NEVTEPENO POPRIJÉTA DEVICA MARIJA
Zmozsna Goszpä Vogrszka.
POBOZSEN MESZECSEN LISZT Reditel: BASSA IVAN plebänos vu Bogojini.
II.
letni tecsàj: 4 st.
1911. april.
Vszebina.
Bg : Miloscse szi puna..........97
R. I. : • Aleluja.................101
Szlepecz: Szobocska nova cérkev......105
D. : Naj lepši hipi...........109
Disc. : Zvelicsitela veszélje i zsaloszt .....	110
P. : Sztänola z Jezusom.........114
P. : Obramba grešnikov.........116
— : Szv. Ciril i Methpd..........118
R. J.! Deca poszlüsajte..........121
Disc. : Vüpanje vu Mariji.........125
Drobiš.
Ki ne dobro, ki je vees, ali meiije dobo sznopiesov, naj mi naznani ! Vsza piszma k meni, tu stamparijo nikaj !
Ki scsé liszt däblati, naj za njega dre koroni posle na ime: Bassa Ivan plebanos vu Bogojini (Bagonya, Zalamegye) ali naj onomi dà, od koga liszt prekvzeme vsza k i imeszee.
Sziromaki, ki nemorejo zdaj vcsaszi plaesati, kak vszako leto, tak i letosz lehko po vecskrätnih sumali, ali pa, kda bodo meli, naednok pMcsajo !
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga kl(szamosztanaostra) v krajini Szlovenszkoj na Vogrszkom.
VII. leto. 4. st.	1911.	Aprili«.
Miloscse szi puna.
Vu „Magnifikat" zvänoj peszmi bl. D. Maria ne hvàli szamo zmozsnoszt, nego tüdi neszkoncsano veliko szmile-noszt bozso.
Vu onom, stera je Bog „njoj vcsino" ne vidi ona
szamo zmozsnoszt velkoga Boga, nego tüdi v pamet vzeme to, ka „je pogledno poniznoszt szvoje szlüzsbenice",. pa je po njoj poszlao jedinoga szina odküpitela i zvelicsitela vu eto szuzsno dolino.
Bozsànszka zmozsnoszt je potrebna bila k tomi, nego tüdi bozsànszka szmilenoszt, neszkoncsna, brezmejna szmi-lenoszt, ka sze je do näsz ponizo, ka je cslovecso naturo na szebe oblekeo ino med näsz sztopo pa nasz je vcsio na recsi zsitka vekivecsnoga, trpo je znami ino nam je pomogeo z szvojov szv. miloscsov nosziti terhe zsitka našega, kda je na szebé vzéo teher grehov naših ino je mro za näsz.'
Cslovek sze je bojao od Boga, trepetao je pred njim pa je tüdi meo zrok trepetati, ali od onoga mao, ka je „recs z telom vcsinjena", je ne mogocse, ka zse cslovek ne bi lübo Bogà.
Betlehemszke jaszli i krizs Golgote z ednäkim gläszom kricsita, ka je Bog lùbézen ino neszkoncsana szmilenoszt.
Pa glejmo zdaj szrce Marijino — ka sze pa ono ne bi veszelilo tak velicsänszkomi Bogi ! Kaj sze ne bi navdü-sävalo njeno szrce vidévse njegovo veliko szmilenoszt. Pa kda vidi, zacsüje, ka je ona tüdi edna skér ete szmileuo-szti bozse, kaj sze pa ne bi za bläzseno csütila ! Oh, znä-la je, prav je znala, ka do jo od ete vöre „za bläzseno gläszila vsza pokolenja."
Pa csi sze veszeli ona toj szmilenoszti, kaj sze pa ne bi veszelüvao jasz, za koga je Bog tak szmileni bio? Morem ga lübiti, k njemi pribezsati, vu nevolaj — potrebcsi-naj k njemi sze podati^ är ne imam drügoga veszélja, ne drüge toläzsbe na szveti, kak je szmilenoszt mojega Bogä.
Bl. d. Maria dale hväli Bogä, kda vidi, ka telko jezero let odislo ober roda grehsnoga cslovecsänszkoga ino szmilenoszt njegova li nescse henjati rekocsa : „njegova szmilenoszt od pokolenja do pokolenja trpi na onih, ki ga bojijo." Vidi bläzsena Devica, kak de bozsa miloscsa
csüde delala vu düsaj, stere sze Boga bojijo, stere szo szträh, ka bi njega razzsalile.
Szvéta maticérkev je najlepše znamenje zmozsnoszti i neszkoncsane szmilenoszti bozse. Ki jo je nasztavo, on jo brani, csuva proti vszem vihérom i proti vszemi obsze-dävanji satana.
Pa vu toj szv. matericérkvi sze ponävlajo vszaki den csüde milosztivnoszti bozse; vu njoj sze gläszi nepreszta-noma recs bozsa ino z njov dika, csäszt i szläva bozsa pa tüdi gvüsno vüpanje zvelicsanja nasega. Vu toj matericérkvi tecsé na düse vu szvétih szakramentumaj. Tü vu toj cérkvi nam je bozsa szmilenoszt vszikdär pri roki za hräno nasih düs njegovo szv. telo, njegova szv. krv, stera nasz za deco bozso vcsinijo i za brate med szebom.
Z jaszlih i krizsa sze napäjamo ino nam nepomenka : vu oltärsz,kom szvesztvi tü zsivé on med nami, ki je za näsz sze narodo vu jaszli i mro na krizsi pa na oltäri sze znova rodi i znova merjé, är scsé näsz szvojega zsitka tälnike vcsiniti.
To je proroküvala bi. D. Marija, pa vidimo, ka prav är z toga nezmerno toläzsbe, nezmerno blagoszlova pride od pokolenja do pokolenja ! Dika je to Bogi, mir je to lüdem dobroga nakanenja.
Za to sze pràvi Maria za bläzseno, za to popeva jezero hväle szvojemi lübeznivomi Bogi.
Hod,mo za njov! Mämo vékso miloscso, kak je età? Pa csi nej, jeli sze szlobodno komi drügomi bole veszelimo, kak tomi, ka szmo, ka szam brezi vszega szvojega zaszlü-zsenja kotriga präve cérkve Krisztusove ?
Dopüszti mi szv. Devica, ka zjedinim moje veszélje i hvälo z tvojim veszéljom i zjvojov hvälov, naj zjedinjeni z csütenjom tvojega szv. szrcä dicsim, hvälim ino szlävim velko szmilenoszt bozso vsze moje dni.
Bozse szmilenje pride na vsze od zacsétka mao pa do konca, na vsze, ki „bojijo Bogä."
Ne od one bojaznoszti je tü gucs na vüsztah bi. Device, stero je meo Kain, ki je trepetao pred Bogom i be-zsao od njega, nego od one, stera je zaesétek modroszti. Bojaznoszt deteta miszli Marija, stero sze boji, ka bi ocso razzsalilo. Na täksih je miloscsa i szmilenoszt bozsa.
Mati, nebeszka moja mati, vcsi me na to bogaboja-zuoszt, naj vidim szmilenoszt bozso na veke.
Bg.
Aleluja !
„Alleluja ! Hvalite Goszpoda ! — Sztano je Goszpod i znova je znami, aleluja ! To je dén steroga je pripravo Goszpod, radüjmo sze i veszélmo sze njemi!"
Vretima csisztoga veszélja i szvéte navdüsenoszti nasz more napuniti pri teh veszéljapunih recsaj, stere nam pravi szv. cérkev na dén gorisztanenja Krisztusovoga. Celi stirideszét dni nasz pripravla na szkrivnoszti bozse liibézni, stere obhajamo veliki tjeden. Poszt driizsi z molitvov i z pobozsnim cstenjom, k pokori pridene pobozsnoszt i pre-mislavanje : vsze to da bi nam ocsisztila szrce od greha naj bi sze potom mogli szpominati trplenja Krisztusovoga.
Szledili szmo Marijo na krizsnoj poti, gda je omedlevala za szvojim Szinom szledili szmo jo do krvavoga Krizsa, do mrzloga groba vu steroga je bilo polozseno Jezusovo telo : ah ! szledimo jo tüdi zdaj, gda sze zse telo Krisztusovo od mrtvih sztanjeno bliszkecse vu veki-vecsnoj diki, zdaj gda nasz Marija szama, puna veszélja, zove k radoszti.
Kak szmo sze ne davno vszi ednoga szrca, puni
szvétoga mèra, veszelili rojsztvi Zvelicsara na szvéto nocs, tak sze zdaj vszi ednoga szrca, puoi szvéte navdüsenoszti radüjmo v sztanenji Njegovora. Csi je szvéta bila ona nocs, stera nam je prineszla szamo szvétoszt Jezusa Krisztusa i z njim gotovoszt vszeh dobrot, je zaisztino tüdi velika ta nocs, stera nam je, tak pravivsi, gori obüdila Zvelicsara, ta nocs, stera nam napuni do vrha mero vszeh dobrot.
Z Goszpodovim rojsztvom sze je zacsnolo najvekse csüdo lùbézni bozse, zacsnolo. sze je delo odrešenja zgüb-lenoga csloveka.
Z Goszpodovov szmrtjov sze pa to velko delo dopuni. (I. Kpr. 15, 22.)
Adam je szpadno. K tomi szta pripomogla Eva pa drevo zpoznanja. Kastiga je bila szmrt, pa vsze delo hü-doga düha.
Po miloszti najvéksega prijatela lüdi, po miloszti Boga-csloveka, Jezusa Krisztusa, je cslovecsi rod gori sztano. Pomore k tomi Devica, Devica Marija — sker je drevo, drevo szvétoga krizsa, stero je na nikoj szpravilo szmrt. Mrtev Krisztus je najmre od mrtvih sztano. Krisztus nasa példa, je obladao szmrt z szvojov szmrtjov, nam z szvo-jim sztanenjom szpravo novo zsivlenje. (Bim. 4, 25.)
„Kak po Adami vszi merjejo, tak po Krisztusi vszi ozsivejo . .. Prvle ozsive Krisztus, potom pa ozsivejo oni ki szo Krisztusovi", tak pise szv. Paveo Korincsanom <15. 22.) Nase telo merje, ali znova ozsive, znova sztane, düsa pa po szmrti tela, zacsne pravo zsivlenje . . . Vsztanenje tela i zsivlenje düse oboje nam je prineszlo Krisztusovo vsztanenje. — Nadale pravi szv. Paveo: „Gda pa to nase mrtelno telo gori zeme nemrtelnoszt, te bomo pravili: o szmrt, gde je tvoja mocs ? . . Hvala Bogi, ki nam je dao mocs po Jezusi Krisztusi." (Kor. 15. 54.) Ja, taksa de nasa peszem v nebészah, stero nam je priszlüzso Jezus Krisztus eti na zemli gde je na dén gorisztanenja vzeo tüdi szvoje telo.
Düsa Jezusova je vszigdar gledala Boga od lica do lica, telo je pa ne bilo povzdignjeno v te blazseni sztan pred sztanenjom od mrtvih. Nasa düsa tüdi zsele ono nezmerno szreeso, pa prišla bo vöra, locsila sze bo od te zemle i zdigue sze csiszta vu vecsno szvetlobo, vzsivala bo szrecsna vecsno lübezen. Pride tüdi drüga vöra, gda sze nase telo tüdi prebüdi vsze izpremenjeno, naj escse ono vzsivle szreeso düse, steroj je szlüzsilo na toj zemli.
„Gde szi zdaj szmrt? Gde je tvoja mocs ? Gde je tvoja zsela? Zsela szmrti je greh," är greh jedini nasz szpravi v pravo szmrt : ali tvojo zselo i tebe je Krisztus obladao. Mro je Krisztus, obladao je Satana i njegovo delo, obladao je pekeo i njegov plamen. Sztano je Krisztus, nazdigno je csloveka, odpro je nebesza, dao je vszem szvojim csasztitljivo zsivlenje. Sztano je i tak je potrdo szvojo vero, stera nam je vszem näjdragsi där bozsi, pot do nebe;
„Hvalite Goszpoda vszi lüdje, hvalite ga vszi narodje. Njegovo szmilenje sze je zkazalo med nami i pravica bozsa osztane na veke". (Ps. 116). — Agnjec je odszlo-bodo ovce, neduzsen Krisztus je szpravo grešnike k Ocsi. Szmrt pa zsivlenje szta sze vojüvala, voditeo zsivlenja je mro, pa denok kralüje zsiv.
O Goszpod, z csisztov düsnovesztjov sze sesemo ve-szeliti tvojemi gorisztanenji ! Mro szi na krizsi : preszveta krv, stero szi za nasz prelejao, nasz ocsiszti od szaksega greha. Preszveto telo, stero szi nam nihao za sz zpomin i za hrano, nasz okrepi ino nasz pripela do oblàdanja.
Sz. Cerkev nasz vabi, esce v szvojoj ltìbézni nam celo zapovedavle, naj tao zememo te dobrote, naj sze najmenje ednok okoli leta, vüzemszke dni, hranimo z zsivlenja pu-nim krühom.
O Goszpod, gledaj, zse odgovarjamo pozvanji tvoje lübezni. Kak zseden jelen zsele hladno vretino, kak vro-csa zemla zsele nebeszko roszo, tak zseja nasa düsa do
tébe. Zselno zsakamo minoto naj te mamo v szebi, te obijnemo ino szi pogucsimo: „Sztano szi Goszpod, i znova szi znami," sztanoli szmo tüdi mi od greha ino szmo z tebov. Oh, ne locsi sze nigdar od nasz ! Vodi nasz vu vecsno szvetloszt, vu ono csasztitljivo zsivlenje, stero szi uà te dén zacsno. Ne dovoli, ka bi gda vecs szpadnoli vu roke neprijatela, ki sze nam protij z vecsnov szmrtjov. Ti szi obladao obadva, neprijatela i szmrt.
Vodi, pripelaj nasz k szébi, da mo edenkrat v nebé-szah z Marijov, z kori kerubinov i szerafinov, z kori vszeh szvécov i angelev szpevali : Aleluja, zvisavlimo Goszpoda ! Zpoznajmo Goszpoda. är je dober i njegovo szmilenje bode na vek z nami. Aleluja, aleluja !"
B. S.
Szobocska nova cérkev.
1910 leta aug. 27. pred poldnévon ob 1/211. vöri szo szobocske novozidane cérkvi fundamentalni liszt doli-polozsili, gda szo nazocsi bili grof Szapàry Laszló patron z szvojimi plemenitimi gosztmi i velka vnozsina lüdsztva.
Zse vu ränom üträsnjem vremeni je viditi bilo, ka sze Szobota na velko szlovnoszt pripravla. Na cerkvenom piaci pred kosztanovjon szo z korinami i zäsztavami ople-tena vräta bilä goriposztävlena. Na poldnésnjem kräji novozidane cérkvi je pa eden z Afrike prineseni lepi sator bio goriposztävleni za patronusa i viszoko goszpodo.
Pred povedanim vremenom sže je zse vnogo lüdsztva sztiszkävalo okoli cérkvi. Ob pol 11. vöri sze z vnogimi kocsüjami pripelajo goszpoda ; vu prvih kocsüjah szo bili patron, koga szo pred ovencsnatnimi vrätami Pósfay Pon-gräc z lepimi recsmi pozdravili i vu priprävleni sator szprevodili.
Poszvecsüvanje szo dr. Ivanóczy Ferenc tisinszki es-peres i kanonik opravili, kak dvorjenicje szo z cerkvenoga réda nazocsi bili : dr. Rogäcs Ferenc spiritual, Szlepecz Jänos domäncsi plebänos, Horväth Lovrenc türjanszki kaplan, Klekl Jozsef szobocski kaplan, Tihanyi (Skrilecj Béla, Györkös Antal kleriki. Poszvecsüvanje sze je zäcsalo z peszmov farne sole decé, po tom szo dr, Ivanóczy Ferenc zmolili naprejszpiszane molitvi i zsegnjali L, ono meszto, gde bode velki oltar sztao, na stero meszto
je eden proszti leszeni krizs bio posztavleni. Po toni sze je edna Mariina peszen moških szpevcov zapela.
Po toni szo fundamentalni dokument szränili vu osznovleno meszto k re poldnésnjega sztrana pri dverah na pravdo roko vu szteno, stero szo z ciglon szami ple-meniten patronus zadelali i zidarje vcsaszi zamortali.
Fundamentalni liszt je vu eden okrogel glazs szhra-njeni i mocsno zadelani, na lederni mocsen papér lepo szpiszani i vu szebi zdrzsäva zgodovino sztäre eérkvi i zidanje nove eérkvi. To piszmo sze etak glaszi.
Vu 1910. leti Goszpodnovom z darovitosztjov pleme-nitoga goszpoda grof Szäpäry Ladislava i z szvojimi mi-lodärmi szobocska kath. fara poleg 1905 leta dee. 26. obdrzsänoga färnoga dokocsanja da novo cérkev zidati. Nova cérkev je poleg tä polozsenih plänumov na meszti sztäre eérkvi goriposztävlena. Poleg ednoga 1756 leta vöposztävlenoga piszma je na tom meszti cérkev zse okoli 1071 leta, ali zagvüsno pod vogrszke vläde Àrpadovih ko-renikov bila nasztävlena. Pod szlemenom sztäre eérkvi szmo najsli eden kamen z etim napiszkom. 1473 temp, St. Nie. steroga szmo nazaj vu szteno zozidali. Szledi brzesasz okoli 1676 leta je dobila cérkev cigleni f'eub (är szo prvlé leszene mosznice bité) gda szo patron Széchy grof bili, koga nemesko znaménje je bilo od zgorah na szredi na cerkvenom feobi vu podobi ednoga dvoglävnoga orla. 1746 leta szo dovica Szäpäry grofa dali zozidati poldnésnjo i 1748 leta grof Szäpäry generalis, szeverno kapelo. Pri törmi je tüdi szledi bila podignjena oszenkü-kläta zidina i na toj csrevaszti spie. Eto sztoletno zidino szmo 1910 leta mäjusa 5. zàcsali razdérati. Na szpomin pa szmo nihäli torma szpodjen zid i nigdasDjo sa-kristio, stere sztené szo z kepami nigdasnjega radgon-szkoga szlikara po imèni Aquila Jänosa namälane. Pri razrüsenji szmo pod cérkevjov vecs kript najsli. Vu gro-foszkoj Szäpäryovoj kripti je ednoga deteta mrtvo telo bilo szhranjeno z etim napiszkon na skrinji : comitissa Maria Domiceila Szäpäry. Vu kripti kroske Lippichove familie szmo pa mrtva tela edne zsenszke i dvä moška najsli i eden kamen z napiszkon 1743 ldta. V ovih kriptah med sterimi je edna Kereszturyove familie bila szmo nikaj ne najsli. Vu fondamenti szmo najsli eden grobni kamen
rimszke vläde i vu szteni grobni szpomin Trätnyekove decé od leta 1615. Na poldnésnjem kraji sze zida grof Szapäryova kripta, ober njé njuv oratorium ; na szever-nora kräji pa jeszte grof St- Julienov oratorium. Pläne nove cérkvi szo delali i zidanje vpelävali Takäts Ladiszläv, architekt orszacske hizse z Budapesta ; zselezen beton pa Uj Käroly architekt z Pesta. Mesterszko delo szo pa na-szledüvajocsi mäjsztri zvrsävali : zidärszko delo : Meszarics Istvän z Szobote i Ascherl Jozsef z Lendave, zselezen beton : Rella N z Budapesta ; teszärszko delo Vieregg Jänos z Halbenraina ; tislarszko i slosarszko delo : Gsiszär Lajos pa Nemecz Jänos z Szobote ; spenglarszko delo pa Dittrich Gusztäv z Szobote, na zidanje goripäzijo Eckhardt inzseller. Z bozsov pomocsjov i z bogäbojaznosztjov szmo zäcsali cérkev, naj sze z njé na näsz bozsi blagoszlov lejvle !
Zvün eloga piszma je vu glazs bilo djäno : nisterni kepi od szobocskih zidin, dvä protokola od zidanja cérkvi i edne szobocske novine. Po predgi dr. Ivanóczy kanonika szo grof Szäpäry patron sztopili naprej i z etim lepimi recsmi szo dokoncsali szlovnoszt etoga lepoga. dnéva :
Bog je vszepovszédi nazocsi . . . Njega moliti, k njemi szi zdihävati je mogocsno na vszakom meszti. Lepa néba je cérkev njegova ; szunce i zvezde szo szvecse njegovih oltärov; grmlanca i morszko sümlenje szo pa orgole ete cérkvi. Vszäko ponižno szrcé, csi je z bozsov liibéznosztjov napunjeno, posztäne cérkev Goszpodnova.
Ali vu cslovecse szrcé je globoko szpiszano i priti-sznjeno ono gorécse zselenje, naj bi szvojo pobozsnoszt i molitev z driigimi navküp pridrüzseni vu goriposzvecse-nom meszti opravo, zäto szo sze zidale ino sze zidajo cerkvi vu vszakom vremeni na vsze kräjov szveta, naj bi one Vecsnomi na diko nam pa na dilhoven haszek szlii-zsile. Mi katholicsänci tan poszliisamo szvéto meso i tam molimo angelszki krüh našega Goszpodna Jezusa Krisztusa isztinszko krv i telo.
Vu cérkvi zadobi cslovek nävuk pri veri i za oponašanje, tau szi zajimle mocs, naj bi vsze zemelszke nevole i tezsäve oblädao, tan näjde trost na zsaloszt i szvoje bo-lezne rane i tan sze napuni z vüpanjon verna düsa, ka po etom zemelszkon bezsäji, sze odpré pred njim edno
iepse krälesztvo, gde bode njegova ocsiscsena düsa vecsno veszeljé vzsivala.
I vu teh cerkvah predgajo to najlepšo bozso zapoved: Lübi blizsnjega szvojega, liki szamoga szebé. Età velka zapoved nasz navcsi, ka je nas blizsnji vszaki cslovek, k kaksojsté veri ali narodi sze on racsuna, ka tak vszakoga csloveka moremo lübiti, postüvati. Edna näjveksa lepota krsesänszke vere je età zapoved; ino età vsze k szebi obimajocsa liibézen je ona mocsna pecsina, stero ne premorejo do konca vremena vräta peklénszka.
Naj bòde età cérkev, stere fundamentälni kamen dnesz dolipolozsimo, sola blisnjega liibéznoszti; naj najde tam trost nevolen, vüpanje zsaloszten i vszaki cslovek, ki vu eto cérkev sztopi, mocsno vero, stera je na bozso szmi- " lenoszt zozidana.
Naj szliizsi eto szvéto meszto i vsze molitvi stere da sze vu njoj zvrsävale na diko Vecsnomi!
Sslepecz.

Naj lepši hipi.
Naj lepši hipi! — O to szo le tiszti, gda mésnik preszvéti ciborij odpre, gda zmenoj sze angelov jezero szkloni, gda hostijo szvéto oko mi zazre. Naj lepši hipi gvüsno szo tiszti, gda tam pri angelszkom sztoli klecsim, gda blizse i blizse moj Jezus prihaja, naj lepši hipi — gda njega dobim.
Naj lepši hipi, o to szo le tiszti, gda Jezus prebivle mi szredi szrca, gda glédam i molim i liibim le njega, ki mi je nàjlubsi, ka zemla ima. Pred menoj, okol mene klecsé szeraflni, vej zsiv tabernakel je moje telo; szrcé je ciborij, ge Jezus pocsivle, ge angeli hvalnico njem szpevajo.
Scse vecs kak ciborij, kak zlat tabernakel ! Olej, mala nebésza szo szredi szrca ! Ge Jezus prebivle, le tam szo nebésza, le tam je veszélje, je szrecsa doma Na Szrci preszvetom vsze drugo pozabim, Ka briga me zemla, csi njega imam ? O, tiszti hipi, gda Jezusa glédam za zemle bogasztva jih nigdär ne dam.
D.
Zvelicsitela veszélje i zsaloszt.
Dober pasztér da szvoje zsivlenje za szvoje ovcé.
Jan. 10, 12.
ezus Krisztus sze vu szv. evangeliumi imenüje dobroga pasztéra, ki ltibi szvoje ovcé, ki jib vodi na dobro paso, ki jih liibi tak, da je pri-pravleni szvoje zsivlenje za nje dati. Stere szo ovcé njegove, zna vszaki. Njegova csreda je krscsanszka cérkev i ovce szo pravicsNi, zveszti krscsenicje ; te posz- j liisajo bogavno navuke dobroga pasztera i sze csuvajo vuka, hüdoga dühä. Sto szpunjävle zapovedi, stere je Bog däo, té je ki poszlüsa glasz dobroga pasztéra.
Bozsi Zvelicsiteo sze veszeli, csi sze grešniki szpre-obrnejo. To nasz vcsi szvéti evangelium, gda nam popise, szkaksov szkrbjov iscse dober pasztér zgüblene ovcé i szkaksov lübeznoöztjov je noszi nezäj vu szvojo ovcsär-nico k szvojoj csredi. Kak lepo govori ! „Sto zmed väsz, prävi, ki mä szto ovc pa edno od teh zgübi, ne zapüszti 99 drügih v püscsävi i ide iszkat zgübleno, da jo najde. I gda jo najde, dene jo veszeli na szvoja ramena i gda pride
-Ili-
domo zazové szvoje prijatele i szoszide i njim pravi : Ve-szelite sze zmenov, àr naiseo szem ovco, stera sze je zgubila." Luk. 15. 4—7.) Ovo tü je veszélje pasztérovo nad najdeno ovco, veszelje nebeszkoga pasztéra nad zgüb-lenim ali pobolsanim grešnikom ! Ali scséte scse kaj bole na tenko od toga zvediti ?
Premiszlite njegovo szrcé ! Njegovo szrcé je naj mi-leise ; njegovo szrce je puno lübezni i szocsutja. Njegovo szrce je morje szmilenja i dobrotlivoszti. Zato je Jezusovo szrce tak veszelo, csi sze kaksi grešnik szpreobrné, ar Goszpod drügo ne zselé, nego da sze vsze düse zvelicsajo i rešijo ; zato je trpo, zato je mro in bi rad scse jezero-krat mro, csi bi bilo potrebno.
Premiszlite njegovo delavnoszt ! Sz kaksim veszeljom je szprijel grešnike, ki szo zapüsztili pot pregrehe i sze od kritoszrcsno szpokorili ! Szpomnite sze na Marijo Magdaleno, na desznoga razbojnika, na szv. Petra i na drüge grešnike i gresnice!
Ka jako sze veszeli pobolsani grešnikov, povedao je opriliki od zgüblenoga szina. „Szin je vsztal, kak sze glaszi prilika, i je so k szvojemi ocsi. Gda je pa bio scse dalecs, zaglédao ga je njegov ocsa, i ga je genolo i njemi je so proti obino ga je okoli sinjeka i küsno. Potom pa je pravo blapcom : Prineszite njemi hitro najlepše oblacsilo i ga oblecite i dajte njemi prsztan na roko i csrevle na nogé. Prizsenite krmleno tele i bujte je, tak sze scsémo veszeli ti i gosztiti. Ar te moj szin je bio mrtev, pa je ozsivo, bio je zgübleni, pa je pälik najden." (Luk. 15. 20—25).
Tak sze bozsi pasztér veszeli, csi sze grešniki szpre obrnéjo. Grešnik, znäbiti je zse dugo od tiszti mäo, ka szi zapüszto tudi ti pot, stera pela vnebésza i szi sze vrgeo vpregrehe, ja, celo vprepade hüdobij. Zna biti ne vecs greha steroga ti nebi vcsino, ali hüdobije v stero sze ne szmeo. Tvoji grehi szo „erdécsi kak skrldt" (Iz. 1. 18) i „lezsijo na tebi kak tezsko breme" (Psz. 37. 5.)
Napravi tüdi ti veszélje bozsemi pasztéri, da sze szpreobrnés. Vkeliko globokesi prepäd hüdobij szi sze pogrozo, teliko vekse bo njegovo veszélje na tvojem szpre-obrnenji. Ne brani sze, operi szvojo zamazano düso v dobroj szpovedi v krvi bozsega Agnjeca, vnjegovih ranah, i osztani potom sztanoviten v lübezni i zvesztobi do njega.
Bozsi pasztér sze veszeli, csi düse pridejo do popol-noszti. To sze zgodi na dén njüve szrecsne szmrti, teda doszpejo do szvojega cila i idejo vu vecsno zsivlenje. — Teda je pri konci vsza nevarnoszt za zvelicsanje, boj je koncsan, teda je Bog sram njih „neizmerno veliko pla-csilo. " (I. Moz. 15. I.)
To je popolnoszt düs i to veszeli bozsega pasztéra. Ka pa je melo teda Krisztusovo v cslovecsenje, zsivlenje, trplenje i szmrt kaksi drügi namen? Zakaj je zapüszto Szin bozsi szvoje nebeszko velicsänsztvo i sztopo na szir-masko zemlo v dolino szkuz? Zakaj je 33 let jokao i trpo ka scse nigdär ne trpo nieden cslovek? Vidite ga vjaszlicah i na krizsi, vidite ga vszirmastvi v zanicsevanji, v lasztivnoj krvi, v neizmernih bolecsinaj. Pszalmiszt pravi od njega celo, da je „bole csrv nego cslovek v zanicse-vanju ltìdém i izvrzsek cslovestva" (21. 7.), prorok govori (Iz. 53. 4.), da je kak gobavi cslovek, steroga je „Bog vdaro i ponizsao." I vsze te neizrecslive bolecsine, vesz te nepresztäni äldov kaksi namen mäjo? Szv. Jänos nam pové vu szvojem evangéliumi [3. 15. 17.] gda pravi: Bog je szvejt tak lübo, da je dào szvojega edinorojenoga Szina da vszi ki v njega verjejo, sze ne pogübe, liki mäjo vecsno zsivlenje, Bog szvojega Szina ne poszlao na szvejt za to, da bi szvejt szodo, liki, da bi szvejt po njem zvelicsao." Csi je teda resenje düs, .kak szern do-käzao, edini namen Krisztusovoga trplenja, kak sze nebi te nas nebeszki Pasztér veszelio, csi ide düsa odküplena z njegovov krvjov vu vecsno veszélje? Ja on sze veszeli takse pridoblene düse i to szvoje veszélje pokäzse na
szodni den pred celim szvejtom, da vsze zvolene zeberé na pràvom kràji i de njim pravo: „Pridite bläzseni mojega Ocso, i poszedite kràlesztvo, stero vam je pripravleno od zacsétka szveta." [Mat. 23. 34.] I radosztni bodo prišli zevszeh krajov zemlé i zndj lepši otokov i sze zberejo okoli szvojega dobroga pasztéra, ki de jih z neizmernim veszéljom blagoszlävlao i njim roké podäjao, i potom sze bodo vszi vküper zdobrim pasztérom zdignoli nad oblàke i zvezde v dezselo placsila, ge bodo poszédli vecsna szrecsna prebivaliscsa.
Ali de meo bozsi pasztér tüdi nad nami to veszélje ? Ali tüdi nasz pozové na szvojo desznico i tüdi bomo mi sli vu szkrivnoszt, stere zdaj niscse nemre szpoznati. Mi le teliko zndmo, i zato znämo gvüsno, da szmo vszi poz-vàni vu zvelicsanje, da mamo vszi miloszti i pomocs bozso, da moremo priti vnebesza. Csi szrno odkritoszrcsni ■do Boga i szpunjavlemo njegove zapovedi, potom szmemo vüpati, da sze bodo tüdi nad nami vresznicsile njegove obi übe, da bomo tüdi mi esuli ednok z vüszt dobroga pasztéra vabilo: „Dober i zveszti szluga, idi vu veszélje szvojega Goszpoda." [Mat. 25. 21.] Bog daj da bi ednok nam vszem napoeso te dén! da bi mi vszi ednok, oble-eseni v oblacsilo miloszti bozse, szvojim zvelicsitelom sii vu vecsno veszélje.
Da to doszégnemo, drägi cstevci, drzsimo sze trdno szvéte vere i lübimo miloga Jezusa, ki nasz tak lübi. Vera i lübezen szta pot, po steroj sze pride vnebésza: vera, ki vsze verje, ka szveta cerkev vesi, ka je Bog razodeo, lübezen, ki vsze zapovedi Goszpodove natenko szpunjàvle, stere szvejt zevszemi szvojimi zapelivosztmi nigdär ne ornami.
D.
Sztänola z Jezuson.
red nikelkimi leti je zsivela v ednoj gorszkoj vesznici mlada deklina. Ka je näjbole .zsalosztno, je to, ka je zse v mlädoj mladoszti grej za-mazao njéno szrcé. Med tem je priseo csasz, ka szo premilosztivni püspek delili szvesztvo szvéte firme v tiszton kraji. Z velkov szkrbjov szo priprävlali goszpon kaplan mladino na szlävnosztni dén. Näjvecs jij je prišlo k szpovedi, doszta tüdi k prvoj. Med zädnjimi je bila tüdi tä deklina. Satan szi vszeli prizadevle, koga bi zadobo v vekivecsno neszrecso. Tak je tüdi tä deklina bila natelko neszrecsna, ka je pri prvoj szpovedi zamu-csala grej, je oszkrunila szvesztvo pokore, pa v taksen sztàni vzéla gor szvesztvo szvéte férme. Sz ten je zgübila bläzseni mér szvojij mlädij let. Novo zsivlenje sze je zacs-nolo ; zsivlenje, stero pozna szamo tiszti, sto je zsivo v szovräzstvi z Bogon.
Pä je priseo csasz prvoga szv. precsiscsävanja. O, kak szrecsna je bila zdaj mladina. K angelszkomi sztolovi szo sztopali oprvin sz csisztin szrcon — za njé je bio to nàjszrecsnesi dén zsivlenja. — Za to deklino pa näjneszrecsnesi. Vesz trüd duhovnikov je bio zamän. Zdaj je bilo scse zsalosztnese zsivlenje nebozse deklice. Szträj pred szmtrjov je grozen ! Vnocsi ze szna vszigdär vidi, ka ide po voszkoj brvi ; vcsaszi pa szpädne v grozno jamo, ge je naveke pogüblena.
Mino je meszec za meszecon v tak zsalosztnon sztäni. Nazägnje sze je z piszala v karmelszko bratovcsino. Novo vüpanje njoj zaszija, ka jo odszlobodi Marija z verig sata-novij. Pa kak ? Szpovedi je scse nigdär nej dobro opravila. Dober angeo jo opomina, naj ne odläsa. Käzse njoj
neszrecsno szmrt pa grozno vecsnoszt. Hüdi düj jo pa plaši, naj sze nikaj ne szramoti pred szpovednikon, ki szamo dobro miszli od njé. Pogoszci je proszila Marijo,, naj njoj pomdga. — Pa szta pä pretekli dvej leti tak.
Zdaj sze je zapiszala v bratovcsino szvétoga Oltdr-szkoga Szvesztva. Nazagnje sze je priblizsao vélki tjeden. Ddr velke ltìbézni, gda sze je zvelicsar zarocso sz cslove-csov düsov. Dühovni pasztér szo lüdi vabili, naj sztoplejo k szakramenti lubézni. Pa tüdi tä neszrecsna düsa je csüla gläsz bozsi. Z devétdnévnicov na csaszt Precsisztoj Devici sze je priprävlala k szpovedi. Miloszt bozsa je ovlddala; mocs satanova je bila premdgana. Na vélki csetrtek vzeme k szebi pd szvojega Odküpitela. Bilo je za njo — prvo szv. precsiscsavanje.
Veszélo sze je glaszilo zdaj v njénoj düsi, gda je csüla: „Goszpod je sztano, Aleluja!" Tüdi njéna düsa je-sztanola sz szmrtnoga szpanja ...	P.
Obràmba grešnikov.
neksem mälom gornjeausztriszkom rneszti je mrla pred nekelkimi leti sztàra zsenszkica, od stere szo liidjé privovedävali età : Tä zsenszka je mela szinü, steroga je jako liibila, pa tüdi Kärol — tak sze je zväo njeni szin — je käzao pravo detinszko lübezen do njé. Bio je jako nadärjeni pa vrli decsäk. Gda je bio 16 let sztar, je dobo szebi pa materi na velko ve-szeijé szlüzsbo v meszti : Line. Gda je priseo dén, ka je szlovo jemäo od materé, ga je mati obinola, pa njemi je pravila : „Szin moj, ti lübis i csasztis preszvéto Devico Marijo. Nepozäbi, ka je escse ona nikoga nej zapüsztila, sto je 'k njoj pribezsao, pa njo za pomocs proszo. Eli mi oblübis to Kärol?" „Oblübim vam, mati" — je pravo szin, njoj je küsno roko, pa — je odiseo v novo domovino.
V novoj szlüzsbi sze je csüto Kärol jako szrecsnoga. Szprva je piszao materi nagoszci. Szletkar szo pa zaoszta-njüvala piszma zmérom bole i bole, tak ka szo nazägnje zevszema zaosztala. Od Kärola je nej bilo vecs niksega gläsza : mati je jokala, molila, csàkala, pa vsze zamän. "Naednok je pa priseo brzojäv (telegraf). Sz trepetajocsov rokov ga je mati odprla vsza szkuznata, pa je sz tezsävov estela zs njega ete reesi: „Pridite hitro, vas szin vasz .zselej." Z velkov hitrosztjov sze odpravi mati na pot, pa je za 24 včr bila v Linci. Bezsala je v hizso, gde je njeni •szin betezsen lezsao. Vrätar jo je steo sztaviti, ona ga pa nej poszlüsala, nego je sla po sztubaj gor. Pri dveraj njénoga szina pa sztojita dva goszpoda, steriva njoj seséta zabräniti, ka bi sla v szobico k szvojemi szini. Pa zamän ! ■Ona povszoj szili odpré dveri, pa vidi szvojega szinü vszega bledoga, poszüsenoga, jako betezsnoga lezsati v poszteli. .„Mati, mati — zakdresi Kärol, pa sze oklene szvojoj ma-
teri okoli sinjeka — jesz szam molo k Mariji, pa vasz je-ona poszlala. Hitro, hitro po szpovednika!"
Kärol je bio v szlabom sztäni; pohäjao je goszto szlabe drüzsbe, ludi brez vere, brez Bogä posztao je szo-ciäldemokrät, pa je mogeo priszégnoti szvojim tivärisom, ka scsé brezi Bogä zsiveti i mreti. Medtem je pa nevarno zbetezsao. Szprevido je, ka sze njemi szmrt priblizsävle sz hitrimi sztopàji, szpoznao je, ka je krisztjän, pa je proszo za szpovednika. Da szta pa dvä njegovi va prijätela, zevszema brezverca, kak satanszka szträzsa sztalä pred njegovimi dverami, pa szta nej püsztila dühovnika k betezsniki. V tom zapiiscsenom, obvüpanom sztäni sze je szpomeno Kärol z zàdnjega opomina szvoje matere, pa szo njemi na pamet prišle recsi : „Szpomeni sze, premila Devica Marija." Ponävlao je zmérom té recsi i csi duzse z véksim gläszom. Neksa mläda goszpä je to zacsöla, pa gda szta szträzsara malo vkrej od dvér odisla, je hitro sztopila k betezsniki. Gda njoj je Kärol dopovedao szvoje zsalosztno sztänje, sze je goszpä vcsaszik odprävila na posto, pa je brzojävno naznänila njegovoj materi. Tak sze je zgodilo, ka je mati escse v prävom csäszi prišla k szvojemi na szmrtjé betezsnomi szini. Za krätek csasz je priseo dühovnik, ga szpovedao, potoläzso, pa njerni däo zavüpanje. Escse dvä dni je osztäla mati pri njem. Zädnji dén njoj je sepetao na vüho : „Mati, csasztite, szlävite pa hvälitejpremilo Devico Marijo ; ona szama vasz je poszlala!" Komaj za pär minot je zatiszno ocsi na vecsne csasze.	P.
Szvéti Ciril i Metod.
Na Moravszkon.
orävszka drzsäva je v Ciril-Metódovom csäszi obszégala zdäsnjo szeverno Vogrszko pa Mo-rävszko. Panonija, to je domovina nasij sztärij ocsäkov, je pa obszegiivala zdäsnjo zahodno Vogrszko pa izhodno Stajarszko ; na szhodi je szégala do Dünaja, na szevri do Räbe, na "j agi pa do Dräve, Tak szo szi nasi sztäri ocsäcje pa prebiväoci Morävszke drzsäve szoszidje bili. Zse prie, kak szta szv. Ciril pa Metod k njim prišla, ji je doszta bilo okrscseni, szamo ka szo szlabo bili podevcseni v krscsänszkoj veri ; nikelko ji je pa scse bilo poganov. Krscsänsztvo szo njin oznanjüvali navékse nemški miszijonarje, steri szo pa pomali znali szlovenszki, zäto je krscsänsztvo tildi pomali slo naprej. Morävszko je v tiszton csäszi szpädalo k paszanszkoj pii-spekiji, Panonija pa k szolnogrädcskoj (Salzburg) püspekiji.
Prebiväoci Morävszke pa tüdi nasi sztäri ocsäcje szo bili v tiszton csäszi pod nemskov obläsztjov. Kräo Ludvik (843—876), vlädar velke frankovszke drzsäve, je ve-»cskrät szkusao razviti szvojo obläszt nad Panonijo pa nad
Morävszko ; zäto je predevszen szkrbo, ka sze razširi cerkvena oblaszt nemskij püspekov. Vojvoda nasij sztärij ocsäkov, komi je imé bilo : Pribina, je bio zveszti zaveznik frankovszkoga caszara, rävno tak tüdi njegov naszlednik, steromi je imé bilo : Kocel. Morävszke drzsäve prebiväoci szo sze pa vecskrät vojszküvali ze neodvisznoszt ; tüdi szvoje cerkvene razmere bi szi radi tak szamosztojno vrédili, ka nebi bili odviszni od drügoga csaszara, liki szamo od Rima. Lüsztvo szi je tüdi zselelo takse miszijo-nare, steri bi dobro znali szlovenszki jezik. Po ton lejko razmimo, zakaj je morävszki vojvoda Rasztivlav (846—870) poszlao v Carigrad proszit szlovenszke miszijonare.
V prvoj polovici leta 863. szta szv. Ciril i Metod prišla na Morävszko. Sz szeov szta prneszla szvéte osztänke szv. Klementa pa na szlovenszki jezik presztävleno nedelszke evangeljume. Vojvoda Rasztiszläv ji va je szpri-jao z velkov szlàvnosztjov. Odébrao je näjbose mladénce svoje drzsäve pa je zrocso szv. Cirili i Metodi, ka bi je nävcsila csteti pa razlagati szvéte knige v szlovenszkon jeziki pa je pripraviti za dühovnicski sztän. Szv. Ciril i Metod szta zäto najprlé mogla posztaviti solo za zgojo prisesztnij dühovnikov (miszijonarov), to je bilo tak zväno szemeniscse. Poleg toga szta pa scse nadele obracsala na szlovenszki jezik szvéto piszmo pa drüge knige za bozso szlüzsbo. Kak miszijonara szta hodila po morävszkij ve-sznicaj, po mesztaj pa szta ozuanjüvala recs bozso v csiszton pa lepon szlovenszkon jeziki ; povszédi szta preganjala pogänszko temo, krive nävuke pa pogänszke na-väde, Sterin navädan je bilo szlabo podevcseno lüsztvo escse izdak vdäno. Lüsztvo je rado poszlüsalo tak szvé-tiva pa vucseniva miszijonara, kaksij je scse do tisztoga csasza nej vidlo. Ltìdjé szo bili jako veszéli, gda szo csüli recs bozso v materinon jeziki ; szvéta gorécsnoszt apo-stolszkiva miszijonara je je nadijävala na prävo krscsän-szko zsivlenje.

Za Morävszko drzsàvo szo prišli tisztoga hipa cilo zsalosztni csaszi. Leta 864. szo bili moravcsäni od fran-kovszke vojszke premägani. Placsiivati szo mogli velke-davke pa poleg toga gledati, kak szo sze tiiji velikäsje naszeljävali pa bogatili na moràvszkoj zemli. Komaj szo csakali priliko, ka bi sze pä mogli odszloboditi od tuje obläszti. Za szv. Cirila i Metoda szo tej csaszi nej bili jako varni. Pa szta zäto onjeva memo oprävlala szvoje delo. Zadobila szta velko zaviipanje morävszkoga lüsztva. Njiva vucsenicje szo sze vrlo fcsili pa szo zsiveli präva krscsänszko zsivlenje. Blizsao sze je csasz, ka bi je trbelo poszvetiti za mésnike, pa poton szamosztojno vrediti mo-rävszke cerkvene razmere. Za to njima je pa scse trbelo-dobiti dovoljenje od visesnje cerkvene obläszti v Rimi.
(Dale.)
Dräga deca poszliisajte!
obro znam ka radi poszlüsate vu skoli goszpoda vucsitela, doma pa szi arise, csi vam leh kaj le-pripoveddvlejo. Radi cstéte tüdi vu knigah kakse pobozsne poveszti ino zgodovine.
No dobro je. Vi zse poznate szlovenszki — Sznopics — za steroga miszlim ka vasi sztarisje nemilüjejo dati dve koroni na leto, dr v njem doszta lepoga je za vaso i za njihovo düso. Zato csi szo vasi sztarisje dozdaj ne vdd-blali te sznopics, proszte jih ponižno naj szi ga dajo na-rocsiti, obecsajte njim ka csi ga oni nemajo csasza csteti, te ga csteli, vi, dr bode v njém doszta lepoga za vasz. To vcsinte za lübezen drdgoga Jezusa, ki je pravo : „Pü-sztite male k meni priti, ar je teh kralesztvo nebeszko."
Dugo let je kak je zsivo vu Taljdnszkom orszdgi eden pobozsen pop, po imèni Don Boszko Jdnos. Za mlada je paszter bio, pa domd je pomagao sztarise in brate dr szo sziromacje bili. Nego vszigdar je jako vrli, pobozsen bio, rad je hodo k mesi, vskolo, rad je csteo pobozsne knige bogao je vszigdar ne szamo sztarise nego escse brate, kak tüdi vi morete csiniti. Za to njegovo pošteno opondsanje ga je Bog jako polübo ino ga je za szvojega szlüzsbenika zébrao, to je za popa.
Szvoje najvékse veszélje je najseo med decov moskoga szpola, poszebno med sziromaskov, zdto je szam hodo po vulicaj iszkajocs je. Po csaszi je dao zozidati skole za to deco, gde njim je katekizmus pa Biblio razlozsdvao. Do-sztakrat njim je lepe tanacse davao kak sze morejo opo-ndsati, csi scsejo ka de njim Jezus edenkrdt etak pravo: „Hodite k meni ar je vase krdlesztvo nebeszko." Pripo-vedavao njim je tüdi lepe pripoveszti, da naj bi ga bole verno poszlüsali.
Tüdi jaz, draga moja deca, vam scsém eti popiszati tiszte modre tanäcse Don Boszkove, vszigdär z ednov povesztjov. Nego to nede zadoszta csi te szamo csteli, temvecs morete zsiveti poleg teh tanäcsov, är szamo tak de vam na haszek.
1. Ogillite sze lagojih pajdàsov.
Z vrlimi in poštenimi pajdaši radi hodite är de vam to prijätelsztvo na veliki haszek. Lehko sze pajdäsite tüdi z onimi stere escse ne poznate csi szo dobri ali lagoji, nego prijätelsztva z taksimi nigdar nevézste. Pred lagoji-mi pa bezsite kak pred kügov. Sto szo pa teh lagoji tiva-risje ? Vszi tiszti ki sze neszramüjejo pred vami neszramno gucsati, ki mrmrajo, lazsejo, preklinjajo ali vasz vüpajo odvrnoti od bozse szlüzsbe, ino vasz vabijo kraszti, ne bogati sztarise, vucsitele .. . vszi teh szo lagoji tivarisje, pomocsniki hüdoga duha, ki drügo no iscse kak da bi vasz mogeo v peklénszko jamo szünoti. Ogiblite sze zato taksih pajdàsov kak hüdoga düha, pa escse bole.
Oh, drägi moji, iz szrca vasz proszim, ogiblite sze taksih pajdàsov ! Gslovik bi mogeo zapüsztiti szvejt, csi bi sze steo vszeh ognoti. Isztina, prevecs je doszta lagojih pajdàsov, in ravno zato vam tak preporäcsam, da zapüsz-tite takse, in csi bi tüdi ne najsli drugih prijatelov, Jezus Krisztus, Marija Devica in vas angel varüvacs, bodo näj-bosi vasi prijatelje. Najdete zato tüdi dobre prijätele, najmre takse, ki pogoszci hodijo k szpovedi i szvétom precsiscsàvanji, ki radi hodijo k mesi ino vasz z gucsom i z példov na dobro opominajo, greha sze ogiblejo. Z taksimi lejko hodite in näjdete koriszt.
2. Variijte sze lagojili gucsov.
Oh, koliko, mladéncov trpi ino jecsi v pékli, zato ka szo poszlüsali lagoje gucse! Zse szv. Paveo apostol nam je naznano to pravico, rekocs, ka neszramna dela krscse-nicje niti imenüvati neszmejo. Z gucsom je tak kak z jelom. Naj bo hrana kakste técsna malo cseméra je zadoszta, da merjejo vszi, ki jo kostajo.
Tak vcsini neszramen gucs: edna szama recs, eden
szam püszti spàjsz, lejko pokvari vnogo mladéncov, ki« szo dozdaj tak zsiveli kak neduzsen Alojzius. Za volo* grdoga gucsa i lagojega pogleda steroga njim sto da, zgubijo bozso miloscso i posztanejo robi hüdoga dilha.
Morebiti de sto pravo : Poznam grozovitne prihod-noszti bozsnih gucsov, ali ka naj vcsinim? Doma, vu skoli, na szenji, vu delavnici, vszeséron kama pridem,, drügo ne csüjem, kak neszramne gucse. Dobro znam,, dragi moji, ka je doszta taksih krajov i lüdih, zato vam scsém povedati kak sze jih lejko ognete. Csi szo tiszti neszramnjäcje mlàjsi od vàsz, zavrnite je osztro ; csi szo« pa sztarejsi ka jih nemorete zavrnoti, bezsite od njih, csi je szamo mogocse, csi pa nemorete, bodite osztroga obràza, nigdar sze ne veszélte grdomi gucsi ne z recsjov ne z recsjov ne z szmejom, räjsi zdehnite v szrci: Jezus moj,, szmiluj sze mi! Csi bi pa proti vszeb previdnosztih zapazili v szebi szküsnjavo in nevarnoszt, Boga razsaliti, te sze szpomnite z recsi szv. Augusztina : Bezsi, csi scses vujti neoblàdani ! Bezsi, zapüszti tiszti kraj, tiszto skolo, delavnico, delo; rajši vsze pretrpi kak bi pa zsivo v onom. meszti ali z onimi lüdmi, ki vlecsejo v pogübelnoszt tvojo düso !
Cstémo vu szv. Evangeliumi, ka je bole biti szirmak, zaszramüvan pa zanicsavan, bole, ka ti oko vö szkopajo ali nogo odszekajo, i ka bos so v nebésza z ednim okom^ i z ednov nogov, kak pa z obema okama i nogama v pekeo. Lejko sze zgodi ka de sze sto za toga volo z vàsz sengàro. Kapa zato ! Pride csasz ka sze ospotanje hüdob-nih szpremini na jocs vu pékli, vase trplenje pa nai. vecsno veszélje. Zapomlite dobro, ka oni ki sze zoszmi-havlejo z vasz bodo edenkrat prisziljeni hvaliti vase jakoszti, csi osztanete verni bozsim zapovedam.
Poveszt.
Don Bozsko je ednok eto poveszt pravo szvojim decskecom. Bio je ednok eden sziromaski cslovik, ki bi rad zsivo brezi zsmetnoga dela. Zmiszlo szi je ka de dobro iti po szvejti z kaksim trstvom. Kak szi je zmiszlo tak je vcsino. Küpo szi je vszeféle drobise kak, nozse,.
•glavnike, gombe, rokajice, kape itd. Vu ednora letesnjem •dnévi je priseo do ednoga loga, triiden je bio, zato szi je doli szeo pod eden räszt. Räd bi szpao szirmäk, szamo da szo njemi mühe to ne voscsile. Na dobro szrecso ka je v zsàkli meo kape za pomocs. Vö zeme edno ino szi jo na glavo potegne. Na räszti pod sterim je zaszpao szo pa bile opice, stere szo ga vidile ka je z zsakla zéo kapo pa szi jo je na glavo potégno. Komaj je trzsec zäszpao, opice szo doli z räszta prišle, vö szo vkrale vsze kape pa szi je szaksa edno na glavo potégnola potom szo pa gori ■odbezsale. Gda sze trzsec prebüdi, vidi ka v zsakli vecs nega kap, zato od csemérov zgräbi szvojo na glävi pa jo na zemlo vcseszne. Vidévse to jälne opice, szo tüdi doli lücsale kape.
Z te poveszti sze navcsite, lflbléna moja deca, ka 'nigdar neszmite lagoje példe dati, ali pa drügih takse maszledüvati.	Vas prijätel R. J.
(Dale.)
c^CÄ
Vü p a nje vu Mariji.
i, o Maria, szi najbole gvüsne pot do preszlad-koga bozsega Szrcä.
Csi sze szv. Cerkev, puna szv. Dühä, vszig-dar po Tebi obracsa k Bogi, csi nega mlloscse, stere Bog nebi podelo po Tebi, zakaj bi tüdi mi po példi szv. Cérkvi ne meli do Tébe, Devica szvéta, szladko> vüpanje ?
Gda potrebujemo kakso miloscso od Boga i sze ne pascsimo k Tebi, je zrok ka malo vüpanja mamo vu tvojoj; dobroti.
Ali je ne pomenkano nase zavüpanje, o Maria, csi sze szamo nigda nigda obrnemo k Tebi, szamo vu tvojij. szvétkaj i vu velikih potrebcsinaj ? Devica, tvoja dobrota je velika da nebi meli taksega vüpanja v Tebi, kak ma edno dete v szvojoj materi vu steroj pozna vszo dobroto. Mi tvoji szini, mo bezsali k Tebi vszaki csasz, vu vszeh düsnih in telovnih potrebcsinaj. Mati, nasi düsevni protiv-niki nasz obdajajo ino nam scséjo oropati miloszt in pri-jàtelsztvo bozse, ali ti bos nasz branila ino nam pomagala.
Csij Boga seregov glàvnika, Ti bos pokazala szvojo mocs neprijätelom i pred Tèbov do bezsali. Mati tisztoga, ki zapovedavle vetrom vihérom, csi szamo edno recs poveš kre näsz, zadobimo mér. Neveszta szv. Düha, Düha, szvetlobe in mocsi. Ti bos nam pokazala skér zsterov obladamo neprijàtela. Ti Kralica nébe in zemle, ne zav-rzses nase prošnje, csi szmo gli sziromacje i nepopolni.. Tvoj Szin zsele, da sze zglédnes na nasz, kak na szvoje szine, ino pokàzses da nasz lübis kak mati. Ti bos ve-resztüvala ober nasz naj ne szpadnemo vu skrample pe-klénszkih dühov, ino nam szproszis zkuzé zsalüvanja, da zagvüsno doszégnemo odpüscsenje. Ti, o szmilena Mati znas, ka mo na veke hvalili Tvojega Jezusa ino Ga lü-
Ibili z Tebov vu szrecsnoj vecsnoszti, gda merjemo vu lü-bézni bozsoj.
Po Tebi, szladka Maria, vüpamo doszégnoti to ne-szkoncsano miloszt.
Zato proszi za nasz !	R. J.
To leto scse ne — liki drügo !
ilo je vu vremeni vüzemszkom, pred nisternimi leti. Dühovnik, ki je szlüzsbo opravlao pri roba) v Parizsi, zazové vsze robe i jih vpre-szrcsnom govori opomina, da de trbelo opraviti vüzemszko szv. szpoved. Tüdi njim pove naj sze vszi zgläszijo, steri scséjo prijeti vüzemszko szv. obhajilo. Vszi zapišejo szvoja imena na lisztek, le szedemnäjszt-letni Franc ne. Gda to dühovnik zapazi, posztäne jako zsaloszten.
Drügi den ga vcsaszi obiscse i njemi pravi pun lü-bezni : „Dragi prijatel, gvüsno szi sze pozabo zglàsziti za vüzemszko szv. szpoved." — „Ne goszpod." odgovori mrzlo kastiganec, „miszlo szan zse na to,, ali ne szam scse odlocsen . . . neszam scse dobro pripravlen." „Moj lübleni szin, ne delaj szi szkrbi, pomagao bom ti pri pripravi. Vej je ne niksa recs na szvejti tak priproszta kak ta . . „Ne ne, zdaj ne, szlédka bomo vidli, to le-toscse ne, liki drügo." -
„Ka praviš, drügo leto ? Premiszli venda, ka de ti drügo leto rävno tak tezsävno kak letosz. Zakaj odlašati ? Vej tüdi ne ves, csi." „O ja, o ja ! drügo leto pa szamo letosz scse ne."
Vesz trüd dühovnikov je zopsztom. Vesz zsaloszten ga zapüszti.
Gda drügo zajtro po szvojoj nävadi obiscse betezsne robe v bolnišnici, sze jako preszträsi, gda zapazi na po-
szteli szedemnajszletnoga Franca, sz sterira ie preminoci den govoro od viizemszke szpovedi. Mladénec je bio bledi kak zid. „Ka sze ti je pa zgodilo?" pita presztrasen diihovnik : „Vej szi bio vcsera scse tak zdrav, dnesz te pa vidim tü v bolnišnici ?" — Niksega odgovora .... Goszpod sztopi blizse. „O tomi je pa ne dobro!" pravi i vcsaszi pozove szmileno szesztro i zdravnika. Obä prideta k betezsniki. „Poglednita mladenec sze ne gible; ka njemi pa je?" prävi dühovnik. — „Ne znamkar szile", prisztàvi szmilenka, „prineszli szo ga kumaj pred ednov vörov v bolnišnico." Zdravnik sztopi k poszteli. „Moj Bog", pravi, ne diha vecs, mrtev je! . . . ." Dühovnik nemre szpregovoriti recsih. Pun szträha i neizmerne zsaloszti gleda ta mrtvecska vüszta, i vidi sze njemi da ga scse csüje govoriti : „To leto scse ne — liki drügo". . . Nasztopilo je za njega vecsnoszt, i tam nade drügoga leta. Ta düsa je zsè sztopila pred vecsnoga szodca.
Dragi cstevec. ne odlàsaj nikaj dobroga, ar nevés ne dnéva ne vöre szmrti !	Disc.
Drobiš.
Pri szv. Bedeniki je na III. nedelo poszta nova krizs-na pot blagoszlovlena, stera je 233 koron kostala. Novo znaménje darüvitnoszti sziromaskih färnikov bedenicskih je to, steri nikaj ne müdijo dati na csäszt i pripravnoszt hizse bozse. Eden cslovek je njim darüvao z Vidonecz 10' koron na novi oltär. Bog plati jemi i vszem dobrotnikom !
Pri szv. Szebestjani je tüdi odlocsilo Katolicsanszko lüdsztvo ka szi novo katolicsanszko solo posztavijo za szvojo deco, vu steroj de sze njim decsica poleg vere präve-njihovih ocsäkov mogla vcsiti ino gojiti, ka ne szpädne vu roke nevernoszti. Velki teher je to za ono sziromasko lüdsztvo, ali radi ga obnäsajo z lttbéznoszti do szvoje-decé i präve szv. vere.
V Borecsi kapela sztarinszka Szv. Ane novi oltär nobi za 1800 koron. Velki tao penez szo zse lüdje vkü-per däli.
Bregovje sze giblejo — dolina sze naj zsuri, ka ne-zaosztàne za njimi.

Egyhàzmegyei könyvnyomda, Szombathely.
Milodari za Cserenszovszko cérkev nabrani v-Chicagi 1910. leta.
Z-Zsizskov :
Cigàn József Horväth Mätyäs Kramar József Zsälik Stevan Grüskovnyäk Mätyäs Hacke] Mihäly Horväth Stevan Skäfär Märtin Zsälik Mihäly Ciglär József Kavas Stevan Hozjän Jänos Krämär Jänos Fujsz József i szin Zsälik József Zvér Märtin Kocet Stevan Nejimenüvana Grüskovnyäk Anton Grüskovnyäk Stevan Viräg Stevan Hozjän Ivän Persa Jänos Fratar Stevan Skergét Anton Zsizsek Ivän Nemec Anton Horväth Stevan mlajši Zvér József Csurics Mätyäs Kosztric József
Dollär. 20"-
5"— 5'— 5'— 5"— 5"— 5"— 5'— 5'— 5'— 5'— 5'— 5'— 5"— 5'— 5'— 5'— 5'— 5"— 5'— 5'— 5'— 5"— 2"—
2'--
2"— 2' —
2'-
I- — I'— I' —
Vküp : 143-—
Z-Górnjebisztrice :
Csizmazia Anton	io-—
Ritlop József	5- —
Ritlop Stevan Varasanec Martin Csizmazia Mätyäs Pintärics Stevan Vucskó Stevan Gyura József Bernär Stevän i szin Herman József Györek Stevan Donkó Stevan Gabor Stevan Gyura Ivan Vuk József Vütek Paveo Pintàrics Ivan Jaksics Stevan Griiskovnyàk Martin Kleiderman Ivan Magdics Màtyàs Kleiderman József Lebàr Ivan Lebàr Stevan
Z-Cserenszovec
Szalai Ivan mlajši Skergét Ivan Rousz Jànos Kusztec Andràs Gàbor Jànos Halasi-József Rousz Stevàn Gàbor Matyas Glavacs Andràs Roùsz Mihàly Kovàcs Ivàn
Dale.