NEVTEPENO POPRIJÉTA DEVICA MARIJA
Zmozsna Goszp]ä Vogrszka.
POBOZSEN MESZECSEN LISZT Reditel: BASSA IVAN plebànos vu Bogojini.
t
[bi]: Miloscse szi puna . .........297
Szlepecz : Zidanje Szobocske Cerkve.....301
Lenarsich : Kak sze moli szv. rozsnivenec . . .	324
Po A. Obi. : Krscsanszka mati.......329
R. I. : Szv. mesa za mrtve........335
Klekl Jozsef: Ka je III. Réd ?.......337
Disc. : Lepota preszv. Szrcä........340
P. : Oszkruüjävec szv. krizsa .......344
D. : Isztina je ... ,.........347
P.: Velki interes ...........348
Drobiš. — GUaszi.
Ki ne dobro, ki je vecs, ali me nje dobo sznopicsov, naj mi naznani ! Vsza piszma k meni, tu stamparijo nikaj !
Ki scsé liszt dà, bla ti, naj za njega dve koroni posle na ime: Bassa Iran plebanos vn Bogojini (Bagonya, Zalamegye) ali naj onomi dà, od koga liszt prekvzeme vszaki meszec.
Sziromäki, ki nemorejo zdaj vcsaszi plàcsati, kak vszako leto, tak i letosz lehko po vecskrätnih suinah, ali pa, kda bodo meli, naednok pläcsaj« !
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga szamosztana v krajini Szlovenszkoj naVogrszkom.
aulici, liuiemwer
1911.
NEVTEPENO POPRIJETA DEVICA MARIJA
/M0ZSNA GOSZPÄ VOGRSZKA. - POBOZSEN MESZECSEN LISZT
REDITEL :
BASSA IVAN
PLEBÄNOS Vu Bogojini (Bagonya, Zala m.)
Prihaja vszaki meszec. Cena 2 koroni, v Ameriko tri.
Miloscse szi pana.
j|e je niksa poszebno csüdo, csi sze sto vu Bogi vüpa ino njemi szrcsno szlüzsi, kda ga Bog zevszema blagoszlovi. Velko delo je pa sze vii-pati vu Bogi, szebe na njegovo szvéto volo nihati te, kda sze csarni obläcje razpresztirajo ober nase
glave. Ki vu nevolaj tüdi sztälno vüpanje mä vu Bogi, on ztem pokäzse, ka je njegova vera zsiva ino ka znä kak sze more Näjvisesnjemi podvrzsti.
Ki sze näime sztälno vüpa, ztem pokäzse, ka vörje Bogä i njegovo neszkoncsano modroszt, pa zäto rävno csi na csloveka kaj posle, znä dobró, zakaj to dela, on verje, ka je Bog zmozsen pa njemi rävno zäto znä, ka je Bog dobrotiven pa njemi za toga volo scsé vsze nase nevole nàm na dobro obrnoti. Z toga vidimo, ka je takse vüpänje hvàle vredno, är je Goszpodnomi Bogi na velko diko.
BI. D. Marija je näjlepsa példa toga vüpanja, är je szvoje postenjé i dobro imé tüdi pripravna bila zgübiti, csi bi bozsa szv. vola tak stela.
Tjedni, meszeci szo zse minoli od pohàjanja Ozsé-bete pa je szv. Jozsef zse zadoszta mogeo v pamet vzeti njéni sztälis. Kak szi je znao razlozsiti? On jo je vsza-kojacski ne razsalo z niksim szumnenjom, ne je dvojio vu njénoj neduzsnoszti, da je pa celo delo zarazmeti li ne mogeo, szi je premislävao, kak bi jo mogeo szkrivoma odposzlati. Pa je bi. D. Maria, znajocsa i vi-divsa Jozsefovo premislàvanje, ne nemirovna grätala, nego je mirno ino z vüpanjom nihäla szvoje delo na Bogä.
Kak lepo delo je to! Kak velicsanszko vüpanje, kak imenitna podänoszt vu Bozso szv. volo !
Ka pa jesz delam, kak sze oponäsam, csi kde szum-nijo na mené, csi me kaksa neszrecsa doszégne?
Takse vüpanje je tem bole povolno Bogi pa tem vékso diko njemi szprävi, kern véksa je neszrecsa, vu steroj to vüpanje sztoji.
Bog je vido premislàvanje bl. Divice ino szv. Jozsefa pa je angela poszlao z nebész, ki je szv. Jozsefì razodeo szkrivnoszt. Pa je Jozsefovo premislàvanje minolo, kak csi bi je vöter tà pihno: zdaj je zacsno zaisztino razmeti velko viszokoszt ino dike popunoszt düse Marijine.
Glej, ka je vredno pred Bogom vüpanje ino bogavna podänoszt vernoga szrcä. Taksemi vüpanji je vcsinjeno obecsänje bozse; rosza nebész, obilnoszt polä, jezero bla-goszlovov zdaj vu bodocsnoszti ino dobrote vekivecsnoszti.
„Ki sze na mrtelno roko opira, de kak bor vu piis-csävi. Vu prepecsenoj okolici bode sztanüvao vu püsztini." (Jer. 17,5.)
„Ki sze na goszpodna opira, komi je Bog njegovo vüpanje, de kak na breg vodé poszajeno drevo, sze ne boji od prihoda vrocsine, lisztje njemi zeleno osztäne, szü sava ga ne sztràsi pa ne henja szàda roviti". (Jer. 17,8.)
Vsza, vsza, stera szo okoli näsz, nasz na vüpanje zbüdjavajo : Dobrota bozsa, njegova obläszt, obecsänja, modroszt, vernoszt, njegovo znäuje naših potrebcsin ; nasa szlaboszt, vszakdenésnja szkusnja, ka je cslovek szäm ob szebi nevolen ino ka je szvet neveren. Vsze to nasz more na vüpanje k Bogi zbüdjävati.
Zäto sze obrni z vüpanjom k Bogi, vu njegovom szprevidenji ne szmes dvojiti, kaksa stécs brudkoszt te doszégne.
Tozsis sze, ka ti Bog vu- potrebcsinaj ne pride na pomocs ? On pa komaj csäka, ka bi sze ti pred njim z popunim vüpanjom na kolena vrgao, naj bi te poszlüh-noti mogeo.
Tvoj jocsa vreden sztälis je poznämi njemi ; da pa csi szi ga ne pogucsis z njim z vüpanjom, sze tak naprävi, kak csi ne bi znao od njega.
K csemi ti je nezadovolno v zsaloszt sze püsztiti, „kak csi ne bi bilo Boga vu Izraeli?" (4 kor. 11,6.)
Skoda, ka szi vnogi telko glavé terejo, sze tozsijo, szem-tam lovijo za toläzsbov, kda bi njim doislo edno szamérno csütenje vüpanja vu szebi pobüditi pa bi njim zadoszta bilo, ka bi znova pokoj i mir sztopo vu szrca njihova. Vu nevolaj, vu dvojnoszti, vu zsaloszti vszakoj sze zgledni okoli ino z vüpanjom iscsi pomocs ino proszi
tanäcs ; nego prvo i szlednje zàvitje ti naj goszpodin Bog bode.
Liidjé ti szamo na telci morejo, znàjo ino scséjo pomocsti, na kelko njim Bog to dà.
Vüpanje vu Bogi, nali je ne prevzetno,^nemre nikdàr prevelko biti.
Kak szlab je cslovek szàm vu szebi, tak mocsen gräta vu Bogi, csi sze vu njem viipa.
Neprilika, stera ti je zdràvje vzéla, je ne vzéla Onoga mocs, ki je zdràvje tebi mogocsi nazàjdati.
Szmrt ti je znà biti odneszla podporo na zemli, liki On je osztao, ki ti je njo prie dao ino jo je ravnao vu vszem, vu kom ti je na dobro szlüzsila. Csi szi zaisztino premiszlino, nam je ne mogocse ne szpoznati, ka bozse obrambe szamo te ne csiitimo, kda szmo sze z nasov màlovernosztjov nevredne vcsinoli na njo.	(bi.)
Predgovor cerkvenoga zidanja.
godovine zidanja szobocske cérk'vi na vecs let nazajszégnejo. Zse pred vnogimi letami szo vszi szobocski färnicje ednäko zselo meli, naj bi sze näjmre mogli vcsakati nove cérkvi. I kelko vrelih i pobozsnih düs je preminolo, ki bi radi vidili novo cérkev i ne szo sze vcsakali etoga szlavnoga dnéva, gda vu szobocsko fàrno. cérkev znova notrisztopi zsivi Jezus, gda sze na oltärah znova vuzsgéjo szvecse i zgläszijo or-gole i zvonovje. Eto je on dén, steroga nam je na ve-szélje pripravo Goszpod po tak dugoj zsaloszti i zapüs-csenoszti. Csi szmo sze jokali, gda szmo szlobod jemäli od sztàre cérkvi, csi szo nasz szkuzé pobile vidivsi vu podrtinah naso szv. matercérkev: te sze nam od ra-doszti i veszélja dnesz tildi lehko ocsi roszijo, gda szmo po tak velkih trüdavah i äldovah vkiipprisli i z poszve-csüvanjon korono polozsili na to tak velko, tak szvéto delo. —
Zse vu vremeni Hüll Ferenc prépost-plebànosa szo färnicje prisziljävali, nagucsävali szvojega dühovnika, naj bi kak voj napresztopili i v Szoboti edno novo farno cérkev goriszpovali. Ali 80 letni sztarec szo dobro znali zmécsavo i tezsävo taksega dela, szo sze ne podali vu tak velko szkrb. Färnicje tüdi postüvajocsi njuvo sztarosztszo njih z recsmi nancs doszta ne primärjali na to delo. Vu
vremeni Gäspär plébànosa szo szi färnicje doszta guesali od potrebe nove cérkvi celo po velkih szvétkah, gda jevu velkoj szteszki niscse ne mogeo opraviti dosztojno szvojo pobozsnoszt. Szledi szo szi zse farnieje ne szamo med szebom guesali od potrebe vékse cérkvi nego vu szo-boeski novinah je tüdi edno trikrat popiszani bio zsalosz-ten sztälis i zapüsesenoszt nase farne cérkvi. Vsze eto je nagnolo Gäspär plébanosa ino szo vkUpzézvali färni gyü-lés, gde szo dokoncsali, ka kak näj prvlé z sztroskami färnikov i patronusa edno szobocskoj velkoj fari dosztojno cérkev däjo gorizozidati. Ali szklep färnoga gyülesa je escse nancs ne bio potrdjeni od visesnje cerkvene obläszti, zse je priseo nepriätel cslovek po imèni dr. Khäl Elek fiskälis i razkolnistvo je napravo govorécsi, ka je szan patronus duzsen z szvojimi sztroskami cérkev gorizozidati i ka nega nikse pravdene prilike, z sterov bi sze mogli cerkveni sztroski notrizterjati. Kelko recsi, telko läzsi sztoji vu taksem gucsi ! Ali szlabe pämeti csloveki vühan szo sze lepo gläszile, är szo ga stele mentüvati od pia-csila, od steroga za bozso diko szkopi cslovek nika nes-cse csüti.
Glédajmo szamo té fiskäliske lazsi. 1. Patronus je duzsen cérkev goriposztaviti. Ali prävda to prävi szamo te csi sze sztära poderé, pa te takso kaksa sze njemi vidi. Färnicje te nemajo jussa szoditi kak velka, kak lepa bi bila nova cérkev, csi je patronus szkopi, z mälimi sztroskami färnikan edno jimlo lehko dä goriposztaviti, rezi tórma, rezi vsze lepote za cérkev, färnicje k tomi nikse recsi nemajo, nego szamo to duzsnoszt, ka bi vszo dob-rovözracsunano foringo i peske delavce vöposztavili vu dosztojnom vremeni, är sze ovaesi njim na njihove sztroske gorizraesunajo i z pravdenim tälon notriszterjajo. Tak veli prävda.
Kak je pa pri nasz sztalo to delo ? Mi szmo meli edno màio ali mocsno zozidno cérkev, stero szo zse szto let ne olepsävali, är szo szi vszigdär to miszlili ka sze naszkori more nova cérkev zidati. Färnicje szo szi vszigdär od edne lepe presztorne cérkvi premislävali, patronus pa gda szmo njim njuvo duzsnoszt naprejprineszli, szo-to pravili, ka oni z pravdenim tälon zadosztavcsinjo, csi sztàro cérkev z vret velkih dvér sztàre cérkvi podugsajo.
— uyo —
Takse delo pa nebi bilo bozsoj diki dosztojno i szobocs-kin Fäznikom nebi szlüzsilo na poslenjé, är bi ona dostü-kana i zakrpana zidina na daga leta szkoposzt i nemär-
noszt našega szlovenszkoga naroda rävnok vu glävnom värasi nase okrogline oznanjüvala. Csi szo sze tak Fär-nicje steli z patronuson porazmeti i szvojo gorécso zse-lenje, näjime zidanje cérkvi vteloviti steli, te ne z prav-denov knigov vu rokäh, nego z darovitosztjov i liibéznoszt-jov do Bogä vu szrcäh szo sze mogli k patronusi pribli-zsävati. Na etom fundamenti sztojécsi je razlagao Szle-pecz bivši szobocski kaplan i zdajšnji plévànos vu sza-bocskih novinah trikrat, vu predgi i med lüdsztvon vecs-krät one prilike, po sterih bi sze lehko nova cérkev go-rizozidala. Färnicje szo zse priprävleni tili na äldov. pat-ronus pa vidivsi navdüsenoszt i vreloszt färnikov szo tüdi dale ne steli toga zse tak potrebnoga dela odläsati. Na vsze kräjov gorioproseni preminocsi g. plébànos Gäspär szo 1905 leta decz 26. dnéva za volo zidanja cérkvi färni gyüles vküpszpravili i tam szo färnicje z patronuson vrét zidanje nove cérkvi oblocsili i za njéne sztroske sze tekaj poszkrbeli.
2. Ona nepriäteJszka fiskäliska gläva je tak modrü-vala, ka nega nikse pravdene prilike, z sterimi bi sze lelko na zidanje cérkvi vönavrzseni peinezje notrizterjali. Isztinszko, ka mi nemarno oszebno ravnitelsztvo na färno delo gledocs kak lütaränje, stero pri njih vsze to delo szpunjäva, dokoncsäva i sztroske "notrizterja. Ali pri nasz szo färnicje vszi tüdi z dobre vole edno takse ravnitelsztvo odébrali, tomi ravnitelsztvi szo goridäli naj bi poleg szvojega näjbolsega znänja edno cérkev gorizozidali osznovili szo njim tekaj, kak bi sztroski vörazvrzseni i notrizterjani bili. To je färni gyüles je zavüpao na to ravnitelsztvo, naj bi edno cérkev gorizozidali, ravnitelsztvo je pa na to delo szloboscsino dobilo od vszakoga färnika na njega padajocse sztroske notrizterjati. Toje eden duzsen liszt kontraktus : vi nam naprävite cerkev, mi pa vam dämo na to potrebne sztroske. I sto bi to pravo, ka sze duzsno piszmo nemre notrizterjati ? Ali pitajte szamo z mojih färnikov one, ki szo szi po ostariah steli cerkvene peineze goritälati, ki szo sze mocsili, ka ni krajcara ne dajo, jeli szo ne mogli pläcsati vsze, ka je na njé navrzseno bilo ? Sto je ne steo dati z. dobre vole ono, na koj sze je zavézao, on je dao z hüdin.

Zsaloszt i veszeljé.
1905 leta decz 26 je delo zidanja cerkvi vö bilo povedano. Zednim gläszon, z velkov vrelosztjov szmo z recsjov dokoncsali, ka sze na stiri leta navrzseni sztroski morejo notripobrati i 1910 leta zarän na szprotoletje sze more zidanje cérkvi zàcsati. Vu tecsàji teh stiri let szam hitro szpoznao, ka je na gyülesi lehko kaj dokoncsati, ali vsze zsemetnese je to dokoncsanje vödoprineszti, celo csi sze cslovek na zseb szvojih färmikov gäja, naszlänja i od njih peneze proszi. Zrok tomi deli je to, ka je nase lüdsztvo ne navajeno k fàrnoj dàcsi, kak na példo lüta-ranszko, stero vszako leto more szvojo cerkveno däcso uotriplacsati. Pri nasz je vsze to nenavadno, zäto z ka-ksté velkov vrelosztjov szo ltìdjé obecsali sztroske na zidanje nove cérkvi, dönok szo tak mläcsno vküpnoszili szvoje krajcare, ka szem zse szkoro vu dvojnoszt szpadno jeli bodem mogocsen na vöpovedano vremen zäcsati zidanje. Ja pläcsati kaj z penezmi vszakoga zsmetno sztäne, csi glih na näjszvetesi eil polozsi szvoj dàr ! Ali znao szem tekäj, ka csi zdaj szamo edno piknjo popüsztim szoboeska färna gmäjna nigdär nede mela dosztojne cérkvi. Zäto vu szpovedälnici, na predganci, vszakdanésnjem po-gucsävanji vszepovszédi szan prozsécs dosztakrät jocsécs, drügocs pàli z osztrimi reesmi kärajocs navdüsävao, naj bi färnieje z raemom do konca vödrzsali, naj bi prineszli on äldov, na steroga szo sze zavézali, naj pri cérkvi nebi rävnok mi katholicsänci näjpozadnjesi bili, gda vidimo, ka szo szi ove vere liidjé (lülaränje, zsidovje) rezi vsze velke cabéke zse pred nami dàli lepe cerkvi goriposztaviti. Moje nakanenje je bilo csiszto, szvéto i mocsno. Za vsze moje triide — stere szamo Goszpodin Bog znà — szem ne csakao niksega näjema, niti ne dobo driigo, kak pot-värjanje i preklénsztvo. Ali on Bog, za koga diko szem sze jedino kebzüvao je vsza eta na blagoszlov obrno i z njegovov milosesov szem oblädao vsze nepriàtele, ki pobiti sze znäbiti zdaj .z menem vrét vezselijo, ka szem njire präzne gucse ne poszlühno. Przadevali szo mi doszta, ali zidanje cérkvi sztaviti szo ne mogli ; edno szo doszég-noli. moje zdrävje szo podkopali, ali za to ne märam, jaz szem zadoszta zsivo, zadoszta vesino, naj mä on ki za menom pride mirovnese zsivlenje.
Vcsaszi vu zacsétki, gda je zse vszo delo jedino na tnoje rame bilo polozseno, je priseo nepriätel cslovek ino je med csiszto pšenico poszejao kokol. Poreberili szo sze nisterni farniki ino szo zäcsali proti zidanji cérkvi gucsati. Edni szo pravili, naj zida patronus (tak da nebi bole nam kak grofi trbelo cerkev, oni tak màjo vu gradi szvojo kapelo) drügi szo pravili, ka tecsdsz ni krajcara ne dam, kak gda mo zse vido, ka do zäcsali zidati, trétji sze je
Narejeno zselezo za beton pri velkih dverah szoboeske cérkvi.
pa szlino, ka on ni krajcara nedä, räj nyegova cela ob-csina vu drügo faro sztopi, strti szi pa steo zse vküpdäne peineze goritälati vu ostariji. Pa csüdnovito ne sziromàcje, nego glaväcsje szo tak vreli proti cérkvi, ka szo mi nis-terno vesznic szplóh gorizmotili. Razmetati kaj je vszigdär lezsejse, kak pa kaj napraviti, celo csi sze more cslovek vu tom deli na celo faro, na bozsne fännike rävnok tak kak na dobre naszlänjati. Igda szo vsze té recsi vu moja vüha prišle, te je zse szkoro keszno bilo, är je k zidanji zse vnogo lüdi volo zgübilo. Nepriätel cslovek je poszejao kokol i szkoro bi zadävo csiszto pšenico. To szem zse ne szmeo duzse rezi vsze recsi gledati, nepriätelszke recsi
szem mogeo na nikoj szpraviti, vszepovszédi veroszttivati, nepriätele vöpozvediti, njuvomi gucsi proti sztanoti. Nepriätele szem zsmetno ali dönok vöpozvedo, är szo pred mojimi ocsmi szlugi ponižni bili i szamo za mojim hrbton
szo torili kokol. Znao bi njuva imena pred vasz poszta viti,, ali vu etom obcsinszkon fàrnom veszéJji, nešcsem z njimi ete pobozsen liszt oszkruniti. Csi szo meli mocs, ka szo eto szvéto delo steli razmetati, naj mäjo tekäj diisnoveszt
sze od toga greha ocsisztiti. Jeli nebi bogse bilo bogati proszécse recsi vašega duhovnika i njemi poleg mogocs-noszti pomagati, i zdaj nebi motila edna britka kapla tozsécse düsneveszti vase veszelje?!
Med vnogimi neprilikami, stere szo mene vu tom deli doszégnole, szem meo tüdi veszeljé är szo sze znajsli pobozsni färnicje, ki szo ober szvoje mocsi doszta däli na cérkev. Vu velkoj zsaloszti odsztävieni, na szébe ni-
häni, szem veszélo poszlüsao one trostajocse recsi, z ste-rimi szo odbili mojo zsaloszt i novo mocs vlejali vu moje-zse dosztakrät dvojlivo szrcé, szkuzé szo me pobile, gda je priseo kaksi sztarec k meni i dolpolozsivsi szvoj dar je pravo : moje najvékse veszélje bi bilo, da bi sze vcsa-kao nove cérkvi, ali gda je kaksa sziromaska sztarica z. robca vOpobérala vkiipprisparane krajcare, stere szi je po deri hodécsa szprävila, ali pa od szvojih vüszt odtrgnola. Za velko prestimam äldov z vszakojacskov däcsov obter-senoga kmeta, i za velko gorivzemem dobrovolen där nevolnoga sziromäka. Dokecs de età céckev gorisztäla i vu njoj sze molitvi i bozsa szlüzsba oprävlala, naj sze levle z njé na väsz zsivocse i preminocse, na celi vas prihoden odvejtek obilna rosza bozse miloscse, naj vam poorné Bog obilno vsze one trüde i dare, stere szte na diko hizse bozse obrnoli, naj vam da Bog zdravje, ve-szeljé, na delo blagoszlov, za düso pa miloscso, naj bi vam, ki szte bozsemi Imèni lepo meszto pripravili, bi vam Bog pri szebi tüdi escse lepše prebiyaliscse pripravo „Dobrovolnoga darovnika lübi Goszpod."
Nova cérkev.
Nova cérkev sztoji na meszti sztàre cérkvi, z stere je szamo z kamna podignjeni tören i duplisko szvetiscse*: osztanolo. Sztäri tören je odszpodi na fundamenti podzi-dani z zseleznim betonon, naj bi lehko noszo zsmécsavo novoga na 60 metrov povzdignjenoga törma. Podzidävanje novoga törma je bilo celoga zidanja näjnevarnese delo, är szmo pod na 17 metrov dolznoseni tören mogli eden 8-40X8-00 m. dugi i široki pa 70 c/m- debeli poplat z. zseleznoga betona djäti, stere z betonon obite 40 meter-cent vägajocse zselezne stange zdaj zse lehko noszijo na njih viszécso zmécsavo. Pri podzidanji näjbole nevarno je bilo delo pri szeverno zähodnom kükli, steroga szo ze-melszke vretine zse szplóh podglobale. I csi to nevars-csino escse nebi dugo v pamet vzéli, za nisterna leta, gda bi sze vretine viszoko zdignole, bi sze lehko velka neszrecsa zgodila. Na sztäri 17m/ viszoki tören je escse na 19 metrov viszoko zselezen beton priseo i odzgorah,
* Szvetiscse je ono cerkveno meszto, gde vélki oltàr sztoji.
je z zseleznoga betoga zakrivalon dokoncsani, z steroga sze edne male dveri odpérajo vu 24m/ viszoko gombo. Sztäro sakristijo szmo razdérati ne szmeli, är szo na
njé sztenah sztärodävni kepi (fresko) stere na nikoj szpra-viti orszacska prävda poleg kastige prepovedäva.
Sztära sakristija i prvese szvetiscse navküp zdaj bode za vélkin oltäron edna kapelica za bozsi grob i za krsztni sztüdenec. Namenimo tekäj vu to kapelo eden oltär posz-
taviti, gda*mo na to sztroske meli. Odzvüna je kapela kre obedväkräja obdana zidonov : kre jüzsnoga kràja grof Szàpàrijova kripta i oratorium**, kre szevernoga kraja pa odszpodi dupliska sakristia, odzgorah pa oratorium raki-csanszkoga grofa. Lepše i prilicsneje bi bilo toti, csi bi sakristia na jüzsnom kräji sztäla, ali gda szo grof Szäpäry na té kräj szvojo kripto steli posztaviti, mocsno volo i prošnjo patrona szmo zavrzsti ne mogli z tém menje, àr szo oni na zidanje vise 60,000 koron däli.
Za lüdsztvo je edna precsna ladja*** i vu duzsini eden szrednja visisa i kreobedvojega kràja eden eden sztràn-szki hajov naprävleni. Hajovi sze kre vszakoga kràja na tri tri sztebre podpirajo, steri vu globocsini fundamenta z edne betonszke gnezde ednàko vöidocsi szrednjega hajova 13'5m/ viszoki feub szplóh okoli osepijo, na zvünesnjem kräji pa kak kakse drzsalo vOszégnejo i sztreho sztràn-szkih hajovov noszijo. Tak zid szkoro nikso velko zmé-csavo ne noszi zäto i za volo sparlivoszti szmo ténse sztené zidali. Duzsina cele cérkvi je 45m/, viszina od vrha do szrtéla ld'5m/, široka pa pri precsnih hajovah 22-5m/, sztränszki hajovi sze naprej okrozsno zapréjo, vu stero meszto szo oltärje prszv. Szrca Jezusa i Marie posz-jävleni. Kre szevernoga i jüzsnoga kraja precsnoga hajova te na vszakom kräji edno vélko okno, vu stere sze szledi, gda bodemo prilicsni pri penezah, lepo namälane gla-zsojne notrivrezsejo, stere lepoto-cérkvi prevecs pozdig-nejo. Ober vélkoga oltära z viszine dve okroglivi okni szvetloszt dävata.
Okorus je presztoren szplóh z zseleznoga betrna naprävleni. Prednja vélka vräta troje dveri mäjo, stere sze vu eden lepo vönarejeni preklet odpérajo, z toga prekleta pàlig po trojih dverah lehko vu cérkev sztopimo.
Cérkev je odzvüna ne cifraszta, nego proszta zäto sze prosztomi lüdsztvi na prvi pogléd vcsaszi ne dopädne, ali vucseni ltìdjé, ki szo zse doszta vidili po szveti, sze csüdivajo ober njéne proszte i dönok dopadlive lepote.
Cifraszto delo szmo ne steli na cérkev vesziti, zäto är to doszta popravka nüca i doszta tekäj kosta. Mi szmo
** Oratorium edno poszebno meszto, gde patron, ali pa kaksi plemenitäs bozso szliizsbo poszliihsa.
*** Làdja je ono^meszto vu cérkvi, gde lüdsztvo sztoji.
pa malo sztroskov meli na to velko delo i z tém szmo poleg näjbolse mogocsnoszti edno presztorno i dobro gorzozidano cérkev steli goriposztaviti, stera nede vszako leto popravek nücala.
Mero razriisene sztàre cérkvi tüdi eti popišem. Tö-ren je meo 38-5m/ viszine, cérkev je duga 26m/, s iroka 7-5m/, vu krizsnih hajovah je pa 20 metrov široka bila. Tören sztàre cérkvi je nigda z sinklnami i z ciglon
bio pokriti. 1851 leta szo ga däli färnicje za 1500 ra-jnski z plehon pokriti i zagvüsno te je dobo szvojo lepo csrväto podobo. Vu tecsaji preminocsih let je vecskrät dräge popravke nücao tören.
Protokoll
Färnoga szpräviscsa, stero je obdrzsäno vu Muraszombati vu kath. soli 1905. leta decz 26.
Nazocsi szo :
Pod preszednistvon Gäspär Ferenc plebänosa : dr. Ivanóczy Ferenc okrogline esperes, Szlepecz Jänos kaplan, z Muraszombata, z Battyänfalve, Lukacsävec, Vélki i Mäli Bäkovec, Kroga, Muraszentesa, Muracsermely a Borejec, Faluda, Kisszombata i z Poiane kakti z szobocske fare vesznic okoli 240 r. kath. färnikov.
Dr. Ivanóczy Ferenc, okroglinszki esperes vu posel-sztvi plemenitoga szombathelyszkoga püspeka odprvsi gyü-les, gda bi färnikan naznanili na kelko je potrebno novo cérkev zidati, szo gorzazväli färni gyüles, naj bi szi ednoga szveczkoga preszednika odébrali.
Färno vküpszrävleno lüdsztvo szo z ednim gläszon Pósfay Pongräc föszolgabirova za szveckoga preszednika posztavili.
Preszednicje odprvsi gyüles, gda bi naznanili, ka je denésnji gyüles rédno vküppozväni ino tak na dokoncsä-vanje prilicsen i gda bi pred vszem lüdsztvon szpoznali na kelko je potrebno zidanje nove cérkvi, szo goriopro-szili färnike, naj bi na dokoncsävanje vszega potrebnoga dela edno kommissio odébrali.
Färnicje pa da bi szpoznali, ka je vremen denésnjega szpräviscsa ne szamo vu cérkvi nego i po vesznicah rédno oznanjeno bilo, na stero szo vszi färnicje rezi raz* locska bili pozväni, färno szpräviscse szpozna, ka vu-zdajsnjoj färnoj cérkvi velki racsun färnikov vu szébe pri-jéti nemre za toga volo i naj bi szvoje pobozsno csütenje vöszkäzali farno szpräviscse z ednim gläszon vöpovej.
1.	ka do vu Muraszombati däli edno novo cérkev zidati ;
2.	dä pläne i prevdarek sztroskov naréditi ;
3. na dokoncsävanje vszegà toga dela pa z popolnov obläsztjov naszledüvajocse kotrige odeberé :
Pod preszedoistvon Gäspär Ferenc -plebànosa i Pós-fai föbirona :
Zseleznoga betona sztena pri törml szofyocske cérkvi.
1.	za pisraopelavca i kassirara : Szlepec Jànos kaplàna.
Za kotrige :
2.	dr. Ivanóczy Ferenc tissinszki esperes ;
3.	z Muraszombata : Horvàth Pài, Metzker Màtyàs, dr. Skrilecz Mihaly, Takàts R. Istvàn, dr. Ciffràk Jànos,
Ratkol Bozsidär, Lanscsäk József, Räcz Jänos i An tauer Józsefa.
4.	z Bäkovec : Koväcs Istvän i Horväth Jänosa ;
5.	z Battyänfalve : [Rakicsan] Sckweinhammer Jänos i Czizel Józsefa ;
6.	z Kroga : gróf Batthyäny Zsigmond i Lukäcs Fe-•renca ;
7.	z Muraszentesa : Szerecz Ferenc ;
8.	z Muracsermelya : Gzelecz József.
9.	z Lukacsavec: Dervarics Ferenc;
10.	Borejec : Cziglar Ivan ;
11.	za Csrnelavce, Vescsico i Polano szo pa Balaskó Miklos odebräni.
Odebränih iména szo preszednik plévànos vcsaszi vö-naznanili i tak sze je vu imeni szobocske fare zidanje -cérkvi koraissia nasztävila i färni gyüles je z ednim glä-szon na to koraissio zaviipao i oblast dao :
1.	naj bi novo zidane cérkvi meszto .osznovili ;
2.	za zidanje pläne i prevdarek sztroskov dàli napraviti ;
3.	zidanje i notririhtanje cérkvi lehko vödali;
4.	ka bi vsza eta dela vu imèni i zavüpanoszti i na sztroskaj färnikov poleg szvoje nàjbolse previdnoszti lehko -dogotovili i;
5.	naj bi po dokoncsanji zidanja od vszega dela ra-csun däli ;
Za sztroske zidanja pa färni gyüles z ednim gläszon dokoncsa :
a)	ka na vszakoga vu fari däcso placsüvajocsega rimszko kath. vernika (patronusa vövzemsi) dvojoletno ednäko orszacsko däcso vönavrzse i to
b)	vu stiri letnih ednakih rätah brez interessa not-rizterja
c)	one pa, ki orszacsko däcso ne placsüjejo, na dob-rovolno zberitev oproszi, dokoncsanjé i vpelävanje vszega toga dela zavüpa na odzgorah odebräno komissio, na pobiranje dobrovolnih därov szo pa
z Muraszombata : Vüjecz György, Sömen Jänos, Knész Istvän, Barharics Istvän, Kolossa József, Pecsics József i naszledüvajocse goszpé : Pintér Vera, Mintsek Elizabeth, Saäry Irén, Olajos Berta, Pósfay Ida, Takäts Irma, Bölcs
Maria, Kleinrath Jusztina, Eberl Róza, Junkuuc Märtha, Nemes Georgina. Posti Johanna, Noväk Anna. Faflik Te-rez, Antauer Katalin, Loncsär Lujza, Läzär Anna, Kacs6 Lenke.
z Bäkovec : Lang Ignäc, Fiszter Tgfiäc, Gombócz K&-roly, Meszarics Istvän, Benkó Jozsef, Knész Ivän. s - z Kroga: Wilfinger Käroly, KäMsz- Ferenc, Mencigär Jozsef, Läposy Jozsef. !	. ». . <	n ì
z Muraszentesa : Zrinyi Viktor, Martinecz Miklós, Sze* recz Ferenc, Läposy Ignäc. . " .	' /
z Muracsermelya : Hankó Ferenc, Granfol Ivan, Gyö-rek Istvàn.
z Borejec : Kolmanics Ivan, Gziglàr Ivan.
z Lukacsavec : Szarapt Istvàn, Donsa Ferenc.
z Battyänfalve : Antalics Isvàn, Scsancsar Istvàn, Neimeiszter Mihäly, Csacsinovits Imre.
z Faluda : Balaskó Miklos i Zver'Jakab oproseni.
Eto dokoncsanje je z ednim gläszon nazocsnih fär-nikov prineseno i gda szo na podpiszanje protokolla : Horvàth Pài. Lanscsek Jozsef, Schweinhammer Jänos, Czizel József, Koväcs Istvàn, Horvàth Jänos, Kàràsz i Lukàcs Ferenc, Szerecz Ferenc, Gzelecz József, Gziglar Ivan i Ba-lasko Miklos fàrnicje oproseni — dokoncsano je naj bi sze ete protokoli vu cérkvi vöoznano i z notridänimi ap-peläciami vrét sze naj za 15 dui na potrdjenjé pred mi-losztivuoga püspeka poszlao.
Na ton färnom gyülesi szo nazocsi bili tekàj grof Szàpàri Làszló szobocske cérkvi patron, ki szo pred fär-nim szpràviscson szebé dolizavézali i vönaszvesztili, ka vu dokoncsanje zidanje nove cérkvi dovolijo, k zidanji •cérkvi od szvoje szträni telko peinez zagvüsajo, kelko fàrnicje, zviin kroskoga grofoszkoga imänja — na cérkev pläcsajo ali pa darujejo. Eto placsilo vözra-csuna na dogotovlenje posztàvlena kommissia ali tak ka sze zvünszkih lüdih daritev notrizracsunati neszmi.
Grof Szàpàry Làszló patron szebé dolzavézano escse vönazvesztijo, ka csi de sze nova cérkev na onom meszti dàla zidati, stero oni pokäzsejo, te zviin onih obecsanih peinez escse.
1.	fundus cerkveni szami k senki dàjo ;
2.	eden tal potrebnoga leszà k zidanji cérkvi z szvojega dàjo;
3.	znàbiti escse kakso drügo drobnijo dàjo ;
Färni gyüles je eto obecsanje patronusa z velkov zah-vàlnosztjov gori vzeo.
Gda bi na recsi szveckoga preszednika grof Szàpàry Ladislav patroni sze färni gyüles zahvälo, po tom sze je färni gyüles zäpro ete protokoli pa po goriprecstenji i razlaganji sze je potrdnjeni podpiszao.
Gäspär Ferenc plébànos, preszednik, Fósfay Pongràc
szvecki preszediiik, Szlepecz Jänos piszmopelävec, Szäpäry Làszló grof patron, dr. Ivanóczy Ferenc esperes.
Potrdimo : Horväth Pài, Lancsäk József, Czizel József, Koväcs Istvän, Horväth Jänos, Lukàcs Ferenc, Kà-ràsz Ferenc, Gziglàr Ivàn, Gzelecz József, Szerecz Ferenc, Balaskó Miklós, Schweinhammer Jànos.
Ka je eto färno dokoncsanje vu cérkvi vöoznanjeno, 15 dnévov vödjäno bilo i proti njim je appelläcia ne bila notridäna, to szvedocsim.
Muraszombat, 1906 jan 11.
na meszto betezsnoga plebänosa Szlepecz Jänos
kàplàn.
Od szombathelyszkoga püspeka Broj 709.
Na meszti niham.
Szombathely, 1906 febr. 20.
Vilmos
püspeka.
Zgodovina zidanja.
Prvi Färni gyüles sze je tak poszkrbo za sztroske na zidanje cérkvi, z lepin rédon Färnicje i patronus vküp-sztopivsi szo obecsali one skeri, z sterirai sze nova cérkev lehko gorizozida. Kotrige szo tüdi odébrali, steri bi vsze to delo nadale szpelàvali ino sze poszkrbeli, naj to delo nebi zäszpalo, naj bi ona navdüsenoszt steri sze je vu Färnikov szrcäh vuzsgäla, nebi vgäsznola, kak szlarneni plamén. Ar szmo mi katholicsanci taksi ka doszta znämo gucsati ino sze nezmerno hvàliti, ali gda nasz sto proszi, ka bi za szvojo vero kaksi äldov pri-ueszli, te sze szkopo nazàjvlecsémo, vözgucsävamo. Lehko delo je bilo z ednim gläszon z velkov vrelosztjov kaj do-koncsati, ali gda je trbelo to dokoncsanje vödoprneszti, obecsanje na drovne peineze gorimenili, sztroske notriter-jati, te sze je nevola zäcsala i vszefelé pràzni gucsi i lazsi lejtale. I koga szo le jeziki näjbole lizali ? komi näjvecs britkoszti pridävali ? onoga, ki je sztao na szredini med penavimi välovmi, ki je vsze delo szkoro jedino szaméren mogao zvrsävati. Ne je prestimao niscse moje zsmetno delo,
velke trüde i szkrblivoszti, gda szem zse od nevole malo ne vu dvojnoszt szpadno, te szo sze vöszmejäli z méne rävnok oni, ki bi mi mogli näjbole na pomocs biti.
Gäspär Ferenc plébànos, komaj szo szkoncsali prvi färni gyüles zse szo obetezsali z steroga betega szo vecs nancs ne gorisztanoli. Gda bi näjmre färnoga gyülesa protokoli k patronusi na podpiszanje noszili, te szo sze pre-szlädili, za Sterin je velka vrocsina prišla na njih, plücsa szo sze njim zvuzsgala, steri beteg je njih po krätkom ali teskom trplenji vu grob szpravo. Mrli szo 1906. leta jan. 15. Po njuvoj szmrti szem jaz za szlobocskoga plébànosa vöimenüvani. Eden fajhten, zapüscseni farov i edno teszno cérkev szem erbo, stero szem obedvoje z bozsjov pomocs-jov vu novi sztälis posztävo. Csi bi vu zacsétki pozna o vsze one krizse i tezsäve, zagvüsno zoszagao bi sze i nig-där nebi vüpao na szébe vzéti szobocsko faro. Ali 10 let kak szobocski kaplan szltìzsécsi, gorécsi od onoga zselenja naj bi z szvojov mocsjov szobocsko faro podigno, szem od grof Szäpäry Ladiszlov patrona, naj vu szobocsko faro za plébànosa mené vöimenünjeo. „Nescitis quid petatis" je pravo Zvelicsitel szinan Zebedeusovim. Tak szem jaz tüdi ne znao, ka szem proszo od patronusa.
Szkrb, delo, spot, sinfanje i vszakojacske krizse szem meo obilno vu teh petih letah, kak szem plébànos i gda de zdaj szkoro vszemi tomi deli konec, szamo to edno me tolazsi ka szem ne zobszton zsivo, ka on, ki za menom pride, zse lezsejsi sztälis näjde.
Po färnom prvom gyülesi je hitro vsze tüho grätalo lüdje szo szi escse kaj gucsali od cérkvi, ali obecsane peineze szo vküpnosziti ne steli. Pa je zse na vszakoga placsilo navrzseno bilo. Pósfay Pongräc i jaz szva neob-trüdjeno po vesznicah okoli hodila, naj bi vszakomi naznanila kelko placsila koga széga i naj bi färnike escse z podpiszkon zavezala na gvüsno placsüvanje.
Vönavrzseno je pa bilo cerkveno placsilo na ednäko orszacsko porcio 1904 leta 200 % s*er0 sze Je moglo vu tecsäji stiri letah dolipläcsati. Zvüntoga sziromäcje, ki däcso na dävajo, szo z dobre vole tüdi nisterno szto koron vküpprineszli.
Kazalo navrzsenih cerkvenih sztroskov szobocske fare vesznic.
Muraszombat	26183-88	K
Battyänfalva	9885-68	K
Bàrkóc	9506-34	K
Borhida	2072-70	K
Falud	699-30	K
Kisszombat	170-36	K
Korong	10015-92	K
Lukäcsfa	903-98	K
Muracsermely	2772'54	K
Muraszentes	4472-54	K
Vaspolony	27-68	K
Navküper 66611-36 K
Ali z té summe je nisterno jezero koron moglo doli zbriszano biti, är sze je ne moglo notrizterjati ali za volo sziromastva ali pa. za volo zmejsane porcie, ali ete zgübicsek sze je driigom kràji povrno.
Meszto nove eérkvi.
K deli szmo sze po mali zacsali szpràvlati, med tem szo szi liidjé doszta gucsali, ali malo zplacsü-vali. Celo te sze je delo prevecs zmejsalo, gda szo nikàki ne na sztàro meszto, nego kama inan steli posztaviti novo cérkev. NepriàteJje szo hitro velko mocs dobili i zmejsali szo vnogo liidsztvo. Eden je eszi, drügi pa inan zselo posztaviti novo cérkev, ali gda szem pitao sto de placsiivao novi fundus? te szan je vsze dolpoparo. Ali zobsztonszki gucsi szo dale mieli, liidsztvo mejsali, tak ka szem sze zse bojao, da kak je vu zacsétki szkoncsano bilo 1910 leta rävnok za volo té zmeslinge zidanje eérkvi zàcsati nebom mogeo. Patron szo tüdi inan kre kroske poti za szvojin marofon steli meti cérkev. Vu toj dvoj-livoszti szmo znova vküpzezvali färni gyüles, naj bi vszi färnieje navküp szkoucsali, jeli na sztäron lepon meszti, ali pa za grofoszkimi stalami scséjo meti cérkev? I fàrni. gyüles je proti dvema gläszoma znova szkoncsao i potrdo, naj sze cérkev na sztäron meszti dà gorizidati Z tém do-konesanjon szo rogläti mocs zgubili. Kokol szo dale torili ali esednesi szo je ne poszlühnoli, gda szo pa vidili, ka szo njuvi gucsi zamän, ka sze cérkev poleg zselenja ve-esine färnikov na sztäron meszti dà zidati, te szo po mali zamuknoli. Dnesz szi naj od toga premislävajo oni, kak
bi sze eto szlävno delo po njuvih gucsah lehko razmetalo. I sto bi bio odgovoren od toga pred Bogon?
Nescsem sze zdaj stükati, zaka szmo ne dali kama inan cérkev posztaviti, nego to lehko povem, ka je to szamo razkolnistvo bilo po sterom bi zidanje szobocske cérkvi lehko na veke zakopali. Szamo zvedävam od zdrave pameti csloveka, jeli vu Szoboti jeszte za cérkev lepše meszto kak je zdajšnje? Ocsäki i preddedovje nasi gda szo szi za cérkev meszto iszkali szo vu dnicsnatoj ^Szo-
Cela cérkev.
boti lepšega meszta nancs ne mogli najti. Od toga z po-bozsnosztjov naših ocsäkov poszvecsnoga meszta nancs ne szmeli odsztopiti. Ali dvojo cérkev bi steli gori drzsati? Nancs za edno nemarno sztroskovj pa cérkev kak vszaksa zidina popravke nüca. Vidli szte ka je tören i rust sztäre cérkvi zse szplóh szprehnjen bio. Gde bi vzéli sztroske na to popravlanje? Zvün toga bolse je csi mo meli edno rédno, sznajzsno cérkev, kak pa dve präznivi, podretivi.
Nadale okoli zdajšnje cérkvi je celi fundus farni, tak nede cérkev okolizoziclana, naj bi prevzéla njé lepoto. Eti je farof, eti färna sola, stere nebi mogli tak szamo z
ednov rokov predjäti, I stero je v Szoboli ta nàjlepsa vi-lica ? Zagvisno ne za marofon. Té eden zrok mäjo szamo-oni, ki szo za marof zseieli novo cérkev, ka bi njim malo blizse bilo hoditi vu cérkev. Hja rakicsancsarom pa bä-kovcsarom itd. bi pa pälig dale bilo. I csi bi glih tan na konci yärasa bila cérkev povejte mi, jelipo bozsoj szliizsbt nebi notrisli vu väras ? Od toga pa nancs nescsem gu-csati, kak neprilicsno bi bilo duhovnikom i skolniki na ov kräj värasa hoditi bozso szlüzsbo opràvlat. Z ednov recsjov lepšega i prilicsnesega meszta za novo cérkev nebi mogli nàjti, kak je ono, na sterom zdaj sztoji, zàto szo kotrige na zidanje cérkvi posztàvlene csedno vcsinole, gda. szo sze od zobsztonszkih gucsov ne dàli zmejsati ino szo kre sztäroga cerkvenoga meszta sztälno vödrzsali.
Plani.
Na konci 1907. leta szmo sze zàcsali szkrbeti za plane nove cérkvi. Gda je ors?acska pravda pod osztrov kastigov zabräuila, ka bi sze sztära sakristia razdrla od loga szmo szi mogli pogucsävati, kak bi sze nàjlepse k novoj cérkvi vküpprikapcsila sztära sakristia. Nazajzidati,. ka bi tören naprej bio, szmo ne meli meszta, är je blüzi zseleznica ; csi bi pa ali na prävi ali pa na levi kräj zidali, te cérkev z cerkvenov vilicov nebi szpädnola vu edno linio i tören tüdi nebi z cerkvenov sztrehov vküpspilao. Tak szmo szi mogli ono lezsänje odebrati, naj sze cérkev vu linii sztare sakristie naprej podugsa. I gda je vöz-racsuuano, ka je vu ednoj 6—7 jezero düs imajocsoj fari za 2400 lüdi presztorna cérkev potrebna, te szmo vküpz-racsunali, kelko peinez dobimo na zidanje ino szmo in-zselleri goridäli naj nam za 130—140 jezero koron na 2400 lüdi presztorno cérkev pläne napravi. Persze ka je eta summa premäla pa tak szo nam szfalili peinezi na polepsàvanje cérkvi. Lehko bi bila cérkev escse z ednim oknom véksa, szamo szirornàk cslovek sze naj szamo na velko ftegüje, kak njemi poplon széga, mi szmo lüdi szamo zàto ne dugso cérkev zidali, är szmo ne meli sztroskov.
Architekt.
Gda szmo szi od toga gucsali z kém bi däli plane naréditi te szmo szi premiszlili, ka csi na poganjbo dämo
Töszpiszati plane, to de nasz edno 3—4 jezero koron kostalo i gda szmo mi ne meli na vödävanje zobsztonszke peineze prav nam je prišlo, ka szo Takàts Làszló, szo-bocski rojak, assistent na budapestarszkoj technologii i architekt orszacske hizse za fäl ceno pläne naredili, na vszi mesterszko delo goripazili, za vsze potrebno poistvo pri zidanji sze poszkrbeli. Kelko dela, pogäjanja szo meli to niscse nancs nemre prestimati, z kaksov vrelosztjov i szkrblivosztjov szo delali na cérkvi, to szamo jaz znam, ki szam vsze njuve triide vido i zdaj na konci zidanja lehko prävim, ka oni 49/10°/o stere szrno mi nJ^m Plesali, szo sze njuvi trüdi na pol ne pläcsali. Zvüntoga vsze noträsnje poistvo (oltäre, orgole, predganco, szpove-dälnice itd.) k senki namälali, z Sterin szo nasz pälig od taksih sztroskov odszlobodili, stere proszti cslovek nancs prestimati nemre. Zäto gda njim njuve triide z peinezmi placsati nemremo na etom meszti sze njim zahvälim za vsze njuvo delo z sterim szo naso cérkev vu tak lepi réd szpravili, ka njoj vu dalésnjih krajinah nega pära.
Na plane zseleznoga betona szmo tüdi ceno proszili i kak näjfalesemi za 7*5% szmo Uy Käroly architekti z Budapest vödäli, ki szo ednok mogli za to ceno pri zidanji zselezen beton poglédnoti. Zseleznoga betona zidanje je edno künstno delo novoga vremena z zselezon vküp-zavite mocsne zselezne stange idejo gori vu sztebrah i osepijo celi Feub stere szo z moesnim betonon naklä-esene. To delo more z velkov szkrblivosztjov narejeno biti, zäto sze szamo vucseni mestri pri tom deli nücajo. Vu vogrszkom orszägi je zse vecs zidin z zseleznoga betona goriposztävleno, ali cerkveni tören z zseleznoga betona, kak jaz znam, je szoboeski tören te prvi.
Patron.
Katholicsänszke cérkvi escse od nigdasnjega vremena mäjo szvoje patrone. Patron je deaeska recs i po našem jeziki telko zadene, kak branitel, csuvär. Vu indasnjem vremeni szo näjmre kralovje i csaszarje szvoje verne szluge ki szo sze vu branitelsztvi domovine, ali vu szlüzsbi ca-szarszke hizse vöszkäzali, z véksim im^pjon obdarüvali. Ztém szo ne szamo grünt, nego i vsze na tom imänji zsivocse podlozsnike te zemelszki vladärje vu szvoje roké
dobili, od serih szo oni däcso, deszetino i goszpocsino pobérali ali za vsza eta szo sze mogli poszkrbeti, naj bi njuvi podlozsniki dosztojno cérkev i solo meli. Goszpocsino i vnoge driige däcse, stere szo podlozsnicje szvojemi gosz-podäri dävali, je 1848. leta prävda zbriszala, ali pat-ronje szo szvoje pravice ne zgübili i duzsnoszti mogli szpunjävati.
Vu szobocskoj fari szo okoli 1676 leta grof Széchy bili, ali vu zacsétki XVIII sztoletja szo 1746 leta krizsne kapele vu sztäroj cerkvi zse gróf Szäpäry Peter dali napraviti. Na kelko tak znämo szobocske cérkvi patron je zse vecs kak 200 let milosztivna Szäpäryova grofoszka familia. Zdajšnji patronus szo grof Szäpäry Ladislav, bivsi fiumenszki guverner, sztaresi szin gróf Szäpäry Géza i Györy Märie grofojce. Oni kak szo po szmrti szvojih blä-zsenoga szpomina vrednih sztarisóv szvoje imänje prekv-zéli, pozväni na färni gyüles szobocske fare szo vöpove-dali : „kelko färnicje däjo na cérkev, telko jaz szan däm." Z etimi recsmi szo mocs i vüpanje vlejali vu fàrnike, ka sze tak vrelo zacsnjeno delo tekaj szrecsno dokoncsa. Ar kaksté za velko stimam färnikov mojih darovitoszt, dönok rezi onih 60000 koron, stere szo patron däli, sze to delo nigdär nebi moglo dogotoviti. Isztinszko z szvojiu velkin dàròn szo patronus nasz razvészelili, szebi pa na duga leta lepi szpomin posztavili. Radüvali szo sze zse z nami. patron, gda szmo fundamentälni dokument szränili vu cerkvene sztené : vsze véksa je dnesz njuva radoszt, gda z szvojov plemenitov tivärisicov prek cerkvenoga praga sztopijo ino vidijo one goteve sztené i sztebre, steri kaksté dugo bodejo sztäli, tecsäsz do njuvo imé zvisävali. Duesz szo Szäpäry Ladislav grof, szobocske cérkvi patron näjbole-szpodobni szvojin pobozsnin preddedom, ocsäkan, gda szo szvojo vero i pobozsnoszt ne szamo z recsmi, nego z djànjon tak lepo vöpokäzali. On Bog za koga szlävno diko szo sze poszkrbeli, naj njih i njuvo plemenito familio blagoszlovi vu vszakom sztopäji. Miloscso i blagoszlov proszi na njuvo familio dnesz i vszakidén z szvojin dü-hovnikon vküpzjedinjena szobocska fara.
Sztroski.
Prvlé kak bi vödäli delo szmo mogli racsun vcsiniti^
kelko sztroskov mämo na zidanje. Vszaksi, ki je gda szveta hrame zidati dao, zna ka njemi kaksté dobro vözracsunana summa ne doszégne, znajocsi to mi szmo sze tüdi mogli vküpvlecsti ino vszefelé visesnje sztroske •zbriszati.
Trostali szmo sze pa, ka naszledüvajocsi dohotki vküppridejo :
d. Na färnike vönavrzsena summa, dolizra-csunano one procente, steri sze nem-rejo notri zterjati	58807-42 K
2.	Dobro volni däri	3000- - „
3.	Od grof Szàpàry patrona	61807*42 „
4.	Vönavrzseno placsilo Batthyàny Zsigmond
grofa	2911— „
-5. Vönavrzseno placsilo St. Julien rakicsan-
szkoga grofa	4892-94 „
•€. Cerkveni peinezje	15273-40 „
Navküp 146692-18 K To je biia ona summa, stero csi szmo glih ne meli escse pri rokàh, ali dönok lehko szmo sze trostali, ka telko vküpprineszemo. Te szo nam pa architekt na znànje däli, ka szo prve plane zavrgli i poleg našega zselenja edno presztorneso na 2500 lüdi i visiso cérkev pläne narédili, stera de poleg njuvoga racsunanja do 170.000 koron kostala. Kotrige cerkvenoga zidanja znajocsi, ka •cérkev ne zidamo szamo na zdajšnje vremen szo z ednim glàszon dokoncsali, naj bi sze li presztorna cérkev dàla dati na vékse sztroske gledocs szo pa vu imèni färnikov nbecsali, ka potreben piszek i kamen z szvojin cügon na meszto zidanja posztävijo.
Gda szmo sze zse tak nikak za sztroske poszkrbeli, "te szmo vsze mesterszko delo vu novinah naznanili i goripozvali mestre, naj bi na zidanje prevdäike sztroskov notridàli, Kakso ceno szo na zidanje mesjri notridäli, to «vu naszledüvajocsem kazali pred vàsz poszlàvim :
			
Eella		OS oo	
	M	62873	
Wayss	C+-I	o m	
	M	63292	
Lang		! i 1 1 1 1 S 1 1 g ! S 1 g	o co .
	«	4440 814 45030 69 465 3746 13147 12492 3402 63895 3684 10606 500 583	io IN co 3<I CO rH
Morvai		1 1 1 1 i 1 3- 1 1 3 1 1 1 9	CO CO CO (M
	«	6500 1666 46668 50 558 3109 15494 12789 3153 53283 4453 8626 500 558	157408 5°/0-dol 149538
Plachy	«4-1	8	
		t— i^-oi	
Walla		1	
		3710	
Bagula	1	1 ISSISI 1 1 S II 1 I	CO a>
		4000 1731 45897 65 558 3567 . 11617 9560 2417 4Ö495 7675 9655 350 -832	o s« ■s« CO •tU rH
Meszarics z pridrüzsenimi raestraiu i	«♦-i	I • O O O 1 O O Ö 1 i 1 O I I 1 oo N 1 « si io 1 1 laol 1	O I>
	M	1300 689 29812 36 465 1827 13170 10672 2871 9130 420 634	71029
Kakse delo?		Razrüsenje Zemelszko kopanje Zidärszko Polozsilo zselesa Zselezo Aszfalt Spenglar Teszàcs Pokrivanje Zselezen beton Betoneranje Tischlar schlossar Bliszkni spie Glazsovina	Navküp
			
Z teh mestrov szmo szi mogli zdaj prebrati näjbol-sega i nàjfalesega. Vnogeféle poglede szmo mogli szoditi gda szmo 1910 leta apr. 11. delo vödali naszledüvajocsin mestran i z naszledüvajocsov cenov :
Bazriisenjó sztàre eórbyi Meszarics z Szobote	1300-— K
Fundament kopanje	Meszarics z Szobote	689-80	n
Zidärszko delo	Meszarics z Szobote	29812*40	IT
Zselezno polozsilo	Meszarics z Szobote	36-20	n
Zselezo	Meszarics z Szobote	465-—	n
Asphalteranje	Meszarics z Szobote	1827-60	n
Spenglarszko delo	Dittrich z Szobote	13170-20	»
Teszàcs	Yieregg Halbenrain	10672-80	n
Pokrivanje	Meszarics z Szobote	2871--	»
Zselezni beton	Bella z Budapesta	62873-89	n
Tischlar, sehlossar, färbar Csiszär Nemecz z Szobote		9130-80	»
Bliszkni spie	Dittrich z Szobote	420-—	JÌ
Gläzsar	Nemecz z Szobote	634-—	n
		133903-59 K	
Odzajaj je osztanolo escse lajstränje cerkvi na stero szmo szledi ceno vöszpiszali Vu toj summi nega escse kamenärszkoga dela, stero je za 2800 koron Seenger Béla z Budapesta dogotovo, szteberno delo je pa za 970. K. Langer Ignäc z Budapesta dobo. Zviin toga szmo escse meli sztroske za architekte : Takäts Ladislav od cele zi-danszke summe 4-9 °/0, Uy Kàroly pa od zseleznoga betona 7,5°/0> stero sze te vözracsuna, gda sze vszi racsuni szklenejo.
Zidanje.
Szklenovsi i podpiszavsi z mestrami kontraktuse 1910 leta apr. 18. szmo vu sztàroj cérkvi ob szlednjim bozso szliizsbo opravili i po tom szmo jo on den zäcsali raz-dérati. Vcsaszi na drügi dén sze je szmrtna neszrecsa zgodila. Gda je najmre Riedl Pal, spenglarszki, detics tör-nov spie podzsagao ino ga je z viszine doli szüno zavrtelo sze je njemi vu glàvi ino je doli szpadno z törma. Zse vu szpadäji sze njemi je szrcé razpoesilo i nakla je zse szamo njegovo mrtvo telo prišlo.
Po razrüsenji sztàre cérkvi szo zidarje i betonosje rezi vsze neszrecse do mrzle zime delali cérkev novo szrecsno pod sztreho szpravili. Fundamentälni dokument
je 1910 leta aug. 28 polozseni vu cerkveno szteno pri dverah poldnésnjega szträna. Nazocsi szo bili patron Szäpäry Làszló grof z vnogov goszpodov. Zvonovje szo pa znova vu tören na novi zselezen zvonik 1911. leta szept. 4. goripotégnjeni.
Escse med zidanjon szmo sze szkrbeli za cerkveno notràsnje poistvo, stero vu katholicsänszkoj cerkvi prevecs doszta kosta. Nabérali szmo po krajcarah sztroske, ali z dobrovolnih därov szmo ne mogli telko vküpprineszti, kelko bi zadoszta bilo. Bili szo nisternl ki szo lepi dàr polozsili na Matercérkev ne szamo vu nasoj fari, nego zvünszki szo nam tüdi na pomocs prišli genoli szo sze tekaj ame-rikänszki szlovenci ino szo 1325 koron poszlali, naj bi sze na njuvo imé eden poszeben szpomin povzdigno vu novoj eérkvi. Zzenszke szo pa na Mariin oltàr vecs kak 5000 koron vköpprineszle. Eden kmet je szan 600.-koron dao na oltär szv. familie, edna goszpä pa 500.-koron na ono, ka de näjbole potrebno. Ali vsze to je premalo bilo, novi äldov szmo mogli prozsiti od färnikov i za noträsnje poistvo szo sze färnieje zavézali 1911. jun. 11. ka sze na té sztroske naj poleg orzsaeske däcse tia färnike znova 50—60 jezér koron vönavrzse.
Notràsnje cerkveno poistvo.
Imé pohištva	Komi je[delo vödäno ?	Odked je mester ?	Kelko kosta?		Kelta j« i dobrovDlBih diro vvkllpprislo 7	
			kor.	fili.	kor.	fin.
Zselezen zvonik	Walser Ferenc	Budapest	1905			
Vöra vu tören	Mechanik Fabrika	w	2200	_		
Orgole	Rieger Otto	n	14300	_	2809	50
4 kamle za zsegnjeno	Nordio Nazareno		1040	_		
vodo					1325	
Krsztni sztiidenec	Nordio Nazareno	■	2230	_		
Szteber lourdskeMarie	Nordio Nazareno		4000	_	4024	62
Vélki oltàr	Nordio Nazareno		4960		2895	27
Marlin oltàr	Schmiedt Ferenc		4150	_	5330	60
Szrce Jezusa oltàr	Schmiedt Ferenc		4100	_	126	88
Predganca	Sehmiedt Ferenc	•	3590	_	—	—
2 szpovedàlnici	Csiszàr Lajos	Muraszom.	600		— '	—
leszene gatre	Gsiszàr Lajos	n	460	._	_	—
sztube pred oltàrmi	Csiszàr Lajos	w	?	—	—	—
sztolice	Fliszàr József		2600	_	—	—
kamene sztube k	Seenger Béla	Budapest	2800	_	—	—
dveran					—	—
Stàcie						
Oltàr sv. familie					600	—
Sztroski za notràsnje					611	46
poistvo					104	69
Sztebertfcv. Antona						
Kelko peinez je na zidanje do 1911. szept. 15 vkiipprislo?
1.	Cerkveni peinezje	15000-— K
2.	gr. Szäpäry Laszló patron 60000-— K
3.	Färnicje	75072-55 K
Navküp 150072-55 K Vu 3. punktumi szpiszanoj summi jesztejo däri : 1. St Julien rakicsanszkoga grofa 5040-09 K
2.	Batthyäny Zsigmond grofa	2911-18	„
3.	Narascseni interessje	5226'09	B
4.	Drüge vere lüdih däri	205-—	„
5.	Zvünfarnih däri	736-96	„ 6 Däri szobocskih poszojilnic	1260'—	„
Kamen, peszek.
Escse sze z edne velke i duge krizsene poti morem szponenoti, stero szem klacso pri zidanji cérkvi, gda szem na szébe vzeo, ka mo k zidanji pripelani peszek i kamen vu racsun jemao. Gda szmo näjmre dokoncsali, ka mo vékso cérkev dali zidati, peinezje szo nam po mali szégali zäto szmo Färnike oproszili, naj bi peszek i kamen k zidanji navozili. Nika zvtìnrédnoga szmo ne pro-szili, nego szamo eden tal onoga färnoga dela, na stero szo färnicje z prävdov zavézani. 1910 leta apr. 11. sze je kamen i peszek z naszledüvajocsin tälon navrgao na vesznice. *
	Peszek	Kamen	
Muraszombat	87-—m3	337-	— m3
Battyänfalva	33.05m3	125.	—m3
Barkóc	42-05m3	202-	—m3
Borhida	5-05m3	14-	—m3
Falud	2- -m3	3.	-m3
Kisszombat	3-—m3	6-	—m3
Korong	44-05m3	169.	—m3
Lukäcsfa	4-—m3	6-	—m3
Muracsermely	ll-05m3	.34-	—m3
Muraszentes	16-05m3	54-	—m3
Navküp	250-—m3	950.	—m3
Lehko delo je bio navrzsti, vözracsunati, z jezikon obecsati, ali prevecs tesko je slo, gda szo mogli to delo
färnicje szpunjävati. Bäkovcsarje szo näj ob prvim zäcsali szvoj küp voziti, za stero szo od ovih färnikov ne hvälo, nego spot zadobili. Ali pomali szo sze vszramotili teli-käjse i ovi färnicje ino szo zäcsali tüdi sto kamen, sto peszek voziti. Dve leti dugo od räne gojdne do trok kmice szen csakao na vszaka kola z colstokon ino szan dolz-mero kamen i peszek i vu racsun vzeo. Z Bäkovcsarmi szen ne meo doszta dela, är szo te vrli färnicje escse doszta vecs szpunili, kak bi njé szégalo, ali z ovimi fär-nikmi je tém vecs nevole bilo. Ka huncfutarija je szamo za vözmiszliti vsze szan mogeo szpoznati. — Pszüvanje, preklénsztvo, spoti to je vszaki dén moj tal bio. Eden je nakopao nisterno lopato peszka, pa zse za Bog znä kelko steo racsunati, ov szi je pa miszlo, vej csi jaz kaj menje pripelam, ka szfali, to naj ovi szpunijo. Szamo da szo szi pa szkoro vszi tak miszlili pa je doszta szfalilo, te szo pa pri biroviji pripravni bili hamicsno priszego doldjäti. Escse k biroviji szem mogeo hoditi za peszka volo, gde szem bio kak szlaba ovca szan med vnogimi divjimi vuk-mi, steri szo me steli raztrgati. To je bila Kälväria ! On sztrahoviten dén pred birovijov presztàni sze nigdär ne zbrise z mojega szrcä. Ednoga szo pa ocsa zgonili naj bi k cérkvi peszilT pelao i on je ga na poti zsidovan odao. Tak je lehko szfalilo pri racsuni ! Szobocsanci szo z pei-nezmi pläcsali kamen i peszek. Té peineze vkuppobérati je pälig moje tesko delo bilo. Za kamen szen sze jaz mogeo szkrbeti, pogajati, notrizvozsenoga gorizmeriti. Eden cslovek pa, ki je za peineze vozo kamen, gda bi ga vu figuro szprävlao, na szredino je zse vöpreszejano debelo kaménje zagrabo. Vidivsi vszo eto jälnoszt, nemärnoszt cslovek nebi bio betezsen ? ;	Sziepecz.
Kak sze moli szvéti rozsnivénec?
Spisal dr. Mirko Lenarsicli
reljubna molitev krisztjanov je szveti rozsnive-nec. Imenitna molitev je iz treh zrokov : 1. csi gledamo vszebino molitve, 2. csi gledamo okolnoszti vu sterih je Mati" bozsa na to molitev Szvétoga Dominika navcsila, 3. csi gledamo ka keliko vrszti molitvi opravlamo gda szveti rozsnivenec molimo. Moj namen je dokazati szlovenszkomi lüsztvi kak sze more szveti rozsni venec moliti, zäto to prvo ino drugo številko zrokov na krätkom odgovorim, ali tem vecs bodem razlozsil, kak sze more dobro moliti szvéti rozsnivenec.
Dobro znam ka sze vu dobroj kat. szlovenszkoj familii vszaki den opravla ta pobozsnoszt, ka te male rozsice csiszla szo ono vabilo, stero kotrige edne pobozsne familie vecsér domo zovejo, ka naj ne ponocsiva okoli po vészi vu nevarnom vecserasnom vremeni, nego naj sze
domo pascsi gde bodejo vszi csasztili Bozso Mater, Tak szi zagvüsa hizsa ona pomocs Bozse Materé, njéno obrambo.
Za isztino imenitna molitev je szvéti rozsnivénec csi opaziijemo vszebino te molitvi. Vszaki meni more pravico dati, csi govorim etak : niscse nemre bolse moliti kak je molil Jezus Szin Bozsi, niscse nemre lepše bozso Mater csasztiti kak je angel csäsztio. Ino zdaj iz koj sztoji szvétoga rozsnoga venca molitev iz Ocsa nacsa, steroga szmo sze od Jezusa naucsili ino iz „Zdrave Marije" sterim je angel pozdravlal bozso Mater. Te tak zvrsztna molitev more biti szvéti rozsnivenec, poleg vszebine molitvi. Ali zvrsztna je molitev szvétoga rozsnoga venca csi opazujemo one okolnoszti vu sterih je Bozsa Mati szvétom Dominiki dala szvéti rozsnivenec. Vu vremeni Szv. Dominika je bilo obilno trdo okorni grešnikov, ino krivo-vernikov. Naj njihovo povrnenje izproszi Szv. Dominik „obramba grešnikov" Mati Bozsa njega naucsi na molitev szvétoga rozsnoga venca. Jeli je kaj zsmetnesega na szveti kak povrnoti ednoga okornoga grehsnika ali krivovernika ? Pa na to zsmetno delo bozsa Mati bogse skéri neznä dati kak szvéli rozsnivénec. Kaksa more te mocs bili szvétoga rozsnoga venca !
Ali zvrsztna je molitev szvétoga rozsnoga venca zäto är ki dobro moli rozsnivénec, on dvoje vrsztno molitev iz vrsi : vüsztno molitev ino premislavanje. Najmre dokecs nasa vüszta molijo 10 „zdrava Maria" vu rozs-nom venci, szi moremo vu diihi premislavati od one szkrivnoszti stero rävnok vu onoj deszetnici molimo.
Raztolmacsim vszeh 15 szkrivnoszti szvétoga rozsnoga venca, ka naj znämo, ka szi moremo premislavati gda ono iszto szkrivnoszt govorimo.
Zacsnem iz veszelim delom szvétoga rozsnoga venca. Ta prva szkrivnoszt szv. rozsnoga venca (veszeloga dela) szo ete recsi : Koga szi Devica od Duha szvétoga
poprijela) gda vu toj deszetnici to prvo Zdravo Mario molim szi etak premislavam :
1. Vszamogocsi Ocsa Bog posle ednoga Angela na zemlo ka naj ocslovecsanje Szina Bozsega naznani. Premiszli szi, na keliko je liibo Bog szvet, ka szvojega jedinoga Szina na odrešenje szvetä ta dà. Tüdi za tébe je Bog szvojega szina na szmrt dao. Kabi dönok bilo iz tébe csi bi Bog tebi ne izkazal te nezgovorne lübeznoszti.
2) Pri drügoj „Zdravi Marii" dale premislavam. An-geo pride, vu edno sziromasko hizsicsko vu Nazareth, gde edna pobozsna, jàkoszti puna devica zsive.
Pred Bogom szamo neduzsnoszt ino jakoszt ima mocs szposzebnim tälom : poniznoszt in csisztocsa. Keliko szi pa ti vreden pred Bogom ? Peneze, bogasztvo, lepota, vhäla lüdi te za vrednoga ne vesinijo Lübezen szamocsine, lübezen molitve to je dika edne device. Jeli to diko iscses ali drügo.
3.	Angeo najde Mario vu szamocsini kak pobozsno moli. Oh blajzsena hizsicska gde je düh molitvi! Ta angelje bozsi pridejo ino csuvajo poszrecsijo ono meszto.
Jeli to sze more govoriti od tvoje hizse, ka je hizsa molitvi. Vu hizsi gde sze szlabo ino retko csüje molitev sze tem bole goszto ino glaszno csüje pszüvanje, kreganje, njefka!
4.	Angeo ponižno pozdravla Maler bozso gda govori: »Zdrava boj di Maria."
Truditi sze mores, ka naj ti tüdi iz taksov pobozs-nosztjov govoriš : „Zdrava bojdi Maria" z kaksov je angeo govoril. Pazi ka naj iz nemarnoszti ali iz bojaz noszti od lüdih nigdär nezamüdis moliti gda sze zvoni. Tak de molila tüdi Marija, gda do tebi, k szmrti zvonili.
5.	Maria sze presztràsi gda zagledne Angela ino csüje njegov pozdrav.
Vcsisze od Marie poniznoszt ino szramezslivoszt. Njéna poniznoszt sze boji od vhale! Njena szramezslivoszt sze
preszträsi, gde angela vidi vu podobi cslovekä. Ino kak je pri tebi?
Neszpozäbi sze ka pri tebi tüdi angeo csuvär sztoji, csi ga ti ravnok ne vidis ; pazi ka naj poleg angela csiszti osztanes kak je tvojangeg.
6.	Angeo naznani, ka Szinä Bozsega poprime in Bozsa Mati posztane.
Radüj sze ka je ona odebrana za bozso Mater, stera tebe kak mati lübi. Postüj ino lübi bozso Mater vszigdar bole ; nemres je zadoszta poslüvati nigdär kak bozso Mater, nemres jo zadoszta nigdar lübiti kak tvojo Mater.
7.	Maria ne dà dovoljenja dokecs od Angela ne csüje ka csissta Devica osztane.
Gledaj zaklad je csisztocsa poszebno devojsztvo. Maria [devojsztvo nescse miniti niti iz csésztjov bozse Materé né ! Ino tebi bi szvéta csisztocsa, devojsztvo malo vaialo ? Csi devojsztvo za to naj vékse ne stimas, ne bodes je dugo làdao !
8.	Angeo zagvüsa Maria ka bode od Szv. Düha ob-szencana naj sze ne boji za szveto csisztocso.
Obvarvanje szvéte csisztocse potrebuje poszebno obrambo. Proszi vszaki dén iz rhàna in vecsér iz düsov in telom obrambo Marie za szveto csisztocso.
0. Maria da dovoljenje ino govori : Ovo szlüzsbenica Goszpodnova naj mi bode poleg recsi tvoje."
Kak veliki dar szo ti prineszle ete recsi Marie ! Pri-neszle szo ti Jezusa, miloscse, zvelicsanje ! Gledaj keliko imas vhäliti Marii !
Kak veliki äldov je prineszla Maria iz temi recsmi Kaksi krizs szi je na szébe vzela är kak Bozsa Mati je z Jezusom tüdi na poti Kalvarie hodila! Ali Bog je tak steo, in ona je szlüzsbenica goszpodnova, zato radovolno zeme ne szébe krizs. Tvoj najvisesnji goszpod je tüdi Bog ! ino zednim naj bolsi ocsa ! Njegova szveta vola sze
tüdi more dopuniti ! Zato ti tüdi vu szakojocski uadJo-gaj govori, kak tukaj csüjes Mario govoriti :
„Ovo sziuzsbenica (szluzsbenik) goszpodnova naj mi bode poleg recsi tvoje.'
10. „Hees je ztelom vesinjena i prebivala med nami« Moli Szinä Bozsega, ki je zdaj cslovek posztano, ino vhali njega za volo lübavi sterov je na zemlo priso. Za tébe volo, za tvoje odrešenje je priso. Szin Bozsi cslovek posztäne, naj cslovek bozse dejte posztäne, naj nasz. za bozso deco fesini, z nebesz na sziromasko zemlo pride, naj nasz vu nebésza pripela.
Kakso lübezen, kakso miloszt ti käzse. Zato ti tüdi proszi : Jezus daj naj te vszigdar bole lübim.*
* Csi sto bi ne mogo szi vsze premislavati gda to deszetnico vu csiszli moli te szi naj szamo nisterna premislava na priliko ona stera szo pod 1 i 2 stevilkov ali driiga.
Krscsànszka mati.
4. Mozs pa esena.
da szi zäkonszkiva pred oltärom priszegata zve-sztoszt, podä zsena szvojo roko mozsi, mozs jo pa prime sz szvojov pravov rokov. Domàcso hizso pa roditele je zaj zsena zapüsztila, naj bi najsla v mozsévi novo oporo. V roke szi szégueta v znamenje, ka edenovoga ne zapiisztita, csi njima Bog rävno nevole posle. Nato ovije mésnik szklenjenivi rokej sz stolov pa jiva blagoslovi, naj z pomocsjov bozsega bla-goszlova nevole vküp prenäsata. Za zseno je zäto nàjvékse pitanje na szveti : Kaksi je mozs, steroga szi je zebräla. — Kak szrecsna lejko posztäne v zäkoni zsena, stera mä dobroga mozsä. Njegovo zsivlenje je drügim vu zgled, njegova recs njoj je szigdär v toläzsbo, njegovo oponäsanje po vszem na dobro példo. Njegovo oko päzi na drzsino, njegovo delo jo zsivé. Deca rasztéjo v szträhi bozsem na veszélje ocsi pa materi. Od taksij prävi szv. piszmo : „Blä-zseni szo, ki sze bojijo Goszpoda, ki hodijo po njegovi potäj. Delo szvojij rok bos vzsivao; szrecsen bos, pa de sze ti dobro* godilo. Tvoja deca szo kak mlade szajenike
okoli sztola. Vis, kak szrecsen bo cslovik, ki sze Boga boji." (Ps. 127.) V taksi razmeraj lejko pozabi zsena na szvoje domàcse, zäto ka je najsla dobroga mozsä pa pošteno krcsänszko hizso.
Cslovecsa szlaboszt pa szkrbi za to, ka sze nindri na szveti ne vzsivle neszkaljena szrecsa. Nieden iz med zä-konskij je nej brezi szlaboszti, brezi hib.
Vszaka szlaboszt, vszaka hiba pri ocsi pa pri materi je pa kak mrzla szlänca, nevarna domäcsoj szrecsi Zakonszkiva zaj, gda zse vküp zsivéta, vidita pa szpoz-nata edenovoga szlaboszti pa naväde, od sterij sze njima znàbiti prie nancs szenjalo uej. Csi sze pri toj priliki szpomenéta z zäkonszke priszege pa sz szvoje duzsnoszti te ta kak dvä noviva mlinszkiva kamla, steriva szi pri mlenji zbriiszita osztrine pa robé, lejko ta trpela edenovoga. Pa tüdi pri taksi domäcsij tezsävaj escse nega nikaj hüdä, pokecs zsivé v njima vera, düsnaveszt, pa màta volo edenovoga potrpeti pa szi v vszej tezsävaj pot v nebésza priprävlati. Csi szta vcsäszi tüdi nej obä edne miszli, sze zàto vsze lejko na dobro obrné, csi mäta pred ocsmi vszeli nas prävi nämen : szebé pa szvoj sztàn poszvecsüvati, ka szebé pa szvoje zvelicsata. — Pa, oh zsalosztno, kelko pa kelko mozsov je vdänij szlabosztam natelko, ka vecskrät domäcso szrecso do korenjä podkopajo ! Z med tej szlaboszti lejko imenüjemo pijänsztvo, zametävanje nävukov szv. Cérkvi pa prevelko poszvetnoszt.
1. Mozs pozäbi, ka zanjega nega indri präve szrecse kak v njegovoj drzsini, iscse szi pajdästva, vdä sze pijacsi pa po krcsmäj zaprävi sz tezsävov zaszlüzsene krajcare. Domo pride pijan pa preklinja zseno. Veszélje do dela pa do molitvi preminé, pa zs njim tüdi szrecsa od hizse. Deca, po navädi bole szlabozsna, vidijo szlab zgled, materino zsaloszt. pa zgübijo postüvänje do ocsé. Csäszi sze taksa pomilüvänja vredna deca sz tem véksov lubéznoszt-jov oklenejo materé, nàjvecskràt pa po ocsìnom zglédi
podivjajo, posztänejo razviizdani. Pri taksi hizsaj zsivéjo näjvecskrät v velkom szirmastvi, menkajo njim näjpotreb-nese recsi, vsze prevecs doszta sztäne, ocsa pa li pijé, pa pijé. Nebozse zsena bi doszta bole szrecsna bila v piisz-tini pri szamom szühom krühi kak pa pri taksem pijänom mozsévi. Csi je potrpliva pa tiha, te jo velka zsaloszt znä v räni grob szpraviti, csi sze pa rada csemeri pa pszüvle te pa scse mozs hüsi gräta, pa deca, nebozse szirote, ne-majo nikoga, na koga bi sze naszlanjali. Vnogo zsén odi v krcsmo raozsé iszkat, tam pijejo szamé z mozsi, eli pa szkrmä pijejo domä zsganico, mocsen tej z rumom eli pa z driigimi opojnimi pijacsami. Zsivlenje v taksi drzsinaj je grozno. Racsun mozsov, steri szo vdäni pijacsi, je prinasz vnogo. Miljoni pa miljoni koron sze na té näcsin zaprävijo. Vnoga dekla sze prlé sz tem toläzsi, ka mozsä szpreobrné pa ga od krcsém odvrné. Nazägnje sze pa na-vädno pokäzse, ka mozs lübi krcsmo bole kak zseno.
2. Driiga hiba, stera razcsemeri drzsinszko szrecso, je zemetävanje vere pa cérkvi pri nisternij, tak zväni „preszvetleni" drzsinaj. Mozs escse hodi v cérkev (od taksij, steri szvojij nàjvéksij krcsänszkij duzsnoszti ne szpunjävlejo, tü nancs gucsali nemo); kak pravim, mozs esese hodi v cérkev, da pa mrzi na mésnike, rad poszlüsa gucse, steri szovräzsijo vero, hodi v szlabo tovarsijo, po-bozsnoszti pa szvesztva sze njemi ne vidijo, nej njemi je po voli, ka dühovniki vcsijo, ka delajo. Pomali sze mozs pràvoj veri odtüji, nej je vecs navézani na njo kak dete na mater, liki posztäne kak szühi liszt na drevi. Prvi ve-trics ga odneszé. Ocsa scse tak nazlük szpunjävle te näj-vékse krscsänszke duzsnoszti, deca, stera szo v taksoj mläcsnoszti zgojena, zse nedo szpunjävala. Csi pa deca nedo postüvala Bogä, te szvojij sztarisov tüdi nedo postüvala, Taksi sztarisje szi szami odzsagajo vejko, na steroj raszté szrecsa drzsine. Navadno sze pa taksa rodi-elszka hiba eli napäka tesko dä popraviti. Szkoro lejko
pravimo, ka je takse brezverszko zsivlenje scse véksa ne-szrecsa za drzsino kak pijänsztvo. Zsena, stera je mejkoga szrcä, goszto potegne z mozsom na pot, stera pela v pogüblenje. Nancs szäma nevej, gda to napravi. — Prav je mela zäto tiszta deklina, stera je prävila: „Ne zemen szi za mozsä taksega decska, steri je v veri mläcsen, nej pobozsen, kelkosté bogàsztva de meo !"
3. Trétji pokopics domäcse szrecse je pozselivoszt po szveti. Nigdär nej zadoszta bogäsztva, nej dela pa nej dobicska. Vsze miszli pa vsze zselé szo szamo na to obrnjene, kak bi szi mogli povéksati bogäsztvo pa deci dati kak néjvékse déle. To sze godi nàvadno pri taksij, ki zse tak màjo preci lepo bogäsztvo, pa scse li vecs zselejo meti. Nega csasza za molitev, nej za prijémanje szvesztev. Deca szo zanemarjena, roditele szamo delo pa dobicsek briga. Vszi gledajo z nevoscsénimi ocsmi bogato hizso. Bogàtec pa na szrmtnoj poszteli prävi ; „Nej szam meo csasza szkrbeti za deco; delao szam, szkrbno szam delao, pa szam nej meo csasza." O ti nebozse düsa, ka-ksa bo tvoja vecsnoszt ! Prav je, csi delamo, csi sze szkr-bimo, pa csi zveszto szpunjàvlemo duzsnoszti szvojega sztäna, eli edno je potrebno. Dajte Bogi, ka je bozsega, pa de vam vsze ovo podeljeno !
Hüdou sze godi zseni, stera mä pijänca, nevernika eli parovnjäka za mozsä. Mogeo bi njoj biti opora, pa njoj je szamo v bridko zsaloszt; kväri dobro zgojitev dice. Zs njov bi mogeo zidati, pa szamo podira tiszto, ka ona sz trüdom naprävi. — Jeli pri taksij razmeraj more escse mati kaj doszégnoti? Sz cslovecsimi mocsmi znänkar nej, z bozso v miloscsov je pa vsze mogocse. Escse v näjveksoj zapüscsenoszti resi Bog csloveka. Mati sze neszmi zbojati trüda, csi sze dela za vecsno szrecso nemrtelnij düs.
Kak naj sze zäto zsena obräcsa v domäcsi tezsävaj? Nàjprlé szi more poiszkati drügo oporo. Nisterne zsenszke, tsere szi nemrejo szamé pomägati, potozsijo szvoje domä-
cse tezsäve szoszidam eli prijätelicam, stere je rade posz-lüsajo, je potoläzsijo pa obszodijo mozsä.
. Pa ka szo szi sz tem pomogle? Szoszida eli prijäte-*ica njoj pravi, ka je neduzsna, mozs pa bodikaj. Zaj sze zsena povrné domo z nevolov, mrzi na mozsä, domä njoj je scse bole vsze tüje, zsmelnej prenäsa breme zäkona, szväja z mozsom je scse véksa. Szoszida jo je poszlüsala, pa szi je szäma prti szebi miszlila, csi rävno nej vöpove-dala: „Ti szi tüdi nej dobra. Malo bi zse lejko potrpela." Hitro povej dele szvojoj szoszidi pa prijätelicam. Za mäli csasz znà cela vész za domäcso szväjo pa kreganje. Zvedi tüdi mozs, steri pòsztàne vesz divji na szvojo zseno. — Ka szi doszégnola, neszrécsna zsena, sz szvojim näglim gucsom, ka szi zaj zmogla?
Te, gda de ti szrcé tesko, pa bos neszrecsna v szvojem sztäni, sze szpomeni z recsi proroka, ki prävi : „V mucsanji pa v vüpanji naj bo vasa mocs." Ka sze zgodi domä, naj domä oszläne. Zsaloszt zseué naj osztäne szkrivnoszt na dneh njénoga szrcä. Kem vecs gucsis proti mozsi, tem vecs gucsis proti domäcsoj hizsi, pa tem vecs gucsis proti szebi, zäto ka szi ti szteber hizse, stero podiraš. Csi ti je szrcé tesko, pa ti trbej toläzsbe pa po-pomocsi, te premiszli dobro, komi zavüpas szvoje szkriv-noszti. Szamo taksim, steri szo zaisztino zaneszlivi, steri szo csedni pa znäjo mucsati, szamo taksim sze da csäszi potozsiti od szvoji tezsäv. — V mucsanji de vasa mocs. Csi je nas Jezos telko trpo, pa je vsze z nàjvéksov potr-plivnosztjov prenäsao, zakaj te nebi mogla ti na szveti kaj pokore opraviti ? Szamo malo dobre volé pa potrplenja de ti trbelo.
Pa v vüpanji bo vasa mocs. Csi je zsena na szvojem mozsi szamo breme najsla, te more pomocs odzgora isz-kati. Necsrecsna szi pa zapüscsena, miszlis, ka ne bos mogla zsiveti pri taksi tezsävaj, pa pogledni, ocsi tvojega näjbosega prijätela, ocsé pa brata szo na tebé obrnjene.
Z niksov tihov zsalosztjov ti prävi : „Hcsi, zakaj po po-zäbis, na mené?" Tam v hizsi je krizs, na krizsi pa Szin z odprtimi rokämi pa z ranjenim szrcom. On, ki je szpio kelij do dnä, ki pozna vsze cslovecse nevole, pozna tüdi tvoje, te csäka, te zové, ti veli : „Pridi k meni, jesz szam tü." — Molitev pred krizsom, cilo molitev k preszv. Szrci Jezosovomi, stero nasz je tak nezgovorno lübilo, pa ód näsz bilo zavrzseno pa zapüscseno, pa näsz zäto li lübi, to preszv. Szrcé pomiri tvojo zsalosztno düso. Vtìzsgé sze ti perinja ltìbézni do Jezosa, pa de ti käzala krälovo pot krizsa, po steroj pridejo grešniki v neszéba. Pridi tak-sega hipa molit v cérkev pred tabernakel, jemli szvesztva, pa zse oküszis, kakso mocs dà nasa vera zsalosztnomi szrci. Moli v vszaksoj màloj zsaloszti pa tezsävi, v szak-soj véksoj nevoli, pa pridi v cérkev, tam sze potozsi Je-zosi. Pa nejdi prlé vö, pokecs szi nej potoläzsena. Y mu-csanji pa v vüpanji de vasa pomocs.
Po A. Obi
Szveta mesa za mrtvé.
a ter Lakorder (Lacordaire) je v zacsetki szvoje predge od nemrtelnoszti düse, pripovedavao szledecsi dogodek.
Eden polszki grof, brezverec, materialiszt, je popiszao edno knigo proti nemrtelnoszti düse.
Vsze zse je gotovo bilo, szamo bi trbelo v stampo poszlati, gda sze eden den priblizsa k grofi, szprehajajo-csemi sze v ogradi, sziromaska zsenszka, sze njemi vrzse pred noge in pravi z zsalosztnim glaszom : „Moj dober grof, meni je mozs mro. Morebiti sze njegova düsa nahaja v vicah, gde trpi... Jasz szam taksa szirota, ka ne-mam niti toliko penez, ka bi mogla dati za edno szv. meso za pokojnoga mozsa, Naj mi Vasa dobrotivnoszt pride na pomocs, da rešim njegovo düso."
Csiravno je grof mocsno prepricsani bio, ka je ta zsena bila gnana po szvojoj praznoj veri, denok jo ne mogeo zavrcsi.
Dao njoj je eden zlat, z sterim zsenszka puna ve-szelja bezsi k dühovniki, naj darüje kaj szvetij mes za pokojnoga mozsa.
Pet dni po tom tak zvecsera, je grof szam bio v
szvojoj hizsi pregledüvao je niksa piszma. Gda szamo na ednok, kak zdigne ocsi, zagledne pred szebov mozsa, ki je bio oblecseni kak drügi vesznicski moški.
» Grof" — pravi te mozs — „priseo szam vam zahvalit. Jasz szam mozs tiszte szirote dovice, stera sze vam je preporacsala pred nisternimi dnevi, kä bi njoj dali bar toliko penez, koliko bi zadoszta bilo za edno szv. meso za pokoj mojoj düsi. Vasa radodarnoszt je bila szprejeta pred Bogom. On je dovolo ka szam sze vam priseo zahvalit." Beksi te recsi, je premino kak szenca.
Ta prikazen je za grofa velika szrecsa bila ; vrgo je v ogen szvojo knigo proti nemrtelnoszti düse in je vrelo razsirjavao pa pozdigavao krscsanszko vero do szmrti.
Nepozabmo sze z naših preminocsih. Molmo za nje in dajmo almostva, stera majo veliko mocs za resenje pur-gatoriumszkih dušic.	jž. J.

III. Kaj je III. red?
meno szem v drügom navuki, ka III. red med szvetom da dobre düse na tolazsbo Szrci Jezu-sovomi, kak prvi i drügi red v szamosztanah. Najlepši dokaz te trditve szo vnogi szvetniki i szvetnice iz tretjega reda. Njihovo szveto zsivlenje je ocsi-veszno poszvedocsilo toga, kaj namenim v prisesztnom odsztavki razlozsiti i vasz navcsiti, namrecs ka je tretji red eden szveti red.
Szveti je te red ar je njegov nasztavitel eden iz med tih najveksih szetcov szv. matere cerkve. Nas dragi zveli-csar nasz vcsi ka dobro drevo nemore lagojega, niti lago je drevo dobroga szada roditi". (Mat. VII. 18J To imenitno drevo, stero je v Assisiji zrastlo, da je tak szveto bilo, ka je szam Szin Bozsji szvoje najdragse kincse i najlepše biszere, szvoje petere rane na njega zavüpao-je ne moglo nacsisega, kak szveti szad roditi. Njegove velike düse, njegove ocsiscsene Ijübezni zreli szad je tretji red, nemore zato drügoga zsmaja imeti, kak ja njegova düsa mela. Ona je pa nad vsze szamo Boga iszkala, kak izraz njeni szve-docsi : Bog moj in vsze moje«. To je bila namrecs prva i szlednja recs pri vszem dugovanji szv. Frančiška. „Bog moj in vsze moje" je djao v veszelji i zsaloszti, v zdravji i bolezni, v postenjej i zavrzsenoszti, v obilnoszti i szi-romastvi. Njega ne genola obilscsina, ne zdravje, ne csaszt i ne potro beteg ne sziromastvo ne spoti, on je szamo Boga scseo meti, drügo njemi je ne trebelo.
Toga düha je vcepo on v szvoj tretji red, zato je té red, kak koren i ocsa njegov, tüdi szvéti.
Szveti je tretji red uadale i zato, ar ma vsze skeri ali szredsztva v szvojih posztavah za poszvecsenje potrebna szveta od Jezusa nesztavljene i od njegove materecérkve potrjene szvete recsi v szvojem vodili neprejpiszaue. Szveti moramo biti, to je zapoved za vsze dana, ne szamo za tretjerednike. „To namrecs je vola bozsa, vase poszvecsenje11 (I. Tes. IV. 3.) „Bodite tedaj popolni, kak je vas Ocsa ne-beszki popolen" (Mat. V. 48.); „Bodite szveti, ar szem jaz svet" (Mojz. XI. 44. Te bozse recsi szo vszem povedane. Pa te tüdi „Nikaj vtepenoga ne more priti (v kralestvo bo-sze) notri, „zvünaj osztanejo pszi i vrazsarje, neszramnjakjeT morivci, bolvancsarj i vsze kaj lübi ino delà lazsiSzkriv Rajz. XXI—27—XXII—15).
Kaj pa pomaga csloveka, naj szvetoszt doszégne? Miloscsa bozsa, pomocs. Jezus nasz vcsi „Brezi mene nikaj ne morete csiniti (Jan. XV. 5). On nasz mora pomagati, cse scsémo kaj dobroga escse to najmenjse zvrsiti. On pa pomaga tiszte, ki molijo i zapovedi zadrzsijo. „Proszite i dobite" (Jan. XVI. 24.) je obecsao i „cse scsés-iti v zsivljenje, szpuni zapovedi" (Mat. XIX. 17.) je zapo-vedao.
Tretji red naprej pise molitev vszakdanésnjo, zapo.ve-dava poszlüsanje szvete mese po mogocsnoszti vszaki den,, goszto szpoved in precsiscsavanje, pobozsnoszt i szmile-noszt, mir i pravicsnoszt, ltìbézen i sztanovno csisztocso, deli brezštevilne odpüsztke i blagoszlove, opravlja prelepe obrede (ceremonije) pri szprejemi, obljübi, szhodah rae-szecsnih i no drügih prilikah, steri szo znajlepsimi molitvami od matere cerkve okincsani ino sze od prave matere cerkve oprävljajo, tüdi podarjeni z najbogatejšimi milos-csami. Pa té preštete recsi szo szame szvéte, szo sztéblo szveto 3 réda.
Cse k tomi escse zracsunamo priprosnje naših szvetih bratov ino szeszter, njihove vrednoszti stere lehko Bogi darujemo i ponjih za szébe szmilenje szproszimo, zaisztino
moramo recsi oh ti blazseni tretji red, i moramo iz zafàl-noszti punoga szrca kricsati : blazsena je vöra, v stero j szem ga na szebe vzeo i moramo vszakomi ne tretjered-niki zseleti : duzsen szi szvét posztati, ovak sze nemores. zvelicsati, najlehzsej sze v 3 redi pozsvetis, o ne zavrzsi ga.
Szveti je tretji red ob tretjim zato, ar vszako kotrigo poszveti. Koren je szv. Francsisek — szveti je tak szteblo szo skéri, regule od szv. materecekve potrjene — szame szvete recsi, kak : molitev, poszt, szv. mesa,, szv. precsiscsävanje, miloscsina itd, szvéte szo pa tüdi veke na tom sztebli, tretjeredniki i tretjerednice, da z korna i sztebla szvetoga, szveto mocs v szebe pocecajo i sze poszvetijo. Zato szo vszi szveti posztali i sze zvelicsali,. ki szo k tomi korni i sztebli priroscseni osztali i oszta-tanejo den denesz — i ne szlisijo med tretji red, ne k tomi drevi, nego szo loscsina, ki ponjem od dneva do dneva szvetejsi ne posztanüjejo. En pogled vrzsite dragi moji zdaj v szébe i szpoznajte pri njegovom opazüvanji^. cse szte morebiti vi tüdi ne loscsina. Loscsina sze vcepiti mora i dobra szveta szpoved je jedino dober cep vnjo.
KleH Jozsef.
«
Nezmerna lepota preszv. Szrcà.
südivati sze moremo, csi premislävlemo sz kak-sov szkrbjov szi je nevtrüjeno prizadevao da bi tüdi szvoje vucsenike vneo za molitev i v njüvi szrcaj obüdo pravo neomahlivo zavü-pavnoszt. „Proszite pa sze vam bo dalo." Ali nebi bilo zse to zadoszta apostolom ? ali ne zadosztuje edenkratno zagotovilo iz vüszt tisztoga ki je pravo : „Neba i zemla bo prešla, moja recs pa ne prejde" ? To sze znà da bi bila zadoszta edna szäma recs, ali njemi je teliko na za-vüpanji, da trikrat ponavla szvoje zagotovilo : „Proszite i sze vam bo odprlo."(Mat. 7, 7.)
I tak kak da scse nebi bilo zadoszta, zse palik ponavla to trikratno oblübo zdrügimi recsmi : Zakaj vszaki steri proszi prejme ; i steri iscse najde ; i steri kloncka sze njemi bo odprlo.
Pa ar je vido naso szlaboszt i nezavüplivoszt zna sili szrc, je steo szprilikami scse bole szégnoti do srcà-i nasz k zavüpanji — tak rekocs prisziliti. Szprevido je naimre, ba nisterni scse teliko zavüpanja nado meli do Boga, kak do kaksega navädnoga csloveka ; zato sze njemi milo vcsini i vzsaljen szpitävle, csi je ge taksi cslovek, tak trdoszrcsen, da bi odpovedao szvojemi lasztivnomi deteti faläcsek krüha, csi ga prószi za njega, i scse dale ide i globokeise: „Steri cslovek je med vami, ki bi, csi ga njegov szin krüh proszi, kamen njemi däo ? Ali csi ga 1 ribo proszi, bi njemi kacso däo ?„ (Mat. 7, 9. 10.) Misz-lim, da bi sze vszaki scse tak zanemärjeni ocsa razzsalje noga csüto, csi bi njemi kaj taksega na ocsi metao, ar isztina bi bio szlabsi od tigrisa, ki szkrbi za szvoje mlade, szlabsi od kovrana, ki szperotami szegrévle mläde i njim hräno donäsa. I Glejte, Jezus, da bi vnasih szrcój zavü-panje pridobil, sze celo tak dalecs ponizi, da nebeszkoga •Ocso sztaksimi primerja, i zatrdjavle, da isztina ne szlabsi
do szvoje dece, kak zemelszki ocsevje : „Csi teda vi ki: szte hüdobni, znäte dobre dare davati szvojoj deci : keliko bole bo vas Ocsa, ki je v nebészah, dobro däo tem, steri ga proszijo" ! (Mat. ä, 11.)
Tüdi to je szprevido, da bodo vnogi pri prvoj molitvi zäto zavüpali, ali- csi vcsaszi ne bodo poszlünjeni, bodo dvojili i molitev celo zapüscsali; zato sze palik ponizi do naj nizsjega cslovecsega zavüpanja i vcsi v dvojih prilikaj, da bi sze szlednjics ne vdao szilnim prošnjam. Kak je prijateo od szvojega prijatela o ponocsi znadlezsnim kloncka-njom na zagnje le szproszo tri kolacse, ta prilika vam je zse zadoszta znäna iz prosnjega tjedna; naj vam povem le drügo, ki je menje znana ki jo szveti Lukäcs etak pri-povedävle: „Govoril njim je pa tüdi priliko, da je potrebno vszigdär moliti i ne henjati, rekocs : Szodec je bio vniksem meszti, steri1 sze boga ne bojao i za csloveka ne märao. Bila je pa tüdi niksa dovica v tisztom meszti i je prišla knjemi rekocs : Vcsini mi pravico zoper mojega neprijä-tela. I dugo csasza nd steo. Potom je pa szam pri szebi pravo: Csi ravno sze Boga nebojin i za csloveka ne màram venda ar mi ta dovica nadlego dela, njoj vcsinim pravico, da me na zädnje ne pride prav hüdo nadlegovat. „Goszpod je pa pravo: Poszlüsajte ka krivicsen szodec pravi ! Ali Bog pa nebi pravice vcsino szvojim iz voljenim, steri kricsijo nocs i den kniemi, i ali bo potrplenje meo v oziru njih? Povem vam, da njim bo hitro pravico vcsino." (Luk. 17. 1—8.).
I kak da scse to nebi zadoszta bilo njim po szlednjoj vecsérji, te, gda je priseo csasz, da njim brezi prilike govori, gda sze je po szvetom obhajili tak prijatelszko razgo-varjao zsnjimi — te njim palik zagotavla: Zaisztino, zaisztino vam povem csi böte Ocso kaj proszili vmojem imeni, on vam bo dao. Proszite pa böte prijeli, da bo vase veszélje dopunjeno. (Jan. 16, 23. 24.).
Ka ne, szrce tisztoga, ki tak vcsi, tak zsivo prepo-racsa, more biti szamo puno zavüpanja, i bar nemre ocsi-vesznejse käzati, kak viszoko stima to jäkoszt?
Ka szmo od vere povedali to vala tüdi od vüpanja^ Jezus je tam szvoje miloszti tälao, ge je vido malo zavüpanja; sto je pa z vüpanjom knjem pribezsao, tiszti je bio poszlünjeni ar je bio potrostani odnjega.
Trdno zavüpanje Matere bozse je njegovo szrcé nag-nolo, da je prvo csüdo vcsino, vodo vu vino szpremepo, csi tüdi je pravo, da njegova vöra scse ne jarisla. Trdno zavüpanje je pridobilo naglo ozdravlenje dvanajszletuoj betezsnici, steroj nikse zdravilo ne stelo pomägati.
Mela je najmre takse zavüpanje do Goszpoda, da je pravila szäma pri szebi : „Csi sze le njegovoga oblacsila doteknem, bom ozdravlena", (Mat. 8. 21) i isztina je ozdravila.
Trdno zavüpanje je kananejki — szkoro bi pravo — zaszlüzsilo, da je bila vu szvojoj hüdoj britkoszti zavolo obszedene hcserke potoläzsena. Csi ravno je bila njena vera i njeno vüpanje na velkoj poszkusnji, venda ne odnehala, liki je scse boia vüpala, le scse zavüpnejse proszlila, näj sze je Goszpod szmili i näj njoj pomäga. Njena zavüpana prošnja, zse' dvakrat zapsztom, je bila trétjics poszlüojena i prijela je, ka je zselela. [Mat. 15. 22.] Trdno zavüpanje je dalo szlepci pogléd, zakaj gda je so Jezus mimo njega je zvüpanjom kricsao, i gda njemi je vnozsina branila kricsati, je scse bole glaszno kricsao : „Jezus, szin Davidov, szmili sze me!" Zato sze ga je szmilo, är njemi otpro ccsi, da je pälik vido. [Luk. 18, 35.] Trdno zavüpanje, da scse izmed teliko eden zgled naznanim, je goba voga ocsisztilo. „Goszpod," je proszo pun zavüpanja „csi scsés, me mores ozdraviti!" té tak zavüpane recsih szo genole Jezusovo milo Szrcé, da njemi prijazno pravi: „Scsém bojdi ocsiscsen !" [Mat. 8. 2.]
Zädnjics neszmimo pozäbiti, da je Jezus vu vszem szvojem djänji, v näj véksi sztiszkaj, nam zapüszto näj lepši zgléd krscsanszkoga vüpanja. Szv. Apostol Paveo ki je Jezusovo Szrcé tak dobro poznao nam to pripovedäva : „Glejmo na zacsétnika i dokoncsevavca vere na Jezusa, steri je za szebi pred posztävleno veszélje krizs pretrpo, i ne märao za zaszramovanje i szedi na desznici szedezsa bozsega. Miszlite na njega, steri je takse naszprotüvanje zoper szebe od grešnikov presztäo, da sze ne v trudite i vam vasa szrcä ne vpadejo. Zakaj neszte sze scse do krvi vsztaviali, gda sze bojüjete zoper greh." [Hebr. 12 2.] Dve recsi sze vcsimo iz teh apostolovi recsi, prvics da bozsi zvelicsiteo v najhüjsem preganjanji vnàjsztras-nejsem zapüscsenji ne dvojüo, liki kem véksa je bila
— Wò —
njegova britkoszt, tem bole zviipanjom je molo na Olsz-koj gori, na krizsi itd, vesz vdàni vu volo szvojega ne-beszkoga Ocsa ; drügics da sze po njegovom zgledi — ka je tüdi namen toga priprosztoga szpisza — vnaj hüjsi tezsävaj i szküsnjävaj vojszkujemo, vej ravno njégovo prebodjeno Szrcé nam je zasztava vecsnoga zsivlenja, vej nam rana njegovoga Szrcä szvedocsi, da vsze, ka je vcsi-nolo i trpelo je vcsinolo i trpelo za naso vezsno szreeso i ka sesé drügo kak, da eti zdaj trdno vüpamo, tam pa ednok vecsno vzsivamo ? Szrcsno i zvüpanjom teda tüdi mi zovimo özv. Pavlom : Csi je Bog znami, sto de proti nam? Steri tüdi szvojemi lasztivnomi Szini ne prizane-szeo, liki ga je däo za näsz vsze ; kak da bi nam nebi tüdi zsnjim vszega podelo ? Sto bo tozso izvolene bozse? Bog je steri opraviesi. Sto jih ho obszodo? Krisztus Jezus je steri je mro, steri je tüdi sztano, steri je na desznici bozsoj, steri tüdi proszi za näsz. Sto nasz bo teda loeso od lübezni Krisztusove? Ali nevola? ali sztisz-ka? ali lakota? ali nagota? ali nevarnoszt? ali preganjanje? ali mecs ? ... Pri vszem tom pa premàgamo .zavolo njega, steri nasz je lübo. Szveszti szem szi nàjmre, eia ne szmrt ne zsivlenje, ne angelje ne poglavarsztva, ne oblaszti, ne vezdasnje, ne prihodnje, ne mocs, ne viszo-koszt, ne globocsina, ne drüga sztvär nasz nede mogia loesiti od lübezni bozse, stera je v Krisztusi Jezusi, Gosz-podi našem." [Bim. 8, 31. id.]	Disc.
Oszkrunjävec szv. krizsa.
die pon vöre od nikse cseske vészi je sztäo na ednom brzsicsi jako sztäri leszeni krizs. Hodili szo k tomi krizsi vescsäni sz preszecijov v szej potrebcsinaj pa v nevolaj. Sztoji pa brezsics proti vészi tak, ka sze je krizs lejko vido szkoro z vszake hizse.
Pofärbani je bio krizs "ardécse. Pri nogäj podobe Jezusove je bila privézana plejnäta poszodica, stera je bila szkoro vesz letni csasz z rozsicami napunjena, stere rozse szo natrgali decski, dekle eli pa kaksa drüga pobozsna oszeba, pa szo zs njimi pocsäsztili Odküpitela.
Nasztäla je ednok vihérna dezsdzsevna nocs. Po toj noesi, kak inda szeli, szo prebiväoci sli glédat, csi je vihér nej napravo kaksega kvära. Sto bi popiszao njij csiidi-vanje, gda szo vidli, ka krizsa nega ? Nisterni szo miszlili, ke sze njim szenja, pa szo szi zäcsali menoti ocsi, sztäre mamice szo szi pa oesälje devale na ocsi pa szo tak iszkale krizs.
Pa krizsa je nindri nej bilo videti. Nazägnje je prišlo ltìdém na iniszeo, ka je zse reksi krizs sztäri, pa ga je znabiti vihér podro v preminoesoj noesi. Nisterni szo sze
szpravili pa szo sli glédat, dvä szta pa sla goszpon pli-vänosi pravit. Plivänos je nato tüdi so gledat, kak sze je zgodilo, pa ka sze je zgodilo.
Vszi szo posztali szrditi obrazov, gda szo vidli, ka je nej vihér podro krizsa, liki ga je podrla hüdobua cslo-vecsa roka. Bilo je nàjmre krizsno drevo na eden laket ober zemlé prek odzsagano, nogej szta bilej odtrgani vi pa szta nakli lezsali, edna roka je bila zse tüdi odtrgnjena, pa sze je vidlo, ka je mogeo hüdodelnik to grozno delo povrcsti pa odbezsati.
Nato szo zèli krizs pa szo ga odneszli v cérkev. Tam szo ga po plivänosovoj zseli obeszili na szteno, v sztrasen szpomin oszkrunjävca, pa szo ga nej mogli zadrobisati. Szumnili szo dva pijäniva decska, ka szta reksi to onjeva vcsinila, pa da szo nej meli miksi szvedokov, zäto szo jiva nej mogli g veri jemati. Prebiväoci szo szklenoli med szeov, ka vszako leto parkrat naprävijo cerkveno darü-vanje pa szi tak naberéjo telko penez, ka posztàvijo novi kameni krizs.
Nikelko tjédaov po tom dogodki je bilo pozväno pe-téro decskov sz té vészi g vojäkom. Mogli szo iti v boj, steri sze je vrso pri Königreci. Ednomi tej mlädi vojäkov szta bilej potrtivi obej nogej. V sztrasni bolecsinaj szi je zselo vojacskoga duhovnika pa je zmérom ponävlao recsi ; „O, vej szam szi to zaszlüzso, vej szam szi to zaszlüzso, szmiluj sze mi, lübi Bog !"
Gda je priseo dühovnik, njemi je povedao szvoje imé pa imé szvoje vészi, pa ga je proszo, naj reksi to nepo-zäbi. Nato njemi je pa zacsno praviti, ka je v ednoj dezs-dzsevnoj noesi, na stero nocs je dugo csakao, odzsagao krizs, odtrgao obej nogej Krisztosi pa jivi je nakla vrgeo.
Nameno je tüdi raztrgati roké pa pokonesati celo podobo, szamo ka je zäcsao lajati pesz, pa je miszlo, ka ga sto pri tom deli näjde, zäto je odbezsao. Dugo ga je zse esemerio té krizs, zäto ka szo lùdjé telko nanjega zavüpali näjbole pa scse zäto, ka bi sz tem bozsnim delom vzéo deklicam veszélje, stere szo ga telkokrät z venci pa rozsicami kinesile. Pravo je tüdi, ka sze njemi je doz-daj nikaj drügo nej zgodilo szamo pravica, kak csi bi znao, ka ga je Bog zapüszto. Proszo je dühovnika, naj bi' piszao njegovim domäesim, pa naj bi v njegovom imèni
proszo roditele, ka bi posztavili zs njegovoga déla novi krizs, pa sz tem poravnali hüdobijo, stero je on vcsino. To je zsela mujrajocsega njüvoga szinü. Nadele je proszo, naj bi goszpon plivänos razgläszo, kaksa käzen je njega doszégnola, naj bi szi liidjé sz toga navuk zèli, naj bi njemi odpüsztili pa zmolili za njegovo düsnozvelicsanje edno zdravomarjo.
Dühovnik je potoläzso betezsnika pa njemi je obecso, ka vsze szpuni, ka njemi je narocso scse tiszti vecsér je szirmàk zmérjeni z Bogom püszto szvojo düso. Kak je zselo, tak sze je zgodilo. Zaj sztoji na tisztom brezsicsi pä krizs, novi, visziki, kameni. Posztavili szo ga roditelje toga hüdodelnika sz prebivàoci vréd, ki szo njim steli pri tom kaj na pomocs biti.
To je zgodba, drägi cstevec, stera nam käzse, ka Bog ne placsüje szamo dobroga, liki kaznüje tüdi to hüdo. Vnogo taksij zgodbic jé, stere nam käzsejo, ka oszkrun-jävci krizsov eli drügij szvétij recsi zse na tom szveti dobijo zaszlüzseno placsilo. Postüjmo zäto, pa szkäzsimo csaszt krizsi, stero je znaménje zvelicsanja pa szmilenja.
P.
Isztina je.
Isztina je, da vszega je pomali, gda trbé za dobro recs, mošnja sziiha vola szlaba, csi Bog zsele mali dar ; za bozso csaszt je den prekratek preszlabo zdravje szlaba pot, vszi drügi pridejo na vrszto — i on ki csäka, je Goszpod.
Isztina je, da vszega je zadoszta, gda trbé za szlabo recs, mošnja hitro sze napuni, csi satan sztävi szi oltar ; vsze njem pom'äga, vsze sze trüdi vsze dela tüdi keszno v nocs niscse ne pita, ka bo zdrdvjom, za greh je csasz i pot i mocs.
Isztina je trbelo de oditi, gda vgaszne zimszki dén, placsila vszi bodo csakali csakali bodo, pa — zaman. Komi szi delao, on naj pläcsa Pa szkem ti pläcsa krao szvetà Placsilo vecsno de le tisztim ki delali szo za Bogä.
D.
\
Velki interes.
red nekelkimi leti je sztopo ednok pognjé zse szta-rovicsen goszpod v ednò proszteso kavarno v Parizi. Szeo szi je za szto pa szi je velo prineszti szklecsiko mleka pa zälozs beloga krüha, Obraza je bio té goszpod beloga, szühoga, na sterom je prebivala velka zsaloszt, pa poleg toga je biidio szpostüvänje do szébe, tak ka szo njemi vcsaszi podvori-li, csi rävno je bila njegova obleka zse jako ponosena. Jo je hitro, ka je kazalo, ka je bio jako lacsen. Gda szi je povzsio té mäli obed pa zmolo Bogä, je sztano pa je so prti dveram, nej ka bi pitao, ka de duzsen ; pa je tüdi nej bilo tak videti, da bi szkrmä steo oditi pa obeda nig-där nej pläcsati. Natäkar njemi je nikaj nej vüpao praviti, liki je so g vertinji pa je njoj pravo, ka sze je zgodilo, pa jo je pitao, ka naj naprävi. Kavärna je bila läszt edne szirmaske dovice, stera je mogla velko drzsino hräniti, pa je zäto tä goszpà, stera je vsze vidla, ka sze je zgodilo, etak prävila natäkari: »Dobro je; jesz poznam toga go-szpoda. Naj szamo ide; nej ga trbej opominati, ka bi placsüvao!« Na drügi dén, rävno v tisztoj vöri, pä pride té goszpod, szi széde rävno za tiszti szto, kak vcsera, pa «zi veli prineszti mleko pa zsälos beloga krüha. Gda to pojej pa Bogä zmoli, te sztäne pa ide kak prvi dén. Trétji
dén je pä priseo pa je rävno tak napravo kak presnjiva dvà dnéva. To sze je godilo dén za dnévom dvà celiva. , meszeca.
Goszpà sze je toga tihinszkoga goszpoda tak navà-dila, ka ga je prvi dén, gda je vecs nej priseo, zse zsme-tno csäkala ; gda je pa zse tüdi na drügi dén nej vec& priseo, sze je zàcsala nevolivati. »Moj Bog, ka sze njemi je ge pripetilo, ka ga vecs nega?« je pitala. »Znäbiti je zbetazsao, nemre sze priti pa trpi velki gläd. To more dober cslovek biti, pa sz tem, ka je k meni priseo iszkat potreben zsives, mi je pokäzao zavüpanje, stero naj jesz ne zavrzsen. Csi bi bio nepošteni cslovek, te nebi tak ravnao : szklecsika mleka pa zsälozsecz krüha je bio brs-csasz vesz njegov zsives na celi dén. O da bi szamo znäla,. ge jé?!« Pa té zselé je bilo lejko povedati, tesko je pa szpuniti. Dovica je doszta pozvedävala za njim, da je pa. nej mogla zvedeti nicsesza. Scsaszoma je mogla nanjega pozabiti, zäto ka je mela doszta drügoga dela pa szkrbi..
Preteklo je leto dni, kak je té tihinszki goszpod prvi-krät priseo v kavärno mäli obed iszkat, pa za dvà meszeca je premino, ka niscse nej znao — kama. Zaj je pa szamo poszlao eden piszàcs glàsz dovici, ka naj vcsaszi pride k njemi, ka njoj mà dati preci penez, stero njoj je niksi goszpod odlocso. Goszpà ide k piszäcsi, pa da sze je bojäla, ka je to szamo kaksa zmesavica, szi je zéla sz szeov vsza potrebna piszma. Piszàcs je pogledno piszma,. pa je vido zs njij, ka je goszpà, stera prednjim sztoji, rävno tiszta, steroj je goszpod peneze odlocso. Prävi zàto dovici: »Goszpä, to. màte 24 jezér rajnski, vasi szo.« Dobra goszpà je debelo glédala piszäcsa, zäto ka je nej razmila, ka to pomeni. Da bi njoj piszàcs razlozso, odked je vsze to, zäto sze je hapo csteti piszmo, v sterom piszmi njoj je goszpod té peneze odlocso. Gläszilo sze je pa to piszmo etak : »Dovici N. N., stere je kavàrna v v tisztoj pa v tisztoj vulici pa pod telkov hizsnov stevil-kov, odlocsim 24 jezér rajnski, ka njoj sz tem nekelko poplàcsan njéno dobrotivnoszt, zàto ka mi je dvà meszeca dàvala obed, pa me nigdàr nej proszila. plàcse. Neszrécsna pràvda me je näjmre tiszti csasz szpràvila od vszej dohodkov. Bozsa previdnoszt pa, v steroj szam szigdàr trdno vervao, mi je celo moje imànje nezàj povrnola, pa szi
:zaj cstém za duzsnoszt, ka njoj z intersom vréd placsam tiszti 60 obedov, zäto ka szo me tej obedi v tisztom csäszi •obdrzsali v zsivlenji. Mojega iména dovici nej trbej znati. Szamo telko, ka szam jesz tiszti sztäri goszpod, ki szam k njoj hodo mleko pa kriij jeszt.
»Kak velki velki interes je to !« szi znäbiti miszlis, drägi cstevec. Isztina je ; pa je scse zato to itak nej tak velki, kak ga goszpodni Bog dàvle za vsze, ka szi njemi v csaszt, eli pa steromi szvojemi blizsnjemi v prävoj lü-béznoszti däo eli pa vcsino, cilo escse tüdi za tiszto, ka szam od szebé zatajiš. Szkrbi szi zäto za takse interese ! Prilike za to màs vsze povszédi. Csi nemres v djänji, pa ;koncsi v molitvaj.	P.
Drobiš
Moška recs. Baron Vogelszang. ki je krscsänszkomi delavsztvi telko dobra vcsino, je z lütaränszke vere sztopo v katolicsänszko, On pise szvojemi prijäteli eta : »V ver-szki recsàj sze podvrcsti bozsoj Cérkvi pa njénim zasztop-nikom, sze mi vidi zervszema prav, zäto ka sze sz tem podvrzsem szamomi Bogi. Csi bi pa osztao liitaràn, te bi pa v verszki recsàj mogeo biti pokoren taksim lüde m, sterij obläszt je nej od Bogä. Toga pa jesz nemrem vcsi-niti, za to szam presegav, ka bi sze jesz pokorio krivo-vernomi Lütar Martini pa njegovim naszlednikom. Bogi szam steo biti pokoren, pa nej tàdén, zäto szam posztao katclicsan.« — To je moška recs velkoga vucsenjäka. Näsz katolicsänce nadigävle k ^bézni do katolicsänszke Cérkvi. ka szo ti nàjvéki vucsenjäcje bili vszigdär verni katolicsànje.	•
Ognjenik Etna. Meszeca szeptembra je breg Etna pa zäcsao ogen vö sz szebé . metati. Té breg je na taljàn-szkoj zemli, pa sze od csasza do csasza' napravijo nanjem špranje eli réski, vö sz sterij sze razlevle ognjena tekocsina. Tä tekocsina, steroj sze prävi »läva«, vszeli doszta škode napravi v okolici. Zaj je tüdi vno-zsino goric szprävila nanikoj.
Verszka statisztika, Pater jezuit Kroze je objavo knigo, sz stere estèrno, ka je bilo leta 1908. na čelom szveti med 1561 miljon lüdi 618 miljonov krisztjänov poleg 13 miljonov zsidovov, 207 miljonov mohamedäncov, 4g miljonov taoisztov pa sintoisztov, 210 bramanov, 125 miljonov budistov, 240 miljonov konfucijäncov, 92 miljona fetisisztov pa drügij poganov. Za 7 miljonov lüdi sze pa scse ne dà dolocsiti, kakse vere szo. Krisztjäne je razdelo pater Kroze etak: 293 miljonov rimszkij katoliesaneov, 186 miljonov protestantov, 137 miljonov orthpdoksznij grkov, 9 miljonov orientälszkij sizmatikov. Pri tej stevilkaj
vidimo z edne sztràni, ka je näsz rimszkij katolicsänov näjvecs na szvejti, z drüge sztràni pa to, ka scse je vno-zsino näroda na zemli, steromi je dozdaj pràva JČriszto-sova vera zevszema nepoznàna.
Kak delecs je meszec od zemlé. Eden amerikànec je vö zracsunao, kak dugo bi mela zseleznica gor na meszec iti, pa kelko bi tà vozsnja kostala. Po njegovom racsunanji bi vlàk, steri po 60 kilometrov vcsini vszako vörä, priseo na meszec v 2,580,000 vöraj, to je v 104,166 dnévaj, ka zadene 285 let. Vozsnja bi pa trétjem räzredi kostala 930,000 dolàrov, ka je po našem stiri miljone pa sészt-szto jezér koron.
Ete sznovics je za dvà meszeca dani, àr szmo ne steli razdrobiti szobocske nove cérkve zgodbo, liki za to je tüdi dvakrat tak velki, kak nàvadno !
Ki szo do konca oktobra sznopics plàcsali, onim novoga leta kalendàr escse v tom meszeci razposlemo.
Rediteo.
Egyhàzmegyei könyynyomda, Szombathely.
Elisabeth Pavel je v Laafeldi nabralala na bedenicsko cérkev io koron pa eden chorrock ino 2 robca za kelih — Lepa hvala za dobroto darovalcov.
Milodari na novo bogojanszko cérkev.
z Biikovnice.
kor.
Horväth József	20.—
Berdén Klara	2.—
Toplak Peter	IO.—
Horväth Jüri szrednji	10.—
Györek Stevan	4-—
Horväth Ferencz	5-—
Varga Bedenik	10.—
Puhan Stevan	10.—
Györek Jänos	5-—
dov. Horväth Jüri sztar.	4.—
Mericsnyäk Ivan	4-—
Horväth Peter	7-—
Horväth Matjas	6.—
Toplak Jänos	10.—
Györek József	5-—
Horväth Stevan mlajši	5-—
Puhan Matjas	5-—
Lovrencsécz Stevan	5-—
Horväth Jüri	4-—
Horväth Anton	2.— Glaväcs József
Lovrencsécz Jänos	2.—
Puhan Ferencz	10.—
Horväth Vinci	4-—
Toplak Ferenc	3-—
Gorza József	2.—
Puhan Mihal	10.—
Camplin Martin	4-—
Toplak József	5 —
Györek József	10.—
Györek Peter	6.—
Horväth Jänos	4•—
Toplak Ana	2.—
Györek József	5-—
Horväth Orsa	10.—