Buda-Pest, 1876.	Drügo leto.	Tork, 1. Szüsec.
PRIJÁTEL.
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
Naprêplácse cêna:
Na strtnyek leto  .    .    .    .   .    .    .   .  90 kr.
Broj 2.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
DEÁK FERENC.
Rodjen: 1803. 17-toga vszeszvétseka. — Mro je 1876. 28-toga szvecséna.
Z-drevja vrêmen vêke po ednom po ednom doli tere. Gizdavo sztojécsi rászt vídévsi vnoga sztôlêta tálehnoti, od máloga vihéra vöpodrêti kak ti tá vtégnyeni le’zi. Prászkanya rüm lüsztvi razglászi, ka edno veliko drêvo sze vöpôdrlo ....
Lüsztvo edem za ovím odide — dalecs, odkod pôt nezáj ne pela. Tô szo mále vêke. Ete vêke vrêmen dolisztere dnesz, vütro na meszti sztáre vêke ’ze nôva sze zeleni. Vcsászi-vcsászi velkoga drêva korenyé sze odpüszti... Jeli na meszti toga bode drügo raszlo? ...
Po cêlom országi ’zaloszti i notrêsnyega boleznozti glász sze rasüro, oznanovsi veliki zgübicsek doszégnovsi domovino po szmrti Deák Ferenca.
Deák Ferenc je eden bío z-oni, ki szo pred vnôgimi letami národa szloboscsine bandero obvarvali, gda je rêcsi zmo’znoszti prôti sztánoti toliko bilô, kak szvoj jedini ’zítek pred zgrablivo sztvár lücsíti.
Pred nisterimi dnévi je sztrahslüvan glász bío csüti, ka sze Deák Ferenca dugo trpécse bete’znoszt na lagoje obrnôlo.
Vu poszlavcovoj hi’zi je rávnok od dohána tanácsivanye teklo, gda je razglaseno, ka Deák Ferenc méra. Tu’zen glász eden ovomi dávo, dokecs v-cêloj hi’zi vszáki znao. Poszlavci szo zácsali vöidti, nisteri szo vküpsztôpili i tak szpítávali i zgucsávali. Prítáksem szedsztvo na dale nê moglo trpeti.
Po várasi lüsztvo naszkoroma zacsülo glász od méranya Deák Ferenca. Rodbina i blízi príjátelí Deáka pôleg szo sztáli i glédali, kak szmrt eden veliki ’zitek namali vövgasüje. Bete’znoszt Deáka, szrcá vodeni beteg, je szkoro tri lêta trpelo. Bete’znik je nê mogo v-poszteli le’zati, nego poldrugo leto vu ednom narocsásztom sztoleci szedo nôcs-dén. Velika moka je bila tô presztáti. Pétek nôcs, 28-toga szvecséna — trifertálye na edemnájszet jo rávnok vöra bila, gda je Deák Ferenca ’zitek dokoncsani.
Lüsztvo sze z-velikim brojom pascsilo k-mrtvelnoj hi’zi i vnôgi szo poglednoli Deáka mrtvo têlo. Na drügi dén ji escse vecs glédat slo.
Poszlavcova hi’za i tak tüdi od velikásov je nadrügi dén szedsztvo obdr’záno i vu obedvê hi’zaj predszednika szta szkuznatnimi ocsmi i sztrepetécsim
glászom od szmrti Deák Ferenca glász dalá. Obedvê hi’zi szta za volo szkrblênya pokápanya edno nazavüpsztvo zébrale. Dokoncsano je, ka Deák na orszácski sztroskaj bode pokopáni 3-jega szüseca. V-etom vrêmeni plészi nedo obdr’záni i drügo razveszeljávanye tüdi nede. Po cêlom városi szkoro na vszáko hi’zo csarna bandera vödjána. Z-országa v sze kraja pride lüsztvo na pokápenye. Várasi i vármegyövi bodo namesztjeni.
Domovine turobnoszt je tô, ár nyéni szinov eden najvéksi vöpresztrêto le’zi.
Kral i kralica szta vszáki eden vênec poszlala na Deákovo skrinyo. Kralica száma szvoj vênec na mrtvo têlo namesztila. Kralice vênec je z-beli rô’z i dvá dlana sürki ’zidan beli pantlik doli ’znyaga viszi. Na pantliki zlátimi líterami po vogrszkom eto vözasito: „O’zébet kralica Deák Ferenci“. — Od kralá poszlan vênec tüdi beli pantlik má z-etaksim gorpiszom: „Ferenc Jô’zef kral Deák Ferenci“. Od kralá i kralice, od országa i od glávnoga várasa poszlani venci bodo szamo na skrinyo polo’zeni. Ovi, vsze kraja, vise dvê sztô vêneci pôleg skrinye bodo razdêvani i pri szprévodi za mrtvecov bodo pelani.
Od kralá Tisza Kálmán miniszter predszedniki edno piszmo poszlano, v-sterom od Deákove szmrti obüdjena ’zaloszt kralá vöpovêdana.
Csüti je bilô, ka kral na szprévod pride; ali eto obsztáne.
Vszefelé csésztnikí na szprévodi Deáka nazôcsi bodo. Z-országa, z-Becsa i z-ptühinszki országôv jezero i jezér lüsztvo sze na pokápanye v-Budapest popascsilo. Vulicaj z-lüsztvom naphano. Pri szprévodi za réd volo szoldáki za sztêno gori posztávleni bodo.
V-cêlom országi zvonôvja glászijo szmrt Deáka. Mese za Deáka tüdi bodo szlü’zene. Deák sze szpovêdanyom k-szmrti pripravo.
Deák Ferenc vu 1803-jem leti 17-toga vszeszvétseka Zalavármegyöva Söjtör vészi rodjen. Vcsenyé sôl dokoncsavsi, na vármegyövi zapernika csészt dôbo i potom je sztolecaszirôt predszednik gráto. Vnôgi sziromák sze dugo nanyega, kak na pravicsnoga csloveka szpomino.
V-onom vrêmeni vu Becsi prôti vogrszke právde sze je vnogo zgodilo, ka na Vogrszkiország skodlivo
2
bilô. Vu vármegyövaj sze lüsztvo zacsnolo gibati i po cêlom országi sze edem rüm glászo: ország z-právdov potrdnyeno szloboscsino ne dopüszti pokopati!
Eto je kre 1830-lea bilô. V-1833-tom leti Deák Ferenc od Zalavármegyöve na szpráviscse vu Po’zon poszlan. Nyagovo môdroszt i od nyaga pokázano lübéznozt domovine i nyagovo prôszto ’zivlênye sze tak na hitroma razglászilo, ka po krátkom vrêmeni on bio voj protivnoga sztrána.
V-onom vrêmeni je ’zarjav boj teko z-Becsa prôti nasoj domovini, ali merkácsi, kak Széchenyi, Kossuth i Deák szo na paszki bilí.
Vu 1843-jom leti dr’zánom szpráviscsi Deák z-poszlavcove csészti dolizahválo, ár szo nyagovi zabéravci tô ’zeleli, ka naj nemesnyáke zasztápla v-tom, ka tê naj ne davájo dácso. Vu 1847-mom leti ga bete’znoszt od szprávíscsa domá obdr’zála.
Vu 1848-mom leti, gda je prvi vogrszki miniszterium gori posztávlen, Deák miniszter pravice dugovány gráto. Eto csészt je nê noszo dugo. Kak sze boj bolje raz’záro, Deák na szvoje imánye odiso.
Po tom vrêmeni od Deáka malo gda kaj csüti bilô. Vu 1861-vom leti országa szloboscsina sze büditi zacsnola i v-etom leti obdr’zánom szpráviscsi Deáka kak od Pest várasa odebránoga poszlavca vidimo. Te je Deák zgotovo od szpráviscsa na naj visiso meszto poszlan goripíz, v-sterom vöpovêdano, ka ország od szvoji pravic nití od edne litere ne odsztôpi. Dühovnoszt je velika bila na tô vu cêlom országi. Országa szunce je bio Deák. Pravice rêcsi orosnati sztao prôti zmo’znim protivnikom, ki szo národa od pravice i od szloboscsine szpraviti ’zeleli.
Prôti oblászti niscse nê mogo. Szpráviscse je raztirano. Ország znôvics tiho bio i csako.
Vu 1865-tom leti szpráviscse itak vküppozváno. Deák kak prvle nevlomlivi bio vu szvojem notresnyem mislênyi. V-Becsi szo od dopüscsênya nê steli csüti. Po krátkom vrêmeni ausztriánszka vojszka pri königrätzi raztepena bila. Pogibelnoszt pred pragom sztála. Ka de zdáj? Escse v-tisztom, 1866-tom leti v jeszén sze pogodba zacsnola. Deák nisteri krát v-Becs zazváni bio. Prisesztno leto je med dvöma országoma na ravnanye gledôcs vezalo dogotovleno. Doszta sze je nacsi zgodilo, ka je národ csakao. Premênilo sze sztáliscse. Naszkoroma sze zgodilo koronüvanye. Tronus i korôno obdr’zo Deák, za tô po szmrti vênec dôbo. Deák na dale prôszti cslovek osztano. Gda je te drügi miniszterium goriposztávlen, nikak nê steo Deák med csésztnike sztôpiti. Szkémkoli szo ga ponüjali, vsze od szébe odvrno. Na dale je on bio voj od szvojga sztrána na szpráviscsi, dokecs zdásnyi nôvi sztran nê dosztano. Csi gli od betega Deák nê na szpráviscse hodo, vu véksem dugoványi za tanácsa vszigdár obpitan bio.
Zdaj tam pocsiva vu mrzloj zemli. Edem národ szkuzpunimi ocsmi okol sztoji jamo, gde Deák pokopan. Vsze kraja, escse z-ptühinszki országov dreszélnoszti glásza csüti. Od kralá do najszrmaskoga csloveka sze ’zaliva i edno grüdo piszti etoga velkoga mo’za vszebi zaprêto skrinyo.
Naj nyemi, lehka bode zemla domovine, stero je tak lübo!
 Pokápanye Deák Ferenca z-velikov précimbov sze zgodilo. Tákse pokapánye je ete ország malo vido. Esztergomszki kardinao i oszem püspökov je v-cerkvenom oblêki nazôcsi bilô. Od najvisêsega do najniszikoga Vszefelé réda lüsztvo je vu szprévodi viditi bilô. Do brütiva pôt dvê vöri trpêla i tô vnogo lüsztvo, od mraza neoszagjeno peski mrtveca vöszprvájalo. Vênci szo na edni poszebni koli vöpelani. Pokápanya sztroski blizi 40 jezér rainskih zadenejo.
Orszácsko szpráviscse.
Szpráviscse po szvétki pocsinvrêmeni v-etom leti prvo szedsztvo 8-moga szvecséna dr’zalo. Szpráviscsa delo sze vcsaszi zacsnolo. V-prvi réd tanácsivanye je edno vágatno dugoványe prislo. Tô je: „nazavüpsztvo obcsinszkoga ravnanya“. Do etimao vszákom vármegyövi i králeszkom várasi edno 3—600 kotrig sztojécse nazavüpsztvo bilô vküpposztávleno. Eto vármegyöszko ali várasko nazavüpsztvo za ravnanya volo mesztni dugovány v-gvisnom vrêmeni szedsztvo dr’zati moglo. Malogda sze pripetilo, ka 2—600 kotrig nazavüpsztva edem sésztitáo sze na szedsztvi prvi dén szka’züvo, szledi ji komaj 10—13 bilô nazôcsi i tê szo vszi csésztniki bili. Sztáksim, od lüsztva pokázanim nemáranyom obcsinszka dugoványa ravnati dobro nê mogocsno bilô. Eto ’zelê miniszter notrêsnyi dugovány ponácsivati i v-tom táli je na prêprilo’zena právde podsztava, stere tanácsivanye na szpráviscsi dvá tjedna trpelo.
Vu prisesztnom vrêmeni vármegyöszki i váraski dugoványi od ednoga nazavüpsztva bodo ravnani. Toga nazavüpsztva 10 kotrig sze na szedsztvi zdásnyega nazavüpsztva zaberé; ove kotrige bode: vármegyöve prednyari, vsze vküp edemnájszet. Eti 21 kotrig bodo vármegyöszka dugoványa ravnali. Zabráni kotrig pol vszáko leto vösztôpi, ali záto sze itak znôvocs znájo zebrati. Nazavüpsztvo vszáki mêszec prve dni szedsztvo dr’zi. Ka nazavüpsztvo dokoncsa, tomi more orszacski, vármegyöszki i vesznicski csésztnik bogati. K-etomi nazavüpsztvi sze szlisi: dácse vömetanye i nötriterjanye; poti i moszté; sôle, ka naj deca pôleg zapôvidi právde v-sôlo hodi, ka naj sze v-soláj nedopüscsene knige ne nücajo, ka naj vucsitelje szvojo plácso zrédom dobijo; posta i telegraf; temnice. Csi steri vármegyöszki csésztnik kaj prigrehsi, kak szodbeni sztolec szôdi. Nazavüpsztvo pazlivo bodo, ka od vármegyöszkoga szedsztva dokoncsana zapôvidi, stera szo tô nazavüpsztvo szlisajôcsa dugovány gledôcs prinesena. Kotrige nazavüpsztva szo podgovorni od vszega nyihovi csineny. Od zebráni kotrig, ki eto csészt na vszébe zemejo, moro brezi plácse nezamüdjeno doprneszti. Pôleg ete právde vármegyövi i králeszki várasi szi vglih bodo ravnani.	
Tanácsivanye vnogim gucsom teklo. Od várasov je 43 k-szpráviscsi poszlanom piszmi proszilo, naj sze
3
eta právdepodsztava zavr’ze. Od právoga sztrána szo prôti gucsali, ár ete sztran vszákoga csésztnika od miniszteriuma ’zelê imenüvati; lêvisztran pa záto prôti gucso, ár pol sze zaberé i pol minszterszki csésztniki bodo. Ete sztran csésztnike, escse szodce, kak inda, pobéranyi scsé vcsészt posztaviti. Miniszteriuma podsztava je zvelkim vecsesznosztjov poszlavana. Vnogo ji bilô ki szo sze szlavanya odzdr’závali i nisteri poszlavci pa itak domá szidijo.
Edna drüga právde-podsztava je dokoncsana csésztnike gledôcs, kak je potrêbno z-etimi obhoditi, csi steri kaj prigrêhsijo.
Ete podsztave na krátci od velikásove hi’zi tüdi v-tanácsivanye bode vzéte i tak escse ete mêszec za právdo bodeta posztávlane.
Eto vágatno naszledüvajôcse dugoványe od poszlavcove hi’ze dokoncsano: Edem poszlavec z-Erdelszkoga, po iméni Hodos Jo’zef, z-vlaskoga národsztva, veliki protivnik vszemi, ka je vogrszko. Hodos za poszlavca odebráni, szpráviscse za nikoj nê zeo i niti sze nê zglászo. Za tri mêszece, poszlavcove hi’ze predszednik, ki paszko more meti, ka vszáka krajina naj zasztáplana od szvojga poszlavca, eto dugoványe v-szedsztvi na prêprineszo. Te je od poszlavcove hi’ze vukázan, ka naj Hodosa v-piszmi szpomeni na nyagovo du’znoszt i za dvá tjedna zgodnyênya naj na znánye dá. Gda eto vrêmen priteklo, predszednik naznanyüje, ka Hodosi zdaj nê mogocsno na szpráviscse idti, tak pise. Ár je szvedocsansztvom nê potrdo, zakój nemre szvojo du’znoszt doprneszti, szpráviscse ga od poszlavcove csészti szprávile i novo zabéranye bode.
— Pogodba sze ete mêszec znovics zacsne. Nasi miniszterje za nistere dnih v-Becs odido i te sze prevr’ze dugoványe vogrszkoga banka i váme. Vu Becsi szo jáko prôti tomi, ka Vogrszkiország szamosztálen bank ’zelê. Od toga pa rávno nescso csüti, ka bi sze granica zaprla. Vogrszkiország csi sze scsé obogatiti, tô obôje more vcsiniti. Ka nasim szoszidom tô na kvarno bodo, tô je isztina; ali mi sze moremo za vszébe, za nasega országa naprepomáganya szkrbeti. Nas ország pôva ka je za cuker, za pivo, za szüknyo i za vecs drügo potrêbno blágo, eto vsze nasi szoszidje küpijo i ár prinyi vecs lüsztva i tak le’zi dobijo zamálo plácso rokodelavce, leh’zi cuker, pivo i vecs drügoféle rédijo, ka potom mi za velko cêno moremo nezáj küpiti, ár ptühinszki országôv granica zaprêta, odkec bi fál i dobro blágo dobili, nego moremo szoszidovo naprávo nücati. Potáksem sze oni bogatijo i nas ország nyim dela. V-nasem országi naprávnica szüknye komaj edna sze zná znevôlov obdr’zati, pa vuna sze dönk prinasz szprávla. V-preminocsaj letaj prinasz 120 naprávnic cukra bilô, zdaj ji komaj 17 jeszte; mogle szo z-delom henyati, ár ove z-ménsim troskom delavsi, szváj cukor fol odávajo. I tak je pri vnôgom drügim. Zvön toga ka mi od szoszedovoga blága nücamo, od toga dácso nas ország more v-Becs plácsati. Eto tüdi vnogo millionov vözadene. Li za nase szôszide delamo i tê szo tak dobri prôti nam, ka nam nescso dopüsztiti, ka sze naj z-nasega trüda, z-nasega priszlü’zenom potnom deli szvojo ’zivlênye pobôgsamo. Na kráci mo csüli ka sze zgôdilo. Cêli ország ’zelé szamosztálen bank i poszebno vámo. Várasi, vármegyövi edem za ovim posilo molbeno piszmo szpráviscsi, proszivsi vogrszki bank i poszebno vámo. Tô jo edna ’zela v-országi. Nasi szoszidje, z-kém szmo mi vküpzvézani od toga nescso csüti, tak da bi odnyi sztalo jeli dopüsztijo nam ali nê. Tô vcsiniti Vogrszkiország pravico má. Vu Becsi sze jáko prôti priprávlajo.
Nistere dnih edem becsszki miniszter tô pravo, ka szo sze 1867-mom leti záto znami vözglihali, ár je vojszka ráznog razbita bila, i ovak bi sze Ausztria raztrgala. Potáksem Vogrszkiország je szamo te dober, gda nase szôszide znevôle vöpomága.
Tisza Kálmán miniszter predszednik na szpráviscse pred nisterimi tjédni vöpovedo, ka on poszebno vámo nescse. Eto sze vnogim nevidi. Vszefelé csüti gucsati. Nisteri právijo ka Tisza dolizahváli. Sto na nyagovo meszto sztôpi? pitajo drügi. Nemamo, zgucsávajo, prilicsnigo csloveka.
Szmrt Deákova tüdi gibanye zroküvala. Sztári vernicke Deáka, ki szo zamirovcsino volo k-nôvomi sztráni sztôpili, kak je csüti, v-prisesztnom vrêmeni zôszeb scséjo sztôpiti.
Zrák je pun glászov. Vszáki zná kaj nôvoga praviti. Vidlimo ka de isztina vsze t-oga.
Zvönszki dugoványi.
Hercegovinanci szo escse nê zmérjeni. Preminôcsem mêszeci dvakrat veliko bitje bilô. Hercegovinanci szo ’ze jáko blízí hodili Trebínje városi, stero meszto csi bí nyím mogocsno bilô oszvojiti, törka bi z-velkoga kraja na hitroma odscsukali.
Hercegovinanci pôleg Dalmatinszke granice szo sze na prêpascsili i vsze potrêbcsino szo potáksem od nasega kraja lehko dôbili. Ranyene szo v-Raguzo szprávlali. Pri ednom bitji nyihov eden voj szpadno, Crnegore vladára szvák, toga szo v-Raguzi z-velíkov précimbov pokopali. 600 ji na nas kraj prislo na pokápanye, ali brezi orosjá. Pri toj priliki v-Raguzi na vnogi hi’zaj csarna bandera viszila i ruszkoga vladára zavüpnik ruszko bandero z csarnov mrelov pokrio.
Törci szo nê mogli trpeti, ka nyihovi protívniki za hrbetom tákso dobro meszto májo, odkec szo vszém zadovoljeni, ka nyim koli trbê. Ete dnih z-velikov mocsjov szo na hercegovinance vdarili, i szo ji od Raguze od tirali blizi Crnegore granici.
Med vojim hercegovinancom je nyefka vövdarila i zatoga zroka volo, Lyubobratics i Hubmayer, dvá preobládnika szta odisla od bojnepôlya. Obadvá szta törkom jáko ’zarécsno zaköríla.
Hercegovinance ruszko vladársztvo pomága z-pênezi, z-oblêkom, z-orosjom i z-drügov skerjôv. Pôleg toga z-ruszke vojszke szojo vnôgi med hercegovinancom, ki bojno po szoldacskom rédi pelajo.
Od poglavárov je dokoncsano, ka za volo mira, törszkomi caszari sze v-piszmi na prêprílo’zi, kakse dopüsztsenyé za hercegovinance ’zelejo. Na gotovlênye toga piszma je Andrássy miniszter zvönki dugovány oprosen, ki je tô ’ze doprneszo i ovi poglavari szo z-povolnyenyom k-piszmi sztôpili, zdaj szamo piszmo trbé törszkomi caszari prêgdati. V-etom piszmi poglavárje vöpovejo, kak ’zelêo pobôgsati zdásnye sztáliscse hercegovinancom. Piszmo je vu Konstantinápolyi törszkomi caszari od nasega zvönszkoga zavüpnika ete dnih prêgdáno.
Zná bidti, ka törk piszmo v-kôt lücsi, odgovorsi, ka vnyagovo hí’zno dugoványe sze naj niscse ne mêsa. Ka sze te zgodi? Te ga poglavári presziliti moro szpuniti nyihovo volo. Ali steri scsé szvojov vojszkov na törszko zemlo sztôpítí? Tô je jáko navarno delo. Ki
Deák Ferenc.
Rodnyena hi’za Deáka na Söjtöri.
Szlêdnyi sztan Deáka gde je mro.
6
tô vcsíni, lehko sze zná zgoditi, ka sze ovi kak naj hitrê prôti nyemi obrnêjo. Rusz nescsa zacsnoti, ár on ’ze vnogo lêta csáka na szpletanco, stera bi nyemi törszki glávniváros v-rôke dála i pod Balkanszkom bregi domácse szlovenszke národe bi pod nyagovo oblászt zavrnôla. Naso vládarsztvo ráta jáko rusz, naj zvojszkov vu Hercegovino ide. Andrássy dobro zná, ka bi sze znalo pripetítí. Kre ednoga kraja Nemskiország csáka, ka scsé od neszti od nász z-Becsom nase nemce i zatô bi dobili edem táo z-Hercegovine, szamo ka tam nebi vecs mira bilô, ár bi oblászt rusz v-rôke dôbo. Vu Becsi szoldacski sztran jáko szili na bojno i ka li naj boj med törki i med hercegovinanci ne vgászne, hercegovinance z nasega kraja pomágati dopisztijo, miszlivsi, csi ete boj du’ze trpi dönok sze zná kaj zgoditi, ka sze mi tüdi v-boj szpletémo.
Ruszke novine pisejo, ka od ruszkoga poglavára táksi glász poszlani hercegovinancom, ka sze naj pod vr’zejo tomi, ka nyim poglavarje od törka vöszprávijo, csi tô ne vcsinijo, na dale nedo pomágani. Eto je ne tak, nego szo narátani, ka naj orosjé nikak z-rôk ne pisztijo, ka koli sze nyim obecsa. Hercegovinanci tô radi bôgajo. — Do protoletja de sze tô tak vleklo i te mo ’ze vecs csüli.
Vila rô’zsice.
— Prepovedávka. —
Na szrdini ednoga ograda je bio eden lêpi grn pun nadêvani z-rô’zami i v-toj najlepsoj rô’zi sze edna vila zdr’závala, tak mála, ka z-cslovecsemi ocsmi jo viditi nê mogocsno bilô; za vszákoj lisztiki rô’ze je mela edno szpálnico. Vila je tak lêpa, scsapnáta bila, kak to najlübléno angelszko dête; perôti tüdi mela, stere szo od plécsa do nôg szégnola.
O, kak lêpe, csiszte, disécse hi’ze je mêla, kak mehke szo sztêne bilé; vém szo z-nájfinési erdécsi lisztik rô’ze bilé.
Na toplom szunci sze razveszeljávala cêli dén mála vila, z-edne korine na drügo szêla, na letécsem metüli perotaj je plészala i premerjávala je koliko more sztôpiti, dokecs edno liszt lipe z-obhodi, stero sze nyê za cseresz dugo pôt vidlo. Prvle kak je eto dokoncsala, szunce k-nádi odislo; ár isztina, ka je malo keszno zacsnola tô obhoditi.
Mrzlo je grátalo, rosza szpádnola, nájbôgse bilô domô odiditi. Pascsila sze, kak je od nyé mogocsno bilô, ali rô’za sze ’ze vküpzaprêla i nê je mogla domô; niti edna rô’za nê odprêta bila. Jáko sze zoszágala mála vila, zvön dôma je escse nigdár na nôcs nê vözaosztála, vszigdár je tak szladko szpála za timi toplimi lisztikami rô’ze. O, tô nyéni szmrt bode.
Znála je, ka nakonci ograda jeszte edno meszto z-korinami obrascseno, kak ti hi’za. Ete korine szo dugi cvêt mele. V-edno tákso cvêt je stela idti i ka tam bode do gojdna. Notri zletêla. Ali ka je tô! Pszt! Nikák je bio tam: eden sznáj’zen mlado’zenec i edna csüdno lêpa devojka. Pôleg eden-ovoga szta szedela. Zdühávala szta, bár bi sze nyima nigdár nebi trbelo odlôcsiti. Eden-ovoga szta krôto lübila, doszta bolje, kak ocsa ali mati zná lübiti szvojo dête.
— I dönok sze moreva odlôcsiti — právi te mládi cslovek. Tvoj brat nama ne vôscsi blá’zen ’zitek, záto mené prêg bregov i prêg môrja dalecs odposle. Z-bôgom, moja lübléna szneha, ár szi li záto ona meni.
Z-tém szta eden-ovoga küsnola. Devojka sze jôkala i szvojemi zarôcsniki edno rô’zo dála, ali prvle, kak je tô vcsinila, tak vrêlo ga küsnola, ka sze korine cvêt ôdpro, mála vila na hitroma notri zletêla i glávo na fine, disécse lisztike
nagnola, ali záto dobro csüla, gda szta pravila: Bôg sztebom! Bôg sztebom! I zacsüla, ka rô’za nakrilo mlado’zenca na mesztsena. O, kak je klepetalo szrcé odznôtraj! Od velkoga klepetanya vila nê mogla zaszpati. Rô’za je nê osztála dugo na szvojem meszti, mlado’zenec jo vrôke vz’eo i dokecs pokmicsnom lôgi szam jedinen so, rô’zico vnogokrát i tak ogjeno küsüvo, ka málo vilo szkoro do szmrti sztiszno. Szkôz lisztik je zacsüla mlado’zenca vüszt ’zarjávôcso i od toga sze rô’za tak odprla, kak na najtoplêse szunce szijanye.
Zdaj eden drügi moski z-kmicsnim, razcsemernim obrázom tá priso. Tô je lêpe devojke brat bio. Ete cslovek edem  dugi nos na prêpotégno i dokecs te mlado’zenec küsüvo korino, ete lagoji cslovek nos v-nyaga szmekno, glávo je nyemi dolivszêko i tak ga te v-méhko zemlô pod edno lipo pokopo.
— No, zdaj je ’ze mrtev, pozáblen; té nigdár vecs nezáj ne pride! — pravo je te logoji cslovek. Prêg bregov i prêg môrja je mogo dugo pôt obhoditi, tam sze lehko ’zitek zgibi. I on je rêszan zgübo, nigdár ne pride vecs nezáj i nede me vecs za-nyega volo mantrála szesztra.
Z-drevja dolipokápleno szüho lisztje z-nogami na jamo zgreno i v-kmicsnoj nôcsi sze domô napôto; ali nê szam so, kak je on miszlo, mála vila tüdi z-nyim sla, ona je v-ednom vküppovitom lipnom liszti szedêla, stero je tomi lagojemi csloveki na vlaszé szpadnolo, gda je jamo küpo.
Te lagoji cslovek je koli gojdna domo priso, krscsák odsz’é lücso i v-szesztrino hi’zo sztôpo. Tam je szpála ta prelêpa devojka i szenyávala od onoga, koga je tak cseresz lübila ino od koga je tô miszlila, ka zdaj prêg logôv i prêg bregôv hodi. Te logoji brat sze k-nyê nagno i tak odürno sze szmehao, kak szamo vrág zná szmehati; te je z-nyagovi vlász povehnyeno liszt na posztelo szpádnola, ali eto je on nê vpamet zéo i odiso, ka naj do zajtra malo szpí.
Zdaj mála vila z-povehnyenoga liszta vöblisznola, szpajécsoj devojki sze vüha szprávila i tak kak edem szehn jo nyê sztrasno moritvino prepovedávala, kak i gde sze zgôdilo ino zádnyis tô právla: Ka naj ne miszli tô za szehn, ka szam ti právla, edno povehnyeno liszt bodes najsla v-tvojoj poszteli. — Najsla je tô, gda sze devojka obüdila.
O, kak je zdaj na milo jôkala; ali od nyéne ’zaloszti nikomi né szmêla praviti. Kak sze nôcs po zemli tápresztrla, z-hi’ze sze vöszkrila, v-lôg k-lipi odisla, lisztje razgrenola, zemlô goriszkopala i najsla morjenoga. O, kak je jôkala i proszla bogá, bár da bi ona tüdi na tisztom meszti mrla.
Mrtvo têlo je stela szebom domô od neszti, ali tô je nê mogocsno bilô, záto blêdo glávo zaprêtimi ocsmi v-rôke prijéla, ledena vüszta küsnola i z-lêpi vlászi zemlo vösztrôszila.
— Koncsimár szi eto obdr’zim — právla i z-tém têlo zemlov i z-lisztjom pokrila, glavô i edno vêko v-lôgi pôleg lübéznoga cvetécsega jazmina vszebom vzéla.
Domô v-szvojo hi’zo pridévsi, to náj vékso korincsrepnyo gorpoiszkala, v-tô je polo’zila mrtveca glávo, zemlôv pokrila i jazminovo vêko notri poszadila.
— Z-bôgom! z-bôgom! — právla mála vila, ne mogla glédati du’ze toliko tu’znoszti, nezáj k-szvojoj rô’zici v-ograd odletêla; ali tá je te ’ze odcvetêla, li nistera povehnyena lisztika bila viditi.
— O, ka dobromi i lêpomi tak frisko konec! — zdühávala vila. Zádnyis edno rô’zo dönok najsla, stero szi za sztan zabrála i notri sze oszelila za disécse lisztje. Vszáko gojdno od letéla k-okni ’zalosztnoj devojki. Nepresztrano je pri korincsrepnyi sztála i jôkala sze; britke szkuze szo na jazminvêko kapale, lice sze nyê vszáki dén bolje oblédilo; ali véka bolje-bolje rászla i zelenila, vêkice szo sze poednom szka’züvale i zbêli popôvk je cvetke grátalo, stere devojka küsüvala; te lagoji brat jo pa vszigdár pszüvo i pito, ka vendar obnorêla? Nê je znao i nê je mogo trpeti, zakój nyéna szesztra vszigdár pri korincsrepnyi jôcse. Nê je znao, káksa ocsi szo tam szkrita i kaksa erdécsa vüszta tam práhnejo. Devojka pa nepresztrano na korincsrepnyo glávo nagnola; edenkrát je za
7
szpála i mála vila-rô’ze jo tak najsla. Vcsaszi sze nyê vüha széla i gucsala nyê od tisztoga vecséra v-ogradi, od disa rô’z i od lübéznozti vil. Szirôta devojka tak szladko, tak blá’zeno szenyala i dokecs je etak szenyala, nyéni ’zitek je vövgaszno. Najkrotkêsim szmrtom je mrla i v-nébi je bila pri tom, koga je lübila.
Te hüdoga szrcá brat pa to lepo cvetécso drêvo dugo preglejüvo, kak örocsino k-szebi vzéo i vszvojoj szpálnici blizi k-poszteli naléko. Ali mála vila tüdi ’znyim sla, z-ednoga cveta na drügoga zletêla, vszákoj je prijátele mêla, etim je prepovedávala od môrjenoga mlado’zenca, koga gláva sze podnyimi práhni. Vsze je prepovedávala od lübléne devojke i od lagojega brata,
— Známo — právla korin vszáka vila — známo! Jeli szmo mi né z-mrtvoga ôcsi i vüszt gorizraszli? — Známo dobro, známo vsze! — i pri tom szo z-glávami tak csüdno klomali.
Vila-rô’ze nikak nê znála zarazmiti, ka zakój szo nyéni prijáteli tak mirovni i méd szprávlajôcsim vcsélam od letêla, prepovedávala nyim prigodbe lagojega brata i vcséle szo tô kralici naglász dalé; eta vcsaszi zapovêla, ka lüdomoreca moro na najprvlêso gojdno moriti.
Pred etov gojdno nôcs — po devojke szmrti eto prva nôcs bila — gda jo vmorec blizi jázmina v-poszteli szpao, cvetje sze odprlo, vile-korin szo neovidjeno na prêprisle, oprven szo szo szpajécsemi na vüha szele i mantrivli szeny szo nyemi prepovedávale potom szo nyemi na vüszta z-letele ino zcsemérnimi zálecmi szo nyemi jezik zoszmicale.
— Za mrtve szmo ga kastigali! — právivsi i vu jazmina bele zvoncseke szo nezáj odletele. Gda szunce goriprislo, kak szo okna szpálnice gorzoprêta, vila rô’ze z-kralicov i cêli rój sze notri szüno, ka vmorca bujejo.
Ali ete ’ze mrtev bio. Kre posztelé szo lidjé sztáli, právivsi: Dís jazmina ga môro.
Vila-rô’ze vcsaszi zarazmila, ka szo korinice vcsinole, tô povêla kralici ino z-cêlim rôjom szo korincsrepnyo okolbrnele. Vcséle nikak nê mogocsno bilô vkraj szpraviti, te eden cslovek korincsrepnyo vkraj vzéo, ali edna vcséla nyemi vrokô szmeknola, na tô csrepnyo püszto i csrepnya na téo szpádnola i sze raztrla.
Zdaj szo várale mrtveca belo glávo i szo znale, ka v-toj poszteli le’zéci mrtvec vmorec bio.
Kralica nepresztrano vzráki popêvala od kastige korin, od vile-rô’z i od toga, ka za tim nájménsim lisztom zná bidti stoj, ki to lagoje csinenye razglászi i pokastiga.
Popêvka.
— Z -Vogrszkoga. —
Odpri gori luba zeléna vráta,
Ka bom notri gnao jasz szovjega konya,
Ovesz i szinô daj nyemi,
Tak nede dugo pri tebi,
Ni tri dní.
Gor’ szam odprla ’ze vráta, drági moj,
’Zeni ga, naj notri ide te kony tvoj;
Dam nyemi szinô i ovesz,
Lehko je tü eden mêszec Pri-meni.
Devét je vdárila vöra, vecsér je,
Domô bi sô, ali velka kmica je.
Vu’zgi ro’za gori szvêcso,
Poká’zi mi pôt orszacsko —
Gde-tá je.
Oblácsni jo trák na nébi, de’zd’z ide,
Jôcse sze luba, ár v-ocsáj má szkuze,
Nejôcsi luba tak jáko,
Naj nêmam z-tebem tü delo Zdaj escse.
Na brêgi Tisze sztoji edna krcsma,
Moja luba je rávno tam kelnarca,
Zláta stüca, pint szreberni,
Záto hodim keszno k-tebi Vu nocsi.
Lêpa moja da bi znála, ka jasz znam,
Kákse jáko csiszto szrcé ti jasz mam,
Nêmam jasz nikse jálnoszti:
Nemres dvojiti v-sztálnoszti Prôt’ meni.
Morávszky F.
Razlocsne glászi.
— Povôden szagüje lüsztvo Budapesta. Na Dünaji léd ’ze tri tjedne sztoji. Nise Budapesta v-nisteri mesztaj do téo z-lédom naphano i voda nemre tecsti. Pri Budapesti ’ze v-Dünaji toliko vodé, ka szo mogli ’zlebé, po sterih sze z-várasa voda v-Dünaj püscsa, zaprêti i zdaj z-’zlebov 18 szapôtnim vlêkom vodo nôcs-dén vövlecséjo. Szapôtni mlini szo mogli henyati zdelom, ár mlini doszta vodé nücavsi, ’zlebé bi jáko dopunili. Lüsztvo sze k-povôdeni priprávla. Ládje kréde sztojijo, z-sterimi de lüsztvo na gvisna meszta szprávlano. Csi na hitroma dolnyi vöter potégna, nevola zná velika bidti. Trôstamo sze dobroga, ka nemo plavali.
— Morâvszki vucsitel od szoldasztva zvelikov nevôlov rêsen i ete dnih na szvojo meszto nezáj sztôpi na veszeljé roditelom, ka je té vrli vucsitel nezáj dáni sôli, gde za cslovecsansztvo vnogo vecs haszka vcsini, kak v-rokaj z-püksov.
— Vugroveci, na Horvatskom, 22-toga szvecséna, gda je gorne dug notribráni, lidjé miszlivsi, ka je tô ’ze doliszprávleno, tomi prôti sztanovsi, szekerami, z-püksami koli 300 sze ji k-cérkvi pascsilo, szo zácsali zvoniti i szo sze ’zandárom protili, gda szo ji tê na ráznog idênye zézvali. ’Zandárje vidivsi v-káksaj nevôli szo, med lüsztvo szo sztrelili i vcsaszi 4 mrtvi szo szpadnoli i vnogi szo ranyeni. Za nezájposztávlanya volo mirovcsine szo szoldáki vöposzlani. Ti prednyari szo na törszko zemlo odszkocsilo i od tisztec szo na szoldáke sztrêlali. Ti vküppolovleni szôd csákajo.
— Szrbszki patriarcha, Ivacskovics, na szvéti-dén vu cérkvi, gda je blagoszlávanye dokoncsao i na szrêdi cérkvi kakti eden trónusa sztub doli sô, tá szpadno i z-gláve korôna med lüsztvo sze kotnola. Lüsztvo sze jáko zoszagalo, miszlivsi ka od ’zlaka vdárjen. Patriarchi sze nikaj nê zgodilo i záto tá szpadno, ár sze szpozábo i sze steo doliszeszti.
— Vu Becsi edna naprávnica szvêcs 28-toga szvecséna do téo pogorela. Na sztrasno veliki ogen bio. Kvár eden million 200 jezér rainskih zadene. — Vu Erdelszkom Thury Gyürja szo ete dnih môrili. Málnás vész edem lôg má vise 6000 plügov. Eto lôg je obcsinszki, geto nisteri szo lôg jáko zaprávlali, pred pravdenistolec to’zba dána, ka naj sze tô pre-
8
povê. Eto vcsiniti Thury je naj bolje szilo i záto szo ga bujli. Lüdomorci szo ’ze notri zaprêti.
— Puntaria. Vu Nickivészi vu Temesvármegyövi sze obcsina z-notarosom szvadila, ka je, kak právijo, racsun nê dobro pelo. Ete dnih sze je notarius na Buziás odpelo, tecsasz lüsztva v-nyagovo hrámbo vdarilo i vsze szo zapecsatilé, pa szo sze protili, ka ga bujejo csi nezáj pride. ’Zena notarusi glász poszlala od zgodnyênya i taki szo sze pandurje i birôv vöpopascsili. Ognyeni lidjé szo ete vküppolôvili i v-hlev záprli. Naszkoroma szo szoldáki poszlani i goszposztvo razbojnikom je minolo.
— „Prijátel“-a etoga leta v-prvom broji z-etim gorpiszom versusi „Veszélo nôvo leto“, v-prvom rédi na konci meszto pitanyaznaménya (?), more gorikricsanya znaménye sztáti (!), i toga szlêdnyega versusa strtom rédi meszto „boi“ rêcsi more „bo“ rêcs i meszto „i“ litere piknya more sztáti.
Máli vért.
V-preminôcsem mêszeci v-najvéksem táli lêpo zimszko vrêmen bilô. Mraz je nepresztrano trpo. Na szêtvaj vsze povszed za doszta sznegá, Szêtve szo tak dobro pokrite; zima je szêtvam do etimáo nê skodila. Vnisterom meszti szo misi i csrvjé szêtvi korenyé odgrizli i vnogo kvára zroküvali.
Z-ptühinszki országôv csüti, ka vsze povszéd ednáka zima bila. Na môrjaj nikelkokrát od velki vötrov vnogo hajôvi szo zmantrani i nisteri szo sze vtôpili.
Vnoga meszta povôden proti. Vszáki vért more szkrblivi bidti, ka zdaj, kak sze sznêg zacsne raztáplati, ali csi veliki de’zd’zôvje bodo, naj voda kak najprvle szilov odtecsé doli znyiv. Velka môkrôcsa jáko skodliva szêtvam.
Dober vért vszigdár more premislávati, kak bi kaj bogse bilô. V-etom mêszeci vcsászi sze vrêmen lepo szka’züje. Zvönesnye delo sze pomali zacsne. Vszáki vért kak koli máli ograd má pri hrámi, toga tak more pripraviti, ka naj toliko haszka szi vzeme ’znyaga, kaje koli mogôcse. V-ogradaj sze najprilicsno szád pôva. Ali szadike né szlobodno na gôszci zposzaditi, ár ovak edna toj drügoj rászti ne dopüszti. Z-szadü szi vszáki vért zná pêneze pripraviti. Záto v-etom mêszeci ’ze potrêbno szadikam zemlo poprávlati i szo z-ceplávanyi szprávlati. Pri nájvecs hi’zaj okol hrámbe vsze ne porédno razlücsano. Sznaj’zen vért tô ne dopüszti. Ki zná zrédom vszáko grüdo na szvoj haszek obrnôti, táksega vérta ocsi vcsaszi várajo, ka naj zapüscsen niti eden sztopáj zemlé ne le’zi. Kak bi sze lehko pri vszákoj hi’zi na nisterom trszti grozje pôvalo. Z-tém je malo dela i vnôgokrát trsztovo lisztje od ognya obarva. Grozje vszáki rad v-lampe deva i dönok ga vtrága z-málim delom szi pripôvati.
V-goricaj delo ete mêszec, csi vrêmen dopüszti, sze tüdi zacsne. Nistera lêta táksa návada, ka sze vszeféle trsztje szadi. Pôleg táksega mêsanya vino fini, sztálen ’zmaj ne dobi. Vszáki grozje pôvas tô more znati: jeli scsé grozje na odajo povati, ali scsé lehko ali mocsno vino povati. Ki na odajo pôva i ki scsé doszta ali lehko vino meti, táksi sze more za jáko rodlivo trsztje szkrbeti. Na nasi bregaj eto trsztje tüdí jáko rodi, nego náj bogsi je prinász te tak imenüvan sztári szlovenszki trszt.
Isztina ka toga trszta grozje jeszti sze ne ’zmaji, ali vino tak zdravo i tak ognyeno, ka v-országi od toga bogse vino sze komaj v-tri ali stiri mesztaj pôva. Szamo ka lüsztvo po brátvi vcsaszi odá, nisteri pa zmêsanyom pokvarijo. Pa tákse vino kak sze v-Dolini, v-Bokracsi, v-Vadarci pôva, malo gde nájti. Záto ki z-vina haszek viditi scsé, more na vsze szkrblivi bidti ka nyaga k-tomi cíli pela.
— Repa i krumpisi csi v-zimi zmrznejo, moro sze na mrzlom meszti dr’zati, ka csi na toplo prido vcsaszi zagnilijo. Najbogse zmrznyeno repo i krumpise odtopiti i kak najprvle zpolagati, ár za poláganye záto jáko nüclivo.
— Protolesnye szêjanye, kak edem vért po letaj zküszávo, sze more kak najrané opraviti. Csi sze keszno szêja, te je ’ze za klicanye zemla né tak vla’zna i szledi vnogoféle sztvári na náraszi vecs kvára zroküjo. Záto keszno szêjanye zná tüdi dobro bidti, csi zadoszta de’zd’za i ovak prilicsno vrêmen szlü’zi.
— Roglátoj ’zivini, tô eden vért porácsa, pri táksem táli telí, gde sze strigeo nemre nücati, more z-brianyom pomágati. Z-tém sze ti máli sztvári odprávijo i ’zivina pocsinek má. ’Zivinov more lepo djáti, csiszto dr’zati, ár sze te krma poszna. Csemernoga, szvajécsa csloveke nê szlobodno nigdár vstalo pisztiti. Csi szo krave mantráne, tô sze na mlêki i na mészi pozna. ’Zivina tak dobro djánya i mirovcsino ’zelê, kak káksakoli drüga sztvár. V-zimi na mlêko jako skodlivo, csi krave ledeno vodô pijéjo, po táksem sze vnoga krava pokvari i niscse ne vê odkój. Záto gde mogôcse v-zimi krave z-mlácsnov vodov trbé napájati i csiszto, zdravo krmo polágati.
— Mak za krmo pôvao eden vért Francuskomországi i szküsnyávonyom jáko zadovolen bio. Mak sze more rano poszêjati v-réd na 35 centimeter ozdalecsino. Gda sze zoriti zacsno, te je po’zeti i brezi vézanya na kôla naklajeni i pod sztrehov v-jamo zmetani. Te je na 2 centimeter dugocso za szecsko zrêzan, zpsenicsnami plevami zmêsani i tak szlámov i na pol méter zemlôv pokriti. Eto sze szkvászi i eden csaren küp ká’ze. Jáko je dobra krma tô i ’zivina rada jê. Vu Francuskom vnogo krmo v-jamo devájo, sztém krma bogsa bode i du’ze trpi.
— Trávnike na protolje tak trbê popraviti, ka gde mogocsno, ka sze v-leti naj polevajo. Gde sze trávniki poszêjajo szemenom tráve, jáko porácsano na eden plüg eden kilogram künovo szemen poszêjati, eto je dobro za zeléno krmo, ali ecscse bogse z-deteljov vküpzmêsati i te za vrásztvo szlüsi. Od künove krme krave bolje dojijo.
— Vu Ameriki szojo tákse mravlé, stere tak méd szprávlajo kak ti vcséle. Ete mravlé szo edem centimeter duge. Eden táo eti mravlöo noszi práh z-korin, te drügi méd redi i te trétji tao paszko má na dom. Ete méd je v-Ameriki jáko iszkani i na rane kak vrásztvo je jáko nüclivi.
Szilje. Preminôcsem trstvo namali slo. Na küplênye sze nê vola szka’züvala, ár sze vszaki od povôdeni bojo, geto eti szilje sze pivnicaj dr’zi. Cêna je bila: psenica 75 kilogramm ’zmécsna 9 rainskih 10—70 kr; ’zito 70—72 kilogramm ’zmécsna po hektoliteri za 7 rh. 15 ― 30 kr; jecsmen 62—63 kilogramm ’zmécsen za pivo po hektoliteri za 6 rh. 70 — 8 rh. 20 kr, za krmo 5 rh. 90 kr; ovesz jáko küpüvan 36—40 kilogramm ’zmécsen po hektoliteri 8—8 rh. 40 kr; kukorca 72 kilogramm ’zmécsna 4 rh. 40—50 kr.
Mászcsava na mali iszkana, zlagvom vréd 66 rh.; szlanina 62 — 64 rh. eden métercent, tô je 100 kilogramov.
Zivinszko szenye: voli pár po 140—280 rh., krave pár po 120—178 rh.
Podgovoren réditel: Agustich Imre.
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi.