Az illir mozgalom magyar kotodesei - horvat szemmel II.1
Istvan Lukacs, Orsolya Kalecz-Simon (|2015)
Univerza Loranda Eotvosa, Filozofska fakulteta, ELTE BTK Szlav Filologiai Tanszek, Muzeum krt. 4/D, HU- 1088 Budapest, lukacs.istvan@btk.elte.hu
_ SCN XI/1 [2018], 33-43 _
Prispevek daje zgodovinski pregled hrvaške znanstvene interpretacije madžarskih stikov in duhovno-političnih vzorcev v razvoju hrvaškega ilirskega gibanja. V prvem delu najine študije sva predstavila osnovna sodobna teoretična stališča o rekonstrukciji zgodovinskih narativ in hrvaške znanstvene dosežke v raziskovanju predilirskega obdobja, v drugem delu pa je predstavljeno, kako je razvoj madžarske nacionalne zavesti vplival na razvoj hrvaške nacionalne zavesti, zakaj je postal medij posredovanja novih idej skupni madžarski državni zbor, kako so novonastale madžarske institucije, infrastrukturne in gospodarske iniciative, boj za madžarski jezik, madžarski tisk ter meščanske ideje oblikovali hrvaško nacionalno modernizacijo.
Ključne besede: ilirizem, hrvaško-madžarski duhovni stiki, razvoj madžarske in hrvaške nacionalne zavesti
The article provides a historical overview of the Croatian scientific interpretation of Hungarian contacts and spiritual-political patterns in the development of the Croatian Illyrian movement. The first part of the study focuses on basic modern theoretical views on the reconstruction of historical narratives and Croatian scientific achievements in the research of the pre-Illyrian period. The second part presents how the development of the Hungarian national consciousness influenced the development of the Croatian national consciousness, why the common Hungarian National Assembly became the medium of transmission of new ideas and how the newly established Hungarian institutions, infrastructural and economic initiatives, the struggle for the Hungarian language, the Hungarian press and political ideas formed the Croatian national modernization.
Key words: Illyrian movement, Croatian-Hungarian spiritual contacts, development of Hungarian and Croatian national consciousness
1 A tanulmany az OTKA/NKFIH 104630. szamu, A magyar kapcsolatok es mintakjelen-tosege a horvat illir mozgalom fejlodestorteneteben cimu palyazat kereten belul keszult. Tarskutatom e munkaban es a projekt kedvezmenyezettje a tragikusan fiatalon elhunyt Kalecz-Simon Orsolya volt. A dolgozat korabbi kozos gondolkodasunk es munkank eredmenyeit foglalja ossze.
— 33 —
Istvân Lukâcs, Orsolya Kâlecz-Simon
A magyar nemzettudat fejlodése
A magyar nemzeti ébredés nemcsak konkrét személyek, szôvegek vagy kultu-râlis kezdeményezések âltal hathatott, hanem a nemzeti identitâsnarrativâval valo azonosulâs kulso jegyeinek manifesztâlodâsa révén is. Ilyen példâul a magyar nyelv és a hagyomânyos magyar ôltôzékek nyilvânos térhoditâsa, ami - miként arra Duro Surmin is râmutat - Horvâtorszâgot sem hagyta érintetlenul (1903: 3). Mâsutt Surmin arra hivja fel a figyelmet, hogy Pesten „benne volt a levegoben a magyar irodalom és nyelv âpolâsa" (1903: 126), Despalatovic pedig igy ir: „1833-ban egy nem magyar nemzetiségu lâtogato ùgy lâtta, hogy ez a vâros, amely mindôssze 6 évvel ezelott egy német vidéki vârosra emlé-keztetett, egy pillanat alatt magyar vârossâ vâlt. A német nyelvu cégtâblâkat magyar feliratok vâltottâk fel, az utcân pedig csak nagy ritkân lehetett német vagy szlâv szavakat hallani. Uj kônyvek, folyoiratok, ùjsâgok jelentek meg. A magyaroknâl épp elkezdodôtt a reformkor, amelynek célja Magyarorszâg modern nemzetâllammâ alakitâsa volt; 1828-ban és 1830-ban vârakozâs, iz-galom és eros nemzeti buszkeség volt a levegoben" (1975: 112). Despalatovic azonban ezeket az adatokat nem példakép-, hanem rivâlis-narrativâba illesztve adja kôzre, hiszen vélekedése szerint Gaj éppen ezen élményei hatâsâra ismerte fel, „hogy a magyar nemzetâllam és a nemzettudatos Horvâtorszâg céljai nem egyeztethetok ôssze egymâssal" (1975: 112).
Surmin és Despalatovic muveiben a Pesten zajlo kultùraszervezési tevékeny-ség leirâsa referenciakeretként is szolgâl. Surmin, aki a reformkori Pestet egye-nesen a magyarsâg Eldoradojânak nevezi (1903: 151), a magyar arisztokrâcia nemzeti tôrekvéseinek jelenlétét hangsùlyozza, kitérve egyebek mellett azokra az erofeszitésekre, amelyek a magyar nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetését célozzâk az egyetemeken és a foiskolâkon (Surmin 1903: 127). Despalatovic pedig arra figyelmeztet, Gajnak Pesten lehetosége volt arra, hogy figyelemmel kisérje a modern nemzetâllam olyan alapveto kulturâlis intézményeinek létre-jôttét, mint a Magyar Tudomânyos Akadémia (1830) vagy a Nemzeti Casino (1830) (1975: 112).
A téma tôbbi horvâtorszâgi kutatoja a magyar nemzeti ébredés atmoszférâjât referenciaként sem emliti meg, irâsaikban Pest inkâbb a tôbbi szlâv nemzeti mozgalom szervezkedéseinek kôzpontjaként jelenik meg, amelynek egyeduli jelentosége abban âll, hogy lehetové tette a horvât hazafiak - elsosorban Ljude-vit Gaj - talâlkozâsât a tôbbi szlâv nemzet ébredésén munkâlkodok eszméivel.
A kozos orszaggyulés mint a magyar mintâk atvételének kozege
A magyar nemzeti mozgalom kibontakozâsânak fo szintere a magyar orszâgy-gyulés volt. Itt zajlottak a magyar nyelv bevezetésérol folyo, valamint a nemzeti kulturâlis intézmények létrehozâsâval és finanszirozâsâval kapcsolatos vitâk, amelyeket, miként arra Josip Horvat (1989: 45) és Niksa Stancic (1988: 153) egy-arânt felhivjâk a figyelmet, jurâtusként az illir mozgalom késobbi vezéralakjai
— 34 —

Az illir mozgalom magyar kotodései - horvât szemmel II.
is figyelemmel kisérhettek. A jurâtusok egyike, Ljudevit Vukotinovic vissza-emlékezéseiben - amelyet Jos Horvatska ni propala cimu tanulmânyâban Niksa Stancic is idéz - azt âllitja, a jurâtusok egy részét igencsak lenyugôzte a magyar nemzeti mozgalom, melynek megnyilvânulâsait nemcsak az orszâggyulésben, de a veluk egyidôs magyar jurâtusok kôrében, s âltalâban a magyar kôzéletben is kôvethették. Vukotinovic sorainak hatâsâra Stancic a rivâlis-narrativâbol a példakép-narrativâba lép ât: azt a kôvetkeztetést fogalmazza meg, hogy a horvât nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetésének gondolata nem csupân a magyarok expanzionista politikâja okân fogalmazodik meg a fiatal horvât jurâtusokban, hanem ez legalâbb ilyen mértékben kôszônhetô a magyar nemzeti ûjjâszuletés hatâsânak is (1988: 154). Vukotinovic emlékiratai, valamint a magyar és a horvât orszâggyulés naploinak âttanulmânyozâsa jo kiindulâsi pontot jelenthetne annak feltérképezéséhez, hogy milyen eszmék és kezdeményezések kôzvetitését tette lehetôvé a magyar orszâggyulés.
A magyar kulturâlis intézményrendszer megteremtése
A magyar nemzeti kultùra alapjat képezô intézményrendszer létrejôttérôl egyedul Duro Šurmin Hrvatski preporod cimu muvében talalunk részletes attekintést. A tôrténész reflektal a magyar és a horvat nemzeti mozgalom bazisa kôzôtti szociologiai eltérésekre, s az aktivizmus, illetve az aktivizmus lehetôségeinek ebbôl kôvetkezô eltéréseire is. Kiemeli, hogy a horvatokkal el-lentétben a magyar nemesek nemcsak szavakban, dôntéseikkel alltak a magyar intézményrendszer mellé, hanem jelentôs pénzugyi tamogatast is nyùjtottak, s emellett lelkesedtek a nemzeti irodalomért, iparért s a magyar nyelv fejlesz-téséért (1903: 16). Mindebbôl Šurmin az a kôvetkeztetést is levonhatta volna, hogy a magyar nemzeti ébredés tagabb lehetôségeinek kôszônhetôen mintak sora allt rendelkezésre és perspektivikus kezdeményezések nyilottak a nemzeti mozgalomban buzgolkodo horvatok szamara is.
Šurmin szintézise az intézmények létrehozasanak folyamatarol is beszamol. Felhivja a figyelmet arra, hogy a magyar nemzeti mùzeum létrehozasanak szandéka mar a 19. szazad elején szoba kerult az orszaggyulési vitakban (1903: 16); emlitést tesz a Széchényi Kônyvtar megalapitasarol (1803), amely arra a hazikônyvtarra épult, amelyet Széchényi a hazanak adomanyozott (1903: 32), valamint a Magyar Tudomanyos Akadémia (1830) alapitasarol is, amely Szé-chenyi Istvan tamogatasanak kôszônhetôen jôhetett létre (1903: 32). Emlitést tesz a magyar szinhaz épitése és finanszirozasa kôruli vitakrol, amelyek soran a magyar képviselôk mar az orszaggyulésben kifejtették, milyen pozitiv hatast gyakorolhat a szinhaz a nemzeti nyelv fejlôdésére és kimuvelésére (1904: 8). Kiemeli azt is, hogy a horvatok épp ezen vitak kapcsan ismerték fel a szinhaz mint intézmény valodi szerepét a nemzeti ébredésben, mint ahogy azt is, hogy ezt az eszkôzt ôk maguk is nemzeti céljaik szolgalataba allithatnak (1904: 109).
Šurmin a Hrvatski preporod cimu muvében arrol is emlitést tesz, hogy az orszaggyulésben nemcsak a magyar nemzeti kulturalis intézmények
— 35 —
Istvân Lukâcs, Orsolya Kâlecz-Simon
létrehozâsârol, de azok finanszirozâsârol is vita zajlott. A horvât megyék és vârosok mâr 1827-ben nagy ôsszegekkel tâmogattâk a magyar nemzeti mùze-umot (1903: 32), s késôbb a szâbor 450 000 forint adomânyt szavazott meg a Pesten alapitando szinhâz finanszirozâsâra (Surmin 1904: 139). Beszâmol arrol is, hogy a magyarok nemcsak modern intézményrendszer kialakitâsâra tôreked-tek, de ezek finanszirozâsâban is ùttôrôk voltak, hiszen tôrvénybe iktattâk, hogy nemzeti szinhâzuk fenntartâsa âllami forrâsokbol tôrténik majd (1904: 151).
Surmin kônyvében tehât a magyar nemzeti ébredés folyamatainak részletes, adatokban gazdag bemutatâsa a horvât nemzeti ébredés târgyalâsâhoz szuk-séges referenciakeret megképzését szolgâlja, a magyar és a horvât nemzeti ébredés kôzôtti kapcsolatokat pedig tôbbnyire példakép-narrativâkba rendezve tâlalja. Jaroslav Sidak azonban a horvât és a magyar mozgalmat mâr egymâs rivâlisaiként âbrâzolja, hangsùlyozva, a magyar nemzeti mozgalom a horvâtok anyagi erôforrâsait felhasznâlva, a horvât nemzeti mozgalom rovâsâra valositja meg céljait (Sidak 1987: XLVI).
Infrastrukturalis fejlesztesek
Surmin több helyütt is megemliti, hogy a magyarok az infrastrukturalis fejlesztesek vonatkozäsäban is a horvätok elott järtak. Mig a magyarok idejekorän felvetettek a magyarorszägi folyok szabälyozäsät annak erdekeben, hogy a jö-voben az olyan elemi csapäsok, mint az 1839-es ärviz, elkerülhetok legyenek, illetve elenk vita folyt a Duna-Tisza csatorna lehetseges elönyeiröl, a közös orszäggyülesrol hazatero horvätok azonban a szäborban mär nem emlitettek meg a hallottakat, s arrol sem kezdemenyeztek vität, hogy a Dräva es a Szäva mifele kärokat okoz a horvät nemzetnek (Surmin 1904: 150).
A horvätoknäl az 1840-es evekben kezdodnek a komolyabb infrastrukturälis fejlesztesek. Ebben az esztendoben a kormäny egy bizottsägot nevezett ki Mirko Inkey elnökletevel, amelynek feladata a Szäva szabälyozäsänak megszervezese volt (Surmin 1904: 255). Eszeken egy ujabb tärsasäg alakult azzal a cellal, hogy a kereskedelmi forgalom megkönnyitese erdekeben a Drävät es a Szävät csator-näval kössek össze (Surmin 1904: 255). Inkey minden befolyäsät latba vetette azert, hogy a munkälatok mielobb megkezdodhessenek, s 1840 novembereben kezdetet is vette a Szäva koträsa (Surmin 1904: 255).
Nyelvkérdés
Buro Surmin a nyelvi kérdés tekintetében egyértelmûvé teszi, hogy a horvât nemzeti ébredés vezéralakjai nem pusztân önmaguktol, az illir irodalom meg-teremtésének szândékâtol vezérelve fordultak anyanyelvük âpolâsa felé, hanem a magyar nyelvùjitâsi tôrekvések is eros hatâst gyakoroltak râjuk (1903: 127). Könyve mâsodik kôtetében Surmin egyenesen ama nézetének ad hangot, hogy a magyar nemzeti irodalom és nemzeti ébredés több horvâtnak nyitotta fel a
— 36 —

Az illir mozgalom magyar kotodései - horvât szemmel II.
szemét, de sajat hazajuk nehézségeit sem nem ismereték, sem nem felismerték (1904: 10). Egy helyutt a Danica hrvatskât is idézi, amelynek egyik - Šurmin altal meg nem nevezett - szerzoje igy szolitja meg honfitarsait: „vessunk egy pillantast a kimuvelt europai nemzetekre, s testvérallamunk fiaira, a magya-rokra, akik minden erejukkel azon vannak, hogy anyanyelvuket - mint az azsiai égôv alol Europaba atmenekitett, idegen nôvényt - megovjak és fenn-tartsak" (Šurmin 1904: 251). Ez azon ritka esetek egyike, amikor a tôrténész a példakép-narrativat egy prominens illir organumban megjelent cikk megidé-zésével tamasztja ala, amelyek magyar vonatkozasait, utalasait kezdettol fogva kizartak a horvat nemzeti ébredésrol szolo narrativakbol. Arulkodo azonban, hogy sem a szerzo nevét, sem a cikk megjelenésének idejét nem tudjuk meg, ami implicite a magyar hatas jelentoségének csôkkentését sugallja, hiszen ha a cikk szerzoje az illir mozgalom egyik prominense volna, az ônmagâban is arra utalna, hogy az illir mozgalomra tett magyar hatas az egész nemzeti identitasnarrativat aterezi.
A magyar irodalmi nyelv fejlesztésére iranyulo tôrekvések jelentoségét Despalatovic is felismeri, aki a horvat nemzeti ébredés referenciakeretének fel-vazolasa soran nemcsak ezeket a kezdeményezéseket ismerteti, de arra is kitér, miként valt a formalodo irodalmi nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetésére tett tôrekvések altal a magyar nemzeti ébredés politikai mozgalomma (Despalatovic 1975: 33). Erre a jelenségre figyel fel Josip Horvat is, aki a Politička povijest Hrvatske cimu muvében a példakép-narrativat szintén egy korabeli forrassal tamasztja ala: Herman Bužan képviselo szavait idézi, aki képviseloi beszédében azt emelte ki, hogy a horvatok a magyarok szép példâjât6l indittatva jutottak arra az elhatarozasra, hogy terjesztik nyelvuket, és nem hagyjak, hogy elvegyék toluk annak a lehetoségét, hogy nyelvuket hivatalos nyelvvé emeljék, vagy lezullesszék azt az egyszeru nép nyelvének a szintjére (Horvat 1989: 47).
A magyar vâltozâsok hatasa Horvatorszagban
Bar késobb Jaroslav Šidak is elismeri, hogy a horvat nyelv hivatalos nyelvként valo elismertetéséért folyo harcokat a magyarok példaja legalabb annyira ins-piralta, mint a tobbi europai mozgalom (1987: LI), Buro Šurmin az egyetlen, aki a magyar valtozasokat igazan részletesen targyalja, s aki annak valoban szerteagazo magyar hatasokat tulajdonit a horvat nemzeti mozgalmon belul.
A Hrvatski preporod gyakran helyezi egymas mellé és hasonlitja ossze a horvat és a magyar nemzeti ébredés parhuzamos jelenségeit, s rendszerint arra a kovetkeztetésre jut, hogy a magyar mozgalom fejlettebb, progresszivebb és nagyobb mozgastérrel rendelkezik, mint a horvat. Ennek okat Šurmin nemcsak a magyar mozgalom vezetoinek nagyobb tudatossagaban latja, hanem abban is, hogy Magyarorszagon az orszaggyulésben ulo nemesség nemcsak tamogatta a nemzet ugyét, de az élharcosok is ebbol a rétegbol kerultek ki. A magyar nemzeti mozgalom igy nagyobb eroforrasokbol gazdalkodhatott - Horvator-szag eroforrasait is beleértve -, s igy a mozgastere is lényegesen nagyobb volt.
— 37 —
Istvân Lukâcs, Orsolya Kâlecz-Simon
Horvâtorszâgban ezzel szemben a nemzeti kezdeményezések elsôsorban alulrol, a polgârsâg soraibol jottek (Šurmin 1904: 8).
Šurmin arra is râmutat, hogy a magyar nemzeti mozgalmat maguk a horvât képviselôk is példaképuknek tekintették. A horvât torténész Ljudevit Vukotino-vic szavait idézi, aki egy, a szâborban mondott beszédében Nagy Pâlt és Deâk Ferencet Cicero, Démoszthenész, Dante és Mirabeau mellett emliti (1904: 196). Ezâltal nemcsak azt ismeri el implicit modon, hogy a magyar nemzeti mozgalom elôbbre tart, mint a horvâtoké, de azt is, hogy annak vezéregyéniségei a vilâg-torténelem legnagyobb formâtumù torténelmi egyéniségei sorâba tartoznak.
Az ôsszehasonlitâsokbol az is kitunik, hogy a magyar reformtorekvések, ellentétben a horvâtokéval, az orszâggyulésbôl a megyei szintekre is leszivâ-rogtak. A magyar vârmegyék fontos intézkedéseket hoztak az iskolaugy, az irodalmi élet terén, valamint a gazdasâg, az ipar és a kereskedelem is kiemelt prioritâssal birt a hazafias magyar vârmegyék szâmâra (Šurmin 1904: 123). A magyar orszâggyulés tagjai emellett a magyar nemzettel is kapcsolatban âlltak, s tisztâban voltak nemzetuk szukségleteivel, ellentétben a horvâtokkal, ahol ezek a feltételek nem voltak adottak (1904: 129).
A magyar nemzeti mozgalom polgâri jellegu târsadalmi kovetelései szintén hatâst gyakoroltak a horvât nemzeti mozgalom politikai profiljâra. Erre a tényre mâr Šurmin is felfigyel, aki kiemeli, hogy 1836-ban a horvât nemzeti mozgalom, amely mindvégig a magyar példâra tâmaszkodott, mâr semmivel sem volt kevésbé liberâlis, mint a magyar (1903: 173). Josip Horvat a horvât mozgalom prioritâsvâltozâsât a rivâlis-narrativâba âgyazva magyarâzza meg: a polgâri célokat megfogalmazo, s azokért korszeru eszkozokkel kuzdô magyar naciona-lizmust csak a sajât fegyvereivel lehetett legyôzni. Ez késztette a horvât nemzeti mozgalmat arra, hogy megkérdôjelezze a feudâlis kereteket, s hozzâlâsson a harmadik rend nemzeti ontudattal valo felvértezéséhez. Ennek koszonhetôen kap jelentôséget a nemzeti nyelv, annak âpolâsa, illetve a nemzet ontudattal valo felruhâzâsa ùj identitâsnarrativâk megalkotâsa révén, illetve azok elterjesztése âltal (1989: 35). Horvat azt is kiemeli, hogy 1832-re, amikor a horvât nemzeti mozgalom még épp csak bontogatni kezdte a szârnyait, a magyar nemzeti mozgalom mâr jelentôs befolyâsra tett szert. A magyar mozgalom elsôdleges torekvései - a magyar nemzeti nyelv bevezetése, a vallâsszabadsâg horvâtor-szâgi bevezetése és a jobbâgysâg megszuntetése - azonban utkoznek a horvât nemzeti, târsadalmi-gazdasâgi és kulturâlis érdekekkel, s Horvat szerint épp az ezzel valo szembesulés az, ami a horvât nemzeti ébredést elinditja (1989: 44).
Uj kulturâlis infrastruktura létrehozâsa
Šurmin arra is râvilâgit, hogy a magyar példâk a horvât intézményrendszer lét-rehozâsâra irânyulo erôfeszitéseket is inspirâltâk. Mâr Ljudevit Gaj terveiben is egyfelôl egy illir tudomânyos egyesulet megalapitâsa, mâsfelôl pedig egy nagy kozkonyvtâr és egy nemzeti mùzeum megalapitâsa kapta a fôszerepet (Šurmin 1904: 100), amiben kulcsszerepe lehetett annak a ténynek, hogy Ljudevit Gaj
— 38 —

Az illir mozgalom magyar kotodései - horvât szemmel II.
tanulmányait Pesten végezte, ahol nemcsak a Nemzeti Múzeum (1802) felke-resésére nyílt lehetosége, de sok idot töltött a Széchényi Kônyvtàrban (1802), illetve a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását (1830) is figyelemmel kísérhette (1904: 100).
A Hrvatski preporod narratívájából az is kitûnik, hogy a horvát intézmények alapítására irányuló tôrekvéseket nem kis részben az egyes magyar intézmények létrehozása körül zajló viták inspirálták. A horvátokat például akkor kezdte el foglalkoztatni a nemzeti színház létrehozásának gondolata, amikor a szábor 450 000 forinttal támogatta a pesti színház létrejôttét (1904: 139). Šurmin szerint a horvát szábor ezáltal elismerte azt, hogy a magyar intézményekben a nemzeti szellem erosítésének alkalmas eszkôzét látja, és hogy eljött az ideje annak, hogy a horvátok is hasonló tiszta nemzeti intézményeket alapítsanak (1904: 140).
A sajtó fejlodése
Timothy Brennan szerint a nemzet mint kulturális fikció létrejôttében a regé-nyek mellett az újságok játszották a legnagyobb szerepet, elsosorban a nyelv standardizálása, az írásbeliség terjesztése és a kölcsönös érthetoség akadá-lyainak elhárítása révén (1990: 173). Hasonló szerepet játszottak az újságok Magyarországon és Horvátországban is, ahol a nemzeti sajtó kibontakozása egyaránt a nemzeti ébredés idoszakára esett.
Duro Šurmin a sajtó fejlodésérol is a magyar és a horvát szcéna eseményeit összehasonlitva ír. Nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a sajtó jóval nagyobb jelentoségre tett szert, mint korábban bármikor (1904: 183). A sajtó a széles néprétegek nagyobb tájékozottságát és a mindennapi eseményekre való reflexió és kritika kiterjedtebb lehetoségeit hozta magával, amelynek köszönhetoen a megoldandó problémák is könnyebben feltárhatóak voltak. Kiemeli, hogy a magyar nyelvû sajtó lényegesen fejlettebb és kiterjedtebb volt, mint a horvát, amit a német nyelvû orgánumok túlsúlya jellemzett, de arról is szót ejt, hogy a különbözo újságok más-más reformelképzeléseket fogalmaztak meg. Ennek apropóján a Kossuth-Széchenyi vita lényegét is ismerteti (1904: 183). Bár Šurmin mindebbol semmiféle kôvetkeztetésre nem jut, ám joggal vetheto fel, hogy a horvát sajtó létrejôttét és megerosôdését a magyar sajtó dinamikus fejlodése is inspirálta.
Gazdasági kezdeményezések
A horvát gazdaság fejlesztésének terve eloszôr a zágrábi Illír Olvasókórben merült fel, ahol elsoként Janko Draškovic tûzte napirendre 1839-ben a gazdaság és az ipar serkentésének ügyét. Pályázatot is kiírt e témában, ahol a gyoztes pályamûvet az Olvasókór elnöke jutalmazta. Mirko Inkey e kezdeményezést 100 forinttal támogatta. Šurmin hangsúlyozza, hogy Inkey azért dôntôtt a pá-lyázat támogatása mellett, mert úgy vélte, a nemzet kizárólag az anyanyelvén
— 39 —
Istvân Lukâcs, Orsolya Kâlecz-Simon
vilagosithato fel, s az illireknek éppen olyan intenzitassal kell küzdeniük ezért, mint a magyaroknak, akik minden erejükkel ezen dolgoznak (1904: 244). Inkey felveti, hogy amit az egyének nem tudnak egyénileg megvalositani, azt az olva-soköröknek együtt kell elvégezniûk: „akciocsoport" létrehozasat inditvanyozza, amely a hazai aruk exportalasat, gyarak alapitasat stb. mozditja elo (1904: 244). Az Olvasokör tagjai tôbbsége érdeklodésének kôzéppontjaban azonban mégsem elsosorban a gazdasag kérdései alltak, hanem a nemzet felvilagositasa és a nyelv kimûvelése. Îgy a Gazdasagi Tarsasag létrehozasat végûl nem közvetlenül az Olvasokör kezdeményezte, hanem Juraj Haulik püspök kôzremûkôdése nyoman jött lére, azzal a céllal, hogy „a horvatorszagi fôldmûvelést mozditsa elore és fejlessze" (1904: 255). Bar e kezdeményezések bemutatasanal Šurmin magyar példakat nem idéz, jol lathato, hogy a Gazdasagi Tarsasag megalakulasa a -Széchenyi altal inspiralt - draškovici koncepcioba illesztheto, Mirko Inkey megnyilatkozasai pedig azt is egyértelmûvé teszik, hogy a „magyar példa" mindvégig a horvatok ûgyén munkalkodok latokôrében volt.
Šurmin arrol is beszamol, hogy az 1840-es években mar a horvatoknal is megjelennek azok a tôrekvések, amelyek az 1830-as években még csak a magyar nemzeti mozgalomban voltak jelen. Idézi példaul egy képviselo beszédét, aki a nemzeti kereskedelem és ipar fejlesztésének fontossagara hivja fel a fi-gyelmet, kiemelve, hogy „azon nemzetek tapasztalata, amelyek e tekintetben nalunk messzebbre jutottak, olyan nyilvanvaloan tanit, hogy felesleges lenne e tapasztalatokat tovabb targyalni" (1904: 151). Joggal feltételezheto tehat, hogy e nemzetek kôzé a magyarok is beleértendok, nem is annyira a tapasztalatok kiterjedtsége, mint inkabb Széchenyi hasonlo vonatkozasü könyvei és tôrekvé-sei okan. E tôrekvésekre hivatkozva kéri a képviselo egy olyan szaborbizottsag kinevezését is, amely kidolgozza a nemzeti bank létrehozasara vonatkozo tervet (1904: 151). Bar Šurmin hangsülyozza, hogy e kezdeményezés a szaborban még azelott felmerült, hogy a magyarok egyaltalan elkezdtek volna errol komolyan gondolkodni (1904: 151), mi mégis ügy véljûk, e kezdeményezés is a Janko Draškovic altal kijelölt utat követi, akinek munkassagat viszont Széchenyi müvei ihlették.
Polgari demokratikus kovetelések
Az illir mozgalom altal kezdeményezett târsadalmi reformokat Duro Surmin ùjfent a magyar nemzeti mozgalom torekvéseinek kontextusâban ismerteti. Kiemeli, hogy a magyarok 1840-ben iktattâk be az Urbârium-torvényt, amely-nek Magyarorszâgon szép fogadtatâsa volt. Szol emellett a vallâsszabadsâg bevezetésérol, a zsidok emancipâciojârol és az egyenlo adok rendszerének bevezetésérol, âm arrol is beszâmol, hogy ekkor még a horvâtok nem voltak felkészulve demokratikus jogaik képviseletére (1904: 150). Surmin tehât a két mozgalom osszevetésénél ismét azt a kovetkeztetést vonja le, hogy a magyar târsadalom polgârosultabb, a magyar nemzeti mozgalom pedig progresszivebb, mint a horvât.
— 40 —

Az illir mozgalom magyar kotodései - horvât szemmel II.
Josip Horvat Politička povijest Hrvatske cimu muvében kiemeli, hogy a magyarok kovetelései - a felelôs kormany, a nyugat-europai értelemben vett parlamentarizmus iranti igény - a horvat politikara is erôsen hatottak, s a fiatal generacio mar ùj prioritasokkal latott hozza a horvat politika céljainak pontositasahoz (1989: 81). Horvat arra is ramutat, hogy a Branislav nevu baloldali lap mar a horvat szabor demokratikus szellemu atalakitasat, kompe-tenciainak kibôvitését, s a tagok szamanak novelését koveteli. Felveti emellett egy kulon, a magyar kormanytol fuggetlen horvat kormany alapitasat, a horvat nyelv hivatalos nyelvként valo bevezetését, a zagrabi jogi akadémia egyetemi rangra emelését és horvat tanszék létrehozasat, tovabba atfogo oktatasugyi és politikai reformok bevezetését, valamint tanitoképzô, ipari és kereskedelmi iskolak létrehozasat (1989: 82). Horvat azt is a magyar liberalizmus torténelmi érdemének tartja, hogy kitartoan napirenden tartja és felhivja a figyelmet a Habsburg Birodalmon beluli jobbagyfelszabaditasra. A szabor kuldottjeit kisérô fiatal horvat juratusok nemcsak lelkesedtek ezekért az eszmékért, de amikor tizenhat év mùlva maguk is a politikai élet mérvado tényezôivé valtak, meg is valositottak a jobbagyok felszabaditasanak eszméjét (1989: 15). Josip Horvat a horvat jobbagyfelszabaditast „a horvat demokracia 'keresztlevelének', a modern Horvatorszag alapjanak" tekinti, amibôl az is kovetkezik, hogy a modern Horvatorszag alapjainak lerakasaban épp a magyarorszagi reformtorekvéseknek volt inspiralo szerepuk.
SZAKIRODALOM
Zsuzsanna BERÉNYI, 2001: A szabadkômuvesség kézikonyve. Budapest: Heraldika.
Homi K. BHABHA, 1990: DissemiNation: time, narrative and the margins of the modern nation. Nation and Narration. Ed. Homi K. Bhabha. London: Routledge.
Timothy BRENNAN, 1990: The National Longing to Form. Nation and Narration. Ed. Homi K. Bhabha. London: Routledge.
Zvane ČRNJA, 1988: Kulturna povijest Hrvatske I-II. Opatija: Otokar Keršovani.
Andraš DAVID, 1977: Mostovi uzajamnosti. O jugoslavensko-madarskim književnim vezama. Novi Sad: Radnički univerzitet, „Radivoj Cipranovic".
Elinor Murray DESPALATOVlC, 1975: Ljudevit Gaj and the Illyrian Movement. New York: East European Quarterly,
Velimir DEŽELIC, 1904: Maksimilijan Vrhovec (1752-1827). Zagreb: Tisak C. Albrehta.
Krešimir GEORGIJEVlC, 1956: Gajevo školovanje u tudini. Prilog proučavanju Ilirskog pokreta. Pitanja književnosti i jezika 2, 23-44.
Stephen GREENBLATT, 1989: Shakespearean Negotiations (The Circulation of Social Energy in Renaissance England). Berkeley - Los Angeles: University of California Press.
— 41 —
Istvân Lukâcs, Orsolya Kâlecz-Simon
Eric HOBSBAWM, 1983: Introduction: Inventing Traditions. The Invention of Tradition. Eds. Eric Hobsbawm and Terence Ranger. Cambridge University Press.
Josip HORVAT, 1975: Ljudevit Gaj. Njegov život, njegovo doba. Zagreb: Sveučilišna naklada Liber.
—, 1989: Politička povijest Hrvatske. Zagreb: August Cesarec.
Franjo Emanuel HOŠKO, 2007: Biskup Vrhovac izmeâu baroka i liberalizma. Zagreb: Krščanska sadašnjost.
Alojz JEMBRIH, 2001: Tomaš Mikloušič i njegovo djelo. Hrvatsko zagorje VII/2, 5-21. Elie KEDORUIE, 1960: Nationalism. London: Hutchinson.
Péter KIRÂLY, 2003: A kelet-kôzép-europai helyesiràsok és irodalmi nyelvek alakulàsa. A budai Egyetemi Nyomda kiadvànyainak tanulsàgai 1777-1848. Nyiregyhaza: Nyir-egyhazi Fôiskola Ukran és Ruszin Filolôgiai Taszék.
Robert KISS SZEMÂN, 2010: Szlàvpokol Pesten. Jàn Kollàr munkàssàga 1819 és 1849 kôzôtt. Budapest: Balassi Kiadô.
Juraj KOLARIC, 1995: Prosvjetiteljstvo i Jozefinizam u Zagrebačkoj biskupiji. Zag-rebačka biskupija i Zagreb 1094.-1994. Ur. Antun Škvočevič. Zagreb: Nadbiskupija Zagrebačka.
Živko MANDIC, 2002: Istina o podrijetlu Ignacija Martinoviča. Hrvatski kalendar, 58-60.
Louis MONTROSE, 1989: Professing the Renaissance (The Poetics and Politics of Culture). Ed. H. A. Veeser. The New Historicism. New York and London: Routledge. 15-36.
Dragutin PAVLIČEVIC, 1987: Maksimilijan Vrhovac. Život i djelo (1752-1827). Ur. Metod Hrg - Josip Kolanovič. Dnevnik - Diarium - Svezak 1 (1801-1809). Zagreb: Krščanska sadašnjost.
Jakša RAVLIC, 1965: Hrvatski narodni preporod I-II. Zagreb: Matica hrvatska, Zora.
Nikša STANČIC, 1988: Gajeva ,,Još Horvatska ni propala" iz 1832-33. Ideologija Ljudevita Gaja u pripremnom razdoblju hrvatskog preporoda. Zagreb: Globus.
Erzsébet, SULD, 1999: Magyar Hirmondo. Az elso magyar nyelvu ujsàg rôvid tôrténete és repertôriumànak WWW-es alkalmazasa. Dostopno 25. 5. 2018 na: http://mek.oszk. hu/06400/06492/html/#3.
Jaroslav ŠIDAK, 1987: Hrvatske zemlje u Vrhovčevo doba 1790-1827. Ur. Metod Hrg - Josip Kolanovič. Dnevnik - Diarium - Svezak 1 (1801-1809). Zagreb: Krščanska sadašnjost. IX-LI.
—, 1988: Hrvatski narodni preporod. Ilirski pokret. Zagreb: Školska knjiga.
Buro ŠURMIN, 1903: Hrvatski preporod. Ilirsko doba 1790-1843. Zagreb: Tisak Di-oničke Tiskare.
—, 1904: Hrvatski preporod. Od godine 1836-1843. Zagreb Tisak Dioničke Tiskare.
Hayden WHITE, 1978a: Interpretation in History. H. W. Tropics of Discourse (Essays in Cultural Criticism). Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
- 42 --Slavia Centralis 1/2018
Az illir mozgalom magyar kotodései - horvât szemmel II.
—, 1978b: Historycal text as Literary Artifact. H. W. Tropics of Discourse (Essays in Cultural Criticism). Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
—, 1987: The Value of Narrativity in the Representation of Reality. H. W. The Content of the Form (Narrative Discourse and Historical Representation) Baltimore and London: The Johns Hopkins University Press.
Milorad ŽIVANCEVIC, 1975: Povijest hrvatske književnosti. Ilirizam. Zagreb: Liber, Mladost.
STIČIŠČA MED ILIRSKIM GIBANJEM IN MADŽARSKIM REFORMNIM OBDOBJEM - Z VIDIKA HRVATOV II.
Ilirizem je v stoletnih hrvaško-madžarskih duhovnih stikih prvo občutljivo obdobje. Hrvaška literarna zgodovina in zgodovinska veda nista enotni v oceni pomena madžarskih stikov in vzorcev v tem obdobju. V tem drugem delu najine študije sva predstavila, kako in v čem je razvoj madžarske nacionalne zavesti vplival na razvoj hrvaške nacionalne zavesti, ne le s posredovanjem pomembnih oseb, programskih besedil ali kulturnih iniciativ, ampak tudi prek manifestacije navidezno manj pomembnih zunanjosti, kot je tradicionalna madžarska noša. Predstavniki hrvaške literarne zgodovine te vplive razlagajo različno: eni (Šurmin, Despalatovic) menijo, da takratni madžarski dogodki predstavljajo referenčni model za Hrvate, drugim pa je Pešta bila le pomemben center srečevanja slovanskih veljakov. Dejstvo je, da je bil najpomembnejše prizorišče izmenjave političnih in kulturnih idej skupni madžarski državni zbor v Požunu, kjer so se hrvaški poslanci in mladi koncipienti (npr. Vukotinovic) tudi na lastne oči prepričali o dosežkih madžarskega nacionalnega gibanja. Nastajanje madžarskih kulturnih institucij in infrastrukturnih iniciativ je izjemno bogato in vsestransko opisal D. Šurmin (1903) in s tem še posebej poudaril njihov referenčni pomen, pri novejših avtorjih (Šidak 1987) pa je poudarek na rivalstvu, še posebej na okoliščinah, da so Madžari za ustvarjanje lastnih ciljev črpali hrvaške materialne vire. Vsi hrvaški avtorji se strinjajo, da je bilo jezikovno vprašanje zelo pomembno tako za Madžare kot za Hrvate. V večini takratih hrvaških dokumentov, programskih besedil se pogosto omenja pozitivna madžarska pelda (torej pozitiven madžarski zgled). Politične reforme na madžarski in hrvaški strani niso bile enotne. Na madžarski strani so spremembe dosegle tudi županije, na hrvaški strani pa so zajele le vrh politične elite. Hrvaška zgodovinska veda vedno poudarja pomen soočanja in konfrontacije Madžarov in Hrvatov, to pa daje pravi zagon hrvaškemu nacionalnemu gibanju. V času ilirskega gibanja in madžarskega reformnega obdobja ter v okviru koncepta meščanske modernizacije družbe so bila zelo pomembna demokratska in gospodarska vprašanja. Grof Istvan Szechenyi na madžarski strani v svojih delih ponuja nove sodobne ideje (razvoj infrastrukture, industrializacija, kapitalizacija, pomen posojila pri zagonu gospodarstva, zemljiška odveza), te ideje pa prevzema hrvaški grof Janko Draškovic.
— 43 —