ZVEZA KULTURNIH DRUŠTEV LENDAVA

Franc Koren

KULTÚREGYESÜLETEK KÖZSÉGI SZÖVETSÉGE LENDVA

KAJ NAS ČAKA?

Zbornik

Po štiridesetih dneh potopa

Antológia

je bela golobica prinesla Noetu oljčno vejico.

In kaj se je zgodilo?

Začelo se je znova in še bolj …

Poljubil te bom ob rojstnem dnevu,

božiču, še najbolj ob novem letu.

Po biralci rose

Poljubila me boš ob rojstvu,

poroki, še najbolj, ko se bom vračal domov.

Poljubljali se bomo vsevprek in vsepovsod,

vsak z vsakim,

H armatfogó k

samo da ostane, da še tli UPANJE.

Opolnoči sveča še gori in zemlja se še vrti.

2022

Le kaj nas čaka zjutraj, ko se zdani?

ók 2022

tfog

ológia/Harma

ose 2022 • Ant

alci r

obir

Zbornik/P





Zbornik • Antológia

Pobiralci rose

Harmatfogók

2022

Zveza kulturnih društev Lendava

Kultúregyesületek Községi Szövetsége, Lendva

Lendava • Lendva, 2022

Pobiralci rose 2022

Literarni zbornik Zveze kulturnih društev Lendava

Harmatfogók 2022

A Lendvai Kultúregyesületek Községi Szövetségének irodalmi antológiája IZDAJATELJ in ZALOŽNIK • KIADÓ:

Zveza kulturnih društev Lendava

Kultúregyesületek Községi Szövetsége, Lendva

ZA ZALOŽNIKA • A KIADÓÉRT:

Elvira Vaupotič Göncz

predsednica ZKD Lendava • a Lendvai KKSZ elnökasszonya

UREDNICI • SZERKESZTŐK:

Elvira Vaupotič Göncz

CIP - Kataložni zapis o

publikaciji

Olga Paušič

Univerzitetna knjižnica Maribor

PREVOD BESEDIL • FORDÍTÁS:

821.163.6-82

Norbert Göncz

POBIRALCI rose =

Harmatfogók : zbornik

JEZIKOVNI PREGLED • LEKTORÁLÁS:

= antológia : [literarni

zbornik Zveze kulturnih

Olga Paušič (slovenski jezik • szlovén nyelv)

društev Lendava = A Lendvai

Kristina Szőke (madžarski jezik • magyar nyelv)

Kultúregyesületek községi

szövetségének irodalmi

antológiája] : 2022 / [urednici,

GRAFIKA NASLOVNICE • A CÍMOLDAL GRAFIKÁJA:

szerkesztők Elvira Vaupotič

Andrea Schneider

Göncz, Olga Paušič ; prevod

besedil, fordítás Norbert

GRAFIČNO OBLIKOVANJE • GRAFIKAI TERVEZÉS:

Göncz ; avtorji, szerzők Karin

Abramušić ... [et al.] ; likovniki,

GRAFOP, Peter Orban s.p.

képzőművészek Dragica Zag

... et al.]. - Lendava : Zveza

TISK • NYOMDA:

kulturnih društev = Lendva :

Kultúregyesületek községi

Tiskarna ARMA Lendava

szövetsége, 2022

ŠTEVILO IZVODOV • PÉLDÁNYSZÁM:

ISBN 978-961-94507-7-2

COBISS.SI-ID 134937347

120

AVTORJI • SZERZŐK:

Člani literarne skupine Pobiralci rose ZKD Lendava:

A Lendvai KKSZ irodalmi csoportjának tagjai:

Karin Abramušić

Milan Hajdinjak

Biserka Sijarič

Lidija Alt

Franc Koren

Béla Szomi

Lajos Bence

Janja Magdič

Ivanka Tompa

Ivanka Bratkovič

Danica Močnik

Judit Zagorec – Csuka

Slavica Brkić

Slavica Nedelko

Slavica Zver

Tatjana Bogdan Sečnik

Peter Pal

Zlatka Frajzman

Olga Paušič

LIKOVNIKI • KÉPZŐMŰVÉSZEK:

Člani likovne delavnice ZKD Lendava

a Lendvai KKSZ képzőművészeti alkotóműhelyének tagjai:

Dragica Zag

Jožica Kohek

Vera Kozak

Geza Kuštanci

Karin Abramušić

Zorica Vinko Šimonić

Helena Farič

Magdalena Piberčnik

Ignac Koren

Matilda Karba

Izdajo zbornika sta omogočila • Az antológia kiadását lehetővé tették: Občina Lendava

Javni sklad Republike Slovenije za kulturne dejavnosti

Lendva Község

A Szlovén Köztársaság Kulturális Közalapítványa

Spoštovane bralke, spoštovani bralci!

Pred vami je najnovejši zbornik Zveze kulturnih društev Lendava POBIRALCI ROSE 2022, ki je že 9. zapored. Prvi zbornik smo izdali leta 2013, obsegal je lite-rarna dela domačih avtorjev, ki so bila plod takratnih literarnih večerov. Delo se je nadaljevalo z enoletno prekinitvijo, ko leta 2020 zbornika zaradi epidemije covida-19 in raznih prepovedi združevanja nismo izdali.

Podobno lanskemu smo tudi letos nadaljevali z našimi literarnimi večeri, ki jih sicer ni bilo veliko zaradi obnovitvenih del v objektu, kjer je sedež naše zveze, se pa lahko kljub temu pohvalimo z lepim številom ljubiteljskih literatov, ki so pridno ustvarjali - pisali pesmi, prozo in odrska besedila v slovenskem, madžarskem, hrvaškem in srbskem jeziku, nekateri celo v narečju. Zbrana dela, ki jih je prispevalo skupaj 19 literarnih ustvarjalcev, smo združili v najnovejši zbornik.

Besedila niso vezana na določeno tematiko, tako boste v zborniku našli pestro paleto vsebin.

Ker pa smo tudi letos imeli na ZKD likovne delavnice, ki so potekale pod vodst-vom akademskega slikarja in profesorja likovnega pouka g. Duška Abramušića, smo se odločili, da nekaj teh del predstavimo tudi širši javnosti, tako da z izbo-rom le-teh popestrimo strani zbornika.

Branje Pobiralcev rose 2022 naj vam popestri vsakdanjik. Morda pa bodo zanimive vsebine tudi vas spodbudile k ustvarjanju, veseli pa bomo tudi vaših odzivov.

Elvira Vaupotič Göncz

Predsednica ZKD Lendava

POBIRALCI ROSE 2022

4

Tisztelt Olvasó!

A Lendvai Kultúregyesületek Községi Szövetségének legújabb, HARMATFOGÓK

című antológiáját tartja a kezében. Ez immár a 9. kiadványunk. Az első antológiát 2013-ban adtuk ki, melyben összefoglaltuk az akkori irodalmi esteken elhangzott műalkotásokat. A pozitív visszajelzések miatt évről évre folytattuk a munkát és egy év kieséssel a Covid 19 miatt, minden évben újabb összegző kiadvány látott napvilágot.

A tavalyihoz híven az idén is folytattuk az irodalmi esteket Lendván. Noha az utóbbiból különféle felújítási munkálatok miatt csak néhány került megrende-zésre, alkotóink rendületlenül hódoltak az irodalomnak szlovén, magyar, horvát és szerb nyelven, valamint tájszólásban is. Jelenlegi antológiánkat 19 – zömében muravidéki – alkotó összegyűjtött művei képezik, amelyek nem kötődnek meghatározott témához, így az antológiában színes tartalommal találkozhatnak.

Az idei év folyamán is a Lendvai KKSZ-én képzőművészeti műhelymunkákat tartottunk Duško Abramušić akadémiai festő és rajztanár szakmai irányításával.

Azzal a céllal, hogy színesebbé tegyük a kiadványunkat, a résztvevő műkedvelő

festőművészek alkotásai közül ismét néhányat beépítettünk az antológiánkba.

Kívánjuk, hogy a 2022-es Harmatfogók olvasásával tarka kavalkád táruljon Ön elé. Talán az érdekes tartalmak Önt is arra ösztönzik majd, hogy tollat ragadjon és elkezdjen alkotni.

Göncz Vaupotič Elvira

A Lendvai KKSZ elnöke

5

HARMATFOGÓK 2022





PODATKI O AVTORJIH LITERARNIH DEL

AZ IRODALMI ALKOTÁSOK SZERZŐIRŐL

Ivanka BRATKOVIČ

Lendavčanka sem, sedaj že upokojena slovenistka. Zaposlena sem bila na DOŠ I Lendava. Literatura in literarno ustvarjanje sta me veselila in privlačila že v osnovnošolskih letih, s pisanjem pa se intenziv-neje ukvarjam od upokojitve dalje. Najraje pišem zgodbe za otroke, saj imam kar sedem vnukov, poleg tega pa pesnim. Predvsem stalne pesniške oblike (haiku, tanka, sonet, balada …) so mi zelo pri srcu.

Pesmi objavljam v reviji Lindua in v Pobiralcih rose.

Nyugdíjas lendvai lakos vagyok. Szlovenista végzettséggel az 1. Sz.

Lendvai KÁI tanára voltam. Az irodalom és az alkotás már általános iskolás korom óta örömmel töltött el, viszont az írással a nyugdíjazásom után kezdtem el foglalkozni mélyrehatóbban. Leginkább gyermekeknek szóló történeteket szeretek írni, hiszen hét unokám van. Emellett pedig versírással is foglalkozom haiku, tanka, szonett és ballada műfajokban. Verseimet a Lindua folyóirat, illetve a Harmatfogók antológia jelentette meg.

Judit ZÁGOREC-CSUKA

Mlada leta sem preživela v Genterovcih, zdaj pa živim na Kapci.

Sem slovensko-madžarska pisateljica, knjižničarka, prevajalka, profesorica madžarskega jezika in književnosti in biblioterapevtka.

Po končanem srednješolskem izobraževanju na Dvojezični srednji šoli Lendava sem na Filozofski fakulteti Loránda Eötvösa v Budim-pešti študirala madžarski jezik s književnostjo. Leta 2006 pa sem na omenjeni univerzi tudi doktorirala. Sedaj sem direktorica Knjižnice –

Kulturnega centra Lendava. Pišem predvsem pesmi in kratko prozo.

Leta 2011 sem prejela literarno nagrado Jókai. Ukvarjam se tudi z raziskovalno dejavnostjo in prevajanjem. Moje v slovenščino prevedene pesmi so izdane v pesniških zbirkah: V ognjenem kresu (2001), Slepci na zemljevidu (2003), V sebi zate (2010) in v večjezičnih zbirkah Új horizontok/Novi horizonti/

POBIRALCI ROSE 2022

6



Neue Horizonte (2013) ter Enigma (2018). Najnovejša pesniška zbirka Prah in pepel je izšla leta 2021.

Szlovén és magyar írónő, könyvtáros, fordító, magyartanár és biblioterapeuta vagyok. Muraszombatban születtem, Göntérházán nőttem fel. A Lendvai Kétnyelvű

Középiskolán folytatott tanulmányaim befejezése után a budapesti ELTE BTK-n hallgattam magyar nyelvet és irodalmat, ahol 2006-ban doktori fokozatot szerztem.

Jelenleg a Lendvai Könyvtár és Kultúrális Központ igazgatója vagyok. Verseket és rövidprózát írok, valamint irodalmi kutatással és fordítással is foglalkozom. 2007 és 2009 között a Lindua multikulturális folyóirat felelős szerkesztője voltam, 2011-ben pedig Jókai Díjat vehettem át. Szlovén nyelvre fordított verseim a V Ognjenem kresu, (2001), Slepci na zemljevidu (2003), V sebi zate (2010); illetve az Új horizontok, Novi horizonti, Neue Horizonte (2013) és Enigma (2018) című többnyelvű kötetekben jelentek meg. Legújabb verseskötetem Por és hamu címmel 2021-ben jelent meg.

Slavica ZVER

Živim na Hotizi, kjer sem tudi rojena. Sem dolgoletna ustvarjalka ljubiteljske kulture, že v mladosti sem bila predsednica dramske sekcije v domačem kraju. V srednji šoli sem pisala in objavljala svojo poezijo v šolskem glasilu in v časopisu Vestnik, pozneje pa v reviji Lindua in zborniku Pobiralci rose. Leta 2020 je izšla moja prva pesniška zbirka Šopek spominov, v kateri se poezija navezuje na moja likovna dela. S slikanjem se ukvarjam več kot dvajset let. Najraje slikam motive iz narave in tihožitja. Ko ustvarjam, pozabim na čas, ki prehitro beži, a v moji duši mir rodi.

Hotizán születtem, itt élek jelenleg is. Több évtizede tevékenykedek a kultúra terén, már ifjúkoromban a helyi színjátszókör elnöke voltam. Középiskolásként verseimet az iskolaújságban, illetve a Vestnik napilapban jelentettem meg, ké-

sőbb pedig a Lindua folyóiratban, valamint a Harmatfogók kiadványban. Az első

verseskötetem 2020-ban jelent meg Šopek spominov címmel, benne a képzőmű-

vészeti alkotásaim is helyet kaptak. A képzőművészettel már több mint húsz éve foglalkozom. Leginkább tájképeket és csendéleteket szeretek festeni. Amikor alkotok, megfeledkezem az időről, mely rohan, ám lelkemben békét szül.

7

HARMATFOGÓK 2022





Lidija ALT

Sem Lendavčanka. Štirideset let sem bila zaposlena kot vzgojiteljica predšolskih otrok v Vrtcu Lendava. Tu sem malim nadobudnežem privzgajala ljubezen do lepega, tudi ljubezen do lepe besede. Tudi sama sem že od nekdaj rada spletala misli, povezane z naravo, med-

človeškimi odnosi, s trenutnim razpoloženjem, z mojim življenjem in življenjem drugih ljudi. Rada sem se vračala v preteklost, listala spomine, ki so mi izzvali različne občutke in razmišljanja. Svoje pesmi objavljam v zborniku Pobiralci rose in v reviji Lindua. Leta 2019

je nastala moja prva pesniška zbirka V objemu tišine.

Lendvai lakos vagyok. 40 évig dolgoztam óvónőként a Lendvai Óvodában, ahol a legkisebbeknek igyekeztem átadni a szépség és a szép szó iránti szeretet.

Régóta foglalkoztatnak a természettel, emberközi kapcsolatokkal, jelenlegi álla-potommal, valamint a saját életemmel kapcsolatos gondolatok, így gyakran és örömmel tekintettem vissza a múltba, felidézve emlékeket, melyek különböző

érzéseket és gondolatokat ébresztettek bennem. Verseim a Lindua folyóiratban és a Harmatfogók című kiadványban jelentek meg, első kötetem pedig 2019-ben látott napvilágot V objemu tišine címmel.

Karin ABRAMUŠIĆ

Živim v Lendavskih Goricah oziroma v Lendavi, sem poročena, mati hčere in babica vnukinje. Po izobrazbi sem univerzitetna diplomi-rana pravnica. Študirala sem na Pravni fakulteti v Ljubljani. Od januarja 2007 samostojno opravljam odvetniški poklic s sedežem v Murski Soboti. V prostem času rada vrtnarim, se sprehajam, plavam, nabiram gobe, se igram z vnukinjo, kar mi je v posebno veselje, in slikam. Udeležujem se slikarskih delavnic pri ZKD Lendava, imela pa sem tudi že slikarsko razstavo skupaj z možem - slikarjem Duškom Abramušićem, in sicer v prostorih Studia madžarske televi-zije v Lendavi. Naslov razstave je bil Naša Lendava. Pisanje proze me je veselilo že v mladosti, v zadnjih letih pa se poskušam tudi v pesnjenju.

POBIRALCI ROSE 2022

8



Lendvahegyi lakos, házas, édesanya és nagymama, okleveles jogász vagyok.

A Ljubljanai Jogi Egyetemen szerzetem diplomát. 2007 januárjától magán-válalkozóként működtetem a muraszombati székhelyű ügyvédi irodámat.

Szabadidőmben szívesen sétálok, kertészkedek, úszok, gombászok, játszok az unokámmal és festek. Utóbbi hobbimnak a Lendvai KKSZ által rendezett festé-

szeti műhelymunkákban hódolok. Festőművész férjemmel, Abramušić Duškoval volt már közös kiállításunk A mi Lendvánk címmel a Szlovén RTV Magyar Műso-rok Stúdiójában, Lendván. A tollforgatásban, elsősorban pedig a prózai művek írásában fiatalkorom óta örömet lelem, az utóbbi években pedig versírásban is kipróbáltam magam.

Biserka SIJARIČ

Sem ljubiteljska pesnica in fotografinja, ujeta v dva

svetova: svet poezije, ki je zame iztočnica vzporedne-

ga bivanja, in v svet fotografije kot vizualne refleksije

ujetih podob. Ustvarjam od dvanajstega leta in se še

danes podajam na kreativno pot z enako vnemo kot

na začetku. Poezija je del mene in rase z menoj. Za

seboj imam tudi nekaj objav v reviji Mentor, v pomur-skem Vestniku, Lindui, v skupinskih pesniških zbirkah Jaz sem jaz in v meni nihče ne prebiva (2002) ter Valovanje misli (2012). Moja prva samostojna pesniška zbirka Stvarnost iluzije, ki je izšla junija 2018, združuje oba svetova in tako so besede dobile tudi svojo vizualno podobo.

Műkedvelő költő és fényképész vagyok, így két világból táplálkozom: a költé-

szet számomra az egymás mellettiség kiindulópontja, a fényképészet pedig az elkapott formák vizuális reflexiója. 12 éves korom óta alkotok, és a mai napig ugyanazzal a lendülettel indulok kreatív utakra, mint egykoron. A költészet szerves részemmé vált, és velem együtt fejlődik. Műveim a Mentor és Lindua folyóiratban, a Vestnik napilapban, valamint két antológiában, a Jaz sem jaz in v meni nihče ne prebiva (2002), valamint a Valovanje misli (2012) című kiadványban jelentek meg. Első önálló verseskötetem 2018 júniusában látott napvilágot Stvarnost iluzije címmel. A publikáció összeköti a két világomat, így a versek vizuális alakot is ölthettek.

9

HARMATFOGÓK 2022





Tatjana BOGDAN SEČNIK

Živim in delam v Ljubljani, po rodu pa sem Lendavčanka, še

danes vpeta v kulturno življenje tega kraja. Sem predsednica KD

Lendava in nadzornega odbora ZKD, tajnica KD Zarja Gaberje ter strokovna vodja folklorne skupine VDC Lendava. Rada kolesarim, potujem ter o večjih poteh pripravljam tudi potopisna predava-nja. Za sabo imam že nekaj samostojnih fotografskih razstav, uspešno pa sodelujem tudi na številnih fotografskih natečajih po Sloveniji.

Jelenleg ugyan Ljubljanában élek és dolgozom, de lendvai szüle-tésű vagyok. A távolság nem okoz gondot számomra, hiszen aktívan veszek részt Lendva és környékének kulturális életében: a Lendvai ME elnöke, a Gyertyánosi Hajnal ME titkára, illetve a Lendvai Szociális Foglalkoztató Központ néptánccso-portjának szakmai vezetője vagyok. Szeretek kerékpározni és utazni. Nagyobb utazásaimról útirajzi előadásokat is tartok. Több önálló fotókiállításon mutatkoz-tam be, emellett pedig Szlovénia-szerte számos versenyen vettem részt.

Janja MAGDIČ

Izhajam iz Prlekije, sem upokojena in živim z družino v Veliki Polani. Vse moje življenje se prepleta z ljubiteljsko kulturo – pa naj bo to folklora ali literarno ustvarjanje. Največ navdiha in izkušenj sem nabrala v zadnjih letih službovanja kot vodja JSKD

OI Lendava, kjer se v mozaiku prepletajo različne kulture tukaj živečih. Svoje pesmi sem objavljala v različnih osnovnošolskih in gimnazijskih glasilih, Porabskih novinah, Vestniku, Lindui …

ter sodelovala na natečajih in prireditvah doma in na Hrvaškem.

V minulih letih se je nabralo veliko besedil iz vseh življenjskih obdobij. V pesmih izražam različne občutke ljudi in njihovih usod, pišem o vsem lepem, kar nas obdaja. Papir vse prenese – zato me pisanje veseli in notranje bo-gati. Svoje pesmi sem izdala v dveh zbirkah: Iskrenje srca in Drobtinice sreče. Leta 2019 sem ob slovenskem kulturnem prazniku prejela priznanje Občine Lendava za dolgoletno delo v ljubiteljski kulturi.

POBIRALCI ROSE 2022

10



Prlekijából származom, nyugdíjas vagyok, és Velika Polanán lakom a csalá-

dommal. Kiskorom óta az egész életemet meghatározta a kultúra, legyen az néptánc vagy irodalmi alkotás. A legtöbb ihletet és tapasztalatot pedig az elmúlt években szereztem a Szlovén Köztársaság Kulturális Közalapítvány Lendvai Területi Kirendeltségének vezetőjeként, ahol mozaikként tevődnek össze az itt élő különböző kultúrák. Általános iskolás éveim óta írok, verseimet pedig általános és gimnáziumi iskolaújságokban, valamint a Porabske novice és a Vestnik újságban, illetve a Lindua folyóiratban jelentettem meg.

Emellett pedig különböző pályázatokon és rendezvényeken vettem részt idehaza és a szomszédos Horvátországban. Az elmúlt években összegyűlt jónéhány szöveg az életem különböző korszakaiból, melyekben az emberek érzéseiről és sorsáról, valamint a bennünket körülvevő szépségről is írok.

A papír elbír mindent, ezért okoz örömet számomra az írás. Verseimet két kö-

tetben adtam ki Iskanje srca és Drobtinice sreče címmel, 2019-ben pedig az évek során végzett kulturális tevékenységemért polgármesteri díjat vehettem át a szlovén nemzeti ünnep alkalmából.

Ivanka TOMPA

Rojena sem v Odrancih, kjer tudi živim. Sem upokojena, predsednica DU Odranci in vključena v številne kulturne in druge dejavnosti ob-

čine in Pomurja. Moje pedagoško delo mi je dalo veliko impulzov za literarno ustvarjanje. Nabralo se je nekaj pesmi, krajših sestavkov in daljši tekst ( Usodni koraki). Mogoče si bom kdaj vzela čas in vse zapisano strnila v celoto. Z veseljem vodim literarne večere ali sodelujem na različnih prireditvah.

Odrancin születtem, ahol jelenleg is lakom. Nyugdíjasként az odran-ci nyugdíjas egyesület elnöke vagyok, továbbá a község és Muravidék számos kulturális tevékenységébe sikerült bekapcsolódnom. Pedagógiai munkám során rengeteg olyan impulzust kaptam, amely alkotásra bírt, így az évek során összegyűlt néhány vers, rövidebb összeállítás és egy hosszabb szöveg is ( Usodni koraki). Talán egyszer szakítok egy kis időt arra, hogy az egészet összeállítsam egy tömör egésszé. Örömmel vezetek irodalmi esteket és veszek részt külön-böző rendezvényeken.

11

HARMATFOGÓK 2022





Milan HAJDINJAK

Živim na Benici. Ukvarjam se s pisanjem pesmi, torej sem ustvar-jalec ljubiteljske kulture. Sedaj pišem tudi knjigo, ki bo sčasoma ugledala luč sveta. Pesmi sem objavil že v dveh zbornikih Pobiralci rose. Pesmi, ki jih pišem, so odraz tega, kar sem doživel. Vem, da bom še naprej ustvarjal, saj se med pisanjem sprostim in pozabim na negativne stvari. Čas hitro mineva, a vse, kar ustvarim, bo ostalo.

Benicén élek. Versírással foglalkozom, tehát műkedvelő vagyok.

Jelen leg egy könyvön dolgozom, mely hamarosan napvilágot lát majd. Verseim, melyekben az életem tükröződik, már két Harmatfogók antoló-

giában is megjelentek. Tudom, hogy a jövőben is alkotni fogok, hiszen az írás kikapcsolódást jelent számomra és elfeledteti velem a negatív dolgokat. Az idő

gyorsan múlik, de minden, amit megalkotok, az maradandó.

Peter PAL

1998. április 17-én születtem Muraszombatban. Az általános iskola elvégzése után a lendvai Kétnyelvű Középiskola gimnáziumában folytattam tanulmányaim. Már kiskoromban számos Kárpát-me-dencei vers-és prózamondó versenyen vettem részt, így a versmondás hamarosan fő szenvedélyemmé vált, és sorra nyertem

a legrangosabb versenyek fődíjait, többek közt a Kaleidoszkóp versfesztiválét és a József Attila Nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó versenyét, valamint kétszer szereztem meg a Nemzet Legjobb Ifjúsági Versmondója címet, a Radnóti-diplomát. Két verseskötetem jelent meg, Digitális freskók és Kétidő címmel. A harmadik kötetem Bence Lajos József Attila-díjas költő mentori támagatásával készül. Hatéves korom óta zongorázom. A vers, a színház és a zene szeretete a középiskolás évek alatt nőttön-nőtt bennem, így sikeresen felvételiztem a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színművész szakára, ahol 2022-ben szereztem diplomát. Számos dalt írtam, 2021-ben pedig megalakult a Peter’s Pan zenekar, amelynek dalszerző-énekese vagyok. Jelenleg az Udvari Kamaraszínház társulatának vagyok a tagja.

POBIRALCI ROSE 2022

12



Rojen sem bil 17. aprila 1998 v Murski Soboti. Po končani osnovni šoli sem nadaljeval izobraževanje na Dvojezični srednji šoli Lendava. Že v mladosti sem se udeležil mnogih tekmovanj v deklamiranju širom po Karpatskem ba-zenu, kar je postalo tudi ena izmed mojih strasti. Vedno sem dosegal odlične rezultate. Med drugim sem prejemnik najvišje nagrade deklamatorskega festi-vala Kaleidoszkóp versfesztivál ter tekmovanja Józsefa Attile Nemzeti vers-, énekelt és prózamondó verseny. Dvakrat sem prejel tudi naslov najboljšega mladega deklamatorja – diplomo Radnóti. Do sedaj sem izdal dve pesniški zbirki z naslovoma Digitális freskók in Kétidő, moja tretja zbirka pa nastaja pod mentorstvom pesnika Lajosa Benceja. Klavir igram od šestega leta, ljubezen do poezije, gledališča in glasbe pa je v mojih šolskih letih neprestano rasla.

Po končani srednji šoli sem šolanje nadaljeval na Akademiji za gledališče v Kapos váru, smer gledališka igra, kjer se leta 2022 diplomiral. V zadnjih letih sem napisal kar nekaj skladb, leta 2021 pa sem ustanovil glasbeno skupino Peter's pan, katere pevec sem.

Lajos BENCE

Hogy miért írok? Miért is ne?! Tulajdonképpen csak a hagyományt folytatom, amit Lendván – kisebb nagyobb kihagyásokkal – Kultsár György prédikátor (1570-körül) kezdett, majd a 20. században Vlaj Lajos, Szúnyogh Sándor és íróbarátai (Szomi P., Varga J.) folytattak.

Egyet megtanultunk: csak folyamatos írással, kísérletezéssel lehet fenntartani a kondíciót. Az újságírás a felszínt kutatja, az írói munka a mélyt. Ezért nem mindig jó, ha a kettőt párhuzamosan űzzük. De valamiből meg is kell élni!

Zakaj pišem? Zakaj ne bi? Pravzaprav samo nadaljujem tradicijo, ki jo je v Lendavi začel okoli leta 1570 pridigar György Kultsár in se je s krajšimi ali daljšimi prekinitvami nadaljevala skozi stoletja. V 20. stoletju so delo nadaljevali Lajos Vlaj, Sándor Szúnyogh in njegovi pisateljski prijatelji (P. Szomi, J. Varga).

Naučili smo se: samo z nenehnim pisanjem, eksperimentiranjem lahko obdržiš kondicijo. Novinarstvo je samo površinsko raziskovanje, pisatelj pa koplje po globinah. Zato ni vedno najbolj posrečeno, če delaš oboje hkrati. Ampak treba je preživeti!

13

HARMATFOGÓK 2022



Franc KOREN

Prvo pesem sem napisal pri 12. ali 13. letih, ko sem se prvič zaljubil.

Skrivaj sem jo potisnil v šolsko torbo ljubljene osebe. Naslednji dan se je še bolj spogledovala, vendar ne z mano, temveč z mojim najboljšim prijateljem. Čez teden dni sta se že držala za roke. Za-tem sem pristal, da za dva stripa o Alanu Fordu napišem naslednjo pesem. Preko najboljšega prijatelja sem izpovedal vso radost in bolečino neuslišane ljubezni, čustev, ki so ju le še bolj zbližala. Ves čas sem pisaril sem in tja, gor in dol, noter in ven in še skozi ter občasno pobiral jutranjo roso, ko me je preveč zažejalo. Predlani je izšla moja prva samostojna pesniška zbirka, ki sem jo naslovil Umazane pesmi vsakdanjih grešnikov, in je bila po mnenju komisije JSKD RS najboljša pesniška zbirka, izdana v samozaložbi leta 2021.

Az első versemet 12 vagy 13 évesen írtam meg, amikor először estem szerelem-be. A verset titokban a kiszemeltem táskájába csempésztem, aki másnap még jobban szemezni kezdett, de nem velem, hanem a legjobb barátommal. Egy hét múlva kézen fogva sétáltak. Ezek után ráálltam, hogy két Alan Ford képregényért megírom a következőt is a legjobb barátom nevében. Ezeken a verseken keresztül kifejezhettem a plátói szerelem minden örömét és fájdalmát, és az én érzelmeim csak közelebb hozták őket. A legutóbbi versemet egy héttel ezelőtt írtam. Magamnak, nektek és a legjobb barátomnak az általános iskolából, akit nemrég elvitt a covid-19. Közben itt-ott, fent-lent, ki-be és mindenen keresztül is írtam, néha pedig – amikor megszomjaztam – gyűjtöttem a hajnali harmatot.

Az első saját verseskötetem tavalyelőtt került kiadásra Umazane pesmi vsakdanjih grešnikov címmel. A Szlovén Köztársaság Kulturális Közalapítványának bizottsága szerint ez volt a 2021-es év legjobb, szerzői kiadásban megjelente-tett verseskötete.

Olga PAUŠIČ

Odkar pomnim, rada pišem. Zanimajo me vse zvrsti, tako dramatika kot poezija in proza. Posebno rada pa pišem potopise, saj sem strastna ljubiteljica pote-panj po svetu. Vsako področje ima svoj čar. Doslej sem objavila 16 samostojnih POBIRALCI ROSE 2022

14





knjižnih izdaj (mladinski romani, zbirke odrskih besedil za otroke/

mladino in odrasle, zbirke kratke proze, pesniško zbirko, dve po-topisni knjigi) in sodelovala v kar nekaj skupinskih izdajah. Moje zadnje delo je roman za odrasle Vohljači, izšel julija 2021. Rada se ukvarjam tudi z lektoriranjem besedil, menim namreč, da vse premalo skrbimo za materni jezik, kar je zaskrbljujoče. Za to bi se morali bolj zavzeti na vseh ravneh.

Mióta az eszemet tudom, mindig is szerettem írni. Mindhárom műnem érdekel, a dráma, a líra és a próza is, de leginkább útiraj-zokat szeretek írni. Minden területnek megvan a maga varázsa. Eddig 16 önálló könyvet adtam ki (ifjúsági regények, szövegkönyvek gyerekeknek / kamaszoknak és felnőtteknek, rövidpróza gyűjteményeket, egy verseskötetet és két útirajzot), valamint számos közös kiadványban is közreműködtem. Legutóbbi művem, egy felnőtteknek szóló regény, Vohljači címmel jelent meg 2021 júliusában.

Többek között szeretek lektorálni is, hiszen úgy gondolom, nem teszek eleget az anyanyelvemért, és ez aggasztó. Ezzel kapcsolatban mindannyiunknak egy kicsit többet kéne tenni.

Zlatka FRAJZMAN – Pupa

Rojena sem bila v Mariboru, a po duši sem Vojvodinka. Nisem najlepša niti popolna, imam se za povprečno žensko, čeprav se lahko pohvalim z nečim, česar nimajo vsi: na moji življenjski poti me je ljubezen povezala s tremi kraji, a od leta 1992 je moj dom Lendava. Sem ena od tistih ljudi, ki si prizadevajo za povezovanje med narodi in kulturami in za gradnjo mostov med ljubiteljskimi kulturniki na katerem koli področju delovanja. Rada pišem pesmi, predvsem lirske, ki jih objavljam v Pobiralcih rose. Kot predsednica Kulturno-turističnega društva Lendava-Novi Sad si v duhu medkul-turnega dialoga prizadevam negovati jezik, tradicijo in kulturo tako srbskega kot slovenskega naroda.

Mariborban születtem, de lélekben vajdasági vagyok. Nem vagyok a legszebb és nem is tökéletes, átlagos nőnek tartom magam, bár olyasmivel büszkélkedhetek, 15

HARMATFOGÓK 2022



amivel nem mindenki: életem során három várossal kötött össze a szerelem, de 1992 óta Lendva az otthonom. Azon emberek közé tartozom, akik a nemzetek és a kultúrák összekapcsolására, valamint a műkedvelők közötti hídépítésre törekednek bármely tevékenységi területen. Szeretek verseket írni, különösen líraiakat, amelyeket a Harmatfogók című kiadványban teszek közzé. A Lendva –

Újvidék Művelődési és Turisztikai Egyesület elnökeként a kultúrák közötti párbe-széd jegyében úgy a szerb, mint a szlovén nemzet nyelvének, hagyományainak és kultúrájának ápolására törekszem.

Slavica NEDELKO

Sem Slavica Nedelko iz Gomilice. Kljub vsem obveznostim v Kulturnem društvu Gomilički dégaši, kjer delujem že 20. leto s kratkimi prenehanji, ter vsem obveznostim doma sem našla trenutke ob zimskih večerih, da sem tu in tam zapisala kakšno pesem. Rada opazujem naravo in ljudi okrog sebe. Dostikrat sem najraje sama s sabo, takrat se rojevajo najlepše ideje, sanje o lepem, a tudi o slabem. Ko človek potuje skozi življenje, ga marsikaj doleti. Ko sva bila z možem daleč narazen, se redko videvala, sem rada zlila mojo bolečino ali veselje na papir in zapisano ohranila le ročno napisano.

Na pobudo predsednice ZKD Lendava sem se odločila prispevati nekaj svojih pesmi v zbornik.

A nevem Nedelko Slavica, Gomilicán lakom. A „Gomilički dégaši” kultúregyesületben való 20 éves tevékenykedésem-, illetve az otthoni kötelezettségeim ellenére, a téli esték folyamán kerítettem némi időt arra, hogy megírjak egy-két verset. Már általános iskolás koromban is szerettem fogalmazásokat írni és alig vártam, hogy a tanárnő megadja a témát, hiszen ilyenkor a gondolataim egyből papírra kerültek. Szeretem a természetet és az embereket, de a legszebb gondolatok általában akkor találnak meg, amikor egyedül vagyok. Amikor a férjemmel távol voltunk egymástól és ritkán láttuk egymást, gyakran öntöttem papírra a fájdalmamat vagy örömömet, megőrizve e kézzel írott verseket máig is. Verseimet az antológiába a KKSz elnökasszonya bíztatására küldtem be.

POBIRALCI ROSE 2022

16



Danica MOČNIK

Rojena sem bila v Prekmurju, kjer sem preživela rano mladost.

S starši smo se kmalu po mojem rojstvu preselili v Ljubljano, kjer sem se šolala in kjer živim še danes. Pisala sem vedno, že kot otrok, zaupala sem svojemu dnevniku, ki je nastajal skozi vse življenje, urejala sem časopis starejših občanov v domu za starejše, kjer sem nekaj časa službovala. Kasneje sem pisala pravljice za moje otroke in vnučko. Po upokojitvi in smrti mojega moža sem iskala mir in navdih v pisanju. Na prekmurske ravnice me vse bolj vežejo spomini, povezani z brezskrbno mladostjo in s pokojnimi starši.

Moje življenje je bilo pestro in polno doživetij, ki so stkala paleto spominov.

Muravidéken születtem és itt töltöttem a gyermekkorom első egynéhány évét, mielőtt a szüleimmel Ljubljanába költöztünk. Ott élek a mai napig. Gyermekkorom óta foglalkozom írással, egész életem során naplót vezettem, a későbbi munkahelyemen főszerkesztője voltam az idősek otthona lapjának. A gyere-keimnek és unokámnak meséket és verseket írtam. Nyugdíjba vonulásom és férjem halála után az írásban kerestem menedéket és ihletet. Muravidékhez leginkább a felhőtlen gyermekkor és a megboldogult szüleim emléke köt. Az életem mozgalmas volt és tele van élményekkel, amelyek az emlékek színes kavalkádját képezik.

SZOMI Béla

Sem učitelj, glasbenik, prevajalec, izobraževalec učiteljev za logiko in astronomijo, zeliščar, od leta 1994 pa se spopadam tudi s pesništvom. Rojen sem bil 1960. v Osijeku, mladost sem preživel v Čentibi in Trimlinih pri Lendavi, danes pa živim in delujem v Mengšu. V Domžalah že 26 let organiziram glasbeni festival Etno –

rock. Pišem in ustvarjam v obeh jezikih, slovenskem in madžarskem. Do sedaj so izšle štiri moje pesniške zbirke: Babjeverni pisani pes (2019, ponatis 2021), Češnja (2021), Szerelemmosoly (2021) ter Vrtavka z Nadiže (2022). Med pomembnejše literarne prevode spadajo Razkrite pesmi (2013, antologija madžarske poezije iz Prekmurja), Jesenska nebina (2014, Pál Szomi) in Furijasta generacija (2021, 17

HARMATFOGÓK 2022





Lajos Bence). Napisal sem tudi več kot 15 zbirk z nalogami in vajami za pouk v osnovnih šolah in sem s preko 200 skladbami tudi glavni avtor glasbene skupine Kontrabant.

Tanár, zenész, fordító, a logikával és csillagászattal

foglalkozó tanárok mentora, gyógynövényes va-

gyok. 1994 óta foglalkozom költészettel. 1960-ban

születtem Eszéken. Gyermekkoromat a Muravidéken

töltöttem, ma pedig Mengešen élek. 26 éve vagyok a

domžalei Etno-rock fesztivál szervezője. Alkotásaim

magyar és szlovén nyelven születnek. Eddig négy

verseskötetem került kiadásra: Babjeverni pisani pes

(2019, 2021-ben utánnyomás), Češnja (2021), Szerelemmosoly (2021) és Vrtavka z Nadiže (2022). Fontosabb irodalmi fordításaim közé tartoznak a Razkrite pesmi (2013, a muravidéki magyar költészet antológiája), a Jesenska nebina (2014, Szomi Pál) és a Furijasta generacija (2021, Bence Lajos). Mindemellett 15 – általános iskolások oktatására szánt – feladatgyűjteményem került kiadásra, a Kontrabant együttes zeneszerzőjeként pedig több mint 200 zeneszámot írtam.

Slavica BRKIĆ

Ljubezen do poezije me je prevzela že v srednješolskih dneh.

Po študiju na zagrebški stomatološki fakulteti sem dve leti delala v Nemčiji, a me je ljubezen do domovine pripeljala nazaj v Zagreb, kjer pa se nisem mogla zaposliti. Na srečo sem zasledila razpis za delovno mesto zobozdravnika v Murski Soboti in tako je postala Slovenija moja druga domovina. Sem že upokojena in aktivna

članica HKD Pomurje. Spet me je pritegnilo pesnjenje, tako se v tišini noči rojevajo mnoge moje lirske pesmi. Naslovljene so mojim najdražjim, rada pa pišem o naravi, ljubezni, o življenju. Izdala sem tudi že samostojno pesniško zbirko.

A költészet iránti szeretetem középiskolás koromban alakult ki. A zágrábi fogorvosi egyetem elvégzése után két évig dolgoztam Németországban, de a hazám iránti szeretet visszavezetett a horvát fővárosba. Ott ugyan nem tudtam POBIRALCI ROSE 2022

18



elhelyezkedni, de szerencsére találtam egy fogorvosi állást Muraszombaton, így Szlovénia a második otthonommá vált. Jelenleg nyugdíjas vagyok, emellett pedig aktívan tevékenykedem a HKD Pomurje kultúregyesületben is. Ebben az időszakban talált rám újra a költészet iránti szerelem, verseim az éjszaka csendjében íródnak. Költeményeimet a szeretteimnek ajánlom, előszeretettel írok a természetről, szerelemről és az életről. A verseim önálló kötetben kerültek kiadásra.

• Kép: Matilda Karbaa

Slik

19

HARMATFOGÓK 2022



Pobiralci rose

Literarni zbornik ZKD Lendava 2022

Harmatfogók

A Lendvai KKSz irodalmi antológiája 2022



Ivanka Tompa

POLETJE

Poletje vstopi na prvi postaji razigrano, v pričakovanju vsega lepega, kot se za ta letni čas pričakuje. A vendar moramo biti previdni, saj je vse, preden se zares zgodi, ovito v tančico skrivnosti. Poleti vseeno pričakujemo samo sončno tanči-co, pojavijo pa se tudi …

Ko se poletje približuje zadnji postaji, se zavemo, da se pričakovanja niso izšla po vseh načrtih, sončna tančica je bila žal za nekatere prekratka, za druge pa celo prevelika.

Bila sem med tistimi, ki je tavala z mislimi, idejami: »Kam pa, če nas covid ne bo ustavil?«

Istočasno sem pregledovala elektronsko pošto.

»Kdo pa bi to napisal? Pa ja ne ona?«

Misel je drvela v preteklost, ne oziraje se na rdeče luči na semaforju, zaprte andrejeve križe ob železniških tirih; preskakovala je desetletja, ne samo leta, in se ustavila skoraj pol stoletja nazaj.

Zaprem oči. Takrat sem začela poučevati na osemletki v vasi s pretežno kmečkim prebivalstvom. V šolo so zahajali tudi učenci iz okoliških vasi. Bila sem zagnana, polna energije, delovnega elana in nič mi ni bilo pretežko. Dodelili so mi celo razredništvo v šestem razredu. In kaj zdaj? Niti en dan ni bil podoben prejšnjemu ali kateremu koli drugemu.

V mesecu maju, ko so bili moji učenci že v sedmem razredu, pa mi je prišla na uho novica, da nas bo pridna učenka Zala čez nekaj dni zapustila in odpoto-vala v Kanado. Pa ne samo na obisk.

Glede nekaterih stvari, ki so se dogajale in se še sedaj dogajajo, sem bila zelo čustvena, čeprav tega mogoče drugi niso opazili. Vedela sem, da je ostala učenka brez mame in že zaradi tega mi je bilo hudo.

Slovo se je zgodilo prehitro. Odšla je, a njena podoba ni nikoli zbledela.

Kako je preživela mladost? Je nadaljevala izobraževanje? In še in še …

Na široko odprem oči in zberem misli. Sporočila še sploh nisem prebrala.

Odprem sporočilo: »Pridem domov v Slovenijo in bom nekaj dni doma.

Tovarišica, v tem času bi se rada srečala v vami.« Zala

V trenutku odpišem: »Sem prav prebrala? Ne morem verjeti, Zala. Komaj čakam. Udobno in varno potovanje ti želim.«

21

HARMATFOGÓK 2022

Ob dogovorjenem času sem se pripeljala na kraj najinega srečanja, ugas-nem motor, kar mimo pripelje avto. Skozi steklo vrat obeh avtomobilov sva se srečali z očmi, še preden sva izstopili. Stopim ven – tudi ona, in rečem:

»Kjer koli bi te spoznala, enaka si kot takrat.«

Objeli sva se in njenemu bratrancu, ki jo je pripeljal na srečanje, sem rekla:

»Bom jo jaz pripeljala nazaj k vam, ne skrbite, mirno lahko greste po opravkih.«

V bližini je bil lokal, znan po dobrih picah. Naročili sva si pici z artičokami, čeprav smo daleč od Primorske. Takoj sem jo izprašala o vsem, kar me je zani-malo. Okusni grižljaji pice naju med pogovorom sploh niso motili in upam, da tudi ostalih gostov ne, saj niso bili v neposredni bližini.

Starejša sestra jo je povabila v Kanado, pri njej je tudi živela. Ob prihodu tja se je najprej lotila jezika. Leta so tekla, kar naenkrat je odrasla in spoznala fanta naših korenin. Takrat se je začela tudi izobraževati. Izobrazba je bila ključna, da je dobila službo v dobri, ugledni tovarni, kjer je delala do upokojitve. Prej omen jen fant pa je postal njen soprog, s katerim sta si ustvarila družino. Rodili sta se jima hčerki, ki sta že odrasli in sta odšli od doma.

»Živeli smo skupaj z moževimi starši. Tašča je žal že umrla. Zdaj pa živiva skupaj s tastom. Preden sem šla na pot, smo se preselili v manjšo hišo, ker smo zdaj samo trije.«

Ob poslušanju sem nežno dodala: »Kako lepo, da sta skrbela za starše.«

»Ja, res je lepo, a v ozadju vedno nekdo nekaj napeljuje.«

»Joj«, sem vzdihnila, »je tam tudi tako? Pa sem mislila, da smo samo pri nas takšni. Sama sem šla skozi vse to, tako da mi je zelo znano.«

»Zdaj pa mi tast večkrat reče, da sva midva z možem zaslužna za to, da mu je tako lepo in da je dočakal tako visoko starost. Hotela sva priti oba z možem, a ga ne bi rada pustila samega. Nisem vedela, kaj naj naredim, pa mi je tast rekel: Veš, Zala, pojdi, srce hoče tja, kjer si se rodila, čas vse prehitro teče. Tako je mož ostal z njim. Se pa vsak dan pogovarjamo in vse je v redu, lahko sem mirna.«

Ko je odšla iz Slovenije, sta ostala doma oče in mamca, brat pa je tudi odšel od doma. Pokazala mi je sliko sošolke, s katero sta vedno sedeli skupaj, bili ne-razdružljivi prijateljici, in to z razlogom. Oče se je čez čas poročil z njeno teto po mamini strani. Brat tega nikoli ni sprejel in je z vsemi pretrgal stike.

Oče nam je rekel, preden se je poročil: »Ne ženim se zaradi ljubezni, ampak rabim pomoč.«

Danes sta oba pokojna. Po njuni smrti so hišo z zemljo vred prodali. Besede rak pa Zala še danes ne more slišati, saj ji je ta bolezen vzela mamo, ki je bila takrat v najlepših letih.

POBIRALCI ROSE 2022

22



Zdaj ima dva vnuka, ki jo kličeta mamca, ker ji je to ljuba beseda, s katero se spomni svoje mamce, ki jo je kot otroka vzela večkrat v naročje, v katerem se je počutila zelo varno in ljubljeno.

Isto podoživlja z vnukoma, ko jo tako lepo kličeta mamca – tam daleč, daleč od njenega rojstnega kraja. Naučila ju je, da jo kličeta mamca, ker je zanjo to tako lepa prekmurska beseda.

Pogovor je tekel in tekel, kazalci na uri pa so se zelo hitro premikali. Zmračilo se je. Sladoled je zmanjkal in prišel je trenutek slovesa. Nepozabna, doživeta zgodba bo ostala v mojem spominu.

Še danes ne morem verjeti, da je Zala tako prijetna oseba, polna miline, sočutja in brez ene same neprijazne besede, in če sem k tej njeni popolnosti dodala le zrno, imam razlog za veselje, ki bo ostalo z mano, ko bo poletje zdaj zdaj odhitelo naprej.

Adijo poletje – žalost za mnoge ali veselje – nepozabno srečanje zame.

V tem poletju sem začutila mehko, toplo, melanholično prekmursko dušo, ki rodi sadove dobrote onkraj oceana. Kako lepo! Zdaj pa mi je jesen že na široko odprla vrata.

Slika • Kép: Dragica Zag

23

HARMATFOGÓK 2022

Bence Lajos

ELEMÉBEN A HÓEMBER



Nem kell tőle félni,

nem árt az a légynek sem,

szokta mondani nagyapa.

Nem is találkoztak még!

Jó is lenne, egy ilyen találkozó:

én a légy vagyok, én meg

a tavalyi Hóember,

örvendek!

Szóval jó ember

a Hóember, szereti is

minden gyerek ; szénfekete

szemek, mindig piros orr,

füle is van, meg sálja,

meg fazékból kalapja,

kezébe seprű és lapát.

Ezzel lapogatja, ha viszket

a háta, (s ha jön a nátha).

Ha esik a hó,

akkor van elemében,

–gyertek gyereke,

játszani! –,

kint ilyenkor szuper-jó!

Vár a domboldal,

siklik a zsák-szán,

szalad a hinta-ülőke…

Csuda jó, csuda jó!

POBIRALCI ROSE 2022

24



Slika • Kép: Helena Farič

25

HARMATFOGÓK 2022

Bence Lajos

A HÓEMBER

HA BELEZÚG

BÚCSÚJA

Matyika már oviba jár,

ügyetlen és pösze,

Kihalt most a domboldal:

de így is az ovis lányok

hó már csak itt-ott,

kedvence.

lassan bealkonyul…

Minap kapott egy

S ilyenkor oly szomorú

új barátnőt, a neve KAJA,

a szeme, könnye

azóta – mert imád enni –

kicsordul, orra

együtt járnak a kajálni.

is lekonyul…

Jézusom –sóhajtok fel–,

Tavaszodván pajzán

mi lesz, valóban mi?

szellőlányok bújnak

ha a nemrég született

inge alá, csiklandozni,

szomszédlányba is

s ha nincs már, ki foldozza

belezúg, a neve PIA.

süvegét, megtépázott

öltönyét, s barátai is

Rágondolni is rossz:

elhagyták, levitézlett

együtt járnak majd piálni?

harcosként áll

magányosan



S ha már végképp

nem telik új ruhára,

s elfogynak a hó-csillagos

éjszakák, karon fogja

egy Hó-tündér leányka,

s elballag vele egy

másik bolygóra.

POBIRALCI ROSE 2022

26

Bence Lajos

TÜNDÉRI DÍVÁM

Kisunokámnak

Ha az akkumulátorok a szívekben

Fél éve ismerhetünk,

lévő fagyok miatt már sorra

de – félek! – mennyivel

ürülnek, s az érzelmeknek is oda,

jobban ismerhetsz te minket,

mindig akkor jön a csoda!

ki távolról hozott ösztönökkel

figyelsz, te örömosztó:

S kivételesen nem későn,

Kincs, ami van.

de hát így is jobb,

mint – soha.

Ha szólsz, kivillan

ínyedből két kis újabb

Így jöttél te, örömforrásként,

jövevény, egérfog-tejfog

haraggörcsöt feloldó,

manócska. Szoknyácskádra

keserűséget és haragzárat

tekintek – nekem már itt

felpattantó rózsabimbó,

és most: tündéri dívám.

dáliás nevű Alidám,

egykoron tán Lindánk

és Lédánk, kis zsenge

zellerecském, nekem csak

Sárgarépácska.

27

HARMATFOGÓK 2022

Bence Lajos

LEVÉLFÉLE RÉGI ISKOLÁMBA

hát ez nem lehet

Így készült „közösen”

igaz, nem hihetem,

ez a vers, mint megannyi,

régi iskolámból üzenet

de, ne vegyétek túl

érkezettet küldött nekem.

komolyan játékos betűim,

szóbéli játékaim.

Menjek el közéjük,

meglepetés is lesz,

Nem én írtam, csak

hát ne kellessem magam,

közvetítem felétek,

mert tényleg, kitárva

Lelkem hálájaként,

minden szív, lélek,

vésném kőbe, betonba,

felhangolva a gitár,

kiszikkadt anyaföldbe,

vártok-várva.

az üzenetet, a hírt.

Írjátok, alkossak

– Lenne csak vésőm! –

sokat, tücsköt-bogarat,

helyette, percegő számítgató

mert kell a vers,

gép-tollam hegyezem:

szavalóversenyre, meg

utolsó mentsvár-fegyverem.

egyébként is, meg hogy,

„Isten éltessen!”

S hogy mégse tűnjön üres

klapancia, rímek halmozása.

Ti csöppségek, nagyok,

Versünk, végződjön

mindent köszönök,

intelemmel, amolyan bölcs

megilletődésem óriási:

tanáccsal, mely felér

már-már ajándék,

egy szakajtónyi pereccel,

szinte vagyon, ezért

kaláccsal.

ennyiben nem hagyom.

Bárhova hív-vonz

Küldöm hát verset,

is sorsod szava,

amolyan foglalónak,

más hazát ne keress,

hogy állok elébe

jobb otthont ennél,

a kívánságnak, s a

ne remélj! Ne keress!

kívánni valónak, vagy

ahogy ma mondanák,

Göntérházán, 2016-ban

elvállalom, bevállalom.

egy októberi napon

POBIRALCI ROSE 2022

28

Bence Lajos

GYULA, A HŐS ÍJÁSZ ÉS ÁLLATBARÁT

Gyula, ahogy azt megannyi bajuszról és más kellékeknek a magyar szellemhez tapadó históriából (Nagyidaiak) kiderült, az íjászatban találta meg késői „a kelle-mest a hasznossal egyeztetve”, az általa hasznosnak ítélt tevékenység lényegét.

A délszláv háborúval egybeeső, hosszabb zenei karrier reményében, külföldön próbált szerencsét, a Vajdasághoz legközelebb eső, ljubljanai próbálkozásának kudarca nem törte le, így a mediterrán világ felé fordult, s egyenesen Lisszabon-ban kötött ki, s felvételt nyert az ottani filharmóniában. Bár az ottani közel egy évtizedes tevékenységét homály fedi, de véleménye szerint zenei képességei mellett más területen kifejtett tevékenységét, így pl. „nyelvi képességei” is nagy becs övezte. Erről azonban csak nagyritkán szólt.

Hogy új telephelyén, hegedűoktatói pályája alakulásának középtájékán tartva nagyobb sikerekről nem beszélt sohasem, annak több magyarázata is létezik. Egyik az intézményi zeneoktatásban keresendő, mely a szülők sznobsá-

gából adódóan a zeneoktatás alapszintű oktatása kezdetére vezethető vissza.

– Ne higgye senki, s ne is várja, hogy egy ilyen komoly hangszert, mint a hegedű

minden esetben el lehet sajátítani, bár a szülők abban a reményben hozzák gyermekeiket, hogy csemetéjükből néhány év alatt Jenudi Menuhint, rosszab-bik esetben egy Szalonna tehetségű vezéregyéniséget lehet kinevelni – mondta fontoskodó hangnemben.

Hogy nagy állatbarát kilétéről azonban nem készültek feljegyzések, amelyek talán a vajdaságból, a tiszai halak iránti szeretetéhez köthetők, de egy másik esetből mindenképpen következtetni lehet.

A megtörtént eset rekonstruálásából talán a kedves olvasót is meg tudjuk győzni az elmondottakról.

Egy sütögetés alkalmával, ami a frissen gyűjtött galambica, nyúlgomba és csikóláb hosszas válogatása, tisztítása elhúzódása miatt, bor fogytával sörözés-be billent át, Gyula folyadékpótlásért, dehidrálást mímelve, hirtelen a szénsavas üdítő felé nyúlt. Lekapva annak kupakját még időben tapasztalhatta, hogy a tetején valami úszik, egy szárnyas lény. Még jó hogy nem hajtotta le egyen a folyadékkal, mert – volt már arra eset – a sörös-pixlibe orvul bemerészkedő, egyébként a szelídített állatok sorába be nem álló – ellentmondva az újabb 29

HARMATFOGÓK 2022

kori, minden állat megszelídíthetőségéről szóló elméletnek – a szakkantról nem készültek külön feljegyzések, annak a méhekhez hasonlatos, az embernek való kiszolgáltatottsággal együtt, életét az emberi gondoskodáshoz szorosan fűződő, feltételezett közeledésétét illetőleg. Csak az önző, az emberi jóságot kihasználó viselkedésről, mely et szükség esetén marással-csípéssel szokott nyomatékosí-

tani. S veszélyhelyzetben a sunyi, édeskés lőre vagy sörre kuncsorgó szárnyas lény, utolsó bosszúja az ívó ember mohóságát kihasználva, a gégéjében nagyot harapva-marva, elzárva légzés útját. A gyors beavatkozás hiányában végzetesnek számító csípést csak egy a közelben tartózkodó dr. Haus tudta volna kezelni, a keze ügyébe adódó szórós szerszámmal, legtöbb esetben bicskával, kinyitva a fuldokló ember gégéjét.

Mivel azonban barátunk, állatbarát lévén, kinyitva a flakont megvárta, míg a löttyből kitántorgott a „szakandék” a palack szájáig ér, majd ügyetlenül moz-dulattal szárnypróbát tartva, elszállni készül… S végül, mielőtt közbeavatkozás megtörtént volna, el is szállt.

– Normális, hát ilyent… közeledtünk a kezünk ügyébe tartozó magazi-nújság, szalvéta, törlőronggyal a cserbenhagyásos távozást megakadályozni, Gy. közben már ünnepelt. – Hogy ő egy bajba jutott „élőlényt” leüssön, hát azt nem – védekezett, a vajdasági iskolákban szerzett természet és állatbarát, mindig is valamiféle „arizonai-indiános változatra” hivatkozva. Mi pedig, kik még néhány másodperccel korábban, fejünkben a „leüssük, vagy ne üssük?”

alternatívával, megrendülve álltunk az időközben már pálinkáskupák tájékán kalandozó, látszólag a bűntudat és a szesz fogságától szabadulni képtelen hősünket. Azon töprengve, napjainkban milyen kevés kell ahhoz, hogy valaki hősi, egyúttal önzetlen tettet hajtson végre. Mert hősi cselekedetnek számított, amit tett, ahogy a legújabb, „hétköznapi hősök” sorozatába illő kiadványok hőseinél különb cselekedettel, melyet oly nagy előszeretettel olvas maga a kiszemelt, s annak rokonsága. Rádöbbenve a felhalmozott értékek sokaságára, amelyet a köz érdekében végzett az il ető, sok esetben akkor, amikor már a sírból néz vissza rájuk.

POBIRALCI ROSE 2022

30



Slika • Kép: Ignac Koren

31

HARMATFOGÓK 2022



Biserka Sijarič

ZALJUBLJEN

LAHKO SEM …

Spet brezvoljno sikaš

Lahko se skrijem

z veliko idejo majhnega uma,

pod tuje perutnice,

da v mojem zavetju

se smilim sama sebi,

izgubljaš ves smisel razuma.

prevzamem vse krivice.

Ne, to ni bolezen –

Lahko se potopim

metulji razprli so krila!

brez globokega vdiha,

Ko obtičiš pijano-trezen,

plavam proti toku

je kriva le moja bližina.

kot osamljena večina.

Daj zvok bolečini,

Lahko sem pa le ženska;

radost obarvaj v rdečo,

tiha, nežna in ranljiva,

naj pokajo šivi,

ki v svojem majhnem svetu

ko čuti zaslutijo srečo!

z vso hvaležnostjo prebiva.

čnik

a • Kép: Magdalena Piber

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

32

Biserka Sijarič

NAJBOLJŠA

PA JE ŠLA …

VERZIJA SEBE

Poiskale so me sanje –

jaz le vlogo sem izbrala,

Hvala ti za vso

ko bi le verjela vanje,

emotivno plimovanje,

bi drugače »zaigrala«.

ko me prelagaš

v brezizhodno stanje.

Med korake vrinem dvome,

s težo sede mi na rame

Hvala ti za dneve,

tista senca sredi dneva -

obarvane s sivino,

nova preizkušnja zame.

zate nosim to srce,

oblečeno v črnino.

Ko le misel bi ujela

v trenutek, ki se vrine,

Hvala ti za sanje,

a naivno sem verjela -

ki jih paraš mimo šiva –

da ostane in ne mine.

na vse ostala bo le sled

nekega davnega spomina.

Pa je šla še ena Sreča

kot gospa, ki nima časa.

Zdaj končno grem,

Njen šepet me tiho spremlja

ker upam in vztrajam edina,

in kot bumerang se vrača.

samosvoja, tiha,

»Ne poskušaj razumeti

zaprisežena ednina.

teh besed in teh dejanj,

Zdaj končno vem,

ki razgaljajo spomine,

da kričim, a ta glas ni del mene,

ko preteklost se poslavlja.«

saj sem brez tebe

vedno in povsod

le najboljša verzija sebe.

33

HARMATFOGÓK 2022



Slika • Kép: Zorica Vinko Šimonić

POBIRALCI ROSE 2022

34

Olga Paušič

PREVARA

Jesen je prinesla neverjetno lepe dneve, sončne, tople, sijoče, navdušujoče! Kdo bi si mislil? Zaradi vojne v Ukrajini je ves zahodni svet na nogah, vse se draži –

goriva in elektrika še posebno -, jesen pa blaži strahove s čudovitimi dnevi, ki so pravi božji dar. O tem sem razmišljala, ko me je vnuk Jure pocukal za rokav, rekoč: «Babi, poišči mi kakšnega polža v živi meji.« Petletnik je nor na polže, ob-

čuduje jih že dobro leto. Najljubši so mu navadni vrtni polži z velikimi hišicami, zadovoljen je tudi z lazarji, tistih nagnusnih rdečkastih, ki uničujejo vrtnine, pa mu ne dovolimo prijemati. In zmeraj, ko gre kdo od odraslih z njim »polžarit«, kot sam pravi, v nedogled deklamira tisto Polžek, polžek, ti počasnež, kdo te lesti je učil …

»Saj bi ti poiskala kakšnega,« sem se izvijala, »a ker ni deževalo, mi ne bo uspelo, saj veš. Brez vlage ni polžev.«

»Pa vseeno, babi. Pojdiva, morda najdeva kakšnega,« je vztrajal in me lovil za roko.

Težko se je pogajati z vztrajnim petletnikom, torej sva šla do žive meje, ki je označevala rob našega ozemlja. Vleče se kakšnih deset metrov vzdolž ceste, ki je tačas precej prometna, predvsem zaradi prihajajočih martinovanj v okoliških zidanicah in vinotočih. Zato sem ga držala za kapuco, da mi ne bi ušel na cesto.

»Pusti me, no,« se je upiral in izvijal, a nisem popustila. Ko sva prišla do žive meje, sva začela oba vneto stikati po gostem zelenju, seveda pa o polžih ne duha ne sluha. Kljub temu je veselo deklamiral svojo najljubšo o polžih, kot da bo s tem priklical kakšnega iz grmovja.

»Morda najdeva gobe mraznice,« sem ga skušala napeljati k razmišljanju o koristnejši dejavnosti, pa ni zagrizel.

»Nočem gob, polža bi imel,« se je upiral in že ves zlezel v živo mejo. Šele ko so ga dodobra ožgale koprive, je odnehal in se sprijaznil z dejstvom, da polžev ne bova našla. Očistila sem ga listja in vejic iz žive meje. Potrpežljivo mi je dovolil, da počnem, kar počnem, nenadoma pa je rekel: »Babi, slišiš?«

»Kaj naj bi slišala?«

Napela sem ušesa, a ničesar nisem zaznala. Presneto, vse bolj naglušna sem, me je ujezilo.

35

HARMATFOGÓK 2022

»Nekdo kriči … zdaj slišiš?«

Ničesar nisem slišala.

»Greva po ulici pogledat. Morda se samo glasno pogovarjajo …« sem predlagala in ga trdno prijela za ročico. Šla sva mimo dveh vikendov, kjer so bile rolete do kraja spuščene, torej nikogar ni bilo, in potem ugledala očitno razburjeno žensko v roza trenirki, ki je stala sredi ceste in nama mahala z rokami, dvignje-nimi nad glavo. Soseda Nada. Stekla sva proti njej.

»Soseda, soseda, pomagajte!« je vpila in končno sem jo slišala.

»Kaj se vam je zgodilo?«

»Nezavesten leži v kopalnici … baterija mobilnika je prazna … rešilca potrebujem …« Govorila je komaj razločno, zmedeno, v presledkih, kot da je v hudem šoku.

»Z avtom bi šlo hitreje …« sem predlagala.

»Jaz ne vozim … rešilca pokličite, prosim …«

Zaihtela je in si z dlanmi zakrila obraz, jaz sem pa kar okipela. Mali me je cukal za roko in ponavljal, naj grem po mobilnik k naši kleti.

»Babi, po telefon, greva po telefon …«

Še nisva dobro stekla, ko je prihitel do naju sin Blaž. Iskal je malega. V nekaj besedah sem mu pojasnila, za kaj gre in takoj je vzel v roke mobilnik.

»A ga ne bi kar zapeljal v avtu do zdravstvenega doma? Hitreje bo kot čakati na rešilca,« sem pohitela, a je samo odmahnil z roko in povedal operaterju na drugi strani povezave, kam mora priti po pacienta.

»Nezavestnega raje ne premikajmo, kdo ve, kaj mu sploh je. Ženska nima pojma? Je sploh kaj pojasnila?«

»Drla se je, ati … ampak babica ni nič slišala …« je dodal svoje Jure. In se kar napihnil od zadovoljstva s samim sabo. Oče ga je potrepljal po hrbtu in ga pohvalil, češ da sliši bolje od zajca.

»Greva pogledat k sosedovim,« je predlagal Blaž. Nerad se je družil z lastniki velikega vikenda, obkroženega z imenitnimi eksotičnimi cvetočimi grmi, ki nikakor ne sodijo v naš vinorodni podeželski okoliš. Zakonca, lastnika vikenda, živita v Slovenj Gradcu in prihajata v vikend občasno, običajno enkrat mesečno, pogosteje le v vročih poletnih dneh. Zamerila sta se nam, ko sta pred nekaj meseci zelo grobo nagnala Jureta s svojega dvorišča, ko se je s skirojem slučajno zapeljal s ceste tja. Otrok je ves solzen prišel na naš grunt, Blaž je šel z lastnikoma izmenjat nekaj žolčnih besed in od takrat se nismo pogovarjali.

POBIRALCI ROSE 2022

36

A zdaj ni bilo druge, morala sva stopiti na »sovražnikovo« ozemlje. Ženska je čakala pri vhodnih vratih in na ves glas stokala.

»Ne upam vstopiti …« je z muko izdavila, »kaj če je …«

»Je že kdaj prej omedlel? Ima kakšno hudo bolezen?« sem vprašala.

Stresla je z glavo, potem še nekajkrat in vse glasneje tulila. Blaž je stopil mimo nje v notranjost objekta, da bi preveril, kako je s sosedom. Jaz sem ravno objela sosedo okoli ramen, da jo odpeljem v kuhinjo, ko je pritulil rešilec, iz njega pa sta prihitela moška s torbama za prvo pomoč v rokah.

»V kopalnici leži …« ju je usmerila soseda, a ni šla z njima. Vse skupaj se mi je zdelo jako čudno. Ženska je delovala zmedeno, prestrašeno, a k možu ni šla.

Morala bi biti ob njem, sem pomislila. No, jaz bi gotovo bila.

Čez minuto ali dve sta reševalca prinesla nezavestnega na nosilih iz hiše, ga namestila v rešilca, potem pa vprašala žensko, če ga želi spremljati v bolni-

šnico. Samo odkimavala je, nič rekla, zato sta ji dala vizitko s telefonsko številko bolnišnične centrale in jo opozorila, naj čez uro ali dve pokliče in se pozanima o pacientovem stanju.

»Pridite, skuham kavo ali čaj,« sem se ponudila, a se je zdelo, da me ne sliši.

Ponovila sem vabilo, pa je skopo odvrnila, da gre počivat, kasneje bo pa klicala v bolnišnico. In mi je obrnila hrbet pa stopila v hišo. Niti pozdravila ni niti zahvale nisem slišala. No ja …

Trije smo sedli pod češnjo, in ko sem nama z Blažem postregla kavo, Juretu pa cedevito, mi je sin pomenljivo namignil. Počakal je, da je mali spil svojo pi-jačo in se napotil s svojimi grabljicami razkopavat krtine, potem pa resno rekel:

»Človek v kopalnici sploh ni njen mož!«

»Uau! Resno? Si ga dobro pogledal?«

»No, jaz sem večkrat govoril z njim, tudi notri v vikendu sem že bil .. brez dvoma, tip v kopalnici ni njen mož!«

Od presenečenja mi je vzelo sapo. Pomislila sem, na hitro obnovila pogovor z zmedeno žensko … in ugotovila, da v bistvu ni omenila besede mož. Rekla je samo, da je omedlel in da leži na tleh v kopalnici. Torej ON, neznanec, očitno ljubimec, za katerega verjetno mož – lastnik vikenda – sploh ni vedel. Uau, kako zanimivo!

Ko sva z Blažem tako zarotniško tuhtala o sosedinih skrivnostih, se je pripeljal mimo Albert, samec, ki živi nekoliko niže v grabi. Videl je, da uživava ob kavi, in parkiral svojo kripo ob živi meji. To je storil vedno, ko je videl koga posedati pod češnjo.

37

HARMATFOGÓK 2022

»Lahko dobim kavo, soseda?« se je prismejal do mize. Seveda sem mu jo skuhala, dober sosed je. Beseda je dala besedo in povedala sva mu, kaj se je zgodilo pri vikendaših iz Slovenj Gradca. Albert je bil ob novici videti zelo presenečen, obenem zaskrbljen.

»Sranje … pravo sranje …« je začel med srkanjem vroče kave. »Včeraj sem videl avto pred vikendom in sem potrkal. Iz čiste radovednosti, saj me poznata. In ker sem se ravno vračal z gobarjenja pri Bukovniškem jezeru. Čudno mi je bilo, da je stala pred garažo kia, ne peugeot kot običajno. In soseda Nada me ni povabila noter – kar sicer vedno stori. In moški, ki je sedel na terasi, ni bil njen mož. Vse skupaj je bilo res čudno. No, nisem na svetu, da bi obsojal … ponudil sem Nadi košaro svežih gob, da si popestri jedilnik. Vzela je in bila očitno navdušena …«

Pogledala sem Blaža in ugotovila, da se nama je utrnila podobna misel.

»Si prepričan, da so bile vse tvoje gobe užitne?« me je zaskrbelo. Albert naju je gledal, kot da vidi pred sabo prikazni. Vidno je pobledel.

»O tem sploh nisem razmišljal, odkrito povedano … »

»Krasno!« ga je oštel Blaž. »Slab gobar si, potem pa nosiš bogve kakšne gobe še tujcem. Po mojem gre za zastrupitev z gobami.«

»Kako to, da Nadi ni nič? Saj sta jih verjetno oba zaužila,« sem tuhtala. »In ti, Albert, ti jih nisi jedel?«

»Danes sem jih nameraval pripraviti z zelenjavo in jajci … Morda ženska sploh ne mara gob … uh, če je zastrupitev, sem v hudi kaši!«

»Ali pa ne,« je glasno razmišljal Blaž. »Če je Nada s svojim ljubčkom skrivaj tukaj v vikendu, gotovo ne bo dajala na veliki zvon tega, kar se je zgodilo …«

Predlagala sem Albertu, naj gre k Nadi in ji pove, kaj bi lahko bilo narobe z njenim ljubčkom. In naj se ji globoko opraviči. Neumno je nabirati gobe, če jih ne poznaš, še bolj neumno pa jih je potem deliti sosedom.

Kako se je vse skupaj razpletlo, nama bo pa Albert gotovo povedal, ko se prihodnjič oglasi na kavici pod češnjo.

POBIRALCI ROSE 2022

38



Ivanka Bratkovič

KOLIKO ŽIVLJENJA JE

V POMLADI TEJ

Življenje se v pomlad prebuja,

zvončki v jutro zabrstijo,

mačice nežne tiho drhtijo in

ptice hrepeneče žvrgolijo.

Človek se utaplja v modrini neba,

sončni žarek ga nagajivo požgečka,

srce močneje vztrepeta in

roka k roki pohiti

zak

a Koer

a • Kép: V

Slik

39

HARMATFOGÓK 2022



Slika • Kép: Karin Abramušić

POBIRALCI ROSE 2022

40

Ivanka Bratkovič

MALI DETEKTIV

Babica ima dvoje očal, ena za blizu in druga za daleč. Da ne štejemo še dvojih sončnih. Včasih pa jih ni lahko najti. Takrat babica potrebuje detektiva. Ker ima še cel kup ključev, detektiva zelo pogosto potrebuje. Svojemu vnučku pravi: »Ti si moj mali detektiv.«

Ker ima naš detektiv ostre oči, po navadi vse kaj kmalu najde. Ker pa je detektivski posel resna zadeva, babica pa ga dobro plačuje, je detektiv zelo de-javen. Dokler njegova mama ne ugotovi, da poje preveč sladkarij. Zato ga babica odtlej slabše plačuje.

Ker pa ima nadvse rad sladkarije, razširi svoj posel. Tudi dedka vpraša, ali mu naj kaj poišče. Išče vse mogoče, dokler babica ne ugotovi, da njena očala iz-ginjajo, nato pa jih detektiv kot po čudežu najde. Tudi dedek jih pogosto pogreša.

Ko babica razkrinka zvitega detektiva, ta nima več toliko dela.

Zato babica poskusi razširiti ponudbo. Ko potrebuje pomoč pri posprav-ljanju, vnuček pa ne pospravlja rad, skuša zaposliti detektiva. Dvakrat ali trikrat pridno pomaga, a vnuk ni od muh. Kmalu ugotovi, kam pes taco moli. »Babica, odloči se že enkrat,« ji pravi. »Potrebuješ detektiva ali pospravljavca?«

Ker babica bolj potrebuje iskalca kot pospravljavca, se odloči za iskalca.

Zato je detektiv zadovoljen. Večkrat ponudi svoje usluge in se še malo prilizne:

»Babca, babi, babica, potrebuješ detektiva?«

»Hvala, danes ga ne potrebujem.«

»Sem pa še vedno tvoj detektiv, a ne?«

»Seveda si. Kaj bi jaz brez tebe? Toda danes detektiva res ne potrebujem več. Vse sem že našla.«

»Nisi, potrebuješ detektiva za čokolado! Ni je več tam, kjer je bila včeraj.«

41

HARMATFOGÓK 2022

Ivanka Bratkovič

NAŠA BIOLOGINJA

Naša deklica ima rada živali. Še vse pesmice, ki jih navdušeno prepeva, govore o njih. Najprej je znala zapeti tisto o šmentani muhi. Potem o pticah, pa o psičku, ki miga z repkom in o kužku in muci, ki ringarajata.

Čeprav imajo doma majhno psičko, črno kot noč, je zelo navdušena nad živalskim vrtom, kamor od časa do časa gre družina na izlet. Pa tudi babica in dedek sta že bila z njo na obisku živalskega vrta.

Tam deklica z zanimanjem opazuje živali. Ko se naveliča, teka za žogo, za njo pa hoče tudi nagajiva Čarna, a ne sme z vrvice. Naenkrat pa, glej ga zlomka, žogice ni nikjer. Deklica je zaskrbljena in bi rada svojo žogico. Potoči nekaj solzic, nakar zagleda krtino in zahteva:

»Kltek, daj zogico zaj!«

Vrže se na vse štiri in brska po zemlji, toda žogice ni. Po ličkih ji lijejo solzice.

Babica pravi: »Le kam se je skrila? Greva jo iskat!«

»Gej, bica, tista ticka zela zogico!«

»Ta ptička je manjša od žogice. Ne bi mogla leteti z njo!«

»Potem pa zela zilafa,« vztraja deklica in vleče babico proti ogradi z žirafo.

»Žirafa?« vpraša začudeno babica. »Saj je vendar na drugi strani ograje.«

»Zilafa ima taaakšen vrat! Zirafa zela zogico,« je zadovoljna mala, ker je našla krivca in ker se babica zadovolji z njenim pojasnilom.

»Dedi, zemi zilafi zogico!«

Dedek ji skuša pojasniti, da žogice ni pri žirafi.

Ker to ne zadostuje, se izgovori, da ne more doseči žirafjega gobca, ker je previsoko. Zakaj ne more, zakaj je gobec previsoko, zakaj ima žirafa dolg vrat, zakaj ima takooo dolge noge, zakaj, zakaj … Ko izčrpa že vse zakaje, dedek in babica pa vse izgovore, še vedno vztraja, da je žogica v žirafjih ustih. Na srečo se od nekod pripodi Čarna, ki se je medtem snela s povodca, saj so med iskanjem vsi pozabili nanjo, in to z žogico v ustih.

»Gej, bica, Carna zela zilafi zogico!«

POBIRALCI ROSE 2022

42



Slika • Kép: Vera Kozak

43

HARMATFOGÓK 2022

Slavica Nedelko

KJE SO TISTI ČASI?

Nad vasjo se siva megla razteza,

ob oknu zrem v to čudno nebo,

v srcu zbujajo spomini se mi stari,

davni običaji, ko bili smo mladi.

Ob žuboreči Muri so mleli mlini,

kmetje s kosami so želi v dolini,

to bil je čas mlačve, s cepci trlo se je klasje,

takrat s sosedi bili smo pravi bratje.

Mati zamesili so kruh in potice,

iz krušne peči zadišale so gibice,

otroške oči so komaj čakale na dobrote,

da jih mati prekriža in razreže na kose.

Kje so tisti lepi stari časi?

Slišat ni petja ne vriska na vasi,

kruh, potica več ne diši iz peči,

čas je odnesel običaje in tiste lepe dni.

POBIRALCI ROSE 2022

44



VIOLINE GLAS

Ugasnile so mestne luči,

Čakal sem rano v jutro,

z lučmi odšla si v temi,

se delal že beli je svit,

jaz pa osamljen in sam

jaz pa nekaj še imam -

staro violino igram.

žalostno violino igram.

Utihnil je tvoj korak

Violine moje glas zate joče,

za ovinkom v nočni mrak,

spominov nate izbrisat‘ mi noče,

jaz pa nekaj še imam -

kot v vetru žitni sem klas,

potrto violino igram.

mir v dušo prinesel bo čas.

zak

a Koer

a • Kép: V

Slik

45

HARMATFOGÓK 2022

Slavica Nedelko

BELO PISMO

BISER MOJEGA

SRCA

Belo pismo piše moja mati,

žalost njena na papir je zlita.

Na prvi strani: »Bodi pozdravljen,

Lepoto nje sem nemo občudoval,

sin moj dragi, nepozabljeni!«

vse na svetu tem za njo bi dal,

iztrgal zadnji košček bi srca,

Tako mi piše: »Prazen je naš dom,

mladosti moje biser je bila.

davno že je odbil večerni zvon,

molitev zmolim jaz še zate,

V sanje spletal njeno sem ime,

da srečen, zdrav mi vrneš se.«

ime te krasne, nežne deklice,

na klopci božal njene sem lase,

Bog vedi, kaj mi še želi,

zdaj v bližino mojo več ne sme.

vem, da roka ji drhti,

morda po licu solza ji polzi,

Bila je biser mojega srca,

v pismu belem se pa posuši.

srce umira moje, miru mi ne da,

prevandral bom vse poti sveta,

da našel bom ta biser mojega srca.

POBIRALCI ROSE 2022

46



Slika • Kép: Geza Kuštanci

47

HARMATFOGÓK 2022

Danica Močnik

BISERI ROSE

Poročila sva se spomladi, pred desetletji, vendar je spomin na tiste dni živ, kot bi bilo včeraj.

Najina poroka je bila skromna.

A kljub neizsanjanim dekliškim pričakovanjem o sanjski poroki je bilo vse tako, kot je bilo prav. Bila sem obkrožena s tistimi, ki sem jih imela najraje, ob meni je bil on, ljubezen mojega življenja. Ljubezen je res lepa, brezpogojna, edinstvena, vse dopušča in oprošča, je dar, ki ga lahko prejmeš in doživiš kot blagoslov svojega življenja.

Poročno potovanje je izbral moj mož. Na pot sem vzela nahrbtnik, športna oblačila in z nama je šla najina psička, nemška ovčarka Asta. No, po pripravah so-deč sem vedela, da destinacija poročnega potovanja ne bo eksotika daljnih dežel.

Zgodaj zjutraj sva se odpravila na pot. Peljala sva proti Primorski, v Cerkljan-sko hribovje zahodne Slovenije. Pot se je vse bolj strmo dvigala, vozila sva se v breg, ob robu grap in med gostimi gozdovi, mimo majhnih vasic, skritih med gra-pami visoko v gorah. Očarana sem bila nad lepoto, nad pokrajino, ki je bila tako drugačna od mojih ljubljenih ravnic Prekmurja, kjer sem bila rojena. Po strmem vzponu sva prispela v vasico Zakojca. Zakojca leži visoko nad Baško grapo, na pobočju kopaste Kojce s pogledom na mogočni Porezen. Tu so gozdovi, grape, pašniki in polja, njive ter sadovnjaki, domačije in prijetni ljudje. Zakojca je tudi rojstna vas pisatelja Franceta Bevka, ki se je s svojimi Solzicami poklonil vsem slovenskim materam.

Le za hipec sva se ustavila na Flandrovi turistični kmetiji, kjer sva odložila nahrbtnika. Z bratrancem Vencljem smo spili čaj, malo poklepetali in hitro sva krenila peš naprej.

Le malo iz vasi sva se ustavila na prašni potki. Med pašniki je na hribu stalo osamljeno drevo, ob njem pa kup skal in kamenja. Pokazal je v hrib in rekel:

»Tam je stala moja rojstna hiša, tukaj sem se rodil«. Zob časa je spremenil skromno kamnito hišico v kup skal in kamenja. Povzpela sva se v hrib. Najina psička je tekala po travniku, raziskovala krtine in ovohavala svobodo in prostranstvo travnikov. Razigrano sem tekala za njo, ji metala igrače in se po neutrudnem preganjanju usedla na kup skalovja.

POBIRALCI ROSE 2022

48



Iz grap in kotlin so se dvigale jutranje meglice, nebo je bilo sinje modro, griči in midva pa sva bila obsijana s sramežljivimi jutranjimi pomladnimi žarki. Takrat mi je v roke potisnil šopek pomladanskih travniških cvetic. Na lističih in nežnih cvetovih se je lesketala jutranja rosa in rosne kapljice so se v sončnih žarkih lesketale kot najčistejši biseri. Brez besed sva objeta sedela na kupu kamenja in občudovala podarjeno lepoto, ki naju je obkrožala. Na vrhovih okoliških hribov so se svetile manjše zaplate snega, griči so bili obarvani s tisočerimi pomladnimi odtenki. Bila sva očarana nad lepoto najine dežele.

Mnogo let kasneje sva skupaj in posamično prepotovala številne dežele sveta. Občudovala sem vonj in barve eksotičnih cvetic Zanzibarja, Egipta, Indi-je, mrzle Finske, Amsterdama. Spoznavala sva kulturo in lepote številnih dežel.

A nikjer se rosa na cveticah ne sveti tako, nikjer ni nebo tako sinje modro in de-

žela tako polna lepot kot doma.

Tako opojno in čarobno se je rosa svetila le na travniških cveticah, nabranih na naših travnikih. Tako raznolike deželice, posejane z bujnimi gozdovi, bistrimi rekami, čarobnimi jezeri, tako lepih ravnic, kot so v mojem rodnem Prekmurju, kjer se veter poigrava z žitnimi klasi, ne najdeš nikjer na svetu. Takih lepot, kot jih premore naša domovina, ni nikjer na svetu. Tako lepo dehtijo le rože naših Sloven-skih travnikov. In šopek, obsijan s sončnimi žarki na lesketajočih rosnih kapljicah, je bil najlepši šopek cvetja, ki sem ga prejela in ga bom v srcu nosila za vedno.

aga Z

agic

a • Kép: Dr

Slik

49

HARMATFOGÓK 2022



Slika • Kép: Jožica Kohek

POBIRALCI ROSE 2022

50

Franc Koren

MAMICA NA SLUŽBENI POTI

Stopi mi na prste

Odgrizni ustnice

Zapelji me v tango

S prebodeno vrtnico med zobmi

Sanjaj me v barvah

Nastavi album

Da se spomini povežejo

Prikliči sončni zahod

Valcer bo dober za opijanje

Rjuhe naj vpijejo žejne krike

Fukajva v ritmu rock‘n‘rolla

Bodi kot Mick Jagger v najboljših letih

Zbudi me s kavo

In pošlji domov

Da se streznim

Otroci rasejo kot tulipani.

51

HARMATFOGÓK 2022

Franc Koren

SPOMNI SE

Spomni se,

kdaj si nazadnje bosa tekla po rosi.

Ko te piči čebela, se ti podplat obarva rdeče.

Spomni se,

kdaj so paradižniki najslajši.

Ko jih vržeš ob tla, se njihova sladka domača semena

razletijo na vse strani neba.

Spomni se,

kdaj si zanosila na postelji iz cvetja.

Zima je omamljena vpijala vso njihovo žlehtnobo vonjav.

Spomni se!!!

Ne bodi stara od spominov.

POBIRALCI ROSE 2022

52



ZGODBICA NAVADNE NOROSTI

8000 živčnih končičev se je naselilo na tvojem klitorisu.

In ves čas so na preži.

Sladke besede jih vznemirijo.

Podivjajo, ko se jim približa slinav jezik in opleta sem ter tja.

Otečejo do bolečine in si brezvestno

podredijo telo in duha.

8000 miniatur, ki prevajajo govorico

slinavega jezika ali prstov ali kurca ali česa drugega.

In nobeden ne razume, kaj se dogaja.

Ali pa?

Charles Bukowski, prasec porimani, povej, a si že pokukal v nebesa.

8000 živčnih končičev na tvojem klitorisu te dela blaženo.

čnik

a • Kép: Magdalena Piber

Slik

53

HARMATFOGÓK 2022



Franc Koren

MOJ BOG, PA MENDA

SE NISEM POSTARAL!

»Angeli v nebesih ne pojejo mojega imena,

čeprav imam vstopnico v desni roki.

Če nočeš, da stopim v tvojo hišo,

se poberi iz moje maternice,«

si mi zabrusila. In se oblekla.

Moj bog, pa menda se nisem postaral.

Mogoče so le taki čudni časi,

ko je težko prečkati razpotja.

Le kje so moji otroci,

kje so moji otroci?

čnik

a • Kép: Magdalena Piber

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

54

MOJ PES

Moj pes ni nikoli odklonil klobase

niti kosti, s katere so viseli še kosmi mesa

in žlindre, se ni mogel upreti.

Bil je zvest sam sebi.

Vsakdo ga je lahko podkupil.

Moj pes je zelo ubogljiv.

Na povelje dela obrate, skače v vodo, sedi, leži, lovi,

tudi prdi, če so gostje nadležni in nočejo oditi ob pravi uri.

Poliže te vsakič, ko se skloniš.

Lahko rečem, da je zvest vse do bolečine.

Moj pes ne pozna pregrad.

Da bi bil na lancu je danes to much.

Ko pride čas vonjav in psice zapojejo, ga ne zadrži noben povodec.

Več jih naskoči, več oplodi, večja je svoboda.

Jaz še zmeraj zaljubljen, on svoboden, idealen par.

Moj pes bo danes zaspal. Za vedno.

Štirinajst pomladi se mu je svetila črna dlaka

in so ga držali sklepi.

Sedaj bo injekcija zamrznila njegov čas.

Brigita joče. On z otožnim pogledom razumevanja v pričakovanju neizbežnega.

Moj pes ni več moj.

Čakam, da si Brigita obriše solze.

55

HARMATFOGÓK 2022



Karin Abramušić

ZASEKINA ZADREGA

Zaseka se je znašla na zelenjavnem balu ...

V zadregi, ker plesna skupina ni njena, se je ozirala po okroglih krilcih ...

Ooo ... mehko zaobljen rjavi šampinjon, bleščeče bela svila jajčevca, steklena eleganca čebule, rdeče-zelena paradižnikovih kroglic ...

Kam naj se skrijem, vsa mastna? je zmedeno premišljevala.

A v hipu se v njej prebudi premeteni pujsek ...

In ...

po plesišču v naglici razmeče žajbljeve listke in rožmarinove vejice, potrese sol in poper, plesišče -nič kriva - zalije z olivnim oljem ...

Nato pa urno skoči v objem šampinjonov in

se skrije pod zelenilo peteršiljeve čipke ...

Na varnem se hihita in skrita čaka,

da zapoje melodija tople pečice, da se raztopi

v objemu plešočih zelenjavic ter razbohoti svoj okus

v začudenja polnih brbončicah ...

Bal naj se začne!

amušić

ó: Karin Abrot

o • F

Fot

POBIRALCI ROSE 2022

56

Zlatka Frajzman

MAJKO MOJA

Poneo me život, majko, nazad u rodni kraj.

Poneo me putem, kojim nisam htela ...

Ti ostala si sama,

te daljine, teško breme nosiš.

Pritiskaju dušu moju

ne , ne mogu doči, da ti suze brišem sada!

Majko moja, u mislima s‘ tobom sam ...

Kad se noč u sobu spusti, suze same krene,

a bol mi, majko moja, dušu razdire!

JEDINI MOJ

Otišao si tog letnjeg dana, rano ujutro ...

ni pozdravili se nismo, ni zbogom nisi mi uspeo reči!

Utihnila sam, još samo sečanja u meni vrište!

Kroz svaku poru tela uvlači se teskoba teška.

Nezaraslu otvara ranu,

praznina u meni sve veča …

Boli, ko i onog dana,

bratec moj, ne zarasta rana ... krvavi sve više!

57

HARMATFOGÓK 2022



aga Z

agic

a • Kép: Dr

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

58

Tatjana Bogdan Sečnik

BABICA V NEBESIH

Babica je prispela v nebesa,

ker si jih je želela in tudi zaslužila!

Živela je mirno in veselo,

polna upanja, da pride v nebesa.

Veliko je tudi molila v ta namen.

Sicer je pa šla v življenju skozi

težke in naporne čase, sploh v času vojne.

Zanjo je bila sreča vedno v majhnih stvareh.

Njeno izmučeno telo se je teden pred smrtjo odločilo umreti in tudi njen zadnji stavek je bil, da želi v nebesa k svojim najdražjim.

Leta 2021 je mirno zaspala.

Tudi moja druga babica je mirno zaspala leta 2011.

Zdaj imam dva angela v nebesih, ki me vse dni zelo pozorno spremljata.

Večno jima bom hvaležna za vse lepe spomine.

Zmeraj, ko potujem z letalom in ko smo na najvišji točki,

se spomnim babic in jima zmeraj pravim:

»Zdaj sem vama pa blizu in upam, da vama je v nebesih dobro.

Prosim vaju, da bomo varno pristali in se srečno vrnili.«

Upam, da se kdaj srečamo v nebesih.

Pozdrav v nebesa!

59

HARMATFOGÓK 2022

Tatjana Bogdan Sečnik

TEJ NAŠI DEDEKI

Tej naši dedeki su bilij meštri za vse,

vse su znali napraviti.

No, skoro vse, bi pravile naše mamce,

ka v küjni su se glij nej motali.

Liki okauli hiše pa na njivaj so pa vérti bilij.

V šumu su tüj radi šli drva delat.

Da su dumá pérje čejsali,

su oni pri drügoj mizi kartali.

Tej naši dedeki so tüdi kupinári bilij,

ka so naukouli hudili küpüvat bilice pa piceke.

Pletli su cekre, klepali kose pa srpe.

Veselje je bilau, da je žetev bíjla,

v zijmi pa, da su koline bilé.

Kupica je bijla vseposedi, nej samo v pivnici.

Že te su znali, ka je domače vijno najbokše.

Nigdar su se nej čemerijli, skoz su bilij za hece,

meni so se pa te vragolije jako puvidle.

Tej naši dedeki, Boug vas živi!

POBIRALCI ROSE 2022

60



Slika • Kép: Matilda Karba

61

HARMATFOGÓK 2022

Zágorec-Csuka Judit, Olga Paušič

(Petőfi Sándor)

Ob 200-letnici rojstva velikega madžarskega

pesnika Sándorja Petőfija se je pesnica in

prevajalka Judit Zágorec Csuka s sodelavko

Olgo Paušič lotila prevajanja Petőfijevih

pesmi. Zahtevna naloga je to in velik izziv

za slehernega prevajalca, saj velja Petőfi

za svetovnega mojstra umetniške besede.

V Pobiralce rose smo vpeli 5 njunih prevodov.

PRI DRAVI

(A Drávánál)

V tvoje hrumeče pene

stresem ta venček cvetov,

Drava! Naj potone v globine,

odlóži ga na rečni breg,

ko prispe do moje domovine.

Čeprav bo cvetja kras

usahnil do takrat in ovenel,

iz cvetne čaše rajski vonj

nič več ne bo dehtel ...

Povej, da takšno je po domovini

hrepeneče naročje moža,

ki ga je nevihta usode

zanesla daleč stran na tuja tla.

Marburg/Maribor, 1840

POBIRALCI ROSE 2022

62

OB KONCU SEPTEMBRA

(Szeptember végén)

V dolini še vrtno cvetje žari,

pred oknom še topol zeleni,

toda - a vidiš tam zimski svet?

Že sneg je prekril vrhove.

V mojem mladem srcu še poletje tli

in vsa pomlad v njem cveti,

a glej, v temnih laseh je sivina,

zima se jih je dotaknila.

Cvet oveni, življenje premine ...

Sédi, ljuba, v naročje mi sédi!

Nasloni glavo na moje prsi,

se ne boš jutri sklanjala nad mojim grobom?

O, povej: če pred tabo umrem, boš jokajoč

žalovala za mano

ali pa te bo ljubezen mladeniča prepričala,

da opustiš zanj moje ime?

Ko enkrat odložiš vdovsko tančico,

kot temna zastava naj vihra nad mojo glavo

in prišel bom ponjo iz onostranstva

sredi noči - in jo odnesel tja dol,

da obrišem svoje solze zate,

ki zlahka pozabiš mojo vero vate,

da zavijem srčne rane moža , ki te bo

tudi takrat, tudi tam za vedno ljubil!

63

HARMATFOGÓK 2022

Zágorec-Csuka Judit, Olga Paušič

(Petőfi Sándor)

VRTNICE NA POBOČJU

(Rózsabokor a domboldalon)

Vrtnice cvetijo na pobočju,

nasloni se mi na ramo, angel moj,

zašepetaj mi na uho, da me ljubiš,

hej, kako všeč mi je to!

Na Donavi sonce odseva;

reka drhti od veselja,

tiho ziblje sonce v naročju,

kot jaz tebe, ljuba.

Hudobneži pravijo,

da zanikam boga!

Pa tudi zdaj molim ...

Poslušam bitje tvojega srca.

Pešta, november 1847

POBIRALCI ROSE 2022

64

VZKIPELO JE MORJE

(Föltámodott a tenger)

Vzkipelo je morje,

Sprósti svojo moč,

morje ljudstev;

grozljiva povodenj,

straší nebo in zemljó,

sprosti svoje grozljive moči,

mogočne valove vali

pokaži mi svojo globoko strugo

njegova grozljiva moč.

in dvigni v oblake

podivjane valove.

Vidite ta ples?

Slišite to glasbo?

Označi na nebu

Tisti, ki niste vedeli,

večni nauk:

zdaj lahko spoznate,

čeprav je zgoraj galeja

kako se ljudstvo zabava.

in spodaj deroča voda,

je vendar voda gospodar!

Morje drhti in buči,

ladje tulijo,

Pešta, 27 - 30. marec 1848

tonejo v pekel.

Jambor in jadra

zlomljena, raztrgana bingljajo.

65

HARMATFOGÓK 2022

Zágorec-Csuka Judit, Olga Paušič

(Petőfi Sándor)

ENA MISEL ME MUČI

(Egy gondolat bánt engemet)

Ena misel me nenehno muči:

umreti v postelji, med blazinami!?

Počasi veneti kot roža,

ki jo gloda zob skrivnega črva;

počasi kot sveča dogoreti,

stoječ v zapuščeni, prazni sobi.

Moj Bog, ne daj mi take smrti,

ne daj mi take smrti!

Naj bom drevo, ki ga preseka strela

ali burja izruje iz tal;

naj bom skala, ki jo z gore v dolino

mogočni grom privali do tal …

Če vsi zasužnjeni narodi

vstanejo in odvržejo svoj jarem

zardelih lic in z rdečimi zastavami …

In na zastavah s tem svetim geslom izpovejo:

»Svoboda vsem na svetu!«

In če to zapojejo,

zapojejo od vzhoda do zahoda,

se tirani naj spopadejo z njimi!

Tam naj umrem,

na bojnem polju,

naj teče mlada kri iz mojega srca.

Ko ustnice veselo izrečejo zadnjo besedo,

naj jo pogoltnejo jekleni hrup, zvok trobente

in tuljenje topov …

POBIRALCI ROSE 2022

66



Nad mojim truplom

naj drvijo konjeniki,

hiteč k zmagi.

Tam naj me pustijo – poteptanega.

Tam naj poberejo moje raztresene kosti,

in ko pride veliki pogrebni dan,

bodo s slovesno, počasno žalno glasbo,

ob spremstvu zastrtih zastav

položili junake v skupni grob,

junake, umrle zate, sveta svoboda!

en

a • Kép: Ignac Kor

Slik

67

HARMATFOGÓK 2022



Lidija Alt

JESENSKI DAN

VIRUS SREČE

Dovolj je

Virus sreče

zazreti se v daljavo,

mi po krvi teče;

v prelepo pisano goščavo,

gledam majhno piko,

prisluhniti šumenju listja,

vidim Zolino sliko.

kjer se list dotika lista,

in vdihniti

Virus sreče

svežino zraka,

nič ne reče,

ki se v pljučih ti pretaka;

kar teče, teče, teče ...

dovolj je

doživeti dan,

ki zaziblje te

v prelep jesenski san.

en

ó: Ignac Korot

o • F

Fot

POBIRALCI ROSE 2022

68

POTNIKI OGNJENI

MAMA

Potniki ognjeni,

Mama,

po nebu razpršeni

tople so tvoje roke,

potujejo na vse strani,

ki so me k sebi privile,

vanje uprte so naše oči.

ko solze žalosti

so mi lice zalile.

Pisani so ti junaki,

nepopisni korenjaki

Močna je tvoja duša,

se v soncu kar bleščijo

ki mi dajala je nove moči,

in v vetru pravo smer lovijo.

ko padci in vzponi

so spremljali moje življenj-

Čez travnike in poljane,

ske poti.

skozi mesta in vasi,

vse do cilja

Mama,

usmerjajo svoje moči.

odprla si mi oko in srce,

zato iskrena hvala za vse.

Ti potniki ognjeni,

z dušo prepojeni

odjadrali so v svet;

za njimi je ostala

nepozabna sled.

POMLAD

S pticami je priletela,

je na naš vrt se usedla,

lepote razgrnila,

nam veselje naredila.

Lep je ta pomladni čas,

ki prebudi vse čute v nas;

tako laže stopamo po poti,

ki prihaja nam naproti.

69

HARMATFOGÓK 2022



Foto • Fotó: Karin Abramušić

POBIRALCI ROSE 2022

70

Béla Szomi

HIŠA MOJEGA OČETA

Nikjer ni tako lepe hiše,

kot je hiša mojega očeta,

kjer sonce na zrcalo riše

obraze, kjer se žarek zapleta

v stare omare v neštetih

sobah, skodra star tepih,

poboža v lončkih vse cvetlice,

ki se zarišejo v spečega lice,

in ga nežno prebuja:

»Zbudi se, zbudi iz teme,

danes osvetlim ti pot, ker si slepec,

gospodar velike hiše,

ki ga le še Sonce obišče.

Otroke posejal si po svetu,

da bilo bi več mene – Sonca,

otroke, ki šli bi do konca

in še čez, medtem ko postal si

samoten gospodar velike hiše

sredi osamljene vasi

osamljenega otoka,

kjer nihče ne sliši, ne posluša

tvojih lepih verzov,

kjer nihče ne posluša

tvojih žalostnih napevov.

Zbudi se, osamljen gospodar,

v žalost zavite velike hiše,

zbudi se, da te smrt ne proda

za svet nadstropje niže.«

Nikjer ni tako prazne hiše,

razen tiste lesene

- od zadnjega slovesa -,

nikjer ni tako žalostne hiše,

kot je hiša mojega očeta.

71

HARMATFOGÓK 2022

Béla Szomi

SPOMNITA SE NAME

(Kiki in Zsuzsiki)

Spomnita se name,

ko bo jesenski vetrič zaplesal v vajinih laseh,

spomnita se,

kakšen je bil moj široki nasmeh

vsakič,

ko sem vaju zagledal.

Spomnita se name,

ko se bo prva snežinka stopila

na vrhu nosu,

ko gradili bosta snežake sredi zime,

ko se bo nevihtna voda razlila

po asfaltnih ulicah.

Spomnita se name,

kako sem vaju gledal, ko sta prišli na svet,

vaju ponoči stiskal na prsi,

da mi vaju nihče ne bi vzel,

kako nestrpno sem čakal,

da vaju spet objamem.

Spomnita se name,

kakšen sem bil,

ko me enkrat več ne bo.

Kako sem vaju imel rad,

nekoč vse tri.

POBIRALCI ROSE 2022

72



Spomnita se name,

ko bom čustva s solzami izpral,

ker bi lahko še toliko ljubezni vama dal,

pa je nobena od vaju ne vzame …

Spomnita se name,

na vse nezaceljene, zakrite rane.

Slika • Kép: Karin Abramušić

73

HARMATFOGÓK 2022

Béla Szomi

KAKADUJKA

Ona je tu

samo za nas,

pisana kot kakadu

- tako vsak dan zakrinka

svoj pravi obraz.

Vsak teden obuje nove čevlje,

od bivšega dobiva preživnino,

služba ji ni v veselje,

a se počuti dobro med mladino.

Najlonke z vzorci,

na krilu naborki,

dekolte za mladiče,

razgaljeni joški.

Lasje so poblajhani

na fluorescentno rdeče;

kot pri kakšni ostareli dami

so nje trepalnice umetne,

botoks na okroglem licu

in za palec šminke,

izpuljene obrvi

za večno mlado lice

človeške palačinke …

Kreatura brez primere,

z vonjem stare device,

ki nikoli ne bo odrasla

ali imela človeške globine,

prej bo zapela trava,

kot se kakadujke pamet prime.

POBIRALCI ROSE 2022

74

Béla Szomi

MÁJUSI ÉBRESZTGETŐ

Ébreszd fel lelkemet május elsején,

akkor, csak úgy – »azért« és mindig,

mikor megérzed , hogy a szerencséd

reám szálló szeretetedből csak tövis.

Ébresszél, ha véletlenül hallod,

hogy ott kint suttogva nől a fű, s te lehajolsz

felébreszteni, ne legyek tőled olyan távol,

amikor szívedben ezernyi szikragondolat rajong.

Ébresszél, ha a kutya furcsán ugat,

ha bosszant a macskánk farka,

ha az égben vagy és lusta, mert

én azért vagyok a földön, hogy meghódítsalak.

Ébresszél, amikor az első hullám

a tengerparton megcsókolja lábadat,

amikor az első napsugár

megcsókolja merengő arcodat,

s te arra ébredsz, hogy én voltam az.

Ébressz fel, ne szökjön el parányi pillanat

tőlünk, ébresszél, mert végre értem,

hogy túl rövid a szerelem, élet nélkül.

75

HARMATFOGÓK 2022

Béla Szomi

ŐSZI IMPRESSZUM

Ott a boltív pereménye felé

ezernyi pitypang pehely

száll, a felhők közé szökött,

fehér párnát égre szövött.

A hattyúk párjukat keresve

magasba szálltak, a levelek

tarkabarka öltözékben,

táncolnak a süvítő szélben.

Apró madárszemek lesnek

a fa koronájából, kiéhezett verebek

csapata szemléli a szélben elveszett

magokat, morzsa- lakomát remélve.

Én ott állok, e csodák, szempilláim

által elárasztott, érzelmeim bűbájos

ágyán, mert az ősz kabátzsebe tele ,

szeretem őt, de mégis csak egy árva.

Ilyen ő, a csodálatos ősz,

gyönyörű, de irdatlan hős,

mely meghalna, mint én miattad,

kedvesem, szép, mint az élet, de hervatag.

POBIRALCI ROSE 2022

76



Slika • Kép: Geza Kuštanci

77

HARMATFOGÓK 2022

Milan Hajdinjak

SLUTNJE

HREPENENJE

Starček, ki s sklonjeno

Hrepenim po tvojem

z glavo počiva,

nežnem dotiku.

skriva vso bolečino srca

Hrepenim po tvojem

in trpeče solze z dna duše.

nežnem, toplem poljubu.

Ostal je sam na

Hrepenim po vonju poletja

tem prekletem svetu,

in toplini.

edina prijateljica v

Hrepenim po poletni noči,

oporo mu je palica.

ko na nebu zasijejo zvezde.

In hrepenenje ostane …

Samota ga objema,

spomini na nekoč,

a le solze polzijo po

nagubanem obrazu.

MOJA BOGINJA

Starčkovo srce

Lepa si kot Venera,

v sebi skriva vso plemeni-

kot boginja, ki

tost,

v sebi skriva moč

dobroto in edini zaklad -

ljubezni in strasti.

spomin na nepozabne dni.

Tvoj suženj sem,

zapeljala si me

v opoj strasti in

ljubezni, ki ji nisem kos.

Vedno boš moja

boginja ljubezni,

naj me opija

tvoj najslajši poljub.

POBIRALCI ROSE 2022

78



Milan Hajdinjak

SREČEN SEM

LEPOTA

Da, srečen sem,

Ni knjig in ni pesmi,

srečen od srca,

ki bi znale opisati

odkar spoznal sem te,

tvojo lepoto, očarljivost,

saj nate čakal sem.

tvojo ljubezen in srčnost.

V moje srce si prinesla

Le moje oči vidijo,

srečo neizmerno,

le moje srce ve,

z njo pa toplino,

da si dragocen biser,

polno ljubezni, milino.

ki ga ljubi moje srce.

Da, srečen sem

Občudujem tvojo lepoto,

in srečen bom,

lepoto, ki vsa žari,

ker vem, da končno

kot sončni žarki,

imam njo, ki ljubim jo.

ki nebo jih rodi.

čnik

a • Kép: Magdalena Piber

Slik

79

HARMATFOGÓK 2022



Slavica Zver

JUTRANJA ROSA

NIKOLI VEČ

Jutranja rosa, ujeta

Nikoli več ne bom hodila

v žarek sonca,

po isti poti,

travno bilko pozlati

ker pesek zabriše

in dan mi lepši naredi.

vse moje sledi.

Srečo iščem v kaplji rose,

Nikoli več ne bom zaplula

iščem jo v nasmehu,

po isti reki,

ki prijatelj mi ga podari -

ker voda izbira

nasmeh se v srcu pozlati.

vedno nova prodišča.

Jutranjo roso ujamem v dlan,

Iščem nove poti,

z njo umijem lice si skrbno,

ki me usmerjajo

saj verjamem, da srečo

v pozitivne smeri

mi prinesla bo.

in tu, tu odkrivam bit svoje moči.

o Šimonič

a Vink

oric

a • Kép: Z

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

80



MOJE SONCE

LUČ SPOMINA

Ti bil si moje sonce,

Ko nekoč ugasne luč spomina,

moj navdih,

morda zrla bom s pogledom tja v daljavo,

ki pokazal mi

nikar me ne pomilujte, dragi moji.

pozitivne je smeri.

Ko korak moj bo negotov,

Ti bil si moja želja,

stisnite me tesno pod roko

moje upanje,

in odvedite na klop v hladno senco.

ki vodilo me je

na vseh poteh.

Pripovedujte zgodbe

o dobrih mi ljudeh, o mladosti,

Ti bil si moja sreča

sreči, ki skupaj smo jo doživeli.

in moja ljubezen.

Bil si smisel

Zvok besed bo božal

mojega življenja.

mojo dušo

in umiril luč spomina.

arič

a • Kép: Helena F

Slik

81

HARMATFOGÓK 2022

Slavica Zver

PLAVI BISERI

Zazrla se je skozi okno in opazovala kaplje, ki so polzele po okenski šipi in se izgu-bile neznano kam. Njeni spomini so se vračali tja daleč nazaj v zgodnje otroštvo.

Življenje v tistih časih je bilo zelo skromno in težko. Ana je bila stara štiri do pet let. V lepem spominu ji je ostala teta iz Ljubljane. V Aninih očeh je bila dobra vila, ki ji je prinašala darila. Teta se je z družino rada vračala v svoj rojstni kraj. Nosila je bel kostim, na glavi je imela belo čepico, obute pa je imela čevlje z visoko peto. V tistih časih je bilo to nekaj posebnega, zlasti za majho podeželsko vasico. Ana se je vedno razveselila, ko je zagledala teto na domačem pragu. Tako je bilo tudi takrat. Za rojstni dan ji je teta poklonila zlate uhane s plavimi biseri.

Nečesa tako lepega Ana ni videla še nikoli. Ni se jih upala dotakniti, le občudovala jih je. V soncu so se lesketali kot največji zaklad. Od sreče in veselja je plesala in poskakovala po sobi. Naslednji dan so ji preluknjali ušesa in skozi napeljali sukanec. Bilo je zelo boleče. Ušesa so se vnela in bila vsa zatečena. Sukanec v ušesih so ji vsak dan obrnili. To je bilo najhujše. Ne, take bolečine ni mogla zdržati! Zbežala je v gozd za hišo in se skrila za drevesi. Minilo je precej časa, da so starši spoznali, da s silo ničesar ne bodo dosegli. Anini zlati uhani s plavimi biseri so ostali neuporabljeni v omari.

Ana je odraščala, ostali pa so ji spomini. Obljubila si je, da nikoli v življenju nikomur ne bo vsiljevala ničesar tako bolečega. Na dogodek pa ji je ostal grenak spomin, ki jo še zdaj spremlja skozi življenje.

POBIRALCI ROSE 2022

82



Slika • Kép: Matilda Karba

83

HARMATFOGÓK 2022

Zágorec-Csuka Judit

MURAVIDÉK PARNASSZUSÁN

Zadravec Szekeres Ilonának

Azt ígérte nekünk az Isten, hogy egyszer

eljutunk a Parnasszusra, a költészet szentélyébe,

a végső oltárhoz, a végső forráshoz, ahol majd

mindig kisüt a nap és szivárványban fürdenek

meg a reggelek, ahol örökösen nyílik a vörös rózsa,

illatozik a gyöngyvirág, énekelnek a madarak.

A Parnasszusunkon nem lesznek ellenségek,

mellébeszélések, betegségek, álmatlan éjszakák,

szomorú reggelek, de a hegycsúcs felett is tiszta lesz

a levegő, s friss források fakadnak a hegyoldalból,

s folyóvá duzzadnak a széles rónaságot elérve,

utat törnek Muravidék felé, mint a vers, amely a

fennsíkon születik meg és mély óceánokba torkolódik.

Ez a mi Parnasszusunk, végre a miénk lesz itt

a Muravidéken, ahol a forró nyarakon beérik

a búza és a hűvös őszi napokon megérik a szőlő

is, a kemény teleken pedig befagy a Bakonaki-tó

és a gyerekek korcsolyáznak rajta, és minden

újjáéled, ha friss szellőkkel érkezik meg a tavasz,

a földművesek újra bevethetik a földjeiket.

A muravidéki a szőlősgazda megmetszi a szőlőtőkéjét,

újra sodrással folyik a Mura, és mi is e csodálatos

panoráma részesei leszünk, hiszen ez a mi földünk,

a mi Parnasszusunk, ahonnét ellátunk a Lendva-hegyig,

a Szent-háromság kápolnáig, a csonka dombig, a Bánffyak

váráig és távolabbra is utat tör a tekintetünk egészen

Csáktornyáig, Muraközig, a Zrínyiek földjén pihen meg.

POBIRALCI ROSE 2022

84



Ez a mi Parnasszusunk! Isten adta nekünk az ígéret Földjét!

Szülőföldünket a tájban, bölcsőnket és szemfedőnket!

Ha, megvan a saját utunk, az igazságtalanság sem fog fájni annyira.

De lehet, hogy az igazságtalanság terel bennünket jó útra,

és eljuthatunk az igazság Parnasszusára is, beléphetünk a birodalmába!

Ne döntsük le a kapuit, hanem együttérzéssel, alázattal, megértéssel, tehetségünkkel hódítsuk meg végre Muravidék csodálatos Parnasszusát!

en

a • Kép: Ignac Kor

Slik

85

HARMATFOGÓK 2022



Zágorec-Csuka Judit

ELMÚLÁS

NEM AKAROK ÍGY

Így fog elmúlni benned

Nem akarok így szétesni e tájba,

a 21. század oltárnélkülisége,

elmenni köszönés nélkül,

a közös tűzhelyek melege,

mint a vándormadarak,

az otthonosság összetartó ereje,

akik elmenéskor is tudják,

valami ami volt, de már szétesett,

hogy egyszer visszajönnek,

darabokra tört, elszivárgott a föld

s újra összerakják a fészküket.

mélyébe, kimosták a vizek, a folyók,

feloldódott a levegőben, semmivé vált,

színtelen és szagtalan lett, mint az Isten.

a Kohekžic

a • Kép: Jo

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

86

Janja Magdič

RADI BI

PREDSEDNIŠKE

SPREGOVORILI

VOLITVE 2022

Radi bi spregovorili,

Predsedniške volitve se minile,

se izpovedali.

spet sledijo spremembe.

Besede srca,

Pahor se je moral posloviti,

ki spati ne da.

ženska bo morala v njegove čevlje stopiti.

Radi bi spregovorili,

Predsedniških kandidatov je 7 bilo,

pa imamo neme oči,

vsi le veliko obljubljali so.

zavezana usta,

Potem ostala sta le dva,

brezglasna grla.

ki se za predsednika potegovala sta.

Radi bi spregovorili,

Če bo ženska ali moški,

namesto nas tišina govori.

vseeno bilo nam ni.

Molk nas zaznamuje,

Državljani pa želimo si,

življenja oblikuje.

da se v prihodnje nam dobro godi.

Radi bi izrekli neizrekljivo,

Kar smo izvolili,

pa drugačni smo.

to smo dobili.

Življenje nas je izučilo,

Zato politiki naj zdaj skupaj stopijo

da vedno klonemo.

in novi predsednici ne nagajajo.

Radi bi spregovorili,

Le vojne in lakote

pa si ne upamo!

pri nas naj ne bo.

Še vedno hlapci smo.

Predsednica za državo naj skrbi,

kakor so prejšnji v preteklosti.

87

HARMATFOGÓK 2022

Janja Magdič

POLJANSKE

PESEM

DROBTINICE

Ko zamisel imam,

na papir jo dam.

Ljubezen me v Poljano pripeljala je

Hitro jo zapišem,

spoznavat poljanske drobtinice.

da je iz glave ne izbrišem.

Tu je moja družina,

tu sem doma.

Pesem je zapisana,

preverim, če je smiselna,

Pred Poljano Berek me pozdravi,

če začetek in konec ima,

v njem namakajo se štrki.

da bralca bo pritegnila.

Prek ceste ranč Vermida stoji,

na njem domačih živali mrgoli.

Ločila moram postaviti,

ne vejic in pik pozabiti.

Mimo spomenika pot me vodi,

Rimati se pesem mora,

prek ceste občina stoji.

potem je res gotova.

Tu hram je polanske kulture

in blizu park Dežele štorkelj še.

Najlepše se pesmi poleti rodijo,

ko na morje vsi hitijo.

V bližini cerkev srca Jezusovega,

Skrivnost pesmi pa je ta,

na pokopališču grob Danijela Halasa

da ostala zanamcem bo zapisana.

ter domačija in šola Miška Kranjca,

lepo urejena okolica.

Te drobtinice me vsak dan obdajajo,

življenje moje spremljajo.

Želela bi, da jih spoznate tudi vi,

zato ste v prijazno Poljano vabljeni.

A največja drobtinica je moj dom,

od katerega se enkrat poslovila bom.

A to bo enkrat … takrat,

ko se ustavi moj korak.

POBIRALCI ROSE 2022

88

POMLADNA

IZOLA

Pomlad je kot ljubezen,

Ko se zjutraj v Izoli zbudim,

večna in presrečna,

k obali pohitim.

sanjava, nasmejana,

Šumenje valov me pomirja,

vesela, razigrana.

energijo za dan nabiram.

Pomlad je kot sonce,

Tu in tam je že kdo na plaži

ki nas greje.

in galeb krog mene kroži.

Čeprav se včasih skrije,

Telo se sprosti,

nam polni baterije.

uživa, umiri.

Pomlad je kot roža,

V morju zaplavam,

pisana in vsa cvetoča,

da se razgibam.

prelepo diši,

Morje je mirno

po cvetenju oveni.

in prijetno toplo.

Pomladi vsi se veselimo,

To je jutranji užitek,

vabi nas v naravo,

potem sledi počitek.

na vrt in v gorice,

Kavico popijem

kjer nas delo kliče.

in pozajtrkujem.

Najlepša je pa srčna pomlad,

Morje energijo in moč mi da,

ko imaš nekoga rad.

zato se vsako leto rada vračam tja.

Pomladna ljubezen ti poživi kri,

Sprašujem se pa,

se s tabo življenja veseli.

le kakšno moč morje ima?

89

HARMATFOGÓK 2022



Janja Magdič

POLETJE PO VRTNICAH DIŠI

Poletje je spet prišlo,

nebo je postalo mavrično.

Na njem oblaka ni

in sonce bolj žari.

Vsak sončni zahod je drugačen,

vsak večer je pravljičen.

Poleti imamo daljše dneve

zase in za prijatelje.

Poletje po vrtnicah diši,

se ljubezen rodi.

Življenje brez ljubezni

je kot leto brez poletja.

zak

a Koer

a • Kép: V

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

90

Olga Paušič

VOLITVE (enodejanka)

Prizorišče: tri mize, zložene v polkrog, da so stoli v zadnjem delu in na njih sedeči obrnjeni proti občinstvu, v ozadju na obešalnikih plakati s slogani: Stranka PRAZEN ŽEP, Delamo za ljudi, Kdor dobro dela, naj dobro živi! …

Rekviziti: 2-3 pisarniške mize, stoli, mape, papir, servirni voziček in nekaj kozarcev, skodelic, plakati z napisi.

OSEBE:

Kogel – kandidat za vodjo stranke

Dana – Koglova poslovna sekretarka

Brencelj – Koglov nasprotnik

Hari – Brencljev tajnik

Milan – natakar

Jelka – članica stranke

Ivan – član stranke

Jože – član stranke

Eva – članica stranke

1

(Na oder prihiti možak srednjih let v precej pomečkanem suknjiču, enako pomečka-nih hlačah, razvezano kravato … skratka neurejen, s šopom papirja pod pazduho.

Za njim teče mladenka, ki nosi v naročju enako debel kup map in papirja.) Dana: Šef … šef … nisva dorekla zadeve o …

Kogel: Pusti zdaj to, druge skrbi imam!

Dana: Ampak, pomembno je, šef, ker …

Kogel: Pa nehaj s tem šefom, ja? Zate sem gospod Kogel.

Dana: A ste tudi moj šef – tako je krajše.

Kogel: Kam se ti pa mudi? Gospod Kogel sem, nikakršen šef!

Dana: Kakorkoli že, nimava obrazložitve za vašo kandidaturo za predsednika stranke.

91

HARMATFOGÓK 2022

Kogel (obstane, jo gleda in se praska po glavi): Zakaj pa je nimava?

Dana: Ker mi niste predložili potrebnih dokumentov … že teden dni čakam.

Kogel: Kaj že bi ti moral predložiti?

Dana (bere z listka): Življenjepis, kopijo diplome, potrdilo o znanju tujega jezika, potrdilo o premoženjskem stanju in seveda program oziroma vašo vizijo dela stranke.

Kogel: Ježešna, koliko papirja. Si trapasta? Kakšna butasta birokratska država pa smo! Je bilo doslej tudi potrebno vse to?

DANA: Nimam pojma, šele pol leta sem vaša asistentka …

Kogel: Kakšna butasta birokratska država!

Dana (nataknjeno): Birokratska gor ali dol, nisem si jaz tega izmislila. Kaj boste storili?

Kogel: Vprašanje je, kaj boš storila TI. Ti si moja poslovna asistentka, skrbiš za posle.

Dana: Hočete reči, naj si podatke izmislim? Danes, ko se vse najde na spletu? Vse bodo preverili … Novinarji so že spraševali …

Kogel: Porkafiks, ti pa res vse izvohajo. Na današnjo sejo ne spusti NOBENEGA!

Nočem negativne publicitete.

Dana (razburjeno): Pa če kateri vendar pride? Kritika bo, če bomo sestankovali za zaprtimi vrati. Saj smo le majhna lokalna stranka, ne?

Kogel: MAJHNA? Danes podeželje – jutri vsa država! Zapomni si.

Dana: Kaj bo torej z dokumenti, ki jih nimava?

Kogel: Rekel sem ti, da se znajdi. Nisem rekel, da si IZMISLI. Izmisliti si ali znajti se sta zelo različna pojma – in saj vsi vedo, da sem v redu tip, nimam nahrbtnika grehov, odlično obvladam slovenščino, tudi hrvaščino, torej tuji jezik, po mojem za potrdilo C2, to je visoka stopnja znanja – drži?

Dana: Visoka stopnja znanja jezika je A1 ali A2!

Kogel: Fino, potem pa zapiši, da obvladam tuji jezik na stopnji … reciva A2.

Dana (začudeno): Hrvaščino? To ni svetovni tuji jezik! Pa potrdilo?

Kogel: Saj v poslovniku nič ne piše o svetovnem jeziku, le o tujem. In hrvaščina je za nas od leta 1991 TUJI jezik, mar ne?

Dana: V kakšnem poslovniku to piše?

Kogel: V poslovniku o delu predsedstva stranke.

Dana: Saj poslovnika sploh nimamo!

Kogel: Še nimamo, a ga bomo pravočasno imeli, ne skrbi!

Dana (prestrašeno, zmedeno): Ljubi Jezus, kakšna kolobocija! Pa kako naj zdaj POBIRALCI ROSE 2022

92

vse to pripravim, no … seja se bo vsak hip začela … ne morem tako na br-zino urediti papirjev. Mislila sem, da imate vse potrebno v mapah …

Kogel: Vse potrebno imam v glavi, draga moja. Le brez panike. Neopazno vključi diktafon in posnemi vse, kar bom rekel – in kar bodo rekli drugi, saj človek nikoli ne ve, kdaj kaj prav pride - potem boš pa že naknadno zapisala in oblikovala dokumente, kot se ti bo zdelo.

Dana: Res ni v redu tako, šef … pardon, gospod Kogel. Ni po pravilih, celo kaznivo je …

Kogel (zajedljivo): Tudi ni po pravilih, da si vzameš vsak mesec, ko imaš menstru-acijo, proste dneve. A kaj morem?

Dana (osupne in obstane odprtih ust): Kaj? Kako ste vedeli?

Kogel: Glavco imam na pravem mestu in ni bilo težko uganiti … (Se reži in ji namigne.)

(Dana se vsa skrušena sesede na stol, počasi odpre mapo in začne pisati, kot ji je šef naložil. Tačas se Kogel postavi pred občinstvo, vzame iz notranjega žepa na suknjiču majhno zrcalce in si začne urejati redke lase, masira si podočnjake, preveri zobe in pokašlja.)

Kogel: V bistvu sem fejst dedec, kajne?

(Dana dela in ga ne posluša, zato stopi Kogel do nje in ji položi roke na ramena.

Dana se prestrašeno požene na noge in odskoči.)

Dana: Kaj počnete?

Kogel: Nisi me slišala. Vprašal sem te, če se ti zdim v redu dedec.

Dana (ga premeri od nog do glave, stopi še korak dalje od njega in prikima, a manj odločno, kot bi si Kogel želel): Ja, no, recimo, da ste sprejemljiv.

Kogel: Sprejemljiv? Kaj naj bi to bilo? Reci vendar, da sem fejst dedec, ki ima jajca!

Dana (izbruhne): Saj jih imajo vsi moški!

Kogel: V prenesenem pomenu mislim – jajca imam, torej si upam!

Dana: Ja, ja, to pa res. Velika jajca imate!

Kogel: Odlično, torej se razumeva. V glavnem: MORAM biti boljši od Brenclja, bolj prodoren v predstavitvi, da zberem dovolj glasov članov našega predsedstva in postanem predsednik naše stranke PRAZEN ŽEP.

Dana (zamrmra): Idiotsko ime stranke!

Kogel: Kaj si rekla?

Dana (dvomeče): Ah nič. Imate program stranke res v glavi?

Kogel (optimistično, objame jo okoli ramen in strese, da se Dana kar pogrezne 93

HARMATFOGÓK 2022

vase): Stoodstotno. Če nama uspe današnji veliki met, boš imela tudi ti kar nekaj koristi od tega, obljubim. Le dobro me podpri, v dvoje sva nep-remagljiva!

2

(Na oder prihajajo člani stranke – Jelka, Ivan, Jože, Eva -, zadnja prispeta Koglov protikandidat Brencelj in njegov tajnik Hari – oba zelo elegantna, samozave-stna in odlično razpoložena. Podajata roke prisotnim, prideta tudi do Kogla in Dane.)

Brencelj: Pozdravljen, Kogel. Videti si nekam zmečkan.

Kogel (si poravna suknjič in pas na hlačah): Nisem utegnil iti domov, da bi se preoblekel, ogromno dela imam …

Brencelj: Kdo ga pa nima? Kapitalizem požira ljudi – tudi naju bo, prej ali slej …

Hari: Gospod Kogel, če dovolite, bi preletel dokumentacijo, ki jo boste predložili kot kandidat za vodjo stranke. Da ne bo kasneje kakšnih zadržkov …

Kogel (hladno): Obrnite se na mojo poslovno asistentko Dano, lepo prosim.

(Hari gre k Dani in vidimo, da se žolčno prepirata, slišimo pa ne. Dana krili z rokami, stiska mape k sebi in se skuša umakniti proč od Harija. Kogel škili proti njima.)

Brencelj: Kaj misliš, bo tale sestanek dolgo trajal? Hči ima 18. rojstni dan in …

Kogel: Prvi se predstavi ti, nato jaz, nato bo razprava, potem glasujemo - in to je to. V dveh urah smo lahko gotovi. Ni treba, da bi prisotni kaj dosti razp-ravljali …

Brencelj: Vsak pol ure? Se strinjaš? Da čas pošteno deliva. Verjetno bodo člani predsedstva želeli tudi kaj vprašati … predvidiva recimo 45 minut za vpra-

šanja in pojasnila … no, morda res lahko končamo v dveh urah.

Kogel: Se strinjam. (Se obrne k Hariju.) Poslušaj, mladenič, nehaj nadlegovati mojo poslovno sekretarko!

Hari: Če pa komplicira, noče predložiti dokumentov …

Kogel: Jih bo že, ko bo treba.

Hari: No prav … oprostite, Dana.

(Odide in se pridruži članom predsedstva.)

Kogel: Bi začeli? Aja, naročimo kavico in mineralno vodo … Dana, preštej dvignjene roke, prosim. In pojdi z naročilom k Milanu v bife, ja?

(Dana prešteva dvignjene roke prisotnih.)

POBIRALCI ROSE 2022

94

Ivan: Lahko naročim šilček žganega? V grlu me praska … (Se gladi po grlu in se oblizuje, ker ga mika pijača.)

Jelka: Jaz bi vroč ingverjev čaj z limono in malo ruma … ne maram kave …

Jože: Kaj vama je? Na sestanek smo prišli, ne popivat na račun davkoplačevalcev!

Eva: Pa res, začnimo že … po sestanku bomo pa pili in jedli po mili volji, četudi na račun davkoplačevalcev!

(Ko Ivan uvidi, da ne bo pijače, seže v žep in potegne iz njega ploščato čutarico, pa krepko nagne. Ponudi še Jelki in ta se ne brani. Tako si podajata čutarico, misleč, da ju nihče ne vidi.)

Kogel: No no, Eva, smo stranka PRAZEN ŽEP in tako ne bomo govorili. Na račun davkoplačevalcev ne bomo žrli!

Jelka: Kaj pa strankarski piknik prejšnjo soboto? A ni bil iz žepa davkoplačevalcev?

Jože: Saj smo tudi mi, člani stranke Prazen žep, davkoplačevalci – ali?

Eva: Že zdaj imam res prazen žep, kako prazen bo šele, ko pogorimo na lokalnih volitvah!

Brencelj: Ne malaj vraga na zid. Bodimo optimisti, saj smo pozitivno naravnane osebe, mar ne?

Vsi (v en glas): Seveda smo!

Kogel: Torej predlagam, da začnemo. Danes se moramo – s tajnim glasovanjem seveda – odločiti, kateri od naju bo vodja oziroma predsednik stranke Prazen žep. Z gospodom Brencljem sva se dogovorila, da se bo prvi predstavil on. Na razpolago ima 30 minut.

Jelka: Zakaj bo on prvi?

Kogel: Tako sva se dogovorila.

Eva: A ne bi morali o tem odločati mi?

Jože: Kaj piše o tem v poslovniku?

Ivan: Gospodična Dana, bi prinesli poslovnik o delu predsedstva stranke?

Dana (skoči s stola, zmedena je, dlan si položi na grlo): No, veste … poslovnika še nimamo!

Ivan: Zakaj ga nimamo?

Dana: Dopoldne je crknil kopirni stroj in ga nisem mogla skopirati …

Eva: Pa bi ga skenirali! Ali šli kam drugam kopirat …

Kogel (hitro vskoči): Mi zaupate na besedo? (Ozira se po prisotnih, ki se spogledujejo, eni kimajo, drugi zmigujejo z rameni, počaka, da navsezadnje VSI prikimajo.) Torej: poslovnik JE v računalniku in ga boste prejeli v naslednjih dneh. In res ni v njem niti besede o tem, kateri kandidat naj se predstavi prvi.

95

HARMATFOGÓK 2022

Torej Brencelj, izvoli, beseda je tvoja, kot sva se dogovorila …

(Brencelj pograbi mapo s papirji, poravna kravato, se odkašlja in že odpre usta, da bi začel predstavitev, ko zaslišimo hrup in v prostor »vpade« natakar Milan s svojim servirnim vozičkom.)

3

(Videti je, da se je natakar spotaknil na pragu, kajti vrže ga na servirni voziček, da skodelice in kozarci glasno zažvenketajo. Hitro se zravna, si popravi brezrokavnik in metuljček, se odkašlja in se v zadregi dvakrat opraviči: Oprostite!

Oprostite, lepo prosim.)

Kogel: Kaj pa vam je, Milan? Ste kaj pili?

Milan (se zdrzne): Ljubi bog, nikakor … seveda nisem pil …

Brencelj: Postrezite, da lahko začnemo.

(Natakar razporeja skodelice, kozarce in plastenke z vodo, roke se mu tako trese-jo, da tu in tam kaj pade na mizo, ženske ga grdo gledajo, Kogel in Brencelj pa gledata na svoji uri.)

Kogel: Lahko hitreje?

Milan: Vi kar začnite – jaz nič ne vidim in nič ne slišim!

Brencelj: Pa ja, mislite, da vam bomo kar verjeli na besedo?

Milan: Pa me preglejte, pretipajte ali kaj se že počne z vohuni …

Dana (prestrašena skoči s stola): Menda ja niste vohun?

Kogel: Eh Dana, ženska trapasta!

Milan (obrne svoje žepe, sleče brezrokavnik, potegne hlačnici do kolen): Ničesar nimam, ničesar ne skrivam, spoštovani. (Hoče spustiti še zgornji del hlač do kolen, a začnejo ženske vpiti in Kogel spet poseže vmes.)

Kogel: Že prav, že prav, zdaj pa spokajte že!

(Natakar ga strmo gleda, medtem ko besno poravna svoja oblačila, potem pa sti-snjenih pesti stopi h Koglu, čisto blizu, da se skoraj dotikata drug drugega.) Milan: Spokam naj, ja? Kakšne besede so to? Z mano ne boste opletali kot s kakšno smetjo – dobro?

Kogel (se ritensko umika, a Milan mu sledi): No no no, prosim vas …

Milan: Kdo pa ste, da si drznete tako zviška govoriti z mano!

Kogel: Menda kandidat za predsednika stranke …

Milan (s pogledom preleti vse prisotne): VI – predsednik stranke? Največji lopov v občini – predsednik stranke? Fuj! (Pljune na tla pred Koglom.) POBIRALCI ROSE 2022

96

(Ženske zacvilijo od presenečenja, Dana pa takoj pohiti šefu v bran.) Brencelj (skoči k Milanu in ga vleče stran od Kogla): Ej, tako se ne bomo šli!

Opravičite se gospodu Koglu in to še ta trenutek, sicer pokličem policijo!

Milan (se divje otrese Brenclja in se spet postavi pred Kogla): Figo se bom opravičeval! Če še ne veste, naj povem, da je tale tukaj (upre kazalec v Kogla), gospod Kogel, navadna gnida, tat, lopov…

Brencelj: Če nimate dokazov, ne obtožujte!

Milan: Seveda imam dokaze. Mojega deda je lopov Kogel ogoljufal za dobrih 20 000 evrov. Brez težav lahko dokažem. Pa ne le njega, še cel seznam ljudi.

Brencelj: To bi pa res rad slišal. Pojasnite!

Milan: Tip ima nepremičninsko agencijo, to veste. Od starejših vinogradnikov, ki ne morejo več obdelovati svojih goric, za drobiž odkupuje parcele, nato pa jih za petkratno ceno prodaja prišlekom iz osrednje Slovenije, ki …

Brencelj: V tem ne vidim ničesar spornega. Biznis je biznis.

Milan: Hudiča! Vselej vzame s sabo istega cenilca, ki ‚ugotovi‘ minimalno, skoraj nično vrednost površin … starih ljudi ni težko vleči za nos … to je dobesed-no lopovščina!

Jelka: Če je res, kar pravi …

Eva: … je to dejansko v nebo vpijoča goljufija.

Kogel: Kaj se pa pustijo, mar bi se pozanimali …

Milan: Kaj pa morala, Kogel? Poštenje? Tam na plakatu ste zapisali, da bo stranka delala v dobro ljudstva. Je to to? Navadno govedo ste, Kogel. (Obrne se k prisotnim.) Nikar ga ne izvolite za strankarskega vodjo! Navaden prasec je …

Ivan: Neverjetno!

Jože: Grozljivo! Ne bi si mislil …

Milan (k Brenclju): Tudi vi, Brencelj, nosite poln nahrbtnik grehov, vse vem.

Brencelj (zelo začuden): Jaz? Kaj pa nosim takšnega?

Milan: Spomnite se zadnjih volitev! (Spet k prisotnim.) Tudi vi se spomnite afere z ‚okrožnico‘. Vsem delavcem v podjetju, kjer je direktor – in ni jih malo -, je pošiljal pred volitvami okrožnice z navodili, koga naj obkrožijo na volilnem listu. Ker je bil že takrat županov ritoliznik! In župan je bil znova izvoljen.

Po vaseh je ta tip (kaže na Brenclja) podkupoval volivce – vsak glas je bil vreden 20 evrov. Je tako, Brencelj?

Ivan: Kaj pa je imel Brencelj od tega, da je pomagal županu do drugega mandata?

Eva: Pa res … kaj mu je to podkupovanje volivcev prineslo?

Milan: Joj, ljudje, pa kje živite!? Brencelj ima gradbeno podjetje! Mimo vseh raz-97

HARMATFOGÓK 2022

pisnih kriterijev je dobil najbolj donosne posle v občini in zaračunaval, kot se mu je zdelo … Baje pa sta skupaj z županom kupila brunarico nekje na Gorenjskem, ki jo Brencelj zdaj intenzivno obnavlja, in hodita lepo smučat v planine. Morda si bosta omislila še privatno smučišče … Roka roko umije, ne?

Brencelj (lovi sapo in vneto odkimava, se umika pred odločnim natakarjem): Veste kaj? Vsega navedenega ne morete dokazati …

Milan: Vsega ne, a tu imam izvod ene vaših zloglasnih okrožnic, nekdo mi jo je zaupal v hrambo … (Iz hlačnega žepa potegne precej zmečkan list papirja in ga začne razpirati.) Naj berem ali bo zadoščalo, da ga samo pokažem prisotnim?

Brencelj (hoče z naglo kretnjo iztrgati Milanu list iz rok, a ta odskoči in skrije papir za hrbet): Klinc vas gleda, Milan! In vse druge enako. Grem!

Milan: Jok, ne greste!¨Hočem, da priznate , da je res, kar trdim!

(Drži Brenclja za zavihke na suknjiču in mu ne pusti oditi. Še Ivan skoči in mu pomaga.)

Jelka: Kaj bomo pa zdaj?

Eva: Ostali smo brez kandidatov za vodstvo stranke.

Jože: Ima sploh smisel?

Ivan: Kaj … če ima smisel?

Jože: ima smisel biti član stranke – lopovov?

Dana: V kateri stranki pa ni lopovov, ha? Berete časopise, vržete kdaj oko na in-ternetne strani medijev? V naši bedasti stranki s še bolj bedastim imenom očitno tudi ni poštenjaka, ki bi mu lahko zaupali. Mafija!

Kogel (obotavljivo): Jaz bi vseeno …

Milan: Kaj bi vi? Kaj še sploh iščete tukaj? Spokajte!

Kogel: Ej, poslušaj …

Milan: Spokajte, če ne, pokličemo policijo!

Kogel (zgrabi svojo aktovko in požuga Milanu): Nisva še končala!

Milan: Upam, da res ne. Se vidiva na sodišču.

(Kogel odvihra, Brencelj malo menca, potem pa tudi on zdrvi ven, drugi prisotni obsedijo odprtih ust, se spogledujejo, zmigujejo z rameni.) Ivan: No prav, bodi tako prijazen, Milan, in nam prinesi steklenico žganega. Da zalijemo jezo in razočaranje … Magari na račun davkoplačevalcev … Zdaj me še bolj praska po grlu kot prej …

(Milan odhiti po pijačo, ostali molče okipijo.)

POBIRALCI ROSE 2022

98



Slika • Kép: Zorica Vinko Šimonić

99

HARMATFOGÓK 2022



Slavica Brkić

RADOST

Lijepa božična pjesma kaže: radujte se narodi!

Svi se mi radujemo, kada očekujemo,

da nam se nešto posebno dogodi.

Radost osjećamo, kada se pripremamo

na neko uzbudljivo putovanje.

Tada užurbano kupujemo sve, što bi nam dobro došlo,

da tako usavršimo svoje znanje.

Na našem licu se vidi, kada smo radosni …

I tada ga krasi široki osmijeh,

Jer dogodilo se nešto krasno,

na što možemo biti ponosni.

aga Z

agic

a • Kép: Dr

Slik

POBIRALCI ROSE 2022

100

NADA

Postoji izreka, da nada umire posljednja.

Ja se u potpunosti slažem s njom

i nastojim joj biti dosljedna.

Ako nam je teško, nadamo se boljem sutra,

a kada se to dogodi, smo u potpunosti zadovoljni,

posebno iznutra.

Roditelji često daju svojoj djeci ime Nada,

želeći im sretan i dug život

i da nitko od njih ne nastrada.

Svi se volimo nadati boljem životu, zdravlju i sreći

i zato ostanimo pozitivni

I ništa loše neće nas zateći.

Svim ljudima dobre volje

Želim, da budu radosni, veseli i sretni,

a taj osjećaj je tako dominantan,

da tada ne možemo biti nesretni.

SREĆA

To je za mene predivan osjećaj, koji ti ispunjava i srce i dušu.

I zato poželiš, da tako ostane zauvijek u tebi

i da ga nikakvi vjetrovi ne odpušu.

Sreću želimo dragim osobama, onima, koje poštujemo i volimo i ne rijetko za njih se onom gore molimo.

Kada putujemo negdje daleko, zaželimo si, da nam put bude veseo i sretan.

Zato - ako nas prati sreća, naš povratak neće biti sjetan .

Sreća u nesreći događa se svima nama često u životu.

Tada smo zadovoljni i zahvalni i ne zaboravljamo tako brzo tu divotu.

101

HARMATFOGÓK 2022

Peter Pal

TE LÁNY

HOLOGRAM

hogy belőled milyen

férfinak lát engem,

vers lehetne, ha engednéd,

úgy tűnik,

hogy átszúrjam a burkot,

na most mit tegyek

amit szorgosan húzol fel,

mint egy cirkuszi sátrat,

hogy fedjem fel,

mielőtt az utcára lépnél,

hogy valójában egy sóhaj

vagyok, egy kacaj,

csak egy kicsit kandikálnál

nem is – inkább amolyan

ki mögüle, csak egy repedésen,

szívcsordulás

elöl, hátul, valahol,

nem kell sok, egy

semmi húsvér-

mosoly megtenné, amit

hologram, káprázat,

röptében csípek el,

azt meg pláne hogyan

hogy hazavigyem,

értessem meg vele,

áztassam, aszaljam,

hogy ő se egyéb

feldaraboljam, és aztán

azt mondjam, tessék,

ha csak a nyelvünk

itt van, tálalva, versszakokra

közös

szeletelve, persze én tudom,

hogy csak nagyjából, és

csupán az íz kedvéért,

de volià –

más híján a

burkodról fogok írni,

téged meg odaképzellek,

de aztán ne sírj,

hogy másmilyen lett az orrod

formája meg a füled színe,

te lány.

POBIRALCI ROSE 2022

102

FÉRKŐZÉS

Ne kényszeríts rá, hogy

De én akkor is hallom szakadozni

vers legyen belőled!

az ereszt odafönn,

Miért tekeregsz folyton?

mert a bolygók könnye

Sokáig vártam,

ránk csöpög.

hogy nyár legyen.

Ha billentyű lennél egy zongorán,

És te addig veséztél,

nem játszanék akkordot,

amíg ki nem martad belőlem

csak téged simítana ujjam,

a lendületet.

amíg el nem megy az áram,

mert nedvesek lettek a húrok.

Szimatolnálak, ha lenne orrom,

s az üregeimbe rejtenélek,

Aggódom érted, nehogy megbotolj.

hogy titokban is bizsergess.

Hisz nem kap el, ki csak

zsigereidbe férkőzhet.

Nyáladzunk, mert július végén

az alvástól, a rolós napsugaraktól

elzsibbadnak az arcizmok

és titokban egymás

emlékeit kuszáljuk.

Rezzenés.

Eldobom a láthatárt,

és az agyamra ragadok, hogy

ne lássalak, amikor úgy ragyogsz,

mint reflektorfény egy

mozdulatlan néző fölött a

zsöllye közepén.

Azt mondják, kicsik vagyunk.

Meg hogy nincs tető az ég felett.

103

HARMATFOGÓK 2022

Peter Pal

IDŐ

...meg aztán, tudod,

az idő nagyon csalóka dolog,

néhány napra magába ránt,

és akkor úgy érzed, nem maradsz

le semmiről, és kedvedre bámészkodhatsz,

mert úgyis elérsz valahová,

aztán kiköp magából, mint

toastot a kenyérsütő,

kihűlsz, begörnyedsz, és

már nem nézhetsz ki mindenfelé

az agyad járatai közül,

mert állat lettél, agy kell, vér

kell, hol bárki is légy.

A test pedig olyan ernyedt

ilyenkor, vasárnap, amikor

újra kell tervezned magad,

sárban, agyagban, erekben

kutatnod lélektörmelékek

után. Valahogy olyanná

ragasztod vissza őket könyvhalmok,

mantrák közepette, hogy másnapra

senkinek se tűnjön fel,

mennyire emberré váltál.

POBIRALCI ROSE 2022

104



Azután egyszer, egy óvatlan pillanatban,

amikor hirtelen megfeledkezel a

kutakodásról, megint magával sodor,

de ekkor már fél gázzal botorkálsz

csak a nyomában, nehogy

újra kihajítson a kerítésen túlra, a

földre, a fű és az időtlen napok közé.

Slika • Kép: Matilda Karba

105

HARMATFOGÓK 2022

Peter Pal

SZÁRNY

FÖLD

Huszonnégy leszel,

Most érzem a

mint az a huszonnégy méter

felszínen maradás csodálatos ízét,

az ablaktól a betonig.

amikor nem didereg a süvítő

vonat hangja a fülemben.

Kapaszkodj hát meg a

Most, ebben a sohavolt pillanatban,

józanság utolsó szálaiba,

amit örökül adok a Mindenségnek,

mert lassan csak körvonalait

látod kisiklott időben

de ebben a percben,

hagyott magadnak és

ahogy elámulok azok, a szem

várod, hogy a húszperces

bambasága milyen könnyedén

szundítás is luxus legyen,

foszlik szét, és a ragadós álom

és várod, hogy majd fejjel lefelé

redői közül mily távlatok derengnek

lógj, mert akkor az idő is

előttem,

megfordul, mint a homokórában,

és várod, hogy csak úgy

miért vágyom mégis olyan hevesen

félbeszakadjon az egyszer

és mohón arra a helyre,

nézhető mozi, amit úgysem

ahol könnyedén imbolyognék

tudnál megosztani.

a faltalan terekben,

feslett ruhaként a tavaszi

teregetőn

POBIRALCI ROSE 2022

106

SZERTE

VISSZAÚT

Túlföldről, ha hazatérsz,

most minden egyszerű

a nagy semmi vár,

idegszag, mi rád szakad,

kitárulnak az ég ablakai

bőrre szabott gondolat,

egy olyan horizonton, ahol egy leszel a

égbe nyúló, szűk határ.

hajnallal, s a perzselő napon az

égbe párolognak

Mióta Túlföld egy álom,

tömény emlékeid

szerte van, ki voltam,

s nem találom.

már nem érzed a szemedig feltörő

Ha rettegnék, seperj össze

zuhatagot, a felhők súlyát fejeden

halkan,

hogy egy kupacban legyek

a lágy semmi ölén

magammal.

csak lenni szeretnél, mint

fű közt keringő pehely

Nem álmodnék rólad,

hosszú, nehéz álmokat,

és úgy, mint ki

füst vagy csak, mint

elhiszi még

odafönt az áldozat.

az első lépés előtti meséket

Fél lábbal Túlföld mezején

csípve ölel még a szív,

Csapkodsz a bozótban,

mint ki szelíd nyúllal vív.

107

HARMATFOGÓK 2022

KAZALO

TARTALOMJEGYZÉK

Elvira Vaupotič Göncz

Uvodnik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

Bevezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Podatki o avtorjih literarnih del . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Az irodalmi alkotások szerzőiről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

Ivanka Tompa

Poletje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

Bence Lajos

Elemében a hóember . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

A hóember búcsúja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Ha belezúg. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

Tündéri dívám. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Levélféle régi iskolámba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

Gyula, a hős íjász és állatbarát . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Biserka Sijarič

Zaljubljen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Lahko sem … . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

Najboljša verzija sebe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Pa je šla … . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Olga Paušič

Prevara . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Ivanka Bratkovič

Koliko življenja je v pomladi tej . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

Mali detektiv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Naša biologinja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Slavica Nedelko

Kje so tisti časi? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

Violine glas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

Belo pismo . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

Biser mojega srca . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47

POBIRALCI ROSE 2022

108

Danica Močnik

Biseri rose . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48

Franc Koren

Mamica na službeni poti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

Spomni se . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Zgodbica navadne norosti . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

Moj bog, pa menda se nisem postaral! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54

Moj pes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

Karin Abramušić

Zasekina zadrega . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56

Zlatka Frajzman

Majko moja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Jedini moj . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Tatjana Bogdan Sečnik

Babica v nebesih . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59

Tej naši dedeki . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60

Zágorec-Csuka Judit, Olga Paušič (Petőfi Sándor)

Pri Dravi (A Drávánál) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62

Ob koncu septembra (Szeptember végén) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

Vrtnice na pobočju (Rózsabokor a domboldalon) . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Vzkipelo je morje (Föltámodott a tenger) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

Ena misel me muči (Egy gondolat bánt engemet) . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

Lidija Alt

Jesenski dan . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Virus sreče . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

Potniki ognjeni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Mama . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Pomlad . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Béla Szomi

Hiša mojega očeta . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

Spomnita se name . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

Kakadujka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74

Májusi ébresztgető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

109

HARMATFOGÓK 2022

Béla Szomi

Őszi impresszum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

Milan Hajdinjak

Slutnje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

Hrepenenje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

Moja boginja. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78

Srečen sem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Lepota . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Slavica Zver

Jutranja rosa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Nikoli več . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

Moje sonce. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81

Luč spomina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81

Plavi biseri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

Zágorec-Csuka Judit

Muravidék parnasszusán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84

Elmúlás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

Nem akarok így . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86

Janja Magdič

Radi bi spregovorili . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

Predsedniške volitve 2022 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

Poljanske drobtinice . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

Pesem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

Pomladna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89

Izola . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89

Poletje po vrtnicah diši . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

Olga Paušič

Volitve (enodejanka) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Slavica Brkić

Radost . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

Nada . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

Sreća . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101

POBIRALCI ROSE 2022

110

Peter Pal

Te lány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

Hologram . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102

Férkőzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

Idő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104

Szárny . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106

Föld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106

Szerte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

Visszaút . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107

111

HARMATFOGÓK 2022

Pobiralci rose 2022 • Harmatfogók 2022





ZVEZA KULTURNIH DRUŠTEV LENDAVA

Franc Koren

KULTÚREGYESÜLETEK KÖZSÉGI SZÖVETSÉGE LENDVA

KAJ NAS ČAKA?

Zbornik

Po štiridesetih dneh potopa

Antológia

je bela golobica prinesla Noetu oljčno vejico.

In kaj se je zgodilo?

Začelo se je znova in še bolj …

Poljubil te bom ob rojstnem dnevu,

božiču, še najbolj ob novem letu.

Po biralci rose

Poljubila me boš ob rojstvu,

poroki, še najbolj, ko se bom vračal domov.

Poljubljali se bomo vsevprek in vsepovsod,

vsak z vsakim,

H armatfogó k

samo da ostane, da še tli UPANJE.

Opolnoči sveča še gori in zemlja se še vrti.

2022

Le kaj nas čaka zjutraj, ko se zdani?

ók 2022

tfog

ológia/Harma

ose 2022 • Ant

alci r

obir

Zbornik/P





Document Outline


Blank Page

Blank Page