XIX. lejtnik
*#¦ ii X   ifso- ' ri  .._  i/. i--.:
1941. oktober 20.
ll. numera

Meszecsne   verszke   n o v i n e.
Lasztnik:   ,,Evang. sinyorija Vendszke krajine."         \y Vodavnik, glavni i odgovorni reditel: Kovats I s t v a n v  Muraszombati.
\\
Cena na celo lcto 2 Pengoja, v zvonsztvo 3 P.,
v Ameriko  1 Dolar. Edna unmcra  20 fillerov.
Naprejplacsilo gorivzeme   vszaki   ev. duhovnik
i vucsitel. /  Zhaja ednok na mžszec.
Dšn reformacšje.
Med delavci evangelioma sze najvise vidi i najdale szveti posztava Pave! apo-stola. Od tisztoga vremena mao, kak ie na poti pri Damaszkusi szpoznao toga zsivoga Krisztusa, je nyegovo zsivfenye vecs ne biič driigo, Iiki edna neszkoncsana szliizs-ba, ki sze je vecs za szvoje zsivlenye nikaj ne brigao. Ne je meo vecs m^ra. Med szvojim Bogi poszvecsenimi de!om prehodi szkoron te poznani celi szvet. Vidimo ga med zsidovi, med pogani, v Athčnš, v Ko-rintusi, vidimo ga med m6drimi i med ne-vucsenimi. Peski hodi po ptiscsavi i po velki iogaj, vidimo ga na morji, najderno ga v vozi, v temnlci, brezi bojaznš je pri-pravleni pred rimszkoga caszara sztčpiti, zbicsujejo ga, spotajo ga, za neszpamet-noga ga zov^jo, ali on vsze to ponizno prenasa zavolo obladnoszti evangelioma. Pavel apostol je bio tiszti, ki je lehko gi-zdavo pokazo na edno velko okolico zemle erkocsi: Goszpodne Bozse pogledni tam na tiszte olf^re, gd^ Tvoje pravice ogen gori i te ognye szam jasz vuzsgo, pogled-ni na tč sereg, kak iepo raszte, toga szam fiidi jasz szpravo vkflper pod Tvojo za sztavo, pogledni na moje telo, stero je escse zdaj puno z bolčcsimi ranami, (e rane szam (udi za Tvojo diko prevzeo na szebe, brezi doma bodocsi vandrar szam posztao, da bi li szamo edino Tebi raogo szluzsiti, proszim Te zato, ne odvrzsi me od szebe, nego daj mi miloscso i zveli-csanye!  I te  Pavel  apostol  denok  etak
glaszi szloboscsine veszefi glasz: Ar szte z miloscse zvelicsani po verl, nc z dei, naj sze sto ne hvali. Csi je sto treo, tak je Pavel aposto! meo doszta i doszta zaszlti-zsenoszti i doszia dobri del, i on donok vsza ta dobra dela r.a nikoj itneniije, szvoje duse pokoj, szvojega zvelicsanya ne najde indri, szamo edino v miloscsi, v Krisztusi.
Lutherovoga 1517. leta oktobra 31.-ga zacsnyenoga verepopravlanya fundament szo tiidi ete recsi bi!e: Z miioscse po veri. Ar je fudi Luther Marton zaman do konca prehodo pot dobri de!, zaman je posztao klosterszki barat, zaman sze je do krva-voga zbicsuvao, zaman szi je szpravlao v szamocsi baralszke celice zaszluzsenoszt szpravlajčcsa dobra deia, ar pokoj i zve-licsknya gviisnoszt je szarao t^ zaddbo, gda je zacsnola ttidi v nyegovoj dlisi z plamenom goretš evangelioma pravica: Szpravicseni pa zobsztom z Bozse miloscse po odkiiplenye, stero je v Jezus Krisztusi.
Ar zakaj bi bio potreben prvi koledni szvetek, csi bi rrd szami znali odpreti ne-beszkoga kralevsztva vrdta? Zakaj je trbelo Krisztusi mreti, c-ii szi jasz szam lehko pri-pravim zvelicsanye i escse zviin toga szi visesnya dobra dela szpravim ? Zakaj sztoji krizs, i zakaj tecse neduzsna krv na Gol-goti, csi szi jasz tiidi szamo z dobrimi de-iami lehko szpravim od Goszpodnoga Boga grehov odpiiscsanye? Ar csi bi g!i szto-jezero dobri de! meo, escse ti donok osz-tane eden velki dug: vszigdar dobro csi-niti je duzsnoszt. I csi szpunis vszako szvojo duzsnoszt, szi li szamo nehasznoviti
Sztra"n 114
Lelki harmat — Dflsevni Dszt
oktober 20.
szluga, ar szi szamo tiszto csinio, stero szi duzsen bio odpraviti. Nega druge poti, li szamo edna szieza vodi k nasemiszmi-lenomi Ocsi: Z miloscse po veri.   >
I ravno proti toj sztaroj biblijszkoj isztini i pravici sze je obrnola cčrkev szrednyega veka neprijatelszko. Z teiu na-szprotne zapčvedi je delila szvojim ver-nikom, csiszto driige poti je kazaia tisztim, ki szo zvelicsanye iszkali. Poszti sže --- i dobis miloscso. Obracsaj rozsni versec, i szpadne na tvojo diiso tvoji grčbov od-puscsanye. Idi v szvčti varas v Rim i tvoje zmantrano szrcč znova mer najde. Kiipi szi grehov odpuscsanja lisztek i tvoja diisa brezi vszakoga trplLnya prek odleti po purgatoriuma, po ocsiscsavajocsega ognya plameni. Z ednov recsjov: delaj i tak sze zvelicsas. V bibliji je pa etak napiszano: Veri — i zvelicsas sze.                             !
Lutherova   reformacija   je   ravno   to j pravo p6t odkrila pred lisztim velkim se- j regom   ludsztva,   ki je   za   zvelicsanyora | szkumnelo.   Luther   je   bio   tiszti, ki je z szvojim   vcsenyom  pokazao  nam   zemel-szkim vandrarom zsivoga Krisztusa,   Nye-govo nezgovorno iubezen do nasz. I za t6 isztino i pravico   sze   je bio   pripravleni >   vojszkuvati z celim szvetom  i escse  sza« moga szebč na aldov dati, da bi naj escse zsnjregove   skrinye,   zsnyegovoga   groba glaszno kricsala eta pravica: Ar   szte   z milosbse zvelicsani — po veri.
Gda tiidi letosz mi evangelicsanszki I krscsanye pa refofmacije, verepoprdvlanya velki dln szvetimo, feli znamo mi med tem szvetek drzsanyom hvdlo datt nasemi Go-szpodnomi Bogi za to,. da nam je odpro i , zvelicsanye zakrito pot? Jeli deuesnyi' cslovek zna prav cčniti reformžcije t^ ne-zgovoren velki blagoszlov, z sterim je sziromaskoga greshnoga csloveka po edi-noj isztinszkoj poti na pravo pot szpravo pr6ti Bogi. Tiidi dneszden jesztejo escse liidj^, ki sze vojszkiivajocsi z veikov bo-jaznosztjov iscsejo szvoje zve!icsanye, stere tiidi nyihova diisa dneszden szatno edno pita: gdč najdem jasz szvoji grehov odpiiscsanye? Mčr bojdi {€m liidžm. Ar sze nyihove diise veszeljč i  hvalodavanye
vkiiperzvezse z reformacije najveksov iszti-nosztjov: Z miloscse — po veri!
Osztanimo zato pri Bogi, v Nyegovoj szvetoj recsi i po Nyegovoj szvetoj recsi v nasoj evangelicsanszkoj veri i cžrkvi. Csi glih v szlabi csaszaj zsivemo, csi giih doszfa neprijatelov mdmo, zato ne vcagaj-mo. Kraj z mlacsnosztjov, z bojaznosztjov, ar Trdi grad je nas Bog zrnozsni!    H.
Novoga vremena prorok.
Posilov. FLISZAR JANOS.
Za telikoga piavimo onoga mozsa, ki tni'-lione obiada, v^ksi je od ioga, ki szam szebž oblžda; icak jundfea dicsijo onoga x!!teza, ki vu ^itižrjajocsi bojnaš batrivno zocs? sztane iztTiitt, ali \6ksi je od vsze on, ki vu duhovnom boji, vodi, pela nspre nžrode i cslovecsmsztvo, dr sze narodov, cslo?ecsanszt?a sors ?u dflhovnogs zsitka, vu zevcsenoszti boji pseobrne. — Dika obszdde onoga viteza cseio, ki firanusov, krvi-zselcov sprioy.ce, laticc, csi je potrebuo escse i z-rc/oluclov zlaasle i sztepe do'f. Ali rajv^sse dike i obladnoszti palme, |e pa vreden cn vitez, ki sze za cslovecsansztva juse, pra^ice I szlobod-scsin bržnyenye bojfije, trfidi i brezi Z'5aesnye szile, brezi revolucie, obladavno ny^ dosz^gae.
Reformatia je »ajcsvrsztve*!, vu isztini. dii hoven boj bio, vu sterom fe prav;ca i preivet-seaoszt ne z zvongsnyov, z rozsja szisov, acgo z pravice i Isztine tnocsjov obiadals. On rnozs pa, k koga imčrii je fa szvetovaa siajv^ksa h;s-torija, ttiotai&tia, prikapcsena, sze vu lom po-id gne raed szveia za te edne siajvžkse zgodbe, ar sze je oo ne tro za veJkoga bidti, ne je na-rneno dffigo bidti, kak Gcszpodna pravfce s"*er, da ne cn szatn, nego aaj sze szfekioszti BgS delo, pozdigne visziko, pressveti i lada n& zenil*. T6 je pozdlgnolo Dr. Luther Marfona z^ n6vo-ga vtčmena, pra?oga proroka; to jt prlneu^o, ka je reformžc'a  ziszt!noni   covoga   veka   proroka
delo bil6.
*
Vu vretnena punoszti sze je g)Lsz-la od pogansztva gorioszlobodjena recs Bozsa: «Bug je dflh, ki ga rnoiijo, jc potrebno, n&i g* vu dflhi i isztioi moHjo". — I zsalosztno, ka sn vu szrednjega veka hlpi vu krscseniks duscvnom szveti po krscsanszke szvžte mateie cdrkvi pod-pčranji nazaj posztavili ono   pogansztvo,  proti
okt6ber 20.
Lelki harmat — DUsevni Liszf
Sztran 115.
sterom! szo sze zse sztaroga zakona proroci bo-jii?8li. Pi&n fetis (boivan) je gržtaio oltaraszve-sztvo, vu sterom szo lasznoga Gcszpoda molžli i csfiina dela njesni pripusivsH i csakali od nyega.
»Liibčien zseletn jasz i ne alduvanya, bole Boga szpoznanye, kak gorčcse aldove", je pra-vo Goszpod zse po proroki i Jezusa »avuk, ste-roga jedina zapoved je Boga i bllzsnyega itibč-zen bila, szo n& szvekle, bliscsčcse ceremunie preobrnoli i tandanke vcsili.
,,Povrnte sze i rodtr k-posrneayi primerao dobcr szad:'. Zselenye je bilo pri krscsansztva napfSpriprdvla?iyi, sli po diigi sztotioaj vresneni je pa to szsmo krscsansztvs vodna recs bila, vu prakszi szo pa fo csinili, ka szo szaaio Rlm bogatili i szebe szamo na nycga na$zlanyaii, naj sze on szkrbi za dfis zvel«csanye, grehov od-piiscsanye szo pa vu iistvo potiszooli.
»Lfszice IfiScnye majo, nebeszke ftice pa gnezda, szin cslovecsi pa nema, kama bi szi glavo doli nagno". ,,Moj orszžg je ne z etoga szvžta5', je pravo Odkiipitel, kl je za szvojega orszaga obiadnoszti z-tr»iya korono noszo. On mozs pa, kl je szebe eti na zemlJ za Jezusa aa-mesztnika drzsao i drzsi, je etoga szvčta politi-csen vladžr, kralov kržl, zemle zmozsen goszpod zseio bldti, trojno zldto korono je noszo, vu biiscsecsoj precimbi je zsivo; nyega cil, name-nya?anye, je oblaszt, zmozsaoszt bila i nž vu Krisziusa duhi bodocsa szlflzsba.
Peter apostol etak pise duhovnim paszt^-rom: ,,Pd$te nied varai bodocse Bozie ovce, szkrbnoszecsi na ty€, ne z szluzsbe szile, nego z«dobre vole, ni ne z grde szebicsnoszti, z-do-bicska, nego z dobroga nagiba i ne tak, ba bi goszpodii?ali md gmajnami, nego z-dobrov pel-dov pred nyimi hod^csov. — No csi szo szledi toga opominanya sipra?;'tela — bar z-b!6de, za prvoga papo djžli. Na konci szlednyega vfika je cčrk?i delo ne bilo dfis zgajanyL, k Krisztusi pe-l»nye, nego obcr dfls kraliivanye. Na le ?ek, na to vreraen sze celo glihajo Ezekiel proroka one recsi:
„1 bila je Goszpodaa ržcs meni povedana: Szin cslovecsi! prorokfij od izraela pasztčrov, prorokfij, pove nyitn: Jaj izraeia paszfžrom, ki szo szamo szebč paszli! Ali pa ne ovce trbe pšszti paszfžrom ? Mleko szte potrosili i z-vunov szte sze oblšcsili, te ificsne szte vmorili, csredo szte pa ne paszU, te szlabe szte ne krepill, te betezsnc szte ne vracslli, te rone szte ne  za?e-
zsflvali, ti pregdžni szie ne naaa pngaali l zgu-bleni szfe ne poiszkali gori, aego trdno i neszmi-leno szte kralOvali nad nyitui.
,,Duh vsze prebrodi, eicse i Boga globo-csine <iidi!! |e pravo te žive vere giiszitel, po vere szpravicsanya navuka nsvdiisesil apostol, Pavel; te rarSve veie Hterrobi szo pa oropali dfiso od te ndjvisise plemeaitoszti, cd toga naj-szvetesega \u$s, od naprešdenya zrsanoszti, od pretMis!avanya( zbrodjavaiiya szlofeodscsine, od ogsusanya lasznoga stimanya, vsiza la szo od cčrkevne oblaszti v-robsztvo bila vrzsena^ gde szo ne mele odraszka".
,,Vu silobodscsinij stero nara je Kriszius szpravo, obsztojte, nepod?rzste sze pa v robsztva jarera!" — Apostola le recsi nam sz?eklo g!a-szijo, ka |e krscsansztvo moralne szSobcdscsine, diihavne prisztarcszt! (veike letnoszti) vedlSva-nye, raeszto togg szo ]e pa pod dahovno iutor-sztfo, pod diihovno mladoietaoszti vadluvanyc djali l ponizsali, stercga vodna tecs je biia: szlepa pokoraoszt, szieps vdanoszt, njč szad pa robszt^a szliizseaszivo.
Natneszto Boga visoszt i ogiedooszt }e wu msUržcčfkev cslovecsa zrnozsncszt poszta^ena, sfera je na groznoga bohana oarauia oa zensll, Ka je le boksn tak ziiiozsen gratiso, da je od nyega c^H szvfit trepeSao, — toga zrok je pa to bio, ka je pred iiidfni dlihovnimi ocsamt szkrita bila Biblia.
Prfslo jc zno?a prepo?odjenya vretnen i na zemelszka dugovanyj i liidi gledocs, szo sze odperati zacsale szveta ccsi, v pamet sze je vzeld, ka, ka sze za Bozsicsno pržvi, je szamo krivo videnye, povidna farba, hamisija, stera cslovecgo szebicsnoszt i zvisenoszt zakriva, Na-padanye, spolarjcnye, kritizeranye je zacsalo do-szegflvaH ssater cerfee? zevszov nyenov naszta-vov na?kiipe; pred vnogimi IDdml v piah fea-plejo Indasnye oglždnoszti i zsnyimi vrčd, szred-nyega veka verszka pobozsnoszt tiidi zgUbi szvo-jo vlecsoo mocs, porn^nkavs nyž postiiyanye i po trdogn jarma doH sztepenyi, tiranistvo, raz-burjenye, nezadcvolnoszt zacsa iadatl i szlobod-no trobiih Po szpomeokaj za?ezane dfise pa ne vidijo, ne vzetnejo v pamet, ne zbrodjavajo, ne prsmis!a?a]o sii, zsdovolijo aze z teto, csi nyim matic^ske^ kak z najmensifn falom ogviisa dii-hovno zvel!csanye, hitijo, pascsijo sze, kbucsc-glasziteloai 1 z penezi szi odktipijo,   reiijo, gtS-
Sztran 116.
Lelki harmat — Dfisevni liszf
oktober 20.
hov odpfiscsanye, Te kčp pa popolnoga vcsini, kak nigda pri poganszkoga szveta poriisenya vre-meni, ka sze je prorok z-proroka, tak sze je zda
pcp zpopa szreehao.
#        .....
Takse je bi!o vremen, gda je Goszdodna dfih vu XVI te sziotine zorjš bolvana rusecsega i ollara cimprajocsega proroka zbiido. Goszpod je pd včvtčgno deszno szvojo i dotekao sze |e ednoga raozsa vfiszt, erkocsi: mO?g, tnojo recs dam vu tvoja vuszta. Vis jasz te deačsnyi dea ober orszagov i ober nžrodov posztavim, da tre-bi doptiscsavaj, cimpraj, szadi i zgajaj". Onoga klepdcsa vdarci, sferimi je Luther Maiion v-1517 tom, oktobra 31-ga 95 pravic, djatek, pre bio na Wittembcrszke cdikvi dved, szo zse bol-vana ifisile, na v-Worrasza drzsavnom gyii!esa povedane recsi pa, poleg sieri cyegovo dfisno-veszt Bozsa recs veli, proti steroj nemre, ne.ej nika csiaiti, vu csloveka szdrci, vu znotresriyem dfihi je pocitnprao, poszts?o gori, te pravi ol tar, torai isztinszkomi i pravfcsnoffii Bogi. Ta je zbrifzao te krive, hamisns vellkdse. all z-tem je ne zbudo nezadovolooszti, zburkanya i divjega fr6blenya' nernirlivoszti, ar je na uyi meszto po-jztavo to isztinszko visoszts lo pravo oglddnoszt: Bozso recs, szveto Biblio. Gori je odvezao od lak imeniivani dobrccsineny vrednoszt! krivi na vuk i dao je vu ta csiszta szrdca ooo znotres-nyo raocs, vu szsdcž je scepo zakon, steri na szlobodscaine podl^gi ie pra?i moralni zsitek sztvori i pornaga napre,
Reforraacia je naza ddls csloveki po szred-nyega veka cerkvi virGto, znjantfasio szrdc^, da je naj liibezcoszti Bogi possveti; naza je da!a csloveki po szfednyega v6ka cerkvi zvezano i v «pricylce zabito pamei, da naj Bozssga, csudno szttforjenoga szveta szkrovaosstl szpozna i tak z zavednirai, odpretirai ocsffli gleda, posifije, moli Boga i »zpuayava ono veliko zapoved: »Pod-vrzste szi zeiinlo pod szrojo obiaszt*, Zato prd vi CarJyle piszdteJ, ka je ttiotmkcVA celoga szvžta le riajznameailžsl prigodek bio, zsnyov sze je zs-csnoia cela no?oga veka civilizacia. MC8f bi Lufher toga hipa — piavi te piszaiel — nacsi csinio, vsze bi sze nacsi osznoviJol Ar je zda cela Europa k-coj gucsala i to je pifala: vszigdar sze na| nizse i nizsc pograzsdzsam vu lazsenyi, vu vkupszpravleRO gnilbo, gnuszno pre. klesztva s^mrt, ali po kakste matitraj prek, doj sitepžtn lazsllvoszt, svtacsim sze zsnyega i dale zsivčiB ? Luther jc vo povedao prisesztnoga osz-navlanya recs: zsivi duzse po Boise recsS tek-nyena dOsnaveszt, na z evsngelioma duha zsivo-cse pržve szlobodscsine fundajaentomi: T6 je proroka recs bila, ar je jo z-zsitka knig sžam zsitka Bog povedao nye!aJ, pod steroga tefeajom (plivom) sze je novi szvetporodo«, sztanovitoszli,
pra?e, zsive vere i dahovne szlobosc6ine szvžt. V 1917-tom letl je 400 let preteklo, ka sze je refortršcia zacsnola, na stcri szpotnenek szo celoga szveta protestanusje veliki szvčtek szve-tili. K szlobodscslni jus je szvet szebi gori ob-drzsao. A!i zsalosztno, ka escse itak vnogo faksi krecsanov jeszte, ki szo odsztopiii od Krisziuso-voga futsdamentuma, z steioga escse doszta ne vote, brige zni szhajati na cslovecsansztro. Ta zmenkanya i baje, bi vracsiti potrebno biio. Ri-ma vrasztvo: bliscs^csa, precimbna cerettuaia ne bode pornagaia ; takse oszobe, krepki proro kov elementi sio pofrebni. Kakse je jedino Kriszfusa evangeliotna duh rnogocsi zgajati. Te bode z isztlnom reformacie veliki szv^tek, csi Evsogelioma dfih bode ladao vu vszakoga krs-cssna i naunre vu vszakoga protestanusa szrdci, ar te, csi na$z je escse Ii mali sereg — bodemo csfitšli, ka je %Trdt grad", nas Bog zraozsni, ki de sze z natni vr^d bojuvao, obarje nasz i neda nasz fundati)
Ostffy Heklds.
Z vere preganyanya i z-protlreformdcije vrčmena. (Piszao PAYR SANDOR.      Poszlov. FLISZAR JANOS.)
Tuh'csa je gratala vu vogrszkom Sioni, Bozsi szlugi szo na ga!ye odegnani; Ti edni v Napolyi rogšcsejo z-lanci, Ti driigi vandrajo vu Nemskom orszdgi.
Za bolezni doma sze nyim srdce pocsi, Ah, domo prldti szo nikak ne mogocsi. Hiidi protivnici szo to vozbrodili: ,,Csi zbijem pasztera, te csreda razbezsi".
Koszega diihovnik, osztre recsi predgar, Fekete Stevan je tfi pregndni vandrar. Szkita sze tiidi zsnyim bet^zsna tiiyaYsca; Jocsi ino tozsbi, ni kraja, ni konca. ...    ,,
Vboge zsenszke recsi koga nej genole, Zaman je bio nye mozs odegnani z gmajne. Ednok necsakano v-K6szegi posztane. Gde raeszto radoszti, sztrahota nasztane.
Kolonicsa popi szo ga zosnofali, Rone zsene mozsa szo ne miliivali, 'I gda je piispek bio, nyega bin je veksi, Szkrivoma je komaj mogao odmeknoti.
Ah, kama naj ide? Vandra brezi doma, Kf nyemi hrambo da, on prekaca vnoga. Ftice majo gnezda, leszice brloge, Li on nema sztana, kam szi glavč nagne.
oktober 20.
Lelki harmat — Diisevni Liszt
Sztran 117.
Edna mlszel nyemi zda v-glavo prihaja: ,,Odprete do dveri Ostffy Miklos grada. Csi sze tam bojfjo i nedobiin sztana, Te je zse tak konec vogrszkoga Siona".
Dobro szi je miszlo, te ga z-szrdca sžprejao, Od toga bogsega meszta tak nej naisao. Ostffy trdi nemesnyak je za szvo' vero I dom'vine jusa nigdar ne odsztopo.
Ostffy je pred Balom nš poklekno doli, Biio je ji vnogo, ki szo odsztopili. Tak ga je poznala vesz Kemenesalja, Za vogrszkoga Siona szteber ga zvala.
Pri Ostffyji sze Fekete doma csiiti: Predga, csesztszvojo vernoszpunyavaivcsi, Nad sterim sze popi Rima razburkajo, I na evang. piispeka zsitek terejo.
Ostffyja szilijo naj puspeka sztira, Ar csi ne, de vido, ka sze z-glavov spila. Velko larmo zsene Kolonicsa garda Tozsijo ga vedno v-Becs i pred Rim papa.
Prisla je ttidi hitro zapoved krala, Prineszao konyenik poslanec vladara. Not' vdere k-Ostffyji, kak eden razbojnik, Piszma zdrzsčtek tak da napre  konyenik:
,,Vitčz Ostffy Miklos, kra"l tebi zapovš: Krivoverca popa brs meni daj napre! Csi bos sze pa rnudio, teda z-ednim to ve Z-grada ti kamen na kdmni  nebode ne!"
Ostffy je z-valaszom nameszti kredi bio; Steroga je krdli naznano, govorio: ,,Nemeski cslovek szem, i goszta  primeni Prek nedam, obrdnim prčti vszžkoj szili.
Naj mi zapovejo kaste kral velicsansztvo, A, nepostenoszt od mč naj ne zselgjo. T6 g6szt je moj piispek i tfldi duhovnik, Nedam ga v6, ar je on ne hudodelnik!"
Csi scsčjo naj mi vzemejo mojo glavo Vszo vrždnoszt, deco ino vsze moje blago, Gosztš mojega bom bra"no escse i szmrtjov Ar mo' vera tak zsele, meni veli 16.
Kral ino popevje recs szvojo zdrzsijo, Z-Gy6r vžrasa velke stuke zse vozijo, Z-divjov besznocsov vderja krdlevszka gžrda, Tdbor vdari zocsi Ostffyjovim gržda-m.
Grozen hčr gor' zbiidi Kemenes krajino: ,,Ostffy goszpodina vesznoti nedajmo!" Triszto nemesnyškov vszi kuruc vitčzi, , Hitijo na pomocs, mreti szo gotovi.
Ali vsze je zaman! Kelko szto je v6grov, Telko jezerk, kak zvžr, je biio labancov, Ostffyja trdi gržd szo na prah zrflsili, Sztžr', indasnye gnezdo doj do tla znicsili.
Puspek je v-tuhino bezsao, zgrb'li szo ga, Zvčzanoga szo vu Becs gnali, kak roba. Kolonics ga szpitžva, obecse doszta, Ali, kak pop, sze z-satanom nevjedina?
Ostffy je malo ne tudi zsitek zgubo, Szaids je vu szkrovm logdj naisao dobc; Konya podkovi je nazdrit dao vdariti, Da ga nebi znali, gdeta ga slediti?
V-gosztseri vkup szpravi szvo' verno drzsino, Boga moli zsnyimi, od nyi jemle szlobod, Z-tdske vo vzerae gradnal i szpčvajo: Sztari zsoltar, ino t6 peszem c^rkevno:
»Szrdca mojega britkoszt, Tuzsni moji mok zsaloszt, Je Tebi B6g na znžnye, Poszluhni zdiihavanye.
Goszpodne vsza mogocsi! Proszim te zevsze mocsi, Poszlflhni prosnyo mojo I daj tni radoszt Tvojo."
Tak je z Boga pomocsjov vErdčljrszko zem!6, Pobegno, dalecs med kurucovo vojszko, Thčkčli je tam zse zasztavo vč vt^gno, Ostffy sze bojiivat vu sereg not sztopo.
On je za vero vsze i vsze gor' aldfivao, Ne je zvčn palice nika szebom neszao, Csi je bar kincse, vrednoszt ino vszč zgflbo, Vekvecsna dobra je v-obilnoszti dobo.
Nyega szpomenek veke gori osztžne, Odv^tek de ga szpominao vekiveke. Od nyega sze povszčd vu Kemenesalji Doszta jundski prlpovgdtk i dnesz pravi.
Vogrszki Sion, krepka vera de vu tebi Tecsasz lšdala, dokecs do Ostffyjovi Tvoj' verni ocsdkov szpčmenki gor'sztali: Nyi szpomenek postuj i pčldo naszleduj!...
'rt tfl •"•
«-_co
n  l.  u
CQ ^5 Ci.
;s'.
_-_.^^-s --^—- ^
Sztrdn 118
Lelki harmat — Dfisevni Liszt
oktober 20
Nas naiveksi vucsitel.
Jezus vcsi I V tej dve recsi jeszte nlksa biajzsena veszt, niksa dišsa gonzdfgajocsa m6cs.
Zie je szkoroa d?ejezero let tisztornš, da je Jezus na zčtnli hodecsi predgo S vcsio. Nye-gove sucs^cse top!e recsi szo tuzsnoga zemel-szkoga vandrara, ki je v tetnnoj i zsalosztnoj ktnicš hodo, vopripelale na blajzseno i veszeio szveklocso. I tej prenilnocsi dvcjezero let nžsz na 16 opomins, da je Nyegovo vcsenyč edino isztinszko i pravicsno, k toml priszpodobnoga vcsetsyd vccs nega, to vcseuye zse dugodugo lžt vracsj z otaniajocsim bslzsamorB bolčcse rane cslovecsi szvc, stere krvave raae nyitn je zsivle-nye gorisztrgalo.
Mi zemeJszki liidje csiidflvajocsi iscseraa tlszto fhocs, stera je nyegovo projzno vcsenye na tak visziko sztcpnyo zdignola, Csiidujerao sze p& tiio, ar je escse tiidi dneszddn pred doszfim« ludmi nepcznano rozsje iubčznoszti, i v toga rozsja mocsi escse tak prevecs ludi ne-scse vervati. V nasem krhkotn, r.atetialiszticsaom mislecyi escse vsfgdžr na prvorn n?dszti sztoji rnaterijal i ne duh, zemelszko zsivlenye i ne *eki?ccsnc5zt.
Dve jezero let je zse tnlnolo tfszforn?, da jc Jezus Jubezen § bratinsztvo nazvescsavo i vc$io na etoj zemii. Cslovecsanszivo pa kak eden pre-sztrasem raravlinyek bezei szernia, riisi, zida, i%-cse z tnodrov szkrbHvoszJ|ov. I v toj vclkoj za-poszlenoszti, v «ezdžsnyega vremena Seskcrn boji 23 v«zSkdene$nyi krtih csQje zemelszki cslovek Jezusa kratek vablivi giasz: Hodte k meni vszi, ki sze trfidite ino szte oklajeni, i jasz vam po-ciiflek dsui.
I po tej Krtsztusovi recsaj odnerai i tiho grata vszaka larma. da naj lehko meszto da v cslcveki prebivajocscmi drfigomi szveti, cšitnre diisi, stera ržvno tak zahteva szvoje, liki pa telo. Csloveka nikaj tak zovž, tak vlecse k Mesteri, erkocji: Hodi k Jezusi, bojdi zsnyira, pocsini szi v Nyegovom krili z szvojov triidnov diisov, na-puni szvojc szrce z novov mocsjov za vszakde-nesnyi boj. Hodt, dr On csaica na (ebe, On te lubeztiivo zovč i On scse tebi pomagati i tebe vcsiti, naj ti na etoj zemli posteoi, pravicsen csiovek poszlanes.                                     .^ ,
Csi mi k Nyetni sztopimo i Nyega naszle-dijemo, te sze vszakdenesnyega zsitka grbe ni nasetn cseli zgladijo,  nase   bolecsine  sze  nam
vtisajo, ar nasz Jezus navcsi irpeti,   navcsi ndsz na potrpiivoszt.
Gda z Jezusom gucsimo, sze nara takvidi, liki da bi jezero-jezčr szlatki zvonszki glaszov tiho zibalo naso dflso. Ka je tiszto za mocsi, stera nase szrce zdaj tak oblada, gda szi napre-vzemerao Jezusovo vc$enye, Szvžto Bibiijo, stero szo natn uasi ocsacke z szvojov krvjov obržnili i poszvžtili. Tdksega hipa zaotresijyj zdiihaF pri-haja z nasega srca, proszecsi i reolecsi: Mester, moj dtagi Zvelicsitel, bnjdi i osztani z menorn i vcsi me, ar je poszlflsarsye Tvoje szvete recsi lusno i veszelo. I zdaj blizse pridemo k Jezusi, Nyega »zatnoga csiijeroo, vidimo, kak nam gliszi zsitka vekivecsne, biajzsene recsi 1 vcsenye,
VJdim Jezusa m Jiisoom poli, okoJi Nyega rozsice i cvetje, obri Nyega pa lepo szpevajocse fticsice. I zd«j k Nyemi prihajajo brezbrizsnj, veszčli otroki, On je pa iiibeznivo vcsi, vcsi je na poniznoszt, na krotkoszt, na piemenitoszt, na lub^zen, na vernoszt, na viipanye. Na Jezusovom obrazi sze vidi ona velka : szveta iubčzen do dec6, Nyego?o szrce je napusyeno z vernov mo-litevjov, jtero molltec odpcsie k nebeszkonii Ocsi, naj iiidi On varje i csu^a to deco, Deca szo pa v jezusovoj druzsbi veszčli, szrecsni, nyi-hov szweh je sztanoviten, z szrcd pr!hdja|ocsi. Mester ps dale vcsi to deco. Ka nyim je mogo povedati, da szo ga tak paziivo posziiissli? GvGsno da nikaj prevecs lepoga, kakse szo es-cse nigdar ne csiili.
Jezus kak dober vucsstei vcsi. Z vg»ike Nyegove recs! sze liibezen szvcti, tiszta vsze okoli obimajdcsa Jubezen, od stere je PaveJ apostol tisztl vekivecsen himnusz napiszo, stera liib^zea vsza zakriva, viza verje, vszemi sze ?Q-pa, vsza trpi. I deca szo reszan z ceiov szvojov dflsov zsedni na Krisztusovo vcsenye i Nyega pazlivo poszlusajo. To je lubeznoszti rozsj^.
Sztarisje, vucsitelje) Tudi Vi tak morete vcsiti i vzgajati vaso, ali na vasz zavupano deco, kak je to csinio Jezus Krisztus, nšitore z pravov Jubeznosztjov.
Pototn szc pa tzpremcni prvesa szlika. Vi-ditn Jezusa med szerimi sztarci, med dosztojni-mi tnozstni. T6 szo ne znameniti modri iiidje, tudi szo to ne zevcseni iiidje, negoto szo proszoi, sziromasni, ali v dusi pa bogati lfldje. I jezus znova vcsi. Oni pa z pobozsnosztjov i z csQdii-vanyom poszlCsajo Nyegove recsi i vcsenye. V dusi znova deca i bratja posztanejo v 6gnyi to~
oktober 20.
Lelki harmat — Dusevni Liszt
Sztran 119.
ga vekivecsioga i szkiipnoga vezaia, v 6gnyi Ifibeznoszfi. V dfisi deca posztdnejo, ar je Mester na to vcsš: Zaisztfno velim Vam, csiszeneobr-ačte i bodete, iiki deca, z nikaksim talom ne prldete v kralevsztso nebeszko.
Jezus  vcsi.   Nyegowo   vcsenyfe  je  vcsenyč vekivecsnoga zsi?leiiya, ar  pod   Bajmocsnšsega rozsja obrambov sztoji, pod »ajrnecsnesega rczsja obrambov sztoji, pod rozsjom liibeznoszti. Evsn •geifctanszki brat i szesztra, jeli poznas to vcse uye, jeli pozaas Biblijo?
Ednok je Mester pri Geneziret jezeri bodo 1 vido je tam dsa riblcsn: Simona Petra j An-dižsa i tema dvoma je pra?o une zaaaaenite re-Cii: nasziedtijts rae i vcsinim vaj ludi ribicsa. Oacdvž szta pa naszledflvala Nyega.
Jezus tfldi bžiz zot^ Zato pa tudi mi boj-dirno Nyegovi vucsenicke. Odebenmo $zi N^ega, ttoga szveta najv^ksega,  nžjmodresega i z nSj roedresega i z najveksov JObčzaosztjav  vzgaja-jdcsega vucsitela za szvojega Mestera.
Jezus vcsf. Vzemimo szi zato naprfi Szveto pitzmo, pogrozitno sze v i& vekšvecsne isztine i prasice, ar je Jezusov jarena hasznoviti i bremen Nyegovo je iSko, po»zlusaDye Nyego?e szvčte recsi je pa liisno.
Tudi v etom novom solszkora leti zatonsj Jezus bode voditeS z szvojov goržcsov lubez-ncsztjov roditelotn, vucsiteiom i otrokom. Vszi ivžiste zavezek z Bogom, z Krisztusooi, ar sza-mo tak bode vast dc!o blagoszlovleno.
Po ednoj pripoveszii je eden mšii pojbics ednok na vandrarszko pot sztopo. AH tnati nye-mi ]e turbo puno naklala z ržznšmi dobrotarni. Zse je dugo pot prehodo, zato je triieen i la-C8en grato. Dol! szi je szeo pocsivati i jeszti. Kak tara je, sze szatnc pred cyega po»ztžvi vržg: džj meni t*szto v rokl drzsecso lepo rdecso ja~ boko. Ne dam ti, prdvi pojbics. Csi ne das, ti jo z szflov vzernetn, odgovori vrag. Zse mo vidli, i pojbics, kak je fo doma pri szvoji bogžboje-csi sztarisEJ dosztakrat vido i csio pri zacsčtki vszakega dela, to pravi: Bog poroagaj! Sztem sze zacsrieta metatj, i po krštkom boji vraga od tla vdari. Ne vaia pra?i tiszti, ar szam sze po-iekno, zacsniva znova. Pojbics znova pravi: BOg poreagaj i pa sze vkiipzgrabiia, ali pa pojbici zmaga. Leko je tebi, rsjresni prdvi vrag, gda ti vszigdar pomocs zoves. Ali pojdi ti tudi szam, zsž rao vidii, steri de naj tnocsnesi. Decsko sze ]e zdaj zavfipo v szvo|oj mocsi i v dve zmigi, zato je pri trčtjem boji ne pravo; B6g pomagaj, i zdaj je bogtne vrag obladao. Na tJa je vrgo decska i vzeo nyemi je jaboko.
Roditelje, vucsitelje, deca, vi zžto nigdar ne odsztdpte od Boga, od Krisztusa, ht \t on vas nžjbogsi pomagacs i vucsitei.                H\
••••••••••••••••••••••••••••••••••••
Od Goszpodnoga Bogd lehko proszi-mo vszako posteno dugovdnye, ali nikaj neszmemo od Nyega tergyati.   ... ..t,:, . .-..
Vandrajocsi karavan.
(Gori je naisao Jezusa. —  Pripoveszt). Poszlov. F. J
Vnozsina liidsztva je prihajala k Jezusi, ka bi ga. posluhsali. Teda szi je doli szeo na ednoj gori i vcsio je je, stero se imenuje: ,,Brezsna predga". Vu toj predgi velf: ,,B!ajzseni szo, kf szo sziromac-ke vu duihi, ar je nyihov nebeszki orszag.
Blajzseui szo, ki sze zsalosztfjo, ar sze oni po-trostajo . . .
,,Oledajte ftice nebeszke, one neszejajo, niti ne zsenyajo, ni vu skegyen ne szpravlajo i donok Ocsa vas nebeszki nye hrani. Ne szle vf vnogo po-glavitesi od nyih ? — l za oblecsalo, ka sze szkrbite ? Vcsite sze: liliomi polszki, kakda rasztejo: ne delajo, ni ne predejo. Velim pa vam, ka sze je ni Salamon vu vszoj diki szvojoj, ne tak oblacsao, kak edno z-eti."
I gda je Jezus dokoncsao vcsenye, vnozsina sze je esiiduvala nad velikim nyegovim znanyem i veli-kov modrosztjov.
Med vnozsine poszliihsavcmi je tiidi tam bila Mikal, toga rano preminocsega Hosama tiizsnoga szrdca, szkuzecsi ocsi vdovica, z-peterov brezi ocse bodocsov, szirotnov decov, ki szo sze nye za plascs drzsecsi, pri nyL sztisznoli. To najmense je escse v plenice povito, cecatje bilo i Jezus je vsze pet bla-goszlovo.
Tuzsna vdovica sze je potrostala, dobila je z Jezusa vuszt glaseno szveti Bozsi recsi na szrdce bal-zsama vrasztvo, stero nye je poszuhsilo z-6csi britke szkuze i dobila je mocsno vero, ka nye ne trbe v cagloszt szpadnoti za neosznovlene szirotne dece sorsa volo.
On nebeszki Ocsa, kf hrani nebeszke ftice, kf oblacsa polszke liliome, sze tem bole szkrbf za one, ki szo nebeszkoga orszaga, ki szo ober vsze te dragsi nyemi.                                    ¦¦» ¦.y|i «i ,.:
-Szunce je zse zahajalo za gallileszke brege, ka je Mikalojca dotno prisla z-timi szvojimi. Na veliko csudo je doma naisla prvo rodjenoga svojega szina,
Sztran 120.
Lelki harmat — Diisevni Liszt
oktober 20.
A tortenelem esemenvei gyakran megismetlodnek.
'"'¦ 1927-ben elfogyOtt a vend biblia. A lelkesz ertekezlet elhatarozta, hogy meg-teszi a sztikseges intčzkedčseket ennek ujabb kiadasara. Eddig a vend bibli&t az angol biblia tarsulat adta ki, 6t kellett rnegker-niink arra, hogy ismčt nyomassa ki, hogy hiveink Krisztus evangeliomat ujbol olvas-hassak.
De Jtt felmeriiit a kerdčs, hogyan !ep-hetunk erintkezčsbe az angol biblia tdrsa-saggai, hol talalhato čs ki tud kozulunk angolul beszčlni?
Olyant, aki koziilunk angolul tud, ha-mar talattunk, egy Amerikabčl haza tčrt vend hiviink szemč!yčben. De hol taialhato az angol biblia tarsasag? Hosszas tanako-das utan elhataroztuk, hogy levelet irunk Beigradba az ott levo ango! kovetseghez, tanacsot kertink, hol talalhatnank fei az angol biblia tžrsasdg megbizottjdt? Leve-liinkre hamar megjott a valasz. Az angol kčvetseg tudatta, hogy a kovetsčg egyik tagja, az angol biblia tarsasag egy megbi-zottja &s 5 a jovo hiten eljSn Muraszom-batba, hogy megtžrgyalja velunk a vend biblia kinyomatžsdt. Ez a vžlasz nagy oro-miinkre szolgžit.   De mčg jobban megčr-
vendeztetett az a teny, amikor lattuk, hogy az angol biblia tarsulat megbizottja meg-črkezv^n hozzank, igen szivesen tarsalgott veliink es tudott szerbul is besz^lni, ugy hogy tolmacs nelkiil beszelgelhettuk   vele.
Mindenek elott megallapodtunk vele abban, hogy a vend bibliat Zimonyban, 5000 pčldanyban nyomatjuk ki žsegypel-ddny 13 dinarba kerul. Ez igazan orven-detes dolog volt. Oly olcson vehetjuk bi-bliankat, az angol biblia tarsasag aldozat-keszsege fo!ytžn, hogy egy konyv bekot^se is tobbe kerul.
A megbizott kčt napot tčltott Mura-szombatban. Nera csak a varost es kor-ny6ket szemlčlte meg, hanem eljoti velem a redlgymnaz umba is, aho! akkor a 3-ik osztalyban tartottam hittanorat. A tanuiok dppen nčhany kihalt pogany nepio!, a hu-nokrol, avarokr6! feieit^k. Megdicserte 5ket jo feieletukert  ^s   bemutatkozott   elottuk,
hogy o az angol biblia tdrsasag kikiifdottje. Mint eloadtatok, nem csak az emberek^ hanem a nčpek, nemzetek is kihalnak egy-szer. Elj6n az ido, hogy az angol nep is kihal. De emlčke netn hal meg. Megma-rad orok emleke, hogy az angol nep ala-pitotta az eiso biblia tarsulatot es ezzell az egesz vilagnak oly jot tett, hogy emle-ke L!ni fog orokk^. Tegyetek jot ti is, ak-
oszemnajsetlet sztaroga Jorima, kf je vu ocse orok sztopo i hodo je z-sztrfaom v Damaskus, v Jeruzsž-lem i v-Egiptom na komilaj sze noszecsi, szetkano platno i druge fele blago odavat i trzsit.
Ti mensi bratje i szesztre szo z-veszelov ra-dosztjov szprejali z-daleka zemle domo pridocsega brata szvojega, ali Jorim sze je ne mogao zsnyimi radiivafi. Niksi nenavadni sztrah (sztrahovje) i velika bolezen sze nyemi je kazala doli z-obraza, pri vszem tom je pa donok napre vzeo z-zsakla, z-daleke zemle prinesene dari: razlocsne dobi szad i jela i razdelo je je med mensimi bratmi i szesztrami.
— Ka ti fali dragi moj szin?! — ga pfta mati z-vcagajocsim szrdcom.
Jorim je tak drgetao vu telli, ka je ne mogao na nogaj sztati, doli szi je legao na dece lezseliscse. Obrez nyemi je obledo, ocsi szo nyemi meglene gratale. Glasz, recs, nyemi je tak szlaba posztala, da je jo komaj bilo csuti, ali mati   nyemi je zato   pre-
razmila, z-vuszt je doli precstela oyega tozsecse recsi, stere szo sze naszlediivajocs glaszile:
—  Szrdce me bolf  od   nezgovorne   sztrahote, stera sze je preminocso nocs z-nami zgodfla! . . . . Vcseraj nocs szmo nindri ne szpali, naj szamo hitre v-Kapernaum pridemo, szamo na kumilaj szmo edno malo dremajocs potuvali, gda nasz je naednok eden grozen glasz presztrahso i szrdca nam je sztroszo .. Oroszlan je trobo vu blizsini k-nam.
—  Goszpodne   Bozse!  — Pomagaj   natn! — je szkricsala gori Mikal mati vu sztrahi.
—  Jasz szem tiidi molo  vu szebi nesztanoma, med sterim me je takse drgetanye obszelo,  ka szem
sze malo ne doli obrao  z-komile hrbta.....Alt
oroszlan je ne prisao pred nasz, ali donok me escse itak mrzlica ma,   kak  te   i   szrdče   me  vedno  bole boli . . . Jaj, jaj, vcsaszi mo vkraj! . . .
Globoka bolezen je obszela matere szrdce, vi-docsa szina veliko mantro i zbrodjavala je, kakda bi nyemi mogocsa bfla pomagati?                       *: ' ¦'¦
oktober 20.
Lelki harmaf — Diisevni Liszt
Sztran 121.
kor emleketek člni fog nem csak a f5ldčn, hanem a mennyekben is.
Az iskolabol a tanari szobdoa mentunk, ahol bemutatkozott a tanaroknak. Haza menet csodalkozoft azon, hogy a tanarok e!ott ismeretlen volt az angol biblia tarsu-Jat kifejezes. Ezek a tanarok, ugy latszik mind katholikusok. Igen, valaszoltam in, gyfnnasiumunkban nincs egy evangelikus tanar sem Oh, ez nagy igazsagtalansag, valaszolt 6 Nalunk Angliaban szintčn van-nak az iskoldban evangelikus es keth. ta-nulok, de szamaranyuknak megfelolen ne-vezik csak ki tanarokat. Itt pedig tobb mint egyszaz evangelikus tanuio van, evangeli-kus tanar pedig egy sincs.
A mint visszatčrtiink 6s hazankhoz, ez az igazsžgtalansag reszben megsziiot. A nepiskolakban a tanitok kinevezesenel figyelemmel voltak a tanulok vallžsara es azok szamaranyanak megfeleloen nevez-tek ki taneroket. De a gymnaz umban es polgari iskolakban megismetlodott az elmult idok igazsagtalansaga, rnert ott egy evan-gelikus tanero sincs. Remelyjuk', hogy ille-tčkes tčnyezok iparkodnak ezt megsziintetni.
Egy masik megismetlodo esemčny a kovetkezo. Nehany evvel ezelott a varkert-ben egy koszobrot allitottak fel, amelyre felirtak a vend irok neveit, hogy emlčkuket
EraBSKSsagass:
Nanagli nye je Jezus prisao na pamet, te na-zarenszki prorok, kf je vszefele betege zvracso. Zve-dla je, ka pri Petra hizsi nocsuje, hitro je ta sla, z molecsim szrdcom ga proszecsa, govorecsa nyemi:
—  Ooszpodne! Szmiiiij sze mojemi prvorodje-nomi szini! Te mense szi mi blagoszlovo, nyega pa zvracsi od sztrajov, od  tela   trepetanya   i   oszlobodi nyemi szrdce od grozne boleznoszti!
—  Jeli verjes, ka szem jasz to   mogocsi   vcsi-niti,   ka   m-e   proszis?   —   Jo   pfta  Jezus   z-milimi recsami.
—   Verjem Goszpodne!   Csi   li z-recsjov velfs, — ozdravi moj szin . . .
—   Idi domo zsena;   naj  ti bode   poleg   vere ivoje, i nikomi ne pove . . .
Domo je hitila Mikal i ovo, kak je notri szto-pila vu hlzso, zaglednoia je Jorima z poszmehecsirn obrazom, z-timi mensimf bratseki sze zmenyajocsega, z-zaroke sze drzsecsi, szo vszi pleszali.
megorokitsek. Az itt felirt irok kčzill h»any-zik a legnagyobb vendiro Kardos Jdnos. U Ujtčlgyesen szuletett 1817-ben. Iskolai elv^gz^se utan Onhodoson lett lelkčsz. 0 rnint iro, elsčben is čnekeket irt, amelye-ket istenitisztelettink alkalmdval haszndlunk. Ezek az enekek oly szžpek ^s meghatoak, hogy ritka nepnek vannak ily szčp enekei, ily drdga kincsei. Irt tankonyveket, lefor-ditotta hires magyar iroknak miiveit vend nyelvre. stb. Es az o neve meg is kima-radt a vend irok sorabol.
Az o esete ismčtlodott meg most nem-reg. Hires vend irokrol: Kaidosr61 es a ket KiizmiCirol akartunk Muraszombalban utcakat elnevezni, hogy igy emlčkuket megorokitsek es ez is elmaradt. Bizony lathatjuk, hogy a tčrtenelem esemčnyei gya-kran megismetlodnek                      K. I.
Neverna i brezi diise bodocsa molitev je ne driigo, nego li szamo prdzen gucs i
prdzno brbranye.       ;               -.',,••
*
Negucsi szamo i\ k Bogi, nego po-szlMni tiidi tiszto, ka ti On scsč pove~ dati.
-  ¦'•-¦'¦ ¦•¦ ¦:.¦¦:   ¦¦    II.                                         :.     -¦'  ¦
Na kapernauma vrata je vszako gojdno petero bratov dece slo vo, naszlediivala je je edna krotka koza, stera je petero ocse nemajocse, szirotne dcce hranila, na nyenom mleki szo sze szkucsarili gori vszi. Dokecs sze je kozica zsmahno paszla po ceszte kraja pasniki, ti rričnsi szo sze veszelo zmenyali vu ceszte prahi, ti veksi szo pa nesztanoma vn dalecsino gledali po szlokobasztoj ceszti. Brato szo zselno csa-kali domo. Strto Ieto je zse mlnolo, ka je z domi odpotuvao.
Vu varasa vrataj je drematni ocsi rimszki voj-nik sztao na sztrazsi z diigov landzsov vu roki. Od vtraglivom, duso vmorecsem nika ne csinenyi i vu velikoj vrocsini sze je z tem lodo, ka je dece zmeno gledao. Stera nyemi je v pamet prineszla szvojega detinsztva blajzsensztvo, roditele, brate, detinsztva pri-jatele i davno osztavleno rodjenya hizso i domovino... Te najmensi bratsek, Aron pojbics, je vecskrat k sztrazsari prisrajbao, proszessf ga diigo landzso.
Sztrdn 122
Lelki harmat — Diisevni Liszt
oktober 20.
Uj vilagepites.
Azt a szazadot, amelyben elunk szeretik az idegesseg, rohanas szazadanak nevezni. Nagy varo-sokban hullamzo siirges-forgast, erteknetlen ossze-visszasagot lat az ember. Etnberek, erdekek, harcok vilaga ez. Mindenki fut es siet, mindenki akar vala-mit, mintha mindenkinek elodazhatatlan celja lenne. Az egyik ember kenyer utan rohan, a masiknak feny, csillogas, pompa kell, a harmadik protekcioert es allasert k6nyor6g.
Ez a kep azt a benyomast kelti bennunk, hogy ebben a furcsa tiilekedesben nincs sehol melyseg, csak ideges es gyors attekintes. Nincs nema csend, csak zakatolo, diiborgo es velokig meno larma. Ugy latszik, mintha a vi!ag minden pillanatban ivalamilyen idegen, ismeretlen alakka akarna formalodni, hogy felismerhetetlensegig keveredjen ossze benne mindaz, I amit celnak, vagynak, erdeknek nevezfink-
Nemzetek eleteben is a mindent fkockara tevo er6feszitesek, az uj megoldasokat igero politikai partok jelszavai, a megmerhetetlen gyorsasaggal roha-no elet erdekek osszeiitkozesei mutatkoznak es hal-tatszanak mindenfelol. Itt is, ott is durva kihasznalas, visszaeles, furcsasag tiinik elibenk. Elegedetlenek, nelkiilozfik, nincstelenek, munkanelkiiliek jajszavat halljuk. Vilagforrongas, vilaggazdasagi krizis vesz-harangjai jelzik, hogy ebben a rettenetes ziirzavarban hiba van valahol. Elmeleteket allitanak fel arra vo-natkozoan, hol kellene egy uj vilagepitesj munkajat elkezdeni,    nemzetek    lepnek szovetsegre, gyiileseket,
konferenciakat tartanak, jonak velt eszmeket, elveket hirdetnek, gazdasagi racionalizmusrol bcszelnek es meg sok egyebrol, de mind hiaba.
Emberek es nemzetek kuzdenek es bukdacsol-nak a ma gondjaiban. Aprobb es nag-yobb tragedia-kat perget az elet. Nem jo visszanezni, mert mindig ugy erezziik, hogy vaiami felelmetesen szornyii, veres arny jar a nyomunkban. Emberek es nemzetek člete-ben egyarant felelem es aggodalom tapasztalhato. A jelen szomorusaga, a javtilast nem igero bizonytalau jovo, a szegeny emberek mindennapi kenyergondja, a hozzatartozoink nelkiilozese sokszor olyan rettene-tes sullyal nehezedik reank, hogy szeretneiik feltenni a kerdest: Hat mi is lesz velunk ? Hat liiaba kiiz-diink es faradozunk ? Hat hol a hiba, miliez kezd-jiink, mit tegyiink, mi lenne a legjobb?
Manapsag feleletet keresnek ezekre a kerdesekre a gazdasagi es szellemi elet elismert kivalosagai, tar-sadalmi vezerek, politikusok, tudosok eppen i1gy, mint a kunyhok gornyed vallu, megtepett ruhajii lakoi. Az egesz vilagon eszielketo kabito, liikteto es ertelmetlen forrongast jellemzi a celtaiansag. Nincs benr.e es;y mindenekfelett uralkodo, vegso, cgysčge-sito,eszmeny 6s gondolat. Hianyzik belole a mindent mindenekkel megbekelleto vallas. A mai dlet es a vallas egymas mellett szetvalasztva, elkiildniilten mu-tatkoznak. Az elet elzarkozik a vallas elol. A vilag mai helyzete napnal vilagosabban bizonyitja, hogy vallas nelkiil az elet ideges kapkodas, ertelmetlenseg es osszevisszasag. Csak a vallas tud   a   lazongasban
Sztrazsajocsi Iegionarius sze je poszmehavao na toga drebisa prosnyov i dovolo nyemi je landzse sti| primati, steromi sze je pojbarec jako radiivao.
Med vcaganyem, z tuzsnim szrdcomjszo sli domo deca den za dnevom, ar je csakani, odraseni brat ne prisao. Szamo li ta dobra szita kozica je zadovolno mandigala proti domi i podeliJa nikeliko trosta do-ma z szkdkim mlekom ttizsnoga szrdca vbogim szi-roticam.  mr>'--§$    / ."'¦''¦
Najbole szo sze pa zsalosztili vuzemszke szvetke, ar je escse itak neprisao domo Jorim brat. tSzir6ta vdovica sze je pa jokala, miszlivsa, ka je mro nindri vu daleki zemle.
Po vuzemszki szvetkaj vsze dugo ne, je karav-sin (trstci) sztano pri hizsi i z edne kumile sze je Jorium zavlekao doli jako oszlableni, tesko betezsen bodocsi. Nyegovi globoko szpadnyeni ocsi pogled je zda escse veksi sztrah zbudo pri domanyi, kak da ga je vu Damaskusa potiivanyi oroszlana trob!enye po-sztrahsilo. Mati i ta mensa szesztra szta ga pelale v
hizso, v mehko posztelo ga vlegla, ali edne recsi szta ne mogla zsnyega vzeti. Li szamo keszno v nocsi, vu velikoj vrocsini, vti szne temnoszti, je szkricsao gori z davecsim glaszom:
— Jaj, jaj, pretrgne sze mi szrdce!...
Gledajte ... gledajte, tam ga zsenejo na vmo-riscse!... Na plecsaj z tezskim krizsom, na glavi z trnyakoronov, z csela nyerai krvave kaple kaplejo!... Ospotavajo, sziinyavajo, bicsiijejo, z kamenyom ga lucsajo... i oh, jaj jasz zgiibleni grehsnik szem tiidi med nyimi... Jaj, zda ravno na mene vrzse pogled tozsecsi, bolezno mi naocsi metajocsi... szrdce mi zsge nyegov pogled, tak da bi je jezero zserjavi la-ndzs spici bodali i zsgali.
Mikal, ta vu szrdci oranyena mila mati, z tes-kov boleznosztjov, med vcaganyern i z tuzsnim szom-nenyem sztoji pri vu velikoj mantri sze trapajocsem szfni szvojem.
Pri vszern tom ga je zaman proszila, sztavlala, na drugi den je donok,   csi   bar tezsko bolezen, pa
iSfc.-
oktober 20.
l!<i harmat — Dflsevni Uszt
Sztrati 123.
levo lelki, tarsadalmf es gazdasagi elet eie mindenek felett valo celt kitiizni.
Ha azt akarjuk, hogy az alapjaban megrendiilt vilag uji-a kiegyensiilyozott helyzetbe keriiljon, akkor a nagy ziirzavarban keressiik a csendet, meiiekuljunk a vallashoz, keressiik azt, aki orokkevalo es minden-liato. Ez az uj vilagepites alfajs es omegaja, kezdete es vege.
A gazdasagi es tarsadalmi eletben eppeniigy, iiiiut a sajat lelki eletiinkben atlatszo, becsiiletes, tiszta s?.arnadasra van sziiksčg, ehhez pedig a kulcsot egyedul a vallas kepcs megadni. Egyediil itt keressuk a kivezefo utat.                                         .      ;   H.
Oktober 6.
V pondelek je minulo 92 let,ka je gi-zdava ausztrijszka szoldateszka pod voditel-sztvom Haynau-a i z pomocsjov ruszov pogazila vogrszko szloboscsino i v Aradi pretrgala niti zsitka trinajsžtim generali-som, ki szo od szedem sztrani napad-nyeni Vogrszki or-szag tak batrivno bra-nili. Zviin tej trinajszet szo escse v Pesti dojsztrelili prvoga vogrszkoga miniszter-szkoga predszednika gr. Battyany Lajosa i vise szto driigi !udi, ki szo mogli mantr-nisko szntirt pretrpeti, Doszta szo ji pa do szmrti   v   vozo   vrgli,  velki   tao  ji je pa
moglo v tuhinszko odbezsati i tam mreti, medsterimijebioszam Kossuth Lajos tUdi. Aradszka Kalvaria je v csaren sldr po-krita, vendar pa nyčni bleszketajocsi i ozsivlajocsi fraki nam vszigdar novo m6cs i vtipanye davajo k lepoj i bl6jzsenesoj bo-docsnoszti nase domovine.
Miszli od molitvL
¦¦»¦*vV''lAei''
Ki od Bogd^szamo pioszi i od Nye-ga siamo vzeme, ali na hvdloddvanye pa   _.. ne miszli, je priszpodoben k nigdasnyemi :., cigdni, ki sze je z-sztiidenca na konci viszi dobro ndpio i napojo, potom je pa pliino v-sztudenec l dale je so.
Bog vszako molitev poszltihne.   IMi na vszdko molitev dd  odgovor. Mogdcse ^-ne vcsaszFi /ie tak, liki bi to  mi zseleli.   :., Zdto  pa  potrplivo  csakajmo  na Nyegov odgovor.
F
Nq szamo za veszeljd, za radoszti i za szrecso, nego tiidi za szkuze, za trp-lenye i za vddrce sze moli i zahvdlivsza-mogdcsemi Goszpodnomi Bogi.
odpotiivao z karavanorn, govorecsi, ka sze neszmi miiditi, more idti! Nebode meo tecsasz mira,"dokecs jjori nenaide Jezusa, ki ga jezse ednok zvracso... i, oh groza ... on ga je tiidi ospotavao .. 1
Mikal szi je roke muzsdszila, gvant szi je raz-praszkala, notri je s!a vu szkrivno kamro i molila je Boga, vu szrdci i diibi, tak,   kak   jo   je   nazarenszki i Jezus navcso:
„ Ocsa nas, ki szi vu nebeszaj ..."
¦   ..         m.
Deca szo sze pa pobrali i pa szo vszi v lepom redi sli po gojdnaj vo na varasa vrata, gde je zda drugi sztrazsar sztao, koga obraz je csamuren, nepri-jeteu bio i ne je dovolo, ka bi sze vu vrat szenci oni razveszeljavali.
Zda szo pa z tezskesim szrdcom csakali brata domo. Vszigdar szo dalecs napre pred nyega odisli, ali d4gi csasz szo mogli zaman csakati i nazaj sze vrnoti, ali ednok sze je pa donok,   po diigom   vre-
meni vu dalecsfni, ozdalecs szkazao prihajajocsi, po-znani karavan.         :   '_..'. s . '   ...           ,   •.   : "". '
Kak bJajzseni szo   zda   bezsali   pred   dragoga brata nevolni otroci. I kak velika radoszt je   je  ob-szela, da szo zaglednoli,   ka je Jorima obraz ne po-   \. biti, nego vejiko navdusenoszt   kazajocsi.    Jorim   je   . bisztro, kak sztrela doli z   komile   szkocso,   gori  je  «¦ zdevao na nye hrbet blajzseno sze veszelecse i szme-hecse bratseke szvoje.
Kak je domo pridocs, nedovedno notri sztopo vu roditelov hizso, Mikal raatere prvo pitanye je k nyemi to bilo:
—  Jeli szi gori naisao szin moj Jezusa? Naza-renszkoga proroka, koga szi grozno ospotao?
—   Oori szem ga najsao mila moja  mati i pa me je zvracso i od onoga   hipa   mao je vszigdar z menom: vu mojem    szrdci!    — je pravo   Jorim  z szvetov  navdiisenosztjov.   I   pripovedavao je, kak je sztano z mrtvi na krizs razpeti Jezus, ki je na Bozso desznico zviseni i po Ocsi vzeti   szveti  dilh   je   vo
Sztran 124.
Lelki harmat — Dfisevni Liszt
oktober 20
Razlocsni mali glas^
Szamovolni   dari.   Na   goridrzsanye Diisevnoga   Lfszta:   Fliszar   Lajos   Alsomorac
2 Pgo, Czipott   Janos   Markushasa   50   fIr.
Na
neszprhlfvi venec Lutharove Fliszar Sarolte: Savel Ferencova Vaslak 1 Pgo, Czipott Jolan, r. Kuz-ma Zsidahegy 3 Pgo, Zsibrik Jolanka Falud 5 Pgo, Brglesz Karoly Salamon 1 Pgo. — Na D i a c s k i D o m : Kolosa Jozsef szabo Battyand 1 Pgo, Mikola Sandor Budapest 3 Pgo.
A dunantuli egyhazkeriileti Gusztav-Adolf Gyamintezet oktober 2-an Sopronban tartotta koz gyiileset. A tanacskozas megkezdese elott Luthar Adam lelkesz imadsagot mondott, rnajd a kozgyiileseu be-szamolot adott arrol a munkarol, amit a vendvideki gyiilekezeteink a legkozelebb mult 20 evben, mint Gyarnintezeti, vagy G. A. Egyleti munkat vegeztek. Ez a gyiiles a kovetkezo adomanyokat osztatta ki szegeny gyiilekezeteinknek : Nagytotlak 120 Pgo, Felsocsalogany 100 Pgo, Diakotthon 80 Pgo, Also-Iendva 100 Pgo es az egyhazkeruleti feliigyel6 dr. Mesterhazy Erno felsohazi tag haziperselyenek gyiij-tesčt 50 Pgo. — Ezeken kiviil a soproni G. A. Gyam-intezeti N6egylet szep, magyaros oltarterito ajandekat egyik vend-videki gyiilekezetunk kapja, ugyszinten tobb drb magyar nyelvu enekeskonyvet is kapnak vend-videki gyulekezeteink.
)          Turobni glaszi.   Zadnyiva   meszeca   szo   sze
odszelili z Battyandszke fare vu vecsnoszt: vd. Santavecz Franciska, r. Andrecs v Szentsebestyeni, sztara 70 let; vd. Kumin Judit, r. Friskits v Maikus-fiazi, szt. 91 1.; Godina Karoly v Salamotii, szt. 4 1.; vd. Kolosa Zsuzsa, r. Troksar vu Vaslaki, szt. 76 1.; vd. Santavecz Anna, r. Brglesz v Szentsebestyeni, szt. 80 1.; Podleszek Ferenc v Salamoni, szt. 65 1.; Bar-barics Janos v Lendvakislaki, szt. 54 1.; vd. Czipolt Kata, r. Verban v Battyandi, szt. 69 I.; Hasaj Mihaly v Musznyi, szt. 81 I.; vd. Gyergyek Terezia, r. Bez-necz v Salamoni, szt. 72 1.; Fartelv Lajos v Volgyesi, szt. 38 1.; vd. Hoscsek Zsuzsa, r. Dervarics v Battyandi, szt. 78 1.; Banfi Kata, r. Kolosa v Volgyesi, szt. 73 I. i eden otrok v Battyandi. — Z-Fe!socsaloganyszke fare: szept. 20. Kiireti Ferenc, ozsenyen, rojen v Sereghazi, sztanujocsi v Hegyszorosi 25., v 51-oni leti sztaroszti. —  Naj v bozsem meri pocsivajo.
A Magyar Voroskereszt Egyesii!et
muraszombati fiokjanak varakozason feiiiil gyu]teseredmenyžnek vegso osszege: 1615 pengo es 64 f l!čr volt.
Narocsnikom! Proszimo vsze tiszte narocsnike, ki majo zaosztanyeno narocs-nino, naj nam to v kratkonn notriposlejo.
razlejao na vucsenike, po sterom je nyega tiidi Peter apostol okrszto, kak povrnyenoga vernika, vu Jezus Krisztusa imeni i vzeo je on tiidi Szvetoga diiha dar...
Z pobozsnim szrdcotn je poszluhsala Mikal mati z szina vuszt csiJte szvete recsf i pobudilo sze nye je vu dusi krepko zselenye, ka sze i ona da okr-sztiti vu Jezus Krisztusa szvetom imeni ...
Prisli szo pa k nyenoj hizsi rodbina, zslahta i znanci, ki szo poszluhsali Jorima szvete recsf i oni szo sze zseleli okrsztiti dati i Szvetoga diiha dar vzeti.
Dugo szo vkiiper bilf, tanacsivajocs sze ka majo csiniti? Na pot szo sze vzeli potom: Mikal i nye rodbina i napotili szo sze v Jeruzsalem.
Brez triida je potiivao Bozsi orszag iszkajocsi rnali karavan po diigoj, pusztnoj poti. Po nocsaj szo malo pocsfvali, da kak najhitre k cfli pridejo.
Najnapre pred karavanom je so Jorim z blisz-csecsim pogledom i z krepkim duhom.
Vone na pusztnoj ceszti sze je naednok veliki oroszlan szkazao pri meszeca szvekloscsi.
Od sztraha i cagloszti je glaszen cvil i jaja krics zfsao z vuszt karavana kotrig i szrdc nyihovo klepanye sze je tiidi zasztavilo.
— Ne bojte sze! Z nami je inoj Goszpod, odkiipite! Jezus! — sze je zglaszo Jorima cinkajocsi, mocsen glasz i so je batrivno napre, ednako proti nyenii, omurno ga gledavsf vu ocsf i zvirfna sze je pokuszila i ognola sze ji je . . .
Ne doszta szledi je tiidi tak batrivno, ncvklek-nyeno gledao szodcom, glavnoga tanacsa kotrigam vu ocsf, gda szo ga za vere volo na szmtt oszodiii. Ravno tak mirovno z pozdignyenim vedrnim obrazoin je prijao kamenuvanye, sterim szo ga oszmrtili. Nye-ga diisa je. li na Goszpodna giedala, viiszta szo pa sepetale:
,,Goszpodne, odpiiszti nyim, ar neznajo, ka csinijo i pripelaj nye tiidi td, kama szi mene pripelaol
K O N EC.
Nyjiii;tott VENDVIOEKI KONYVNYOMDABAN, Murasžombat.