Bg : Miloscse szi puna . . S. I. : Verni pasztér . . P. : Delo modi- • zsené . . S. I. : Postüj Sz tari se . . D.: Mali dar, velko placsilo P. : Plemenito szrcé . . . Bassa Ivan : Szvéti Ambrus D. : Marija resitelica . .
225 22y 233 235 242 244 249 252
Drobiš — posla.
Ki ne dobro, kl je vecs, ali meiije «lobo sznopiesov, iiaj lui uaznaui ! Vsza piszma k meni, vii stani parijo nikaj !
Ki sesé liszt «labiati, uaj za njega dve koroni posle ua ime: Bassa Ivan plebanos fu Bogojini (Bagonya, Zalainegye) ali uaj ouomi «là, od koga liszt prekvzeme Tszaki nueszec.
Sziroiiiakì, ki nemorejo zdaj vesaszi plàcsati, kak Tszako leto, tak i letosz lehko po vecskrätnih sumah, ali pa, kda bodo meli, naednok pläesajo !
Csiszti dohodki liszta sze obrnejo na zidanje ednoga kl(szamosztanaostra) V krajini Szlovenszkoj na Vogrszkom
1910
Augusztus.
lets. 8.
Miloscse szi puna.
Tak esterno v evangeliumi, ka szi je bl. D. Maria „premislävala" od reesih angelovih. Premislävala je är je vu szvojoj poniznoszti ne mogla szebé na tak viszoko delo pozväno drzsati, pa szi je premislävala, jeli je to, ka csiije, zaisztino vera nasa od Boga däna.
„Za sztolecz modroszti" jo zovémo v litaniji, za takso, stera je puna znanja bozsih dugovänj. Pa rävno za toga volo szi premisläva ona, är dobro znä, ka hüdi düh do-sztakrät z tem zapela närode i poszamezno düso, ka sze vu podobo angela oblecse ino na meszto läzsi pravico gucsi, ali koncsi tak gucsi, naj njemi verjejo.
Zäto zpitävle ona angela, naj bi vidla, jeli de njegov odgovor szpodoben recsäm. prorokov ino prävoj veri. Pa kda je esula recsi angelove, je zarazmela, ka je delo od Bogä, ino sze je podvrgla bozsoj voli.
Je szpametnoszt, stera je potrebna za vervajocsega krsesenika, stera ob prvim od zrele pämeti tanäcs proszi, naj sze prepric-sa od pravicsnoszti bozsega nazvesztsavanja, stera szäma szebé priszili vervati ona. ka je Bog nazveszto ino nasa szvéta vera vesi.
Näm je ne zsmetno vervati, är nam Bog szam dao szvojo pravico ino jo je potrdo tak mocsno, ka szo iz vszeh narodov millione vervale njoj. Kde pa Bog szäm szvedocsi, dam dvojnoszt meszta ne ima.
„Ne vervajte vszäkomi dühi", pise szv. Jänos apostol (1. 4. 1.) Ne sz zmemo drügo vervati na Boga i düso gle-docs, kak stera nam je Bog nazveszto. Bog je pa szvojo szv. matercérkev posztavo, naj nam gläszi pravico, kak za „szteber i zmozsnoszt pravice." (I. Tim. 3., 15).
Szkrbo sze je Bog za to, naj mämo priliko vsza ona szpoznati, stera je on nazveszto. Za to mi lehko tak gucsimo, kak je szv, Pavel apostol pravo : „prokleti naj bo. csi bi li angeo iz nebész bio", (gal. 1, 8, 9.), ne imam z njim nikaj, ki me scsé kaj drügoga navesiti, kaj naszprotnoga onomi, stero je Bog szäm nam naznanje dao.
Jasz verjem ona, stera szv. maticérkev vesi, är je njéno vesenjé od Boga däno nam. Bole isztinszkoga, bole gvüsnoga pa ne na szveti nikaj, kak je od Bogä nazve-sztsena pravica.
'vu iom sze jesz rävno tak ne morem vkaniti, kak
sze Bog ne more vkauiti pa tüdi mené prekaniti, kda mi szvojo pravico nazvesztsäva.
Brezpamelnoszt je vszakojacski kaj ver vati, stero je ne za doszta potrdjeno pred nami. Tak brezpametno verjejo poganje pa vnogi krsesenicje szvoje satringe pa 'betezsne pameti lüdih szlepa videnja; nego vervati glasz szv. mate-recérkve je modro delo, är je njéno vero Bog z jezerimi csüdami düsevnimi i telovnimi potrdo.
Z mocsnov verov vervati bozse nazvesžtsavanje je rävno telko, kak tälnik biti bozse neprekanjenoszti. Ki Bogi verje, sze prekaniti ne more, kak sze ne more Bog szàm.
Kak lepo, kak velicsänszko delo je : brezi prekanje-noszti znati Bogä, od bozsega bivstva, od bozse nature ! Kak velko delo je, neprekanjlivo znati nämen szvojega zemelszkoga zsitka, poznati szvoj szledjen ciò ino szvojo zvézo ino prikapcsenoszt z Bogom ! Kak genlivo je za szrce, ka ono neprekanjeno znà, ka more vervati, vu kom sze vüpati, ka lübiti, naj sze Bogi dopädne i zvelicsa.
Kak bläzseni szmo mi vu nasoj szvétoj veri, ka szmo nikak ne vu dvojnoszti vu tom, ka je näjbole potrebno csloveki. Ka brezi dvojnoszti lehko obdelävamo nase zvelicsanje ino vszikdär lehko znämo pri szvetloszti nase vere, jeli szmo na pràvoj poti, ali pa ne.
Goszpodne Bozse ? Z popunim szrcom sze ti zah-välim za to tvojo velko dobroto, ka szi mi dao mijoscso präve vere, stera mi szveti po potäj mojega zsivlenja.
„Znäm jasz", prävi szveti Pavel apostol, pa jasz z njimi „Znäm jasz, komi szam vervao." (2. Tim, 1, 12.)
Verszke pravice szi premiszliti, tak premiszliti, kak szi je bi. D. Maria premiszlila, je ne greh, niti kvär za •düso ; ki szi tak premisläva od vere i njenih pravic, on sze potrdi vu njoj.
Szo, ki verszke pravice zäto prezsivajo, naj bi je le-zsej zavrzsti mogli, ali za szebe bole pripravno tolmacsiti.
Taksi ne imajo nakanenja szpoznati, bole szpoznati pravico, nego zroke iscsejo szamo, kak bi mogli njim tesko pravico zavrzsti i dužse proti njoj zsiveti. Nescsejo ver-vati, nej za volo pravice, nego za volo iz njé zhäjajocse zapovedi. Vnogi-vnogi, csi bi pitao szebé, kda je zacsno dvojiti vu szvojoj veri, bi mogeo szpoznati, ka te, kda je zse globoko szpadno vu jäkoszti.
„Bläzseni szo csisztoga szrca, är bodo vidili Bogä". (Mät. 5, 8.) Tak prävi Szv. Düh Bog. Za to je ne csüda, csi ne vidi Bogä, ki je zamäzanoga szrca. Nanes ga nesese viditi, är sze ga boji.
Vere moje ne dam, kak je ne dala bi. D. Maria. Edna je moja vera, edno zveliesanje. Predcelim szvetom vad-lüjem do szlednje kaplice moje krvi, ka szam jasz tüdi dete, sesém biti verno dete szv. materecérkve, prave nä-mesztnice bozse na zemli. Szledjen zdihläj mojega zsitka, szledjen vdärec mojga szrca naj gläszi, ka verjem, vsza, nikaj vecs i nikaj menje, kak mi szv. maticérkcv naprej-däva.
Bg.
Verni pasztér.
Ih g^y^yired nisternimi leti je priseo na faro blüzi Pali ES^Jnl r*zsa nov* župnik. Szvoje dni sze je zdrüzso li föluPä vojszki spanszkoga krala Karla, ali är je bio Il BssIlSall ranjen, je zapüszto bojiscse, pa je sztopo v tiho armado, ki sze bojüje za lepšo vecsno domovino. Zevszov düsov i z vszemi mocsmi szlaboga tela sze je vdäl szvojemi novomi pozvänji.
Gda je dnéve Goszpodove sztopo na predganico, sztäo je kak vojàk, prédgao je pretreszlivo i diihovito. Lüdje szo ga radi meli i ga postüvali, pozdrävlali, csi szo ga zagledali. Naszkori je bio deci ocsa, odräszlim vzor, to-lazsnik neszrecsnim, podpora szlabotnim, dobrotnik sziro-mäkom, betezsnikom angeo i vszem prijäteo.
Le nikaj ga je tiscsalo.
Blüzi vészi je sztäla hizsa v prosztornom ogradi. Ynjoj je prebivao sztäri poszvetnjäk, ki je vido doszta szvetä za volo razbesni okolscsin, na zädnje kak vojäk, dokecs sze ne naszelo tü, da bi v tišini prezsivo sztära leta. Szesztra dovica njemi je vérlivala.
Te mozski je bio vzrok mnoge trpke vöre zsupniki. Bio je zäto miren, dobroszresen, ali scse niscse ga ne vido v cérkvi, tem menje v szpovednici. Nigda je celo jävno v zaszmej csteo szvéte recsi. Od tisztoga vremena kak sze je pripelao novi zsupnik na farov, sze je pa
ogibao taksi recsi z postüvanja do zsupnika, ki ga je mocsno postüvao, ali szvojih nazorov od vere ne szpremeno, csi rävno ga napelavao zsupnik v pogovori vecs krät na to.
Ali osztao je mrzeo kak kamen. I to je zsupnika bolelo, zakaj zsao njemi je bilo za to düso.
Ovak je pa bio zsupnik, kak je povedano popolnoma szrecsen, i delao je kak räzumen i veszten vrtnär, ki szkrbi za vszako poszamezno cvetlico.
Ali ne dugo. Vola je bila isztinszko dobra, ali telo je bilo betezsno. Gda je prišlo pälik szprotolétje i je vsze ozelenelo, ozsivelo i sze razcvetelo je zsupnik popolnoma obnemogeo i sze je zacsno priprävlati na szmrt.
Nisteren dén pozové k szebi tislara. Tislar pride i küsne zsupniki roko, rekocsi „Kapa bi radi, csasztiti goszpod ?" Zsupnik je szedo szlab v naszlonjäcsi. Csarni kon-draszti vlaszovje szo njemi plavali' okoli viszokoga csela, veliko jaszno oko njemi je zsarelo, lice njemi je bilo prepadnjeno, bledo kak mirajocsemi. Däo je tislari szüho belo roko, pa ga je szrnejocs pitao: „Dragi moj, alimäte kaj hrasztovih blänj?" „O nikelko jih zse bo, zse, zakaj pitate ?" Zsupnik je gori sztano, sztopo k szteni i v zdig-nivsi roko nad glavo, je zasztavo prszt na zidi.
„Tü potegnite linijo, pa zmerite to viszokoszt."
Tislar je osztrmo. „Csasztiti goszpod! Pa denok venda ne miszlite ... ?" „Zmerite viszokoszt !"
Tislar je zeo merilo, pa zmero eden meter 87 centimetrov. ,Teda napravite mi tak dugo trügo. Lehko je tüdi dugsa, okrog dva metra." „Ali, goszpod ... „I no ! Ka ne vidite, cla szan dozoro zato preci vrémenom, ali dozoro venda le ? Morem sze brigati za poszlédnjo poszteo." Tislar je so sz kužnimi ocsmi domo.
Na to je piszao goszpod zsüpnik za dühovnika — pomocsnika. Dühovnik je priseo. Zsupnik ga je pred-sztavo farnikom, pa v cérkvi szlovo zéo od njih.
I gda je drevje zelenelo, je lezsao zsupnik na poszteli i dühovnik — pomocsnik je sztopao z cérkvi z Näj-szvetesim k zsupniki. Okoli zsupnika sze je vsze trlo lüsztvo, Szamo zsupnik je mirno lezsao pa molo. Gda je pa bio previden sz -szvetimi zakramenti za mirajocse, sze je zgledno po trügi, stero szo prineszli na njegovo zapoved v hizso, pregnjeno z mrtvecskim prtom i sepetao :
f„Zdaj loh ko szpüsztis szvojega szlilzsabnika, Gosz-pod!" Ali Goszpod ga scse ne odpüszto; är njegova vera scse ne prišla. Zmracsilo sze je, na nebi szo miglale zvezde, zazvonilo je Zdravo Marijo. Zsupnik je vedno mirno lezsao i molo.. Dekla je sztäla pri zglavniki i njemi dvorila. Blizsalo sze je polnocsi. Zdaj pridrdra kocsija pred farov i zvonec sze oglaszi nad dverami. Dekla otpré. V hizso sztopi nemesnjäkova szesztra vsza zajoka na i szpä-dne polek posz-tele na kolena.
Zsupnik njoj dä prävo roko i pita :
„Zakaj jocsete?" „Ah, csasztiti goszpocl! Brat je na nägloma z bet^zsao, na szmrtnoj poszteli je, ali niscse ga ne pregovori da bi sze dao szpovedali — kak vi r Csasztiti goszpod."
Zsupnik zdehne i szklene roke. Zan csasz zpregovori : „Vej je tü novi goszpod." Szesztra od kimle: „Toga nebi poznan i ne poszlüsao — znabiti bi ga scse szplodo."
Zsupnik obrné ocsi v raszpela na szteno pa zase-pecse: „Moj Bog szamo scse to nocs!" i poglédne deklo : „Pozovile goszpoda kapläna!" Mlädi dühovnik naszkori pride. „Ite v cérkev,, pravi zsupnik, „pa prineszite eszi Najszveteise, va sla vküper k betezsniki." ■
„Oblecite me, je pravo dekli. Mlädi dühovnik i dekla szta osztrmela." „Mené zovè duzsnoszt,!"
Dekla i duhovnik pomocsnik bogata. I zsupniki je bilo malo bolse, Betezsno mirajocse telo sze je pokorilo-I . dühi. Djäli szo ga na voz i dühovni pajdäs. sz Szveszt-vami mirajocsih széde k njemi.
Majnikova nocs je bila lepa i topla. Viszoko tam gori je mi gl a l „veliki voz." Zsupnik je otpro ocsi vnjega i sepetao : „Mili Jezus, scse toga naj ti rešim! . . . Szalve Regina! ..."
Pripelajo sze pred hizso. Zsupnika zdignejo sz kocsije i ga vodijo k mirajocscmi. Pred njim sztopa kaplän z Najszveteisim. Gda pa betezsnik zacsüje zvoncsek, oszupre i zaglédne v hizso sztopiti mlädoga dühovnika oszorno pita: „Ka bi radi eti?" Ali dveri sze scse bole otpréjo i v hizso sztopi mirajocsi düsni pasztér, drzsao sze je za dvä inozska.
Plemenitäs ali sztäri (vojäk) sze preszträsi i zacsü-deno gleda v z.supnikk. „Ka, Vi szte, goszpod zsupnik!"
nikak zmešano pita. „Prijäteo csiio szan da mirate." Odkrito szrcsno pripomni zsupnik. „Tüdi zrnenov je pri krajih. Ali nescsete kak dober prijateo nasztopiti zmenov pot zsalüvanja?"
Plemenitäs poveszi glavo i sze zamiszli, potom pa migne pricsujocsim, näj idejo iz hizse. OszLala szta dugo szamä notri i gda lüdje pridejo v hizso, vidijo kapitana szkuznoga zsupnika pa veszeloga. Mlàdi dühovnik podeli plemenitäsi szvesztva za rnirajocse. Nato pa prime sztäri zsupnik betezsnika za roko i dugo szi gledata z oko v ocsi. Junaštvo mirajocsega zsupnika tak gene sztarca, daje küsno duhovniki roko. Ka nebi ovak nigdär vcsiiio Goszpod zsupnik ga küsne nacseli i zeme szlovo: „Na videnje !"
Poszadili szo ga na voz szlab je szedo i gledao vedro nebo. Gledao je „veliki voz," sztao je zse nad zapädom. „Zagen csasz je bio" zasepecse goszpod zsupnik szvojemi pajdaši. „Gledajte! Veliki voz zapäda i moja pot je tüdi pred d verami vecsnoszti."
Mrzeo ütrasnji zräk je zavio, skorjancseki szo sze szpevanjom zdigavali proti szivim visàvam i ütrasnja zorja sze je prikazäla na iz hodi. Prišla szta do farofa zdignoli szo zsupnika, i ga odneszli na poszteo.
Zsupnik je gledao po trügi, pa zasepetao „Otprite okno, prizsgite szvecse i Vi, goszpod pajdaš, molite za -mirajocse!" Dühovnik je zacsno moliti zsupnik je tüo molo szklenjenimi rokami za njim. Ütrasnji veter je pihao v hizso i prinäsao dišave jezero cvetlic i szpev jezero pevcev. Zdaj sze je zoszvetila kupla farne cerkvi v prvih zsarki ütrasnjega szunca, zsärek szrecse je raszveto lice csasztitoga dühovnika, ali mladi dühovnik je poklekno na kolena rekocs: „Proficisceré anima Christiana de hoc mundo!" — „Idi, düsa krscsanszka sztoga szveta!"
Zvon je zazvolo, po vszoj fari szo sze lüdje krizsali i molili za mrtvoga zsupnika.
Plemenitäs je ozdravo i scse dugo hodo na zsupui-kov grob.
S. J.
Delo modre zsené.
vä vojaskiva csasztnika, sztäriva znanca, steriva szta obadvä pri ednom regementi szliizsila, szta sze szrécsala na ceszti. Prvi .je priseo rävno z cerkvi. „Ka je pa to — ga pita tiväris — da szi rävno tak vojäk, kak jaz, telkokrät ides v „Kak je to?" „To je zevszema proszto pa zäto csüdno. V mojem verszkom zsivlenji sze je vsze szpreme-nilo i zrok tomi je predgar, steri je nigdär nej szprego-voro niti edne recsi cd szvéte vere ; té predgar je — moja zsena. Bila je pobozsna i jasz szem jo zaisztino lübo, szam postüvao njéno globoko vero, csi rävno szam bio zevszema drügoga mislenja. Kak deklina je bila kotriga vecs pobozsnih bratovcsin i vszigdär sze mi je podpisü-vala „Marijina hcsi". Té podpiszek sze mi je vido malo csüden, a bio mi je po'voli, csi rävno nevem zakaj. Kak zsena mi je zevszema pokorna, a osztäla je, ka je bila : pobozsna, zveszta i vszigdär je rada hodila v cerkev nigdär pa nej szam zéo v pämet, da bi zavolo szvoje po-bozsnoszti zanemärila szvoje duzsnoszti.
Malogda je prävila kaj od Bogä, a da bi rada pràvìla, to szam vido zs njénih ocsi. Csi szam po szvojoj sztäroj navädi gda kaj bozsnoga pravo ali opszüvao, je posztä-nola vsza bleda i na lice njoj je pritekla szkuza ; drügo nej delala nikaj. Za kratek csasz me je pälik poglédnola prijazno i me je lübila escse bole. Nigdär mi je nej prè-
da. ti, ki cérkev ?"
vila, da szam bozsen cslovek, a v njénoj blizsini szam sze csüto za velkoga grešnika. Gda szam nazocsi bio, ka je zaütra ali vecsér molila — i toga je nej zamiidila nig-där — te je bila vsza szpremeujena. Vecskrät szo prišle minote, gda bi szam rad poklekno tä k szvojoj zseni, da bi zs njov vréd molo, a moja preszvetlena mislenja szo me nazäj drzsala. Gda je prišla z cerkvi, gde je bila pri precsiscsàvanji, te sze mi je vidla vsza zvisena. Gda je bila pri precsiscsàvanji, te je bila poszebno veszéla i lepa, da sze mi je vidlo, da gledam angela. Znam, da szam njoj zavolo szvoje verszke nemärnoszti povzrocso vnogo britko vöro, a ona nej nigdär to pokazala. I ovo ta po sesztih letaj nepretrgana predga me je szpreobrnola. Zazselo szam szi, da bi lübo Bogä, onoga dobròga Boga, steroga lübi moja zsena, Boga ki da mocs zsiveti takse -jakosztno zsivlenje, kak je zsivé moja dobra zsena. Szkoro szam nevem, kak je vsze to prišlo. Eden dén, gda je prišla od precsiscsävanja, szam njoj podäo roko i njoj velo : „Katalena, pelaj me k szvojemi szpovedniki !" Mérno i veszéio i z szkuznatimi ocsmi me je obimnola i mi pravila : „Oh, vej szam znala, ka de to tak ; vej szam telko molila za tebe!" I od toga csasza je vsze inacsi. Jasz hodim pogoszci v cerkev k szvétomi precsiscsàvanji. Poiscsi nasz ednok gori i bos vido, kak szrecsni i zadovolni szmo". Tak je pripovedävao prvi csäsztnik.
Ali nebi bilo mogocse scse vnogo mozsov szpreobrnoti, csi bi meli tak pobozsne zsene? Vnoga zsena szi je pa szäma kriva, da njoj mozs ne zsivé po krscsänszkom i nega mirà pri hizsi. Volo mà znàbiti dobro, pa nevej z mozsom prav ravnati. Z tihov potrplivosztjov i zgorécsov molitvov bi vnoga zsenszka lejko odvrnola mozsä od pi-janoszti i bi ga szpràvila nazàj na pràvo pot, pa nej z bozsnimi recsmi i z kreganjom.
P.
Postüj szvoje sztarise.
zin Gusztav je na konji mimo materé szam rad tak blüzi i hitro jahao, da je ceszte blato letelo v ocsi i po gvanti materi. Kaj taksega pa Bog brezi kastige ne nihä. Ednok pälik szin po sztäroj navadi divja na konji, mimo materé, sze konj szplàsi i hüdodelnika tak mocsno v blato vrzse, da szi je nogo potro ; vsze szvoje zsive dni je osztano piantavi i je hodo po kankaj. Pa tüdi ta ocsiveszna kastiga Bozsa ne decé pobolsala, sese vedno szta mater zsälila i szramo-tila. Gda je bila mera hudobije puna, zadene nezahvalno deeo zaszliizsena kastiga Bozsa. Lagoja csij je mozsa dobila, steri je bio sztrasno lagoji i je szvojov zsenov tak hüdo delao, da szi zsiva hudoba nebi mogla hujšega zmi-szliti. Priszilo jo je -celo, da njemi je mogla pomagati, da szta plantavomi Gusztavi, njenomi brati poszili esemer dala. Szin, steri je szvojo mater szramotüo, je bio pri-sziljeni od szvojega szväka i lasztivne szesztre csemér piti, i ona, ki je mater szramotila, je sztäla kak bratamorilka sz szvojim mozsom pred krvavov szodbov. Csi mas
krscsànszkó dete ! scse sztarise zsive i szi jih do zdaj zsalo, idi hitro i proszi jih odpüscsenje, zakaj z Bogom sze ne da norcadelati. Ti pa bogoliibno dete! steri szi do zdaj szvoje sztarise postüvao, postiij jih scse pridocse vreme, da te Bog pläcsa zse na tom szvejti z dugim i szrecsnim zsivleojom, po szmrti pa zvecsnim zvelicsanjom gori vu szvéti nebeszah. Da bos, krscsanszko dete ! szvoje sztarise prav postüvao, njim mores tüdi vu vszem, ka ne proti Bozsim i cerkvenim zapovedam pokoren biti kak ti veli szv. Paveo, ki pràvi : „Deca bodite pokorni szvojim sztarisom vu vszeh recseh." Kolos, 3, 30. Bodi teda pokoren krscsanszki szin ! szvojemi ocsi, ki ti veli: Ne hodi v szlabo pajdasijo, ne v krcsmo, na muziko ali ploszi ; ne delaj znanja z drügim szpolom ! bodi v nocsnom vremeni doma, ali ti kaj drügoga ednako hasznovitoga vrli. Bodi pokorna krscsänszka csij ; gda ti tvoja szkrbna mati pravijo : Bodi szramezsliva i ponižna vu gvanti ; vszigdar pobozsno moli, pogoszci szv. zakramente prejemaj ; ogibli sze zapelivcov ; ne hodi na muziko, ali ti kaj ednakoga potrebnoga preporacsajo. Csi scsés, krscsanszko dete ! da tvoja pokorscsina Bogi dopädne i sztarise razveszeli, bogaj jih vszigdar hitr<^ i volno. Poszlühni szvoje sztarise na prvo recs i rezi mrmranja. Csi csakas tak dugo, da ti morejo edno recs dvakrat trikrät zapovedati, sze prvle csemeriti, ti sz sibov protijo ali celo te pszüjejo, prvle kak ides ali vcsinis, pa scse te szeli z csemerami i rnrmranjom delaš ; csi szi za volo njüvoga zapovedävanja vesz lübleni dén na nje csemeren ; jih szprijaznim okom ne poglednes, i njim lepe recsi ne voscsi, liki sze celo zsnjimi kregaš ; po taksem tvoja pokorscsina sze ne dopädne Bogi,, tüdi tvoje sztarise ne razveszeli. Hitro i zveszeljom bodi teda, krscsanszko dete! szvojim sztarisom vszigdär pokoren, i ne le te gda ti kaj lehkoga i prijetroga zapovejo, liki tüdi té, gda ti kaj bole tezsävnoga i neprijetnoga zapovejo.
Da bos krscsänszko dete ! szvojim sztarisom z naglov
i vol nov pokorscsitiov vszigdàr veszélje delao, szpomni sze vecskrat lepoga zgleda, zgléda pokorscsine dece do sztarisov, stero ti je nas Zvelicsiteo Jezus Krisztus dao. On je pomägao z veszéljom hraniteli Jozsefi pri teszanji. Prav lübeznivo je pomägao tüdi szvojoj materi precsisztoj Devici Mariji pri njenih opravilih. Szv. Vincencij Fereri pravi: Szveta Devica vzeme zajtra vrcs, da bi vodo pri-neszla, nato pribezsi dete Jezus, vzeme vrcs i prävi: Jaz bom so-
Szvetnik pita : O Goszpod ! zakaj opravlas tak nizko delo ? I Jezus odgovori : Zato da, bodo gda mlädi krscsenicje csüli. kak szan szvojim sztarisom podvoro, bodo tüdi oni pripravleni szvojim sztarisom pomägati i sze tüdi näjmensega dela szramovali ne bodo. Ka pa szi scse duzsno krscsänszko dete ! szvojim sztarisom ? Lübe-zen, i ne takso lubezen kak drügim lüdem, liki za Bogom szi njim nàjvékso lübezen duzsno. Da tüdi to duzs-noszt bole szpoznas i v prihodnje bole volno szpolnüjes i sze trdneje prepricsas, kok mocsno te vezse, ti scsém eto prigodbo naznaniti :
Prav nevolno dete je lezsalo v hüdoj zimi vsznegi, i nieden cslovek sze ga ne uszmilo, csi bi scse nikelko vremena v sznegi lezsali bi zmrznolo. Ali k njegovoj vel-koj szrecsi je scse ravno pravi csasz szmileni cslovek mimo so, steri gda je zaglédne je z sznega zeme, vu szvojo toplo hizso neszé, njemi vcsaszi potreben gvant i jeszti dä, i je teliko let zgvantom i jesztvinov preszkrbi, dokecs gor ne zraszté, i szi szamo vszega potrebnoga zaszlüzsiti ne zamore.
i
Szmileni mozski szi celo szam vu vnogi recsäh kaj pritrga, da bi nevolnomi deteti kaj pomagati mogeo k postenomi krühi priti. Kaj praviš, krscsänszko dete ! ali ne bilo to nevolno dete szvojega dobrotnika szposzebno velikov lübeznosztjov Iübiti duzsno ? Prävis : Bilo je duzsno ga lübiti. Ali premiszli, da vsze takse, pa scse doszta
vékse dobrote, kak ,je to nevolao dete od szvojega dobrot, nika dobilo, szi od szvojega dobroga ocso dobo. Le premiszli i tvoj vrli ocsa szo od ranoga ütra do kesznoga vecséra za tébe sze triidili; szo v poletnoj vrocsini ' doszta znoja prelejali, v trdoj zimi szo pa vecskrät z liibezni do tébe od zime sze dregetali ; szo vnocsi dosztakrät szlad-koga szpänja, vcsaszi celo potrebno hrano szi odpovedali ; le jedino zato da bi tebi ednok vekse versztvo zrocsiti mogli. Povej ali bi mogli scse kaj vecs vcsiniti, szi tvojo lubezen priszlüzsiti ? Premiszli tüdi ti, krscsänszka csij ! keliko bolecsin, keliko trplenja i szkrbi, keliko szvetli noesi szo tvoja szkrbna mati z liibezni do tebe pretrpeli, dokecs szi scse mala bila; kak lübeznivo szo te obimali, varvali i zibali, csi szi bila zdrava; kak lübeznivo szo pri tvojoj poszteli nocs, i den szedeli posztüsali tvoje zdi-havanje i vszako prošnjo, da bi ti podvorili i te potola-lazsili, gda szi bila betezsna. Povej, ali bi mogli scse vecs vcsiniti, szi tvojo lübezen pridobiti? Vajni ocsa i mati szta vama, krscsanszki szin i csij ! vsze mogoese dobrote podelila.
Ali ne zaszlüzsita teda po pravici vajne najvékse lübezni? Ja, zaszlüzsita jo. O, zato 1 übita je teda z naj véksov lübeznosztjov ! Kak pa moreta njima szvojo lübezen razodeti, kak njima lübezen z lübeznosztjov povrä-csati ?
Poszebno sztem, da njima njüve zadnje dnéve na szvejti kelko je vama mogoese, prijetne delata. Csi zapazita, da szta onjeva zavolo sztaroszti szlabiva ali celo betezsniva, szpominajta sze szvojih szlaboszti i bolezni v decsinszki letaj, i kak szta onjeva dva vama z lübeznosztjov dvorila, tak lübeznivo dvorita tüdi vüva njima. Tüdi szamä szebi pri hrani nikelko pritrgajta, da bota szvo-jemi szlabomi oesi i betezsnoj materi pri hrani kaj z bol-sati mogla. Ne bodita taksiva hüdobnezsa, kak je gnjesz dén nisteren szin ali csij, steri va potom, gda njima szta-
risje vérsztvo prejk däjo, njim scse potrebne hrane i gvanta ne data, i scse celo tiszto ka mata v kraj jemléta ali pa szkrmä krädnefa. Ne da bi sze veszelila redke szrecse, szvojega ocso ali szvoje matere do viszoke szta-roszti pri szebi zsive meti, bi je raj mrtve gledala, zato, da njim nebi trbelo duzse hräne dävati, ali zato da bi tiszte krajcare herbala stere scse rnajo. Va szvétom piszmi Goszpod Bog sztrasno proti taksoj lagojoj deci, rekocs: „Sto szvojemi ocsi ali materi krädne, je razbojnikov tovariš." Prip. 28, 12. Dele pràvi : „Sto szvojega ocso ali mater koné, naj merje." Prip. 20, 15, 16. I palik pravi szvéto piszmo etak: „Sto szvojega ocso ali mater vdäri, more mrejti. 2. Moz. 21, 15.
Szv. Peter Damijan naznanja sztrasno zgodbo, kak je pravicsen Bog lagojega szina kastigao. Szin vdäri szvojo mater po lici, är miszli, da je ona kriva, eia ne bila jesz-tvina técsno priprävleva. Ali ovo ! hüdobnezsi vcsaszi levi kräj obräza otecsé zäto, är je mater na levom kraji lica vdaro ; rak zacsne obräz razjedati, i od veliki bolecsin znorej. Szlédkar pa vu cerkvi szv. Nazarija na prošnjo szvoje materé od Bogä päiik zdrävje zadobi.
Kak pa pravicsen Bog zse na tom szvejti lagoje dete kastiga, rävno tak obilno popläcsa zse na lom szvejti pa dobro, kak nam ete zgléd poszvedocsi.
Mladénec szrecsno dokoncsa szvojo vojaško szlüzsbo, ali meo je pa jäko szirmaske sztarise, zato na meszto bogatoga mladénca scse ednok vojaško szlüzsbo zacsne, za peneze pa ka je meo, szvojim sztarisom njivo küpi, na steroj szo szi zsives pridelävali, pa tüdi od szvoje vszakdenésnje mäle pläcse njim nikelko pénez posila. Gda szo pa sztarisje zse tak oszlabeli, da neszo mogli njive obdelävati, neszo steli toga szvojemi szini naznaniti zato, da szez lübezni do njih scse hüjse nebi zata-jüvao; liki k szvojemi kräli szo sli, i szo njemi vszo szinovo lübezen razodeli, steroga je lübezen do szta-
risov tak razveszelila, da szina obilno plàcsa pa tüdi njegovim dobrim sztarisom za lepo ohranenje szvojega dete ta obilno obdari.
Krcsänszko dete ! csi sze ti té zgléd lübezni szina do sztarisov dopädne, ravnaj sze po njem, i tüdi ti pokäzsi szvojo lübezen do szvojih sztarisov vu djanji. Razveszéli jih keliko ti je mogocse z podeljenjom vremenitni dobrot, i zlajsaj njim keliko mores poszebno njüve zadnje dnéve na szvejti. Ne zapüszti jih nigdàr, ne v zdrävji ne v betegi, i pomägaj njim vdüsnih i telovni potrebcsinah. Csi szo betezsni, verüsztüj dén i nocs pri bolniskoj po-szteli poszlühni vszako zdihävanje, sterim te pomocs pro-szijo, i szpuni njim zselenje, scse prvle kak ti z recsjov razodenejo. Lepo je csi tak mocsno za njüvo telo szkrbis, ali doszta lepše je csi mäs ednäko szkrb za njüvo nemer-telno düso. Da bos to duzsnoszt prav szpuuo, moli za njih v zdrävji, scse bole pa v njuvoj bolezni, pa tüdi gda de csarna zemla njüvo telo zse pokrivala, ne pozäbi na njé, liki dokecs na szvejti zsivis, vsze dnéve za — nje moli, i njim tüdi zdobrimi deli, poszebno z äldovom szvéte mese pomagaj.
Krscsanszko dete ! prizadevaj szi pa vszigdar, da bos szvoje sztarise zavolo Bogä, sz visenaturnov lübeznosztjov lübo, to je ne le za volo njüvi lepi jäkoszti, dobrotli-voszti ali prebriszane gläve liki, är Bog to tebi veli, i za to tüdi csi nad njimi zapaziš kakse szlaboszti ali pregreh-ske ; lübi jih za to, ar szi doszta dobroga zsnjüvi rok dobo, lübi jih pa tüdi csi neszi dobo od njih nikse dobro-te, zvün naivékse dobrote zsivlenje. Ar je pa taksa vise na-turna lübezen veliki där Bozsi, proszi Bogä da ti ga po deli.
Krscsänszko dete ! csi to trojo duzsnoszt do sztarisov zveszto szpolnüjes, csi jih naimre postüjes, vu vszeh re-csah bogas i lübis sz visenaturnov lübeznosztjov, blagor tebi ! zakaj pläcsao te bo pravicsen Bog vu vezdäsnjem i
pridocsem zsivlenji. Gda ti nemila szmrt ocso ali mater zeme, bos zäto mocsno zsaliivao, ali dobra veszt te bo na tihem tolàzsila sz taksimi recsmih ; Vej sze zdaj tvoj liibleni pokojni ocsa ali mati za volo tebe pri Bogi ne tozsijo, liki za tebe Bozsi blagoszlov proszijo. Ti njim ne szi nigdar zsaloszti liki szi njim veszélje delao ; ti njim neszi dneve zsivlenja nigdar z nepokorcsinov krajsao, liki z bogolubnim zsivlenjom, keliko szi mogeo szi njim po duzsao i veszélje delao, O szrecsno takse dete ! za stero sztarisje po szmrti pri szodboj Bozsi po pravici tak govoriti zamorejo ; zakaj Bog gviisno njüve prošnje za takse dobro dete poszlühne : vej pravi szv. piszmo ; „Ocsin blagoszlov deci hizse zida, materna kletev jih pa do tal podira". Sir. 3, 3-11.
S. J.
Za mäli dàr velko placsilo.
far noj soli v drzsävi Konektikut v Szevernoj Ameriki sže je szpoznänila mala lütaränszka dek-licska sz katolicsänszkov decov. Eden den szi dogucsijo, da do sli trgat rozsice za oltär blä-zsene Device Marije. Csildno sze je to vidlo toj mlädoj lütaränszkoj deklicski, zäto je pitala, ka to pomeni.
Katholicsänszka deca razlozsijo vsze pozvedävajocsoj deklicski i jo podevcsijo, da je prebläzsena Devica Marija mati Odküpitela. Na to je proszila deco mläda lütaränka, naj njoj dovolijo, ka de ona tüdi sla zs njimi rozsice trgat i naj jo püsztijo tüdi v cérkev, da de vidla, kaksa je mati bozsa.
Katolicsänszka deca szo njoj to z dräge vole rada dovolila. A niscse je nej miszlo, da je bio to prvi szto-paj, steroga je vcsinila mläda lütaränka, da sze povrné v katolicsänszko Cérkev. Pa je bila to isztina.
Od tisztoga csasza je deklicska vszaksi dén sla v katolicsänszko cérkev, csi je nej mogia do podné pa je sla odvecsara. Tüdi krscsänszki nävuk je rada poszlüsala. Tak sze je zgodilo, da je bila njéna lubézen do katoli-csänszke Cérkvi i do vszega, ka je sz Cerkvjov v zvezi, csi duzse mocsnesa. Vsze to je trpelo vecs let. V petnäj-szetom leti je deklicska nevarno zbetezsäla. Na szmrtnoj poszteli povej szvojoj materi gorécso zselo, da scsé po-sztäti katolicsänka. Mati sze preszträsi. Opomina jo, naj sze ne prenagli, naj ne presztople sz szvoje läsztne vere v tüjo, stera njoj je niti znäna nej. Deklicska povej, da zse dugo csasza hodi v katolicsänszko cérkev i solo, v
szvojoj delecsoj preprosztoszti pripovedävle, da je hodila trgat rozse za oltärcsek Matere bozse i da ga je escse pomagala kincsati. Proszila je tüdi, naj jo obiscse tiszta szamosztänszka szesztra, stera je vszeli pomagala deci kincsati oltar.
Mati lübi szvoje dete. Njéno szrcé nemre odpovedati deteti niedne prosnjé, zlaszti csi je dete betezsno. Szesztra sz szamosztäna je prišla. Potoläzsila je malo betezs-nico. Pri odhodi pa proszi escse mater, naj pozové dü-hovnika, da okrszti dete. Mati poszlüne to zselo.
Duhovnik okrszti*) mlädo lütaränko, stera szi je zvolila imé Marija i är je bila v szvetoj včri dobro podevcsenar njoj podeli za nekelko csasza tüdi szvéto precsiscsävanje.
Z velkov potrplivnosztjov je prenašala Marija dugi i tezsaven beteg. A zmérom je pravila materi, da je szre-csna i preszrecsna, är zaisztino verje, da nede pogüblena. Vszigdär je proszila mater, naj tüdi ona szkusa szladki szäd katolicsänszkoga nävuka, naj sze dä okrsztiti, da merjé v tisztoj veri kak hcsi, da prideta pälik ednok vküp v nebészaj . . .
Prišla je szmrt. Vüszla szo šepetala szladko imé Jezus i Marija pa mläda szpreobrnjenka je memo zaszpäla v Goszpodi.
Tak mäla za.szlüga, mäla csäszt szkäzana Bogi ali njegovim szvétcom, prineszé vecskrät velko placsilo, szre-csen, preszrecsen konec.	T).
*) V Ameriki lüteranszki krszt najvecskràt nevalàni, za to tam takse znova krsztijo.
Plemenito szrcé.
den lütarän nam pripovedävle szledécso zgodbico : Kak trgovec prezsivém velki del mojega zsiv-lenja na zseleznicaj. Tü dozsivém vecskrät kaj novoga, pa palik pozabim, a ednoga dogodka nemrem pozabiti nigdär.
Pelao szam sze z Berlina v Sz. Rävno, gda bi meo vläk zmeszta iti, odpré szprevodnik dveri i v naso hizso sztopi katolicsänszka redovnica i njéna tovä-risica, är je v hizsi za zsenszke nej bilo za njidve vecs prosztora. Redovnica sze pokloni i szi széde ponižno v kot. Njéna obleka je käzala, da je szmilena szesztva. Bila je escse mläda, sztara kaksih 25 let. Njéni lepi obräz sze je vido jäko zsaloszten, v njenih modrih ocseh szo sze szvetile szkuzé.
Kak lütarän szam nej meo v csäszti redovnistva, a postüjem pa szmilene szeszlre, stere po bolnisnicaj z ne-szebicsnov lùbéznosztjov i lüdnosztjov dvorijo tak katoli-csänszkim, kak lütaränszkim betezsnikom. Tüdi moj szo-szed, zse sztäri goszpod, je käzao velko postüvänje do szmilene szesztré. Rävno szi je näzsgao pipo, a da nebi dim škodo szmilenki, szi jo je djäo nazäj v zsep.
Är sze je vlak malo zamüdo, je pozvedävala szesztra, csi ma té vläk zvézov brzovläkom proti meszti K. Dobila je näjmre telegraf,'da je ocsa na szmrtnoj poszteli; csi vläk nema zveze z brzovläkom, nede mogla priti tiszto nocs k ocsi. Gda jo vszi potoläzsijo, da mä brzovlàk zavolo vélkoga sznegà doszta zämüde, sze je szmilena szesztra mérno naszlonila v kot. Mérno gibanje njénih vüszt je käzalo, da moli za szvojega betezsnoga ocso. Vszi potniki szo csütili velko zsaloszt do szmilene szesztré ; po-govärjali szo sze, nakelko je bilo mogocse, tiho.
Na ednoj sztävi nasz je povrglo nekaj potnikov, a nameszto njih szta sztopila dvä mlädiva goszpoda v naso hizso. Njiva drzno, neszramno oponäsanje nam je bilo vszem proti. Najprvlé szta sze razlutila nad vläkovov zä-müdov, potom szta pa zacsnola szmesiti zseleznicsko nä-pravo. Gda szta sze sz tem zadovolila, szta szi pogovär-jala od politike, od zavozsenoga szveta. Mläjsi — bio je zse sztar kaksih 19 let — je glédao zse duzse csasza szmileno szesztro stera je, vtoplena v molitev, nej posz-lüsala neszlänoga gucsa novih potnikov.
Gda szta dokoncsala sz politikov, szta sze szpravila na bozse poti, szamo zäto, da bi dräzsila szmileno szesztro. Mläjsi je pravo szvojemi tovärisi, da je bio na bozsoj poti i je tam dobo telko odpüsztkov, da njemi zdaj celo leto nej trbej moliti. iNijegov toväris sze je na to jäko zäcsao szmejati. Zdaj je dobo escse vékso volo i je zacsno bole napädati szamosztäne, baräte i nüne. Gucsao je takse recsi, da je csloveka szräm praviti i je med tem szme-hom glédao na szmileno szesztro ; njegov toväris sze je pa Ii szmejäo. Kern osztrese je bilo njegovo napadanje, tem bole sze je szmejäo njegov toväris. Potnicje szo sze za vsze to nej doszta brigali. Nazädnje pita neszramnjäk szmileno szesztro, ka njej naläga szpovednik za pokoro..
Szmilenka je posztänola erdécsa i je mucsala, niti poglédala je nej csloveka, ki jo je szramotio. Sztäri gosz-
pod, ki je poleg mene szedo, je glédao szrdito toga mlä-doga potnika. Potom njemi pravi ete recsi, a njegov gläsz je trepetao od csemérov : „Znate, mladi goszpod, vase nesz-lanoszti szmo mérno prenasali, vase neszramnoszti pa, nemremo vecs trpeti. Proszim, da mucsite i vecs recsi né po vete !"
Zahvalno je poglédnola szmilena szesztra szvojega branitela, lüsztvo njemi je kimalo, da je meo prav. Jasz szam pa sztopo pred toga sztäroga goszpoda i szam njemi sztiszno roko.
A recsi toga sztäroga goszpoda szo vlejale oli na ogen. Malo csasza je mucsao té mlädi neszramnjäk, zbirao je csemére, da bi zs njimi lezsej odgovärjao sztäromi goszpodi. Vzdigne sze pa prävi : „Goszpod, pläcsao szam kak vi, zato mam pravico gucsati kak vi . . . Kak sze vidi, szte vi jezuit v potajenoj obleki. Tak je, ha. ha, ha! Dajte vcsaszi nüni odvézanje grehov." Njegov tovariš sze je szmejäo tomi bozsnomi gucsi, lüsztvo sze je pa nevolivalo i jesz szam sze njemi popreto, da ga scsém szprevodniki zseliznice tozsiti.
Vsze sze je inacsi zgodilo. Nas jünäk je nej mogeo pozabiti, kak ga je ocsavuro sztäri goszpod. Nikoga je nej meo na szvojoj szträni. Zato je steo szvoje csemére nad neduzsnov redovnicov treti. Znova je zacsno szrämo-titi vero i szamosztäne, nüninszke je imenüvao pribezsä-liscse potrtih szrc. Szvoj neszramen govor je koncsao z recsmi : „Skoda, da szte sli tak mladi v kloster, esedni szte, morebiti bi gda prišli pod sztreho. Ali je vas sztäri domä ..."
Ludjé szo mrmrali proti tomi neszramnomi gucsi. Szmilenka je sztänola i odgovori mérno: „Vi delate za-isztino modre norije, dragi goszpod, a jasz je nerazmim i je nemrem dosztojno szoditi. Zäto mi prizaneszite zs njimi — z liibézni do vašega ocso, ki je bio dober ka-
tolicsän." Tak je odgovorila szmilenka raladénci, gda je vidla, da sze nescse potüsiti.
Té zadnje recsi szo ga vkrotile.
„Moj ocsa, ka . . ., gde . . . ka vasz to briga?" pravi v zadregi nas jünäk. „Tak, tak. znate ... ali pa scséte znati, da je moj ocsa katolicsän. Lepo ! Eden zlat dam vcsaszi za vase betezsnike, csi szte vi poznali mojega ocso. Do denésnjega dnéva szam nej znao, csi szo nüne delnicje papove nevkanlivoszti, ha, ha.
Hin, ka cslovek vsze ne zvedi!"
„Li szami szi obdrzsite zlàt, znäbiti te ga escse szlet-kar potrebüvalii ali ga pa poslite szvojoj materi, kak sze szpodobi. Da te pa znali, da tüdi brezi papove nevkanlivoszti poznam vašega ocso, me poszlüsajte: Vi mate ednuga sztarerega brata, steri je bio pred petimi ali se-sztimi leti v szliizsbi pri kaszeri v meszti K. Gda szo meli na konci leta racsune, je menkalo 5800 ranski, stere je vas brat potégno, kak sze je dokazalo, da bi pläcsao szvoje dugé. Ocsa je zvedo za szinovo djänje. Pribezsao je k kaszeri i ga je sz szkuznatimi ocsmi proszo, naj ne da to na szvetlo zavolo njegovoga mlajšega szinü. Kaszer njemi je szpuno zselo, ocsa je pa od zsaloszti i zavolo szramote, stero je vcsino szin, mogeo sz szveta iti. Mlajši' szin szte vi, kaszer je pa moj mujrajocsi ocsa", je dosz-tävila jocsics szesztra.
Velka tišina je nasztala na té recsi, pretrgao jo je szamo jocs redovnice. Mladi neszramnjäk je mucsao. Niscse nej recsi vecs szpregovoro, tüdi njegov tovariš je posztao vesz pobiti. Na prihodnjoj posztävi szta zapüsztila nas vlak.
Escse po tom, gda szta nasz povrgla, szmo osztali duzse czasza v mèri. Milila sze nam je szmilenka, stera je v cveti mladoszti zapüsztila szvet i bogäsztvo, da bi poszvetila betezsnikom szvojo Itìbézen pa szvoje. mocsi i zäto zanjo zdaj nezahvalnoszt i obreküvänje szveta.
Nej je preteklo escse deszét minot. Naednok zacsü-jemo grozen potrsz, steri nasz je nekelko zmetao sz szto-cov. Zevszeh krajov sze zacsüje jécsanje i kricsanje za pomocs. Vläk je henjao i vecs nej mogeo zmeszta, är sze je z sinj poskälo.
K szrecsi je näjvecs potnikov présztalo szamo szträj, drügo nikaj. Vékse neszrecse szo sze szamo pripetile v prvih hizsaj. Zvün szprevodnika szo sze poneszrecsili escse stirije lüdje. Med temi je bio nas prvesnji potnik, ki je prvlé tak szramotio redovnico. Meo je zlomleno nogo pa globoko rano na glavi. Omedlo je.
Ar sze je neszrecsa zgodila blüzi sztäve, szo prineszli ranjence na sztävo i szo vcsaszik poszlali po vracsitela, Vracsiteo je pa bio rävno pri neksem betezsniki; priseo je komaj za edno vöro. Med tem je pa nej pocsivala nasa szmilenka. Zmivala je szvojemi szramotivci rano pa szkrbela, da szo ga polozsili na edno z med dvej poszteli, sterive szte bilej pri rokaj. Potom, gda je vracsiteo priseo, njemi je pomägala ravnati zlomleno nogo. Är je vracsiteo pravo, da sze betezsnika zna prijéti vrocsinszka bolezen, sze je ponudila szmilenka, da scsé ponocsi veresztüvati pri nje-govoj poszteli.
Jasz szam sze odpelo- sz prihodnjim vläkom proti meszti K. Drügi den szam csteo v novinaj, da je kaszer M. ob 11 vöri vnocsi mro. Tak je mogla njegova vrla hcsi küsnoti szamo mrzla vüszta szvojega ocsé.
Takso neszebicsno lübezen je razodevalo szrcé szmi-lene szesztré proti onomi, ki jo je tak po neduzsnom szramotio.
P.
; ;
Szvéti Ambrus.
" ._ '
si szi naszledüvao Davida vu grehi, naszledüj ga tüdi vu pokori." To szo bile one recsi Ambru-sove, stere szo sztrsznole szrce Theodoszius  caszara. Celi oszem meszecov je ne hodo caszar vu cérkev ino je delao pokoro na szvojem domi. Caszar-szko obleko je szlekeo ino je vu molitvi z szkuzami pokoro csinio. Lüsztvo je pa molilo za njega vu vszeh cerkväj njegovoga drzsänja.
Med tem szo sze pa priblizsävali lepi bozsicsni szvélki. Na szvéti dén je Rufinusz, ki je caszari tiszti bozsen tanäcs dao proti Teszalonicsänom, té Rufinusz je caszara jocsé-csega naiseo vu hizsi ino pitavsi ga, ka njemi je, je caszar odgovoro : „Kaj sze ne bi jokao, csi szi premiszlim, ka je hizsa bozsa pred otrokami ino beräcsami odpreta, pred menov je pa zapreta pa z njo v tüdi nebésza."
Rufinusz sze njemi ponüdo, ka de so k Ambrusi ino ga na szmilenoszt gene. Cas ar njemi je pa odgovoro: „Zamän bodes pa proszo. Jasz szpoznam, ka püspek pra-vicsno zahäja z menov. Moja zemelszka zmozsnoszt Ambrusa
1 ne szprävi na prelomlenjé bozse zapovedi." Nego Rufinusz je zäto Ii so, caszar ga je pa ozdalecs naszledüvao. Szamo ka je Rufìnusza, toga bozsnoga tanäcsnika Ambrus osztro
pokärao ìlio je caszari gläsz poszlao, ka räj raerjé, kak bi dopüszto, naj caszar v cerkev sztopi. Rufmusz je to caszari naznänje dao. Na to je caszar so rekocs : „Idem, naj pretprim spot, steroga szam szi zaszlüzso." Nego ne vu cérkev je so, liki vu ono hizso, kde je lüdsztvo navado melo preci püspeka prihajati ino je proszo Ambrusa, naj ga odvézse od izobcsenjä.
Ambrus ga pita, jeli ga caszar z szvojov obläsztjov scsé prisziliti na to. „Nej — odgovoro je caszar — jasz postüjem bozse zapovedi ino szvéto matercérkev, zato szam priseo sze proszit, naj me ti odvézses ino szi zmiszlivsi na szmilenoszt bozso me ne bodes duzse zadrzsävao od onih vrat, stera sze vszakomi pokorocsinécsemi grehsniki odpréjo.
„Kakso pokoro szi drzsao, ka to zseles od mené", ga pita Szv. Ambrus.
„Tvoje delo je, odgovori caszar, meni pokoro naprej-piszati, moje je pa: bogati".
Tak sze je Ambrus prepricsao, ka caszar zaisztino z
pokornim szrcom priseo k njemi, za to njemi je dopüszto
vu cérkev sztopiti ; liki caszar je mogeo obecsati, ka novo
zapoved da, po steroj, csi sze sto na szmrt obszocli,
sze pred treszetimi dnévami ne szme na szmrt pelati. To
je zäto zselo Szv. Ambrus, naj szi szodec vszikdär mä * .
csasz delo premiszliti, naj ne bi neduzsni z krivicsnimi vréd trpeli.
Theodosziusz caszar, kda je po tom vu cérkev sztopo, sze je na tla vrgeo ino je etak molo: „Düsa moja je na tla pngnjena ; ozsivi me, Goszpodne, poleg tvoje recsi". Vszo lüdsztvo sze je csüdivalo toj velkoj poniznoszti ino sze jokalo i molilo z caszarom vréd. Pa ka je caszar Ämbrusi tüdi ne zamero osztrocso njegovo, käzsejo njegove recsi, stere je szledkar ednok Nectariusi, carigrad-szkomi nadpüspeki, pravo rekocsi : „Ednoga poznam, steri je vreden püspekovszke cäszti, i té eden je Ambrus".
Ne szamo kak pravicsen mozs, nego tüdi kak dob-rotiven je tüdi glaszoviten szv. Ambrus. Zse szmo sze szpominali z toga, ka je te, kda je püspek grätao, vsze szvoje imänje med sziromäkami razdelo. Ednok szo vlo-vlene krsesenike prignali na odajo v Mailand pa je Ambrus vszo cerkveno poszodo zodao ino je neszrecsne vö-küpo z szuzsnoszti. Bili szo, sterim sze je to njegovo zahäjanje ne vidlo, nego Ambrus je pravo, ka csi bi potrebno bilo, na taksi ciò bi escse ono poszodo zodao, stera sze je zse vu cérkvi nücala pri oltäri. „Ltìbézen do blizsnjega je vékse delo, kak vszi kincsi na zemli".
Dva i dvajszeti let je vodo szv. Ambrus mailandszko püspekijo. Njegovo imé je poznano bilo po čelom szveti ; od vszeb krajov szo hodili krscsenicje poszlühsat njegove predge ino tanäcs proszit od njega. Eden iz med näjlep-sih szädov njegovih predg je szpreobrnenje szvétoga Au-gusztina leta 386-ga. Gelo poganje szo csüli njegovo h vài o, .kak na priliko Fritigilla, kralica markomannov, steri szo na denésnjem vogrszkom sztanüvali, je tüdi poszlala mozse k njemi ga proszit, naj njoj posle miszszionäre za lüd-sztvo. Ambrus njoj je szpuno zselo. Fritigilla sze je däla okrsztiti pa je szäma potüvala v Mailand k szv. Ambrusi, nego njega je zse mrtvoga naisla leta 397-ga.
Szvéti Ambrus je poleg toga, ka szo njegove dveri pred nikim ne zaprete bile, ino ka je tak vnoge poszle meo, tüdi vnoga piszao na nävuk lüdsztva ino szi je ztem szpravo csäszt, ka sze z szvetim Augusztinom, Ore-musom ino Vélkim Gregorom med cerkvene ocsäke racsuna.
Piszao je vnoge peszmi na hvalo i diko Bogi med sterimi je näjbole poznäna hvälodävna peszem tak zväna „Te Deum laudamusz," stero escse déndenésnji szpevle szv. maticérkev po čelom szveti. Szpomin njegov je velki med närodom krscsanszkim, är sze je vojüvao za bozso pravico tam tüdi, kde bi jezero drügih zgübilo szvojo bat-rivnoszt.	Bassa Ivan.
Marija — resitelica.
relepe szo recsi szv. Bernäda, stere je pravo szvo-jim tovarisora na szvétek Marijinoga rojsztva, na Malo meso: „Moji szinovje — ajim je pravo — Marija je lesztvica grešnikov. Li v njo zavüpam i ona je jedino moje vüpanje!" I drügocs je pä pravo : „Za Jezusom je jedino moje v tipanje Marija !"
Ali je na szveti Marijin csasztivec, ali sze najde szploj kaksi katolicsän, ki nebi vervao tem recsam?
Vei 'en katolicsän more szpoznati, csi scsé biti pra-vicsen : „Za vsze, ka mài», ka szam pa ka bom escse meo, szam duzsen zahvalo njoj — precsiszto Szpocsétoj."
Oh, csi bi moglo gucsati zidovje nebrojnih Marijinih szvetiscs ! Vszaksi kamen bi nam znao povedati, kelko odzdrävlencov je zse tu hvalilo njo, stera je „zdrävje be-tezsnikov." Pripovedävalo bi nam to nemo zidovje, kelko szpreobrnjencov sze je tü zahvälilo „pribezsäliscsi grešnikov", är szo po njénoj prošnji dobili mér düsneveszti.
Med nebrojnimi dokäzi onih miloszti, stere je szkä-zala Marija, povemo dnesz edno csüdno i genlivo zgodbico. Popiszao jo je leta 1898. v szvojem piszmi neksi fraucoszki päter drüzsbe Jezusove te ednomi szvojemi nemskomi tovärisi. To piszmo sze gläszi etak :
Meszlo Marszeil na Francuszkom ne szpäda med ona meszta, od sterili bi szmeli trditi, szo je ujega prebivalci poszebno pobozsni i verni. A proti tomi szo
zäto tüdi v tom meszti plemenite i dobre düse. Vcsera szam obiszkao edno drüzsino pa szam jo iz szrca ge-njeni zapüszto. Zvedo szam najmre szledécso dogodbico :
Pri Kanärszkih otokaj sze je pred sesztimi me-szeci poneszrecsila neksa francuska ladja. Doszta potnikov szo pozsrli valovjé morja. Komaj dvajszeti lüdi ie bilo rešenih, med njimi tüdi eden vojaški csàsztnik, Te je bio reseni na csüden näcsin.
Vecs vör sze je zse boro z valovi. Csi rävno je znao dobro plavati, bi sze zäto li meo zalejati, är szo njemi mocsi pesale. A naednok zadene z glavov v nekse trdo dugovänje. Nej je znao, za kaj je zadeo, zäto sze ie zgrabo za to dugovänje. Vido je nej nicsesza, är je bilo vnocsi okoli 11 vöre i je bila velka tema.
Dugovänje, za stero sze je drzsao, szo neszli morszki, valovje sz csasztnikom vréd na obrezsje v nekso jamo,, karna je priplavalo tüdi sészt drügih poneszrecsenih potnikov.
Gda je napocsila jüterna zorja, je zaglédao vojacski csäsztuik dugovänje, stero ga je resilo szmrti v morszkih valovaj. Obstrmo je on i zs njim vréd vszi njegovi tovä-risje. Videli szo näjmre, da je dugovänje, za stero je vojacski csàsztnik zgrabo i stero ga je resilo szmrti, nej bilo drügo, kak sztàri kep Matere bozse i po tom kepi, steri ga je pri plavanji podpirao, sze je reso gotove szmrti v morszkih valovaj.
A csüdno ! Pri toj rešitvi sze je zgodilo escse nekaj drügoga. Oszemletna licsi resenoga csäsztnika je zse du-zse csasza vszaksi vecsér, prvlé kak je zaszpäla, molila malo molitvico, v steroj je proszila Precsiszto Devico, naj csuva i varjé ujénoga ocso. To molitvico je zlozso hcséri ocsa szäm.
Tiszti vecsér, gda sze je poneszrecsila lädja, na steroj je bio ocsa csàsztnik, sze je pa mati, csäsztnikova zsena, nedovedocs prebüdila sz prvoga szna. Szpomenola sze je itaki, da je hcsi té vecsér pozäbila moliti molitvico za ocso na morji. Mati je sztänola, obüdila hcsér i jo je opomenola, naj moli vszakdenésnjo vecsérno molitvico k „Pomocsnici krisztjanov," naj varüje i csuva ocso.
Pa vidite csüdo ! Rävno v tisztoj vöri, gda je hcsi
zacsnola moliti, je ocsa zadeo na Marijin kep, steri ga je reso szmrti.
»j Gda szo na otoki zvedeli, da sze je csäsztnik zaiszti-no na csüden näcsin reso szmrti, szo prišli prebiväoci otoka sz proszecijov po Marijin kep. Püspek, ki na otoki prebivle, bi rad obdrzsao té csüdodelen kep, a pobozsen vojaški csäsztnik sze je nej steo locsiti od Marije, stera ga je resila na taksi csüden näcsin.
Rävno to ütro, pise jezuit, je vsza rodbina oprävila bozsopot k Materi bozsoj i bila pri szvétom precsiscsä-vanji. Csüden kep szam pogledno szäm i ga meo v rokaj. Naprävleni je sz papéra i visziki je 40 do 50 centimetrov. Po vszoj pravici lejko zäto pitamo kak je bilo . mo-gocse, da je tak màio dugovänje telko csasza obdrzsalo zavszema trüdnoga csloveka nad vodov? To sze je nej moglo zgoditi po narävnoj poti, szamo po pomocsi Pre-csiszte Device.
Tak sze gläszi jezuitovo piszmo.
Matere ! Vcsite szvojo deco zse v mlädoj mladoszti k molitvi szklenjävati rocsice i moliti k Mariji. Csi te tak ravnale, szte lejko prepricsane, da do vasa deca lezsej zsivela v pobozsnoszti i bozsi blagoszlov de prebivao nad vašimi drüzsinami.
Drobiš.
Z novin estèrno, da sze je té dnéve zgodo poleg Lüblane szledécsi csüden dogodek : Edna mati, stere hizsa sztoji poleg zseleznice, je sla zdomi i je doma povrgla 8 letno hcsér, da bi pazila dvej leti sztaro dete. Ta de-klicska sze je nekaj zazäbila i nej mela na szkrbi deteta, stero je odislo na zselezsnicsko ceszto rävno te, gda sze je prilizsävao vlàk. Na vlaki szo deteta nej zèli v p.imet, zäto szo püsztili, da je vlàk so prek njega. Gda je vläk mimo odiseo, szo sli iszkat dete. Najsli szo je, da je na zseleznicskoj ceszti med sinjami lezsalo i sze njemi je zviin mäli vdärcov drügo nikaj nej pripetilo, csi rävno ka je celi vläk prek njega so. -- Angeo csuvar csuva deco.
Nezmerna gizdoszt, Z Amerike prihajajo gläszi, da tam scséjo zsenszke odzdaj na krsesakaj nosziti zsépne vöre. Zakaj pa tak? Z ednim krajom zatoga volo, da bi vszaki bole glédao njuve moderne krsesäke, z drügim krajom pa zatoga volo, da zdaj vszeli idejo k gledali i z gledala glédajo, kelko je vöra pa da tak mäjo priliko, da sze vszaksi hip lejko v gledalo poglédnejo. Jeli ka bi to nävado prinasz tüdi dobro biló zaesnoti ?
Barate tak radi preklinjajo pa ogovarjajo nepriatelje vöre, ka bi cslovek na szlednje szam szkoro vervao, ka to lüdsztvo z csiszta zaman zsivé *na zemli. Pa glédajte, eden szaméren réd kelko dobroga vcsini v ednom leti:: Vogrszki szmileni bratje szo 1908-ga leta vu 13-ih hizsah 14,944 lezsécsih betezsnikov ino Ì38,438 notri hodécsih vràcsili med sterimi szo bili szkoro vszakoga nàroda, vszakoga sztälisa i vszake vere lüdje. Po taksem na vszako njihovo hizso 11—12 jezero betezsnikov bilo v tom leti! „Vö z baratami z orszäga !" Tak kricsijo neprijätelje vere — sto de te telko liidih szamo za szvojo vszakdenésnjo hräno vräcso, sto de njim dvoro, ka to njim mär, naj, szamo barata ne vidijo.
Esose ednok opominam vsze narocsnike, ka kalendàr na leto 191 I to szamo on dobi, ki senki ki szvojo narocs-nino do konca szeptembra doli placsa.
Posta reditela.
Egyhàzmegyei könyvnyomda, Szornbathely.
Na Novo Kapelo darovniki iz Amerike.
Iz Dolnje Bisztrlce.
K
Kreszlin Martin i zs. Anna 10 Horvàth Jànos i zs. Eufemia 10 Eitlop Jouzsefa zsena Orsolya 10 Kitlop Anna	1
Siimen Martin	2
Maucsecz Ivan i zsena Magda 5 Gyura Ivan i zsena Magda 2 Ütrosa Martin i zsena Maria 2 Vucskó Ivàn i zsena Maria 2 Koher Jouzsefa szin Martinov 1 Marton Stevan i zsena Kata 5 Marton Ivan i zsena Anna 2 Tkalecz Martin	2
Gyura Jànos i zsena Aga 2 Kreszlin Ivan	1
Kreszlin Stevani zsena N. n. —-40 Kreszlin Maria i szin Stevan —-40 Tivadar Martin i zsena Maria 10 Kreszlin Marko i zsena Anna 10 Padar Jouzsef i zsena Terézia 2 Vincsecz Stevan i zsena Terezia 2 Dzsörek Stevana zsena Maria 1 Koher Stevan i zsena Barbara 1 Kozla Martin i zsena Anna 1 Kusztecz Martin	1
Vucskó Ivana zsena Anna 1 Maries Jànos i zsena Verona 1 Zsàbot Jozsef i zsena Kata 10 Herman Mihàly i zsena Anna 1 Lebär Stevan i zsena Terézia 2 Kreszlin Ivan i zsena Kata 1 Dzsörek Martin i zsena Anna 2
Vsze vküp sume 1.423
Iz Gornje Bisztrice.
K
Donkó Stevan i zsena Terézia 10 Iz Malikóezje.
Gyura Jouzsef i zsena Maria 2
Iz Bednjaja.
Graj Peter i zsena Kata 30 Lebàr Martin i zsena Anna 10 Glavàcs Ivan i szin Ivan 7 Donkó Stevan i zet Ivan 4 Szalajkó Stevan i szin Stevan 2 Hazicä Kata -20 Tónaj Jouzsef i zsena Terézia 2 Maries Stevan i zet Ivan 3 Scsancsar Magda 1 Eitlop Stevan i zsena Terézia 2 Mlinarics Mihàly i zsena Magda 1 Horvàth Ivàn i zsena Kata 1 Kusztecz Martin i zsena Terézia |2 Eojkó Mihàly i zsena Kata 1 Sujszter Jouzsef i zsena Anna 4 Kràmpacs Matjas i zsena Terézia 4 Zsàlig Ivan i zsena Anna 2 Hancz Marko i zsena Terézia 2 Meszarcs Kata_2
Vsze vküp sume 70.20 Iz Läz.
Dzsörek Ivàn i zsena Magda 4 Dzsörek Matjas i zsena Lujza 10 Zeuko Ivàn i zsena Terézia 2
Vsze vküp sume 16
Szrednja Bisztrica, 1910. marcius 30.
Cigän Ivan.