasz je Bog pripelao z Egyptoma iz sztanovanja szuzsnoszti."
To je bio zacsčtek one zapovedi, poleg stere je izrael-szki narod vsza, stera je najobprvim pripovao, szvojemi Bogi mogeo dartivati dr sze je Bog szmiluvao nad njim # i je ne vmoro prvorojence izraelszke z egypcsanszkini vkiiper. Za to szo izraelszke matere szvoje prvorojene tudi vu cerkev neszle na stirideszeti den szvojega poroda pa je Bogi dariivajocse, szo na meszto deteta jagnje, p&r grlic, ali golobov dariivale vu cerkvi na znamenje, ka kak
sze eta sztvdv Bogi na csdszt vraori i zezsgč, tak hi sze njeni prvorojeni szin rnogeo vmoriti i Bogi nazaj dati. Ali daruvale szo tiidi za szebe na hvalo po szvojem ocsiscsavanji za prijete dare, za dete is za szvojo zdravje.
Pa to posztavo je obdrzsala tiidi bi. D. Marija, kda je z szvojim detetom vcčrkev sla na stirideszeti den i toga szpomin obszliizsavamo tiidi mi na ete dčn ar je to prva prilika za Jezusa, pri steroj je On szebe szvojemi nebeszkomi Ocsi za nasz vu szrci daruvao.
Ali zakaj je Marija to vcsinila, ka je vu cerkvi darti-vala szvojega szina i hvalo davala Bogi, kak driige zsene izraelszke ? Jezusa dartivati je ne bilo potrebno, ar sze je On, kak ta driiga bozsanszka persona, od vekomaj daruvao szvojemi vebeszkomi Ocsi za nasz vu szvojem nakanenji. Meszto njega Bogi na csdszt par grlic vmoriti i zsezsgati je tiidi ne bilo potrebno, ar sze je On szdm za krvdvo daritev dao za 33 let szvojemi nebeszkomi Ocsi, naj niscse ne merje, ki vu njem vOrje, nego veki-vecsni zsitek ma. Za ocsiscsdvanje je Mariji tudi ne potrebno bilo daritev doprineszti, dr znamo ka je Jezus brezi oszkrunjenja matere rojen, zato njo csasztimo tudi za vszikdar devico, stera je ne podvrzsena szlaboszti drugih mater. Eva je naime za kastigo bozso dobila tezski, bolez-noszti pun porod, poprijetja greh je to nevolo doprineszel drugim materam — toga greha je pa nevtepeno poprijeta Devica ne mela, zato tudi ne njega kastige. Z toga pre-vidimo, ka je bi. D. Marija ne bila duzsna za szebč i ne za Jezusa dariivati, kak je zapovedano bilo materam izraelszkim.
Zakaj je pa te to li vcsinila ?
Ob prvim zato, da bi krscsanszkim materam peldo dala.
Zndmo od bi. D. Marije, dr je to vu szv. piszmi popiszano od nje, ka je ona ne rada doszta gucsala, nego z peldov je sla naprej vszigdar ino z njov vcsila vsze szvoje poznance i vsze narode. Tudi vu tom je tak csinila. Doma je zato opravlala szvoje duzsnoszti okoli hizse, ar je to ne isztina, ka tecsdsz neszmi z hizse, do-kecs ne k szpelavanyi hodla. To szamo takse matere drzsijo, stere nevejo, ka je vera pa ka je satringa, razlo- . csiti. Dete od toga nede zdravese i ne betezsnese, csi ti mati viiui hodiš i delaš, kda szi zse mogocsa — nego
tebi zna naskoditi, csi pred csaszom ides vo, ali csi raozs ne postuje tebe, kda zna, ka szi njemi daritev deteta doprineszla od Boga ino szi scse ne mogocsa szpuniti vsze tvoje duzsnoszti. Jeli ka me razmite krscsanszke matere ? Ocsovje tudi ? Ar to je zrok z edne sztrani, z driige sztrani pa prehlajenje i zviinesnja opravila, stera mati prerano zacsne, vnogih betegov i nevol med našim narodom.
Marija bi szlobodno sla vcsaszi tiszti den vu cerkev, ona sze betega bojati ne rnela, pa je li seszt tjednov csakala. naj bi vszem krscsanszkim materam vzgled, to je pčldo ddla, naj sze vu njo zaglednejo i njo naszle-dujejo.
Ka je pa te csasz delala ? Gojila i hranila je szvoje dete, pazila na gingavoga otroka i hvalo davala Bogi za njegov dar. Molila je za njega znam tiidi ? Nevem. Ar je za Szina bozsega moliti ne bilo potrebno. Nego krscsan-szka mati, ti szi duzsna zse naprej moliti z ocsom vred, ka ti dete, stero pod szrcom noszis, k szvetomi krszti pride, ar velka je zgiiba, stera sze zgodi, csi poprijetoga csloveka nemertelna diisa brezi szv. krszta more povrzsti gingavo telo. Ar szi ne za pekel csloveka sztvorjenoga dobila, nego za vekivecsna nebesza. Csi je pa cslovek na szveti, te ga brani, vari, bodi pri njem, ar je to tvoja duzsnoszt, tak ka ti szveta maticerkev tiidi ne zameri, csi pet- seszt tjednov ne ides vu hizso bozso. Nancs doma sze prevecs ne trudi, ar zsive Bog, ki ti je za te csasz to edno duzsnoszt dao, ki ne dopuszti, ka bi za toga volo tvoje malo ali veliko versztvo na nikoj prišlo. Ali ti vecs vald, csi szi z prebranim sztajenjom beteg, steri te na leta k hizsi privezse ali celo k poszteli, ali pa hr&no szmrt szpravis? Premislavaj szi malo od toga !
Marija je tiidi dve grlici neszla z szebom i dariivala Bogi. Szo fare vu sterih je navada, ka matere pri etoj priliki edno szvecso darujejo Mariji na csaszt za szvojo farno cerkev. Pod molitvami duhovnika to szvecso vuzs-gejo, ar sze tak dosztaja, ka sze zezsge dar tiszti, steri je za dete dariivani. Pa nebi greh bio, csi bi sze eta pobozsna navada, za stero je Marija vzgled dala, kda je szvoje grlice na gorecsi plamen djala i zezsgala, razširila po vszeh faraj, na znamenje one gofecse liibeznoszti Boga,
stero liibčznoszt krscsanszka mati vu szvojoj zahvalnoszti more vu szrci meti.
Hvalo je davala tudi Marija pri etoj daritvi! Mi szamo edno daritev pravo mamo: Daritev szv. mese. Nebi lepo bilo, csi bi vszaka krscsanszka mati pred szv. mesov zse tam bila — za 5—6 tjednov zse to vzimi tudi lehko vcsini — pa bi te pri daritvi szvete mese szebe z hvalodavan-jom Bogi preporacsala? Vnoge odvecsara, ali po mesi idejo pa te bezsijo, ka sze nebi cerkev na nje podrla, Pa ka je tomi zrok? Szamo to, ar pred csaszom idejo.
Pa szvoje dete je neszla Marija z szebom! Zato, csi ti dete zsive i je zdravo, oblecsi je, povij je dobro, ka njemi mraz i zimna ne naskodi pa je neszi z szebom. Je lepa molitva vu knigi duhovnika za blagoszlovlenje deteta ttidi, csi bos ga proszila naj ti je blagoszlovi. Pa te lehko z njim vred szv. meso poszluhnes i je tvojemi i njego-vomi Bogi daruješ. Ne boj sze, ka bi ti jokalo pri szv. mesi, ve znas, kak je lehko potihsis, velki robec pa lehko mas na szebi prek po ramaj. Jeli. ka me razmis?
Vidiš krscsanszka mati vsze to te vcsi pelda Marijina : Pobozsnoszt i pazlivoszt na zdravje szvoje i deteta navkiiper. Pa naszleduvaj ete vzgled, steri je pred tebe posztavlen, ar je zato ravno Marija tak csinila, ka bi tebe vucsila, kda le ona szama toga ne potrebna bila.
Ob drugim je bi. D. Marija zato szpunila. eto zapoved, stero obdrzsavati ne duzsna bila, ar sze je ne štela vovzeti z poszt&ve. Zn&la je, ka Bog od nje to ne zsele, nego szama je ne štela szebe za vecs drzsati, kak szo ove druge grehsue matere. To je znamenje njene velke poniz-noszti i pokornoszti. Mas ti, liibi krscsenik takso poniz-noszt, ka sze ne drzsizs za vecs, kak je tvoj szoszed, ali sto stecs driigi vu tvojoj veszi? Szi nej okoren te ino trdoga szrcd, kda sze bojiš, ka bi sze driigi z tvoje pokornoszti szmejali, ali norcsiivali?
Ob tretjim je pa blazsene Mati Marija to vcsinila zato, naj szvet nebi zvedo njeno velko csaszt i to, ka je Ona ne tak, kak druge zseue. Znamo od nje, ka kda je noszecsa bila, je nancs szv. Jozsefi ne ovadila najvekso miloscso bozso, ka je on to od angela bozsega mogeo zvediti, ar je raj prenašala njegovo zsaloszt i szutnlanje, kak da bi szama od szebe kaj hvale vrednoga povedala.
Zdaj bi mogla edna zsena kakso poszebno miloscso od Boga prijeti, za strtin vore bi zse vsze szoszede znale! Ali zato ne pri vszakoj? Vtipam sze, ka nej.
Da pa kak stecs je szkrivala Marija szvojo csaszt, li jo je ne mogla vu szkrivnoszti obdrzsati. Tak sze njoj je zgodilo, kak lepoj vijolici, stera sze szkrije ponižno med trnjom i scsetaljom pod kaksim plotom, nego njena lepa modra farba i prijazen duh jo zato li ovadi pred liidmi, ki jo iscsejo. Kak je vu cerkev sztopila z detetom, jo ovara szlari Simeon, z radosztjov ide pred njo ino z veszelim szrcom popeva Bogi diko ino hvalo rekocs: „Zdaj odpiisztsi szliizsabnika szvojega oh Goszpod, poleg recsi tvoje vu miri, dr szo vidile ocsi moje zvelicsanje tvoje, stero szi nam szpravo pred oblicsjom vszeh narodov: Szvetloszt za preszvetlenje poganov i na diko liidsztva tvojega Izraela." Pa vzeme dete na szvoje roke, ino kazse sztaroj Ani pobozsnoj dovici. Nemreta sze zadoszta nagledati toga deteta teva sztarca, szrce njima pa malo, ka ne razpocsilo od velkoga veszelja. Oh krscsenik, krscsenik! Teva szta ga szamo na rokdj mela, tebi pa On vu szrce sztopi, kelkokrat szamo scses, pa kde je tvoje veszdlje?
Simeon je vopovedao recs, stera je nam za driigi tao etoga szvetka razlozsenja potrebna etak rekocsi: »Szvetloszt za preszvetlenje poganov (narodov) i na diko liidsztva tvojega Izraela." Krisztus je ta szvetloszt, stera pre-szveti vsze narode, stera sze je ete den ob prvim szkazala vu cerkvi; Krisztus je dika nasa, ki szmo njegov včzeb-rani narod, kak je bio narod izraelszki vu sztarom veki nasege zvelicsanja. Zato szv. maticerkev ete den szvecse blagoszlavla pred szv. mesov.
Szvecsa gorecsa znameniije naime ob prvim Krisztusa szamoga, ki preszveti z szvojim vcsenjom nase pameti; szvecsa znameniije pravo vero, stera pred nami szveti pot kdzajocsa proti nebeszkomi kralesztvi; plamen szvecse nam kazse ta zraven gori proti nebeszam i gorecsi plamen nasz opomina, ka gorecso liibeznuszt moremo meti do Boga, csi scsemo nas namen doszegnoti, ar szvecsa brezi plamena nem tiidi neve poti kazati i proti nebi goreti, kak vora brezi liibeznoszti osztane mrtva.
Petere molitve szv. maticerkev opravla pri blagoszlavlanj szvecse pa v prvoj proszi diisevno i telovno zdravje vszeh onihi
ki do ete szvecse vu rokaj noszili i naj poszluhne njihove molitve, ki do z njimi vu processiji popevajocsi okoli sli ino njim naj bo milosztiven, stere je odkupo z szvojov krvjov. Vu driigoj proszi, naj Bog preszveti vszeh pameti ino vuzsge vszeh szrca na goreeso liibeznoszt bozso, ka do mogocsi zetov liibeznosztjov vu njegovo vekivecsno diko sztopiti. — Vidite, tu je zrok, zakaj ete szvecse mi-rajocsim vu roke davamo. — Vu trčtjoj. strtoj i petoj znova proszi duhovnik szvetloszt szv. Diiha za vsze, naj vszi odzsenejo iz szrca szvojega z njov tmico greha, naj hodijo po poti szvetloszti miloscse bozse ino naj verno liibijo Boga.
Na to vszaki vzeme szvojo szvecso, jo vuzsge ino sze podigne processija, ar csi je szvetloszt bio Krisztus i scs6 biti za nasz, te je on tiidi nasa dika, nase veszčlje, stero veszelje z processijov pokazsemo celomi szveti, pod sterov sze te popeva ona peszem Simenova, stero szmo prle csteli pa druge peszmi, vu sterih liidsztvo, kak diihovnik escse z ednov molitvov pred processijov proszijo Boga, naj njim da dare szvoje, ka stera na zvunesnje opravlajo, ona naj tiidi vu szrci doszegnejo poleg miloscse njegove po Gosz pode Jezusi Krisztusi. Pa po tom sze zacsne szv. mesa, pod sterov szi lehko premislavas krscsenik od szvetloszti szveta, ki tvojo diiso tudi scse preszvetiti z pametjov vred i vuzsgati tvoje szrce na liibeznoszt Krisztusa, ki je nas Bog i Goszpod navszeveke.
Bassa Ivan.
PREKMURSKO MUZ E J S K O društvo
Zakaj sze jaz pri Jezusi rad
III.
m
cerkvi sze rad drzsim
Zakaj ? Povem : Tiszto vnjej naidem, ka Zselno je vszem.
Kincse vszi iscsejo, Bogat, szirm&k, Za njimi kaplejo Vnogokrdt znak.
Vszaki scse prvi bit, Bogat, csasztit, Zviseno v opravi Lepoj hodit.
Telko presztdnejo Bogi ludje Pa itak pravijo: Malo' scse je.
Dnevi jih tersijo Szvetle nocsi, Vere ne gledajo,
Stera nasz vcsi:
•
Eden je pravi kincs: Nemre sze vkraszt, Nemre njem škoditi Erja in tat.
Jezus je pravi kincs
V	cerkvi ma dom
V	cerkvi, gde szpevata Orgle i zvon
Jezus je pravi kincs
V	beli krtih szkrit Kelkokr&t idem knjem Vszele szern szit.
Jezus je pravi kincs Bog nam ga da Lepšega od njega Nega zlatd.
Jezus je pr&vi kincs Z verov trdim Pri njem sze rad drzsim, Naj ga dobim.
Szrcsen.
Devica Zmozsna.
III.
i zuao telko kincsov szpraviti, da bi meni pomaga no bilo?
Detecsje pitanje. Telko ti dam, da csi vszaki den telko zgiibis, kelko szi do eti mao zgubo, do tvoje szmrti escse vszigdar doide tebi.
I z akincs ka proszis od mene ?
Tvoje zseno. Vu tom bogati moreš !
Dominiko je omedlehvo, ali konjenik tak da bi nikaj nej vpamet vzeo, dale pravi:
Njo morem vu mojo oblaszt dobiti, ar ona brani po-veksavanje mojega dela. Ona je meni nepokorna i druge tudi na nepokornoszt zbudi. l\to, prineszes jo za dvaljedna, i tu bode kincs ali bodes giibleni! Odgovori!
Sto szi, da poznaš moj sztan i na hudo zapelavas mene ?
Jasz szam satan !
Dominiko vu sztrahi krizs vrzse na szčbe i pravi: „Ne szkiisavaj me satan."
Zakaj sze bojiš, scsem ti pomagati. Znam, ka csaka na tebe csi penez ne dobiš! Szkoncsas, vmoris, obeszis sze. Bog te zse tak ne pomore. Vecser pretecse csasz. Dominiko, ka zgruntavas! Prineszi tvojo zseno, i blazseni bos. Doszta penez bos meo, i veszelo zsivlenje. Zsen pa dobiš kelko scses. Dobre, lepe . . . No, sze pogodiva, ali ne ?!
Pred ocsmi grofa sze je na edno megnjeno cejla prisesztnoszt szkazala i sze je njemi tak vidlo. da satan
isztino ma. Edno malo szi se premislava, ali ne zato, da bi vu szrci omocsen szkusavci proti sztal, nego da bi ga satan celo vu szvojo oblaszt dobo
—	Za dva tjedna prineszem mojo zseno. Pridi po njo. Meni pa daj peneze.
—	Idi vu tvojo pivnico, najdeš kincs tri pednje globoko je zakopan-pravi satan, roko grofa sztiszne i megne.
Dominiko je na szvojem teli poszebno csiitenje csuto, kda je z satanom vroke szegno. Ali ka sze je zgodilo, sze je zgodilo. Szkrovno je doli so vu pivnico i tam je najso povedani kincs.
Neizmerno doszta zlata i szrebra. Szvoj dug je vcsaszi placso i Hildegarda szi je lezsej zdehnola.
Vekivecsna hvala tebi, o blazsena Devica Marija, zdehnola je, ar je to miszlila, da je ona naszvesztila Dominiki, kde je kincs. — Hodi, lubleni, zahv&lmo to blazsenoj Devici Mariji.
Dominiko jo je z bledim obrazom szledio. Doli poklekne ali nevupa na szteber poglednoti. Dusnaveszt njemi nocs i den mira neda. Meo je kincs, obvarvano je bilo imanje, obcsuvano pred szvetom poštenje, ali zgublena je mirovnoszt szrca.
Zacsnolo sze je razveszeljavanje. Dilsnoveszt je steo zadušiti. Spila, pije, po lovini hodi dabi z tem boleznoszt i nemer dusneveszti zatro. Ali zaman; na pamet njemi hodi ruzsen kontrakt z satanom. Terminus sze priblizsava.
Hudobni nemajo mira, pravi szveto piszmo.
Stirinajszeti den zajtra je pravo szvojoj zseni, naj sze szpravla, ar na nisterne dni ideta na pohajanje.
Hildegarda szi miszli, da mozs imenitnese veszelje scse iszkati, veszelo je privolila.
Odisla szta, i pot njima je ravno k votlini pelala, kde je podoba Marijanszka gorposztavlena bila.
—	Liiblčni Dominiko, ravno dnesz dva tjedna nama je pomogla blazsena Devica. Hodiva malo notri.
—	Idi szamo. Vcsaszi za tebom pridem, szamo szedlo malo popravim, govori Dominiko grof celo bledi.
To je szamo vOzgovor bil; ali zato je nikaj drego tecsasz. ka je Hildegarda nazaj prišla z votline.
Hodiva! prdvi tak da bi zapo veda vala, i brez vsze pomocsi vu szedlo szkocsi. Tak da bi jo molitev celo preobernola. Prijeten pogled, lepi obraz je mela i csisztesi, glasz kak inda. Vsze to je Dominiko grofa zsmetno szta-nolo, zato je po celoj poti niti edno recs ne pregovoro i szamo pred szebe gledo.
Na odlocsenom meszti je zse satan csako. Domiuiko grof je ravno to steo praviti, naj prek vzeme njemi obecsani lov kda je satan szvoje ocsi zakrio i csemerno kricso:
—	Prekleti boj, ar szi me znoro! Ti blazseno Devico Marijo neszes, na stero jasz ni gledati nemorem! Potom sze je satani obraz grozovitno preobrno.
Dominiko sze zgledne na szvojo zseno, i vu hojaz-noszti vsze trepecse, ar je glavo zsene lescsecsa szvelloszt vzela okoli.
—	Blazsena Devica Marija, šepeta trepetajocs.
—	Zakaj szi steo tvojo zseno, mojo verno i dobro szliizsbenico pokvariti i pogubiti, pitala je blazsena Devica, proti satani obrnjena. Odhajaj vu ogenj vekivecsen ne škodi mojemi vernomi liidsztvi.
Satan je z grozovitim kricsom premino. Szveta Devica pa k Dominiko grofi sztopila, ki je na kolena szpadno i trepetajocs pravo: — odptlszti mi, szmiluj sze mi!
Szrditi obraz Device Marije je krotki posztano; vu njeni ocsaj sze je ogenj dobrotivnoszti vuzsgo. Szvojo roko na pokornika djala i milosztivno pravila:
—	Dominiko vcsi sze z toga. Idi i vecs ne greši.
—	Hvala za vcsenje, pravo je grof i sz hvale punim szrcom sze zgledne gori, ali Devico vecs ne vidi, premi-nola je.
Dominiko je vsze to se nej razmo, vu szedlo szkocsi i jase k votlini za szebov pelajocs toga driigoga konja. . Njegova zsena je ravno te prišla z nje vo i ga pregovorila:
—	Odpiiszti mi liibleni mozs, da szem sze tak dugo mudila. Ali tak mocsen szen je priso na me, da szam globoko zadremala. Zakaj szi nej notri priso! Bi me lehko gorizgono.
—	Ti mi odpiiszti, moja Hildegarda, szkricsi grof, ■'"red szvojov zsenov klecsecs roke vkiip szklene. Zdaj je
e razmo, da je Devica Marija poszlala szen na Hilde-
gardo i szama Devica je sla pred vraga i tak odszlobodila szvojo verno i isztinszko szluzsbenico. Odpuszti mi, moli sze, i njoj pripovedava zgodbo. Zdaj pa hodi, iiiblena moja, zahvalmo dobroto blazsene Device Marije.
Z tem szta vu votlino prišla i pred sztebrom dobre matere doli pokleknola, Szkuze zsaluvanja, veszelja i hvale tocsita i Boga molita.
Dominiko je potom vu vszem pobozsno zseno na-szledilvo i je verno i dobro dete blazsene Device Marije posztano z szvojih kincsov je sziromake, nevolne pomago i vu logi na onom szpominanja vrednom meszti na csaszt bldzsene Device Marije edno lepo kapelo dao zazidati.
Po liszti „Viragos Kert" Dober prijatel.
Kak szam jaz kath.olics&nec posztano.*)
nogo zrokov me nadignolo, naj bi jaz vu jedino pravo szv. Mater cerkev nazajsztopo. Do szega mao szam szamo retko med dobrimi pajdaša mi gucsao od mojega szpreobrnenja. I csi zdaj to delo pred liidi dam, to zato csinim, naj bi kak jaz, tak i vszaki drugi szpoznao, ka je pravica edna, i ka jo tudi vszaki najde, ki jo prav iscse.
Bogat cslovek szam bio i za kruha volo escse zdaj od nikoga neviszim, niksa zviinszka mocs szvecki haszek, nagucsavanje ali pa prisziljavanje me je nej gnalo, ka bi na kalholicsanszko vero sztopo.
Moji preddedovje szo zse vu Luthera vremeni od-sztavili szvojo ocsinszko vero i lak szam sze vu trdoj lularanszkoj veri narodo i gorizraszo. Zse vu detinsztvi szo nam vu szrce vcepili, ka vsze, ka je ne liiteranszko, je ne dobro, ka je pa katholicsanszko, proti tomi sze pa moremo vojtivati, csi majo pravico, ali pa ne.
*) Baron Liittwitz vu knigi „Szrakica blazsenoga csloveka" pise to i szvoje lasztivno povrnenje sztem pred nasz da."

Zakaj ? Zsmetno bi bilo na to odgovor dati, niscse je to ne znao ... to je zse kak navadna herbija od ocse na szina preikprislo.
Naj bi nam od katholicsancov vszo volo vkrajvzeli, zse vu detinsztvi szo nam od katholicsancov vszefele sztr&hovitne pripoveszti vu glavo zbili: od rimszkoga pape, od piispekov i duhovnikov, mi pa kak neszpametna deca szmo vsze to mocsno vervali, csi .szo glih te pripoveszti tak velke lazsi bile, ka bi je lehko z rokov prijao. Dnesz-csasz kak katholicsanci sze mi mrzi escse nazajzmiszliti,
na one lazsi, stere je nevednoszt i odSrnoszt včzgruntala.
*
* *
Lublena zsena mi je mrla . .. csemerju szo me raz-kapali, gda szam vido ednoga franciskanszkoga barata vu naso hizso sztopiti... Na nocs sze znova k nam pritriicao, naj bi poleg vesznicske navade pri mrtveci verosztiivao i bog&molo. VkUp szva szedela vu ednoj hizsicski poleg mrtvega tela. Prevecs szam liibo mojo tivarisico i z njov szam vsze pogubo. Velka bolezen i zsaloszt me vmarjala. Ali tak szam csuto, ka od te boleznoszti escse nikaj vek-sega mocsnejsega jeszle vu mojem szrci : to je odurjavanje katholicsanszke vere i vadluvanja. Sztrasno je to csutejnje !
Te ponižen barat je pred nisternov verov, kak eden nebeszki angel tak szladki trosi vlejo vu szce moje mi-rajocse zsene i jaz szam njemi vu toj noesi to tak placsao, ka gda szam szam bio z tem ponižnim i pobozsnin bara-tom, te szam sztv&rjao, ospotavao vu blati zkotao njegovo drago Mater cerkev. Nikaj szam ne marao, kak zsalosztne szkuze szo sze na to bleszketale vu njegovi oesaj, nej to, ka ga za njegovo dobroto tak nezahvalno zbantujem.
Goriidocse szunce naj je escse vkiipnajsio, i jasz szam sze escse ne nevolo sengariti, ospotavali. Dobro je szpad-nolo mojoj duši, ka szam szi ednok lehko pred ednim papinszkim baratom vovlejao moje esemere, stere szam meo do njegove szv. Matere cerkvi. Po totn szam ga pa gori pozvao, naj mi odgovori kaj na to, naj brani, csi more, szvojo vero. Ali na to mi szamo telko pravi, ka sze na to gledocs nestima zadoszta vucsenoga, ali proszo de vu klostri od drugih preszvecsenje i te bode mi piszao od toga dela.

Obladao szam te nevolen popicsek — miszlo szam szi — i brezi toga, ka bi sze vecs na njega zgledno szam glavo viszoko noszecsi odisao z hizse. To szam escse te ne znao, kak spajszno i nevarno je nisterne recsi vozgrabiti z szv. piszma i z njimi kakso pravico potrdjavati na csed-nejso recs pa nancs ne poszlusati, ali pa driigoga pravico na meszti nihati. Te szam szi nancs ozdalecs ne miszlo, ka je on ponižen barat nej drugi, kak Leo pater, prejdnik franciskanszkoga reda, Clary herceg, poszednik vnogo millionov i najbole vecseni cslovek onoga vremena.
Nazaj szam sze povrno vu szvojo domovino na Nemško, ali piszmo je nej prišlo od barata.
Zse dugo je tehzso eden greh mojo diiso. Steo szam sze od njega odszloboditi. Gori szam poiszkao našega „pasztdra" i zraven szam ga eto pitao : „Csasztiti goszpod, jeli sze pri nasz liitaranaj tudi znajde szpoved?"
—	Kaj pa nej, jeszte pri nasz tiidi.
—	Ali kak je to mogocse, ka szam jasz zse 42 leti sztar i nigdar szam nikaj nancs nej csiio od toga, ka bi sze szpovidavali pri nasz.
Ja, csi sze glih pri nasz neszpovidavajo, ali mi de-nok drzsimo szpovid.
—	Kak pa oni odptiscsavajo grehe, csi mi je szlo-bodno szpitavati ? — pravim jasz nadale.
Mi mamo na to odvezajocse recsi — odgorvoro je paszter — ali gda szam je escse nigdar nej nticao, nikam szo sze mi med knige i piszma zateple. Ali csi zselejo goszpon baron vcsaszi je goripoiscsem.
Z cele duše sze mi je zamero gucs toga našega pasztera. Szledi szam v Pariš odpotiivao, naj bi tam pri kaksem našem popi opravo szvojo szpoved. Tam szam szpitavao, gde sze zdrzsava najglasznovitejsi lutaranszki diihovnik . . .
Odpelali szo me k ednomi poštenja vrednomi gosz-dodi. Gda me je szrcsno goriprijao i z sztolec poniido, te szva szi etak zacsala pogucsavati.
—	Ka dobroga zselejo, goszpod moj ?
Rad bi pri szpovedi bio.
—	Szlobodno bi znao, kak sze pišejo ?
-- Nihajmo ime : jasz szam sze zato k njim potrudo, naj bi sze njim z mojih grehov szpovedo.
Po tora blizse sztopi k meni i bluzi mene szi doliszčde.
— Naj mi povejo koncsimar — veli on — kakse vere szo oni, i naprejzracsuna eden tucat protestanszkih vadliivanj szpitavajocsi mene, k steroj szlisim.
Na to szam szamo mrszko gledao ; reics sze mi je sztavila.
Te jesztejo zviin nase od vsze papinszke satringe ocsiscsene vere escse druge k nasoj szpodobne vere, stere sze tudi z tem hvalijo, ka najcsisztejsi evangyelium oz-nanjiljejo, ka szo od vsze falinge obvarvane, poleg toga pa vsze nacsise vcsijo, kak mi ! Hm, hm, to mi nejde vuglavo !
To szam escse ne znao. Ali to szo mi mocsuo vu glavo zbili, ka sze ono bozse obecsanje, poleg steroga de Jezusova szveta vera od vsze falinge obvarvana, nei szpu-nilo. Nego proti tomi od Duha sz. ravnana Mati Cerkev je z edne krivice vu drugo szpdduola na szrecso cslove-csanszkomi narodi, ka je Bog vu Lutheri dao liisztvi taksega csloveka, ki je vsze včpopravo, ka je Duh szv. zafuusao. Zdaj pa zse do jezero taksih csednih glav jeszte, ki szo od Boga poszlani do jezero taksih vopopravlenih, jedino csiszti evangelium oznanuvajocsih vadlilvanj nasz-tavili, ali stere sze zato neglihajo vu szvojem vcsenjej, nego vszaka nacsi i nacsi vcsi.
Ali zakaj szo to pred nami zamucsali, zakaj szo nasz drzsali z debelimi lazsmi ? Znamkar je nje tiidi szram bilo od sztofele pobolsanih i ocsiscsenih vadluvanj gucsati. Bojali szo sze od toga, ka csi mi te vszakojacske piszane vere szpoznamo, te sze nam ednok odprejo ocsi, ino mo sze szmejali ober onih modrih glav, ki szo Boga delo šteli vGpopraviti. Bojali szo sze nasi szpametni vucsitelje, ka de na szlejdnje itak pravi Diih vekso mocs meo nad nami kak vszi od liisztva zviseni novi messiasje, ki szo vnoge vu blodnoszt zapelali.
—	Od kaksega greha sze scsejo tozsiti vu szpovedi — pitajo paszter.
Vadliivao szam njim greh i proszo tekaj, naj bi mi ga vu imeni bozsem odpusztili.
—	Mi neodpuscsavamo grehe — odgovorijo — ve nancs to neverno, jeli nam Bog odpuszti szvoje lasztivne grehe.
—	Ali proszim ponižno — pravim jaz — vu evan-geliumi to cstem, ka je Jezus apostolam oblaszt dao grehe odpuscsavati.
—	Prav majo goszpod — velijo — ali mi nezsivemo z tov oblasztjov.
—	Ka pa te Krisztusovo rejcs zaman vzemejo, z nebesz prineseno oblaszt zavrzsejo ? z tem me priszilijo, ka bi na katholicsanszko vero sztopo.
Te je te szeri z ednov nogov zse vu grobi sztojecsi glasznoviten lutaranszki farar eta pravo : Goszpod ! jasz jih ni edno minuto nemo nazajdrzsao, ka bi na katholicsanszko vero prek sztopili; med nami lutaranami zse vszaki farar nacsi pa nacsi vcsi (szamo gda papince trbej sinfsti, te szo vszi edni.) dneszden szami nemo znali, ka bi vervali . . .
To je zse i tak zadoszta bilo. Dva duhovnika z ednoga vadliivanja i kak gucsita .. .
Eden eta pravi: „mi tiidi mamo szpoved, ali zdaj ne vem, kama szam odvezajocse recsi zatepo." Driigi pa etak gucsi : „Pri nasz nega szpovedi, csi jo je glih Krisz-tus nasztavo" . . .
Z toga naj sto csedeii grata ! Telko novih vopoprav-lenih, ocsiscsenih ver jeszte. K steroj pa te jaz szlisim ? K „marmoncom ?" Ali ve jasz nescsem meti naiednok dve zseni, kak Filip grof patronus protestantov. Ali pa k onoj veri szlisim, ki to vcsijo : Vcsini vsze poleg szvoje vole, szamo pazi, naj te nezgrabijo ?"
Ali jaz szam sze szploh najo szvoje vere. Piszao szam franciskanari, naj sze potrudi vu Pariš, ki bi mene vcsiio na pravice katholicsanszke vere i vu pravo Mater Cerkev gorivzeo.
On mi je pa to odpiszao, ka pride za tri dni, tecsasz pa naj pohodim edno marianszko cerkev, gde sze majnika pobozsnoszli obszliizsavajo.
To szam tiidi vcsino . . .
Vu cerkvi je vnozsino bilo. Komaj szam sze do prednjega oltara pririvao. Tam szam szi doliszedo na eden sztolec. Okoli poglednem; i jaz szam bio jedini, ki je szedo. Na kolina podajocsi je tam molo vszaki szamo jaz nej.
Tam poleg csiidodelne podobe, gde sze je zse vnogo
szpreobrnejnja zgodilo, szam poszliisao bozso szliizsbo . . . ka bi sze csiide godile, to szam nigdar ne steo vervati.
Ali kakste je bilo, — razlozsiti szi szam nemrem — gda szam včprisao z cerkvi, nikse nerazumlivo csutejnje je szprehodilo mojo dušo, tak da nebi vecs bio lutaran. Vu szrci szam celo katholicsanec posztano.
Od toga vremena znam, ka szo csiide escse nej minole, ka sze vu vszem szpunjava bozsa vola. Eden trak bozse miloscse je zacloszta, naj bi sze najokornejse szrce szpo-korilo, szpreobrnolo. Na vsze moje pitanje i dvojnoszti szam naednok odgovor zadobo. Vu szvojoj popolnoj lepoti szam szpoznao Krisztusovo nevszkrunjeno szv. Mater cerkev, mocsno pecsino bozsanszkih pravic. — Na drugi den szo. prišli pater Leo. Veszelo szam njimi pripovidavao, ka sze z menom zgodilo. »Zdaj — pravo szam od radoszti — mo njim jasz razlagao, ka je katbolicsanszka szv. Mati Cerkev."
Szobocsanec.
Krscsanszkoga szrca najjaksi dzsiindzs.*)
se szi csiio z predgance glasziti i more biti szi *szatn csteo szv®toga evangeliuma on del v d^Jj sterom Goszpon Jezus Krisztus, Boga Ocse je-dinorodjeni Szin i nas Zvelicsiteo od dragoga r dzsundzsa gucsi, steri- je na oratjoj zemli szkriti. Gda dzsiindzs iszkajocsi cslovik to zve, tak pravi goszpon Zvelicsiteo — celo szvoje imanje oda; kupi ono oratjo zemlo.
On dragi dzsiindzs je pred vszem nebeszkokrdlesztvo, stero je vecs vredno, kak szveta vszi kincsi; i sto nebesz vrednoszt dobro zapopadne rad sze ogne zemelszki dobrot i veszelja, naj szi szamo nebeszko blazsensztvo szpravi.
— Nika krivoga, ne bodemo vcsili, csi to ta imenii-vano oratjo zemlo k našemi teli i szerci tudi szpodobimo, v stero tudi eden drdgi, pred Bogom nezgruntano prijeten
*) Vzeto z knige Csukovics Janosa missijonara.
I vreden dzsiindzs: szvete csisztoszti jakoszt je szkrita, stere vrednoszt, csi ednok krscsanszka diisa szpozna, je nerao-gocse, ka ne bi vsze goraldiivala, za obranenje te jakoszti.
Jaz miszlim, ka ti, ki te redi cstes, tiidi med takse bogabojecse i pobozsne krscsanszke dtise szlisis i zato rad precstes, na koj te od toga dragoga dzsiindzsa Jezusa Krisztusa i krscsanszke katholicsanszke szvete matere cerkvi navuk vcsi.
Hodi, iscsimo te dragi dzunzs!
1. Ka zsele Bog od csloveka, poszebno pa od krscsenika!
Bog, nas Sztvoriteo i najvisesnji Goszpod, je nesz-koncsano szveti; njega etak hvalijo angelje i szvetci v nebeszaj: „szvet, szvet, szvet Goszpod Bog seregov." — Vnebesza Bog nika nezeme, ka je ne szveto; i zato zsele, ka vszaki, ki sze scse zvelicsati, to je, v nebesza pridti, naj szvojo diiso i telo poszveti, szveto obvarje! „ Szveti bodite, ar szam jaz tiidi szveti" pravi pri szvetom Mozesi Goszpod — i szveti Pavel apostol pise: „ To je Boga vola: vase poszvecsenje."
V szvetoszti szi duzsen obvarvati krscsenik tvojo diiso! Tvoja diisa je Boga zsivi kep, i tak draga, kak Goszpodna Jezusa szveta krv. Tvojo diiso moreš csiszto i szveto obvarvati, ovak ne dopadnes sze Bogi i tak sze te ne moreš viipati, ka bi v nebesza priso. Kak lepa i z poszvecsenja miloscsov Boga okincsena je gratala tvoja diisa v szvčtom krszti: zadobila je szveto csisztoszt, neduzsnoszti beli ob-lecs i sze je lescsila, kak csiszti zlat. — Znas, kaksi grata beli oblecs, csi v ruzsno, necsiszto mlako szpadne, ali sze pa z blatom poškropi ? Tak necsiszta i pred Bogom odorna posztane tvoja diisa csi szamo jedino ednok bos szi miszlo szam rad, z dopadenjom na kakse neszramno, necsiszto delo, ali pa csi bos taksega kaj gledo, poszluhso, gucso ali pa zselo. Te szi zse ne lubleni pred Bogom, Bog te od8ri i sze od tebe v kraj obrnč. Bog zsele od tebe, ka tvojo diiso naj csiszto obvarjes i ovo tvojo diiso more viditi z taksim ruzsnim, necsisztim grehom zamazano. Bog szam prdvi tebi: ne praznuj ne z mislenjom, ne z pogledom, ne z poszliihsanjom, ne z govorenjom, ne z pozselenjom ali

pa z csinenjora. Bog tebč vszigdar i vsze povszedi vidi i ovo tak necsisztoga, zamazanoga te more videti! Ne te je szram pred Njim ? Kak bi mogo praviti ti to, ka Boga lubis, da z taksim grehom das tvojo duhso zamazati z sterim 'Boga na to priszilis, ka te naj zavrzse odori!
Onim, ki szo csisztoga szrca, je Goszpon Jezus Krisztus Qbecso, ka bodo vidili szveto lice Boga i tak nebeszkokralesztvo; tak te oni, ki szo necsiszli, szo z nebčsz viinzapreti. Szvčti Paveo apostol to pise. „Ne vka-nite sze; necsisztniki ne bodo Mdali z bozsim kraleszt-vom !" — „Ki praznujejo i zakon prelomijo, one oszodo bode Bog!"
Vszetoj csisztoszti moreš obvarvati tvoje telo tudi. Bog je za prebivaliscse tvoje diise dao tebi tvoje telo, ka n£j po njem tiidi njemi szliizsis i naj tvoje telo tudi posz-vetis, ka da dokoncsas tvoje zemelszko potiivanje i sze odlocsis od tvojega tela najbos vreden v nebesza pridti; po gorsztanenja velkom dnevi pa esese z tvojim odiesenim telom ta prideš. Szam dober Bog je poszveto tvoje telo v szvetom krszti i je posztavo za szvojo zsivo cerkev, v szvetom precsiscs&vauji pa za zsivo drzsalnico szvesztva ! Zato pravi szveti Paveo apotsol: „Ne vete, ka je vase telo diiha szvetoga cerkev? — Hvalte i noszte Boga v vasem teli!" — Ne vete, ka szte cerkev Boga i Bog Diih prebiva v vam. Bozsa cerkev je szveta; i to szte vi!" — Zato pr&vi dober Bog: ne praznuj, to je: ne zamazsi szvoje telo z neszramnim, necsisztim csinenjom, — ne zamazsi v szvojem teli, Boga cerkev! I kak necsiszta diisa, tak z hotlivim csinenjom zamazano telo je tudi odSrno pred Bogom i z nebeszkoga kralesztva je viinzapreto.
Zato lehko razmis, ka szam Bog nebeszki zsele od tebe, naj szvojo diiso i telo csiszto, neduzsno obvarjes.
2. Ka je szveta csisztoszt?
Miszli szi na lelijo. Vidiš, kak polepša ograd: Visziko raszte od zemle, lepo kosnato zeleno lisztje m£, csiszti beli cvet jo kinesi i nje mocsna dišava sze dalecs razširi. Lelija je kep szvete csisztoszti v csloveki: cvet cslovecse duše je jakoszt; diesi csloveka, k angelom ga gorpodigne;
z viipanjom napuni szerce njegovo, ka de ednok Boga vido; pred Bogom je lubleni i ki ga szamo poznajo, ga hvalijo, ar je jaki, pošteni.
Posztavi pred tvoje ocsi eden zlati prsztan, v steroga je z kovani eden jako lepi dragi kamen. Te velke cene prsztan je taksi cslovek, ki je szvojo dušo i szvoje telo neduzsno obvarvao; od zlata je lilblenesi on pred Bogom i od dragoga dzsiindzsa je vecs vreden njegov duševni kincs, neduzsnoszt, z sterim szi lehko szpravi nebeszko kralesztvo.
Szveta csisztoszt obdrzsi csloveka v njegovoj cseszti: njegovo telo, kak Boga csiszto cerkev, stero Goszpodni Bog na gorisztanenja velki den odicseno gor bode posztavo na szpodobnoszt odicsenoga tela Jezusa Krisztusa i Blazsene Device Marie ; njegovo dušo, kak szvetoga Duha tronus ar v csisztoj duši, on veszelo prebiva i jo obogati z szvojimi dari.
Nebi rad ti tiidi Boga csiszta cerkev i szvetoga Diiha tronus oszto?!
Tisztim, ki csisztoszt verno obvarjejo, Bog velki duševni mir, velko volo, radoszt na pravi krscsanszki zsitek, szrecsno szmrt i na driigom szveti vekivecsno bla-zseusztvo da.
V kom sztoji szveta csisztoszt? V tom, ka v szebi nikso nedosztojno, neszramno mislenje ne trpiš, neszramni del gledanje od taksi del gucsanje, ali pa cstenje ino necsiszto pozselenje odčrjavas i tak szebi kak driigomi nika nedosztojnoga ne dopiisztis, tak szam ob szebi, kak z drugim to ne vcsinis.
3. Ka je necsisztoszt?
Necsisztoszt, to je, neszramnoszt i prazniivanje je eden prevecs odoren, ruzsen greh, steri od Boga dane csčszti csloveka porobi, dosztakrat ga escse od neszpametne sztvari nazaj posztavi, zamazse, ovrazi diiso i telo; Boga szrditoszt szpravi csloveki i odpre pred njim vekirecsnoga szkvarjenja meszto, pekeo.
Morebiti szi zse vido ograd, v sterom vszakovrsztne lepe korine raztejo. Sto szamo vidi — csi je escse njegovo szerce ne celo pokvarjeno — sze tomi raduje. Ovo, csi
bi v on ograd eden divji kanzsar (prasics) notrivdaro i bi vsze vkiipszpotro i gorzrovo, kak zsalosztno gledaliscse bi nihao za szebom! Zse ne bi mogli praviti: iszto je eden lepi ograd, nego tam je szvinszka pasa. Ona divja sztvar, stera cslovecsega szrca lepi ograd tak zapravi: je necsiszti, je praznilvanja greh !
Posztavi pred tvoje ocsi edno lepo zazidano cerkev, ali pa kapelo, v njoj z korinami okincseni oltar, na njem tabernakel z najszvetesim Oltarszkim szvesztvom. To je obcsine veszelje i dika. Csi bi szvesztvo oszkrunjocsi, brez-bozsen cslovek ono gorvuzsgo i bi cerkev dolzgorela, ka bi szamo okajene, csarne sztene osztanole; kak bi sze zsalosztilo za njo ono dobro ludsztvo i kak bi javkalo: zgubili szmo naso diko. Tak zanicsi v csloveki Boga cerkev necsisztoszti greh.
„Ne bodite taksi, kak mula i konj, steriva nemata razuma" prdvi szvčto piszmo. Menje bi bio cslovik poni-zsani, csi bi ga z jiincom v edem jerem napregli, kak pa da za telovnoga pozselejnja volo sze prazmiivanji prekda. Zse imena, z sterimi sze taksa csinenja imenujejo, szo tak ruzsna, ka bi sze cslovek zse te mogo szramotiti, csi bi szamo mogo ona csinenja vopraviti. Tak je, praznuvoszt je odorna! Krscsanszki cslovek je zse dete, Goszpodna Jezusa brat; i nebesz prihodni prebivalec i angelov tivaris - - po necsisztoszti grehi pa nerazumnim sztvaram tivaris posztane, ka bi ga escse od szamoga szebe moglo szram biti.
Praznuvanja greh kvar vcsini csloveki tak na diisi, kak na teli: pamet njemi potemni, ka ndj ne vidi grdosz-tijo greha i velko nevarnoszt, v stero ga vnesze; necsut-livoga ga vcsini proti dobromi opominanji: v njegovom szrci mori Boga lubezen, ka bole zsele praznlivo vzsivanje, necsiszto csinenje, kak pa nebeszko kralesztvo; njegovo volo oszlabi, ar csi gli obecsa, ka sze pobolsa, itak z toga nika ne zdrzsi, csi pali ma grehsno priliko. Ali kak jako mantra te greh dilhsnoveszt?!
Prazntivanje med one grehe szlisi, stere Bog najbole odorjavle. V sztarom zakoni je za toga greha volo zmeo z lica zemle ludsztvo z potopom, z trebo vun sztrahovit-nov kastigov Sodomo i Gomorho varase i dao moriti 24 jezero med zsidovami v piisztimi, i pravdo dao zsidovom, ka koga na taksem grehsnom csinenji zgrabijo, ga naj
kameniinejo zviinaj obcsine. — Praznljivi cslovik, csi po-hitroma sze k Bogi ne povrne i sze ne pobogsa, sze gotovo pogubi „Ne vkanite sze, — pr&vi szveti Paveo — necsi-sztniki ne pridejo v nebeszko kralesztvo!"
— Szveti Janos apostol pise: Necsisztniki i pszi zviinaj osztanejo (zviinaj nebeszkoga kralesztva)!" Kelko kvara pa vcsini on, ki driigoga na tč greh vcsi, ali pa zapelava, i kak velko odgovornoszt ma pred Bogom! . . . Goszpon Jezus Krizstus pravi: „Bole bi bilo, csi bi (taksemi szpacs-livci) mlinszki kamen zvezali na sinjek i bi ga v morsz-ko globocsino pogrozili!" — Ka vecs: nbole bi bilo njemi, csi bi sze nancs nebi narodo", ar je taksi cslovek (ml&di ali sztari) diihse moreč!
Ka je necsisztoszti greh ? Vszaksa radovolna neszramna miszeo, zselenje, govorenje, cstenje, taksi peszmi szpevanje zedjiov recsjov, vsze, ka szveto szramezslivoszt i nravnoszt, jakoszt sali. Med temi vszi, stere je cslovek szam rad vcsini — szo pred Bogom szmrten greh. — Zdaj zse vidiš, kak norijo szebe i kak lazsejo tiszti, ki to pravijo, ka je prazniivanje ne greh, ali pa ne tak velki greh. Tak velki greh je to, ka v vekivecsno szkvarjenje pela — i znecsisz-tim grehom obtersen je escse nigdar niscse ne priso v nebesza, csi sze zsnjega pravicsno i zpotrtim szrcom ne szpovedo (ali pa csi je k szpovedi ne mogo pridti) ga ne sz popolnim z pozsaliivanjom pozsaliivo.
(Dale.)
Murcsar.
Mocs molitvi.
u bolnišnici društva »Rdecsi krizs" v Lyoni je bio eden sztari vojak, ki je na szvojo vero nikaj nej dao; za nevernoga ga lehko imenujemo brezi toga, da bi njegov szpomenek zban-ttivali. Cse cslovik pita, kak je posztano te cslovek neveren ? Odgovor je proszti pa tiidi lehki; hudo je bio gorizhranjeni! Ravno vu onom neszrecsnom vre-
meni sze je narodo, gda je francuska revolucia besznela; gda szo neszpametni ludje Boga zatajili, cerkvi zaprli, duhovnike i redovnike odtirali ali pomorili. I tak je te neszrecsen cslovek celo nevucseni bio vu szvetoj veri tak je zr&szo gori kak nejmo zsivincse ali zverina vu logi.
Cserenszovszka cerkev oznotraj.
Szrca Jezusovoga oltar i podoba Angela csuvara.
Szledkar je voj&k poszto i sze je vojszkuvo vu bojni, pod Napoleonom proti spanjolcom. vu steroj bojni je z szvojimi tivdrismi vnogo oszkrunoszti vcsino tak, da je escse z bozsi hizs poszvecseno poszodo vkradno. I escse niti zdaj vu bolnišnici je ne bilo szlobodno pred njim od redovnika,
szpovedi ali driige duzsnoszti bozse gucsati; naj bole je pa odiivjavo barate.
Ali poti i nameni dobroga Boga szo neznani. Ete biidi cslovik je meo edno .pobozsno i bogabojecso cser. Dosztakr&t szi je premislavala pobozsna deklinca neszrecsen sztan szvojega ocse, i njeno szerce sze je pri tom pre-mislavanji malo ne razpocsilo. Deri je ne mino, da ne bi proszila Boga, naj preszveti ocso i na dobro pot szpravi. Ali da je malo viipauja mela vu szvojoj molitvi, drUge je tiidi oproszila naj molijo za poverjenje njenoga ocse. Ednoj pobozsnoj zsenszki, steroj je deklicska tiidi povedala neszrecsen i zsaloszten sztan ocse, je ona blazsena miszeo prišla na pamet ka bi dobro bilo na cseszt blazsene Device Marije szedem dni vszaki vecser edno csiszlo moliti. Ka tudi vcsinijo z nunami spitalszkimi vred. I dober Bog je poszliihno prošnjo i ponižno molitev. Ar kak szveto piszmo pr&vi: »Molitev poniznoga oblake predere." Ocsa, ki szo pervle nikaj nej šteli vervati i szo na vero nikaj nej dali, zacsnejo po csaszi moliti, szerce sze njim omehcsi szvetloszt miloscse bozse jih obszenca i szpoznajo szvojo blodnoszt.
Stirideszet pet let je minolo od onoga csasza gda szo obszledjim bili pri szv. precsiscsavanji i ovo zdaj z pravov od-kriloszercsnosztjov szpadnejo k szpovedarnici; vu szpoved-niki nebeszkoga namesztnika poznajo i koga szo perle zanicsavali, od onoga jo zdaj odptiscsenje grehov i mir szvoje diisneveszti proszijo.
Tak placsa dober Bog, molitev pobozsne i neduzsne dece, stera meszto toga, ka bi sze nad blodnosztjov szvoji sztarisov szpacsila, rajši moli za nje. Oh blazsena szo taksa deca i najem njihov ne preide. Bog molitev takse dece vszigdar poszliihne. Molte zato deca za szvoje szta-rise, da bodete enkrat tak vi kak oni blazseni.
Dober prijatel.
Szveti Jozsef ozdravi hizsnoga ocso.
dna pobozsna mati to pise:
Na diko bozso i na razsirjavanje pobozsnoszti szvčtoga Jozsefa pisem ete recsi, stere szo szvetlo szvedocsansztvo tomi, kak velka je pomocs szve-toga Jozsefa.
Pred nisterimi leti sze je pamet mojega dobroga mozsa celo zmešala tak, da szmo ga mogli vu norišnico odpelati. Vracsitelje szo v8 povedali, ka nega vupanja do ozdravlenja. Ali za nisterne meszece sze njegov sztalis itak na telko pobolsao ka szmo ga lehko domo szpravili. Celo zimo je doma bio i sze je tak-kak dobro csiito. Ali kak je szprotoletje prišlo, taksa znamenja szo sze na njem szkazsuvala, z steri cslovek to miszli da beteg nazaj pride : glava sze njemi je vertela, ocsi kervave posztanole. Szvecka znanoszt je vsze mogocsno vcsinila, ali zobsztom je bilo. Vu toj szrcsnoj zsaloszti szam sze k redovniki obernola za navuk i tanacs, ki szo me vecskrat opominali na zmozsno pornocs szvetoga Jozsefa i to preporacsali naj sze zmozsom, z decov i ze vszem imanjom szv. Jozsefi pre-porocsim i njega odeberem za našega Patrona. Bogala szem, kak domo pridem celo famitijo szv. Jozsefi zro-csim i na den vecskrat sze molim k szv. Jozsefi. Tak je to nisterne dni trpelo gda na ednok vpamet vzemem, ka kervave ocsi zacsnejo csiszte posztantivati. Za kratki csasz je celo nazaj zadobo zdravje ocsih i zdaj na veszelje nam vszem pali dobro zdravje ma. Naj sze zato vszaki zagotovo z vupanjom obrne k szvetomi Jozsefi i on zagotovo poszluhne njegovo prošnjo.
Dober prijatel.
Za kotroge Zsivoga Rozsnogavenca.
Molitev pred messecsnim preminjavanjom szkrivnoszt.
Vszi:
Pridi Szveti Duh, napuni szerca szvoji verni i vuzsgi v nji ogen szvoje lubezni.
Naprej molecsi: Odposli nam szvojega Duha i bomo prerojeni.
Vszi: I prenovo bos lice zemle. Molimo.
Ocsa nas, ki szi vu nebeszaj i. t. d.
Naprej molecsi:
O Bog! ki szi szrca szvojih vernih po razszvetlenji Szvetoga Daha vcsio, daj nam, po ravno tom Szvetom Dtthi razmeti, ka je prav i sze njegove tolazsbe vszeli ve-szeliti. Po našem Goszpodni Jezusi Krisztusi, ki z tebom i z isztim Szvetim Duhom zsive i kraliije zdaj i na vsze veke.
Vszi: Amen.
Naprejmolecsi: Kralica najszvejesega rozsnogavenca.
Vszi: Moli sze za nasz!
Naprejmolecsi: Szveti Dominik nas ocsa, szveta Filo-mena nasa zagovornica.
Vszi: Molta sze za nasz!
Molitev po preminjavanji szkrivnoszt.
Vszi:
Pod tvojo obrambo setujemo szveta Bogarodica! nase prošnje ne zavrzsi vu nasi potrebcsinaj, nego od vsze pogubelnoszti vszigdar odszlobodi nasz ti odicsena i bla-goszlovlena Devica, Goszpa nasa i pomocsnica nasa.
Zdrava bojdi Maria i. t. d.
Naprejnolecsi: Molimo. O Bog! koga edinorodjemi Szin je nam z szvojim gorsztanenjom placsilo vekivecsnoga zvelicsanja zaszluzso; daj nam, proszimo te, da ki te szkrivnoszti z preszvetim rozsmimvencom blazsene Device Marie csasztimo, ka v szebi drzsijo, naj naszledujemo i ka nam obetajo, naj zadobimo. Po isztom Krisztusi Goszpodni našem. Amen.
Vszega mogocsega Boga Ocse i Szina i Duha Szvetoga blagoszlov naj na nasz pride po prošnji Kratice najszve-tesega rozsnoga venca i naj osztane z nami na vsze veke. Amen.	Milrcsar.

Blagoszlavlanje Szrca Jezusovoga oltara v Cseren-SZOVCi. Preminocsega leta majnika 8-ga sze je to godilo. Prav lepi den je bio; z farova szo sz presecijor duhovnike vbelo oblecsene dekline i drugi verni szprevodili vu natla-cseno cerkev, gde szo novi oltar gorp. Kiss Pavel lendav-szke okrogline esperes sz poraocsjov Dr. Ivanoczy Ferenca szobocske okrogline esperesa, Tiszinskoga plebdnosa, Vadovics Rudolfa beltiszkoga, Kousz Alojzija tOrjanszkoga kaplana, kakti g. Kollar Petra beltiszkoga plebanosa i domacsiva dva duhovnika szloveszno blageszlovili. Veliko meso z dvorbov szo meli Dr. Ivanoczy Ferenc tiszinszki, predgo pa Kollar Peter beltinszki g. plebanos, vu steroj szo genlivo i szrcsno gucsali od toga, ka pomeni venec i krizs na Szrci Jezusovom.
Za štiri dni to je 12-toga toga meszeca szo pa do-m&csi g. plebanos blagoszlovili od mladencov kupleno podobo szv. Alojziusa i angela glasznika (na predganici), kakti od dece kupleno podobo szv. Angela csuv&ra. Okoli dveszto mladencov je z gorecsimi szvecsami szprevajalo domacsiva duhovnika vu cerkev i szvetilo po bozsvij szliizsbi. Predgo szo domacsi g. kaplan meli od poti szv. Alojzija, po steroj mladenci i od poti angela csuvara, po steroj deca moro hoditi. Pot szv. Alojzija je pot csisztocse i molitvi, radi moliti i csiszti moro biti mladenci; pot Angela csuvara je glihna i obedve pelata k Szrci Jezusoromi. Edno szo govornik proszili od mledčncov, to, naj ne bodo szamo vu goriposztavlanji szpomenkov prvi v szlovenszkoj krajini, nego vu neduzsnom zsitki tiidi. Vedno naj pred njimi sztoji kitica Alojzijo ve peszmi:
Alojzij ti nos vojvoda Leljo pred nami noszi! Od szmilenoga Jezusa Tomocs nam ti izproszi !
Szeptembra 18-ga je pa Zsiskovszka obcsina mela veszelje za volo blagoszl&vlanja ednoga novoga kamenoga
krizsa, steroga szo g. Kiss Pavel lendavszki esperes blo-goszlovili. Procesijo i predgo szo g. Kosz Alojzij torjanszki kaplan opravili. Lepe recsi njihove szo vnoge do szkuz genole. Na krizsi te napiszek sztoji:
Bogdan Jozsef i tivarisica Somen Bara z Zsizskov szta dala te krizs na szpomenek 50-letnoga razglasenja Marinijoga brezgehsnoga poprijetja 1. 1904. goriposztaviti.
Precsiszta Devica zrocsi nasz vu prebito Szrce tvojega razpetoga Szina."
Pert. Mat. Kiipsinci. Le naprej po poti popolnoszti. Ki sze celo na Boga neha, on je popolen cslovek., Edno iscsi vszikdar; to, ka Jezus scse, i edno ne iscsi nikdar, to, ka bi ti steo. Nikdar ne pitaj: ka bom delno, i vszikdar pitaj: Jezus, ka mi zapoves, ka zseles od mene. Szte zlozsni mladenci tisinszki ? Duh peklenszki ne pride med krog va? Ne pusztite ga. Oproszi dobre duše, ki me poznajo, naj zdaj doszta napadajo z molitvov szrce Jezusovo, ka mi da miloscso „dobroga pasztirsztva" na Go-ricskom.
Laz. Mat. Gradiscse. Ravno tiszti den szem vzeo szlovo, gda szi mi piszo. Zmiszli szi na vaso zsaloszt, stero szte meli pred tremi leti i prideni knjoj nikeliko, te bos razmo, kak szmo sze poszlovili. Prvo i sziednje dete najraj mamo, locsitev od njega je zato najzsmetnesa. Vi szte bili prvo duhovno dete, Cserencsovcsarje sziednje kak kaplani. Moli z Pert . . . om.
1854—1904.
Rednikovo na gleszd&venje.
Szombathely Cerkvena Stamparija
Ddri za ponavlanje cserenszovszke cerkvi na szpome-nek 50-letnoga razglasenjd verszke pravice od Marijinoga Nertepenoga poprijetja vkup dani.
1. Na ran te:
Tomec Jurij . . . 75 frt. — kr.
Faraiki ovi ... 101 frt. 26 kr.
Zvilnszki .... 3 frt. — kr.
179 frt. 26 kr.
Rante szo prišle z zselezom, stero je szledkar bilo potrebno z foringov i gori posztdvlanjom vred :
104 frt. 85 kr.
Z osztalih penez je kupleni eden pl&scsek na kelih za precsiscs&vanje, eden veliki beli pMscs i prt na rante i popravlene szo mšsne oprave; vsze vkUp
69 frt. 76 kr.
Osztdne z toga 4 frt 65 kr. na krsztni sztudenec.
(Dale.)
Klekl Jozsef
bivši kaplan.
Vszem vernim cserenszovszkim fdrnikom, ki szo mi pri odh&janji poštenja szkdzali, sze z globocsine szrca zahvdlim. Jezusovo Szrce naj vam poplati szkdzano lubav, liibavi pune ddre na tom szveti z miloscsov, na ovom pa z dikov nebeszkov.
Klekl Jozsef
bivši kaplan.

Szpoznano i pohvaljeno v Szomboteli na voposztavlanji leta 1903-ga. V. St-Louisi (v Ameriki!) z szrebrnov medalijov.
sztebrov riszanje, oltarov zidanje, o o o zlatarsztvo i malanje o o o
Delavnica: Na vogli (PIJ Kalvartjszke i Csillag-"	V
T/
Stacun: [J: , prem o ntrejsz.lt!
Novi oltari, predgance, krsztni sztudenci, szpovednice, cerkvene ==== sztolice =
i. t. d. poleg dauoga ali od mene napravlenoga nacsrta.
Lurszke Marije votline
Bozsi grobi
vszakovrszt.ua nacsrt; cena poleg velikocse i delanja.
i p?
iFirs
v mm
I
J, SITU
I
v umelnom izdelavanji iz Cirbola-dreva, namalani i po-
zlacseni.
Sztarih oltarov, predganic i sztebrov popravlanje. Gerkvih malarije, najprosztese i najimenitese. - ■ __ ' " -