Az illir mozgalom magyar kotodesei - horvat szemmel I.1
istvan lukacs, orsolya kalecz-simon (f2015)
Univerza Loranda Eotvosa, Filozofska fakulteta, ELTE BTK Szlav Filologiai Tanszek, Muzeum krt. 4/D, HU- 1088 Budapest, lukacs.istvan@btk.elte.hu
_ SCN X/2 [2017], 5-19 _
Prispevek daje zgodovinski pregled hrvaške znanstvene interpretacije madžarskih stikov in duhovno-političnih vzorcev v razvoju hrvaškega ilirskega gibanja. V prvem delu so predstavljena osnovna sodobna teoretična stališča o rekonstrukciji zgodovinskih narativ, v drugem delu pa hrvaški znanstveni dosežki v raziskovanju predilirskega obdobja. Poudarjen je pomen gibanja jakobincev in svobodnih zidarjev v nastajanju ilirizma. V predilirskem obdobju je s svojimi novimi pobudami igral pomembno vlogo zagrebški škof Maksimilijan Vrhovec. Njegovemu delovanju in predstavitvi njegovih madžarskih stikov je posvečeno posebno poglavje. Prav tako je v posebnem poglavju predstavljeno izjemno bogato življenjsko delo vodje gibanja Ljudevita Gaja in njegovi stiki z Madžari. Na oblikovanje slovanske in hrvaške zgodovinske zavesti Ljudevita Gaja je močno vplival takrat najbolj ugleden madžarski zgodovinar Istvan Horvat. Horvatova romantična megalomanska predavanja o poreklu Madžarov so pritegnila Gajevo pozornost v času njegovega šolanja v Pešti.
The article gives a historical overview of the Croatian scientific interpretation of Hungarian contacts and spiritual-political patterns in the development of the Croatian Illyrian movement. The first part of the study presents basic modern theoretical views on the reconstruction of historical narratives, while the second part highlights Croatian scientific achievements in the research of the pre-Illyrian period. The importance of the Jacobin movement and the Freemasons in the emergence of the Illyrian movement is emphasised. The bishop of Zagreb, Maksimilijan Vrhovec, played an important role in the pre-Illyrian period with his new initiatives. A special chapter of the article is dedicated to his work and the presentation of his Hungarian contacts. Another special chapter is dedicated to the extremely rich oeuvre of the leader of
1 A tanulmany az OTKA/NKFIH 104630. szamu, A magyar kapcsolatok es mintakjelen-tosege a horvat illir mozgalom fejlodestorteneteben cimu palyazat kereten belul keszult. Tarskutatom e munkaban es a projekt kedvezmenyezettje a tragikusan fiatalon elhunyt Kalecz-Simon Orsolya volt. A dolgozat korabbi kozos gondolkodasunk es munkank eredmenyeit foglalja ossze.
— 5 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
the movement, Ljudevit Gaj, and his contacts with the Hungarians. The formation of Slavic and Croatian historical consciousness of Ljudevit Gaj was strongly influenced by the most respected Hungarian historian of the era, István Horvát. Horvát's romantic megalomaniac lectures on the origin of the Hungarians attracted Gaj's attention during the time he spent studying in Pest.
Ključne besede: zgodovinske narative, ilirizem, hrvaško-madžarski duhovni stiki
Key words: historical narratives, Illyrian movement, Croatian-Hungarian spiritual contacts
A fórténelmi narratívák rekonstrukciója, elemzési szempontjai
„Valamennyi tôrténelmi narratívában található egy redukálhatatlan, kiküszö-bölhetetlen interpretációs elem" - írja Hayden White Interpretation in History címü tanulmányában (1978a: 51). A tôrténelmi események, hangsúlyozza White, ônmagukban még nem alkotnak tôrténetet (1978b: 83). Ezek pusztán egy lehetséges tôrténet építokóvei, amelyeket - azáltal, hogy bizonyos eleme-ket kihangsúlyoz, másokat pedig a háttérbe szorít, vagy akár teljesen elhagy - a tôrténész rendez narratívává (1978b: 83). Az értelmezés Hayden White-i szempontjait a The Value of Narrativity in the Representation of Reality címü munkában kifejtett gondolatmenet szerint az a jogrendszer határozza meg, amelynek ellenében vagy képviseletében a narrativa fellép (1987). Stephen Greenblatt Shakespearean Negotiations (The Circulation of Social Energy in Renaissance England) címü kônyvében „az adott társadalom intézményeinek és gyakorlatainak" szerepét hangsúlyozza (1989), Louis Montrose Professing the Renaissance (The Poetics and Politics of Culture) címü 1989-es tanulmányában pedig a szôvegek tôrténetiségét, vagyis a külónféle írásmódok kultúraspecifi-kusságát és társadalmi beágyazottságát emeli ki. A narrativa megalkotottságát tehát nemcsak a tér- és idobeli kontextus, valamint az értelmezo kiindulási pontját képezo kultúra befolyásolja, hanem azon politikai érdekek is, amelyeket a narrativa képviselni hivatott.
A horvát nemzeti ébredés elokészíto fázisáról, illetve az illír mozgalomról és annak jeles alakjairól szóló narratívákat e szempontok figyelembevételével te-kintettük át. Célunk nem csupán a horvát nemzeti ébredés magyar kôtôdéseirôl szóló kutatások eredményeinek ôsszegzése, hanem azoknak a narratíváknak az elkülónítése és ôsszevetése is, amelyekbe az egyes kutatások a magyar kapcso-latokat igazoló adatokat elrendezik. Vizsgálódásaink során különös figyelmet forditottunk a White, Greenblatt és Montrose által felvetett szempontok telje-sülésének kérdésére. Elsosorban arra kerestük a válaszokat, hogy mennyiben befolyásolta a megszületés idobeli, térbeli, politikai és kulturális kontextusa az egyes tôrténelmi narratívák rögzült arculatát.
- 6 --Slavia Centralis 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
A kettös narrativakepzes problemaja
Kedourie összegzese szerint a nacionalista diskurzus härom propoziciora epül: „az emberiseg termeszettöl fogva nemzetekre oszlik, a nemzetek eleve meglevö jellemzök alapjän különithetök el egymästol, s az egyetlen legitim kormäny-zattipus a nemzeti önkormänyzat" (1960: 9). E propoziciok, amelyeket a nacionalista diskurzusban felnött befogadok hajlamosak alapertelmezeskent kezelni, valojäban a nemzetällamokat eletre hivo nacionalista diskurzus konstrukcioi, az egyes nemzetek eseteben pedig a vonatkozo nacionalista diskurzusok töltöttek föl a propoziciokat nemzetspecifikus tartalommal.
Ez a lista azonban nem azonos a nemzetfogalommal magäval, s nem is redukälhato rä. Mikent Timothy Brennan is hangsulyozza: „a nemzet lenyege önmagäban sem a faj, sem a földrajz, sem a hagyomänyok, sem a nyelv, sem a terület, sem pedig ezek kombinäcioi ältal nem irhato le teljes egeszeben" (1990: 48). Brennan szerint a nemzetek valojäban „kepzeletbeli konstrukciok", ame-lyek lete „kulturälis fikciok rendszeren alapul" (1990: 49), amely ugyanakkor erzelmi viszonyuläsok komplex sokasägät vältja ki a köre szervezödö közös-segböl, hiszen „az emberek meghalnak a nemzetükert, häboruba mennek erte, s regenyeket irnak a neveben" (1990: 48). Hobsbawm a nemzet mint kepzeletbeli konstrukcio sokretüsegere hivja fel a figyelmet. Azt irja, a nemzetällamok születesekor szämos olyan kapcsolodo szimbolum jön letre, mint a nemzeti himnusz, a nemzeti lobogo vagy „a nemzet" valamilyen szimbolum vagy kep ältali megszemelyesitese (1983: 7), vagy egy olyan - gyakran fiktiv - nemzeti eredetmitosz, amely az ujonnan letrejött politikai intezmenyek es ideologiai mozgalmak törtenelmi kontinuitäsänak igazoläsät celozza (1983: 7). Homi J. Bhabha szerint a nemzeti narrativa megkonstruäloi „a mindennapi elet hullade-kaibol, foltjaibol, rongyaibol egy koherens nemzeti kultura jeleit hozzäk letre, s e narrativ performansz egyre nagyobb szämu nemzeti szubjektumot kepes megszolitani" (Bhabha 1990: 297).
Nem törtent ez mäskepp a horvät nemzeti identitäsnarrativa eseteben sem, amelynek alapjait epp az ältalunk vizsgält idöszakban, a horvät nemzeti ebre-des eveinek idejen rakta le a horvät ertelmiseg. A korszak elnevezese szinten a nacionalista narrativät tükrözi: a „nemzeti ebredes", „nemzeti ujjäszületes" (narodno budenje, narodni preporod) terminusok azt a ki nem mondott elöfelte-vest rejtik magukban, hogy a nemzet mindig is letezett - meghozzä vältozatlan formäban -, csupän szunnyadt, s a hazafiak feladata felebreszteni älmäbol.
Az illir mozgalom magyar kapcsolatairol szolo különfele (törtenelmi, iro-dalomtörteneti, filologiai) narrativäk elemzesekor nem feledkezhetünk meg arrol a tenyröl, hogy eppen azokat a narrativäkat tanulmänyozzuk, amelyek a nemzetällam es annak alapjät kepezö nemzeti narrativa megalkotäsänak mikentjeröl szolnak. A törtenelmi narrativäk elemzese sorän feltetlenül figye-lemmel kell lennünk a ketfele narrativa interferenciäjära, vagyis arra, hogy az a teny, hogy a vizsgält korszakban a nemzeti identitäsnarrativa mennyire gyökeresedett meg, toväbbä mennyire volt kepes visszahatni a korszakrol szolo törtenelmi narrativäkra, különösen annak a korszaknak a kulturälis
— 7 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
kapcsolataira vonatkozo részeire. Ez különösen annak a tûkrében fontos szem-pont, hogy a nemzeti identitâsnarrativa megalkotâsânak mikéntjérol szolo tôrténelmi narrativa megkonstruâlâsa arrol a horizontrol tôrténik, amelyre a megképzett identitâsnarrativa, illetve a késobb létrejôtt, az illirizmus korâban megalapozottal versengo identitâsnarrativa is hatâst gyakorol, igy a kûlônféle horizontok bonyolult egymâsba jâtszâsârol beszélhetûnk.
Alapvetö narrativaképzo elemek
Az illir mozgalom magyar kapcsolatait târgyalo horvât tudomânyos narrativâk âttekintése sorân ùgy talâltuk, a horvât nemzeti tôrekvések és a magyar nemzeti mozgalom kapcsolatânak értelmezése hârom jol elkülönitheto, âm gyakran egymâst is âtszôvo tipus kôré szervezodik.
Az elso a magyar nemzeti mozgalom mintpéldakép. Az ilyen tipusù narra-tivâkban a magyar nemzeti mozgalom egésze, annak valamelyik alakja vagy kezdeményezése kifejezetten pozitiv példaként jelenik meg a horvât nemzeti mozgalom szâmâra. A szerzo gyakran a magyar tôrekvések horvâtorszâgi ha-tâsa mellett érvel, tovâbbâ nagy hangsùlyt kapnak azok a megnyilatkozâsok, amelyekben a horvât nemzeti mozgalom képviseloi „a magyar példa" jelento-ségérol beszélnek.
A mâsodik a magyar nemzeti mozgalom mint referenciakeret. Az ilyen tipusù narrativâk a horvât nemzeti mozgalom tôrekvéseit és eredményeit a magyar nemzeti mozgalom tôrekvéseinek, eredményeinek kontextusâban, ah-hoz viszonyitva mutatjâk be. E narrativâk a pârhuzamok feltérképezésén tùl gyakran részletesebb ôsszehasonlitâsokat is végeznek a horvât és a magyar nemzeti mozgalom adott területe vagy tôrekvései kôzôtt, râmutatva a megva-lositâsi modok és munkamodszerek, a mozgalomban résztvevok szândékainak azonos vagy eltéro voltâra.
A harmadik a magyar nemzeti mozgalom mint rivalis. Az ilyen tipusù nar-rativâk a magyar és a horvât nemzeti mozgalom közti érdekellentétet hangsù-lyozzâk. Ha ismertetik is a magyar nemzeti mozgalom tôrekvéseit, eredményeit, az elsodleges hangsùly azon van, hogy ez miként korlâtozza a horvât nemzeti mozgalom hasonlo irânyù tôrekvéseinek kibontakozâsât. E narrativatipus egyik lehetséges alakvâltozata az, amely a horvât nemzeti mozgalom kibontakozâsât a magyar nemzeti mozgalommal valo rivalizâlâs kifejezett igényével magyarâzza.
Az illir mozgalom elôzményei
A horvât szakirodalom az illir mozgalom kibontakozâsâban szerepet jâtszo tényezok közül - koronként eltéro mértékben - a magyar nemzeti ébredést is megemliti, s nagyobb hangsùllyal és részletesebben csupân azokban az âttekintésekben talâlkozhatunk, amelyek még az Osztrâk-Magyar Monarchia ideje alatt lâttak napvilâgot. A téma elso és tudomânytôrténeti szempontbol
- 8 --Slavia Centralis 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
nagyon alapos és âtfogo alapmuve Buro Šurmin Hrvatski preporod (1903-4) cimu kétkôtetes nagyivu szintézise, valamint Velimir Deželicnek a horvât felvilâgosodâs vezéralakjârol, Maksimilijan Vrhovacrol szolo életrajza (1904). E két szerzô a magyar nemzeti ébredés tôrténetét a horvât nemzeti ébredés referenciakereteként értelmezi és jeleniti meg.
A francia forradalmat kôvetô idôszakot târgyalva Šurmin egyszerre hivja fel a figyelmet az „uj eszmék" magyar- és horvâtorszâgi térnyerésére, amelyet ô egyértelmuen a forradalom hatâsânak tulajdonit (1903: 7). Szemléletében a komparativ elem is benne van, hiszen kiemeli, hogy bâr a magyar nemzeti eszme mâr a 18. szâzad végén „kezdett erôre kapni", a horvât nemzeti eszme ekkortâjt még „sehol sem volt" (1903: 7).
Velimir Deželic Vrhovac-életrajzâban a magyar nyelvùjitâs korszakânak tômôr, âm adatokban gazdag âttekintését nyùjtja, mintegy szellemi kontextust adva annak. Ismerteti egyebek mellett a korszak meghatârozo irodalmi kôreit, a magyar tudos târsasâg alapitâsâra irânyulo kezdeményezéseket (kezdve Besse-nyei Gyôrgy Jambor szândékâval), az elsô magyar ùjsâg megalapitâsât (Magyar Hirmondo2), valamint a magyar nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetésére irânyulo kezdeményezéseket és konkrét politikai lépéseket (1904: 17-19). Deželic âttekintése igy vilâgossâ teszi, hogy a késôbbi horvât puspôk tevékenysége nem érthetô meg a szellemi miliô ismerete nélkul, mely az 1780-as években a pesti papi szeminârium rektoraként tevékenykedô Vrhovacot kôrulvette.
Az ùjabb monogrâfiâk kôzul hasonloan tômôr, de annâl informativabb âtte-kintést nyùjt a magyar nemzeti ébredés idôszakârol Elinor Murray Despalatovic Ljudevit Gaj and the Illyrian Movement cimu munkâja (1975). Bemutatja a nyelvészek és szotârirok, az irodalmârok és tudosok tevékenységét, az ùj magyar tudomânyos és irodalmi folyoiratok szinrelépését. Kulôn is kiemeli, hogy a mozgalom célja a magyar nyelvnek a magyar kultùra hordozojaként valo elfogadtatâsa volt, mivel kezdeményezôi abbol a kimondatlan elôfeltevésbôl indultak ki, hogy egy nemzet csakis az anyanyelvén tehet szert szellemi érett-ségre (Despalatovic 1975: 31-32). Despalatovic értekezésében a magyar nemzeti ébredés korai fejleményei fontos referenciakeretként szerepelnek. Példânak okâért, amikor a nyelvkérdésrôl ir, egyértelmuvé teszi: amikor 1790-ben kezde-tét vette a magyar nyelv hivatalos nyelvként valo elismertetését célzo politikai harc, a magyarok - ellentétben a horvâtokkal - mâr évtizedek ota dolgoztak azon, hogy a magyar nyelvet modern értelemben vett irodalmi nyelvvé tegyék.
Az egymâstol korban és idôben meglehetôsen tâvol âllo mindhârom szerzô, Šurmin, Deželic és Despalatovic tôrténeti rekonstrukciojâban a magyar nemzeti ébredésnek két szakasza van. Az elsô, dôntôen kulturâlis jellegu szakaszban pri-oritâsa van annak, hogy a magyar nyelvet alkalmassâ tegyék a nemzeti kultùra hordozojânak szerepére. A mâsodik, kifejezetten politikai jellegu szakaszban ugyanakkor a hangsùly a magyar nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetését
2 Bâr Deželic kônyve szerint a Magyar Hirmondot 1790-ben alapitottâk, az évszâm téves: a Magyar Hirmondo elsô szâma 1780. januâr 1-jén lâtta meg a napvilâgot (vô. Suld 1999) http://mek.oszk.hu/06400/06492/html/#3
— 9 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
célzo kuzdelemre, illetve a modem értelemben vett nemzetâllam alapjât képezo intézményrendszer megteremtésére kerul. A két szakasz kôzôtti âtmenet sorân létrehozzâk a nemzeti nyelvu sajtot, illetve azokat az intézményeket, amelyek célja kôzvetlenul a nyelvùjitâsi folyamat tâmogatâsa.
Šurmin, Deželic és Despalatovic tehât - referenciakeretként - a magyar nemzeti ébredés kulturâlis és politikai fâzisât egyarânt ismertetik, egyben annak a lehetoségét is implikâlva, hogy a magyar elgondolâsok és tôrekvések a horvât fél szâmâra is példaként szolgâltak. Mindhârom szerzo a két nemzet ébredésének tôrténetét kôlcsônôs egymâsra hatâsként lâttatja, ahol a magyaroké a vezeto szerep, hiszen ok jelôlik ki az ùj irânyokat, a horvâtok pedig ezeket kôvetve vagy ezekre reagâlva jârjâk sajât ùtjukat. Jakša Ravlic a Hrvatski narodni preporod I—II. (1965) cimu két kôtetes szôveggyujtemény elé irott terjedelmes tanulmânyâban, valamint Jaroslav Šidak a Hrvatski narodni preporod. Ilirski pokret (1988) cimu monogrâfiâjâban viszont mâr egyértelmuen a rivalis--narrativât képviselik. E két szerzonél a horvât nemzeti ébredés a magyar nemzeti mozgalom tevékenységére, kulônôsen annak politikai ténykedésére adott reakcioként jelenik meg, a narrativâjuk fokuszâba pedig a magyar nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetése kapcsân kibontakozo magyar-horvât politikai kuzdelmet âllitjâk.
A magyar jakobinusok és a szabadkömüves mozgalom
A magyar jakobinusok horvât kôtodéseit a horvât nyelvû szakirodalom részle-tesen târgyalja. A mozgalom vezetojét, Martinovits Ignâcot a horvât szerzök csak Ignjat/Ignacije Martinovicként emlitik, horvât („illir") szârmazâsârol pedig szâmos forrâs megemlékezik (Deželic 1904: 68; Šidak 1987: XVI; Črnja 1988: 207; Mandic 2002). Hajnoczy Jozsef, a mozgalom egyik legbefolyâso-sabb alakja, Vukovarban tevékenykedett alispânként. Körülötte gyülekeztek a jakobinus mozgalom horvât tâmogatoi, példâul Marko Delivuk, Martinovits unokaöccse, Szén Antal, Josip Kralj és még sokan mâsok (David 1977: 144).
A jakobinus eszmék kedvezö horvâtorszâgi fogadtatâsânak kétségtelen jele az a kaj-horvât nyelvû forradalmi kôltemény, a Paškvil (1794), amelyet 1794-ben tûztek ki az ùn. szabadsâgfâra Zâgrâb Harmica nevû negyedében (David 1977: 144). Mintâja alighanem a Pârizsban az elsö jakobinusok âltal âllitott arbor libertatis volt, s a kezdeményezés mögött a bécsi politikai rendorség Maksimilijan Vrhovac püspököt sejtette (Deželic 1904: 80).
Ezekben az években alakulnak meg Horvâtorszâgban az elso szabadkömüves pâholyok is (Pavličevic 1987: LIII). A magyarorszâgi szabadkömüves mozgalom nemcsak a felvilâgosodâs és a tudomâny szellemének a terjesztöje volt, de harcolt az abszolutizmus ellen, s az orszâg gazdasâgi fellenditésén is munkâlkodott. A magyar szabadkömüvesek a nemzeti ébredés letéteménye-sei, a jozefinizmus és a germanizâcio esküdt ellenségei voltak. (Hoško 2007: 34). A magyar szabadkomûvesség egyik kezdeményezoje a szintén horvât földön tevékenykedo Ivan Draškovic (Draskovich Jânos) volt, aki egyesitette a
- 10 --Slavia Centralis 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
varasdi, zagrabi, glinai és kôrôsi pâholyt, fuggetlenitette ôket a berlini, bécsi és pârizsi pâholyoktol, s komplett, a nemzeti szellemet tukrôzô alapszerveze-tet és alkotmânyt adott azoknak (Črnja 1988: 205). Ezeket az eszméket szivta magâba pesti tartozkodâsa sorân Maksimilijan Vrhovac puspôk is. Bâr a sza-badkômuvesség vâdja alol tisztâzta magât (ld. Deželic 1904), egész életében kitartoan és kôvetkezetesen ezen elvek szellemében munkâlkodott (Hoško 2007: 35). Okkal feltételezhetô tehât, hogy Vrhovac - a késôbbiekben részleteiben ismertetett - tevékenységét a magyar szabadkômuvesség eszméi is inspirâltâk, illetve azokat kôzvetitette tovâbb horvât irânyba. Pâholytagok voltak Hajnoczy Jozsef (Deželic 1904: 69) és a szintén horvât szârmazâsù Laczkovics Jânos is (ld. Berényi 2001).
A fenti rôvid ismertetésbôl is kitunik, hogy a horvât és a magyar kutatok nagy figyelmet szenteltek az illir korszakot megelôzô idôszaknak, kulônôsen a szabadkômuvesség kibontakozâsânak a feltérképezésére, az abban szerepet jâtszo személyek munkâssâgânak bemutatâsâra. Jelen esetben nem csupân arrol van szo, hogy a korszakrol szolo horvât tudomânyos eredmények kiegészité-séhez tôbb jeles magyar tôrténész, szlavista és filologus jârult hozzâ, hanem arrol is, hogy a horvât kutatok e forrâsok és eredmények kôzlését figyelemmel kisérték és hivatkoztak râjuk. Mindebbôl arra kôvetkeztethetunk, hogy a téma horvât kutatoi részérôl e korszak vonatkozâsâban mutatkozott a legnagyobb nyitottsâg a magyar hatâsok és kapcsolatok feltârâsânak irânyâba.
A tovâbbi kutatâsoknak elsôsorban a magyar szabadkômuves mozgalom horvât kapcsolatai és hatâsai vonatkozâsâban lenne perspektivâja. A magyar szabadkômuves mozgalom a magyar nemzeti ébredés egyik elôremozditoja volt, igy a kapcsolatok révén szellemiségével mindenképpen inspirâlhatta a horvât nemzeti tôrekvéseket. Râadâsul a magyar szabadkômuvesség és a horvât nemzeti mozgalom kôzôtt szâmos személyi âtfedés is van (Hajnoczy, Laczkovics, Vrhovac puspôk). Bâr nyilvânvalo, hogy a horvât nemzeti ébredés életre hivâsâban a magyar szabadkômuves mozgalom hatâsa is szerepet jâtszhatott, a témârol szolo horvât szakirodalom ezt mégsem emeli ki.
Az illir mozgalom legfontosabb elöfutaranak magyar kôtôdései Maksimilijan Vrhovac (1752-1827)
Maksimilijan Vrhovac kétségkivûl a horvât nemzeti ébredés igazi elofutâra, akinek magyarorszâgi tartozkodâsât, személyi és kulturâlis kapcsolatait a legrészletesebben târgyalja a horvât szakirodalom. Szâmos alapveto mû nagy figyelmet szentel annak a ténynek, hogy Vrhovac 1786 és 1787 között Pesten tar-tozkodott, ahol a pesti papi szeminârium vezetését lâtta el (Deželic 1904: 23-24; Pavličevic 1987: LIV; Hoško 2007: 35). Annak kiemelésérol sem feledkeznek meg, hogy a késobbi horvât püspök Pesten az akkori Magyarorszâg szâmos jeles személyiségét ismerte meg (Hoško 2007: 35), köztük a szabadkomûves mozgalom olyan jeles tagjait, mint Martinovits Ignâc, a magyar jakobinus
— 11 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
mozgalom késobbi vezéralakja (Deželic 1904: 23-24; Pavličevic 1987: LIV; Hoško 2007: 35), akivel a pûspôk késobb Bécsben is találkozott (Deželic 1904: 88). Demokrata eszmeiségérol Vrhovac konyvtára is tanúskodott, kônyveit pedig a pesti szeminárium rektoraként tanítványainak is kôlcsônadta (Deželic 1904: 82). Tanúvallomása során Martinovits azt állította, hogy Vrhovac késobbi munkájával annyi hívet szerzett a demokratikus eszméknek, amennyit már egy szervezet sem tudna tôbbé befogadni. Hoško azt is kétségtelennek tartja, hogy - 1778 és 1785 kôzôtt - Vrhovac maga is szabadkomüves volt (Hoško 2007: 33).
Deželic fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy Vrhovac épp a magyar nemze-ti ébredés legpezsgobb éveiben tartózkodott Pesten, amelynek híre alighanem a szeminárium falai kôzé is eljutott (1904: 17). Ezeknek a lehetséges élményeknek a hatását azonban a Vrhovac-életrajz szerzoje már nem puszta referenciakeret-ként ôsszegzi: „Amerre csak nézett az ifjú rektor, mindenütt új életet, nemzeti életet látott. Vajon hogyan hatott ez reá? Talán magyarrá lett? Vagy netán egy álom kôdlôtt fel csendes, álmatlan éjszakáin éber szeme elott, egy álom arról, hogy egy napon nyomorult, magára hagyott horvát nemzete is újjászülethet?" (1904: 17-19). Deželic kissé homályos utalása a magyar és a horvát nemzeti ébredést egymás riválisaként vetíti elore. E narrativa két, egymással mereven inkompatibilis utat rajzol Vrhovac elé: vagy a magyar nemzeti ébredéshez csatlakozik, vagy - annak vetélytársaként - Horvátországban indít hasonló mozgalmat. Hasonlóképpen kôzeliti meg a kérdést Pavličevic is, aki Vrhovac személyét a sok elmagyarosodott horvát, szerb, szlovák és más nemzethez tartozó értelmiségivel állítja szembe, hangsúlyozva, hogy a magyar nemzeti ébredés lendülete a késobbi pûspôkôt nem ragadta el, hanem ellenkezoleg, arra indította, hogy Horvátországban is hasonlót kezdeményezzen (Pavličevic 1987: LIV). Duro Šurmin is kihangsúlyozza, hogy Vrhovac „elkeseredve látta, ahogy Magyarországon a dolgok egyre haladnak, Horvátország pedig egy helyben topog" (Šurmin 1903: 16).
Deželic ugyanakkor explicite is kimondja: a magyar nemzeti mozgalom kôz-vetlenül is inspirálta Vrhovac munkáját (1904: 101). Az ôsszevetésre azonban a konkrétumok szintjén itt sem kerül sor. A nyelvújítás-kori Magyarország kultu-rális kezdeményezéseinek - általunk már korábban hivatkozott - referenciake-ret-szerü részletezése csupán implicit módon sejteti, hogy a magyar mozgalom nemcsak szellemiségében, de a konkrét intézkedések vonatkozásában is hatást gyakorolhatott a horvát pûspôk tevékenységére.
Vrhovac tevékenysége meglehetosen szerteágazó volt, politikai és gazda-sági tôrekvései, de a nyelvi kérdésben elfoglalt álláspontja is teljes mértékben egybevágott a korabeli magyar, hasonló irányú tôrekvésekkel. A nyelvkérdés-rol szóló magyar-horvát vitákban Vrhovac minden alkalommal határozottan kiállt a magyar nyelv bevezetése ellen. A vitában résztvevo horvát képviselok tôbbségétol eltéro nézete volt, ugyanis a pûspôk nem a latin nyelv védelmét szorgalmazta, hanem - ùttôroként - a horvát nyelv hivatalos nyelvként való bevezetését kezdeményezte. Ezt, miként azt a témáról szóló valamennyi szerzo kûlôn ki is emeli, Vrhovac „a magyarok példájának kôvetéseként" aposztrofálja (Vô. Deželic 1904: 134; Pavličevic 1987: LXII; Šidak 1988: XXXI; Jembrih
- 12 --Slavi. Ce.ntr.As 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
2001: 14; Hoško 2007: 41), bár arról, hogy e javaslatot teljes komolysággal te-szi-e, megoszlanak a vélemények. Az az értelmezés, hogy Vrhovac e felvetése a horvát nemzeti torekvések irányát hivatott kijelolni, inkább a magyar nemzeti torekvések mint példakép-narratívába illesztheto be, az az értelmezés pedig, hogy a kijelentés inkább a magyarok ellen irányuló fenyegetésként értelme-zendo, a rivális-narratívába illesztheto.
Politikai téren Vrhovac célkitüzései egybevágtak a polgári átalakuláson munkálkodó magyar mozgalmak torekvéseivel: a jobbágyság felszámolását, a vallási türelem bevezetését, a széles néprétegek felvilágosítását és életszínvo-nalának emelését, valamint a külonbozo torténelmi horvát régiók horvátjainak egyesítését célozták (Kolaric 1995: 443). Kulturális tevékenysége is megle-hetosen szerteágazó volt. Az általa vezetett szemináriumban horvát nyelvü drámákat állított színpadra (Šurmin 1903-4: 41; Deželic 1904: 107), s jelentos mecénási tevékenységet folytatott (Deželic 1904: 111). Kulturális kérdésekben Vrhovac látókore az egész délszláv régióra kiterjedt. A kaj-, što- és ca-nyelvü régió kultúráját és kulturális horizontját egyaránt jól ismerte (Pavličevic 1987: LXX), s a szlovénok, dalmátok és szerbek korében egyaránt kiterjedt kapcso-latrendszerrel bírt (Deželic 1904: 113). Részletes nemzetfelvilágosító terve (Šurmin 1903: 41) szintén osszdélszláv horizontról és ambíciókról tanúskodik. Szinte elsoként fogalmazza meg a déli szláv dialektusok egyesítésének, illetve az egységes irodalmi nyelv kialakításának, szabályozásának szükségességét (Deželic 1904: 105; Despalatovic 1975 : 42; Pavličevic 1987: LXX). Ebbe a koncepcióba illeszkedik a horvát püspok azon szándéka, hogy a Bibliát horvát nyelvre ültesse át (Despalatovic 1975: 42), valamint az 1813-ban kelt, a zágrábi püspokség plébániáinak szóló híres korlevél, amelyben a püspok arra kéri a plébánosokat, hogy gyüjtsenek kozmondásokat, népmeséket és verseket, va-lamint a kozemberek által nap mint nap használt szavakat és kifejezéseket is írják ossze. Az 1818-ban született Pleszopiszen címü kolteményben, amelyet egy zenés-táncos bemutató keretében a zágrábi székesegyház elott is eloadtak, Vrhovac azt is kifejezésre juttatja, hogy valamennyi tradicionális horvát régiót egyetlen egésszé kellene egyesíteni (Deželic 1904: 197; Pavličevic 1987: LXXVII). Deželic a horvát püspokot egyenesen az illírizmus tényleges elofutárának is nevezi (Deželic 1904: 103).
Vrhovac a horvát nemzeti kultúra alapjait képezo intézményrendszer meg-teremtésére is lépéseket tesz. Olyan tudós társaság alapítását kezdeményezi (Deželic 904: 193-194), melynek - akárcsak a Magyar Tudományos Akadé-miának - elsodleges célkitüzése az illír nyelv kultúrahordozó szerepre való felkészítése. Püspoki pályafutása elso éveiben nyomdát is alapított (Hoško 2007: 37). Vrhovac nyomdája éjjel-nappal mükodott, s az ott készült kiadványokat külon szekereken szállították Németország és Magyarország egész területére (Deželic 1904: 95). Hoško szerint kétség sem férhet ahhoz, hogy a nyomda Vrhovac eszméinek keltetojévé vált (Hoško 2007: 37), így joggal feltételezheto, hogy a magyar szabadkomüves és jakobinus mozgalom eszméinek széles korü kisugárzását is lehetové tette. A horvát püspok emellett maga is tekintélyes konyvgyüjteménnyel büszkélkedhetett, terve pedig az volt, hogy kozkonyvtárat
— 13 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
alapit. A gyujteményt végul a zâgrâbi Kirâlyi Akadémia kônyvtârânak adomâ-nyozta, amely igy a késôbbi Nemzeti és Egyetemi Kônyvtâr alapja lett (Šurmin 1903-4: 41; Deželic 1904: 82; Pavličevic 1987: LXXV; Despalatovic 1975: 42).
A puspôk szâmos ùttôrô jelentôségu lépést tett a horvât gazdasâg fejleszté-sére is. Nemes ércek utân kutatott (Deželic 1904: 122, Pavličevic 1987: LXI), szanatoriumot épittetett Stubičke Toplicében (Pavličevic 1987: LX), korhâzat hozott létre (Deželic 1904: 122, Hoško 2007: 40), jelentôs kôzfejlesztéseket hajtott végre Zâgrâbban (Hoško 2007: 40-41), valamint intenziven érdeklôdôtt a modern mezôgazdasâgi eljârâsok irânt, s tôrekedett sajât nagybirtokânak modern elgondolâsù muvelésére is (Pavličevic 1987: LIX). Ennél is jelentôsebb volt azonban Vrhovac infrastruktûra-fejlesztési tevékenysége. Deželic (1904: 119), Pavličevic (1987: LIX) és Hoško (2007: 40) egyarânt emlitést tesz arrol a târsasâgrol, melyet Vrhovac a Kupa folyo hajozhatovâ tétele érdekében ala-pitott. Pavličevic azt is megjegyzi, hogy a 18. szâzadban Vrhovac maga is egy magyar folyamszabâlyozâsi târsasâg tagja volt, s feltett szândéka volt, hogy az ott lâtottakat Horvâtorszâgban is meg fogja valositani (Pavličevic 1987: LIX). Bâr a tôbbi szerzô nem teszi egyértelmuvé azt, hogy Vrhovacot a magyar re-formmozgalom gazdasâg- és infrastruktûrafejlesztô tôrekvései inspirâltâk, a horvât puspôk szândékai mindenképpen e tendenciâkba is illeszkednek, kezdve azzal a ténnyel, hogy felismeri, a gazdasâg modernizâlâsa fontos elôfeltétele a modern értelemben vett nemzetâllam megteremtésének.
Bâr a horvât szakirodalom gyakorta emlitést tesz Vrhovac magyarorszâgi éveirôl és magyar kapcsolatrendszerérôl, a magyar kontextus felvâzolâsâval pedig implicit modon utal arra, hogy a Magyarorszâgon lâtottak a puspôk szerteâgazo munkâssâgât is inspirâlhattâk, e kapcsolatot explicite egyik szerzô sem nyomatékositja. Arra is csak elvétve talâlunk példâkat, hogy a puspôk konkrét lépéseit, korszakos ôtleteit és elgondolâsait ôsszefuggésbe hozzâk magyar vonatkozâsokkal.
Az illir mozgalom vezéralakjanak magyar kôtodései Ljudevit Gaj (1809-1872)
Pâlyâja kezdetén, akârcsak Maksimilijan Vrhovac, Ljudevit Gaj is több esz-tendot töltött el Pesten. Az illir mozgalom vezéralakja 1829 és 1831 között a magyar fovârosban folytatta jogi tanulmânyait. Eltéroen azonban Vrhovac életrajzirôitôl, akik annak pesti tartozkodâsa kapcsân a püspök magyar kap-csolatait térképezik föl és a magyar kulturâlis milio hatâsait latolgatjâk, Gaj vonatkozâsâban mâr a többi szlâv nemzeti mozgalommal valo kapcsolat kerül a fokuszba. E megkôzelitésre lâthatunk példât Krešimir Georgijevic Gajevo školovanje u tuâini cimû dolgozatâban is (1956). Georgijevic a pesti éveket azért tartja meghatârozonak Gaj teljes késobbi pâlyafutâsa szempontjâbol, mert a birodalom többi szlâv nemzete - példâul a szerbség és a szlovâksâg - is Pesten szervezte nemzeti mozgalmât (Georgijevic 1956: 28, tovâbbâ Šurmin 1903:
- 14 --Slavia Centralis 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
129). Budapesten ismerkedett meg Gaj Jan Kollárral, akinek a helyesírással és a szlávsággal kapcsolatos nézetei egész késôbbi munkásságát meghatározták. Az általa osszeállított, Jan Kollár hatását mutató helyesírást, a Kratka osnova... -t pedig a budai egyetemi nyomdában jelentette meg (Šurmin 1903: 127), ahol számos más szláv szerzô is kiadta müveit (bôvebben ld. Király 2003). Pest centrumszerepét emeli ki Nikša Stančic is, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy a Još Hrvatska ni propala címü, Ljudevit Gaj által szerzett hazafias kôlteményt inspiráló lengyel dalt a mozgalom atyja lengyel emigránsoktól hallotta, akik 1831-ben, a lengyel felkelés okozta válságot kôvetôen kezdtek Pestre érkezni (Stančic 1988: 150). Stančic arra is rámutat, hogy a lengyel felkelés a magyar kôzvélemény szimpátiáját is élvezte (Stančic 1988: 150). Így joggal vonható le a kôvetkeztetés, hogy az átadás folyamatát éppen a pesti kulturális atmoszféra tette lehetôvé, ily módon a horvát nemzeti mozgalom ideológiai foglalatát adó kôltemény nem jôhetett volna létre a magyar nemzeti mozgalom jelenléte és kôzvetlen hatása nélkül.
Érintôlegesen bár, de a horvát szakirodalom Gaj magyar kultúrával való találkozásairól is szót ejt. Šurmin, Georgijevic, Despalatovic, illetve iroda-lomtôrténetében Živančevic is kiemeli, hogy Gaj sok idôt tôltôtt a Széchényi Kônyvtárban és az Egyetemi Onyvtárban (Šurmin 1903: 127; Despalatovic 1975: 110; Živančevic 1975: 50). Georgijevic idézi Gaj emlékiratait is, melynek tanúságai szerint a gróf Széchényi Ferenc által alapított intézmény „mintaként szolgált a számára arra, hogyan kell ôsszegyûjteni és megszervezni egy nemzeti kônyvtárat" (1956: 28). Tanulmányában a szerb tudós kûlôn kiemeli, Gajt éppen ez a találkozás indította arra, hogy lépéseket tegyen a horvát nemzeti tónyvtár alapjainak lerakására (Georgijevic 1956: 28; Živančevic 1975 : 50). A magyar kulturális miliô olyan alaposságú áttekintéséról, mint amilyenrôl a Vrhovac-tanulmányokban találkozunk, a Gajról szóló szakirodalomban már nem olvashatunk.
Már ez a futólagos áttekintés is azt jelzi, hogy a magyar nemzeti mozgalom tôrekvései, a magyar kultúrával való érintkezés számos ponton inspirálhatta Gaj munkásságát, ám mégsem akadt olyan kutató, aki az evidenciákon túllépve hozzálátott volna ezek feltérképezéséhez. Talán az egyedüli kivétel Josip Horvat Gaj-életrajza, amelyben számos apró, ám annál érdekesebb adattal igazolja, hogy Ljudevit Gaj tôrekvéseit, elgondolásait Széchenyi István munkássága is inspirálhatta. Horvat megemlíti, hogy Gaj pesti tartózkodása alatt jelent meg Széchenyi Világ címü brosúrája, ám kéziratban a Stádium is terjedt, amelyhez Gaj Kolláron keresztül juthatott hozzá. Széchenyi ekkor indította a Jelenkor címü folyóiratot is a reformeszmék propagálására, amely a Társalkodó címü irodalmi melléklettel jelent meg (Horvat 1975: 63). Említésre méltó, hogy Gaj a pesti idôszakban határozott az újság alapítása mellett, és késôbb az Ilirske narodne novine is a Jelenkorhoz hasonló szerkezettel (kôzéleti témájú újság kûlôn irodalmi melléklettel) jelent meg.
Számos szerzô idézi Ljudevit Gaj emlékiratainak azon mondatait is, ame-lyekbôl kitünik, hogy Gaj a romantikus terténetirast képviselô Horvát István tôrténelmi segédtudományi e^adásait látogatta (Georgijevic 1956: 28). Horvát
— 15 —
István Lukács, Orsolya Kálecz-Simon
István, a magyar romantikus torténetírás atyja, elsôsorban etimológiáiról és a magyar ôstorténettel kapcsolatos kutatásairól ismert. Horvát alaptézise az volt, hogy a világ legrégibb népe a magyar, s ebbôl származik minden nép és minden kultúra, s kutatásait is e tézis igazolásának rendelte alá. A Bibliában és az antik szovegekben szereplô nevekrôl megkísérelte kimutatni, hogy azok magyar eredetüek, Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb torténeteiról címü konyvében pedig tagadja a finnugor eredetet, s a magyarokat a szkítákkal és a párthusokkal azonosítja, amelyek erôsen hatottak az ifjú romantikus magyar koltôkre.
Jóllehet Gajt felháborította Horvát „megalomániája", aki arról beszélt elôa-dásain, hogy a magyarság az egyiptomiak leszármazottja (Horvat 1975 : 51). Ne feledjük, Gaj torténelmi tárgyú munkáiból ugyancsak egy hamisítatlanul romantikus torténelemkoncepció rajzolódik ki. Alapvetô elképzelése ugyanis az volt, hogy torténelmi munkái nemzeti nevelést és a politikai harcot kell, hogy szolgálják, megírásuk során pedig nemcsak dokumentumokra, hanem a mito-lógia és a népszokások vizsgálatára is épített (Horvat 1975: 50). A horvátok ôsi származásának bizonygatása, a mítoszok iránti vonzódás, sôt, a mitoszteremtô hajlam az illírizmus torténelemszemléletében is meghatározó volt, elég, ha az „illír" terminus eredetére gondolunk.
Timothy Brennan szerint a nemzetek „képzeletbeli konstrukciók", amelyek létezése „kulturális fikciók kiterjedt apparátusán" alapul. (1990: 49) E „kul-turális fikciók" megalkotására épp a nemzeti ébredés korszakában kerül sor. Eric Hobsbawm tobb példát idéz azon torekvésekre, amelyek félfikciós módon (Boadicea, Vercingentorix, Arminius, a cheruskok vezére stb.) vagy hamisítás útján (Ossian, a cseh kozépkori kéziratok) igyekeztek (re)konstruálni a nemzet ôsi múltját. E torekvés célja Hobsbawm szerint nem más, mint az újonnan létrejovô sokféle, mindeddig sosem látott politikai intézmény, ideológiai moz-galom és csoport torténelmi megalapozása (Hobsbawm 1983: 7). Az a jelenség, hogy a torténetírás a minél grandiózusabb (s így konnyebben népszerûsithetô) nemzeti identitásnarratíva megképzésének, a nemzet homályba veszô eredete és dicsô múltja igazolásának rendelôdik alá, tehát nemcsak Magyarországra korlátozódik, Kozép-Európa számos más nemzeténél is megfigyelhetô. Horvát István konkrét narrativaképzô eljárásai más nemzetek identitásnarratíva-képzô stratégiáira is hatottak. Kiss Szemán Róbert kutatásai bebizonyították, hogy Horvát István és az általa szerkesztett folyóirat, a Tudományos Gyüjtemény, amely „negyedszázadon át meghatározta a kelet-európai nemzetekrôl való gondolkodást", nagy hatást gyakorolt Jan Kollár munkásságára is (Kiss Szemán 2010: 22-24). Hasonló kapcsolat vethetô fel Horvát és Ljudevit Gaj munkássága kozott is. Gaj torténelmi kutatásait az is inspirálhatta, hogy pesti tartózkodása során Kôrosi Csoma Sándor utazásairól is tudomást szerzett (Horvat 1975: 51).
Hasonló hatást gyakorolhatott a horvát nemzeti mozgalomra Dugonits András munkássága is, aki, miként arra Duro Šurmin is felhívja a figyelmet, tobbek kozott olyan romantikus etimológiákat gyártott, amelyek a szláv nem-zet alantasságát voltak hivatottak igazolni (1903: 129). Bár Šurmin ezeket az etimológiákat egy rivális-narratívába illesztve tárgyalja, mégsem kerülheti el
- 16 --Slavia Centralis 2/2017
- Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. -
a figyelmunket, hogy - akârcsak Kollârnâl - Gajnâl is hasonlô etimolôgiâkkal talâlkozhatunk.
SZAKIRODALOM
Zsuzsanna BERÉNYI, 2001: A szabadkômuvesség kézikônyve. Budapest: Heraldika.
Homi K. BHABHA, 1990: DissemiNation: time, narrative and the margins of the modern nation. Nation and Narration. Homi K. Bhabha (ed.). London: Routledge.
Timothy BRENNAN, 1990: The National Longing to Form. Nation and Narration. Homi K. Bhabha (ed.). London: Routledge.
Zvane ČRNJA, 1988: Kulturna povijest Hrvatske I-II. Opatija: Otokar Keršovani.
Andraš DAVID, 1977: Mostovi uzajamnosti. O jugoslavensko-madarskim književnim vezama. Novi Sad: Radnički univerzitet, „Radivoj Cipranovic".
Elinor Murray DESPALATOVlC, 1975: Ljudevit Gaj and the Illyrian Movement. New York: East European Quarterly.
Velimir DEŽELIC, 1904: Maksimilijan Vrhovec (1752-1827). Zagreb: Tisak C. Albrehta.
Krešimir GEORGIJEVlC, 1956: Gajevo školovanje u tudini. Prilog proučavanju Ilirskog pokreta. Pitanja književnosti i jezika 2, 23-44.
Stephen GREENBLATT, 1989: Shakespearean Negotiations (The Circulation of Social Energy in Renaissance England). Berkeley - Los Angeles: University of California Press.
Eric HOBSBAWM, 1983: Introduction: Inventing Traditions. The Invention of Tradition. Eds. Eric Hobsbawm, Terence Ranger. Cambridge University Press.
Josip HORVAT, 1975: Ljudevit Gaj. Njegov život, njegovo doba. Zagreb: Sveučilišna naklada Liber.
—, 1989: Politička povijest Hrvatske. Zagreb: August Cesarec.
Franjo Emanuel HOŠKO, 2007: Biskup Vrhovac izmedu baroka i liberalizma. Zagreb: Kršcanska sadašnjost.
Alojz JEMBRIH, 2001: Tomaš Mikloušic i njegovo djelo. Hrvatsko zagorje VII/2, 5-21. Elie KEDORUIE, 1960: Nationalism. London: Hutchinson.
Péter KIRALY, 2003: A kelet-kôzép-europai helyesiràsok és irodalmi nyelvek alakulàsa. A budai Egyetemi Nyomda kiadvànyainak tanulsàgai 1777-1848. Nyiregyhâza: Nyir-egyhâzi Fôiskola Ukrân és Ruszin Filolôgiai Tanszék.
Robert KISS SZEMAN, 2010: SzlàvpokolPesten. Jàn Kollàr munkàssàga 1819 és 1849 kôzôtt. Budapest: Balassi Kiadô.
Juraj KOLARIC, 1995: Prosvjetiteljstvo i Jozefinizam u Zagrebačkoj biskupiji. Zag-rebačka biskupija i Zagreb 1094.-1994. Ur. Antun Škvočevic. Zagreb: Nadbiskupija Zagrebačka.
— 17 —
Istvan Lukacs, Orsolya Kalecz-Simon
Živko MANDIC, 2002: Istina o podrijetlu Ignacija Martinoviča. Hrvatski kalendar, 58-60.
Louis MONTROSE, 1989: Professing the Renaissance (The Poetics and Politics of Culture) The New Historicism. H. A. Veeser (ed.). New York and London: Routledge. 15-36.
Dragutin PAVLIČEVIC, 1987: Maksimilijan Vrhovac. Život i djelo (1752-1827). Dnevnik
-	Diarium - Svezak 1 (1801-1809). Ur. Metod Hrg, Josip Kolanovič. Zagreb: Krščanska sadašnjost.
Jakša RAVLIC, 1965: Hrvatski narodni preporod I-II. Zagreb: Matica hrvatska, Zora.
Nikša STANČIC, 1988: Gajeva ,,Još Horvatska ni propala" iz 1832-33. Ideologija Ljudevita Gaja u pripremnom razdoblju hrvatskog preporoda. Zagreb: Globus.
Erzsebet SULD, 1999: Magyar Hirmondo. Az elso magyar nyelvu ujsag rovid tortene-tees repertoriumanak WWW-es alkalmazasa. http://mek.oszk.hu/06400/06492/html/#3
Jaroslav ŠIDAK, 1987: Hrvatske zemlje u Vrhovčevo doba 1790-1827. Dnevnik - Diarium - Svezak 1 (1801-1809). Ur. Metod Hrg, Josip Kolanovič. Zagreb: Krščanska sadašnjost. IX-LI.
—, 1988: Hrvatski narodni preporod. Ilirski pokret. Zagreb: Školska knjiga.
Buro ŠURMIN, 1903: Hrvatski preporod. Ilirsko doba 1790-1843. Zagreb: Tisak Dio-ničke Tiskare.
—, 1904: Hrvatski preporod. Od godine 1836-1843. Zagreb: Tisak Dioničke Tiskare.
Hayden WHITE, 1978a: Interpretation in History. Tropics of Discourse (Essays in Cultural Criticism). Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
—, 1978b: Historycal text as Literary Artifact. Tropics of Discourse (Essays in Cultural Criticism). Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
-	-, 1987: The Value of Narrativity in the Representation of Reality. The Content of the Form (Narrative Discourse and Historical Representation). Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
Milorad ŽIVANČEVIC, 1975: Povijest hrvatske književnosti. Ilirizam. Zagreb: Liber, Mladost.
STIČIŠČA MED ILIRSKIM GIBANJEM IN MADŽARSKIM REFORMNIM OBDOBJEM - Z VIDIKA HRVATOV I.
Ilirizem je v stoletnih hrvaško-madžarskih duhovnih stikih prvo občutljivo obdobje. Hrvaška literarna zgodovina in zgodovinska veda nista enotni v oceni pomena madžarskih stikov in vzrocev v tem obdobju. V prvem delu študije na kratko predstavljamo sodobna teoretična stališča Haydena Whitea, Stephena Greenblatta, Louisa Montrosea, Timothyja Brennana, Homi J. Bhabhe in Erica Hobsbawma o možnostih rekonstrukcije zgodovinskih narativ. Njihova stališča dokaj jasno potrjujejo, da vsebino in smer zgodovinskih narativ vedno določajo čas in prostor njihovega nastanka ter politični in kulturni kontekst. V našem primeru so predstavniki hrvaške literarne in zgodovinske vede različno
- 18 --Slavia Ce.ntr.As 2/2017
	 Az illir mozgalom magyar kotôdései - horvât szemmel I. 	
interpretirali pomen madžarskega preporoda pri razvoju ilirskega gibanja. Vidimo tri možne modele: madžarski preporod kot vzor, kot referenčni okvir in kot tekmec. Po francoski revoluciji v predilirskem obdobju, v času prehoda iz 18. v 19. stoletje, v okvirih jakobinskega gibanja in nastanka masonskih lož, prihaja do intenziviranja hrva-ško-madžarskih stikov. Hrvaški literarni zgodovinarji v svoja raziskovanja tega obdobja redno vključujejo dosežke madžarskih znanstvenikov, zlasti v času avstro-ogrske monarhije. S kratko predstavitvijo življenj ske poti škofa Maksimilijana Vrhovca kot najvažnejše osebnosti predilirskega obdobja in Ljudevita Gaja kot glavnega organizatorja ilirskega gibanja smo želeli na kratko ilustrirati pomen njunega stika z madžarsko duhovno sceno pri razvoju hrvaških preporodnih idej.
Škof Vrhovec je v predilirskem obdobju s svojimi novimi pobudami (ukinitev kmetstva, verska toleranca, zbiranje ljudskega slovstva in besednega zaklada, šolanje ljudstva, izboljšanje življenjskega standarda, združevanje vseh Hrvatov različnih zgodovinskih regij) igral izjemno pomembno vlogo pri krepitvi hrvaške zavesti. Prav tako je v posebnem poglavju predstavljeno bogato življenjsko delo vodje gibanja Ljudevita Gaja in njegovi stiki z Madžari. Hrvaški raziskovalci njegovega življenja in delovanja poudarjajo, da je na oblikovanje slovanske in hrvaške zgodovinske zavesti Ljudevita Gaja močno vplival takrat najbolj ugleden madžarski zgodovinar Istvan Horvat. Horvatova romantična megalomanska predavanja o poreklu Madžarov so pritegnila Gajevo pozornost v času njegovega šolanja v Pešti (1829-1831). Takratno madžarsko velemesto, kjer se je zbirala mlada slovanska inteligenca, je po zaslugi Jana Kollarja postalo duhovno središče slovanskega povezovanja. Prav tako je znano dejstvo, da je Kollar neposredno vplival na nastajanje Gajevega pravopisa Kratka osnova horvatsko-slavenskoga pravopisanja ..., ki je izšel leta 1830 v Budimu.
— 19 —