EVANGELICSANSZKI
KALENDARI
na 1932. présztopno leto.
XI. LETNI TEKÀJ.
VÖDÁNI PO
PREKMURSZKOJ EVANGELICSANSZKOJ SlNYORIJI.
CSISZTI DOBÍCSEK SZE NA CERKEVNE DOBRE CÍLE
OBRNÉ.
Stampano v PREKMURSKI TISKARNI odgovoren HAHN IZIDOR
v Murski Soboti.
Dr. LUTHER MÁRTON.
Potrêbna znánya na 1932. leto.
Od racsúnanya vrêmena.
Krsztsanszkoga vrêmena rucsùnanya tekôcse 1932. leto od Krisztusovoga rodjenyá racsúnamo. Tô je présztopno leto, stero z-366 dnévov, ali z-52 tjédna i z-2 dnéva sztojì. Zacsne sze z-pétkom i dokoncsa sze z-szobotov. — Cérkevno leto sze zacsne z 1. adventszkov nedelov.
Pôleg sztaroverszkoga kalendarija 1932. január 1. dén na nas januára 14. dén szpádne.
’Zidovje lêta od sztvorjênya szvêta mao racsúnajo. Szvoje 5693. leto zacsnejo okt. 1-ga.
 Törki i Mohamedànszkoga vadlüványa drűgi naszlêdnìci vrêmen od Mohameda pobêga z-Mekke v-Medino zacsnejo, ka za Hedsra imenűjejo i v 1932. zacsnejo szvoje 1350. leto.

Lêtni csasz:
Szprotolêtje sze zacsne márca 20-toga ob 8 vöri 54 min. Nôcs i dén szta toga csasza ednáko dúgiva.
Leto sze zacsne junija 21-toga ob 4 vöri 24 min. Prinász je toga csasza nájdugsi dén.
Jeszèn sze zacsne szeptembra 23-toga ob 7 vöri 16 min. Nôcs i dèn szta zdâ pá ednáko dúgiva,
Zìma sze zacsne decembra 22-toga ob 2 vöri 15 min. Prinász je toga csasza nàjkracsisi dén.
Prèsztopni szvétkí:
Vel. pétek márc 25; Vüzem márc 27; Kriszt. v nébo zasztoplênye máj 5; Riszálszka nedela máj 15; Szv. Trojsztva nedela máj 22; 1. adventszka nedela nov. 27.
Fasenszki tekâj:
Fasenszko vrêmen sze zacsne po Trê králi na drűgi dén, tô je jan. 7-ga i trpelo bode do febr. 9-ga, vszevküp 34 dni.
Preminyàvanye mêszeca sze znamenűje:
mlàd,
mladanics,
pun,
sztarics.
Szunce z szvojimi planetami.
Na szrêdi szvoji planêt je nase szunce.
Glávne planete szo: Merkur: szkoron 8 milijon mil od sztinca; leto na nyem trpi 88 dni.
Venusz: 15 milijon mil od szunca; leto na nyê trpì 225 dnì.
Zemla: 20 milijon mil od szunca; leto na nyê trpì 366 dnì.
Mars: 32 milijon mil od szunca; leto na nyem trpí 687 dní.
1204 máli planêt do 1925. leta; ali zvêzd zbrodjávci ji escse vszáko leto nájdejo vecs na tisztom táli pod nébov.
Jupiter: 107 milijon mil od szunca; okôli szunca obhodi szvojo pôt v 12 lêtaj ednôk, záto na nyem 12 nasi lêt trpì edno leto.
Szaturnus: 194 milijon mil od szunca; szvojo pôt okoli szunca obhodi v 29 lêti i 116 dnévi, záto na nyem edno leto tak dugo trpi.
Neptun: 621 milijon mil od szunca; okôli pride ednôk v 164 lêtaj i 216 dnévi; leto na nyem záto tak dugo trpí.
Uranus: 396½ milijon mil od szunca; okôli szunca obhodi szvojo pôt v-84 lêtaj.
Planet-planete, stere sze náimre okôli véksi planet vrtíjo i z-véksimi vréd pa okôli szunca, sze za meszece zovéjo. Zemla má 1., Mars 2., Jupiter 8., Szaturnus 10., Uranus 4. i Neptun 1 mêszec.
Národni szvétki:
24. mája: Ciril i Metod;
28. junija: Vidov dan;
1. dec.: Ouszvetek nàrodnoga vjedinyenya Srbov, Hrvatov i Slovencov;
17. decembra: Rojsztni dén Nyegovoga Velicsansztva Kralá Alexandra.
Planet znamejnye:
Szprotolêtje:
Kos Bik Dvojki
Leto:
Rak
Oroszlán
Devoika
Jeszèn: Vága Roglács Sztrêla
Zíma
Bak
De’zd’zévny.
Ribe
Postna tarifa.
Za nàvadna piszma: Za pìszma do téze 20 g. po vszê dr’závi prisztojbina 1 D; za vszáki nadalni 20 g. ali dêl té té´ze 50 par vecs. — Vu zvönszke dr’záve do té´ze 20 g. 3 D; za vszáki nadalni 20 g. pa 1.50 D. vecs.
Dopisznice (kárte) : Znamka za 50 par; dopisznica z odgovorom znamka 1 Din; — vu zvönszke drʼzáve dopisznica 1.50 Din.
Tiszkovine: Postnina za vszáki 50 g. je 25 par. — Vu zvönszke dr´záve 50 par. (Té’za szamo do 2 kg.)
Vzorci blàga (áruminta): Prisztojbina za tè’zo do 100 g. je 50 par. Za zvönsztvo 1 Din.
Priporôcseno: Za „priporočeno“ je escse poszebna prisztojbina 3 D., iszto za zvönsztvo.
Ekszpresznc posiljátve: Prisztojbina za piszma i dopisznice 3 D; vu zvönszke drʼzáve 6 Din.
Za vrêdnosztna piszma: Prisztojbina do 100 Dinàrov je 5 D; vu zvönszke drʼzáve 11 D.
Postne nakáznice (Utalvány): Prisztojbina do 25 Din. 1·50 ; do 50 Din. 2 D ; do 100 Din. 3 D., do 300 je 4 D. itn. —	Do	5000
Din. sze lehko posle po	nakaznici. — V-inozemsztvo	do	100
Din. 3 D., za Vszaki nadaljni 100 Din. 50 par i 1% za á’zio.
Za vozno postne posiljátve (závoje-vrecse, pakete) sze plácsa do 1 kg. 6 D., do 5 kg. 10 D„ do 10 kg. 20 D., do 15 kg. 30 D., do 20 kg. 40 Din.
Telegram: 10 rêcsi 5 Din., vszáka nadaljna rêcs 50 par.
Krsztsánszkoga vrêmena racsünanya nájznamenitêsi
csaszi.
Tek. leto je od Jezus Krisztusovom rojsztva mao ..........................1932. Od	I. krszt. Hm. caszara Vel.	Konstantina povrnênya mao..............................1621.
„	grüntanya rimpàpestva........................................... ........................1231.
„	razlôcsenya záhodne i zhodne cérkvi ......................................... ...............877.
„	gorinájdenya püksenoga, pràha....................................................................590.
„ 	„	knìgstampanya.................................................................. 492.
„ Dr. Luther Mártona rodsztva..................................................  449.
„	gorinájdenya Amerike...........................................................................  439.
„ zacsétka reformácije...........................................................415.
„	notriprinesenyá krumpisov v Europo.............................................................. 347.
„ dokoncsanye 30 lêtne bojne....................................................... 232.
„	grüntanya Amerikanszke republike ............................................................... 229.
„	potrplivoszt zapovedi II. Jó’zefa ...............................................................151.
„	gorinájdenya obrambnoga ceplenyá ..............................................................  137.
„ nücanya lokomotivnoga hajôva................................................129.
„	Prvoga probanya ʼzeleznice lokomotiva ...........................................................126.
„	gurinájdenya telegrafa..........................................................................  94.

Vladárszka hi’za králevcsine Jugoszlavije.
Nyegovo Velicsansztvo Král Alekszander I. rojen v Cetinji dne 4. dec. 1888. Vládati je zácsao 16 auguszta 1921. Porocsen 8. jun. 1922. z-romunszkov princesiov, Máriov, rodj. 8. jan. 1899.
Szesztra: Princesza Jeléna rodjena na Reki (Fiume) 23. Oktobra 1884. zdána 21. auguszta 1911. z Konstantìnom Konstantinovicsom, kotrigov bivse ruszoszke caszarszke rodbine.
Brat: Princ Juri, rodjen v Cetinji 27. auguszta 1887.
Ny. Visoszti Peter Stefan tronusanaszlednik, rodjen 6. szeptembra 1923. v Beográdi.
Ny. Visoszti princ Tomisláv, rodjen 19. januára 1928. v Beográdi. Ny. Visoszti princ Andrej, rodjen 28. junija 1929. v Bledi.
Rodovnica dinasztije Karadjordjevics.
Peter, szpadno v boji z törkami 1733-1784, nyegova ’zena Marica vmrla 1811.
Szin : Karadjordje Juri Petrovics, rodjen leta 1752. v Visevci. Vmorjen v nocsi 12. na 13. junija 1817. v Radováni pri Szmederevi. Vrhovni szrbszki vojszkovodja od februára 1804. do szeptembra 1813 ; ’zena Jelena, csí kneza Nikole Jovanovicsa z Maszlovseva, rodjena leta 1765, vmrla 11. februara 1842. v Belgrádi.
Toga szin: Alekszander Karadjordjevics, rodjen 26. szeptembra 1806. v Topoli. Nyegov prvi vucsitel je bio Doszitej Obradovics. Leta 1814. je so z ocsom v Ausztrijo, odkéc je v jeszén tisztoga leta odisao v Ruszijo, gde sze je vöosznôvo. Leta 1839. sze je vrno v Szrbijo. Leta 1840. je pôsztao kotriga beográdszke okro’zne szodnije, leta 1841. adjutant knéza Mihala, leta 1842. pa je bio zebráni za knéza Szrbije. Leta 1858. je po zaprtji Národne szkupscsine odsztôpo, so je v Ausztrijo i tam ’zivo do szmrti 22. aprila 1885. v Temesvári. Pokopan je v Becsi. Nyegova ’zena Perszida, csi jevrema Netiadovicsa, rodjena 1813. v Valjevi, vmrla je 29. márca 1873. v Bécsi.
Nyegov szin: Peter, rodjen dne 29 junija 1844. v Belgrádi; od 2. junija 1903 král Szrbije, od 1. decembra 1918. král Szrbov Hrvatov i Szlovencov, vmrô je 16. auguszta 1921. Nyegova ’zena Zorka, csí csrnogorszkoga knéza Nikola, rodjena 11. decembra 1864. v Cetinji, vmrla 4. márca 1890 rávnotam.
Deca: Jelena, rodjena 23. Oktobra 1884. na Reki, porocsena z-ruszkim velikim knézom Jovanom Konstantinovicsom Romanovim, vmorjeni leta 1918. od bolsevikov; szin Vsevolod Jovanovics, rodjen leta 1914. v Petrogràd.
Gjorgje, rodjen 27. augusta 1887. Sze odpovedao sztolonaszledniksztva 27. márca 1909.
Aleksander, rodjen 4. decembra 1888. v Cetinji, presztolonaszlednik od 27, márca 1909, Regent od 11. juiija 1914. i král od 16. auguszta 1921.
Jelena, ʼzena bivsega szrbszkoga poszlanika v Becsi Gjeorgja Simicsa.
Arsen, rodjen 4. aprila 1859. v Temesvári, porocsen z-Auroro knezinjov Demidovov di S. Donato, razporocsena 1896., vmrla 1905., szin princ Pável rodjen 15. .aprila 1893. v-Petrográdi.
Szunca i mêszeca potemnênye v-1932.-tom leti.
Marc. 7-ga rincsno szunca-potemnênye. Pri nasz nebode viditi. Marc. 22-ga mêszec potemnê tálno. Pri nasz nebode viditi.
Aug. 31-ga szunce z-cêla potemnê. Pri nasz nebode viditi. Szept. 14-ga mêszec potemnê tálno; pri nàsz bode viditi.
Lásztni haszek vszaksega beteʼznika,
steri zselej da ozdravi odast-
me, plücsni betegov, da szi pristela szploj brezplácsno i franko poucsno knizsico z kejpami i da vöponüca ponüdbo szploh poznáne tirale PUHLMANN & Co., Berlin 480. Müggelstrasse 25-25a., stera sztoji zse vnogo let. Pazite na
inserat v inseratnom kraji.
PREDGOVOR.
Lübléni nasi verebratje! Veszeli nász, ka vasz od leta do leta vecs szpozna i vzeme notri vu szvojo hi’zo nas kalendari, steri vu szvoji lêpi pripovêsztaj, ´zìtka kêpaj, versusaj, nasega cérkevnoga ´zìtka fontosnêse zgodbe, nase cérkvi zgodovine, nase vere vitézov blagoszlovleni ’zitek, miszli evangelioma dàva i z-szvojimi glászmi vsze protestante enzdrűgim vküperprikapcsűje.
Nasoj evangelicsanszki^ cerkvi edna velka môcs je posteni, csiszti, zídajôcsi evangelicsanszki stamp. Ete stamp krepiti trbê, naj potom té krepi vszáko nase dobro dugoványe. Naj nebode tak nikomi vszeedno, ka kaksi kalendari má, nego naj podpéra ete evangelicsanszki kalendari razsirjávati.
Evangelicsanszki kalendari na zacsnyenoj pôti scsé naprêidti i zagovárjati evangelicsanszki bratov i szesztér krivice Zevszém vcsiti scsé, karakter lűdi osznávlati i razveszeljávanye prineszti.
Gledécs na te´zke pênezne razmere je cêna nasega kalendarija szamo 8 dinárov. Siritelom pa escse 10% ov dopűsztka dámo.
Bárbi nê zaműdila kűpiti szi niti edna evangelicsanszka hi’za ete kalendari, naj bi on vedno vu vecs i vecs hi zaj lehko szpunyávao szvoje odicsno pozványe
Puconci i M. Szobota, 1931. augusztus mêszeca.
Luthár Ádám
evang. dühovnik, glávni reditel.
Fliszàr János
vp. vucsitel, pomo’zni reditel.
Kovàts Stefan
evang. sinyôr, pomo’zni reditel.
Od regulov vrêmena.
Regule telko valájo,
Kelko blôdni na nyé dájo.
Csi nede tak, te de ovak,
Csi de ovak, te neo etak.
Bôg te gléda doli z-nébe,
Ka on scsé: dene pred tébe. Ravnanye on vu rôki má,
Ka szmo vrêdni, tiszto nam dá.
Cslovek nemre prebroditi,
Cíle nyegve vözbroditi . . . Neprevidjene szo pod,
Po steroj on vodi lűdi.
Delo, szkrbnoszt, previdênye,
Ino csedno prerazmênye.
Naj bô nase nakanênye,
Nej pa pred nyega ídênye.
Na brezpametno csinênye,
Sto zná na kakse znamênye ? Na blodnikov satrüvanye I norcsekov modrüvanye.
Nika vecs nê trbê dati,
Témbole csedno delati:
Vu Bôgi sze prav vüpati, Z-sorsom vrêlo bojüvati.
Nigdàr nê vnemar vcagati,
Nego vszigdár krepko sztàti: Tak vsze mama obládati I szebé gor’ obdr’zati.	F.
Január má 31 dni, Szecsén.
Vrejmena Houd pouleg Herschela : Jan. 1 — 8 szneg i vihérno, 8—15 trdi mraz, szledi záhodi veter, mlácsno vrejmen; 15—23. premenyávno; 23—31. lejpo. Prvoga je dén 8 vör 32 minut dugi, do konca mejszeca 56 minut zraszté.
Regule vrejmena:
Csi sze na Trikrálovo sztrêhe sznêg topi, ali v-kolotecsnici sznegá voda tecsé — rodno leto bode.
Csi je szunce na dén Vince, Pune bodo peovnice.
Z-sziljem pun skegyen i párma, K-Mihaly’vomi dobra brátva.
Na Pavlovo vrêmen csíszto, Nam bá’ze obilno leto.
Csi pa veterno i zvirno, Prineszti má pomor, bojno. Csi bô megla, de nezdravo, Csloveki, sztvàri skodlìvo. Csi de pa sznê’zen i moker, Bode krűh v’zéli i dober.
Vu rokáj tvoji szo vrêmena moja. (Zolt. 31., 16)
Bôg je obramba i môcs nasa, vu vszákom sztiszkávanyi gotova pomôcs nájdena. Záto sze ne bojimo, Csi bi sze szvêt premenyávao. (Zolt. 45, 2, 3)
JANUÁR
Mejszeca premenyavanye:
1 ga
2 vöri 23 minut, 8 ga
0 vöri 29 minut, 15-ga
9 vöri
55 minut, 23-ga
2 vöri 44 minut, 30-ga
10 vöri 32 minut.
Kmeta ôpravice v-januari:
Vu dvoriscsi: sznêg i léd tá csísztiti, skéri popravek i rédjenye. — Na nyivaj: gnojá vo’znya, szkôrnati sznêg z-szvinyátni szkocsiti dati, grmôvje, trnye trêbiti. — V-stali: stale vetrti i tople dr´zati, jaszli, kopanye csíszte meti, boznêso i szlabso krmo polagati. — Kürecsnyekov dveri, obloke, mosztnice z-szlámov podmetati. Pri szadovenom drevji: gôszanic gnêzd preprávlanye, za cepjé vêcsic branyé, szűho drevje vökopati, za szadjenye cepík jame kopali i za ceplenyé potrêbno kojno sze szktbeti. — Vu kiìnyszkom ogradcsekì: prahsiti, gnoj podkápatí, topli gréd rédjenye, — Vgoricaj: gnojiti, kolje priprávlati, víno pretákati, lagve ´zveplati, naj neszpisznívijo, peovnice tople
dr’zati i vötrti.
Frebruàr má 29 dni, Szüsec.
Vrejmena houd pouleg Herschela: 1—6 mrzlo, vetrovno; 6—14 mlácsno, vedrno, 14—22 premenyávno; 22—29 sznejg, vihérno.
Prvoga je dén 9 vör 30 minut dugi, do konca mejszeca 1 vöro 30 minut
priraszté.
Regule vrejmena:
Csi na szvecsnico (2-ga) szunce szíja i lêpi topel dén je, teda za nyim mrzli dnévi pridejo. Kem toplêsi je szűhsec, tèm mrzlêsi de málitráven i vüzem. Na szvecsnico medved vö pride zszvoje lűknye (brloge) i okôli poglédne, csi je lêpo vrémen, nazáj sze povrné szpát, csi je pa mrzlo vrêmen, vönê osztáne.
Csi je na Majkesovo mrzlo. (24) te de escse 40 dní mrzlo. Záto: Csi náide léd, szpotere ga,
Csi nenájde, rédo de ga,
Csi lübéznoszti nemam, nikaj szem nej (I. Kor. 13 , 2 ) Glédajte, kákso lübézen nam je dao Ocsa, naj sze Bo’zi szinovje zovémo. (I. Ján. 3, 1.)
FEBRUÁR
Mejszeca premenyávanye:
6-ga
3 vöri 45 minut 14-ga
7 vöri 16 minut, 22-ga
3 vörì
7 minut, 28 ga
7 vöri 3 minut.
V-februári:
Szilje pomêsati, szemenszko zrnye csisztiti, ´z-nyiv sznegá vodo doli pűsztsati, szlabo szêtvo z-’zveplenim ammoniokom gnojiti, od szréna pozdignyeno szêtvo zvalékivati, trávnike csisztiti, vlácsiti, ovesz, jecsmen, grôko, lécso, grâhscsics szêjati. — V stali: bôgso krmo polagati, obilno nasztìlati. — Szadovenoga drevja sztéblovje csisztiti, szűhe veke odsztrániti, gnojiti. — V-künyszkom ogradcsehi: v-tople gredé szêjati; na szlobodnoj« gràhscsics, mrkevcsno, petrisa, salátno szemen, mak szêjati, lük, csesznek, sósko, szprotolêsnyi kel szaditi.
Márc má 31 dní, Máli tráven.
Vrejmena houd pouleg Herschela; 1—7 premenyàvno, 8—29mrzlo, doszta de’d’zovja, 30—31 de’d’z, vetrovje. — Prvoga je dén 11 vör 4 minut dugi, do konca mejszeca 1 v. 4 m. priraszté. — Zacsétek szprotoletja 20-ga ob 8 v. 54 m.
Regule vrejmena:
Máloga trávna sznêg je skodlivi szejanyi. Escse i te skodi, csi ga szamo v-’zákli neszéjo prêk po nyivaj. Csi je máli tràven szűhi vélki pa moker i riszálscsek hladen: obilna ´zétva i brátva bode. Kelko meglé bode v-etom mêszeci, telko plohé pride v-leti; kelko roszé pred vüzmom, telko szláne po vüzmi.
Csi je Gergor csiszti vedrni,	Sándor, Jó’zef pa Benedek,
Mraz, vöter, sznêg de gedrni,	Na klin vêszita köpenyek.
On je mér nas. (Efez 2, 14.)
Hűdoga kâ trpí sto med nami? Naj moli. Dobre vole je sto? Naj popêva.	(Jakab 5, 13)
Csi pa sto Dühá Krisztusovom nema; té je nej nyegov. (Riml. 8,9.)
MÁRC
Mejszeca premenyávanye:
9-ga
8 vöri 44 minut; 15-ga
1 vöri 41 minut; 22-ga
1 vöri
37 minut; 29-ga
4 vöri 43 minut.
V- marciusi:
Oránye, práhsenye, prahe, szêtve, tràvnike vlácsiti i poravnati. — Pré’znoj màhri dobro dvoriti; vötrênye kobile, pűscsati, szvinyè prôti ognyoperi vcepiti dati. Kokvacze naszájati i obravnávati. — Cepike szaditi, obrezàvati, cepiti, okàpati, pecsjé szêjati. — Tople gredé odpelati, vötrti; gredè réditi; petr’zelem, mrkvecsno, erdécse repe,mêszecsne retkvi szemen szejati. — Trsztje odkriti, rezati, z-koljom obravnati, mládo trsztje szaditi, glôbati; bêlo vìno obdrűgim, erdécse
obprvim pretocsiti.
Ápril má 30 dní, Velki tráven.
Vrejmena houd pouleg Herschela: 1—6 de’zd’z i vetrovje, 6—20 mrzlo,
mokro, 20—30 lejpo, vedrno.
Prvoga je dén 12 vör 49 minut dugi, do konca mejszeca 1 vöro 34 minut
priraszté.
Regule vrejmena:
Csi je na vüzemszko nedelo de´zd’z, do riszál de vszáko nedelo de’zdz i vrêmen de premenyávno. — Csi na Tibora dén (14) sze travnici ne zeleníjo —nemremo rodnoga leta csakati. Csi je tè mêszec vla’zen — obilno leto de. Csi breza obzelení, nê sze trbe bojati mraza. Csi sze pa Margarêtica pokáze: csi csrenye cvetéjo — cvelo bode i trsztje. Po Gyürgyavom telkokrát bode szlána, kelkokrát je pred preminôcsim Mihalyovom bíla. Csi v etom mêszeci grmi — rodno leto vcsini. Kelko dni pred Markovom (25) ´zabe brekajo, telko dni do ponyem múcsale. Csi na Markovo szlavicsek mucsi — premenyávno vrêmen znamenűje; csi pa fűcska, vugodno szprotolêtje glászi. Csi Gyürgyavo cvêtje v obilnoszti jeszte, de — obilno leto, csi ga je pa malo — szükesino i drágocso nam znamenűje.
Blagoszloveni je Bôg i Ocsa Goszpodna nasega Jezusa Krisztusa, ki nasz je pôleg szvoje vnôge szmilenoszti preporôdo na ’zivo vűpazen, po gorisztanênyi Jezus Krisztusovom od mrtvi. (I. Petr. 1,3.)
ÁPRIL
Mejszeca premenyàvanye:
6-ga
2 vöri 21 minut: 14-ga
4 vöri 15 minut: 20-ga
10
vöri 27 minut: 27-ga
4 vöri 14 minut.
V-àprilisi:
Hramôv poprávlanye. Za szemen krumpise i kukorco pripraviti. — Drôvno máhro na paso püsztiti. Na zeléne krme poláganye sze premeniti; mláde máhre varvanye od de’zd’za. Kokvács i piscsanec obravnávanye. — Gingavi cepik prive´züvanye; okápanye, ôcsenye, obrezávanye, klêsztsenye i szadjenye. — Kapüszte, karfiol, karalábi, lük, csesztnek, saláto, zeller szaditi; dinye i ôgorke v-tople gredé szaditi; na szlobodnom: grâhcsics, spinót, retkvi i saláto szêjati. Trsztje
szaditi, grôbati.
Máj mà 31 dní, Riszálscsek.
Vrejmena houd pouleg Herschela: s 1—5 lejpo vrejmen; 5—20 premenyavno, 20—31 de’zd’z i vetrovje. — Prvoga je dén 14 vör 27 minut dúgi, do konca mejszeca 1 vöro 13 minut priraszté.
Regule vrejmena:
Csi je na Filipovo hladno i vla’zno : szrêdnyi pôv csákajmo; csì je toplo i csiszto, teda obilnêsega. Csi je na Krì’zovo csiszto vrèmen je na haszek, csi pa de´zd´zevno, je na kvár. Riszálszke nedele de’zd’z je hasznoviti. Na Vrbanovo (25) csi je csiszto vrêmen bode szladko vino, csi je pa de’zd’zevno de kiszilo. Pongràcov de´zd´zd je nyivam dober, ali gorícam skodlívi. Csi je Ríszálscsek premoker, Ivánscsek de szűhí.
Ne dájte sze zapelati: hűda zgücsàvanya szkvarijo dobre návade.
(1. Kor. 15, 33.)
Vsza záto, sterakoli scséte, naj vam vcsinijo lüdjé, tak i vi csinte nyim. Ár je eta právda i ptorocke.
MÁJUS
Mejszeca premenyávanye:
5-ga
7 vöri 11 minut, 13 ga
3 vöri 2 minut, 20 ga
6 vöri
9 minut, 27-ga
5 vöri 54 minut.
V-májusi:
Práhsenye, szetvéo vlácsenye, psenicsno szêtvo ob’zeti; lucerno, detelco kosziti; csalamádo, proszo, bér szêjati. — Na zeléno poláganye paziti trbe, praszce ósztaviti. Szvinyé obravnávati, naj májo priliko za kalísanye i dobijo zadoszta zeléne krme i zdravo vodo za pítvino. ´Zrêbeta, telci sze vszáki dén na szprehodjenye gonijo. Lôso máhro vöpodkrmiti. Perotníno csiszto dʼrzati, máhro z-zelènov krmov krmiti, - Künyszke ogradcseke pleti, okápati, polevati. V goricaj prázna meszta zaszájati, zeléno ceplenyé; sprickanye.
Juni má 30 dní, Ivanscsek.
Vrejmena houd pouleg Herschela; 1—4 de’zd’zevno, 4—11 doszta de’zd’za, 11—18 lejpo vrejmen, 18—25 doszta de’zd’za, 25—30 premenyávno. Prvoga je dén 15 vör 42 minut dugi, do 21-ga 16 minut priraszté, od toga mao do konca mejszeca 3 min. sze poménsa. — Leto sze zacsne 21-ga ob 4, v. 23min.
Regule vrejmena:
Csi je na medárovo csíszto, prijétno vremen : — dobro leto de , csi pa na té dén de’zd´zí, 40 dní de de’zd’zevno. Csi kukujca pred Ivanovim kukùcse, de fál szilje, — ali csi po Ivanovom zácsa kukúkati, de drágocsa. Csi pred Ivanovim dnévom de´zd’zí, te de 4 dní de’d´zilo.
Záto dolidente lá’z i gúcsté isztino vszáki z-bli’znyim szvojim, ár szmo eden drűgoga kotrige. (Efez. 4, 25)
Hválo bodem Goszpodna, dokecs bom ´živo, ´zoltáre bom szpêvao Bogi mojemi, kak dugo jesztem. (Zolt. 146, 2)
Dnesz esi glász nyegov csüli bodte, ne obtrdite szrdca vasa. (Zid. 3, 7-8)
JUNI
Mejszeca premenyavanye:
4-ga
10 vöri 16 minut, 11-ga
10 vöri 39 minut, 18 ga
1
vöri 38 minut, 25 ga
9 vöri 36 minut.
V-juniusi:
Skegyen, gümno vréd vzéti, mosztníc mázanye popraviti. — Kukorco, krumpiše okápàti, oszipávati. Koszitev, krme szprávlanye. Detelcsne grinte preprávlati. Konye z-zelénov krmov krmiti; z-dobrov vodov napájati. Cepike csiszte drʼzati, capìcsnyeke okápati; csresnyove i marul koscsice szaditi; gôszance preprávlati, pôvrszla szűkati k-´zétvi. Zimszki ôgork i lêtesnyi retkev szemen szaditi. Ougorcsno i diny bilja grôbanye, razprávlanye. K-trszji kolje szaditi, vézati, Obdrűgim
kopati i sprickati.
Juli má 31 dní, Jakobescsek.
Vrejmena houd pouleg Herschela : 1—3 premenyávno; 3—11 lejpo vrejmen; 11—17 de’zd’zevno vrejmen; 17—25 lejpo vrejmen; 25 —31 premenyávno. Prvoga je dén 15 vör 55 minut dugi, do konca mejszeca 55 minut kràtsisi.
Regule vrejmena:
Csi na Szrpno Marjo de’zd’zi, de dugo, 40 dní de’zd´zilo, (tô sze je v1852 gom leti uprav tak szpunilo.) Csi je Margye dèn vedrni — dobro, csi je de´zd´zeven: skodlivo znamenűje.	Margya sze oblákov bojí,
Grmlanca, de´zd’z sze ji mrzi. Csi je Jakoba nôcs (25) vedrna: obilnoszt de v ogradcsekaj, csi je pa de´zd’zevna: na kvár de orêhom i lesnyekom. — Csi mravlé velke mravlinyeke nanoszijo: trdo zímo csákajmo. — Jakobescseka 20-ga je Eliás, od steroga pripovêdka právi, ka sze je na ´zerjávi kôlaj pelao v-nébo. On rêtkogda zná za szvoj dén i csi zvê za nyega, ka gda szpádne, veliko grumlanco, bliszkanye, szlápov vdérjanye, tocsô narédi vu szrditoszti. Szrecsa ka malogda zvê za nyega. To právi od nyega pripovêdka.
Csi sto nescse delati, naj ni ne jê. (II. Thess 3, 10.) Sztvársztvo je brez molitvi ´ziveti. (Balzac.)
JULI
Mejszeca premenyàvanye:
3 ga
11 vöri 20 minut, 11- ga
4 vöri 7 minut, 17-ga
10 vöri
6 minut, 25 ga
2 vöri 41 minut.
V-juliusi:
Granár, naszipárnic vrédzétje. ´Zétva; práhsenye; hajdìno i rêpno szêjati. Konye kôpati dati. Praszic pűscsanye k-jeszénszkomi kotenyi. — ʼZivázen po sztrnyiscsi pászti. Belice za zimô sztráni dêvati. — Szád pobèrati; csrvívi szád polagati; pune vêke podlagati. Vlomlene vêke z kalamázom omazati. V-ogradcseki: okápati, pleti, polêvati. Za szemen ögorcsno bilje polêvati. Trszje pleti, csisztiti, vríhke vkrâ rezati, ob trétjim kopati. Vu velikoj hici lagve sprickati.
Augusztus má 31 dní, Mésnyek.
Vrejmena houd pouleg Herschela: Vu zacsétki premenyávno, 4—9 ploha;
10—31 premenyávno.
Prvoga je dén 14 vör 55 minut dúgi, do konca mejszeca 1 vöro 32 minut krátsisi.
Regule vrejmena:
Csi je na Lovrencovo (10) lêpo vrêmen, dobro víno i lêpa jeszén bode. Kakse vrêmen je na Bertalanovo (24),
takse de cêlo jeszén. Iván (János) krsztitela oglávlenja dén (29) csi je trnok de´zd´zevni, je na skodo ogradcsekom.
Delajte, ne szamo za jêsztvsno, stera prêde: nego za jêsztvino, stera osztàne na ’zitek vekivecsni. (Jan. 6, 27.)
Podpérajte z naturálíami i z pênezmi „Diacski Dom“. — Cstite „Düsevni Liszt“ !
Blá’zeni szo oni, ki szo csisztoga szrdcá, ár oni bodo Bogá vidili.	(Mát. 5, 8.)
AUGUSZTUS
Mejszeca premenyàvanye:
2-ga
10 vöri 42 minut, 9 ga
8 vöri 40 minut, 16 ga
8 vöri
42 minut, 24-ga
8 vöri 21 minut, 31 ga
8 vöri 55 minut.
V-augusztusi:
Plüg, bráno, szejanya masin popraviti. — Kopé voziti, mlatidev; repcije i za poláganye ´zito szêjati. — Mühé z-stale vöpreprávláti zokmicsenyem i vötrênyem. V stali drʼzècso márho vecskrát vöpüsztiti. Na szlêpo ocsênye; letasnyega száda pecsjé pobéranye. — Szeménya szprávlenye. Saláte, kel i rêpnoga szemená szêjanye. Zelja oszipáva-
nye, goric kopanye.
Szeptember má 30 dní, Mihálscsek.
Vrejmena houd pouleg Herschela : 1—7 premenyávno, 7—14 doszta de’zd’za, 14—30 lejpo vrejmen.
Prvoga je dén 13 vör 27 minut dúgi, do konca mejszeca 1 vöro 38 minut krátsisi. Jeszén sze zacsne 23-ga ob 7 vöri 16 minut.
Regule vrejmena:
Csi je nyega prvi den „Egyed“ lêpo vrêmen, za nyim de 4 dni lêpo i csi tè dén grmi — prisesztno leto sze
trôstajmo obilnoszti. Na szv. Mátaja evangelista (21) csi je lêpo vrêmen i potrpècse, teda na prisesztno leto doszta szadű bode. Na Mihaljov déti csi grmi (29) — dobro jeszén i trdo zimo znamenüje. Csi te ´ze doszta ’zalodi jeszte doszta sznegá bode pred koledi. Csi sze po Mihaljovom v-sküvkaj ʼzü´zevke nájdejo: obilnoszt; csi pa mühé: bojno; csi pávuci: kügo znamenüjejo. Csi szo té sküvke escse zeléne: obilno leto; csi szo vla’zne: mokro; csi szo szűhe: szűho leto znamenűjejo. Csi strki, lasztvice, divje goszi, ´zerjávje na hitroma odidejo: ránoga mraza sze lehko trôstamo.
Verosztüjte i molte, da vu szküsávanye nepridete. Düh je isztina gotov, ali têlo je szlabo.	(Mat. 26, 41.)
SZEPTEMBER.
Mejszeca premenyávanye:
7-ga
1 vöri 49 minut, 14-ga
10 vöri 6 minut, 23-ga
1 vöri
47 minut, 30 na
6 vöri 30 minut.
V-szeptembri :
Za szêjanye szemen pripraviti. Zrnye vecskrát premêsati. Poti, sztüdence popràvlati i csisztiti. Obrácsanye, szêjanye, krumpise kopati, kukorco trgati i ta szpraviti. Szvinyé pod krmo vzéti (notri zaprêti). Jeszénszki i zimszki szád pobératì. Szeménya szprávlati i tászranyüvati. Zìmszko saláto i flanco szaditi. Za plemen perotnino vöprebrati. Na zimô belice ta szrániti. Nerodno trsztje oznamêniti. Vino
obtrétjim pretocsiti.
Oktober mà 31 dní, Szvesztvinscsek.
Vrejmena houd pouleg Herschela: 1—6 vetrovje i de’d’z 6—14 premenyàvno, 14—22 lejpo, mlàcsno, 22—29 premenyávno, 29—31 lejpo.
Prvoga je dén 11 vör 42 minut dúgi, do konca mejszeca 1 vöro 38 minut krátsisi
Regule vrejmena:
Csi drevja lisztje dugo káple doli : velko zimo; csi hitro: ráni mraz i na orisesztno leto obilnoszt znamenite. Csi doszta lisztja osztáne na drêvji: doszta goszenic bode v leti.
Gda pride ’ze Simeon Judás, V-plateni lacsaj mrzlo más.
Ne blôdite : Bôg sze ne dá oszmejávati. Ár kakoli szêja cslovek, tiszto bode i ’zeo. Záto, ki szêja na têlo szvoje, z têla bode ’zeo szkvarjênye; ki pa szêja na Dűh, z Dühá bode ´zeo ´zitek vekivecsni.
(Gal. 6, 7 8)
Za drágo cêno szte küpleni, nebojte szlűgi lűdi. (Kor. 7, 23)
OKTÓBER.
Mejszeca premenyavanye:
6-ga
9 vöri 5 minut, 14-ga
2 vöri 18 minut, 22-ga
6 vöri
14 minut, 29-ga
3 vöri 56 minut
V-oktobri:
Mlatidev. Hramôv popravek. Hajdino ’zeti, kukorco trgati, repo brati; práhsenye, poti popràviati; trávnik vlácsiti, z-pepélom poszipávatì; vmokrôcsi po nyi nê pászti. Na szűho krmo sze predjáti. Szvinyé po sztrnyiscsi pászti. Praszice pűscsati na szprotolêsnye kotenye. Kan’zare z-ovszom krmiti. Gyaram dobro polagati, Drevje okápati i gnojiti. Zelja notri dêvanye, kolje vküp pobéranye, bràtva, grôbanye, gnojenye, notri pokrivanye, kolje vréd szklászti.
November má 30 dní, Andrejscsek.
Mejszeca houd pouleg Herschela: 1—5 lejpo, mlácsno, 5—14 szneg, vet-
rovje, 14—30 premenyávno.
Prvoga je dén 10 vör 1 minut dúgi, do konca mejszeca 1 vöro 14 minut krátsisi.
Regule vrejmena:
Na vszêszvécov dén vszêcsi doj z cera (drovnics ràszt) edno vêko, cs je od znôtra szűha: de trda; csi je vla’zna: de mokra zima. Csi je té dén moker: zima bode mlácsna; csi je pa vedrni: mocsno szne´zno zimo znamenűje. Csi je Màrtona (11) gôszi prszcsonta erdécsa: velki mraz; csi je bêla: doszta sznega; csi je csarna: de’zd’zevna jeszén i zburkana zima bode. Kakse vrêmen je na O’zébetovo i Katalênovo: táksi bode cêli december.
Vszáko têlo je, kak tráva. (E´zaiás 49, 6)
Známo pa, ka onim, ki Bogá lűbijo, vsza na dobra szlü’zijo.
(Rimi. 8, 28)
Ár Bôg tim gizdávim prôtí sztoji: tim poniznim pa dá miloscso.
(I. petr. 5, 5)
NOVEMBER
Mejszeca premenyàvanya:
5-ga
7 vöri 50 minut, 13-ga
8 vöri 28 minut, 21-ga
8 vöri
58 minut. 28-ga
1 vöri 43 minut.
V-novembri:
Szilja resétanye. Mlênye na zimô. Krumpise i kukorico prebérati. Globoko pràhsenye. Gnojitev. Vötrênye. Szamo dvôjega poláganya zacsétek. Krmlenke dobro krmiti i obilno nasztilati. Perotnino dobro krmiti i napájati. Szadovryáka kopanye. Cepik szadjenye i notri povijanye. Ribizlina sibja bránye. Szadovenoga drevja sztéblovja csiscsenye. Petri’z i spenôt oszipati i z lisztjom pokriti. Za gorice grünt rigolêrivati. Most szpunili. Bèlo vino ob strtim, to erdécse pa ob
drűgim pretecsiti.
December má 31 dní, Proszinec,
Vrejmena houd pouleg Herchela; 1—4 trdi mraz, 4—14 csiszto mrzlo vrejmen; 13—20 szneg i vihér 20—27 premenyávno; 27—31 szneg i de’zd’z.
Prvoga je dén 8 vör 45 minut dúgi, do 21-ga escse 19 minut krátsisi, potom 5 minut priraszté. — Zima sze zacsne 22-ga ob 2 vöri 15 minut.
Regule vrejmena:
Csi na szvèto nôcs zdôc (odzhoda veter) pise: kügo; csi vedrnyek (od záhoda): pomor; csi jüg: beteg; csi Szever: dobro leto znamenüje. Csi na sztáro nôcs de´zd´z ide, na gojdno pa szunce szila: te sze trôstajmo dobroga pôva. Ali csi je nôcs i dén glihno vrèmen, teda lehko govorimo:
Szylveszter je dobro szpuno, Leto bode dobro puno!
Csi je proszinec zeléni,
Vüzem bode szne’zéni;
Csi na szvéto nôcs sznêg ide. Teda dobro leto pride.
Csi prvoga szunce szija, V-leti de velka vrocsina:
Te drűgi pa csi de szvekli, Drágocsa od toga viszi.
Tak je lűbo Bôg ete szvêt, da je sziná szvojega jedinorodjenoga dao, da vszáki, ki vu nyem verje, sze neszkvari, nego mà ʼzitek vekivecsni. (Jan. 3, 16.)
DECEMBER
Mejszeca premenyàvanye:
4-ga
10 vöri 45 minut, 13 ga
3 vöri 21 minut, 20-ga
9 vöri
22 minut, 27-ga
12 vöri 22 minut.
V-decembri:
Sznêg odmetávati. Léd voziti. Drva voziti. Gnojiti. Szkôrnati sznêg zszvinyámi szpotrêti. Trávnike z-gnojsnicov polêvati. Konye podkovati dati; mláde ʼzrebce, ’zrebice, teocsice voziti vcsiti. Prászce z-jecsménom krmiti. Perotnine na toplom dr´zánye. V-jeszén poszadjeni cepik zemlo z-gnojom pokriti. Szeménye vötriti, pobérati. Rigolêranye. Kolje réditi za gorice i. t. v.
Vrban (K-regulam vrêmeni v-májusi.)
Jasz szem szvéti Vrban, z-goricami ravnam !
Csi mraz i szláno dam, vsze delo je Zaman.
Ali da rad ’zijam, szladko vince pijam:
Vrêh od mraza, tocsé varjem ino csúvam.
Csi na szvoj dén lepô szunci szijati dam,
Tak trsztje z-grôzdekmi vsze napunyeno mam,
V-jeszén z-szladkov ’zupov lagve napunyávam,
Z-sterov szi szrdce v-túgi razveszeljávam.
De’zd´z, megleno vrêmen z-pazkov odvrnyávam, Vrêmena hôd lepô, csedno poravnàvam :
Da pôv bode lêpi i szád nê csrvívi,
Vrban med mrzlimi szvétci prijaznívi.
Pongrátz, Szervác, Bonʼtac, csi sze vtegűjejo:
Z-mrazom nárasz, lüdí csi posztrahsűjejo:
Jasz sze nyim preprêtim, nyi skodo poprávim,
Nyì oblászt poterem, vsze na dobro szprávim!
To jasz VRBAN právim.
MIHAEL VLAJ
manufakturna in modna trgovina
LJUBLJANA — Wolfova 5. —  pri Zvezdi.
Tvorniška zaloga vseh vrst sukna, platna, perila, odej, preprog i. t. d.
na malo in na veliko.
Razpošila se tudi po pošti.
Naročila nad Din 500·— poštnine prosto.
DOBRO BLAGO!               NIZKE CENE!
33
Králevszki pár.
34
Iméndnévi.
Ábel, január 2. Ábrahám, aug. 16. Adalbert, szept. 27. Ádám, szept. 9. Adám, Éva, dec. 24. Adél, január 29. Adolár, ápr. 21.
Adolf, febr. 12. Adorján, márc. 5. Agota, január 11. Agnes, január 21. Agoston, aug. 28. Akos, február 27. Aladár, március 11. Alajos, junius 21. Albert, április 23. Albin, március 1. Alfréd, február 23. Alice, junius 23. Almos, február 20. Amália, jul. 10., okt.7. Ambrus, április 4., december 7. András, február 4., november 30. Angelika (Angyalka), május 31.
Anna, febr. 19., jun. 2., julius 26.
Antal, jan. 17., jun., 13., julius 5.
Antónia, julius 13. Antónius, május 10. Apolónia, január 28. Aranka, február 8. Arisztid, április 27. Armin, május 10. Arnold, junius 18. Aron, április 2. Arpád, március 31., december 11.
Artur, január 22. Atanáz, május 2. Attila, január 7. Auguszta, dec. 18.
Aurél, oktober 5. Aurélia, december 2. Avell, András, nov. 10.
Balá’z, február 3. Bàlint, február 14. Barnabás, május 18. Beatrix, julius 29. Beata, január 1.
Bela, április 23.
Bella, junius 2 Benedek, március 21. Benjamin, márc. 31. Bernát, május 20. Berta, augusztus 6. Bertalan, aug. 24. Bertold, jul. 27. nov. 27. Bôdog, jan. 14. nov. 20. Boldi’zár, január 6. Bonifác, május 14. Borbála, december 4. Bruno, oktober 6.
Cecilia, november 22. Ciril, julius 7.
Ciprián, szept. 26. Cyrjék, augusztus 8. Cyril, február 9., március 29.
Damaskus, dec. 11. Dániel, julius 21. Dávid, december 29. De’ző, május 23. Dénes, oktober 9. Domonkos, aug. 4. Dorottya, február 6. Dömötör, október 26
Eduàrd, márc. 18., május 26., oktober 13. Edith, szeptember 16. Egyed, szeptember 1. Elek, julius 17. Elemér, február 28.
Eleonóra, február 21. Ella, február 10.
Előd, október 22. Elvira, február 10. Elza, december 1. Emánuel (Manó), március 26.
Emil, május 28. Emilia, julius 19. Emma, április 19., november 24. Engelbert, nov. 7. Ernesztina, aug. 29. Erhardt, április 9. Erika, augusztus 31. Ervin, április 26. Ernő, január 12. Er’zébet, novemb, 19. Eszter, május 24. Etelka, október 8. Eva, december 24. E’zaiás, julius 6.
Fábián, január 20. Farkas, sept. 1. aug. 23. Felix, junius 9. Ferdinánd, május 26. Ferene, jan. 29., jun.
16., okt. 4. i 10. Flóra, junius 10. Flórián(Flóris), máj. 4. Franciska (Fáni), március 9.
Frida, május 6. Friderika, szept. 20. Frigyes, julius 18. Filip, máj. 1.26. aug. 23
Gábor, március 24. Gábriella, dec. 12. (Gál) Gallus, okt. 16. Gáspár, január 6. Gedeon, március 28., október 10.
Gellért, szept. 24.
35
Genoveva, január 3. Gergor, március 12., nov. 17. (Csod) Gertrud, március 17. Géza, február 25. Gizella, május 8. Gottlieb, március 6. Gottfried, nov. 8. Guidó, szeptember 12. Gusztávjan.16 márc.29 Gyöngyike, okt. 23. Győző, november 3. Gyüri, április 24. Gyula, április 12.
Hedvig, október 17. Helga, október 3. Helén, október 14. Henrik, julius 15. Hermin, április 13 Hilda, szeptember 3. Hubert, március 20. Hugó, április 1.
Ibolya, augusztus 7. Ida, április 13.
Ignác, febr. 1., julius
31.,	október 23. Illés, julius 20.
Ilma, április 18.
Ilona, augusztus 18. Imre, november 5. Ince, julius 28.
Ipoly, augusztus 13. Irén, október 20. Irma, május 3.
Iván, junius 24 Izabella julius 12. Izidor, március 30., április 4.
I’zó, augusztus 26.
Jakab, máj. 1., jul. 25. Janka, május 24. János, november 24., december 27.
Jenő, julius 13. Jeromos, szept. 30.
Jób, szeptember 27. Johanna, dec. 15. Jolán, november 20. Jónás, november 12. Jonathán, május 11. Jó’zef, február 4., március 19., augusztus
27.,	szeptember 18. Judit, jul. 30., dec. 10. Julia Juliána, február
16.,	május 22. Julián, január 9. Jusztin, junius 16. Jusztina, szept. 16.
Kajetán, április 22. Kaliszt, október 14. Kálmán, október 13. Kamil, Kamíla, december 28.
Károly, jan. 28., nov. 4. Karolìn, február 2. Katalin, febr. 13., ápr.
30.,	november 25. Kàzmér, március 4. Kelemen, nov. 23. Keresztély, április 3. Klára, augusztus 12. Klementina, nov. 14. Kleofás, szept. 25. Klotild, junius 3, Kocsárd, április 19. Kolo’z, október 30. Konrád, február 18. Konstantin, február 1. Kornèl, julius 3. Kornélia, március 3. Kristóf, március 15. Krisztián, március 13. Krisztina, julius 24.
Lajos, aug. 19. i 25. Lampert, szept. 17. László, junius 27., augusztus 8.
Lázár, december 7. Laura, junius 17.
Leander, február 28. Lehel, augusztus 2. Leó, április 11. Leókadia, december 9. Leona Leontine, jan. 4. Lenárd, november 6. Lenke, április 29. Lidia, április 8.
Lilli, julius 11.
Lipót, november 15. Livia, április 6. Lóránt, jannár 15. Lothár, január 27. Lőrinc, augusztus 10. Luca, december 13. Lujza, március 2. Lujzi, junius 21. Ludovika, szept. 14. Lukács, október 18. Lukrécia, julius 9.
Makár, január 2. Magda, május 27. Magdolna, julius 22., augusztus 3.
Malvin, október 1. Manó, március 26. Marcel, január 9. Marcion, április 26. Margit.jun. 10., jul. 20. Mária, augusztus 15., szept. 8., dec. 8. Mária-Magdolna, julius 22.
Marianna, nov. 1. Marko, április 25., junius 18„ október 17. Márta, julius 29. Márton, nov. 10. i 11. Mártonka, január 30. Máté, szeptember 21. Matild, március 14. Mátyás, február 24. Medárd, junius 8. Melánia, január 10. Menyhért, aug. 22. Metod, julius 17. Mihály, szept. 29.
36
Miklôs, december 6. Miksa, október 12. Milos, november 26. Móric, szeptember 22. Mózes. május 16.
Nándor, május 30. Napoleon, május 7. Nikódém, szept. 15. Nóé, november 29. Norbert, junius 6.
Odó, november 18. Oktávián, márc. 22. Olga, julius 27. Olivér, november 21. Olimpia, március 10. Orsóla, október 21. Oszkár, julius 31. Oszváld, augusztus 5. Ottó, március 23. Ottmár, november 16. Ottokár, jul. 2., nov. 4. Ottílla, december 16.
Ödön, november 16. Ö’zèb, augusztus 14.
Pál, jan. 25., márc. 7., junius 26, 29. i 30. Paula, márc. 22., junius 3.
Paulina, junius 22. Péter, Pál, junius 29. Péter, jan. 31. febr. 22. ápr. 29. máj. 19. aug. 1., okt., 19., dec. 5. Petra, október 3. Petronella, május 31. Piroska, jan. 18., november 28.
Pius, máj. 5., jul. 11. Pongrác, május 12.
Rafael, jun. 20. okt. 24. Ráhel, február 4. Rajner, junius 17.
Rebeka, szeptember 2. Regma, szeptember 7. Re’ző (Rudolt), ápr. 1.
november 7.
Rihárd, április 3. Rôbert, junius 7. Rókus, augusztus 16. Róland. május 29. Roman, augusztus 9. Roza, augusztus 29. Rozália, szept. 4.
Salamon, október 24. Samu, augusztus 21. Sándor, február 26.
március 18.
Sara, január 19. Sarolta, május 19. Sebesiyèn, január 20. Simeon, február 18. Simon, jan. 5., okt. 28. Stefánia, nov. 28. Stefan, augusztus 20., december 26. Szabina, február 20., október 27. Szaniszló, nov. 13. Szervác, május 13. Szeverin, január 8. Szeverisn, február 21. Szidonia, junius 1. Szilárd, április 22. Szilveszter, dec. 31. Szinér, december 12. Szylvia, november 26.
Tomás, március 7., december 21. i 29. Tacián, január 12. Tàdé, január 24. Terézia, julius 8., október 15.
Tekla, szeptember 23. Teodora, szept. 11. Teofil, december 20. Tibold, julius 1. Timon, április 19.
Tibor, ápr. 14.aug. 11. Tilusz, január 4., szeptember 18. Tivadar, àprilis 2O., november 9. Tóbiàs, junius13, Tódor, februàr 7. Trikràli (Gàspàr, Menyhért, Bolti´zàr), január 6.
Ubul, május 17.
Valér, december 15. Valéria, április 28. Valter, julius 16. Vazul, junius 14. Vendel, október 20. Vencel, szept. 28. Veronika, julius 9. Vid, junius 15.
Vidor, január 13. Viktor, szeptember 5. Viktoria, dec. 23. Vilmos, január 10. Vilma, december 5. Vince, április 5., julius 19.
Viola, december 19. Virgil, november 27. Virgilia, január 31. Vrban, május 25. Vouri, julius 4.
Wladimir, julius 24.
Xavér, (Ferenc), december 3.
Zakariàs, szept. 6. Zita, április 27. Zoàrd, december 30. Zoltàn, junius 23. ’Zigmond, május 2. ’Zofia, május 15. ’Zolt, április 10. ’Zu’zànna, február 19.
37
Szto lêt sztaroga proroka proroküvanje na 1932-to leto,
Nôv´ leto je prislo, sztáro pa odìslo,
Zdâ ´ze vszáki zná, ka nyemi je v-tál prislo.
Nakelko szo sze nyemi ´zelé szpunile,
V-ednom drűgom szo ga bogme prav vkanile.
Kak szi je stoj poszlao, v-tak’ poszteli je szpao,
Ka trbe k-bláj’zensztvi, de potom bole znao.
Eto nôvo leto de li on´mi dobro,
Sto postűje i má v-rédi szvoje delo ;
Sto je pa nemáren, dela sze ogíble,
Onoga veszeljé i szrecsa odìde.
Zát’ sze tak pripravmo v-etom nôvom leti,
Da gedrni, szkrbni bomo vuvszem deli.
Zíma de pacs mrzla, tô szi zamerkajte,
Z-letosnyi drv szi kaj na zimô sparajte,
Ali tè mraz nede szêjanyi na skodo,
Csi je pricájti prav vu zemlô szprávleno.
Szanìk de sze iszkro, szanavke skrípale,
Csi de pa de’zd’zilo, plécsa sze mocsale.
38
Ki szkrb má na szébe, vádi szvoje têlo,
Ogne sze ga beteg, csrsztvi bode cêlo.
Ali, kí nemára, nepázi na zdrávje,
Cecali ga bodo vrácsi, patikárje.
I da je csloveka zdrávje nájvéksi kincs,
Kaksté szi prémocsen, zvön nyega nemas nics.
Csi sze nam poszrecsi zímo pre’ziveti,
Szprotolêtje sze má pá zanyôv zacséti,
Szproflêtje je leta eden nájjaksi dêl,
Pozdrávlamo je z-szrdca, z-dűse ino têl V-szprotolêtji prìdo nazâ lêpe ftice;
Strk, ´zerjáv, grlice, golôbje, lasztvice.
V-tom leti sze doszta junákov o’zeni,
Rávno telko devojk de tüdi slo k-mô’zi.
I kak sze zemla vu nôvi gvant oblecsé,
Tak doszta junákov de rob szvoje ’zené.
Kata, Lêna, Trêza, Peter, János, Ferko,
Sze bodo zdávaii v-fasenszko nedelo.
Polodelci de sze tüdi prav godílo,
Vgájao de lêpi de’zd’z, vsze de raszlo hitro, Szprot’lêsnya szejátev v-priprávlenoj zemli Z-trôstom napuni kmeta v-dűsi i v-szrdci,
Obilen szád prineszé v-zétve vrêmeni,
Csi de Bôg pomágao, — sztálno veri meni.
Leto de — kak — lajnszko — nikelko szmecseno Z-vihérmi i szlàpmi zrákom napunyeno.
Mogôcse, ka tiho leto bomo meli, —
Mogôcs´ de szűh´csa, — obláki neo grmeli,
Csi bár zburkanye zráka eti i tam bode,
Hitro vsze odìde, — miné od vsze skode.
V-leti szi gazda na drűgo naj nemíszli,
Kakda, kak nâhitre ´zétvo szprávi doli,
Ár, csi sze k-´zétvi műdno, szlabo priprávla, Zámüdnoszti nájem szi szam szebi szpràvla,
Tak nyemi szejátev nebode obilna,
Skegyen, párma i klêt bode brezi szilja.
39
Topla bode jeszèn, csi ka v-ednoj nôcsi Mraz, szlána nevedôcs z-nébe dol’nepôcsi. Kukorce trganya vrêmen sze priblì´za,
Pun bode kukorcsnyák i na pôdi hí’za,
Ali tüdi sze ti zná tô pripetiti,
Ka ti v-nyê plesznívoszt zná doszta szkvariti.
Csi de puno trsztje, dobra brátva bode,
Lagvi sze szpunijo dobre szladke ’zupe,
Ali csi kastiga príde na gorice:
Filokszêra, ali sze grozdje oszíple,
Teda bogme nebos vedo brati nika,
Meszto mosta bode kiszila pikola,
V-jeszén csúvaf máhro, nê jo zapüsztiti,
Rédno obravnávati ino nyê dvoriti.
Navsze kraje sze beteg, küga szka’zűje,
Záto jo vari, da sze ti nevra’zűje.
Nê sze trbe záto szamo presztrahsiti,
Nê z-vűvci, nego z-vcsenim vrácsom vràcsiti.
Pridejo páli dúgi zimszki vecsèri,
Pocsívajte, al´ nebojdite vtraglívi.
Vszedugonê prídejo kolin vrêmena,
Veszeljá ´zalôdca, gúta polêvanya,
Gosztüvanya tüdi bodejo dr´zána,
Bode jeszti, piti i prebrána hrána.
K-koncovi vszém ’zelém dober zimszki ´zítek: Zdrávje, blagoszlov, mir, blazeni prebítek. Mête pune kámre, kletí, peovnice,
En’ k-tomi drűgomi prijaznívo szrdce.
Vu jedinsztvi ’zìvte vszi, sztári i mládi,
To vam ´zelê z-szrdca prorok sztôlêt sztári!
Znôva prihájajo one
nase sztáre bolecsine, gda sze vremen premenyáva. Pri bolenyi gláve, zobi, rok, nog i za celo telo, pri reum ticsni trganyi i escse pri drűgi je Felerov Elsafluid ono že vise 35 let vöszprobrano dobro sredsztvo pràvi blagoszlov pri hi’zi. Nüca sze odzvöna i odznotra. Dobi sze povszédi, poizküszni gla’zek 6 din., dvojni 9 din. cse ga ne dobite, narocsite szi po posti koncsi za 62 din. naravnoszt od lekarnara EUGEN V. FELLER, Stubica Donja št. 110. Savska Banov. Za ʼzelodec pa: Elsa-kruglice 6 skatülic za 12 Din.
40
Mér vám bojdi!
41
Jezus, kak gôszt.
Vbôgi cslovek, prôszti te´zàk, Decé má povôli szirmàk, — Vu teskom deli obtrűdi,
Lacsen szi széde k-obêdi.
Obed je szirmaski — kak szam — Csiszta ’zupa, — ah nê z-meszom. I té je lepô pomali,
Gonijo jo v szkledi kôli.
Szirmák te’zák, krotek cslovek Prvle, kak bi jo on bô´zek,
Vküp dene roké i moli, —
Vsza dr’zina za nyim voli „Hodi Jezus, tí gôszt nas boj, Blagoszlovi nam té dár tvoj !"
Jezus tam zgoraj vu díki, Radoszt nàide pri szirmáki, Bôga z-szrdca prosnyo csíszto, Gorpoiscse meszto tiszto. — Vandrara kêp gori vzeme I k-toj máloj hüti ide, — Szkloncka po dveraj namali,
Csi szlobodno notri idti ?
— Obtrűdo szem v-dúgoj pôti, Rad bi proszo malo jeszti.
Szirmák te’zák i dr´zina Potnika rada prestíma:
„Mi bogme szlabo ´zivémo,
Ali ka mámo, ti dámo.
Hodi k-nam, k-sztoli szi szedi Z szrdcá dámo, li szi vzemi !“ Jezus vzeme tüdi ’zlico,
Zàcsa grabiti ´zupico ;
’Zupe ga doszta dohája Trdo vu nyê nenahája.
Jejo tak szirmastva hráno, Mirovno szi jo raztálajo.
I kak jo jejo, v´zívajo,
Gosztá vrêlo ponűjajo :
Priàtel, szamo li jejte,
Rad’ vam dámo li nücajte.
I kak tak gosztá ràtajo,
Zupo ’zmàhno po´zérajo:
Pràvi mati: „Znás, ka ocsa ?
Da je dobra dnesz ta ´zupa !“ Ocsa ercsé: „prav más mati, Nikak je nemrem niháti,
Dugo lêt ’ze vküper jêva,
Tákse szva nigdár nê jela !
Ercsé pá mála deklica.
Bete´zna je szirôtica :
Od té ´zupe jasz ozdrávim, Csűtím, ka sze od nyé zvrácsim. „Jasz tű, právi pojbics, csűtim : Vré krv v-tneni i tak míszlim,
Ka szem kzepek, kak ti velki, Delao bi, kak kakstê moski !“
— Tak vszi ti ovi ménsi Právijo vszi v-ednom glászi :
No, toj hráni nega pàra —
Bôgse ni en’ král nevdábla !
*
* *
Kak blá’zena zadovolnoszt Obvzeme vszàkoga radoszt, Mládi sztári ´zmâhno jejo —
Ka zakâ ? — szamí nevejo.
Kapa te gôszt ? . .. lepô szedi Na naposzlonyátom sztolci Gléda, szmehé sze vu szebi, Veszéli szo pri obedi.
V-díki nyemi plava gláva,
Tejlo nídna megla gráta.
Szvekla zvêzda sze poká´ze, Jezus lehne, liki zdênye.
Kak szo gor zglédnejo krotko, Vandrari je prázno meszto . . . Sto je bio on ? Kam je trdno ? Lehko sze ráncs nê naszito ?. . . Szrdcá nyim z-csaszom obszéde Prerazmênye — rêcs sze csűje : Szladki Jezus, dìka tebi,
Prinasz szi bio naobêdi, Blagoszlovo szi nam hràno, Vcsino ’zmàhno i nàszitno !
KOZMA ANDOR.
42
BUZINCI.
Napiszala KOLOSVÁRI BERTA.
Vu ladnoj szenci buzinszkoga logá sztoji buzinszki mlin. Kolija veszélo klepecsejo szvojo peszem : Bode krüh, bode krüh ! Ledave válovje sze szűcse i mecse, rasztje sze zìble i lisztje nemílo sepecse od cvetécse vészi; stera je nigda eti sztála.
Du’ze kak sztô lêt szo törki nad Vogrszkomországi i ʼznyim nad nasov krajmov goszpodüvali. Z grozov cstémo sztara piszma oni tú’zni csaszov, kak necslovesko szo z-nami ravnali.
Vu Rakicsanszkom gràdi je bíla kaszárna i tam sze je dr´zao nase krajine poveljnik. Visji poveljnik je bio kani’zanszki basa.
* *
*
Fasenik je bio, ali vu Rakicsani je vsze tak tiho bilo, tak da bi pri vszákoj hi´zi mrtveca meli.
Poveljnik je muʼziko doli povedao, ali csi bi jo rávno dovolo, sto bi vüpao plészat idti, gda szo törszki szoldácke gdakoli szamo med mérne pivec vdarili, nyé bantüvali, dosztakrát escse szpoklali.
Buzinszka vész je dale i bole na szkritom meszti bíla. Tü szo vküp prisli Buzincsarje i Rakicsani, ka bi po nasega národa segi piszali za dúgi fén i za debelo repo.
Jôkale szo goszli, cvilo je klarine.t, ali práve vôle li nê bilô. Po pleszi szo sze decski na szrteo posztavili i zacsnoli to ´zalosztno peszem :
„Primi, brátec, kupico Bôg ti daj na zdrávjico!
Bôg vej, csi kleti bodemo na szvêti vküp ´ziveli.“
Goszlarje szo pá zácsali ígrati, ti mládi plészati. Vu rakicsanszkoj kaszárni szo szi pa szoldàki zgovárjali, ka zdâ gyauri (krsztseniki) szvoj Ramazan (törszki szvétek) májo. To szo tüdi zvedili, ka je tam muzika, szamo da nyim je poveljnik osztro prepovedao tá idti.
Dvá mládiva törka, po iméni Ali ino Hasszán szta pa nikak nê mogla pomiriti, ka bi nyidva nê párkrát plészala i nê gyanrdao pitjé, to bláj’zeno vinszko kaplico i palinko pilá,
Vu nocsi szta sze z té kaszárne vkradnola i okôìi pônôcsi sze vu ostarijo notri posztavila.
Eden csaszek szta sze postene oponásala, ali vino jidva hitro premoglo, zácsala szta tem mérnim pleszcom vszefeléneprilike delati, ´zenszke i dekline nasziijávati í gda szo sze moski tomi prôti posztavili, szo z-mecsom na nyé sli.
Bítje sze je zacsnolo, ʼzenszke, dekle szo brécsale, moske brànile. Szoldákom szo ro’zjé hitro vkraj szpôbrali í jidva vu bitji bujli.
Gda szta ’ze mrtviva le´zala, je vszákoga groza obisla: Ka zdâ z nami bô? Decski szo nyidva gori pôbraìi i dalecs notri vu lôg odneszli, tam pod ednim rasztom grob szkopali i jiva porédi pokopali.
* *
*
Vgojdno rano sze vu ra-
43
kicsanszkoga gràda dvoriscsi vküpszprávlajo szoldáki, ka do mujstro dr’zali. Vszi szo csiszti vu rédi, ali poveljnik je hitro na pamet vzeo, ka tiva nájbole csrsztviva, oglédni sztarisov sziná, Áli i Hasszán falita.
Zácsao je szpitávati: Sto bi znao, kama szta preminola?
Eden csasz szo szoldáki nikaj nê znali od nyidva, ali gda je dao deres i korbács naprê prineszti, szo vcsaszi pomlili, ka szta sze vu Buzince na muziko ravnala.
Poveljnik je hitro velo konya szedlati i z cêlov csetov sze je neszo vu Buzince na preiszkave.
* *
*
Kak sze je ta nevola v buzinszkoj ostariji zgodila, szo vszi pivci razcsrknoli. Nájvecs ji je nancs racsuna nê poravnalo. Szami domácsi lüdjé szo bili, ostarjás je dobro znao, ka ’ze pridejo na racsún.
Ali véksa briga nyemì je bila krváve sztené i szrteo szpucati, potrête sztôce popraviti, szpotrête rocske v racsun vzéti i nikam szkriti.
Dobri szoszidje i szoszide szo nyerni vu tom deli pomágali, tak gda je te poveljnik na to preiszkave prisao, je ’ze vsze z véksega vu rédi bilo.
Odprvim píta za rihtara i z-tem ide vu ostarijo. Vescsarje szo sze okôii zbérali.
Rihtar, vu postenyej obsztarani mô’z je poisztini povedao, ka ino kak sze je godìlo. Kak szo törki muʼziko gori sztávlali, pleszcom pleszkinye zrôk trgali i vövlekli, ka bi je onecsasztili. Na to szo sze zácsali lüdjé posztávlati. Nyidva szta pa zmecsi
sla na ʼzenszke i moske, vise dvajszeti lűdi szta oranila i szamo te szo sze nasi zàcsali brániti. „La´zes, gyaurszki pesz !“ Je odgovoro törszki poveljnik i toga postenoga szêroga mo’zá vu obráz vcseszno szvojim remenim korbácsom.
Rihtara szo szkuzé pobíle, krv szi z obráza zbrìszao.
Ti pôleg bodôcsi vescsarje szo potrdili rìhtarovo izpoved.
Te je je törszki poveljnik vu lôg gnao, tam szo mogli pokázati, gde szta Ali i Hasszán pokopaniva· Hitro szo mogli noszolnice napraviti, mrtvece na nyé poloziti, vu vész prineszti, tam szo je na kôla djáli i rihtar je mogao vu Rakicsan odpelati dati.
Poveljnik je pa cêlo zgodbe napiszao i pred kanì’zanszkoga baso poszlao. Náj szôdi on, ár on je nê tak cseden, ka bi vu toj zádevi znao szôd prineszti.
Kanì’zanszki basa je pa hitro szvoj szôd prineszao: „Vzemte vész okôlik i vu’zgite zevszem, ka vu nyoj ’zivé i prebiva.“
Grozen je bio te szôd, szam rakicsanszki poveljnik sze je zagrezno. gda ga je csteo, ali tü posztávlanya nê bilô.
Ali tak nôri je dönok nê bio, ka bi vsze vu’zgáii dao, prlé szo mogli sziromácke pávri vsze szilje, melo i ka szo pri hi’zaj vrêdnoszti meli, na kôla naleci, szvojo márho naprécsti, ro’zeno màro za kôla privézati. Te szo szi szoldáki na kôla szeli i tô vrêdnoszt odpelali. Napelávali szo je, ka sze nyim nikaj hűdoga ne zgooí, csi nyim szvoje pêneze tá dájo. I gda szo je od vszega opüsztili, te szo vész gorivu´zgali i tak okôli vzéli, ka
44
’zíva dűsa nê vujdti mogla. Grozen je bio te szmrten krik tej neszrecsni — i te je vsze tiho grátalo, práj i pepeo je bio szamo, gde szo escse pred krátkim csaszom mérni i pascslivi lüdjé ´ziveli.
Tak szo törki escse za máloga zroka volo prepravili Hegonce, Obrancsakovce i vecs nasi vesznic.
Gda je tá pogübel na Buzince prisla, szta dvá vérta nê domá bilá, Na horvatsko szta na szenye odisla.
Na pôti szta ’ze zvedia od toga necsloveskoga szôda i od vnicsenyá vszega, ka szta mela i ka nyima je na etom szvêti nájdragse bilo, od ’zen i od lübléne decsice. Záto szta itak ne vu tühinì osztala, gde bi sze lehko pod drűgim iménom szkrila, domô szta prisla na to predrágo szlovenszko zemlo, od stere te peszmar ercsé : V trdnom, mílom sorsi ti je tü ʼziveti ino mrêti.
Na lukacseszkoj vescsini szta szi pod zemlo lüknye szko-
pala, tam szta sze szkrivala pred törki, steri szo nyidva tüdi na szmrt oszôdili. Inda szta nê vö vüpala, szamo rano vgojdno, gda escse niscse nê hodo.
Loski szád i ʼzalod nyima je hrána bila i tiszto, ka szo nyima dobri lüdjé z-szoszedni vesznic prineszli.
Ali eti szta tüdi nê mirá mela. Judasko plemen je dneszden nê vesznolo, te sze tüdi najso cslovek, kí je izdao. Ali drűgi szo nyim naprê nazvêsztili i
nyidva szta sze ognola na Rakicsanszki kráj. Tam szta sze escse pár lêt mantrala, te je prislo oszlobodjenyé. Törkom szo môcs potrli, nyé vözbili.
Glászila szta sze pred szvoje prvêse zemelszke goszpode i tê szo nyima nakázali na lükacsevszkom telko grünta, kelko szta na buzinszkom mela.
Vu szrêdnyi moski lêtaj szta sze znôva oʼzeníla, nyíva familia escse itak ´zivé vu Lükacsevci.
Evang. Diacski Dom v Murszki Szoboti.
45
NA NÔVO LETO.
V-etom nôvom mládom leti ʼzelém vszákomi, tak domacsínom, kak príslekom, prijátelom i neprijátelom, naj sze vszem tak godi, kak de komi nájbole pravê.
ʼZelém onoj sztároj mamici, stera ràvno zdâ mandiga tá pred oblakmí, naj fal bode psenica, ka szi Ie’zi kűpi krűh i melo szirota i nede nyê trpelo sztrádati.
To je to naj szilje bole drágo bode, da sze polodelec radűje szvojega dela i trűda haszki, le’zi szi kűpi oblêko i drűge potrêbcsine. Obütel pa jáko fal i tak tüdi oblecsalo.
Oh ne tak. Naj bode obütel i gvantanye tüdi drágo, da csevlár, szabó, klobücsar i vszi mestri sze tüdi veszelijo i dobro ´zivéjo v-etom nôvom mládom leti. ´Zivine cêna naj gori ide, da sze posteni küpec tüdi veszeli ’zitki. I kmet tüdi drágo odá podkrmlene biké, telice i projnike.
Oh nê! Ár tô dönok nemrem ’zeleti, naj meszô drágo bode, pa kolbászi, mászt i ocvèrki, kak de te zsivo csesztnik, delavce i vszi, kí z-màle plácse morejo ´ziveti? Kí bi tüdi radi pecsénye i pogacse v´zívali. Vszigdár naj bô lêpo vrêmen, de´zd´z, sznêg naj nigdár neide, da obütel i oblêka dugo trpì, ne trga sze.
Ohá! De’zd’z naj záto ide kak nájvecskrát, vszigdár, gda, ga trbe. Naj rasztéjo nárasz , obilni pôvi vszega zavolé. Csi sze obütel i oblêka nebode trgala, z-koj de ’zívo sujszter, szabô? I csi dezdzévnic nede trbelo, zkoj de ’zívo de’zd’zévnicsar, bôtos, tr’zec? I da ’ze ednôk od bôtosov gucsimo, ʼzelmo naj bôt árenda na polojno szpádne, da do jo le´zi placsüvali i blágo le’zi falej dávali.
Szamo, ka tô tüdi nemrem zeleti, ka bi sze hi’zni goszpodárje sztarali i kvárni bilí, bole naj sze árenda, kak nájvise podigáva. Naj v-obilnoszti tecsé dohotek, v-goszpodára bankoláris, da le´zi kűpi kêpe, knige, da naj piktor, málar i piszátel tüdi príde k-szvojemi szlűzi, pod nébov naj vszáki ´zivé, lehko ide v-mozi, v-szinház sze razveszeljávat. Vszi bodejo, kak gedro zdravi, beteg naj nikoga nemantrá.
No, nisterni beteg naj záto bode gdate, doktorje, patikárje, tüdi morejo ´ziveti. Nê je rávno potrêbno betegi szmrtnomi bidti, nego li szamo táksemi, z-steroga sze je mogôcse kak nájhitrê zmocsti i zvrácsiti, ár je pri táksem nê zobsztojnszko vödá-
Vsze je mogôcse, csi sze proba!
Kak bi mogli na példo igrati, csi nigdár nebi
probali na kaksem instrumenti? Keliko mu’zikàlni talentomov osztáne naveke mrtvi v-lüdej, ki sze niti neszomnijo, do kakse küncsnoszti popolnoszt bi doszégnoli, csi bi sze fliszali igrati na steromkoli dobrom instrumenti. Na „dobrom“ instrumenti sze zná, ár bogme od toga je odviszno vsze. Instrumentom na példo denem, od szvetovno znáne klingentálszke tvornice glaszbil, MEINEL & HEROLD (odàvna podrüʼznica v-Maribori st. 242.-D) szi hitro ino lehko narocsimo, záto od té firme narocsávajo celoga szveta glaszbeniki (mu’zikantje) nájráj szebi instrumente. Tüdi nasi cstitelje dobijo brezplácsno nájnovesi katalog i tüdi návucsno kni’zico „Kak posztánem dober mu’zikant?“ csi ga bodo proszit od zgornye firme zezávajocsi sze na nas kalendari.
46
vanye, doktora i poteke placsilo. Tak nede velika pogübel, csi pride káksi táksi beteg pl. d.: tréslika, náseszt, gutôv bolezen i kasel.
Doktorje, patikáriusje, csesztnik tüdi morejo ´ziveti ì vö dati vcsiti deco, záto naj ide vcsenyé tüdi, naj sze podigáva küp bankovcov.
Isztina, ka je tü tüdi nê prav velika produkcia, ár ka bodo csinili z diplomami vise mere ti vönavcseni ? od dvér, do dvér do vandrali, ziszkávali velike protektore, ár je z málov protekciov ´ze tak nemogôcse kaj doszègnoti. Záto je rávno nê potrêbno naj veliki sereg bode zevcseni. Bole naj bode ménsa dácsa, da de le’zê kprivátnoj szlűzbi prídti. Tak miszlim, nebi bilo to zbozno, csi bi sze, kak nájménye dácse térjalo od vbôgi nasi szirmaski podlo’zancov.
Szamo tô je tü pá briga: z-koj bode teda placsüvano vojástvo, uradnistvo, redovniki, pokojenci, vucsitelje, birôvje i Bôg vê sto vsze, ki vszi ’zalôdce májo ? — Dácsa je tak bogme tüdi potrêbna. Potrêbna bogme, kak nájvecs. Potrêbna je jáko, jáko, da sze vszákoga plácsa pobôgsa, ár sze pri drzávni jaszlaj doszta lűdi krmi i sziromasko je tak veliko, da csloveka jocs obszéde. Tak de to nájbôgse, naj pri novoga leta ’zelênyi na nika drűgo miszlimo, li szamo na vszákoga plácse podignenye.
Cajt bi bilô zdâ ´ze tüdi ednôk vojnoga poszojila delnice rêsiti. Plácse pozdignenye véndar lehko na du’ze osztáne, vojnoga poszojila rêsenye je predevszém
bole szilno. Vszáki naj dobi po nájobilnêsoj favorizáciji. Vsze drűgo naj csáka!
Szamo ka je pri tom jáko potrêbno paziti. Csi sze nika nedá na vérsztvene cile, ka bode z-vértivanya? Vêm je zadoszta hüdô, csi kmet nemre odati szvoje produktome, náimre goricsni vértje vina. Dobro, ka mi je v-pamet prislo. Vina cêna sze naj na duplinsko pozdigne, kak nájhitrê.
Ka bode tak csinio szkoro àk krcsmár ? Csi tak, ka szi cslovek náimre na iména dén nebode mogao eden napitek vina szpiti? Bôgse de tak, csi de vino fal!
Nê tak! Naj nede fal. Odajtno je bole v-tühinszki orszàg, da doszta pênez pride v dr závo. Povôli meszta jeszte tü za nyé. Szamo, ka csi de drágo, odkud pridejo küpci? Niscse ga nekűpi. Ni nemec, ni cseh, ni polák. Tej do ráj sör pili. — Náj bode záto fal. Szamo ka tak pá goricsni vértovje pridejo nanikoj. Záto naj bode drágo, ali dönok de bôgse, csi de fali
’Ze zaisztino nikak nevém, ka naj ’zelém na ete szvéti dén, vu etom nôvom mládom leti bli´znyim nasim ? Kak velka szrecsa je to, ka vsze to dati, ali nê dati, neviszi od méne.
Hej lüdjé, lüdjé, da velki poszel má znami, nas Ocsa nebeszki! Uprav bi velko szlű’zbo vcsino on cslovek cslovensztvi, ki bi to vérsztveno i szociálno krizo vszém na zadovolscsino rêso ! (?)	Reditel.
47
Szamoga szebi gorialdüvajôcsa bli’znyega lübézen.
(Darling Gráce, szrdcsno junáska devojka.)
Isztinszka pripovêszt. — (Poszlov. Fliszár János.)
Nega na szvêti groznêsega od burkanya môrja ! . . .
´Ze pred vecs vörami prvle fticsi nemirovno szemtá lêcsejo, obcsűtijo nevarnoszt, c v i 1 i j o, sztrahslive glàszi dájo, morszke vodé od návadnoga vékse gibanye, váljenye, nesztanoma nyé licojne premenyávanye Pogübeli, szmrti szaga napuni zrák, steri tak, da bi ga placsa obcsütênye obszele, sze vu csarno oblecsé. Oblacsina i nemirovnoszt je povszéd! . . . Jedino obrázi, na môrji potüvajôcsi marinarov májo segô táksega hípa oblêditi; sztrahota, nevarnoszti obcsütênya miszel je vcsini blêde. Kak divji, pune krvi jahanec netrpì, nyemi na hrbet naklajenoga bremena: frcse, szemtá sze trôszi, na zádnye nogé sze posztávla: môrje tüdi zaprva pomali, ali nadale z-vdérjajôcsov mocsjov, bole i bole trôszi szvoj sürki hrbet; . . , sümi, rümi, szemtá sze lűcsa i grô’za; . . . bregé pozdigáva z-válovja, globoke prepaszti produktêra, tak da cslovek tak miszli, ka je tam pekel; i liki kaksi lacsen pozoj, bregé plôszka, gôbec zijajôcs navelki gori odpéra i csi drűgoga poro-
ba nezadrobisa, vu besznôcsi szamo szebé pozéra.
Jaj onomi, ki táksega hipa blűzi k-nyemi náide pridti. Northumberlanda z szeverzhodnoga bregá zôcsi jesztejo gôli Fern imenüvani zátonje, (otoki) med sterimi tak da bi kaksi nemiroven, hűdi dűh meo szvoj sztan, sze môrje nesztanoma burka. Vtom kráji sze je v-indasnyem vrêmeni dosztakrát pripetilo hajôva sztrtje i pogro’zdjenye. Cslovecsanszka dobrotivnoszt je zatoga volo na zôcsi tê zátonyov sztojécso, tak zváno Langstone pecsíno, poszvêtni törem pozdignola, naj marinare vu nocsi kmice opomina na nevarnoszt
1838, szeptembra edno nôcs je eden szopôtnik plavao z-Hull várasa v-Dundec váras. Na pôti ga je zadrobisao marinarov sztrahsnik: vihèr i da je té máli, lehki hajôv, válovje cêlo nôcs, kak edno labdo lűcsalo, proti gojdni ga je k-coj vdarilo od poszvêtnoga törma nê dalecs bodocsim k-Hawkert sztrmcom. Na grozen vdárec sze je hajôv na dvoje vcseszno; pôtnikov te nájvéksi tál je vu morja válovji najslo szvoj grob. Hajôva sztrtine szo sze tüdi zácsale po-
Tak sze spara!
Nej trebej küpüvati prenáglo, poszebno nej pri küpüvanyi vöre, ár nász tüdi nájfalejsa vöra doszta kosta csi sze more vecsno poprávlati. Nájbole sze spara csi sze ne küpüje szamo fál, nego tüdi dobro. Záto Vam znova právimo, zathevajte novi letni cenik z vecs 1000 kepami od fabricsne hise vör H. SUTTNER v Ljubljani st. 989 dobite ga popunoma brezplácsno, V nyem nájdete zsepne vöre zse za 44 dinárov, vöre za Pesznico za 98 dinárov, büdilnike za 49 dinárov, kak tüdi rázno zlátnino i szrebrnino, vsze takrekocs po originálnoj fabricsnoj ceni.
48
gra´zd’zati: môrje, kako grozen pozoj szvoj nedú’zen porob, pocsaszno v szébe po’zéra, vszigdár sze ga menye i menye vídi, dokecs k-koncivi ’ze szátno árboci sztojijo vö zvôde, na steri devét od mrazi drgetajôcsi vmokrom gvanti lüdi viszi za nyô sze drzécsi zevsze môcsi.
„Pomôcs! Pomôcs!“ sze glászi z devèt grl od gvüsne szmrti szrdcégenlìvo jávkanye. Môrje vedno sümi, rürni, burka sze; veter, vihér nesztanoma
vdérja,utrobi, steroga grozen glász bi zagvüsno prehito pitanogá dréva trobünt glász. Sto bi csüo etaksega hipa szlabi lűdi pomôcs zezávajôcsi glász ? ! Ali pa csi bi ga bár csüo, sto bi vüpao zanyim idti vu tak grozno sztrahosnoj, kmicsnoj nôcsi! Mrtelen cslovek sze táksega hìpa v-eden topel kôt potégne i szen szi pritiszkáva na ocsí, da necsűje elementov groznoga vdérjanya i szlápov sztrahotnoga sümênya.
„Pomôcs ! Pomôcs !“ sze
zglászi znôva i znôva z-ti neszrecsni vüszt ì veszne vu môrja rűmi.
Vsze je zaman !
Zdâ je niscse ne gori, niscse neverosztűje, szamo li ti hajôva sztrtní i mrzla szmrt, stera na nyé csáka i gléda.
Ali dönok! . . . Nikák je verosztüvao.
Bo’za szkrbnoszt.
Vu edne mláde devojke oszobi.
Vu poszvêtnom törmi je v-
etoj nocsi Darling familia z-szvojov Gráce imenüvanov cserjôv verosztüvala i na sztrá’zi bila. Mláde devojke fini szlíhs je i zvihéra trôblenya zacsüo i vövzéo, ti neszrecsni szmrtno jávkanye...
„Ocsa, — ercsé szunécsemi ocsi — cslovecsi glász csűjem. Eti nablüzi nindri sze napomôcs zezávarye csűje . . . Necsűjete? — Hodmo, hitro odvé’zmo sàjko i hitmo !“
Ta mláda devojka sze je zácsala szprávlati. Ocsa je vö
Materszka hí’za diakonisz v Novom Vrbaszi.
49
so na törma balkon, okôli je szpogledno. Deniti sze je zácsalo, ali gôszta megla je sztàla escse itak ober zburkajôcsega môrja.
„Blôdis, moja csi, — ercsé ocsa, kak je okôli szpogledno — nindri sze nika nevídi. No pa csi bi rávno, kak právis, kaj bilo, mí bi nebi mogli zdâ nika pomágati. Mánya miszel, vu etaksem vrêmení! — Vis, kak sze môrje escse izda grozno burka“.
Na pomôcs zezávanye sze je pá zglászilo; zglászilo sze je z-táksim szrdcé trápnim, bolécsim glászom, kaksega li szamo davécsa szmrt zná vöszpresati z-ʼziveti ʼzelejôcsega csloveka szrdcá.
„Necsűjete ocsa ? Zdâ znôva csűjem na pomôcs zezávanye. Nê, nikak neszmimo eti lűdi brezi pomôcsi vardêvanya vesznoti niháti! — je právla devojka i brez bojazni pridene: „Pascsimo sze !“ Sto zná, mogôcse, ka sze ´ze z-szmrtjôv bojűjejo. Goszpodin, dober Bôg, kí vu potrêbcsini bodôcsim bli´znyim pomágati zapovedáva, de nam na pomôcs.“
Tak lepô, z-tak csisztim táljemányem sze je molila!
Vu práve dobrôte i lübeznive rêcsi, i poglédi vszigdár jeszte nika táksega, stero gene, doj zavè’ze. I záto je to, stero bole, kak kajsté drűgo, tak csüdavrêdna dela na etoj zemli zná doprineszti. Devojke od bli’znyi lübézni opojena prosnya, molba, je ocsé szmrtno bojazen obládala, stero je nikse csűdo nê, csi sze nyemi je vu szrdci zbüdíla, vidôcsi môrja grozno burkanye. Odvézao je vszigdár krèdi pri-
právleno sájko, gori szi je zdehno, govorécsi: „Hodva tak vu Bo’zem iméni, moja csí!“
Môrje, tak da bi obcsűtilo, ka nyemi porob vneszti scséta, sze je escse bole nadűvalo, burkalo: Válovja divje trôblenye, tak da bi sze protílo : „Cslovek, nebli´zaj sze, ár bos szmrti szin !“ Ali cslovek sze je nê szahszo... Szamo li beszni, trôbi vihér, vdérjajte szlápi ! Má cslovecse szrdcé escse zmoznêse obcsütênye, kak szmrti bojazen ! . . . Mlàde devojke Bogá bojécsa dűsa je i med vdérjajôcsim môrjem i grmécsim szlápom tam vidla ono nebeszke rokô, stera ober nyegovi verni verosztűje i stera escse i válovji zapovêda. Z-Bo’ze bojaznoszti zajímajôcsov batrivnosztjov je nadigàvala i batrivila ocso : „Li naprê !“ Ocsè navajane roké szo krepko gonile lopate. Morje je csememo lűcsalo eszi i tá lehko sájko; i li pocsaszom nyima je bilo mogôcse, med vösztojécsimi sztrmci idti, gde sze nyima je bojati trbelo, ka nyima vàlovje sájko ali gori obrné, ali k-vö sztojécsim skrilevkam vdári. Vösztojécse pecsine szo sze vgôsztoj meglê tak vidile, da bi vszáka edeneden vrág bila z-pôkajôcsim bicsom vu rôki. Edno vise cslovecse môcsi bodôcse bojüvanye je sztanolo naprê: Uriása i zakucsenca bojüvanye. Szlab cslovek sze je bojüvao z-krepkim môrjom ! . . .
I zakâ, za koga ?
Za níki, nigdár nê videni, i celô nepoznani lűdi.
Oh keliko plemenitoga i vísnoga je szkríto vu tê recsáj!
Darlíng Vilmos je po dúgom, trűdavnom boji k-koncovi
50
dönok doszégno hajôva sztrtino. Keliko veszeljá sze je zaszvêtilo i bliscsílo z oni od bojazni szpreobrnyeni obrázov ! — Ka bi nebi: vêm je ’ziveti tak szladko, tak lêpo! Devojka je zmílimi recsámi batrivíla te neszrecsne, pázila je, naj válovje sájke k-pecsi nevdári. Pomali szo je notri szpravili vsze i ’znyimi sze po toj velko szkrb potrebüvajôcsoj pôti nazâ pela k-poszvêtnomi törmi, gde szo sze po miloj szkrbnoszti li hitro otaviti i nazà k-szebi prisli i k-prvêsoj friskô csi.
. . . Te máli zakucsenec je obládao krepkoga Uriása! Záto, àr je ’znyim bila bli´znyega lübézen i gde tá jeszte, tam je i Bôg!
Szrdcsne, velkodüsne dekline glász je li hitro razisao, tak dabi perôti meo ino nyê je vnogo csesztitelov i csüdüvajôcsi szpravo. Peszniki szo jo dícsili, málarje ovekivecsili eto veliko szrdcsno delo nyéno. Velike vugodnoszti nyê obecsávajôcsi szo jo steli vövneszti z-prôsztoga sorsa i odpelati ta, gde je le´zêsi ’zitek. Ali ona je ne stela tam
niháti, na pecsini bodôcsega gnezdá szvojega.
Kakda? Vêm de jo tam mogôcse escse trbelo!
Nê je dugo mogla nadaljávati szvojega pozványa. Ona vihérna nôcs je z-kmicsnimi literami szpiszala nyé imé vu nyénoga ’zitka histôrie knige. Pri vise môcsi deli z-vihèrom je odnemogla, prehladila sze je, vposztelo je vlégla, plűcsbeteg je dobila, vêhnola je, poszühsila sze je, kak od mrazi, ali ognya obezgána rô´za. Po trê lêti potom tú’znoga ’zivlenya, vu Bôgi z-verov, z-ednim z-szrdcsnosztjov doprinesenim dela szpômenkom, z deszét od szmrti obarvani ´zitkov blagoszlovom, sze je zetoga vihérov punoga ’zitka pred vekivecsnoga Bogá trônus preszelila.
Ti drűgi ’zitek je nyê szmrt prineszao.
Szmrt ?
Oh nê, — vekivecsen ’zitek vu nébi, i nepozábleni szpomenek eti na zemli. Mrli szo szamo li oni, stere hitro pozábijo.
Blâ’zena szi ti szamogaszebé gori aldűvajôcsa bli´znyega lübézen !. . .
LÜBÉZEN.
I. Kor. 13.
Naj gucsim z-jezikmi Cslovecsʼmi, angelszkimi, Csi nega lübézni,
Nenáide sze v-meni, Posztano szem táksi Ino govorênye:
Liki med brnécsi, Donécse cimbole.
Csi bi znao szkrovnoszt i Prisesztnoszt, pa vszo môdroszt, Zapopadno ’znyôv bi Zacsètnoszt i koncsnoszt ;
Csi bi meo i vero,
Kaksté krepko, mocsno:
Brez lübéznoszti szmo Sztvorjênye nìcsesztno.
51
Csi cêlo pohístvo Darűjem sziromàkom,
Dam na mantrnìksztvo Tejlo, ʼze zgém z-ognyom; Naj vídi szvêt ete Csinênya mo’ dobra :
Csi lübèzni nede,
Nevalá mi doszta.
Lübèzen je míla I puna trplívoszti,
Gor’ sze nenadűva,
Néma nevoscsénosztì. Necsiní ni krívo.
Szvoj haszek negléda,
Nê szvojo, li drűgo Szrecso nesztanoma.
Vsze verje, zarazmi,
Vu vűpanyi nevcaga, V-deli i csinênyi Sze vsza dobra trôsta. Med ʼzitka sztávami Mirovno trpí vsze:
Nigdár nezatajì Lübéznoszti práve.
Nemíszli hüdôbe,
Tüdi nê szrditoszti,
Csi hüdôbo vídi Nê nyê je k-radoszti.
Rada je, gda vídi,
Ka Pravica ’zivé,
Dêszno ti ponüdì, Szrditoszt odʼzené.
Hênyati má znanoszt,
Prorokov rêcs zanêmi I jezikov zmo´znoszt I, vűszta ti môdri,
Ár je nyúva znanoszt Nê dobro popolna:
Ta pràva popolnoszt Vsze znánye premága.
Gda szem jasz dête bio,
Po detecsem szem csinio,
Kak szem sztôpo v mo’ztvo Detecse szem nihao.
Zdâ bàr z-giedalom i Vu mráki vídimo,
Ali z-ôcsi — vôcsi —
Gda k-cíli prídemo.
Dokecs tam odzgora Vu odícsenom cíli:
Lübézen, trôst, vera,
Mi osztánejo vszi;
Bár grob pokríje vsza,
Nepreide ni eden;
Med tejmi nâvéksa Szi ti, oh lübézen!
Tí lübéznoszti Bôg,
Vrêlo sze ti molimo,
Ti bodes nam ednôk Dás milosztso vecsno. V-nebeszkom prebítki,
Nê, kak v-’zitki etom:
Veke mam ´ziveti I blâ´zeni bodem! Sántha Károly.
Sto escze z-nasi verníkov nevdábla
DÜSEVNI LISZT,
naj nezamüdi na nyega naprêplácsati, ár je on edini nas liszt, vu sterom nájde vszáka evangelicsanszka hi’za veszélje, radoszt i nôvo ’zivlenye. Naprêplacsilo je na cêlo leto szamo 20 Dinárov.
Rána sztaroszt
tüdi má szvoj razlog po nájvisisoj probi zadobiti tekáj krvi. Vu táksem szlücsáji sze porácsa dieticsno szredsztvo. Tákse szo pa minerálne vodé (ʼzelezno kojno zdr’závajocse vode.) Planinka-čaj-Bahovec i escse drüge. Planinke-čaj-Bahovec sze dobi v-lekárni BAHOVEC v-Ljubijani po kartoni za 20 dinárov.
52
Krisztusov evangeliom i návuk kriví prorokov.
Ap. Djánj. 10. 24-33. — JUVENTUS.
Csi precstémo szv. recsi v knigaj Ap. Dján. 10 24—33, z oponásanya Peter apostola vcsaszi razmimo, na koj nász vcsí Krisztusov evangeliom. Té szv. recsí szo eden Bo´zi odgovor onim, ki mr’znye i odürjávanya szemen szejajo sz-szvojim blôdnim modrüvanyem med národ. Goszpodnoga Bogá odgovor po-
tom oponásanya Peter apostola onim, kì zatajijo szvoje brate, bli’znye szvoje i radi bi escse i z nebész vözáprili vszakoga, kì ’z nyimi vküper netrôbi — csi bi nyim to mogôcse bilô.
Zmo’zen odgovor je tô onim krivim prorokom, ki meszto Krisztusovoga evangelioma szvoj cslovöcsi návuk glászijo. Ár Jezus Krisztus je tak vcsio, naj lübimo, nê szamo szvoje brate i dobre priátele, nego escse nepriátele nase. Naj dobro csinimo i z onimi, kì szo nê z nami, ne-
go prôti nam i tüdi prôti poganom moremo vözkàzati szvojo krsztsanszko lübézen, csi szmo právi vucsenicke Krisztusovi.
Toga velkoga Krisztusovoga vucsenika, Peter apostola példa nam szvedocsi, ka nemajo isztino oni farizeusje, kí szebé za tak szvétoga dr’zijo, ka nevüpajo prêk sztôpiti praga bli´znyi
szvoji. Peter apostol je notri sô v hi’zo toga poganszkoga Korneliusza i nê sze je bojao, ka sze tá na nyega poderé, ali ka sz tem pregrêsi; nê, nego tak csűti, ka ga je szam Gdin Bôg poszlo k toj tühinszkoj, poganszkoj familiji da nyim,vöszká’ze krsztsanszko lübézen i glászi díko Bo’zo, radüvajôcsi sze ʼz nyimi.
Jeli bi sze dneszden nê mogli mi, kí ednoga Bogá molimo, v ednom Krisztusi verje-
Evang, szirotinszke hì’za v Novoj Pazovi.
53
mo, gdate vküper veszeliti pred licom Bo’zim?
Oh kak lehko bi sze i kakse veszélje bi bilô to nasemi Ocsi nebeszkomi, gda bi vido, kak sze lűbi med szebov deca nyegva. Ali tô bi szamo te bilô mogôcse, csi bi na etom szvêti ni ednoga táksega krìvoga proroka ne bilô, ki zapeláva národ i nevê szvedocsiti od szvojega pozványa sz Peter ap. etimi recsámi: „Meni je pa Bôg pokázao, naj nikoga za obcsinszkoga, ali necsìsztoga cslovöka ne právim.
Kì Krisztusov apostol scsé bidti, delati scsé za lepso, bláj´zenêso bodôcsnoszt cslovecsansztva, tiszti neszmi odürjávati bli’znye szvoje i oszob prebirávec bidti, neszmê szebé za pô bôgeca dr´zati, neszmê zvíseni bidti, kak té farizeus, ki je dojpogledno tam v cerkvi molècsi toga nevolnoga publikánusa, szebé za niksi drűgi, szvéti sztvor dr´zécsi.
Peter apostola példa nász na drűgo vcsì. Gda etak velì tomi Korneliuszi, kì je pred nyim na kolena szpadno: „Gori sztani, ár szem i jasz szam cslovek“, szveklo právi, ka szmo vszi na Bo’zi kêp sztvorjeni lüdjé; kaksa sté csészt i oblászt nam je dána, itak szmo grêhsni vandrarje na etom szvêti, kí szmo nê vrêdni, da bi bli’znyi nasi pred nami pokleknoli, ali k nam molili.
„Gori sztani, ár szem i jasz cslovek“ — kak lêpe i krsztsanszke recsi szo tô od toga velkoga apostola, kì csi bi táksi büo, kak tê denèsnyi, zvìseni farizeusje, bi etak pravo ; Szrecso más, Korneliusz, ka szi me
Szpozno, sto szem jasz i szi sze nanìzo pred menom. I Kornéliusz bi trepetajôcs glédo na toga pôbôgeca i cêla hi’za nyegova bi ga molila, ali z Goszpodnoga Bogá bi sze vszi szpozábili. Peter bi pa gizdávo sô dale, kak pa, kí je dobro opravo szvoje delo.
Ali té dober szluga Krisztusov je nê büo táksi, kak tê denésnyi szkazlivci, niti nê táksi, kak ga je niksi krátkoviden málar namálo — zmo’zen, zapovedávajôcsi püspek v précimbnom gvanti, sz korônov na glávi. Nê! Peter ap. je nê táksi z zlátov korônov koronüvani cerkveni poglavar büo, nê szvètec, za koga je djáni, nego právi vucsenik Krisztusov, kì je v prosznom gvanti, bôsz so, kama ga je Bo’za vola poszlála.
Nê je z nogôv poglado, kak kaksega psza, toga prednyim klecsécsega, nego sze je doli prigno k nyemi, kak brat k brati, kak cslovek k cslovöki, gori ga je zdigno k szebi — nê, gori ga je zdigno k Jezus Krisztus! i Ocsi nebeszkomi, kì, kak apostol právi, „je nê oszob prebirávec, nego v vszákom národi, kì sze ga bojí i csiní pravico, prijéten nyemi je.“
Kak tolmacsijo té apostolove recsi oni, ki vedno razlôcsek csinijo med cslovökom i cslovökom za volo jezika, národnoszti, vadlüvànya itd.?
Ár tê recsi právo razmênye je, ka pred Goszpodnim Bôgom nega ni grka, ni nemca ; nega ni katolicsána, ni evangelicsána, ár vszaki je Nyegvo dête, kí v Nyem verje i csiní Nyegvo volo, kaksesté národnoszti, ali vöre je.
54
Nájbôgsi krsztsenik je pa tiszti, ki nájbole zná lűbitl Goszpodnoga Bogá i bli´znyega szvojega, àr telko krsztsanszkoga je
v nasem szrcê, kelko lübézni je v nyem, ár to pravo krsztsanszko je vera lübézni. Na tô nász vcsì evangeliom Krisztusov.
Potüvanye v-Nemskom orszàgi.
Nê dávno szem sze naisla z-ednim prvêsim prijátelom, kì sze je z-nasega kraja odszelo. V-drűgom kráji szi je kűpo málo vérsztvo, i tá sze je odszelo zfamíliov szvojov vréd. Pôleg návade szem ga obprvics pítala: kak vam kaj ide tam med tühin-szkimi lüdmi ? Prijátel mi je zahválo na pitanyi erkôcsi: hvála Bôgi escse valà, zadovolen szem z-sorsom, lüdjé med stere szem prisao szo dobri prijaznìvi lüdjé, szamo, ka szo vu vszem jáko zaosztányeni, lehko bi pravo, norcsaszti. Dokecs szo nasi lüdjé navékse, Ameriko, Nemski-, Francuszkiország, z-recsjov szvêt obhodécsi národ i podoszta skűsenyi, vu dományoj krajini osztánejo i vdárijo gori szvoj sztao; tecsasz je on med táksi národ prisao, steri je komaj prêk szvoje vészi határ presztôpo, i nigdár v-drűgi kraj nê hodo. Ka naj cslovek od taksega csàka?
Eto prôszto zamerkanye nasz lehko ogvüsa, ka je potüvanye ta najbôgsa prìlika na szpoznanya i szkűsenya szpravlanye. Nê szamo geograficsno znánye szi povéksávamo z-potüvanyem, nê szamo lêpe, málarne krajine vìdimo, nego príliko mámo szpoznati národe, nyíh návade, rázlocsne pôve i vsze ka vidimo i za dobro szpoznana, szebi na haszek obrnôti, prôttomi toga hűdoga sze varvati pascsimo.
Tak je potüvanye prìlika
za znànya szprávlanye, na szküsenyá podigávanye, steroga vrêdnoszt je neprecenyena i obilno vdobícske prinásajo oni pênezi, stere szmo na nyé potrosili.
Jasz bár eti nenamênim doj szpisüvati, példo denem Salzburga do oblákov sze pozdigávajôcsi sztrmcov lepoto, ali vu globoki doláj szenô szprávlajôcsi delavcov vrsenye. Nenamênim doj szpisüvati oni lêpi, velki várasov, kre steri me je pôt pelala, ár tê doliszpiszanye sze v potüvanya szpiszaj nalehci gori náidejo Li szamo od toga scèm piszati, ka pridôcsi k-mojoj lüblénoj rodbini vzáhodni Nemskìország, kakse návade, naszledüvajôcse példe szem tam vidila i szkűszila.
Poprêk morem vadlüvati, ka je nemski národ od nász doszta bole pobo’zen, vu jákoszti i osznovlenoszti je od nász doszta, doszta naprê. Tam vu vszákoj véksoj gmajni dvà dühovnika, diakonisze, ´zenszko drü’ztvo, mladézni drü’ztvo jeszte, stere vsze na vere potrdjávanye szlű’zijo.
To prve nedelo szem vcsaszi v-cerkev stela idti, ár je cérkev blűzi bila. K-steroj bo’zoj szlű’zbi scsés idti ? me je tetica pítala ? K-predpoldnésnyoj, — szem odgovorìla. Predpoldnévom dvê bo’zivi szlű’zbi jeszteta, edna ob devétoj vöri za deco, ob 11-toj pa za gori odrasene. Po
55
poldnevi ob 2-goj vöri drʼzijo molítvi, ob 5-toj pa biblie razkládanye. Ka naj popolnê szpoznam té predmenom escse nepoznáne i nenàvadne bo’ze szlű’zbe, szem tak djála gori priszebi, ka bom k-vszáksoj sla.
Ob 9-toj vöri je bìla za deco bo´za szlű´zba. V-poszebni csuporaj szo pelale mláde deklina z-rázlocsni sôl otroke v-cérkev, edna pred menom poznana deklina je tüdi ednoga serega decé vodkinya bíla. Z-veszélov navdüsenosztjov mi je pripovedávala, ka je ona tüdi mladézni drű´ztva, deklinszkoga oddelka kotriga. Z-vecsimi tüvárismi je i ona zavüpana vu etom leti naj vküp pobéra edne sôle, ednoga razréda osznovlenìke i po nedelaj je pripela k-bo’zoj szlű´zbi, na nyé pazi i po bo’zoj szlű’zbi je nazáj szprevodi.
Presztrane cérkvi szrdtél sze je napuno z-solszkov decôv, stero szo devojkdrű’ztva kotrige pripelale. Lêpi, lehko povêmo vojáski réd í disciplina je ládao medtimi málicskimi. Popêvanye je pôleg návadni nasi nôt preteklo doli, ali ka je nájbole kebzüvanya vrêdno je to bilo, ka szo brez knig, napamet popêvali. Po szpêvanyi je kaplan k-oltári prisao i ’znyimvréd je k-oltári sztopila edna csupora mènse decé, z-Szvétoga píszma eden tál je razkládao deci i szledi je je vöszpitàvao. Po pobo’znoj molítvi i popêvanyi sze je dokoncsala tá návucsna decé bo’zaszlű’zba. Glávna bo’zaszlű’zba i popoldnèsnye molítvi szo tak pretekle doli, kak je prinász návada. To szlű’zbo je rédni dühovnik odpravo.
Vu zvecsarki ob 5-toj vöri
drʼzána biblinszke vöra je nê vu cérkvi, nego vu tak zvánoj gmajnszkoj tanácsnici dr’zána. Vszáka gmajna má edno presztranno dvoráno (hi’zo), v-steroj gmajnszke gyülêse, vküpprihájanya, goricstenyà, naprêdávanya dr´zìjo. — Na biblinszke vöre szo prisli mo’zki i ʼzenszke. Nájprvle szo szpopêvali 4 peszmi. Potom szo z-gmajnszki presbiterov (kurátorov) trijé Bogà snoliii, nê zkníg i tüdi nê napamet navcsene molítvi, nego kak nyim je szrdcé dikláíivalo, pobo’znoga obcsütênya, z szrdcá globoke pobo’zneszti zhájajôcsi rêcsi i miszli molítvi szo molili. Potom szo ’ze v-preminôcsoj biblinszkoj vöri vöodlocsene Szvétoga pìszma diátke csteli gori. Pri toj priliki je ji k-vszáksemi versusi vecs k-coj gucsalo z-obá szpôla, kak sze razmijo ta naprê dána, ka znamenűjejo ete ali ove recsì, kaksa návucsnoszí jeszte vu nyí? K-koncovi, da szo ’ze vszákoga versusa razprávo dokoncsali je nazôcsíbodôcsi dühovnik od cêloga zdrʼzétka nakrátci edno vküpno razláganye drʼzao i vö je odlocso on teksztus, steri bode naprísesztno biblinszko vöro razprávlani i tolmacseni.
Tàksa je bila biblinszka vöra. Zagvüsno na Szvétoga piszma polüblenye i prerazmênye je tô velike znamenitoszti pri vernikaj.
Priliko szem mêla na ev. ʼzenszkoga drű´ztva szeji tüdi tál vzéti. Tam vu vszákoj gmajni jeszte tákse ʼzenszko drű’ztvo stero je nezgovorno veliki blagoszlov pri gmajna ´Zenszkoga drű´ztva ôpravice, deloványe, szkrbi szo nadobrotivni csinêny presztori jako razsürjene, stero
56
z-ednov példov namênim preszvêtiti i notripokázati. Vu Hágen evang. gmajni je bila edna vu jáko te’zkora betégi lezécsa Szirotna ´zenszka, vecs lêt je ’ze ne mogla z-posztele sztánoti. Mela je edno odraseno csér, stera je v-ednoj obütel odávajôcsoj bôti dobila szlű’zbo i teliko plácse je zaszlű’zila, za stero je szebé i mater hránila, ali na materé obravnávanye nyê je ’ze nê zislo vrêmen. ʼZenszkoga
drű’ztva odbornice kotrige, szo porédoma vszáki tjeden po pôl dnévaj pri toj neszrecsnoj ´zenszki verosztüvale, nyô obravnávale, znyôv szi zgovárjale, dvorile nyê i tak nyè teskôcso polehsatí setüvale. Ka je tô kak velki blagoszlov bio za to neszrecsno ´zenszko, jedino 1i on má zapopádnoti i prerazmiti, ki je ’ze tüdi szam vu etaksem teskom sorsi trpo.
K-koncovi pôleg etaksi ômurni dugovány sze nakrátci tüdi scsèm szpomenôti, ka szem
priliko mêla nazôcsi bidti na ednom nemskom gosztüvanyi i krsztitji, steri ôszvetki szo naszledüvajôcs pretekli doli.
Po cérkevnom zdávanyi je te mládi pár (eden pek sze je ozeno) z-cérkvi domô prisao, gde szo sze rodbina, i pozváni gosztjè vküpszpravili. Najprvle po poldnévi ob 5toj vöri szo kávo dáli gori z-zemlôv szvatom. Tü morem zamerkati, ka je nemska káva celô nácsisa, kak nasa.
Lehko povèm, ka sze szamo kàva zové, popravici je pa szamo csarna voda z nika malo mlêkom zmêsana. Mocsna káva je prâ na skodo szrdcê, drʼzijo nemci, véndar pa bole mosnyê! Po jű’zins, da je lêpo, toplo vrêmen bilo, szmo vö sli na dvoriscse, gde szmo sze z-zmênov razveszeljávali. Szlêpe misi lovíli, lovsztvo, „vúk i goszì“ i. t. v. spilali. V-steroj zmêni je nájbole intereszántno bilo, ka szo vszi gosztjé vnyem tál vzéli. Sztáre mamice, szêri vlászi ocsevje, ko-
Evang. ssirotinszka hi’za v Torži.
57
maj sztápajôcsa deca, vszi do ednoga szo neobtrüdjeno tál vzéli v-tej nedú’zni i prôszti zmênaj.
Gda sze je ʼze vecserilo i mrák je gratüvao, szo nasz vhi’zo pôzvali, gde nasz je ´ze presztrêti sztol csakao. Tü sze je szkázalo zdâ pred tühincom csűdno vidênye. Cêla vecsérja je na ednôk na szto zdêvana bila. Nê tak, kak prinasz gde hráno od vécsara do gojdne i náimre pitvino, noszijo gori. Tü je nê trbelo gori nosziti, ár je ´ze naprê gori bila szklajena. Ob prvim szo okoli noszili, tak ka szi je vszáki edno kupico ri´zolisa (likőr, ali szladke palinke) vzèo. Za tém pa je pred vszàkim edna salica káve bilo s eden prázen tanyêr. Na szto je bilô djáno escse, tak ka szi je vszáki gôszt lehko vzéo edno kűhano jâce, zmôcsaj, szir, z-suhkov nadeta ʼzemla, krump sova saláta, nika kolàcsin i pred vszákim eden kriglin söra. To je bila cêla vecsérja (gosztsenyé)! Vszáki sze je lehko naszito, ali nê napôjo.
(Na tô gosztüvanye bi uprav nas szlovin lehko pravo: lacsen pacs, pijen nics. Red.)
Da je vecsérja krátka bila, je zadoszta vrêmena osztalo escse na razveszeljávanye. Potom szo sálni pokàzi, naprêdávanya, pripovedávanya, deklamácie, zgovárjanya naszledüvala. Kapa plesz? Plesz je tüdi bio. Eden cinkornás je na citeri cizno, mladézen je na to szkákala. Gosztüvanye v-nemskom tak nesztoji z-brez konca sztojécse, obloszűne jêsztvine i pitvine, nego bole z-dühovnoga razveszeljávanya i prijaznivoga tüvárisivanya. (Csi bi eden nemec vido nase edno
kmécsko gosztüvanye, bi sze zadrezno od vnôge jêsztvine i pitvine, stera sze tam potrosi. Nikak nebi mogao zapopádnoti, zakâ szo tê zobsztojnszki vnôgi (sztroski ?). Szkorom bi sze pozábla z-toga nájva’znêséga, stero sze mí je vugodno dopadnolo pri vecsérji, to je pa bilo, ka szo nakonci vecsérje gosztjé edno lêpo cérkveno peszem szrdce genlivo szpopêvali, sztarisina je pa v-poniznoj molitvi hválo dao Bôgi.
Zvön gosztüvanya szem i priliko mêla na ednom krsztitji bidti. Familia je prémocsna bila, ali záto je dönok vu vszem pörgarszka prôsztoszt ládala. Nazôcsi bodôcsi szo tü tüdi nájprvle popêvali, potom je eden mô’z vu ednom k-molitvi priszpodobnom govorênyi tolmacso gosztôv dobra´zelênya i kak na gosztüvanyi, tak i krsztitje je prôszto, z-edne hráne dána vecsérja bila.
Pri ednoj priliki szmo pa vu ednom drűgom várasi sze drzécsemi rodi na nyegovoga rodjenyá dén ôszvetek dr´zali. Té sze je pa tak odpravo, ka szmo ga k-telefoni pôzvali i tak nyemi poszlali pozdráv i dobra´zelênya, to je pa z-toga sztalô, ka gda sze je ze zglászo, ka pri telefoni sztoji, szmo mi zácsali popêvati, stero szem jasz z-harmoniomom szprevájala, eden znász nyemi je prirodjenya lêtnici bo’zi blagoszlov, szrecso i vsza dobra ´zelênya pravo, na stero je jubilánt vu szrdci globoko obhodjeni, szvojo globoko zahválnoszt po telefoni nazâ povedao.
Vu eti szem szpiszala doli nakràtci z-mojega potüvanya v-
58
Nemskomországi nisterna szkűsenyá. Veszelilo bi me, csi bi sze med nasimi cstitelmi nakeli-
ko teliko naisli, ki bi toga naszledüvanye za vrêdno szpoznali.
K. A.
Humoreszki. (Sálnoszti)
Vküppôbrao FLISZÁR JÁNOS.
Eden escse nezrêli diák sze je rad hválo. Ednôk vu ednom tüváristvi, gde je vecs sztána lűdi bilo, je z-velkim glàszom steo zgovárjenye voditi i kì, kakda csi bi on z-’zlícov jo znánye, i csi bi on bio te náj modrêsi, sze je med vecsini z-tém zácsao prestimávati, ka odnyega niscse bole nevê prorodopísza, vszigdàr odlicsen kalkulus (rèd) má ’znyega. Profeszor ga escse nigdár nê zgrabo vu egzaminálivanyi i bár z-kémkoli vö sztáne, nyega nedobí doli niscse i. t. v.
Na tô nyemi eden sztárêsi goszpôd, ki je nedoszégnyeni humoriszt bio, i komi sze je toga diáka brbravno zvisàvanye nê vidilo, pràvi:
—	No pa amice, verjem,
ka dobro poznas sztvaré i náimre te hì’zne:	povê mi, ka je
popszovi ?
—	Diák szi malo miszli, vrôcse nyemi gratűje i odgovori:
—	Vrág zná! — csi tak, ka zná?
—	Pa bi to mogao znati ár vidis, ka je po pszovi koszminye.
Kak szo sze zdâ vszi ´znyega szmeháli! . . .
*
—	No amice, escse mo te edno pitao: — Ka je vecs na szvêti závcov, ali szvin?
—	Diák szi je nê doszta miszlo, hitro odgovori:
—	Szamo odszébe sze razmi, ka je szvin vecs, kak závcov, ár szvinyé pri vszáksoj hi´zi jesztejo, závcov je pa malo, ár jágri cêli dén gyajajo i komaj tri stiri náidejo.
Vidim amice, ka nevês i nê szi vrêden odlicsnoga kalkulusa, csi bi ti jasz bio profeszor, bi ti pôleg pravice nezadosztno dao, ár tô escse ti nesolárivanì lüdjé vszi znájo, ka vszáka szvinya má závca (tak zváni falat meszá) i tak je závcov vecs, kak szvin, — nyemi te sztári szmehécs právi . . .
— Na tô szo sze pa zdâ vszi nê szamo szmeháli, nego sze hrzalì! Doli popárjeni diák sze je vecs nigdár nê zvisávao. Tá leckija nyemi je na cêli ’zitek zadoszta bila. Csi je med tüváristvom bio, sze je nigdár nê pascso voditi zgovárjanye. Z-poniznim dr’zányem je tô vszigdàr na te sztarêse nihao.
*
Rávno pri toj priliki, ka te doli szpipani diák naj na szébe nede zaniháni, je ednoga drűgoga, steri sze je nadnyim nájbole szmehao i kvàr veszelécs z-rokami ploszkao, pitao:
—	No amice vidim, ka sze dobro znás szmeháti, povê mi i matematicsno razlo´zi eto nálogo:
Tri babe sészt pét?
Diák brodi, miszli, — algebrácsne regule prigliháva, lo-
59
garizmus noszi naprê, — nikak nenáide rêsenya pôti. —
Gosztjé vszi nále´zno csákajo vöodmotanye; diák svica, ali nikak nevê pítanya rêsiti.
Z-te’zke mre’ze ga goszpôd oszlobodi.:
—	Vis, v-pitanyi je ’ze odgovor, nê trbê k-tomi nikse matematicsne regule, Vszáka baba má dvê péti, tri pa májo sészt pét. — Ne sze trbê z-drügoga szmeháti, csi kaj nevê. Tô szi ámice zapômli!
Zdâ sze je vecs niscse nê vüpao szmeháti, vszaki sze je bojao, kapa csi de nyega tüdi provokálivao i na pellengér ga posztávi.
*
Té iszti sztári goszpôd je vu ednom tüváristvi od ednoga dühovnika pitao:
Oni goszpon dühovnik dobro poznajo biblie zdr’zétek, ár dosztakrát v-nyê cstéjo, Jeli kaj znàjo od toga, ka bi Zvelicsitel vu vogrszkom országi tüdi hodo ?
—	Od toga nega v-nyê nika napiszano, — ercsé dühovnik.
—	Pa je bogme hodo, — ercsé te sztári:
—	Pôleg Pápe v-Gecsemán vészi je bio, tak je popíszano, ka szo ga v-Gethsemáni zgrabili: „in Getsemáne fuit.“
(Od Pápe nê dalecs jeszte „Gecse“ vész.)
*
Rávno on iszti sztári goszpôd v-Pápa városa tjédnicsnom szenyi vu edne ostarije kôti pri ednom sztoli szedi i poszlűhsa, ka sze pri ovom sztôli vinyeni szucilistje vu verszkom dugová-
nyi stükajo med szebom. Eden kalavinszki szociálist pogovárja i ménsajôcs gucsi od Pápo, katholicsanszki továris ga pa zagovárja i bráni. Gda je ’ze stükanye preglaszno bilo i náturnoszti szo ʼzerjáve gratüvale, te szamno szedécsi sztári goszpôd med nyè vszecsé erkôcsi:
—	Grdi je tiszti ftics, steri szvoje gnezdô grdi! Tak da bi je z-mrzlov vodôv polêjao, je stükanye obnêmilo. Vszi szo zPápa várasa bilí. — Nasztanolo je veliko hohotanye.
*
Uprav on iszti sztári goszpôd i eden páter guardián szta pri ednoj familiji, kak gosztá ednôk na obêdi bilá i eden pri tom ovom szedela. Hráno noszécsi dvornik nyidva je nevedôcs obá z-paradicsom szoszom doli polêjao.
—	No visziko postüvani goszpon dühovni pasztér, tô szva sze pacs nê trôstala, ka bi midva dvá dnesz obá tak v-küp vparadicsom prisla.
*
Ednôk po vàrasa vilici zprijátelom ideta, zgovárjavsa szi od tesko sztáve lűdi, zbo´zni hípov, od menkanya pênez, od indasnyi zláti csaszov, — pri „dávcsnom uradi“ sztáneta i te sztári kázavsi na obri dvér bodôcso táblo, ercsé:
—	Vis prijátel, kak szlepíjo nevolno lüdsztvo: gori szpisejo „dàvcsni urad,“ pa nikomi nika nedájo, nego bole od vszákoga proszijo. Tak hamisen je vezdásnyi szvêt!
Rodnice
Blagoslov
je neizmerjeni. Z-zemlé utrobe se vdábla zláto, kovine, kameno vogelje, štere od milion rok i mašinov so k-koncovi li človeki na slüžbo. Na naši slovenski bregáj, vrihi Alpov jestejo vnogi lehkoto dávajoči nárasi, vu nyi žalodci pa skopaline, štere po vnogi nezbrojeni rokáj potüjejo prek po laboratorijaj i tam se po strokovno izšolanih lüdi v rázločni retortaj predelajo za vrastveno slüžbo.
Močne fabrike so nastàvlene, da vse té blagoslovne rodice po celom sveti razpüsčávajo pa i naši slovenski alpeški nárasi, z šteri se zgotávlajo glasovita vrastva „Planinka-čaj“ predrle so si pot skoz celoga sveta, bodoči naš „Planinka-čaj-Bahovec“, je rávno tak poznani ino se nüca tak vu Ameriki, kak vu Europi.
V Ameriki je spoznani naš „Planinka-čaj-Bahovec“ po naši izseljencaj ki so ga sebom nesli, da ga za čiščenje i obnávlanje krvi ali za vredjenje božne krvi za znak rane starosti nücajo, kak slabe probave, zalotenje stolice, za prelevanje krvi, za pobogšanje teka i za vnoge drüge slüčaje kak dietično pitvino nücajo.
Naravno je, da so v Ameriki probali te jako dobro delüjoči čaj prenapraviti, a to se njim je ne posrečilo, ar se dnes tam že zna, da je „Planinka-čaj-Bahovec“ pouzdano pravi samo v zapretom i plombiranom kartoni z znakom imena lekarne Mr. Ph. L. Bahovec v Ljubljane štera edina proizvaja te čaj.
Vu imenüvanoj lekárni se odáva po kartoni za 20 dinàrov. Nájbolše ga je po pošti naročiti i poslati, za 4 kartone 70 Din (mesto 80 Din), za 8 kartonov 140 Din (mesto 160 Din), za 12 paketov 190 Din (mesto 240 Din), če se penezi napre poslejo. Po povzetji je 10 Din dragse.
Generalni depot za Ameriko: Mr. Vlado Premru, 167 So. Main St., So. Norwalk Conn.
Generalni depot za Austrijo: Heil. Geìst-Apotheke, Wien, Operngasse 16.
Generalni depot za Madjarsko: Ljekarna Mr. Bokor nosvaru.
61
Lübi szvojo szv. m. cèrkev.
— Fliszár János. —
Zagvüsno szi csüo ino sze vcsio od protestánski mantrnikov? Od oni szrcsni mô’zov, ki szo ráj odpovedali ´zìtka nászladnoszti, pűsztili szo vszákdanésnyi krűh, szlobodscsino i zébra-
li szo szi trplênye, mantro, temnico i szmrt, ali verni szo osztali k-veri i obarvali szo dűse i szrdcà szvojega csisztôcso.
Od toga szi premislávajôcsi sze nam nevedôcs pred dühovne ocsi posztávijo nisterni odicseni mantrnikov kêpi.
V-1527-tom sze je zgôdilo... Vu onom vrêmeni, gda sze je po Luther Mártoni zacsnyena re-
formácia vu nasoj domovini tüdi zácsala razsürjávati. V-Libetbányi (zdâ je to cseszko) ´ze vu zacsétki je dvê dűsi preszvêtila novoga návuka pravica: Nikolai Filipa dühovnika i Gregori vu-
csitel. Teva dvá plemenitoga previdênya môza szta z-velikov vrêlosztjov glászila vernikom evangelioma csiszti návuk. Szamo od szébe sze razmi, ka szo to z-krìvimi ocsámi glédali od kmicsne blôdnoszti opojeni, csarne dűse szinovje. Od kath. popév nadrasztsena oblászt je li hitro nad nyidva vdárila i obádva pod ’zelezo djávsa, v-Zó-
Prva molitvárniea Zagrebecske evang. fare.
62
lyom odegnála i v-temnico vrgla. Tü szo vsza probali ’znyima csiniti, naj nyidva od evang. vere odvrnéjo, Ali ni obêtanye, ni sztráhsenye, ni mantránye je ne valálo. Negenyeniva szta osztala. K-koncovi 1527. aug. 22. szo nahitroma máglyo posztavili gori i Gregora szo k-nyé szohê privézali.
„Odsztôpi, povr’zi vero, tô nôvo jeretinsztvo !“ — szo nyemi pravili.
„Nê !“ — je odgôvoro Gregor! z-máglye.
,Vadlűj Márijo za szvojo pomocsnico, — ga je szküsávo z-szôdnikov eden — moli sze k-nyê za pomôcs i jasz ti obecsani, da szlobodcsino i ’zìtek nazâ dobis.“
„Jedino je Jezus moj szredbeník, odgovori Gregori, — ’znyim szem zadovolen, nepotrebűjem nikoga drűgoga.“
Máglya je vu´zgána i na nyê je na pepél zgoro té batriven vernik . . .
Za dvá dnì szledi sze je z Nikolajom tüdi tak zgôdilo. Gda szo ga na vere zàtajenye napelávali, z-peklom i vragom posztrahsüvali, obêtali nyemi, ka csi vero zataji, od kralá poreden nájem dobi, je etak odgôvoro ;
„Celô szem ogvüsani, ka szem na právoj pôti, stera me v-nébo pripela. Dragsa je meni mojega Bogà miloscsa, kak ednoga szvetszkoga poglavára miloszt. Od pekla moke sze nebojim, àr szem gvüsen vu tom, ka vcsaszi, kak po etom pred menom bodôcsem mantrányi prêk pridem, me Krisztus gori kszebi vunebeszki paradi´zom vzeme!“
Mirovno je mrô za vero szvojo . . .
*
Escse i edna grozna prigoda.
Blűzi z-pôdrügov sztotinov szledi po tom, sze je zgôdilo. Te je ’ze v-potokáj tekla krv za vere volo; — protestánusov krv. Szelepcsényi, esztergomszki érsek (cérkevni glavni pop) je obto’zene i potvárjene protestáns dühovnike i vucsitele v-Po’zon pred eden zvönrédni szilni szôdni sztolec dao prizvati. Bôg zná z-kém vsze szo ji nê potvárjali i tô´zili, ali nyuv bin je po pravici li szamo to, ka szo protesfánusje bili.
Szôd je, szamô od szébe sze razmi tô bio, ka szo „vszi na glàve vzètje, na vrêdnoszti zgüblenye i na ospotanye oszodjeni.“
Ali prvle, kak bi té nepravicsen szôd nad nyimi doprineszli, szo probali, jeli je zadoszta velka escse eti na zemli satama oblászt. Edno obveznico szo pred nyé djáli, pôleg stere bi sze doli mogli zavézati, ka od vere odsztopijo, aii kamcsi od nyé rasürjávanya, ali pa z országa odvandrajo. Csi to vcsinijo, sze mentűjejo szmrtne szôdbe. Delo je szveklo bilô. Ali-ali. Preberte szi ! — to je bilô pred nyé dáno. I oni szo szi zèbrali. Cseresz trê cêli mêszecov szo je nesztanoma mantrali, naj je na obvéznice podpiszanye priszilijo; — ali — zvön ednoga — szo szvojo vero nê zatájili. Li szamo eden sze je najsao med nyimi Judás: Suhajda Matyas.
„Zakâ nescsete podpìszati?“ sze ozúri k-koncovi nemirovno Kolonics püspek na Séllyei Ste-
63
vana, Pápa várasa superintendensa.
Ár szte nasz z-niksim szvedvôsztom nê ogvüsali i potrdili vu tom, ka netnamo pravice, — je odgôvoro té. Isztina, ka szmo oszodjeni, ali tô szmo nê du’zni, ka bi prôti nam szploj nepravdeno i nevrêdno prineseni szôd z-szvojimi podpiszkmi odobrili i potrdili. Tak známo, ka z-têmi podpiszkami szamo tô namênijo doszégnoti, naj mì nikáki odámo szvojo vero i országa szlobodscsino, za stero szo nasi ocsáci doszta krvi prelejali, i tak pod neznoseni járem posztavimo tak szvoje gmajne, kak szvojo domovino. Bôg nasz vari, ka bi szvoje právo i csìszto vadlüványe z-szvojimi podpiszkami ôdali i znícsili vu etoj domovini !“
Protivníci vidôcsi, ka szo tak obecsanya, kak posztrahsüvanya vsza zaman, szo sze kvéksoj szili povrnoli. Vu gnűszne temnice szo vrgli té szrdcsne vernike, gde szo sze z-nájbo’znêsov hránov mogli hráriti, v-cotavoj oblêki drgetajôcs, med szmétjem v-rú´znoszti prebívati. Nyí posztele szo gnìla szlama bilè, stera je od necsisztôcse napunila bila, z-sztenicami, vüsámi, zkébri i z-drűgov hüdôbov. Sziromácke jáko doszta szo trpeli. Ti edni szo vu tom dűse i têla mantre punom gnűszi szploj odnemogli. Vecs’znyí je ji preislo, ali nájvecs je ji z-Bogá pomocsjôv dönok vöprésztalo.
„Ali dönok zakoj volo sze dáte na szmrt mantrati! — je edno pôt pravo — na nyé je jemao, i rátao grof Nyári Ferenc k-vu berencsei temnicí sze mantrajôcsim vernikom. Jasz szem szam z-grof Kolonicsa vűszt csüo, ka vasz tecsasz szlobodne neodpüsztijo, dokecs ali nepodpisete, ali od vere neodsztôpíte.“
„Naj vìdi grof, — odgovorijo z-ednim grlom vere bojüvniki, — mi szmo vu nyegovoj oblaszti. Ali, kak szmo do etiga mao, tak tüdi po etom toga sztálni scsémo osztati, kak szmo ’ze tô grofi, i visnyim popom vönaznanoli. I csi de nam bár do szmrti eti pri toj nevolnoj hráni i gnűszi trpeti, sze nebojimo; gotovi szmo, od Bo’ze miloscse podpérani, nê szamo vozo, nego i szmrt pretrpeti za volo pravice evangelioma! . .“
Velke recsi szo tô ! Velki karakterje i szv. materé cérkvi Velike lübéznoszti szvedôsztva.
Etaksi je právi evangelicsanszki cslovek! K-veri sztálen i za nyé na vszáki áldov, escse i mrejti gotov! . . .
*
I zakâ lűbi szvojo vero evangelicsánec nateliko, i zakâ mores tí nyô tüdi ober vszega lűbiti ?
Záto, ár je jo
1.) Bôg szpravo po Jezus Krisztusi, na fundamenti Bo’ze
Zdrav ali betezsen
sztálno nüca dobro zsájfo. Szlabe zsàjfe szo napravile zse vnogo skode. Kak reszan dobrim zsájfam zdrávja i lepote i v nájvisisi krogaj sze dá prednoszt Fellerovim Elsazsájfam i to: lilijino, rumenyákovo, glicerinovo, lilijina mlecsna zsájfa, borákszova, kátránova kak zsájfa za briti. Tá vszebüje dobro delajocse szesztavine. Za probo 5 komádov Elsa-zsájfe po izbéri sze vposlé za naprej poszlani 52 din. franko lekarna FELLER, Stubica Donja št. 110. Savska Banovina. — Za pránye gláve Elsa-Shampoon 3·30 dinárov.
64
rêccsi sztoli i pravo Bo’zo rêcs glászi. Na tom fundamentomi té rêcsi, stero je goszp. Krisztus pravo: „Néba. i zemla prêide, ali rêcs Bo’za osztáne naveke.“ Od stere Peter apostol právi: „Goszpodne kama bomo sli. Recsi ʼzìtka vekivecsnoga más.“ I od stere Pavel apostol tüdi právi: „Nê me je szram evangeliom Krisztusov glàsziti, àr je Bo’za
môcs na zvelicsanye vszákomi vervajôcsemi.“
Nasa szv. vera nema ni edne tákse djátke, stera nebi na Boze rêcsi fundamenti sztála.
Nasa vera je „Vu Krisztusi vervajôcsi tákse szpráviscse, vu sterom sze csiszti evangeliom glászi i szvesztva pôleg Goszpodna zrendelüvanya obszlü´závajo vö.
Nasa vera netrpi tadankov;
Krisztusove vecsérje v-ednoj dôbi obszlü´závanya, szvètcov molênye, popév ledicsnoszt nedr´zi za kakso poszebno vrêdnoszt, rêcsi Bo´ze vu tühinszkom jeziki glásenya, mes obszlü’závanya; nenücamo csiszta, kadila; poszta nedr’zimo za potrêbno k-zvelicsanyi, tak tüdi na bucse hodbe nê, ár sze Bôg povszèd nájdti dá, têla mantránye, kri’za-
nye, procesiov hodbe, neverjemo purgatoriuma, popév grêha odpüscsanya, vu vűha szpôved; neverjemo nikse cslovecse szvètoscse, nemolimo kêpov i kameni ali leszeni sztebrov, jedino Krisztusa dr´zimo za krsztsanszke vere glavô; neverjemo pri Bôgi nikse protekcie i szredbenikov, li Jezus Krisztusa. Nepripisüjemo tak zvánim „osztan-
Dr. Roth Vilmos
szvetni president náse orszacske evang. cérkvi.
65
kom“ nikse Bo’ze môcsi, neverjetno csűdnim sztüdencom, nepoznamo mêszt, gde bi Bôg bole vöszkázao tá rômarivajôcsim szvojo miloszt; neverjemo pàpo nezmotlívoszti i priszpodobni krìvi návukov. Neverjemo pa vsze tô záto, ár Szvéto piszmo tè nevcsi, ár sze z-Szvétim piszmom tá vsza protivijo. Nasa vera vernikom ne prepovê Szv, piszma csteti, nego nyim nyega cstenyé za dú’znoszt dene. Szvetszkim mo’zom vu gmajne ravnanyi tüdi tál vzéti zapovê; nasa vera neoszvoji nebeszkoga országa szamo szvojim vernikom, drűge vere lűdi nezbrise vö z-nebész.
2.) Evangelicsanszka vera je blagoszlov nàrodov. Necsinì rázlocska med národnosztami i vu lűdi szpôli, jeziki, vsze lűdi za bli’znye szpozna: „Nê je ni ’zidov, ni grk, ni szluga, niti szlobodnyák ne je ni mô’z, niti ’zena; ár szte vi vszi eden vu Jezus Krisztus!.“ „Lűbi Goszpodna Bogá tvojega z-cêle pameti, z-cêle môcsi tvoje, blì’znyega pa, kak Szamoga szebé.“
Evang. vera naprê pomága, zevcsenoszt, maternoga jezika osznávlanye, kulturo, zbrodjávanye i ziszkávanya nature. Tehnika szvoje naprê idênye tomi zbrodjávanyi mà pripisüvati; gáji domovine lübézen i szlobodscsine obcsűtnoszt. Tak morálno, kak materiálno naprêidênye vere szlobodscsini májo národje hváliti.
3.) Evangelicsanszka vera k-zvelicsanyi pela. Po vcsenyê evangeliuma csisztom návuki szpozna z-vernikmi Bogá, nyegovo sztávo k-Iüdém, nasega zemelszkoga ʼzítka cil, po sterom
je v-nebeszki orszàg k-nyemi pripela. Vu ʼzitka sztezi vodi, preszvetsáva, poszvetsáva, na dobro povodjáva, varje, csúva, te szlabe, krhke potrdjáva, tim krepkim nedá vcagati, te nemocsne podpéra, batrivì, v-bôge sziromáke nadeljáva, te zmo’zne na poníznoszt, na ti osztávleni zmáganye büdì. Z-recsjov blà’zensztva szemen szêja, stero dober szád prinása.
Záto je nam tak drága nasa szv. vera. Záto szo nasi drági ocsevje za nyé volo trpeli, záto nyè právi lütaran nigdár vu niksoj sztávi nezatajì, za nikso zemelszko vrêdnoszt (náimre pri ’zenitvì) i za preidôcso szvetszko dobrôto neosztávi, kak szo tô naprê szpìszani mantrníci késznomi pokolênyi szvojov példov csiniti pokázali.
*
Escse edna vere lübézni példa, stero eti tüdi doli szpísem :
II.-gomi Jo´zefi caszari je szakácsa trbelo. Na vu novinaj naglásenye sze je eden dobroga iména szakács zglászo pri dvornom ravniteli. Ali edno je bilô te’zka sztvár: Jö´zef je katholicsánec bio, szakács pa evangelicsánec. „Nájmlem te za dvornoga szakácsa, ali na pápinszko sze mores szpovedati.“
„Nyí velicsansztva prôti meni szkázana miloszt je bár vise mere prevelika, ali vere moje za nyé volo dönok neodmenim“, — je odgôvoro szakács zavêdnosztjov.
„Do ütra szi premiszli “ — i z tém ga je odpűszto.
Na drűgi dén sze je szakács znôva pred caszara posztavo, ki ga je z-etim pítanyem szpréjao: „No, premiszlo szi szi delo?“
66
„Tak je, Velicsansztvo, vere ne osztávim!“
„Ali jasz ti velki dohodek ogvüsam, razmis?“ — právi nyemi caszar, recsi dobro potezivsi, erkôcsi nyemi nadale zmrzlim nemirovnim glàszom: „Escse ti eden dén dam napremislávanye, dobro szi premiszli delo 1“
Na drűgi dén ga je pá tak pìtao z-prvov recsjov: „Szi szi prav premiszio?“
„Tak je Goszpodne velicsansztvo, premiszío szem szi, odgovorì ponízno szakács, — ka szte mi obecsali, velicsanszki Goszpôd, jasz moje szv. evang. materé cerkvi neosztávim i katholicsánec nebodem. Meni je moja vera od vszega szvêta dragsa . . .“ Caszar je majo nê to-
tá bio od csüdüvanya, privajen bodôcsi k-pokornoszti, razdraszto sze nad toga csloveka negibnosztjov ... Ali nahitroma szi je nika zmiszlo, govorécsi:„Dobro je, nájmlem te !“
Gda je tô dományim pripovedávao, ka je szakács nakeliko vtrdjeni k-szvojoj evang. veri, dvornici szo nyemi csüdüvajôcs erkli: kakda ga je tak mogao najéti za szakácsa ? Nyim je caszar odgôvoro: „tak, ár sze je li v-táksem csloveki mogôcse zavüpati; sto je k-veri veren, de v-drűgom tüdi táksi.“
Táksi vernici szprávijo nasoj veri postenyé, táksi szo vcsinili naso szv. mater cérkev veliko!!
„Zdr’zi, ka más, naj ti niscse nevzeme korône tvoje!“
Biblija osztáne vszigdár.
Ivan ! právi Trêzika szvojemi mozévi, kama szi pa djao mojo Biblijo, stero szem jasz pred ednim tjédnom, gda szem sze esze k tebi preszelila szebov prineszla ? No, no, tì miszlis, ka mì nemamo drűgoga dela, szamo ka bi Biblijo csteli. Ne vìdis, ka puno dela jeszte vönê, ti pa zdâ za Biblijo pìtas. Niháj zdâ Biblijo. Csteli mo te, gda csasz bode. Sztoga, ka bi Biblijo csteli, nemo ʼziveli. Cstêla bi, to pa nevídis, ka szo drűgi ’ze vsze ’zito po’zenyali, mi szmo pa escse niti zacsnoli nê.
Ivan je Biblijo szhráno na klôp za sztolom, med drűge knige. Ali Trêzika je telko hodila, ka jo je nâsla i szkrivomá,
gda je Ivan nê vido, cstela i sze molila Bôgi, naj nyemi odpűszti, ár tak neszpametno govorí.
Dosztakrát je Ivan Trêziko kregao, zakâ csté biblijo. Nyemi sze je niti nê vidlo, cse jo je Trêzika v nedelo cstêla. Te je pá gucsao, ka zdâ, gda nega drűgoga dela, naj gvant krpa, ali pa szi naj kákse drűgo delo naprê vzeme, stero je bole potrêbno pri hi´zi. Nyemi sze je cstenyé Biblije ali pa molitvene knjige csteti, szploj visesnye delo vidlo. Trêzika nyemi je nigdár nê prôti gúcsala, ar je tô ´ze od szvojega dedeka csűla, ka prôti trnyi ne valá brszati. Ona je szamo vszigdár Bogá molila, naj
67
odpűszti tim v kmico zablodjenim lűdem.
Eden vecsér, gda szo ’ze vsze vcsinoli i vecserjali, szo bilì vszi malo vznemirjeni. Ali miszlili szo szi, ka je to od dela, stero szo prêk dnêva oprávlali. Proti gojdni sze Trêzika prebűdi i v sztráhi gori szkricsi: gorímo ! Vszi szo presztráseni gorszposzkákalt i vöbê’zali. Rêszan je cêla hi´za gorêla. Ivan je szamo prevecs preklinyao, àr sze nyemi je mìlilo nyegovo velko bogásztvo, stero je ’ze dúga leta mogao vküpszprávlati, ka sze vcsászi niti ne vűpao posteno najeszti i zdâ je vido, ka nyemi vsze zgori.
Vgojdno, gda je ’ze vsze zgorelo i szo rázno vlácsili zgorêno pohistvo, sze je prevrgla
tüdi tiszta zgorêna klop, na stero je Ivan med drűge knige szkrio Trêzikino Biblijo.
Blêdi je pôsztao zdâ Ivan, gda je zagledno med v pepeo zgorênimi knigami Biblijo, steroj szo sze niti táble nê oszmôdile.
Tá je prisla tüdi Trêzika. Obá szta dojpokleknola pri Bibliji. Ivan sze je szkeszao i molo v dűsi, naj nyemi Bôg odpűszti, ár je nigdar nê csteo i nê dopüszto csteti té szvéte knige. Trêzika sze je pa molila i Bôgi hválo dávala, da je zdâ Bôg sztem, ka je Biblija nê zgorêla, pokàzao, ka vszigdár csúva i brani szvojo szvéto rêcs i ednôk poszvêti tüdi one, steri v nyem neverjejo.	(Theofilos.)
Ta práva lepota.
— Deklinam v opomin. —
(Fliszár János.)
„Bo’zi dár lepota je Porob be’zécsega vrêmena, Komaj cveté, ’ze vehne . . .“
Vu edne krajine várasi je edna mláda deklina ʼzivêla, stera je nateliko lêpa bìla, ka gdersté sze je obrnôla, vszepovszêd je lüdi pogléd na szébe potégnola z-szvojim lêpim zrászom i kêpesnim obrázom. Za krátki csasz szo jo v-cêloj krajini nê nacsi imenüvali, kak „Lêpa Ilona.“
Ali ona je na tô prilizávno imé ràvno nê doszta dála; nê sze je ni edne piknyice prestimávala za toga volo. Kak csedna, bogábojécsa persôna, je znála ka je lepota brezi nase vrédnoszti
Bo’zi dár, i záto je nê vrêdnoszt i tak szamo vu szebi tüdi niksa szrecsa nê; escse i neszrecse vretina zná bidti, csi sze nasa dűsa po nyê na gízdoszt, na márnoszt i na zvisávanye nadigáva. Ka naj za lepote hrbtom sűtajôcse marnoszti démon nyé dűse v-mr´ze nezapleté, je pôleg gledala, pred sterim sze je segô mêla cseszati i oblekávati, edno málo táblico povêszila gori, na steroj szo naszledüvajôcsi redôvje bili szpiszani:
68
„Lepote gingava rô’za Ti preminyenoszt ká’ze,
Csi tak, ka ti vrêdnoszt nedá Taksega cvêta kre nyé, Ster’ga i te postűjejo,
Gda ti líca povehnejo.“
I tak vszigdár, gda sze je v-gledalo zglédnola i ono nyoj je
prilízávajôcs septalo : „lêpa szi Ilona, lêpa!“ — tê redôvje szo jo vszigdár na preminyenoszti vekivecsno pravico opomìnoli i z-ednim naiszkanye onoga, stero naveke trpí i nepovêhne.
I tô je jàko môdro bilô vözmísleno!
Lepota je jáko dober porácsanya líszt za dekline. Kì z-tém láda, nyemi nisterne prêdnyoszti ogvüsa vu tüváristvi med lüdmí, ár sze lêpa deklina vszákomi povìdi i tak jo prijaznìvo prímlejo. To je pri csloveki proti lêpomi prirodna nagibncszt i z-
toga szhája, ka pri lêpoj deklini tüdi primêrno nika znotrêsnyega lêpoga bidti mênijo. Ali csí, vpamet vzemejo, ka je nê tak, kak szo mìszlili, csi vìdijo, ka je to znotrêsnye nícsesztna votlina: teda nyê lüdjé vtajijo naprê darüvano prijaznivoszt i nyè
Evang. cérkev, farof i püspekov dom v Zagrebi.
69
lepota zgübì szvojo vlecsécso môcs.
To csesztokrát vìdimo vu
ʼzitki.
Escse i tô tüdi vídimo, ka je vnogo deklin ràvno za lepote volo gràtalo neszrecsni.
Kakda ? — Bi tô mogôcse
bilô ?
Tak bogme. Rávno za toga volo, ka nyê je lepota szünola vö dűso z práve morálne kolotecsnice, zapűsztiti nyê je dála one lasztnoszti, stere deklino sznáj’zijo i bláj’zensztva nevtajeni fundamenti jesztejo. Doszta deklin — ár je mogôcse eti i tam za lêpe právijo, nateliko zmêsa povidènya márnoszt, da nyim pamet vszigdár na tom hodi, kak naj obdr’zìjo, escse i podigávajo szvojo lepoto? I da szo nedovêcs lêpe i vorcavnoga, kêpesnoga obràza, stero je brez zaszlü’zeroszti od Bogà dáno szebè pooblasztsene bidti míszlijo, da od ’zìtka i drűgi lűdi poszebne prêdnyoszti morejo v’zìvati i ove drűge blì´znye doliglédati. Prestimávanye, gìzdoszt, zvisávanye, liki mlajìne obszédejo szrdcá nyihova, z-steroga pa nevtajeno vkanenye, nemirovnoszt, i nezadovolnoszt szhàja, stere lasztnoszti nê szamo ednôk vèksoj hűdôbi i grêhi dveri odpréjo.
Vu zvisávanya oblászti bodôcsa deklina li hitro v-drűgo zmenkanye i grêh szpádne: vu cifránye, zbéranya gvanta, oblekávanya i cácavnoszti falingo. Kelko jeszte táksi deklin, stere nesztanoma li za nôvi, drági, précimbni gvant szkumnêjo i toj bete’znoj nágibnoszti szo vsze drűgo povrcstí gotove. Povidênya ʼzelnoszt je nadigáva — csi
na drűgoj malo jaksi gvant, drágácso, ali kákso csecse-becse sztvár vídijo, tecsasz nepomirijo, dokecs i one tákse nedobijo, ali od nevoscsénoszti gnáne te ove neobládajo i neprehítijo. I kelko nocsnoga pokoja, kelko vrêdnoszti billánca sze je pokvárilo vu tom nezahválnom borjenyi i postenyá sze je poskálilo doli po szkliszkom zréberji !
Nigdár nepozàbi drága deklina, ka je prevelika márnoszt, prestimàvanya zelnoszt, nakeliko je nevarno, nateliko oszmejávanya vrêdno tüdi. Sto je toga rob, on od szébe tô szvedocsi, ka je vu dűsi milüvanya vrêden sziromák, nevolen bô´zek. Kêpesna oblêka vszegavêcs podigáva ʼzenszko príjétnoszt, plemenitoszt, povidnoszt i záto, csíszto, vorcavno, povidno sze oblekávati more vszáka devojka, stero pa brezi vsze prebránoga cifránya i luxusa doszégne. Predrágí, prebráni gvant nevcsiní nyé vecs vrêdne i bole prebráne: escse i nyé vrêdnoszt doli pobije, csi nyê lepoto gvant prehíti. — Pávi je potrêbno cifraszte, lêpo pérje, da ’znyim szvoj neprijéten, grdi glász zakrìje; ali szlavícsek je i pri szvojem prôsztom pérji prijéien, ár prijéten lêpi glàsz má.
To znotrêsnye dá csloveki právo vrêdnoszt. Jáko szirotna je ona deklina, steroj je obráza lepota nájvéksi kincs ! Milüvanya vrêdna je ona deklina, stere nájvéksa szkrb je szamo lepote gájenye i cifránye. Stera na té scsé cimprati szvoje blâ’zensztvo, na pêszek cimpra, tam iscse bláj´zensztvo, gde ga nájbole nega.
70
Bláj’zensztvo je ômurno delo; ômurne i sztálne lasznoszti ’zelê od onoga szrdcá, vu stero sze notri scsé vcepiti. Li szamo z-plemenitimi lasznosztami scsé na ednom meszti vküpprebivati, kakse szo napéldo pri ´zenszkaj: verszko, pobo’zno, dobro szrdcé, poníznoszt, prijaznivoszt, prôsztoszt, pascslivoszt, delavnoszt, dühovna pozdignyenoszt i visoszt, plemenitoszt i. t. v. stere lasznoszti dűso vcsinijo lêpo. Tô je dühovna lepota, stera bár ne podzajé nahitroma, kak zvönêsnya lepota, ali od té je dönok vékse vrêdnoszti, ár sztálno postüvanye i lübézen zbüdjáva vu ti plemenitêsi szrdcáj, prijétnoszt i povidnošzt aldűje szvojemi lasztniki escse i te, gda szo lêpe, cvetécse rô ze ’ze dàvno povêhnole.
Záto právi szvéto piszmo: „Csalárna je pred lüdmi prijètnoszt i lepota preminè, ali stera ’zenszka vu bojazni hodi pred Bôgom, ona szebi hvàlo szpràvi.“ (Prilik 31, 30.) Tô sze ticse tak deklin, kak sztarêsi ʼzénszek.
Oh, vari devojka od povêhnenya dűso tvojo!
* *
*
Te nàjjakse roké. Tri de-
kline szo szedele vu ogradcseka
lugasi i zgovárjale szo szi med szebom. Med zgovárjanyem szo roké prisle na vrszto, od toga szo sze bötivale, stero szo lêpe roké i stera ’znyi jakse má. Med nàjbole vrêlov debatov napamet vzemejo sztároga ocso (dêdek), ki sze proti nyim plibli´záva. Dekline pred nyega be’zijo i proszijo ga, naj on odszecsé stükanye, stera má nájlepse roké.
Te sztári goszpôd sze poszmehécs zglédne na deklin rô’znati nojétov bêle roké i etak ercsé: „Tak nahitroma, drága deca, jasz tô nemrem odszekati, ka stera vasz má nájjakse roké; ali jeszte na tô gledôcs edna gvüsna mera, stera brezi vsze dvojnoszti pravicsno pokaze, stere roké szo nájjakse . . Nájjaksa rôka je tiszta, stera nájráj dá sziromáki i csi pritom ta lêva nevê, ka ta práva csini. Csi scséte tak znati, stera vász má nàjjakse roké, opitajte sziromáke. Koga sziromáci blagoszlávlajo, tisztoga rôka je nájjaksa. Nyúva mera je gvüsna, stero escse i néba nameszti nihá. Ali ka vam vasi dvorniki prilizávajôcs gucsijo, tiszto je szamo prázno slefetanye.“
. . . Kapa, drága deklina, jeli szo tvoje roké v-etaksem rázumi lêpe ?
Gôsztoga obolênya
ino prehladnjenya sze rêsimo i náidemo po nesternom dnévnom gájanyi i csisztocsi têla. Tüdi pri kihanyi, nàseszti, ripanyi sinyeka bolezni, pri kaslányi pri rázlocsni ’zivcsni i rematicsni bolecsinaj sze Fellerov Elsafluid ´ze 35 lêt vöszprobano od zvöna i od znôtra hasznovito nüca i dober prijátel je v-grdi dnévaj. Dobi sze pövszéd, návadna skatülica 6 Din., dupliska 9 Din. Csi sze gder nedobi ga trbê narôcsiti po posti poprêk za 62 dinára zràven pri lekárnàri FELLER, Stubica Donja stev. 110. Savska Banovina. Kak csisztilno szredsztvo: Elsakruglice 6 skatülic za 12 Din.
71
Bojn groznoszti.
Verescsagin, ruszoszki hiresen bojnszki málar, kí je vu toj umeínoszíi nedoszégnyeni sztrokovnyàk bio, sze je okôli 1890 leta hìpi v-Indiji potüvajôcsi, na eden bre’zícs namero, steri tak da bi z-ravnice vözrászo i piramide obrázke bodôcsi, Proti nébi pozdignyen, szamno
sztoji i ôzdalecs sze vìdi; kak sze je k-nyemi pribli´zao, je zagledno, ka pred ednim tim nájgroznêsim vidênyem sztojí. Eden z-cslovecsi gláv loblany vküp nametani küp csont, z-steri szo vrane, kôvranje, orli doj pojeli kô’zo i meszô, stere je szunce szpeklo, veter poszűhso, jezero
i jezero gôli, vözglôbani csont je grozno zíjalo prôti nyemi. Tè küp gláv csonte szo zagvüsno edne lêpe vojszka osztanki; jáko, jáko dávno je moglo bidti, ka szta sze dva hinduskìva poglavàra znábidti za kaksega máloga süméta volo med szebom szposzvadila i eden z-tim ovim bojüvala. Te eden poglavàr je
jezerke mrtvi nihao na bojiscsi, te obládnik je pa, kak sze to kàze, tim mrtvim i zagvüsno tim zaroblenim tüdi glavé poszekati dao i na obládnoszti dìko naküp zmetati. (Na Koszovom polji szo törci tüdi z- doj zoszêkani nasi vitézov gláv eden táksi küp gláv nametali vküp.) V-
Dr. Popp Filip nas prvi evang. püspek.
72
jezero oszem sztô strideszét devétom leti revolucije szo ráci tüdi Zenta várasa Obcsinszko hi’ze balkon z-doj zoszêkanimi vôgrov, decè i ʼzenszkimi glavámi okincsali; sztô pa sztô dojvszécseni glàv szo na raztávo szklali na imenüvane hi´ze vidôcsa mêszta i tak pokázali divje szvoje civilizácie i kulture (?) szád pred szvêt.
Od onoga hìpa mao, ka je tè küp gláv vküp nametani, je ’ze doszta sztotin preteklo, ali bre’zicsa je niscse nê gibao: mogôcse za volo groznoszti, ali pa za satringe volo nê. Sztôji escse i dneszdén.
Gda je Verescsagin on grozepun brêg vido, nyemi je v-pa met prisla pred 10-12 timi lêtmi bodôcsa ruszko-törszka bojna i náimre pri Plevna mocsini szpádnyeni mrtveci, med sterimi je szvojega szpádnyenoga brata iszkao, ali nê ga je naisao. Od vnôgi mrtvi groznoga vidênya sze sztrsznovsi sze je britko zácsao jôkati i rávno tak zdâ tüdi, tak je csűto, ka szo té csonte tüdì nyegovi bratov bilé. Od lübézni blí’znyì pode’zigani, je pred zácsao té grozen bre’zìcs doli málati i nyega kêpi je eto imé dao i pod nyega napiszao : „Szmrti apotheozis.“ Kêpa porácsanye je pa etak napiszao na nyega : „Preminôcsi, vezdàsnyi i prisesztni vrêmenov vszêm podzajécsim velkim vojom !“
Té kêp je povszem szvêti jáko poznani gràtao, szkoron sze vsze mirapropagand drűstva vu agitacijaj na nyega zezávajo ì vu slikaj kak groznoszt ká´zejo, Verescsagin umetnik je v-japánruszoszkoj bojni preisao. Z-Péter-Pavlovszk morszkim hajô-
vom sze je vtono i zagvüsno ka té grozen kêp, — kak je do etimao nê, tak vu prisesztnoszt tüdi nede poménsávao med nàrodmi bojn nàgibnoszti.
Pét-sészt, ali 10 — 20 jezero gláv loblany na ednom kűpi — je bogme grozno vidênye ! — Vu szákoj glávi szo bilì mozgôvje, steri szo miszlili; — vszáka loblanya je ednoga-ednoga csloveka znamenüvala, steri je csűto, — steri je lubo, — koga szo lűbili, — navékse szo vszi mladénci bilí, — puni trôsta i vüpanya ... I naednôk je vövdrla bojna edno bítje — glavô szo nyemi odszekali i naküp zmetali orlom i kávkam na porob, késznomi pokolênyi pa na groznoszt, Mí vu míra tíhi dnévi niti nebi miszlili, ka sze tákse má zgoditi . . . Hej, pa szi szamo malo nazâ zmiszlimo, szamí szmo bilí tálnicke bojne groznosztam. Szvetovna bojna je zadoszta groznoszt produktêrala, stere ni rècs, ni pero doli szpíszati nemore i stero vszáki národ z-mrzíjov szpomína . . . Vidilo eden máli pregléd z-’ze dávno bodôcsi bojn, kelko áldovov i groznoszt je szhájalo ’znyí!
Velki Napoleon francuski caszar je z-szedemsztô jezero vojnikmi vdrô v-ruszuszki orszàg, z steri je szamo tritreszeti jezero prislo nazâ domô. Z-vszàki dvajszeti lűdi je szamo eden prisao nazâ, 667.000 lűdi je szamo z-francuske sztráni vesznole ! Kak velika groznoszt je tô !
Szvetovne histôrije té tak zváni nájvéksi voj, pôleg steroga szo Atilla, Tamerlán, Dzsingiszkhán li máli podréparje bilì, je vu stirinájszeti lêti kralüvanya bojüvanyi oszem milionov
73
lűdi krv dao prelejáti. — Isztina, ka je velko dr’zàvo fundálivao francuskomi národi, díke i
bogásztva fundament polo´zo nyemi, — ali pôleg vszega toga je pa tô vsze máli trôst, ár je za to 3 millionov francuski lűdi krvì prelejáno i kí szo pa z Europe sztancsarov escse 5 millionov prepravili, nezracsúnani miliárdov skodnìne, sziromastva i mantre drűgim narédili.
Bojüvauye jáko, jáko velke áldove potrebűje. Vszê bojo podàtki szo nê vu szvojoj velikoszti znáni, ali nistemi szo z-vêksega tála znáni. Tak na példo Austrie z-taliánmi i preisi bítji je szamo z-ausztrie sztràni 300.000 vojnikov szpadnolo ; vu talianszke szlobode bojni je tüdi 300.000 áldovov bilô; uprav vu prvêsoj sztotini je vu szeverne Amerike polgárszkom boji 500.000 lűdi szpadnolo; Krím bojne áldovi szo 800,000 lűdi zneszli. Rávno telko mrtvi je bilô vu francoszkoj-nemskoj bojni: 800,000 i pô telko, 400 000 v-ruszko-törszkoj bojni. — Vu angle’zov, francúzov i taliánov koloninszki bojnaj v-XIX sztotini je szamo z Europe sztrání 3 mìlione lűdi vesznole i zagvüsno tri-stirikrát telko z-ove domorodcov sztráni. Vu szlêdnyoj velikoj kolonszkoj bojni vEgiptomi pred Omdurman mesztom je Angliski Kitchener 800.000 domorodcov szpomeszáro.
Z-ruszo-japànszke bojne je malo podátkov znáno, ali i tê zadoszta szvedocsijo cêle bojne groznoszti Liaojanga bitje je eden tjeden trpelo, z-japánov sztrani je 18 000, z-ruszov sztráni 25 000 szpadnolo; tak szamo vu tom ednom bitji je dvakrat telko lűdi preislo, kak kelko je
ji z-nisternimi lêtmi pred tém na Martiniqne zátoni pri Mont-Pelée ognyenika katastrofi vesznolo; ali pri Martinique katastrofe priliki sze je cêla Eurôpa sztrsznola, — ali Liaojanga bitje je mlácsno i neobcsűtno nihálo Europcov szrdcá, Sa-ho-ja bitje je escse groznêse bilô, kak Liaojanga : vu 11 dnévi trpécsem bitji szo ruszi 20,000 japánov, — japáni pa 60,000 ruszov vmôrili.
K-tomi dvôjemi velikomi bitji sze pôleg Hei-Ki-Tai meszta bodôcse bitje li szamo, kak detecsa zmêna vídi, — ár je tam z-japánov szamo 7000, z-ruszov pa szamo 13 000 lűdi szpadnolo. Doszta bole je impozánsna bíla pôleg Mukdena bodôcsa bìtka, stera je od febr. 23-toga, do 12-ga márca trpêla. V toj szo ’ze japánci 42 000, ruszi po 50,000 lűdi zgűbili. Pri Mukdeni je 8 milio kilogramov cslovecsega meszà dáno na klavnico. Escse znamenitêse meszto je vu bojne historiji Port-Artur; vu mocsine (trdnyávi) i nyé krajini je vpôdrügoga leta napádanyi szpadnolo 60,000 lűdi; pred prisztanyiscsem je preislo 5000, pri gráda okôlici vu 50 kilometrov krajini 50,000. Z-oranyeni, kì szo zPort-Arturja v-spitále szprávleni i tam z-tála vu ranaj, z-tála od küge pomora, od szükesine sztroska i zmenkanya vrasztveni potrêbcsin szamo máli 20,000 mrtvi porobov bilô.
Tak je pri:	Liaojangi:
43 000, Sa-ho, ji 80.000, Hej kiTai 20,000, Mukdeni 92 000. PortArturi 135,000; vszevküp 370.000 mrtvecov pokopano vu stiraj bitkov lícsnom meszti.
Kelko krvi je prelejáno vIndiji, v-Tonkini, v-Madagaszká-
74
ri do podzájenya toga zátona ! Kelko lűdi je vesznole v-ju´zne i szrêdnye Amerike ménsi, véksi respublikaj, vu steri je bitje do XIX. sztotine konca szkoron nesztanoma vdérjalo.
Csi li szamo te bêle fajte lüdì racsűnamo, vídimo ka je vu tak zvánoj: naprêidênya, preszvetsenya, civilizácie sztotini 15 milio lűdi na bojiscsaj zgűbilo ´zìtek.
Teliko, ka csi na glíh razdelimo, na vszaki dén szpádne ´znyi 400 porobov, tak je vu vszáki trej minutaj bojne grozen sztrahsnik z-ti nájbole kulturni, bêle fajte lűdi ednoga-ednoga vmôro ! Na tô je tak uprav lehko gizdávo to kulturno, zevcseno cslovecsánsztvo i lehko pogovárja indasnye barbárne, nezevcsencszti sztancsare, ki szo gdate — ednoga-ednoga csloveka nisternomi bôgeci aldüvali (?!)
Pôleg toga neszmimo pozábiti, ka szo bojni nê szamo vojaskoga sztána lüdjé szpadnoli na porob, nego nazracsúnano drűgi tüdì. Kelko ji je preišlo od betegov, pregányanya divjoszti, vu szűkesini gláda i oblecsala ! Sto bi tô vsze mogao v- racsún vzéti ?
K-etim naprê szpiszanim, csi escse k- coj dámo vu vezdásnyoj XX. sztotini doli pretecseno balkanszko, i 5 lêt trpécse szvetovne bojne áldove, steri racsun je szamo pribli’zno znáni i kak sze vecskrát v-novinaj pise do 15 milio àldovov znása i
pôleg toga vnôge znicsene vrêdnoszti, trplênya, stera szo národom niksega haszka nê prineszla: Cslovecsánsztvo szi nezmiszli na grozne áldove, nesztrszne sze escse od národne szebicsnoszti i veliki dácsni sztroskov; vnêmar sze dale, i dale oboro´züje od szôszedni národov bojazni s revancsa szikajôcsega zadomescsávanya volo, i neiscse csednoga prerazmênya na mirovno i pravicsno vküp ’zivlênye. Ednôk bi ’ze cajt bio sze sztrêzniti i bojn necslovecse deloványe preminyenoszti prêk dati. Lüdjé bi pod ednim klobükom, pod pravice sztrêhov lehko vu miri vküp prebivali. Isztina, ka proszit lüdjé ne brodijo, neiscsejo, nepotrebűjejo bojne, li szamo niki veliki, ki z-to ga zvisenoszt, haszke májo, rédijo tô groznoszt! Csi eden cslovek vmori bli’znyega szvojega, ali nyemi kvár narédi, ga primêrno pokastigajo, escse i ´zitek nyemi vzemejo, ali ki jezerke na klanico ’zené nedu’zni krv dá prelêvati, miliárde kvárov vcsini drűgim, ga historia dícsi, za „velkoga“, za junáskoga vitéza ovekivecsi.
Opravicsena je táksa bojna, gde neprìátel za podzajétja i podjarmlenya volo vdári na szlabêsi národ, csi sze té bráni, ali za szlobodscsine szvoje zdigne boj; vszáki národ jus má pôleg prirodne pravice neodviseno, vu szlobodscsini ´zivetí i nê drűgim rob bidti.
od szijavni priznany, stere szo zahválni i zadovolni küpci poszlali k-fabriskoj hi’zi vör H. Suttner v-Ljubljani St. 844. Znôva doka’züjejo, kak hasznovito je zahtevati veliki ilustrirani letni cenik prvle, kak sze küpijo vöre, zlatnina i srebrnina. Tüdi nasi cstitele dobijo brezplácsno té lepi cenik, csi ga zahtevajo od t. t. Suttnerove firme vör. Tá firma posila ’zepne vöre ’ze od 44 Din. naprej, büdilníce od 49 Din. i vöre zapesztnice od 98 Din. itd. vsze po tak erkôcsoj originálnoj fabricskoj ceni
Nájnovêse vêszti
75
Za toga volo szrdcá mámo pozdrávlati one neszebicsne mô’ze, ki sze trűdijo, naj rázlocsne národe vözmírijo — endrűgoga ʼziveti nihájo i na tom delajo, da sze bojne naveke preprávijo; országov, národov, ali szo máli, ali velki pravicsna ’zelênya, potrêbcsine, to’zbe pôleg pravicsnoga szôda, brez sztrankarsztva poravnajo, da tak národje vu miri vküp ʼzivèjo i blàj’zeni bo-
dejo. Tiszti bode z-isztinom „veliki“ i dike vrêden junák, ki té mir szprávla i prineszé národi cslovecsanszkomi! Nyegovo imè sze nigdár nezbrise vö z zahválni odvêlkov i porodov szrdc !
Vűpajmo sze, trôstajmo sze, ka pride tô vrêmen. Pride pán Europa ! Pride vjedinanye národov i szpunijo sze recsi Goszpodnove: „Bode edna csrêda i eden pasztér“!
Nôvi farof v Domanjsovci.
HÁRI LIPÔT, evang. dühovnik.
Domanjsovszka evangelicsanszka gmajna szi je po szmrti velecsasztitoga goszpoda Küzma Stevana komaj novoga dühovnika odebrála v zacsétki 1928-ga leta i ’zé jo je tüdi veliko nôvo delo csakalo. Nájprvle je vréd posztávila vsze ograje. Ali tüdi farof je ´zé v prevecs szlabom sztáni bio i prevecs doszta popravkov je zelo. Záto je gmajnszko szpráviscse 1928. márciusa 27-ga ednoglászno szkoncsalo, da z vekivecsnimi poprávki pri farofi bi szamo doszta vödávanya méli i za pár lêt dönok novi farof morejo zidati, záto ne bodo vecs poprávlali sztároga farofa, nego ga dolirazmecsejo i na sztárom meszti novoga zozidajo.
Sztári farof szo gmajnszki delavci szami razmetali ’ze na szprotoletje 1928-ga leta. ’Zé 1928. augusztusa 12 ga gmajna vsze dela pri zidanyi nôvoga farofa vödá mestrom, ali tak da mestri vsze peske delavce i vsze foringáse szamo v Domanjsovszkoj gmajni szmêjo najimati. Tüdi sôder za beton, peszek za
zidanye i lêsz za rust sze more od gmajnarov küpiti.
Tak prevzeme tislarszko delo z ʼzeleznimi roleti vréd Nemec János tislarszki májszter z Domanjsovec za 30.000 dinárov.
Vsze potrebno ´zelezje, traverze, zparhed, koteo na lice meszta posztávi Heklics Stevan gmajnszki inspektor i ´zelezni tr´zec v Murszki Szoboti za 9.500 dinárov.
I vsza drűga dela zvün tislarszkoga i zvün ’zelezja prevzeme Meszarics Stevan zidárszki májszter z Murszke Szobote za sumo 170 000 dinárov í za plán i predracsun szi racsuna 1500 dinárov.
Novi farof je tak kosto gmajno 211 000 (dvesztoedenajszet jezero) dinárov.
Zidanye sze je zacsnolo 1929 ga leta áprilisa mêszeca i vszako delo sze je szkoncsalo ´ze toga leta oktobra 1-ga, gda je tüdi gmanjszki preszbiterium prêkvzéo nove hrambo i klücse.
To je bogme velko bremen bilo za naso málo gmajno i tô
76
tem bole, ár je gmajna’ze 1929ga leta célo sumo vö mogla plácsaíi zidarszkomi májsztri v sumi 170.000 dinárov. Tíslari i za ʼzelezo pa sze je moglo pe-
csati 1930 ga leta 39 500 dinárov. Tak je nasa gmajna csi bár ´zmetno — dönok v poldrűgom leti vöplácsala cêlo sumo za zidanye novoga farofa.
K tomi velikomi deli i velikomi bremeni szmo podpore prevecs malo dôbili. Prekmurszka sinyorszka podpornica nam je dála 2000 dinárov i Gusztàv
Adolf i drüstvo 40 nemski márk, ali 540 dinárov. Obema drüstvoma sze tüdi eti nájlepse zahvalimo za pomôcs.
Cigeo i lêsz od sztároga
Novi farof v Domanjsovci.
77
farofa szmo ôdali za 20 000 dinárov. Tak szmo potrebüvali escse 190 000 dinárov, stera suma je tak prisla notri, da je v gmajni na vszáko dűso i na vszáko dr’zavrso porcijszko korôno 54 dinárov gmajnszke dácse bilô vönavr’zeno i tak je bilo v poldrügom leti v gmajnszko blagájno notriplácsano 190 000 dinárov.
Csi szmo bár ´zmetno i z velikim trűdom goriposztavili nôvi farof, zdâ sze dönok veszelimo szvojemi deli, ár dnesz-
dén v etom szűkesnom vrêmeni nebi bilô mogôcse nam zazidati táksega hrama. Mestri szo navékse dobro zvrsili szvoj poszeo.
Bôg naj lôna trűd vszém kurátorom i preszbiterom, ár szo doszta poszla meli pri tom zidanyi. Bôg naj lôna vsze nase vrle gmajnare za nyihovo veliko áldovnoszt. Bôg naj verosztüje obri toga nôvoga hrama, naj prìhájajo ’znyega vszigdár lübézen, mir i dobri tanácsi !
Hváli Goszpodna, oh düsa moja!
(Poszlovencso † LUTHÁR PAVEL vucsitel.)
Hváli Goszpodna, oh dűsa moja!
Jasz bom Nyega vszigdár hválo; Dokecs me szmrt ne rêsi tü boja, Bodem díko Nyegvo szpêvo.
On, kì je dao dűso v têlo,
Bojdi hvàlen nepresztano.
Hálleluja, hálleluja!
Králje szo lüdjé, roj’ni od ’zené,
I na práh sze obrnéjo;
Nyí lêpo nakánenye táminé,
Gda sze v kmicsen grob zapréjo.
Da nam falì potrêbna môcs,
Zovmo tak Bôga na pomôcs. Hálleluja, hálleluja!
Bláj’zen, ja bláj’zen sze on má zvati, Komi je Bôg szam k pomôcsi;
Kí szi vero vszigdár zná zdr’zati,
I vüpa sze v vísnom Ocsi.
Komi té Goszpôd pomága,
Nyega niscse neobláda.
Hálleluja, hálleluja!
On je sztvoro nébo, zemlo, môrje,
I vsze, ka eti zdâ ’zivé;
Li nyemi je podáno vetrôvje,
Z-kim neládajo tü lüdjé,
On kralűje na vesz szvêti, 
Kí nam vero veke nêti.
Hálleluja, hálleluja!
Vidécse ocsi dá On tim témnim,
Te szlabe krepko podpéra.
Lübézen szvo’ szká’ze tim pobo’znim, Vervajôcsim színom míra.
Prisavce pomága, hráni,
Szirotice verno bráni.
Hálleluja, hálleluja!
Zvísávajte Bo’ze szvéto imé,
Kí nam dobra dàva.
Vsze, ka szi odüháva, ka ’zivé,
Nyemi naj tű hválo dàva.
Hválte tak Ocso i Sziná,
Pa tüdi szvétoga Dühá.
Hálleluja, hálleluja!
Dekline, ’zenszke i mo’zki
za vèlko cenijo ’ze vise 35 let szprobano: Fellerovo Elsa-pomádijo za obráza kou’ze gájenye, za rouk, sinyeka, obráz prouti szuncsnim sprinkam. Nadale naprej pomága Fellerova-pomádia rasztsenye vlászi, proti kápanyi vlászi. 2 glá’zka, ali pa eden-eden od obej pomádi franko po posti pri naprej poszlani 40 Din. pri lekárni EUGEN V. FELLER Stubica Donja st. 110. Savska Banovina. Csi sze naprej posle 48 Din., sze prilo’zi escse edna Fellerova ’zàjfa zdràvja i lepote „Elsa“.
78
Szvétoga ognya mati.
(Píszao: Csahuk Sándor visji solec, ki je 1931, jan. 21-ga dokoncsao szvoj doszta obetajocsi mládi ’zitek.)
Ruszija je ’ze od sztári csaszov znamenita, kak drʼzáva csűdni vadlüvàny i zapletenoga düsevnoga gíbanya. V-goràj Kaukàza, Krima i v Szibiriji ´zivéjo od szvêta odrêzani lüdjé z-nevervanimi indasnyimi návadami. Na példo denem, jeszte tam plemen, steroga vernici, tak mo’zki, kak ʼzenszke, po zapovedi szvojega csűdnoga i groznoga vadlüványa ne szmêjo duze ´ziveti, kak 40 lêt. Kak to 40 leto steri zadobi, more ’ziv v-grob idti.
To vadlüványe, ali szi bole toga vadlüványa sze dr’zécso szekto je najsla láni edna z oni vnôgi znansztveni ekszpedicij, stere v-zádnyem vrêmeni moszkovszka vláda razposila po vszê krajinaj szvoje nezmerne dr’záve.
Vszedugonê, ka je v-Moszkvo prisla expedicija, stera je v-kaukázki goráj, od Tiflisza kaksi 150 km. gori najsla edno plemen, stero ogen moli. Vu szvoji novinaj: „Akademiji znanoszti“ trdijo vucsenyáki, da szo tê csűdni gorszki sztancsarje pohodniki sztári Parszov, ki szo bili nigda vodécsi národ v szrêdnyoj A’ziji. K-nyim szo celô zdalêsnye Indie prinásali oni lüdjé, ki szo ogen molili, szvoje mrtvece, naj je prisztojno po návadni ceremonijaj ze’zgéjo. Tê vernici májo szvoje cerkvi, stere zhájajo z 11-te i 12 sztotine, cerkvi szo zidane z-erdécsega kaménya i v-necsákano dobrom sztáni szo. Vu nyih v-nocsi i vu dne gori „szvéti ogen“. Nájlepsa i nájvéksa cérkev je:	„Ma-
tere ognya“ cérkev. Vu tô rômajo nerodovitne ´zenszke, da bi szi od „Matere ognya“ szproszile rodovitnoszt. Vu cérkvi je vsze puno máli, lepô vözrêzani zibelk z-bábami, zagvüsno Zatoga volo, da bi ognyeno boʼzànsztvo vidilo, ka scséjo té proszécse ʼzenszke. Po indasnyem zákoni toga plemena vöre, sze more vszáka ʼzenszka, stera do 20-toga leta sztaroszti nerodi, száma vmoriti. Tak právijo, ka sze tá grozna právda escse i dneszdèn szpunyáva.
Nôvo leto drʼzijo za nájvéksi szvétek. Tê vernikov racsun je do 15,000 dűs. Na nôvo leto sze zberéjo na ednoj planini vu velikoj vno´zini, szkopajo vnogo preci globoki jam i v nyih ogen nalo´zijo. V-csűdni maszkaj i oblêkaj odprávlajo Okoli tê ognyeni jam szvoje csűdne verszke ceremonije. Ktoj ceremoniji szlisi vecsféle pleszov i prêk ognyov szkákanya. Ob polnôcsi, to je v-zacsétki drűgoga dnéva novoga leta szi pa vszáki vernik vu’zgé pri szvétom ognyi szvojo plámnico i tak szi prineszé vu szvojo hi’zo szvéti ogen, steri nigdár ne szmê vgásznotí.
Da tô vadlüványe, ali szi bojdi nyega vernici nemrejo pridti vküp zdrűgim lüdsztvom, od vszê drügi odszêkani sztojijo i rávno záto vu jezero lêtnoj zaosztányenoszti i blôdnoszti ʼzivéjo, z-stere ji niksa szila nezdigne vö, nego li po dugi lêti rázumna zevcsenoszti.
79
ʼZívis i ʼzalôdca betegi.
(Piszao Dr. Áldor Lajos doktor v Karlsbádi.)
Csi je vu doktorsztva znànyi szlobodno od dívata gúcsati, tak za nájbole trêzen divat màmo dr’zati on obhod, pôleg steroga, náime vu szlêdnyi 10 — 15 lêti je na dnévnom rédi dr’záno, da ʼzalôdcov bolezen nevrácsijo,
kak pred tém z-rázlocsne dôbi vrásztvom, nego vu prvoj vrszti z-tak imenüvanimi náturnimi vrásztvicsnimi dugoványmi. Med etaksimi náturnimi vrásztvicsnimi dugovànymi naprvom meszti ’zí-
vis, ali szi hráno moremo imenüvati.
Nega ni vu sztvári, ni vu csloveka têli táksega tála, na steroga prí szvojega pozványa ôpravici bi ’zívis i nyega kaksoszt i kelìkoszt, tak znameniti
obhod meo, — nega táksega betega pri steroga vrácsenyi bi hrána, ali ´zivis nê meo szvojega znamenitoga pozványa, Ali nega ni ednoga tála têla tüdi, ali kotrige, steri nateliko, kak zalôdec,
Zwingli Ulrik
reformátor, ki je pred stiriszto lêtmi, 1931. okt. 11-ga vu bránenyi vereszlobodscsine szvoj ’zitek zgűbo.
80
pod obhodom ’zivisa sztao záto, ár on ´znyim neposzredno vdotikanyi sztoji i on je poszredovnik hráne med têla tálmi, on jo zdela gori i pripravno vcsini za nüc tim ovim: záto nega tüdi betega pri steri vrácsenyi bi na hráno na teliko trbelo paziti, kak rávno pri ʼzalôdca betegáj vrácsenyi.
Pazke vrêdno je pred ocsmi dr´zati on csin, ka nájvecskrát nerédno ’zivlênye i nevarvanye od edne-drűge hràne, je zrok vnôgim ´zalôdca betegom. Ne sze trbê nad tém csüdüvati, csi právim ka pri razmetom zdravom hrànenyi, ár je dosztakràt znamenitêse tô, ka ka jêmo, kak pa tô, kak jêmo! Môdri szo szi ´ze doszta trli glavé nad tém pitanyem, stero szo oni faktorje, mocsi, steri ´zalôdca nâznamenitêse ôpravice takzváne ʼzalôdca vlage szlin lôcsenye deljenye odprávlajo i po káksoj pôti bi mogôcse bilo ʼzalôdca vlago szline deljeriye, tálanye hasznovito podigávati? Tá pitanya pa vu mocsnoj zvézi sztojijo ztém ovim drűgim doktorszkm i poprêsnim ìnteresza drzécsov problêmov, ka je gedű apetita bivoszt?! Nasega národa zdravo j pametno pazke szpodobnoszt nika neká´ze i neszvedocsí popopolnê, kak to, ka je tá problêma vu prôsztoga národa ʼzivlênyi ʼze rêsena. Rêso jo je pa on, ki je nâobprvim tô naisao praviti, — to triviálisno, ali zaisztino globokoga razmênya govorênye: nateliko lűbim, rad mam eto, ali ovo hráno, da mi nanyè vidênye tecsti zacsnejo szline. Eden imeniti ruszoszki môder, kí je vrêden, nâ nyegovo imé nêszamo vu doktorszki krô’zaj bo-
de znáno i záto je tüdi eszi szpìsem : Pawlow — je po szkrbnom probanyi i pregledávanyi sztvári vöpokázao, ka je na cerajôcsi vlagov ʼzalôdca tálanye nê zadoszta to — kak szo do etega mao miszlili — to je to, ka szo zalôdca znotrêsnye sztené (zvrásztvom) drasztili, szílili po mesterszkom na ôpravice szvoje szpunyávanye, stero vecs skôdi, kak haszni, — ʼzalôdca vlage tálanya ì delbe nájbôgsi szpraviti i naprêpomagács je dober gêd (appetitus) — ali pa glád, gêd je nê drűgo kak v’zívanya nászladnoszíi obcsütênye. Tô je tô, ka ʼzalôdec nâbole vrsi, ali pobüdjáva na szvoje delo, je gêd (apetit); gêd je ʼzalôdca delo „pszichologicsni momentum“ i stero on vu ´zalôdci doprineszé: je nika dtűgo nê kak po nemskom tak zváni „Apetitsaft“, steri je szam ʼzalôdca cerarsye odprávlajôcsa zalôdcsna vlaga. Od apetita ceranye naprêpomágajôcse znamenite ôprave na nájbôgse ogvüsanye i szpoznanye je vise imenüvani ruszoszki môder profeszor prisao Példo denem : Csi vu ednoga psza ʼzalôdec pc cêvi hráno pelamo notri tak, da jo on nevídi, teda nyega ʼzalôdec ceranya vlage neposztávi naprê ali vu obilnoj meri sztáne ´ze naprê táksa, csi sze pesz onoj hráni, stero rad má, szamo radűje, brezi toga, ka bi ʼznyé jo. Táksi je násztaj pri lüdí tüdi; pri vidênyi lübléni hránaj sze ´ze prepüszti ceranye oprávlajôcse vlage produktum, ali kak to prôszto lüdsztvo po prôsztom má segô praviti: tecséjo nam zanyôv szline, ali csi bár kasté z-szílov brezi vôle jêmo — ceranya znamenito delo
81
sze ali niti nezacsne — ali pa jàko, jáko szlabo gene. Z-toga sze zadoszta vìdi i lehko prerazmi, ka je jáko znamenito i ´zelno tak pri zdravom, za volo betega prehitenya, kak pri beteznom za volo betega vrácsenya, da hrána naj tak bode zgotovlena i pred nász priprávlena, da vu nász apetit zbüdí. jeszti ´zelênye szprávi, ár je kak szmo z ti naprêdani prerazmeli, ceranya nájbôgse vrásztvo dober appetitus. Vu etom sztáni bodôcsa vrásztva z kűhnye odlícsnosztjôv jezero féle prìlicsnosztjov sze metati nikak nemorejo. Vu jesztvinaj bodôcsa premenyávanya, nyíh prijétni ’zmàh, lüsen vöposztáv, presztéranya kincsnoszt, jedjenya cêli milieűje je pri appetita zbüdjenyi vszigdár vecs vrêdno, naprê valón i dosztakrát znamenitêse, kak kaksté drága apotekcsna szpráva.
Mogôcse de me stô potvárjao, ka poprêsno poznani, od mále vrêdnoszti bodôcsi, vszagdenésnyi dêl písem, geto bi râ csteo kákso môdro znánoszt, ár tô, ka edna lepô szprávlena pecsénka uprav zbüdí vu csloveki apetitus je ´ze vszaki cslovek meo príliko szkűszti i naôpak tüdi, gda bete´zen bodôcsi nyemi je te nâjakse szpràvlene hráne nê trbelo: bodôcsi dober apetit je nê szamo ednôk po
neprípravnom pred cslöveka djána hrána zaprávila nateliko, da sze nyemi je jo pregrsztnolo jeszti. Angluski cslovek, kak je znáno nê za précimbe volo vcsíszti gvant oblecseni széde kjesztvini, z-cvêtjem osznâzenomi i z-lêpim sztolnyekom presztrêtomi sztoli, àr tô vszi známo, ka nê szamo ednôk pokvari odürì, eden zamàzani gnűszen sztolnyek cêii nas jêd i ʼzmâh.
I jasz dönok pri etoj príliki rávno na eto prôszto, dobro zráno i dönok nàjvecskrát ne-pazlívo zavr’zeno sztávo ʼzelém glavno szkrb lűdi pazko pozávati, ár je ʼzalôdca betegom zrok nâvecskrát pri jesztvine potrebôcs neprestímanye. ´Zalôdcá bolezen nàjvecskrát pripomorejo: hráne nepopolno razdroblenye, nezadosztno zgri’zenye (lagoji zobjé), náglo jeszti, prevrôcsa, vrêle hráne i pìtvine v´zívanye.
Vszi oni kì sze pri jesztvini, ´zívisa nücanyi eti doj szpíszani dr’zíjo, té prôszte potrêbcsine za sálo nestímajo, sze od vnôgi betegôv ʼzalodca mentűjeio. Szamo od szébe sze razmi, ka vsze to do gvüsne mere, ár je znáno ka jesztejo ʼzalôdca betegje, steri zrok, szhájanye po nájpopolnêsoj pazlìvoszti, kebzüvanyi, cslovek nemre pebroditi i z nájbole pazécsim rédnim ’zivlenyem je odvrnoti.
Stero sze obszebi razmi.
—	Glédajte sôgor, to je dönok edno sztrasno delo: pri nasoj hi’zi ’ze devéti dèn le’zi eden cslovek i escse itak szo ga nê pokopali!
—	Tô sze komaj dá razmiti! Zakâ ga pa nepokopajo?
—	Záto, àr je escse nê mrô !
82
Drovnía.
Cilinder.
Eden vesznìcski cslovek, kì je preminôcsi tjeden hodo obprvìm vu várasi, zaglédne ednoga goszpôda, steri cilinder krscsák má na glávi i zgucsáva szi z-ednim drügim goszpôdom. Pred nyidva szi sztáne i z-gombami i z-ocsámi gléda té csűden krscsák. Z-goszpôdov te eden nyemi právi:
—	No prijátel, ka glédate tak trnok ?
—	Bojdte tak dobri, povêdte mi — odgovori te vesznicski na krscsák kázajôcsi — v-tom krscsáki ví vdiljek máte glavô ?
Jezik.
Doktor (k-beté’znoj máloj deklini): Nopa mála, poká’zi mi jezik, kaksega más ?
Deklina: Kabi nê, radi bi mi nanyega plűnoli!
Pijánec.
Eden cslovek le’zí v-sanci. pijen:
Bakter ga pìta: Sto szi? ka delas tü?
Domô idem! odgovori zadrgávajôcs té . . .
Zobjé.
—	Ka vam je kuma?
—	Zobjé me bolijo.
—	Vê kak znam, vi nemate zôbi!
—	Rávno me tô bolí, kuma!
Brodjenye.
János gazda domô pride zkolin i za vrát szojô sze je prijavsi, sze tecsasz nadűva, ka
vsze dobro, ka je na kolinaj vszébe szklacso i zlêjao — szlobô jemálo z-´zalôdca. Tá szkocsi eden máli peszics i veszélo sze gosztí. János gazda z-môtnov glavôv brodi:
—	Ka gde szem to vnogo víno szpio i meszô pojo, dobro znam; ali gde szem toga peszìcsa pô´zro, tô mi nikak v-pamet nepríde!
Neszkrbnoszt.
Dolinec (kí je pűtar bio) belice neszé na glávi v-krblacsi z-prtom pokrite, steri sze v-eden kraj potégno, tak da szo sze belice vövidle. Pred nyega príde eden szprevêden decsák i právi:
—	Ocsa, jajca vöglédajo!
—	Ocsek sze hitroma doj zgledne proti nogam i krblacsa je z belicami vréd doj szpádnola z-gláve.
Decsák je dale sô — ocsek sze je pa szkűbao za kecsko!
Kí sze presztràhsi.
Z-ravénszkoga príde boter steriva szta v-Ameriki v-botríno prisla, gori na goricsko na bákarszko szvojega botro glédat
—	Jaj da szem rada boter, ka szte nász prisli glédat — právi botra, — no ka vam pa zdaj nahitroma dam?
—	Hitro nyim ’ze’zgi dvê belici, — odgovori mô´z.
Botra z-tèm v-kűnyo hìti nalagat, boter pa, kí je nê razmo goricske rêcsi — ka nyê je mô´z cvrtino zapovedao cvrêti — sze je lékno nyidva prijaznivoszti — drűgo je razmo, — pobrao sze i v bêg je vdaro, govorècsi:
83
Lehko me csákala, ka váj jasz pá glédat prídem !
Stero je nê spot.
Birôv: No ka vam je pregrêso szôszed?
—	Jàko me je ospotao ! Birôv: Z-kém?
Z-recsjôv.
Birôv: Ka vam je pravo ?
—	Nevüpam vöpovedati!
Evang. teologicsni fakultet v Becsi,
gde sze nájyecs nasi bodôcsi dühovnikov vövcsí. 
84
Birôv: no szamo povête.
—	Lepô ji proszim tô mi je pravo . . . szram me je vöpovedati.
Birôv: no li frisko, ár nemam cajta.
—	Tak mi je pravo: vrit me písi.
Birôv: drűgo nê ?
—	Ne mi je pravo drűgo.
Birôv: Tô je nê spot.
—	Nê je tô spot ? velì to’zenec.
Birôv: Tô je nê bogme spot.
Csi je nê spot, . te me pa goszp. bírôv naj vrit písejo ! ZBôgom.
I odísao je !! !
Po ʼzeleznici potüvanye.
Dvá marka prídeta k-´zeleznice sztaliscsi i kárte proszila. Kárte dobíta. - Jeli bár, ka zdâ ’ze pride vlák? pítata csesztnìka. Prvle nepríde, kak za pô, ali trifertále vöre, ár zámüd má. Dugo va mogla csakati, kuma, právi te edem Na stero te csednêsi odgovorì Zakâ bi csakala, kuma? Kárte máva, pomali hodva kre ´zeleznice, vê nâ tak dojde. Dobro je, kuma, kamcsi sze tak nenavoliva. Zgovárjajôcs lepô ideta, ideta ’ze bole pô vöre, kak sze nazâ zglédneta hát vìdita, ka sze vlák dobro za nyima pascsi. Ni viste, kuma, ka szem pravo, ka naj ´ze dojde, kak sze pascsi. — Dobro bi bilo nam sztánoti, právi te norêsi. Ali te csednêsi na nyega vszecsè, govorécsi: Tô je nê potrêbno — kárte màva, dú’zen naj je gori vzèti — to je nyegova szkrb. Ali vlák je bogme nê sztano, tá je bê’zao kre nyidva. Ohá! Hej! kricsíta i kárte kázeta. Ali vsze je zaman bilo ! No ka va zdâ? pita te no-
rêsi. — Sla va za nyim do bli´zányega sztalìscsa, tam sztáne i csakao de nàj, právi te csednêsi. Ideta tak hitro, ali vlák je nê csakao. — Ka va pa zdâ? pita te prvi. — Sla va nazâ do tiszti mao, gde szva kárte kűpila i do gojdne va csakala i tak va dale potüvala. Vgojdno vzôrje príde vlák, na steroga szta gori szela, miszlivsa, kárte tak máva - tô szta persze nê znala, ka vcseránye kárte nevalájo, vidêrati szta ji nê dalá. — Kondukter lűknyat prìde kárte. — Priátelje, tô szo nê dobre kárte. - Kakda bi nebi bìlé, právi te csednêsi — i vsze je szpovedao, kak szta vcseraj obhodila. — Konduktor i pôtnici szo sze szmehàli. Hja pa zdâ escse ta pokastiganiva, duplinszko ta mogla plácsati, ali ta pa na nájbli’zányem sztaliscsi doj mogla idti. Ráj va vcsaszi zdâ doj sla, ár nama nede tak dalecs nazâ idti domô, právi te csednêsi. Hja priátel vlák neszmi sztánoti med potüvanyem, právi konduktor.. — Zdâ ’ze znam, kuma, zakâ je vcseraj nê sztano, gda szva zanyim krícsala! pravi te norêsi.
Retur kárta.
Retur kárta, z-sterov pôtnik lehko nazâ potűje za krátki csasz i doszta je hvalêsa, kak pa csi bi szi zôszeb tá i pà nazà kűpo. Jeli bár ví, kak csűjem v-Becs potűjete? pita eden dolinec, kí je tüdi tá sô. Tá potűjem i nazâ, -- odgovorì on. Zakà szte pa retur kárto rêsili ? Záto ár de hvalêse potüvanye. No, te szi pa jasz tüdi tákso kűpim, miszli vu szebi, no csi je on nê namêno nazà idti, ár je tam osztano cêlo leto, kak
85
zidár v-deli. Rad je bio, ka fál kárto má, pa je zdâ doszta dragsa bìla, kak pa csi bi szamo tá idôcs rêso. — Na vláki szedécsi, kak je konduktor preszekávao kárte právi vu szebi: retur kárta ? ví te ’ze vütro nazâ potüvali . . . Kak konduktor dale odíde, szmejécs právi: Mené bogme nebos vido nazâ idti, zdâ szem denok ednôk meo szrecso ʼzeleznico znoriti. I szam sze je szebi radüvao. Pa je norcsek szam szebé znoro, ár je za tà i nazâ potüvanye rêso kárto.
Na vicináliskoj ʼzelesnici potüvanye.
Máli vlák po vicinálisi ide i naednôk sztáne. Potnici presztrahseni vöglédajo na ôkna. Nindri nika nega. Kalôz pred pécs be´zí.
—	Ka je ? Ka sze je zgôdilo? — ga pítajo.
—	Proszim nika nê, nika ! Edna krava sztoji naszrêdi na ’zeleznici Vcsaszi jo doli sztiramo.
Za pét minut pá zácsa idti vlák. Edno pô vöre sztrgűcse naprê i pá sztáne. Pá sztrahota i drkanye.
Eden pôtnik spotlívo právi kalôzi:
—	Vendar zdâ pá drüga krava sztojì na ´zeleznici.
—	Oh nê, moj goszpon ! Pá szmo tiszto dojsli, stero szmo prvle sztirali, — odgovorí kalôz.
Edna drüga prigoda na vicinálisi.
Eden goszpôd szilno delo ma vu krajíni, kama je szamo po vicinálisi mogôcse bilô potüvati. Pascsi sze, ár vlák popoldnévi ob dvema ide, ka nâ nezamudí, je ob pôdvema ʼze tà prisao, ali vlák je rávno z-nisternov minutov sô vkrâ od kolodvora.
K-főnöki be’zì i csemerí sze govorécsi :
—	Proszím, kaksi réd je tô ka je vlák ´ze odisao i ecse je niti pô dvê nê, geto pôleg vôznoga réda bi ob dvema vöroma mogao idti!
I rávno sze priprávla lármati, lamantêrati i od nepravice gúcsati, gda ga főnök zaszmejécs zácsa potihsáváti govorécsi:
Proszim ji, moj goszpôd, naj ne vzemejo za tak tragicsno tô delo, té vlák je escse tiszti, steri bi dnesz ob ôszmoj meo idti, té pa ka bi popoldvévi ob dvema meo idti, je zatoga volo tüdi zamüdjeni i zagvüsno tecsasz nemre idti, dokecs ov proti strtoj, pétoj vörí nazâprìde. Nê szo tak zaműdili!
Nôva cèrkev v Radkersburgi.
Vu XVI. sztotini je Radkersburg szkoron z-cêla evangelicsanszki bio. Bíla je tü edna evangelicsanszka cé kev z sôlov, farofom brűtivom navküp. Tè je prisla prôti reformácija pod
II. Ferdinándom. 1599. leta december mêszeca je komiszija obszêla váras Lutherove biblije szo ´zé´zgali na glávnom pláci. Vnôgi szo té za evangelicsanszke vere volo vöodvandrali. Obádvá
86
Bobrai Jànos
prêkmurszke evang. senioratne podpornice zebráni szvetni predszednik, kì je 1931. jun. 19-ga necsákajocs dokoncsao szvoj na 68 lêt szégajocsi delaven’zitka be’záj.
87
evangelicsanszkiva predikátora, Bretzlera i Pichlmaira szo pregnali ; etiva szta nájprvle k nam na Petánce prisla.
1600. leta juniusa 2-ga je znovics prisla protireforrnacijszká komiszija v Radkersburg i je zrasztrelala evangelicsanszko cérkev z farofom i sôlov navküp; lutheranszkí brűtiv je pa z-zemlov zglíhala.
Szkoron 300 lêt je trpelo, dokecs sze je pàli geno nôvi evangelicsanszki ʼzìtek vu Radkersburgi. Obádvá mariborszkiva dühovnika Lic. Dr. Kolatschek Julij i Goschenhofer Josef szta obdr´zala te prve evangalicsanszke Bo’ze szlű’zbe eti, stere szo vu varaskoj hi’zi i vu dvoráni spargasze bilé dr’záne 1898 leta je eti edna evangelicsanszka predgarszka stácija pozvána vu ʼzìtek, stera filiálka je k mariborszkoj fari sztìsila. Te mláde gmâne prvi dühovnik sze je zvao Fischer Rudolf kaplan. 1906. leta je predgarszka stácija za szamosztojno gmáno pozdianyena. Za molitvárnico je szlűʼgo od 1898. leta do 1920. leta eden sztári lederszki magazin vu predmeszti Untergries na dêsznom kráji Mőre. Zavolo nôve dr’závne mejé sze je moglo tô meszto 1920. leta május mêszeca zprázniti. Zdâ szmo sze mogli na drűgi stok edne bìvse kaszárne preszeliti. Za sztarovicsne, beteʼzaszte oszobe je roolitvárnica previsziko bíla.
1914. leta szmo meli ʼze za zídanye eden fond, steri je vözaneszao 80 000 zláti korón. Po inflaciji sze je tô znicsilo.
Ali Bôg, te Goszpôd, je nam znôvics pomàgao, predvszem po Gusztáv Adolf Drüstvi. Tüdi szo
vküper, szpravili za nász prêkmurszki verebratje szkoron 60,000 Dinárov; nájvéksa podpora je prisla z Puconszke evangelicsanszke gmâne, za tôv szo naszledüvale Murszka Szobota, Bodonci, G. Szlavecsi, G. Petrovci, Dolnja Lendava i Apacse. Vnôgi verebratje z mejni obcsin szo nam z-delom pomagali i z-szvojimi foringami nam k- senki szlűʼzili. Z-cêloga szrdcá, z-globocsine dűse zahválimo nasim verebratom i szesztram vu Prêkmurji za tel ko lübézen i vernoszt. Goszpodin Bôg blagoszlovi te plemenite daritele i dobrocsinirele!
Nasa nôva evangelicsanszka Krisztusa cérkev na prevecs lêpom pláci sztojí, kre steroga vszaki, kí z vlákom v Radkersburg prìde, mímo more idti. Plán je napravo Kattner architekt z Becsa, zìdanye je pa odpravo Ulz zidarszkimojszter z-Murecka. Vu cérkvi jeszte 196 szedeliscs vu cerkvenom hajovi i 46 na orgelszkoj pozdignyenoszti. Törem je 31 m. visziki. Nezgovorno lêpi okôli zgléd sze vìdi ’znyega. Vezdaj szamo eden zvon jeszte vu törmi. 870 kg. zmécse má i zhája od firme Pfimdner z Becsa. Po cájti moreta escse 2 zvona prìdti vu törem. Orgel escse tüdi nemamo. Moremo szi escse z-tim prvêsim harmoniumom pomàgati.
Zvon te nôve evangelicsanszko cérkvi v-Radkersburgi dalecse rümì notri vu stejerszko i jugoszlávszko zemlo : „Rêcs Boʼza osztáne vszigdár!“
Rêcs Bo´za i vcsenyé Lutherovo neminé zdâ i nigdárvecs !
88
Bo’za miloscsa.
Poszl. JUVENTUS.
Dűsa kloncka po vrátaj Nebeszkoga országa,
Ali z mocsnov lakátjov Szo zaprête té vráta. Nevoscséno zaprête!
Dűsa ’ze vsze trepecse.
Plécsa szi neobtrűdno Znôva pá li k-coj podpré,
Ali zobszton sze tak mantra, Zápor sze li neodpré.
Namílo sze zajôcse: Goszpodne, oh poszlűhni Szlugo tvojga, koga szi Vrgo v plamen tê hűdi.
Obrni k meni lìca;
Tü vöni je velka kmica,
Dűsa mi blôdi, nemam Mèra, pekeo me csàka,
Pa Jezus i mené
Odkűpo — odpri vráta! . . .
Ne pravi, ka je keszno,
Dokecs szem tam dol ’zívo, Nê szem möo ni csasza,
Da bi sze té povrno.
Tak lêpo, tak szladko je Tô zemelszko ’zivlênye . . . Nôga mi je klácsila Po vrsáji d’zünd’z, zláta, Obímala me lêpe ʼZenszke rôka — tak vláka.
Zakaj bi jasz molo? Szem Vecskrát pravo gizdávo;
Csasz mam vütro, poütri,
Tak szem szi jasz csasz dávo. Al’ szmrt je hitro prisla,
Edíno je v tom hiba.
Miszlo szem, ka je moje,
Ka szem vküper szpravo,
Nê szem znao, ka je tvoj senk I jasz szem safar szamo.
Mrzlo mi je v toj kmici,
Dáj mi malo z-szveklôcse, Stera szvêti bláj’zenim;
Vis, dűsa sze mi jôcse.
Ne vzemi mi vűpanye, Szmilűj sze mi, Goszpodne! Ali vráta letijo Dalecs vkraj od grêhsnika,
V kmici sze pa csűje li Jocs i jaj, drűgo nika.
Al’ nê ! Bo’za lübézen Sze szkuzí nad obszojenim, Bôg ga gléda z poglédom Nê osztrim. nego ´zalosztnim. Glèda tô dűso blôdno I nyé készno pokôro,
Z ôcsi nyemi szìja Odküpitela ´zaloszt,
Z obráza sze nyemi pa Vídi Ocsé szmilenoszt.
Zdigne szvoj glász v tihocsi: Na zemli szi nê píto Za mojo szvéto volo.
Dobra szi nics nê vcsíno, Záto pa más dűso zdaj Gôlo, i na vűsztaj jaj.
Tak pa nemres v nebésza. Dűs oblêka szvétesnya Je pa nê zemelszki kincs, Nego dobra csinênya.
Premislávaj szi, csi znás Szamo edno csinênye Dobro v szvojem zivlênyi, Dam ti grehodpüscsênye I odprem ti tüdi vráta Nebeszkoga országa.
Ali csi nemas mí pokázati Mi zdâ tákse csinênye,
Te ti naj dűsa blôdi,
Gde je zôbno skrípanye!
89
Po nébi je zgrmelo,
Prêk po nyê je blíszk leto.
Dűsa sze je jôkala;
Vê sze je ni na edno Dobro delo szpomìnala,
Kaksté je premislávala.
Zavolo té nágocse Jo je szramota klála,
Grozna szôdba — vöcsna szmrt Je ’ze tam pred nyôv sztála.
Ali v drűgoj minôti Dűsa szkricsi veszélo: Goszpodne, szmilűj sze mi — Szpominam sze na edno: Ednôk szem jasz zagledno Plakajôcse dêtece Na ceszti — tak ronyavo —
V krilo szem je zeo, bô’zo, Dokecs sze nê vtolilo.
V-temnoszti grozne nôcsi Sze je zorja pôcsila,
Tè vráta nebeszke je Bo´za rôka odprla ;
Po ednoj tenkoj niti Je mogla dűsa idti Notri v-nebeszki ország, Ali notri je prisla Na nébi sze pa edna Nova zvêzda szkàzala.
JARNEVICS PETER
sztolar i drakslar
v MURSKI SOBOTI              Lendavska ulica.
V delo vzeme:
vszakovrsztno tislarszko i drakslarszko delo kakti: vszefelé lêpo pohistvo z trdoga i méhkoga leszá v nájlepsoj izdelávi. Odprávla hramôv tislarszko delo po nájnizsisoj cêni. Nadale za kühnye vszakovrsztne kredence, sztelázse itd. po niszikoj cêni. Zdrakslá vszakovrszten lesz.
V zálogi má:
vszakovrsztne mrtvecse skrinye z trdoga i méhkoga leszá, vszefelé sztojala (álvànyi) za korine, sztôce, omáre, sztole, posztele itd. vsze z nájbôksega leszá po jako niszikoj cêni i na rátno placsilo tüdi, dobite szamo edino pri zgorsj imenüvanom tislari.
Záto naj vszaksi, ki nüca pohistvo (butor) ali pri zidanyi hramôv tislarszko delo, sze naj obrné na PETER JARNEVICSA i bode vszáki vido, da szi je prisparao doszta penez i bode zadovolen.
90
„Rázlocski szo pa med dármi“.
I. Kor. 12. 4.
Dàre je zavűpao na nàsz Goszpôd; vö je nam oznamêno dela presztor, gde szmo pozváni ’ziveti, ôpravice oprávlati. Med lüdi nasz je posztavo, naj tej blagoszlov zajimlejo z-nasega ʼzítka.
Eden rázlocsen dár je vzeo od Bogá i ´znyim szlű´zit je pôz-
váni v-Ameriko ete nas roják, steroga nam ete kêp kà´ze Tô je obrázka Cipott Vincija, kí
je pred 36 lêtmi v Szebeborci zagledno szvetloszt szunca.
Té zvönréda lüden i vrli nas roják vu Bethlehemi safarűje z-szvojim dárom. Po künsztlarszkom zná igrati na klavir harmunikaj. Na vnôgi koncertaj i rázlocsni veszelicaj je ´ze igrao
i povszédik veliko povidnoszt doszégno.
Preminôcse leto je obiszkao vu Szebeborci szvoje lübléne sztarise i vsze blí’znye. Pri toj príliki je nam tüdi notripokázao szvoje povidno igranye i vnôgim veszeljé i dobro volo szpravo.
Cipott Vince szam je szamo szrdcé, vedrina, krotkoszt i dobrotivnoszt. Verna szprevájitelkinya je nyemi angyelszke dűse tüvárisica nyegova. Na nébi nyegovoga ´zìtka szta pa szvetlècsivi zvêzdi: dvê nyegovivi zlátivi deklinici.
Cipott Vincija tém raj notripoká’zemo cstenyárom nasega
91
kalendarija, ár edno drágo obecsanye mámo od Nyegá. On bode vrêli siritel nasega kalenda-
rija vu Bethlehemi. Naj ga záto blagoszlávla Bôg pri vszej szvoji
ôpravicaj !
Lübléni cstenyárje kalendarija!
Evangelicsanszkoga Kalendarija 1932-ti lêtni tekáj je deszéti lêtni tekáj vu rêjenyi Luthár Ádám dühovnika Od deszèt lêt mao trűple ete dober prijátel na dveraj evangelicsanszki familij i ponűja szvoje dühovne dobrôte. Vszigdár je prevecs potrêben bio, ali poszebno zdâ csűtimo nyegovo veliko znamenitoszt, gda szo nemirovni dűhi, gda krepiti trbê vero, vűpazen vu Bo’zem szkrbnosênyi.
Znôvics vasz pozdrávla nas
lepô vöposztávleni Kalendari. Dente na sztran sztári kalendari
i polo’zte na nyego meszto nôvoga! 366 dni scsé bidti vas veren pôtni pajdás.
Ka prineszéjo eti dnévi? Ka zamerkate gori vu ete nôvi kalendari? Kelko radoszti, kelko ʼzaloszti? Nevêmo. Vsze tô vu Bo´zoj rôki sztoji. Ne moremo vìditi vu prisesztnoszt, csi bár nam sztô lêt sztar prorok ednodrűgo prorokűje, poszebno od vrêmena. Nepozábimo pa, ka kì szunce i de´zd’z, vöter i vremen z-môdrosztjov poravnáva, on nam naprê nepovê, ka kakse nakanênye má z-nami.
Dosztakràt vzemete v-rôke kalendari. Vcsászi sze znábidti sztrsznete, ka je ´ze pá mino eden tjeden, ka vrêmen tak hitro letì j mi szmo tak malo opravili; drűgocs znábidti sztarajocs ercséte, kak pomali idejo ti ’zmetni dnévi. Csi li Bo’zo volô
i Bo’zo dobrotívnoszt opàzite obri vasi dnévov, té je vsze dobro.
Ali kalendari scsè bidti hi´zna kniga tüdi. Záto szmo na tom, naj doszta dobroga cstenyá prineszé. Zagvüsno zdâ tüdi vszákomi prineszé kaj nas kalendari, na te dúge zimszke vecsére vu vören familijszki krô’z, na tìhe nedelszke zvecsarke, gda szi ta z-vnôgov szkrbjov obvzéta hí’zna vertinya tüdi lehko pocsiné od szvojega dela na nisterno vöro.
Pred vszem od nase cérkvi prineszé gásze nas kalendari, naj precsűtite: eta je tüdi moja cérkev, stero lűbiti scsém, csi taki edna-drűga zmenkanya i szlaboszti má, vu etoj scsém delati jasz i k- nyej veren osztánoti
Doszta nasi lübléni jáko dalecs ’zivé od nász odtrgryeno. Vu Szevernoj-, Ju’znoj Ameriki i vu drűgi orszàgaj szi iscsejo vszákdenèsnyi ´zivis z-te’zkim tálom. Nas kalendari edna vküpvézajôcsa kapcsa scsé bidti. Nas kalendari je proszi: Neszpozábte sze z szvoje rojsztne zemlé, z szvojega materszkoga jezika, z-szvoje cérkvi i ’znyéni násztav !
Nevola i szkrb le’zì nad szvêtom. Vu nevôli i szkrbi rászti more lübézen i szuncsno szvetloszt prineszti vu kmíco. I rászti more vera, ka sze nevardêvatno obri nase môcsi. Naj pa Bôg
92
vsze tô vam i nam vu obilnoj meri darűje, k toj prosnyi dájmo eden ovomi rokô vu dűhi i
bojdmo edno veliko szpráviscse okôli Evangelicsanszkoga Kalendarija!
Práva lübezen je mocsnêsa od szmrti.
— Miszticsna pripovêszt. —
M. Miska je nêdávno vöszpuno solé, zevzeo szvojo szlű’zbo, z-sterov je zadovolen büo. Kak ’ze krüh szlü’zécsi i postenoga ´zivlênya mladénec, sze je popascso, da szi szpràvi pár. Nê nyemi je trbelo dugo iszkati, nedovêdics sze je szpozno z ednov deklinov, stera je szploh nácsisa bíla, kakpa one, stere je do têga mao pozno. Na prvi pogléd sze nyemi je nê dopádnola, isztina, ali gda jo je bole szpoznao, tak sze nyemi le vidlo, ka gda z-brisztrimi nogami szem-tá szkocsi pri deli, gda ocsì szrame’zlivo na nyega vrʼze, ka je tak, kak mlada szrna; gda je gúcsala, kak dabi szrébrni zvonec cinkao. Bila je dobroga szrdcá, ponizna i szkrbliva. Niti je na pamet nê vzeo, ka-sze je zalűbo v nyô na vöke. Nê szi je vnogo premìslávao ; zarôcsila szta sze i lűbila szta sze, kak sze dvá mládiva zarocsenca szamo lűbiti znáta. Gda je té bláj’zeni zarocsenec szamo csasz möo, gori je poiszkao szvojo zarocsenko pri nyéni sztarisaj, csi vglih je pôt zadoszta dúga bila.
Ali sto bi szi miszlo; nyidva blájzensztvo, stero je vnogo lűdi nevoscséno glédalo, je nê dugo, szamo nisterne mêszeae trpelo.
Ednôk szta sze k-ednomi rodi vozila, steri je v-ednoj vészi med brigámi preci dalecs
büo. Dobro szo sze csűtili vszi, tüdi nyidva i vremen tak ’ze preci na keszno hodilo, gda szta sze prôti dômi zalá.
Nindri sze je z-mìlim, mládim glászom ´ze vecserásnyi zvon oglászo. Lêpo jeszenszko vrêmen je bilô, ali zdâ prôti vecséri je niksi hladen vöter vlêko v dúgom, vôszkom dôli, gdetá szta sze tirala prôti málomi várasi, prêk steroga je pôt k dômi pelala. Z drêvja je lísztje letelo.
Zarocsenka szi je vküperprijela kaputov goler, bli´ze sze je sztìsznóla k zarocsenci, erkavsa:
„Nikse hladno mi je i tak dabi me sztráh bilô.“
,,Tô szamo tü tak vlecsé pri tej trê potokaj. I zakaj te je sztràh, jeli szem nê tü pri tej ?“ — pravo je zarocsenec i krotko jo je k szebi obíno.
Isztina, trijé potocke szo tekli, eden vred z-ovim po ravini pred málim várasom, steri je na ovom sztráni za dúgi i preci velki brêg büo szkriti. Tak szta sze prêk trêh mosztôv pelala do varasèka. Prêk dvá leszeniva mosztá szo ’ze zrogátale kôla í konyi szo sz prêdnyimi nogámi ´ze po tom trétjem rú´zili, gda szo sze kôla v-ednom megnenyi sztavile. Konyi szo frkali i na záduye nogé szo sze oprávlali, kocsis sze je pa presztrahseno nazáj na nyidva zgledno, rêcs sze nyemi je zadrgnola v-güti.
93
Gda sze naprê zglédneta, vídita zrok presztrahsenoszti na szrêdi na môszti v dúgom, csarnom köpenki eden szühi, ali prevecs viszikoga zrásza mo´zki sztoji. V rôki velki navaden bunkaszti bot dr´zí, „Niksi vandrar, ali vidim, ka nema lagvoga na-
kanênya, gori mo ga zvao“ — posepne trepetalôcsoj zarocsenki Miska i glaszno právi : „Csi szte obtrűdili, dober prijáteo, szedte szi gori k-kocsisi.“
Ali vandrar na tô niti edne rêcsi ne odgovorí, szamo z glavôv migne, ka nê. Zacsűdeno ga
† Ullen Mária diakonisza.
Kmicsen placs je zabrio 1931. jun. 14-ga Üllenovo familijo v-Martjanci. Té dén je krotko i mirovno zaszpála vu Goszpodni Üllen Mária diakonisza, sztaroszti szvoje 22-tom leti. Nasi csaszopíszi navdüseno pomocsnico-, nasa evangelicsanszka cérkev je edno velikoga trosta delavkinyo zgübila vu nyej. Szpomenek nyéni ’zi-
vo bode med nami!
94
bole poglédneta na tô i szrdcè nyima szkoron glaszno bije, àr té vandrar je niksi strahsen sztvor. Obràz nyemi je nevolen, blêdi, ocsì ne ká’zejo ni ʼzaloszt, ni radoszt, csontaszte roké z-dugimi, tenkimi prsztámi i sürka plécsa na velko môcs ká’zejo. Táksi je, da bi ga stoj sz-kaksega kamla vözoszekao.
Nazádnye, gda edendrűgomi dobro v ocsì poglédnejo, vandrar v enkráj sztôpi i konyi divje dale dráplejo. Vsze tô je komaj edno minôto trpelo, ali nyima sze je vidlo, ka szta edno vöro sztalá na môszti.
„Ah“ — zdêhnola je gori zarocsenica — „tak szem sze presztrahsila. Znás, neva sla domô dnesz Na konci várasa pri szváki osztáneva i v gojdno va sze pelala domô.“
„Kak ti je vola, drága moja.“ I v ednom megnenyi szta sze zglednola obá nazáj. Toga csűdnoga vandrara je ’ze vecs nê bilô tam.
Na konci varaséka szta sztavila kôla, pri ednoj ménsoj, ali prilicsnoj krcsmi, stera je nyénoga szváka bìla. I glej! Té sztrahsen vandrar je te sztôpo doj sz kôl, gda nyidva. Odzajaj, za kôla potégnyeni, ali gde je szedo, Bôg zná. Nê szta ga vüpala vecs obercsti. Hítro szta sztôpila v krcsmô, da bi sze toga neprijétnoga prijátela ognola. Pìtala szta od pincéra, csi je vért i vertinya domá. „Zdâ malo prvle szta nikam v váras sla, vcsaszi prídeta“ — odgôvoroje té. V ednoj máloj szobici szta szi za szto szela i tejo zapovedala. Drűgi gosztov je nê bilo v szobi i radiva szta bilá, ka sze nyima
je poszrecsilo szkriti pred vandrarom.
Za pár minôt ’ze pijéta tejo. Zarocsenica rávno nikaj scsé praviti od vandrara, gda zarôcsenec gori sztáne erkavsi: „Odpüszti mi, malo morem vöpoglédnoti, vcsaszi nazáj prídem.“
Nikaj bo’zno nyemi je grátalo i nê jo je scseo zoszagati.
Kak vö na dvoriscse scsé sztôpiti, sz trnáca té grozen vandrar nyemi brez rêcsi na plécsa dene rokô i kak nyemi v ocsì poglédne, mlado´zenec mrtev szpádne vküper. Zarocsenica je rávno vöszpìla tejo i sze je v bêlo dno salice zaglédnola i tam sze je szkázo sztrahsnoga vandrara kêp, kak osztro na nyô gléda. Tak sze je zoszágala, ka je salico z rôk lücsila i tá je na szto falátov razletêla. V tom megnenyi je mrô vöni nyeni zarocsenec. Sztráh jo je bilo i sze je navolila csakati, záto je poglédnola vö, ka je ´z nyénim zarocsencom. Na trnáci ga je najsla mrtvoga. Nyéni ´zaloszen jocs je do nébe krícso. Med tem je priso rod i opravili szo vsze okoli mrtvoga.
Za pár dnì je eden nôvi grob büo na cintori toga máloga varaséka. Vszaki den szo friske korine vêhnole na nyem i vszaki dén, gda sze oglászo vecserásnyi zvon, je tam vêhnola edna lêpa rô’za - zarocsenica toga pokojnoga. Sztarisje, rodbina i lüdje szo miszlili, ka sze je zblôdila v pámeti, záto szo jo niháli. „Naj sze li vöobjôcse; ednôk ´ze tápozábi“ — sepetali szo szi od nyé.
Nê je poznala vecs sztráha, vszigdár je v nocsi prisla domô. Gda je ob dvanájsztim sla vö i
95
polo’zila korine, tocsila ´zaloszne szkuze na grob, te je v vecserásnyem mráki velki ciprus nê dalecs od groba zosôsnyo, vêke szo sze zìbati zacsnole na nyem, csi je vglih nê vöter piho. Ta sze zglédne i koga vidi pri ciprusi ?! Vandrara. Rávno v tisztom köpenki, v rôki sz tiszto botom i z táksim obrázom sztoji tam, kak tiszti grozen, ’zaloszen den tam na môszti.
Oroblena zarocsnica sze ga ne presztráhsi, nego nyemi osztro v obráz gléda i glaszno zacsne, k nébi zdigavsa roké:
„Goszpodin Bôg zná, ka szi tì vmôro mojega lüblénoga. Szmilenoszti pred Bôgom nigdár nenájdi! Bojdi prek . . .“
„Ne prekuni me, neszrecsna!“ — szkrícso je té csűden mô´z z globokim glászom na nyô, tak da bi gder dalecs zagrmelo — „Nevês, ka gucsis, ár ne vês, sto szem jasz. Jasz szem nê szam szvoj gaszpôd. Ne delam tiszto, ka je moja vola. Szluga Goszpodnov szem i szamo Bo’zo volô szpunyávani Jasz szem Szmrt.“
„Ti szi Szmrt? ! Boʼza vola je bíla tô ? Ne verjem, Bôg je nê scseo tô, ka bi tí tak mládi, meni tak drági ’zítek pokoszíla. Zakaj szi sze nê szmilüvala, grozna Szmrt?!“
„Tì ne razmis, tô dête“ — právi Szmrt - i zdâ obprvim sze szká’ze ’zaloszt na kameni lìcaj Szmrti i z tű’znim glászom dale právi; „Jasz sze ne szmem szmilüvati nê nad mládim, nê nad sztàrim, nê nad szrmákom, nê nad bogátcom, morem doprineszti vsze, ka mi je zapovêdano. Sto i gda more z menom idti, tô je szkrívnoszt Goszpod-
nova. Tô vi lüdjé nigdár nete razmili. Ali nad tvojov prevelkov ’zalosztjov sze je szmilüvao té Nebeszkí i poszlo me je, naj ti povem, ka nazáj dobís szvojega zarocsenca . . .“
„Oh hvála Tebi, Goszpodne ! — zdignola je ona prôti nébi ocsì.
„Csákaj szamo !“ — právi Szmrt — „Szamo tak dobis nazáj ’zitek nyegov, csi nájdes na zemli cslovöka, ki sze szam rad, z szvoje vole odpovê ´zitka i ga tebi dà. Z ednov recsjôv, csi brezi toga, ka bi koga vmorila, szprávis eden ’zitek meni. Csi szprávis, te pridi esze, na eto meszto ’z nyim i zovi me.“
Vejke szo sze na ciprusi zibale, sôsnyale szo i vandrara — Szmrti je vecs nindri nê bilô.
Zarocsenica je zmolila Bogá pri grobi i z niksov nezrecsenov bláj´zenosztjov je sla proti domi Vcsászi je sze bê’zala. Zmêsz je gúcsala száma z szebov: „Oh nazáj de moj! . . . Jesztejo, ki nescsejo ´ziveti . . . Gotovo szprávim meszto nyegovoga drűgi ´zitek. V gojdno sze na pôt vzemem . . .“
Lüdjé, ki szo sze szrécsali ’z nyôv, szo jo vöokrô’zili. „Gotovo sze je szploh zblôdila“ — miszlili szo szi.
Sztarisam ja domá nikaj nê pripovedávala od toga, ka je vidla. Tak bi nyê nê vörvali. Szamo bi nyim vékso ʼzaloszt szprávila.
Vgojdno szi je vküperszpakivala telko gvanta, kak je v rokaj v ednom ledrinom kufri neszti mogla i proszila je sztarise, naj sze ne brigajo za nyô, nika nôroga nescse vcsiniti, sza-
96
mo ide malo okoli potüvat. Nê szo jo zadr’závali.
„Lehko pa na potüvanyi pozábi szvojo zaloszt“ — miszlila szta szi sztarisa.
Ona pa ide cslovöka iszkat, ki bi nyê tá dao szvoj ʼzitek. Miszlila szi je na rône, bolne kôdise. I kak ide, na ednom kri’zopotji zaglédne ednoga szlêpoga, plantavoga kôdísa. K ednomi gabri naszlonyeni, pod pazdjami klanke sztiszkáva i etak sze moli:
„Oh Bôg. lüdjé szo trdoga szrdcá, brezi szmilenoszti idejo tá kre méne, glád, mraz trpim, nikoga nemam na zemli. Zemi k szebi mené, nevolnoga szrmáka !“
„Csűla szem tvoje recsi !“
—	obercsé ona kôdisa . Csi bos zmenov sô, rêsim te ʼzivlênya.“
„Sto szi ti ? Szmrt?!“	-
pita presztrahseno té vbôgi kôdis.
„Nê szem, szamo edna neszrecsna devojka, ki szem zgübila zarocsenca i szmrt mi ga szamo tak dá nazáj, csi nyê meszto nyegvoga eden drűgi ʼzitek szprávim.
„Ka ! ?“ szkricsi kodis
—	„Nemam drűgo, kak té nevolen ʼzitek, pa mi escse toga scsés vzéti! Ti cota, ti !“ i zgrá bi klanke v obej rokej i naszlêpo prôti nyê vdári, potem je pod pazdje vdári i tak hitro sztáple dale, dabi nigdàr nê plantavi i szlêpi büo.
Zarocsenici pa debele szkuzé tecséjo po licaj i szi zdêhne: „Miszlila szem, ka na lehci szprávim ʼzitek i niti sze ga té nevolen kôdis nescse odpovedati.“
Tu´zno je sla dale i prisla je na vécsar v eden véksi vàras.
Znála je za hi´zo varaski szirôt, gde one sztáre, szrmaske babice nájdejo meszto z-cslovöcse szmilenoszti, stere ’ze vecs nelàdajo delati i nikoga i nika nemajo.
Na okno je vídla, ka ji pri poszvêti edno deszét pérje csêse Edna nikaj zacsne pripovedávati, roké na máli csasz vszem sztánejo i ´zalosztno kumajo z glavámi na nyéne recsi.
,,Ne sika sze“ — miszlila szi je zarocsenica — ,,ali morem probati, kapa csi mo tü mêla szrecso.“ K-dveram je sztôpíla, stere szo sze szlabo zapérale i poszlűhsala je. Szirôte szo od toga pripovedávale, kak lepô je bilô nigda, gda szo escse mláde bilé, szamé szo szi krüh szlű’zile i ne nyim je trbelo miloscse britek krűh jeszti.
„Ja nász bi bogme ´ze bole bilô, csi bi nász szmrt rêsila od toga nevolnoga ’zitka“ — právla je edna i ova.
„V-dobrom csaszi szem prisla“ — miszli szi zarocsenica. Szkloncka i notri sztôpi.
Babice jo z-vküperpotégnyenimi ocsámi glédajo:	„Sto
szi, ka scsés!?“ pitajo na edno grlo.
„Niksega hűdoga nakanênya nemam, szamo bi vasz, dráge mamice rada proszila, stera bi sze szmilüvala nad menov. Eden ʼzitek morem szmrti dati i te mi nazáj dá zarocsenca. Vi szte sze pa tak tôzile i nê vam je za ʼzivlênye, kak szem csűla.“
„Koga?!“ Zabrécsale szo — „Táksa vlacsüga nam scsé ʼzivlênye zèti?!“ Lovile szo za sztôce. Nisterne szo v szvoje szpálnice bê´zale i dveri zaklűcsile. Lűft je potégno v szobi i perje sze je grô’zalo v lüfti. Do-
97
kecs szo babice tô lovìle, ona je pobegnola. Vkanyena vu vüpanyi, szkoron bi zaisztino zgübila pamet v-cágloszti. Vidla je, ka zaman hodi. Nega na zemli csloveka, kí bi za drűgoga tá dao szvoje ´zivlênye.
Na trétji dén vecsér je nazáj v tiszti máli váras prisla, gde je pocsivo nyéni lübléni.Na brűtiv je scsela idti. Ali ednôk szamo krics i brecs. Zvon sze je oglászo, tromböta je zvála ogengaszilce. Lüdjé szo leteli vküper. Néba je ´zerjáva bila. V-várasi je edna velka hi´za gorêla. Ona tüdi tá be’zi. Rust sze je ’ze dojszipávao. Malo ji je vüpalo kcoj. Z hi´ze szo vszi vövujsli, szamo szo za nikse dête kricsali, stero je v zibeli notri osztalo. Ali sto bi vüpao po nyé?
Zarocsnica vüpa. Prle, kak bi jo stoj nazáj mogo zadrʼzati notri leti. ´Ze pét minôt i nega je vö. „Zgorêla je tá zblodjena neszrecsnica“ — miszlili szo szi i pozábili szo pri gasüvanyi na nyô.
Ona je pa letêla po hi’zaj szem tá. Tű je gorécsi tram szpadno doli pred nyôv, tam szo sze mosznice podérale obri nyé, iszkre szo nyê pré´zgale gvant, ali ona sze je vszákoj nevarnoszti prilicsno ognola, najsla je dête i z velkov nevolov, ali vő je priletela ’z nyim. Na dveri, ali na okno, Bôg zná. Niscse jo je nê opazo. Bê’zala je ’z nyim v kraj od gorécse hi’ze i v ednom szadovnyáki je sztánola.
Té máli je tiho büo, szaje nyéno szrcè bilo glaszno. Rávno sze je napôtila ´z nyim, da je nazáj dá materi i miszlila szi je: „Zakaj szem pa  bê´zala esze ´z nyim ?“ — gda je Szmrt
pred nyô sztôpila erkavsa : „vidim ka sze ne nájdes gori. Zitek sze ti je nê poszrecsilo dobiti. Znao szem naprê. Ali zdâ tü màs tô dête. Szmrti szi je tì resíla, nyegov ’zitek je tvoj i tô ti nede pravlo, ka ti ga ne dá tá. Hodi z menov i dáj tá té ’zitek meni i nazáj dobis szvojega zarocsenca.“
Za pár minut je sz Szmrtjôv v ednom csűdnom meszti bila, na rokaj z detetom — v ednom lêpom, velkom püngradi. Meszto tráve, korin je milió i milió szvêcs bilô. Kuszte i velke. Nisterne szo sz tak lêpim plaménom gorele, nisterne szo sze vu’zgale szame od szébe, nisterne szo ´ze szploh doj zgorele i tak szo vgasznole. Pá nisterne, komaj szo v plamen vdarile, pa szo hitro vgasznole.
Csűdno i grozno je bilô tô glédati. Ali Szmrt je raztolmacsìla: „Vszaka szvêcsa je edno ´zivlênye cslovöcse. Gda sze vu’zgé edna szvêcsa, sze zacsne eden nóvi ’zitek na zemli, gda sze edna szvêcsa pogaszl, vgaszne eden ʼzitek na zemli. Toga deteta szvêcsa je, vis, tô. Pogasziti jo morem. Dr´zi sze dête!“
Szmrt edno rokô na dêté dene, ovo na plamen szvêcse. Szvêcsa zácsa pomenye goreti dête kuca i lűcsa sze nyê v rokáj. Ali zarocsenica tô nemre glédati, zgrábi dête i k szebi je sztiszne : „Nê, nê ! Nemrem je tá dati !“
„Kak miszlis, ali te ne dobis nazáj zarocsenca.“ — práví Szmrt.
Zarocsenica vìdi pred szebov szvojega lüblénoga, sztiszne ocsi i pá tá podr’zi dête Szmrti; Ali nê, nemre je tá dati. Obdrű-
98
gim i tüdi obtrétjim je nazáj k szebi sztiszne. Tô materszko csűtênye je mocsnêse v nyénom szrdcê, kak, ’zelênye szvojega bláj’zensztva.
„Pelaj me nazáj doj, tá dam dête materi!“ velí Szmrti. Tak sze je i zgôdilo. Gda je vidla
ʼze vcágloszt szpádnyene materé radoszt, te je i ona nikaj csűtila z-zgüblenoga blá’zensztva.
Nikaj nyê je na pamet prislo i veszélo sze je pascsila na cintor. Pri grôbi szvojega lüblénoga je krìcsala Szmrt. Szmrt je prisla : „Ka scsés ?“ „Mam ti ʼzitek dati!“
„Gde je pa ?“
„Tü más moj ʼzitek, toga ti dam tá !“
„Vidim, ka je tvoja lübézen mocsnêsa od méne. Hodi tak vu vökivöcsnoga ʼzitka ország, tam bos na vöke vkiiper sz-szvojim lüb’énim, niscse ti ga vecs nevzeme.“
Dvà glihniva groba szta bila na cintori toga máloga várasa. Lüdjé szo szi globoko zdêhnoli, gda szo kre nyidva sli.
V nébi szta dvê glihno blá´zenivi dűsi dicsile vedno vküper Goszpodnoga Bogá i angelszki sereg je veszélo szpêvao, gda je vido nyidvá blá’zenoszt.
JUVENTUS.
Nova evang. cérkev v Radkersburgi.
Gusztáv Adolf.
300 lêt bode 1932. nov. 6-ga, ka je Gusztáv Adolf svédszki krao szvoj ʼzitek gorialdüvao na bojiscsi pri Lützeni za dühovno szlobodscsino, za nase szvéto vad-
lüványe. Csi vu onom te’zkom hipi on nebi prisao na poraôcs evangelicsanszkoj cérkvi, sztanovito bi II. Ferdinánd nê szamo v Nemcsiji, nego povszédik
99
vnicso evangelicsáne rávno tak, liki je tô vcsino na Stajerszko. Záto evangelicsanszka cérkev imè Gusztàv Adolfa povszédik cójposztávi k Lutheri. Luther je nasztavo, Gusztàv Adolf je obráno naso cérkev. Tak sze vrêdno má szpominali ´z Nyega vesz protestantizem ob 300 lêtnici Nyegove junáske szmrti.
Gusztàv Adolf je vnük bio onoga velikoga Wasa Gusztàva, ki je Lutherovo reformácijo med svédi razsiro. Narôdo sze je 1594. decembra 9-ga v Stockholmi. Nyegov ocsa, IX. Károly je 1611-ga mrô i tak je Gusztàv Adolf ’ze v 17 lêt sztaroszti szvoje mogao prêkvzéti ravnanye Svédszkoga orszàga. G. Bôg ga je oszipao tak z dühovnimi, kak z telovnimi dármi. Môder i vitézni vladár je bio; globoke pobo’znosti düh je prebivao vu nyem; példaszti familszki ’zitek je pelao. Nyegova ’zena Mária Eleonora je z Brandenburga bila. Eden za ovim sze je obládavno vojszküvao prôti dánom, prôti ruszom i prôti polákom.
Vsze dugo nê ga je pa szvéto dugoványe szvojega vadlüványa zvalo na presztor dú´znoszti. II. Ferdinánd je szploh po tanàcsi je’zuitov hodo, i tê szo ga prevedno nagibali na
vösztrêblenyé protestantov. Tô je ´ze popolnoma doprineszao na Stajerszkom, nadaljávati je steo i v-drügi dr´zélaj. Ali csehi szo sze Nyemi prôtiposztavili na bránenyé szvojega vadlüványa i szlobodscsine; z-tém sze je zacsnola 1618-ga ta grozna treszeti lêtna verszka bojna, vu steroj szo cêle dr’zéle opüsztsene, cvetécsi varasovje zporüseni. II. Ferdinánd, doticsno nyegov voj Wallenstein je csehe í dáne dolizbio i je 1629-ga vödao zrendelüvanye nazájpovrnènya. Vsza protestanszka imánya szo sze mogla prêkdati katholicsanszkoj cèrkvi. Katholicsanszki poglavárje szo jus dôbili na tô, da szvoje protestantszke podlo´zance priszilijo na tánihánye szvojega vadlüványa, ali je pa pre´enejo. Tô je telko znamenűvalo, ka je zgüblena vszaka protestanszka sôla i cérkev! Nê je pomágala vecs ni protestácija, ni jôcs. Tü je potrêben bio eden junák, ki z-mocsnov hramov obráni vu zádnyo pogübelnoszt szpádnyeno protestantszko cérkev. Ete hérosz je prisao vu zádnyoj minuti vu oszobi Gusztàv Adolfa.
Gusztàv Adolf je z bolezni szrdcom vido poté´zenye szvoji protestantszki verebratov, záto je szkoncsao, ka de na po-
MATUS ALOJZ
čevlarska delavnica v MURSKI SOBOTI.
Izvrsavle vszakovrsztna fina dela.
100
môcs sô v Nemcsijo tim szíiszkàvanim evangelicsánom. 1630. jun. 26-ga je sztôpo na nemsko zemlo v Pomerániji. Potom sze je prevedno bojüvao, i obládav-
no naprêsô. Prevecs je nyemi ʼzmetno bilo, ka je Magdeburg vàrasa nê mogao obrániti, Tillyjov sereg ga je obvzéo, prebivál-
ce doliszpomôro i váras gorivu’zgao. Nazádnye 1931. szept. 7-ga je vküpvdaro z Tillyjovim seregom pri Breitenfeldi pôleg Leipziga. Pred bojom sze je etak
molo Gusztáv Adolf z szvojim cêlim seregom navküp: „Dobrotiven Bôg, vu koga rôki je obládnoszt i zgübicsek, vrni na-
Nova evang. cérkev v D. Lendavi pod zidanyem, ob priliki poszvetsüvanya zvonôv 1931. szept. 25.
101
nàsz tvoje lice! Z dalésnye zemlé, z szvoji mirovni dômov szmo prisli esze, naj sze bojűjemo za szlobodscsino, za pravico i za evangeliom. Daj nam tak obládnoszt za Tvoje szvéto imé! Amen!“ Boj je krvávi bio, ali Gusztáv Adolf je obládao i nyegova obládnoszt je nezgovorno navdüsenoszt vcsinila pri evangelicsánaj. Gusztáv Adolfa szo zvisávali povszédik.
Ali môcs protivnika je escse ne bila vtrêta. II. Ferdinánd je znovics velki sereg vküpszpravo. Pri Lützeni je tekao boj nov. 6 ga. Pred bojom je Gusztáv Adolf páli klecsécs molo z szvojim seregom navküp i szpopêvali szo Lutherovo navdüseno peszem: „Trdi grád je nas Bôg zmo´zni,“ potom pa eto peszem :
Ne vcagaj, oh csrêda mála, Naj ti nepresztráso szrdca Vnôgi tvoj’ protivniki.
Bár z besznôcsov ido na té’, Ti trepecses, tocsis szkuzé: Nemrejo ti skôditi.
Potom navdűseno govori k szvojim vitézom :	„ . . . . jasz
pred vami idem, i na kocko vr’zem moj ’zitek, mojo krv. Csi
te me naszledüvali, tak sze vűpam vu Bôgi, ka takso obládnoszt vzemete, stera na diko bode vasim vnűkom tüdi. Csi nê: té je zgübleno vase vadlüványe, vasa szlobodscsina, vezdásnye i prisesztno zvelicsanye vase“ . . Boj sze je zacsno . . . Gusztáv Adolf tam hodi naprê, gde je nájvéksa potrêbcsina i vu junáskom rocsnom boji od devét ran krvávécsi szpádne. Ali nyegov sereg nazádnye itak obláda. Radoszt obládanya je pa zadavila bolezen nad szmrtjov kralá. Nyegovo têlo szo v Stockholmi vu Rittersholm cérkvi polo´zili na vecsen pocsinek.
Nepremenliva zaszlű´zenoszt Gusztáv Adolfa je to, ka je prevzeo obládnoszt II. Ferdinándi. Vu 1648-mom leti vu Westfáliji zvèzanom méri je zagvüsana vadlüvánszka szlobodscsina protestánusom. Brez Gusztáv Adolfa bi II. Ferdinánd z ro´zjom vöztrêbo protestantizem z-vszákoga országa szvojega. Záto sze dosztojno szpomina vesz protestantszki szvêt z globokov zahválnosztjov z Gusztáv Adolfa !
Naznanilo.
Naznanjam poštüvanomi občinstvi, da zgotavlam te falejše trancport plehnate sparhete i tüdì za zid. V zalogi mam tüdi vsake velikosti gotove, steri se lehko taki prevzemejo.
Delo dobro! Cene jako nisike!
KOFJAČ FRANC ključavničar
Murska Sobota
Lendavska cesta 36.
102
D. Dr. Rendtorff Franc
szkrovni cerkevni tanàcsnik, profeszor vszevucsiliscsa, predszednik Gusztav Adolf-Drüstva.
Gusztáv - Adolf - Drüstvo je pred 100-mi lêtmi, 1832-ga zacsnolo vu Nemcsiji szvoje blagoszlovno deloványe. Vu tekôcsem leti bode tak szvoj 100 lêtni jubileum szvetilo eto drüstvo, stero je po cêlom szvêti do tega mao blüzi 6000 gmânam 90,000 000 markov podpore darűvalo.
Eta odlicsno organizêrana evangelicsanszka lübézni násztava je prêk cêle té sztotine jáko pripravne vodilele mêla, poszebno nyéni predszedniki szo bili od Bogà poszláni cêli mo´zje.
Do tega mao je 6 predszednikov melo eto Drüstvo. Prvi je bio D. Grossmann Kristian leipzìgszki superintendens, nasztavitel Gusztav Adolf Drüstva, ki je do 1857-ga vodo poszle.
Za nyim je prisao D. Hoffmann Ewald szkrovni cerkevni tanacsnik od 1857-1874.
Trétji predszednik je bio: D. Fricke Gusztáv Adolf, profeszor vszevucsiliscsa; od 1874 — 1899 je vodo Drüstvo.
Dr. Pank Oszkár superintendens je od 1900-1909. bio vrêli voditel.
Od 1911 — 1916, je D. Hartung Bruno leipzigszki superintendens sztao na cseli Drüstva.
Vezdásnyi, sészti predszednik: Rendtorff Franc sze je v Gütergotz-i, z-dühovniske familije narôdo 1860. augusztus 1ga. ’Ze vu rojsztnoj hi´zi je szpozno vszo nevolo i jajo raztorje no ʼzivècsi vernikov. Vido je, ka med vno´zinov drűgoga vadlü-
ványa lűdi bodôcsa mála evangelicsanszka gmâna i na szébe zaniháni — cérkev, sôlo, biblio, peszmene knige i molitvene knige sztrádajôcsi evangelicsanszki cslovek je táksi, kak trávica pod kamnom. Polűbo je raztorjenoszt (diaspora) i cêli szvoj ´zitek je nyê poszvéto. Dühovnik je pôsztao. Prva nyegova gmâna je na Sylt otoki vszevernom môrji bila. Tü je vido, kak szrditoszt môrja nôcs-dén grizé-cera màle otoke. Li z previlikim trűdom je mogôcse mentüvati te od szühe zemlé odtrgnyene mále otoke. Heroicsni boj tecsé tam od dna do dna z-tim divjìm vàlovjem. Vidênye vszega toga je zagvüsno li pokrepilo Rendtorffa na boj za mentüvanye diaspore.
Po 12 lêtnoj vernoj szlű´zbi je osztavo Sylt otok. Eden za ovim je napredüvao. Pár lêt je bio voditel ednoga teologicsnoga seminara. Potom je pozváni za profeszora vszevucsiliscsa v Kiel, odtéc pa 1910-ga vu Leipzig. Tü je Dr. juris i Dr. teologije pôsztao. Drűga vszevucsilisa szo ga tüdi odlikovala z doktorszkov diplomov. Nyegova rojsztna krajina, SchleswigHolstein ga je vu püspekovo csészt scsela pozvati, ali tô nê szprijao, ár sze je nê scseo odtrgnoti od dela Gusztáv Adolf Drüstva.
Blűzi pô sztotine je zdâ ’ze vu szlű’zbi Gusztáv Adolf Drüstva. Od 1916 ga je drüstva predszednik. Vu ti nájte’zkêsi hipaj bojne i po bojni je z orêtkov
103
môdrosztjov i lübéznosztjov vodo Drüstvo. Doszta országov je ’ze prehodo, doszta národov je szpozno. Povszèdik ga visziko postűjejo, prestimanye i dober glász ga szprevája. V Bácski, v Szrémi, v Banáti, nazádnye v Ljubljani je tüdi hodo.
1924. máj. 28 ga je lêpo zahválno piszmo poszlao nasim gmânam za prinesene áldove na Gusztáv Adolf Drüstvo i je pro-
szo, naj sze tá nyegova zahvàlnoszt po Düsevnom Liszti
dá na znánye doticsnim gmânam. (Vídi D. Liszt II. lêtnik 101 sztran!)
Jasz szem pred 20 lêtmí szpoznao etoga odlicsnoga mo’zá. Komaj szem prisao v Leipzig, ´ze szem potrebüvao Nyegovo pomocs. Vecskrát szem ga goripoiszkao na nyegovom sztanoványi. Vszigdár mi je z punov
lübéznosztjov sô na pomôcs. Rad szem poszlűhsao nyegovo prevecs návucsno naprêdávanye na vszevucsiliscsi i nyegove navdűsene predge, vszáko drűgo nedelo vu vszevucsiliskoj cérkvi dr’záne. Z-globokov zahválnosztjov sze szpominam ’znyega,
Ob zádnyim szem ga 1927ga meo szrecso viditi na Grazkom glávnom szpráviscsi Gusztáv Adolf Drüstva i csüdivati
nyegovo majszterszko vodjenyé szpráviscsa. Nyegove recsi szo prehodile dűse poszlühsávcov, je navdêhnole i na csinênye genole.
Zahválna evangelicsanszka cérkev je pred 2 letoma, gda je Rendtorff presztôpo po ʼZoltárszkom piszáteli oznamênyeno ’zítka mejo, 70 lêt, lombrov vênec plela okôlik nyegove gláve. Gusztáv Adolf Drüstvo je natur-
D. Dr. Rendtorif Franc.
104
no eto szvetênye tüdi vrêdno k Rendtorffa velikomi szrdci csinijo. Zozidalo je i ôdprlo v Leipzigi Rendtorff Hi’zo, vu steroj z diaspor prihájajôcsi teologusje topeo dom nájdejo i vö je dalô vu rêjenyi Dr. Geissler Bruno generalszekretéra na 450 sztrá nov szégajôcso „Rendtorff szvétesnyo knigo“, napunyeno szamimi Gusztav Adolf Drüstvenimi navucsnimi artikularismi. Dober Bôg je tüdi nê vtájo szvojega szvètesnyega dára. Zapovedao je vrêmeni, naj milüvajôcse bode prôti etomi nyegovomi vernomi szlugi. I vrêmen je bôgalo. Sza-
mo nyegove vlaszé je poszrebralo i orêtsilo: têla i dűse csrsztvoszt je nyemi nê odvzélo. I obilno ga je blagoszlovilo vu nyegovoj familiji tüdi. Nyegov szin je vu isztom cajti pôsztao püspek i preminôcso jeszén on oprávlao instalácijo nasega prvoga püspeka, Dr. Popp Filipa v Zagrebi; gda je tüdi obecsao, ka pri ednoj prihodnyoj prìliki pride k nam v Prêkmurje i obiscse vsze nase gmâne. Bôg ’zìvi! Bôg blagoszlovi 100 lêtnoga Gusztáv Adolf Drüstva centrálne nazavüpnoszti sésztoga presidenta: D. Dr. Rendtorff Franca!
KRONIKA EDNOGA LETA.
1930. okt. 1. — 1931. szept. 30.
Z-cerkevnoga i szvetnoga ʼzítka nisterne znamenitêse veszéle i ’zalosztne dogodtke zamerkamo esze.
Vrbàszki ʼzinat je nov. 10-ga, na Lutherov rojsztni dén meo szvojo zádnyo szejo, na steroj je z cêla dokoncsana nasa nôva cérkevna usztàva, stera je potom nov. 19-ga po Nj. Vel. nasem milosztivnom Králi Alexandri I. sankcionirana.
Nase I. orszacsko Cerkveno szprâviscse je febr. 17. i 18. bilo v Novom Sadi, na sterom je zrendelüvano odebéranye püspeka i szvetnoga obcsinszkoga cérkevnoga predszednika.
Predszedniksztvo nase orszacske cérkvi. Vsze gmâne nase obcsinszke cèrkvi szo ednoglászno za püspeka Dr. Popp Filipa, za szvetnoga presidenta pa Dr. Roth Vilmosa zvolile. Nas prvi püspek szo v
Zagrebi szept. 22-ga instalirani med prevecs pozdignyenov ôszvetnosztjov. Kak telko veliko lüdi, nas jugoszlovanszki prvi püspek od prôszti vesznicski roditelov zhájajôcsi szo pozváni na velika dela, na szlü´zbo Bo’ze dike, na vodjenyé ládje nase cérkvi. Prekmurszki szrmaski, delaven, pobo’zen, veren evangelicsanszki národ i tüdi nas prôszti evangelicsanszki stamp, z velikov lübéznosztjov pozdrávla szvojega püspeka i na nyego vo delo Bo’zi blagoszlov proszi!
Dr’zàvna subvencia. Nasa cêla jugoszlovánszka protestantszka cérkev je dobìla v tom leti 1,444 000 Din. podpore.
Teologusov, kì sze za dühovnike vö vcsijo, má vezdâ nasa orszacska cérkev 24, tak
105
jáko zadoszta. Zmenkanye je pa itak pri evangelicsanszki vucsitelaj.
Za verovucsitele szo
navékse dühovnicke vöimenüvani, kí ali szamí, ali po szvoji namesztnik vrsijo verszko vcsenyé, stero sze pôleg usztáve vu materszkom jeziki oprávla.
Cérkevna szpràviscsa. Szept. 21.-23.-ga je bio II. orszacski cérkevni gyülês v Zagrebi — Gusztáv Adolf Drüstva glávno szpráviscse je szept, 13—15ga bilo v Osnabrücki (szeverna Nemcsija). — Prêkmurszke sinyorije lêtni gyülês je jun. 29-ga
v	M. Szoboti bio.
Podporníca nase sinyorije je notrijemánya mêla 18,751·10 Din. Z-té sume je dáno D. Lendavszkoj fari 5000 D., Apacskoj diaspori 5000 Din., G. Szlavecskoj gmâni 2000 D., Hodoskoj fari 500 D., N. Vrbaszkoj diakonisz násztavi 1000 D., vucsiteljiscsnikom 5000 Din.
Ouszvetnoszt i dogodki po gmajnaj. M. Szobotszka fara je dec. 14-ga szvetila szvojo 40 lêtnico. — V-Puconszkoj gmâni sze je znôvics nasztavilo ʼZenszko drüstvo.
D. Lendavszko, diasporálna gmâna cérkev zída, stere grüntni kamen je aug. 9-ga dolipolo’zeni i 2 zvoná szi je szprávila vu nô-
vi	törem. — Zágrebszka fara je szvoj farof vise pozdignola z ednim stokom, gde bode sztanoványe püspeka. — Apacska raztorjenoszt szi je hrambo szprávila za molitvárnico i cój 3 plűge zemlé, na steroj de brűtìv tüdi mêla. — Na Scsavnici je jul. 12-ga nôvi brűtiv-, szept. 27-ga pa 1 zvon blagoszlovleni. — V Novom Vrbaszi je eden verevrê-
li prôszti evangelicsanszki cslovek, Becker János, tomi nájvéksemi reformátori, Dr. Luther Martini szteber dao pozdignoti za 120,000 Dinárov. Tüdi je zozìdana nova cérkev vu Vrsaci i v Lazarevoji.
Ágostonszko verevadlüványe szo poszlovencsili Godina Stevan gornji petrovszkí dühovnik i je kak prilo’zba Düsevnoga Líszta vözdrukano.
Mrlà szta. Febr. 3 ga Varga Endre G. Petrovszke gmâne kántorvucsitel, sztar 80 lêt; — májusa 26-ga Kolosvári Franc dr’z. vucsitel, sztar 76 lêt.
J0SIP MOČNIK
umetni isp. kamnoseški
mojster
MURSKA SOBOTA.
106
Popolna veresziobodscsina v Jugoszlaviji. Szept. 3 ga je objávlena od Ny. Vel. kralá Aleksandra I. predpìszana i proglásena nôva dr´závna usztava, stera szloboscsino vere i düsnevêszti popolnoma zagvüsa.
Znamenite lêtnice. Vsza kulturna Europa sze bo 1932. marc. 22-ga szpomínala z 100 létnice szmrti nemskoga prvoga pesznika Goetheja, kì je szvêta eden nájvéksi dűh bio ; narôdo sze je vu Frankfurti 1749. aug. 28 ga z-prestímane evangelicsanszke familije. - 1932. angusztus mêszeca bode 400 lêtnica, ka je horvatske národnoszti Jurisich Miklos pri Kőszegi nazájzbio Szulajmána uriásno vojszko, stera je pod vodsztvom Ibrahima prêk po nasoj krajini prôti záhodi sla. Kak példa batrivnoszt i branitel krsztsansztva je vrêden nasega zahválnoga szpomìnanya Jurisich Miklos.
Szvêtovna kríza. Gdetàkoli sze obrnémo, zevszê sztráni edno rêcs szlisamo: „kríza.“ Vu krízi je polodelsztvo, ár prídelki nemajo cêne; v krízi je trstvo i obrtnistvo, ár nega küpüvajôcsi lűdi; drüstvena-, po-
liticsna kríza po cêlom szvêti krízi je szvêtovni mér; vu krìzi je delavec i csesztnik, ár nega dela, nega szlűzbe; vu krízi je morálni ’zìtek. Nemirovnoszt, cágloszt je obszêla dűse. Ka bode konec tê obcsni kríz? Jeli blâ´zenêsa bodocsnoszt, ali pa pogübelnoszt, ali gda sze dokoncsaju té kríze? Sto bi mogao na to gvüsen odgovor dati. Naj vu tom te’zkom vihéri obsztojímo, mêmo kêm vecs lübéznoszti do edenovoga i predvszem nevkleknyeno vero! Vero vu Bo’zoj ocsinszkoj miloscsi, kí nasz nevardêva obri nase môcsi.
Komunizem v Rusziji je itak nê premìno, za volo toga je v nemirovnoszti cêla Europa, vesz szvêt, ár komunizem szvêtovno revolucio glászi. V Ruszìji scsé krsztsanszko vösztrêbiti. Na vérsztvinszkom presztori je dömpinga pogübelnoszí pűszto na Europo. Dömping telko zadéne, ka Ruszija szilje, belice, meszô, plátno itv. tak po cêni posztávi naprê, kak niscse drűgì. Nê csűdo, vêm v Rusziji sztô milio robszlugov k senki more delat vu gôscsaj, na poláj, vu bajcaj, vu fábrikaj. Záto je prisla vérsztvinszka kríza na vsze dr’zàve.
Naznanjam poštüvanomi občinstvi, da mam v zálogi vsakovrstno melo kakti pšenično i rženo i vsákovrstno špecerijsko blágo po nàjnižjoj dnèvnoj ceni. — Vsem se najtopleje priporočam
Gášpár Jožef
trgovina z mešanim blagom
Murska Sobota,                                      Aleksandrova cesta.
107
Za toga volo bojdmo verosztüvajôcsi prôti kumunisticsnim návukom, csi nescsemo, ka bi dühovno i telovno na nikoj prisli.
Razoro’züvanye. Eto pítanye vedno bole obvzéme Europszke národe. Vérsztvinszka kriza je ednáko tira k razoroʼzitvi. Z-toga sztáliscsa sze vídi ta grozna materlálna kríza, liki Goszpodnov bics, z sterim na
bôgse previdênye scsé szpraviti to odürjávajôcse cslovecsansztvo. Prevìdijo zdâ ´ze, ka vu vezdásnyem szűkesnom szvéti takse nezgovorne sume obrnôti na oboro’züvanye kak szo do tega mao csinili, je nemogôcse. Anglêski politicsni voditelje Mac Donald, Baldvvin, L1oyd George szo na ednom gyülêsi ôszvetno gúcsali kre razoro’züvanya. Mac Donald
je pokázao na tô, ka csi bi vu prisesztnoszi má bidti bojna bíla, tà bi dobroga tála cslovecsansztva z doliszpomeszárjenyem hodila. Vszegavêcs je tô veszélo previdênye
Hoover. Vu velikoj vérsztvinszkoj krízi je máli trôsta trák zbűdo ameriski predszednik Hoover, kí je poracsao Europszkim dr’závam, naj dovolijo
Nemcsiji edno lêtni moratorium bojnszki reparacijszki placsil. Doticsne dr’záve szo z velikov radosztjov vzelé na znánye tô. Potom je taki gvüsno zblí’zanye prislo naprê med Francijov i Nemcsijov. Vodécsi politikusje obê dr záv szo n edszebno obiszkali Páris i Berlin.
Vrêmena hôd. Oktober prevecs de’zd’zéven, nov. lêpi
Nouviva zvonà D. Lendavszke evang. fare.
Véksl 451 kg., z-napiszom: „Glászi bratszko lübézen!“ Ménsi 214 kg, je dár Evang, ʼZenszkoga Drüstva v D. Lendavi.
108
i topeo; dec. i jan. hladnêsi, megléni, febr. i marc. mrzeo z doszta sznegom; proti szredini aprila toplêse; maj. szühi, jun. prijèten, jul. znôvics szühi i velika vrocsìna vu tê trê mêszeci, aug. prijèten, szept. vla’zen i hladen.
Pôv. Sztrméni pôv sze je ranê dozoro i je po szrêdnyem placsüvao, szená je malo bilo za volo szühôcse; ali jeszénszki pôv je obilen bio, tüdi szadű je povôli bilo, gorice szo pa celô telko ’zupe dale, kelko ’ze dúga lêta nê.
Elementárne skode i ràzlocsne neszrecse. V pretecsenom csaszi je doszta te’zki elementárni vdàrcov bilo. Sztrahovitna bajcarszka katasztrofa je bila v Nemcsiji pri Acheni z 300 mrtvecmi i Maybachi vise z 200 mrtvimi, v Ameriki (Ohio) z 150 mrtvecmi; zemlé gibanya szo velko skodo napravile v Italiji okôli z 100 mrtvecmi, na Japonszkom z 250 mrtvimi, na Nôvoj Zelandíji vise 1000 mrtvimi; v Nikagaruaji (Szrêdnya Amerika), gde sze je cêli váras porüso i 3000 prebiválcov bujti; v
Armeniji (Ruszija) z 800 mrtvimi; na Javi je vulkani na áldov szpadnolo 1300 lűdi; potopilo sze z ednim hajovom vréd 550 oszeb; na Kitajszkoro szo velikanszke povodni bilé z dosztadoszta mrtvecmi itv. Csi od etaksi veliki vdárcov csűjemo, té prevìdimo, ka je nász do etigamao obarvao Goszpôd.
Szvêta zgodbe. Vládne kríze szo bilé na Polszkom, v Ausztriji, v Franciji, v Rumuniji, v Bolgariji; revolucije szo bilé v Peruji, v Panami, na Spanyolszkom, stera je proglasena za republiko, krao Alfonz XIII. je odsztôpo; volìtvi szo bilé vu vecsji dr’závaj; odprávlena je zláta valuta v Angliji bojnszki konflikt je nasztano med Japánorn i Kinov ; dúgi csasz je szvêt kebzűvao na morszko zglihingo med Francijov-Italijov i na carinszko unijo med NemcsijovAusztrijov. — Paul Doumer je nôvi predszednik francoszke republike — Mrli szo Velja Vukičevič, bívsi min. predszednik i vecskrátnì minister; — Marsal Joffre, velki vojszkovodja Francije; — D, Söderblom Nathan svédszki evg. érsekprimás.
Batriven vlovec.
Dvá jágra ideta po nôvom sznêgi divjácsino szlêdit. Do gôszztse pridôcs, sze na vucsi sziêd namêrita. Te eden právi: „Vucsi szlêd!“ . . . Tak bogme! odgovorì te drűgi . . . ,,Znás ka: tí idi za szlêdom tamtá, gdetá ide, jasz bom pa sô v-té kraj, odkud je prisao, tak ga gvüsno na sztrejáj prevrnéva.“
Doszta bôgse je tak.
Ednoga szprevodnyáka, kì je veliki cucku bio, je vrág popadno i bêzao ’znyim.
Sôgor tú´zno za nyim kricsi, ka vrág tá neszé sôgora.
Na stero sze szprevednyák nazâzglednovsi sálno ercsé:
— Itak je etak bôgse, kak pa csi bi mi peski trbelo idti, ali pa meni nyega neszti !
109
Na leta szlêdnyi dén.
´Ze je vö obrnyen rúd sztároga leta,
Szunce li z-návade ide pôleg réda,
Szamo záto zìde, da nâ vrêmen ide,
Ár gde ütra jeszte, vecsér tüdi prìde!
Li idi! Odidi! Odnász leto sztáro,
Tak szi nam ´ze vise, sto bi za té máro?
Z-recsjôv te nesztávlam i nezagovárjam:
´Zelém ti szrecsno pôt, li z-tém te pozdrávlam.
Ka szi nam prineszlo? Kaksi szpômenek nyás ?
Za méne nika nê, vsze tô tì dobro znás;
Kak i kalendari, steri ka´ze dnéve,
Csi szo tá odìsli, sto sze na nyé zglédne?
Idi! da’os v-racsúni z-ovimi vu rédi,
Na nede csrbine, vu hípa vrêmeni:
Ta gôla püsztína, gde nega zeléno,
Je na zemli telko, da naj nema lűknyo. ARANY
Silvestrov, ali leta szlêdnyi dén.
Na Silvestrovo nôcs pôleg satringe sze praj na nébi vsze one figure szká’zejo, stere szo cêlo leto v-365 dnévi mantrali lüdì,
Té dén sze záto zové Silvestrov dén, ár je po Krisztusa rojsztvi v-312-tom leti té dén mrô szv. Silvesíer pápa, kí je jáko dobroga szrdcá, pobo’znoga ʼzìtka, z-zevszém dobrim oblônani cslovek bio. Práva szmilenoszt. Vu Konstatin grcskoga caszara vrêmeni je ´zívo, vu onom hipi, gda szo ’ze na krsztsane bôgsi cajti prisli. Bogati roditelov szin je bio, ali po roditelov szmrti je cêlo vrêdnoszt (herbijo) med sziromáki razdêlo. Tarquinius rimszki praetor, ga je pred szébe dao pozvati i v-
temnico vr´zti. Silvester nyemi je nazvêszto, ka escse vu toj nocsi vmerjé i tak sze je zgôdilo, pri vecsèrji sze nyemí je edna ribja szpica (csonta) v-gutanaj sztávila, od steroga je v-onoj isztoj nôcsi mrô.
Gda szo ga za pápo odébrali sze je vu Sokrates pecsíne edno brlogo (votlìno) zoszelo. — V-tisztom vrêmeni je Konstantin caszar v-lepraj beteg (jáko teski beteg, cêlo têlo z-nevarnimi gobami naszipano) spadno. Z steroga betega sze je tak steo zvrácsiti, ka je na vüvcov tanács pôleg satringe 1000 nedu’zni pojbicsov i deklin dao vküp szpraviti, stere je steo dati vmoriti i v-nyì krvi sze prati i tak ozdraviti. Decé mater jávkanye
110
ga je vu dűsi nateliko genolo, ka sze je nad decôv szmilüvao i nê je ji dao vmoriti, nego kszebi je dao z-brloge Silvestra prizvati, kí ga je okrszto i ozdravo je. Na to je vö dao zapoved, ka Krisztusa morejo lüdjé moliti. Silvester je vdovic zagovoritel bio. Tjedna dnèvom je tüdi on dao iména, ár szo je
do têga mao po poganszkom latinszki imenüvali. On je te eden z-poganmi sze bojüvajôcsi nàjvéksi krsztsanszki bojüvnik.
Na Silvesztra, ali szi sztároga leta nôcs lüdjé, náimre vu varasáj do polnôcsi verosztűjejo, tak pocsákajo mládoga leta prisesztjé i endrűgoga pozdrávlajo.
F. J.
Kak sze pomladímo.
Napiszala: KOLOSVÁRY BERTA.
Tam nindri na goricskom kráji szta ´zivela dvá kuma i szôszida, lêko escse dnesz ´zivéta, steriva szta szi prevecs dobriva bilá. Miklos szo bili te eden, Matyas te drűgi.
Csi szo Miklos biká odali szo ga Matyas pomàgali gonili, csi pa Matyas, te pa Miklos.
Zdaj szta Miklosovoga gonila, lêpi falat ga je bilo, i lêpi dinári szo za nyega vu Miklôsov ´zeb szkocsili.
Táksega hìpa niscse ne skrtlá. Tiva kuma szta tak nájjakse vôle bilà, gda je bík prék dáni i vö plàcsani bio.
Szunce ´ze malo k ednádi slo, gda szta sze z’te Szobote domô ravnala.
Kak mímo apoteke ideta, vzemeta na pamet to novo izlo´zno okno. Glédata te vszefelé vöposztávlene glázske.
Bilo pa preci velko cedilo z-kricsécsimi fárbanimi literami: „Élet elikszir“, stero moskam mládo môcs nazáj dá.
Matyas ercséjo:
Csi bi tô cslovek vörvati mogo.
Na tô Miklos: Zakaj pa nej, dneszdén je vsze mogôcse.
— Dobro bi bilô, csi bi tak bilô, denejo Matyes. Moja ʼzsena, gda szam mlájsi bio i jo bole kaj poslàtati mogo, mi je száki den k-zâjtrki baka ocvrla, zdaj me pa zse v szopű pecseni krumpics nancs ne csáka.
Kuma, pri meni sze tű tak godí. Vasa dönok tak ne krcsi, ali mojo vcsaszi cêla vesz zná, gda sze z menov krêga. Sztôpijo Miklos vu apoteko, küpijo eden gla´zek toga „ÉIet-elikszira“ za treszeti dinàrov i ideta vö z Szobote.
Do Martjànec prideta, tam sztoji Vezérova ostarija. Tak prijétno sze nyena okna szmejéjo csloveki, ka nemre mimo nyé, more malo notri poglédnoti.
Tíva kuma tüdi notri sztôpita. Vino szi zapovêta i zacsneta glá’zek z papéra vöodszükávati. Na tom papéri je nastampano bilô: Vszáki dèn deszét kaplic vu gojdno i vecsér.
Ej kuma, ercsé Miklos, ka va midva te kaplice cedila, vej ga vszega nega za eden posteni deci. Z-tem vlejé pô glá’zka toga vrásztva vu szvojo, pô pa vu Matyesovo kupico.
Kupice natocsi z dobrim
111
vinom i notri szpijéta. Pár litrov szta szpilá ì veszêlo szta szi prôtí etômi zgovàrjala, ka lekaj tak da bi sze ’ze doszta mlájsiva csütila.
Na ednôk Matyesa nikaj sztiszne, komaj za eden grm vujsao. Miklós namali sztápajo, na ednôk sze tak nikak nájnacsi csűtijo, nikaj pôcsi i lacse szo pune bilé.
Pride naprej Matyes kuma i zácsa praviti:
Zlôdi ga vzemi, vej szam komaj vujsao ’znyim.
Meni je pa on vujsao, odgovorí tu’zno Miklós. Prokleti patikárius, ka nama tô za vrásztva dao. Odgovori Matyas: Znàte kuma, to vam je tak, csi bi midva to vrásztvo po kaplicaj jemála, kak je naprê píszano, te bi midva henyala, gda bi sze do dvajszetoga leta pomladila. Zdaj szva sze pa tak pomladila, ka szva grátala kak mála deca.
Tak szta sze csedníla do dôma. Domá Miklos obprvim k mlaki ido i sze szlecséjo, doli sze zaperéjo, zgornye lacse gori, ali jaj kama ove szkriti ka nàj ta brecslava Franca ne zvej za te spot. Po dúgom premislávanyi szo je pokopali pod levé v gnojsnico.
Kak vu hi´zo pridejo, Franca gori vuzsgála poszvêt, vecsérjo pred mo´zá dene, med tem je pa jezik prevednom klepetao:
Ti lump, ti falot, vsze zapijès, i drűgi lépi titulusi.
Dugo szo Miklos vlekli vrêmen, i naszlednye je dönok muszáj bilô doli le’zti. Te zácsajo Franc csiszte lacse prosziti.
Ona pa odgovorì:
Ti tepes, ti klantos, te szi escse lacse zàpio ?
Nej Franca, nej szam je zápio, trnok nama je vrôcse bilo, pa szva sze z kumom domô idôcs, vu Ledavi zkôpala, tam mi je niksi pikos vkradno.
Tak nôroga pikosa nega, ka bi so szpôdnye lacse krádnot, da je tam bio kaput z jezerami, odgovori Franca. La’zes, zápio szi je, zápio.
Franca je dála mo’zévi drűge lacse, i gda je nyéni jezik ’ze od klepetanya trüden grátao, szta zászpala.
Vgojdno rano sztáne, zácsa po cêlom grünti te zgüblene lacse iszkati, i kak do levôv pride, szo tam plavale na povrsini gnojsnice. Naprej je potégne, zácsa kricsati, ka jo vu drűgo vész csüo:
Pesz pészki, ja zakaj szi pa roj z kosárom vréd tá lücso.
Poberé te lacse, neszé je na potok prát, po pôti vszákomi pripovidávle.
Od tisztoga mao sze govori, ka szo Miklós roj z kosàrom méd tá lücsili.
Na veszèlje ocsi.
Mali gimnázista na konci leta domô pridôcs z-sôle, z-vedrnim obrázom sztôpi vu hi’zo pred ocso govorécsi: — No ocsa, láni szte sze doszta sztarali, ka szte doszta pênez mogli dati za knige, k leti vam ni ednoga fênika nede trbelo za nyé dati.
—	Zakâ nê, moj szin?
—	Záto, ár mo razrèd ponávlati mogao.
112
Küpüjte samo v
NOVOJ ŽELEZNOJ TRGOVINI
Proti PREKMURSKE TISKARNE i BANKE pri
FRIM L. Murska Sobota
ar ešče tam najfalej dobite kakti:
sečkare, reporeznice, šrotare. preše, plüge itd. itd.
Dobi se tüdi vsefelè železno blago za gospodarstvo
Prima ,,BOG POMAGAJ“kose, tirolske kamle, garantirane sekire, žage, motike. Okavanja za hišo, glažojne, farbe, firnis.
Semenje za gospodarstvo. — Včelarske potrebščine.
Mašinsko olje, auto olje, benzin, masti, remenje, S. K. F. Kuglični ležaji i drüge mašinske potrebščine.
Samo li pridte in se osvedočite, da šče najbolše i najfalejše küpite pri
FRIM L. v Murskoj Soboti.
V Murskoj Soboti najmodernejše notri vpelano mizarstvo (tišlarija)
RUDOLF ŠAFRAN-a
šteroga delavnica je dozdaj bila na Csiszarovom mesti, se je preselila v lastno hišo
Benkova ulica št. 5. (poleg Sokolskoga Doma).
Izdelavle vse vrste mizarske potrebščine kak; stavbeno pohištvo, škrinje i lesne rolete po nisikoj ceni.
Prevzeme vse vrste izdelanje lesa na mašinaj po tak nisikoj ceni, da se ne splača s prostov rokov tak težko delo opravlati.
SZENYE (SZEJMI),
Prekmurje.
Beltinci: (zsiv. i kram.) 20. jan., 24. na presztöpno leto pa 25. febr, 25. apr.,27. jan., 15. jul., 5. novembra.
Bogojina: (zsiv: i kram.) 15. febr,, 20. márca, 19. màja, 20. jul.,4. szept.i 16 nov.
Cankova: (zsiv. i kram) Pond. po cvetnoj nedeli, pond. po szv. Trojsztva nedeli, 24. szept, 11. nov.
Črensovci. (zsiv. i kram.) 14. marca, v pondejlek po 3. máji, pondejlek po 14, szeptembri, 20. Oktobra.
Dobrovnik. (szamo zsiv.) 6. aprila, (zsiv. i kram.) pondejlek po Telovom, 25. julija, 2. oktobra.
Dolnja Lendava. (konyszko, zsiv. i kram) 25. jan., 16. febr., 27. marca, 17. apr., 16. jun., 28. jul., 28. aug., 28. szept, 28. okt., 18. dec. pa vszáki tork szvinyszko szenye. Csi pride na tork velko szenye, teda je szvinyszko szenye na drügi dén.
Dokležovje. (konyszko, zsiv. i drovno) 18. junija i 21. auguszta.
Dolenci. (drobno) na Tejlovo i 6. decembra.
Gràd (Gor. Lendava). 28 márca, 21. junija, 16 auguszta, 29. szept,. 30 novemb.
Hodoš. (zsiv. kram.) 10. márca, 5 julija, 19. aug., 5. Oktobra.
Križevci. (zsiv. i kram ) 16. aprila, 4. junija, i 27. oktobra, pa vszáko prvo Szoboto v mejszeci szvinyszko szenye. Csi szpádne na tou szoboto szvétek, je szvinyszko szenye prvejso szoboto.
Kuzma. (kram.) na Krizsni csetrtek.
Krog. (kram.) 4. maja.
Martjanci. (zsiv. i kram.) 6. maja, 6 aug, 23. okt.
Murska Sobota. Prvi pondelek jan. zsivinszke szenje, prvi pond. febr. zsiv. i kram., prvi pond marca zsiv. i kram., prvi pond. aprila ziv., prvi pond. maja zsiv. i kram., prvi pond. jun. zsiv., prvi pond. jul zsiv. i kram., 24. uguszta zsiv. i kram., prvi pond. szep. zsiv., 15. okt ziv. i kram., prvi pond. nov. zsiv., 6. decembra zsiv. i kram. Cse szpádne na prvi pond szvétek, sze vrsi szenye na drügi dén.
Petrovci. (kram.) na Szv. Trojszva nedelo, 4. julija, 8 szeptembra, 28. oktobra.
Pužovci. (kram.) 13. julija.
Puconci. (zsiv. i kram ) 28. mája, 10. jul., 10. szept, i 10. novembra.
Prosenjakovci. (zsiv. i kram.) 15. márca, 16. jun , 2. szep. í 28 novembra.
Rakičan. (zsivinszke) 26. márca, v tork pred Riszàli, 2, jul. 16. aug. i 8. okt.
Selo. (kram ) prvo nedelo po Szrpnoj Margyi i na Miklosovo.
Sv. Bedenek. (kram.) pred pepe nicov, po posztni kvatraj, po cvetnoj nedeli, po jeszenszki kvatraj i pred koledi vszigdár v pondelek.
Sv. Sebeštjan. (kram.) 20. január. 2 nedela po vüzm , 15- junija, 21 decembra.
Tišina. (zsiv. i kram.) 10. aprila i 7. szeptembra.
Turnišče. (zsiv. ik rám.) v csetrtek pred cvetnov nedelov, drügi pondejlek po Vüzmi, csetrtek pred Riszáli, 12 junija, csetrtek pred Velkov mesov, drügi dén po Máloj mesi, 4. oktobra i vszáki csetrtek szvinyszko szenye. Csi szpádne velko szenye na csetrtek, te szvinyszko szenye eden den szledi
Pri szrezih i krajih, steri májo znamenye zvejzde *, je opomniti to: Csi szpádne szenye na nedelo ali szvétek, sze vrsi szledécsi delaven dén Dnévi vu oldepáji ( ) pomenijo szenye szamo za blágo.
Srez Ljutomer.
Ljutomer. Zsivinszko szenye: 14 jan., 8 apr., 10 jun., 8 jul., 12 aug., 12 nov.;
kramarszko i zsivinszko szenye: 11 febr. 11 márc., 13 mája; (tüdi konyszko), 16 szept., 17 dec.; szamo konyszko i zsivinszko szenye: 14 oktobra. Cven. 7 szeptembra.
Gornja Radgona. 3 febr., 25 mája, 10 aug., 15 nov.
Sv. Križ. Pond. po tihoj nedeli, 3 mája, 26 jul., 6 nov.
Mala Nedelja. Csetrtek pred nedelov Szv. Trojsztva, 21 okt
Veržej. 6 mája, 29 szeptembra, 30 novembra.
Sv. Duh. 24 aug., 13 dec.
Negova. 8 szeptembra.
Sv. Peter. 17 jan,, (29 jun.), 30 jun., 21 szept.
Mesto i srez Maribor levi Dravski breg.
Maribor. Vszáki 2 ino 4 tork v mejszeci szenye za zsivino; csi je v tork szvétek, sze vrsi zsívinszko szenye dén prvle. Vszáki pétek szvinyszko szenye; Csi je v pétek szvétek, sze vrsi szvinyszko szenye den prvle. Vszáko szrejdo ino szoboto trzsni den.
Sv. Lenart v Slov. goricaj 20 jan., pond. po beloj nedeli, 19 mája, 24 junija, 2 auguszta, 4 oktobra, 6 novembra.
Sv. Trojica v Slov. goricah. 10 márca, po Szvétom Trojsztvi, 28 aug., pond. po trétjoj kváternoj nedeli.
Sres Maribor desni Dravski breg.
Fram. 21 julija, 21 szeptembra.
Poljane. Pond. po kvat. nedeli v poszti, pond. po cvetnoj nedeli, pond, 13 maja szoboto 22 juni a, 10 julija, 29 auguszta, 12 Oktobra, 15 novembra.
Slovenska Bistrica. 24 febr., veliki petek 4 mája, 4 jun., 25 jul., 24 aug., 14 szept. 28 okt., 21 nov.
Spodnja Polskava. 2 febr., 10 márca, 30 jun., pond. po 3 aug. i 9 szeptembra.
Studenice pri Poljčanah. 25 jan., strti pond. po Vüzmi, 13 dec.
Mesto i srez Ptuj.*
Ptuj. Zsivinszke szenye: za konye i rogato zsivino vszáki prvi i trétji tork v mejszeci, za drüge vszáko szrejdo; trzsni dén je vszáki pétek; lejtno kramarszko szenye sze vrsi: 23 aprila, 5 auguszta, 25 novembra.
Sv. Andraž v Slov. gor. 13 jun., 30 nov.
Ptujska Gora. 18 márca, veliki tork, Szoboto pred krizs. nedelov ali pa Szoboto po Vüzmi, 2 jul., 14 aug.
Sv Lovrenc na Dr. polji. 12 márca, 27 jun., 10 aug., 29 szept.
Sv. Lovrenc v Slov. gor Szrejdo pred vnebohodom, 31 jul., Szoboto pred rozsnovenszkov nedelov.
Sv. Bolfenk. 30 jun., 2 szeptember.
Sv. Vrban. 25 mája, 25 julija.
Breg pri Ptuji. Drügi pond. v maji, 6. jun., drügi pond. v juliji, 26 aug., drügi pond, v szeptembra
Ormož. Cvetni petek, pond. po Jakobovom (25 jul.), na Martinovo (11 nov.), vszáki prvi pond. v mejszeci jan., febr., márc , máj., jun., jul., szept., okt., dec., csi szpádne na ednoga tej pondelkov szvétek, sze vrsi szenye na drügi pondelek. Szvinyszko szenye vszáki tork v tedni.
Sv. Tomaž. 21 jun, 29 aug., .28 okt3 decembra.
Medjimurje.
Čakovec. Cvetni pondejlek, 29 jun., 13 aug., 3 okt., 25 nov.
Draškovec. Szredo po Jürjavom, 7 i 16 aug., 11 nov.
Kotoriba. 9 márca, 27 junija, 30 szeptembra, 30 novembra.
Nedeljišče. 15 junija, pondelek po aug. nedeli.
Prelog. Riszálszki tork, pondelek po Jakobovom.
Razkriž. 19 mája, 24 junija, 10 auguszta, szrejdo po bejloj nedeli.
Mursko Središče. 1 mája, 20 aug., 26 okt.
Štrigova. 19 márca, 22 jut, 30 szept., 4 decembra.
Sv. Helena pri Čakovci. 18 auguszta, 22 szeptembra.
Sv. Rok pri Čakovci Na Rokovo i Mihalovo.
Z-káksim pokrivátnim ciglom (csrejpom) naj pokrivamo? Csi lejpo pa dobro sztreho scséte meti szi szpravte
Ratkolov cementni crejp.
Té csrejp je sztàlno vednàki, ár ne pride v ogeny nego sze na zselezni formaj dela, pa tüdi na tisztom obtrdne, má dupliski falc na sztráni pa eden precsni falc, steri vözapré ka bi szneg ali descs szkoz strehe prisao. Té pok ivátki cigeo drzsi proti vodi, mrazi ino ognyi je iezsejsi kak ov
cigeo iz ilovice, escse na sztrehi od dnêva do dnéva mocsnejsi gráta na eden kvadratmeter trbej szamo 15 ciglov, lata sze na 33—34 cm. sztane pa szamo malo vecs kak te proszti falcani cigeo iz ilovice. Za imé, leto ali kakse mujstre na sztrehi sze dobi rdécso emailirani cigeo. Vszaksi sto kaj za pokrivati má, naj szi prvle té cigeo, ali sztrehe stere szo z-tem ciglom pobite. poglédne. Sto té csrejp ednok szpozna, nikdàr nede z-drügim po-
krivao. Steri zselejo szvoje sztrehe z-tem
Ratkolovim
sznezsno obrambnim ciglom pokrivati, naj kemprvlé toga na-
rocsijo, ar kak je predvideti, de letosz doszta veksa narocsba za te cigle escse kak láni, pa vnogo od zamüdnikov pálik ne pride do toga nàjbogsega cigla.
Dr. Josip Glančnik
zobozdravnik
v Murszkoj Szoboti
ma szvoj zobozdravniškì atelijo v-Nadajovi (prej Cifrák) hiši poleg katolicsanszke cérkvi. Ordinira vszaksi den od 8 do 12 vöre i popoldnevi od 2 do 6 vöre. V nedelo pa od 8 do 12 vöre. Szprejema vsze vrszte blombiranye i delanye zláti zob.
NOVA
LEKARNA-APOTEKA
v MURSKI SOBOTI
POLEG SODNIJE V HAHN-novi HIŠI.
VSAKOVRSTNA ZDRAVILA SE DOBIJO PO ZMERNI CENI.
ZA OBILNI OBISK SE
priporoČa
LEKARNA PRI ANGELU M. Ph. D. ŽMAVEC
MURSKA SOBOTA.
NOVAK STEFAN
Modni salon M. SOBOTA
Aleksandrova cesta 2.
Naznanilo.
Glede na bližajočo se jesensko in zimsko dobo dovoljujem si, spomniti Vas na mojo delavnico za izdelovanje vsakovrstníh finih oblek za gospode ter Vam isto priporočati. Istotam se prevzamejo tudi vsa predelanja in poprave oblek. Dovoljujem si opozoriti Vas na sedanje moderne kroje in sem na željo vedno radovolje pripravljen Vas najtočnejše obstrežti.
Z odličnim spoštovanjem :
Értesités.
Tekintettel a közeledő öszi és téli idényré, bátorkodom uraságod figyelmét felhivni férfiruha mühelyemre szolgálataimat mindennemű finom öltönyök előállítására felajánlani.
Elvállalok átalakitási és javitási munkákat.
Bátorkodom b. figyelmét felhivnia jelenlegi modern szabásokra, amelyeket leggondosabban és legpontosabban kiszolgálom.
Kiváló tisztelettel:
BENKO ŠTEFAN, krojač —szabó
MURSKA SOBOTA, Zvezna ulica.
Izdelujem tudi vsakovrstne uniformske obleke po naročilu. Megrendelésre készitek mindennemü uniformis öltönyöket.
Nemecz János
železna trgovina
 Murska Sobota.
Velika záloga:
Biciklinov
Sivalni masinov,
Radio aparatov.
Dobro blàgo!	Niszike cene!
ZDRAV OSTATI, BETEGOV SE OGNOTI!
Najprvle se ti nikelkokràt kihne, potom zàčaš kaslati, z-steroga spoznaš, ka si prehlajeni. Neveš pa časa, kak dugo bode prehlád trpo i kak se razvije. Mogoče lehko v-ništerni dnevaj henja, ali jestejo slüčaji, da prehlád má teške posledice.
Záto se vari prehlajenja!
či si nazébao, ali nášesten, či máš hladne nogé, či te gláva boli, či te mantrájo reumaíične bolečine, či so ti oslableni živci i žile, ali si tak düševno, kak telovno obtrüdjeni, ali pobiti; ci nemreš spati, či te zobjé bolijo, ali v-sklepaj trganje màš, bolečine vu obràzi i po teli, či si preveč občüten za
hladen zràk ino, či se tüdi kážejo na tebi slabosti, nezadostnoga krvnoga obtoka, vse ta so svedostva, ka si v svoji zdravi dnevi se ne varvao, da se tè nevarnosti naj nedoségnejo. Delaj zato tak, kak so nasi starišje, dedje vedno z-dobrim nàshajom sküsili. Küpi v-apoteki ali prispodobni trštvaj FELLEROV pràvi dišeci „Elsafluid“, namaži znjim dobro boleča mesta, vze-
mi pàr kaplic „Elsa-fluida“ na cukri, v-mleki, v-teji, ali kavi i včasi boš se za črstvoga, za okreplenoga čüto. Žile, živci do ti okrepleni, krvi otok de ti po teli vugodnej tekao i či boš se z„Elsa-fluidom“ maserao boš kebzüvao na sebi, da se mentüješ bolečin. Od znotra i od zvöna nücani pràvi Fellerov „Elsa-fluid“ te obarje prehladjenja i obolenja, ar je že dobro spoznani, ka dobro sredstvo i kozmetikum za
roké, obráz, zobé, lamp i nedije i hripanja gvüšno vrastvo. Z-vodov zmesani se nüca za grgranje, odstranjüje sline i ztem tüdi kašel i hripanje. To 35 letno domače sredstvo zagvüšno popolno pomaga proti bolezni, štere človeka doletijo na potüvanji, tak tüdi proti morskomi i drügim betegom. Dobi se v apotekaj i prispodobni trgovinaj v navadni pikšišaj po 6 din. v dupliški škatülaj po 9 din, ali v-špecijálni po 26 din. po pošti poslano falejse pride, či si ji več naroči edenkrát, ár 1 paket z-9 navadni, ali 6 dupliški, ali 2 špecijálnimi skatülami, že z-pakivanjom i z-poštninov košta samo 62 din.,
dvá takšiva paketa pa samo 102 din., šest takši paketov pa 250 D. (mesto 6-krat 62 D.)
Naročila se naj pošlejo na atres:
EUGEH V.FELLER, lekarnar
Dolnja Stubica št. 110.
(Savska Banovina.)
PA TO JE
NARAVNOST ČÜDOVITNO,
že celi keden sem na poti i kdekoli se namerim na dobro idoco cerkveno vöro, paše na sekundo točno z mojov Suttnerovov „IKO“ vörov i pri tom je to ešče stara žepna vöra mojega očo, stero je küpo za smešno nizko ceno. Teda je vendar istina, da dugo trpi, ar je dobro. Ravno zato je že 34 let fabrika vör Suttner na dobrom glasi. Kda pridem domo, pisao bom taki H.
SUTTNERI v Ljubljani št.
844. po veliki ilustrirani katalog, steroga tvrdka brezplačno pošila. Spominjam se da je tüdi moj oča vsikdar
tak lepe stvari zbrao iz kataloga, če je nücao zlatnino ali srebrìno za Božič i Vüzem, za fermo ali za mater i za nas deco.
TÜDI VI DOBITE ILUSTRIRANI KRASEN KATALOG POPUNOMA BREZ-
PLAČNO pošljite samo dopisnico z Vašim točnim naslovom na fabriško razpošiljalnico vör                  H. SUTTNER v Llubljani, št. 844. Prinašamo kratek izvleček iz kataloga:
44
Din. dobite pristno švicarsko Anker-Remontoir žepno vöro št. 120, štera se zo-
ve zavolo svojih sestavmh delov, ki so neobčutlivi pri padci ali vdarci
nezlomljiva,
i samo
58
Dm. košta pristna
švicarska Roskopt vöra št. 121 s l-a mašinom i z radium svetlečimi numerami i kazalcami.
Samo
za
Din. dobite Anker metalno vöro št. 122 z Roskopf mašinom. se-
kundnim kazalcom, svetlečimi radium numerami i kazalcami v poniklanoj, lepo graviranoj kovinastoj škatüli. Plosnata Anker-Remontoir vöra št. 507 z jako finim „IKO“ mašinom, 15 rubisov, točna na sekundo v pristnoj niklastoj škatüli, jako lepa, z 5 letnov garancijov košta samo 248 Din.
Samc
za
98
Din vöra na roko štev. 3720 z leder-
nim remenom, jako dobrim masinom i fine kakovosti. Pristna „AXO“ fina srebrna vöra na roko, najmodernejše izdelave samo 218 Din., iz 14-karátnoga zláta 420 Din.
Lastna fabrika vör v Švici!
Pošila se po povzetji ali pa če se penezi pošlejo naprej. Garancija 3—10 let. — Brez rizike !— Zamenjava dovoljena, ali pa se na želo penez dá nazáj! Zahtevajte taki brezplačni velki katalog od
svetovne razpošiljalnice vör
94
H. SUTTNER, Ijubljana št. 844.
Dravska
Banovina
Že
za
VÖRE
za dame
i gospode
LANCEKE, PRSTANKE, ORINGLINE, VÖRE NIHALKE, STENSKE i KÜHINSKE VÖRE, NAKIT i razne drüge PREDMETE Iz ZLATA, SREBRA itd. najdete v velikoj izbiri v
SUTTNEROVOM
KATALOGI!
Pravi metoduš za gajanfe lic i rok.
Proti vsem napakam kože slüži Felerova kavkazka Elsa pomada, štera ščisti lice i kožo, ar nepokriva samo, kak mrena, površino kože, nego jo koža v sebe spije ino tak dela njo z svojim dobrim sredstvom ona brani, gaji, mladi gingavo, grbavo kožo lic, šinjeka. Redi jo gladko, mehko, čisto i elastično, odstranüje grbe, mozolčeke. Veselje je viditi, enostavno i hitro preidejo šprinke, ščisti kožo od škodlivoga vpliva vetra, praha. En glažek 12 din. povoj i poštnina zoseb. Za probo koštata 2 glažka s povijom i poštninov 40 din. Če se dinar napre pošle, ar je po povzetji desét din. dragše. Elsa tekoče lilijno mleko je idealno sredstvo za lepoto, škatüla košta Din. 13.20.
Prava žajfa zdravja í lepote!
Fellerove Elsa žajfe so prijetnoga diša, plemenitijo kožo i majo dobro sestavino potrebne Iepote i zdravja. Stoji iz 7 vrst žájf:
Elsa-lilijna mlečna žajfa i Elsa lilijnl krem, zvönrédna fájna, cvetlična včini kožo méhko i gingavo.
Elsa rumenjakova žajfa, pravo blago za deco.
Elsa-glicerinova žajfa, delüjeposebno dobro pri razpokanji kože.
Elsa boraksova žajfa, izvrstno sredstvo proti sunca šprinkam i mozolčecom.
Elsa-káfranova žájfa, celo dobra za kožo i vlasé, naimre pri deci.
Elsa žajfa za britje, štera z-ednim desinficera i mehči brado, močno se peni i ne draži kože. Na probo po pošti 5 falatov Elsa-žajfe poleg zberanjaz-pakivanjom i poštninov Din. 52.—
Opominamo, da dinare napre pošlete ar poštnina po povzetji 10 din. več. Či se ti preperati položijo k Elsa-pomadiji ali k Elsa-žajfi, se poštnina prišpara, stroški se kak najfalej zračunajo posebi.
Pravi metoduš za gajenje vlasi.
Za gajanje vlasi, za krepčanje i v hranenje kože se nüca Fellerova močna Elsa pomada za rast vlasi (Tanochina pomada) štera hrani vlasi korenje, naprej pomága da bujno rastejo, prepravijo grinte, kápanje vlasi. Zdržüje vlase mehke i vugibke. En glažek 12 din. povoj ì poštnina zoseb. Na probo 2 glažka z povojom i poštninov 40 din, či se dinar na prej pošle, ovak je po povzetji 10 din. dragše.
Elsa alhahol Za vlase, pomladi, polepi vlase. Glažek 27·50 din.
Elsa Shampona za mujvanje glave i vlasi je jako prijetnoga diša. Eden povij Din. 3·30. Mazalo za bajusi Din. 5.50 Brilantine Din. 5.50 Oli za vlase Din. 5 i Din. 17 so. Fàrba za vlase Din. 65. Za ostranjenje vlasi, kosminje „Depilatorium“ odstranüje neprijetno dlako z vsakoga tála tela D, 34.
Za gajenja zdravja
Elsa-kolojnska voda živi i črstvi. Glažek Din. 16 50.
Elsa-toaletni glicerin, mali glažek Din. 5.—, velki Din. 17 60.
Elsa-toaletne pastile za mujvanje i Elsa-toaletni prahšek za mujvanje. 1 karton Din. 10.
Zdravilni puder „Dr. Kluger“ (znamka Hega) škatla Din. 27·50 Puder za dame, ena škatla Din, 4·40. Šminka rdeča i bela po Din. 3 30. Pomada za lampe Din. 3·30.
Prava metoda za gajenje lamp i zobi
Elsadont-krema za zobe, izvrstno čisti, zobje do snežne belin, krati vsako gnitje zobi. Košta edna datka Din. 8.80 Elsa-lamp voda, čisti, oživava i desinficera zobe i lampe, ar odstranüje neprijeten diš lamp. Eden glažek D. 16·50.
Elsa-zobni prašek samo Din 6 60 Dr. Heiderov zobni prašek v-škatlicaj po Din. 6 60, v žakličaj Din. 4·40. Elsa-zobne kaplice, škatla D.7·70 Jelísava kamforna kruglica 4 50 Zobne kefice po Din. 11 in 20.
Naročila pošilajte na atres:
EUGEN V. FELLER, lekarnar, Stubica Donja št. 110.1 (Savska banovina)
Prava žajfa zdravja i lepote!
Tak se špara!
Pri küpüvanji se je ne dobro presiliti, posebno pa ne pri küpüvanji vöre, ar nam ta najfalejša vöra, na najdragše pride, či jo nagosti trbej poprávlati dati. Najbole činimo, či pri küpüvanji vöre, negledamo samo na faloščo, nego bole na kakšost blaga i či se povrnemo k staroj, solidnoj strokovnoj firmi. Zato se znova opominate, da si zahtevajte novi letni cenik, šteri vsebi zdržava više 1000 prijetni slik (obrazk) od že više 34 let stoječe renomirane svetovne vör firme H. SUTTNER v Ljubljani
št. 844. Te cenik dobite k šenki.
Pravi Anker-büdilniki
št. 125.
ž solidnim strojom, točno regolirana s poniklanim pokrovalom, 16 cm visiki samo
Din 49·-
Prilübleni büdilnik št. 8505 samo 64 Din. Ravno tisti svetlimi računmi i kazači samo 84 D. Prave švajcne žebne vöre: št. 120 Anker-Remontoir z najtočnejše regoliranim strojom samo 44 Din. št. 121 Remontoir-Roskopt z I-a strojom, svetlečimi Radium številkami i kazačmi samo 58 Din. Vöre za pesnice že od 98 Din. naprej. Prilüblena fina srebrna vöra za pesnico „Axo“ št. 1309 za samo 255 Din.
Z-toga cenika bodete i z-ednim vidili, kak morete
zlato vöro, ali drüge dragočne predmete brez plačno dobiti. V-Suttnerovom ceniki bodete najšli
vöre za gospode i dame
z zlata, z srebra itv. z pravim švajc strojom v vsej cenaj.
Zlatnino i srebrnino
verižicé, prstanke, ringline dragule, jedilno spravo vu velikom preberanji.
Elegantne tobačnice
z srebra, z niklija, alpaka i tüdi moderne sopike za cigaretline.
Denarnice, listnice
i na stotine najiepši drügi dugovanj bodte najšli v velikom letnom ceniki po takerkoč
orginalnoj fabričnoj ceni
Poleg šteroga brezi rizike küpüjete, ar se to neodgovarjajoče vöodmeni, ali pa dinar nazaj da.
Ura-nihalke
št. 602.
celo soliden stroj, prvovrstne dobi, samo se na vsaki 14 den vleče gori, bije cele i pol vöre zcerkevnoga zvona cinkom ma posrebrani kazač, moderni omar orehove fárbe, velka je 51 cm samo 520 Din.
Triletno dobro stanje.
Pri naročíli te vör se pošila 50 Din. kak zadav (kapora). Tüdi dobre falejše nihalk vöre naidete v kataloguši. Razpošila se po povzetji, ali predplačili.
Zathevajte že dnes brezplačni veliki letni cenik od
H. SUTTNER,
svetovna
razpošilnica
vör
Ljubljana št. 844.
Pràvi metoduši za gâjanje
zdrávja.
Fellerov Elsa-Ribji oli krepi vsakoga, naimre pa slabe ženske. Naprejpomaga porast i dava zdravo videnje. Veliki glažek Din 20.
Elsa-kina železno vino za slabe krvi i blede osobe Din 16.50.
Eisa-Švedske kaplice (žalodčni liker) Din 13.20. Seehoter-kaplice Din 8.80.
Elsa-zagorski sok proti kašli i prs bolečini Din 13.20. Vapneno železni sirup Din 13.20. Thej za prsi i tüdi kašli 6.60 D.
Elsa-cukrene pastíle proti glistam za otroke i za odrašene, žačka (10 pastil) Din 11.
Elsa-mentolno črtalo (Migränštift) proti glavi bolezni pa tüdi proti žuželci pik (rezanji, smicanji) 1 falat Din 10.
Fellerove Elsa kruglice
delajo celo milo i hitro otvárjavno sredstvo, krepi žalodec, ne draždi črev i omogoči ce, ranye. 1 zavoj (škatulica) 12 Din.
Sol za žalodec Din 5.50, Thea Za čiščenje krvi Din 6.60, ricínus oli Din 5 i 17.60, pràhšek za ceranye Din 8.80.
Najmočneši francoski vinski cvet izvirna „Radicum“ znamka, velika škatüla Din 19 80.
Proti kürečim očam, žülam itd. vam pomaga Elsa Flaster brez bolečine, brez noža, brez očemérjenja krvi nevarnostihitro i gvüšno delajoči Fellerov turistovski obliž. Mali karton Din 4.40, velki 6.60
Nadale: Tekoča turistovska Elsa tinktura edna škatüla z-čopičom Din 11.
Elsa-prahšek za posipavanje proti parjenji tela i nog. Škatla z rešetkov Din 7.70.
Elsa-Sachet dišeča blažinica za omare, z perilom, vir trajnoga diša, šteri prehodi vsaki falat perila. Cena Din 6.
Elsa-ložni diš (parfum za hi’ze) napuni vsaki kot, prestor,vz-dišečim dišom, razvetri betežnikov hiže. Škatüla Din 16.50.
Fini parfimi z dišeči razločni rožic po Din 19.
Rumova-esenca Din 5.30 i 19.80. Kitajska thea od Din 2.50 naprej.
Elsa-prahšek proti mlajini, zagvüšno osmrti hitro vso mlajino veliki pikšiš Din 17.60.
Elsa-hranilni prahšek za živino kak močen dodatek k-dnevnoj hrani. 1 karton Din 8.
Pakivanje i poštnina posebi, falej pride, Či ji več naroči naednok, ar se več prišpara na poštnini.
Naročila átreserajte na:
EVGEN V. FELLER, lekarnar
STUBICA DONJA 110. (Savska banovina.)
TÜDI VI IGRATE VSAKŠI INŠTRUMENT!
če samo ščete. ar sposobnosti za to mate čisto gotovo. Ali „dober“ more biti inštrument, ar kakše gosli takša glasba i dnesden dobimo vendar za tak male peneze jako dobre inštrumente direktno s skladišča svetovno znane k ingetshalske tvornice MEINEL & HEROLD Tü krotek primer:
1. Tamburice	od	Din	98 ·-     dale
Z. Gitare	„	„	199·-	dale
3. Viiol- (gosli) „	„	89·-	dale
4. Mandolina	„	„	129·-	dale
3. Klarineti	„	„	 120·     dale
6. Trompete	„	„	480·—	dale
7.	Gramofoni	„	„	380·-	dale
8.	Ročne harmonike
(nemške) ... od Din 85·— 9. Ročne harmonike
(dunajske) . . od Din 179·— 10. KromatičnB harmonike.............od Din 1590·-
Znova
znižane cene !
Dnešnje cene
še nižiše
tvrdka glasbil v Jugoslaviji ! Zahtevajte bceplačni cenik!
Vsakš inštrument 8 dni na probo i
Najvekša odpremna
Popolno dobrostanje! Dozdaj
prek 1 milion küpcov!
Popunoma brezplačno dobite bogati ilustrirani najnovejši KBTALOG, če se sklicüjete na naš kalendari ga zahtevate od
MEINEL & HEROLD
Tvornica glasbil,gramofonov i harmonik
podrüžnica MARIBOR štev. 242-A.
TO JE ZAISTINO FAL,
ar zaistino fal je zato to, ka je tüdi dobro. A jeli je edna vüra dobra, to vi pri küpüvanji ne morete presoditi ar vidite samo zvünešnjost. Najvažnejše pri vürì je mehanizem, to je znotrašnja vrednost. To more presoditi samo strokovnjak. Najbolši strokovnjaki priporočajo iz osvedočenja SUTTNER-ove vüre i posebno one z markov „IKO“ i „OMIKO“ iz Suttner-fabrike v Švicarskoj.
Št. 507. Din.
248.—
Eto 2 primera:
Štev. 122. kovinasta Anker vüra z „Roskopf“ strojom, s sekudnim kazalcom z radium svetlimi numerami i kazalci, v poniklanoj kovinastoj lepo graviranoj škatüli z 3-letnov pismenov garancijov Din.
94.-
Anker-Remontoir Roskopf vüra št. 130
z lepo graviranim pokrivalom Din.
119.-
Nato ploščnata Anker-Remontoir vüra
štev. 507 z finim „IKO“ strojom, 15 rubinov, na sekundo točno regülirana, v modernoj jako lepoj škatüli iz pravoea nikla s 5 letnov garancijov Din.
248.—
Zahtevajte brezplačni katalog od
H. SUTTNER,
svetovna razpošiljalna hiša vör
LJUBLJANA št. 844
REUMATIČNI
i vsi, ki trpijo od protina, trganja, smicanja, bolečin v skle-
pih, v hrbti i v križi
so lehko pomirjeni,
da nücajo právo sredstvo, či
pàzijo na to, da dobijo prvov stni Fellerov fluid iz rastlinsk h esenc s postavnov zavarüvanov znamkov „Elsafliud“, kak ga kaže poleg stoječa slika. Dobi se v apotekaj i podobni trgovinaj. Posküsm glažek po Din 6.—, dvojni glažek po D n 9.— i velki special i glažek po Dín 26 — Po pošti košta zavoj z 9 posküsnimi ali 6 dvojnimi ali 2 specialnima g ažekoma Din 62 — s poštninov vréd. Dvá takšiva závoja Din 102.— pri izdelovalci
EUGEN V. FELLER, Stubica Donja št. 110. Savska Ban.
SZUKITS
JURIJ
klobücsár
v Murski Soboti
Odávam krscsáke nájnovese mode. V zálogì mam vszakovrsztne gotove moske i za deco puncsuke, papucse, szandále, hobe i moske fusaklne
Dobro blágo!     Niszike cene!
FABRIKA PERILA i GVANTA
TRGOVSKI DOM STERMECKI CELJE št. 312.
Din 122, 145, 159
Din 9, 12, 14
Din 5, 9, 12
Din 99, 118, 128
Din 15. 19, 20
Din 120, 125, 130
Din 45, 71, 76
Din 34, 45
Din 52
Din 60, 86, 109
Din 18, 25
VEČ V CENIKI!
VEČ V CENIKI!
Din 9 11, 16
VEČ V CENIKI!
VEČ V CENIKI!
VEČ V CENIKI!
Din 8, 17·50, 11, 26
VEČ V CENIKI!
VEČ V CENIKI !
VEČ V CENIKI!
Din 49 53, 57
FABRIKA PERILA I GVANTA
TRGOVSKI DOM STERMECKI, CELJE št. 312.
Prosite novi, velki ilusirovani cenik, šteri ma več kak jezero krasnih slik z raznovrstnimi potrebščinami, štere nüca vsakši človek!
CENE ČÜDOVITO NÍSIKE, VELKO PREBÉRANJE!
KA NE ODGOVARJA SE ZMENI, ALI SE PA PENEZJE POVRNEJO !
Din 5, 8, 12
Din 7, 9
Glejte, ka smo izébrali,
da Vam pokažemo nekelko predmetov iz velkoga lepoga cenika stare strokovne tvrtke za dobre švicarske vöre, dragocenosti, zlato i srebrno blago H. SUTTNER v Ljubljani št. 844. Te krasen cenik, šteri ma več kak 1000 slik, ga dobite i Vi ščista brezplačno, či Suttner firmi odpišete Vaš točni atres.
Št. 7761 Broša iz amerikanskoga double-zlata...........Din 56.—
Št. 5351. Ogrlica iz amerikan. double-zlata, lepo,izdelana i trpeča, dužina 45 cm . Din 54.— Št. 5462. Ista ogrlica iz 14 kar. zlata, s prives. v obliki srca, jako lepa, duž. 45 cm Din 198.—
Št. 5464. 14 kar. zlatna ogrlica z lepim priveskom i lepim kamenom, fina i precizna izdelava, dužina 50 cm Din 295.—
Št. 6603. Amerík. double-ziato D. 32 -
Št. 6617. Amerik. double-zlato D. 27.-
Št. 6616. Amerik. double-zlato D. 24.-
Št. 6613 Amerik. double-zlató D. 29,-
Št. 6802 14 kar. zlati prstan z lepim rdečim kamenom Din 224,-
Št. 6840. 14 kar. z ati prstan z lepim zelenim belím ali rdeč. kam. Din 145.-
Št. 6815. 14. karatni zlati prstan z ednim kamenom
Din 78.—
Št. 6841. 14 kar. zlati prstan na strani beli, kamni vsredini rdeči ali zel. D. 186.-
Št. 7502. 14 karatno zlato, jako lepo izdelano
Din 160.—
Št. 7525 14 karatno zlato, lepo izdelano
Din 88.—
Št. 7101. Iz 14 kar, slata Din 59.— Št. 7001. Iz amerik. double-zlata D. 21,-
Št. 7310. Amerik. double-zlato, lepo izdelano
Din 31.—
Pošila se po povzetji ali če se penezi pošlejo naprej. Rizike nega, ar ka se ne dopadne, se taki izmem aìi pa se penezi povrnejo.	Pišite jasno na špecijalno tvrdko :
K. SUTTNER, LJUBLJANA št. 844.
Že 34 let oblübleno Küpovno vrelo vnogih jezer zadovalnih mušterij.
Jeli se plučni betegi dájo zvráčiti!
Z-tém pitanjom se brigajo vsi, ki trpijo Astme, plűč, gutanov, žalôdca tuberkolozišne betege i zváni konjski kašel, z-šteri so se do etimao ne mogli zvráčiti. Vsi té betežnici dobijo od nas edne šenkane knige, zkepami, štere je eden imeniti doktor bivši šef zavoda za fizenkuru pisao: Dr. med. Guttmann „Jeli se plüčni betegi dàjo zvračiti“ Vsakomi betežniki tak priliko ponüdlmo se ogvüšati od svojega betega, i njega vràčenja. Zato smo skončali vsakomi té knige k-šenki brez poštni stroškov poslati, šteri de je na ednoj kárti (frankirano z 1·50 Dìn.) proso od
PUHLMANN & C., BERLIN 480 Müngestrasse 25-25/a
Cela drüžina vživa!
Istinsko je čüdno, kak nešterna deca z igranjom obvladajo šterišteš inštrument i če bi starišje znali, kakšo srečo i kakši užitek nüdi deci glasna, štero proizvajajo sami i kak to vpliva na düševni razvoj deteta, teda bi izklüčno vsako dete, a posebno kda de že starejše, melo svoj inštrument.
Pri nas v Jugoslaviji je to lehka stvar, od kar je vpelan brezplačen pouk v igranji, ar tak se lehko vsako dete i tüdi vsakši starejši doma sam navči igrati. Tovugodnost je vpelala tükajšnja naša podrüžnica svetovnoznane klingenthalske tvornice glasbil Meinel & Herold, pa lehko dobijo tüdi naši čtitelle isto. če zahtevajo sklicüjoč se na naš kalendar, brezplačno knižico „Kak postanem dober muzikant“ i cenik od tvrdke
MEINEL & HEROLD
tvornica glasbenih inštrumentov, gramafonov i harmonik, prodajna podrüžnica
MARIBOR št. 242-C.
VNOGOSTRANSKI
učinek prvovrstnoga Fellerovoga fluìda z-nárasov esenc z-postavnov varoválnov znaménkov „Elsa-fluid“ je pred našim! čtitelmi tüdi dobro poznani, posebno za okrepitev ’zil, ’zivcov i tak tüdi za občno črstvost celoga tela.
Opominamo, da more na v sák o m glážeki prvovrstnogaFel-lerovoga „Elsa-fiuida“ brezpogojno naštampano bidti imè „Feller“ i tüdi znaménje „Elsa“ àr se tüdi vdáblajo v velikom računi hamišni ponarejeni toga poprek poznanoga lüblenoga domáčega vrástva i kozmetikuma;
Fellerov „Elsa-fluid“ se dobi v-apotekaj i spodcbni trštvaj v-návadni škatülaj po 6 Din. v-dupliški škatülaj po 9 Din. alì vu veliki špeclálnl piksišaj po 26 Din. Po pošti košta z-poštninov vred zavoj z-3 posküsnimi ali 6 dvojnimi ali 2 špecijalnima glažkoma 62 Din. Trijé tákši pakì 139 Din. pri edinom izdelüvalci
Eugen V. Feller
lekarnar STUBICA DONJA št. 110. — Savska Banovina.
Špecijalna slaščičarna
STANKO JARC
v MURSKI SOBOTI
v hiši g. Hartnera nasproti pošte
Mà vszikdár vecs féle finoga szladoleda, ledene kave, čajno pecivo, bonboni itd. Izdelava najfinejših slascsic i tort, tüdi za veszelice, gosztüvanye i za krsztitje po narocsili. — Brezalkoholna okrepcsila.
CENE ZMERNE!
PODVORBA SZOLIDNA! SZTROGA CSISZTOSZT!
NA VELIKO !	NA VELIKO !
Manufakturna i modna trgovina
BRATA SIFTAR & HAHN
Murska Sobota  Slovenska ulica
NA MALO !	NA MALO !
Vszakovrsztno, szamo fino manufakturno blágo sze dobi po nájni’zjoj cenì szamo pri
BRATA SIFTAR & HAHN
Murska Sobota (poleg evang. cérkvi)
BREZALKOHOLNA RESTAVRACIJA
KEMÉNY MARKO
v-MURSZKOJ SZOBOTI.
Sze priporocsavszakomi. Vszaki den friska jêsztvina topla ino mrzla pa brezalkoholna pitvina.
Vsi, šteri nücajo za
mazanje, ki omirüjejo
bolečine,
za masiranje itd. Fellerov skoz 35 let sprobani, bla-
dišeči fluid iz rastlinskih esenc z znamkov „Elsafluid“ — pazijo v lastnom interesi na ime „Feller“ nastampano na vsakom glaži, kak to poleg stoječa slika pokazüje. Fellerov „Elsa-fluid“ se dobi v
lekarnaj i podobnih trgovinaj v posküsni glažkaj po 6 Din dvojnih glažkaj po 9 Din. ali v specijalnih glažkaj po 26 Di . Po pošti zavoj z 9 posküsnimi glažkami, 6 dvojnimi ali 2 specijalnima glažkoma 62 Din , trije taksi paketi 139 Din. pri izdelüvalci:
EUGEN V. FELLER, lekarnar
stubica dolnja št. 110. Savska Banovìna.
Oglašüvanje v kalendaraj
prevzeme najvugodnejse stári špecijálni strokovni zavod oddelek
BLOCKNER
v koncerni INTERREKLAM D. D.
ZAGREB,
Masarykova 28. Telefon st. 21—65. Predlogi i stroskovni i brezplačno!
ZAKAJ JE NAPOLEON POSTAO tak MOČEN ?
Zakaj je teliko uspeha?
Ali je
znao kakše zmožnosti ma v sebi? Gotovo ne, ali njegova močna vola ivroča žela po sla njemi
p r i p o-
moglido uspehov štere bi dosegno tüdi što
drügi z ednakov volov i vztrajnostjovVsaki ma sposobnosti v sebi, največkrat fali samo ona neomajna zahteva i samozavest, ki sta potrebni, da lehko dane sposobnosti tüdi izkoristimo. Najbolše opazimo to glasi. Skoro nega človeka, ki ne bi meo zmožnosti, da bi igrao kakši instrument, a malo se jih spomni, konči probali í tak ide celo vnogosteri velki muzikaličen talent v zgübo če bi vsaksi znao, ka se zdigava pogum i živahnost, če znarao sami igrati, ted i bi se starejši segnoli po kaksem instrumenti, gvüsno pa ne bi bilo deteta, niti starejšoga brezi irstrumenta : glasbilo v vsakoj roki, v vsakoj hiši bilo ravno tak s Ino potrebno kak hrana i obleka.
Ali se lehko trdi da smo v Jugoslaviji na lom pod očj že j ko napredüvali od časa, da je jugoslovenska odajna podrüznica velike kli genthalske tvornice glasbi MEINEL & HEROLD v Maribori štev. 242 —B. vpelala p i nas to ugodost, da brezplacno vči v igranji vsakoga lepo doma. Vsakši što od tvrdke zahteva, dobi popunoma brežplačno knìžico „Kak postanem dober godbenik“, k Vam da vsa po asnila, kak se lehko praktično i enostavno navčite dobro igrati, četüdi še neste meli inštrument i nigdar v roki. Tüdi naši čtitelje dobijo knižico brezplačno, če jo zahtevajo od tvrdke.
Zavedni kmetje obrtniki, trgovci i delavci
nalagajo svoje prisparane peneze varno pri
KMEČKOJ POSOJILNICI
v Murskoj Soboti Cerkvena cesta št. 5.
v lastnoj hiši prek od birovsje. Ček. rač. 15.229.
Kmetje, ta gasa je vaša, zato se je poslüžüjte i jo tüdi priporočajte drügim. Hranilne vloge sprejema od vsakoga na hranilne knižice ali tekoči račun ino je obrestüje najbolše.
Hranilne vloge znašajo dozdaj prek
7,500.000 Din.
Za te vloge je pa dobroga stanja poleg hiše do
65,000.000 Din.
Letni promet prek 25.000.000 Din.
Posojila davle na poroke (kezeše), tabulacijo i tüdi na tekoči račun na več let, na dužna pisma, po najnižišoj ob-
restnoj meri.
Rentni davek od penez plača Posojilnica sama. Kmetje, obrtniki, trgovci i delavci, ne smete se spozabiti s te gase, štera podpira v stiski naše lüdstvo.
Pridite v svoj dom, kde te poslüženi po svojoj voli.
Nájmodernesa fabrika
mesznáti izdelkov, hladilnica in fabrika
za led
JOS. BENKO
MURSKA SOBOTA.
Delajo sze vszáke vrszte klobászi, szalami (zimszki i letni) kak tüdi vszefelé
prekajeno meszo — EXF0RT
govenszke zsivina, szvinj, telet i mesza.
Za delavce ocvérke, prekajene szvinyszke nogé po
fal ceni.
Dobi sze:
màszt I. vrszte tüdi na malo. Najnizsja cena i najbolsa kvaliteta.
Prva prekmurszka domácsa szìascsicsarna (cukràszda)
SIDONIJA NOVAK
V MURSKI SOBOTI v lastnoj hisi ALEKSANDROVA C.
Má vszigdár friska i fina peciva kakti: csajno i drobno pecivo, v lêtnom csaszi vszáki dén sziadoled i ledeno kávo ; nadale likőri, rum v glázsaj sze dobi. Tak tüdi za veszelico i za gosztüvanye sze dobijo vszefelé torte z nájlepsimi okrászi i nadpiszi. DOBRO DELO ! SZOLIDNA POSZTRE’ZBA ! FÁL CENE!
Kr. prodaja smodnika Vszefelé Patroni i Sprij.
Na malo!                                Na veliko!
Nájsztarejse i nájfalejse trstvo je
KARDOS JOZSEF-a
v MURSKI SOBOTI
Aleksandrova cesta, prejk od Dobrajove ostarije.
Dobi sze vu velikoj meri no prebéranye vszefelé zselno blàgo po
najfalejsoj ceni kakti: Tramovje, (Traverzi) okávanye dvér i oblokov panti, vszákeféle nájfinese skéri, rozsjé za pükse nabijanye, patronje i práh.
Najbogse koszé i vérsztva szpráva: künyszka poszoda, sparhelytje; vszefelé kotli i parni kotli, najbolse zsage i pile, szecskarszke masine i reporeznice; najfinejsi oli za valéke i masine: szüha olijova fárba, férnàjszi, koksz itd.
Fabrike szkladárnica biciklinov
WAFFENRAD i  STEYR.