DOBER PAJDÁS KALENDÁRIUM po sztárom szlovenszkom jeziki. na 1901. návadno leto. Z doszta lejpim, dobrim i hasznovitim cstenyóm III. letni-tecsáj. Cejna 60 fi1. SZENT-GOTTHÁRD. VÖ DÁNI OD WELLISCH BÉLA. Tábla za stempelne. I. Skála. a) Za vekszelne do 6 mejszecov, b) pri trzstveni kontraktusaj, c) pri dúzsni piszmaj do 3 mejszecov. II. Skála. Za one dokumentuse, steri niti pod I., niti pod III. skálo ne szlísijo. III. Skála. a) Za küpilne i drűge kontraktuse, b) pri dopüscsávanyaj, c) pri szlüzsbeni kontraktusaj, d) pri kvitingaj orszácskoga spilanya, c) pri obecsávanyaj, f) pri dúzsni piszmaj na dugse vrejme, g) pri drüstveni kontraktusaj. DOBER PAJDÁS KALENDÁRIUM po sztárom szlovenszkom jeziki. na 1901. návadno leto. Z doszta lejpim, dobrim i hasznovitim cstenyóm. III. letni-tecsáj. SZENT-GOTTHÁRD. VÖ DÁNI OD WELLISCH BÉLA. Cejna 60 fil. Wellisch Béla nyomdai műintézetéből Szent-Gotthárdon. Vladajócsa králeszka hizsa. Ferencz József I. (Károly), Ausztriánszki Caszar, Apost. Kráo Vogrszki, rojeni 1830. leta aug. 18-ga; na trónus szo sztópili 1848. leta dec. 2-ga; za Vogrszkoga Krála szo koronüvani 1867. leta jun. 8-ga. Ozsenili szo sze 1854. leta ápr. 24-ga. Erzsébet (Amália, Eugénía) bajorszkov král. hercegovicov, kí szo rojeni 1837. leta dec. 24-ga ino szo za Vogrszko Kralíco koronüvani 1867. leta jun. 8-a. Vumrli szo 1898. leta szept. 10-ga. Deca Ny. Velicsánsztv. Gizella (Ludovika, Maria), rojeni 1856. jul. 12-ga, omozseni z Leopoldom, bajorszkim král. hercegom. Rudolf (Ferencz, Károly, József), rojeni 1858. aug. 21-ga, vumrli 1889. jan. 30-ga. Nyihova Dovica: Stefánia král. hercegovica z Belgiuma. Nyidva hcsí: Erzsébet, rojena 1883. szept. 2. Maria Valéria (Mathilda, Amália), rojeni 1868. ápr. 22-ga, omozseni z Ferenc Szalvator král. hercegom. Nyidva deca: Franciska, rojena 1892. jan. 27-ga; Ferenc Károly, rojeni 1893. febr. 17-ga; Hubert, rojeni 1894. ápr. 30-ga; Hedvig, rojena 1896. máj. 10-ga. Brátja Ny. Vel. Krála. Miksa (Ferdinánd), rojeni 1832. vumrli 1867. Nyihova Dovica: Charlotta (Auguszta) král. hercegovica z Belgiuma. Károly Lajos, roj. 1883.,vumli 1896. Nyihova Dovica: Mária Terézia král. hercegovica z Portugála. Deca: Ferencz Ferdinánd, rojeni 1863. dec. 18-ga; Ottó (Ferenc, József), rojeni 1865. ápr. 21-ga, nyihova zsena: Mária Jozefa, hercegovica z Szachszkoga; Ferdinánd (Károly Lajos), rojeni 1868. dec. 27-ga; Margaretha Zsófia, rojena 1870. máj. 13-ga; Mária Anunciáta, rojena 1876. jul. 31-ga; Erzsébet, rojena 1878. jul. 7-ga. Lajos Victor, rojeni 1842. máj. 15. József král. herceg ino nyihova familija. József (Károly Lajos), rojeni 1833. márcz. 2-ga; ozsenyeni szo z Klotild (Mária, Adél, Amália), Szachszko-Koburg-Gothae hercegovicov. Nyidva deca: Mária Dorothea, rojena 1867. jun. 14-ga, omozsena z Fülöpom, Orleánszkim hercegom; Margita rojena 1876. jul. 6-ga, omozsena z Thurn-Taxis Albert hercegom; József, rojeni 1872. aug. 9-ga, ozsenyeni z Augusztov, král. hercegovicov; Erzsébet, rojena 1833. márc. 27-ga; Klotilda, rojena 1884. máj. 10-ga. Február má 28 dní. Pozimec ali Szűsec. Március má 31 dní. Predmladnyek ali Máli-Tráven. Aprílis má 30 dní. Szredmladnyek ali Velki-Tráven. Május má 31 dní. Pomladnyek ali Riszálscsek. Junius má 30 dní. Predletnyek ali Ivánscsek. Julius má 31 dní. Szredletnyek ali Jakopescsek. Augusztus má 31 dní. Poletnyek ali Mésnyek Szeptember má 30 dní. Predjeszénec ali Mihálscsek. Október má 31 dní. Szredjeszénec ali Vszeszvescsek. November má 30 dní. Pojeszénec ali Andrejscsek. December má 31 dní. Predzimec ali Proszínec. Te sztólejtni prorok. Pá szam prisao k tebi, vrlo moje lüdsztvo Naj bi vam nazvejszto tó leto prísesztno, Csi te recsí moje verno poszlűsali Ino tüd’ i one vu vszem zdrzsávali: Verte mi, da v nikom nedte meli kvára Ár szamo na dobro vucsím jasz vszákoga. Ka szam cejlo leto gor v zvejzdaj pregledno Nej je zmejna eto, vázsno delo je tó, Ár je réd vrejmena jáko preminliven I kí tó naprej zná, szrecso má on vu vszem; Ár csi tak naprej znás, gda i gde de baja Lezsej sze obránis, ne’s meo telko kvára. Ka je Goszpodin Bóg gornapíszao v zvejzde Stere nam szvejtijo ober nase zemle: Vsze ono szam, verosztüvajócsi v nocsi Gori szi zapero, naj vam vszejm szvedocsi: Ka je vsze nájbógse tak, kak je sztvorjeno, Módro je vréd szpravo Bóg natúro cejlo. Na haszek szi záto obrnite recsí Stere vam naprej dám, da bi szrecso meli. 18 Zíma. Csarno zímo szmo zse vecskrát meli pri nasz Veszelíli szmo sze, kak lejpi je té csasz, Kelko drv prispara vért ino vertinya Csi je dúga, fájna, nam ta csarna zíma. Ali kelko kvára sze zgodí na póli Na tó szi ne zmíszli, kí je v szühom dvóri, Vözmrzne szejátev, tü i tam je rejtka Ino krízs nam z szilja komaj dá pól kebla. Nego kaksa bode ta prísesztna zíma Jeli bejla, mrzla, leto puno póva? Mocsna bode zíma, határje vszi bejli Vu Szredzimec mejszci mo velki sznejg meli, Zímszko oblecsalo, kuszto ino zsmetno Kak de te zse dobro, gda de prevecs mrzlo. Szanyák bode lejpi, ár de v dúgoj zími Gda je preci sznega, vecs tjédnov trpécsi. Tud Pozimec mejszec, osztro zímo kázse Nego táksi je réd, naj sze szpuni vrejme, Naj bó zíma mrzla ino bejla póla Tak sze te tróstamo obilnoga póva. Szprotoletje. Kak szam gor na nébi zvejzde pregledüvo To prísesztno szam za jejpo, dobro vido, Predmladnyek mejszec nam mrzeo sznejg preprávi Napunyene bodo z vodóv brázde, járki. Ali csi bi tü, tam, vöprisla vodína Naj niscse ne právi, ka je kvár drűgoga, V obcsinszki neszrecsaj vszi szi pomágajte Eden drűgomi tak na pomócs bodite! Ino gda sze tráva vu Szredmladnyek mejszci Zse malo pomore: tü mo v szprotoletji! Veszelio de sze vért te cejloj natúri Csi z sírom poglédne, nej szamo po dvóri, Ár csi je v Pomladnyek mejszeci vsze drevje Z cvetjom oklajeno, ino tak disècse: Sto sze ne bi z szrca radüvao etomi Porácsao sze Bógi, vszega Sztvoriteli? Kí je tak nakincso zemlo, mater naso Stera hráni nász, csi jo ne zapüsztímo. Leto. Lejpo bode leto tak, kak zse dugo nej Tak vam vövadlűjem, naj vszáki cslovik zvej, Jeszénszko szejanye lepó de vu rászti 19 Kak príde Predletnyek mejszec v onom csaszi. Gószto szilje bode i odcveté dobro Tak i szprotolesnye lepó de vsze raszlo, Krme zná bidti de tü i tam kaj menye Neg’ dobro sze szprávi, ár de szüho vrejme. Gda pa príde k nám zse te Szredletnyek mejszec Naj niscse ne míszli, ka de deli konec, Ár sze te szprávlamo k tak lüblénoj zsétvi Gda bodo v vrocsíni svicali vszi hrbti; Velka bode hica v zsétve lejpom deli Ali tak je dobro, tak more tó bidti. V Polejtnyek mejszeci de tüdi vrocsína Csi rávno nej táksa, kak je v zsétvo bíla, Vrócse leto mo zse záto poprejk meli Naj szi zaszlűzsimo krüh po teskom deli. Jeszén. Krátka ali lejpa jeszén csáka na nász Záto sze pascsimo z delom zdaj ete csasz, Predjeszénec mejszec frisko nam odíde Naj zse gda szejátev nam pod okna príde: K rédi mámo zemló lepó priprávleno Ár szamo po szkrbnom deli sze tróstamo, Ka nam szejtva lepó gószta z zemlé príde Ino tak mo gvüsni na prísesztno vrejme. Szredjeszénec mejszec obrnmo k szejátvi Nikak sze ne műdmo v tom prípravnom csaszi. Gda pa te zse príde Pojeszénec mejszec Vsze szi v rendo denmo, ár de deli konec, Po lejpi szuncseni dnévaj megla príde Dezsgy na dezsgy i szunce sze nasz zse ogíble, Ali tam v Predzimec mejszeci de szüho Ino mrzlo vrejmen, vsze de zmrzávalo, Záto sze szkrbimo za vsze potrejbcsine Naj vu zími ne mo meli szükesíne. Szejanya. Zelja ino repe de letosz po vóli Szamo ne n’hávajmo gnoj domá na dvori, Ár kak tó szejanye, tak i zelenyé vsze Petrzseo, mrkevca, zeller, lük i csesznek: I krv-csisztajócsa, tak zdrava saláta, Vsze tó nemre lepó rászti brezi gnoja. Tüdi i te divje vszeféle travíne Verno naj vöpléjo szploj szkrbne vertinye, I szühi ogradcsek vecskrát polejvati Poprejk pa zelenyé vszigdár v rendo djászti: 20 Tak de z etim delom nam vsze lepó raszlo Ino bomo hráno meli vszakojacsko. Szád. Tüdi szád obrodí obilno v tom leti Ali moremo i drevje v rendi meti, Kí pa te dobí zse preci szlív i jábok Z rédom naj je nuca, nej pa tak na ednók. Dolszpádnyeni szád naj dá vküperpobrati Ino vu poszódo lepó vküpszipati. Jeszi szi naprávi te z toga ednoga Palinko i víno z onoga bógsega. Záto teda vrli moji prijátelje Szádte ino gojte na vsze kraje drevje, Ár je ono próti vszákomi zahválno Szád nam dá po vóli, csi je v rendi mámo. Vetrovje, dezsgyovje, vodíne. Zadoszta de vetra tüdi v etom leti Tüdi i vihér de múvo vcsászi v leti, Zrák de nam po etom dobro vöscsiscseni Naj bi zdravi bilí tü na etoj zemli. Lejpa tiha rosza tüdi príde vecskrát Ne de szi glavó tro vért, kak bi só orát; Párkrát tá vu leti mocsen dezsgyek príde Steri nam namocsi nase szühe nyive, Vodíne pa záto ne de prevecs doszta Zvüna szprotoletja, gda sze gene zemla, Ali keszno v jeszén pascsimo sze z delom Ár lagoje vrejme príde za tim dobrom. Betégi. Zgrablívi betegov, kak zse nigda szvejta Je zaprávlalo tak vnozsíno národa: Ne mo meli v etom leti, ne bojmo sze, Nego záto rédno nücajmo zsivlenye. Vu jeli i pili bodi mertücslívi I csi sze preszladís, blűzi sztojís k szmrti. Pazi na csisztócso, v hizsi tak, kak v dvori Ino csi’s nedovejcs v betégi, v nevóli: Rájsi idi kakstécs dalecs po doktora Kak bi szledi túzsno k szebi zváo szmrtnyáka. Ali ne pozábi na Bogá v betégi Ár csi te zse niscse: On te obveszéli. 21 Szlova od vrloga mojega szlovenszkoga lüdsztva, Zdaj pa zse, gda od vász morem szlovó vzéti Idem pá okóli po sirokom szvejti, Edno cejlo leto kak je dúzsnoszt moja Pá zbrodávam zvejzde, naj bi haszek z toga Meli vszi národje, kí zsivéjo eti Od Bogá nam dánoj, etoj lejpoj zemli. Z Bógom zse osztani, záto moje lüdsztvo Boj sze Bogá ino bodi li szkrblívo, Delavnoszt, szkrblívoszt, lübézen-blizsnyega Tó vam preporácsam, drzsite sze toga, Csi ne zapüsztíte ni ednoga nigdár Szrecso i blagoszlov te meli te vszigdár. Te gizdávi caszar. Zsívo je v sztárom vrejmeni eden zmozsen caszar, steromi je Jovinianus biló ime. Na sirokom tom szvejti je nej biló véksega goszpóda od toga caszara. Zadoszta je meo vsze zemelszke dobróte, zláta, szrebra ino vszefelé drűgo drágocso. Vszigdár ga je obdájala szrecsa, záto nyemi nigdár na miszeo nej prislo, ka bi sze nyemi escse i na lagoje lehko obrno nyegov sztális. Ete caszar, kak je ednók tam lezsao na szvojem kanapeji, premislávao szi je od szvoje velke zmozsnoszti ino bogátszva; na tó je szrcé nyegovo nezgovorna gízdoszt napúnila, i etak szi jo gúcsao v szebi: „Bogásztvo moje je nezmerjeno, moja oblászt je brezi konca. Nega na sirokoj etoj zemli táksega caszara ali krála, kí bi k meni szpodoben bio. Jasz szam tak zmozsen, kak Bóg!“ I med tejm, kak nyemi je na etaksem deli hodila pamet, je nyemi szen dolizápro ocsí nyegove. Na szledécsega dnéva jütro sze rano prebüdivsi, je vküper dáo pozvati szvojega dvora lüdi ino vö je só z nyimi na lovino. Med jahanyom je grozna hica obisla caszara, i tak sze je csűto, ka vcsaszi merjé, csi sze ne de kopao v mrzloj vodi. Na tó je, ovo, komaj na eden lücsáj siroko tekócso vodó ovárao; tak je pravo záto szvojim szprevodníkom: „Osztanite eti ino csákajte, dokécs bom sze kópao!“ Na tó je z osztrógli pognao szvojega konya, tá sze je neszao k rejki, doli je szkocso z konya, na hitroma sze je doliszlekao, notri sze je vrgao v vodo, ino nidti je vö nej só z nyé, dokécs sze je celó nej razhládo. Med tejm pa, kak sze je on v vódi hladio, je prisao po brejgi eden tühinszki cslovik, koga obráz, posztáva ino gíbanye je glih tákse biló, kak nyegovo. Ete tühinszki cslovik je na szébe vzéo caszarovo szvetlo, zláto oblecsalo, gori szi je szeo na konya ino sze je tá neszao k csakajócsoj 22 plemenitoj goszpodi, steri szo zse mrmrali, ka tak dugo morejo zahmán sztáti. Vszáki ga je tak goriprijao, kak szamoga caszara, i gda je konec bio lovine, nazáj sze je neszao z szvojimi szprevodnikmi v caszarszko palacso. Med vrejmenom sze je Jovinianus navolo kópanya, vö je prisao na brejg; ali lehko szí premíszlimo, kak sze je zaleszno, gda je szvojega gvanta ino konya szamo mrzlo meszto najsao. V prvom ecsnom-megnenyi je niti tó nej znao, jeli je brezi szna ali sze pa nyemi szenya. Ali szamo na hitroma je szpoznao, ka je tó gvüsno nej szen, nego isztina. V velkom zmejsanyi jo bio. Nega, ka bi na szébe mogao vzéti; ka naj csiní zdaj? Kak sze je bole okólizgledno, na pamet je vzéo, ka nikse razcsejszane kódiske-cote lezsíjo na brejgi; ete je on tűhinszki cslovik povrgao tam. Ka je mogao csiniti? — rad-nej rad je na szébe póbrao to cotaszto oblecsalo. Ali v táksem sztálisi itak nemre idti domó v szvetlom dnévi! Dugo, jáko dugo szi je premislávao, dokecs nyemi je v nevóli nyegovoj na pamet prislo, ka tü na blűzi prebíva eden veren nyegov cslovik, steroga je nej dugo podigno z sziromastva na visziko csészt; miszlo szi je záto v szebi: „Só bodem k nyemi; od nyega zse dobím posteno ópravo ino konya, i tak bom sze neszao domó. Domá te zse vözvejdim, sto mi je vcsíno tó lagoje delo.“ Odisao je záto k kasteli vernoga csloveka szvojega ino je szklonkao pri nyem. Vrátar je na tó vöpítao: „Sto szi íno ka scsés?“ „Odpri mi vráta, ino bo's vido, sto szam!“ odgóvoro je nepotrplívo caszar. Na eto je ov goriódpro vráta, i kak je ovárao toga cotasztoga csloveka, na velko je szpűszto ocsí szvoje na nyega v zalesznoszti ino ga je znóva pítao: „Sto szi te?“ „Jasz szam Jovinianusz caszar. Idi notri k tvojemi goszpódi ino povej nyemi, ka naj mi dá na pószodo eden pár postenoga gvanta, ár szo mojega z mojim dobrim konyom vréd vkradnoli!“ „Lazses, grdi huncvut,“ odgóvoro je te vrátar; „vej je zdaj nej dugo, komaj pred ednov vörov sze neszao eti sze Jovinianus caszar z szvojega dvora lüdmí; biló ji je okóli sztó. Viszokószten goszpód szo na lovini bilí ino v povrnenyi domó szo pocsinek drzsali v kasteli mojega goszpóda. Ali csákaj szamo, notrizglászim tó mojemi goszpódi, ka sze tí za caszara vüpas praviti!“ I vcsíno je tüdi, kak je pravo. Goszpód je na hitroma notri dáo pozvati Jovinianusa, od gláve do pét ga je pogledno, ali nej ga je szpoznao. „Povej mi, — tak je pravo, — sto szi tí záto, kak sze zovés?“ „Jasz szam Jovinianus caszar. Ne poznas me zse? Vej szem te jasz posztavo nej dúgo za goszpóda! Te kasteo szi tüdi za moje pejneze kűpo!“ „Oh, ti neszrámen huncvut!“ je goriszkrícsao kastela goszpód razdreszéljeni nad prevüpanosztjov toga cotavoga csloveka. „Kak vüpas tí szébe za caszara imenüvati! Escse je edna vöra nej minóla, ka szo sze moj goszpód ino caszar, Jovinianus, eti sze prineszli ino szo szi v mojem kasteli pocsínoli. Do széga máo szo zse lehko i domó prisli v caszarszko palacso. I tí tó vüpas praviti, ka szi tí caszar! Ali szi nóri, ali szvejta zapelávec, tó ne bo’s neszao na szühoma!“ 23 Tak je pravo jáko csemerno, zatejm je caszara nemilosztivno zbiti dáo i na zádnye völücsiti z kastela. Szkorbácsivani ino vösztirani Jovinianus je kaj nej vedo v szvojoj dreszélnoszti. Doli sze je vdaro na zemlo ino jókao, kucao je britko. Pá zse jo gorszkocso ino ózdalecs sze je poprejto kastela goszpódi: „Csákaj me, naj szamo nazájprídem v mojo caszarszko palacso, vej de ti zse zsao, ka szi tak neszramno djáo z menov!“ Te nyemi je pá na pamet prislo, ka na blüzi od etec sze drzsí eden nyegov tanácsnik, eden herczeg. Dosztakrát sze je obrno pri nyegovoj hizsi, dobro zná tá pót. Gori sze je póbrao záto, da naj ide k nyemi, potózsi szvojo nevolo ino posteno oblejko szproszi od nyega na pószodo, ka sze naj nazáj more povrnóti v palacso szvojo. Kak je te caszar tá prisao k hercegovomi kasteli ino je szklonkao po dveraj, vö je prisao vrátar ino je toga cotavoga csloveka vidócsi, zacsüdivani pítao: „Prijáteo, sto szi tí ino ka iscses eti?“ Jovinianus je pa etak odgóvoro: „Jasz szam caszar. Niksi huncvut mi je vkradno caszarszki gvant ino mojega konya; zdaj na tó scsém prosziti hercega, naj me vözmore z moje nevóle z ednim párom postenoga oblecsala. Idi notri k tvojemi goszpódi ino zglászi nyemi, ka szam tü!“ Vrátar je na tó escse vékse ocsí vrgao na caszara; edne rejcsi nyemi je nej vervao záto, ali itak z dobre szrcsnoszti je notrizglászo goszpódi szvojemi toga poszebnoga gószta, steri sze za caszara právi ino oblecsalo scsé prosziti od hercega. „Zazovi ga eszi!“ je pravo kastela goszpód, ino za malo vrejmena je pred nyim sztáo Jovinianus. Povedao je, kak je obhodo, pa ka je nej z szvoje dobre vole, nego prisziljeni prisao eszi, ár v táksi kódiski-cotaj nemre domó idti. Ali zóbszton je szvedocso, ka je on caszar; herceg ga je nej szpoznao, nego za norcsasztoga drzsao ino v tenmico dáo zaprejti. Eden csasz sze je tam mantrao neszrecsen caszar na krühi i vodi; gda je te herceg vido, ka nikak nescse dolpovedati z caszársztva i od jütra do vecséra li szamo tó právi, ka je on Jovinianus, vö ga je dáo pripelati z temnice, dobro namlátiti, zatejm pa vosztirati z kastela. Te sziromaski caszar je zse celo vkraj bio od vnógoga trplenya. „Jaj meni, — tak szi je pravo vu szebi, — kama bodem zse v mojoj szramoti! Z zmozsnoga Jovinianus caszara je neszrécsen vándras pósztao, kí sze od nájvernejsi szvoji lűdi szkorbácsivati, norca delati ino od zevszega vkrajsztirati dá. Nájbógse de, csi bom domó só v szvojo palacso; lüdjé mojega dvora me zse itak szpoznajo, i csi oni rávno nej, zagvüsno me szpozna moja zsena. Z moje lasztivne hizse me zse ne sztirajo vkraj!“ Z teskim tálom sze je ta privlekao k vrátam caszarszke palacse. Tü je vrátar pred nyega sztópo ino ga pítao, ka sto je. „Csüdnovito je, — odgóvoro je caszar, — ka me ne poznas, csi rávno zse tak dugo sztojís v mojoj szlűzsbi.“ Na eto vrátar: „Jasz vu tvojoj szlűzsbi! Grdi lazsec, ti! Nigdár szam nej szlűzso jasz drűgoga goszpóda, kak caszara!“ 24 „Vej szam pa rávno jasz caszar! Csi dvojís vu mojoj rejcsi, proszim te za Bozso volo: ídi k caszarici, daj nyoj na znánye, ka szam tü ino jo dám prosziti, naj mi doli posle mojo caszarszko ópravo, ár stera je na meni bíla, ono je niksi huncvut dolvkradno z brejga, gda szam sze kopao.“ Na tó je vrátar etak odgóvoro z szmejécsim tálom: „Sziromák norc, vídim, da nemas na mesztí pámeti. Vej moj milosztiven goszpód, caszar, v etom trenutki rávno pri sztoli szedíjo, ino póleg nyí caszaríca. Vcsaszi na glász dám tam gori tvoje nóre gucse, ino znam, ka bos zsalüvao szvoje caszarsztvo!“ Caszarica je rávno tam szedejla póleg caszara v pozlacsenoj obedoválnici, gda je vrátar notrisztópo ino povedao, káksi csüden nóri cslovik csáka tam odszpodi pri vrátaj. Caszarica sze je szmejécs obrnóla k szvojemi tivárisí: „Oh tiváris moj caszar, jeli szi csüo zse gda tákse spájszno delo! Eden norcsaszti sziromák sztojí tam doli pred vrátmi nájne palacse ino me prosziti dá, ka naj nyemi doli poslem caszarszko ópravo, ár je on caszar!“ „Pripelajte ga notri!“ je zapovedao z trdim glászom te hamicsni-caszar. „Jovinianus je od veszélja z glasznim szrcom sztópo vu hizso, ár sze je vüpao, ka ga nyegova zsena na zádnye szpozna ino ga tak odszlobodí z trplenya. Ali komaj je notri djáo szvojo nogó nad dveri, velki nyegov jágerszki pesz, steri je od nyegovoga detínsztva máo vszigdár okóli nyega bio, sze je próti nyemi vdro, ino malo je falílo, ka ga je doli nej vrgao; szlugi szo ga szamo z velkov nevoljóv nazájzadrzsali. Szokol tüdi, steroga je szám szhráno gor, je dolzleto z rúda, k nyemi je vdaro, zatejm je pa völeto z hizse. Nyegova deca szo presztrasena bejzsala k materi i z bojaznosztjov szo glédala na cotasztoga gvanta tühinca. Te sze je oglászo te hamicsni caszar: „Plemeniti goszpódje, poszlühnite moje recsí, stere bodem etomi vándrasi pravo!“ Za tejm sze je k Jovinianusi obrno: „Sto szi tí ino kákso pót más?“ — „Oh goszpód moj, — je pravo on — to je zaisztino edno poszebno pítanye! Jasz szam Jovinianus, te velki caszar, steri je na cejloj sirokoj zemli hiresni-glaszoviten od velke szvoje zmozsnoszti ino od szvojega bogásztva. Od caszarszki sztarisov szhájam, steri szo za öröcsíno na méne niháli té ország, v sterom zdaj od vszega vözaprejti kak vándras hodim okóli, ino niscse me nescse szpoznati!“ Na tó sze je te hamicsen caszar páli k okólisztojécsim obrno, ino etak je pravo k nyim: „Plemeniti goszpódje, povejte mi na vaso právo vero: steri med nama je vas caszar; jeli ete cslovik ali pa jasz?“ Goszpoda szo pa vszi vküp etak odgovórila: „Z príszegov potrdimo, ka szmo etoga csloveka nigdár nej vidili; tí szi pa nas goszpód ino caszar, koga od nase mladoszti máo poznamo. Záto te proszimo, pokastigaj toga zapelávca, kí szi je za caszara vüpao imenüvati!“ Te sze je k caszarici obrno te hamicsen-caszar: „Proszim i tebé, povej mi póleg tvoje vere, jeli poznas etoga csloveka, kí sze za caszara ino za tvojega tivárisa právi?“ 25 Caszaríce odgovor je eto bio: „Kak mores szamo kaj táksega pítati od méne! Tí szi moj tiváris ino caszar. Etoga cotavoga csloveka, steri je ali nóri, ali velki zapelávec, ne poznam, nigdár szam ga niti nej vídla.“ „Ne poznas me!“ je szkrícsao Jovinianus presztraseni. „Escse i tí vkrajsztópis od tvojega mozsá!“ „Tiho boj, prezavüpnyenecz!“ je szkrícsao na nyega te hamicsen-caszar; zatejm je odlocsenyé dáo, ka ga naj privézsejo za konyszki rép ino ga tak dugo naj plódijo, dokecs ne merjé. Tak je pravo pred lüdsztvom szvojega dvora, ali szkrivmá je glász dáo szlugom, ka naj szamo zbíjejo sziromáka norca, po tom ga pa naj vöpüsztíjo. Na szód vöposztávleni szlugi szo bógali caszara; Jovinianusa szo doliodpelali na dvor, tam szo ga, kak zse trbej, dobro zmlátili, za tejm szo ga pa na szívo, zeléno zbitim hrbtom na pót pűsztili. Te neszrecsen cslovik je v globoko zsaloszt zamisleni ino szkoronej v dvojnoszt szpádnyeni povrgao szvojo lasztivno palacso, v steroj szo ga za tühinca meli, za norca, zapelávca zváli. Prekúno je cejlo lüdsztvo szvojega dvora, stero je neverno grátalo szvojemi caszari; prekúno je szvojo zseno, stera je nej poznala szvojega tivárisa, ino szvojo deco, stera szo sze nej zmiszlila na ocso szvojega. Nej je znao vecs, ka bi csíno, k komi bi sze obrno. Od vnógoga hóda je zse trűden grátao, ino v nikom je nej meo zse vecs vüpanya. Só je, só je szamo, dokecs je prisao na krízsopotje. Tam je te pósztao, ár je nej znao, jeli bi na právo só ali na lejvo. Kak szi je tam premislávao, na ednók nyemí je na pamet prislo, ka v blizsányem lógi sztanűje eden bogábojécsi püscseník, nyegov szpovedník. Miszlo szi je vu szebi: ka odíde k tomi dobromi sztarci, lehko ga on szpozna! Doli je odisao záto z orszácske ceszté i próti lógi je só. Z teskim tálom sze je odvlejkao k püscseníka hizsícski ino je szklonkao po okni. „Sto je?“ je pitao te bogábojécsi mózs. „Jasz szam, Jovinianus caszar. Odpri mi gor okno, naj gucsim z tebov edno minóto!“ Püscseník je goriódpro okno, ali kak je caszara ovárao, vcsaszi je k coj zápro ono páli, govorécsi: „Odhájaj od méne, prekunyeni! Tí szi nej caszar, nego niksi lagoji düh v cslovecsem kejpi.“ Kak je caszar ete recsí zaszlísao, vküp je szpadno od bolecsíne ino szvoje vlaszé szkübécsi je gorizjávkao: „Oh, na koj szam prisao, ka me escse moj dober szpovedník ne pozna! Oh, ka szam sze v mojoj gízdoszti k Bógi vüpao priglihávati! Ocsa moj, moj dober szpovedník, ne püszti me na vekivecsno szkvarjenye prídti! Szamo na edno ocsno-megnenye mi odpri gor páli szvoje okno ino poszlühni mojo potrto szpóvid! Do zádnye moje vöre bom te blagoszlávlao za tó!“ Te dober sztári püscseník je pomilüvajócs glédao na neszrecsnoga, tá je sztópo k okni, ino grla bi nyemi Jovinianus z potrtim szrcom vadlüvao vsze szvoje grehe, potróstao ga je ino zagvüsao od Bozsega milosztivnoga odpüscsenya, csi je z právim szrcom pozsalüvao szvoje grehe. Po szpóvidi je vösztópo z szvoje hizse ino dobro v ocsí poglednovsi Jovinianusa, je gorszkrícsao: 26 „Blagoszlovleno bodi Imé Goszpodna! Zdaj te zse poznam. Eto je nisterno posteno oblecsalo, vzemi je na szébe ino idi domó v palacso tvojo; zdaj zse, vüpam sze, do tam tüdi poznali tebé, ino za krátko vrejme de konec tvojega trplenya.“ Jovinianus sze je na hitroma oblejkao ino je domó so. Za mráka je prisao caszárszkoj palacsi, i kak je notrisztópo, vrátar ga je z velkim postenyom pozdravo. „Jelí me poznas?“ ga je pítao caszar. „Poznam te, moj dober goszpód,“ odgóvoro je pri dverajsztojécsi, — szamo sze nad tem csüdivam, ka szam cejli dén tü sztao ino szam te nej vido vöidti.“ Tak je só caszar dale, vdíljek po prekleti szvoje palacse, i kak je so, vszepovszéd ga je v globokoj poníznosztí pozdrávlalo nyegovoga dvora lüdsztvo. Hamicsen-caszar je bole notri bio z caszaricov v ednoj drűgoj hizsi, i eden plemeniti goszpód, kí je rávno od nyega prisao, sze je szamo hitro nazájpovrno ino je on csüden glász prineszao, ka eden cslovik ide po prekleti, pred sterim sze vszáki nanízi, tak jáko je szpodoben caszari. Tó zacsüvsi te drűgi caszar, etak je pravo caszarici: „Idi vö ino pogledni, ka csi poznas onoga csloveka!“ „Oh, moj dober mózs,“ je právila caszaríca nazájpridócsa, — „komaj verjem ocsám mojim, tak je szpodoben tebi!“ Na tó caszar: „Csi tak sztojí delo, szám bodem só vö ino vöszprávim pravico.“ Kak je vu hizso sztópo, za rokó je príjao Jovinianusa, kre szébe ga je posztavo, zatejm je tá dáo pozvatí cejlo lüdsztvo dvora z caszaricov vréd ino je etak pravo: „Plemeniti goszpódje! Povejte mi na právo vaso vero: steroga z náj szpoznate za vasega goszpóda?“ Na tó je pregovoríla caszarica: „Naj gucsím jasz ob prvim. Bóg je moj szvedok, nemrem szi zebrati, steri je moj goszpód ino tiváris.“ Cejloga dvora lüdsztvo je tüdi z priszpodobnim tálom odgóvorilo. Te je tak pravo te hamicsen-caszar: „Plemeniti goszpódje ino moji prijátelje, pazite na recsi moje! Ete cslovik je zaisztino vas goszpód ino caszar. Znajte, ka sze je ete dní v szvojoj gízdoszti k vszamogócsemi Bógi vüpao priglihávati. Za etoga nyegovoga greha volo ga je Goszpodin Bóg pokastigao; doszta je mogao trpeti, ár ga je Bóg na tó oszódo, ka naj kak kódis hodi od hizse do hizse ino naj ga niscse ne pozna. Zdaj je popunoma pozsalüvao szvoj velki greh ino sze je za odpüscsenye molo k Vszamogócsemi. Szpoznajte ga ino bodite pokorni nyemi!“ I dokécs je etak gúcsao k dvora zacsüdivanom lüdsztvi, nyegovo líce je prelejpa nebeszka szvetloszt vzéla okóli, caszarszki gvant je nyemi doliszpadno z rám, ino v csísztoj bejloj szvetloszti leszketajócsi je sztáo pred nyimi Bozsi angeo. Ino kak je dokoncsao szvoj gucs, z rokóv je szlovó vzéo od nyi ino premíno je z ócsi nyihovi. Tí lüdje z dvora szo pa od csüdivanya k kamni priszpodobni sztáli tam, caszar je pa z cejlim szvojim hízsnim lüdsztvom na kólina szpadajócsi hválo dáo vszamogócsemi Bógi ino od etoga máo je ponízen bio ino bogábojécse zsívo. 27 Csemernyák Jónas. Csernyák Jónas sze je zváo z postenim tálom, ali pri Szvétom-Petri szo ga nej poznali inacsi, kak za Csemernyákovoga Jónasa. Pa szo ga zse dúga lejta poznali. Ár szem-tam de zse pétdvajszeti lejt, ka je Csernyák Jónas eden lejpi dén, z málim pinklnom na hrbti k Szvétomi-Petri prisao. Zráven je k veskoj hízsi só i za rítara je pítao. Gda szo ga pred nyega pripelali, je etak pravo: — Csernyák Jónas mi je imé, posteni vándraszki detics szam i delo iscsem. Tó bi rad znao od goszpon rítara, ka csi jeszto eti vu vészi tislar? i csi bi lehko dóbo pri nyem delo? Dobra szvedocsánsztva mám, zadovolen de z menov moj mester. Rítar je pogledno toga sznajzsnoga mládoga csloveka, naprej je vzéo nyegova szvedocsánsztva, i precstevsi one je etak pravo: — Eti v vészi szamo ednoga tislara mámo, Rogács Mátaja, ali ne verjem, ka bi delo dóbili pri nyem. Sztári cslovik je zse i gor scsé henyati z mestríjov. — V nyegvom angeli! je szkrícsao na tó te mládi cslovik, i tákse cifraszto preklinanye je okrózso vö z ednim gucsom, ka sze je escse i rítar zaleszno. — Ka míszlite ví, ka gde szte? je szkrícsao na nyega. Krcsma je tü? ka tak kunéte. Csernyák Jónas je nej znao na hitroma, ka bí pravo. — Naj mi odpüsztíjo proszim, na náglo csemeren posztánem, nancs nemrem za tó, ár mi je táksa natúra. — No vej fájno natúro máte ví, tó vam morem povedati. Nidti vam ne dopüsztím, ka bi tü osztánoli v vészi. Etaksi bogáblaznajócsi i lármajócsi lűdi nam nej trbej. Te mládi tislar sze je celó vküperpotégno na té recsí i prosziti sze je príjao. Vej je nej lagoji cslovik, szamo vcsászi sze zagucsí, tó je vsze. Pa te nyemi je prevecs zsao biló, ka tü tüdi ne dobí dela. Ár zse dugo vándra z ednoga meszta na drűgo, szfalíjo nyemi pomali vszi vküpzosparani pejnezje, i ne vej te ka bi zacsno. Dobroga szrcá rítar sze je szmilüvao na Csernyák Jónasa molécse recsí. — Ne máram, idte te k Rogács Mátaji! Eden med sztarejsimi vu vészi je k rédi bio, ka szprevodi toga mládoga tislara k Rogács Mátaji, steri je v dúgoj vulici meo edno sznajzsno, na zsúto postríhano hizsícsko. Ober vrát je velka tábla víszila i na nyoj je z velkimi, bejlimi litermi czifraszto vözmálano zse ózdalecs biló za csteti: „Rogács Mátaj tislar“. Szvétoga-Petra jedíni tislar je zse ober sésztdeszét lejt sztar cslovik mogao bidti. Vlaszjé szo nyemi zse celo szejri bilí, nyegova posztáva püklava, i na líci nyegovom je nej szamo edno brázda z óralo vrejmen. Nyegova zsena Klára je pred mlájsa bíla. Komaj malo vecs od stirdeszétpét lejt. Dvoje decé szta tüdi mela. Ednoga decska i edno deklino. Decsko, Miklós je rávno v tom cajti szlűzso pri szoldákaj. Nyegova csér Erzsa je pa Szvétoga-Petra nájlepsa deklina bíla. 28 Te sztári tislar je póleg szvoje návade pred hizsov na sztolici szedo. K nyemi je prisla tüdi zsena nyegova. — Povej mi zse — je zacsnola gucs Klára — ka szta opravila z goszpódom? — Nej szam steo prejk vzéti delo. Pre sztári szam jasz zse za tó! — Da mi szamo tó sztaroszt ne bi vszigdár naprej noszo. Ka szo pa pravili goszpód? — Tó, ka szi naj premíszlim to delo. — No, jasz ti tüdi tó právim, ka sze ne zameri goszpódi. Rájsi szi ednoga deticsa vzemi gori. — Ne bom zse vecs z deticsami dáo delati. — Dober dén vam Bóg daj, sze je zglászo te za nyíma Csernyák Jónasa szprevájavcov glász. Pripelao szam vam ednoga dobroga deticsa. Klára zsenszka je poglédnola szvojega mozsá. — No vídis, Bóg tüdi tak scsé, ka naj naprávis goszpódi to delo. — Naj bode, ne máram, naj sze szpuni tvoja vola Klára. Ali tó de te moje zádnye delo. — Nájvecs csi te dvá mejszeca delali pri meni, je pravo te k Csernyáki obrnyeni, steri sze je, kak sze vidlo, dopadno tomi sztáromi, ár va za dvá mejszca zevszim gotoviva. Ali cslovik racsúna, Bóg dokoncsa! Z dvá mejszeca je edno leto posztanolo. Zatejm je pa dvej tüdi minólo i Csernyák Jónas je escse itak pri Rogács Mátaja hizsi bio. Toga goszpóda delo je zse dávno opravo z postenim tálom. Rogács Mátaj szo ga nej mogli zadoszta pohváliti. Isztina je, ka szo sze vcsászi tüdi i dobro krejgali z nyim. Velki zrok szo meli na tó. Ár je Csernvák Jónas vcsászi v deli v tákse csemére prisao, ka szo Rogács Mátaji pósztale ocsí i vűszta na tó. Csi sze nyemi je hoblics nej dobro lovío, ali csi je káksi cvek nej mogao na hitroma nájdti, v szvoji cseméraj je malo nej na ópak vrgo delavnico. Zgódilo sze je ednók, ka je Miklós, sztároga tislara szin, z szprevedíje tó pravo Csernyáki: — Hej Jónas, z lejvov rokóv bos hoblo? — záto ka je Csernyák rávno v lejvoj róki drzsaó hoblics. — Hoblo de vrág! .... ali nej je pravo dale, v szebi je zadrzsao szvoje csemére, ár je prevido, ka de nyemi z színom szvojega mestra bógse v prijátelsztvi bidti. Ali záto je vsze szívi bio od csemérov ino trí dní je ni rejcsi nej pregóvoro z Miklósom. Na pamet szo vzéli tó te sztári ino szo pítali szvojega sziná: — Ka sze je zgódilo med vama? — Na Csemernyák Jónasa míszlite ocsa? — Na Csernyák Jónasa! — Ja, on je csemernyák! Od etoga hípa máo je na nyem osztanolo tó imé. Miklós ga je vszigdár tak zváo, sztári Rogács szo ga tüdi vszigdár z tejm iménom nagóvorili, i escse Erzsa ga je tüdi szploj tak zvála, pa jo je szrcé mocsno vleklo k csemérnomi, ali ovacsi prílicsnomi i delavnomi Jónasi. Lejpi, sznájzsen decsko je bio ovacsi, záto je nej csüdo, ka szo sze Szvétoga-Petra sztári tislar eden dén na tó prebűdili gor, ka je Csemernyák Jónas nyihovo csér za zseno proszo. Jáko szo sze zalesznoli, nej szo meli 29 k coj vóle, ali po tom szo itak privolili, nájmre gda szo vidili, ka nyim csér tak jáko rada má toga mládoga csloveka. — Dobro je, naj bode tvoja, szamo natúro szi popravi! szo pravili k Jónasi, ali te tüdi i postűj to deklino. Znám, ka ne mas nikse vrejdnoszti, ali marlívoszt ino sparavnoszt je telko vrejdna kak vrejdnoszt, ti szi pa marlívi ino sparaven. Jasz szam tüdi kak sziromák zacsno. Vrejden szi záto, naj tebi dám prejk delavnico, ovo drűgo mojo vrejdnoszt pa gorraztálam med Miklósom pa med vama. Vüva ta vöplácsaniva v pejnezaj, Miklós pa prejk vzeme vérsztvo. No, szte zadovolni, ali tó scséte, ka naj inacsi zravnam? Miklós ino Jónas szta sze vdalá ocsinovom odrédjenyi. Nej dúgo sze je zgódilo gosztüvanye i Jónas ino Erzsa szta mózs ino zsena grátala. Ali sztároga Rogács Mátaja dobre recsí, tak sze je vidlo szo nej szpadnole v dobro zemló. Komaj ka je Jónas prejkvzéo delavnico — niti je pol leta nej minolo — i zse sze je z polojnov vesznicov szvado. Csi je sto kákse delo odrédo pri nyem, ino sze je nyemi pravíti príjo, ka ono tak i tak scsé meti, Jónas je taki csemerno zmesz povedo. — Ne pravte meni od toga! tak ne razmite k tislaríji. Oprávim jasz zse tó brezi vasega gucsa tüdi. Dela je od dnéva do dnéva menye zácsalo bidti. Eden dén nyemi je pa vszo delo szfalílo. Sztári Rogács szo glavó trószili, Miklós sze je szrdo, sztára mestrojca szo pa jókali. Znali szo oni tó naprej — tak szo pravili — ka de tó tak. Szamo Erzsa, nyegovi dobra zsena je tiho bíla. Ali záto je Jónas lehko dolicsteo z nyéni szkúznati ócsi, ka je ona tüdi nej zadovolna, kak nyim to delo ide. Ali ta isztinszka proba je szamo po etom prisla. Sztári Rogács Mátaj szo mrli. Miklós je pa po szprévodi vöpovedao, ka póleg vóle pokojnoga ocsé prejk vzeme vérsztvo ino hizso. Jónasa vöplácsa. Z ednim nyemi je pravo, ka szi naj v vészi poiscse delavnico — z zseninov herbíjov szi escse i lejpo málo hizsico tüdi lehko kűpi — ár ocsino hizso szi predelávati scsé dati. Jónas je szkoro malo vkraj nej bio od csemérov. — Ka! vö me scsés lücsiti z hizse. Pa szo ocsa nej meni niháli delavnico? — Ja delavnico, ali hizso nej. Rávno za toga volo dobís tí pejneze. Jasz szam dober brat, i ne veri, ka bi te prekráto. — Jasz z té hizse niti eden sztopáj ne bom so vö. Erzsa je tüdi v gucs povejdala, zagovorécsa szvojega brata. — Miklós isztino má. Ocsa szo tak steli i tí szi tüdi k coj privolo k tomi v tisztom vrejmeni. — Kacsa! je tróbo Jónas. Tí szi mi zse tüdi protivník grátala. Nedovejcs je rávno te tüdi i rítar sztópo notri v hizso. Vidivsi Jónasa razszrdjeni obráz, je od Miklósa tomi zrok zacsno pítati. Te je vsze povedao. — Zóbszton sze csemeríte, ár — pravo je k Jónasi obrnyeni — Miklós má pravico. Sztári Rogács szo testamális v píszmi tüdi niháli, od steroga ví nikaj ne vejte. Tü je píszmo pri meni. Z tejm je vöpokázao piszmo. — Lázs je! je krícsao Jónas. — Ne bojte z csíszta brezi pámeti, vej záto ednáki táo máte ví tüdi z Miklósom. 30 Ino nidti dober dén nej zselécsi odisao je. Jónasa csemérje szo pa escse zdaj vövdarili. — Tí pesz — je tróbo na Miklósa. Vküp szta szi zgúcsala z rítarom, naj mené znorita. Znám, ka szi mi neprijáteo bio vszigdár. — Tiho boj tí norc — je szkrícsao te Miklós zse tüdi csemérno, tiho boj ár te notri dám zaprejti. — Ka, notri me dás zaprejti? No, ali tó ne dozsivís, ka bi me v temnici vido, i z tejm je gorzgrabo eden rávno pri nyem bodócsi dremeo, i kak celó nóri, je vdaro Miklósa po glávi. Miklósa je krv polejála i na zemló sze je prevrgao. — Lüdomorec! — szo szkrícsali na tó sztára Rogácsojca, vmóro szi mojega sziná! — Lüdomorec! na tó rejcs szo Jónasa povrgli na ednók vszi csemérje. Presztrasen sze je zgledávao okóli szébe i odbejzsati je steo. Vö je szkocso nad vráta i po sirokaj vulici je brezi krenscsáka kak eden nóri bejzsao dale. Vszáki je z csüdivanyom glédao za nyim. Na zádnye je k blizsányemi lógi prisao. Tü szo ga zse nej drzsale dale nogé. Celo oszlabnyeni je na zemló szpadno. Z teskim tálom sze je goriopravo i bejzsali steo. Nej je meo vecs mócsi k coj. Doli szi je szeo pod edno drejvo i zadrevényeno je glédao pred szébe. Te sze je za nyegovim hrbtom eden grm na nágli sztrószo. Jónas je zvüna szébe pogledno tá. Tó szi je miszlo ka lüdjé prídejo, ka bi ga zgrabili. Pa je szamo edna ftica zletejla gori. Szunce je vszigdár bole i bole dolodislo. Vecsér je nasztano. Jónas je escse itak pod drejvom szedo. Sztrasno ga je mantrála düsnavejszt i na vsze kraje je tenye vido. Zse je lüdí, steri ga iscsejo, páli Miklósovo krvávo podóbo zagledno. Vküper szi je zápro ocsí, ali itak je nej mogao pobegnoti od eti kejpov. Kmica je vszigdár véksa gracsüvala. Niti edne zvejzde je nej biló na nébi. Jónas sze je sztrasno bojao. Komaj je meo telko mócsi, ka bi gorisztano ino bi sze v eden blizsányi grm szkrio notri. Ár dale je zse nej vecs vüpao idti. Bojao sze je od nócsi. V vszáksem drejvi je Miklósa ovárao ino z vszákoga líszta-sósanya je ete glász csüo: lüdomorec! Celó sze je notripotégno v grm i líce na zemló sztiszno. Tak je osztano dugo. Na zádnye je malo mirnejsi grátao. Zácsao szi je premislávati. Pred szébe szi je míszlo to cejlo delo. Sztrasno sze je tózso i preklinyao szvojo szrdito i csemérno natúro. Ár ga je tá djála za lüdomorca. Oh zakaj je nej poszlűsao na dobre recsí, zakaj sze je nej pascso zapovedávati szvojoj natúri. Ali zdaj je zse keszno. Vszemi je konec. Nyegov zsítek je tüdi dokoncsani. Szamo edno falingo je meo, te nágle csemére i záto more tak sztrasno trpeti. Oh csi bi nóvi zsítek mogao zacsnoti, kak inacsisi cslovek bi grátao. Oh csi bi tó szamo ednók mogócse biló. Ali nemre bidti! Znóva je nikse sósnyanye csüo. Presztraseni je szkocso gori, mejszec je rávno zdaj prisao vö od oblákov. K ednomi drejvi sze je naszlono — sztáti je zse nej vecs meo mócsi — i glédao je mejszec dugo, nepretrgnyeno. Na ednók je szamo vküpszpadno, omedlo . . . Glaszno popejvanye ftíc sze je csülo, gda szo je Jónas páli otávo. Szunce je zacsnolo goridti. Jütro je biló. Edno minóto je nej znao, ka gde je. Zatejm nyemi je pa na pamet szpadnolo vsze. Znóva szi je na pobejg miszlo. 31 Z negvüsnimi nogámi sze je premetávao sze i tá. „Oh, da bi nóvi zsítek mogao zacsnoti!“ je kucao vecskrát zsalosztno. Na ednók je szamo pósztao. Nogé szo nyemi obtrdnole. Trí lüdi je zagledno. Szpoznao je nyé, nyegova zsena, rítar ino — Miklós. Vkraj je steo bejzsati od nyi, ali nej je meo mócsi. Ovi szo ga tüdí ovárali, ár szo frisko k nyemi szkocsili. Rítar sze je vglászo ob prvim: — Cejlo nócs szmo vasz iszkali. Jónas je nej pravo nikaj, szamo je obtrdnyeno glédao. — Ne boj sze Jónas od nikoj, nega neszrecse, je pravo te Miklós. Nej szam mro, szamo omedlo. Jasz ti odpüsztím. Jónas je na ete glász na kólina szpadno. Jókao sze je kak málo dejte. — Odpüsztíte mi, odpüsztite mi, je sztonyao zsalosztno, i vküper je szküsüvao Miklósove, rítara i szvoje zsene roké. Sztrasno szam trpo eto nócs. — Tó verjemo, je pravo te znóva rítar, — ka sze od szégamáo pobógsate i réden cslovik posztánete. Nej li, ka nam obecsate tó? Jónas je nej mogao gúcsati, szamo sze je jókao dale . . . Pri Szvétom-Petri pa nega od onoga vrejmena máo pokornejsega, bole bogábojécsega ino krotkejsega csloveka od Jónasa. Nigdár edne lagoje rejcsi ne bi vü pűszto nad vűszta. Szrditi sze ne bi mogao za cejli szvejt nej. Ona sztrasna nócs ga je na cejloma vözvrácsila. Dela má vszigdár povóli, escse i prevecs. Nyegoviva dva sziná nyemi tüdi zse pomágata v mestríji. Prímocsen vért je vu vészi, ali záto ga niscse ne zové za Csernyák Jónasa, nego za — Csemernyáka. Z Banyaluke vitézje. — Decski! — pravo je próti vécsari goszpon Vitéz János kaprún, — tak vam povejm, ka de dobro zdaj v nocsi vüha odprejta meti. Grdi vihér sze vküper dela, pa v táksem vrejmeni nam ti cigánszki bosnyácje radi kákso huncvutaríjo naprávijo. Petnájszet lűdi je sztaló okóli tiszte cimprane hizsícske, nad stere dveri je kaprún na pazko opomínao nyé. Vszi v szoldacskom gvanti ino z pűksami v rokáj. Malo dale vkraj szta dvá szoldáka hodila gor i dol z püksami na ramaj, na stere szo paganétje tüdi bilí gordjáni. Teva szta bilá ocsnivasztrázsara, steriva ta v vszákoj drűgoj vöri gorodmenyeniva. Decski szo szi dobro zamerkali goszpon Vitéz kaprúna recsí; ár ob prvim szo zse poznali bosnyákov cselaríje, zatejm szo pa i znalí tó, ka csi goszpon kaprún kaj právi, te v onom niksi zrok more biti. Szamo oden z nyí, Pecsko Imri, kí je kaprúna sztári pajdás bio, je za sálo drzsao to delo. — Povej mi szamo János, — píta ga szledi — zőkaj sztrázsimo mí tó sztáro klejt? — vej nega táksega nóroga tolvaja, steri bi jo vkradno! — Ne sztrázsimo jo za tolvajov, nego za razbojnikov volo. Pa te nemamo mí na pazki rávnics tó hizso, nego doszta bole próti várasí pelajócso pót. Dokécs szmo mí tü ino sze mocsno gordrzsímo, do tecsász nemrejo prídti bosnyácje eti sze k spitáli poleg várasa. Nasa dúzsnoszt je záto, ka 32 naj gorzadrzsímo nyé tak dugo, dokécs sze tam odszpodi v várasi k nyim coj ne priprávijo. — Ka pa csi nász tüdi zadrobisajo? — Te mo escse tüdi meli telko cajta, ka vösztrelímo eto mozsár pred dverami ino znaménye dámo v várasi bodócsim, ka: ido neprijátelje. Notri szta sla v hizso, ár nyima je vihér nemilosztivno mláto v ocsí gorzdignyeni ino vküpzmejsani práh. Tam notri szi je te vszáki meszto poiszkao, kak je nájbole mogao, ali szamo tak pa szoldacskom. Escse csi szi je rávnics dolilégno na szrtéo, z rám szi je nej dolodkapcso tele ino je mocsno drzsao v róki pűkso. Pecsko Imri szi je csednejse zmiszlo vö od etoga. Naprej szi je vzéo szvojo turbo, globoko je notriszégno v nyó ino ob prvim je eden pár mládi píscsanec vzéo vö z nyé, po tom pa edno reco. Vsza trója sztvár je zse zaszüknyeni mejla sinyek. Pecsko sze je k coj napelávao, ka de je szkűbo. — Ka pa té odkod szi je szpravo? — píta ga kaprún — vej szo pa znám nej po ciganyszkoj-póti prisle k tebi. — No goszpon kaprún, ne jemli mi vkraj mojega postenyá! — je pravo razzsárjeni Pecsko. — Vej me znám ne drzsís za torá! Ne vzemes na pamet, ka mi falí zsacska za dohán? za ono szam mejno vö te nedúzsne fticsice. Za pét minót szta dol bilej poszküblenivi tivi dvej piscseti. Dobrovolno je glédao Pecsko nyíhovo zsúto meszó, zatejm szi je odvézao z teleta plehaszto-salico z tejm dobrim nakanenyom, ka de je pri ógnyi, steri je v hizse ednom kóti bodócsem ognyiscsi goro — pekao. Reco je poszkübleno kre szébe dolipolozso, ka bi jo na drűgi dén meo, ali — inacsi sze je zgódilo. Divji, bolécsi krics sze je zacsno od zvüna. Tak csí bi nikákoga sto k szmrti vdaro. V szledécsem ocsnom-megnenyi szo sze gorvdarile dveri ino notri je szpadno nad nyé te eden ocsni sztrázsar. Po nyegovom líci sze je dolcedíla krv vö z edne rane, stero nyemi je niksa bosnyákova szábla mogla vdariti. Szamo je tó sepetao: — Bosnyácje . . . tü szo! — zatejm je vküpszpadno ino omedlo. Od zvüna sze je pa toga drűgoga ocsnoga-sztrázsara sztrejlanye csülo. Kaprún je gorszkocso ino dokécs je Pecsko z líca omedlejnoga decska dolbriszao krv, on szám je v rendo póbrao szvoje lüdí. Tak je pravo k nyim: — Stirje decski trágle naprávijo z pűks, na oni mo neszli ranyenoga. Ovi drűgi na stiri küklé sztópijo okóli nyega ino csi de trbelo, szi z paganétmi pot naprávimo. Ali prvlé znaménye dam, ka naj odszpodi v várasi tüdi znájo, ka sze godí pri nasz tü gor. Ta je szkocso k ognyj, gor je zgrabo eden zsarécsi lejsz ino je vö steo idti, ka bi pred dverami v zemló posztávleni mozsár vösztrejlo. Malo je nevarno delo biló tó, ár csi szo v kmici bosnyácje szkrb meli, zsarécsi lejsz bi nyim jáko dober cio lehko bio, naj dolsztrelíjo onoga, steri ga neszé. Ali nej je prislo tak dalecs to delo, ár kak je Vitéz kaprún na klüko djáo rokó, ka bi dveri ódpro, na pamet je vzéo, ka je nemre vöodprejti. — Na nász szo podprli dveri, ti razbojnicje! — szo kricsali vszi vküp, — ka namejnijo denok z tejm? — Vej nasz pa znám ne drzsijo za misi, ka bi nasz v toj lűknyi lovíli! — je kricsao csemerno Pecsko, — naj szamo prídejo, do vidli zse, ka tej pár mísi escse od mácsek bole zná skrábati z paganéti! 33 Nego toga dela je niti polojna nej bíla sála! Ár v drűgoj minóti je neznano zacsnola pokati sztreha ino hizsa je puna bíla díma. — Na nász szo vúzsgali hizso! — je szkrícsao kaprún. — Zsíve nasz scséjo szpecsti, kak csi bi mí tüdi píscsancsi bilí! — je jávkao Pecsko. — Zdaj decski naprej! — je zapovedao kaprún — na ednók vszi vdárimo z pűkse-tusami na dveri. Vidli mo, csi sze ne podájo. I pódale szo sze. Od velkoga vdárca szo z csepmi vréd völetele dveri ino tak mocsno, ka szo sze prvi trijé decski gorprekupicnoli. Ali szamo na hitroma szo gorszposzkákali ino bejzsali za ovimi, ár szo od lejve i deszne sztráni fűcskale krugle. Na pazki sztojécsa bosnyácka banda sze je preszkrbejla za eto muzsiko. Vitéz kaprún, kak réden szoldák, je nájprvlé k coj podrzsao k mozsári escse itak zserjávi lejsz, ino da je té z velkim dűmom vösztreljeni bio, i z tejm znaménye dáo vu várasi bodócsim, ka ka sze dela prótí nyim, je on tüdi bejzsao za ovimi. Komaj za pól minote je dojsao szvoje lüdí. Na ednók je szamo na náglo pósztao. Tak náglo, ka je za nyim bezsécsi Pecsko preci v nyegovo glavó vdaro z szvojim nószom, ino javkajócsi ga popadno. — Bóg moj! vkraj de mi nósz! — je krícsao Pecsko. — Denok ga ne’s vszepovszédi notri tíszkao, — je nyemi odgóvoro na mrzloma Vitéz, — ali csi bi jasz szamo na tvoj nósz miszlo . . . — Na koj pa escse te? — Na tó, ka szmo v velkoj szili tam povrgli sziromáka ranyenoga Topek Janosa v hizsi. Z nyega szi gulyás naszejkájo bosnyácje, csi nyemi ne bom só na pomócs. — Z te’ov idem! — je pravo na tó frisko Pecsko. Topek je tam odnet kak jasz, ino grdo delo bi biló, csi bi zapűszto mojega dományega. Ovi drűgi szoldácje szo sze tüdi nazáj steli obrnóti, nego Vitéz nyim je zapovedao, ka naj szamo z szílov idejo próti várasi. Tam de je zná bidti bole trbelo, kak tü. Za edno minóto szo jiva necs vidili vu nocsnoj kmici. * Na drűgi dén za rána je dvor banyalucskoga spitála ednoj táksoj krcsmi bio priszpodoben, v steroj je naprej tiszti dén velko bítje biló. Vsze je bíló gorobrnyeno; plóta eden táo je nakli lezsao, z sztejn mort je dolsztrgani bio, v ednom koti je pa tam lezsalo eden küp bosnyákov z trdimi ocsmí gledajócsi gor na nébo. Bosnyákov delo je nikak nej dobro vöszpadnolo, hvála pazlívoszti onoga máloga serega, steromi je Vitéz kaprún bio zapovedník. Isztina je, ka szo v dvor notriprisli, ali tam szo je zse krédi csakali nej szamo várasko lüdsztvo, nego i mocsen sereg szoldákov nasi. Gda szo zse tak notri nikak nej mogli prídti, na pobejg szo sze vzéli, zvün oni, stere szo zse malo prevecs poscsegétali paganétje, ali steri szo malo vékso lűknyo dóbili od püksetusa na glávaj. Ali záto szo itak nej právo voló meli ti vrli szoldácje. Jáko je bantüvalo nyé, ka szo od Vitéz kaprúna ino od nyegovoga vernoga pajdásá Pecsko Imrija, pa te od ranyenoga Topeka escse niksi glász nej csüli. 34 Morebidti szo tim bosnyákom szpadnoli v róke, ki szo szi te nad nyimi szpunili vö szvoje csemére. Proti poldnévi szta te dvá decska gori sla k kapitáni íno szta dopüscsenyé proszila vu iméni cejloga cúga, ka naj na iszkanye szvoji pajdásov szmejo idti. Kapitán, ki szo nej szamo Vitéza, nego i vszigdár veszéloga Pecska tüdi radi meli, szo nej szamo dáli dopüscsenyé, nego szo sze i szamí szpravili z cúgom na iszkanye. Tá szo prisli k hizsi. Dol je zgorejla ona do zemle ino niti eden kolek je nej osztao cejli z nyé. Zacsnoli szo premetávati te küp pepéla, ka naj koncsibár ta zgorejna tejla z postenim tálom morejo pokopati. Ali nikaj szo nej najsli, to nájménse znaménye nej. Rávno szo sze nazáj steli povrnoti v velkoj zsaloszti, gda szo edno neznáno sósnyanye zacsüli. Globoko odszpodi v zemli je edna z muklavim glászom popejvajócsa peszem bíla za csüti. Celó szo vszáko rejcs razmili z nyé. Ali na ednók szamo miné peszem ino csüli szo táksa glász, csi bi sto na duzi pio z káksega kulacsa. — Tó je Pecsko Imrija rejcs! — szo z veszéljom gorszkrícsali kapitán; — ali gde za bozso csüdo szo kota té klantos? Tak da bi szamo odgovor steo bidti na tó pítanye, páli sze je zacsűla drűga podzemelszka peszem: „Goszpon kapitán, dober dén nyim zselejm!“ Decski szo sze zoszmejáli, i kapitán szo sze tüdi nej mogli obdrzsati od szmeha. Z száblov szo mocsno rogátali po zemli ino z zapovedajócsim glászom szo krícsali: — Infanteriszt Pecsko Imre! — Hier! — sze je zglászilo pod zemlóv. — Gde hodis ti? — V pivnici, goszpon kapitán. Do kólin szam v nájbógsoj szlivojci. — Ino Vitéz kaprún? — Eti szpi v kóti kre Topeka. Szlabiva decska szta obadvá. Nej szta mogla podneszti te dobre pítvine, na hitroma szta szpokapala. — Gde szo pivnicsne dveri? — V právom kóti. Decski szo k coj príjali k vkrajmetanyi pepéla ino li frisko szo sze namerili na dveri. Dobro kuszta szo bilé, z mocsnoga hrasztovoga leszá naprávlene ino ober toga escse i z plehom oblecsene. Za toga volo szo nej zgorele, gda sze je zse ober nyí cejla hizsa na pepéo obrnóla. Kak szo dveri gorzdignoli, nájobprvim nyim je mocsna palinkova-szaga vdárila v nósz, zatejm szo szem-tá hodécse sztopáje csüli ino z na krízs gledajócsimi ocsmí, dolsztojécsimi musztácsmi je skrábao gor po sztubaj infanteriszt Pecsko Imre. Nego kak je zagledno kapitána, po szoldacskom sze je poklono, v hapták sze je djáo ino pravo: — Glászim ponízno goszpon kapitán no-no-notri sz-szam pri-pri-so! — Vídim moj szin Pecsko, mocsno vídim, ka szo prisao v nyega. Ali gde szte vzéli to palinko? — Tam odszpodi v pivnici eden deszétakóvni lagev sztojí, z onoga szmo szi natákali. Gda szva Vitéz kaprún pa jasz nazájprisla, ka naj Topeka z szebov odpelava, dvá bosnyáka szta rávno nozse gorzdignola próti nyemi. Ednoga szam jasz vdaro po glávi z tusom tak, ka sze je vöszkotno nad 35 dveri, drűgomi je pa Vitéz kaprún napravo edno málo lüknyo na hrbti z paganétom, pa ga je za ovim potocso; i kak szmo rávnics vö steli szkocsiti nad dveri, te sze je kak sztrejla dolpűszto eden táo gorécse sztrehe i plamén nam je zápro lűknyo na dveraj. Kaprún je prijao Topeka za glavó, jasz pa za nogé, i bojk! bejzsala szva z nyim v pivnico. V drűgoj minoti sze je porűsila zse cejla gorécsa klejt tüdi. Na szrecso, je mogla meti nindri nikso lűknyo tüdi, záto ka je csíszti zrák bio v nyej szploj. Naj sziromáka Topeka malo k szebi szprávim, iszkati szam zacsno kákso pítvino, ino v kmici szam sze te na te deszétakóvni lagev namero. Tak sze mi vídi, ka nasz je tá tolvajszka bosnyácka banda záto tak plódila tü odnet, ka bi szi szvojo palinko radi nazájszpravili. — Ali kak je tó, ka szta sze oviva tak frisko doliszkotnola z nóg? — szo ga pítali szmejajócs kapitán. — Vodopivca szta! — odgóvoro je z pomensavajócsim glászom Pecsko, — nemata te práve natúre. Mené szo pa escse zvün toga i csemérje nej niháli na meszti. — No, pa zakaj szi sze csemerio? — Povejm nyim goszpon kapitán. Tej klantoski bosnyácje szo mi turbo odneszli, v steroj szam edno poszkübeno fájno reco meo, pa escse z plehasztov-salicov vréd dvej pecsenivi piscseti. Pa szam mojo nájlepso za dohán zsacsko dáo za tó zsivát. Gda szo te escse v onom dnévi, te lagev z kólami vu váras domó szpravili, cejla kompaníja, ja escse cejli regement je vö trí tjedne vszáki dén meo kaj za piti z one dobre szlivojce, stero szta nyim Pecsko kaprún i Vitéz férar szpravila. Ti máli csrejvli. Vószkí, bejli, ztrgani oblácje sze zsenéje ober krajíne. Velki vihér je mogao bidti v preminócsoj nocsi, z dezsgyom, vetrom i z blíszkanyom navküpe. Vídi sze i szlejd toga na vsze kraje; drevja vejke szo dolipotrejte, na lisztji, trávi sze dezsgyevne kaplice blicscsíjo, póleg cérkvi v járki mocsno tecsé voda. Na dvoriscsaj póleg hízs cejle mlake sztojijo, v ógradaj je pa escse i fticsja-gnyejzda dolvdaro z drejv te mocsen líscs. Megla sze zdigáva gori z blata ober vulice, szkózvidécsa ino bejla, kak muszelinszki gvant, dím z vesznícski rórov gori ide, vsze tó je znaménye, ka zse ne de vecs dezsgya, csi je néba escse itak szrdita, oblácsna, kak Filó ape lice, kí vküpvugnyeni, z negvüsnimi sztopáji idejo po dúgoj vulici z Szrejs Stevanom, z tim zidárom. Kak szo vküpszpádnyeni te sztári. Nej je nikse csüdo, na küpi májo neszrecso. Jedíni szin nyim vméra, junci szo sze nyim gornapnoli na pasi, nyihove párme szo z oszlicami vréd zgorele, kobile nyihove szo odegnali tolvaje. Nego tüdi i csűtijo vdárce „lejve“ roké Bozse, csi szo nej steli postüvati to právo. Bezzeg po vóli hodijo zdaj Ocsi nebeszkomi; od steroga 36 máo nyim pa szin v poszteli lezsí, szo szi gordjáli, ka do szamo dobro csiníli z szvojim bogásztvom. Ali nej ji je dobro gorprijéla néba. Cejlo csüdo sze je zgódilo. Gda szo Maríjin-kejp domó pelali, steroga szo cérkvi küpili, — pódro sze je pod kólami na potoki mószt, konyi szó tá vesznoli, kóla, kejp sze na falácske szpotro. Lüdjé z szvoji dvorov, szkóz plotóv za nyim glédajo, kak po ceszti v díljek idejo z dúgim szvojim kepenykom, málo, pislívo glavó szvojo med rame potégnovsi. — No vej pa te, vej pa — právi te Basova Nana — da bi nyim szamo ví mér dáli. Zadoszta nyí kastiga Bóg . . . No dűsa moja, dente escse edno dvej prekóli pod kóteo, dokecs bom mejsala. Mokra szo ta drva, — právi na dale Bernyák Matyasa dovica. V mojem vrejmeni szo escse i drva bole gorela, Nana. Nego to je Filóva nevola! Znás ka sze je zgódilo pá zdaj v nocsi? — Lehko z tim kamenim krízsom na cintori? — V nyega je vdárila sztrejla, dűsa moja. Vküp ga je sztrla. Pa szo ga komaj vcsera posztavili gor z velkim sztroskom. — Oh, oh! — sze je csüdivala Basova Nana. Te pa zagvüsno tá ideta. Bejzsi szamo, András máli, pogledni za nyima moj szin, kama ta notri sla? Te „veski decsec“ (tak szo zváli toga krotkoga líca, brezi ocsé i materé pojbára) je tam kűcsao na szrejdi dvora poleg kotla, v sterom szo szlive kühale zsenszke, stero je jáko dobro biló za nyega, ár szi je nej szamo nogé lehko szegrejvao pri ognyi (mrzeo jeszénszki cajt je), nego ta dobroga szrca Basova Nana nyemi je kóstanye tüdi dopüsztíla. Ka zdaj zse tü more niháti za sztároga Filó-a volo tó velko dobróto. Brezi vsze vóle je só za nyima. Za isztino szta na cintor sla. Zsenszke szo isztino pravile, lejpi erdécsi kameni krízs je tam lezsao na dvóje sztrejti na zsutkasztoj trati. Nini, kama szo presle te zláte litere: Na díko Bozso je gor dáo posztaviti Filó József?“ Rávnics ga je prejk po literaj prejk sztrla nebeszka sztrejla tak, kak csi bi nyemi Bóg pravo: „Nej mi trbej tvoje díke, Filó József, Maríjinszkoga kejpa mi je tüdi nej trbelo, tó mi tüdi nej trbej.“ Te sztári cslovik je vkrajcukno szvoj pogléd od zemlé, na steroj je nyegov dár vküpsztrejti lezsao, ino niti sze je na nébo nej vüpao zglednoti, gde sze tak szrdijo na nyega. Szem-tá hodécse nyegove ocsi szo na deteti posztanole. Te máli András je k ednomi drejvi naszlonyeni v mokro zemlo pogrozsécse szvoje nogé zdigávao, z csüdnim tálom gledajócs na Filó-a. — Odiva eti odnet . . . právi Stevan. — Ka sze pa z krízsom zgodí? — szo pítali Filó z zamuknyenim glászom. — Ga vküpposztávis? — Jasz nej! — je pravo Stevan mocsno. Ka je Bozsi prszt vküpsztró, ono cslovecsi prszti ne szmejo nazáj vküpposztaviti. Zagvüsno, vász je pohodo Bóg . . . Sztáromi csloveki szo sze vküpvdarili zobjé. — Csi bi me szamo pohodo! — je szkrícsao gor sztarec z britkim tálom, ali da zse pri meni prebíva, Stevan, szploj pri meni prebíva. 37 — Trpeti morete, goszpon Filó! — Pa veri mi, Stevan, nej szam jasz lagoji cslovik. — Szkópi szte bilí vszigdár, brezi vszega szrcá gizdávi. Za prvoga szte sze stimali na szvejti. Pa te naj pravico povejm, z uzsorov szte szi szpravili szvoje kincse. — Ne drzsím je zse vecs za nikoj . . . szo pravili. Mrzlo mi je, dregecsem. Nikaj lagojega csűtim naprej. Tak da bi mi sto vküpvlejkao szrcé. Vido bos, ka pá neszrecsa csáka na méne . . . Oh, tí nezapopadlívi Bóg moj, z kejm te naj vtisam? Povrgla szta cintor. — Hej ni! — je szkrícsao gor Stevan. — Pa té pojeb escse itak za nama hodi. Kak szo nyemi erdécse nogé od mraza. Só bos vcsasi tü odnet, tí scsenec! — Ne sztiraj vkraj tó dejte, Stevan! Tak mi dobro szpádne, csi ga tü vídim kre náj. Blizse hodi sze máli moj szin! — Ali naj szamo domó ide — je pravo na tó Stevan, — zmrznejo nyemi nogé od mraza. — Zakaj szi sze nej obüo, máli? — pítali szo ga Filó z krotkim tálom. — Nemam csrejvlov, — pravo je te pojeb zsalosztno. — Zakaj ti pa ne zasiti dájo ocsa? — Nemam ocsé, — odgóvoro je mirno. Ete miren glász je popadno Filo apo. Kak sze zbráni to dejte gor, csi niti lübézen ne pozna? Brezi vsze rejcsi szo príjali máloga Andrása za rokó i pelali szo ga kre szébe vdíljek po dúgoj vulici, celó doli do cérkvi. Tam szta te notrisla v edno hizso, na stere sztejno szta dva osztroglásztiva csrejvla bilá gor namálaniva z zlátimi rojti. — Naj zmejrijo etomi pojbi eden pár csrejvlov, goszpon májszter, na mojo konto! szo pravili Filo apa. Májszter je pogledno decsáki i etak pravo: — Rávno mám tákse mále csrejvle gotove. Mále csrejvle szo naprejprineszli, i glih szo dobri bili: tak kak csi bi nyemi na nogé bilí zlejáni. Máli decsko sze je veszelio nyim, radoszt nyemi je sztópila vö na obráz i veszélo je klonkao v csrejvlaj za sztárim. Tam vünej szo pa v tom csaszi razodísli oblácje. Gda szo Filó apa vösztópili na dvoriscse, szunce nyim je preszvejtilo nyihov zsaloszten obráz, z nebész sze je prijazno szmejálo dol na nyí. Travine szo sze nyim szmejále po póti, escse i vküpnatecsene vodíne tüdi. Kak da bi drűgi zrák vlekli k szebi, lezsej szo sze csűtili. — Daj mi sze tvojo rokó, moj szin! Tak toplo rokó más. Bos só z menov. Dejte szi je csrejvlice glédalo z veszélim tálom i tak je pravilo: — K szlivam bi rad só! — Tá tüdi. Nego prvlé bos z menov só i pri meni osztánes. Ovo, domá szva zse, tü bos od széga máo, v toj zídanoj hizsi. Med vrátami ji je kocsis csakao z onim glászom, ka szo vkrádnyene kobile nazájprignáne; na trnáci nyim je doktor pravo z veszélim licom, ka nyim je szin zse prejk vsze nevarnoszti. 38 Filó apa szo szi z zahválnim szrcom zdihávali i glédali gori na nébo. Kak je dalecs od nász ona, ino itak tak blűzi. Z ednimi pár csrejvlami jo lehko doszégnemo v ednoj vöri. I z vszákim dobrim delom, z sterim od nász sziromaskejsega, nevolnejsega pomoremo . . . . . Eden pár kapucsov. Zsívo je v Bagdadi eden sztári trzsec, steri je híresen bio za szvoje szkóposzti volo. Csi sze je zse glih preci pomagao, itak je v tak razcsejszanom oblecsali hodo, ka devét mácsk ne bi moglo zgrabití v nyem edne misi. Nyegov turbán je z szüríne bio, od steroga, za volo na nyem bodócsi grint i mászti, várasa nájsztarejsi lüdjé tüdi ne bi mogli povedati, ka kakso fárbo bi mogao meti te, gda ga je te szkópi sztári kűpo. Ali med vszem nyegovim gvantom szo nájimenitnejsi bilí nyegove kapucsje. Z velkimi kovacskimi-cvekmi szo bilí vönabiti nyihovi poplatje: te zgorányi táo nyim je pa z telkoféle lederni-falácskov bio vküperzabodjeni, z kelkoféle li edna kódiska condra lehko sztojí; ár je eti pár kapucsov zse deszét puni lejt nepretrgnyeno noszo, ino Bagdada szo zse vszi sóstarje na nyi povrgli szvoje delo, krpo na krpo djajócsi, ka naj szamo po káksem nácsini vküp moro zadrzsati, ti vnozsino véksi ino ménsí ledrni krp. Lehko szi premíszlimo, ka je eta szem-tam zavlecsena obüteo dobri eden pár füntov vágala. Csi szo v Bagdad várasi ednomi ali drűgomi dugoványi forme nej mogli znati, szo szamo tó pravili: „Vej szo tó Kászemovi kapucsje!“ Ár znati moremo, ka szo toga szkópoga sztároga za Kászema zváli. Pripetilo sze je ednók, ka szo sztáromi, gda bi sze na Bagdada placi sétao, ponűdili nisterno jáko lejpo krístáoszko poszódo. Nüco jo je rávno nej tak prevecs, ali da szo jo fál drzsali, küpo jo je záto. Nisterni dní po etom je na glász dóbo, ka eden mazalszki trzsec, kí je med vrejmenom dolzavértivao, escse má eden akóv rózsnate vodé, stero bi za pó cejne rad ódao, ár ga sztiszkávajo. Kászem sze vküppoberé, gorpoiscse toga mazalotrscsa, kűpi od nyega to rózsnato-vodó ino sze jáko veszelí, ka jo je po táksoj fál cejni dóbo. Pri lüdsztvaj na ízhodi je tá sega, ka küpec pri véksem küpili aldomás more dati, ali tomi nasemi sztáromi je nidti na pamet nej prislo, ka bi tó segó zdrzsao. Meszto toga, szi je miszlo v szebi, de bógse zse ednók dolzaprati szvoje zamázani tejlo. Kak je záto te v kopaliscse prisao, ino sze je vu z kamnom potarácanom folasi, nyegovi zsmetni kapucsni-poplátov kafkanye zacsülo, eden poznanec ga je nagúcsávao, ka bi zse cajt bio nyegove sztáre kapucse kama v kót posztaviti ino szi nóve szpraviti. „Vej szi jasz tó zse tüdi vecs lejt míszlim,“ právi te sztári szkópi; 39 „ali kelkostécskrát dobro poglédnem to sztáro blágo, vszigdár sze mi tak vídi, ka szo rávnics nej tak prevecs bozsni, ka me dale nej lehko szűzsili.“ Z tejm sze je só kópat. Z nyim rávnics v ednom vrejmeni je priso v kopaliscse i Bagdad várasa szodec, ali Kászem je prvlé sztópo vö z köpelce, prvlé je tüdi i prisao v ono hizso, gde bi sze oblácso. Tü je na szébe vzéo szvoj gvant, i kak bi szvoje nogé v te hiresne kapucse steo potisznoti, ovo, na meszti szvoje obüteli je drűgi pár kapucsov najsao, steri szo i nóvi bilí, i lejpi szo bilí. Nas szkópi szi je tó miszlo, ka ga je lehko on nyegov poznánec, z sterim szi je nej dugo gúcsao, obvészelo z tejmi kapucsmi, ino z velkov radosztjov je domó klepao v ti nóvi kapucsaj. Nidti szi je nej szumleo, ka szodcove kapucse má na szvoji nogáj. Med tejm je te szodec tüdi notriprisao v hizso oblecsala, ino lehko szi premíszlimo, kak velki szo bilí nyegovi csemérje, gda je na meszti szvoji celo nóvi kapucsov eden pár sztári najsao. Lármo je napravo, ino vküppribezsajócsi szlugi szo taki szpoznali, ka szo tó Kászemovi kapucsje. Na ednók szo po Kászema poszlali i kak v deli zgráblenoga tolvaja szo ga pelali pred szodca. Zobszton sze je vögúcsao, ka je zmejsanye to cejlo delo; razszrdjeni szodec ga je niti nej poszlühno, nego vcsaszi v tenmico dáo zaprejti, i z té sze je Kászem szamo po velki pejnezaj lehko vöodszlóbodo. Zatejm szi je jáko zsaloszten premislávao, ka za té sztrasne pejneze bi szi i sztó pár kapucsov lehko kűpo. V szvoji cseméraj je popadno te sztáre kapucse ino je notri lűcso nyé v Tigris vodó, stera je pred nyegovimi óknami tekla. Na drügi dén szo ríbicsje, kak bi gorpotégnoli vöpresztrejto szvojo mrezse, tak najsli, ka je jáko zsmetna. Veszelíli szo sze dobroj lovini, ali nyihovo veszélje je na ednók mínolo, ár szo nej ribe najsli notri v mrezsi, nego Kászemove kapucse, z steri vösztojécsi cveki szo na grdoma razdrápali to mrezso tüdi. Ribicsje szo sze v csemeráj vküpvzéli, to dvóje vö z fórme blágo szo notri bűcsili tomi szkópomi, nad okno. Puff! Ti kapucsje szo pa rávnics na kristáoszko poszódo trofili szpadnoti, ino vö sze je zlejalo te vnozsíno dráge rózsnate-vodé! Kászemi, kak je notrisztópo i zagledno tó sztrasno fundanye, je obprvim zbegnola nej szamo ta rejcs, nego i düska tüdi; zatejm je pa vövdaro z nyega csemér. „Vi prekléto delo! Vüva bi escse na kódistvo szpravila vájnoga vérta tüdi; no, ali ne de dale z vama! Hodta doli v ograd; v zemló z vama, tam gnyilta!“ Grabo je szkopao toj nevarnoj obüteli, zatejm je nyé pokopao. Szamo ka je tó bíla baja, ka ga je szószid, z sterim je nej v tom nájbógsem prijátelsztvi zsívo, ovárao, kak je v ogradi z velkov szilov ino tak na tihoma kopao grabo, i taki je bejzsao glászit ravniteli: „Kászem je v szvojem ogradi niksi velki kincs najsao!“ Ravniteo je pa tüdi szkópi cslovik bio, hitro je szpitávati zacsno Kászema za volo kincsa, ino on, ka je te kincs naprej nej dáo, je páli v temnico prisao ino z velkov summov pejnez sze je mogao vöresiti. 40 Kak szo ga vöpűsztili, nazáj je dóbo szvoje sztáre kapucse tüdi, na koj szi je z velkov britkócsov etak zgucsávao: „I jasz bi escse teva dvá razbojnika z sze’ov neszao! Nigdár nej!“ Ztejm je popadno teva dvá nevolása i jiva je pred palacsov ravnitela bodócso velko cejv notrivrgao, po steroj je grda voda tekla dol v Tigris vodó, naj odplavata. „Miszlim, — szi je mrmrao v szebi, — eti odnet zse denok ne prídeta vecs nazáj k meni!“ No, ali zadoszta lagojega vrejmena je lűcso nyé v to cejv, ár je ovacsi zse tüdi celó puna bíla pála, i kak szta sze te v toga notrizaglózdila teva dvá velkiva kapucsa, sztávila sze je voda, ino je vu váras vöpolejála. Sztüdencsne mestre szo ocsaszi naprejvzéli za volo nyihove márnoszti. Tej szo iszkali za zrokom, z zapáljenyom szo lepó tiho bilí ino za cejlo nevolo szo Kászemove kapucse pravili. Ravniteo je za tó tüdi preci velko pejnezno-kastigo vrgao na toga sztároga. Kászem je zvüna szébe bio od csemérov, ka nemre vujdti od szvoji kapucsov, steri szo ga zse telko sztrasni pejnez kostali. Domo idócsi szi je szploj szamo od toga premislávao, ka na kákso formo bi mogao prepraviti teva dvá beszniva zapravlácsa szvoji pejnez. „V ogen z vama, vüva zacompraniva senta!“ je szkrícsao, kak je domó prisao. „Míszlim, ka z vájnoga pepéla zse denok ne sztáneta vecs gor!“ Zse sze je tüdi i k coj steo szpraviti k nyegvom módrom deli, gda nyemi je na pamet prislo, k v táksem mokrom sztálisi prevecs dugo ne zgorí ta neszrécsna obüteo, pa escse i vecs drv ponüca pri nyi, kak csi je prvlé poszüsí. Gor je nyé odneszao záto szüsít na sztreho. Ali komaj je prisao nazáj doli v hizso, tá je szkocsila z szószidove sztrehe edna mácska, zácsnola sze je z kapucsi spilati ino je toga ednoga dolilücsíla na vulico. Te zsmeten kapucs je ednoj, rávnics tam idócsoj zsenszki notrisztro glavó; zsenszka je na zemlo szpádnola, i dejte, stero je na róki mejla, sze je preci vrazilo. Kászema szo páli na szód pózvali i pá je nemilosztivne sztroske mogao vöplácsati. Te sze je te sztári — gda je zse z táksim britkim obrázom, nad sterim sze je szodec tüdi mogao szmejati, dopovedao vszo delo szvoji kapucsov — etak molo: „Oh, moj milosztiven goszpon szodec! Vsze rad plácsam, szamo te na tó proszim, ka naj teva dvá hüdodelnika, — tü je na szvoje kapucse kázao — ne vekivecsno vózo vrzses, naj me ne pregányata duzse. Lagoji dühovje szo sze szpravili v nyidva, tej szo sze norca rédili z méne. Oh, milosztiven szodec, odszlóbodi me od toga ednoga pára kapucsov!“ Szodec je szpuno Kászema prosnyó, nego k coj je djáo: „Vidis, sztári norc, te szkópi po dupliskom trosi!“ Anekdóte Jáko pazlívo. V ednoj vesznici, na imányi ednoga bogátogazodps goína szo sze na hitroma sztrasna dela prigódila. Tomi mládomi goszpódi, kí sze je vu Budapesti vcsio, bi na znánye trbelo vsze dati, nego — naj sze ne prevecs ne presztrási, szo ti domácsi toga nájsztarejsega hizsnoga szlugo odposzlali k nyemi z onim dobrim tanácsom: náj jáko pazlívo gucsí. Tó, na nyega zavüpanye je on na szledécsi nácsin opravo. „Bóg daj, Bóg daj, sztári Jakob!“ je krícsao na nyega veszélo te mládi goszpód, kak je k nyemi notri v hizso sztópo. „Ka je nóvoga domá?“ „Nej doszta.“ „Nej? Ali záto mi itak povej kaj.“ „No, nas sztári kóvran je crkno.“ „Tak, tó je rávnics nej tak doszta; ali zakaj je pa te crkno?“ „Zná bidtí, ka sze je prevecs mrline najo.“ „Mrlino je jo? Kakso mrlino?“ „No, z nasi stíraj parádiski fuksz.“ „Ka? Pa szo te lejpe sztvári zginole? Ka je pa tejm falílo?“ „Nikaj nej, szamo ka szo od velke vodé-vláke vkraj mogle bidti.“ „Pa szte te te konye za vodó-vláko tüdi nücali?“ „No, tak vcsaszi, ali ovacsi nej; nego kak nam je domá kasteo dolzgoro, te szo zse tüdi mogli delati.“ „Mojega ocsé kasteo je dolizgoro? Bóg moj, kak sze je pa tá neszrecsa pripetila?“ „No, vej sze ne bi pripetila, csi bi i lüdjé malo bole szkrp meli na fákle.“ „Ali na kákse fákle?“ „No, na tiszte, stere szo pri szprévodi nyihove goszpé materé v rokaj drzsali.“ „Ka mi právis? Moja mama szo zse pokopani, ino jasz szam nidti za tó nej znao, csi bi betezsni bilí!“ „Nancs szo nej bilí betezsni — v velkom zoszáganyi szo szamo na ednók mrli.“ „V velkom zoszáganyi? Ja, v kom szo sze pa tak jáko presztrasili?“ „Na, ka je nyihovoga goszpóda papo bozsi zslak vdaro.“ „Ka? Moj papa szo tüdi mrtvi?“ „Ja, zaisztino, mrtvi pa pokopani; csemérje szo ji v zemló szpravili.“ „Ali povej mi denok, nad kejm szo sze tak prevecs csemeríli?“ „Na, Bóg moj! naj szi premíszlijo, csi bi nyihova goszpodicsina csér tüdi tak vcsínoli, kak nyíhovoga goszpóda papo, ino bi v nocsi pa v kmici z ednim lumpasom odisli: — no, te mi lehko vörjejo, ka sze nad tejm lehko sto stéss csemerí.“ „Kakda? Moja szesztra je vkrajpobegnola? „Ja, persze ka szo vkrajpobegnoli, pa te escse nancs niscse ne vej, ka gde sze sztejplejo zdaj.“ 42 Te jálen kopinár. Szedonya Lovrenc kopinár sze vszáki tjeden dvakrat pela z szvoje vészi vu váras. Tak je prisao i eden dén k ednoj hizsi, ino je nagúcsao to goszpó dvá korbla bilíc kűpiti. Zacsne je tak csteti: „Eden, dvá, trí, stiri, pét“ — (na ednók szamo posztojí). „Mílosztivna goszpá zse vszegavejcs i edno málo familijo májo?“ „Mála je rávnics nej, ár je trinájszet decé v nyoj.“ „Ej, ka mi tó právijo! To szi niti premiszlíti nemrem. Zse trinájszet!“ (Csté dale). „Stirinájszet, petnájszet, sesztnájszet, szedemnájszet, oszemnájszet, devétnájszet“ — (páli henya z cstenyom) „pa nyim vsza deca zsivéjo?“ „Troje mi je mrlo ino med nyimi ta nájsztarejsa. Ta deklina bi mi zdaj zse oszemdvajszti lejt lehko bíla sztara.“ „Milosztivna goszpá sze sengárijo. Oni, kak escse celó mláda goszpá, i nyihova csér bi zse oszemdvajszti lejt bíla sztara?“ (Csté dale). „Devétdvajszti, trészti, edentreszti, dvátreszti“ — (pá henya z cstenyóm). „Milosztivna goszpá szo lehko szamí komaj treszti lejt sztari!“ „Dobro bi biló, ali kak zsivém, szam zse stirdeszétpét zím presztála!“ „Stirdeszétpét! Na tó mi henya pamet. Csi jasz milosztivno goszpó pa mojo sztáro poglédnem — nej, zagvüsno, stirdeszétpét“ — (csté dale) ,,stirdeszétszedem, stirdeszétoszem, stirdeszétdevét, pétdeszét“ — (páli henya). „Milosztivna goszpá póleg nyihovi stirdeszétpét lejt zaisztino prevecs mládi vövídijo. Csi bi nyihova goszpá mati escse zsiveli, bi sze nyim prevecs mogli radüvati.“ „Oh, escse zsivéjo, ino szo zse sésztdeszétsészt lejt sztari.“ „Ah, csüdnovito! Tó je lepo, lepo! Sésztdeszétsészt“ — (csté dale) „sésztdeszétszedem, sésztdeszétoszem, sésztdeszétdevét, szedemdeszét, szedemdeszéteden, szedemdeszétdvá“ — (páli henya z cstenyom). „Ali csi nyihove goszpé materé goszpá mati zsiveli, oni bi tüdi velko veszélje meli.“ „Ja, sziromaska babica szo komaj escse v preminócsem leti mrli; oni szo zse ober devétdeszét lejt meli.“ „Tó je jáko rejtka sztaroszt. Ober devétdeszét lejt“ — (csté dale) devétdeszétdevét, sztó, sztóeden, sztódvá,“ — (páli henya). „Milosztivna goszpá do z mojim blágom celó zadovolni. Csi mi dopüsztíjo, te pridócsi tjeden páli nazájprídem. Ne bí szmeo nyihove hízsne-numere znati?“ „Sztósesztnájszta je.“ „Zamerkam szi jo, tó je sztósesztnájszet“ — (csté dale). „Sztószedemnájszet, oszemnájszet, devétnájszet, dvajszti. No, tak, tü májo mílosztivna goszpá escse edno jajce gori.“ Goszpá je veszélo plácsala tomi veszélomi kopinári dvá rajnska i stirdeszét krajcarov za teva dvá korbla bilíc ino je v kámro dá odneszti. Csi bi pa te bilice precstejla, vídla bi, ka nyoj je te vrlí kopinár meszto 120, z tim goridánim jajcom vréd szamo 35 bilíc precsto v nyéno kosaro. Szkoro bi isztina bíla. Goszpá ednoga vracsitela je proszila szvojega mozsá, kí je tó segó meo, ka csi nyemi je eden primozsnejsi betezsník mro, ga je v szprévodi vszeli na cintor szprevodo, naj denok zse povrzse ednók tó szvojo návado, — „ár,“ 43 tak je právila, „znás tí, tí sze mi pri toj príliki rávnics tak zdís, kak táksi szabó, steri szvoje gotovo delo domó prineszé.“ Te protestant. Eden mester je inasa v csemeráj dobro narezao, íno szkricsí nyemi na zádnye: „Ovadi vö, gszember, ka szi tí sztro okno?“ „Ja, májszter“, je odgóvoro te zse malo edraseni decsko, „nego jasz protesteram zszvétesnyim tálom proti toj vöszprejsanoj ovadbi, ino nescsem szpoznati niti ednoga z tej vdárcov, stere szam od nyi dóbo“. V zamíslenoszti. Niksí poznání goszpód szo pítali nikákoga, ka nyemi ocsa delajo. „Kak?“ je odgóvoro te opítani, „pa szo zse oni pozábili, ka szo moj ocsa zse szkoro edno leto pokojní?“ „No ja, isztino májo“, szo pravili te zamísleni goszpód. „Tó szam vasz niti pítati nej steo; szamo tó szam steo znati od vász, csi szo vas ocsa escse itak pokojni! Travicsen testamális. Eden bogat fiskális, stersi je v 1890-tom leti mro, je cejlo szvoje imánye za norcov hizso odlócso. V szvojem testamálisi je etak pravo: „Jasz pá nazáj dám norcom ono, ka norcom (kí sze tózsijo) mám zahváliti.“ Szilen odgovor. Ednoga mládoga ostarjása ja zadrobisala nyegova sztára zsena, kak je rávnics szvojo lejpo kelnarco küsno. „Nego mózs, ka je pa te tó?“ je krícsala ta presztrasena zsenszka. „Vej je nikaj nej“, jo je vtisávao, na hitroma szevküppobráni ostarjás, „jasz szamo znati steo, csi je Nanica vino pila v pivnici. Zvünréda csakálnica. Edna váraska goszpá je próti poldnévi prisla domó. Na ravnócs je v kühnyo sla glédat, kak je kaj z obedom, ali da je z nikim nej zadovolna bíla, je Trejzo, szvojo szlüzsbeníco, escse za niksega küpila volo vkraj odposzlála. Na ednók sze szamo odpréjo po etom, na kühnyi dveri, notriszkocsi eden vanderpus, ino z tejmi recsmí: „Szrebrne zslice ali zsitek!“ eden velki nosz zdigne próti goszpej. Presztrasena zsenszka je niti odgovoro nej mogla dati, nego je szamo z rokóv pokázala na küknyszki omár; lehko szi je szamo cajt stela szpraviti z tejm, ár je tam po pravici niksega szrebrnoga blága nej biló szranyenoga. Te tolvaj záto tá szkocsi na ednók k omári, gorgo vtrgne — ali na velko sztrahoto nyegovo vösztópi z nyega eden mocsen huszár, steri popádnovsi razbojnika, zvézse ga, ino pela k zsandárom; nego prvlé je escse pravo goszpej: 44 „Naj mi ne zameríjo milosztivna goszpá — tü notri szam na Trejziko csakao!“ Tak jejo v vesznici. V ednoj vészi szo dragonarje bílí szkvarterani. Eden z med nyimi sze je za velkoga goszpoda drzsao pri ednom polodelavci. Polodelavec je nikaj nej pravo na tó. Gda szi te k obedi kre sztola dolíszédeta, vöpotégne te szoldák szvojo száblo z nozsnice, ino jo kre szébe dene na szto. Polodelavec gda gléda edno malo ino ide, brezi vsze rejcsi vö z hízse. Za nisterno minóto sze z ednimi velkimi zseleznimi raszuhami povrné nazáj, ino je polozsi, gda bi szi zse nazáj k sztoli szeo, z priszpodobnim tálom kre szébe na szto. „Ka pa namejnite z tejm?“ píta szoldák toga vérsta. „Oh níkaj nej“, odgovorí nyemi te polodelavec, „tak jejmo mí tü v vészi; k ednomi nozsi trbej k coj velke rasuske tüdi“. Na tó nazájpotiszne te huszár szvojo száblo vu nozsnica, ino od onoga vrejmena máo szta szi polodelavec pa te szoldák tiva nájbogsiva prijátela bilá. Künstna jálnoszt. Na vécsar pred godovná-dnévom mláde zsené sze je notripoklono te mládi szoszid, ka naj szvoje dobrozselenye dá naprej. Na Pali szószida szi je pa zse szumleo te mózs, ali zagvűsiti sze je escse nej mogao. Edna lojena-szvejcsa je porejla na sztoli. Hízsni vért je jáko paklavo príjao z rokóv za nyó, ka bi jo gopravo, ár nyemi je vgásznola. Zsenszkica na hitroma gorszkocsi, príme za poszvecsnyek, ka bi jo v kühnyi nazáj gor vuzsgála, ár szo v hizsi nej meli spíc. Mózs je pa na ráhoma poglado líce szvoje zsené, i tak právi: „No drága moja, dnesz tvoje godovnó obszlüzsavamo, ne dám ti, ka bi tí sla vö; jasz jo zse vuzsgém“. Vö odide, ina na hitroma sze nazájpovrné z gorécsov szvejcsov, i ovo! szószidova vűszta, pa bráda szo celó szajaszta. Vért je tó jálsznoszt napravo, ka gda je v kmici szvoje zsené obráz poglado, je tó z preci szajasztov rokóv vcsíno. Vöovadjeno lagoje nakanenye. Szodec: „Obtozseni, gda szte bilí ví ob zádnyim notrizaprejti?“ Obtozseni: „Ob zádnyim szam escse nej bio!“ Zrok blednoszti. A. „Glédaj szamo, kak je blejdi te goridócsi mejszec!“ B. „Tó je od toga, ka vszigdár verosztűje po nocsi!“ Vtálanye dela. Kódis k goszpódi: „Plemeniti goszpód, naj me darűjejo! Zsena ino deca szo mi lacsna, jasz szam pa zséden“. Blizsánya orszácska szenya i proscsénya. a) V nasoj okroglíni. Alsó-Lendva (Lendava), jan. 25., v szred oposztni csetrtek, po riszálaj na drűgi pondelek, jul. 28., aug. 28., okt. 28., pred Bozsicsom v csetrtek. Bagonya (Bogojína, máj. 19. szept. 4. Battyánd (Püconci), máj. 28., jul. 10)., szept. 10., nov. 10. Battyánfalva (Rakicsan), márc. 26., pred riszálmi v tork, jul. 2., aug 16., okt. 8. Bellatincz (Beltinci), jan. 20., febr. 24., ápr. 25., jun. 27., jul. 15., nov. 5. Csákány febr. 25., máj. 2., jun. 8., aug. 6., szept. 8. ino 29., nov. 25. Csáktornya (Csakoveci), febr. 3., na velki pondejlek, jun. 30., aug. 3., okt. 13, nov. 25. Csendlak (Tisína), febr. 25., jun. 5., szept. 9. Cserencsócz (Cserencsovci), na dén Szv. Krizsa. Csesztreg, jan. 19., máj, 16., aug. 25., okt. 31. Deklezsin (Doklezsovje), jun. 18., aug. 21. Dobra (Neuhaus), na privi pondelek po Szv. Stevan králi ino po Vszejszvétcaj. Dobronak (Dobrónik), po tejlovom v pondelek, jul. 35. Dráva-Vásárhely (Nedeliscse), márc. 10., jun. 15., po Angelszkoj nedeli v pondelek, dec. 13. Felső-Lendva (Grád), márc. 28., jun. 20., aug. 16., szept. 29., nov. 30. Felső-Szölnök(Zgornyi Szaník), jan. 1., máj. 1., jun. 1. Gyanafalva (Jennersdorf, Zsenávci), febr. 14., máj. 12,, aug. 23., nov. 25. Hidegkut (Cankava), po Cvetnoj- i Szv. Trojsztva-nedeli v pondelek, na dén Ruperta v szeptembri, nov. 11. Hodos, márc. 10., jul. 5., aug. 19., okt. 4. Korong (Króg), máj. 4. Kottor (Kottoriba), márc. 9., jun. 27., szept. 30., nov. 30. po máj. 3-em v nedelo, po szept. 15-om v nedelo. Körmend (Kermedin), febr. 2., márc. 12., ápr. 5., máj. 10., jun. 24., jul. 20., aug. 24., szept. 21, okt. 18., nov. 11., dec. 13. Kőszeg (Güns), na dén pred Cvelnov nedelov, na dén pred riszálmi, pred Jakabovom, po Egidiusa dnévi, pred Orsolov, i v pondejlek po 3. Advenszkoj nedeli. Kuzma, na dén Vnéboidenya G. Letenye (Letina), febr. 24., jun. 2., jul. 29., aug. 25., okt. 6. Lenti (Lentiba), febr. 22., apr. 10., dec. 6. Mártonhely (Martyánczi), máj. 6., aug. 6., nov. 11. Mura-Szerdahely (Szerdiscse), máj. 1., jun. 2., aug. 19., okt. 26. Muraszombat (Szobota), pred Fasenkom v tork, dva tjedna pred Vüzemszkim pondelkom, na on pondelek, za eden mejszec po Vüzemszkom pondelki, jun. 24., aug. 24., okt. 15., dec. 6. Nagy-Dolincz (Velki-Dolinci), jun. 16., dec. 6. Nagy-Kanizsa, febr. 2., pred Vüzmom, pred Riszálmi, pred aug. 15., pred okt. 15., pred dec 8. eden tjeden vszáki dén. Német-Ujvár (Güssing), po dnévi Szvecsníce, na velki pondelek, po dnévi Tejlovoga, aug. 2., szept. 1., okt. 30. dec. 6. Őri-Szent-Péter, febr. 28., márc. 21., máj. 18., jun. 20., aug. 1., nov. 4. Pálmafa (Púzsovcí), na dén Margejte. Perlak, na Fasenk, po Riszálaj v tork, po Jakobovom v tork, na Mihalovo. Péterhegy (Gornyi Petróvci), jun. 4., jul. 4., szept. 8., okt. 28. Rába-Szent-Márton, po Vüzmi na drügi pondelek, aug. 10., nov. 28. Rácz-Kanizsa (Raszkrs), po Vüzmi v szrejdo, máj. 16., jun. 24., aug. 10. Strido (Strigova), márc. 19., jul. 22., szept. 30., decz. 4. Szent-Benedek, v pondelek pred Fasenkom, v pondejlek po posztni Kvatraj, na velki pondejlek, v pondejlek po jeszénszki Kvatraj, v pondejlek pred Bozsicsom. Szent-Gotthárd (Monoster), na vszáki pondejlek po Csetvéri Kvatraj, na velki csetrtek, máj. 1., jul. 22., okt. 18. Szent-Györgyvölgye, febr. 19., ápr. 12., jun. 8., aug. 10. Szent-Ilona (Szv. Jeléna), máj. 22., szept. 22. Szent-Sebestyén (Szv. Sebescsán), na dén Szebescsána, na prvo nedelo po Vüzmi. Szombathely, pred fasenszkím torkom, pred Jürjavim, pred Tejlovom, pred Málov-mesov, pred Andrásovom vszáki torki i v szrejdo. Tótlak (Szelo), v nedelo po Sznopnoj Maríji v nedelo po Miklosovom. Turnischa (Törniscse), csarnoga tjedna v csetrtek, po Vüzmi na drügi pondejlek, pred Riszálmi v csetrtek, na Antonovo, pred Velkovmosov v csetrtek, na dén po Máloj-mesi, okt. 4. Zala-Egerszeg, febr. 14., po Cvetnoj nedeli ino po Jürjavom v pondejlek, po Riszálaj v tork, jul. 22., szept. 9., okt. 28., nov. 30., dec. 28. b) Na Horvatszkom. Krapina, márc. 19., máj. 5. i 16., jun. 27., jul. 16., aug. 13., szept. 10. i 29., nov. 11, dec. 6. Légrád, na Gregor pápa dén, na Bartholomeusovo, aug. 24., na dén Lucíje. Ljubesica, jan 17., febr. 27., na Józsefovo, po Vüzmi v tork, po Riszálaj na 5. dén, na dén Szprne-Maríje, jul. 15., aug. 6. i 24., szept. 21., nov. 30. Ludbreg, ápr. 30., jul. 16., szept. 8., dec 21. Toplice (póleg Varasdina), pred Matyasovim ino pred Józsefovím v pondelek, máj. 1. ino 15., v pondelek pred Cyrill i Methodom, v pondelek pred Zvísenyom Szv. Krizsa, v pondelek pred Martinom. Varasd (Varasdin), ápr. 24., jun. 24., jul. 25., nov. 5., dec. 21. c) Na Stajerszkom. Fehring, na Fasenszki pondelek prvi tork po Laetári nedeli, v tork v krízsnom tjedni, dec. 21. Fridau (Ormozs), na velki pétek, máj. 25., na prvi pondelek po Jakobovom, szept. 21., nov. 11. Fürstenfeld, na 3. posztno nedelo, v pondejlek po Rogáte, jun. 24., aug. 28., v pondejlek po Miklosovom. Luttenberg (Lótmerk), vszáki kváterni tork, v tork po vűzmi. Pettau (Naptűj), ápr. 23., aug. 6., vszigdár tri dni po szpólom; nov. 25. Radkersburg (Radgona, 14. dni pred Fasenszkim pondelkom, v tork po prvoj nedeli po Riszálaj, na Lovrencovo, nov. 15. Nájfalejsa vretina za küpilo dobri vör z 3 letnim piszmenom garanteranyi. Konrád János fabrika za vöre ino vöposiljanye zlátoga blága v Brüxi (na Cseszkom) preporácsa pod nájosztrejsem garanteranyi szvoja zse 15 lejt nájglaszovitnejsa naprávlanya z vör, zlátoga i szrebernoga blága. Moja firma je vözvisena z casz. král. ausztriánszkim drzsányaorlom. Ma zláte i szreberne vöposztavlenyá medaille ino jezér piszmeni szpoznávany. Nájosztrejsa fál cejna! Vsze blágo je od casz. král. pejnezne-szlüzsbe ogledjeno ino stemplano. Nej paszano sze vőodminí, ali csi sze zselej, sze pejnezi nazájpovrnéjo, záto je vesz zgübicsek vözaprejti. Práva szrebrna rem. vöra 5∙80 frt., z duplisnim pokrivalom 7∙75 frt., Anker-rem. dupl. pokrivalom z 15 rubini 8∙75 frt. dobra nickel rem. 3∙75 frt., goldin-rem. vöra 5∙75 frt., szrebrna zsenszka rem.-vöra 6∙75 frt., z zlátim krajnikom 7∙50 frt., z dupl. pokrivalom 8∙75 frt., z zlátim krajn. ino dupl. pokr. 9∙50 frt., práva 14 kar. zláta zsenszka rem.-vöra 14∙— frt., z dupl. pokr. 18∙50 frt., práva 14 kar. zláta moska rem.-vöra 24∙— frt., z dupl. pokr. 35∙— frt. Zláti prsztani 2∙25 frt. Prsztani z diamantom od 8∙— frt. vise gori. Baby-zbüdécsa vöra, 18 cm. viszika, z nickel hizsov, ank. hód, z regulanyom k coj pribrávlena l∙95 frt., v kmici szvetécsimi numerosmi 2∙20 frt., z kalendáriumom 2∙80 frt., z gibajócsimi figurami, kak hujckajócsa deklina, sóstar, pintar, kovácsje, meszár 2∙80 frt. Právi szrebrni páncél-lanci z casz. král. pejn. stemplnom, 30 cm. dúgi, 15 grammov zsmeten 1∙20 frt., 20 gr. zsmeten 1∙50 frt., 30 gr. zsmeten 2∙20 frt., 40 gr. zsmeten 2∙60 frt., 50 gr. zsmeten 3∙25 frt., 60 gr. zsmeten 3∙80 frt., 70 gr. zsmeten 4∙50 frt., 80 gr. zsmeten 5∙20 frt., 100 gr. zsmeten 6∙80 frt., 150 gr. zsmeten 9∙50 frt. Szrebrni dolvísnyecje, kompaszje, klűcsi, medailloni póleg katalógusa. Právi 14 kar. zláti lanci póleg nájnovejsi form na vágo. Piszemstemplni z vszej drzsány za plácso. Odposiljanye po povzétji ali naprejposzlányi cejne. Z kejpami katalógusje zóbszton ino brezplacsno. Rum, szlivovivo, drozsgyeno i lezsalno zsganico, nedelo vszefelé Likvöre ino spirituálicsne pítvine, tak tüdi JESZIH szi lehko vszáki domá v nájbógsem sztálisi, po mrzlo i poti brezi apparátusov naprávi z prejmie doblenimi Essenci ino ätheriskimi olijami od WATTERICH A.-a Budapest, Dohány-utca 5. Dobó z vínszki mehérov, vínszkoga essenca, gelatíne, odjeszinszkoga ino csíszto delajócsega práha, pelinszkoga essenca ino napravlenyá próti vszejm vínszki betegaj. Za manipuleranye knige i couranti zóbsztom. HIMERSZKI- ino CITRONSZISZAFT. Carbolova kiszilína ino desinfekcionszki práh. Méhki zaticje, z cína kapszlinye. Vszeféle Apparátusje za delanye pítvin. Opomínanye! Pred küpilom drügi falejsi ali nikaj nej vrejdni balzsamov, ___ steri bi sze za právoga odávali, vszákoga opomínam! Szamo je moj balzsam, z zelénim trzskim ino z obrámbov stemplnom „Thierry Balzsam“ te právi, szám csíszti Thierry’ov-balzsam. Od zdrávja-poglavrásztva zviziterani i na meszti niháni. Oprávlanye glászkov pod trzstvo-poglavárszkov obrambov sztojí. Jedino meszto, gde sze ete balzsam dela i gde sze dobí, je od poglavársztva dopüscsena ino v trsztvo-poglavársztvo notri szpelana Balzsamszka-Fabrika Apothekara Thierry A.-a v Pregradi póleg Rohitsch-szlatine sztüdenca. Ete balzsam sze lehko nüca od znótra i od zvüna. On je 1. Edno nezapopadlívo dobro vrásztvo pri vszej betegaj plücs ino prszi, zlehcsí násec i vöplüvanye, sztávi bolécsi kaseo, ino zvrácsi escse tüdi sztáre tákse boleznoszti. 2. Pomága jáko pri zvuzsgányi-sinyeka, zamuknyenoszti ino pri vszej betegaj sinyeka i. t. d. 3. Odzsené vszáko trésliko z koréna. 4. Zvrácsi na csísztoma vsze betege jéter, zsalódca ino drób, nájbole pa krcs v zsalódci, kóliko i trganye v tejli. 5. Odtira bolecsíno ino zvrácsi zlatníco i hämorhoido. 6. Naprávi lehki sztolec, ino zcsíszti krv, dróba, vzeme hipochondrio ino melancholio i szprávi appetitus ino ceranye. 7. Prevecs dobro vrácsi zobno bolecsíno pri vótli zobáj, vüsztnic-prhnenye ino sze zobne i vűsztne bolecsíne ino vlísa kucanye i szmrdécso szapo od vűszt i zsalódca. 8. Je dobro vrásztvo próti glísztam, próti epilepszili ali vélkomi betegi. 9. Nüca sze od zvüna kák csüdnovito vrásztvo za vsze rane, nóve i sztáre, kraszte, otejk, mehércseke, lisáj, lécso, zazsgáne rane, zmrzsnyenye kotrige, szráp, sén ino vözmetávanye krvi, gorszpókano kózso i. t. d. ino vtísa gláve bolecsíno, sümlenye, trganye, protín, vüh bolecsíne i t. d. vsze eto za nüc-piszmo, stelo je k vszákomi glázski k coj djáno, na csíszto raztolmacsi. Je poprejk tak od znótra, tak od zvüna za nájbogse szpoznano domácse vrásztvo, stero je celo naturálszko, fál ino neskodlívo ino pri niksoj familiji, za influinze, cholere ino drűgi zgrablívi betegov volo, kak prvo pomáganye, ne bi faliti szmelo. Edna jedína proba vecs navcsí ino pokázse, kak eto na glász dávanye. Právi ino csíszti je ete balzsam szamo te, csi je vszáki glázsek z poszrebranim kapszelnom zaprejti, na sterom je moje fabrike imé Adolf Thierry, apotheka k „Angeli varüvácsi v Pregradi“ notri pritisnyena, ino csi je vszáki glázsek z odzgoraj povejdanim zelénim stemplnom i za nücanye-popiszkom, steri rávno táksi stemplin má, notri poviti. Za toga volo na dolpopíszani zeléni stemplin paziti trbej! Steri moj právi balzsam falicsno delajo, onoga pod mojim iménom trzsijo, naj bi z etaksim tálom lüdsztvo norili, szo od méne póleg právde na eto delo gledócs sztoji, szigurnoj tozsbi podvrzseni ino kastigani. Gde sze moj právi balzsam ne trzsi, z one krajíne sze balzsam zráven od méne naj dá prineszti ino atressz moj je: Angela-csuvára-Apotheka, Thierry A. vu Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Brezi vszega sztroska poslem na vszáko poste vu Ausztrii-vogrszkom országi 12 máli ali 6 duplisni gláskov za 4 koróne, v Bosznijo ino v Hercegovino 12 máli ali 6 duplisni gláskov za 4 koróne 80 fìllérov. Menye od 12 máli ali od 6 duplisni gláskov nemrem poszlati. Posílam csi sze pejnezi naprej k meni poslejo ali csi sze oni, gda pakk príde, na posti doliplácsajo. Thierry Adolf, Apothekar vu Pregradi, poleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Mócs ino valánye právoga Centifolie-Flastroma (prvlé za engliski Csüdnoviti-Flastrom zváni). Z etim flastromom je edno 14 lejt sztaro csontnoprhnenye, stero je niscse nej mogao zvrácsiti, ciló popunoma vözvrácseno, na nóvics pa edna 22 lejt sztara k raki szpodobna rana. Engliski Csüdnovit-flastrom, edno za nájtezskejse ino vö zréda velkoga valánya, escse tém sztarejsim bolecsínam csloveka tüdi pomagajócse vrásztvo, steromi póleg valánya ino za vtísanye bolecsín nega pára, z nájvéksim szvojim tálom vu concentráciji erdécse rózse „rosa centifolia“ bodócsem csüdnovitom naturálszkoga vrásztva-mócsi sztoji, zjedinyeno z drűgimi, rávnó tó mócs imajócsemi dobro poznánimi vrásztvami. Engliski Csüdnoviti-flastrom sze nüca: pri ranyeni ceckaj nadavajócsi zsenszki, csi sze v ceckaj mlejko sztávi, csi oni za séna volo obtrdnejo pri vszeféle sztári ranaj, za tekócse rane nóg ali csont, za kákse stécs drűge rane, za szolno reumo, za otecsene nogé, escse na csontno prhnócso; pri vdárjeni szmeknyeni-, sztreljeni-, vrejzani- ino zmuzsnyeni ranaj; za vöpotegnyene vszej sztranszki tálov z nasega tejla, kak: glazsojne ino leszeni spíc, kaméncsekov, spríja, trnya i t. d.; pri vszákom otecsenyi, zrászti, lisáji, krasztaj, escse pri raki; pri csemérnom nohéti, otecsenoszti, mehéraj, ranyeni nogáj, zazsgáni ranaj káksestécs forme, pri zmrzsnyeni kotrigaj gorszprászkanoszti kózse, sinyeka otecsenoszti, mozolaj, pri tecsáji vüh ino za kraszte pri deci i t. d. Centifolie-flastrom csi je sztarejsi, bole valá te za szvoje mócsi volo! Jáko je dobro, od etoga jedino právoga flastroma vszigdár domá pri hizsi kaj meti. Menye od dvá tegelna nemremo odposzlati; odposzlánye sze lehko zgodí csi sze naprejposlejo ali na posti dolplácsajo pejnezi. Kostata z postov, z piszmom i z pakuvanyom vréd 2 tegelna 3 koróne 40 fillérov. Doszta zahválni píszem od nyegove mócsi vszáki lehkó dobí. Opomínam vszákoga, pri kűpili flastroma, naj vszefelé drüge nej za nüc flastrome ne kűpi, ár je na vszákom právom tegelni Stemplin ino moja fabrika „Angela-varüvácsa Apotheka Thierry A.-a v Pregradi“ gorpritísznyena. — Kí moj právi flastrom k coj delajo ino falsajo do od mené za právde gledócs, stera stemplne bráni, szigurno naszledüvani; ránics tak, kak trzsci táksi falsifìcátov. Jedína fabrika: Angela-varüvácsa-apotheka Thierry A.-a vu Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Depó mám v nájvecsi apotekaj. — Gde depó-a nega, naj sze flastrom te od méne zrendelűje ino atresz sze píse: „Angela-varüvácsaapotheki Thierry A.-a v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Numerum obrámbe-stemplnoga Regisztra za Ausztrio-Vogrszki ország je: 4524. Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Mirabile Pain-Expeller szamo z zvünesnyim tálom za nüc. Csüdnovito dobro pomága, csi sze notrizrible próti protíni, trganyi v kotrigaj, sztároj i vugíbanszkoj reumi, hrbtnoj i krízsecovoj boleznoszti, oszlabosztaj, vünesnyi presladjenyaj, zvinyenosztaj, v kotrig otecsenosztaj ino zvuzsgányaj i t. d. tak, kak zvünesnye za mócs vrásztvo za vsze z velkoga dela i prigíbanya zhajajócse odzgoraj povejdane bolecsíne. Právi je szamo z gorinapíszane firme ino stemplnom i z kapszelnom dolzaprejti vö z fabrike. Menye od 12 glázska sze nemre odposzlati ino kostata na vszáko posto Ausztrie-Vogrszkoga országa ino Nemskoga drzsánya odposzleniva, pri naprej poszlani pejnezaj ali na posti vöplácsanivsi 2 glázska 3 koróne 40 fillérov. Angela-varüvácsa-apothekaThierry A.-a v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Práva engliska kózse-branyena pomáda nema v szebi nikakse navarne ali prepovejdane tále, pomore frisko ino dobro próti vszejm boleznoszti kózse, bráni nyó od vszáko pogibelnoszti vrejmena ino trákov szunca. Vkrájszprávi z csüdnovitim tálom vsze necsisztócse obráza ino tejla kózse, tak kak prepelicsasztócso, jéterne-krp, vimmerle i t. d., grbe ino pókanye kózse, osztre i erdécse roké gladke i cartaszte vcsiní ino dá po dúgom nücanyi obrázi mládo friskócso ino cartlasztócso, cejloj kózsi pa poprejk rózsnato i zdravo vövidenye. Vszáki vecsér, prvlé kak bi szpát sli, szi notri zribamo obráz ino on táo kózse, steroga za mládoga i lepsega scsémo vcsiniti celó na ráhi, zavíjemo szi roké z rokavicami notri ino nihámi tak pomádo szkóz nócs szvoje delo opraviti. Vjütro sze z friskov, mrzlov vodóv ino z kaksov dobrov zsájfov (najbógsa je moja Borax-zsájfa) dolioperémo. Vszáki teglin more na pokrivali imé moje fabrike meti: Angela-csuvára-apotheka Thierry A.-a vu Pregradi. Eden teglin práve engliske Csüdnovite pomáde kosta 1 koróno 60 fillérov, edna Boraxzsáfja pa 80 fillérov. Za posto ino za kísto extra 80 fillérov. Dobi sze z právim eng- liskim obrnyenim receptom vréd vu Angela-csuvári-apotheki v pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Hämatinszke-Pastille (Kruglice) po právom francuskom recepti z csisztoga Liebíg-szkoga meszávövzétja, zdrüzsene z chemiskimi tálimi, szo to nájbógse vrásztvo próti blejdoszti, sziromaskócso v krvi ino z eti zhajajócsi betegov. Ete naprávijo nazáj zadoszta krvi v tejli ino napunijo ono. Pri vszákom znaményi sziromaskócse krví ino blejdoszti, stera lehko po trüdnoszti ino kotríg szlaboszti, szrcá premocsnom bítjí, zsmetnom odihávanyi, zsalódca gori nej delanyi, po zsalódcom krcsi, mámici, po prevecs velkoj bolecsíni gláve i t. d. od toga betega vlovlenom betezsníkí vcsaszi szpoznamo, naj ne zamüdímo sze te próti etomi betegi posztaviti ino zrendelüvati ete Hämatinszke-Pastille, stere szo jedíno ino dobro váláno vrásztvo próti blejdnoszti ino sziromastva krví. Ete Hämatinszke-Pasztille sze na vszáko rendelüva.nye friske naprávijo vu Angela-csuvára-apothekí Thierry A.-a v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Edna skatula kosta 3 koróne 40 fillérov, za posto ino pakovanye 60 fillérov vecs. Vszáka skatula more z podpiszkom naredníka prevídjena bidti. Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Zagorszki szyrup za prszi, Edno jáko prijétno k szej vzéti vrásztvo kak za sztarejse tak za deco próti krcsi, konyszkomi i zadavajócsemi kasli, prsznomi ino plűcsnomi katarrusi, sleimi, bolecsemi vömetanyi, prsznoj bolecsíni, vtisávano ino oblehcsene vrasztvo pri vszej, escse i pri sztári boleznoszti prsz ino plűcs. — Ednoga pol glazsa kosta 1 koróno 20 flllérov, eden cejli glazs 2 koróni 20 fillérov. — Po posti poslani, za kisto 80 fillérov vecs. — Vszáki glazs more z kovine kapszl, z iménom moje firme notri pritísnyeno imé meti. — Delani je ino odávani od Angela-csuvára-apotheke Thierry A.-a vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Právi engliski Tannochinin, za rászt vlászov pomáda. Sztávi vőkápanye vlászi, preráno prejdenye ino szejroszt vlászov, nikaj je nej nevarna, ino od vszáke drűge pomáde jo vecs vrejdna. Eden teglin kosta 2 koróni. Na posti poszlana, za kisto 80 flllérov vecs. Vszáki teglin more na pokrivali mojo firmo notrisztienyeno meti „Angela-csuvára-apotheka Thierry A.-a v Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Práve engliske Cascara-Sagrada-krvcsisztécse-pillule. Edna skatula 60 fillérov, 1 pakk z 6-timi kastulami 3 koróne. Za posto ino za kistico 60 flllérov vecs. Jáko je preporácsam za bógsi sztolec, brezi vszo bolecsine. Vszáka kastula more z mojim podpiszkom A. THIERRY pravidjena bidti. Gde niksega depó-s moji vrásztv nega, sze zrávna od mené zrendelűjejo ino moj atressz je: Angela-csuvára-apotheki Thierry Adolfa v Pregradi, poleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. ZA TANÁCS. Právi engliski Obcsinszki za ték-i za zsalódec práh od apothekára THIERRY A.-a v PREGRADI póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Nájbógse domácse vrásztvo za zsalódec mocsno-posztavlenyé, za appetitus dolanye, zsalódca gorzdelávanye, za tejla v mocsnom sztálisi drzsánye, ino próti vszemi sztávlanyi v nasem csrejvi, nájbole, pa ga preporácsam próti velkoj szitoszti ino próti trdoj, masztnoj hráni i próti velkomi pili ali z eti zhajajócsi betégmi. — Zcsiszti tüdi i krv ino prezsené napravlanyé ali dalerazpresztiranye vszej, od nej dobro delanoge zsalódea voidócsi betegov. — Z etoga práha sze edna ali dvej kávi szkivi-zslici vzemeta oden frtáo vöre po vszákoj jejsztvini z ednov kupicov vodé ali bógse je z dobrim vinom ino na tó sze escse te edna kupico vodé ali vina szpijé. — Edna skatula kosta 2 koróni. — Za posto ino pakovanye 80 flllérov vecs. — Vszáka skatula more z právim znaményom podpíszanya naredníka „Thierry Adolf“ previdjena bidtí. — Gde etoga vöszkazajócsega práha nega depóta, zrendelűje sze zráven od méne ino atressz moj je: Thierry-a Angela-csuvára-apotheka v Pregradi, póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Za zlatníco práh, gvüsna pomócs, zvrácsi ino vkrajszprávi zlatníco, (zláto zsilo, krv od sztolca). Szamo sze o zvüna nuca, brezi ka sto delati ne bi mogao. Vsze ovo drűge za nücanye-piszmo kázse, stero je k skatuli kcoj djána. Vszáka kastula more moje imé meti. Edna kastula kosta brezi vszákoga drűgoga vödávanya 8 K. Právi práh sze dobí szamo pri Angela-csuvári-apotheki Thierry A.-a vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Szam právi Thierry’-ov Zsivlenszki jeczi sze dobi brezi vszega drűgoga vődávanya 12 mali ali 6 duplisni gláskov za 5 korónov. Vsza eta vrásztva sze práva dobíjo od Angela-csuvára-apotheke Thierry Adolfa vu Pregradi póleg Rohitsch szlatine-sztüdenca. Vszígdár terpécsi „Plodjenyá-Kalendárium“ nájhasznovitejsi hizsni sztvári.