Buda-Pest, 1876.
Drügo leto.
Pétek, 1. Mihalscsek.
PRIJÁTEL.
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
Naprêplácse cêna:
Nastrtnyek leto   .    .    .    .    .    .    .    .    .    .    .    90 kr.
Broj 9.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
Pregléd.
Budapest, 30-toga mésnyeka.
Szpráviscse 28-toga mihalscseka vküp pride. Te mo od orszacski dugovány vcsaszi vecs csüli. Zdaj sze malogda kaj imenitnoga zgodi. Vszaki, ki sze v-orszacski dugoványaj trdi, v-leti szi malo pocsinka poiscse. Od miniszterov kam te edem, kam te drügi na szvoje poszesztvo, ali kama inam odiso sze pocsivat. Na mali ’zacsnejo ’ze nezáj pridti, ár sze moro k-deli szprávlati i pripraviti, ka de szpraviscse v-zimi dokoncsávati melo. V prvom rédi sztojijo orszacski sztroski na prisesztno leto. Eti sztroski sze zdaj vküpposztávlajo i kak je csüti potrêbnoszt sze pá z-véksov sumov szka’züje, kak koliko dohodka suma zadene. Pá vecs vödáno more bidti, kak sze notri vzeme. V-etom mêszeci je od miniszteriuma pênez vöpokázano, koliko je v-drügom strtnyeki toga tekôcsega leta notri priteklo i koliko je vödáno. Notri je priteklo 44.411,332 rainskih, i vö je dáno 50.259,107 rh. Vise vödáno 5.947,722 rh.
Od pogodbe banka i váme zdaj nikaj nê csüti. Tak právijo, ka tô v-Becsi dokoncsano, kak sze more zgoditi. Zobsztom je prôti gucsi.
Miniszter poloobdelanya i tersztva, Simonyi, je szvoje csészti doli zahválo. Tak právijo, ka tô záto vcsino, ár on nemre pogodbo povoliti, da vidi, ka de skodliva na nas ország. Ráj csészt povr’ze, kak bi v-tom deli pomágacs bio. Na vrêmen, dokecs na Simonyia meszto nede drügi miniszter imenüvan, toga miniszteriuma dela de Trefort zdásnyi miniszter vcsenyá pelo. Zdaj sze more prvle eden prilicsen cslovek nájti, ki toga miniszteriuma dugovány ravnanya vrôke dobi. Komaj sze nájde, ki je za tô meszto vucsen.
V-országi je vsze tüho. Poszlanci v-szojih krajinaj szo sze nê jáko trüdili z glász daványom, ka bi szvojim mesztancsarom na prê dáli, ka sze szkoncsalo na szpráviscsi i kak do sze bodo dr’zali vu dugoványi pogodbe. Szkoro vszem je rávnok prav priso te zdaj tekôcsi szrbszki-törszki bój. Lüsztvi pazlivoszt je tá obernyeno i niti ne vpametivajo, ka bi nyim sze malo vecs trbelo szkrbeti za domácsa dugoványa.
V-etom meszêci szo pá nisteri nasi szrbi notri zaprêti, ki szo z-tém obto’zeni, ka szo v-bóji sztojécse
szrbe namênili z-pênezi i z-szoldáki pomágati. Tak pisejo, ka pri nisteromi szo piszma nasli, stera zadoszta szvedocsijo, ka szo steli vcsiniti. Gvüsnoga v-tom dugoványi escse itak nikaj nevemo. Csi szpráviscse vküp pride, te mo vcsaszi vecs csüli od toga, ár miniszter predszednik obpitan bode, za káksega zroka volo szo tê notri zlovleni.
z Ruszkoga vnogo vojnikov ide v-Szrbio. Z-eti eden táo prêk po nasem országi sze pôt vzéo i té szo tüdi eti v-Budapesti gorprijali, csi szo glih papére v-rédi meli; ár v-nyihova piszma je tô zapiszano, ka sze oni tomi tivaristvi szlisijo, stero za ranyene szkrbi i je vrácsi. Nájmre szo záto gorprijani bili, ár szo vnogo bojne skéri pri szebi meli, z táksim sze pa ne vrácsio ranyeni, nego sze za tákse rédijo. Od minisztera zvönszki dugovány je zapoved prisla, ka sze tê ruszi naj odpisztijo i tak szo te na drügi dén vcsaszi od potivali vu Szrbio. Szamo ka szo na tô gorzasztávlanye né racsunali i nisteromi szo pênezi szvalili.
Ete dnih je vu Szegedi mestrie i pôla pôva i skéri vérsztva zlo’zba odpréta. Vnogo gléda vrêdnoga blága viditi na toj zlo’zbi. Tü sze dá vszákomi prilika viditi, ka nasi rokodelavci tak lepô i dobro znájo delati, kak steroga koli ptühinszkoga országa rokodelavci. Za mestrio mámo domá priprávne roké, szamo ka küpcov nega, ár je vszaki na ptühinszko blágo navajeni. ’Ze za toga zroka volo bi sze mogla granica zaprêti, ka bi sze prinasz mestria omocsnêsila i ország bi vcsasi bogatêsi gráto, ár pênezi nebi vu ptühinszke országa sli, odkec k-nam szamo tak nezáj prido, csi je na dug gorivzememo. Zlo’zba vu Szegedi je od vnogi lüdi pohájana. Eta zlo’zba nájmre záto obdr’zána, ár vu Becsi vszigdár tô právijo, ka na vogrszkem nêga mestréje i záto je Vogrszkiország prisziljen na nemsko mestrio. Zdaj sze nyim poká’ze ka szo nê steli znati.
Od minisztera vojszke vödáne zapôvedi táksi vucsitelje, steri sze v-szoldacski réd szlisijo, vszáko leto szamo mésnyek meszeca bodo notri zazváni.
Miniszter pênez navküpni dugovány, Holzgethan, je mreo i na nyagovo meszto je Hoffmann imenüvan, ki je vu miniszteriumi zvönszki dugovány 30 lêt szlü’zo. Eto csészt je za pocsinek dobo, ár miniszter pênez navküpni dugovány szkoro nikaj dela nema i nemci tak kak mi bi lehko bili brezi té szamo doszta sztroskov zaprávlajôcse csészti.
2
Bój.
Budapest, 1-ga mihalscseka.
Dvá mêszeca ’ze krv tecsé na pôlibojne. Dvanájszet jezero szrbov i szkoro escse ednôk toliko törszki vojákov je v-tom vrêmeni v zemlô prislo. I ka za nászhaja má te eden, ali te drügi v-boji sztojécsi národ pred szvetom goripokázati? Nikaj. Jeli dugoványe cslovecsánsztva sze z-tém bojom na prê pomore? Nê. Zakój sze pa dönok tak neszmilno kolejo? Szrbi právijo: szlobodni scsémo bidti. Prav májo. Vszáki národ sze more na tô sziliti, ka je naj nikomi nê podvr’zen, naj je szamosztálen. Szrbszka podvr’zenoszt v-tom sztoji, ka törkom vszáko leto 60 jezér zlátov moro plácsati. Isztina, ka ta mála podvr’zenoszt táksa, kak ta velka. Edna je tak ne prilicsna, kak ta ova. Pod törszkov oblásztjov sztojécsiva országa Boszna i Bolgarszka, obôjiva szlovenszkiva národa, tüdi nescseta du’ze törszki járem nosziti. Törk právi, ka teva országa po právdi, ár je on nyiva szebi z-orosnyom za szvojo, nyaga szlisita i on ne piszti vö od szvoji perôti ni toga ednoga ni toga drügoga. Boszna i Bolgarszka v-ednom vrêmeni szta sze k-vogrszkoj krôni szlisila. Jeli bi sze nam vrêdno bilô boriti za teva országa? Nigdár nê. Csi teva országa z-orosjom szloboscsino iscseta, na tom sze niscse nede csüdivo, ki törszko vladarüvanye pozna. Ali Szrbia, Boszna i Bolgarszka prôti törkom sze nemre brezi lücke pomôcsi tak prôti posztaviti, ka bi szvoja ’zelenya na obládnoszt zdignoli. Csi glih tê országi májo zadoszta velko môcs vöposztaviti na pole bojne, ali vskéri i v-szoldacskon deli szo nê tak vucseni. Záto, ki scsé v-bój idti, more prvle vszáki sztopáj dobro premiszliti. Szrbe rusz v-bój na ráto i on je pomága z-pênezi i zdaj ’ze vsze bolje z-lidmih tüdi. Ali tô je vsze pre malo. Jeli je vrêdno bilô szrbom na tô narátanye poszlühsati? Koliko mo’zôv v-zemli prehnê, koliko dovic i szirotic szkuznami ocsi hodi v-szvojoj domovini, gde nemre doma nájti, ár nyim bój hi’zicsko zapravo! Zobsztom iscsejo szvoje ognyiscse, gde szo po vecseráj od plaména oszvekleni veszélo vküp szedeli! Tô je vsze minolo. Pa zakój sze tô moglo zgoditi? Na tô szamo tiszti goszpodje znájo odgovor dati, ki prôsztoga csloveka krv za jáko fál blágo májo. Jeli, csi sze bój zdaj dokoncsa, káksi nászhaj do meli goripokázati szrbi, káksega törki? Nikaksega nê! Vsze tak osztáne, kak je bilô. Jeli je vrêdno bilô za tô toliko lüdi zapraviti? Ali csákajmo. Escse szmo nê dokonca bóji prisli. Stüki escse muvijo, pükse escse prászkajo. Klánye escse trpi. Tak sze szka’züje, ka de szvêt escse vékse klanyé vido.
Do eti máo szo szrbi nê meli szrecso v-bóji. Isztina ka ’zerjavo prôti sztojijo törkom, pa csi szo glih törke nisterokrát zoszekali: od vékse môcsi szo sze dönok mogli ognoti. Törszka vojszka dnesz na szrbszkoj zemli sztoji. Za szrbe je tô szrecsa, ka szo törci nê krédi bili k-boji, szlednyoj vöri szo sze pascsili z-velkov szilov vküpszpraviti, ka je mogocsno bilo. Csi bi törki tak szprávleni bili, kak sze sika bidti ednomi rédnomi országi, dnesz bi bój ’ze nacsi sztao. Ali Törszkiország jo jáko na nikoj szprávleni, vcsászi nema toliko
pênez, ka bi szoldákom i csésztnikom lon plácso. Ovak je ország jáko obülen, ali zdásnyem vladárüvanyom i dokecs do törki korán za právdo dr’zali: Törszkiország de sze vsze bolje razrüsênyi blizávo.
Kak sze do etimao pokázalo, törszki voji jáko pametno bój pelajo i szrbe szo ’ze nisterokrát vkanilí i potom mocsno zoscsukali. Szamo ka csi gder protivnika na bê’zanye priszilijo, tomi sze tak veszelijo, ka protivnika ne naszledüjejo i z-tém nyemi cajt dájo, ka sze pá vküp poberé.
Szrbszki voji szo z-tém najvecs pregrêsili, ka szo zvelkim zavüpanyom nad protivnika vdarili i szo nê márali csi sze nyihovi lidji zobsztom tá dájo klati. Za toga zroka volo szo nistere voje nezáj zézvali.
Törki szo szrbe zdvojih mocsnih mesztaj od tirali. Dugo sze vleklo, ka szo törki szrbe zmeszta genoti mogli. V-ednom meszti szo szrbe prêk Timok vodé, v-drügom kráji pa Morave vodô zgonili. Pri toj priliki szo törki Zajesár i Knjasevác meszta za szvojili, stera szta szrbom dobro szlü’zila. Szrbi escse dvoja jáko mocsna mêszta májo: tô je Alekszinác i Duligrád. Törki szo ’ze do Alekszináca prisli. Bój ’ze tü szkoro deszét dnih tecsé. Törki nemajo za doszta stükov i tak malo znájo opraviti. Po ti lagoji potih stüke, drügo skér i za szoldáke jelo törki po mali znájo na prê szpraviti. Szrbi szo törke vdrügom meszti csakali i na ednôk szo pod Alekszinácom sztáli. Szrbi bi jáko mocsni bili, csi bi sze oni szamo na obranyênye krédi na pravili, ár ’ze ti vnôgi bregôvje tô ká’zejo, ka bi táksi boj mogli pelati. Imenitnêsega bitja escse nê bilô. Gda vednom, gda v-drügom meszti sze kolejo, ali tô vsze li tak po falataj ide. Z-toga sze vidi, ka k-boji ni te eden nê prav krédi bio.
Szrbszkiország ’ze do szlêdnyega mo’zá v-bóji, sztoji, na meszto szpádnyene nema nikoga poszlati, törki pa vsze kraja nôve szoldáke v-bój posilajo. Zdaj 270 jezêr törkom 210 jezér szrbov prôti sztoji. Vnogo ruszov sze szrbom napomôcs pascsi.
Zdásnyi bój jáko neszmileno tecsé. Kak te eden, tak te drügi vsze doli szeka ka prednyega pride, nikomi ’zitek ne nehá i escse ranyene szvêta szprávlajo. Zvön toga pri törszkoj vojszki szojo ti po iméni basibozuki, vszefelé sztáliscsa vküp pobráni lidjé, grivi razbojnicke, tê vesznice vo’zigajo, robijo, mirovne lidi, ’zenszke, deco kolejo. Tê v-ednom rédi sztogijo zdivjimi sztvári. Szrbi tüdi vnogo nemilnoszt delajo: törkom noszé, vüha doli szekajo i vesz-táksim nesztrasnosztim szvoje ne cslovecsánsztvo vö poká’zejo. Bój je tüdi necslovecsansztvo delo, kapa da eden cslovek ovoga escse mantrá, tô je jáko hüdo delo.
Vu Szrbii je jáko velka nevola. Lüsztvo sze pascsi szvoj dom povrcsti, pa szamo ka more vszebom vzeme. Pred törkom vesznice zvu’zgéjo i csi kaj osztáne, tô törka rôka zaprávi. Szirostvo sze vszepovszéd szka’züje.
Crnagore vojszka sze z-véksov szrecsov borila prôtiki törkom, dvakrat szo crnagorci törke jáko zdünkali, ali vsze zobsztom, da je tê tüdi malo i záto nemorejo naprê.
$
3
14-toga mésnyeka szrbszkoga vladika, Milana ’zena pojba rodila, stero sze je 101 sztrlájom stükov v-Belomgrádi lüsztvi naznánye dalo. Te nôvi rodják de na imé Dusan krsztsen. Pod Dusan caszarom pred pét sztô lêti je Szrbia najbolje zmo’zna bila.
Vu Szrbii je lüsztvo zdaj ’ze jáko prôti bóji i vszáki dén vecs glászi csüti ’zelevsi mér. Miniszter je szo li za bój i tákse glászi dájo razserjüvati, ka szrbszka vojszka nê obládana i sze mocsno bori. Milán je pri vojszki, ali v-ognyi escse nê bio. Ete dnih je Milán v-Belomgrádi hodo, kak právijo, záto, ka je zvönszkim poglavárom namesztnike oproszo, naj sze za vöszprávlanya méra szkrbijo. Od toga mao je csüti, ka na tô delajo, naj mér bode. Szrbi szo tô glászili, ka od méra nescso csüti; ali kak sze zdaj glászi, Milán vszakojacski mér ’zelê, ár vidi da zobsztom na du’ze krv zaprávlati. Z polabojne tüdi tô pisejo, ka törki szo szrbe pri Alekszináci tak zbili, ka za nistere dnih eto meszto zaszvojijo, csi pa ednôk tô meszto v-rôke dobijo, te szrbi törke vecs ne do mogli sztaviti i cêli ország zaszvojijo. Szrbije lüsztvo sze ’ze na vogrszko zemlô pascsi vujti i od nisteri vármegyövov je ’ze vödána zapoved, ka stera vész koliko obrambo iszkajôcsim szrbom more meszto dati. Z Ruszkoga po 5 — 600 szoldákov ide szkoro vszáki dén v Szrbio, ali tê ’ze nikaj ne oprávijo, ár ta vojszka ’ze razplodjena i volo zgübila.
Vszáki dén vecs i vecs csüti od méra. Poglavárje nevejo, kak bi tô delo zacsnoli. Tê tô scséjo naj vsze tak osztáne vu Szrbii, kak je prvle bilô, zvön ka pod törszkoj oblásztjov sztojécsim szlovenszkim národom naj törk vecs szloboscsine dá. Törk tüdi ’zelê mér, szamo ka on tô scsé, naj nyemi Szrbia plácsa sztroske boja i záto, ka Szrbia v-prisesztnom vrêmeni naj ne zburka pá gda sté mér, v-nisteri szrbszki gradáj naj nyagovi szoldáki osztánejo, nisteri gradovje sze pa naj razrüsijo. Pôleg toga zdaj ’ze tanácsivanye tecsé. Rusz tô právi, naj sze Szrbia ponizi, ali za praviti sze neszmi. Eto delo de dugo teklo i sto zná, zkáksim nászhajom sze dokoncsa. Zná bidti, ka de sze tô zimôsz tak tá vleklo, naszprotolje sze pa pá gder indri znôvics zacsne. Törci vu A’zii sze prôti ruszi jáko krédi szprávlajo i na granici le’zécse gradé stüke i drüge skéri bojne vozijo.
Törci pá nôvoga caszara májo. V. Murad je szamo nistere mêszece na trônusi szedo, ete dnih szo ga od csészti szpravili i szo nyagovoga mlájsega brata Abdul Hamida, po tom iméni drügoga, na caszarszki sztolec poszádili. Murad caszar je v-pamiti zmêsan. Sztraslivnoszt ga mantrá. Ete beteg je te dôbo, gda je od Abdul Aziz caszara v-temnico vr’zen bio. Vszigdár tô miszli, ka ga pá iscsejo i ga notri zaprêti scséjo. V-tom krátkom vremeni, ka je caszar bio, za orszacska dugoványa nikaj nê máro, ár nyemi beteg tô vcseniti nê dopüszto. Szamo po iméni bio caszar, vladarüvanye szo pa ti velikási pelali. Zdaj ka sze törci méra csákajo, morejo táksega caszara meti, ki de meo szvojo volo i ki de sze znao podpiszati. Korán tô zapovê, ka za obnorjenoga caszara dühovnicke neszmijo bogá moliti. Ete dnih szo dühovnicke na znánye dáli, ka v-prisesztni
pétek (pétek je törszka nedela) ne do za caszara molili. Eto bi velko zmeslingo zroküvalo v-országi i z-tém zrokom szo Muráda z-tronusa zdignoli. Tak csüti, ka sze Murad zcsemérom môro. Dugo nede ’zivo; tô ’ze törszka návada, ka táksi more z-szvêta idti. Právijo ka táksi beteg má, ka dugo tak nede ’zivo.
Abdul Hamid je mládi cslovek. Jáko sze dr’zi k sztároj návadi, od obnovlênya nescse csüti. Törszkiország pa csi scsé ’ziveti, vsze bolje sze more blizávati obriszanim národam; ali tô vcsini, ali pa prêde.
Abdul Kerim törszki miniszter vojszke i glávni voj zdaj jáko nagôsztci szpominami cslovek. Od törszkoga sztrána on boj pela i tak v-rokaj má sors szvojga országa. Abdul Kerim je 60 lêt sztar. Vnogo lêt je v-Becsi bio, ka sze vcsio szoldacska dugoványa. Nemski dobro zná gucsati. Velki, mocsen cslovek i vnogo jê. Ovak pameten cslovek i szvoje szoldacske znanoszti ’ze vecskrát v-prvlêsi bojnaj vöpokázo.
Basi bozuki szo törszki szamovolni szoldácke, mládi-sztári vsze zmêsz. Jáko szo sztrasni lidjé i vnogo neszmilnoszt vcsinijo. Robijo i vu’zigajo: právi vragôvje. Tak právijo, ka v-boji szo táksi tüdi potrêbni. Vcsászi v-boji szo jáko nüclivi.
Odvujdec z Bosne med dalmatinszki panduri sze vidi na ednom nasem kêpi. Sziromák komaj ka je mogo z’cêlov kô’zov vujti. Pandur je ga szpitávajo kak sze nyemi kaj godilo, on pa vendar má zadoszta prepovedávati.
Peszmi
— z-Vogrszkoga —
                               I.
Po zelénom lôgi hodim jaz,
Csrnkaszto deklino csákam jaz;
Ona mi je rô’za, tulipan Jaz pa bodem nyéni püngradcsar.
V-püngradi med rô’zmi hodim jaz,
Csrnkasztoga decska csákam jaz;
On je meni drevo cédrusa,
Jaz pa nyemi vêka cvetécsa.
Tebe vidim vszigdár vu szehnyi I po szehnyi vu vszáksem deli,
Csi sze radüjem al’ ’zalosztim —
Tô vsze za volo tébe csinim
Doszta szam sze mogao trüditi,
Gda szam szi ’zeno steo szpraviti,
Gda szam magao nájdti prilicsno,
Za lubo bom meo to prvêso.
II.
„Pasztér ovcsárszki, pasztér szirmaski! Puna je eta mosnya z’pênezi;
Küpim od te’ to tvojo sziromastvo Ali gori nadáj szvojo lubo.“
„Csi bi tô li zádavek bio szamo I escse sztôkrát telko na vino —
I csi bi mi szvêt gori nadáli,
Lubo dönok ne bi dao drügomi.“
III.
Jaj rê’zen je ete jeszi Po jeziki vrê’ze preci, —
Nemam rad nikaj rê’znoga Brbotasa neszlánoga.
4
Jaj rê’zen sze te ren píse Szücse nôsz, ka sze mi kíse; Ne lübi mi ren, té dôbi,
Nê — ki je neszrámni, grôbi.
Jaj cácevna je ta páva,
Táksi devojk doszta máva, — Nê mi trbê takse páve Dekle cifraszte gizdáve.
Jaj szpekla me krplíva,
Kak devojka mo gotlíva, — Hüdo krplíve disíjo,
Z-táksov ne m’ meo pajdasijo.
Jaj devojka — jaj krpliva, Obimajta sze tak vüva; — Rê’znoga ne lubim nikaj: Küsüjta sze lübeznika.
IV.
Notri idem v-edno kühnyo, Na’zgao szam szi tam na pipo,
Ali szamo na’zgao bi szi,
Csi te ’ze gorêla nebi.
Pipa mi je ’ze gorêla,
Nê szam sô za volo ognya;
Záto szam sô, ár szam vido Tam notri lepô deklino.
Rávno je te nalágala,
Szplamónom gorijo derva —
Ali ka pa nyéne ocsi,
Májo escse plamén szvetlí!
Notri idôcs me glédala,
Malo ka me je nê zvörkla! Ogen v-pipi me je vgaszno Al’ szrcé sze mi vu’zgalo.
N.  P.
Abdul Kerim.
Basibozuki.
Vkanjeni zarocsnik.
— Prepovedávka. —
’Zerlák ’Zófika csrnkaszta deklina bila z-lêpov bêlov kô’zov, z-bársonsztmi ocsámi, z-csarnimi ozmicami i mále na küs sztojécse lampe mela. Ona nê táksa deklina bila, ki z-kitov scsé sztára grátati; Nê je szramotlivno z-ocsmi na zemlô glédalo, csi je stoj od ’zenitva gucso. Vnogokrát miszlila na mo’zájemánye, vszigdár sze nyê od dobroga mo’zá szehnyalo i od lêpe hi’ze, stero bi ona za naszládno meszto znála napraviti. Pa gda jo Grbén Stevan oproszo, szrcé nyê na glász klepetalo i zdobrov volov je nyemi obecsela, ka de nyagova ’zena.
Te sészt sztopájov visziki mlado’zenec tak veszélo poglejüvo to szvojo szneho.
— ’Ze szam nama poiszko edno hi’zo — pravo veszélo Stevan — za fál nama odájo, pa je te právi paradí’zom. Sürki dvor, máli ogracsek, okna pri ti
szunci na ceszto glédajo.
— Oh da je tô vugodno! — právi ’Zofika.
— Hi’za je mála, ali nama doszta hi’z tak nê trbê.
— Tak je — odgovori ’Zófika — v-máloj va tüdi presztor mela.
— Szamo mo trjé: müva dvá i moja tetica Cila, stera tak dobra bila i je obecsala, ka de tecsasz pri nama, dokecs sze moja ’zena v pôti v-pelanye vérsztva.
— I moj ocsa i moja mati i moja bratana, ta szirota Katica— právla ’Zófika po nebatrivnom glászi.
Stevan z-csüdivanyom na njô pogledno i escse ocsi i lampe z-ôdpro.
— Ka? — pito je zdreznim glászom.
— Jaz sze nebi znála odlôcsiti od maja ocso i od moje materé — právla ’Zófika z-nyénimi velkimi csarnimi ocsmi proszécsno glédájôcsa na nyénoga zarocsnika — mati szo szlaba, bete’zna, i od toga mao, ka szo sze
5
ocsih mojemi ocsi oszlabile, obadvá odméne pomôcs csákata; jeli, Stevan, nebi brezszrcsnoszt bilo sze od moji sztarisov odlôcsiti. Katica je pa plantava, pa száma sze tüdi ne vê hrániti.
Stevan sze zoszago; deklina je vcsaszi vpametivala, ka sze tô nyénomi zarocsniki nevidi; ’zaloszt jo prijo i tak sze nyê vidlo, ka sze med nyima táksa globocsina odprla, stera sze vendar nigdár vecs ne dá zaszipati.
— Kapa szi tô stela, ka bi tvojo cêlo rodbina knama vzéo? — pito Stevan po szkoro grobianszkom glászi.
— Stevan! Stevan!
— Ta edna je bete’zazta, te drügi je szlepi, ta trétja je plantava! — gucsi dale z-trücanim szmêhom. Nê, ’Zofika, nê; mê pamet, ne ’zeli od méne tákso norio. Jaz tebé vzemen, nê pa tvojo cêlo ’zlájto. Nêga táksega moskoga, ki bi v-tô privolo.
Deklina gorisztánola i eta odgôvirila:
— Jeli Stevan, káksa ’zena bi grátala z-tákse dekline brezszrcá, stera bi szvoje starise povrgla, ki szo jo z-’zmetnim trüdom gorzráhnili i od mo’zá bi zradosztjov prijéla vsze dobrôto, z-stere bi szvoje sztarise vözaprla?
— Eto vszaksa deklina vcseni.
— Nê tak, Stevan; nê vszaka; denem példo, stera je v-táksem sztáliscsi kak jaz, táksa nemre vcsiniti. Po táksem tvojo meni porocseno rokô nemrem vzéti. Szlobodno szi iscses drügo.
— Drága ’Zófika, poszlühni me: tô ne máram, csi tvojim sztarisom gder blüzi k-nama meszto poiscseva, na gvant i na hranênye nyim tüdi rad kaj dam; ali to plantavo Katico —
’Zófike ocsi szo od csemerôv bliszketale, lice sze nyê o’zerjavilo.
— Niti edne recsi vecs! — kricsala. Tô ne dopüsztim, ka bi moji sztarisje tak dr’záni bili, kak kôdisje, i dokecs bi jaz vsze zadoszta mêla, nyima bi poszebno szá as dr’zála i bi vöpogodila, pocsem sze nyima na vszáki dén jeszti dá. Za toga plantavoga kôdisa sze tüdi jaz morem szkrbeti, i naj me bôg tak blagoszlovi, ali pobije, kak bom sze za ete sziromáke szkrbêla.
— Ali vis, ’Zófika, bôgse bi bilô csi — —
— Jaz tak miszlim, ka nama nê vrêdno od toga du’ze gucsati. Záto miszlim, Stevan, dobriva prijátela szi bodeva. Ne mo te du’ze midila, z-bôgom.
I z-táksim dr’zányom odisla, tak da bi kralica bila, nê pa edna sziromaska deklina. Záto sze dönok sztarala i dugo na milo jôkala, gda zacsüla, ka Stevan Kôszovo Julo zarôcso.
Jula edna tücsna deklina bila, ali mêla je edno bogato tetico, po steroj cêli herb na nyô glédo.
— Nikaj sze ne sztaraj, drága ’Zófika — pravo je Vümlec Matjas, eden vszigdár veszéli mlado’zenec, ki je v-prijátelsztvi bio z-’Zófikov i ki je ’ze vecs lêt po ’Zófike sztopájaj hodo. Stevan nê vrêden, ka bi ti nanyega miszlila. Tak bi nyemi rad glavô sztrôszo.
— Ne sztaram sze jaz za nyega — právi ’Zófika — ali tak hüdo csloveki deni, csi z-nyagovi vnôgi lépi trôstov nikaj nede.
— Jaj csi ti itak vszigdár na Stevana miszlis, te ne vüpam tebé pitati, csi glih tô ’ze dugo na jeziki noszim.
— Szamo pitaj, batrivno — rátala ga ’Zófika.
— Jeli, záto, ka sze Stevan o’zeno, pa escse za pêneze tô vcsino, ti záto nescsesz na szvoj cêli ’zitek za deklino osztáti?
— Tô sze razmi, ka né! — právi bisztro deklina.
— Zná bidti, ka je escse rano moje pitanye, ali du’ze nemrem zadr’závati; tô pitam od tébe, jeli scsés moja ’zena bidti? Csákaj escse, ne odgovori, prvle poszlühni naj ti vsze odpovem ka mi je naszrci. Né szam bogat, ali toliko znam pripraviti, ka nama naszládni dom szprávim. Jaz pa tô ’zelém, ka tvoji sztarisje pri náj moro bidti, i Katica, ta szirôta bléda deklina tüdi.
— Oh, Matjas!
— Vis, jaz ti ovádim, eto záto vcsenim, ár sze ktebi szlisijo. Jaz szam prôszti i razkriti cslovek. V-mojo rêcs sze szlobodno zavüpas, tô obdr’zim. Tebé tak z-csisztoga szrca lübim, ka bolje lübiti ’ze ne mogocsno, vören i dober mô’z ti bodem v-mojem cêlom ’zitki, naj me tak bôg pomága.
— Kapa csi bi jaz dönok taksi odgovor dála, ka te nescsem za
mo’zá.
— Te tak osztánem, ár drügo nigdár za ’zeno ne vzemem. Jaz szam né táksi cslovek, ki sze vszáko lêpo deklino zalübi. Jaz ednôk lübim, ali eto za méne ne premenylivo i örocsno.
— Csi je tôtak, te je naj bôgse, csi vcsaszi privolim, — odgovorila ’Zófika szmehjom, i v-ocsáj szo sze nyê szkuze veszeljá szka’züvale.
— Pa rêszan?
— Kak pa nacsi!
— Naj te bôg blagoszlovi moja drága mála ’zena! — kricso Matjas od radoszti.
Pol leta je minolo po tom zgodnyenyi, gda sze Stevan
Odvujdez z-Boszne.
6
pa Matjas na ’zeleznoj pôti szrécsata. Matjas sze jáko mrzlo poklono, ali Stevan prevecs pri gucsi bio.
— Dober dén, Matjas. Kak kaj tvojoj ’zeni ide?
— Za hválim, dobro.
— Kak szo pa ti sztarisje pa Katica?
— Miszlim, ka nyim tüdi dobro ide, ár ’ze szva dvá tjedna odnyíh niksi glász nê dobila.
— Nê szta glászi dobila? jaz szam tô miszlo, ka szte vszi pod ednov sztrehov.
— Ka bi bili. Nigdár szo nê z-nama pod ednov sztrehov ’ziveli. Z-ednim tjédnom pred gosztüvanyom po ednom rodi szta lêpo örocsino dobila i szta szi edno sznaj’zno hi’zo küpila. Teva stáriva tam ’zivéta, vecskrát naj pohodita i nigdár knama szpráznimi rokámi neprideta.
— Rêszan? — pito Stevan, na velci glédavsi. Pa je to isztina. Pa kolko dobita, scsém praviti, kolko örocsina zadene?
— Miszlim, tak 40 jezér rh.
— Oh vrág!— kricso Stevan, tak je zmêsan gráto, ka sze szpozábo, ka sze ne sika tô praviti. Tepa tvoja ’zena dönok bogata.
— Jaz szam nê vrêdnoszt, nego dobro ’zeno iszko, moja zena brezi örocsini tüdi kincs — pravo Matjas.
— Ali je kaj znála ona od ete örocsine, da szam jaz za nyôv hodo?
— Tak miszlim, ka te za nistere dnih, da szi jo ti po vrgo, szo nyê na znánya dáli.
— Sto bi tô miszlo! ali zakój me nê ’Zófika tô povêdala. Dobro je znála, ka szamo záto szam odsztôpo, ár nyéne roditele szam nê steo pri meni dr’zati.
— Jaz tak miszlim, ’Zófika tvojo lübéznoszt stêla szpoznati — odgovoro Matjas, pa sze nyemi v-ocsáj szmeh szka’züvo. Jaz szam od vrêdnozti tüdi szamo po ’zenitvi zvedo.
Stevan od csemerov zobé vküpsztiszno.
— Kapa, Stevan, ti szi sze nê o’zeno?
— Ka bi sze nebi, csi je tô tüdi ’zenitev, ka je cslovek k-ednomi ledenomi bregi privézani.
— Tak szam csüo, ka tvoja ’zena bogata.
— Hm! lêpa örocsina na nyô glédala; ali nyéna tetica, tá sztára compernica sze nekaj zmiszlila, pa je táksega pojebcsloveka za mo’zá vzéla, ka bi njê lehko szin bio, i na hitroma szta vsze zapravila. Edno nemaszto sztvár szam za ’zeno vzéo, stera niti toliko nêma, ka bi szvojo nemasztnoszt zakrila.
— Jáko sze mi milis — pravo Matjas.
Matjas povedo szvojoj ’zeni, kak sze nyéni nigdasnyi zarocsnik vkano.
— Lübléni Matjas — právla ’Zófika — nigdár nebi vörvalá, ka bi on tak prázne gláve i szrcá cslovek bio. Oh, kak szam rada, ka szam tvoja ’zena grátala. Z Stevanom nebi nigdár blá’zena bila.
Kakda sze igle delajo?
Lüsztvo brezi igle nemre bidti. Vu dávnosztárom vrêmeni je lüsztvo trnye, rib csonte i sila nücalo za sivanye. Sztároga vrêmena obriszani lidje szo ’ze poznali to iglo po nasem razmenyi; eto szvedocsi novi testamentom od gamile i od iglé vühe gucsévsi.
Vu Europi szo igle na nemskom vu Nürnberg városi naj prvle rejene, kak piszmo szvedocsi, ár tam szo iglárje ’ze te drü’ztvo meli. Tê szo igli vüha tak napravili, ka szo iglo na ednom konci na ténko razkovali, eto szo te na szerdini na dvoje vrezali i te szo teva dvá dokonca vküp szkovali. Eto szo sze odnyih angluske navcsili i tô mestrijo szo tak po bôgsali, ka szo naszkoroma zmasinami igle rédili. Angluske igle szo itak te prve, csi glih ’ze v-drügih mesztaj tüdi dobro igle rédijo. 
Iglé za sivanye szo ocelnoga drota, ete drot sze na 5 - 6 méter velki potács gorzmotivili i ete velki potács drota sze skárjami v-dvojem meszti na dvoje vr’ze. Tê falatja drota sze te escse dvakrat tak na dugo zre’zejo, kak duga igla bode.
Skárje masina môcs ’zené i tak sze drot po sztô faláti med skárje tiszka. Skárje v-ednoj minuti 21-krát vre’zejo; 100 falátov drota na dvakrat prêk vre’zejo. V-ednoj vöri sze toliko zrê’ze, ka sze z-toga 80 jezér igéo naprávi. Po etom deli szo ti falatja drota zvugnyeni. Tê sze tak zravnajo, ka 5 — 6 jezér sze vküpdene i na eto sze dvá ’zelezniva prsztana potégneta; te sze malo ovrôcsi i med dvê ocelne blanye sze sztiszne edna blanya, je negenliva, ta drüga sze pa szém-tam gible i med têmi blanyami sze na vednáko povála.) (1. kêp.)
1. kêp. Skér za ednákanye igéo,
na dugôcso notri vrêzanye má, ka ma sze teva dvá za vküpdr’zánya gordjániva prsztana poglobocsita. — Potom sze ti falatje drota na oböma koncoma ospicsijo. Eto sze zbrüsenyom na kamli zgodi, steroga zremenom masin ’zené; v-ednoj minôti sze kamen 2000-krát more obrnôti, Ovak spici szo né dobri. Ka szo naj od erjáve obráni, brüsenye sze na szühom zgodi. Eden delavec pri stiri kamlaj lehko brüsênye oprávi i steri delavec je dobro priprávni, v-ednom dnévi 30 jezér igéo ospicsi.
Po ospicsenyi sze iglé eden konec priprávi za prêkbodnyenyé. Eto sze zrokôv z-hamricsom na náklavi zvelkov bisztrôcsov zgodi. Delavec v-lêvo rokô pri ospicsenom táli toliko drota vzeme, koliko dr’zati more i z-ednim vdárjenyom vszigdár vecs drota zavádi.
Vüho igli vövdarijo ali prêkbodnejo. Csi sze vövdári te sze igla, zádnyim tálom na edem gorsztojécsi ocelni pén nalo’zi i z-hamricsom gorvdárijo. Z-tém sze globoscsina naprávila, stera csi je szploj szkoz sztrêta, eto je vüha igli (2. kêp)
2. kêp. Dvoja igla po vôvdarjenyi,
Vöbodjenyé sze tak zgodi, ka iglo na olovni penyics nalo’zijo i z-hamricsom lüknyo prevdárijo. Eto je jáko müdno delo, i szamo detecsa rôka zná opraviti. Ali deca szo v-tom jáko priprávni. Pred lückimi sze tak segajo, ka cslovecsa vlaszé prebodnejo i v-tô te drügo vlász potégnejo.
3. kêp. Igle po vöbodnyenyi.
Vu Angluskom vövdarnyenyom gorinihávajo i eden máli masin nücajo; (4. kêp.)
4. kêp. Eden zôbi masin za prebodanye.
na tom sze rôkna zdigacsa pote’zi, ocelno iglo doli sztiszne i to pod nyo djáno iglo prebodne.
Medtémtoga zdaj ’ze vsze nacsi zacsnejo delati igle, kak
7
je tô vise naprêdáno, ár meszto cslovecsi rôk sze szkoro pri Vszákom tom deli masin nücajo, masin je ravna, masin je priprávi za prebodnyené, masin je prebodne. Da szo iglé ’ze na tolko gotove, te sze
5. kêp. Prebodanye igéo.
otrdijo. Geto szo sze vküp na lücsane, vedno málo koszitrno korito sze deno, gde po trosênyi vszáka igla vdil le’zênye pride. Potom sze te na ognyi o’zarjavijo i vcsaszi sze v mrzlo vodo ali v-oli sziplejo. Po vsze tom sze iglé v to naj ’zmetnêse delo vzemejo: vcsiscsenyé i v-polescsenyé, csi glih sze kak naj vecs v-delo vzeme. Na kusztom plátni sze iglé razpreztréjo i sze med nyê pêszek tori i sze zrepnim ali lenovim olii na mocsi. Te sze tô vküp za szücse i kre dvá kraja sze mocsno vküp zve’ze. Po táksem 10—15 millionov igéo prido v-delo. Te sze té vküp za szükane iglé pod edno rôranco denejo i sze szém-tam válajo. Geto je tô 18 vör tak trpelo, te sze iglé vövzemejo i sze v-eden ’zagancov pun bobén denejo, steri sze edem csasz szém-tam obrácsa. ’Zaganca oli, pêszek i drügo nasznájgo od igéo razlocsi i iglé szo ’ze lescsécse. Po táksem iglé deszétkrát pod rôranco pridejo. Zádnyis sze v vreloj ’zájfajnoj vôdi zaperéjo i v-’zaganci sze poszisijo. Tô delo z-iglami oszem dni trpi i z tém szo te prôszte iglé gotove; szamo sze moro escse v réd vzéti, te z-rôranyom sztrête vöprebérati. Eto delo deca jáko frisko oprávi. Ki iglo nücejo, ne miszlijo na tô, ka po kaksom trüdnom deli sze tá skér sivanya za tô prilicsno na právi.
Razlocsne glászi.
Buda-Pest, 30-toga mésnyeka.
— Brezkvi z-Amerike na odávanye k-nam vozijo. Escse nê jáko dugo, ka szo brezkvi z Amerike na odajo v-Europo poszlane i z-toga eden tao k-nam priso. Ki ete brezkvi posila, je na szvêti te previ pôvar toga szadü i zatô edem veliki ograd má, steroga velkôcsa 250 plügov zadene i v-nyam vise sztô jezér drevja brezkvi jeszte. Láni je z-toga szadü za 125 jezér krbül odo. Za ete szád od nász vnogo pênez prêk od ide môrja.
— Od miniszteriuma poloobdelanya sza orszacska drüstva vérsztva gorzazvána, ka sze naj odnyih vecs mesztaj za drv i szadü povanya volo vcsenyé obdr’záva, ka sze vu 4—6 dnévi naj vsze szpoká’ze, ka je v-tom dugoványi znati potrêbno onim, ki sze z-glászili bodo.
— Meszo z-Amerike v-Europo ’ze tüdi vozijo. Naj menye 12 dnih trpi, ka hajôv z-Amerike na morji v-Europo pride; ka sze naj meszô na toj dugoj pôti ne pokvari, nego naj tak v-Europo pride, tak da bi ’zivincse tü bujto bilô. Na eden hajôv sze od 200 ’zivine meszo nakladé. Meszô sze v-’zaklaj na ednom presztornom meszti gorzobesi, gde v-ladaj léd sztoji, pa sze zrák zmasinom na szühom dr’zi i tak knam pride. Vu Angluskom ’ze tákse meszô jêo. Vu Ameriki vnogo ’zivine, i vsze meszô nemro odati, vértovje szo tô vözmizlili, ka do prêk môrja vozili i tak sztoga haszek vlekli. Tô tüdi ká’ze, kak lüsztvo vsze premisláve, ka naj z-vszega haszek vzeme.
— Krumpise zaprávlas ’zü’zevka je z-Amerike v-Europo prinesena i ’ze vecs mesztaj cêli pôv krumpisov zaprávila. Prepovedano je z-Amerike krumpise v Europo pripeleti i ’zakli i drügo blágo sze more szigorno preglédnoti. Na dale od miniszteriuma vödáno, ka naj vszáki vért pazlivi bode i csi kaj vtom táli zapázi, naj od toga vcsaszi glász dá.
— Törci na vogrszkom. Prvikrát sze zgodi, ka törci szvojo domovino povr’zejo. 80 törki szo v-Szerajovi tô prosnyô k-városi notri dáli, naj sze od mohamedanszkoga zvezka od pisztijo, ár oni vogrszki mesztancsarje scséjo bidti. — Velki vihér je bio 24 toga v-vecs mesztaj v-országi, nájmre Somogy-i Fehérvármegyövi doszta kvára zroküvo: oszlice odneszo, hi’za pôdro i kukorco do téo poválo. — 61 lét golombis v-têli noszo eden na Nemskom né dávno v-80 leti mreti vojnik, komi sze je te golombis v-1815-tom leti med francusom i nemci tekôcsém boji med rébra prevrto. — ’Zenszke do pri ’zelezni potaj za merkácse tüdi v-szlü’zbo vzéte. — Vu Liptóvármegyövi edna ’zenszka sze z-mo’zom szvadila, pa ga tak stêla szvaditi, ka nyemi skegyen vu’zgála i od toga je te 130 hi’z pogorelo. ’Zenszka notri zaprêta. — Mikô Imre gróf, ki je vu 1867-tom leti miniszter bio i ki ’ze od nisterih dnévov vu szmrtnom betégi le’zi v-Erdelszkom na kalvinzko sôlo je 60 jezér rainskih darüvo. — Rim pápe nigda velke oblászti miniszter, Antonelli, na szmrtnoj poleszti le’zi. V-toj naj véksoj vrocsini ga mraz tere i ’zelôdec nyemi jela ne trpi. — Na Nyiregyházi szo ednoga morili, 1800 rh. pênez szo nyemi vzéli i csizme szo nyemi tüdo od neszli.
Jeszén trésliko prineszé. Prinasz szlovenszko lüsztvo tákso lagoja sego má, ka gda sze szád zoriti zacsne, te ’ze drevje vecs méra nema. Malo steri je táksi, steri ne bi priliko iszko, gder pod joblan, hrüsko ali pod drügo szadoveno drevo pridti; táksi parôvec v-szili tak vêke drevja szpotere, ka od trê lêt pôv zaprávi. Táksi szo právi protivnicke drevji. Tô je edno; to drüga je pa tô, ka malo steri na tô gléda, jeli je zrêli szád ali nê, sterim szi lüste scsé odegnati; na dale pa szád jeszti dakoli nê dobro, ár tô réd ’zelôdeca ne trpi i tô vszigdár z-tréslikov kastiga. Ete beteg tüdi jáko na prê pomága jeszenszko hladno vrêmen. Lüsztvo je pre malo szkrblivo za tô, ka bi dobra odêvka vszigdár pri rokaj bila. Csi pa steroga káksi beteg zgrábi, te toga zrok v-káksoj comperniji iscse, ár ne vê, ka csloveka szkoro vszigdár razszhladênye i pokvarnyênye ’zelodeca v-beteg szprávi.
— Réditel ete novin vise sészt tjédnov nê eti v-glavnom varasi bio i záto sze te 8 — mi broj malo za keszno. Proszim záto nikaj nezamerta. Zdaj de pá vrédi slo.
— Djákovszki püspök, Strossmayer, za volo poszlühsênya králeszke rêcsi je vu Becs zezváni bio, ár nyagova imánya szo z-velikim dugom naklajena, pa on dönok 30 jezér rainskih poszlo na pomáganye szrbom. — Vu Erdelszkom granico za grádajo, ka csi bi káksa szila prisla, na eti mesztaj ti ne pozváni goszti szo na dobro pocsákani.
— Pazi na ogen! Vszáko leto sze vnogo vrêdnoszti od ognya zaprávi i lüsztvo sze dönok tak ’zmetno navája k-szkrblivoszti ognya. Koliko vértov je ’ze na nikoj szprávila ta nepazlivoszt na ogen, pa dönok vszigdár vecs i vecs tákse ’zalosztne glászi csüjemo. Nájmre v-mésnyek mêszeci najvecs glászi csüti od ognya zroküvano neszrecse. V-etom mêszeci tüdi vu vnogi mesztaj je ogen lüsztvo od vszega szpravo, ka
8
szo szi z-trüdom privértiváli. Od eti neszrecs nistere gorizamerkamo. Vu vészi Málom-Gyarmati je 159 hi’z pogorelo. Cérkev i sôla tüdi pogorêla. — Na Raba-Hidvégi toga mêszeca 6-toga 43 hi’z je ogen zapepélo. — 7-ga vu Kassa-Ujfalusi pol tála vesznice pogorêna i edna ’zenszka z-cecátkim detetom sze v-dini zadühsila. 3-jega vu Barsvármegyövi na Lévi 16 hi’z je pogorelo, 6-toga na Verebélyi 10 hi’z sze do téo pogorele. Vöter je ogen kre brütiva le’zécsi marov od neszo i tam vsze szilje, kôla i drüga skér zgorêla i escse na brütivi kri’zi szo tüdi zgoreli. Vu Szabolcsvármegyövi, na Mogyorósi 8-moga 45 hi’z je pogorelo, escse szadoveno drevje je zgorelo. Vu Somogyvármegyövi Darány vészi 32 hi’z je zgorelo. Csurgó vesz je 15-toga szploj zgorelo, szamo pét hi’z i cérkev osztála. Edno dête pri oszlici szpicami ogen nalo’zilo i z-toga ogen vö vdaro. Vu Nyitravármegyövi Vagyócz vészi sze edna oszlica vu’zgála i od ete vész v-plamén vdárila. 90 hi’z i vnogo szilja zgorelo. — Escse vise v-50 mesztaj je v-etom meszéci v-országi ogen lidém nyihovo vrédnoszt na nikoj szpravo.
— ’Zidovje küpijo Palesztino. Edne ’zidoszke novine pisejo, ka od törszkoga sztrána je angluskim ’zidovom, sterim je Törszkiország du’zen, porácsano, naj Palesztino küpijo. ’Zidovje v-ptühinszki országaj szo vküpsztôpili, ka naj eto nyihovo indasnye meszto pá nezáj dobijo. Ali pitanye: jeli májo ’zidovje volô nezáj idti v-Palesztino?
Máli vért.
V-cêlom országi sze velko gibanye szka’züje. Lüsztvo sze vsze bolje zacsne szkrbeti, kak bi szi szvoj sztális v-ednom ali v-drügom po bôgsati moglo. Nas ország v-prevom rédi dohodke z-poloobdelanya vlecsé, záto tak pri pôvanyi szilji, kak pri goricaj i pri pôvanyi szadü sze vszáki vért pascsi navcsiti, ka ti pôtkázajôcsi vértovje szo za dobro i hasznovitno szküszili. Nê trebê miszliti, ka bi tákse delo z-vnogim sztroskom hodlo. Kabi. Tô je nê niksa szkrivnoszt. Tô je drügo nikaj nê, ka vszáki vért, naj má kak sté málo vérszto, naj szvojo zemlô csedno zná nücati. Naj pova tákse szilje, stero naj bolje rodi, naj táksi réd pela, ka nyemi zemla zvecsféle pôva naj dohodke noszi, naj zemlô dobro pri právi, naj ni eden falat zemlé zobszton ne le’zi, ár de szamo tak szvojga trüda haszek vido, csi vért vsze tô dobro pri miszli, ka hasznovitnoga vidi, ali csüje, tô naj na szvoj haszek obrné. Jáko sze v-kani, ki tô miszli, ka nyemi nê potrêbno vu vérsztvi nikse obnovlenye, on li pri sztároj návadi osztani. Szamo ka sze v drügom táli ’ze vsze obnovilo. Sztroski vszáki dén raztéjo. Z-tém vréd moro vértovje szvojga vérsztva ravnanya pobogsati i iszkati, kak bi nyim mogocsno bilô toliko pri vértivati, ka bi sztroske z-lehkim pokrivali. Vszáko leto sze véksa ’zmécsa na rame vértom nakláda. Orszacska potrêbcsina ne pita, jeli do vértovje tô mogli nosziti. Vö sze navr’ze, i ki nemre sztroske placsüvati, frisko na nikoj pride. Tô je drügo pitanye, jeli sze orszacsko vértivanye dobro pela ali nê. Od toga sze trbê v-drügom meszti gucsati. V-prvom rédi sztoji tô, ka vszáki sze za szébe more szkrbeti, ka csi szo vértovje bogáti, ország je tüdi bogat i szamo szi táksi ország zná szloboscsino pripraviti, steri je bogat.
Ete recsi v-pametivati vam, szlovenszki prijátelje, jáko potrêbno. Tô ’ze od nigda tak jeszte, ka vász trücati trbê táksemi deli, ka vam na haszek szlü’zi. Záto bojte szkrblivi na dobre sôle. V-zdásnyem vrêmeni ’ze nê zadoszta, csi stoj szamo plüg dobro dr’zati zná, knige more tüdi obracsati znati, ár sztoga sze na vcsi, ka sze gder v-ednom ali drügom táli pri vérsztvi za hasznovitno pokázalo; po táksem sze zvê, ka cslovecsa pamet zná vcsiniti i szamo je tak mogocsno, ka táksi, komi mosnya ne dopüszti, ka bi z-szvoje vészi kraja po velkom szvêti hodo, ka z-vê, ka de nyemi dobro naszledüvati.
Miniszteriuma poloobdelanya sze za tô jáko szkrbi, ka veska szadiscsa sze naj rédijo, ka sze lüsztvo naj pôvanyi szadü navádi. Prinasz, na szlovenszkom, nisterim vesznicam je za szadiscse zemla vözmerjena, dönok komaj csi vdvöma mesztoma sze táksiva ograda nájdeta i csüdo bi bilô, csi szta teva nê zapüscseniva. Ki kaj mára za obcsinszko dugoványe, naj sze malo potrdi za tákse ograde, ka csi gder za tô zemla dána, naj sze za tô nüca, nê pa za drügo.
Szilje. Vnogi mesztaj v-országi szühocsa kukorco i krumpise zapriváli, záto szo nê csakali z notri szprávlenyom i szo gorzorali. Vu Med’zimurji kukorca lepô sztoji. Kak sze glászi, szilje jáko malo dáva, záto cêna sze dönok ne zdigáva, ár z Vlaskoga vnogo szilja zdaj k-nam pride, ár da je od 1-ga jakobescseka za tô granica po právdi od prêta. Eto nasega országa vértom vnogo kvára zroküje. z-Ruszkoga sze zdaj tüdi vnogo psenice k-nam pripela prêk na vlaskoj granici, ár tam ne plácsa vámo. Cêna szilji je bila: psenica 74 — 80 klgr. 8 rh.; 40 kr. — 10 rh. 40 kr.; ’zito 70 — 72 klgr. 8 rh. 20 — 40 kr; jecsmen 60 — 70 klgr, 6 rh. 30 kr. — 7 rh. 19 kr.; ovesz 36 — 40 klg. 6 rh 95 kr. — 7 rh. 10 kr.; kukurca 74 klgr. 6 rh. 40 kr.; grah 8 rh. 20 kr.; grásics sztári: 13 — 14 rh.; lécsa nôva; 12 rh. 50 kr.; pseno 8 rh. 40 kr. Mászcsava zlagvom 72 rh, 50 kr.; ’zivinszko szenye: pár volôv od 146 — 325 rh.; pár kráv 135 — 227 rh; dojne krave pár 128 — 320 rh. Govenszko meszo 100 klgr. 46 — 51 rh.	
Naprêplácsa sze od zacsétka vszákoga meszeca gorvzeme. Ki szo pênez na prêplácse na leto preminyenoga strtnyeka escse itak nê notri poszlali, proszim naj ne zamüdijo tô vcsiniti. Escse szojo nisteri ztiszki zdr’zavavsi vsze broje od etih novin zacsétka mao. Csi bi stoj med naprêplácsarov nisteri broj „Prijátel“-a nebi k-rôkam dôbo, naj eto na postnoj karti vcsaszi naznánye dá, pa sze nyemi odosztanyen broj odposle.
Goszp. H—r S. v-Grádci. Piszmo szam dôbo. Hvála. Nê szam domá bio.
Goszp. Dr. pri Szávi. Poszlano je pre dugo. Krátke peszmi proszim. T—’z itak ’ziv?
X. X. Ne mogocsno. Táksa kniga sze v-Zágrebi ali v-Belomgrádi nájde.
Podgovoren réditel: Agustich Imre,
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi