A deontologiai prioritas
Gondolatrokonsag Ny. F. Fjodorov es a »korai szlavofilizmus« kepviselöi között
Alexandra Medzibrodszky
MA student at Central European University (CEU), Department of History, Nädor utca 9, HU- 1051 Budapest; a.medzibrodszky@gmail.com
- SCN VI/2 [2013], 53-64 -
N. F. Fedorov (1829-1903) je eden najbolj izvirnih ruskih mislecev vseh časov, kljub temu da je bil v sovjetskem obdobju praktično nepoznan. Zgodnji slovanofilski misleci, kot so na primer Aleksei Ho-myakov, Ivan Kireevski in Konstantin Aksakov, so pogosto omenjeni kot možni vplivi na Fedorova, čeprav njihova intelektualna podobnost še ni bila podrobno analizirana. Članek izpostavlja podobne tematske ideje Fedorova in zgodnjih slovanofilov, hkrati pa preučuje posebno, idealistično rabo terminologije, ki je značilna za vse navedene mislece in ki ne poudarja ontologije - kar obstaja ali je obstajalo, temveč deontologijo - kar bi moralo obstajati.
N. F. Fedorov (1829-1903) is considered to be one of the most original Russian thinkers of all time, although he was virtually unknown during the Soviet period. "Early Slavophile" thinkers, i.e., Aleksei Khomyakov, Ivan Kireevski and Konstantin Aksakov are frequently mentioned as possible influences on Fedorov, but their intellectual similitude has not been thoroughly analyzed. This paper identifies similar thematic ideas between Fedorov and the early Slavophiles and also examines the particular "idealistic" use of terminology that characterizes all of these thinkers and which puts emphasis not on ontology, i.e., on what exists or existed, but on the sphere of deontology, i.e., on what should exist.
Ključne besede: N. F. Fedorov, slovanofili, A. Khomyakov, I. Kireev-sky, K. Aksakov, ruska filozofija, ruska intelektualna zgodovina
Key words: N. F. Fedorov, Slavophiles, A. Khomyakov, I. Kireevsky, K. Aksakov, Russian philosophy, Russian intellectual history
— 53 —
Alexandra Medzibrodszky
ne 3nam öonee xapaKmepnozo pyccKoso MbicmmenY, Komopbiü doN\en KaiambCY ny\dwM 3anady".
„Nem ismerek nalanal jellegzetesebb orosz gondolkodot, aki a Nyugat szamara nem lehet mas, mint idegen."
(Ny. Bergyajev)
Nyikolaj Fjodorovics Fjodorov (1829-1903) szemelyet rengeteg vita övezi, am abban szinte mindenki egyetert, hogy a valaha elt egyik legeredetibb orosz gondolkodorol van szo. Az eredeti szuperlativusza ez esetben nem pusztan azt jelenti, hogy az orosz gondolkodok között a legeredetibb, hanem azt is, hogy magat az eredetiseget, - szinonimaval a „sajatossagot" - emelte a felsofokra. A sajätossäg mint fogalom a XIX. szazad ota fontos terminusa az orosz önre-flexivitasnak. A problemakör rendkivüli bonyolultsaga ellenere annyi megal-lapithato, hogy az eredeti, sajätos jelzok valamilyen szinten az orosz identitas reszeve, es ezaltal az orosz mint fogalom szinonimaiva is valtak es taplaltak az orosz mint messianisztikus nep kepet. Ezaltal valhat Fjodorov sok kortars es kesobbi gondolkodo vagy kutato szemeben tipikus orosz gondolkodova.
Tudomanyos es ertelmisegi körökben jelenleg is zajlik a forradalom elotti orosz bölcselet ujrafelfedezese es ennek a kereteben növekedett meg az erdeklo-des Nyikolaj Fjodorov irasai irant is. Közös ügyenek1 központi gondolata azon-ban egyelore szeles körben nem ismert, ezert fobb pontjait röviden ismertetem. Erre azert is van szükseg, mert Fjodorov hatastörtenete soran „irasai mintegy gondolat-banyava valtak, amelybol mindenki kenye-kedve szerint kiaknazta (es ezaltal gyakran meglehetosen elferditette) azt, ami szamara szüksegesnek tünt q" (Hagemeister 1989: 104).
A közös ügy központi gondolata
Fjodorov alapvetoen mindig ugyanarrol beszel, mindent ugyanabbol a nezo-pontbol közelit meg. Ahogy George Young, Nikolai F. Fedorov: Introduction
1 A szakirodalomban altalaban A közös ügy filozöfiäjakent emlegetett tanitasat Fjodorov maga sohasem nevezte igy, nem o adta neki ezt a cimet. Gondolataira altalaban tanitäs-kent (ynenue),projektkent (npoeKm) vagy felhiväskent (npuibie) utalt (Hagemeister 1989: 59). Gyakorta elofordul meg a szupramoralizmus elnevezes. A közös ügy filozöfiäja cimet kapta azonban F7odorov halala utan meg7elent irasainak ket kötete es ezert ter7edt el ez az elnevezes. Az elso kötet 1906-ban jelent meg Vernijben (ma Alma-Ata); a masodik kötet 1913-ban latott napvilagot Moszkvaban; tervbe volt meg veve egy harmadik kötet is, ez azonban sosem keszült el. A ket kötet Ny. P. Peterszon es V. A. Kozsevnyikov, Fjodorov ket legközelebbi tanitvanya szerkeszteseben jelent meg es a cimet is ok adtak neki. Erdekesseg, hogy a masodik kötet eloszavaban a szerkesztok felhivjak arra a fi-gyelmet, hogy Fjodorov feljegyzesein utölagos munkälatokat kellett vegezniük, mivel azok töredekes, kidolgozatlan formajukban nem voltak alkalmasak a publikalasra. Michael Hagemeister külön kiemeli, hogy a deklaralt szerkesztoi elvekbol az következik: a tanitvanyok jelentösen belenyultak a szövegekbe (Hagemeister 1989: 52-3).
— 54 —-Silvia Centralis 2/2013
A deontologiai prioritas
cimu konyveben megallapitja: Fjodorov irasainak olvasasa kozben gyakran van az embernek ,deja vu erzese" (Young 1979: 78). Tehat az, hogy Fjodorov mit mond, kovetkezetes es valtozatlan; az viszont, hogy hogyan mondja, eppen milyen kontextusba agyazza, milyen tematikaval kapcsolatosan fejti ki, nagyon szines es valtozatos. Tehat alapvetoen van egy kozponti gondolata, amelyet kulonbozo modon mond el ujra es ujra.2
Ez a kozponti gondolat tulajdonkeppen egy mondatban osszefoglalhato. Fjodorov kiindulo pontja, legfobb premisszaja az, hogy ,,[a]z elet jo, a halal rossz." (II, 136)3 Ezert a legfobb cel, a halal lekuzdese, es ebbol kovetkezoen a halottak (minden egyes embere) fizikai feltamasztasa, melyet az ebbol a celbol egyesult emberisegnek (minden egyes elo es halott nemzedek) erkolcsi kotelessege megvalositani. Ez Fjodorov kozos ugyenek kozponti gondolata. A kozponti gondolat egyes elemei kor-korosen osszefonodnak, mindegyik ugyan-olyan fontossagu, s ha barmelyik pillert ledontjuk, borul az egesz felepitmeny, amelyet mar egyebkent is ellentmondasok kusza haloja tart egyben.
Kozponti gondolatanak a halal legyozese a kiindulopontja, fokuszpontja azonban az az erkolcsi kotelesseg, hogy fizikailag feltamasszuk az elhunyt nemzedekeket. Ez az erkolcsi kotelesseg magabol a halal egyetemes jellegebol fakad; abbol, hogy ez mindenkit erint. Fontos kiemelni, hogy Fjodorov az elhunyt nemzedekek fizikai feltamasztasat tudomanyos-technikai uton kepzeli el, a tudomanyba vetett hite hatartalan. Taras Zakydalsky, amerikai Fjodorov-kuta-to harom jelzovel illeti Fjodorov feltamasztas koncepciojat: fizikai, immanens es egyetemes; s ugy gondolja, hogy Fjodorov tanitasanak az eredetisege pontosan abbol fakad, hogy ugyan ,,[m]as gondolkodokban megfogantak a feltamadasnak/ feltamasztasnak (resurrection) kulonbozo valtozatai, amelyekre igaz valamelyik jelzo, de tudomasom szerint, Fjodorovot megelozoen senki sem gondolt meg olyan feltamadasra/feltamasztasra, amelyben jelen lenne mind a harom vagy akar a kombinacioja valamelyik kettonek" (Zakydalsky 1979: 62).
Fjodorov kozos ugyenek kozponti gondolata - eredeti, unikalis, megismetel-hetetlen. Am nem szabad elfelejteni, hogy Fjodorov ketsegkivul sajat koranak szulotte; s alapveto meggyozodesei, vilagkepe abbol a korbol taplalkozik, amelyben megszuletett, felnott, elt, tanitott es meghalt. Ezzel kapcsolatosan a szakirodalomban uton-utfelen megemlitik, hogy Fjodorov bizonyos meggyo-zodesei emlekeztetnek a „szlavofilek gondolataira", az ilyen allitast azonban gyakran nem kovetik ervek es az sem mindig derul ki, hogy pontosan mely gondolatok hasonlitanak egymasra. Ezert szukseges es erdemes a szovegkor-
2	Fjodorov gondolatainak talan leginkabb „vegytiszta" osszefoglalasat a Szupramora-lizmus, avagy az egyetemes szintezis cimu irasaban olvashatjuk. Az iras egy reszlete magyar nyelven is olvashato: Fjodorov, Ny.: Szupramoralizmus, avagy az egyetemes szintezis. Forditotta Baan Istvan. In: Filozofiai Figyelo XIII. 1991. 180-202. A fordi-tashoz Torok Endre irt bevezetot.
3	A Ny. Fjodorovtol vett idezetekre az 1995-2000 kozott megjelent negy es egy kiegeszito kotet alap7an hivatkozom. A romai szam a kotetszamot, az arab szam az oldalszamot jeloli.
— 55 —
Alexandra Medzibrodszky
puszokat közelebbröl megvizsgálni, hogy tisztán lássuk: Fjodorov és a szlavofil gondolkodók között vajon elszórt, véletlen egyezések vagy valós gondolatro-konság áll-e fenn. Ezen irás keretein belül a szlavofilek elsö nemzedékének gondolataival vetem össze Fjodorov elképzeléseit, ezen a csoporton belül is elsösorban Alekszej Homjakov, Ivan Kirejevszkij és Konsztantyin Akszakov, tehát az 1840-es és 50-es évek „korai szlavofilizmusának" irásait vizsgálom.
Gondolatrokonság a „korai szlavofilizmus" képviseloivel - a tematikai sík
Nyikolaj Fjodorov irásai és a „korai szlavofilizmus" gondolatai több ponton is érintkeznek. Rengeteg tematikai hasonlóságot fedezhetünk fel4 a két szövegkor-pusz között, amelyekböl a következö, föbb pontokat szeretném kiemelni: (1) a Nyugatra jellemzö individualizmus és a személyek közötti viszonyt szabályozó jog elvetése mint ideális szervezödési forma az emberiség számára; (2) az em-berek szétválása két részre: „müvelt társadalomra" és „népre" illetve fjodorovi nyelvhasználatban „tudósokra" és „tudatlanokra"; (3) Oroszország eltérö - tehát sajátos - fejlödési útja és az ebböl fakadó megváltó misszió.
A tematikai hasonlóság föbb elemei
(1) a Nyugatra jellemzö individualizmus és a személyek közötti viszonyt szabályozó jog elvetése mint ideális szervezodési forma az emberiség számára
Nyugaton az egész társadalmi és magánélet az individuális, elkülönülö függetlenség fogalmán alapszik, amely az individuum elszigetetódését feltételezi. /.../ Minden egyes individuum - legyen az magánember, lovag, fejedelem vagy város, saját jogkören belül önhatalmO, nem korlátozza semmi sem, saját maga alkotja a tórvényeit. Minden személy elsö dolga a társadalomba belépvén, hogy várat emel maga köre, és onnan belülröl foly-tatja le tárgyalásait a többi, független hatalommal. (Kirejevszkij 1911: 113)
Kirejeveszkij fentebbi megállapitása igazán képszerüen és kifejezöen mutatja be, hogy a szlavofilek elsö nemzedékének szemében miként jelent meg a nyugati világ társadalma s azon belül az egyének között uralkodó viszonyok. Fjodorov számára az ideális szervezödési forma valamiféle egy és oszthatatlan egység, a Szentháromsághoz hasonlatosan. Ebböl az következik, hogy az individualiz-musra, amelyet ö is a nyugati életmód jellegzetességének tart, az emberiség zsákutcájaként tekint. Egy megjegyzésében Kant filozófiájával kapcsolatosan a következöket mondja:
Ö [Kant] és a nyugati ember általánosságban a legnagyobb jót a megosztottságban (po3Hb) látja (az individualizmusban, a személyiségben) és a megosztottságot a független személyiség és szabadság szükséges feltételének tekinti." (De a pusztán személyes szabadság - csak képzeletbeli szabadság; szabadság pusztán az értelmes lényektól -
4 További tematikai hasonlóságok felsorolását lásd: Sisak G. (1996).
— 56 —
Silvia Centralis 2/2013
A deontologiai prioritas
csak látszat: a valóságban - csupán kozos rabság az értelem nélküli erok alatt; rabság, amelybol egyenként nem lehetséges a kiszabadulás; mert az igazi szabadsághoz nem a személy értékét védelmezo megosztottság a szükséges, hanem a kozos megváltás ügyében (^e^o) való egyesülés.)". (II, 93)
Az individualizmusra épülo társadalomban az emberek kozotti viszonyokat a jog szabályozza. A jogról nagyon hasonló a véleményük a korai szlavofileknek és Fjodorovnak. A szlavofilek számára a jog mesterséges, külso kényszer ered-ménye és a Nyugat attribútuma: „Nyugaton /.../ minden társadalmi viszony a megállapodáson (ycnoeue) alapszik, vagy legalábbis torekszik e mesterséges alap elérésére" (Kirejevszkij 1911: 116). Ezzel szemben, a szlavofilek vélemé-nye szerint az emberek kozotti formális, jogi viszonyok helyett az erkolcsnek kellenne az emberi kapcsolatokat meghatároznia:
Minden ero az eszményben van. Es mit érnek a feltételek és a szerzodések, ha hiányzik a belso ero? Semmiféle szerzodés sem tarthatja vissza az embereket, ha nines meg a belso szándék. Minden ero az erkolcsi meggyozodésben van. Ez a kincs megvan Oroszországban, mivel mindig hitt benne, és sohasem folyamodott szerzodésekhez. (Akszakov 1861: 18)
Fjodorov hasonlóképpen gondolkodik, mikor arról ir, hogy az emberek kozotti kapcsolatok ideális állapotát a rokonságban (podcmeo) látja, ám korbetekintve a világban úgy gondolja, hogy a nem-rokonság (nepodcmeenHOcmb) az uralkodó, mely alatt a „testvériséget" helyettesito „állampolgárságot" vagy „civilizációt" érti. Az emberek kozott pedig kovetkezésképpen a nem-testvéri (neópamcKoe) állapotok dominálnak, amely alatt Fjodorov „minden jogi-gazdasági viszonyt, a rendiséget és a nemzetkozi viszálykodást" érti. (I, 43)
Itt érdemes megjegyezni, hogy mind Fjodorov, mind a szlavofilek viszonya a Nyugathoz bonyolult és paradoxonokkal terhes, bár külónbózó okokból az. A „korai szlavofilizmus"5 képviseloi esetében Sisák Gábor kiemeli, hogy „[a] z ideális oroszországi és az empirikusan is létezo európai „müveltség" tartal-mukat tekintve eltéphetetlen kapcsolatban vannak egymással, az oroszországi müveltség mintegy az európai müveltség betetozodése, legmagasabb rendü formája" (Sisák 2008: 59). A szlavofileknek szükségük van a Nyugatra, hiszen nem elvetik annak eredményeit, hanem elégtelennek nyilvánitják, s úgy gon-dolják a tanitvány, azaz Oroszország, majd túlnovi mesterét és megválaszolja az európai kultúrában megválaszolatlanul maradt kérdéseket.
Fjodorov esetében is azt látjuk, hogy egy alapveto paradoxon koré épül a Nyugathoz való viszonya. Egyrészt, Fjodorovnak nincs jó véleménye a nyugati indusztrializációról, mert az ipar mozgatórugójának a szexualitást, a noért folyó harcot tartja és ez a küzdelem csak elfecsérli az emberek energiáját és a nyersanyagot külonféle „játékok" eloállitására és nem az elhunyt nemzedékek feltámasztásán munkálkodik. Fjodorovnál az ilyen „fecsérlo indusztrializáció"
5 Sisák Gábor szóhasználatában: „igazi szlavofilizmus" vagy az „1840-50-es évek szl-avofilizmusa" (Sisák 2008: 3-4).
— 57 —
Alexandra Medzibrodszky
a Nyugat attribütuma. Az ellentmondas abban rejlik, hogy ennek ellenere Fjo-dorovnak is szüksege van a Nyugatra, elsösorban a nyugaton zajlo indusztria-lizacio termekeire, hiszen az elödök feltamasztasat es a termeszet regulaciojat mindenkeppen tudomänyos-technikai üton kepzeli el. Tehat, peldaul Fjodorov egyik dedelgetett alma, az „esöfakasztas", melynek alkalmazasa kepes lenne folyamatosan biztositani a jo termest - nem valosithato meg a tudomany es a technika segitsege nelkül.
(2) az emberekszetväläsa ket reszre: „müvelt tärsadalomra" es „nepre", illetve fjodorovi nyelvhasznälatban „tudösokra" es „tudatlanokra
A gondolat elszakadasa a cselekedettöl Fjodorov szemeben az egyik legsulyo-sabb rossz:
az összes megosztottsag közül a gondolat es a cselekves szetvalasa /.../ alkotja a legnagyobb csapast, összehasonlithatatlanul nagyobbat, mint [az emberek] szetvalasa szegenyekre es gazdagokra. (I, 41)
A gondolat elszakadt a cselekedettöl es ennek a manifesztalodasa az emberek elszakadasa egymastol, a ket reteg - a tudosok (yueHue) es a tudatlanok (HeyneHbie) - kialakulasa. Am ez a szetvalt tudas nem müködökepes, mivel mindket tipusu tudasbol hianyzik az, amely a masikban megtalalhato, tehat egymasnak komplementerei es ezert kivanatos az egyesitesük:
A belsö diszharmonia a külsö diszharmoniaban gyökerezik, abban, hogy a tudos es az ertelmisegi osztalyok elkülönülnek a neptöl. Az erzelmektöl megfosztott tudas - pusztan az altalanos okok tudasa lesz, nem pedig a nem-rokonsag okainak a kutatasa; mig az akarattol megfosztott ertelem - a rossz ismerete lesz, a törekves nelkül, hogy kiirtsuk [a rosszat] es a jo ismerete, a vagy nelkül, hogy elösegitsük [a jot]; tehat pusztan a nem-rokonsag felismerese lesz, nem pedig a rokonsag helyreallitasanak a projektje. (I, 45)
Sisak Gabor jogosan teszi fel a kerdest: „a fjodorovi gondolkodasra jellemzö „tudosok" es „tudatlanok" közötti szakadekban nem eppen ugyanaz a szakadek lathato-e, amely a „nep" es a „müvelt tarsadalom" között huzodott, amelynek leküzdesen oly sokat gondolkodott Homjakov, Kirejevszkij es Dosztojevszkij?" (Sisak 1996: 389). Hogy valaszolni tudjunk erre a kerdesre elöször nezzük meg, mit ir Homjakov erröl a ketteosztottsagrol, erröl a szakadasrol:
Amennyire a törtenelmi fejlödes felteteleitöl eltavolodott tarsadalom felsöbb retegei egyre inkabb beletemetkeztek az idegen alapelvekböl szarmazo müveltsegbe (06pa30BaHH0CTb). amennyire az elszakadasuk egyre elesebb lett; a szellemi tevekenyseg az alsobb retegek között is gyengült. Szamukra nem letezik az elvont tudomany, az elvont tudas, szamukra csak az elet közmüveltsege (o6mee npocBemeHue) lehetseges, am ez a pusztan a gondo-latok allando körforgasaban (amely hasonlo az emberi test verkeringesehez) megjelenö közmüveltseg ellehetetlenedik a tarsadalom szellemi struktura7anak ketteosztottsaga miatt. A felsöbb retegekben megjelent a tudas, de ez az elettöl teljesen elszakadt tudas; az alsobb [retegekben] pedig az elet, amely sosem ebred öntudatra. (Homjakov 1900(1): 22)
— 58 —
Silvia Centralis 2/2013
A deontologiai prioritas
Fjodorov „tudós-tudatlan" között húzódó szakadéka valóban sok hasonlóságot mutât azzal a szocio-kulturális szakadékkal, amelyrol a „korai szlavofilizmus" képviseloi, vagy éppen Dosztojevszkij is sokat írt. Fjodorov általában követ-kezetesen a „tudósok" és „tudatlanok" terminológiáját használja, de elofordul, hogy ettol eltér és nála is megjelenik a „nép" fogalma: „A német és ezáltal az egész európai filozófia tArvényesítette, sot ArAkkévalósággá változtatta a „két fajta ész" formájában a két réteg létezését: a tudós osztályét és a népét." (II, 87) Az is hasonló meglátás, hogy a tudósok, a felsobb rétegek tudása elszakadt az élettol:
Azáltal, hogy a tudomány közvetlenül, személyesen nem vesz részt a harcban, azaz magában a háborúban; valamint nem érintik a természetes csapások, hiszen a termé-szettel közvetlen kapcsolatban álló parasztság megvédi annak eröitöl; ezáltal a tudomány közömbös marad még a természetes eroforrások elapadásával és a klímaváltozással szemben is... (I, 41)
A hasonlóságok mellett meg kell említeni két dolgot, amelyben láthatóan kü-lönbözik a „korai szlavofilizmus" nép-müvelt társadalom felosztása a fjodorovi tudós-tudatlan dichotómiától. Fjodorovnál, a közös ügy feltámasztás projekt-jének egyetemes jellegébol adódóan, ez a kettéosztottság nem korlátozódik az orosz földekre, hanem az egész emberiséget érinti. További kûlÂnbség, hogy Homjakov, Kirejeveszkij vagy akár Dosztojevszkij a tudós, müvelt társadalom rétegének nézopontjából nyilatkozik. Dosztojevszkij egy helyen például ezt írja: „Hiszen mi - ki kell mondanunk az igazságot - nem tudjuk megszólítani a népet" (Dosztojevszkij 1998: 24). Fjodorovnak viszont feltett szándéka a „tudatlanok" oldaláról megszólítani a tudósokat. „A kérdés a testvériségrol, vagy rokonságról..." címü írásának az alcímében ezt szó szerint megfogal-mazza, hiszen saját írásának ezt a címet adja: „Feljegyzés a tudatlanoktól a tudósoknak (kiemelés - M. A), az egyháziaknak és a világiaknak, a hívoknek és a hitetleneknek."
(3) Oroszország eltéro - tehát sajátos - fejlodési útja és az ebböl fakadó meg-váltó misszió
Az emberek közötti viszonyokról írva Fjodorov egy másik helyen kiemeli, hogy a jogi-gazdasági rendszerek idegenek maradtak az orosz nép számára, és ebbol a különleges helyzetbol adódik az orosz nép különleges feladata, azaz küldetése:
/.../ megoriztük az obscsinát és részben a nemzetségi életformát, az ezeréves pangásnak köszönhetoen, amelyben kénytelenek voltunk benne ragadni, a vad és primitív társada-lom állapotában; ezen minden nép keresztülment, ez alakította a természetünket, ennek a pangásnak hála számunkra idegenek maradtak a magasan (?) fejlett jogi-gazdasági rendszerek, amelyek az egész természetet, az emberiség örökbirtokát, jövedelmezo ágazattá alakították át (utilitarizmus), a testvériséget felcserélték 7ogi megegyezéssel, melynek igazságát saját maguk sem ismerik el. így alakult ki a mi természetünk, amely megkülönböztet minket a többi néptol, ez adta nekünk a fizionómiánkat és súlyos kül-detésünket a közös ügyben, mely különbözik más népek feladatától. (I, 200)
— 59 —
Alexandra Medzibrodszky
Az a gondolât, hogy azáltal, hogy Oroszország tôrténelmi fejlodése eltér Nyu-gat-Európától lehetosége van annak problémáira választ adni már Csaadajevnél felmerült. Csaadajev az Egy örült magamentsége címü írásában elmélkedik Oroszország megváltó sorsán, amely meglátása szerint abból a helyzetböl fakad, hogy Oroszország nem járta be azt az utat, amelyet a többi nép. Csaadajev abból indul ki, hogy „azért jöttünk mások után, hogy amit teszünk, jobban tegyük ná-luk" (Csaadajev 1980: 218). Ezáltal nem csak lehetosége nyílik Oroszországnak olyan fejlodési útvonalat bejárni, mely más népek számára nem adatott meg, hanem ez a feladata, „hivatása", azaz hogy utat mutasson a világ többi részének.
A szlavofil hagyomány is átveszi ezt a gondolatot, miszerint Oroszország fontos szerepet fog betölteni a világ sorsának alakulásában, mert nem úgy fejlödött, mint a többi nép, azaz a tôrténelme sajátos. Tehát ez mindenképpen közös pont Fjodorov és a szlavofil gondolkodás között, ráadásul ezt az elkép-zelésüket mind Fjodorov, mind a szlavofilek azzal magyarázzák, hogy az orosz népben olyan Fjodorov szavajárásában adottságok (3adamKu), a szlavofilek nyelvezetében alapelvek (nanana) rejtoznek, amelyek eltérnek a nyugat-euró-pai fejlodéstol, így alternatívát nyújthatnak a jövot illetoen. Ennek a tematikai hasonlóságnak a bemutatása túlmutat a puszta tematikai rokonságon Fjodorov és a „korai szlavofilizmus" között, ezért ezen a ponton áttérek a Fjodorov és szlavofilek közötti látásmódbeli hasonlóságra.
Gondolatrokonság a „korai szlavofilizmus" képviselôivel - a látásmódbeli sík
Az a látásmódbeli hasonlóság, amely áthatja mind Fjodorov, mind a „korai szlavofilizmus" képviseloinek szövegeit - hatással van a szövegek értelmezési tartományára is, ezért fontos közelebbrol megvizsgálni a kérdést.
Fjodorov és a szlavofilek írásait tanulmányozva azt találjuk, hogy magukban az említett orosz népben megörzödött adottságokban, illetve alapelvekben ta-lálunk némi átfedést („nemzetségi életforma" (podoeoü 6bim), obscsina), de a tartalmuknál talán hangsúlyosabb az, hogy a szlavofilek nem tekintenek ezekre az adottságokra vagy alapelvekre úgy mint az orosz népben kifejlödött, teljes valójukban létezo, megvalósult tulajdonságokra, és ugyanez igaz Fjodorovra is, ahogy azt Sisák Gábor is megjegyzi lábjegyzetben Fjodorov és a szlavofilek kapcsán (Sisák 1996: 389). Fjodorov például inkább úgy beszél ezekröl az adottságokról, mint felfedezésre váró lehetoségekrol, amelyek egyelöre mélyen alszanak:
Ha belegondolunk ezekbe az adottságokba, amelyek az orosz népben rejlenek, az adott-ságokba, amelyeket még nem ismertek fel, mondhatni még bennük szunnyadnak... /.../ Hinni szeretné az ember, hogy nem sok hiányzik ahhoz, hogy ezeket a szunnyadó adottságokat felismerjék és felélesszék; hogy az orosz nép felébredjen és elinduljon egy nagy cél felé. (I, 202)
Hasonló gondolatot olvashatunk Kirejevszkijnél, mikor azt írja, hogy:
— 60 —
SlLvi. Centralis 2/2013
A deontologiai prioritas
Hiszen Oroszorszag müveltsegenek alapelvei sohasem mutatkoztak meg az eleteben a szemnek oly lathatoan, mint amennyire a Nyugat müveltsegenek alapelvei bontakoztak ki a nyugati törtenelemben. igy, ha meg akarjuk oket talalni, akkor kutatni kell öket. mert nem olyan szembetünöek, mint az europai müveltseg. (Kirejevszkij 1911(1): 181)
Homjakov is irt arrol, hogy lathatova kellene tenni az orosz nepben megorzo-dött alapelveket:
az osi Rusz nem tudta megvalositani fontos feladatat, hogy lathatova tegye a szellemi elete alapjat kepezo gondolatot es erzest. (Homjakov 1900(1): 241)
A szlavofileknel a valosag es eszmeny közötti differencia nem korlatozodik pusztan az emlitett alapelvekre, hanem egyertelmüen elotünik egy erre epülo egesz lätäs- es gondolkodäsmöd, amelynek lenyege Sisak Gabor megfogal-mazasaban az, hogy „a „korai szlavofilek" „idealista" szemleleteben elesen elkülönülnek az eszmek, eszmenyek, alapelvek a belolük megvalosult, letezo, fennallo, törtenetileg kialakult intezmenyektol, formaktol. Következetes szo-hasznalatuk es metodologia7ukbol kifolyolag ez a megkülönböztetes az „igazi szlavofil" szövegekben jol nyomon követheto" (Sisak 2008: 72-3).
Fjodorov gondolkodasat is athatja egy ilyen tipusu „idealista" latasmod, s ezt allandoan eszben kell tartanunk a f7odorovi szövegek olvasasa közben. F7odorovnal ez olyannyira eros, hogy nem kepes a dolgokat a 7elen idoben latni es ertelmezni: „ahogy egyik szemevel a közepkorra tekint hatra, mig a masik szemet az elkepzelhetetlenül tavoli 7övore szegezi, F7odorov ugy tünik mindent latott - leszamitva azt, ami a közvetlen es a jelen (immediate and present) (Young 1979: 151). Tehat Fjodorov barmire, amire ranezett - elsosorban nem azt latta ami, hanem azt ami lehetne, s amilyen funkciot betölthetne az adott dolog a közös ügy megvalositasaban. Ebbol kifolyolag, Fjodorovot ol-vasva különöskeppen elovigyazatosnak kell lennünk es egyes szavak eseteben mindenkeppen el kell ra7ta gondolkodnunk, hogy va7on körülbelül ugyanazt ertjük-e mi rajta, mint amit Fjodorov. Irasaibol több helyen is az derül ki, hogy gyakran nem ez a helyzet, raadasul nem komplex fogalmak hanem egyszerü, mindennapi szavak eseteben is igaz ez. Peldaul a következo reszletben, ahol Nietzschet marasztal7a el, 7ol körvonalazodik ez a latasmod:
[Nietzsche] [e]gyaltalan nem latta az aktiv törtenelmet. Szamara a törtenelem olyan volt, amilyen - tehat teny - es nem pedig olyan, amilyennek lennie kene - tehat a lethez szük-seges projekt. Ismerte a muzeumot, de csak olyannak, amilyen - nem pedig olyannak, amilyennek lennie kene: egy olyan intezmenynek, amely orzi az elhunytak emleket es megalkotja a visszateresükhöz szükseges eroket es eszközöket. Vegül, a temetot is csak jelenlegi formajaban ismerte, mint a bomlas es a feledes helyet; nem pedig a szükseges formajaban: az ujjateremtes, az elok es a holtak egyesülesenek helyekent; azaz mint a feltamasztas szinhelye. (II, 130)
Ezt a jelenseget Nyikolaj Bergyajev is kiemeli, Fjodorov önkenyuralommal kapcsolatos nezetei kapcsan: F7odorov önkenyuralomrol alkotott filozofia7a „tisztan projektiv. Es az önkenyuralom eme projektjenek semmi köze sincs
— 61 —
Alexandra Medzibrodszky
ahhoz, ami az önkenyuralom volt a multban (es ami a jelenben) (Bergyajev 2004: 444).
Tehat Fjodorov közös ügye, szupramoralizmusa „a letezorol a kellore (don\Hbiü) az ontologiarol a deontologiara helyezi at a prioritast" (Szemjono-va 2004: 168). Avagy Bergyajev szavaival: Fjodorov „a sulypontot a letezo szferajabol a kello szferajaba, a projektivitasba helyezi at" (Bergyajev 2004: 427). Ehhez erdemes hozzafüzni, hogy Bergyajev szemeben ez a latasmodbeli sajatossag „nagyon orosz":
Fjodorov nagyon orosz gondolkodo a tudassal kapcsolatos tanitasaban: atveszi es foly-tatja az orosz gondolkodas hagyomanyat; amely mindig is annak a tudasara törekedett, aminek lennie kene; amely lenyegeben mindig is projektiv es pragmatikus volt; s mindig is elfordult a tiszta, szemlelodo metafizikustol (es gnosztikustol.). (Bergyajev 2004: 433)
Es valoban, a „korai szlavofilizmus" irasaiban is megfigyelheto, hogy a letezorol a kellore helyezik at a hangsulyt, s ennek a figyelmen kivül hagyasa felreertelmezesekhez vezethet. Peldaul Sisak Gabor kiemeli, hogy a szlavofilek „idealista" szemleletenek fenyeben „a „pravoszlavia" alatt nem az Oroszorszag-ban es a többi, a keleti keresztenyseghez tartozo orszagban fennallo egyhaz ertendo, hanem az idealis egyhazi közösseg, annak eszmeje es eszmenye. A fennallo oroszorszagi egyhazat a szlavofilek eles kritikaval illettek (Sisak 2008: 73).
Nyikolaj Fjodorov gondolatai melyen az orosz bölcseleti hagyomanyban gyö-kereznek, de eredetisegenek meghatarozo forrasa nem csak a sajatos szlavofil vilagkep, hanem maga a küldetestudattöl terhes orosz lelek. Nem veletlen, hogy Fjodorovrol az orosz gondolkodas nagy formatumu kepviseloi, mint peldaul Fjodor Dosztojevszkij, Lev Tolsztoj vagy Vlagyimir Szolovjov mind tisztelettel es elismeressel nyilatkoztak; annak ellenere, hogy egyikük sem ismerte vagy ertette teljesen, illetve egyikük sem volt kepes teljes mertekben elfogadni vagy magaenak vallani Fjodorov közös ügyet. Ez azert lehetseges, mert Fjodorov közös ügyeben minden ellentmondasa es tagadhatatlan utopizmusa ellenere - egy az orosz bölcseletet es irodalmat örökke izgato-nyugtalanito problema manifesztalodik - az orosz lelek vallara nehezedö vegtelen felelössegtudat,
hiszen valoban jellemzö tulajdonsaga az orosz leleknek - az egyetemes megvaltas ku-tatasa, felelosseget vallalni mindenkiert. A nyugati ember könnyen megbekel azzal, ha sokak meghalnak. A nyugati ember nagyobb becsben tart7a az ertekek megszilarditasat, mint az egyetemes megvaltast. Az orosz leleknek azonban nehez megbekelnie nem pusztan azzal, ha sokak meghalnak, hanem mar azzal is ha nehany vagy egy. Mindenki felelosseggel tartozik az egesz vilagert es az összes emberert. (Bergyajev 2004: 426)
S Fjodorov hozzatenne - az összes valaha elt emberert.
— 62 —
Silvia Centralis 2/2013
A deontologiai prioritas
BIBLIOGRAFIA
Orosz nyelvu szakirodalom
K. C. AKCAKOB, 1861: Xonnoe coópanue conunenuu. Tom I. M. URL: <http://www. knigafund.ru/books/21308>.
H. A. BEP^¡EB, 2004: PenusuY eocKpemenuY („®H^oco£Ha oö^ero ^ena" H.
®e^opoBa) H. I. ledopoe: pro et contra. K 175-nemum co dnY po\denuY u 100-nemum co dnY cMepmu H. I. ledopoea : AnronorHa. Kh. 1. CQ6: H3^-bo PyccKoro XpHCTHaHCKoro ryMaHHTpaHoro HH-Ta. 424-468.
—o 2010: PyccKaY Eden. M.: ,,H3AaTe^bCTBO AcTpe^b".
A.	C. XOM¡KOB, 1900: nomoe coópanue conunenuu. Tom I. M.
B.	H. KHPEEBCKHH, 1911: Xonnoe coópanue conunenuu. Tom I. M.
H. ®E^OPOB, 2004: H. I. ledopoe: pro et contra. K 175-nemum co dnY po\denuY u 100-nemum co dnY cMepmu H. I. ledopoea : AHTonorna. Kh. 1. CQ6: H3^-bo PyccKoro XpHCTHaHCKoro ryMaHHTpaHoro HH-Ta.
—o 2008: H. I. ledopoe: pro et contra. K 180-nemum co dnY po\denuY u 100-nemum ebixoda e ceem moMa ,,&unoco$uu o6,eso dena": AnronorHa. Kh. 2. CQ6: H3^-bo PyccKoro XpHCTHaHCKoro ryMaHHTpaHoro HH-Ta.
—o 1995-2000: ConunenuY e 4-x Knusax. M.: nporpecc; Tpa^HUHa.
—o 1985: Ounoco^un o6,eso dena. 1-2. Lausanne: L'Age d' Homme. Lausanne. (Reprint.)
C.	r. CEMEHOBA, 2004: lunoco$ 6ydy,ezo eeKa: HuKonau ledopoe. M.: namKOB
Nem orosz nyelvu szakirodalom
Pjotr CSADAJEV, 1981: Filozöfiai levelek egy hölgyhöz. Budapest: Magyar Helikon.
Fjodor M. DOSZTOJEVSZKIJ, 1998: A törtenelem utopikus ertelmezese. Budapest: Osiris Kiad).
Nyikolaj F. FJODOROV, 1991: Szupramoralizmus, avagy az egyetemes szintezis. Fordi-totta Baan Istvan. Filozöfiai Figyelo XIII, 180-202.
—, 1990: What Was Man Created For? : The Philosophy of the Common Task. Honey-glen Publishing. L'Age d'Homme. Lausanne.
Ilona KISS (ed.), 1992: A megvältö Oroszorszäg. Välogatäs a szlavofil gondolkodök iräsaiböl 1839-1861. Budapest: Szazadveg Kiad).
Michael HAGEMEISTER, 1989: Nikolaj Fedorov. Studien zu Leben, Werk und Wirkung. München: Verlag Otto Sagner. (Dissertation, Universität Marburg).
Gabor SISAK, 1996: Michael Hagemeister: Nikolaj Fedorov. Studien zu Leben, Werk und Wirkung. Marburger Abhandlungen zur Geschichte und Kultur Osteuropas, Band 28. Verlag Otto Sagner, München, 1989. 550 S. Studia Slavica Hungarica 41, 387-394.
— 63 —
Alexandra Medzibrodszky
--, 2008: Az 1840-50-es evek oroszorszägi szlavofilizmusa. Eszmetörteneti elemzes.
Doktori disszertacio. (Kezirat) Letöltve: <http://doktori.btk.elte.hu/hist/sisakgabor/ diss_nem.pdf>.
George M. YOUNG, 1979: Nikolai F. Fedorov: An Introduction. Belmont: Nordland Publishing Company.
Taras ZAKYDALSKY, 1976: N. F. Fyodorov's Philosophy of Physical Resurrection. Bryn Mawr, Ann Arbor, MI, USA. (Ph.D. thesis.)
POMEN DEONTOLOGIJE: PODOBNE IDEJE N. F. FEDOROVA IN ZGODNJIH SLOVANOFILSKIH MISLECEV
N. F. Fedorov (1829-1903) je eden najbolj izvirnih ruskih mislecev vseh časov, kljub temu da je bil v sovjetskem obdobju praktično nepoznan. Po koncu Sovjetske zveze je Rusija začela ponovno odkrivati svojo predrevolucionarno intelektualno dediščino in Fedorovove ideje, najpogosteje znane kot »skupna naloga«. Zgodnji slovanofilski misleci, kot so na primer Aleksei Homyakov, Ivan Kireevski in Konstantin Aksakov, so pogosto omenjeni kot možni vplivi na Fedorova, čeprav njihova intelektualna podobnost še ni bila podrobno analizirana. Članek izpostavlja podobne tematske ideje Fedorova in zgodnjih slovanofilov. Obravnavane so naslednje tri temeljne podobnosti: (1) zavračanje zahodnega individualizma in ideja, da je »zakon«, ki nadzorjuje odnose med ljudmi, idealna organizacijska moč za človeštvo; (2) delitev človeštva v dve skupini: izobražena družba in ljudje ali v Fedorovovi terminologiji - »učeni« in »neučeni«; (3) ruska »Sonderweg« (»posebna pot«) in njene mesijanske aspiracije. Poleg tematskih podobnosti članek preučuje tudi posebno, idealistično rabo terminologije, ki je značilna za vse navedene mislece in ki ne poudarja ontologije - kar obstaja ali je obstajalo, temveč področje deontologije - kar bi moralo obstajati.
— 64 —
Silvia Centralis 2/2013