RŐTH EMIL
Az őrködés éjszakája
הגדה של פסה



V
י




:!

























.1



י




'

.



.



V
_ • ־
־ . י :
■












י,



. /



.
■
י
י . ' - * <

'
י
:




י

1








■








'?־ ׳ -



JAVNE KÖNYVEK 4.
״Add nekünk Javne városát, hogy ott tanít• hassunk, Istenünket szolgálhassuk és törve» nyeink szerint élhessünk. — R. Jochanán ben Zakkáj kérése Vespasianus császárhoz Jeruzsálem ostroma idején.
AZ ŐRKÖDÉS ÉJSZAKÁJA
PESZÁCHIHÁGGÁDÁ
ROTH EMIL
fordításával és magyarázataival
Számos képpel és kottával
MAGYAR ZSIDÓK PRO PALESZTINA SZÖVETSÉGE BUDAPEST
FELESÉGEMNEK
J 2• -j
'102023 $3
Fenntartunk minden jogot. Felelős kiadó: dr. Roth Emil.
Klein Jenő nyomda Budapest, VI., I ovag-u'ca 20.
Gondol Sándor Modern Zsidó Könyvkereskedése (,Budapest) bizománya
BEVEZETÉS
Az ünnepi est elnevezése.
Az őrködés éjszakájának neveztük el köny־ vünket, így hívja a Tóra niszán hó 15.-ének előes-tejét: ״Az őrködés előéjszakája volt ez az Örökké-való előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom orszá-gából“. (Móz. II. 12. 42.).
Ennek az estének legelterjedtebb neve: szé-dér, vagyis: rend. Mert előírt rendje van ekkor az imáknak és az ételeknek. A Biblia előírása sze-rint csak niszán 15.-ének előestéjén, vagyis egy-szer kell szódért tartani. így van ez ma is Erec Jiszráélban, a gálutban azonban a második este is megtartjuk.
Hággádá magyarul:	elbeszélés. Annak a
könyvnek a neve ez, amely a széderre vonatkozó előírásokat tartalmazza. Teljes nevén:	Széder
hágqádá sel peszách. a peszáchi elbeszélés rend-je. (Vele szemben általában ággádának nevezik azokat a talmudi irodalomból való fejezeteket, amelyek törvényt nem tartalmaznak. A két szó hasonló hangzása miatt könyvünkben az ággá-dá helyett a midrás szót használjuk).
A szeder kialakulása.
Mózes második könyve előírja, hogy minden év niszán ••hó 14.-én esaládonkint egy־egy bá־ rányt kell levágni peszách-áldozátnak (12. feje-zet). A nyárson sült húst az este beálltával nász־ kával és keserű gyökérrel fogyasztották el. Ehhez az előíráshoz járult a Tóra másik parancsa, hogy a szülő köteles az egyiptomi kivonulásról me״ sélni. Ez volt a széder-est magva.
De a keret lassanként tágulni kezdett. Előbb csak, mint már Jesájá könyvéből látjuk (30.
29.) zsoltárokkal bővült a szöveg. Később az el-beszélésnek állandó formái alakultak ki, bizo-nyos bibliai mondatokhoz fűzték a mondaniva-lót. A Misna lezárása idejében, a polgári időszá־ inítás szerint 190-ben, már nagyjában megvolt a mai széder törzse (Pöszáchim X.; itt olvassuk először a széder részletes leírását). A Hággádá azonban tovább nőtt. Üj fejezetekkel gyarapo-dot't minden irodalmi korszakban, az ámorák és a gáo.iok korában. A végéhez csatolt énekektől eltekintve, a X. században találkozunk először a mai Hággádával, mint egységes könyvvel.
A tulajdonképcni régi Hággádá a Jistáb-őác/2-hal, illetőleg a rákövetkező negyedik pohár borral fejeződik be. Azonban mint majd látjuk, időről időre új énekek kerültek hozzá. Ezek rész-ben más ünnepnapok imarendjéből, részben a zsidó népdal kincseiből származtak. Eleinte csak magánhasználatban terjedtek el, végül beleírták a Hággádába is. A befejező részek: az Echád mi jódéá és a Chád gádjá, 1500 körül kaptak he-Ivet könyvünkben.
K6nyv, amelynek nincsen befejexáse.
A Hággádának nem volt mai értelemben vett szerzője; részeinek keletkezési idejét évszázadok választják el egymástól. Ugyanez a helyzet a fe-jezetek keletkezésének helye tekintetében is: az Erec Jiszráélból eredő főrészen kívül hozzájárult Babilónia a Há-láchmáv al, Franciaország a Cháazál sziddurnú és Németország az Echád mi jádéával meg a Chád gálájával. Van azonban a széderestnek egy előírása, amely mindnyájun־ kát a Hággádá szerzőtársává tesz. Ezt olvassuk: Ha pedig mind bölcsek, mind okosak, mind vének volnánk is, ha tudnánk is a Tórát, akkor
is kötelességünk mesélni az egyiptomi kivonu״ lásról; minél többet mesél valaki róla, annál di-cséretesebb. Ebből az következik, hogy a Hág-gádának az is a feladata, hogy alkalmat adjon nekünk a beszélgetésre. Törvényeink elő is írják, hogy mindenki fűzze hozzá azt, amit tud.
Az ünnepi est hagyományosan kialakult szellemének megértéséhez tudnunk kell azonban azt is, hogy a résztvevőknek nemcsak személyük-tői független, régmúlt dolgokról kell szólniok, hanem személyes élményeikről is. Mert nemcsak azt írták elő, hogy mesélni kell, hanem azt is, hogy ״minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki Egyiptomból“. Elmondjuk a magunk tapasz-falatéból, hol láttunk hasonló eseményeket, mit tudunk megállót! zsidó próbákról, Micrájimról. szabadulásról.
Ez a gondolat hozta létre a legtöbb Hággá״ dá-magyarázatot is. A Biblián kívül ez talán a legtöbbet magyarázott zsidó könyv. De eltekintve egy-kettőnek tudományosan, kimért nyugalmá-tói, a magyarázók nemcsak a szöveget akarták aprólékos búvárkodással megfejteni, hanem vég-rehajtották azt a nagy feladatot is, hogy átlép־ jék az időt, a teret, jelenükbe belevigyék a tör-ténelmet és minden szóban a maguk életére lce-ressenek feleletet. Ha a zsidó ember már a Bibliánál is minden szóban jeleket keresett és önmagára vonatkoztatta, mennyivel inkább meg-tehette ezt a Hággádával, amely ismételten meg is parancsolta azt. Aki olvasás közben nem ke-resi benne a maga életének értelmét és nem érzi, hogy ő is részese annak az örök drámának, amely a Micrájimoktól Kánaánig és a gálutoktól a meg״ szabadulásokig terjed, az nem tett eleget köte-!ességének.
A mi magyarázatunknak is az a célja tehát, hogy hozzásegítsen a szövegnek ilyen megérté-séhez. Tekintetbe veszi az eddigi tudományos kutatások eredményeit. Ezen felül azonban arra is meg akar tanítani, hogyan kell szédert tar-tani, hogyan kell, miről lehet beszélgetni. Talán hozzásegít néhány családot, hogy jobban meg-értsék ennek a különleges zsidó estnek a szeli(•־ mét.
Kéixülni kell a *léderr*.
De nemcsak a háziasszonynak, hanem a családfőnek is. Van ugyanis néhánv szerepe, és illik, hogy jól tudja. Vegye magának a fáradsá-got, nézze át ׳az előírásokat. Szokás, hogy az iinnenet megelőző szombaton elolvassuk a Hág-gádát. Lanozgassuk át a fordítást, a magvará-zattal együtt. Gondolja meg minden családfő, minden széder-rendező, hogy papi szolgálatot kei! végeznie ezen a furcsa estén, amelyen oly érdekesen keveredik az imádság, a beszélgetés, a jelkénes étel. a jelképes cselekedet, a zsoltár és a népdal. Mintha azt akarná mondani ez a kü-Iönös rend. hogy a zsidóság el akarja tüntetni az éles határvonalat a szent és a profán, az ott-hon és a temnlom, a laikus és az avatott pap között. Mindenben ugyanaz a szellem legyen.
A széder drámai jelentősége.
Ha jól megfigyeljük, kitűnik, hogy a széder tele van olyan szertartásokkal, amelyekben mi egyiptomi vagy erec jiszráéli cselekedeteket jelké־ pesen megismétltink, dramatizálunk. Miért?
A zsidóság történetének elején az az ősélmény áll, amely Egyiptom földjén kezdődött, a Szi-
nájnál folytatódott és a pusztán keresztül elve-zetett Kánaánhoz. Ezt az ősemléket az év három zarándokünnepén minden évben az egész zsi-dóságnak el kell ismételnie. Az a meglátás van a vaEási előírások mögött, hogy a történelem va-lójában nem más. mint néhány cselekmény-nek kisebb-nagyobb változással való megismétlő-dése. Izráel életében Micrájim és a megszabadu-lás újra meg újra visszatér. Mindenkinek szűk-sége van a széderre. A nyugalmas idők peszách־ ünnepeit azért tartjuk tehát, hogy ne roppan-junk össze, ha valóságos Micráiimmal találko-zunk. Megtanuljuk, mi volt a zsidóság történelmi felelete. Figyeljük meg csak a szeder törvényeit! Előttünk a pászka.'a keserű gyökér, az agyagra emlékeztető chárószet, a könnyeket jelentő sós víz: néhol a házigazda kendőbe csavart pászkát vesz a hátára és lígy mutatja, hogyan vándorol-tak az ősök. Mintha esv kibontakozóban lévő dráma állna előttünk. Ezekhez csatlakoznak az ereci emlékek. Beleéljük ezekbe is magunkat: bal oldalra támaszkodunk, mint az akkori szabad emberek, régimódi ételeket eszünk, előttünk a jeruzsálemi szentély áldozati emlékei. Ezekhez fűződnek végül az utolsó gálut jelképei: az Éli-jáhirserleg és az ajtó kinyitása. Magvaráza-tunkban részletesen szólunk maid róla, hogy a kaukázusi zsidóknál mindig felöltözik valaki ,Te-ruzsálemből jött vándornak és a széder résztve-vőivel párbeszédes jelenetet játszik el.
Aki megőrzi az ünnepi est előírásait, az azo-nosítia magát történelmünk nagv drámájával, ámelvnek helye az egész világ, ideje az örökké-valóság.
A gyermek.
A gyermek szerepe ezen az estén külön em־ lítést érdemel. A magyarázatban többször is rá-
mulatunk arra, hogy már a Biblia és a Talmud is az ő tanításukat állítja az esi középpontjába. Nekik készült a Má nistármá. A Hággádának az a fele, amely a vacsorát megelőzi, jórészt nem más, mint a gyermek ,tanítása, amit a hagyomány a családfő szájába ad. Tartsuk meg az áfikőmán ״ellopásának“, a gyermekek megajándékozásá-nak szokását! Ha több gyermek van, a Má nhtán-nát feloszthatjuk közöttük. Magyarázat közben tekintettel kell lenni rájuk. Amit a gyermeknek világosan, értelmesen magyarázunk, az érdekel-heti a felnőtteket is. Több olyan példázat van magyarázatunkban, amely erre alkalmas.
Akik kőzetednek.
Kortársaink között sok a ״megtérő“. Most közelednek újra a zsidósághoz. Soknak hiányos a héber ismerete. Nagy számban lesznek ezek között, akik a mi hagyományos széderünkön részt akarnak venni, de — mint a midrás mond־ ja: löfi kóchám, csak amennyire erejüktől telik. A szédernek teljes félreértése volna, ha, akár maguknak, akár gyermeküknek, a Hággádát. mint egy leckét, értelmetlenül végigmondanák. Használják fel tetszésük szerint könyvünknek magyar részét is! Jáákov Lissa írja a Máászé rdsszim bevezetésében: Az a helyes, ha a Hág-gádát elmagyarázzuk és lefordítjuk a gyerekek-nek és a nőknek. Ma nyugodtan hozzátehetjük: és a férfiaknak. Az ilyen széder rendezőjének nyomatékosan ajánljuk, válassza ki előre, melyik rész fordítását vagy magyarázatát olvassa majd fel, hogy tisztában legyen vele, amikor sor ke-rül rá.
A Hággádá ugyanis nem imakönyv. Van benne ima is, mint például a Kiddus, vagy az
áldások az ételekre és a borra, vagy az étkezés utáni imák. Van benne zsoltár is- Azonban az étkezés előtti rész zöme írásmagyarázatokból áll és azt a célt szolgálja, hogy tanulmányozása köz-ben Egyiptomról beszélgessünk.
A széder szertartási részeit a hozzátartozó áldásokkal a ״megtérők“ is igyekezzenek velünk együtt elvégezni. Lesz közöttük, akit a Hággádá־ ból a zsoltárok költészete fog meg, másnak a Nismát tetszik leginkább. Sokan kisérik majd szívesen figyelemmel az ősi midrások stílusát. A héber és általában a klasszikus irodalmak ba-rátáit a könyvünkben lerakódott sokféle irodalmi anyag érdekli majd.
Az ének jelentősége.
Ezt külön is hangsúlyoznunk kell. A mai zsidó embernek újra meg kell tanulnia a közös éneket. Vonatkozik ez a templomra, az otthonra egyaránt, de különösen a szeder-estére. Az egyik peszáchi templomi ima arról szól, hogy Izráél mindig énekelt: a tengeren, a pusztában, Debora idejében. Énekelt Dávid király, Salamon. Éne-keltek a Siralmak völgyében és az Áldások völ־ gyében. Énekkel köszöntik majd a Messiás or-szágá't Ls.
A zsidó közösség neveléséhez fel kell hasz-nálnunk a dal erejét. Az énekre természetesen készülni kell. Előre megtaníthatjuk rá a kicsi-nyéket is. Könyvünkben a kottával ellátott sző-vegekhez énekelhető magyar fordítás van. Ebben régi német-zsidó hagyományt követünk. A mellé-kelt dallamok nagyrésze ismeretes lesz olva-sóink előtt; de mindegyik szövegre van termé-szelesen sok más dallam is.
A kovászos étel tilalma.
Volt egyszer egy nép, amely évszázadokig szolgaságban élt. Olt megtanulta, mit jelent, ha másnak van alárendelve, mi a rabság. Roska-dozva, véresen hordta a köveket, húzta az igát, Elgyszer csak megjelent egy ember és emlékez-tette őket az ősökre, az ősök Istenére. S aztán beköszöntött a szabadság, maguk sem értették, hogyan. Nem ők harcolták ki, nem is voltak rá igazán elkészülve, sem lelkileg, sem testileg. Tudták: Isten belenyúlt sorsukba és új irányt adott neki.
Most képzeljük el ezt a népet ezzel a két nagy élménnyel: Egy az Isten és ne legyen bál־ vány; egy' az ember és ne legyen rabszolga.
Szentül megfogadják, hogy mindig e két örök-egy eszme szolgálatában állnak. De kellene valami emlékeztető jel, szokás, törvény, vagy írás, hogy minden nemzedéket megtanítson rá: csak Isten előtt borulj le, csak egyfajta ember van!
Erre elhangzik a törvény:	A szolgaságban
kovásztalan kenyeret ettetek, a kivonuláskor sem volt idő a kenyér megkeléséhez. Ezért időtlen־ időkig a kivonulás előtti naptól, niszán 14;־étől kezdve csak szegény-kenyeret ehettek. Azután a kemény szabály: Semmi kovászos ételt nem ehettek az ünnep nyolc (Erec Jiszráélban: hét) napján! De nemcsak enni tilos, hanem bármilyen formában birtokunkban tartani vagy hasznát venni is. Kívülálló ember szemével nézve talán kii-lönös ez a törvény. De hozzánk a magunk múltja szól belőle, a cselekedetekben beszélő keleti lélek.
A polgári időszámítás előtt 419־ben, tehát közel ezer évvel az egyiptomi kivonulás után, a perzsa birodalom határa a Nílusnál volt. Nem-régen megtalálták azt• a papiruszt, amelyen a
perzsa király engedélyt ad, hogy az Elefantine szigetén zsoldjában lévő zsidó csapatok megtart-hassák a peszách előírásait.
Rabbi Lévi Jicchák, a berdicsevi cáddilc (megh. 1809-ben) egyszer erev peszáchkor ki-ment a piactérre. Megszólított egy oroszt, akiről tudta, hogy csempészéssel foglalkozik:
— Van selymed?
— Igen, kitűnő külföldi áru, amennyit csak akarsz.
Majd egy zsidót szólított meg:
— Van nálad valami kovászos étel?
— Isten őrizz, hiszen én zsidó vagyok.
Hasonló feletetet kapott egy másiktól is. Ha-zament a jámbor mester és így szólt Istenhez: Nézd Uram, milyen néped van Neked. Az orosz cár nagy úr, van nagy serege, sok fegyvere, bőr-töne, a határokon őrök állnak, és mégis nyíltan árulják a csempészárut. Te pedig egyszer meg-írtad a Tórában, hogy ne legyen nálunk ková-szos étel és erev peszáchkor az előírt idő után többé semmi sincs a tiltott ételből a zsidó házak-bán. És mindez katonák nélkül, évezredeken át.
Álljunk meg csodálattal és áhítattal a chá-méc, a kovásztalan étel törvényének hatalma előtt és kérdezzük meg: elérte-e a célját? Igen! Élőt-tünk az esztendők ezrei. Szerte a földön, tavasz idején, amikor megszabadulva a jégpáncéltól áradozni kezdenek a folyók és valami megmoz-dúl az emberek lelkében, — nekiállnak egy ősi törzs asszonyai, férfiai, és halálos komolysággal takarítani kezdenek. Eltávolítanak a lakásból minden kovászost, erjedt ételt, kenyeret, évköz■ ben használt edényt, hogy néhány napig drama tizálják Micrájimot. Ez nemcsak a kovászos ti-lalma, ebben sokkal több van:	a megismételt
Micrájinvdrámában minden esztendőben feles־ küszünk Istenre és az emberre.
Ez a peszách hatalma. Egy nép emlékezik. De nemcsak a törvényre, hanem a tanulságra is1 Egy az Isten, egy az ember.
Az ünnep hagyományos előkészítése.
A házigazda a niszán 14.-ét, erev peszáchot, megelőző estén (ha 14.e szombatra esik, akkor egy nappal előbb) átvizsgálja gondosan a házat, hogy a kitakarított helyiségekben van-e még valami kovászos. Előtte (áldás nélkül) kezet mos és ezt mondja:
ברוך אתה " אלהיגו מלך העולם 8יטר קזי^גו במצויתיו רצונו על ביעור חמץ:
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél parancsolataiddal és megparancsoltad nekünk a kovászos eltakarítá-sát.
A lakás átvizsgálása után ezt mondja:
?ל־חמירא וחמיעא ד־איכא בףטותידלא חמתה ורלא בעך־תה לבסיל דלתות כעפרא
r :דארעא
I 1-	6
Minden kovász és kovászos ami birtokom-bán van, de nem láttam és nem takarítottam el, legyen olyan, mint a föld pora, semmivel egyenlő.
Ekkor természetesen még lehet a lakásban
elkülönített helyen, reggelig való kovászos éle־ lem.
Niszán 14.-én, erev peszáchkor, a nappal egyharmadáig, ,tehát mintegy9 ׳ óráig szabad ko-vászosat enni. Ekkor legkésőbb egy órán belül meg kell semmisíteni a megmaradt chámécot és a következőt mondjuk:
3ל־חמירא וחמי־עא דאיכא בראותי
1	T״ ‘ T•: T Y	•:	•
דחמתה ודלא חמתד, דבערתה ודלא
T !	**:-•:	•••■•:	T 1
•בערתה לבמיל ולהוי 3עפרא דאדעא
ז : - :	t : ״ 1 ־ v: v :	• : *	••:־־*
Minden kovász és kovászos, ami birtokom-bein van, akár láttam, akár nem láttam, akár el takarítottan, akár nem takarítottam el, legyen olyan, mint a föld pora, semmivel egyenlő.
Az értékesebb holmikat eladjuk. Az eladás-nalc szabályosan kell történnie. Végső időpontja körülbelül 11 óra. Ha erev peszách szombatra esik. akkor mindezt pénteken végezzük el.
Az ünnepet megelőző napról
Erev peszáchkor van az elsőszülöttek böjtje. Az egyiptomi csapásra emlékezünk ilyenkor, amely a zsidó házakat elkerülte. Az a szokás van elterjedve, hogy, ha valaki ezen a napon <>־ jezi be egy talmudi kötet tanulását (szijjum) és ennek tiszteletére lakomát rendez, akkor ׳a részt-vevő elsőszülöttek mentesek a böjt alól. Ezért sok helyen szándékosan úgy osztják be a Tál-műd tanulását־, hogy cgy-iegy kötet befejezése erev-peszáchra essék.
A nap második harmadától kezdve tilos a
kovászos élvezete, de tilos a pászka-evés is. Azért rendelték ezt el, hogy az ünnepi esten a pászka újdonság legyen részünkre. Sok helyen niszán hó elsejétől, sőt néhol purim'tól hezdve nem esznek pászkát. A széder igazi ünnepi hangulata meg-kívánná, hogy ünnep előtt ne kerüljön a pászka üzleti forgalomba és ne együnk belőle. Nem méltó egy ősi néphez, hogy maga koptassa el szentségeit.
Ha erev-peszácli szerdára esik, akkor egy cl4׳ rab pászkára főtt, vagy nyers húst teszünk éi a következőt mondjuk:
*m ברוך אתה יי אלהיט מלך העולם רןך*טגו במותיו וצונו על מצות ערוב* בהדין ערובא יהא #רא לנא למיפא ולממלא ולאטמנא ולאךלכןא ’^;רגא ולמעבד בל־־צרכנא מיומא'טבא לע&בתא
T 1 ־ :	T T	T •	T T JT T	־IV:
*לנו ולכל־הזיוים בעיר הזאת
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél parancsolataiddal és meg parancsoltad nekünk az éruv törvényét. Ez énw által engedtessék meg nekünk, hogy az ün-népén süthessünk, főzhessünk, melegen tarthus-suk az ételt, tüzet gyújthassunk és elvégezzük minden szükséges munkánkat, ami a szombat elő-készítéséhez kell, mi és a város minden lakója.
Ez az u. n. éruv távsilin.
A széderfál elkészítése.
Az asszony kötelessége, hogy még nappal gondosan előkészítse az ünnepi asztalt. A szoká-
sos ünnepi gyertyákon kívül a széderhez szükse ges ételeket kell elrendeznie. Sok helyütt díszes szédertál szolgál erre, de ez természetesen nem lényeges.
A széderhez kell:
1. Három egész pászka (máccá), ezek 3t kohénnek, !évinek és jiszráéinak szokták nevezni. Sokan máccá sömuraL vesznek erre a céln, vagyis olyan pászkát, amelyet még a szokottnál is sokkal gondosabb felügyelet mellett készítet-lek el. A pászkákat kendővel elkülönítve helyez-zük egymásra.
2■ Egy darab parázson sült csontos hús (zöroá), a bárány-áldozat jelképe.
3• Parázson sült tojás (bécá), az ünnepi ál־ dozat emlékére.
4.	Keserű gyökér (máror):	torma, saláta,
vagy hasonló. Ebből kétszer eszünk, előbb a charőszeibe mártva, azután a Szentély emlékére, két darab pászka között. Néhol az előbbihez dl-rabban, az utóbbihoz reszelve eszik a tormát.
5.	Chárószet. Reszelt alma és dió, valamint fahéjdarabok és bor keveréke. A vályogvető munkára emlékeztet.
6.	Kárpász. Zöldség:	retek, petrezselyem,
burgonya vagy׳ zeller.
7.	Sós víz vagy ecet. Ez a könnyeket jelenti. Ebbe mártjuk a kárpászt. A sós vizet nem szik־ tűk a széder-tálra tenni.
8• Elijáhu serlege. A legdíszesebb poharat borral megtöltve Elijáhu tiszteletére állítjuk az asztalra.
Gondoskodjék továbbá a háziasszony ele־ gendő ünnepi borról !a ״négy pohár“ számára. — A széder rendezőjének lehetőleg díszesebb karosszéket állítanak. — Néhol párnát is tesznek rá, hogy mutassa a szabad ember kényelmes
életét. — A poharak alá célszerű tányérkákat készíteni, hogy a csapások felsorolásánál ebbe csöppentsük a bort.
A széder néhány Mókásáról.
A baloldalra való támaszkodás általános volt a római és a zsidó világban. A szabad római polgárok nem széken ülve, hanem az asztal köré rakott körevetekre dőlve, bal karra támasz-kodva helyezkedtek el az étkezésnél és a jobb kezükkel ettek■ Ez a szokás tehát nincs közvet־ lenül az egyiptomi kivonulással összefüggésben, hanem a Talmud korából való és az׳t akarták vele mutatni, hogy a széder résztvevői mind szabad emberek. Mennyi érdekes régiséget őriz a zsidó-ság! A Tóra és a purimi Eszter־könyve a világ egyetlen használatában lévő ókori formájú könyve. A ma is használatos talmudi fólió-köle-lek a középkori kódexek formáját és beosztását őrzik. A széder pedig egyetlen élő emléke a kiasz szikus ókor étkezési szokásainak.
Fehér ruha. Sokfelé szokás, hogy a széder-rendező felveszi az úgynevezett kitilt. Nem kell ezt feltétlenül valami szomorú jelképpel magyu-ráznunk. Tudjuk a talmudi irodalomból, hogy a fehér ruha volt az ünneplő viselet. Az egyik midrás például azt mondja, hogy Egyiptomban a zsidók abban ״őrizték meg ősi jellegüket“ (mö-cujjánim sám), hogy hagyományos fehér ruha-ikban jártak. A középkorban is fehér volt az ünneplőruha, és csak később alakult ki az a szó-kás, hogy a halottakat fehérben temették el.
A széder többi szokásáról magyarázatunk-bán szólunk, a megfelelő helyen.
IS
PESZACH1 HÁGGÁDÁ
AZ ÜNNEPI EST SORRENDJE:*
קדש, וךחץ, כרפס, יחץ, מגיד, רחץ׳ מוציא מצה: מחר פרך, שלחן ערך, צפון ברך, הלל נרצה:
:Szombaton itt kezdjük
(נלחש) נוסי ן3ךב נ,יל»י כו&ו (בקיל) יום wn ויכלן ל.#לם והארץ ןכל־צבאם: לכל אלהים 3י1ם T5W ?ולאנתז	<$3 rtatfi .nbי1ם ה^יעי ?וכל־
?!לא?תז tn&y לברך אלהים את־יום היטביעי דקרט אתז. 3י גז יט?ת ס$ל־?ולאכתז איטר־<יךא 8לל״ים $&1ת:
Hétköznap itt kezdjük a kiddust:*
3חןו אתה ;י אלהינו מלך העולם 3ורא פרי הג?ן:
Káddés uröchdc. Rásiról, a ,neves Biblia- és Talmud-magyarázóról jegyezték fel, hogy egyszer elfelejtette, elővenni a vacsora végén az ái'ikó-inánt Annyi előírása van a szedernek, hogy ügy elmük keik el ne tévesszük. Ezt a célt szolgál-ták az ilyen versbe szedett, rövid összefoglalások. A nálunk elterjedt, fenti kis emlékeztető verset a régiek Rásinak tulajdonították. Hozzávetőle-ges fordítása a következő: kiddus, kézmosás, zöld-ség, pászkatörés, elbeszélés, kézmosás, kenyér- és pászkaáldás, keserű gyökér, összetevés (a pászkáé és a keserű gyökéré), asztalrendezés, az elrejtett (az áfikómánt elfogyasztjuk), étkezési áldás, Hál-lél, tetszés szerinti (szövegek).
Nyúlv3dás7al (lásd a 23 Iapol)
(Szombaton) És lett este és lett reggel: ha-todik nap. így befejeztetett az ég és a föld és minden seregi. És befejezte a hetedik napon Isten a müvét, melyet alkotott, és megnyugodott a hetedik napon minden művétől, amelyet alko-tott■ Ekkor megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mert ezen megnyugodott Isten minden művétől, melyet teremtett és alkotott.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a szőlő-tő gyümölcsének teremtője•
Kiddus. Ezzeil kezdődik mindem szombat és iln-nepnap köszöntése. A széderen az az eltérés, hogy mindenkinek a kezében van egy pohár bor.
A kiddus által teremtett hangulatot szépen érzékelteti a következő legenda. Az éhség behaj-tóttá Kolomea környékének erdőiből a rabló-kát Rabbi Árjénak a falu végén lévő házára esett választásuk. Mikor a rablók nagy lármá-val berontottak, éppen az ünnepszentelő kliddust mondták. A házbeliek ijedten szaladtak szét, csak a rabbi állt és mondta ;a kiddust. Miért állsz!! — kiáltott rá a rablók vezére. Választ azonban nem kapott, mert rabbi Ár jó nem szakította meg az imát: ő most tanúságot mond Isten létezéséről és
ברוך אתה יי אלהינו מלך־ העולם א׳טר בחר־ בנו מכל־ עם ורוממנו מכל־לעון וקרענו במעותיו. ותת! ־לגו יזי אלהינו באהבה עבתות למנוחה ו מועדים לי&מחה חגים וזמנים ל^ון את־יום לעבת ל,זה ןאת־יום חג המצות הזה זמן חרותנו מנןרא ק1ךט זכר ליציאת מצרים. כי בנו בחרת ואותנו
*	*	*	! T	״ T 2 T : - T T
קד^ת מכל" העמים !עבת ומועדי כןףטןז ^לבה !ro ב^מחה ובנדון הנחלתנו. ברוןי אתה יי מכןד־ש לעבת ו.י^ראל והזמנים:
Szombat kimenetelekor* ezt is mondjuk:
ntN? ברוך אתה י,י אלהיט מלך העולם מבא
הא^ן
nem fél senkitől. A riabló kihúzta a kardját és rabbi Árjé kezére ütött vele. Kicsöppent a po-bárból egy kevés bor és a kardra esett. Hiába ki-sér el te most meg a rabló, a karddal nem tudott újra suhintani. Rabbi Árjé pediig leült, ivott a borból, kezet mosott. Leültette az asztal mellé a rablókat ás és enni adott nekik. A karddal pedig a kiddusbor csodát művelt. Valahányszor ünnep köszöntött be, a szenteléstől a búcsúztatásig nem lehetett vele senkit megtámadni.
Valami egészen különös hangulat kezdődik a zsidó ember lelkében a kiddussal. Az apa, mint a család papja, megszenteli az ünnepet, ünnepélye-sen kihirdeti, hogy a köznapi küzdelem és kenyér-harc helyett békesség jön. A nyugalom szótárad
Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a vi-lúg Királya, aki kiválasztott bennünket mind a népek közül és kiemelt mind a nyelvek közül és megszentelt parancsolataival. Szeretettel adtad nekünk (a szombatokat nyugalomra), az ünne-pékét örömre, az ünnepi időt vígságra, (a szom-hatot és) a pászkák ünnepét, szabadulásunk napját (szeretettel) szent gyülekezet tartására, emlékül az egyiptomi kivonulásra. Mert bennün-két választottál és szenteltél meg a népek közül, (a szombatot) és szent ünnepnapjaidat (szeretet-tel és kegyelemmel) örömmel és vígsággal adtad nekünk örök birtokul. Áldott légy Te, Örökké-való Istenünk, aki megszentelted Izráelt és az ünnepi időket.
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki alkotja a tűz világító fényét.
a serlegből a szobám és elborít élőt, élettelent egyaránt.
Szombat kimenetelekor. A Hággádának, illető-lég a zsidó !kultúrtörténetnek egy érdekességét kell itt megemlítenünk. A régi kéziratos és nyom-tatott H ággá dákba ni a képeken igen gyakori mo-tívum a nyúl és a nyúlvadászat. Hogyan kerül-tek ezek ide! Már a Tallinnd megállapította, hogy ha szombat kimenetelére esik egy másik ünnep kezdete, akkor a kiddust és a hávdálá imát a kö-vetkező sorrendben kell mondani: jájin (ál-dás a borra), kiddus (ünnepszentelós), nér (áldás a fényre), hávdálá (elválasztó áldás), zörnán (idő-áldás, sehechejánu). A héber szavak rövidítése: JáKNöHáZ. Valaki egyszer tréfából ezt a szót németül így mondta: ״Jagt den Has“, űzzétek a nyalat. A tréfás szó rajta ragadt és a Hág-gádá-díszítők nyálakkal, agarakkal és vadászok-kai, ezekkel a nagyon is zsidótlan motívumokkal rajzolták tele a képeket.
ברוך אתה » אלסינו $לך העולם המבדיל 3ך לחזל V3 אוי 3ך ו#ראל לעטים. 3ך יום ס??יעי (nvyt ,ימי המ^ה־ 3ין ?ןף8ת יט?ת ?nryf יום מזב הבדלת. ןאודיזם ל׳^ביעי nw9 יסי fí0p3 קד^ת. הבדלת ןקך^ת אודעטך י&ראל בכ^תך. ברוך אתה יי המבדיל בך קחס לל!ןע:
Ezt minden alkalommal mondjuk:
ברון אתה יי הלחינו נ!לך העולם יטהחינו ומימנו והגיענו לזמן הזה:
X ״T X	! * ״ T •:־V I
Baloldalra támaszkodva isszuk az első pohár bort-*
A széder rendezője megmossa a kezét,* de áldást nem mond rá. Majd vesz egy darab ״kárpászt“,* zöldséget (retket, petrezselymet vagy egyebet), belemártja sósvízbe és ezt mondja:
?רוך אלה ״ אלהינו מלך העולם בורא פרי האדמה!
:	T :־T T
Az első pohár bor. Már a Misi:la előírja, hogy mindenkinek négyszer kell ilyenkor bort innia. A község kötelessége, hogy a szegényeket ebhez hozzásegítse (Pöszáchim X. 1). — A négy pohár bor magyarázata ■a régi zsidó ,lakoma-rendben ta-!álható. Az első a ikiddushoz tartozik, ez megvan minden ünnepitöszöntéskor. A másodikat a széder főrészének a befejezésekor, az étkezés előtt mond-jult a Birkát hág Hulláira, a megváltás áldására. Az ókori lakománál általános volt, hogy a lakó-
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki elválasztja egymástól a szentségest és a köznapot, a fényt és a sötétséget, Izráelt és a népeket, a hetedik napot a hat munkanaptól• Te választottad el a szombat szentségét az ün-nepnapétól és föléje emelted a hetedik napot a hat munkanapnak. Elkülönítetted szent életre líráiéi népét a Magad szentsége által. Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, aki megkülönbözteti egymástól a szentelt napokat.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki életben hagyott, megtörött és eh juttatott bennünket eddig az időig.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, a föld gyümölcsének teremtője.
inához való letelepedés előtt egy pohár 1x1 rt ittak. Ennek emlékét őrzi a második pohár. Az étkezés után a mözummán-áldást máskor is borra szók-ták mondani, tehát a harmadik pohár nem csu-pán, a széder jellegzetessége. A negyediket pedig a Hállél-énekre isszuk (Goldschmádt, Die Pessach-Haggada 7—9.).
Mire emlékeztet a négy pohár bor? Mózes má-sod:k könyve négy igét használ a;z egyiptomi ki-szabadulásról: és kivezettelek, és megmentette-lek, és megváltottalak, és kiemeltelek benneteket (vöhócéti, vöhiccálti, vögáálti, völákáchti). Mi pe-dig a megszabadulásnak mind a négy fokára kü-lön-külön emeljük serlegünket. — Minden széder-
A szeder rendezője !eszik a zöldségből és ad a ,többieknek is, ezek elmondják az előző áldást.
A széder rendezője veszi a középső pászkát, két-tétöri* és elteszi a vacsora végéig áfikómánnak.
asztalon ott áll azonban! Élijáhu serlege is. Mert valójában nem négy, hamiem. öt pohár bort kelllene innunk. Van ugyanis egy ötödik űge is a Bibldá-bán: vökévé ti, és elviszlek benneteket az ország-ba. ״Amíg azonban! gálutban vagyunk, a Szent-föld pedig idegeneké, nem emelhetünk poharat arra, hogy eljutottunk az országba. Élijáhunaik a serlege, amelyet csak odaállítunk, de nem iszunk belőle, a megváltásba vetett hitünket jelenti, hogy feltámad a nép és az ország“ (Móz. II. 6, 6—8. és hozzá a Tórá tömimá). Az Élijáhu-várásról lásd a 108. lapot.
Kézmosás. A régi időben evőeszközök nélkül ettek. Érthető tehát, ha a törvény nemcsak a ke-nyér evése előtt tette kötelezővé a kézmosást, ha-nem minden olyan étel előtt ás, amelyet bemár-tássa,1 ettek. Itt azért mos csakis a házigazda ke-zet, mert ő mártogatja be a sósvízbe a kárpászt (S. Á. Órách Chájim 158, 4 ). Egyesek szerint arra is jó ez, hogy a gyerekeknek feltűnjék 8 kérdez-zenek. — Az a szokás, hogy a széderrendező nem megy ki, hanem a vizet odavisztik hozzá. A kéz-mosásról lásd még a 90. lapot.
Kárpász. Az előétel evése hozzátartozott a Misna korának általános lakoma-rendjéhez. Rabbi Jöhudáról, a fejedelemről, mondja el a Talmud, hogy ״nem hiányzott asztaláról retek, saláta, uborka sem télen, sem nyáron“ (Böráchot 57 b.). Különösen az előkelőknél, a római nemeseknél volt ez szokásban. A peszáchi ünntepi esten m;:u-de.nki nemesnek és szabad embernek tekintette magát. Az előkelő római világ szolkása szerint a nyers zöldséget a zsidók ás belemártogatták vala-mibe (S- Krauss, Talmudische Archaclogie, III.
38.)• Ennek a régi szokásnak az emlékét a széder őrizte meg, csak úgy, mint a baloldalra való tá-maszkodásét. Arra jó ez is a Talmud szénint. hogy a gyerekeknek feltűnjék és érdeklődjenek (Pöszá-chim 114 b). — A sós víz a jelképes magyarázók szerint az Egyiptomban hullajtott könnyeket je-lenti.
A középső pászha kettétörése. Itt kell ezt el-végeznünk és nem a vacsora előtt, mert az em־e kő vetkező Há láchmá ezt jelenti: íme. ez a szegény-kenyér. A szegénynek pedig, mondja a Talmud, soha sincs egész kenyere. Neki az életből csak egy-egy töredék jut, sohasem annyi, amennyi kellene (Pöszáehim 115 b—116 b.). — Az eltört pászka kisebbik feliét visszatesszük a két egész közé, ez lesz a szegénv-keryér, a na-gyobbik felét pedig eltesszük áfikómánnak a va-csora végéig. (Az áfikómánról lásd a 39. és 93. la-pót). Azért van a szédertálon három pászka, mert ha a.z egyiket eltörjük, két egész marad; az ün-népi és szombati étkezéshez pedig mindig két egész kenyérnek vagy kalácsnak kell még az asz-talon lennie.
Honnan ered az a szokás, hogy az áfikúmán-nak szánt fél pászkát a házigazda !kendőbe csa-varja, illetőleg, hogy némely helyen kendőstől a háta mögé, a párna alá rejti! Olyan szokásnak a esökevénye ez, amelyet még most is sokam gya-karolnak Magyarországtól démonig: a házigazda a kendőbe csavart pászkát vállára veszi, körül-járja a szobát és ezt mondja: így vonultak ki őseink is. mint a Tóra mondja: ..És fö1 szed te a nép tésztáját, mielőtt megkelt volna, sütőteknői•* két ruhákkal a vállukra kötözték“ (Móz. II. 12, 54.).
Levesszük a szédertálról a tojást és a húst, a tá■1 lat felemeljük és ezt mondjuk:
íme, itt a szegény-kényér! Ünnepélyes pilla-nat ez, amikor a házigazda és vele együtt a tár-saság tagjai közül mindenki, aki csak eléri, fel-emeli a tálat a pászkákkal együtt. Azt mondjuk: Há láchmá, ez a szegénykenyér. Némely Húggá-dá-kiadásban sokáig tartotta magát egy másik szöveg: Köhá láchmá: ilyesfajta volt a szegény-kenyér. Nálunk helyesen ez áll: Há láchmá, íme, ez a szegény-kenyér. — Eégi példázat szól erről. Egyszer egy szegény ember hirtelen meggazda-godott. A régi vándortariszmyát azonban megtar-tóttá magának és időnként felvette. Megmutatta családjának: ilyen voltam valamikor, ilyen volt a szegény-tarisznya. Eljátszotta a szegény ván-dór életét. Egyszer megint nevetve köszöntötte a család a koldusruhában belépő apát. Ez azonban így szólt: ne örüljetek, ez nem emlék, nem játék, hanem valóság. Újra szegények lettünk. Eddig a szegénység emlékét vállaltam, most vállalom a valóságát. — Izráel életéiben is így van. Minden év-ben eszünk szegény-kenyeret. A boldog észtén-dőltben így szólunk: Köhá láchmá, emlékezzetek, ilyesfajta volt az egyiptomi szegény-kenyér. Néha azonban nemcsak emlék az, hanem maga a. való-ságos micrájimi étel. Ilyenkor így értjük: Há láchmá, íme, a mi kenyerünk, ez maga a szegény-kenyér. Azután hozzátesszük: amint vállaljuk Micrájimot, mint emléket, vállaljuk azt, mint va•
íme, itt a szegény-kenyér * amelyet őseink ettek Egyiptom országában* Minden éhes jöj-jön* és egyék, minden szűkölködő jöjjön és un-nepelje a peszácliot■ Ez évben itt, a jövő évben Izrael országúban* ez évben szolgák, a jövő év-ben szabadok.*
lóságot is. Ezért gyakoroljuk tehát boldog kor-szakokban is a Micrájim-drámát, hogy ha bekö-szűnt a valóság, ne essünk kétségbe.
Babilónia bán keletkezett ez az arameus nyelvű fejezet, a második Templom pusztulása, 70 után.
Szegény-kényér, melyet őseink ettek Egyip-tómban, lbn Ezráról, a Xill. századbeli híres vi-lágjáró tudósról! jegyezték lel azt a legendás tör-ténetet, hogy barangolása közben India leié is el-jutott. Ott fogságba került és az egész idő alatt pászkaszerű kenyeret kapott enni. Ezt bizonyt-tóiknak idézik arra, hogy az ilyen lapos kenyeret őseink nemcsak! a kivonuláskor sütötték, hainem már Egyiptomban is. Ez volt a szegények, a szol-gák eledele. Ma is ismerik ezt Keleten.
Minden ékes jöjjön. A zsidóság egy része ma csak azt a jótékonyságot ismeri, hogy pénzt ad. A zsidó cheszed fogalmáinak azonban az felel meg, hogy a szegényt magunk mellé is ültetjük. Még az előző nemzedékben is nagy számban vol-tak olyan zsidó házak, ahol az ünnepen szegények, idegenek is helyet foglaltak az asztalánál.
Izráel országában. Isteni Ígéret biztosította nekünk ezt az országot, újraépüiése tehát hívő bizonyosság. — Rabbi Móse Teitelbaum szünet nélkül várta a Messiás eljövetelét. Ha lármát hallott az utcáról!, reszkető hangon kérdezte: itt van a követel Mikor aludni ment, odakészítette a szombati ruhát, rátámasztotta a vándorbotot. Az őrnek pedig meghagyta, hogy az első jelre azon-nai keltse fel (Martin Buber).
A jövő évben szabadok. A régiek ebben nem-csak az előző mondat párhuzamát látták, hanem, hogy a zsidó Erec Jiszráéiban ne legyen nyomor-gó, elnyomott.
Megtöltjük a második poharat•* A következő
szakaszt lehetőleg egy gyemnek mondja:
מה נשתנה הלילה הזה מכל הלילות. שבכל הלילות אנו אוכלין חמץ ומצה. הלילה ד,זה כלו מצה! שבכל הלילות אגו אוכלי! שאר ירקות. הלילה הזה מרור! שבכל הלילות אין אגו מטבילי! אפילו• פעם אחת. הלילה הזה שתי פעמים! שבכל הלילות אנו אוכלי! בין יושבי! ובין מסכין. הלןלה הזה בלגו מסכין: י'
A pohár-töltés azért van itt, hogy ez is fel-tűnjék a gyerekeknek és kérdezzenek. Egyes he-lyeken — hasonló célból — elviszik a szedertálat az asztalról, vagy az asztal végére teszik.
Miben különbözik1 A gyermek-lélek kitűnő ismeretére vall az a szokás, hogy a kicsinyek sze-repeltetésével felejthetetlenné tesszük nekik az ünnepi estét Akinek már minden elmosódott gyermekkorának hittanóráiból, a széderen való részvételét sohasem felejti el. A szedernek is kő-szűnhető az, hogy Egyiptom és a kivonulás még a mai zsidónak is a legnagyobb történelmi em-léke. A széderen kitör minden zsidóból, még ab-hói is, aki a törvényektől eltávolodott, a tanítás és a hagyomány szenvedélye. Van valami tovább, adni valónk. Én kaptam az apámtól, én is örök-ségbe hagyom. A zsidó apa ott áll gyermeke mel-lett és elfogja a mesélés kényszere. Az örök lánc-nak nem szabad elszakadnia. Aki fiatalos, lázadó korában értetlenül állt is szemben a széderrel és hasonló Szokásokkal, ha családot alapít, legtöbb-szőr egész gondolkodása megváltozik. A szent
SO
Miben különbözik* ez az éjszaka a többi éj-szakáitól? Miért eszünk más éjszaka kovászos és kovásztalan kenyeret is, ezen az éjszakán pedig csak kovásztalan kenyeret? Miért eszünk más éjszakám akármilyen zöldséget, ezen az éjszakán pedig csak keserűt? Miért nem mártunk be más éjszakán egyszer se, ezen az éjszakán kétszer is? Miért ehetünk más éjszakán akár egyenesen ülve, akár támaszkodva, ezen az éjszakán pedig vala-mennyien támaszkodunk?
láncba való belckapcsolódás sikere most■ már pusztán azon múlik, hogy van-e elég ereje az újrakezdéshez. Ne szégyeljük a ״megtérést“ ma-gunk és családunk előtt!
A Má nistánná kérdései valamikor másként hangzottak. Először is a régi időben előbb volt a vacsora, azután jött csak! az elbeszélés. így értbe-több is a kérdezés. A gyermek előbb látja, hogy ma minden másképpen van, mások az ételek, van keserűgyökér, kétszer is van bemárt ás, másként isznak. Erre kérdezni kezd. Később ezt megvál-toztatták. Legyen előbb a Hággádá főrésze, az-után a vacsora. Jó emberismeretre vall: jóllakva az emberek elálmosodnak, a társaság szétesik, a gyermekeket nem lehet az asztalnál tartani.
A Misna idejében, mikor még megvolt a régi étkezési rend és minden evés előtt ettek sós vízbe vagy ecetbe mártott salátát, akkor a kérdés így hangzott: miért mártanak be ma kétszer, holott máskor csak egyszer szoktak- Ma azt kérdezzük, miért mártunk be ma kétszer, míg más estén egy-szer sem. Akkor még azt is megkérdezte a gye-rek, hogy miért esznek ilyenkor csak sült húst. Az ünnepestén ugyanis a Szentély fennállásaikor csak az ünnepi bárányáldozat húsából ehettek. Az áldozás a polgári időszámítás szerinti 70. év után megszűnt, a kérdésnek sincs többé értelme, ez te-hát nálunk elmarad. Viszont r.em kérdezett a Misna korának gyermeke a támaszkodásról, mert
A pászkát fel'takarjuk.*
עבדים דדינו לפרעה במצרים.ויוציאנו יי אלהינו מעם ביד חזקה ובזרוע נטויה. ואלו
••	י .1	. זז׳	:	"״2 t : •
לא הוציא הקרוע ברוך הוא את־אבתינו
ממצוץם הרי אנו ובנינו וקני' בנינו
מעעבדים היינו לפרעה במצרים. ואפילו
כלנו חכמים. בלנו נבונים.'יכלנו זקנים.
כלנו יודעים את-התורה. מצוד. עלינו לספר
ביציאת מצרים. וכל־המךבה לספר ביציאת
מצרים הרי זה מעבת!
akkor minden szabad ember, minden étkezésnél, így evett. Ez nem tartozott a széder sajátságaihoz. Mi azonban csak ilyenkor őrizzük ennek emlékét, ezért tűnik fel és érdeklődünk értelme után. — A Hággádá nem ad minden kérdésre feleletet. Ma-gyarázgassuk mi! Aki tud valamit, mondja el. Ha feltűnik valami, kérdezzünk! A Má nistánná kér-dései csak példák. Ha nincs gyermek, olvassa el egy felnőtt, esetleg maga a házigazda.
A pászkát feltakarjuk. Az egész elbeszélés alatt láthatónak kell lennie a pászkának, mert ez az est főjelképe. Mikor majd közben kézbe vesz-szűk a poharat és nem elbeszélést, hanem dicsé-retet mondunk, akkor betakarjuk azt. A lechem óni kifejezést úgy ás magyarázza a Talmud, hogy mese-kenyér, ónim áláv dövárim hárbé, mesélni kell sokat jelenlétében.
Szolgák voltunk. Tehát ne legyen benned nemzeti gőg. Múltadból ne tagadj le semmit Már a Talmud megkívánta, hogy a történelmi vissza-tekintés a széderen a mélyponttal kezdődjék. A
Páraó szolgái voltunk Egyiptomban* Örök-kévaló Istenünk azonban kivezetett bennünket erős kézzel és kinyújtott karral.* Ha a Szent, ál-előtt legyen Ő, nem vezette volna ki őseinket Egyiptomból * akkor mi és gyermekeink meg unokáink fáraó leigázottjai volnánk Egyiptom-bán* Ha pedig mind bölcsek, mind okosak, mind vének volnánk is, ha mind tudnánk is a Tórát, akkor is kötelességünk mesélni az egyip-tömi kivonulásról. Minél többet mesél valaki az egyiptomi kivonulásról, annál dicséretesebb.
Biblia adja ennek legszebb példáit. Sem Izráel, sem a hősök életéből nem sikkasztotta !el a folto-kát. Ez egyébként egyik bizonyítéka is annak, hogy az egyiptomi fogság valóság volt. Nem ta-Iái ja ki egy nép önmagáról, hogy szolga, volt. — Nem egy népet döntött már pusztulásba, hogy ve-zetői nem mondták meg neki az igazat. — A fe-jezet eleje Tóra-beli mondatokból van összeállít-va (Móz. V. 6, 21; 26, 8.).
Erős kézzel kellett kivezetni Izraelt, mert a nép egy része már maga is beletörődött a szolga-ságba. — Rabbi Henoch mondta: az igazi egyip-tömi száműzetés abban állott, hogy már beleta-nultak és elviselték (Martin Buber).
Kinyújtott karral. Le kellett győzni a fáraó keménységét is. A prágai legendás gólem-készítő rabbi Lőw mondta, hogy Izráel olyan volt, mint egy nagy kő, amely mélyen beleragadt a sárba. Nem elég, hogy a kiemelés maga is nehéz dolog, de a gazdának egyik karjával még a rablók el-len is védekeznie kell, akik munkájában zavar-ják.
Fáraó leigázottjai volnánk Egyiptomban. Azt kérdezhetjük erre mi is Ábárbánellal: mivel vol-na rosszabb Egyiptom a többi gálutnálf Van értelme a mi helyzetünkben a hálálkodásnakl! Ám ez tévedés. A kivonulás nélkül hiányozna a máig is emlékezetes történelmi élmény. Nem ta-nítana a széder az új szabadságvárásra. Elma-
, מע^ה ברבי אליעזר ורבי יהרמע ורבי אלעזר בן עזריה ורבי <2קיבא ורבי טךפ1ן ?טהיו מסבין בבני ברק. והיו מספרים
• «	•	־ י •	: "	: ־ י : T	; ־	: •
ביציאת מצרים כל איותו הלילה. עד *טבאו תלמידיהם ואמרו להם רבותינו הניע זמן קריאת ^מע *טל *טחרית:
radt volna a Tízparancsolat, az erecjiszráéli más-fél évezred, minden hősével. Nem tudna a világ a mi Dávidunkról, prófétáinkról, Bibliánkról. Még annyik se lennénk, mint az egyiptomi fel-láchok vagy az abessziniai falassák, mert ezek-nek már jutott a mi történelmünk értékeiből. Ne akarjuk a jöciát Mic jár intői meg-nem-történtté tenni.
Rabbi Eliezer és társainak ez a találkozása csak a Hággádából ismeretes. Ezek a tudósok a polgári időszámítás után 100 körül éltek. Talál-kozásuk két nagy történelmi esemény, Jeruzsá-lem pusztulása és a Bár-Kochbá felkelés között történt. Kedvelt tárgya az íróknak annak elkép-zelése, miről beszélgethettek. Talán az új Mierá-jimról! Az új fáraóról, a cézárról j Vagy eset-lég új szabadságharcot készítettek elől Nem tudjuk. Ha csak ünnepelni jöttek is össze, jó al-kálóm lehetett, hogy a nemzet sorsáról szót ejt-senek. Ez azért is valószínű, mert rabbi Ákivá böné-böráki lakos volt és így bizonyára az ő ven-dégei voltak. Róla pedig jól tudjuk, mennyire részt vett a szabadságharcban.
Az első tudós, teljes nevén rabbi Eliezer ben Hirkánosz, egy gazdag földbirtokos fia volt. Apja akarata ellenére szökött el otthonról, hogy tanuljon. Rabbi Jochánán ben Zákkáj lett a mes-tere. A második, rabbi Jöhósuá, arról nevezetes,
Egyszer rabbi Eliezer* rabbi Jöliósuá, rabbi Elázár ben Azúrja, rabbi Ákivá. és rabbi Tárfon egy asztalnál ültek Bűné Bórákban* és egész éj-jel az egyiptomi kivonulásról beszéltek, amíg meg nem jöttek tanítványaik és így nem szóltak hoz-zajuk: Mestereink, elérkezett a reggeli Sömá 01-vasásának ideje.
hogy igen művelt volt és sok hitvitában vett részt pogány okkal szentben. Rabbi Elázár ben Ázárjáról lentebb mondunk néhány szót. Rabbi Tárfon a Böné-Börákhoz közel fekvő Liddában lakott. Ő mondta: nem a te dolgod, hogy a mun-kát befejezd, de azért nincs jogod, hogy kivond magad alóla (Atyák fejezetei II. 18.).
Utoljára említjük rabbi Áldvát, kiemelkedő alakját a zsidó szellemtörténetnek. 50 körül szü-letett. Negyven éves koráig pásztor volt, akkor kezdett el tanulni. A fentemlített rabbi Eliezer tanítványa lett, majd ő vezette Böné-Böráltban az általa alapított főiskolát. Ákivá mutatta meg életének példájával leginkább, hogy a nép igazi szellemi vezetője a nagy történelmi pillanatok-bán nem vonulhat vissza szobájába, nem zárkóz-hátik el az élet valóságai elől. Mártírhalált halt, mert a rómaiak tilalma ellenére tanított. Tekin-télyének egész súlyával állt oda Bár-Koehbá szabadságharca mellé. Tudós volt és harcosa né-pének. A zsidó ifjúság igazi példaképe.
Böné-BöráJc. Ezt a helységnevet a zsidó em-bér a Hággádábó! ismeri. 1925-ben új telep léte-sült Tel-Ávivtól északkeletre. Milyen nevet ad-janak neki1? Az új helységek névmegállapítására kirendelt bizottságának nem volt nehéz fel-adata. Közelben van egy Ibn Ibrak nevű arab falu. Ez nem lehet más, mint a régi Böné-Bö-rák. Ezt igazolták az irodalmi források is. Az arabok ugyanis, mint a legtöbb újonnan jött hó-dító nép, átvették a régi helységneveket. Már Jó-zsua is így vette át örökségben. De már a három és félezer éves ékiratos babilóniai táblák is em-
אמר רבי אלעזר בן עזריה. הרי אני כבו עבעים ענה. ולא זכיתי עתאמר תייאח
• ; •	I •• V 1 ■ T : II ־ י •
מצרים בליאת עד שדרשה בן זומא.
• ־ •	־ ••	־־	T I V T T : V
’שנאמר למען תזבר את־יום צאתך מארץ
• V	I :	V	- VI V V
מצרים בל ימי תייק: ימי חייך, הימים. בל
•••	ן	.	••	•־	y	— •ץ•	•
ימי תייק, הלילות. וחכמים אומרים ימי
■ ».	— / — • •	■־־ •— ץ •	J י	• ••
חייך, 'העולם הזה. בל ימי חייך להביא לימות המשיח: ־
ברוך המקום ברוך הוא. ברוך שנתן תורה לעמו ישראל. ברוך הוא:
T	: ־	*	: I T ** T
כנגדארבעהבגיםדברהת1רה.אחדחכם.
T T T V	T	T I *	* T T T : “ V V S
ואחד רשע. ואחד תם. ואחד שאינו יודע
: V T V': T TV! r I T T V ••	•״ ־־
לשאול:
lítik Banai Barka néven. A Bibliában mint Dán törzsének juttatott falu szerepel az ország fel-osztásánál (Józsua, !19, 45.). Az 1925-ben épült új telep tehát a Böné-Börák nevet kapta.
Rabbi Elázár mondása eredetileg nem éppen a széderre vonatkozik, hanem hogy minden este meg kel! emlékezni a kivonulásról. Ennek alap-ján rendelték el, hogy naponkint este is kell mondani a Som á Jiszráél harmadik szaka-szát, a eicitről szóló Váj jómert (Móz. IV. 15, 37.) Mert habár a cicit, tállit este nem kötelező, de van egy ilyen mondat is benne: Én vagyok az örökkévaló, aki kivezettelek !benneteket Egyiptom országából.
Rabbi Elázár ben Ázárjá mondta:* Olyan vagyok, mint egy hetven éves* és még nem tud-tam keresztülvinni, hogy az egyiptomi kivonu-lesről esténkint is megemlékezzenek, míg Ben Zó. ma le nem vezette azt a Szentírásból. Megmon-datott ugyanis:	״Azért, hogy megemlékezzél
Egyiptom országából való kijöveteled napjáról életed minden napján“ (Móz. V. 16, 3■)■ Ha csak az volna: ״életed napjain“, ez a nappalokat je-lentené; ״életed minden napján“ azonban az éj-szakákat is jelenti. A Bölcsek pedig így magija-rázzák: ״életed napjain“ jelentené ezt a világot; ״életed minden napján“ azonban az eljövendő világot is jelenti.
Áldott legyen* Isten — áldott Ö — áldott, aki a Tórát adta Izráel népének! Áldott Öl
Négyféle gyerekről* beszél a Tóra: egy okos-ról, egy gonoszról, egy egyiigyűről és arról, aki kérdezni sem tud.
Olyan vagyok, mint egy hetven éves. Miért nem mondta rabbi Elázár, hogy hetven éves va-gyök1? Amikor II. Gámliélt lemondatták a n á-szí (fejedelem) méltóságról, a 18 éves Elázárt választották meg. A talmudi források elbeszélik, hogy hazament, feleségétől kért tanácsot, elfő-gadja-e ilyen fiatalon. Ez azonban lebeszélte — mondván: Téged is lemondatnak, fiatal is vagy, nincs még egyetlen ősz hajszálad sem. Végül mégis elvállalta; azon a napon, regélik, csoda történt vele: egyetlen nap alatt megőszült, (Bö-ráchot 28. a.) Ezért mondta, hogy olyan, mint egy hetven éves.
Ben Zomá és a Bölcsek ellentéte azon alap-szik, hogy a ״hol“ szót az első egésznek, a máso-dik mindennek fordítja. Ben Zomá szerint ״egész nap“, tehát a Messiás idejében is.
Áldott legyen. A ״báruch“ szavak ismétlése jellemző sajátsága a Talmud-utáni (gáoni) kor-nak, így kezdték a Biblia-magyarázatokat. A
, חכם מה הוא אומר ??ך מה העלת והחמים והמשפטים אשר צוד. יי אליהינו
:	\ •1	; ־ •	: VS T: T • V ‘ T ••
אתכם.4 ואף אתה אמר־־לו כהלכות הפסח אין.מ?טירין אחר הפסח אפיקומן: ך־שע מה הוא אומר מה העבדה הזאת לכם: לכם ולא לו. ולפי שהוציא
"mákom“ szó egyike az érdekes istenneveknek. , Eredeti jelentése: hely. De Istent is nevezik így, mert Ö a világ helye, fenntartója, általa vannak a dolgok és nem fordítva (Börésit Bábbá 68.).
A négyféle gyerekről szóló fejezet jellegzetes régi midrás-prédikáeió. Úgy keletkezhetett, hogy , valakinek feltűnt: a Tórában négy helyen olva-״ sunk a gyermek tanításáról. Megvizsgálta a■ mondatokat és megállapította, hogy három he-: lyen úgy kezdődik, hogy a gyermek kérdez '(Móz. II. 12, 26; 13, 14 és Móz. V. 6, 20•). Egy he- \ lyen pedig hiányzik a gyermek kérdése, és csak ) az van, hogy oktatni kell (Móz. II. 13, 8.).	J
Az okos, a kíváncsi gyermek részletesen ér- ! deklődik a különféle t örvényes op őrt ok iránt: a) H Mit jelent Édót? Bizonyságok, látható vallási1' jelképek, pl. a pászka. b) Mi az, hogy Chukkim? Az olyan rendeletek, amelyeknek nem ismerjük értelmét. (Étkezési törvények.) c) Melyek a Mis-pátim? A törvények, amelyeknek világosan ért-hető oka van. (A lopás tilalma.)
A Tóra az Okos kérdésére ezt feleli: ״Szol-gák voltunk, de kivezetett bennünket az Örökké-való, hogy elvigyen és nekünk adja a földet, amelyről megesküdött atyáinknak“ (Móz. V. 6, 21-25.). Hággádánk ezt a bibliai feleletet nem idézi, mert feltételezi annak ismeretét. Helyette azt mondja, hogy te ne elégedjél meg ezzel, ha-
Az okos* mit mond? ״Mik ezek a bizonysá-gok, rendeletek és törvények, amelyeket az Örökkévaló Istenünk parancsolt nektek?“ (Móz■ V■ 6. 20.). Ennek beszélj a peszáchi törvényekről. Még azt is mondd el neki, hogy a peszách-áldó-zat után nem szabad áfikómánt*, utóételt enni.
A gonosz* mit mond? ״Minek nektek ez a szolgálat?“ (Móz. II. 12. 26.). Azt mondja: ״nek-tek“, tehát nem sajátmagának! Hát amint ki-
nem beszélj a talmudi szóbeli hagyományról is. Még olyan kis részletre is kitérhetsz, hogy a pe-száchi bárányáldozat húsát a vacsora végén ették, mert azt akarták, hogy az áldozati hús í'ze meg-maradjon szájukban.
A jámbor és a bölcs fogalma azonos a zsidó-Ságban. A vallásos élethez nálunk mindig kell bizonyos fokú tudás. Ez nem racionalizmus, nem az értelem túlbecsülése. Franz Rosenzweig mondta a frankfurti zsidó főiskolával kapcsolat-bán: a modern zsidót meg kell győzni arról, hogy illik ismernie a zsidó múltat. Szégyen a zsidó tudatlanság és egyben a közösség szempontjából tragikus is.
Afikómán az ״epiikomion“ görög kölcsön-szó-ból ered. Legáltalánosabb magyarázata: utóétel, v. mulatozás a vacsora után, ilyenkor ugyanis a társaságok együttmaradtak, együtt ittak. Ezt peszáchkor, az ünnepi estén eltiltották. A vacsora utolsó fogása a bárányáldozat húsa volt, pászlcá-val és keserűgyökérrel. Ezután semmit sem volt szabad enni. — Érdekes az áfikomán szó ér-felniének átalakulása. A Misna idejében az eltil-tott mulatozást jelentette, mint Hággádánknak ezen a helyén is. Idők folyamán áfikómánnak nevezte el a zsidó néphasználat azt a középső pászkából letört és félretett darabot, amelyből a vacsora végén mindenki köteles volt enni.
A gonosz. így szól róla a dubnói mággid pél-dázata: Nagy hangon jön be valaki a vevőkkel
את־־עצמו מן הכלל כפר בעקר. ואף אתה
־ :	• י ־־ : T T ־ h • T : ־ I ־ T
הקהה את־־ישניו ואמר־־לו בעבור זה עשה יי לי בצאתי ממצרים. לי ולא ליו. אלו היה שם. לא היה נגאל:
• •	*	t t • * ז
teli boltba és odavetett kifogásokkal hozza visz-sza a nemrég vett árut. Mikor elmegy, csodál-kozva kérdezik a vevők a kereskedőt, miért nem kínált neki más árút, miért adta vissza olyan könnyen a pénzt. Azért, hangzik a válasz, mert láttam rajta, hangjából kiéreztem, hogy semmit sem akar venni. Akármit kínálnék neki, mm-denben találna kifogást. — Köztünk is vannak olyanok, akiknek már a hangján észre lehet ven-ni, hogy kifogásaikkal csak rosszindulatukat lep-lezik. Mindenre találnak feleletet. Most arra, hogy miért nem támogatnak valami közös ügyet, máskor, hogy miért nem akarnak tudni a zsidó szellemről.
A gonosznál sem mondja el a Hággádá a Tóra feleletét, azt keresse ki mindenki magának (Mózes II. 12, 27.). A gonosz kérdését az jellemzi, hogy nem azonosítja magát a zsidó történelmi közösséggel. Azt mondja, minek nektek ez a szolgálat. Az ávodá (szolgálat) szó kettős értelmű a héberben. Jelenti az isten-tiszteletet és a fárasztó szolgai munkát. A mi lel-künkön múlik, hogy zsidó voltunkat minek érez-zük. Az egyiknek szent szolgálat az, a másiknak rabság. A Jeruzsálem! Talmud párhuzamos he-lyén még ezt is mondja a gonosz: mi ez a sok fáradság, amivel bennünket fárasztotok évről-évre? (Pöszáchim X, 4.)
Megtagadta a hitét is. Mert a zsidó ember val-lástalansága együtt jár a sorsközösség megtaga-dúsával.
zárta magát a közösségből, megtagadta a hitét is.* Te pedig vásítsd el a fogát* és mondd neki a Tóra szavaival: ״Ezért tette az Örökkévaló ezt nekem, amikor Egyiptomból kijöttem.“ (Móz. 11■ 13. 8.). Tehát: ״nekem“ és nem neki; ha ő ott lett volna, nem lett volna megváltva.
Vásítsd el a fogát, add meg jól a feleletet! Mondd meg neki, te is megérdemelted volna, hogy ott maradj a többiekkel Egyiptomban. Csi-pős célzás ez a következő• midrásra: Izrael fiai közül néhányan nagyon meggazdagodtak Egyip-tómban. Ezek tiltakoztak a kivonulás ellen. Is-ten halállal büntette őket. A többiek nagyon szé-gyeitek emiatt magukat az egyiptomiak előtt. Szerencsére közbejött a sötétség és titokban élte-methették őket, úgyhogy az egyiptomiak nem tudták meg ezt a szégyent. (Tánchumá, Váérá).
A gonoszak lelkületére a ״nektek“ szót tartja Haggádánk legjellemzőbbnek. Feltűnő azonban, hogy az okos kérdésénél nem kifogásolunk sem-mit, holott az is így kérdez: Mik azok a bizony-ságok••■ amelyeket Istenünk parancsolt ״nek-tek?“ Első válaszunk az, hogy az okos nem érez-heti magát a zsidó közösségen kívülállónak, hi-szén kérdésében világosan benne van az a szó, hogy: Istenünk.
Érdekes, hogy a jeruzsálemi Talmud is meg-őrizte a négy fiúról szóló példázatot. De ott, valamint más régi forrásban, régi kéziratban is, az okos fiú kérdése teljesen kifogástalan:	Mik
azok a bizonyságok. •• amelyeket Istenünk pa-rancsolt ״nekünk 1“ A héber etchem (nektek) he-lyett az áll ott, hogy ótánu (nekünk). Bizonyos, hogy nem a mi Haggádánk szövege az eredeti, hanem a jeruzsálemi Talmudé. De miért változ-tatták meg a régi, érthetőbb szöveget1? Mert ez a vitás mondat egy bibliai idézet: Móz. V. 6, 20. A Bibliában pedig úgy van, mint a mi Hággá-dánkban. A midrás szerzője, mint a régiek igen gyakran, nem szóról-szóra idézte a Bibliát, ha-
תם מה הוא איומר מה זאת ואמרת
T	*״	T : ” T : - V J
אליו בתזה יד הוציאנו יי ממצרים מבית
...	..... T. T *	T * V :	T *'
ן!בךים:
ושאינו יודע לשאול אתה פתח לו.
:	T - ..... •* V	: ־
$נאמר m והנך־ת לבנק ביום ההוא לאמר בעבור זה ע^ה יי לי בצאתי ממצרים:
״* T: T T V I •	:*״	•	•	* :ז •
יכול מראע& הד^ו. תלמוד לומר ביום
7	-	־־ :	־־
ההוא. אי ביום ההוא ;כול מבעוד יום.
nem céljának megfelelően megváltoztatta. Ebben nem láttak semmi tiszteletlenséget. A későbbiek viszont nem tartották ezt megengedhetőnek és azt gondolták, hogy ha a Hággádában ez értelmi zavart okoz is, de ha a Bibliából idéznek, akkor az feleljen meg betűről-betűre.
Az együgyű nem tesz fel olyan sok kíváncsi kérdést, mint az okos. Csak ennyit: mi ez? A felelet is ilyen egyszerű legyen. Beszelj neki az ״Erős kézről“, az évezredek csodáiról. A hősies-ségről a zsidó történelemben. Felnőttekben is sokszor van valami egyszerű —• naiv sóvárgás a nagy események után. Sokszor nem az aprólékos dolgok érdeklik, hanem a megkapóak. Meg kell hát mutatni nekik életünknek ezt a hősi oldalát is. A zsidó történelem nem más, mint ״nagy ka-land a lehetetlenségek birodalmában“ (Weiz-maiin). Sokszor volt úgy, mintha nem lenne ki-vezető út; kőfal zárta el utunkat Egyiptomban, Jeruzsálem két pusztulásakor, a spanyol kiűzés-kor, pogromok idején.
Aki kérdezni sem tud. Van azonban sok zár-
Az együgyű* mit mond? ״Mi ez’?'' Te pedig mondd neki: ״Erős kézzel vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból, a szolgaság háza-bál“. (Móz. U. 13. U.).
Aki pedig kérdezni sem tud * annak te kezdd el, amint megmondatott: ״Beszéld el fiadnak azon a napoii és mondd neki: ezért tette az Örökkévaló ezt nekem, amikor Egyiptomból kijöttem“. (Móz• 11. 13. 8.).
. Vájjon már a hónap elsejétől* kezdve kell-e a kivonulásról beszélni? Megmondja a Tóra vilá-
kozott ember is. Nem mernek előállni kérdéseik-kel. Nem bírnak egész lélekkel zsidók lenni, mert sok törvény érthetetlen előttük. A jó mester felel a ki-nem-mondott kérdésre is. A széder rendező-jének tehát kérdések nélkül is magyaráznia kell.
Eabbi Lévi Jieehák, a Iberdicsevi rabbi szokta mondani, amikor a Hággádában a négy fiú kö-zül az utolsóhoz ért, ahhoz, aki kérdezni sem tud: Aki nem tud kérdezni, az én vagyok, Lévi Jieehák Berdiesevből, Én nem tudom, világ Ura, hogyan kell Téged megkérdezni és ha érteném, akkor sem tudnám megtenni. Hogy is fognék hozzá a kérdezéshez: miért történik úgy minden, amint éppen történik? Miért hajtanak bennünket egyik száműzetésből a másikba? Miért kínoznak úgy bennünket elleneink? A kérdezni sem tudó fiú apjának azonban a Hággádában azt mond-ják: kezdd el te neki! Az írásra hivatkoznak: be-szélned kell fiadhoz! íme, itt vagyok én, a Te gyermeked, világok Ura! Nem kérem én, hogy utaidnak rejtélyét közöld velem, — nem is tud-nám elviselni. De tárd fel azt nekem mélyebben, világosabban, hogy ami itt, éppen most engem ér, az mit követe! tőlem, mit akarsz azzal nekem mondani?! Oh nem, nem azt akarom tudni, miért szenvedek, hanem, hogy Teérted szenvedek-e?
* (Martin Buber).
| Vájjon már a hónap elsejétől? Könyvecskénk
׳' a héber irodalom különféle rétegeiből ismeretlen
9•
תלמוד לומר בעבור זה. בעבור זה לא
:	־־־־	־ :־־	V	*־ :־־	V
אמרתי. אלא בשעה שיש מצה ומרור מנחים לפניד:
* 1 V T :	* J \
מתחלה עובדי עבודה זרה היו אבותינו
־ ••:	I	TT T ״:־־*:	^ T ־ : ״
יוענשו קרבנו המקום לעבודתו. שנאמר ויאמר יהושע אל־כל-העם. בה־אמר ייאלהי ישראל בעבר הנהר ישבו אבותיכם
V ־ ״:	:	T T T - V ״• ;	•• t:	•	•• vs T:
.מעולם. תרח אבי אברהם ואבי נחיור
T	•־־:־־	T T : ~	,־J	“V	T ^ ”
דעבדו אלהים ™־'ם; ואקח את־אביקם את־אברהם מעקר הנהר. ואולץ אותו בבר־ ארץ כנען ואיק(י״-כיי <ז> את־זךעו וא.־דל1
את־וצחק: ואתן ל:צחק את־ועקב ואת־
korban állítódott össze. Ez a kis fejezet a Möchil-iából való, a mintegy kétezer éves háláchikus midrásból. (Háláchá = törvény, midrás = írásma-gyarázat). A szóbeli hagyomány és a vallásos törvények minden részletét visszavezették a Szentírás szavaira, vagy legalább is annak el-gondolásaira. Itt is ez a törekvés nyilvánul meg.
Kezdetben bálványimádók. Ez a fejezet ugyanazt a célt szolgálja, mint az Ávádija h á j i n u. Két neves babiloni tudós foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a Hággádában melyik hagyományos szöveg intene !bennünket legmeg-felelőkben szerénységre. (Pöszáchini 116 a.). Sá-muel szerint az, ha elmondjuk:	Ávádim hájinu,
szolgák voltunk mi is. Káv szerint viszont, ha azt
íjósán, hogy csak ״ezen a napon“. Ha ״ezen a na-pon“, akkor arra is gondolhatnánk, hogy nappal. Ám a Tóra világosan azt mondja: ״ezért“■ Vagyis elbeszélni akkor kell, ha mondanod és mutatnod lehet: ״ezért“. Tehát csak amikor pászka és ke-serií gyökér van előtted■
Kezdetben bálványimádók* voltciJu őseink, most már azonban Isten elvezetett bennfyjjcet a Maga szolgálatához. Amint megmondatotM^Jzs szólott Józsua az egész néphez. Így szólott az Örökkévaló, lzráiel Istene:	a folyón túl* laktak
régente atyáitok, Terách, aki Ábrahámnak és Ná-cliornak apja volt, és szolgáltak idegen isteneket. És vettem apátokat, Ábrahámot* a folyón túlról és végig vezettem Kánaán egész orczágán. Megso-
meséljük el, ami ebben a fejezetben van: hogy a mi őseink is pogányok voltak. Hággádánkba mindkét szöveg belekerült. Az első inkább a népi dölyföt, az utóbbi a vallásunkkal való hivalko-dúst akarja letörni.
A folyón túl. Há-náhár = a Folyó, vagy gyak-ran há-náhár há-gádol = a Nagy Folyó, a Biblia-bán általában az Eufráteszt jelenti. A Tórában Izráel országának ideális keleti határa is a Fo-lyó, az Eufrátesz. (Móz. II, 23, 31.) Éver annyi mint túl, éver há-náhár, a Folyón túl. Aki az Eufráteszen túlról jött, azt túlpartinak, ivrinek nevezték. Innen származik tehát az ivri, a héber elnevezés. Ábrahámot is ivrinek nevezi a Tóra, mert keletről vándorolt Kanaánba. (Méz. I. 14. 13). Később az egész törzset és a népet is így nevezték. (Móz. I. 41, 12, Móz. II. 2, 11.). Ma lég-inkább a zsidó nép nyelvét hívják így.
És vettem Ábrahámot. Mihez hasonlatos ezl —1 kérdezi a midrás. A király kedvelt emberéhez. Meglátta ez egyszer a királyt, hogy elhagyatva megy egy sötét sikátorban. Kivilágított eléje az ablakon át. A király benézett és így szólt: Ne csak itt világíts nekem, hanem járj mindig élőt-
עשו. ואתן לעשר את־ הר שעיר לדישת איותו. ויעקב ובניו ירדו מצרים:
:־:־־׳ IT TT	״ T I *
ברוך שומר הבטחתו לןשךאל. ברוך הוא. שהקדוש ברוך הוא חשב ז3ז*־מ.?ןץ• לעשות במה שאמר לאברהם אבינו בב^ית בין הבתרים. שנאמר ויאמר לאבדם
tem. — Isten is így szólt Ábrahámhoz: Te hivat-lanul is szolgálatomba szegődtél, ne Mezopotá-miában és annak vidékén világíts, hanem járj fényeddel előttem az én egész országomban. (Bő-résit Rabbá 30.).
Ézsau (Észáv) a régiek szerint azért kapta meg Széir hegységét, hogy ne legyen joga, Ká-naánhoz, Izráel örökségéhez. Ézsautól szárma-zik Bdorn népe. Ebben az országban van a Széir hegység. Az Ézsau és Edom szavak! a zsidó köz-használatban az ősellenség kifejezései lettek.
Áldott legyen, aki megtartja ígéretét. A Bib-lia egyik mélyértelmű és titokzatos történetéből való ez a rész. Isten szövetséget köt Ábrahám-mai. A földnek Isten királyságává kell válnia. Ez a feladat az emberre is vár. A nagy cél el-érésére most létrejön minden idők legmegrázóbb szövetségkötése: Isten és az ember között. ״Végy egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galamb-fiókát. És ő vette mindezeket, középen ketté-vágta őket és mindegyik darabot a másik mellé tette. A madarakat azonban nem vágta ketté. S midőn a nap leszállóban volt, mély álom borult Ábrahámra és ime nagy sötétség rémülete szállt reá- És szólt Ábrahámnak: tudd meg, hogy ide-
hasítottam ivadékát és adtam neki Izsákot és Izsáknak adtam Jákobot meg Ézsant* Ézsaunak pedig Széir hegyét adtam örökségbe; Jákob és gyermekei pedig lementek Egyiptomba“. (Józsua 24. 2).
Áldott legyen, aki megtartja Izráelnek telt ígéretét * Áldott Ó! Mert a Szent — áldassék Ű — előre tudta a szenvedés végét * Aszerint csele-kedett, amint Ábrahám atyánknak szólt a szövet-ségnél, melyet az áldozati darabok mellett kötőt-
gén lesz■ magzatod olyan országban, mely nem az övék■■• de azon a népen is, amelyet szolgálnak, törvényt ülök én■•• Mikor a nap leszállt és sötét-ség lett, ime kemencefüst és tűzláng vonult át a darabok közt. Ezen a napon szövetséget kötött az Örökkévaló Ábrahámmal, mondván:	magza-
tódnak adom ezt az országot“ (Móz. 1.15,9-21.). Ez az az Ígéret, amely megmaradt Izráelnek. Az el-vágott állatok az ős-keleti jelkép-beszédben azt jelentik, hogy így történjék azzal, aki a szövet-séget megszegi. Érdekes, hogy a héberben a sző-vétségét ״vágják“, a magyarban pedig ״kötik“. Az ősmagyarok összekötöttek, szőttek valamit és azt mondták, így tartunk majd össze.
Előre tudta a szenvedés végét. Amint eljött a látomásban bejelentett Micrájim, el kell jönnie az Ígért megváltásnak is. De az időpont titka Isten közében van. A Szentírás betűiből, titkos jeleiből, számtalanszor akarták zsidók, . nem-zsi-dók ״kiszámítani a véget“. Nagy rabbijaink sze-rint azonban embernek tilos az idők végének ku-tatása. Álljon itt egy példa a régiek által, ked-veit számmagyarázatokból. A héberben minden betűnek számértéke is van. A ״vég“, héberül kec szónak számértéke 190. így értelmezték a fenti szöveget: leszámította Isten a kéé szó számérté-két, a 190-et, a gálut megjövendölt 400 évéből, így jött ki, hogy 400 év helyett a valóságos egyiptomi tartózkodás csak 210 évig tartott.
ידע תדע כי נר יהיה זך־עף בארץ לא לחם
ועבדום וענו אתם ארבע מאיות שנח! וגם
את־הנוי אשר ועבדו דן אנכי ואחרי כן יצאו ברכש גדול:
T	\	: •
A pászkát betakarjuk és kézbe vesszük a poharat.
והיא ׳שעמדה לאבותינו ולנח ׳שלא אחד
: ־	T V V T : - T : T V
בלבד עמד עלינו לכלותינו. אלא שבכל"
•	־ T ־־	T י•	: ־	”	T : V T V
Négyszáz évig. Rási és a hagyományos ma-gyárázat szerint a négyszázéves megjövendölt száműzetés Izsák születésével kezdődik. Akkor ugyan még Kánaánban laktak, de az még másé volt és idegen országnak számított. A Tórának egy másik helye (Mózes II. 12, 40•) az egyiptomi száműzetést 430 évben adja meg. Ez a hagyomá-nyos magyarázók szerint úgy jön ki, ha a gá-Intőt már Ábrahámnak nagy látomásától számít-juk, amikor azt neki megjövendölték. A bibliai nemzedékeket összeszámítva ugyanis a túl aj dónké-peni egyiptomi száműzetés csak 210 évig tartott. (Rási, Ibn Ezra: Móz. I. 15, 13; II. 12, 40.)
Ám azon a népen is törvényt ülök. Ha Isten rendelésére ment Izráel szolgaságba, miért bűn-teti Isten Egyiptomot, akaratának végrehajtó-jáfi Mert többet kínozták Izráelt, mint ameny-nyíre Isten megbízta őket. Ugyanezt a gondolatot találjuk Zachárjá prófétánál is: ״És nagy harag-gal haragszom én a gondtalan népekre, mert én csak kevéssé haragudtam és ők segítségükkel még több bajt hoztak“ (1, 11.). így beszél Jesája is Asszíriáról, Isten vesszejéről: ״Elvetemült nép ellen küldtem ki és meggyűlölt népem ellen ren-deliem... de ő nem így gondolja, az ő szándéka
1. Izráel kivonulása Egyiptomból. Spanyol kéziratos Hággádá a XIV. századból. (A manchesteri Ryland Library Crawford Hággádája).
2. A máccá díszes rajza a Magy. Tud. Akadémia Kaufmann-gyüjteményének olasz Hággádájában (XIV. század második fele).
3. Szeder-asztal, részlet a trevisói Hággádát tártál-mazó kéziratos Machzorból (1543). (Biblioteca Palatina, Parma).

tek■ Amint megmondatott: ״És szólt Ábrahám-nak: tudd meg, hogy idegen lesz magzatod olyan országban, amely nem az övé és szolgáltatják, sanyargatják őket négyszáz évig■* Ám azon a né-pen is, amelyet szolgálnak, törvényt ülök én* és azután nagy vagyonnal* vonulnak majd ki“. (Móz. I. 15. 13.).
Ez az ígéret* megmaradt apáinknak és ne-
nem ezt tartja, hanem megsemmisítésen jár az esze“ (10, 6—7.). — Izráel tudja, hogy hibázott, bűnhődnie kell. De azt is érzi, hogy ennyit nem érdemelt, hogy akik a büntetést végrehajtják, nem jobbak nála.
Nagy vagyonnal. A talmudi legenda szerint évszázadok múlva macedóniai Nagy Sándornak kellett egyszer döntenie az egyiptomiak és az ott lakó zsidók közötti peres ügyiben. Fizessétek vissza, — mondták az egyiptomiak — a sok ezüstöt és aranyat, amit innen magatokkal vitte-tek! — Volt ott egy egyszerű zsidó, ez így szólt: — Majd én megfelelek nekik. Hatszázezer férfi vonult ki országotokból, de évszázadokig voltak szolgáitok. Fizetést viszont nem adtatok nekik. Számoljunk, ki tartozik a másiknak. — Az egyip-tomiak háromnapi gondolkodási időt kértek az uralkodótól. De sohasem jelentkeztek többet. (Szánhedrin 91, a.).
Ez az ígéret. Isten azt ígérte, hogy a száműze-tésben sem hagyja el Izráelt. A gálut ténye, a szenvedés, nem jelenti a szövetség felbontását. Ellenkezőleg. Minél több szenvedés van a világ-han, annál inkább érzi Izráel, hogy Isten még vár tőle valamit. A Tóra azt mondja, nem ember Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy szavát visszavonja. (Móz. IV. 23, 19.). A Talmud-bán pedig azt olvassuk, hogy ahová a száműzöt-tek mentek, odament Izraellel együtt a Söchiná is, Isten dicsősége (Mögiilá 29. a.).
זיור ודור עוכרים עלינו לכלותינו. והפןדרט ברוך הוא מצילנו מידם:
Á poharat letesszük, feltakarjuk a piszkát.
8$ ולמד. מה לבן האךמי לעליות ליעקב אביט. שפרעה לא גזר אלא על־
:־־:־־ * T V - T * : “ V e T
הזכרים ולבן בקיש לעקור את־הכל. ^נאמר <״־;? ארמי אבד אבי וירד מצרימה ויגר <טם במתי מעם ויהי #ם לגוי גדול עצום ורב:
" : ״״	; n t t : t • t •
"Az arami. Ez Lábán volt, Jákob apósa. Mózes első könyvének 31. fejezete elmondja, hogy fegy-veresen vette üldözőbe leányainak férjét és go-nősz szándékában csak egy álom akadályozta meg.
M. Lehmann szerint azonban nem lehet el-képzelni, hogy Lábán meg akarta volna ölni Já-köböt és saját leányait, unokáit. Ennyire go-nősz nem volt. Nem is erről van itt szó Lehmann szerint. Jákob gyermekei felnőttek, szerette vol-na azokat az ábraháini hagyományokban ne-vélni. Most idegenben él. Érzi, hogy Kánaánba kell mennie, Mezopotámiában minden belefullad a pogányság iszapjába. Lábán viszont ott akar-ta tartani Jákobot magánál. Ezzel azt kívánta vejétől, hogy az mondjon le Kánaán földjéhez fű-ződő szeretetéről, meg arról a különös álomról, hogy majd ők kezdik el építeni Isten országát. 1A szellemi örökségről való lemondás pedig, amit Lábán kívánt, nagyobb veszélyt jelentett, mint az egyiptomi népi elnyomás. Az utóbbi alól fel
künk is, mert nemcsak egy fáraó tört pusztuld-sunkra, hanem minden egyes nemzedékben tör-tele ránk, de a Szent — áldott Ő — megmentett kezükből.
Jöjj és tanuld meg, mit akart tenni Jákob atyánkkal Lábán, az arámi* Fáraó ugyanis csak fiúgyermekekről rendelkezett, Lábán azonban mindenkit ki akart irtani, amint megmondatott: ״Az Arámi el akarta pusztítani ősapámat, ekkor lement Egyiptomba, ott tartózkodott csekély számmal és lett ott nagy néppé, hatalmassá és számossá“. (Móz. V. 26. 5■).
lehet szabadulni, de ha egy törzs elveszíti hitét, szellemét, az elvesz.
Az ״arámi“ szóval kapcsolatban tudnuk kell, hogy azt a magyarázók két egészen ellentétes ér-telemben fogták! fel. Hággádánk több régi zsidó magyarázó, valamint a Tárgum Onkelosz nyo-mán Lábánra vonatkoztatja. Az eredeti összefüg-gésben azonban, a mai tudományos magyarázat, az úgynevezett pösát szerint, ez az arámi szó éppen ellenkezőleg: Jákobot jelenti. A régiek így fordították a mondatot: ״Az arámi (Lábán) el akarta pusztítani ősatyámat (Jákobot).“ A tudó-mányos értelmezés szerint:	״veszendő, kóbor
arámi volt az én ősatyám“. így természetesen egészen más a mondat értelme. Fordításunkban azonban a régi hagyományt követjük, mert így értették a Hággádá bölcsei is. Jegyezzük meg e helyen, hogy a zsidóságban mindig szabad véle-ménynyilvánítás uralkodott. Mindenki szabadon értelmezte a Bibliát. Akárhány helyen ellent-mondanak egymásnak például Rási és Ibn Ezra együtt lenyomtatott magyarázatai, vagy Rámbám és Ráved.
Irodalmunkra jellemző, amit a Talmud mond az ilyen vitára: ezek és azok is az élő Istennek szavai (Éruvin, 13 b'.;.
וירד מצרימה. אנוס על פי הדבור: דגר
—•V	•:־־:TT- • - • - T t
שם. מלמד שלא ירד יענ!ב אבינו להיתקע
T	: ־־ ״״ X V-	•־:־ י X •	: •	: ־ ••I ־־
במצרים אלא לגור.'שם. ־שנאמר ^ךד;?
; ־ • v: V V	X X XV ־־	מ י י1
ויאמרו אל־פרעה לגור בארץ באנו כי־אין מרעה לצאן אשר לעבדיק כי כבד הרעב בארץ כנען ועתה ישבו-נא ?ברץ בארץ נשן: במתי מעט. כמה שנאמר $$ בשבעים נפש ירדו אבתיד מצרימה ועתה
; י ; י	X : T : • • V :x V V : ־ X
Ekkor lement Egyiptomba. A7, itt következő részt, mint általában az egész Hággádát, nem szabad a mai könyvolvasó szemével nézni. Köny-vünk több évezrednek terméke. Mint a bánya fa-Iában, ágy lehet itt is felfedezni a különféle kor-ból eredő rétegeket. Ezt itt például azzal az áhí-tattal kell olvasni, hogy egy kétezeréves emlék, a mienkétől sokban különböző irodalmi ízlésű kor terméke. Ne az aprólékos boncolgatást figyel-jük benne, hanem azt a rendkívüli komolyságot, amivel a bibliai szavak súlyát méri. Komolyan vették a kimondott, a leírt szót. Azután olyan szent volt előttük a Biblia, hogy saját gondola-taikat is abba vetítették bele. Leopold Zunz, a XIX. század nagy zsidó tudósa bizonyította be, hogy ezek a naiv midrások voltak az ősei min-den mai hitszónoklatnak, A midrásokon kezdve, a Halotti Beszéden át a mai templomi beszéde-kig, mindben van bibliai idézet. A maga kérdé-seinek feleletét valamennyi az írásban keresi. ־— Ezt a részt, amely innen egészen rabbi Jöhudá
״Ekkor lement Egyiptomba“,* mert rávette öl az isteni szó■* — ״Ott tartózkodott“, tehát nem azért ment le Jákob atyánk, hogy letelepedjék* Egyiptomban, hanem, hogy átmenetileg tartóz-kodjék ott. Amint megmondatott: ״És szóltak fá-raóhoz: azért jöttünk, hogy az országban tartóz-kodjunk, mert nincs legelő szolgáid juhai szá-máira, mert siilyos az éhség Kánaán országában. Most hóit hadd lakjanak szolgáid Gósen földjén“. (Móz■ 1. 47. A.). — ״Csekély számmal“, amint megmondatott: ״Hetven lélekkel mentek le apón-tok Egyiptomba és most oly számossá tett Téged
jelmondata végéig tart, már a 200 körül szer-kesztett Misná is megemlíti, könyvünk legré-gibb részeihez tartozik. Ezt nevezték vala-mikor elsősorban Hággádának, vagyis elbeszé-lésnek. Nem más ez, mint a Tóra négy monda-tának (Móz. V. 26, 5—8.) ősi, ággádikus magya-rázata.
Lement, mert mélyebben fekszik. De egyéb-ként is, aki Erec Jiszráélból elmegy, az héberül ״lemegy“, aki odautazik, az ״felmegy“. Az álijá, (felmenetel) szót a népies héber nyelvhasználat két fogalomra alkalmazza: a Tóra elé járulásra és az Erec Jiszráélba utazásra.
Mert rávette őt az isteni szó. így olvassuk a Tóra első könyvében: ״És szólt Isten Izráelhez é;i-szakai látomásban, mondván, ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek majd. Én is lemegyek veled Egyiptomba, de fel is hozlak“ (I. 46, 2-4.).
Nem azért ment le, hogy letelepedjék. Valami egészen különös lelkiállapot volt az, ami a gá-lutba került zsidókat jellemezte. Mintha megállt volna felettük az idő. Évtizedek, századok múl-tak és ők még mindig úgy érezték, mintha csak átmenetileg hagyták volna el Kánaánt. Ezt a lel-kületet fejezi ki a Talmud is, mikor azt mondja,
שמק יזי אלהיף ככוכבי השמים להב: ויהי שם לגיד גחל. נולמד שהיו ישראל
כוצוינים שם: עצום. כמה שנאמר {»'T) ובני ישראל פרו ויישרצו וירכו ויעצמו
:--- : —	: :	•-	T •• T ;	•	•• :
כמאד מאד ותמלא הארץ אתם: ורב. כמה
רבבה כצמח השדה גתתיך M שנאמר
I • ־־ :	V T ־	- V :	T T ! V י י B ־ v; V V
hogy inkább lakjék az ember Erec Jiszráélban olyan városban, ahol a többség nem zsidó, mint másutt, még ha ott a többség zsidó is. Rabbi Jóchánán nevében mondták: aki négy rőfnyit megy Erec Jiszráélban, az részese az eljövendő világnak (Kötubbót 110 b. és 111 a.).
Mint az ég csillagait. Hasonlatos ez a nép a porhoz és hasonlatos a csillagokhoz. Ha süllyed-nek, lesüllyednek egészen a porig, ha. emelkednek, felemelkednek a csillagokig (Mögillá 16 a.).
És lett ott nagy néppé. A nép nem annyira a természetnek, mint inkább a történelemnek, a kö-zösen átélt eseményeknek az alkotása. Izrael az egyiptomi vaskohóban született. — Sok Hággádá-bán — helyesen — hiányzik a fenti idézetből a ״nagy“ szó, mert itt azt akarja csak mondani, hogy Egyiptomban lett néppé, ött volt a népi ön-tudat születése, és nem azt, hogy naggyá lett.
Megőrizték ősi jellegüket. A talmudi irodalom több okot sorol fel, amelynek ״érdeme folytán íz-ráel megszabadult Egyiptomból.“ Nem változtat-ták! meg nevüket, nyelvüket, népviseletüket. Nem szüntették be a körülmetélést, nem voltak kicsa-pongók és nem beszéltek egymásra rosszat. Sző-vétségét kötöttek, hogy szeretetet gyakorolnak
az Örökkévaló Istened, mint az ég csillagait'‘.* (Móz. V. 10. 22.). — ״És lett ott nagy néppé“.* Ez arra tanít, hogy megőrizték ősi jellegüket* — ״Hatalmassá lettekamint megmondatott: ״És Izráel fiai szaporodtak és gyarapodtak, megsoka-sodtak és megerősödtek igen nagyon és megtelt velük az ország“.* (Móz.ll.1.7.).— ״És számossá lettek“, amint meg mondatott :״Sok ezerré tettelek,
egymással és megőrzik szívükben Ábrahám, Izsák és Jákob szövetségét. (Tán. d. Élijáhu R. 23. és másutt.)
Az Izráel-törzsek Gósen vidékén laktak. Külön, zárt településük volt. De a különválás nemcsak külsőséges volt. Az egyiptomiak meg-hajtották fejüket az állat-istenségek előtt, de az emberek rabszolgaságban voltak. Az emberi élet-nek nem volt értéke. II. Necho fáraó csator-naépítésénél 120.000 munkás halt meg. Örök el-lentétben Egyiptommal, Izráel egész története egyetlen hatalmas tiltakozás a bálványimádás és az embertelenség ellen. (Hertz, Szentírás II. 62.). Izrael jogát az élethez nem az adja meg, ha arra törekszik, hogy vallásában, életformáiban vagy kultúrájában másokhoz hasonlítson, hanem, ha létezésével új emberi értékeket, új színt és isme-rétién szépséget tud adni a világnak.
És megtelt velük az ország. Nem voltak ők valójában olyan sokan, csak — mint a midrás magyarázza — mindenütt ott voltak. Ahová csak az egyiptomiak mentek, mindenütt zsidók, ״szín-házak, sportterek, tele voltak velük“. (Tánchumá, S. Buber). Nem lehet ugyanis megmondani, hogy mennyi zsidó sok már egy országban. Viszonyla-gos ez. Függ a gazdasági, a politikai helyzettől, a tömegek hangulatától, a fáraótól. Egyiptom-bán akkor új dinasztia került uralomra és min-denkit üldözött, aki az előzővel kapcsolatban állt. A Józsefeket természetesen elfelejtették.
ותרבי ותגדלי ותבואי בערי עדיים #דים נבנו ושעתו צמח ואת עלם ועריה:
T : T ׳• I ’ ״ ׳־	: ־ 5	•’	: T : V
וירעו אתנו המצרים. ויענונו ויתנו עלינו
t	ז	: •	־	־• :	t •־
(!!לדה	(דברים כ״ו ו׳)
וירעו אתנו המצרים. כמה שנאמר
הבהנתחכמה לו פן;יךבה והיה כי־תנןראנה מלחמה ונוסף גם־־הוא על־שונאינו ונלחם־ בנו ועלה מן־הארץ: ויענונו. כמה 1שנאמר ויקימו עליו שרי מסים למען ענתו
-t •	ז ז	ז״	• •	; — 1
Mint a mező növényzetét. A magvető szét-szórja a kezében lévő szemeket. Szomorúan mondják a magvak:	mivel érdemeltük meg,
hogy a sárba vessenek bennüket, miért megy vó-gig nyakunkon a vasborona, a henger, a háta-karó, az esői Azért, hogy végül elpusztuljunk! De a gazda tudja: a vetőmagon mindennek végig kell mennie, véerül megsemmisül, hogy új tér-més lehessen belőle. Mikor Izráel a sárba, vas-borona alá került, az volt a döntő kérdése, félre-dobottnak érzi-e magát, vagy vetőmagnak a Gazda kezében.
És rosszul bántak velünk. Ábárbánel itt a hé-bér szöveget másképpen értelmezi: rossznak hi-Teszteltek bennünket, megrágalmaztak kémke-déssel, hazaárulással. Álsech viszont így fogja fel: rosszá tettek bennünket. Vagyis, hogy az üldözés páriasorba alaesonyította a népet és ki-veszett belőle az irgalom érzése. Nem egy bűn-nek, amit Izraelnek szemére vetettek, maguk az üldözők voltak az okai.
mint a mező növényzetét * gyarapodtál, naggyá lettél és díszes pompához jutottál, termeted kifej-lődött, megnőtt a hajad, de meztelen és ruhátlan voltál“. (Ezekiél 16. 7.).
És rosszul bántak velünk az egyiptomiak és sanyargattak bennünket és nehéz szolgálatra jog-tak bennünket. (Móz. V. 26■ 6■).
״És rosszul bántak velünk* az egyiptomiak“ amint megmondatott: ״Rajta, bánjunk furfango-san velük* nehogy elszaporodjanak, mert ha lm-ború lenne, ők is ellenségeinkhez csatlakozná-nak* harcolnának ellenünk és eltávoznának az országból“. (Móz. II. 1. 10■). — ״És sanyargattak bennünket“, amint megmondatott: ״Helyeztek fő-
Bánjunk furfangosan velük. Azt nem lehetett egyszerűen elhatározni, mondja Náchmáni, hogy a hébereket meg kell ölni. Nagy felháborodást keltett volna a szomszédos országokban, sőt ma-gában a népben is. Nem is volt komoly vád elle-nük. Először ki kellett találni valamit furfango-san, hogy mit terjesszenek róluk.
Ellenségeinkhez csatlakoznának, vádolták a zsidókat az egyiptomiak. A valóságban azonban sehol semmi bizonyíték, hogy akár egyetlen ha-zaáruló lett is volna közöttük. Ha szenvedtek is tőlük, tudták, mivel tartoznak a vendéglátó nép-nek. Érdemes itt megjegyezni, hogyan beszéltek Egyiptomról még a későbbi nemzedékek is: ״Ne gyűlöld az egyiptomit, vendég voltál az orszá״ gában“ (Móz. V. 23, 8.). Kitűnően illik Egyiptom-ra a talmudi mondás: ״Ha a kútból vizet ittál, ne dobj bele követ“ (B. Kámmá 92 b•). Két év-tereddel a kivonulás után Jöhúda Hálévi, a legna-gyobb spanyol-zsidó költő, meglátogatta Egyip-tomot. Egyik versében ezt írta: ״Nézd e városo-kát, figyeld a falvakat, ahol egyszer Izráel lakó-helye volt. Add meg Egyiptomnak a tiszteletet, lépted legyen halk, ne járj dölyfösen“,
בםבילתם רבן ערי מסבנות לפךעה ;híj-Dha ואת־רעמסם: ויתנו עלינו עבדה
: V	-	- ...	־־ ;	T ”	:־ T
פשה. במה 'שנ&מר m ויעבדו מצרים
ו׳ V! V V T : T ־	*■*;־ •	* • — •
את-?ני.ישראל ?פרך!
ך ונצעק אל יי אלתי אבתינו וישמע י,י את־קלנו וירא את־ענינו ןאת-עמלנו ואת־
לחצנו. (דגריס נ״ו ז׳)
J ונצעק אל יזיאלהיאבתינו. במת שנאמר («מ!ת 3- כ״ס ויהי בימים הרבים ההם וימת
• -T	• T־ •	T T” " T
Pitóm., Egyiptomi nyelven Pi-Tum, Tűm isten lakóhelye. Pitómot 1883-ban Na vilié ismerte fel a Vadi-Tumilatban, kb. 60 mérfölddel Kairótól északkeletre. Talált számos vastagfalu négyszög-letes kamrát, amely nem volt egymással össze-kötve, hanem csak felülről lehetett megtölteni őket, úgy, ahogy magtárakat szokás. A. H. Gar-diner szerint Pitóm 8 mérfölddel nyugatabbra volt, a mai Tell-er-Retabeh-nél.
Rámszész. Az a hely, ahoili később a római Pe-lusium volt, a Nilus-delta régi keleti ágának tor. kóláidnál, a Földközi-tenger mentén (Gardiner). A hikszosz-királyok fővárosa volt. Ebben az idő-ben nagyot fejlődött és új nevet kapott. Nemrég megtalálták II. Rámszésznak egy feliratát Bei-sanban, Palesztinában, amelyben dicsekszik׳, hogy a nevéről elnevezett várost sémita rabszol-gák munkájával építette fel (Naville, lásd Hertz, Szentírás II. 8.).
Kemény szigorúsággal. Még1 munkaerejüket sem kímélték, ״Az asszonyokkal férfiak munká-
léjük robot-tiszttartókat, hogy sanyargassák őket terhes munkájukkal és ők építettek tárház-váró-sokat a fáraónak, Pitómot* és Rámszészt‘.* (Móz. II. 1■ 11■). — ״És nehéz szolgálatot helyeztek ránk“, amint megmondatott: ״És rabszolgamun-kára fogták az egyiptomiak lzráel fiait, kemény szigorúsággal“.* (Máz. II. 1. 13■).
Akkor kiáltottunk az Örökkévalóhoz, atyáink Istenéhez és az Örökkévaló meghallotta szavun-kát, meglátta sunyarúságunkát, nyomorúságun-kát és kínzásunkat■ (Móz■ V. 26. 7.).
״Akkor kiáltottunk az Örökkévalóhoz, atyáink Istenéhez“, amint meg mondatott: ״És történt hosszú idő elteltével, hogy meghalt Egyip-tóm királya* és lzráel fiai felsóhajtottak rabszol-
ját végeztették. Férfiakkal a nőkét. A férfiak-nak megparancsolták, dagasszatok, süssetek, a nőknek: hozzatok egy hordó vizet, hasítsatok fát“ (Tánchumá S- Buber, Vájjécé). Nem hiába szenvedtek, meg is tanulták, hogy harcoljanak a szolgaság ellen. Ilyen parancsokat olvasunk ké-sőbb a Tórában: ״Ha idegen lakik országotokban, ne nyomjátok el; szeresd, mint tenmagadat. Mert idegenek voltatok Egyiptom országában“ (Móz. III. 9, 31.). ״Mert az én szolgáim ők, akiket kihoz-tani Egyiptom országából, no adassanak el szol-gák módjára“ (Mózes III. 25, 42.).
Meghalt Egyiptom királya. Ez valószínűleg II. Rámszész volt, a XIII. században a polgári időszámítás előtt. Az általános felfogás szerint ő az elnyomás nagy fáraója. Nevéhez sok nagy építkezés emléke fűződik. Az ő idejéből maradt fenn a következő felirat: ״Katonák és héberek (egyiptomi nyelven ápuru), akik Rámszész-meri-Anion nagy templom-erődítéséhez köveket szál-lítanalc, megkapták élelmüket“ (Dubnow I. 460.). A zsidók által épített egyik várost is Rámszész-nalc hívták.
מלך מצרים ויארחו בני־דקראל מן־העבדה ויזעקו ותעל שועתם אל־האלהים מך
*•:זי	— ־ ־:זז	v ז::•	•	• I
העבדה: וישמע יי את־קלנו. במה שנאמר m וישמע אלהיט את״נאקתם ויזבר אלהיט את" בריתו את-אברהם את-יצחק ואת-
: "	V	־ : V : I T : • V T T
יעקב: וירא את־עניגו. זו פרישות דרך ארץ. קמה שנאמר m וידא אלהיט את־ בגי ישראל וידע אלהיט: ואת־עמלנו. אלו
T : e ״	—י־ VJ r י	: V	:־־ T ••	"•
Mönáchém Ussischkin meglátogatta a kairói múzeumot, ott őrzik II. Rámszész múmiáját. így mondja el Ussischkin, mire gondolt, mikor szem-ben állt a fáraóval: Nagy Rámszész, Kelet réme, Ázsia hatalmas uralkodója! Hol a te nagyságod és ,büszkeséged! Harcba mentél kicsiny népem ellen, mikor követte a sivatagba Mózest, a név-télén és ismeretlen pásztort. És mivel állott szembe veled, a te lovasaiddal, felfegyverzett ez-redeiddel, ez a pásztor1? Egy könyvtekerccsel mindössze, nagy fáraó! És most, Rámszész, hol van a te néped és hol az enyém? A te néped visszahullott a porba. Az én népem él, fölötte minden átsuhant. Évek ezrei nem tudták legyőz-ni. A te nyelved képírásba zárva, tudósok titka. Az én nyelvem — most hallhatod — megszólal az utcákon, gyermekek, fiatalok ajkán. A te nagy istened, Ozirisz, lezuhant kőalapjáról. Az én Istenem él.
És az Örökkévaló meghallotta szavunkat. Is-ten és Izrael a szenvedésben mindig összetalál-koznak.
(jóságukból, feíjajduítak és fohászkodásuk fel-szállt az Istenhez a rabszolgaságbólMóz. II. 2• 23.). — ״És az Örökkévaló meghallotta szavun-kát“,* amint megmondatott: ״És Isten meghal-lotta jaj kiáltásukat és megemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövet-ségéröl“. (Móz. II■ 2■ 24.). — ״Meglátta sanyarú-Ságunkat“,* hogy le kellett mondaniuk a rendes házaséletröl, amint megmondatott:	״És látta
Isten lzráel gyermekeit és tudomást vett róluk
Idegenbe került egyszer egy ember, nem is-mert senkit a városban. Nagyon boldogtalan volt. Találkozott egy másik idegennel. Annak sem volt ott egyetlen barátja sem. Bár mindkét-ten más országból valók voltak, az árvaság ősz-szehozta őket. A két idegen barátságot kötött, megszerették egymást. így járt Isten is, elha-gyatva a világ útjain és senki sem •szólította meg Öt. De talált egy árva népet, Izráelt, és a két egyedüljáró megszerette egymást- így lett Egyip-tóm idején a két örök idegenből örök útitárs (R. Báruch, a Báálsem unokája).
Meglátta sanyarúságunhat. Milyen más volt Ábrahám! Az ősatyának mindene volt, de, mert nem volt gyermeke, úgy érezte, mintha senki, mintha halott volna. Istentől is csak utódot ki-vánt. Egyiptomban viszont, a nemzeti süllyedés mélypontján, a népi öngyilkosság szélén álltak. Nem kell új élet, mondták. Ne szülessék zsidó gyermek. Ezt ״látta meg“ Isten. Hogy megérke-zett a nép megmentésének utolsó pillanata. A midrás szerint Mirjám így szólt Ámrámhoz: ״Még a fáraó rendeleténél is nagyobb csapás az, hogy nincsen gyermek a zsidó házakban“ (Somot Ráb-bá 1, 17).
Csodálatos, valahányszor lzráel népe halálra ítélte önmagát, valaki mindig megfogta a kezet és visszahozta az életbe.
הבנים. כמה שנאמר (שטיתא׳ב״ב) כל־ הבן הילוד היארה'תשליכהו וכל־הבת תחיון: ואת״לחצנו. זה הדחק. כמה ־שנאמר(שם נ׳ ני׳) דגם־ראיתי את־הלחץ אישר מצרים לחצים אתם:
, ויוצאנו יי ממצרים ביד חזקה ובזרע
״ ״־	!T ״ * : ־־ "	: T :־TT׳	• : -
נטויה ובמרא גיל ובאתות ובמפתים: 2״■
; T T : T	:	כוח1
דוצאגו ידי ממצרים. לא על ידי מלאך. ולא על ידי שרף. ולא על ידי שליח. אלא הקדוש ברוך הוא בכבודו ובעצמו. שנאמר
Nyomorúságunkat is־ meglátta Isten. Ezt a gyermekek Nilusba-vetésére érti a hagyomány. — Az egyiptomiaknak tulajdonképen abba kel-lett volna hagyniok az elnyomást, amikor azt látták, hogy a góseni házakban nincsenek1 gyér-mekek és az Izráel-törzsek száma rohamosan fogy. Ekkor azonban az üldözés már magáért az üldözésért folyt (Jábéc).
Minden születendő fiút. A gonoszok, mondja egy midrás, szeretik tökéletesíteni módszerüket. Káin megölte testvérét, Ábelt. Jött Ézsau és így szólt: milyen balga is volt Káin, hogy a szülő-két életben hagyta és újra lehetett gyermekük. Én Jákobot csak akkor ölöm meg, ha a szülők nem élnek már. Fáraó így szólt: milyen balga volt Ézsau, hogy olyan sokáig akart várni, hi-szén addig Jákobnak gyermekei születhetnek, én nem hagyom őket megnőni, kiskorukban vette-tem fiaikat a Nílusba. Jött Hámán és így gon-
Isten“. (Móz■ II. 2■ 20.). — ,.Nyomorúságán-kát“,* ez a gyermekek megölését jelenti■ Amint megmondatott: ״Minden születendő fiút* a fo-íyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok élet-ben“. (Móz. II■ 1. 22.) — ״Kínzásunkat“t ez az üldözést jelenti. Amint megmondatott: ״És láttam a kínzást, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket“. (Móz. II. 3. 9.)■
És kivezetett az Örökkévaló Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmetes-séggcl, jelekkel és csodákkal. (Móz. V. 26. 8■).
״És kivezetett az Örökkévaló Egyiptomból“: ime nem angyal* nem szeráf és nem küldött ál-tat, hanem a Szent, áldott legyen ő, a Maga fen-ségében vezetett ki■ Amint megmondatott: ״És Én
dolkodott: fáraó nem ért el semmit, mert nem végzett egyszerre az egész néppel, én mind ki-irtatom egyetlen napon. De ő is rosszul számi-tott, fejezi be a midrás, mert kihagyta Istent a számításból. Elfelejtette, hogy amíg Istenük, hi-tűk van, eredménytelen minden (Midrás hágá-dói).
Angyal. Ez a magyar szó a görög angelos-ból származik. Küldöttet jelent. A Biblia görög fór-dítása révén került az európai nyelvekbe. A hé-bér málách jelentése ugyanez. Eredetileg a szó nem valami különleges lényt■ jelentett. A király követét is máláchnak nevezték.
Nem angyal által, hanem ő, a maga fenségé-ben. Isten tetszése szerint választja meg a segí-ftés eszközeit. Mindent felhasználhat küldetésé-nek elvégzésére. A világ dolgait, az embert, té-ged, engem, anélkül, hogy a sáliách, a küldött, ezt a munkát kívülről jövő megbízásnak érezné• Isten körülnéz és választ. Ha te nem vagy alkal-más rá, keres egy másikat. Mert, ha látszólag nem is csodás módon, de Isten áll életünk mö-gött. A természetben lévő tárgyakat is felhasz-nálja küldetésének elvégzésére és nem mindig
<«•<*«״*> ועברתי בארץ■ מצרים בלילה הזה והכיתי כל-במר בארץ מצרים מאדם ועד־ בהמה ובכל־אלהי' מצרים אעיכה
• • • *	•» • ן * • •• ••• ••
לטפטים אגי יי:
T:	• ״ :־־ T i
.ועברתי בארץ־מצרים. :אני ולא מלאך והכיתי כל־בכיור. אני ולא #רף. ובכל־ אלהי מצרים אע#ה ׳שפטים. אני’ולא הישליח. אני יי. אני הוא ולא אחר: ן JT5 ביד חזל!ה. זו הדבר. כמה #נאמר הנה יד־יי היויה במקנך אישר ב#ךה בסוסים בזזכ(וים בנמלים בבקר ובצאן דבר כבד מאד: ובזרע נטויה. זו החרב. כמה #נאמר
—	M	ץ •	M M • • • • ■ן •י
יה״א =״* ט״ס וחרבו #לופה בידו נטויה על־)
1	; t :	־־: ; ץ :
történnek olyan események, amelyek szemmel láthatóan megbontják az ember által megszöve-gezett természeti rendet. A zsoltáros így szól: ״A szeleket teszi küldötteivé, szolgálója a lobogó tűz“ (104, 4.). ״Az Ő számára nincs akadály, se-githet sokkal, vagy kevéssel“ (Sámuel I. 14, 6.). Az egyiptomi szabaduláskor úgy tűnt, mintha meghasadt volna a természet rendje és a világ-bán minden a felszabaduló rabszolgákat segíte-né, mintha Isten királyi dicsőségének szegélye súrolta volna a szabaddá vált népet. Érezték, jobban, mint bármikor: Isten beleszólt a törté-nelembe. Az Istennel való találkozásnak ezt az
אגהנר ודיייך להדדור- להלל י זלכדבדז, לע־< לךרנדב מזדיידכדך מדד;; יללן^ס.; •לגי "ימיר צדב אל כד הנס־ב האדר הדכאסי בואנו^סז דרדור- בי־גוך לעועידזה ׳וזכיאכר לז« ט־וב "
4. Nürnbergi kéziratos Hággádá a XV. századból. A miniatura fent balra széder-asztalt, jobbra szé-dert adó házigazdát mutat, közepén vadászjelenet látható. (Germanisches Museum).
5. A darmstadti kéziratos Hággádá miniaturákkd gazdagon díszített lapja (XV. század eleje)
bejárom Egyiptom országát ez éjszaka és meg-ölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában, embert és állatot, és Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek. En, az Örökkévaló ■. (Móz.II.12.12.).
״És En bejárom Egyiptom országát ez éj-szaka“: En és nem angyal. — ״Es megölök min-den elsőszülöttet Egyiptom országában“:	En és
nem szeráf. — ״Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek“: En és nem küldött■ — ״En, az Örökkévaló“: Én, és nem más.
״Erős kézzel“*: ez a vész, amint megmonda-tott: ״íme az Örökkévaló keze nehezedik a te jó-szágodra, a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a jnhokra, nagyon súlyos vészben“■ (Móz. II. 9. 3.) — ״És kinyújtott kar-ral“: ez a kard, amint megmondatott: ״Kezében a kihúzott kard, kinyújtva Jeruzsálem fölé“. (Krcn. 1. 21. 16.). — ״Nagy félelmetességgel“: ez az isteni dicsőség megnyilatkozása, amint meg-
erejét úgy fejezi ki a Hággádá, hogy nem köve-tét küldött, maga jött a király. — A szöveget természetesen épp úgy nem lehet szóról-szóra ér-teni, mint a Bibliának hasonló képeit.
Erős kézzel. Itt ismét a midrás egyik Biblia-magyarázó módszerével találkozunk. Az ősi ma-gyarázó veszi a következő mondatot: ״S kiveze-tett az Örökkévaló, erős kézzel és kinyújtott kar-ral, nagy félelmetességgel, jelekkel és csodákkal״ (Mózes V. 26, 8.). A mondat kifejezéseit jobban meg akarja magyarázni, keres más bibliai mon-dalokat, ahol ugyanezek a szavak más összefüg-gésben találhatók. A mi magyarázandó mondatunk és az idézett hely között néha alig van más ősz-szefüggés, mint egy szó azonossága. Ezen a mó-dón megállapítja, hogy a mondatnak ez az ér-telme: nemcsak az egyiptomi tartózkodásnak, de a kivonulásnak is sok csodálatos kísérő jelensé-ge volt: dögvész, kard, isteni kinyilatkoztatás, Mózes csodapálcája, vér, tűz és füstoszlop.
ירושלם: ובמרא גדל. זו גלוי'מכינה. כמה 'כנאמר *3״ איו הנפה אלהים לבוא לקחת לו נוי מקרב גוי במפת באתת ובמופתים ובמלחמה וב;ד ’ חזקה ובזרוע נטרה ובמוראים גדולים כבל אשר-עשה לכם יי
T *	:	*	:	:־־ TI V T I T V
אלהיכם במצרים לעיניך: ובאתות. זה
:V •• V	:•:־־־•	: •* V י	:	V
המטה. במה'כנאמר(״־״ י י״ס ואת־־המטה הזה תקח בירק אשר ותעשה־ ביו את־ האתיות ז ובמפתים. זה הדם. כמה שנאמר ^ 0 ונתתי מופתים בשמים ובארץ. דם. ואיש. ותימרות עישן: דבר אחר. ביד חזקה שתים. ובזרע נטויה
־ *־	: t :־Itt : - •	• :	־	:	ד
שתים. ובמראגדל שתים. ובאתיות שתים.
:	I T	: ־ •	:	: - •
ובמפתים שתים: אלו עשר מכות שהביא הקדוש ברוך הוא על״המצרים במצח־ם.
ואלו הן.
Más magyarázat az írás szavaira. Ez ugyan-azt a mondatot értelmezi, mint az előző bölcse a midrásnak: ״erős kézzel, kinyújtott karral, nagy félelmetességgel, jelekkel és csodákkal“. E má-sodik magyarázó szerint ez nem a kivonulásra, hanem a tízcsapásra vonatkozik. Ennek a mód-
mondatott: ״Avagy :megpróbálta-e Isten, hogy menjen és kivegyen magának egy népet a népek közül, megpróbáltatások, jelek és csodák által, háború, erős kéz, kinyújtott kar és félelmetesség által, ahogy az Örökkévaló a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban, szemetek láttára?“ (Móz.V-4• 34.) ״És jelekkel“,ez a bot, amint megmondatott: ״Ezt a botot pedig vedd kezedbe, amellyel művelni Jogod a jeleket“. (Móz.II-4.17.) ״És csodák-kai“: ez a vér, amint megmondatott:	״És adok
csodákat az égre és a földre, vért, tüzet és füst-oszlopokat“. (Jóéi 3■ 3.). Más magyarázat az írás szavaira.* ״Erős kézzel“:	ez kettőt jelent, ״ki-
nyújtott karral“: kettőt jelent, ״nagy félelmetes-séggel“: kettőt jelent, ״jelekkel“ is kettőt jelent és ״csodáikkal“: ez is kettőt jelent. Ez a tíz csapás, amelyet a Szent, áldassék ö, az egyiptomiakra országukban hozott. Ezek a következők:
szere a következő: feltűnő a Tórában az ilyen kettős kifejezés, mint: erős kéz, kinyújtott kar. Valamint felesleges a többesszám is: jelekkel, csodákkal. Miután pedig a Bibliában nincs egyetlen felesleges betű sem, ezek valamire cé-loznak. Az öt kifejezés mindegyike két-két csa-pásra utal.
A bor kiöntése. Őrizzük meg régi népszoká-sainkat, erkölcsi tanítás, összetartó erő van ben-nük. A csapások felsorolásánál és rabbi Jöhudá rövidítéseinél minden szónál egy ujjunkkal ki-csöppentünk a borból, vagy — és így helyesebb — ujjbemártás nélkül, a pohár alá készített tá-nyárba öntünk ki egy keveset. E szokásnak több magyarázata is van. Az egyik szerint kézmozdu-latunkkal azt akarjuk jelezni, hogy távol legye-nek tőlünk ezek a szenvedések. Mi azonban, akik megtartjuk a régieknek ezt a hagyományát is, a zsidó erkölcsre és a néplélekre jellemző értelme-zésre gondolunk:	nem üríthetsz tele poharat
mások szenvedésére. Az ókori Izráel egészséges
Itt és a rövidítéseknél minden szónál egy keve-set kiöntünk, vagy kicsöppentünk a borból.*
‘שחין	מ!
ברד	צפרדע
ארבה	כנים
Wn	ערוב
מכת בכיודות:	דבי
életérzésű nép volt. A harc idején kardot fogott és nem siránkozott. A győzelem mámorában azonban a bosszú helyett felülkerekedett benne az emberiesség és lovagiasság. Az örömbe vala-mi keserűség vegyült: miért is nem lehetett el-érni a szabadságot kevesebb szenvedéssel! így olvassuk Salamon Példabeszédeiben is. ״Ha el-bukik ellenséged, ne örülj, és ha elbotlik, ne uj-jongjon szíved“ (24, 17.). Egyiptom pusztulásá-nak órájában énekelni akartak az angyalok Is-ten előtt. így szólt hozzájuk: ״Kezem művei a tengerbe vesznek és ti énekelni akartold“ (Mö-gillá 10 b.). Peszách utolsó hat napján mi is csak fél Káliéit mondunk ennek az emlékére.
A tízcsapás drámaisága nélkül hiányos volna a kivonulás nagy eposza. Itt áll előttünk a zsar-nők, az örök fáraók mintaképe. Szolgasorba dönt százezreket, neki dolgozik mindenki a Nílus-menti sárkunyhókban; Istenként tisztelik, de ugyanakkor fogcsikorgatva átkozzák. És, mert a fáraók minden időben imádatot kívántak s így Isten trónusa ellen törtek, meg kellett rajzolni az elkerülhetetlen véget is. A tízcsapás azt je-lenti, hogy Isten seregei hatalmasabbak minden földi seregnél. Az ö kezében van a víz, a tűz, a szél és a hegyek birodalma. — De a tízcsapás egyben az egyiptomi bálványimádás megsemmi-
* Vér, béka, férgek, gyülevész vad, dögvész, fekély, jégeső, sáska, sötétség, elsőszülöttek bűn-tetése.
sítését is jelenti. Istenként tisztelték ugyanis a Nílust, a békát, a barmot, a kecskét, a szkara-beus-bogarat, a Napot. Most elérték a csapások ezeket is, imádóikkal együtt- Miért volt az első csapás a vérré vált vízi — kérdezik bölcseink. Mert fáraó és az egyiptomiak istenként tisztelték a Nílust. Menj, mondta az Örökkévaló, büntesd meg istenüket; így szól a közmondás is: meg-verték a bálványt, remegnek a papok. Egy nép akkor pusztul el, ha nincs már mellette Istene (Tánchumá Váérá).
A tízesapásban az első kilenc nem lépi át a természeti jelenségek határát. Feltűnő voltuk csak az események szokatlan sűrűsödésében nyilvá-nul meg. Mint már fentebb is szóltunk róla, Is-ten közbelépésének nem kell mindig megmagya-rázhatatlan ״csodának“ lennie. Elég csodálatos, hogy éppen itt, éppen ekkor és ily mértékben történik valami Izráel javára. — Egyszer egy tanítvány kétségbeesett helyzetében így kiáltott fel: itt már csak a csoda segíthet! Megdorgálta a cáddik: ilyen gyönge a hitedl Azt már el sem tudod képzelni, hogy Isten természetes úton se-gítsen rajtadl Megmenthet Ö téged ané'kül, hogy megbolygatná kedvedért a dolgok természetes rendjét.
Egyeseket talán érdekelni fog, hogyan kísér-lik meg a magyarázók belehelyezni a csapásokat az egyiptomi környezetbe. Köviden elmondjuk alább, hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a Biblia vallási és erkölcsi jelentésének félreértése volna, ha a teljes megértéshez elegendőnek tar-tanúnk az ilyen fejezetek racionális magyaráza-tát:
Magával ragadó erővel száguld az isteni hadjárat Egyiptom ellen. 1. Első a vér. Az áradó Nílus vérszínű lesz, a magával sodort vörös ho-
רני יהודה ד\ה נותן בהם־םטגים. מי״ך <12״# באח״ם
moktól. Az arabok ezt a jelenséget vörös víznek nevezik. 2. Az áradással a béka is együtt jár. Mi-kor az árterületről leszalad a víz, ottmarad a rengeteg béka. Máskor is szokott ez így lenni, de most kibírhatatlan volt. 3. A keleti tisztát-lansággal még ma is együtt jár a féreg. A sok élősködő egyaránt kellemetlen embernek és ál-latnak. Egyesek a kinnim szót szúnyogra vonat-koztatják. Ezek az apró állatok a vízpartot ked-vélik. A sok öntözőcsatorna, a ciszternák, az áradásból visszamaradt tavacskák, ontják őket. 4. A következő csapás héber elnevezése: áróv. Ez önmagában csak gyülevészt jelent. Általában, különösen a régi zsidó magyarázók (Eási, Ibn Ezra, Dávid Kimchi stb.) hatása alatt, kártékony ragadozókat értenek rajta. Az újabbak azonban az áróv szót gyülevész rovaroknak fordítják: légy, szkara'beus-bogár, szúnyog vagy egyéb. így értette a Biblia görög fordítása, a Septuaginta is. A sok rovar annyira jellemző Egyiptomra, hogy Josája egyik beszédében Egyiptom csak így szerepel: ״a légy“. 5• A dögvész csapása meg-semmisítheti egy ország gazdasági, katonai ha-talmát. A Biblia ki is emeli a lovak, szamarak és tevék pusztulását. 6. A fekély hólyagosodás-sál járt együtt. Egyiptomban és annak vidékén sokszor kellett nagy járványoknak lenniök, a Biblia és a későbbi orvostudomány több je lég-zetes egyiptomi betegséget ismer. 7. A jégeső ritka jelenség azon a vidéken, annál pusztítóbb a hatása. Egyetlen zivatar tönkre tudja tenni az egész vidék termését. így mondja a Biblia is: ״És a len és az árpa letört a jégveréstől, mert az árpa kalászban, a len pedig bimbózásban állott“ (Mózes II. 9, 31.). 8. A sáskák legszemléltetőbb leírását Jóéi könyvében olvassuk (2. fejezet):
Rabbi Jöhudá* emlékeztető jelbe foglalta a csapások első betűit: Döcáicb, áclás, böácháv.
״Mintha lovak, mének vágtatnának, szekerek zö-reje hallatszik; a hegyek csúcsain ugrálnak, mint zizegése a tűz lángjának, mely tarlót emészt, mint hatalmas nép, harcra sorakozva. Miatta népek remegnek és minden arc aggódva elborul“. 9. Ha a sötétség természetes magyará-zaíát keressük, két dologra gondolhatunk. Lehet, hogy különölegesen erős chámszin (homokvihar) sötétítette el az eget. Erec Jiszráélban ilyenkor néha napokig megbénul minden, az emberek alig mozdulnak ki lakásukból. Érdekessége miatt említsük meg, hogy Mahler Ede teljes napfo-gyatkozásra gondol. Nagy kronológiai művében kiszámítja, hogy a polgári időszámítást meg-előző 1335. év március 13. án volt az a teljes nap-fogyatkozás, amely számításba jöhet. Ezzel az adattal szerinte az is összefügg, hogy Gósenban, a zsidók lakóhelyén, ugyanakkor csak részleges napfogyatkozás volt. Ez megfelel a bibliai elbe-szélésnek, hogy Izráel lakóhelyén világos volt. Ebből kiindulva odajut el Mahler, hogy a kivo-nulás a polgári időszámítás előtt 1335-ben, már-cius 27-én, csütörtöki napon volt.
Rabbi Jöhudá׳a csapások kezdőbetűiből em-lékeztető szót csinált. Az ilyen ״nótánkon“ gya-kori a héber irodalomban, de használatos más tudományágban is. Lehet, hogy rabbi Jöhudá azért tartotta fontosnak a jól használható emlé-keztetőszót, mert a tízcsapást talán azok is fel-sorolták, akik a zsengéket mutatták be a Szén-télyben és vallomásukban megemlékeztek az egyiptomi jelekről. (Mönáchot, Piszké Tószáfót 232). Fontos a sorrend ismerete, mondják a ré-giek, mert maga Dávid király is elvétette azt a 105• zsoltárban. A midrás szerint ezek a betűk Mózes pálcájába voltak bevésve. (Sömót Rabbá 8). A Biblia-magyarázók megfigyelték, hogy a csapások sorrendjében valami rendszer is va1p
רני יוסי הגלילי אומר. מנין אתה אומר שלקו המצרים במעללם עשר מכות. ועל הלם לקו המשים מכות. במצרים מה הוא אומר (עמיתיייי׳ס ויאמרו החרטמם אל־ פלעה אצבע אלהים־הוא: ועל הלם מה הוא אומר (״««! *׳י ל-יס _ולןא לשראל את־ היד הגרלה אשר עשה יי במעללם וייראו העם את־יי ולאמינו בלי ולמשה עבדו: כמה לקו באצבע. עשר מכות. אמר מעתה במעללם לקו עשר מכות. ועל־ הים לקו המשים מכות:
•	• *S
רבי אליעזר אומר. מוין שכל מכה ומכה שהביא הקדוש ברול הוא 1על המערים במצרים ודלתה של ארבע מכות. שנאמר (י״לים *״״ **> ישלח־בם חרון אפו עברה וזעם וצרה משלחת מלאכי רעים: עברה אחת. וזעם שתים. וצרה שלש. משלחת מלאכי
Rabbi Jöhudá hármas csoportba osztotta őket. A csoportok első két csapását mindig figyel-meztetés előzte meg. A harmadik anélkül jött. A tizedik és egyben a legsúlyosabb, ismét figyel-meztetés után. Rabbi Jöhudá másra is csinált ilyen emlékeztető jelet. (Mönáchót 96 a.)	— Itt
A gálileai rabbi Jászé* mondta: Honnan tu-dód a Szentirásból, hogy az egyiptomiakat az or-szagban tíz, a tengeren pedig ötven csapás érte? Mert Egyiptomról ezt mondja az írás: ״És szól-tak a varázslók fáraóhoz: Isten ujja ez“. (Móz. II. 8, 15.). A tengerről pedig ezt mondja: ״És meglátta Izráel a hatalmas kezet, amellyel csele-kcdett az Örökkévaló az egyiptomiakon, és félt a nép a Örökkévalótól és bízott a nép az Örökké-valóban és Mózesben, az ö szolgájában“. (Móz. II. 14, 31.). Hány csapást szenvedtek tehát Isten ujjútól? Tizet■ Mondhatod tehát, hogy Egyiptom-bán tíz, a tengeren — ötször ennyi, tehát — öt-ven csapás érte őket.
Rabbi Eliezer mondta: Honnan tudjuk, hogy minden csapás, mely az egyiptomiakat az ország-bán érte, négyszeres volt? Mert minden egyes csa-pásra vonatkozik az írás: ״Rájuk bocsátotta fel-lobbant haragját: mérgét, bosszúságát, veszedel-mét, vészangya’ok hadát“. (Zsolt. 78. 49.). ״Mér-gét“: egy, ״bosszúságát“: kettő, ״veszedelmét“:
befejeződik a Hággádának főmidrása, amelyről azt mondtuk, hogy a Misna szerint ez a tulaj-donképpeni hággádá, vagyis az Egyiptomról szóló elbeszélés (Pöszáchim X, 4.). Ehhez kapcsa-lódik még három tannaita szava a csapásokhoz.
A galileai rabbi Jászé mondásával kezdődik az a három rövid fejezet, amely a Misna idejé-ben még nem volt a Hággádában. Ide a Möehil-tából került. A csodakereső képzelet mind több és több rendkívülit vélt kiolvasni a Szentírás szavaiból. Nekünk talán különös az ebben meg-nyilvánuló hang Istenről, naivan hangzik a csa-pások aprólékos számítgatása is. A régiek sze-rették az ilyen játékos ággádákat: Isten ujját érezték Egyiptomban és Isten kezét a tengeren, minthogy egy kézen öt ujj van, tehát a tengeren ötször annyi csoda történt, mint Egyiptomban.
רעים ארבע. אמור מעתה במצרים לקו ארבעים מכ1ת.'ןעל דדם לקו מאתלם מכות: 'רבי עקיבא אומר. מברן שכל מכה ומכה שהביא הקדוש ברוך הוא על המצרים במצרים וזיתה של חמ׳ש מכות. 'שנאמר
7 : T V T ••	־	V! V V -
ישלח״בם חרון אפו עברה וזעם וצרה משלחת מלאכי רעים.'חרון אפו אחת. עברה שתים. וזעם שלש. וצרה ארבע. משלחת מלאכי רעים חמש. אמור מעתה במצרים לקו המשים מכות. ועל הים לקו המשים ומאתלם מכות: כמה מעלות טובות למקום עלינו: אלו הוציאנו ממצרים. ולא עשה בהם שפטים	דינו:
אלו עשה בהם שפטים. ולא עשה באלהיהם	דינו:
V ••
אלו עשה באלהיהם. ולא הרג בכוריהם
דינו:
אלו הרג בכוריהם. ולא נתן לנו את ?מונס	un:
három, ״vészangyalok hadát“: négy. Mondhatod tehát, hogy Egyiptomban — minden négyszeres lévén — negyven, a tengeren — ötször ennyi, tehát — kétszáz csapás érte őket.
Rabbi Ákivá mondta: Honnan tudjuk, hogy minden csapás, amely az egyiptomiakat érte, öt-szőrös volt? Mert minden egyes csapásra vonat-kozik az írás: rájuk bocsátotta:	fellobbant ha-
ragját, mérgét, bosszúságát, veszedelmét, vészem-gyalok hadát. ״Fellobbant haragját“: egy, ״mér-gét“: kettő, ״bosszúságát“:	három, ״vészedéi-
mét“: négy, ״vészangyalok hadát“: öt. Mondha-tód tehát, hogy Egyiptomban — minden ötszörös lévén — ölven, a tengeren — ötször ennyi, tehát — kétszázötven csapás érte őket.
Mennyi jótéteménye volt Istennek irántunk: Ha kivezetett volna bennünket Egyiptomból és nem ítélkezik felettük, elég lett volna nekünk■ Ha ítélkezik felettük, de nem ítélkezik isteneiken, elég lett volna nekünk.
Ha ítélkezik isteneiken, de nem pusztítja el első-szülötteiket, elég lett volna nekünk.
Ha elpusztítja elsőszülötteiket, de nem ad nekünk javaikból, elég lett volna nekünk.
Elég lett volna nekünk. Dájjénu. Rudolf Ottó mutatott rá Dos Heilige című alapvető vallásfi-lozófiai művében, hogy amennyire színtelenek, unalmasok az ilyen egyforma sorok, ha egysze-rűen elolvassuk azokat, annyira megrázó lehet, ha a gyülekezet az ősi dallammal karban énekli. Gondoljunk csak az Avinú málkénú egetostromló kiáltásaira, vagy az Ál chétre, a Sz&ácht'ra, vagy a Hósánnákva. A Dájjénu gondalatának magvát megtaláljuk a Szifrében is (337), egyéb-ként ez a fejezet csak a Hággádiban van mag. — Tizenöt jótéteményt (máálót) sorol fal. Ez né-
אלו נתן לגר את נ?מונמ. ולא קרע לנר את־הים	דינו:
אלו קרע לנו את״הים. ולא העבירנו
V T r -ÍT ־־ v: V	5 T • ז
בתוכו בחרבה	דינו:
:	׳.׳ זז 1	-
אלו העבירנו כתוכו בחרבה. ולא שקע צרינו בתוכו	דינו:
ז״	!
אלו שקע צרינו בתוכו. ולא ספק צרכנו במדבר ארבעים ישנה	דינו:
M *	T T	* T : * T ! * ~
אלו ספק צרכנו במדבר ארבעים שנה.
י ״ י U ״	־* ״ T S ־* T J ״	T T
ולא האכילנו את	המן	דינו:
:	v: v ־ ז v ־ 1 I	־־ •"
אלו האכילנו את המן. ולא נתן לנו
VÍ V ״ V T	״־* T | * T ־־ 9 T
את־השבת	דינו:
V	-	־* T	...
אלו נתן לנו את־השבת. ולא קלבנו לפני הר סיני	דינו:
אלו קרבנו לקני הר סיני. ולא נתן לנו את־התורה	דינו:
T	־* ־*
אלו נתן לנו את־התורה. 661 הכניסנו לארץ יע!ךאל י ’	un:
Ha ad nekünk javaikból, de nem hasítja szét előttünk a tengert, elég lett volna nekünk.
Ha széthasítja előttünk a tengert, de nem visz át szárazon minket, elég lett volna nekünk.
Ha szárazon visz át minket, de nem sülgeszti el szorongatóinkat, elég lett volna nekünk■
Ha elsülgeszti szorongatóinkat, de nem lát el minket negyven évig a pusztában, elég lett volna nekünk.
Ha ellát minket negyven évig a pusztában, de nem táplál minket a mannával, elég lett volna nekünk.
Ha táplál minket mannával, de nem adja nekünk a szombatot, elég lett volna nekünk.
Ha nekünk adja a szombatot, de nem visz el minket Szináj hegyéhez, elég lett volna nekünk.
Ha elvisz minket Szináj hegyéhez, de nem adja nekünk a Tórát, elég lett volna nekünk.
Ha nekünk adja a Tórát, de nem visz el minket Érce Jiszráélba, elég lett volna nekünk.
Ha elvisz minket Erec Jiszráélba, de nem építi fel a Szentélyt, elég lett volna nekünk.
Mily számos és mily sokszorosan nagy Isten jósága irántunk, hogy kivezetett bennünket Egyip-tómból, ítélkezett felettük, ítélkezett isteneiken, elpusztította elsőszülötteiket, adott nekünk javaik-ból, széthasította előttünk a tengert, szárazon vitt át minket, elsüllyesztette szorongatóinkat, ellátott negyven évig a pusztában, táplált a mannával,
melyek szerint megfelel a Zsoltárkönyvben talál-ható tizenöt Sir há-máálót fejezetnek. Ezeket az énekeket viszont a hagyományos magyarázat szerint a Szentély csarnokához vezető tizenöt lép-csőn (héberül máálot) énekelték.
אלו הכניסנו לארץ .ישראל. 61* בנה לנו את־בית הבחירה	דינו:
על אחת כמה וכמה טובה כפולה ומכפלת למקום עלינו. להוציאנו ממ?ולם. ועשה בהם שפטים. ועשה באלהיהם. והרג בכוריהם. ונתן לנו את־ממונם. וקרע לנו את־הים, והעבירנו"בתוכו בחרבה. וישקע צרינו בתוכו. וספק צרכנו במדבר ארבעים שנה. והאכילנו את־המן. ונתן לנו את־השבת. וקרבנו ל5ני הר
סיני. ונתן לנו את־התורה. להכניסנו לארץ ושראל. ובנה לנו את־בית הבחירה לכפר על כל עונותינו:
רבן גמליאל היה אומר. כל שלא
־11	־ :	•	״	T T T
אמר שלשה דברים אלו בפסח לא יצא
7 : t 1 - t •	״	־ •• ־	"
ידי חובתו. ואלו הן. פסח. מצה ומרור:
J T ••X •־	״״ T * V I	ז
פסח עהיו אבותינו אוכלין בזמן עבית המקדע נן;ם. על עום מה. על עום ^פעח ה5ןד1ע ברוך הוא על בתי אבותינו
nekünk adta a szombatot, elvitt Szináj hegyéhez, adta a Tórát, elvitt Érce Jiszráélba és felépítette a Szentélyt, hogy minden vétkünkért engeszteljen.
Rábbán Gámliél* tanította■ Aki nem említi meg pcszáchkor a következő három dolgot, nem tett eleget kötelességének: peszách-áldozat, pász-ka és keserű gyökér.
Miért volt a peszách-áldozat* amelyet őseink ettek a Szentély fennállása idején? Mert a Szent — áldott legyen ö — elkerülte őseink házát
Rábbán Gámliél. Azonos ez az idősb, vagyis I. Bábbán Gámliéllel, aki a Szentély fennállása idején élt. Már a Misna is előírja, hogy ez a fe-jezet az ünnepi esthez tartozik (Pöszaehiin X•). Gámliél szerint nem elég, ha az előírt ételeket esszük, alaposan meg is kell érteni a jelentősé-güket. Vallásunk tehát kötelezővé teszi a búvár-kodást.
Honnan van az, hogy a legszegényebb zsidó is olvas és tanul? Kábbán Géműéinek ez a mou-dása mutatja, hogy több évezred óta ráneveite már ez a nép gyermekeit arra, hogy ne eléged-jenek meg a dolgok, cselekedetek értelmeden át-vételével. Nemcsak a rabbiknak, de a hívesnek is érteniök kellett a vallási törvényeket, innen származik a bennünk lévő tudásszeretet. Azok a mai müveit zsidók, akik a zsidó dolgokban egyébként járatlanok, hálával tartoznak az is-meretlen, jámbor ősöknek, hogy örökségbe hagy-ták a tanulás szeretetét késői tévelygő utóduk-nak. Mert voit idő, amikor ezeknek az egyszerű szövegeknek a tanulmányozása vo!t egyetlen szellemi tápláléka az életből kirekesztett nép fiainak.
A peszách-áldozat. Bábbán Gámliél idejében még megvolt a peszáchi bárány-áldozás. Mikor az ünnepesten ennek jelentőseget magyaráztak, fel kellett mutatni az áldozati húst. Mi azonban a szédertálon lévő sült húst nem emeljük íöL A
?מצרים. #נאמר(שמות *נ ־״0 ואמרתם זבח-
§סד1 הוא לך א#ר פסח על־בתי בני-ישראל במ?וץם בנגפו את־מצרים ואת־ בתינו הציל ויפ|ד העם וישתחוו;
Felemeljük a pászkát vagy csak rámutatunk.
מצה זו שאנו אוכלים על שוט מה. על שום שלא המפיק ?צכןם #ל אבותינו להחמיץ עד #נגלה עליהם מלך מלכי המלכים הקדוש' ברוך הוא וגאלם. שנאמר (שסי״בל״ט) ויאפו את־הבצק אשר הוציאו ממצרלם ענת מצות כי' לא חמץ כי גרשו ממצרים ולא יכלו להתמהמה וגם־צדה לא־־ץשו להם; *
Szentély pusztulása után megszűnt az áldozás és a húsdarab itt csak emlék■ Tehát nem mond-hatjuk: ez a peszách-áldozat. Nem így a később következő pászkánál és a keserűgyökérnél. Ezé-két a máccá, illetőleg márór szavaknál fel kell emelni. Hozzátartozik ez is az egész szederen végighúzódó jellegzetes dramatizáláshoz,. A pe-szách szó a Biblia magyarázata szerint elkerü-lést jelent. Innen nevezték el az ünnepet, de így hívták röviden az ekkor hozott bárányáldozatot is. — Josephus Flavius Zsidó háború című köny-vében (VI. 9, 3.) olvassuk: Nero lekicsinylőén nyilatkozott a zsidó népről. Cestius Gallus hely-
Egyiptomban, amint meg mondatott:	״Szóljatok
hát: peszácli ez, elkerülési-áldozat az Örökké-valónak, mert elkerülte Izráel fiainak házát Egyiptomban, amikor sujtotla Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette és a nép meghajolt és leborult“■ (Móz. IL 12. 27.)
Miért van ez a pászka,* amelyet eszünk9 Mert nem kelhetett meg őseink tésztája, mert megjelent a királyok Királya, a Szent — áldott legyen Ö — és megváltotta őket. Amint monda-tott: ״És kovásztalan lepényekké sütötték azt a tésztát, amelyet kihoztak Egyiptomból, mert nem kelhetett meg, mivel kiűzték őket onnan és nem késlekedhettek, útravalót sem készíthettek ma-guknak“. (Móz. //. 12. 39.).
tartó meg akarta neki mutatni Jeruzsálem nagy-ságát, megparancsolta tehát a főpapnak, hogy, ha lehet, tartson népszámlálást. Éppen peszách előtti nap volt• 9-től !11 óráig (a mai időszámí-tás szerint délután 3-tól 5-ig) tartott az ákloza-tok !bemutatása. Minden bárányt legalább tíz-, esetleg húsztagú csoport fogyasztott el. 255.600 áldozati állatot számoltak meg, eszerint tehát mintegy három milliós tömeg vett részt a jeru-zsálemi ünnepen. — Van egy zsidóságból kisza-kadt keverék-törzs, a szamaritánusok. Ez a pusz-tolásnak induló kis csoport még most■ is éven-kint bemutatja Eree Jiszráélban a Görizim he-gyén a peszáchi bárány-áldozatot.
Ez a pászka. Az itt található magyarázat sze-rint azért esszük a pászkát, mert a kivonulás-kor nem kelt meg a tésztájuk. A Há láclimábán pedig az volt, hogy ez az a szegény-kenyér, ame-lyet őseink Egyiptomban ettek. Mindkettőt el-fogadhatjuk. Ilyen volt a kenyerük a szolgaság-bán is és a kivonuláskor sem tudtak jobbat süt-ni, mert nem volt hozzá idejük (Goldschmidt: Haggada).
Felemeljük a keserű gyökerei, vagy csak rá-mutatunk.
מחר זה שאנו אוכלים על שום מה על שום'שמרח המצרים את־חיי אבותינו. במצרים. שנאמר (עםא׳י׳י) וימררו את־ חייהם בעבודה קשה בתמר ובלבנים ובכל־עבדה בשדה את כל־עבדתם אשר-
די " X T ־־:	X	**	V T ־־ X *־:	t :
♦ ד^1ךך} QH3 VI337
I V T :	V T	: T
בכל דור ודור ח;ב אדם לראות את־ עצמו ?אלו הוא ;צא ממצחם. שנאמר (יגייס י״ג *> [הנדת לבנק ביום ההוא לאכ!ר בעבור זה עשה יי לי בצאתי ממצרים:
- ר	t: t T v •	: -	•	״ • ג 1 •
לא את־אבותינו בלבד נאל הפןדוש ברוך הוא. אלא אף אותנו גאל עמהם. שנאמר
I - T V	ז T ־־	* v: V V V T -
ואותנו הוציא משם למען הביא אותנו לתתלנואת־הארץ אשר נשבע לאבותינו:
I V T T V x V T :■־ V •	:-'י•*•-	..
keserű gyökér, mint a Talmud mondja, az első pillanatban jóízű, azután keserű, mint az üröm. Józsefet és családját is először szívesen fogadták, csak azután keserítették el életüket (Jer. Pöszáchim II. 5.).
Mintha ő maga jött volna ki. Itt ismét hang-súlyozza a Hággádá azt a gondolatot, amellyel már találkoztunk az Avádim hájinu-bán. Van
Miért van ez a keserű, gyökér * amelyet eszünk? Mert az egyiptomiak megkeserítették őseink életét Egyiptomban, amint megmondatott: ״És megkeserítették életüket súlyos szolgálattal, agyaggal, téglavetéssel és minden rabszo'gamun-kával a mezőn, minden szolgálatukkal, amelyre keményen kényszerítették őket“. (Móz. 11. 1. 1 '!■), Minden nemzedékben köteles az ember úgy tekinteni magát, mintha ő maga jött volna ki* Egyiptomból, amint mondatott:	״És beszéld el
fiadnak azon a napon, szólván:	ezért tette azt
nekem az Örökkévaló, mikor kijöttem Egyiptom-ból.“ (Móz. 11■ 13, 8.). Nemcsak őseinket váltotta meg a Szent — áldott legyen ő —, hanem min-két is velük együtt, amint megmondatott: ״Min-két pedig kihozott onnan, hogy elvigyen és ne-künk adja azt az országot, amelyet esküvel ígért őseinknek“■
olyan nemzedék, amelynek nehéz beleélnie ma-gát az egyiptomi eseményekbe. De van olyan, amely parancs nélkül is sokat gondol rá. A Hág-gádá szellemében való zsidó az, aki egynek érzi magát a tegnap és a ma hatszázezreivel. Az ilyennek Izráel sorsa személyes ügyévé válik. Ha a zsidóságról beszél, nem valami kívülálló dologra gondol, hanem valamire, ami őbenne magában van. Meghatónk Izsák Ábárbánel szavai nagyszerű Hággádá-magyarázatában, mikor ezt a helyet értelmezi. Nem volt neki nehéz elkép-zelnie, milyen volt Micrájim, milyen a keserű gyökér. Miniszter volt Spanyol országban, mikor a kiűzési rendelet megjelent. Ö azonban nem hiába származtatta magát Dávidtól, királyi mél-lósággal vállalt mindent.
Itt is látjuk, hogy a Hággádá nemcsak ima-könyv. Ez a fejezet például a Micrájim szóig szó-szerinti idézet a Misna törvénykönyvből.
A pászkát betakarjuk és kézbe vesszük a poharai.
לפיכן? אנחנו דרבים להודות להלל לשבחי לפאר'לרומם להדר לברן? לעלה ולנןלם. למי שעשה לאבותינו ולנו את־כל הנסים האלה. הוציאנו מעבדות לחרות. מעון לשמחה. מאהל ליום טוב. ומאפלה לאור גדוליומשעבוד לגאלה[נאמר לפניו (שילה הדשה) הללרה:'
A poharat letesszük.
ק* הללויה הללו עבדי יי הללו את־^ם
־ד t -:־	־־ : •* :t -:־־ v •״
»; ןך,י ימם יזי מכרן? מעתה ועד־עולם: ממזלה"שהש עד ■מבואו ?והלל שם "! לם על־כל־נהם י״י על־השמןם כבודו! מי
Szolgaságból szabadságra, öt ilyen párhuza-mos kifejezés van itt a megváltásról. Jákob Lissa jelképes Hággádá-magyarázata szerint ezek íz-ráelnek öt nagy száműzetésére vonatkoznak. Egyiptom: szolgaságból szabadságra, Bábel: bá-natból örömre, Perzsia (Purim):	gyászból ün-
nepnapra, szir-görög uralom (Ghánákká): ho-mályból fényességre, az utolsó világ-gálut: le-igázottságból megváltásra.
Háll él. Ez a hallelúja szóval kezdődő és hat fejezetből álló zsoltárcsoport (113—118), az ima-könyvben is megtalálható, Haliéi vagy Iiállél micri (egyiptomi dicséret) néven. A szederen a
Ezért kell hálálkodnunk, dicsérnünk, dicsői-fenünk, zengenünk, magasztalnunk, elismernünk, áldanunk, hirdetnünk, mcgénekelnünk azt, aki ezeket a csodákat tette őseinkkel és mivélünk■ Kivezetett a szolgaságból szabadságra,* bánatból örömre, gyászból ünnepnapra, homályból nagy fényességre és leigázottságból megváltásra. Mond-junk hát előtte új éneket, hallelúja!
Hallelúja!* Dicsőítsétek ti, Örökkévaló szol-gái* dicsőítsétek az Örökkévaló nevéti Legyen az ö neve áldott mostantól mindörökké! Nap-kelettől napnyugatig dicsérik az ő nevét. Ma-gasztos az Örökkévaló minden nemzetek felett, az égen is ott az Ö dicsősége. Ki olyan, mint az
Hállélt két részletben mondjuk el. Az utolsó fe-jezet a vacsora utánra marad. Áhudárhám sze-rint azért, hogy a második, vagyis a vacsora előtt ivott pohár bort, valamint a széder negye-dik pohár borát a vacsora után egyaránt zsol-tár-éneklés tegye ünnepélyesebbé. Vagy talán, mert a Hállél első csoportjának zsoltárai már a Talmud szerint is (Jer. Mögillá II. 1.) Egyip-tómról szólnak, míg a többi a későbbi megsza-badulásra vonatkozik. A Hállélt régen úgy mondták, hogy valaki félmondatonként előimád-kozta és a közönsége mindegyikre hallelújával válaszolt. A Hállélt már a Biblia is említi ÍEzra, 3, 11; Krónikák II. 7, 6.). A Misnából tudjuk, hogy a második Templom idején a lévita-karok a peszách-áldozás közben énekelték (Pöszáchim V. 7•). így joggal került be a széderbe.
Dicsőítsétek ti, Örökkévaló szolc/ái. Ez a meg-szólítás nem megalázó. Csak aki átadta magát Isten szolgálatának, az nem fél az embertől, cs:,k az tudja hideg közönnyel nézni a fáraók rém-uralmát. Aki helyet adott szívében Isten trónu-sának, abba nem fészkeli be magát az embertől való félelem,
ביי אל־הינו הטגביהי לשבת! המשפילי
~ v: V ••	־־־-;•	״ V T T	--: •	.
לריאות בשמים ובארץ! מקימי־ מעפר דל מאשפת;דם אביון: להושיבי עם״נךיבים עם נדיבי עמו: מושיבי עקרת חבית אם־ הבנים שמחה הללויה!
“ t ־״	: •• 7	־* :־־ ז
קיי בצאת ישראל ממצתם בית :עקב מעם ל־ע?: היתה והודה"לקדשו .ישראל ממשלותיו! הים ראה ויינם הירדד&בלאתות ההרים רקת כאילים גבעות כקני־צאן: מה־לק הים בי תנוס הירדן תמב לאחור! החרים תרקדו כאילים גבעות כבני־צאן: מלפני אדון חולי אלץ מלפני אלוה "יעקב! ההפכי הצור אגם־מים חלמיש למעינו־־מים:
:•*־	:- T י - T ״	:״•:	7 •
ברוך אתה יי אלהינו מלך הע1לפ. א׳טר ?אלגו וגאל את־אמתעו ממצרים. והגיענו ללילה הזה לאבל בו מצה ומרור: כן ייאל־הינו ואל־הי אבותינו עיענו למועדים ולתלים אחרים הבאים לקראתנו לשלום
Jiída lett Isten szentsége. A midrás legendája szerint Júda törzse a Nádas tenger partján ér-dcmelte ki, hogy belőle származzék Dávid kirá-
Örökkévaló, a mi Istenünk?! Magasban lakozik, de mélyen letekint, az égen és a földön. Felállítja a porból a szegényt, a sárból felemeli a szűkök ködőt, hogy nemesek mellé ültesse, népe neme-sei mellé■ A ház gyermektelen asszonyát boldog anyává teszi. Hallelúja! (Zsolt. 113.).
Amikor Izráiel kivonult Egyiptomból, Jákob háza az idegen nép közül, Juda lett Isten szent-sége* Izráiel az Ö birodalma■ A tenger látta és szétfutott, a Jordán visszafordult. A hegyek ug-rándoztak, mint a kosok, a dombok, mint a bár rángok. Mi van veled, tenger, hogy megfutamo-dől? Te Jordán, hogy visszafordulsz? Ti he-gyek, hogy ugrándoztok, mint a kosok? Ti hal-mok, mint a bárányok? Az Űr előtt reszkess te föld, Jákob' Istene előtt, aki a sziklát víztartóvá változtatja, a szirtet vízforrássá! (Zsolt■ Ili.).
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, ki megváltottál bennünket* és őseinket Egyiptomból és eljuttattál a mai éjszakáig, hogy ehessünk most pászkát és kese!ű gyökeret. így juttass el bennünket* Istenünk és őseink Istene,
lyi családja. Mózes kiadta a parancsot, hogy in-dúljanak neki a tengernek. Mindegyik törzs azt várta, hogy a másik lépjen először a vízbe. Ek-kor megindult a Júda törzséből való Náchson ben Áminádáv. A víz pedig csak akkor vált két-té, amikor már nyakáig ért
Áldott légy■■■ ki megváltottál bennünket. Fi-gyeljük meg, hogy előbb említ az ima benniin-két, a mi megváltásunkat, mint őseinkét. Az ima elejének rabbi Tárlón a szerzője. A régi Hág-gádá-magyarázók szerint rabbi Tárfonnak töké-letesen sikerült átélnie az egyiptomi kivonulást, azért szövegezte meg így az imát•
Így juttass el bennünket. Innen kezdve rabbi Ákivá a szerző. Nem hiába volt a Bár Kocbba-szabadságharc szellemi vezetője, de az imának a
עמחים ?מין עיךק ועעים בעמדתן?. ונאכל עם מן הןבחים ומן הפסחים אער יניע דמם על קיר מןמוק לרצון. ונודה לק עיר הדע על נאלתנו״ועל פדות נ?ענו. ברוק אתה יי גאל .יעראל: י
Pohárral a kézben mondjuk az áldást.
בתך אתה " אלהינו מלך העולם בורא ?ו־י הגפן!
Baloldalra támaszkodva isszuk a második po־ liarat- Megmossuk a kezünket, azután ezt mondjuk:
ברוך אתה יי אלהינו מלך העולם. איפר קרענו במצותיו וצונו על־נטילת ידים:
szavaiból is érezzük a nemzeti feltámadás élő hitét. — Külön említjük itt meg a testi és a lelki felszabadulást. Az utóbbiról való megemlé-kezés talán szándékosan kap itt külön hang-súlyt és arra akar megtanítani, hogy az aján-dékba adott váratlan szabadsággal a rabszolga nem tud mit kezdeni, ha a lelke szolgaiélek ma-rád. ״Autoemancipáció“, vagyis a magunk lelki felszabadítása nélkül, nincs szabadság. Azért nem láthatta meg a puszta nemzedéke sem az ígéret földjét, mert belsőleg nem újult meg.
Ennek az áldásnak a héber szövegében meg-figyelhetjük azt az érdekességet, ami imáinkban igen gyakori, de a fordításban sohasem lehet jól
8a
más ünnepekhez, zarándoknapokhoz, amelyek békességben közelednek felénk, hogy örüljünk városod építésének és vigadjunk a Te szolgála-tódnak■ Részesüljünk az áldozatokból és a pe-száichi bárányokból; vérüknek hintése engeszte-lés lesz oltárod falán■ Akkor majd új dallal há-lálkodunk megváltásunkért és lelkünk felszaba-dulásáért. Áldott légy Te Örökkévaló, ki meg-váltottad Izraelt.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a vi• lág Királya, a szőlőlő gyümölcsének teremtője.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a vi-lág Királya, aki megszenteltél parancsolataiddal és megparancsoltad nekünk a kézmosást*
visszaadni: hogy Istenről előbb második, majd harmadik személyben beszélünk. A fordítás szó-ról-szóra így hangzanék: ״Áldott légy Te••• aki megváltott••• így juttasson el bennünket••• hogy örüljünk városod építésének“. Ez a személyvál-tozás benn van egyik leggyakoribb imánkban is: ״Áldott légy Te■•■ aki megszentelt parancsolatai-val.“ Nem más ez, mint a vallásos érzés két kü-lönböző megnyilvánulási formájának együttes jelentkezése. Az imádkozó néha úgy szólítja meg Istent, mintha szemtől-szembe állna vele, ilyen-kor így szól: Te! Máskor meg az Elérhetetlent, a Királyt, sejti, ilyenkor a maga arasznyi vol-tát érzi és azt mondja: 0• Ezt fejezi ki köH^mé-nyében Jöhúda Hálévi is: óh hol találhatlak? Tit-kos magasság lakhelyed! Hol nem találhatlak? Dicsőséged a világ hirdeti! (Brody, Mivchár 157).
A kézmosás. A vallásos parancsok végrchaj-tása előtt mondott áldásban mindig benne van: aki megszenteltél parancsolataiddal. Ez a meg-szentelás tehát a szertartás célja. Hagyományos szellemünk szerint a zsidóság minden fia, leánya
Kczbe vesszük a felső egész pászkát és ezt mondjuk:
ברוק אתה ״ אלהעו סלק העולם. המוביא להם מךהארץ!
Még nem eszünk, hanem kézbe vesszük a kö-zépső kettétört pászkát, a szegény-kenyeret is és ezt mondjuk:
בתק אתה אלהינו סלק העולם.?fi
קד^נו ^מ^ותיו ועונו על־אכילת מ^תו
Most mindkettőből letörünk egy-egy darabot, baloldalra támaszkodva együtt megesszük. Majd a társaság minden tagjának adunk a felső és középső pászkából.
egy nagy papi népnek a tagja. Születésünk által feloldhatatlanul tagjaivá válunk ennek a mám-lecliet kóhánimnák, papok királyságának. Val-lástörvényeink egy részének az a célja, hogy ezt az érzést bennünk tudatossá tegye, hogy a szent nép egész életét megtöltse valami emelkedettebh szellemmel, hogy életünknek erkölcsi tartalmat adjon, — liéberesen mondva, hogy ״megszentel-jen“. Amint a Szentélyben külön előírt papi ru-házatot viseltek a kóhániták, hogy az figyclmez-tesse őket a szolgálatra, bennünket a törvények emlékeztetnek rá, hogy a szent nép tagjai va-gyünk.
A kézmosásnak rendkívül nagy jelentősége volt a zsidóság életében tisztasági, egészségi szempontból. Sokat lehetne beszélni arról is, hogy évezredek óta minden kis hitközségnek für-dője volt, Wormsnak például a XI., Friedbarg-
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a vi-lóg Királya, aki előhozod a kenyeret a földből*
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a vi-lúg Királya, aki megszenteltél parancsolataid-dal és megparancsoltad nekünk a pászka évé-sét■*
nek a XIII., Speyernak a XIV. század óta volt meg a hitközségi fürdője. A valóság meghamisí-tása volna azonban, ha nem mondanánk meg, hogy a kézmosásnak itt jelképes valláserkö.csi tani-tása is van. A zsidó kéz, a zsidó ember, a zsidó lélek legyen mindig tiszta. Az étkezésnél való viselkedés egyik mértéke emberségünknek.
Aki előhozod a kenyeret. Egyesek a kenyérál-dásnál kézben tartják mind a három pászkát, a pászkaáldásnál pedig csak a felsőt és a középsőt. A szombati és ünnepi főétkezéseknél két egész kenyérnek vagy kalácsnak kell az asztalon len-nie, ez a lechem misne (Móz. II. !16, 22.) a pusztai vándorlás mannájára emlékeztet, ebből pénteken mindig kétszeresen kellett gyűjteni. A kettős ünnepi kenyér azt jelenti, hogy ne féljünk, ami időt, gondot, pénzt az ünneptartásra, vagyis a zsidóságra áldoztunk, az nem veszi el kenyerűn-két.
A pászkaáldást elsősorban a középső, a meg-tört szegény-kenyérre mondjuk. A kovászos étel tilalma nyolc napig tart, de a pászka-evés lröte-iezettsége csak a széder-estére vonatkozik. Ezt az áldást is csak ekkor mondjuk.
A keserű gyökér. Egy nép nagysága a meg-próbáltatásban látszik meg. Nyugalmas korszak-bán is úgy kell nevelnünk fiainkat, hogy min-dent vállaljanak és jólétükben is együtt tudja-nak érezni a más keserűségével. Minden észtén-dőben eszünk keserű gyökeret és áldást mondunk rá: minden esztendő keserűségét egyformán vál-laljuk. Akár ünnepi szertartás, akár valóság az.
A keserű gyökeret* bemártjuk a chárószetba,* majd ezt mondjuk:
3חןי nm ״ אליהיגו מלך הע1לם. w ntfip במצויתיו וצוט על־אכילת פחו!
Támaszkodás nélkül megesszük a keserű gyö־ keret, adunk belőle a társaság minden tagjának. Kézbe vesszük a legalsó pászkát, letörünk be-lő le két darabot, közé teszünk a keserű gyö״ kérből — chárószet nélkül — és ezt mondjuk:
$כר למכןד׳ט כהלל.
3( ע<|ה חלל ממן n^af המכןד$ _ק*ם. דדה פ1ךך(mim nso (nos ואופל ima. לכן!מ מה ^באמד על מצוn ומר־וךים
יאכלהו*
A vacsora következik. Először keményre főtt to-jást szoktak enni.*	___
Chárószet. Emlékeztet az agyagra, a szolga-munkára. Hagyományos magyarázat szerint a a bennelévő fűszerdarabok az agyagba kevert szalmát jelképezik. A keserű gyökeret a. cháró-szetba csak belemártjuk, azután lerázzuk azt róla.
HiUél szokása szerint. A Talmudban vita van arról, hogy a pászkát és keserű gyökeret együtt, vagy külön kell-e enni. A kérdést nem döntötték
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a vi-lúg Királya, aki megszenteltél parancsolataiddal és megparancsoltad nekünk a keserű gyökér évé-
sét*
A szentély emlékére, Hillél szokása szerint, így tett Hillél abban az időben, amikor a Szent-ély fennállott: összetette a pászkát, meg a keserű gyökeret és együtt ette, hogy megtartsa azt, ami megmondatott:	״Pászkával és keserű gyökérrel
egyék a peszách áldozatot“. (Móz. IV■ 9. 11.)
el. Mi most mindkét álláspontnak eleget teszünk, előbb külön-külön eszünk mindkettőből, azu.án együtt. — Némely kiadásban e fejezet előtt még egy héber mondat áll: Böló tibbul stb., magya-rul: bemártás és áldás nélkül. Mi ezt elhagytuk Hággádánkból, mert eredetileg ez csak utasítás-nak volt szánva, idővel azután félreértésből úgy nyomtatták, mintha imaszöveg volna. A héber irodalom több ilyet ismer. Ilyen például a hét-köznap reggeli imáink közt a Löolám jöhé ádám mondat, vagy péntek este a Mágén ávot imában a máén háböráchot kifejezés.
Tojást szoktak er.ni a vacsora elején. A régi zsidó étel-szimbolikában a tojás, mint a feltárna-dás jelképe, a gyászlakomához tartozik. Ezt eszi temetés után az, akinek közvetlen hozzátartozója halt meg. Mi az ünnepi vacsora megkezdése előtt Jeruzsálemről emlékezünk meg. Ugyanis a hét-nek ugyanarra a napjára esik minden évben pe-szách első napja, mint Jeruzsálem böjtje, áv hó 9. A 137. zsoltár szellemében járunk el: Ha elfe-lejtenélek Jeruzsálem, száradjon el jobbom, ta-padjon nyelvem az ínyemhez, ha nem emléke-zem rólad, ha nem törődöm Jeruzsálemmel még legnagyobb örömömben is.
Jfikómán. (A szó magyarázatát lásd az ״Okos fiú“ fejezetben). A Szentély fennállása idején az ünnepség középpontjában a korbán peszách, az
A vacsora végén elővesszük az áfikómánt* az eltett pászkadarabot, és az egykori peszách-ál-dozat emlékére mindannyian eszünk belőle.
Megtöltjük a harmadik poharat. Az étkezésutáni áldást mindenki borral a kezében mondja.
Ha három 13 évesnél idősebb férfi van jelen, ak־ kor a bevezető közös mözummán־áldást* is mondjuk.
Az előimádkozó;
VW דבוהי
; A többiek
וליי ״ ?0 Tpע$ה (עד עז־^ם:
Az -előírnád kozó :
TD1P ימוה;) ^ ... mty
A többiek:
1מ#ל Uteltof ((נעשרה קוסמים אלהיגו יי־ '	ir*•־ :OTŰffl
ünnepi bárányáldozat elfogyasztása állott. A nyárson sült húst pászkával és keserű gyökérrel ették meg (Móz. II. 12, 8.). A Szentély elveszté-sével megszűnt minden áldozás. A bárány-áldo-zat emlékére van a szédertálon a sülthús; ezt, hogy a hasonlóság teljes legyen, a vacsora vé-gén meg kellene ennünk. Azonban még a látsza-tát is kerülni akarjuk annak, mintha most, Szén-
Az előimádkozó: Uraim, imádkozzunk!
A ׳többiek: Legyen az Örökkévaló neve áldva mostantól mindörökké.
Előimádkozó: (A mesterek, a jelenlévők, a házigazda hozzájárulásával) áldjuk (Istent) aki-nek javából ettünk.
A többiek: Áldott (Isten), akinek javából et-tünk és jóságából éltünk.
tély nélkül is volna áldozás, ezért hús helyett mindenki csak egy darab pászkát eszik, az áfi-kómánk Emiatt van az is szokásban, hogy ezé-déren nem esznek sült hiist.
Ismert az a népszokás, hogy a gyerekek ״el-lopják“ az áfikómánt és addig nem adják elő, amíg valamilyen kívánságukat nem teljesítik. Ennek is csak az a célja, mint több más előírás-nak és szokásnak a széderen, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse. Azonban egyesek szerint ennek a népszokásnak a nyoma már a Talmud-bán is megvan. ״El szokták venni a pászkát az ünnepestén, ez a gyerekek miatt van, hogy el ne aludjanak!“ (Pöszáchim 109. a.). Májmuni szerint a mondatnak ez az értelme: elkapkodják egy-mástól a pászkát, tréfálkozva, hogy a gyerekek el ne aludjanak. Rási szerint viszont ez az ér-telme: felemelik a pászkát — a szeder elején —, hogy a gyerekeknek feltűnjek és kérdezzenek. Vagy pedig: korán eszik a pászkát, még mielőtt a gyerekek elalszanak. — Fölsoroltuk a külön-böző magyarázatokat, hogy megmutassuk, mi-lyen súlyt helyeztek a gyerekek érdeklődésére. Ákiváról például azt mondja el a fenti talmudi hely, hogy hasonló célból nyalánkságokat osztott a gyerekeknek.
Mözummán, vagy helyesebben zimmnn-áldás,
Hasonlít a közös istentisztelethez. Ott legalább tíz, vallásilag nagykorú férfinak kell jelen
Az előimádkozó :
ברוך (אילהינו) עאבלגו מ$לז ובטוט־ nrn
ברוך הוא וברוך nw
בחך אתה יי אלהינו מלך העולם הזן את-
t •	־ ?	:Iv 1v 1•• vs r ז r ז ־ז1 v
העולם בלו בטובו בחן בחסד וברחמים הוא נותן לחם לכל־ב^ר כי לעולם חסדו: ובטובו הגדול תמיד לא־חסר לנו ואל יחסר-לנו
- IT - T • T T נ- IT -:V
מזון לעולם ועד בעבור $מו הגדול: כי
T י V T T *I	־ 5־	5	־ T
הוא זן ומפרנס לכל ומטיב לכל ומכין מזון לכל־בחותיו א?6ר ברא. ברוך אתה יי הזן את״הכל:
lennie, itt csak háromnak. A mözummánnál az egyik hangosan előimádkozik, a többieknek e’ég, ha csak áment mondanak rá. A szedernél légin-kább a házigazda, vagy a széderrendező az elő-imádkozó. Vallásunk nagy mértékben növelte az egyénekben a közösségi érzést azáltal, hogy na-gyobb értékűnek nyilvánította a hármas közös-ségnek és még nagyobbnak a tízesnek együttes imádságát. Nem egyszer csak azért jutott egy-egy szegény vándor terített asztalhoz, mert a házigazda mözummán-áldást is akart mondani. A hitközségek kialakulására pedig a minján-tör-vénynek történelmi jelentőségű hatása volt. A mözummán és a minján gondolata arra tani-tottak, hogy az egyénnél, a családnál nagyobb
Előimádkozó: Áldott (Isten), akinek javából ettünk és jóságából éltünk.
Áldott ö és áldott a neve.
Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki táplálja az egész világot jóságával, kegyességgel, szeretettel és irgalommal. Ö ad kenyeret minden élőnek,* mert örök a szeretete. Nagy jósága folytán sohasem hiányzott nekünk és ne is hiányozzék nekünk a táplálék sohasem, — az Ö nagy neve kedvéért■ Mert Ő a táplálója mindennek, jót tesz mindenkivel és eleséget sze-réz minden teremtményének, amelyet alkotott-Áldott légy Örökkévaló, aki táplálod a minden-séget.
emberi egység is van: Izrael. Izraelt a községen keresztül élték át. Majd rajta keresztül eljutot-tak az emberiséghez.
Ö ad kenyerei minden élőnek. A bibliai te-remtés-történet egyik tanítása, hogy Isten előbb alkotja meg minden lénynek a szükséges életfel-tételeit és csak azután őt magát. Ezért is kerül sor utoljára az emberre. E gondolat szerint nem volna szabad egyetlen éhezőnek sem lennie. Imánknak az a mondata, hogy: ״Nagy jósága folytán sohasem hiányzott nekünk“, nem azt je-lenti, mintha akár közötiünk, akár másutt soha-sem lettek volna éhezők. Az értelme az, hogy sohasem hiányzott a Földön, rendelkezésére állt az emberiségnek. Mert Isten ״elkészíti a tápiáié-kot minden teremtményének“ és várja, hogy melléje szegődjék az ember segítőtársnak és becsületesen ossza el a földnek jutott javakat. Isten jó világot teremtett, csak az emberek ront-ják el újra meg újra, hogy nem juthat mindenki-nek elég a napsugárból, a folyók vizéből, a he-gyek kincseiből, a föld terméséből.
נודה לק יי אלהינו על להנחלת לאבותינו ארץ חמדה טובה ורחבה ועל #הוצאתנו
VIV י S T T : T T : V ־	IT V
יי אלהינו מארץ מצרים׳ ופדיתנו מבית
...	IT • :	• r: • I VIV ••	V V; TZ
עבדים ועל בריתק #חתמת בבארנו ועל
־ :	I•״ T : • T : 1־ T V ;־ז• : ־־ : • : י
תורתק #למדתנו ועל הפיק #הודעתנו
IT : ־־ V • I1V \	־ :	IT ״ ־ ג V י : T
ועל חיים חן וחסד #חוגנתנו ועל אכילת
ן ••	•• — • ■ן■ ן • ■־■ •— • ■".. Y P • •	. . - .י
מזון #אתה זן ומפרנס אותנו תמיד בבל־
V :	׳ V	I*	ÍT T ־ TT > T
:יום ובכל־עת ובכל־שפה
T T T 5
ועל הבל יי אלהינו אנחנו מודים לד
: - ־־	:r* vs T :־*־־«:	•	T •
ומברכים אותק יתברק #מק בפי כל־חי תמיד לעולם ועדו ככתוב ואכלת ושבעת וברכת את־ייאלדר!־ על־האךץ הי1בה איטר נתן־ל־. ברוןו אתה י״י על־הארץ ועל־המזון;
רחם י; אלהינו על;י#ראל עמק ועל ןרו־שלים עירק ועל ציון מ#כן כבודק ועל מלכות בית דוד מישיחק ועל-הבית הגדול והידוע ענר!ךא עמףעליו: אלהינו אבינו רענו זוננו פך?&נו וכלכלגו והרויחנו והרוח־לנו» אלהיגו מהרה מכל־צרותינו!
Hálát adunk Neked, Örökkévaló Istenünk, hogy őseinknek szépséges,* jó és tágas országot adtál birtokul, és hogy kivezettél bennünket, Örökkévaló Istenünk, Egyiptom országából és megváltottál a szolgák házából; hálálkodunk sző-vétségedért, melyet testünkbe pecsételtél, tanitá-sódért, melyre oktattál, törvényeidért, melyeket tudattál velünk, az életért, a kegyességért, a sze-rétéiért, mellyel kegyeltél bennünket és a tápiá-lék élvezetéért, amellyel ellátsz és táplálsz ben-nünket, mindig, minden nap, minden időben és minden órában.
Mindezért — Örökkévaló Istenünk — hálát adunk és áldunk Téged, áldassék a Te neved minden élő által mindörökké. Amint írva van: ״Ha enni fogsz és jóllakol, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet a jó földért, melyet neked adott.“ (Móz■ V. 8. 10.)■ Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a földért és a táplálékért.
Irgalmazz Örökkévaló Istenünk Izráel né-peden, Jeruzsálem városodon, Cionon, dicsőséged székhelyén, Dávid házának királyságán és azon a nagy és szent Házon, amelyet nevedről neveztek. Istenünk, Atyánk, légy pásztorunk, táplálj és láss
Szépséges országot. Iláláilikodunk azért, hogy nekünk juttatta Isten ICanaán földjét. — Akár közülünk való, akár idegen, ha bejárta a Szent-földet és körülnézett a Cófim-hegyről a Holt-tengerre, vagy letekintett Jeruzsálem felé, ha megízlelte az élet ízét ebben a sivatag és tenger közé zárt kicsiny országban, akkor érezte, hogy levegőjében és éghajlatában, fekvésében és tá-jaiba,n valami megragadja az, embert. Mintha arra teremtették volna, hogy ez a föld és népe Istené legyen. Mert, hogy Izraellé váltunk, ab-bán része van a Jordánnak is, meg a Kármel-nak, a bétlechemi völgynek és a Kineretnek. —
ונא אל־תצריכגו יי אל׳היני tó לידי מתנת
. ז	: •	-1“ v: T: I
בשר ודם ולא לידי הלואתם כי אם ליו־ןז המלאה הפתוחה הקדושה ןד״ךחבה שלא נבוש ולא נכלם לע1לם"ועד:ז' TI
• V T T : T
ךצד» וד׳חליצנו ץ אלהינו למצותיך ולמצות יזם הטביעי היטבת הנחל ןד.פןחש הזה כי יזם זה גחל ורןחש הוא לפניך לשבת־בו ולנוח בז לאהבה כמצות ןצ^ך. ברצונך הניח לנו » אלקיט עלא חחי צרה רגזן ואנחה ביום מנוחתנו והראנו י: אלהינו בנחמת ציון עירך ולבנון והשלם עיר רןךשך בי אתה הוא בעל הישועות ובעל הנחמות;
אלהינו ואלהי אבותינו יעלה ויבא ויניע
:r •ר ״״	••	:־* •r •־!־•,׳	: r -: t -
ויראה וירצה ויישמע ויפקד והכד זפלננר
:•*V T	:•״V T : ״ T * : »*• T • : T **	• : •יו
ופקדננו וזכרנו אבותינו. הכרוז משיח
• :#	: • :	י:־־	”1	: ״ :	י t ••	־
3ן־דוד «?דק. וזכרון יתשלים עיר,W1P•
Az ország közben elpusztult, de azért a gálut két évezredén át is változatlanul mondtuk a kö-szünetet a ״gyönyörű, jó és tágas országiért. Éreztük a talmudi mondás igazságát: Isten, íz-ráel és Erec Jiszráél együvé tartozik. Tudtuk, hogy, amint mi érzésben sohasem mondtunk 10 na országról, úgy az sem lesz soha másé! Lak-
cl bennünket, gondoskodj rólunk, szerezz nekünk bőséget és tágasságot — Örökkévaló Istenünk — mielőbb, minden bajból. Ne hagyj rászorulnunk húsból és vérből való embernek ajándékára vagy kőlcsönére, hanem csak a Te kinyújtott szent ke-zedre, amely telve, tárva van, azért, hogy szé-gyent ne valljunk és ne piruljunk sohasem.
(Szombaton) Kegyelj és erősíts bennünket, örökkévaló Istenünk, törvényeid által és a hete-dik napnak nagy és szent szombat-törvényei ál-ta\ Vért bizony ez a nap nagy és szent előtted, hogy nyugodjunk, pihenjünk azon szeretettel akaratodnak parancsolata szerint. Szerezz nekünk nyugalmat, Istenünk, hogy ne legyen baj, szó-morúság vagy bánat nyugalmunk napján. Mu-lásd meg nekünk, Örökkévaló Istenünk, dón vá-rosodnak vigasztalódását és Jeruzsálem szent városának felépülését, mert Te vagy a segítségek Ura és a vigasztalárok Ura.
Istenünk és őseink Istene! Szálljon Hozzád, jöjjön és jusson Eléd, jelenjék meg kegyelemben, meghallgatva és számon tartva a mi emlékünk és apáinké, és emléke a Dávid sarjából való Mes-siásnak, Jeruzsálem városának és egész lzráel népednek: menekvésre, javunkra, kegyességre, szeretetre, irgalomra, életre és békességre ezen a pászka-ünnepen! Emlékezzél most meg rólunk, Istenünk, javunkra, tarts számon áldásra, segíts életre; és üdvöt hozó irgalmas szavad állal szánj és kegyelj bennünket! Irgalmazz nekünk és se-
haltak benne idegenek, birtokukba vehették má-sok is, de mint ״mórásá“-t, örökséget, senki nem nevezte igazán magáénak. Isten él! — kiáltjuk, — esküjét nem szegte meg; — mi nem felejtet-tűk el az országot és az várt reánk.
וז?ר1ן כל־עטך בית ישראל לפניך. לפליטה ולטובה לחן ולחסד ולרחמים לחיים ולשלום ?יום חג המצות הזה. ןכרנו ין אלהינו בו לטובה. ופנןדנו בו לברכה והושיענו בו לחיים. ובדבר ישועה ורחמים חום וחננו ורחם עלינו והושיענו כי אליך עינינו כי אל מלך יחנו! ורחום אתה־ י
ובנה ירושלים עיר הלדש במהרה בימינו. ברוך י אתה י;, בנה ?רחמיו ןרושלום. אמן:
ברוך אתה ;י, אלהיגו מלך העולם האל אבינו מלכנו אדירנו בוראנו באלנו עצרנו
r t	־־ : ••ן	־־ ״	••1	: ••1	:־ ••1	: •ד
קדרטנו קדחט מ1כ!ב רוענו רועה ף&ךאל המלך הטוב והמטיב לבל *טבכל-יוס ויום
־ ־.t V r	:־••••	־	T T : V
הוא הטיב הוא מטיב הוא יטיב לנו: הוא 3םלנו הוא נומלנו הוא עמלנו לעד לחן לחסד ולרחמים ולרוח הצלה והצלחה
: :V r	:* :־ •	: IV ־	- í T T ־ : T T
?רבה וישועה (חמה פרנפה וכלכלה ורחמים וחיים ושלום וכל־טוב ומכל־טוב אל־יח?רנו: הרחמן. הוא ומלוך עלינו
gíts bennünket, mert Rajtad a mi szemünk, mert irgalmas és könyörületes király vagy Te.
És építsd fel Jeruzsálem* szent városát mi-hamarább, napjainkban! Áldott légy Te, Örök-kévaló Istenünk, aki felépíti irgalmában Jeruzsá-lemet! Ámen.
Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya: Bírónk, Atyánk, Királyunk, Minden-hatónk, Alkotónk, Megváltónk, Teremtőnk, Szentünk, Jákobnak Szentje, Pásztorunk, Izráel Pásztora, jóságos Király, ki jót tesz* mindenkivel. Mert napról-napra jót tett, jót tesz és jót fog tenni
És építsd fel Jeruzsálemet. így végződik a Ráchém szóval kezdődő könyörgés a szent város megújulásáért. Itt is megmutatjuk, mint a Sömó-ne eszré-ben és még sok más imádságunkban, hogy a hűség népe vagyunk. Nem árultuk el tör-ténelmünket. Világrészek választottak el és mi szent makacssággal imádkoztunk Jeruzsálem fel-épüléséért. Itt az Étkezési áldásban érezzük lég-jobban, hogy ez az ima éppen úgy nem jelenti azt, mintha mi Istenre bíznánk Jeruzsálem fel-építését, amint a kenyérért való könyörgésnél sem gondoljuk, hogy ő szántson és vessen he-lyettünk.
Áldott légy Te... ki jót tesz. Ez a befejező áldás a Talmud szerint a Bár Kochba szabad-ságharc leverése, Bétár eleste után került az étkezésutáni ima első három áldásához. Az or-szág tele volt temetetlen holttestekkel, meghalt Bár Kochba és rabbi Ákivá. Mintha mindennek vége volna. Mikor azonban Hadrianus rémural-ma egyetlen kis dologban engedményt tett, ak-kor egyszerre megkönnyebbültek és ezzel az új hálálkodó fejezettel toldották meg az imaköny-vet. Ilyen a mi természetünk. A legnagyobb el-nyomásban elég a zsidónak egy kis fénysugár, szemernyi jel és már bizakodik: majd jóra fór-dúl minden.
לעולם ועד: הרחמן. הוא לוזבלך בשמים ובארץ: הרחמן. הוא לשתבח לדור ד1ךים ולתפאר בנו לנצח 4צחימ דוזהדר בנו לעד ולעולמי עולמים: הרחמן. הוא יפרנסנו בכבוד: הרחמן. הוא לשבור עלנו מעל צוארנו והוא יוליכנו קוממיות לארצנו: הרחמן. ־הוא ישלח ברכה קרבה בבית
הזה ועל שלחן;ה ־שאכלנו עלית היחמן. הוא ישלח לנו את־אליה הנביא זכור לטוב
•	: ־־ V IT	•• •ז ־ 7 *	T
ויבשר״לנו בשורות טובות לישועות ונחמות: הרחמן. הוא י?וןי את (אבי) מורי בעל חבלת הזה, ואת(אמי) מורתי בעלת חבלת הזה, אותם ואת־־ביתם ואת־זךעם ואת־־כל־ אשר להם, אותנו ואת־כל־אשר לנו, כמו
ד־־ T V ! 17	V 7 V !־־ IT V	:
שנתברכו אבתינו אברהם יצחק ויעקב
7 I * V :	:־־ ”T T : “	I ״ 9 T J :־־:־־ י
בפל מפל פל, פן יברך אותנו כלנו יחד
** T : I *״ י	T T \ IT
בברכה שלמה. ונאמר אמן:
•	: T T	: ״ T	:	־	* י' *
במרום ילמדו עליהם ועלינו זכות שתהי
- X	: - :	:־־ •• T : V •״ו	:	V :	•
למשמרת עלום. ןנשא ברכה מאת י״י ו5ךרןח מאלה• :uptp. ונמצא־חן ושכל
velünk■ Gondviselőnk a múltban, most és a jővén-dőben, mindörökké; kegyességre, szeretetre és ir-galomra, bőségre, menekülésre, sikerre, áldásra, segítségre, vigasztalásra, ellátásra és élelemre, ir-galomra, életre és békességre és minden jóra! Ne engedj hiányt szenvednünk semmi jóban!
Az Irgalmas legyen királyunk mindörökké! Az Irgalmas áldassék égen és földön! Az Irgalmas dicsértessék nemzedékröl-nemzedékre és dicsőit-tessék általunk örökkön-örökké és magasztaltas-sék mindig, az örökkévalóságig! Az Irgalmas vi~ selje gondunkat, hogy becsületben éljünk! Az Irgalmas törje le igánkat nyakunkról és Ö vezes-sen bennünket felegyenesedve földünkre■ Az Ir-galmas küldjön sokszoros áldást ebbe a házba és erre az asztalra, amelynél étkeztünk! Az Irgalmas küldje el nekünk Élijáhu prófétát — áldás emlé-kére — és hozzon nekünk jó híreket, üdvösséget és vigasztalást! Az Irgalmas áldja meg (apámat), e ház gazdáját, és (anyámat) e ház asszonyát, őket és otthonukat, gyermekeiket és mindent, amijük van; bennünket és mindenünket, amink van. Amint áldottak voltak atyáink, Ábrahám, Izsák és Jákob, mindenben, mindenből, minden-nel, úgy áldjon meg bennünket is valamennyiün-két együtt teljes áldással! És mondjuk: Ámen.
A magasságban tudják be nekik és nekünk érdemeinket, hogy békességünk őrzői legyenek, mi pedig áldást vihessünk az Örökkévalótól és jótéteményt segítségünk Istenétől! Találjunk hát tetszést és jóindulatot Isten és ember szemében.
(Szombaton) Az Irgalmas részesítsen ben-nünket abban a napban, amely egészen szombat és nyugalom az örökkévalóságig.
Az Irgalmas részesítsen bennünket abban a napban, mely egészen jó.
J 05
טוב בעיני אלהים ואדם:
:	־• י* 7 7: 1 VJ
הרחמן. הוא :גחילנו יזם שכלז יטבת ומנוחה לחיי העולמים:
הרחמן. הוא ינחילנו יום שכלו טוב: הרחמן. הוא יזכנו לימות המשיח ולחיי העולם הבא: מ^דול ישועות מלכו ועשה חסד למשיחו לדוד ולזן־־עו עד־עולם: עשה שלום במרומי! הוא יעשה שלום עלינו
1**7	7	V	7	: e	7
ועל כל־ישראל. ואמרו אמן: יראו את־יי מרשיו כי אין מחסור ליראי!:
:	7 '5 7: V • ־״ 7 ” •	: - I׳
כפירים רישו ורעבו ודרשי יי לא־יחסרו
: •	״	17	7: ** ; í 1- 7Í	* :	:
כל־טוב: הודו ליי כי־טוב כי לעולם ח9ד1: פותח את־ידך ומשביע לכל־חי רצון: ברוד הגבר אישר יבטח ביי והיה יי מבטחו:
־־ V IV :־־ V * : ־־	־־7	:7 7	:7	• : ־־
נער ה;יתי נם־זקנחי ןלא־ראיתי *ריק נעזב ןזרע1
m* לחם 5
;י עז לעמו לתן, יי יברך את־עמו בשלום: 3רוך אתה », אלהיט מלך העולם, בורא ?וי סגפן־
Baloldalra támaszkodva isszuk a harmadik poharat•
Az Irgalmas találjon méltónak bennünket a Messiás napjaira és az eljövendő világ életére. Naggyá teszi királyának üdvét, szeretetet gyako-rol felkentjével, Dáviddal és nemzetségével mind-örökké. Aki békét szerez a magasságokban, ő szerezzen békét nekünk és egész Izráelnekl És mondjátok: Ámen.
Félve tiszteljétek az Örökkévalót, szent hívei, mert az istenfélők nem szenvednek hiányt (Zsolt. 34. 10■). Oroszlánkölykek ínségben, éhségben le-hetnek, de Isten keresőinek nincs hiányuk semmi jóban. (Zsolt. 34. 11■). Hálálkodjatok az Örökké-valónak, mert jó, mert örök a kegyessége (Zsolt. 136. 1■). Kitárod kezedet és jóakaratodban ellátsz minden élőt. (Zsolt. 145. 16.). Áldott a férfi, aki bízik az Örökkévalóban, akinek Ő a bizodalma.
Ifjú voltam és megöregedtem, de sohasem néztem tétlenül, ha igaz ember elhagyatva volt, vagy gyermeke kenyeret kért (Zsolt. 37, 25.). Az Örökkévaló erőt ad népének, az Örökkévaló meg-áldja népét békével.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, a szőlőtő gyümölcsének teremtője.
A Messiás bevonulása Jcruzpá'rmbc Előlié megy Élijáhu — Az Odera-Frankfurtban 1753-ban nyomtaton Seder Birkalh Hamasrn.ból (Lásd a köv. lapot)
Kinyitjuk az ajtót,* jelképül, hogy várjuk a megváltást.
£&ןו חמתף אל הנוים א^ר לא ידעוף ועל מהלכות א^ר ?W ,קראו; יפי אכל את־־יעכןב ואת־נוהו wn: (תי,לים ע״ם a) ^פץ1 עליהם ןעםןז והחן נק&עם: &«* נ״יס תךדיף 5אף ותלמידם מתחת
^2(י יי I (איכה נ' ס״ו)
Kinyitjuk az ajtót. Ez Éiijáhunak szól. Ez a kis előírás mutatja, mi is valóban a szeder: egy nép nagy vallásos drámája. E könyvecs-kének és előírásainak kollektív szerzője maga a zsidóság. Az Élijáhu-várást is a nép hite rajzolta meg. Eljön majd a békesség, az igazság kora. Jön a Messiás, hozza a megváltást. Az lesz majd az igazi tavasz-ünnep, a szabadságé és kalász-érésé. Előtte majd hírnök jön, — álmodja a nép — megjelenik Élijáhu, az örök segítő. Ezt azon-bán minden évben el is kell próbálnunk, hogy tudjuk jól és hogy mutassuk: mi készek va-gyünk. Az, hogy vállalni tudtuk a keserű gyö-keret, a szegény-kenyeret, csak ennek az ajtó-nyitásnak és a benne lévő gondolatnak köszön-hető. A Messiás-hírnök várása nélkül értelmet-len és kibírhatatlan minden gálut. A nürnbergi nemzeti múzeumban levő régi Hággádá-kézirat-bán van egy gyermekien kezdetleges kép: Éli-jáhu van rajta, egyik kezében óriás sáfár, a má-síkkal int: a megváltás eljön. Az 1527. évi prá-gai nyomtatott Hággádában éppen a nyitott vá-roskapun keresztül érkezik Élijáhu. Az 1561-ből való inantovai Hággádában ez látható: a háttér-ben Jeruzsálem, elől, szamárháton jön a Mos-
Hozd el az igazság napját* Istenünk, amikor ömlik majd törvényt osztó szavad, mint az áradó víz, és eljut a népekhez is, amelyek eddig Neve-det nem szólították■ Haragszol a földret mert sok még a gyötrődő és otthontalan vándor. Ha majd hömpölyög a megváltás és az ítélet, veze-kelnek a népek minden bűnüktől. Indulatod elűzi a gonoszságot és az égbolt alatt is Te leszel a Bíró és a Király.
siás, mellette Élijáhu, kezében a kürttel. A kapu előtt állnak. A képekben, a százszor megjátszott ajtónyitásban, meg azután abban a pohárban, amit Élijáhnnak állítottak az asztalra, egy nép !bizakodása van benne.
Szinte magunk előtt látjuk a legenda kiíua-kulását. A nép kiszemel egy történelmi hőst, a Királyok könyvének nagy Isten-harcosát, Hoz-záfűz új eseményeket, új színeket fest rá. A két és félezer éves Máleáchi próféta könyvében lát-juk először Élijáhut, mint a Messiás hírnökét: ״íme én elküldöm nektek Élijáhu prófétát, mi-előtt eljönne az Örökkévalónak nagy és félelme-tes napja; visszatéríti az apák szívét a gyerme-kekhez és a gyermekek szívét apáikhoz“ (3, 23— 24.). Történetek születnek ezután Élijáhuról a Talmudban, a midrásban, továbbszövi életét a középkori legendaköltészet. De nem úgy, mintha azok a csodák régen történtek volna, hanem, mintha Élijáhu még velük élne. Most Hebron-bán látják, néha Alexandriában, most egy spa-nyol utcán, máskor egy litván faluban. A gettó-bán találkoznak egy idegennel, aranyat ad a sze-gény embernek, megmenti egy fuvaros lovát, megsemmisíti a cár rendeletét, az elveszett gye-reket visszahozza. Mire az emberek megköszön-hetnék, már el is tűnik. Összenéznek, kitalálják egymás gondolatát. Élijáhu volt. A mai ereejisz-ráéli gyermek-énekben láthatatlanul megjelenik, iszik a neki készített serlegből, megsimogat min-den jó gyermeket.
Cöví Kászdáj leírja a kaukázusi hegyi zsidók széderét. Itt is látjuk, hogy a zsidóság a széder-!ben a kezdetről és a végről való elképzelését dramatizálja. A Hággádá olvasása közben va-laki kimegy, felöltözik szakadt ruhába, vállára zsákot tesz, vastag botot vesz a kezébe. Majd ko-pogtat. Megkérdezik, ki az? ״Zsidó vagyok“. Mi-előtt beengednék, részletesen faggatják, nem csaló-e. ״Most■ jöttem Jeruzsálemből, — válaszol-ja, — a szent városból, az út hosszú, minden lé-pés tele veszéllyel. Ellenségünk ott leselkedik az iiton. Mintha ércfal lett volna köztem és közte-tek“. Majd beengedik és újra elárasztják kérdé-sekkel: ״Mi van Jeruzsálemben, hogy megy a sora testvéreinknek, mikor jön már a Megváltó? Hoztál-e jó hírt szabadulásunkról, a megváltás-ról?“ — Erre ez mesél nekik a városokról, a fal-vakról, a mezőkről, a dombokról és a szent si-rokról, Majd elmondja a szent város bölcseinek üzenetét: jelek voltak, már jön a Megváltó, szét-zúzzák az ércfalat, amely bennünket a szent vá-rostól elválaszt. Erre mind többször elismétlik: kén JÖhi rácául Bárcsak Ö is így akarná. (Chad Gadja, das Pessachbuch 126.)
Egyesek az ajtónyitást azzal magyarázzák* hogy régebben peszách táján szoktak vérvád-meséket kitalálni. A társaság egyik tagja kinéz az ajtón, nem ólálkodik-e ott valaki alattomos szándékkal. Ez a magyarázat nem valószínű. — Mások szerint a régi időben egyáltalában nem zárták be, vagy talán nem is tették be az ajtót, mert az van a Tórában: ״Őrködés éjszakája volt az Örökkévaló előtt“ (Móz. II. 12. 42). Ezzel azt akarták mutatni, hogy Isten vigyáz népére. Ké-sőbb jobbnak látták, ha a betett ajtót csak egy-szer nyitják ki.
Söfóch chámátchá. Hozd el az igazság napját. A héber mondatok bibliai idézetek. A legrégibb Hággádákban nem voltak benne. Fordításunk itt nem követi szóról-szóra az eredetit.
Az első három héber mondatban a zsoltáros a
pogányok, a gonoszok ellen hívja az Ég ítéletét. Az utolsó pedig a Jeruzsálemet elpusztító habi-lóniak ellen való indulatot fejezi ki. — A ha-ragnak e kitöréseit a távolból szemlélő ember túlzottnak tekintheti. De helyezzük csak bele ma-gunkat annak a népnek leikébe, amely egy túl-nyomó többségű, irgalmatlan, pogány világgal, vagy éppen hazájának elpusztítójával állt szem-ben. Húsból és vérből való emberek, és nem ég-bői szállt angyalok voltak. Néha erőt vett raj-tűk az indulat. De talán az is jellemző, hogy ilyenkor az égi bíróra bízzák a számadást. Ilyen értelemben a dühnek kitörése egyben a harag legjobb levezetése is. A zsidó hitt az igazságos világrendben, természetes volt tehát részéről, ha Isten igazságszolgáltatására gondolt. Egyébként mindig jobb is, ha jogtalanság esetén valaki a bíróért kiált, mintha a gonoszságot gonoszsággal viszonozza. Az sem különös, ha a hívő Isten ha-ragjáról beszél. ״Isten, ha nem tudna haragudni, szeretni sem tudna. Isten, ha e kettőt nem tudná, mozdulatlan volna és nem az írás élő Istene“. Más népek is ismerik a harag kitöréseit, gondol-junk csak a legismertebb példákra: Dante rész-letesen sorolja, ki hogyan kínlódik a pokolban; Michel Angelo pedig az Utolsó ítélet freskójá-bán megrázó borzalmassággal eleveníti meg a dies irae-t, Isten haragjának napját. Minden népnél, különösen a háborús idők irodalmában, meg lehet találni a felszabadult szenvedély hang-ját. Guttmann Mihály részletesen ír e kérdésről Das Judentum und seine Umwelt című könyvé-ben (350. és köv.). Ő mondja többek között: Ne a mártírt, hanem az üldözőt ültesse az utókor a vádlottak padjára. Idézi Májmúnit a Tévelygők útmutatójából, hogy az Isten haragjára vonat-kozó kifejezéseket a Biblia csak a pogányákkal kapcsolatban használja (I, 36•). Eliezer Áskenázi (XVI. század) írja magyarázatában, hogy ezek a mondatok csak a régi pogányokra vonatkoz-nak és nem azokra az Egyisten-imádó népekre, amelyek között mi élünk. (Máászé Micrájim).
Megtöltjük a negyedik poharat.
קמי לא לנו יזי לא לנו כי לשמך תן 1122 על־חסךך על־אמתך: למה יאמרו הנדם איה־נא אליהיהם: ואלהינו בשמים 2ל
- •• v •• v: t	••	ז זו•
אער-חפץ פ׳|ה: ?גצביהם כפף חהב W־-ידי אדט! פה־להם ולא ידבת עיניס להם
Í ״• I” - : : V I V T T	״ V T T
ולא יךאו: אזנים להם:ולא ישמעו אף להם ולא יליחון: ידיהם ולא ימישון דגליהם ולא יהלכו לא־יהגו בגרונם: כמוהם יהיו
:	: ־־־ ■•V : T : * : V	I ״ :
ע׳טיהם פל א^ר־בטח בהם! "#־אל ?טח ביי עזרם ומגנם הוא: בית אהלן בטחו ביי עזרם ומגנם הוא: יראי יי בטחו ביי עזרם
5	T • T T: Vז • :	־ T: V T
ומגנם הוא:
יי זכרנו יברך יברך את״בית ישראל
:t : זזו : 1 : 1 •• t״1 t : • •• v -
יברך את־־בית אהלן: יברך.יראי ין הפןטנים עם־הגללים: יסף יי עליכם עליכם ועל־ כניכם: בחכים אתם ליי עשה שמים ואלץ: השמים שמים ליי והארץ נתן לבני־אדם: לא־המתים יהללו־יד, ולא כל־^רדי דומה:
־ ״ •	ז :	t : ״•	t
6. A ״négy fiú". Részletek a müncheni Staatsbiblio-thek Hággádájának miniaturáiból. (XV. század).
7. A prágai Gerson ben Salomo Hakohen nyom-díjában készült Hággádá egyik fametszetekkel di-szítéit lapja (1526).
Ne nekünk* Örökkévaló, ne nekünk, ha-nem nevednek adj dicsőséget, kegyességedért és hűségedért. Miért mondják a népek: hol van Is-tenük? Istenünk az égben van, mindent, amit kíván, megtesz■ Bálványaik ezüst és arany, ember kezének müve. Szájuk van, de nem beszélnek, szemük, de nem látnak, fülük és nem hallanak, orruk és nem szagolnak, kezük és nem tapin-tanak, lábuk és nem járnak, nem lehelnek tor-kukkal. Amilyenek ők, olyanok készítőik, s mind, aki bízik bennük. Izráel, bízzál az Örökkévaló-báni Oltalmuk és pajzsuk ö! Áron háza, bízzál az Örökkévalóban! Oltalmuk és pajzsuk öl Is-tenfélők, bízzatok az Örökkévalóban! Oltalmuk és pajzsuk ö.
Az Örökkévaló, aki megemlékezett rólunk, áldja meg, áldja meg Izráel házát, áldja meg
Ne nekünk. A Hátiéi második része követke-zik itt. A bibliai héber költészetnek megértésé-hez idézzük itt Arany János egyik dolgozatának részletét. ״A magyar nemzeti versidomról“ írva megállapítja, hogy az ősi magyar verselés alap-ja éppen úgy, mint a héber költészeté, a ritmus volt. ״A kötött beszéd lényege nem a rím s mér-ték, hanem a rhytmus•••; az ősrégi héber költé-szét... egyedül rhytmuson, a gondolat rhytmusán alapszik. Három főmódja van abban a gondola-tok csoportosulásának. Első a párhuzamos, mi-szerint ugyanazon gondolat különböző szavakkal ismételtetik s alkotja mintegy a vers elő- és utó-részét, például: Adah és Zillah, halljátok hango-mát! Lamech női figyeljetek szavamra! (Lamech éneke. Móz. I. 4, 23). Másik az ellentétes, midőn a vers elő- és utórésze ellentétes gondolatot fejez ki, mint: Átok rá, ki téged átkoz, áldás rá, ki téged áld! (M. 1.27,29.) Harmadik az összerakó, midőn a ro-
ואנחנו בברך;ה מעתה וקד־עולם הללויה* קטז אהבתי כי־ץשמע יי את־קולי תחנוני:
כי-הטה אזנו לי ובימי אקרא: אפפוני
• X X :	״	:1־ T * J V	:־־IX	"
חבלי־מות ומצרי שאול מצאוני צרה וינון
X í	VIX ** í V•״	TJ XX * I X í I י
אמצא: ובשם־ יי אקרא אנה יי מלטה נפשי: חנון יי ן־צדיק .ואלהינו קרחם: שמר פתא:ם י; דלתי ולי ןה1^יע: שובי נפשי למנוחיכי כי יי נמל עליכי: כי
: •	״ 1 S IT ־	• T Tt ־	IIT T ־	•
חלצת נפשי ממות את־ עיני מן־ דמעה את־רגלי מדחי: אתהלך לפני יי כארצות החיים: האמנתי כיי אדבר אני עניתי מ&ד: אני אמרתי'בחפזי כל־האדם כזב:
•	1- v ג •	: xx x • : x▼	•"
מה־אשיב ליי כל־תנמולוהי עלי: כוס" ישועות אשא ובשם יי אקרא: נדרי ליי אשלם נגדה־נא לכל־עמו: יקר כעיני יי המותח לחסידיו: אנה יי כי־אני עבדך אני עבדך כן־אמתך פתחת למוסרי: לך
koneszmék sorozásában némi haladványt vehetni észre; vagy pedig ugyanazon gondolat, kiegé-szítő toldalékkal, ismételtetik, mint a következő hely Mózes hattyúénekében:
Áron házát! Áldja meg az istenfélőket, a kicsi-nyékét a nagyokkal! Gyarapítson az Örökkévaló benneteket, benneteket és gyerekeiteket! Áldottjai vagytok ti az Örökkévalónak. Alkotója ő égnek és földnek■ Az ég az Örökkévaló ege, de a földet az embernek adta. Nem a holtak kicsérik Istent és nem akik csendben leszálltak! Hanem mi di-csérjük Istent, mostantól mindörökké, hallelúja. (Zsolt. 115.).
Szeretem az Örökkévalót, mert meghallgatja hangom, könyörgésem. Mert felém hajol, bármi-kor szólítom. Amikor körülvettek a halál fájdal-mai, s az alvilág gyötrelmei találtak reám, s szén-védés, meg bánat ért utói, én az Örökkévaló nevét szólítottam: Ó Örökkévaló, mentsd meg lelke-met! Könyörületes az Örökkévaló és igazságos, és a mi Istenünk irgalmas. A gyámoltalanokra is ügyel az Örökkévaló; hogy nyomorba jutottam, 0 segít rajtam. Nyugodjál meg én lelkem, mert az Örökkévaló jót tesz veled! Hisz ő mentette meg telkemet a haláltól, szememet a könnytől, lábamat a botlástól. Most itt járok az Örökkévaló előtt az élet országaiban. Hittem én akkor is, amikor szóltam: ״Én ínségbe jutottam nagyon“. Rettegésemben is szóltam: ״Csalóka minden em-béri“.
Mivel viszonozhatom az Örökkévalónak min-
ellentétes.
összerakó.
párhuzamos.
Egek halljátok meg beszédemet, És halld meg, óh föld, szájam
(szózatát.
Csöpögjön tanításom, mint az eső S húlljon szelíden, mint harmat,
(szavam,
Mint permeteg a zöld virányra, Mint zápor a növénycsemetékre: Mert Isten nevét hirdetem,
Nosza dicsérjétek az Urat!“
Ili
אזבח ngr תודח ובשם יזי אקרא: עירי לד אשלם ננדה־נא לכל־עמו: בחצרות בית
יי בתוככי ירושלם הללויה:
:T ;	״ו•	:	IT T•	־ :־ T
קיז הללו אתץי כל־נוים שבחוהו כל־ האסים: כיי גבר עלינו חסדו ואמת־יי
לעולם הללויה:
קיח
הודו ליי כי־טוב יאמר״נא ישראל
T - I •:«־*•
יאסרו נאבית־אזזלן יאמרו נא יראי יי
ן:	T: X
מן־המצר כןראתי
כי לעולם חכןדו: הודי כי לעולם חמדו: הודי כי לעולם חסדו: הודי (יי לעולם חסדו: הודי
יה ענני במרחביה:
ITT	T• ״ T i * : V
יי לי לא אירא מדדיעשה לי אדם: יי לי בעזרי ואני אראה בשנאי: טוב לחסות
! T V ־־:־ * T : : V I V	•
ביי מבטח באדם: טוב לחסות ביי מבטח
־־ז • ג 1 ~ t t t	:־־	־1.* t
בנדיבים: כל-נדם סבבוני ןעם י: כי
אמילם: סבוני גם-סבבוני ןיטם יי כי אמילם: סבוני כן־לרים דעכו ?איש קוצים קע!ם יזי כי אמילם: דחה דחיתני לנ&ל
den jótéteményét? Az üdvösség poharát emelem és az Örökkévaló nevében kiáltom: az Örökké-valónak tett fogadalmaimat megfizetem, egész népe előtti Súlyos az Örökkévaló szemében jám-borainak halála. Óh Örökkévaló, bizony én szol-gád vagyok, csak szolgád, szolgálód gyermeke, de megnyitottad bilincseimet. Neked mutatom be há• lám áldozatát és az Örökkévaló nevében fennen hirdetem: fogadalmaimat az Örökkévalónak meg-fizetem, egész népe előtt, az Örökkévaló templo-mának udvarán, közepetted, óh Jeruzsálem! Hal-lelúja! (Zsolt. 116.).
Dicsőítsétek az Örökkévalót, ti nemzetek mind, dicsérjétek, ti népek mind, mert szere-tete felülmúlja érdemeinket, az Örökkévaló hű-sége örökké tart. Halleluja. (Zsolt. 117.). Hálálkodjatok az Örökkévalónak, mert jóságos Ö, Mert örökké tart szeretetel Hirdesse Izráel:
Mert örökké tart szeretetel Hirdesse Áron háza:
Mert örökké tart szeretetel Hirdessék az istenfélők:
Mert örökké tart szeretetel Szorultságomból szólítottam Istent és Isten tágasságban felelt nekem. Velem az Örökkévaló, nem félek, mit tehet nekem ember. Velem az Örökkévaló, segítőim között s én nyugodtan né-zem gyűlölőimet. Jobb az Örökkévalónál keresni menedéket, mint az emberben bízni. Jobb az Örökkévalónál keresni menedéket, mint előkelők-ben bizakodni. Mind a nemzetek körülvettek en-gém, az Örökkévaló nevében bizony legyőzöm őket. Körülvettek, be is kerítettek, az Örökkévaló nevében bizony legyőzöm őket. Köriilrajzottak, mint a méhek, de ellobbantak, mint tövisek tüze, az Örökkévaló nevében bizony legyőzöm őket,
רי עזך4י: $י וזמרת ;ה דהי-לי ליעודה: קול ך$ה וידועה באהלי צדיקים ;מין י; שבה חילו ימין יי רוממה ימין יי ?nbí חרלו לא״אמות כי״אחיה ואספר משבי;ה: יסר יפרני יה ולמות לא נתנני: פתחו־לי ^ערי־צדק אבא־בם א1ךה ;ה: ןה־ה^ער ל;י צדיקים ;באו בת אודך כי עניתני ותהי״לי לידועה: אודך אבן מאסו הבונים היתה לרא׳ט פנה ז אבן סאת יי רדתה זאת היא גקלאת בעינינו:
מאת
זה־היום שבה;; נגילה ונשמחה בת זה אנא יי הוגיעה נא אנא יי הוגיעה נא
v t r	x:	xv	v v v x:	XV
אנא יי הצליחה נא אנא יי הצליחה נא:
T T :«*־:* TS T T V T ־־ T V • Í
ברוך הבא ב^ם יי ברכנוכם מבית יי:
ז י * 1	:	**	:t : •• • v : — x
ברוך אל יי ויאר לנו אסרו־חנ בעבתים
ז ־• :r ־־it v rr	״ :	־־ ־ :־־ •
עד קרנות המזבח: אל אלי אתה ואודך אלהי ארוממך: אלי הודו ליי כי־טוב כי
:r **	:־־	1v יד	־ r	*
לעולם חפדת הודי יהללוף ,;י אלוזיני ?ל
Taszítva taszítottak engem, hogy elbukjam, de az Örökkévaló megsegített engem. Erősségem és da-lom az Örökkévaló, mert ö volt segítségemre.
Ujjongás és menekvés hangja az igazak sátrai-bán:az Örökkévaló jobbja diadalt szerez, az Örök-kévaló jobbja magasztos, az Örökkévaló jobbja diadalt szerez. Nem halok meg, hanem élek s hír-detem Isten tetteit: fenyítve fenyíteft Isten, de a halálnak nem adott át. Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hadd megyek be rajtuk, hogy hálálkodjam Neki. Ez a kapu az Örökkévalóé, igazak mennek be rajta. Hálálkodom Neked, mert meghallgattál, hogy segítségemre voltál. A kő, melyet megvetettek az építők, sarokkővé lett.	*
Az Örökkévalótól lett ez, oly csodás ez a mi sze-műnkben! Ezt a napot az Örökkévaló szerezte, ujjongjunk és örvendjünk neki■
Óh Örökkévaló, segíts hát! óh Örökkévaló, segíts hát!*
Óh Örökkévaló, vezess sikerre! óh Örökké-való, vezess sikerre!
Áldott legyen, aki jön az Örökkévaló névé-ben, köszöntünk benneteket az Örökkévaló temp-lomában, Isten az Örökkévaló, Ö világít nekünk.
Kössétek az ünnepi áldozatot kötelekkel az oltár sarkaihoz! Istenem vagy Te, Neked hálálkodom,
Istenem, Téged magasztallak. Hálálkodjatok az Örökkévalónak, mert örökkét tart szeretete! (Zsolt.
118.).
Dicsőítenek Téged, Örökkévaló Istenünk,
Óh segíts hát! Héberül hósiá-ná. Ebből szár-mazik a magyar hozsánna szó. Megemlítjük itt azt, hogy a héberből sok szó került, főleg vallási fogalmakkal együtt, más nyelvekbe. Ilyen szavak még a magyarban: haliéin ja, ámen, kemib, Mes-siás, szombat, sátán.
וחסידיך צדיקים ע1ע£י ךצגך וכל עמך בית יע&ךאל בתה יודו ויברכו ויזבחו ויפארו וירוממו העריצו ויקדימו וימליכו את" עמך מלכגו. כי לך טוב לחדות ול׳ממך גאה לזמר כי מעולם ועד עולם אתה אל:
ק* הודו לץ כי־טוב	?י לעולם חסדן:
הודו לאלדד האלהים	כי לעולם חסדו:
הודו לאדני האבנים	?י לעולם הפרו:
לעיפה נפלאות גדלות לבדו כי לעולם חסדו; לעיפה ה׳טמלם בתבונה	כי לעולם חסדו:
Hálálkodjatok. A 136. zsoltár Nagy-hállél né-ven ismeretes. A visszatérő sorokat bizonyára a közönség énekelte. Már sokan megfigyelték, hogy a zsidó irodalomban az Isten-megismeréshez töb-szőr jutottak el történelmi eseményeken kérész-tül, mint a világ nagyszerűségének megfigyelő-sén át. Legfőbb vallási szövegünk, a Tízige, is a bevezetésben úgy említi meg Istent, mint az egyiptomi kivonulás csodatevőjét. Ha e zsoltár-nak sorait átnézzük, mindkét gondolatot megta-látjuk benne. Az eleje és a vége röviden a tér-mészet bölcs Alkotójáról énekel, a középső sorok a kivonulást és a vándorlást mondják el■
Egy, a spanyolországi kiűzéskor megmene-kült zsidónak írásából való a következő történet: — Gyermekkoromban egyszer egy szónokot hal-lottam. Bölcseleti okoskodásokkal beszélt Isten egységéről. Közben többször ezt mondta: Ha 19-
mind a müveid és igaz jámboraid, akaratodnak végrehajtói; és egész néped, Izráel háza ujjongva hálálkodjék. Áldják, dicsérjék, dicsőítsék, ma-gasztalják, hatalmasnak, szentnek és királyinak hirdessék nevedet, Királyom, mert jó Neked hálálkodni és nevedet megilleti a dal, mert örök-kön-örökké Isten vagy Tel Hálálkodjatok* az Örökkévalónak,
mert örökké tart az ö szeretete! Hálálkodjatok az urak Urának,
mert örökké tart az ö szeretete!
Annak, aki nagy csodákat művelt egymaga, mert örökké tart az ő szeretete!
Aki az eget alkotta értelemmel,
mert örökké tart az ö szeretete!
Aki a földet a víz fölé terítette,
mert örökké tart az ö szeretete!
Aki a nagy égitesteket alkotta,
mert örökké tart az ő szeretete!
A napot a nappal uralmára,
mert örökké tart az ő szeretete!
A holdat és a csillagokat az éjjel uralmára, mert örökké tart az ő szeretete!
ten nem lett volna egyetlen, akkor ebből ez és ez következnék. Ekkor felállt egy ember a tömegből és így szólt: mindenemet elrabolták, össze-vissza vertek, megsebesültem, csak azért hagytak ott, mert azt hitték, hogy halott vagyok. Mindezt csak Istenért vállaltam, áldott legyen neve. És te most idejössz okoskodni, bölcselkedni, és azt mondod, hogy, ha ö nem volna egyetlen, akkor ez vagy az lenne. Bizony mindennél, amit gondolkodók kigondolhatnak, többet bizonyít az, amit mi és atyáink elviseltek; nem hallgatom tovább ezt a beszédet! Erre kiment a templomból és vele együtt az egész gyülekezet.
לרולןע הארץ על״ח$י6	כי לעולם חסרו;
לש&ה אורים גדלים	כי לשלם חפת:
את־ה׳טמ׳ט לממשלת ביום כי לעולם חסרון ־את־הירח וכוכבים לממשלות כלילח כי לעולם חסדו;
למכה מצרלם בבכ1ריד!ם ויוצא ףסךאל מתוכם ביד ןזזזקה ובזרוע נטרה למר לס־סוף למרים והעביר ףסראל כתוכו ונער פךעד> וחילו בים־סוף למוליך עמו במךבר למכה מלכים גדלים ויהלג כלבים אדירים
ל9יחון 5לד הא*■' ילע1נ מלף הב* מת! ארצם לנהלה נחלה ל״םךאל עבדו ׳??׳??לנו זכר־לנו ויפרכןנו מצרינו נתן לחם לכל־?* חורו לאל העזמים
כל לעולם חסדו: כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; הי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לשלם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חפרו; כי לעולם חסדו; כי לעולם חסדו: כי לעולם חסדו;
Aki sújtotta Egyiptomot elsőszülötteiben, mert örökké tart az ő szeretetel Aki kivezette Izráelt közülük,
mert örökké tart az ő szeretetel Erős kézzel és kinyújtott karral,
mert örökké tart az ö szeretetel Kettéhasította a Nádaslengert,
mert örökké tart az ö szeretetel Átvitte rajta Izráelt,
mert örökké tart az ő szeretetel Beleszórta fáraót és seregét a Nádastengerbe, mert örökké tart az ő szeretetel Aki átvezette népét a pusztában,
mert örökké tart az ö szeretetel Aki levert nagy királyokat,
mert örökké tart az ő szeretetel Megölt hatalmas királyokat,
mert örökké tart az ö szeretetel Szíchónt, az emórita királyt,
mert örökké tart az ő szeretetel Ógot, Básán királyát,
mert örökké tart az ő szeretetel Országukat örökségbe adta,
mert örökké tart az ö szeretetel Örökségül szolgáljanak, Izráelnek,
mert örökké tart az ö szeretetel Nyomorúságunkban megemlékezett rólunk, mert örökké tart az ö szeretetel Megmentett szorongatóinktól,
mert örökké tart az ö szeretetel Kenyeret ad minden élőnek,
mert örökké tart az ö szeretetel Hálálkodjatok az egek Istenének.
mert örökké tart az ö szeretetel
(Zsolt. 1
נ^מת כל־חי תברך את־׳טמך ל: אלי״יני• וויוח כל־ב^ר תפאר ותחמם ?כךך מלכנו תמיד. מן־העולם ןעד־העולם אתה אל. ומבלעדיך אין לנו מלך נואל ומודיע פודה ומציל ומפרנס ומרחם בכל״עת צרה וצוכך! אין לנו מלך אלא אתה: אלהי הןא^ונים והאחרונים. אלוה כל־בחות אדון כל" תולדות המהלל ברב התשבחות המנהג עולמו בחמד ובריותיו ברחמים. ויי לא־
7 • : V IV : T r	:־:־־•	־ז
;נום ולא־ןיען, המעורר יענים והמקיץ נחימים. והטעיה אלמים. ןהמתיר אסורים ןהם1םןו נופלים והזוקף כפופים. לף לבךןז אנחנו מורים: אלו פינו מלא עירה כים ולעוננו רנה בהמון נליו ועפתותינו עבת כמרחבי ךנןיע. ועינינו מאירות כעימע וכירח. דדינו פרועות כנערי עמים.
Minden élő lelke. Ez az ismeretlen szerzőtől származó fejezet ima-irodalmunk klasszikus ko-rálból való. Már a Misna-korában ismerték. Sti-lusának lendületességén meglátszik, hogy nem sokkal a Biblia után keletekezett. A Nismát-nál is beigazolódik az a megállapítás, hogy álta-
Minden élő lelke* áldja a Te nevedet, Őrök-kévaló Istenünk és minden élő test lehellete di-csőitse és magasztalja emlékedet, Királyunk, min-dig. Örökkön-örökké Isten vagy Te és kívüled
Iában, mennél régibb egy imánk, annál egysze-rűbb, annál szebb az. Imakönyvünkben, a szid-durban, található imák legnagyobb része ebből a korból való. — A Misna előírása -szerint a Hál-lél után elmondják a Birkát-hásirt, a dal-áldást. Rabbi Jóchánan szerint ez a Nismátot, rabbi Jöhudá szerint a (Hállél után nálunk is talál-ható) Jöhállöluchá imát jelenti. Bölcseink nem döntötték el a viták hanem, mint oly gyakran, mindkettőt bevették a Hággádába (Pöszáchim 117 Ib.—118 a.). A Misinát egyébként a szombat- és ünnepreggeli imarendben szerepel és mint a szé-dérén is, a Jistábbách-hal együtt a bibliai-éne-kék befejezése.
Egy késői magyarázat szerint helyes, hogy az ünnepi hangulatban a lelket szólítjuk dicsé-retre. Köznapokon az -ember fáradt teherhordó, csak a kenyérnek, a testnek él. Szombaton és ün-népén azonban, mint a legenda mondja, külön ünnepi lélek, nösámá jötérá költözik belé. Felül-kerekedik az emberiben a lélek és Isten-ittasultan énekel. — Mindenki daloljon, kezdi a költő, de mindjárt vissza is bökken. Hogyan is mondhatná el a véges ember az Öröklétűnek, a Végtelennek dícséretét! Az az alázatos szabadás következik most, amely kedves vonása vallásos irodalmunk-nak: Ha minden nádszál írószer volna, minden tenger tinta, a föld és az egek pergamen és min-den ember az írás mestere, akkor sem tudnánk mindent elmondani Istenről. Ezután azonban már el is felejti a a mentegetőzést és énekel. Mert a költő és az imádkozó ember hasonlítanak egymásra: amennyire átérzik a szó erőtlenségét, annyira nem tudnak némák maradni. Ha hibáz-nánk, folytatja a Nismát költője, adj felmentést, Te teremtettél így, ilyen lélekkel, ilyen dadogó nyelvvel.
ורנלנו קלות כאילות. אין אנחנו מפפיקים
להודות לזו יי אלהינו ואלהי אבותינו : 1 י 1? “1 ׳•• •• ״1
ולברף את״^מף. על־ אחת מאלף אלף אלפי אלפים ורבי רבבות פעמים הטובות
T * I ״	:•	**	• זר	: t •	-
^ע^ית עם" אבותינו ועמנו: ממצרים
T 1• T V	״	:־ •ר	IT • I	״	•	: ־1 •
גאלתנו יי אלהינו ומבית עבדים פדיתנו.
:	5 v! ti nr ״1	* ״*	3־ 11 • : • t
ברעב זנתנו וב^בע כלכלתנו. מחרב
1 7 7	־ T T I 17 I* ״ ! - : VIV “	IT
הצלתנו. ומדבר מלטתנו ומחלים רעים ונאמנים קליתנו: עד־הנה עזרויני רסיחיןד. ולא-עזבונו חפדיק, ואל-תטענו י: אלהינו לנצח: על־כן אברים עפלגת בנו. ורות ונעמה ענפחת באפינו ולעון אער עטת בפינו. הן הם יודו ויבלכו ויעבחו ויפארו וירוממו ויעריצו ויקדימו וימליכו את־^מק ?לכנו: בי כל־פת' לן יודה. ןכל־לעו! לן5 תעב?!. ובל־ברך לק תבלע. וכל־קומה לפניק תעתחוה. וכל־לבבות ויראיק• וכל־ קלב ,עליות יזפזלו לעמק. כדבר עכתוב בל עצמותי תאמרנה יזי מי כמוק. מציל עני מחזק ממנו"ועני ואביון'טנוןלו: מי
nincs nekünk királyunk, megváltónk és segítőnk, kiszabadítónk és megmentőnk, táplálónk és ir-galmazónk. A baj és szorultság idején nincs ne-künk királyunk, csupán Te, Istene az elsőknek és az utolsóknak, Istene minden teremtménynek, Ura minden születettnek, aki magasztos a dicsé-retek által, kegyességgel vezeti világát és irga-lommal teremtményeit. Mert az Örökkévaló nem szendereg és nem alszik. Felkelti az alvókat, fel-ébreszti a szunnyadókat, megszólaltatja a némá-kát, feloldja a foglyokat, támogatja az elbukot-takat, és felegyenesíti a meggörnyedteket. Egye-dűl Neked hálálkodunk! Ha szánk tele volna dallal, mint a tenger, és nyelvünk ujjongással, mint hullámainak zúgása, és ajkaink dicsérettel, mint az égbolt szélessége, ha szemünk ragyogna, mint a nap és a hold, és kezünk ki volna tér-jesztve, mint az égi sasok, ha lábunk könnyű volna, mint a szarvasoké: akkor sem tudnánk eleget hálálkodni Neked, Örökkévaló Istenünk és atyáink Istene, és áldani nevedet csak egyért is a sok ezer és miriád jótétemény közül, amit cselekedtél atyáinkkal és velünk:	Egyiptomból
megváltottál, Örökkévaló Istenünk, és a szolgák lázából kiváltottál bennünket, éhségben tápláltál, bőségben eltartottál, kardtól megmentettél, vész-tői megóvtál és rossz, súlyos betegségből kiemeltél bennünket. Idáig segített irgalmad és nem ha-gyott el kegyességed, ne hagyj el bennünket Örökkévaló Istenünk sohaseml Ezért minden ta-gunk, melyre osztottál bennünket, a lehellet, a lélek, melyet orrunkba leheltél, és a nyelv, melyet szánkba helyeztél, ime, mindezek hálálkodjanak és áldják, dicsérjék és dicsőítsék, magasztalják, és hatalmasnak, szentnek, királyinak hirdessék nevedet, Királyunk. Mert minden száj Neked há-lálkodik, minden nyelv Reád esküszik, minden
וךמה־לך ומי יעוה־לך ומי יערך־לך. האל הגדול הגבור והנורה אל עליון קנה עמלם וארץ: נהללך ונשבחך 'ונפאךך ונברך את־עם קדעך. כאמור לדוד ברכי נפעי את ץ; וכל־ קרבי את־ עם קךע1: האל בתעצמות עזך. הנדול בכבוד עמך. הגבזר לנצח והנורא בנוךאותיך. המלך היועב על כסא רם ונעא:
עוכן עד, מרום וקרוע עמו. וכתוב רננו צדיקים ביי" ליעדים נאוה תר,לה: בפי יערים תתהלל. ובדברי צדיקים תתברך. ובלעון חסידים תתרומם. ובקרב קרועים תתקדע:
ובמקהלות רבבות עמך בית יעראל ברנה.יתפאר עמך מלכנו בכל־דור ודור. עכן חובת כל-חיצורים לפניך י; אלהינו ואלהי אבותינו להודות להלל לעבח לפאר לרומם להדר לברך לעלה ולקלס על כל־־דברי עירות ותעבחות דוד בן־־יעי
עבדך מעיחק?	, י ,
יעתבח עמך לעד מלכנו האל המלך
9. Szeder-asztal
B. Picart francia grafikus rézmetszetei (1723)
10. Aranyozott ezüst széder-tál 1774-ből (Bécsi munka, Kis-marton, Wolf-mú-zeum).
11. Herendi porcéi-Ián széder-tál 1852-bői.
térd Eléd borul, minden termet Előtted hajlik meg, minden szívben a Te félelmed, minden ben-ső a Te nevedet zengi, az Ige szerint, amely így szól: ״Mind a csontjaim azt mondják: Örökké-való! ki olyan, mint Te? Megmented a szegényt a nála erősebbtől, a szegényt és szükölködőt meg-rablójától (Zsolt■ 35■ 10.). Ki hasonló Hozzád és ki egyenlő Veled, ki mérhető Hozzád nagy, 11a-talmas, félelmetes, felséges Isten, teremtője az ég-nek és a földnek? Dicsőítsük és dicsérjük, ma-gasztaljuk és áldjuk szent nevedet, amint Dávid szólott: ״Áldd, óh lelkem az Örökkévalót és egész bensőm szent Nevét!“ (Zsolt. 103, 1.)
Isten, ki mindenható vagy hatalmad által és nagy a neved dicsőségében, erős a győzelemben és félelmes rettentő müveidben, óh Király, aki fen-ségben és magasztosságban trónolsz!
Örökké trónoló, mag áss ág os és szent az Ő neve. hs írva vagyon: ״ujjongjatok iguzak az Örökkévalóval, Oecsüietesetaiez méltó az Ö di-csérete“■ (Zsolt. 33. 1.) A becsületesek ajka dicsér-jen, az igazak szava áldjon, a jámborak nyelve mugusztuijon, a szentek benseje megszenteljen.
Es néped, Izráel háza miriádjainak gyüieke-zeteiben ujjonyvu dicsodiessek a ke neveu, Kirá-lyunk, nemzedékről nemzedékre. Mert minden teremtménynek kötelessége, Örökkévaló Istenünk es oseuik istene, nuiuiKoani, dicsőíteni, zengeni, magasztalni, elismerni, ulduni, Hirdetni, megene-kelni Téged és még dalolni UuvidnuK, Jisuj jid-nuk, a Te félként szó.gadnak minden dicséreté-vei.
Dicsértessék a Te neved örökké, Királyunk; nagy és szent uralkodó Isten vagy az égen és föl-dön■ Téged illet, Urunk, Istenünk és őseink Istene a dal és a dicséret, a dicsőítés és az ének, Tiéd az erő és az uralom, a győzelem, a nagyság és a ha-
הגדול והקדוע בעמלם ובאלץ כי לך גאה יי'אלהיגויואלהי אבותינו עיר ועבחה הלל
•J	••ן	••	•• :־־ ״T T I •	I
וזמרה עז וממעלה גצה גדלה וגבורה תהלה ותפארת קדעה ומלכות ברכות
1 • V: vív : • ! t ז	־ :	: t
והודאות מעתה ועד־עולם: ברוך אתה וי אלימלך גדול בתעבחות אל ההודאות אדקהגפלאות הבוחר בעירי זמרה'מלך אל חי העולמים:
A következő szakaszt csak az első széderen mondjuk.
ובכן ויהי בחצי הלילה:
אז לב גפים הפלאת	ולילה:
בראע אעמורות זה	הלילה:
גר צדק גצחתו כגחלק לו לילה:
így volt éjféltájban. Ez az álé [-bét rendjében készült ének a VIT. században élt Jánnáj, litur-giai költő műve. Megtalálható a peszáchot meg-előző sábbát hágádol, nagy-szombat imarendjé-ben is. Onnan került ide. Az ilyen, később na-gyón elterjedt költeményeket pijjatoknák nevez-zük. Szövegük sokkal nehézkesebb, mint a régi imáké. Minden szavuk egy-egy utalás a Bibliára, a midrásokra. Olvasóikról feltételezték, hogy annyit tudnak, mint ők. A pijjutok magyarázat nélkül alig érthetők. Ez itt például felsorolja azokat az eseményeket, amelyek az ünnepi éjsza-
tolom, a dicsőség, a dísz, a szentség és a király-ság; Tiéd az áldások és a hálaadás mostantól mindörökké. Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, Királyunk, ki nagy vagy a dicsőítések közepette, hálaadások Istene, csodateitek Ura, ki kedvét leli az énekes szóban, örökkévalóságok élő Istene.
Nos hát,1 * így volt éjféltájban.*
Páratlan sok csodát tettél akkor éjjel,
Az őrjárat 3 kezdetén ilyenkor éjjel,
Az igaz gért3 győzelemre vitted, mikor kettévált *
laz éjjel,
Így volt éjféltájban■
kán történtek. Alapgondolata az, hogy niszán 15.-e nemcsak a kivonuláskor, hanem mindig, előbb és később is lél-simmurim, Izrael sorsa felett való ״őrködés éjszakája“ volt.
Találóan mondta Bialik, hogy a zsidó ember szereti az eseményeket összesűríteni. Van né-hány kiemelkedő ünnepnap, a maga eredeti je-lentésével. Most jön a nép és azt mondja, még ez is és az is akkor történt- Különösen peszách, tám-muz hó 17.-e és áv hó 9.-e tűnnek ki ebben az emlékhalmozásban. Gyakorlati nevelési szem-pontból nagy előnyei is vannak ennek. A ta-pasztalat szerint ugyanis az emberek a történe-lemből csak azt a korszakot ismerik, amelyik kapcsolatban van egy imával, ünneppel, vagy a szegény ember könyvével, a naptárral. Fordító-sunk ennél és a következő pijjutnál az eredeti-nek nehéz ״muziv“ (idézetekből összeolvasztott), stílusát követi, Lesz néhány héberül tudó, aki így ezeket szívesen áttanulmányozza:
1) Gyakori bevezetése az istentiszteleti költe-menynek, egyben a közönségnek szóló felhívás. 2> Az éjszaka három vagy négy ״őrjáratra“ volt beosztva, eszerint számították az időt is. 3) Ábrahám. Ö volt az első gér, megtérő, i) Ábrahám. üldözőbe vette a királyokat és Da-
	ויהי בחצי הלילה: v :		 -	• : -
הלילה: - ־־: T	דנת מלך נרד נסלם
לילה: ־־־ 5 T	ה?חךת ארמי באמע
לילה: -1 ¥	וישראל י^ר לאל ויוכל לו
	דהי בחצי הלילה:
הלילה: ־ ־־: T	זרע בכורי פתחם מחצת בחצי
בלילה: Tí		חילם לא מצאו בקומם
לילה: ״־: T	טפת נגיד חר^ת מלית בכוכבי * ־־	! *	T * • V -X :	...
:ויהי בחצי הלילה
מ1ץמחרףלנ1פףאוויהוב^תפגריו בלילה: כרע בל ומצבו באיזון לילה: לאי# חמודות נגלה רז חזות לילה:
t!‘	1־ r ti•	1• ד־
maszkusz közelében éjszaka leverte őket. A pijjut itt egy bibliai mondathoz (Móz. I. 14, 15.) fűződő legendára utal, amit Rási is idéz, hogy az éjszaka első felében Isten Ábrahámmal, a másodikban ivadékaival tett csodát Egyiptom-bán. 5) Avimelech. Sárát elvitette, ezért Isten álmában halállal fenyegette (Mózes I. 20. 2—3.). 6) Lábán. A tőle hazatérő Jákobot üldözőbe vet-te, de találkozásukat megelőző éjszakán álma-bán megjelenik Isten és visszatartja az erősza-kosságtól. (Móz. I. 31, 20). 7) Ekkor kapja Jákob az Izráel nevet (Móz. I. 32, 25—33 és Hósea 12, 5.). 8) Egyiptom. Mózes első könyvének nemzetség-
Ítélted Görár királyát5 álmában régebben éjjel, Rémítetted az Arámit0 éjjel,
Birkózott Izráel az isteni lénnyel és győztes lett7
[éjjel,
így volt éjféltájban■
Pátrosz 8 9 * elsőszülött ivadékait elpusztitottad éjjel, Hatalmuk már nem volt meg, mikor felkeltek éjjel, Cháróset fejedelmének * szárnyalását letörted csil-
[lagos éjjel,
Így volt éjféltájban•
Az istenkáromló16 Ciont fenyegette, de hullott
[tetemük éjjel,
Ledőlt Bél11 és talapzata a vakhomályban éjjel, Kedveltednek12 * * * feltárult a látomás titka éjjel,
Így volt éjféltájban■
táblázatában Pátrosz Mierájimnak a fia (10, 14);
Jeremiás is így nevezi Egyiptomot (44, 1 és 15).
9) Sziszera, aki Cbároséiban lakóit. Dobóra és
Bálák győzte le (Bírák 4—5). A Talmud azt a le-
gendát fűzi hozzá (Bírák 5, 20-hoz), hovy a csilla-
gok leszálltak pályáikról és izzóvá tették az cl-
lenség dárdáit. A Kisón patakban kellett lehű-
teniök magokat a nagy forróságtól, ekkor a víz,
elsodorta őket. 10) Szánchérib, Asszíria királya. Jeruzsálem ostrománál káromolta Istent (Kirá-lyok, II. !19.) Fenyegetőleg emelte fel kezét a vá-
ros eben (Jes. 10. 32). A midrás legendáin szerint Bávsáké, az asszírok vezére, zsidó származású volt. A várfalon keresztül hallotta, hogy benn a Hátiéit éneklik, mert érmen pesmeh este v'dt. Azt tanácsolta Szánchéribnek, hogy hagyják abba az ostromot, mert ilyenkor van a zsidók-nál az ״őrizet éjszakája“. De hiába. Reggelre azután pestis pusztította el a sereget (Jálkut Si-moni Kir. II. 241.). A héber szövegben Cion he-lyett ivvuj van, kiválasztott hely. (Zsolt. 132. 13).
נתזי בחצי הלילה:
משתכר בכלי קדש נהרג ב1 בלילה: נושע מבור אריזת פותר בעתיותי ללה: שגאה נטר אגני וכתב ספרים בלילה: ויהי בחצי הלילה:
עורךת נצחק עליו בנד־ד שנת לילה: פורה תקרוק לשמר מה	מלילה:
צרח כשמר ושח אתא בקר וגם לילה:
ויהי בחצי הלילה:
/קרב יום אשר הוא לא יום ולא לילה: רם הודע כי לק היום אף לק הלילה: אומרים הפקד לעידק כל התם וכל הלילה: תאיר כאור יום חשכת ׳ * לילה:
י	«	i V ־	יין ץ
ויהי בחצי הלילה:
11) Egy bálvány neve Babilonban (Jes. 46, 1; Dá-niel könyvéhez tartozó ápokrif-toldalék és Bö-résit Bábbá 68, 20.). 12) Dániel (2, 19; 10, 11.). 13) Bólsácár (Dániel 5, 2 és 30.). 14) Dániel (6, 20 és köv.). 15) Hámán. Ágág családjából származott (Eszter 3, 13.). 16) Áchásvéros álmatlan éjsza-káján van Észter-könyvének fordulópontja (Észt. 6, 1; Jálkut Észt. 1058). 17) A ״purá tid-rock“ kifejezés szóról szóra:	taposod a prést,
Jes. 63, 3-:ból való. 18) Jes. 21. fejezet 11—•12, mon-
m
Ki részegeskedett a szent edényekből, ״ megöletett
[ugyanazon éjjel, Ki megmenekült az oroszlánveremből, 14 rémiéi-[tomásolcat oldott meg éjjel, Gyűlöletet táplált az Ágági15 és rendeletet küldött
[éjjel,
Így volt éjféltájban■
De győzelemre indultál ellene, mikor elszállt az
[álom éjjel,1*
Számadásra készülsz 17 * * * Izráelért, mely felkiáltott:
[őriző,'* hol tart az éjjel? Kiált az Őriző: Jön a reggel, mint ahogy eljött
,	[az éjjel,
Így volt éjféltájban•
Hozd el az időt, amikor nem lesz nappal és nem
[lesz éjjel,"
Oh Magasságos, hirdesd, hogy Tied a nappal és
[Tied az éjjel[‘״
Állíts őröket városodnak21 egész nap és egész
[éjjel,
Ragyogtass nappali fényt, ha sötét az éjjel?'2 Így lesz éjféltájban.2’
datainak értelme a régiek szerint: az Edém igájában szenvedő Izrael kiált Istenhez, az Örizőhöz: meddig tart még az éji A válasz: rá-tok !beköszönt a nappal, rájuk az éj. 19) A mes-siási kor képeihez tartozik (Zechárja 4, 7.).
A velencei Hággádában van egy kép: Élijáhu vo-
nul be Jeruzsálembe. Az égen ott van a Nap és
a Hold is egyidőben. A legenda szerint a Messiás
napjaiban újra együtt világítanak majd, mint a teremtés idejében. 20) Zsoltár 74, Ifi. 21) Hogy Je-
ruzsálem ne pusztuljon el többé (Jes. 62. 6). 22) A gálutra vonatkozik. 23) Helyes Goldschmidt in-
dítványa, hogy itt vájhi helyett vilii-1 olvassunk,
nem: így volt, hanem: így lesz éjféltájban.
A következő éneket csak a második széderen mondjuk.
ובכן ואמרתם זבח פסח:
אמץ גבורותקז הפלאת	בפסח:
ברא׳ט כל מיועדות נ^את	פסח:
גלית לאזרחי חצות ליל	פסח:
• • T! V : T • ד
ואמרתם זבח פסח:
--: V V ־ V *
דלתיו דפקת כחום היום	בפסח:
המעיד נוצצים ןןנ1ת מצות בפסח! ואל הבר,ר רץ זכר לעור ערך פסח: ואמרתם זבח פסח:
־:־ ־ : V
זעמו סדומים ולחמו בא^	פסח:
חלץ לוט מהם ומצות אפה בקץ פסח: מאטאת אדמת מ1ף ונוף בעברק בפסח:
ואמרתם זבח פסח:
- v -V V :----
יה רא׳ט כל און מחצת בליל ^מור פסח:
Beszéljetek pcszách ünnepéről. Felépítésében hasonló ez a pijjut az előzőhöz. A sorok elején itt is az álef-bét vonul végig. Szerzője talán Eliezer Kálir, a legnagyobb pijjut-költő (Vili-IX. század körül). Versbe foglalja azokat az ese-ményeket, amelyek peszáchkor történtek. Tártál-
Nos hát, beszéljetek peszách ünnepéről * Hatalmad nagyságát megmutattad peszáchkor, Az ünnepek sora kezdődik1 peszáchkor, Megnyilatkoztál a keletről jöttnek2 éjféltájt,
[peszáchkor,
Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
Ajtóin kopogtattál egy forró napon 1 peszáchkor, Megvendégelte a sugárzó angyalokat kovásztalan
[lepényekkel peszáchkor, Futott a marhához, emlékül az ״ökörre“;4 mely
[elő van írva peszáchkor. Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
Lakolt Szodoma, tűzben égett el peszáchkor. Megmenekült Lót és a végén pászkát sütött8
f j) cs záchlcor
Elsöpörted Móf és Nóf 8 földjét, mikor átvonultál
[peszáchkor,
Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
milag is nagyrésze azonos az előző pijj úttal. A Hággádába az ünnen második napjának ima-rendjéből került. 1) Peszách az év első ünnepe, mert niszán volt régen az első hónán a vallási évben. A hónapokat most is igy soroljuk eb 2) Ábrahámot nevezte így a hagyomány. Ezráchi annyi, mint mizráchi: keleti. (Zsolt. 89. 1-hez a Tárgum és B. Bátrá 15 a.). Ábrahámnak a szét-vágott állatok közötti éjszakai látomására vonat-kozik. 3) Ábrahámot három angyal látogatta meg (Móz. T. 18.). Ismert midrás szerint ez pe-száchkor volt. A régiek úgy képzelték, hogy már az ősatyák is tartották az ünnepeket, i) Az ״ökör“ szóval kezdődik és róla kapta a nevét az a fejezet amelyet az ünnep másnapján a Tóra-hói felolvasnak (Móz. ITT. 22. 27). ,5) Móz. T. 19, 3. szerint Lót pászkát sütött, ebből következte-tik a régiek, hogy neszáeh volt. 6) Egyiptomi városok. Talán mindkettő Memphis (Józsua 9, fi.
בביר על בן בכור פסחת בדם פסח: לבלתי תת משחית לבא בפתחי	בפסח:
: • : •	••	-	: • ז	• : t -	י v ־־
ואמרתם זבח פסח:
מסןו־ת סגרה בעתותי	פסח!
נשמדה מר;( בעליל יעעורי עמר	פסח:
שרפו משמני פול ולוד בילוי רקוד פסח!
ואמרתם זבח פסח!
r--v -v v : -
עוד היום בביוב לעמוד עד געה עונת !:no פס זיד כתבה לקעקע צול	בפסח:
צפה הצפית ערוך השלחן	בפסח:
ואמרתם זבה פסח:
- :— : V - V v ־
קהל כנסה הדסה לשלש צום	בפסח:
T : T : • T t V	:	־־ v ־״
ראש מבית רשע מחצת בעץ חמישים י
בפסח:
Jesája 19, 13.) 7) A héber kifejezések Zsolt. 78, 51 és 110, 6-ból valók. 8) Izrael (Móz. II. 4, 22.). 9) Az első peszách-áldozat vérével jelölték meg az ajtófélfákat (Móz. II. 12, 22.). 10) Móz. II. 12, 23. 11) Jerichót (Józsua 6, 1 és 5, 10.). 12) Gideon-nak egyik katonája azt álmodta, hogy egv árpa-kenyér legurul a hegyről s felborítja Midján ve
Szétzúztál, Istenünk, minden elsőszülöttet
[az őrködés éjjelén 7 peszáchkor, De elsőszülött fiadat8 elkerülted, óh Minden-[ható, az áldozati vér által’ peszáchkor, Nem engedted a pusztítónak, hogy ajtóinkhoz
[jöjjön 10 peszáchkor, Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
A bezárt várost11 körülfogták ezidöben
[peszáchkor,
Elpusztult Midján egy mérő árpa-kenyér által'*
[peszáchkor,
Eléget Pul és Lúd13 hatalmasai, mikor lángolt
[a tűz peszáchkor. Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
Még aznap Nóvban akart állni,14 mielőtt megjön
[az ünnep peszáchkor, Egy kéz 15 írt Cul '״ kiirtásáról peszáchkor, Mikor figyelt az őrség, terítve volt az asztal17
[ peszáchkor,
Beszéljetek hát peszách ünnepéről!
Egybehívta Hádásszá18 a népet háromnapos ______	[böjtre peszáchkor,
zérének sátrát. Gideon jó jelnek veszi (Bír. 7, 13). Az ágradisták szerint ez peszách másnanján volt, a későbbi ómer-áldozat idején (Jálkut Bírák 62). 13) Asszíria. A kifejezések Jesája 10, 16 és 66. 19-bői. A midrás peszách-hal kancsolia össze (Jál-kút Eszter 1058). 14) Szánchérib már a Jeruzsá-lem közelében fekvő Nóv városát fenvearette. Lásd az előző fejezet 10. jegyzetét. 15) Bélsáeár lakomáján (Dániel 5. 5). 16) Bábel neve. (Lásd Rási és Táromra Jesája 44, 27-hez.). 17) BGsáeárra vonatkoztatja a pijjnt-író Jesája 21. 5 homályos szavait. 18) Eszter héber neve (Eszter 2. 7.) Pe-száchra esett a királyné által rendelt háromna-pos böjt, mert Sámán rendelete niszán 13.-án
m
^תי אלה רגע הביא לעוצית בפסח? העז;דף תרום ימיב^ כליל התכןד^ן חג
פסח:
ואמרתם זבח פסה:
כי א גאה. כי א יאה:
V 7	•	V 7
אדיר במלוכה. בחור
״ T T I
בהלכה. גדודיו יאמרו א.
־*T J	7 T “I	!
לק ולק. לק כי לק• לק אף לק• לק גי הממלכה: כי א נאה. כי א יאה:
־ - : T T	״	T . V T ...
דגול במלוכה. הדור כהלכה. ותיקיו
7	־ : 7	7	״־:־77	T• זי
יאמרו א, לך ולך וכר.
זכאי במלוכה. חםין כהלכה. מפסריו
•:	7	7־1 •ד ז ז	״־;:7
יאמרו א, לך ולך וכר.
8
jelent meg (Észt. 3, 7.) 19) Hámán. Lásd az előző fejezet '16. jegyzetét. 20) Gyermektelenség és őz-vegység (Jes. 47, Dl). 21) Edom (Jer. siralmai 4, 21.) 22) Zsoltár 89, 14. 23) Jes. 30, 29.
A háladal. Ki ló náe. Minden Istené, minden öt dicséri, ez az ének tartalma. Fordításunk nem követi szóról-szóra a hébert — ez szinte lehetet-len is volna — hanem úgy készült, hogy a mel-
A főgonoszt elpusztítottad ötven öles fán
/ peszáclikor,
Kettős csapást״צ hozz egy pillanat ululí Ucitra ־x
/ peszáclikor,
Erős lesz még kezed s emelkedik jovbodmini / iinnepavatfcsunk éjszakáján ־" peszáchKor, Beszéljetek hat peszach ünnepérőil
A háladal csak hozzád szállI
Biztató erő, hatalmas királyi A csapatok ajkun a huluaat kél, Tiéd minden ןeny, a nappal, az éj, Örökkévaló, menny trónusán,
A haladat Tied csupunl
lékelt dallamra énekelni lehessen. Az első sza-kasz pontos fordítása így hangzik: Mert Hozzá méltó, mert Ót illeti (t. i. a dal). Hatalmas az ura-lomban, választott az igazság szerint, csapatai mondják neki: Tiéd és Tied, Tiéd mert Tiéd, Tied bizony Tiéd, Tiéd az uralom. — Ez az ál-landó ismétlés, mint már a dájjémmál láttuk, gyakori jellemzője a vallásos Innin asznak. A Tied-szavak nem önkényesen sorakoznak itt, ha-nem páronként így fordulnak elő a Bibliában: Tiéd a csend, a dicséret Uionban és 'Tiéd a fo-gadalmak beváltása. (Zsolt. 65,2). Tiéd, oh űrök-kévaió a nagyság, a hatalom, a pompa, a méltó-ság és a fenség, mert minden, ami az egész föl-dön van, Tiéd, óh Örökkévaló és vele az uralom és a mindenség fölé való emelkedés. (Krón. I. 29, 11.). Tiéd a nappal, bizony az éjjel is Tiéd (Zsolt. 74, 16.) — A vers áleí-bét sorrendben ké-szült, minden szakaszban három új szó van. Az első kettő Istennek egy-egy jelzője, a harmadik azokat nevezi meg, akik Istent dicsérik.
יחיד במלוכה. כניד כהלכה. למוריו
יאמרו ל1. לך ולך וכר.
מרום במלוכה. נורא כהלכה. סביביו
•	• זר	T •ד ז ץ	t • t
יאמרו ל1. לך ולך וכר.
עניו במלוכה. פודה ?הלכה. צדייויו
יאמרו ל1. לך ולך וכר.
גןדוע במלוכה. רחום כהלכה. ^נאניו
יאמרו לו. לך ולך וכר.
תקיף במלוכה. תומך כהלכה. תמימיו יאמרו לו.
לק ולק. לק כי לק. לק אף לק. לק יי הממלכה: כי לו נאה. כי לו,יאה:
לענה הבאה בירועלים:
זז	« t T • t•
Ezt háromszor mondjuk.
A jövő évben Jeruzsálemben. Az esztendőben kétszer, két jellegzetesen zsidó, de egyben égé-szén eltérő pillanatban mondjuk ezeket a szava-kát- Jom-kippur végén, a Nöilá hangulatában, amikor az önmagára talált egyén kiált fel e szent bizonyosságot hirdető szavakkal; valamint a szederen, a nép születése napján, a közösség ön-tudatra ébredésekor. Benne van ebben a mon-datban a gáluti igát hordó nép álma a földi
Ragyogó erő, vezérlő király,
A jámborok ajkán ...
Te szilárd erő, magasztos Király, A nemesek ajkán . ..
Nagyszerű, erő, egyetlen Király, lfjaid ajakán ...
Félelmes erő, fenséges Király, Híveid ajakán ...
Megváltó erő, segítő Király,
Igazak ajakán . ...
Irgalmas erő, szentséges Király, Angyalok ajakán ...
Megmentő erő, győzelmes Király, Híveid ajakán . . .
A jövő évben JeruzsálembenI*
megváltásról, de benne van a lélek megváltását, a Messiást sóvárgó lélek kiáltása is. Ez nem ké-rés, nem imádság, ez több annál: ünnepélyes ki-jelentés. Ha valaki Jeruzsálembe költözik, mit mond? ״A jövő évben birusálájim hábbönujáa felépült Jeruzsálemben. És ha politikailag, gaz-daságilag megerősödött önálló Erec Jiszráél fő-városa lesz, akkor is mondják? Igen! Mert a zsidó embernek Jeruzsálem nemcsak földrajzi fogalom, hanem rengeteg érzésnek, hitnek és örök erkölcsi feladatnak foglalata. Hogy a mon-datnak egész szelleme mennyire a nép leikéből való, arra bizonyíték, hogy ezt nem a régi böl-esek írták elő, nincs az ősi Hággádában, ha-nem az élő népszokás iktatta törvénybe. Két-szer egy évben mondjuk. Mert két talmudi tani-tás van a megváltás időpontjáról. Az egyik sze-
Pohárral a kézben mondjuk az áldást:
בחך אתה ״ אלהיט מלך העולם בירא פרי ה?פן!
Baloldalra ׳támaszkodva isszuk az utolsó, a negyedik pohár bort.*
ברוך אתה י; אלהינו מלך העולם, על הגפן ועל ?ד הגפן ועל תנובת יה#ךה ופל ארץ חמדה טובה ורחבה #רצית
T 1■ T V	T T :	T	T : V I VIV
והגחלת לאבתינו לאבל מפריה ולטבוע מטובה. רחמיי; אלהינו על י#ךאל עמך ועל ירו#ל;ם עירך ועל ציון מ#כן כבודך ועל מזבחך ועל היכלך. ובנה ;רובלים $2 במהרה בימינו. והעלנו לתוכהhj?n עיר
rint niszánban, az egyiptomi felszabadulás ha-vában lesz, a másik tisri hónapjára, a lélek meg-tisztulásának idejére teszi. Mi elmondjuk mind a kétszer, mert mindenképpen várjuk.
A dubnói rnággid ezt a példázatot mondta: Egyszer egy király szegény emberhez adta a lányát. Egy idő múlva megindultak a lány pa-naszos levelei, hogy a falun, ahol élnek, nem tartják eléggé tiszteletben. Nemsokára levél érke-zik a királytól: jön látogatóba. A falu lakói fel-díszítették a házakat, az ablakokat kivilágítot-ták. A szegény ember is ráaadta feleségére a szép ruhákat, az ékszereket, amelyeket még a palotából hoztak. Nem győzött csodálkozni a ki-rály, miért nincs lánya megelégedve ezzel az
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, a szőlőtő gyümölcsének teremtője.
Áldott légy Te Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, a szőlőtőért és annak gyümölcséért, a mező terméséért és azért a szépséges, jó és tágas országért, amelyet kegyelmeddel örök birtokul őseinknek adtál, hogy egyék gyümölcsét, élvezzék javát. Irgalmazz, óh Örökkévaló Istenünk, Izráel népeden és Jeruzsálem városodon, Cionon, dicső-séged lakhelyén, az oltáron és á palotán! Építsd fel Jeruzsálemet, a szent várost, mielőbb, nap-jainkbanl Vezess oda és örvendeztess bennünket,
élettel. Elutazása előtt meg is mondta ezt neki. — Nincs ez mindég így, — válaszolta a leány. — Mihelyt elmégy, újra kezdődik a kínlódás. — Felelősségre vonta hát a király a szegény em-bért, miért nem törődik jobban a feleségével. — Nem én vagyok a hibás — feleli, — hanem a szegénység. A sok gondtól nem jutok hozzá, hogy a te lányodra többet gondoljak. Be te se-gíthetnél rajta. Vigy el bennünket magad mellé a palotába, ott nem lesz majd panasz. — Isten, a király, oda adta egyetlen leányát, a Tórát, Izraelnek. Panaszkodik a Tóra: Izrael elhanya-goi. Jönnek az ünnepek, várják a királyt. Nincs is panasza ilyenkor a Tórának. Amikor pedig Isten azt mondja, miért nincs minden ilyen meg-becsülésben az én leányom, a Tóra, Izráel így válaszol: a gálut nyom bennünket, élni is alig bírunk, de Te segíthetnél rajtunk. Vigy vissza Magadhoz a palotába, Jeruzsálembe, ott majd nem panaszkodik rám a Tóra.
Negyedik pohár. Erre befejezésül az utóáldást mondjuk. Utána nem eszünk, nem iszunk többet. A hosszabb étkezési áldást akkor mondjuk, ha kenyeret is ettünk. Ezt a rövidebb áldást bor, tésztáneműelt és a jelegzetes ereejiszráéli gyű-mölcsök: szőllő, gránátalma, füge, datolya után szoktuk mondani.
ושמחנו במינה, ונאכל מפלחי! ונ^בע מטובה ופבקבק עליה ב5ןףטה ובטהרה• (ידצה והסליצני ביזם היטבת ל׳זה) ושמחנו ביום חב המצות הזה: כי אתה .יי טוב ומטיב לעל, ונודה לק על הארץ ועל פרי הגפן. ברוק אתה » על הארץ ועל ?רי הג?ן!
חסל סדור פסח כהלכתו.
ככל מ^פטו וחקתו:
כא׳טר זכינו לסדר אותו.
כן נזכה לעדותו:
זך עזוכן מעונה.
קומם קהל מי מנה:
קרב נהל נטעי כנה.
T *'*	־ *״	־ : ״•	־ T
פדולם לציון ברנה:
Cliászál sziddur. Fordításunk nem szószé-rinti, hanem úgy készült, hogy a mellékelt dal-lamra énekelhető legyen. Ez a pijjut is eredeti-lég׳ a peszách előtti szombat imarendjéhez ké-szült. Szerzője rabbi Jószéf Tov-Elem, a XI. századból. A középső résznek eredeti értelme az volt, hogy amint most szombaton áttanulmá-nyoztulc az előírásokat, úgy tarthassuk meg majd az ünnepen is. — A héber költészet sohasem ve-szítette el a Bibliával való kapcsolatát. Néha ab-bán nyilvánult meg ez, hogy egész vagy fél bib-
hogy ellessük gyümölcsét és élvezzük javát, Téged pedig áldjunk érte szentségben és tisztaságban. (Szombaton: Kegyelj és erősíts bennünket e szombat napon.) Örvendeztess a pászkák ünne-pének napján, mert jó vagy Te, Urunk, és jó sál• gos mindenkivel. Tiéd a hálánk az országért és a szőlőtő gyümölcséért. Áldott légy Te, Örökké-való Istenünk, az országért és a szőlőtő gyümöl-őséért.
A peszáchi rend íme véget ért,
Híven tartva be törvényét.
Ősi szertartását ahogy végeztük,
Ismétlését úgy érjük.
óh mennyei hótiszta fénysugár,
Kád itt számtalan híved vár.
Kerted e sár járt vidd Cion földjére,
Megváltás örömére.
liai mondatokat, sőt töredékeket vettek be a versekbe. A szavakat és a fordulatokat igyekez-tek abban a nyelvtani alakban használni, ahogy a Bibliában van. Ez nehézzé tette a szöveget néha még a héberül tudónak is. A magyarázik pedig kénytelenek a jobb megértés céljából oda-írni a kifejezésekhez, hol lehet azokat megta-lálni a Bibliában az eredeti összefüggésben. így például a Chászál sziddurban a ״möóná“ szó tel-jes megértéséhez tudni kell, hogy az Móz. V. 33, 27. mondatban található; a ״mi máná“ kife-jezés Mózes IV. 23, 10-ben; ״nité cliánná“ kifeje-zés Zsolt. 80, 16-ban; ״pödujjim löcijjan“ pedig Jes. 51, 11-ben. Azonban a héber költészet fény-korszakaiban, nagy költőinknél, mint nékiául a spanyol kor klasszikusainál (Jehuda Hál évi, Gá-bírói stb.) vagy az újjászületés mai íróinál nem a kész mondattöredékek és idézetek halmozásé-bán van a bibliai hatás, hanem a szellem és a nyelv egészében.
אדיר הוא. יבנה ביתו211/53. במהרה. במהרה. בימינו בקרוב. אל בנה. אל בנה.
* : ** T :	•1T : T<	•• : ״״ •• ;
בנה ביתק בקרוב!
בחור הוא. גדול הוא. דגול הוא. יבנה
V ; •	T	T	T
ביתו בקרוב. במהרה. במהרה. בימינו
״	T I*	״ : ••5 *	T ״T :	T "
בקרוב.	אל	בנה.	אל	בנה.	בנה	בית!*
: is	״•	1 ~	**	גי*	ג י	1 s
בקרוב!
הדור הוא. ותיק הוא, !באי הוא. יבנה ביתו בקרוב. במהרה. במהרה. בימינו
; ץ/	• í *־ T	•	: י* Ti T“
בקרוב.	אל	בנה.	אל	בנה.	בנד,	ביתק
; 1j	״	1	-	״	: ״	1 ״	•• , ׳
בקרוב!
המיר הוא. מהוד הוא. יחיד הוא. יבנה
T ״	V : • • T T
ביתו בקרוב. במהרה. במהרה. בימינו ?קרוב. אל בנה. אל בנה. ?נה ביתק בקרוב!
־ בביר הוא. למוד הוא. מלק הוא. יבנה
־־ •	־>׳־	v IV י	• : V
ביתו בקרוב. במהרה. במהרה. בימינו
T ” : • *Ti	״ : ” T : T “
בקרוב. אל בנה. אל בנה. בנה ביתק
T I׳	״	: ** . “	5“	; •י	יי i י
בקרוב!
Hozzád száll, Hozzád száll Izráel sóvárgása.
Arra vár régen már, hogy épüljön Cion háza. Építsd hát, Istenem, hogy két szemem még készen lássál
Te igaz, szentséges, megváltó!
Izráel sóvárgása ...
Választott, hatalmas, vezérlői Izráel sóvárgása ...
Fenséges, örökszent, ragyogói Izráel sóvárgása,
Szerető, fényesség, egyetlen!
Izráel sóvárgása,
Nagyszerű, bölcs Urunk, királyunk! Izráel sóvárgása ...
Félelmes, sziklavár, erősség!
Hozzád száll. ..
Addir hu. Ennek az éneknek közkedveltségére jellemző, hogy Németország egyes vidékein a szódért ״Építés éjszakájáénak, Baunacht-nak nevezik, peszáchkor pedig így köszöntik egy-mást: jó építést! (bánén Sie gut!), a szövegben gyakran ismétlődő ״építsd fel“ kifejezés nyo-mán. (Jüd- Lex. I. 763). Mi hozzátehetjük: vajha meghozná ez a gálut-éjszaka Izráel házának új-jáépítését. — Tartalmában, felépítésében, sza-vaiban egészen hasonló ez az ének a Ki ló náe-hez. Fordításunk itt is a dallamhoz igazodik. Az első szakasz szóról-szóra így szól: Ö a hatalmas, építse fel házát mielőbb, napjainkban, a közel-jövőben. Óh Isten építsd, Isten építsd építsd fel a házad a közeljövőben — A következő szakaszok-nál csak az első szók változnak, egy-egy szakaszba annyi új jelzőt veszünk be az első szónak a dal-lamára, amennyi jónak tetszik.
נאור הוא. מגיב הוא. עזוז הוא. יבנה ביתו בקרוב. במהרה. במהרה. בימינו בקרוב. אל בנה. אל בנח. 'בנה ביתק בקרוב!
פודה הוא. צדיק הוא. קדוש היא• ובנה
ביתו בקרוב. במהרה. בקהרד" בומינו בקרוב• אל בנה• אל בנה.' בנד, ביתך
בקרוב!
לתום הוא. שדי הוא. תקיף הוא. ומה ביתו בקרוב. במהרה• במהרה. בימינו בקרוב• אל בנה• אל בנה. בנה ביתך בקרוב!
A második este kezdődik az ómer-számlálás,* egyesek ezt nem a templomban, hanem a szé-derén mondják.
ברוך אתה יזי אלהינו מלך העולם אשר קדשני בקצותיו יצרבו על ספירת העמר!
היום יום אחד לעמר!
יחי רצון מלפניך יי אלהינו ואא־ד אבותינו עיבנה בית המרןר׳ט במהרה בימינו ותן וזלרןנו בתוךתך:
Irgalmas, jóságos, győzelmes!
Izrael sóvárgása.
Arra vár régen már, hogy épüljön Cion háza. Építsd hát, Istenem, hogy két szemem még készen lássál
Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél parancsolataiddal és megparancsoltad nekünk az ómer-számlálást.
Ma van az ómer első napja■
Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, atyáink Istene, hogy mielőbb felépüljön a Szent-ély, a mi napjainkban; részesíts bennünket tani-fásodból.
Ómer-számlálás. Vallójában nem tartozik a szederhez, mi nem itt, hanem a templomban mondjuk ezt.
Peszách másnapján mutatták be Jeruzsálem-ben a legkorábban érő gabonából, az árpából az első .ómert, vagyis /céue-áldozatot (Móz. III. 23, 9.). Ezt megelőzőleg nem volt szabad enni az új termésből. A jeruzsálemi szinhedrion emberei már az ünnep előtt kimentek és kerestek érett árpát. Az előre megjelölt néhány kalász-csomót az ünnep első éjszakáján vágták le nagy nép-ün-nepély keretében.
Ezt olvassuk a Tórában: ״És számláljátok ma-gatoknak a napokat az ünnep másnapjától, attól a naptól, amikor hozzátok a lengetés ómerj át -(kéve-áldozatát), bét teljes hét legyen“ (Móz. III. 23, 15.). Az ötvenedik napon van sávúét, a betek ünnepe.
A szabadság-ünnepét az ómer-számlálás egy-bekapcsolja a Tízparancsolat napjával, sávuóttal. Azt jelenti ez, hogy a szabadságnak csak akkor van értelme, ha azt értékes feladat megvalósítá-sára használjuk fel.
אחד מי יודע. אחד אני יודע. אחד
.ץ T	״	V־ T V	:■־ י	*• ־־ T V
אלהינו שבשמים ובארץ: " שנים מי 1יודע. שנים אני יודע. שני לחות הברית. אחד אל־הינו שבשמןם
יבארץ.
שלשה מי יודע. שלשה אני יודע. שלשה אבות. שני לחות *הברית. אחד אלהיגו
י	1 **	\	•י ן•	J v .....
שבשמים ובארץ:
ארבע מיי יודע. אןבע אני יודע. אךבע אמהות. שלשה אבות. שני לחות חברית. אחד אלהיסשבשמים ובארץ:
תמשה מי יודע. חמישה אני יודע.
די • v	•	•״ ־׳י t • ~t ד•	״ -
חמשה חמשי תורה. ארבע אמהות. שלשה אבות. שני לחות הברית. אחד אלהינו
ז	: ״	\־	־ : •	v: T v •־
שבשמים ובארץ:
’ששה מי יודע. ששה אני יודע. ששה
•	T •	•י ־ י T :*־ ״	״״ ־	* T
סדרי משנה. חמשה חמשי תורה. ארבע
.	•:זר	»**״ • x **•\ t	— :	־*
אמהות. שלשה אבות. שני לחות ה1נרית. אחד אלהינו שבשמים ובארץ:
V •• V: T V ־ T ־־ *	V T T י
שבעה מי יודע. שבעה אני יודע. שבעה
•	: t : • - •• • T ד• *• ־	• : T
ימי שבתא. ששה סדרי משגה. חמשה
״ : t • t •ו~	•11	ד י ז
Ki tudríá, hogy mi az egy? Én már jól tudom régen.
Egy az Űristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a kettő mit jelent? A.zt is jól tudom régen.
Kettő a törvény táblája, egy az Űristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Ki tudná. Erről és a következő Chád gáidjá énekről Heller Bernit kutatásai alapján szólunk. (IMIT 1938. és 1939. évkönyveiben). Ez a két ének a Hággádá legkésőbbi toldaléké. A XVI. század előtti példányokban ismeretlenek. Szerzőik előtt nem zsidó példák álltak. Az Echád mi jódéá-nalc párhuzama megvan magyar, flamand, dán, svéd, .norvég, angol, francia, olasz, spanyol, ro-mán, újgörög, breton, baszk, vend, cseh, orosz és végül litván nyelven. Álljon itt az egyik ma-gyár népdal-változat, Bartók Béla gyűjtéséből: — Mestereknek mestere, mestere Mondd meg mi a három?
— Három a pátriárka,
Kettő a törvény táblája,
Egy az Isten, a jó Isten,
Aki minket alkotott, alkotott.
Mindörökké ámen.
A gyermek, a népmese, kedveli az ilyen számrejtvényeket, a láncolata? számsort. Euró-pában az V. század óta ismerik. A héber iroda-lomba először mint világi népdal, valószínűleg a XTTT. században került be, német hatás alatt. A kérdések nálunk természetesen megváltoztak. Érdekes, hogy a mi énekünkben levő kérdések közül csak a 4., 6., 11. és 13.-nak nincs másutt párhuzama. A számokhoz magyarázatul csak annyit, hogy a 11 csillag József álmából való, a 13 isteni tulajdonság pedig Móz. II. 34, 6-ra utal. — ..Az Ecliád mi jódéá csakúgy, mint a Chád r/ádjá, az estének komoly történelmi mél-tóságába beleviszi a gyerekes egyszerűség derűs hangját, dallamát, hangulatát. Jó helyütt van.“
חמשי תורה. ארבע אמהות. שלשה אבות. שגי לחות הברת. אחד אלהינו שבשכדם ובארץ.
שמונה מי יודע. שמונה אני יודע. שמונה ימי מילה. שבעה ימי שמתא. ששה סדרי משנה. חמשה חמשי תודח. ארבע אמהות. שלשה אבות. שני לחות חברית. אחד אלהינו שבשמלם ובארץ: תשעה מי יודע. תשעה אני יודעיתשעה .ירחי־לידה. שמונה ימי מילה. שבעה ימי שמתא. ששה סךרי משגה. חמשה חמשי תורה. ארבע אמהות. שלשה אבות. שני לחות הברית. יאחד אלהינוי שבשמים ובארץ.
עשרה מי יודע. עשרה אני יודע. עשרה דבריא. תשעה "ירחי 1לידה. שמונה ”מי מילה. שמעה ימי שבתא. ^ ששה מדרי משנה. חמשה חמישי ת1רה.' ארבע אמהות. שלשה אבות. ־ שני לחות הברית. אחד אלהינו שמשמים ובארץ: ’אחד עשר מי יודע. אחד עשר אד
t t די
Hát a három mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Három a mi ősapánk, kettő a törvéng táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a négy az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát az öt az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a hat az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a hét az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öl könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a nyolc az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Nyolc napra van b‘rit miiá, hét navia van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma néay, három a mi ősapánk, kettő a törvény! táblája, egy az Űr-isten ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a kilenc mit jelent? Azt is jól tudom régen.
יודע. אחד עשר כוכב^א. עשרה ךבריא. תשעה יחמי" "לידה* אמוניה ”ימי מילה. שבעת ימי שבתא. ששה סדרי משנה. חמשה חמשי תורה. ארבע אמהות. שלשה אבות. שני לחות הברית. אהד אלהינו שבשמעו ובארץ:
־ שנים עשר " מי יודע. שנים עשר אג* יודע. שנים עשר שבטיא. אחד עשר כוכב;א. עשרה דבר^א. תשעה ירחי לידה. שמונה ימי" מילה." שבעה 8ימי שבתא. ששה סדרי משנה. חמשה חמשי תורה. ארבע אמהות. שלשה אבות. ’שני לחות הברית. אחד אלהינו שבשמים ובארץ. "שלשה יעשר מי יורע. "שלשה עשר אני יורע. "שלישה עשר תד;א. שנים" עשר שבנ?יא. אחד עשרכובביא. עשרה דברי״א. תשעה .ירחי "לידה. 'שמונה"ימי מילה. שבעה ימי שבתא. ששה סדרי מישנה. זזמשה חמשי תורה. ארב״ע אמהות. שלשה אבות. שני לחות הברית. אחד אלהינו
T	: *־	\	־־־' 5 *	V# T V •*
rrafaf ובארץ!
Kilenc hóig tart a terhesség, nyolc napra van b‘rit miiá, hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a tör-vény táblája, egy az Űristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Hát a tíz az mit jeleni? Azt is jól tudom régen.
Isten igéjének száma tíz, kilenc hóig tart a tér-hesség, nyolc napra van b‘rit miiá, hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Űristen ott fenn az égben és itt a földön lenn■
Tizenegy az mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Tizenegy a mennybolt csillaga, Isten igéjének száma tíz, kilenc hóig tart a terhesség, nyolc napra van b‘rit miiá, hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Űristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Tizenkettő mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Tizenkét törzsből áll Izráel, tizenegy a mennybolt csillaga, Isten igéjének száma tíz, kilenc hóig tart a terhesség, nyolc napra van Űrit miiá, hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Úristen ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Tizenhárom mit jelent? Azt is jól tudom régen.
Tizenhárom néven hívjuk öt, tizenkét törzsből áll Izráel, tizenegy a mennybolt csillaga, Isten igéjének száma tíz, kilenc hőig tart a terhesség.
הד גדיא חד גך;א דזבן אבא בתרי זוך. חד גדיא חד גדיא:
־: T	-	־: T
ואתא 'טונרא. ואכל לגדיא. דזבן אבא
״*:־ I : T : T ־	: ־: T	־ : ־1	" ז
בתרי זוזי. חד גדיא חד גדיא:
1 : ״	- ־ ־: T ־ ־: T
Chád gádjá. Ennek az arameus nyelven meg-írt verses mesének a témája is külső hatásra került irodalmunkba a XIII. században. Mint az előzőt, talán ezt is a wormsi chászidok vették át német dalból. Igen sok ilyen mesét ismer a vi-lágirodalom. Még berber, sziámi és ind változata is van. Megtaláljuk természetesen a magyar népköltészetben is az ilyen láncolatos, halmozó mesét. Mikes Kelemen is említi 40. levelében: ״Hol vagyon? Hol vagyon az a puskás, ki meg-lőtte azt a farkast, ki megette azt a kecskét, kit apám vett a vásáron“. Valószínű, hogy a követke-ző dal, amely Erdélyi János: ״Népdalok és mon-dák“ c. gyűjteményéből való, a Chád gádjá ha-tás a alatt keletkezett:
Vájjon hol van az a halál,
Ki elvitte a mészárost,
Ki levágta a tehenet,
Ki megitta azt a vizet,
Ki elnyelte azt a puskást,
Ki meglőtte azt a farkast,
Ki megette azt a kecskét,
Kit apám vett a vásáron,
Fél pénzen, fél garason?
Fejjed anyám, fejjed.
Érdekes tehát, hogy a Chád gádjá a héber irodalomba eredetileg idegen hatás alatt jutott, később azután visszahatott más népek irodai-mára, így a magyaron kívül a németre is. A régi Hággádá-magyarázók általában jelképeket kerestek a mese szereplőiben. Igen sok megöl*
nyolc napra van b‘rit miiá, hét napja van a hétnek, hat a Misna rendje, öt könyve van Mózesnek, ősanyáink száma négy, három a mi ősapánk, kettő a törvény táblája, egy az Űr-isten ott fenn az égben és itt a földön lenn.
Kis gödölyém, kis gödölyém, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
De jött a rósz macska s a gödölyét felfalta, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
dási kísérlet volt. A legismertebb közülük az, hogy Izrael a gödölye, amelyet Isten vett két zuzert, a két kőtabiáert, vagy Mózesért és Áron-ért. Izraelt azonban megtámadta Asszíria, a macska, ezt Babilónia (a kutya), majd jön Per-zsia (a ;bot), Macedónia (a tűz), liómn (a víz), a szaracének (az ökör), Bonillán Gottíried serege (a metsző), a toron ta halálangyai). Mások a gödölyét Abrakámra, vagy pedig a jeruzsáiemi Szentélyre vonatkoztatták. A többi láncszem ér-telmezése többé-kevósbbé hasonló. Eredetileg azonban nem volt a C'kád gádjá más, mint egy-szerű, játékos mese. Még így is tanít bennünket valamire. Legtöbb tanulságát akkor látjuk meg, ha összehasonlítjuk más népek hasonló népda-laival. Mert ami több van benne nárnnk, mint másutt, az tette lehetővé, hogy átlépje az egy-szerű világi népdal határát és belekerüljön a Hággádá szövegébe. A rengeteg idegen változat-bán, egynek kivételével, sehol sem jut szerepe Is-tennek. ״Már pedig Istent a zsidó dal nem mel-lőzheti. A diád gádjá az erők (állat, tűz, víz, halál) piramisának tetejére Istent helyezi: min-den történés, minden erőszak, minden erő fölött ott áll az igazságtevő Mindenható“ (Heller).
ואתא כלבא. ונ׳טןי לעונו־א. דאכל לנדיא. דזבן אבא בתרי זוזי. חד גדיא
:	1 - : • t ~ ד • s “	: ז
חד גךיא!
, ואתא חוטרא. והכה לכלבא. דנעך
ל׳טונרא. דאכל לגדיא. חבן אבא בהרי
זוץ. חד גמא חד גמא: ואתא נורא. ויטרף לחוטרא. ךהכה
לכלבא. דנעןד ליטוגרא. ןיאכל לנך!א• זיזבן אבא בתרי זוזי. חד נמא חד גמא: ואתא טיא. ובבה לנורא. ד<|רף לחוטרא. רחבה לכלבא. י ךניפך לעינךא• יאכל לנדיא. חבן אבא בהרי זוזי. חד ןמא חד גמא:
ואתא תורא. רטתא לברא. רכבה לנורא. ךיט'רף לחו?5ךא. ןיהכה לכלבא. דנעןז לעונו־א. ךאנל לגמא. חבן אבא ?הרי זוזי. חד גדיא חד גדיא!
׳ ״•	־	-! 7	* ־Ti
De lám a rossz macskát a kutya összemarta, mert rossz volt a macska, s felfalta gödölyém, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
De jött im a pálca s a kutyát kiporolta, mely marta a macskát, mely falta gödölyém, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
A pálcát a tűz egy-kettő elhamvasztotta, kutyát vert, macskát mart, mely falta a gödölyém, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém■
A víz tüzet oltott, melytől hamvadt a pálca, ku-tyát vert, macskát mart, mely falta gödölyém, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
A szomjas ökör a vizet cseppig megitta, a víz meg a tűz lángját hamar kioltotta, mely égé-tett pálcát, mely verte kutya hátát, mely marta a macskát, mely falta gödölyémet, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödö-Igém.
Érdekes sorsa volt egy 1838. évi Hággádában a kis gödölye árának. Az orosz cenzor kifogó-solta, hogy a gödölyét két zúzért (régi zsidó pénz-egység) veszik, mondván, hogy a zúz egy len-gyei pénzegység, Skidlowban pedig orosz pénz-ben kell számolni. Kijavította hát maga a sző-veget. Aki ezt a Hággádát használta, ettől kezd-ve így mondta: ״Egy gödölye, melyet apám vett harminc kopekért“.
ואחא השוחט. וישחט לתורא. ד־שתא
־:־־ T	־	•*	:	T ־־	T T : T I
למיא. דכבה לנורא. דשרף לחוטרא.
: ־ T : T : T T :	T ־ T í : I
דחפה לכלבא. דנשך לשונרא. דאכל
:	* T	: ׳־ : T : T ־־ T : Ti : I ־
לנך;א. חבן אבא בתרי זוזי. חד גך;א חד
גדיא:
־־ : T
ואתא מלאך המות. ושחט לשוחט.
־.— T	־״:־־«	־־ T í V T -	.	..
דשחט לתורא. ך־שתא למ;א. ךכבה לנורא. זישרף לחוטרא\ךהבד\לכלבא. דנשך לשונרא. דאכל לנך;א. ךןבן אבא בתרי זוזי. חד גדיא חד גדיא:
־: T	־*	־: T
ואתא הרןדויש ברוך הוא. ושחט למלאך המות. ךשחט לשוחט. ךשוזט לתורא. ךשתא למיא. רבבה לנורא. דשלף - לחוטרא. רהבה לכלבא. רנשך לשונרא. דאכל לנדיא. זיזבן אבא בתרי זוזי. חד
גדיא חד גדיא
♦
♦
A mészáros kése az ökröt agyonszúrta, a vízért, mely tűz lángját hamar kioltotta, mely égetett pálcát, mely verte kutya hátát, mely marta a macskát, mely falta gödölyémet, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödö-Igém.
Az angyal a mészárost gyorsan lekaszálta, ki ökröt szúrt vízért, mely tűz lángját oltotta, mely égetett pálcát, mely verte kutya hátát, mely marta a macskát, mely falta gödölyémet, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
Az Űr keze sújtott a halál angyalára, a mészá-rosért, ki az ökröt agyonszúrta, a vízért, mely tüzet oltott, mely égetett pálcát, mely verte kutya hátát, mely marta a macskát, mely falta gödölyémet, mit apám vásárolt két garasért, kis gödölyém, kis gödölyém.
Ilyenkor a lefekvés előtti imából csak a Hámáppil áldást és a Somát mondjuk. Elmarad a többi ima, amelyben nyugodt éjszakát, isteni őrizetet kérünk. Lél simmurimnak nevezi már a Tóra is ezt az ünnepi estét, az őrködés éjszaka-jának. Most nem félünk az árnyaktól, rémektől. Belép hozzánk a zsidó történelem és betakar szárnyaival.
FÜGGELÉK
I.
Hogyan ünnepük meg a szádért szerte a világban
A SZAMARITÁNUSOKNÁL
Kétezer évvel ezelőtt alakult a zsidók és a Palesztinába telepített idegenek keveredéséből a szamaritánusok törzse. Ma már alig vannak két-százan. A magyarázatban szólunk róla, hogy ők őrzik ma egyedül a peszáchi bárány-áldozatot. Néhány nappal niszán 15. előtt az egész szamari-tánus gyülekezet felmegy a Görizim hegyére. Sát-rat vernek, magukkal viszik azt a szamaritánus betűkkel írt Tóra ■tekercset, amelyet szerintük Áron főpap dédunokája írt. Kétségtelen, hogy ez a világ legrégibb Tóra-példánya. Minden család, a Tóra előírása szerint, külön bái'ányá’dozatot hoz. A meghagyott húsdarabokat az étkezés után kemencében elégetik, hogy megtartsák azt ami a Bibliában van: ״Ne hagyjatok belőle reggelig, tűzben égessétek el“. (Móz. II. 12, 10.)
A KARAITÁKNÁL
Ez a sorvadásnak induló szekta igen sok szokásban, tövényben eltér mitőlünk. Körülbelül ezer évvel ezelőtt alapította Ánán ben Dávid. Hívei elvetették a szóbeli hagyományt (a Talmu-dót) és csak a Biblia előírásait tartották be. Ma már csak kevés karaita él, Jeruzsálemben, a Bal-kánon, valamint Lengyel- és Oroszországban. Csak árpából készült pűszkát esznek, mert csak
ezt tartják igazi szegény-kenyérnek. Aki búza-lisztből készültet eszik, arra úgy néznek, mintha kovászosat enne.
A MÁRRÁNOSZOK ÜNNEPE
Márránoszoknak nevezték azokat a zsidókat, akik részben 1492 előtt, részben 1492-ben, a nagy spanyol kiűzés alkalmával felvették a kérész-tény vallást, titokban azonban megtartották a zsidó előírásokat. Az első nemzedékek pontosan ragaszkodtak törvényeinkhez. Leszármazottaik közül ma már csak Portugáliában élnek néhány ezren, megőrizve egy-egy zsidó szertartást, vagy héber szót.
Még abban az időben történt, 1500 körül, amikor halálbüntetés terhe mellett tilos volt zsi-dónak Spanyolországban laknia, hogy Rosheimi Joselmann, a németországi zsidók hír°s védője, egy másik zsidó társaságában Spanyolországba utazott. Akkor választották meg Károly spanyol királyt Németország császárává. Fel akarták ke-resni, hogy közbejárjanak nála a német zsidók érdekében. Német lovagoknak öltözve érkeztek meg Madridba két nappal peszách ünneoe előtt. Minthogy hallották a márránoszokról szóló tör'é-neteket, elhatározták, hogy felkutatják őket, meg-ismerkednek velük és együtt ünnepük a szádért. Peszáchkor kimentek a zöldségpiacra. Egyszer-csak előkelő kocsi állott meg mellettük. Spanyol nemes szállt kii belőle, az árusok közé sietett és tormát meg salátát vásárolt. Mikor elmentek mellette, fülébe súgták; ״Egy nép fiai vagyunk“. Suttogva válaszolt: ״Gyertek velem.“ Köve^ék, egy palotához értek; az idegen bevezette őket. Földalatti helyiségekbe jutottak és a szódért ott ünnepelték sok más márránosszal együtt, annak minden szabálya és előírása szerint. Utólag tud-ták csak meg, hogy vendéglátójuk a királyi ud-var egyik előkelősége volt
Az utóbbi időben különösen egy Sehwaraz Sámuel nevű madridi bányamérnök és Slousch
Nachüm egyetemi tanár foglalkozott a mai már-ránoszokkal. Megtudjuk tőlük, hogy a szédert nem ünnepük meg olyan ünnepélyességgel, mint másutt. Nem sokkal az ünnep előtt tartják Esz-tér királyné böjtjét, utána mindjárt hozzáfognak a peszáchi előkészületekhez. A böjtnaptól pe-szách végéig nem esznek sertéshúst. Van, aki egyáltalában nem eszik ilyenkor húst. Aki ebben a hónapban sertéshúst eszik, az' nem vehet részt a peszách ünneplésében. Az ünnep két első nap-ján nem dolgoznak, a szódért azonban nem ekkor rendezik. Ez még abból az időből maradt fenn, amikor az inkvizíció szemmel tartotta őket s így veszélyes volt a széder tartása- Az első két na-pót el is hagyták és a pászkaevést a harmadik napra tették át, mert akkor az inkvizíció kémei már nem figyelték őket. A harmadik estére a családfő és felesége meghívja rokonait és is-merőseit a pászkasütés szertartásához. Az asz-szunyok ünnepi ruhában vannak, a férfiak fehér !epeit borítanak magukra. Talán ugyanannak a szokásnak a nyoma ez, hogy a családfő sok he-lyeri nálunk is kittit ölt. Abban a szobában, ahol a pászkát sütik, olaj faágakból nagy tüzet rak-nak. Fehér lepedők vannak a földön, rajtuk tálak liszttel és vízzel. Amikor az asszonyok elkezdik dagasztani a tésztát, a jelenlevők letérdelnek és az egész idő alatt imádkoznak. Mielőtt a kémén-céhe tennék a pászkákat, mindenki vesz a tésztá-jából egy keveset és a tűzbe dobja. Ugyanaz ez, mint a. mi chállá szertartásunk.
Mikor a pászkált megsültek, szétosztják:	a
térdeplők felkelnek, megcsókolják egymást és vidám, jó ünnepet kívánnak egymásnak. Min-denki veszi a maga ״szent kenyerét“ és fehér kendőbe csomagolja. A hátralevő hat napon csak pászkát esznek, tartózkodnak minden kovászostól. Csak olyan bort isznak, amelyet elővigyázatosság-gal ők maguk szüreteltek. Az ünnep alatt naponta háromszor imára gyülekeznek, délután vala-mennyien kimennek a mezőre, a folyó partjához és ott különös szertartást végeznek: esznek, isz-
nak, énekelnek, táncolnak, eléneklik a ״Víz-éne-két“, valami ősi keleti dallammal. Közben a ke-züklben levő olajfaággal a vízre ütnek és így éne-kelnek: ״Akkor megjelent Mózes és csodaoálcá-jával ráütött a sós vizű tengerre“. Az olajfaága-kát elteszik a következő évre és azok tüzéo sü-tik meg az ünnepi pászkát. (Mégjegyezzük itt az áskenáz zsidóknak azt a szokását, hogy a hosán-ná-rábbái fűzfaágakat elteszik a pászkasütés-hez).
SZÖFARD ZSIDÓK KÖZÖTT
A szöfárdok, vagyis túlnyomóan azoknak utódai, akik 1492-ben kivándoroltak1 Spanyolor-száerból, sokkal nagyobb ünnené'yességgel sütik a pászkát, mint az askenázok. Különösen nagy a készülődós Szalonikiben, a legnagyobb spanvol-zsidó településen. Minden egyes pászmához külön ״áhítat-imát“ mondanak. Az áskenázok arra tö-rekszenek, hogy a pászka mináI vékonyabb le-gyen, a szöfárdok viszont éppen ellenkezői״״•: olyan vastagra készítik, hogy e°־v-egv darabból egy embernek egész széöe^re telj״k és mé־״־ áf;-kománra is maradjon. Sütnek olajjal készült ,.gazdag pászkát“ is. A félünnep alatt ezzel aján-dékozzák mn״ egymást. A szederen nz ןי׳1ייז״״־=ה! legszebb ruhájukat veszik fel. min ♦hí lakoda-lomra készülnének. Az áfikomán ellopását nem ismerik, viszont általános náluk, hogv fehér se-lyemkendőbe téve, vállukra vesznek egy darab nászkát és ígv kezdik el a Hággádát. Az est ünnepélyességét emeli az is, hogy mindig több
család van együtt a széderen.	_____
f
BOKHARABAN ÉS DAGESZTÁNBAN
Bokharában nem terítenek asztalt, a széder+ál is ismeretlen náluk. A széderüket jellemző, érdé-kés drámai párbeszédet magyarázatunkban közöl-jük.
A dagesztáni és a kaukázusi zs:dók s un te-rítenek asztalt, hanem a szoba közepén, a nagy
lámpa alá fehér vagy zöld abroszt helyeznek a földre. A zöld szín szerintük a tengerre endékez-tét- A térítőre bibliai mondatok vannak hi-mezve. Erre teszi mindenki a maga pászkáit, a keserűgyökeret és a chárószetot. Szőnyegeken, párnákon ülnek. A házigazda hosszú fehér kö-pényben van, derekán széles fehér öv Mikor a Há láchmá-hoz érnek, mindenki megfogja fél-kézzel az abrosz szélét és az egészet együtt fel-emelik. A Má nistánnát a gyermek héberül és zsidó-tatár nyelven mondja el. A Hággádát csak a házigazda olvassa. Amikor a Söfóch chámátchá szakaszhoz érnek, mindannyian fe1 kelnek és ki-mennek Élijáhu próféta elé az udvarra.
A georgiaiak■ a szádért a község rabbijánál tartják. A férfiak övében gyönyörű ezüstvere-tes, berakásos pisztolyok meg tőrök vannak, csak úgy ragyognak az ünnepi tisztogatástól. A széder még ünnepélyesebb náluk, mint a szöfár-dóknál. Mielőtt elkezdik, kiküldőnek valakit, és ők is eljátszák az idegenből jött vándorral való párbeszédet.
PERZSIÁBAN
Rendkívül gondossággal takarítják át ünnep előtt az egész házat. Versenyeznek egymással, ki készíti jobban a chárószetet. A férfiak is segíte-nek a gyümölcstörésben. A szédert több család tartja együtt, egy-egy tudós vezetésével. A szoba tele van gyertyákkal: a földre terítenek, szőnye-gekre, takarókra. Ünnepi ruhában jönnek meg a templomból: az asszonyok felveszik minden ék-szerüket, tarka ruhákban pompáznak. A Há-láchmá mondása közben a széder rendezője egyik kezében, ujjai hegyén tartja a pászkákat és jellegzetes perzsa-zsidó dallammal énekli a sző-veget. Különös áhítattal emeli fel a hangját, amikor ehhez a részhez ér: A jövő évben Izráel országában. Azután elénekli a széder rendjét ősz-szefoglaló Káddés uröchác éneket. A fehér ken-dőbe takart három pászka most végigvándorol a
társaság tagjain: mindenki az ujjai hegyére he-lyezi és úgy mondja el mindkét szöveget.
A középső pászka felét, az áfikómánnak szánt darabot, rábízzák az egyik gyerekre, hogy vi-gyázzon rá. A gyerek kérdései után a Hággádát felváltva mondják. Mindenkinek jut belőle egy rész, az időseknek több, a kicsinyeknek kevesebb. Közben a széderrendező magyarázgat. A Chád-gádjá után van még egy énekük. Végül a szédert ezzel a mondattal fejezik be: A jövő évben Je-ruzsálemben!
A CHÁSZIDOK
Nem hiába a chászidok tanították meg újra a zsidóságot jókedvre és énekre, a széderük is tele van énekkel, vidám tánccal, zsidó öntudattal.
A káliói cáddikról azt tartja a magyar zsidó hagyomány, hogy az egész Hággádát magyarra fordította s így is magyarázta hallgatóinak. Kóla szól a következő legenda is:
Szédernél ültek Kállóban, egyszer csak meg-állott a cáddik és nem mondotta tovább. A jglen-levők csodálkoztak. A rabbi gondolatokba mé-lyedve, mozdulatlanul ült. Egyszer csak ke-réknyikorgás hallatszott. A rabbi kiment az ud-varra, !beszélgetett a kocsin érkezettekkel, majd visszament a szobába és folytatta a szédert. Egy öreg chászid esküvel erősítette, hogy a vendégek nem mások voltak, mint Ábrahám. Izsák és Já-köb. Eljöttek látogatóba a káliéi cáddik házához.
A keleteurópai zsidóságot nemcsak a vallási törvények szigorú megtartása jellemzi, hanem a szociális gondolat is. íme két példa:
Rabbi Lévi Jicchák, a berdicsevi cáddik egy-szer peszách előtt végigjárta a pászkasütő he-Iyeket. Nemcsak arra ügyelt, hogy a vallási elő-írásokat betartsák, hanem, hogy az ott alkalma-zott asszonyokat és gyerekeket ne dolgoztassák agyon. Az egyik helyen látta, mennyire ki van-nak merülve a munkások a kora hajnaltól késő estig tartó munkától. így szólt a tulajdonoshoz: Ellenségeink sokszor vádoltak meg már bennün-
két azzal, hogy idegen vért használunk a pászka sütéshez. Isten a tanunk és ti is jól tudjátok, mennyire valótlan ez. Azonban, sajnos, úgy Iá-tóm, vannak sütők, — akik a pászkát zsidóvérrel sütik, szegény zsidó gyerekek, munkások szívével, mert végkimerülésig dolgoztatják őket,
A briski rabbihoz beállított valaki az ünnep előtti napon ezzel a kérdéssel: Lehet-e a négy pohár bor helyett négy pohár tejet inni'? — Csak nem vagy talán beteg! — kérdezi a rabbi. — Nincs nekem semmi !bajom, csak az idén drága a bor, nincs rá pénzem. — A rabbi megmagya-rázta, hogy szigorúan véve lehet tejre is áldást mondani. Kifelé menet azonban a szegény em-bernek nagyobb pénzösszeget nyomott a kezébe. A vendég előbb szabadkozott, a rabbi azonban rákényszerítette: — Csak kölcsönbe adom, ha tu-dód, majd megfizeted. — Végignézte valaki ezt a jelenetet és megkérdezte a rabbit, miért adott annyi pénzt, a borra kevesebb is elég lett volna. A rabbi válasza így hangzott: — A kérdésből megérthetted, hogy nemcsak borra nem volt pén-ze, cfe húsra sem, különben hogyan ihatott volna vacsora után még két pohár tejet!!
A JÉMENI ZSIDÓK ÜNNEPE
A jémenieknek (Délarábia) sok ősi szokása van. Az exotikus zsidó törzsek közül talán ezek a legszeretetreméltóbbak. Törékenynek látszó, de izmos, hajlékony testükkel minden munkát vál-lalnak. Igen jól tudnak héberül, mind vallásosak. Az arabok között sok üldözésben volt részük. Az utóbbi években tömegesen vándoroltak a Szent-földre. Jemen vidékén sokfelé nem terein meg a búza, kenyerüket kölesből vagy kukoricából ké-szítik. Vannak szerintük vidékek, ahol szinte so-hasem kerül sor a hosszú étkezés utáni áldásra, mert azt csak rendes lisztből készült kenyér után kell mondani.
A liszthez való gabonát kalászban veszik meg és ők maguk végeznek vele minden munkát,
hogy gondosan vigyázhassanak, ne érje aratás után semmi nedvesség. Az aratás jom-kippur után van. Az őrlés munkája az asszonyokra vár-Még a nótázást is elhagyják munka közben, hogy jobban ügyelhessenek. Az őrlést régimódra, kézi-erővel hajtott malomkövekkel végzik. A kuko-ricaliszt tésztáját nem tekintik kovászosnak. Még az Erec׳ Jiszráélban lákó jémeniták sem hajlan-dók a géppel készült pászkát megenni. Megma-radnak régi hagyományaik mellett: napról-napra külön sütik meg a szükséges mennyiséget. Azt mondják, ez az igazi megemlékezés. Sütés köz-ben az egyik asszony dagaszt, a másik nyújtja a tésztát, a harmadik egy tálban állandóan rázza a még fel nem dolgozott tésztát, hogy meg ne keljen. Egyesek szerint azért teszik ezt, mert így rázódott a tészta a kivonulás idején is, mikor az asszonyok a fejükön vitték a félig kész kenyér-nek valót. Pászkájuk vékony, de sokkal nagyobb, mint a miénk. Sót is tesznek bele.
A jémeni zsidók közt sok szép, ősi dallam ma-radt fenn. A Hággádát ugyanazzal a melódiá-val mondják, mint a Talmudot. Érthető, hiszen jórésze a talmudi korból való. Az első szédernél az istentisztelet után mindjárt hozzáfognak a Hággádához, a másodikon azonban előbb elkó-szítik a szükséges pászkát. Nagyjában ugyan-azokat az imákat mondják, mint mi, Kiddusuk azonban hosszabb, a Dájjénuhoz is van egy tol-dalékuk. Habár az asszonyok nagyrésze is tud héberül, a Má-nistánnát a gyermek arabul is el-mondja.
Eégi szokás náluk, hogy a jelenlevők közül valaki kendőibe csavart pászkát vesz a vállára és nagy léptekkel járkál vele a szobában. Egy idő múlva valaki megkérdi tőle: — Miért teszed ezt? — így tettek őseink is, amikor sietve kellett Egyiptomból kivonulniuk, — hangzik rá a yá-lasz.
A Má-nistánná elmondásáért a gyermek ke-mény tojást és sült húst kap jutalmul, de meg-ennie csak a vacsoránál szabad. A Hággádá 01-
vasása közben elviszik a társaság közepéről azt a kis asztalt, amelyen a széder jelképes ételei vannak. Csak a Dájjénu fejezet előtt hozzák vissza. Ennek a mondása eredeti módon történik. A családfő felolvassa az első sort: ״Ha kiveze-tett volna bennünket Egyiptomból és nem ítél-kezik felettünk“. A társaság tagjai, akik eköz-ben felemelve tartják az asztalkát a szédertállal, a Dájjénu szóhoz érve, kórusban éneklik azt és az asztalt jó erősen a földhöz ütik így folytat-ják végig, az egész fejezetet. A Hállélt csak a családfő énekli, a többiek minden fél mondat után hállelújával válaszolnak.
A vacsora keménytojásból, sült húsból és pászkából áll. Utána előkerül a nargile, a vízi-pipa. Az Élijáhu-pohár szokását nem ismerik. A Hággádá végeztével elmondják' az Énekek éne-két arameus fordításával együtt.
Az ajtók egész este nyitva vannak. Ez azt jelenti, hogy az új megváltás is peszáchkor lesz és a nyitott ajtókon keresztül könnyen eléje siet-hetnek a Megváltónak. Sok emlék, a megszaba-duláshoz fűződő legenda hangzik el ennek a törzsnek széderén, amely oly sok megpróbáltatá-snn keresztül őrizte meg hűségesen zsidó széllé-mét.
JERUZSÁLEM GYÜLEKEZETEIBEN
Ha valaki meg akarja ismerni a világ négy tájának sokfajta zsidó népszokását,׳ menjen el a szent városba. Képviselve van ott minden ország, minden vidék, minden szokás. Az ünnep tisztele-téré, különösen a keleti törzsek, felveszik régi viseletűket. A bokharaiak ezüst és arany díszek-kel pompáznak; csupa szín és tarkaság a ruha-juk. A jémeniták szegényesebbek; nincsenek drá. gaságaik, annál nagyobb tiszteletben tartják ná-luk a tisztaságot.
' Azok, akik a Szentföldön végleg letelepedtek, az ottani szokás szerint csak az első este tarta-nak szódért. Akik azonban csak mint látogatók
tartózkodnak az országban, kötelesek a második estét is megtartani.
ötven-hatvan évvel ezelőtt csak egy pászka-sütő kemence volt Jeruzsálemben. A Kólél ud-varán állott, az örmények utcájában. A pászka-sütést már sövát hónapjában elkezdték. Nyüzs-gött az udvar, amikor megindult az ünnepélyes sütés és tisztogatni kezdték a sütéshez való szer-számokat. Az ünnepet megelőző délután csak a férfiak sütöttek. Mindenki ünnepi ruhában volt, a munka közben pedig Hállélt énekelték. így ké-szült a szédertálhoz való három pászka. Hagyó-mányos szokás, hogy minden szegénynek adtak belőle. A pászkához való búzát is maguk a zsidók, csépelték: ekkor még nem voltak meg az új zsidó mezőgazdasági telepek.
Ugyancsak az ünnep előtti délután volt a nagy felvonulás a Nyugati falhoz, a siralmak falához. A Mincha-ima után, ha már áldozni nem tudtak, elmondták a róla szóló bibliai fejezetet. A fehér ruhának, a kiflinek, viseletét Jeruzsálem-ben nem ismerik.
A jeruzsálemi szöfárdok hagyománya szerint a szeder rendezője kezébe vesz egy botot, rá-akasztja a kendőbe csavart pászkát és fel- s alá jár a szobában. A többiek megkérdezik: Honnan jössz? — Micrájimból. — És hová tartasz? — Jeruzsálembe. — Az ünnepen Jeruzsálem egész zsidó lakossága körüljárja a város falát, amint a zsoltárban írva van: Járjátok körül Ciont!
Az ünnep kimenetelekor a szöfárdok zöld ágakkal egymásra ütnek és azt mondják: ״Adjon neked Isten az ég harmatából, bőséges gabonát és mustot“. A közeli falvak arabjai már isme-rik ezt a szokást és egy-egy darab pászkáért hozzák a zöld ágakat.
A marokkói zsidók Jeruzsálem városának legszegényebbjei. A Nyugati fal közelében lak-nak. Legnagyobb részük koldus. Egy udvarban lakik mind a tizenhárom család, szűk kis pince-helyiségben. A széderen azonban minden ragyog• A falak frissen meszelve. Szegényes petróleum-
lámpa körül ülnek. Sok köztük a vak; ruhájuk agyonfoltozott, de tiszta. Most olyanok, mintha királyfiak volnának. Ott ülnek a kopott pamla-gokon és bánatosan énekelnek. A Hággádá mon-dása közben felemelik a szédertálat és minden-kinek a feje fölött többször körbe forgatják, mint mifelénk a Káppárá szertartásnál a szárnyaso-kát.
A MAI EREC JISZRÁÉLBAN
A gáluttól való megszabadulás és az új or-szág építésének hangulata sok forradalmi újí-tást hozott a héber szellemben. A legnagyobb kérdések közé tartozott, hogyan ünnepeljenek, hogyan lehet eljutni a gettótól a földhöz. Egye-sek új ünnepeket akartak kialakítani. Tanácsot kértek a nagy héber költőtől, Bialiktól, hogyan lehetne a kornak׳ megfelelő ünnepeket teremteni. Bialik ezt válaszolta:
— ״Ünnepeket nem lehet kitalálni. Már Jero-beám király is megkísérelte, de neki sem sike-rült. Lehet a formán, a stíluson egy keveset iga-zítani, de a semmiből nem lehet valamit terem-teni. Az ünnepek a közösség szellemi alkotásai, kialakításukban sokféle erő vesz részt; hit és 11a-gyomány, természet és történelem, művészet és még sok más. Amint nem lehet rendelésre, uta-sításra vagy parancsra jó költeményt írni, úgy nem lehet ünnepet vagy ünnepi rendet egyszerű kívánságra kitalálni. Az igazi ünneplés a szív-bői fakad• és a szellem szentsége által kerül a világba. Ha pedig ez utóbbi hiányzik, mit segít-hét a jó tanácsi Csak ezt mondhatom: Tartsátok meg apáitok ünnepét, tegyetek hozzá valamit a magatok ereje, ízlése és körülményei szerint. A lényeges az, hogy mindezt hittel tegyétek, őszinte érzéssel és lelketelc parancsa szerint. Hagyjátok a sok okoskodást! Őseink sohasem unták meg szombatjaikat és ünnepeiket, pedig egé«z életük-ben egyformán tartották meg azokat. Mindig ta-láltak bennük valami új értelmet, új serkentést.
Hogy miért! Mert fiatalos lélek volt bennük és az ünnepi áldás lelkűkbe költözött. Akik az ün-nepben semmi értelmet sem látnak, azoknak a lelke üres, bensőjükben csak köznapiasság van. Ezeken pedig nem lehet segíteni“.*
Bialik tanácsát meghallgatták az ereci fia-falok. így alakult ki lassanként az óneg-sábbát is. Az ünnepi Hággádához ״kiegészítéseket“ ad-tak ki a falusi telepek. Ilyen például a Kibbuc Rodges vagy a Kövucát Schiller Hággádá-füze-te. A régi szövegek mellé újak sorakoznak.
Elmondják Ezekiél 20. fejezetéből: ״Abban az időben esküvel Ígértem meg nekik, hogy kiveze-tem őket Egyiptom országából és elvezetem abba a tejjel-mézzel folyó országba, melyet kiszemel-tem számukra, amely az országok gyöngye. Ek-kor meghagytam nekik: mindenki dobja el un-dokságait szemei elől, Egyiptom bálványaival ne fertőztessék meg magukat, én vagyok az Örökké-való Istenük. De ők engedetlenek és nem akar-tak hallgatni reám■■• Amit pedig terveztek, az semmiképpen sem fog bekövetkezni. Ti azt mon-riogatjátok: legyünk olyanok, mint a többi nem-zet, mint az országok családjai, imádjunk fát és követ. Életemre mondom, így mond az Ür, az Örökkévaló, bizony erős kézzel és kinyújtott kar-ral, mérgem kitöltésével uralkodom fölöttetek. Kivezetlek benneteket a népek közül, egybegyüj-telek benneteket az országokból, ahova elszéledte-tek•■•“
Ibn Ezra bibliamagyarázatából ezt idézik: ״Miért félt a hatszázezer harcosból álló Tzráel az őket üldöző egyiptomiaktól, miért nem szálltak harcba életükért, gyermekeikért! A felelet: Mert az egyiptomiak hosszú ideig voltak az uraik és a kivonuló nemzedék már fiatal korától meg-szokta az idegen járomban való görnyedést, aláz-kodó volt a lelkűk. Hogyan is mertek v dna har-colni volt parancsolóik ellen! Tehetetlenek vol-tak, nem értettek a harchoz. Hiszen Amálék ese-
* Schocken Almanach, 1934.
kély népe is legyőzte volna őket, ha Mózes nem imádkozik értük. Jól tudta Isten, miért kellett meghalniok az Egyiptomból kivonultaknak: mert nem volt !bennük erő. De támadt egy ríj, pusztai nemzedék, amely nem ismerte a gálutot és erős volt benne a lilék“. (Móz. II. 14, 12-hoz való magyarázat.)
Felolvasnak történelmi emlékeket, Spanyol-országról, az 1903 as kisinevi eseményekről. Sorra kerül Brennernek, a Jaltában hősi halált halt munkásírónak idézete: ״Szolgák voltunk minden nemzedékben szerte a világban. Szétszóródva pusztultunk a gálut sötétségében••• de most fel-keltünk, hogy levessük magunkról az igát és új földet, új eget szerezzünk magunknak, erős kéz-zel és hűséges karral. Megújítjuk a szövetséget ezzel a földdel, a fákkal! Még hosszú út áll élőt-tünk“. Nem hiányozhatik természetesen Bialik költeménye sem ״A puszta utolsó halottakéról. Azt mondja benne a költő, hogy mint régen, most is van egy nemzedék, amely túlságosan megszokta az igát. Mi vagyunk a szolgaság utolsó nemzedéke és egyben az új megváltás kéz-dete.
Negyven nagy éven átal a hegy közt bolyongva, hatszázezer halottat kapartunk a homokba■■■ Álmodjanak csak így hagymákat odalent, s húsosfazekat hozzá, nagyot, töméntelent■■■ Ügyelj, ha szíved dobban, mert Isten üzen abban. Menj! új országba lépsz ma! Indulj hát,
szabadabban!*
Az egyik telep széderén ezt is mondják: ״In-dúlj, menj Micrájimba a szerencsétlen elnyomat-takhoz, mind a sóhajtozókhoz és üldözöttekhez, mondd meg nekik, hogy szolgák ők, — de nem értenek meg téged. Mondd meg, hogy szerencsét-lenek, — ők azonban nem tudják■•• Váltsd meg őket, hogy csúszó-mászókból emberek legyenek, az emberekből nép és a göröngyökből ország vál-jék“.
* Kardos László ford.
Elhangzik Lámdán megzenésített verse is a ״Lánc“-ról: ״Nem szakadt el még a lánc, folyta-tódik még a lánc, apáktól gyermekekig, tűzhely-tői, tűzhelyig. Valamikor úgy járták a táncot őseink, hogy egyik kezükkel átfogták a másik vállát, a másikkal a Tórát szorították magukhoz. Közben lecsukták szemüket és járták az örökké-valóság körtáncát. Jól tudták, ha kinyitják sze-műket, megnyílik alattuk a mélység és belezu-hannak. így haladunk mi is, egyik kézzel a ba-rátot fogjuk, a másikkal a Könyvet. Soha meg nem állunk“.
A JÖVŐ PESZÁCHJA
Elmondja a Talmud, hogy Ben Zómá meg-kérdezte a Bölcseket: Megemlékeznek-e majd a megváltás korában az egyiptomi kivonulásról! Mit jelent az, ami az írásban van! — kérdezi Ben Zómá: ״Azért íme, eljön az idő, úgymond az Örökkévaló, amikor nem mondják többé: ami-lyen igaz, hogy él az Örökkévaló, aki kivezette Izrael fiait Egyiptom országából, hanem: ami-lyen igaz, hogy él az Örökkévaló, aki kivezette és hazahozta Izráel nemzetének ivadékait az északi országból és mindazon országokból, ahová eltaszítottam őket, — hogy földjükön lakjanak“ (Jeremiás 23, 7—8.). — A bölcsek így válaszol-tak: Az egyiptomi kivonulás változatlanul meg-tartja jelentőségét, de nagyobb lesz nála az, hogy egyszerre több királyság is uralkodott íz-ráelen. így szól Jesája próféta is (43, 18—19.): ״Ne a múltakat tartsátok emlékezetben“, ez a Messiás korában majd a királyságok gálutját je-lenti. ״Régieken ne tűnődjetek“, ez a Megváltó idejében az egyiptomi kivonulásra vonatkozik majd. Megvalósul a próféta ígérete:	Hisz
újat alkotok, immár csirájában van, majd meg-ismeritek.
II.
Dallamok
A szeder dallamai a zsidó család zenei művelt-ségót tükrözik, hiszen a szódéi׳ a legjellegzetesebb s egyben legintimebb házi istentisztelet, a család ünnepi funkciója. S minthogy a család az a lég-szűkebb társadalmi közösség, mely egyben a kül-ső világ, a környezet hatásának is legjobban nyitva áll, dallamvilága is a lehető legtarkább és leg'fluktuálóbb: a széder dallamai túlnyomórészt vidékenkint változnak.
A Hággádá ma ismert végleges alakja — a befejező népénekekkel és gyermekdalokkal — csak 1500 táján alakult ki Európában; azt hihetnek, hogy a hozzáfűződő dallamok valamennyien új-keletűek. Nem így van: dallampéldáink közül a 2., 4. és 5., tehát a széder-nyitó és záró-formulák a legrégibb, keleti zsidó recitativ-stílust, a há-rom- és ötfokú dallamok világát képviselik. Már a széder sorrendjét felsoroló mondóka (Idelsohn babilóniai gyüjtésébél, 1. sz.) ódon jellege mellett is későbbi fejlemény (pentakord-szerkezet, kötött ritmus). Az újabb európai, pontosabban askenáz dallamosságot két német (3, 6) és két lengyel (7, 8) melódia képviseli. Dur- és moll-hangsoruk, szó-lesen tagolt dallamívük világosan elárulja 1600-on túli eredetüket; nevezetes a 6. sz., mely a königs-bergi Rittangel-féle Hággádában jelent meg elő-szőr, 1644-ben.
1.
Káddés uiöchác
Kad-dés— u ■ ro-chac kar. pasz_ ja _ chac
mag- gtd—	racka • cA
2.
chá- Iú év- ha-tá-ná bö -<3 - rá dö-mic-rá-jim. Kol
dich-fin jé- té vö-jé-chul,kol dk-richje-té vő-jifsaácb, haséiba T
ia-cha.íö-sá-rié há-ba' bö-á-rá-dö-jisz• ra-éi, ha-sát-tá
JMJ J־־r77^=fn4-J4i-Jí|
^ Ki ló ná - e\ ki ló ja• e, ki ló׳ na * e t ki A ha. •la • (/a/gsakJiaz*zadszáll, a ha - lóddalcsaX
10 já • e. Ád-dir him.lu • chá, ba-churkahl la -Hoz • zcLd száll. Bi2-éa-ío e• ró, ha •halmos ki•
cha, g־ö- du-davjóm-ru 10, lő- cha־ ׳u-lö - cha י lö•
7xlly! A csa-pa־ /dá <z/- *d/7 a Aa. la-dal kél, Ti•
cha ki lö-cka, Iö - chá áf lő-cha , lö - dia A •do -ed min den fény, a aap-pa/, az éj. Ö - rÖ>- - va •
ם áj ha- mám - la• cka , ki	ló z na - a % ki Io ja • e. ׳
Ibw, menny író•nu • sánt A	ha• /a - dal T!׳edcsupán!
4.
Látána hábáó
bi־ru*&á -lá-jía.
Chászál •ziddur peszéch
Chá - szál szid-dur pe-szách kö-hil־chá-to,
A ■pe- szd-ebi rend /- me ve'• gél ért,
kö-ohdmis-pá-tó VŐ-cbu-ká-ió. Ká-á-scr zá-cbi-au löiZdcí• Hí ven tárt-vet be lör-vá-nyái.Ö•siszerloridsát altogy
dér o - 10,	kén zdz• ke Ja• a'- szó • tó..
ve'• gex-tük,	le ■ mél. lé• sál úgy ár . jük.
6.
Áddir hú
Aj;ן ן. , ״!.
Ad-dir hú, ód- dir hú, jiv-nc hé.tó| bev ka'-rov, Hoz-zád szili, Hozzád száll íz - rá ■ el sá-var- gd-sa.
bim-hc- ra------- bim-hó-ra bő- ja______ me■ nu bő-
Ar-ra vár------- rá-gén már, hogy e -püJ-jon Ci• on

ká'yl rov Él bö-ce, J] Ho-r1é,bö-ná-------------vet-chóbökárotf.
há. zaÉ-jjitsdbút, Is-lensm,hogyI<átszare1nnKgkászalássa!
7.
Echód ml JódSá
de-a
re- gén. rá ~ gén-
■"ץ;*7
re- gén. re-gén. re-gon.
•**9 ;י™
re-gén. re- gén. ré:ger7. re-geo. re-geo. re- gén.
a, e-chaSa-ni ■<00. egy? En már jói tudom Zent? Azt is jó! tudom lenil Azt is jó! tudom leolt Azt is jó! tudom leni? Azt is jó! tudom lent ? Azt Is jó! tudom íerrt? Azt is jó! tudom leni? Azt/s jó! Ludom leni? Azt is jól ludom lent? Azé is jól tudom leni? Azt is jó! tudom leni? Azt is jól tudom lenti Azt is jól tudom
d £ -diád mi jo- de--------
(T) Ki tudná,hogy mi az (D Hát a 7cet-io mit je -© Hál a hd * rom mit je -© Hát a négy az mit je -© Hát ax öt, az mit fe -© Hát a hat, az mit ’je -® Hál a hát, az mit je -© Hát a nyolc ,az. mit je-(|) Hát a Ki- lene mit je-@ Hát a tiz, az mii je -(11) //» zen. egy, az mit je -u2) 7?- zen-két-tó mitje-Q£) Ti • zen -hó- rom mit je -
Ti-zenhárom ne- ven hiújuk őt,	ti- zen ■kel törzsbőloJl Iz-rá• e!
) .	(50).
7/'- zenegy a mennybolt cs il-la - ga Zs• /e/7 /"-^eye•zzeA száma Hz,
סי - ig tart a tér. hes• seg^yolr. nap - ra Van b'rit mi- Iá,
hét napjaiban a hét - nsk, ^.hai cl Mis-na rend - je
.öt korty - ve va/7 MoZes-nek.^os - a. - nyá'nk száma négy.
há rom a 777/ ös-a-pánk, két-iá a törvény tahid-jez,
cqu az tir.is- ten oic fenn az egben ás iU a földön lenn.
Figyelmeztetés1 A strófák szövege állandóan szaporodik. Előbb mindig a felső sor éneklendő, majd as ugyanaion számmal kezdődő rc$z egé-zen a dal végéig.
&
Chád gádjá
■ ■■■'—■-—;i	Jí—
Chsd gad _	ja ,	cha'd ga'd_ ja	ti -
Q A/3 gö• dő - lyem, kis qó-dó- lyem, mit
zö- Van a'b-ba bit’-ré zu - ze chJd rád - ja,
«■»	» 1-1 _ C -1...Z1//	1! ~ í —__ _	__I	7.	1• J- * / f
			
*	•' .	J׳״־u,	^			
/'ó'c/ó'• tyemíQDe jött a rossz macska 5a gödölyéé felfalta, mit a-pcL/n va • -5a - ra/zí Aejf ga - ra • ,seré.
gö'i'dö . /ז7/י>ץ,	A7'.s gö-do- lyém
lám a rossz mocskát CL ku *éya ösz-sze■ mar. fa, mert jóié tm' a	páj-	ca. se	ku - iyal kí- po -rol- fa,	mely
pal- cal cl	tűz.	egy-kei -	éo' e/Jram -vasxtvé - faג	ku*
v׳/z tüzet	ol-	tóté, mely -	év/ hamsadé a paf-ca.,	ku *
z \>oll a macs-ka, s fe/ -	yW. fcz	570 - dö- lyem,
׳״**• ■ éxz cl macsrkézé, mely	fal- /מ	go- dö. lyem,	rrttu
iyat véré,macskák maré,mely	fa/ -éa	gö-dö -lyérrt,	mit
tydt vert, macskát mart, mely	fal - éa.	gö - dö-fyem,	mit
oparjn Ha. Sarolt két garasért, kis qö-da/yám kis gS-dökem. apgm Ma;3aro/í kei gora,sért, kis gö-dö/yém, kis gó-döMm. apam \>a-saro/t kei garasért, kis gö-dötyám. kis gö-döíyin. apám ■Ja-saro/ékei gara-sárt, kis qa-daiyém.kls gö-dőlvén.
A	szomjas ׳ ö - kör cl v/ - 2 ei cseppig meg/6 •ícz, a.
A	n;é-szá-ros ־ke-se az ok■ rőt agyon •szar la, <z
Az cn-gya! a mé-számost gyorsan le-ka-szál-ta,Uf Az Úr ke - ze suj-bott a halai an-gya-Jara , a.
hamar ki - o!- tol- la., mely hamar ki- ol- bei- la., mely bűz láng- jái 01- bob - ba, mely ök~röi agyon- szár-fa { a
váz meg a íúz láng-ját víz- ért, mely tűz láng-jói ok - rőt szúrt viz - ért, mely mé- sza-rasert,	ki az
é - ge - be bt paJ -	col, mely	ver-te	ku-tya. há -	tát, mely
é - ge - beit paj-	cál, mely	ver-be	ku-tya. hú -	tat ,mely
e - ge - tett púJ -	cal, mely	ver-be	ku-tya há -	brit, mely
v/'z■ árt, mely bűzét	a! - tett	ff mely e	- ge- feli paJ'« cal, mely Íj
( ver- te ku -tya há - tát, melyjj
go- Jő-lye - mel, mit gö-dö- lye- met, mit go - cfo - lye- met, mit gö - dö- lye - met, mit
mar. la a macskát, mely fiz/- la. mor-ta a macskái, mely fal- ba mar ■la a macskái, mely fid- ba mar-ia a macskát, mely fa/- la
a-pdm Va-saro/i kei garasért,
m.־yVM./// ״u-״u׳ t-.<- ״״ ytx« u!. jt.׳ u . kis gö-dö!yem} kis gödölyém, a-pám vásárolt kélgara-sért, kis gö-dölyém, kis gödölyém, a-púm Vásárolt két garasért, kis gö-dö!yésn, kis gödölyém, a-pám vá-sáro/t két garasért, kis go-dőljem, k/s gödölyém.
III.
A széder művészete
A zsidó otthon művészetében a legelső hely a szederé. Régi ábrázolás királynak mutatja a szé-dert adó házigazdát. Királyi pompa és dísz szé-piti a szabadság és megváltás ünnepének ősi la-komáját. Ez a pompa és dísz egymást követő ko-rok és nemzedékek szépségtörekvéseit, ízlését mu-tatja, művelődéskörök befolyását tükrözi.
Változatos formájú, gyakran különlegesen zsidó jellegű gyertyatartók árasztanak fényt az ünnepi asztalra; ezt már a korai középkortól kezdve díszes abrosz takarja. A házigazda karos-székét sok helyen hímzett párnák teszik kényei-messé. Ha telik, minden résztvevő előtt ezüst pohár áll; a legszebb serleg Élijáhué. Szá-mos régi példány maradt fenn peszáchi serlegek-bői, egyik legszebb darabjuk a bécsi Kunsthisto-risches Museum XVI. századi talpas serlege, melynek dombordíszes ábrázolása a jegyzeteink-ben említett hagyományos nyúlvadász jelenetet mutatja. Ismerünk összecsavarható kettős-serle-geket is: az egyik a próféta, a másik a házigazda részére szolgál.
Az asztalon a legfontosabb helyet a szédertál foglalja el. Anyaguk, formájuk igen különböző. Olaszországban, a XIV. századtól kezdve gyönyörű majolikatálakat készített az Azulai-család. Egyik, 1675-ből származó készítménye a Magyar Zsidó _ Múzeum tulajdonában van. Nálunk Pápán, az ot-tani keménycserépgyárban készültek ilyen tálak, a XIX. század elején, amikor farkasházi Fischer Móric volt a gyár bérlője; ugyanő később, he-rendi gyárában szebbnél-szebb porcellán széder-
tálak egész sorozatát készítette (11. ábra). Nép-szerű anyag volt az ón is. Az ón-tálak is nagy változatosságot mutatnak vésett díszeikben; nap-jainkban Teván Margit újította fel ezt az anya-got, modern szédertáljaiban. A jómódú családok szédertálja ezüstből készült, gyakran emeletek-re tagolt kivitelben; az egyes emeleteken a há-rom máccá foglal helyet, a felső lapon a jelképes ételeket befogadó tálacskák helyezkednek el. En-nek a típusnak muzeális emléke a 10. ábrán be-mutatott kismartoni műremek. Az arab kultur-körben rézből készült, ezüsttel berakott széder-tálakat kedvelnek, — de van tál fából (Rudolf Koch modern szédertálja) és üvegből is (L. Wol-pert műve a berlini Zsidó Múzeumban). A chá-rószet stb. számára finommívű, néha zománcos tálacskákat készítettek; kedvelt volt a talicska-forma. Régen maga a három pászka is valóságos műgonddal készült; hozzávaló eszközökkel, lyu-kacskákból díszeket mintáztak beléjük. Letakará-sukra díszes takarókat használtak. A budapesti Friedmann-gyűjtemény egyik XV. századbeli ilyen kendője Ádámot és Évát ábrázolja, a XVIII, század derekáról származó magyar úrihímzésű kendő pedig a szódért magát mutatja. Az clőírá-sós kézmosásokra díszes réz- vagy ezüst-mosdó-készletek szolgáltak s az anyáról-leányra szálló törülközőket is díszesen hímezték. Modern széder díszéül készültek Rudolf Koch remekbekészült fali szőnyegei, a széder-zsoltárok szclvegével.
De a széder művészetének legjavát — amint ez a Könyv népéhez illik — a Hággádák képvi-selik. A VIII. századtól kezdve, amikor ez a szer-tartásos könyv önálló életet kezd élni, a szebb-nél szebb kéziratok maradtak ránk. A legrégibb képes Hággádá a szerajevói; spanyol földön ké-szült a XIII. században. Tartalmától függetle-nül, Mózes első két könyvéből merített képsoro-zatot tartalmaz; ez a dura-europoszi freskók után a legrégibb zsidó eredetű bibliai képciklus. Ezt a spanyol-olasz képsorozatot tartalmazza a csodálatosan szép Crawford-Hággádá (1. áb'ra) és a Magyar Tudományos Akadémia Kauf-
mann-könyvtárának Hággádája is (2. ábra). A közékori kódexek legdíszesebb darabjai mellett méltán foglalhatnak helyet ezek a Hággádák. Talán egyszerűbbek, mint a fejedelmi megrende-lésre készült egyéb művek, de talán kifejezőbbek amazoknál, mert visszatükrözik azoknak a szép iránti vágyódását, akik részére készültek. Az északi kultúrkörben készüli Hággádák szorosak-bán kapcsolódnak a szeder szertartásához és a Hággádá tartalmához. A nürnbergi Germani-sches Museum két Hággádája jellegzetes példái ennek a válfajnak (í. ábra). A díszítést a lapok szélére helyezik, vagy kapuzat-formát adnak ne-kik; a rajzok népies jellegűek és néha a vaskos tréfától sem tartózkodnak. Legszebb emlékei en-nek a csoportnak a darmstadti illuminált Hág-gádá a XV. század elejéről (5. ábra) és a műn-cheni Staatsbibliothek Hággádája.
A könyvnyomtatás feltalálása után alig né-hány évvel Guadaljárában és körülbelül ugyan-akkor Olaszországban Soncino már Hággádát nyomtat. 1515-ben nyomják Szalonikiben azt a fa-metszetű képekkel díszített Hággádát, amelynek töredéke a new-yorki Theological Seminary birto-kában van. De a nyomtatott Hággádákkal nem szűnnek meg a kéziratos, miniaturás Hággádák. Főleg a réz- és fametszetű régi Hággádák befő-yása alatt, szinte napjainkig készülnek szebbnél-szebb kéziratok; különösen művészi Hággádá-kát írtak és rajzoltak a XVIII. században a mór-vaországi szóférek; a modern zsidó könyvmű-vészét egyik remeke: Arthur Szyk Hággádája. Az első teljeségében ránk maradt, fametszetű lcé-pekkel ellátott Hággádá Prágában készült 1526-bán. Ez mindmáig a legszebb nyomtatott Hág-gádá; a nagyhírű prágai zsidó nyomdászdinasz-tia, a Gersonidák ősének, Gerson ben Salo-mo ha-Kohennek műve (7. ábra). Részben ennek hatása alatt készült az 1560-ban Mántovában Giacomo Rufinellinél nyomtatott Hággádá, -Jic-hak Basszan ben Sámuel műve. Különösen két nyomtatott és illusztrált Hággádá terjedt el és tett nagy hatást a később keletkezettekre: az
egyik a déleurópai kultúrkörben elterjedt, a ve-leneei Bragadinnál, 1629-ben készült, fametszetű képekkel ellátott kiadás, a másik az északeuró-pai világ legnépszerűbb Hággádája, az 1695-ban Moses Wesselnél, Amsterdamban megjelent és Abraham bar Jákob rézmetszetű képeivel diszí-tett mű. Egészen a mi napjainkig ebből e két fór-rásból merítik a tömegtermelés számára készült Hággádák a mindenki által ismert, most már jó-részt elrontott illusztrációkat.
A modern zsidó művészet a Hággádák terén is új utakon halad Ilyenek: Jákob Steinhardt fametszetei (Franciska Baruch ,betűvetésével), Josef Budko rézmetszetei, Franz Kredel színezett fametszetei (Rudolf Koch betűivel). Edmond Fleg gyönyörű franciafordítású Hággádája Ja-nine Ágh ion kénéivel, az Ezsajás társaság Hág-gádája Kolozsvári Sándor fametszeteivel, stb. A Há°־gádá művészete a mi számunkra azért becses különösképpen, mert mintegy hét évszázados ele-ven tradíciót mutat és élő tanúsága a zsidóéra-bér szép iránti vágyakozásának.
N. E.
irodalom
Aki az ebben a :könyvben foglalt kérdésekről bővebben akar olvasni, annak figyelmét felhívjuk a következő művekre:
Goldschmidt: Die Pessach-Haggada (Schocken-Bücherei)
Jacobsohn: Pessach (1936)
A Singer- és Abrahám-féle magyarnyelvű Hággádá-magyarázatok.
Hertz: Mózes öt könyve, IMIT-kiadás. (Ez utóbbi az utolsó évtizedek legjelentősebb magyar-nyelvű zsidó műve, azért különös nyomatékkai hívjuk fel rá a figyelmet).
A különféle szederekről szóló fejezet irodai-mi forrásai: Háólám XXV. 552—558, 618. — EL Carlebach: Exotische Juden. — Chad Gadja, Ein Pessach-Buch. — Ehrmann: Pessach.
Hibák kijavítása:
5. oldal felülről 5. sor ״előéjszakája” helyett ״éjszakája” 16. oldal felülről 4. sor ״hezdve” helyett ״kezdve”
18. oldal alulról 18. sor ״használatában” helyett ״használatban”
29. oldal alulról 14. sor ״asztalánál” helyett ״asztalnál” 37. oldal alulról 4. sor ״Messiás idejében is” helyett ״éjszaka is”
115. oldal felülről 6. sor ״kicsérik” helyett ״dicsérik"
139. oldal felülről 12. sor ״Elégett” helyett ״Elégtek”
149. oldal felülről 17. sor ״hozzád száll” helyett ״Izrael sóvárgása”
186. oldal alulról 16. sor ״befoyása” helyett ״befolyása”
Oldal
5
20
164	.
8ז1 . 184	.
TARTALOM
Bevezetés ............................
Hággádá sel peszách ..................
Függe ék:
I.	Hogyan ünnepük meg a szédert
a világ különböző tájain.......
II.	Dallamok ......................
III.	A szeder művészete............
POKRAJINSKA1N STUDIJSKA
ki^j JT^rTÍTEf ו=ז murskasobota
ZVEZNA ULICA 1 0
A JAVNE KÖNYVEK, tartalmuknak megfelelő, gondos kiállítás-bán, Ízléses köntösben, kötve jelennek meg.
1.
BENOSCHOFSKY IMRE: ZSIDÓSÁGUNK TANÍTÁSAI.
Dr. Benoschofsky Imre budai főrabbi ebben a kötetben összeioglaló, világos képet nyújt arról, mi a ״zsidó“ szó legtisztább értelme: mit hisz és vall a zsidóság Istenről és em־ bérről, életről és halálról, erkölcsről, jog-ról és kötelességről és mi a lényege törvé-nyeinknek, imáinknak, ünnepeinknek, szer-1tartásainknak, szokásainknak.
2.
S. I. AGNON: TENGEREK SZÍVÉBEN.
S. I. Agnon, az új héber szépirodalom egyik legjelentékenyebb képviselője. Írásaiból ben-sőséges zsidó szellem árad, sliiusa egyéni módon olvasztja egybe szent irataink nyel-vét a legmodernebü kifejezési eszközökkel. Ez a könyv egy paleszlinai ,,felmenetel“ re-génye, telve csodálatos alakokkal és mély-séges tanításokkal. A művészi fordítás dr. Hirschler Pál, székesfehérvári főrabbi munkája.
3.	___
IiAHN ISTVÁN: A FÉNY ÜNNEPE.
Dr. Hahn István munkája a zsidóság nagy szabadságharcát eleveníti meg, a Clianuka vallási és történeti vonatkozásainak ismer-letését adja; egyben felöleli a vele kapcsa־ latos szokások, néprajzi érdekességek egész sorát is, további chanukai dalokat közöl, verseket, elbeszéléseket gyűjt csokorba. A kötetet 13 érdekes kép és 6 chanukai dal kottája gazdagítja.
4.
az őrködés éjszakája.
Peszáchi Hággádá, Roth Emil fordításában és maggarázataival.
Dr. Roth Emil győri főrabbi Hággádája korszerű mű, mert a mai emberhez szól, a mai élet kérdéseire mai nyelven ad választ. Magyarázatai nyomán megismerjük a Pe־ szácli örökérvényű tanításait, a széder szí-nes és változatos vallás־ és kultúrtörténeti hagyományait, szokásait. Legrégibb nép-könyvünknek ez a modern fogalmazása a megujhodott zsidó szellemet sugározza- Ké-pei bemutatja a széder művészeiét, kottái a széder dalainak énekelhető magyar fordílá-sát is tartalmazzák.
5.
HA AKARJÁTOK, NEM MESE.
Herzl Tivadar Írásaiból és gondolataiból.
A modern cionizmus megteremtőjének mű-veiből alig van forgalomban magyar fordí-tás. Ezen akar segíteni ez a gyűjtemény, mely Herzl Tivadar legjelentősebb cikkeit, tanulmányait, beszédeit tartalmazza s ezen־ felül Herzl gondolatvilágába nyújt beveze-tést. A gondosan megválasztott szövegeket V. Neubart Flóra fordította magyarra. A kötetet Herzl Tivadar életrajza és arcképe teszi teljessé.
6.
AZ ESZME KOVÁCSAI.
Gyűjtemény Moses Hess, Achad Iiaam, Ja-köb Klatzkin és Martin Babér fanulmá-nyaiból. összeállította, fordította és életrajzi magyarázatokkal ellátta Danzig Hillél■
Danzig Hillél, az erdélyi zsidó publicisztika régi harcosa, a ״Zsidókérdés kézkönyve“ szerzője, a zsidó megújhodás küzdelmeinek klasszikus irodalmi termékeit mutatja be több részre tervezett antológiájában. Ezek az írások a zsidóság alapkérdéseiről szólnak; bennük a zsidó gondolat legnagyobb mes-terei népünk történelmi és eszmei mibenlé-tét világítják meg. Művelt zsidót ma már el sem lehet képzelni ezeknek az írásoknak ismerete nélkül.
7.
VIDOR PÁL: A SZOMBAT KÖNYVE.
A ״Hetedik nap“, melynek tartalmára külön ״szombati lélek“ költözik a hivőbe, a lég-zsidóbb ünnep, a zsidó élet legjellemzőbb megnyilatkozása. A szerző a Szombat kimé-rí tő ábrázolását adja, úgy ahogy törvé-nyeinkben és hagyományainkban tükröző־ dik és végigvezet mindazokon a területeken, amelyekre ennek a napnak a hangulata rá-nyomta bélyegét. Szombati olvasmányok (versek, elbeszélések, szemelvények stb.), liturgiái és házi énekek kottái, valamint kb. 20 kép ■teszi különös értékűvé dr. Vidor Pál budai rabbi kötetét.








■

.









י י





	
	
	
	
	
	











י ׳'




׳ ׳. * ־ ... ־ - ־
■־ י. . ■ ■ . . ־ ׳ ■ ' . ■׳..־■


׳



V J
m-m
-׳ter.::.,	^ X i •:	\^//y te- ■.tetete'׳
-íaHiss	ií >־
7>
־
!ifeFl -
׳••••.־-*־te^■ .-.!■״	■telilte־ -־-Sk- te׳ te;- :Sáí'A'kXf.v
MTI• יי־ dHMMK
Mviir
pÁá;^í;5i^
teX <5:. s־ ״*	' 'f~ .
1S^F|yS
Ír'*'',.־. ׳	׳ •‘*-י:
'! - • K > >- *t
1 te
. ״.־•.,- - .....
x-fiéafc