12 DOMOVINA 12. num. O h szmilűj sze nad nami, V lêj vö blagoszlov tvoj na nász Boj z dühom tvojím znam i, I krêpi vu vszem dobrom n á sz; Dáj sze nam tak vüpati Kaj nász scsés zmentűvati. V. Králje szo lüdjé roj'ni od zsené I na práh sze obrnéjo; N y i márno nakanênye táminé, Gda sze v kmicsen grob zapréjo. N am fali potrêbna mócs T é’ zovémo na pomócs. VI. Sto me napuni z dármí zsítka, Jeli szi nê ti, zmozsen Bóg? Sto me obarje od hüdoga? T í tí oh seregov goszpód! T í más za moje grêhsenye Nezgovorno potrplênye. V êm szam jasz v cêlom mojem Zse telikokrát obcsűto, [zsítki Kaj szi ti m eni v mokaj britki Vszígdár i povszéd potrósto, I moje nájvékse bremen Szi mi dolizéo Bóg veren. K ak bi nê z punov vüpaznosztjov Jasz tebé zdaj z szrcá proszo? K ak bi nê z tihov trplívosztjov Tebi sze v nevóli molo? Csi bi sze zemla podrla, T va zmozsnoszt bi sze nê vtrla. Kak sze raztála nase lüsztvo? Dr. Pável Ágost szo vözbrodili gucs nasega lüsztva po krajínaj i v szvoji knigaj: „Od cankovszke krajine gucsa“ (A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana. Budapest, 1909. A m. tud. Akadémia kiadása) szo doj­ szpísali. Po nyúvom brodjenyi sze Vendonia na szle­ décse krajíne raztála: Bojmécke sze zové lüsztvo Szpódnyega i Gornyega Szinika, Szlovenszke Vészi pa szószedni veszníc. V tom gucsi, nájmre pa v Szlovenszkoj Vészi doszta poszeb­ noszti nájdemo, za példe volo tê lüdjé ne poznajo v nyú­ vom gucsi zsénszki szpól; zsénszke rávno tak gucsíjo, kak moski, „gya szam só, on je só“ právijo zsénszke, tak kak moski. V Macskóvci, v Ottovci, v Sztányovci nisterne tűdi tak gucsíjo. Tó je táksa rêtkoszt, steroj nega para ni v ednom szlávszkom jeziki. Bákarje. Po nisternimi bákarje szo tíszti, steri z kra­ vami orjéjo, po táksem tíszti, kí po bregáj zsivéjo. Nájmre bojmécke zovéjo etak od nyi proti záhodnom jügi prebívajócse lüsztvo (Szotina, Szvéti Gyüri, Szlá­ vecse, Grád, Otovci). Drügi pa tak právijo, ka je pri Grádi nigda szvêta eden grof bio, poiméni niksi Vákar; lüdjé, steri szo k nyemi na goszpocsino hodili szo ga za Bákara zváli, i oni szami szo od nyega bákarje imé dóbili, kák kí k nyemi szlísijo. Ravenci szo lüdjé, kí od Cankove do Szobote na mürszkoj ravnici prebívajo. Nyúv gucs je prevecs doszta némski rêcs zéo v szébe. Dolenci na ravini od Szobote do Böltinec zsivéjo. Goricsanci szo navküp vszí, kí po bregáj, po goráj prebívajo. Bodonci, Szv. Sebescsan, Vanecsa, Moscsanci, Dankovci, Krízsavci, Petróvci, Vidonci, Küstanovci i t. n. eszi szlisíjo. Goricsanszki jezik je nájcsisztêsi i v rêcsi najbogatêsi. Tak právijo, ka szo goricsanci osztre natúre, radi pszüjejo, z tühinszkim lüsztvom ne sztópijo naleci v prijátelsztvo. Tak právijo tüdi od nyí, ka sze radi bíjejo i ka rêtki plêsz miné brezi krvávoga bítja.* Dr. Pável szo edno nóto tüdi najsli, stera Goricsance Závec je goricski szín, Szlatko vince pijé, Gdare trbê plácsati Té sze v góscsi szkríje. Ali kakkoli scsípajo drűgi Goricsance, rávno tó scsí­ panye kázse, ka szo Goricsanci lüdjé na szvoji petáj. Ledavscsárje szo lüdjé, kí v szkre Ledave lezsécsi vesznicaj prebívajo. Marki v Rakicsani, v Böltinci, v Bratonci, v Bisztrici, v Csrenszlovci i v okroglíni prebívajo. „Záto sze zovéjo marki, ár je szaksemi drügomi marko, markec imé.“ Radi szpêvajo, pri nyí sze nájdejo nájlépse nóte pa peszmi. V nyúvom vszákdenésnyem zsítki je turba pa bot neodlócsena skér, tak da bi z zsivotom teszno vküp­ zaraszcsena bíla. Marko turbo nigdár domá ne nyá i escse k mesi zsnyóv ide, kak nóta práví: Csi nedela príde, gyopo szi té odenem I na plécsa vrzsem turbo, k mesi tak idem. Rekaske sze zovéjo po cóni tíszte vesznice (Rákovci, Króg i t. n.) v steraj doszta krofasztoga lüsztva jeszte, kák Bisztrica, Melinci, pa Izsekóvci. Mörcsarje szo oni, kí póleg Műre (Möre) zsivéjo. Várasanci sze zovéjo Törjanszki lüdjé, ár je Tör­ niscse nigda szvêta, pod törszkim ládenyem, város bíla. Törjanszke zsenszke pa mozske na szaksem szényi nájdemo, gde szvoje dobre kolácse pa szakseféle sze­ ménye odávajo. Törniscse i zdaj varaskó formo má, tákse je likí eden máli lêpi váras. Törjanszke i Böl­ tinszke dékle szo dalecs szvêta poznane po lepoti. Kak sze z toga krátkoga szpísza víditi dá, nasa kra­ jína, bár je mála, szvoj poszeben národen zsítek má i szkrblívo csuva szvoj jezik, szvoje návade szvojo vöro. Dobro pozna szvoje rázlocsno, ali dönok edno lüsztvo, szvoje ravnice, dolé, bregé i szvoje popêvke. O. F. * N a s i G o r ic s a n c i n a j n e z a m ê rijo . T é a r tik u lu s j e e d e n M a rk o p o s z l o n o tri. A li v ê z s é p r íd e c a j t , g d a m e n a z á jp lá c s e m o . R e d ite l.