— 280 — Slavia Centralis 1/2021 Ocene, zapiski, poročila – Reviews, Notes, Reports Prekmurje Slovene Grammar. Avgust Pavel’s Vend nyelvtan (1942). Critical edition and translation from Hungarian by Marc L. Greenberg. Leiden, Boston: Brill, Rodopi, 2020. 244 p. (Studies in Slavic and General Linguistics, 47) Pável Ágoston 1942-ben zárta le Vend nyelvtan című munkájának kéziratát, amely a maga korában nem jelenhetett meg. A Szombathelyen őrzött gépelt kézirat először 2013-ban kerülhetett szélesebb körben nyilvánosságra, ami- kor Marko Jesenšek szerkesztésében Mariborban megjelent az írógéppel készült kézirat fakszimile kiadása Lukácsné Bajzek Mária szlovén for- dításának kíséretében (Avgust Pavel, Prekmurska slovenska slovnica: Vend nyelvtan. Pevedla Marija Bajzek Lukač. Uredil Marko Jesenšek. Maribor, 2013). Ez a könyv magán a magyar szövegen és szlovén fordításán kívül több kitűnő tanulmányt is tartalmaz a nyelvtanról és szerzőjéről, a vend nyelvről, valamint a nemzetközi összefogással létrejött kia- dás történetéről (Bajzekné Lukács Má- ria, Pável Judit, Marc L. Greenberg, Martina Orožen és Marko Jesenšek tollából), ezért lényegében a Pável-mű filológiai kézikönyvévé vált. Mivel a nyelvtan metanyelve a magyar, ez a kiadás elsősorban a magyarul és/vagy szlovénül olvasó kutatók számára tette könnyebben hozzáférhetővé a művet. (Sajnálattal jegyzem meg, hogy a könyv Budapesten nem könnyen hozzáférhe- tő: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtára katalógusában egyáltalán nem szerepel, az Egyetemi Könyvtár katalógusában ugyan megvan, de hiába, mert „lappang”, vagyis sorsa ismeret- len és gyakorlatilag elérhetetlen.) Mi- vel sem a magyar, sem a szlovén nem tartozik a legismertebb, az úgynevezett „nagy nyelvek” közé, nagyon örvende- tes, hogy Marc L. Greenberg személyé- ben Amerikában akadt mindkét nyelvet (több más mellett) ismerő szakember, aki többek között a Pável Ágoston által ismert és leírt idióma nyelvjárási hát- terének ismeretében vállalkozhatott az angol fordítás elkészítésére. Az angol nyelvű kiadás a nemzetközi tudomá- nyosság számára széles körben teszi is- mertté a művet (s ezúttal remélhetőleg a legnagyobb budapesti könyvtárak is beszerzik a könyvet). Az ismertetett mű nem egyszerűen fordítás, hanem kritikai kiadás is, tu- dományos értékét az angol nyelvű fordí- tás mellett, amely jelen esetben szintén komoly filológiai teljesítmény, Marc L. Greenbergnek, a nemzetközileg is jól ismert szlavistának, a szlovén nyelv és nyelvjárások kitűnő ismerőjének beve- zető tanulmánya és Pável szövegéhez írt jegyzetei képezik. Amint azt az előszóból (Preface and acknowledgements, xxiii–xxvii) meg- tudjuk, a szerző már 1988–89. évi hosz- szabb vendvidéki, a határ mindkét olda- lának szlovén nyelvjárásaira kiterjedő tanulmányútja során megismerkedett Pável nyelvtanával, első tanulmánya róla már 1989-ben megjelent (Ágost Pável’s Prekmurje Slovene Grammar. Slavistična revija 37: 353–364). E tanul - mány számos megállapítása az ismerte- tett kötetben is hasznosult. Ugyancsak itt indokolja a szerző azt, hogy az angol fordításban megtartotta a Pável magyar szövegében használt vend terminust. Ennek részben praktikus okai vannak (a nyelvnév rövidsége), másrészt a szlo- vén prekmurski ‚Murán túli’ átvétele vagy tükörfordítása a Vashidegkúton (Cankova) született és nagyobbrészt Szombathelyen élt Pável szemszögéból logikátlan lett volta, hiszen számára a — 281 — Ocene, zapiski, poročila – Reviews, Notes, Reports vend éppen a ‘Murán inneni’ szlovént jelentette (xxvi–xxvii). Hasonló a hely- zet a 2. világháború végén a Szovjet- unióhoz csatolt és jelenleg Ukrajnához tartozó Kárpátaljával, amelynek hivata- los neve (Zakarpats’ka/Zakarpatskaja oblast’ – „Kárpáton túli terül et”) , ami csak Kijevből vagy Moszkvából nézve motivált, Prágából vagy Budapestről, de még Munkácsról vagy Ungvárról nézve is teljesen logikátlan. A nép- és nyelvnév kérdésére Green- berg visszatér még a nyelvtanhoz fűzött kommentárjában is (§ 1), ahol Pável megemlíti, hogy a vendeket régebben a magyarban tótoknak nevezték. A tót szót Greenberg A magyar nyelv törté- neti-etimológiai szótára (1967–1976 [= TESz], 3: 951–952) alapján indoeurópai eredetűnek mutatja be és – helyesen – nem foglal állást abban a kérdésben, hogy közelebbről mely indoeurópai nyelv volt a közvetlen forrása. A szó eredetéről a magyar etimológiai iroda- lomban a TESz megjelenése óta is egy- másnak ellentmondó vélemények lát- tak napvilágot: a TESz frissített német nyelvű változata (Etymologisches Wör- terbuch des Ungarischen 1 – 3 . 1 99 3– 1997, 2: 1535) a szó ófelnémet eredetét feltételezi, ami hangtani szempontból aligha lehetséges; én magam annak ide- jén a balti eredetet támogattam, ami a magyarban szabályos au > ó változás miatt hangtanilag nem kifogásolható (O starinnom vengerskom nazvanii tót, in: Lietuvos Didžiosios Kunigaikštystės kalbos, kultūros ir raštijos tradicijos. Vilnius 2009: 439–441). Később Ró- na-Tas András és Berta Árpád (West Old Turkic, Wiesbaden 2011, 2: 926– 928) az indoeurópai eredetet elvetve a törökből származtatták a tót népnevet (< ótörök tāt ‘idegen’). Pável magyará- zatához és Greenberg kommentárjához még annyit lehetne hozzáfűzni, hogy a tót népnév a régi magyarban nemcsak a „hazai”, vagyis a Magyar Királyság ha- tárain belül élő szlovénekre, hanem az „osztrák” szlovénekre, például a karin- tiaiakra is vonatkozhatott. Így például a Kazinczy-kódexben (1526–1541; kiadva legutóbb: Budapest 2003) a szlovéneket korontal tottok ’karintiai tótok’ néven említik: „Mert zenth pal iria az koron- tal tottoknak” (194), „erro̗l ira zent pal apastales: az korontal totoknak (186). Ez itt nyilvánvaló, ám megrögzött tévedés korinthusbeliek/korinthosziak helyett (vö. Benkő Loránd, Név és történelem: Tanulmányok az Árpád-korról. Buda- pest, 1998: 74); a 16. századi szerzőnek nyilván hiányosak voltak az ismeretei a bibliai földrajz és a kronológia terén, de azt tudta, hogy Karintiában az ő korá- ban is éltek „tótok”, vagyis szlovének. Marc L. Greenberg már a 2013. évi kiadásban is részt vett, ott a vend és a szláv nyelvek viszonyát elemezte (Prekmurščina med slovanskimi jeziki, Pavel 2013: 401–412). Ez a kérdés az új könyvben is kifejtésre kerül (Introduc- tion: 1. Prekmurje Slovene among the Slavic languages, 1–11). Dialektológiai szempontból a vend szlovén nyelvjárá- sok egyöttesének tekintendő, viszont irodalmi, főleg vallási használata miatt mégis külön nyelvnek is számít (1). Ez a kettősség A. D. Duličenko osztályo- zásában a periferikus regionális szláv irodalmi nyelvekre („mikronyelvekre”) jellemző, amelyek valamely nagyobb szláv nyelv dialektológiai kontinuumá- nak a peremén helyezkednek el, de az illető szláv nyelv standard változatától jelentősen eltérő dialektusokra épülnek és/vagy beszélőik történelmi, kulturá- lis vagy vallási okokból külön regio- nális írásbeliséget fejlesztettek ki. A Kárpát-medencében ilyen még többek között a kárpáti ruszin, amely kétségkí- vül az ukrán nyelvjárási kontinuumon, — 282 — Slavia Centralis 1/2021 Ocene, zapiski, poročila – Reviews, Notes, Reports annak nyugati peremén helyezkedik el, de amelynek például Szlovákiában az ukrántól eltérő standard változata is van (vö. Duličenko, A. D. Malye slavjans- kie literaturnye jazyki [mikrojazyki]. In: Jazyki mira: Slavjanskie jazyki. 2. izd. Sankt-Peterburg 2017: 625–645). Ugyanakkor a vend néhány jellegzetes- sége olyan más szláv (pl. orosz, bolgár) nyelvjárásokkal mutat kapcsolatot, ami arra mutat, hogy kialakulásában olyan ősszláv dialektusok is részt vehettek, amelyek a központi szlovén nyelvjárá- sokéban nem. Ennek jellegzetes pédája a stilisztikailag semleges gúcsati ‘be- szél’ ige (< ősszláv *gъlčěti ‘zajong’) szemben a standard szlovén govori- ti-vel. Greenberg ezzel és a hasonló pél - dákkal ebben a rövid fejezetben kiemeli Pável vend nyelvtanának jelentőségét az szláv összehasonlító nyelvtudomány számára. Ugyancsak informatív a vend nyelvjárásterület belső tagolásának is- mertetése és Pável vashidegkúti anya- nyelvjárásának elhelyezése a dialekto- lógiai környezetben. Marc L. Greenberg jegyzetei Pável szövegébe vannak iktatva szögletes zárójelbe téve és a fordító monog - rammjával ellátva, tehát vizuálisan is jól megkülönböztethetően a nyelvtan szerzőjének a szövegétől. Ez a szer- kesztésmód az olvasó szempontjából igen kényelmes, mert nem kell elsza- kadnia a szövegtől. A legtöbb kommen- tár (mintegy 30) a fonetikai fejezetben található, a lényegesen nagyobb terje- delmű morfológiai részre ennek csak mintegy fele jut, míg a többi fejezetben alig egy-egy fordul elő, ezek is sokszor fonetikai információkat tartalmaznak. A hangtan ilyesfajta túlsúlyát indokol- ja, hogy magának Pável Ágostonnak a nyelvtudományon belül a hangtan volt a szűkebb szakterülete, anyanyeljárá- sának hangtanával vált neve ismertté a magyar szlavisztikában (A vashideg- kúti szlovén nyelvjárás hangtana,1909; érdekes, hogy az egyébként a magyar nyelvi anyagot is igen precízen idéző kiadvány bibliográfiájában ebből a cím- leírásból éppen a szlovén szó maradt ki), tehát itt lehetett a legtöbb eredeti megfigyelése. Ugyanakkor művének mai fordítója és szerkesztőja szintén a hangtan területén publikálta legna- gyobb művét (A Historical Phonology of the Slovene Language. Heidelberg, 2000). Ezek a néha egy-két soros, de időnként akár féloldalnyi terjedelmű kommentárok hasznos háttérinformá- ciókat szolgáltatnak a mai olvasónak, sokszor felhívják a figyelmet a Pável óta a szóban forgó kérdésekben szüle- tett újabb tudományos eredményekre, nemegyszer pedig Marc L. Greenberg saját nyeljárási gyűjtésének adataival egészíti ki Pável példáit. Végeredményben Marc L. Greenberg angol nyelvű kritikai kiadása nemcsak Pável Ágoston annak idején kéziratban maradt műve előtt nyitja meg a nem- zetközi tudományosság kapuit, hanem egy kis regionális nyelvet is beemel a nemzetközi szlavisztika főáramába. Ez az idióma mind megőrzött régiségei, mind sajátos újításai miatt rá is szolgál a tudományos kutatás fokozott érdek- lődésére. Zoltán András Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest zoltan.andras@btk.elte.hu