Buda-Pest, 1876.
Drügo leto.
Szobota, 1. Szvecsén.
PRIJÁTEL.
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
Naprêplácse cêna:
Na strtnyek leto    .    .    .    .    .    .    .    .    .    .      90 kr.
Broj 1.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
1876. Veszélo nôvo leto!
Nôvo leto pozdrávlem te’? Primte brátye kupico,
Kak sze sika po návadi,
Pijmo vszém na zdravico.
Bo’zna lêta velko breme’ Nepresztano nász te’zi . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
Szilji cêna naj bo velka —
Tô vértom na veszeljé.
Nájdi szi fál krüh sziromák, Vém za vszákoga raszté.
Ka sze odá naj má cêno,
Nê pri tom ka sze küpi . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
Dobro cêno naj má teocsics — Záto boj bogat meszár:
Nôvi mertük tak obrácsaj,
Ka drügomi nede kvár.
Lén, konopeo obülen pôv Naj dá delo trlji, svélji . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
Dácsoterjás ne poznam te’! — Vrsáj pênez mê’ vszaki,
Ka csi grábis, raszípás Naj sze pozna namali.
Odhájaj dalecs küga, szmrt, Nescsemo váj poznati . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
Bojdi postüven vrácsitel,
Naj te’ li nenücamo.
Kak vu broji tak vu môcsi Naj sze povno’zi lüsztvo.
Naj szo zdecov sôle pune,
Ki szo jáko pascslivi . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
’Zaloszt, nyefka ino szvajba Naj nam ’zivot ne britki.
Trplivoszt, jedinoszt i tak Mir naj bode na szvêti . . .
Szkrblivnoszt odtiraj márnoszt ― ―
Trostajmo sze bogsemi . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v tom nôvom leti.
Csi pa gláva puna miszel —
Ki bi steo zameriti?
Vcsászi — vcsászi — kak sze síka —
Csi sze veszeljé zglászi.
Záto vancar, grozje presar,
Z-vinom lagve na tocsi . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela Vszákom’ v-tom nôvom leti.
Naj szo vörne mláde ’zene,
Náj’te mô’ze devojke, —
Boter z-botrov na botrine Naj noszita vrtanke.
Tori sze blá’zensztvo povszéd:
Sziromáki, bogáci . . .
Naj sze szpuni szrcá ’zela,
Vszákom’ v-tom novom leti.
Escse e’n pun pehár! Nakój?
Cslovecsánsztvo, pravico! Na kreposzt i prijátelnoszt —
Naj vszákomi sznaj’znoszt boi Naj tak szija povszéd szunce,
Bojmo vszi zadovolni:
Tak sze szpuni szrcá ’zela   Csi ’zivémo v-radoszti.
a. i.
Tri mêszece ’zitek je krôto krátko vrêmen.
Toliko je sztar „Prijátel.“ V etom krátkom vrêmeni „Prijátel“ bivoszt szvojo za szlovene za neognyeno potrêbcsino pokâzo. Vnôgim je volo pribüdo na stenyê; ki szo dotega máo komaj nekaj zacsüli vu domovini i na szvêti naprêprihájájôcse prigodbe, prilika sze nyim z-tém odprla od vszakojacskoga zgodjênya vecs i vecs zazvediti; pôleg toga nê pozábleno bilô szpoznávati vsze ono, ka sze na vcsenyé i na raszveszelnyé za nâjbôgse szka’züvalo. Na kráci: „Prijátel“-a setüvanye je bilô zadovoliti
2
stevce. Eto bode „Prijátel“-a cil vu prisesztnom vrêmeni tüdi.
Gde koli sze nekaj zgodi, od toga glász bode prineszo „Prijátel.“  Pripovedávke i versusi vszákom broji bodo. Kak do tega máo, tak potom tüdi vszákom broji lêpi kêpi bodo, od velkoglászmi mo’zôv i od vsze ka je na szpoznanye vrêdno.
’Zmécsa zacsétka pomali odrinyena bode. „Pri-
játel“-a pascslivi bo kak naj vecs nôvoga i lepoga razserjüvávati.
Eto doprneszti „Prijátel“-i szamo tak mogocsno bode, csi kak naj vecs stevci okol nyaga sztôpijo.
Geto z-etim strtnyek leto priteklo, zvolte naprêplácso ponoviti.
Nôva naprêplácsa sze od prisesztnoga szüsec mêszeca zacsne.
„Prijátel“-a cêna na strtnyek leto 90 kr.
„Prijátel“-a prvlêse broje escse mogôcse dobiti.
Orszacsko szpráviscse.
Preminôcsem mêszeci od szpráviscsa szo imenitni dugoványi szkoncsani ino v-právdo szklenyeni. V-prvom rédi sztojijo na 1876-to leto potrêbni sztroski. Poszlavcovahi’za szkoro tri tjedna vszáki dén dvakrat — v-nedelo edenkrát — szedsztvo dr’zálá, ka sze ob sztroskov tanácsivanye kak nájprvle dokoncsa. Eto szo jáko vrôcsa szedsztva bílá. Gojdno je szedsztvo od 9-toj vöri zacsnyeno i je trpelo zvecsera do 2-ma; vecserásnye szedsztvo je od 5-te do 8-me vöre vküp bilô. Pri etom tanácsivanyi je vnogo naprêprineseno, ár vszáka suma, ona stere z-dohodkov szhája i ona tüdi, stera sze na nekáj vödá, zrédoma naprêprihája. Nisteri poszlavec pri ednom dugoványi ’zelé dohodke povno’ziti, drügi pa v-ednom ali v-drügom meszti, gde sze nyemi suma velika vidi — kaj pri vértüvati. Eto sze vnôgim gucsom zgodi. Ki prôti gucsijo, ete poszlavce preszvêtiti sze popascsi nisteri od miniszterov i zádnyis sze szlavanyom prevr’ze. Pôleg szkázanya sztroskov v 1877-tom leti je csákano, ka notri pritecsé: 224 millionov 434 jezero 683 ranskih, vöplácsati sze more 235 millionov, 302 jezero, 698 rainskih; vödávanye tepa 10,868,015 rainskih vecs zadene. Eto potrêbcsino zadovolcsiniti i ka v-prisesztnom leti ország naj gotove pêneze krédi má, zatoga zroka volo je dácsa od dohodkov po právdi prezdignyena i zvön toga ország na dug 80 millionov rainskih gorivzeme. To je od velikásove hi’ze po tanácsivanyi tüdi dokoncsano i od kralá potrdjeno, i z-tém je za právdo posztávleno.
Nôva dácsa od dohodkov tak bode racsunyena, kak je v-eti novin szlêdnyemi broji naprêdáno. V-tom tálí sze nikse ponácsisênye nê zgodilo.
Nôve dácse i nôvoga dugá povoljênye sze je szlavanyom poiméni zgodilo. Pri vszákom szlavanyi rávnok od vecsesznoszta kraja sze je szeli 180 poszlavcov szlavanya odzdr’závalo i dokecs je szlavanye trpelo, szo v-preklét vujsli. Eto szo záto tak vcsinoli, ár szo prôti nê vüpali szlavati miniszteriumi i szvojemi lasz-
tivnomi sztráni, pôleg szo pa tüdi nê vüpali szlávati záto, da bi sze z-tém krôto zamerili onim, ki szo je za poszlavca zébrali i potáksem glibár je szramotlivo, delo be’záti, eteksi lidjé sztoga potáksem haszek vlecséjo. Táksi szo sze tüdi najsli, ki szo niti nê prisli na szpráviscse, nego szo domá osztanoli i szamo vszáki mêszec szo szi zrédom plácso dáli priposzlati. Csi stoj nekaj opraviti na vszébe zeme i z-etoga sze szám rad szpozábi, i záto ka je du’znost szvojo nê doprneszo escse brezi szramote plácso vlecsé — szôd szam na szébe táksi vöpovê.
Escse od ednoga jáko vágatnôga dugoványa sze moremo szpomenôti, stero je tüdi zdaj od szpráviscsa v-právdo szklenyeno: tô je z-Vlaskim országom na vámo i na trstvo gledôcs zvézano szprávlanye. Nisteri právijo ka eto szprávlenye za nász nede hasznovitno, geto potom vlasko szilje brezi váme knam pride i eti de cêno doli te’zilo, ár na vlaskom sze vnogo szilja pôva. Tê escse tô tüdi právijo, ka eto szprávlanye za ausztriance bode hasznovitno. Drügi pa tak gucsijo, ka to za nász tüdi hasznovitno bode. Po vrêmeni sze ’ze poká’ze, steri je gucso pravico.
Pred szvétki szpráviscse rázno odislo. Szedsztva dr’zánye sze ete meszec 8-moga zacsne.
— Z-morávec i z-kristya szo vucsitelje za szoldáke odzváni. Etivi sôli zdaj prázno sztojita. Deca pa tak gori razté, kak kosavi grn. Stojo tomi zrok? Právda tak zapovê, ka v-szoldacski réd szlisajôcsi vucsitelje, ki szo za vucsitela zebráni, vszákom leti szamo ednôk, pod pocsinvrêmenom sze moro na szoldacsko szlü’zbo pozvati. I té tri vucsitelje szo dönok prôti právde mogli za szoldáke odidti. Eto nepravicsno dugoványe na szpráviscsi Fügh Károly z-köszecskoga kraja poszlavec naprêprineszo i pito vucsitelnoga i vojne dugovány minisztere, jeli szta tô zvéla, pa csi scséta vcsiniti vsze, ka je potrêbno, ka ti vucsitelje kak najprvle domô püscseni bodo. Minisztera te odgovor dáta, gda szpráviscse pá vküppride. Hvála Fügh Károlyi, ka sze od toga dugoványa szpomino. Csi gder v-tom kraj i za vucsitele velka potrêbcsina, geto tákse te’zko nájti, ki nas szlovenszki jezik gucsijo.
— Nôvi mertüki. Po novom leti nôvi mertüki bodo nücani. Zdaj szi vszáki haszek vzeme pri obracsunanyi onim táblam, store je ,,Prijátel“ prneszo. Pazlivi naj bode vszáki, ár nájdo sze táksi, ki do steli na szvoj haszek lüsztvo blôditi. — Potrêbno de znati, ka szpráviscse ete dnih v-právdi dokoncsalo, ka lagvi na edno leto escse ne pridejo pod nôvo mero. Eto sze záto zgôdilo, da zdaj v-lagvaj vnogo vina le’zi, stero gibati nê szlobodno.
Od sztáliscsa vorcanya med vértom ino med dr’zinov, nadale od pôloobdelavcov i od te’zákov je szpráviscsa poszlavcovoj hi’zi od minisztera notrêsnyi dugovány edna právde-podsztava naprêprilo’zena, stera sze do protlêta zná za právdo posztaviti. Eto právdo podsztavo na kráci z-etim scsémo szpoznávati:
Ki sze nájmenye na eden mêszec gvisno delo opraviti nikákomi vdinya, v-dr’zinski réd sztôpi. Vért i slű’zbenik v-piszmi ali z-recsjov medszebom szprávlanye narédita.
Csi do csasza domô püscseni szoldák v-szlü’zbo sztôpi i sze potom nazáj zazové, szprávlanye miné brezi nadomesz-
3
tênye. Eto sztoji na one tűdi, ki pribéranyi za szoldáke obsztánejo. Medtémtoga táksi szoldák, ki vszákom leti na edno gvísno vrêmen sze za szoldáka pozvé, more sze z-vértom zglihati, csi nê, du’zen je namesztnika posztaviti. Ki eto vcsiniti zamidi, on je nadomesztênyom du’zen. I eto sztojí na táksega, ki szamrad za szoldáka odide.
Tákse szprávlanye, v-sterom gvisno vdinyano vrêmen nê vöpovêdano, ne valá. Kapore suma zná bidtí kakkoli mála; ki kaporo vzeme, sztém je szprávlanye potrdo i csi je pri vdinyani nê nacsi szkoncsano, kapora sze má v-szlü’zics zracsunati. Csi sze glibár kapora nazáj dá, záto sze szprávlanye neodvé’ze. — Táksi szlü’zbenik, ki sze na vecs mêszta vdinya, more k-tisztomi vérti idti, k-steromi sze oprven vdinyo, i ovim, csi je z-tém káksi kvár zroküvo, more tô zavrnôti. — Ki táksega slü’zbenika nájmle, od steroga zná, ka sze ’ze v-drügo meszto vdinyo, zgűbi kaporo i escse 40 rainskih kastigo plácsa.
Du’znoszt vérta: Dr’zini more zaszlü’zik vrédi návadnoga vrêmena vödati i dr’zino zdrav i zadoszta sztroskom hrániti. — Pazlivi more bidti, ka v-szlü’zbo vzéta v-sôlo hoditi du’zna deca, naj rédícsno v-sôlo hodi, kak tô právda zapovê, i hi’zni réd more tak szkoncsati, ka dr’zine se brezi dela müdjênya po vrêméni naj szvojga vadlüványa cérkev hodi. More szkrbmeti naj dr’zina trêzen, szkrblivi i krepliví ’zitek pela. Csi stero dr’zincse obeté’za zvön szvojega i vértovoga bina, od vrácsênya nyagovoga sze more vért szkrbeti na eden mêszec, i csi v-betégi vsze dobi ovak, ka nyemi potrêbno, na eto vrêmen lón ne dobi. Nadala ga vért nê du’zen privszebí dr’zati. Csi szlü’zbeníka beté’znoszt vértov bín zroküje, tega du’zen vrácsiti dati i vsze sztroske nosziti, csi szo pa dr’zincse szvojim bínom v-beté’znoszt szprávi, more vérti vsze zavrnôti, ka bi nyemi sztoga kvár prihájao.
Du’znoszt dr’zine: Vszáki szlü’zbenik je du’zen dobro ino vörno opraviti vsze ono delo, na stero sze je vdinyo. Csi vérti káksikoli kvár zroküje, eto moro zavrnôti i csi za nadomesztênye lón nebi zadoszta bio, more zdrügoga vrêdnoszti nyagovoga domesztiti. — Dr’zina sze more hi’znomi rédi dr’zati. Brezi vértovoga znánya neszmí níkam odidtí i tak tüdí neszmi du’ze vöosztáti, kak na tô szloboscsino dobi. Né szlobodno brezi vértovoga znánya pohájacse kszebi pűscsati i prepovêdano nanôcs nyemi komikoli szálas dati. Oblêk, skrinyo more prihrámbi dr’zati, csi vért tô tak ’zelê. Vért, csi je vu nyam obüdjena szumlyivoszt, szlobodno blágo szlü’zbenika prednyim preglédne; csi pa szlü’zbenik eto nebi privolo, preglednoszt sze te pred vesznicskom prednyari more zgodití; nego blágo szo more tecsasz pod spor djáti. Vérti je szlobodno dr’zino kárati i tô, kakti vértove zapôvidi szlü’zbenik more tühoma ino szpostűvanyom poszlühnoti i bôgati.
Správlanye miné: Csi vért ali szlü’zbenik merjé, csi sze vdinyanye v-pravdenom vrêmeni odvé’ze; csi dr’zincse szkáksega koli tála vdinyano delo nemre doprneszti; csi je müdlivo i csi sze dobro ne oponása; csi vért lón na vrêmen nebi steo vöplácsati; csi szlü’zbenik ’zenitjov bi szi mogo sors pobôgsati, ka sze szledi nyemi nebi ponüjalo. Vért szlü’zbenika szlobodno vcsaszi odtira: csi krádne, csi je pijánec, csi je na ’zivino nê pazliven, csi je nepokoren, csi zgrablivní beteg dobi i csi je razbojnik.
Dr’zincse szlobodno vcsaszi vösztôpi z-slü’zbe: Csi je vért nemilen prôti nyemi, csi ga vért na tákse delo napeláva, stero kreposzt i právda prepovê.
Vszáki szlü’zbenik dr’zinszkoknigo more meti, brezi etakse knigo nê szlobodno v-szlü’zbo vzéti niednoga, i ki tô dönok vcsini, na 25 rainszkih bode kastigani. Vért popravici v-knigo zapiszati more, kak sze dr’zincse oponásálo, i csi sze szlü’zbeniki eto nepravicsno vidi, na vise meszto sze zglásziti more, gde povôli nyagovoj vöpoprávlano bode i ete násztaj sze vu knigo zaperi.
Pôloobdelavci: ’Znyeci, mlaci i drügi pôlszki delavci z-ptühimszkoga kraja vesznicsko szvedocsansztvo moro meti, brezi
etaksega szvedocsansztva prepovêdano nyih na delo vdinyati Z-etaksemi delavci szprávlanye sze v-piszmo vzéti more.
Te’zák je du’zen delo, za steroga oprávlanya volo je nájemleni, dobro opraviti i za kvár je podgovoren.
Zvönszki dugoványi.
Vu Hercegovini dugoványi dnesz rávno tak sztoji, kak szo sztáli pred ednim mêszecom. V-preminôcsem mêszeci trikrát veliko bitji bilô. Pri ednoj táksoj priliki je 1200 törkov i 800 hercegovinancov szpadnolo.
Törci sze krôto trücajo, kakda bi nyim mogocsno bilo hercegovinancare zmiriti. Z-bojom nemrejo nikaj opraviti. Zdaj te pá z-lêpimi recsmi miszlijo nezadovolne nagucsati, naj nedo du’ze protivniki. Ete dnih od törszkoga cára znôvics edno piszmo vödáno, v-sterom sze hercegovinancarom obecsa, ka vu prisesztnom vrêmeni nyihov sors pobogsa i ka krscsenicki nedo vecs v-’zivinszkom rédi sztáli. — Hercegovinancarje szo ’ze vecskrát tákse obecsávanye csüli i zdaj ’ze nikak nescso vörvati. I záto szo nê szílni orosjé zrôk pisztiti.
Hercegovine ravnitel pasa ete dnih dvá prednyiva hercegovinancora na veliko csészt imenüvo, z-tém ’zelevsi pokázati, ka je törkom ômurno vola obdr’zati, ka je obecsano.
Ka bi vszi na mirno pôt steli sztôpiti, tô je komaj vörvati, geto niti eden sereg odnyih neká’ze volo bojne meszta povrcsti. Hercegovinancarje szo jáko prôti zimi priprávleni. Zágreba i z-drügih mesztaj bogati trszci oblêk i drügo potrêbno skér i blágo posilájo hercegovinancarom.
Tak je csüti bilô, ka od tri vladnikov sztrána, kak od nemskoga, od nasega i od ruszkoga je dokoncsano bilô, kak bi med törköm i med hercegovinancarom mirovcsino napravili. Eden ovoga ráto naj za mira volo med tima vojnika sztôpi i naszlêdnye eto na nasega zavüpano, nego zdaj pá vsze tiho. Ni eden nêma kurá’zo sze zmesz mêsati, ár sztoga lehko táksa szpletenca bi nasztánola, steroj dokoncsek niscse nevê naprê.
Vu Szerbii i vu Crnagori ete dnih sze pá k-boji priprávlanyom gibanye szka’züvalo. Zná bidti ka sze do protoletja nekaj gene. Vu drügi ptühinszki országaj nikaj sze nê znamenitnoga zgôdilo.
Od törszke granice nam eden prijátel nas eta pise: Med törszköm i med nasem országi Unna voda tecsé kak mejás. Na ovomi kráji Unne med Hercegovinanci i med törki boj tecsé. Ka od etiva te eden ali te drügi naj na nasega kraje zemlé ne sztôpi, kre Unne je nasa vojszka na paszko gori posztávlane, i szoldáki nôcs-dén tak mocsno szlüsbo mája, kak da bi v-boji prôti protivniki goriposztávleni bili.
4-toga prozimeca na Unni je vu 12 ladjami naklajeno vojszka skér, ’zívis i oblêk proti Novi törszkomi várasi gori pelano. Eto szo hercegovinanci zavárali i na hitroma edno 60 sze je nyih naprê popascsilo i na ednom otoki szo na ládje csakali. Kak szo törki kre otoka mimo obrodárili, hercegovinanci szo sze sztrelájmi
5
poklonili. Ali törci szo tüdi krédi bili i tak sze mednyima z-ednim sztrelba zacsnola. Eto sze po poldéní ob 2-ma vör zacsnolo i do 6-te vöre vecsér trpelo. Hercegovinanci szo ládje nê mogli od törkov vkraj vzéti. Törkov je edno 500 bilô. Hercegovinanci szo szkrita meszta sztrelali; od nyih szta dvá szpadnola i 15 szo ranyeni; od törkov je 20 szpadnolo i vise 100 szo ranyeni. Törci szo sze na ládjaj nê szkriti mogli.
Pred nisterimi dnévi törci —nê znati z-káksega zroka — szo prêg Unne na nasem kráji na ednom brégi sztojécso szoldacsko hrámbo sztrêlali, pred sterov sztojécsemi drevji golombisje szo vnôgo vêk szpotrli i malo zfalilo ka bi eden golombis szkoro szobocskomi Kirbisch Károly kaplari v-cselo vdaro, da je nyemijáko blizi fücsko kre gláve. Pri toj priliki je ednomi vérti golombis na dvori sztojécso kravo bujo.
Prinaz je veliki mraz. ’Zivis je jáko drági.
Ravnitelje országa.
Z-etim sze itak dvá minisztera poká’zeta v-képaj od „Prijátel“-a. Obadvá szta z-prvlêsega miniszteriuma, steri je bio od právoga sztrána zabráni. Etiva szta csészt szvojo nadu’ze obdr’zala v-tom zdásnyem Tiszaminiszteriumi. Eden je miniszter vadlüványa i obcsinszkoga vcsenyá dugovány. Eto csészt zdaj Tréfort Ágoston noszi, eden jáko vucsen i pameten cslovek. Pod nyagovom ravnitelnoszti sze je vu országi vcsenyé krôto na prêpomoglo i vörjemo,
Szende Béla.
Tréfort Ágoston.
ka vu prisesztnom vrêmeni v-etom táli sze escse vecs zgodi; ár szamo v-táksem országi sze pascslivo, száksem dugoványi razumlivo lüsztvo nájde, gde vcsenyé nê zapüscseno. — Tréfort je vu Zemplém-vármegyövi, na Homonni 1817-moga leta rodjen. ’Ze vu 1848-mom leti pri miniszteriumi csészt noszo; szledi sze je naprêpomáganya vérszva dugovány szkrbo. Gda szo sze vráta szpráviscsa itak odprlé, je za poszlavca odebráni i do eti máo na szpráviscsej edno i to drügo krajino namesztcsávo. Na zdásnye szpráviscse od Sopron városa poszlan.
Szende Béla je miniszter od domobránitela dugovány. Gda sze vu 1867-tom leti med Vogrszkom-

országi i med Ausztriov jedinanye zgôdilo, z-Becsa szo escse szledi dönok vszigdár skrlivo prôti nam glédali, miszlivsi, ka sto zná, nakój szi vôgri glavé terejo. Záto je cseresz pomali slo znezáj posztávlanyom honvédvojszke. Od togo szo v-Becsi niti nê csüti steli. Vu országi sze pá ’zelênye vszáki dén bolye zglasüvala nê honvéde, nego szpominavsi vogrszko vojszko. Eto je itak vecs bilô, Te szo sze honvédje goriposztavili i po Andrássy-i je Szende Béla domobránitelsztva dugovány ravnanye v-rôke dôbe, i ’ze tri lêta eto csészt noszi. Szende je v-Krassóvármegyövi na Lugosi rodjen. V-1848-mom leti kak honvéd do Világosa sze za domovino borio i on je tüdi eden z-oni, ki szo prvi, bili na büdinszkoj szteni, gda je eto meszto od protivnika vkraj zéto.
Szvêti-dén.
Szvéti-dén je lübéznoszti szvétek. Nigdasnya návada, ka deca na ete dén csáka dár dobiti. Na ete dén sze vnogo pênez potrosi. Sziromák tak
6
kak bogátec ne zamüdi szvojoj deci nekaj zapoveszelnyênye küpiti. Z-timi máli lidmi sze ti veliki tüdi veszelijo, da sze na szvéto-nôcs v-hi’zo posztávlenom jelicsi zvêcse z’vuzgéjo, i na vêke gorzobeseno deci v-ocsi bliszkecse, na stero sze radoszt obüdi. Ti veliki szi tüdi poiscsejo razveszeljávanye; ti edni z-orejami rogácso, drügi olovlévajo i prisesztno vrêmen proroküjejo, te véksi táo pá koli polnôcsi sze v-cérkev pascsi. Táksi tüdi szojo, ki pri etoj priliki, kákse comprnije delajo. Nego tô cseden cslovek nedela, ár je comprnia, csalarija li norüja.
Szvéti-dén naszledüje nôvo-leto, na ete dén pá ti velki lidjé csákajo dár dobiti za nyihovo „veszélo nôvo leto“ ’zelênye. Ete dén sze tüdi doszta pênez gene z-edne rôke v-to drügo. Potom prido tri králi i za nistere dnéve pá sze odpréjo fassenka vráta. Ki de pazlivi pamet trezno obdr’zati i de znáo na zdrávje szkrbmeti, taksega poszt nede ’zalosztüo.
Na szvéto-nôcs.
— Prepovedávka. —
V-ednom velikom várasi ’zivo je eden sziromák csi’zmár, ki sze nikak nê mogo obogatiti szvoje mestrie. Pa lidjé szo szi nê zgucsali, ka nadale nedo csi’zme noszili; niti obcsina nê zapovêla, ka potom csi’zme sze moro za polcêno odávati; csi’zme je pa jáko dobro napravo, szami küpci szo sze tô’zili, ka ne morejo raztrgati, ka on ednok zasije; zátoji doszta bilô, ki szo pri nyam dáli delati, vszi szo posteno placsüvali, ni eden nê odszkocsa neplácsanimi csi’zmami, i dönok János majszter sze nikak nê mogo obogatiti.
Záto je János majszter nê znao k bogásztvi pridti, da ga bôg tak csüdno oblagoszlova, ka sze nyemi vszákom leti edno dête narodilo, gda eden pojep, gda pa edna deklina i vszi szo cseresz zdravi bili. — Bôg o moj! — zdühávo je János majszter vnogokrát pri vszákom nôvom prisaveci, kak sze broj povno’zinávo na sészt, na szedem, na oszem; gda za etim dugim rédom ’ze piknya pride? Ednôk je priso te devéti; ’zena je mrla; i potom je tam bila piknya.
János majszter szam osztano na szvêti zdevéterov decôv. Z-etim je jáko doszta povêdano.
Dvá-trjé szo ’ze v-sôlo hodili, ednoga-dvá trbelo vcsiti hoditi, drügoga na krili varvati, hrániti, mocsnik kühati; ednoga oblácsiti, drügoga mujvati i na vsze szprávlati. Eto je, szlatek priátel, ne mála csészt; naj szamo szküsáva stoj.
Gda je trebelo obütel vörezati, na ednôk devét obütelov! gda je trbelo krüh vrvzati, na ednôk devét falátov, gda je trbelo posztilati, na ednôk je cêla hi’za od dvér do okna edna posztela bila naphana z véksimi, ménsimi, plávimi, csrnkasztami glávami.
— Bôg o moj, da szi me oblagoszlovo — zdühávo sze vnogokrát te pobo’zen rokodelavec, gda je vcsászi prêg polnôcsi na péni poplat kuko, ka nyemi naj mogocsno bô toliko düs tela hrániti i gda na ednoga gda nadrügoga sze szkricso, csi sze nisteri vszehni nê dobro oponáso. Rávno devét. Ali záto hvála bôgi, na to’zbo nêga zroka; vsze devét szo zdravi, kreplivi, dobri, lêpi i zalôdec je tüdi vrédi; i ráj devét falátov krüha, kak eden gla’zek z-vrásztva, ráj devét posztel v-ednom rédi, kak mednyimi edna skrinya.
Nikso volo szo nê meli János majsztera deca na pomrênye; tô ’ze tak dokoncsano bilô, ka vsze devét sze zdelom na prê pomorejo, i szvoje meszto nikomi ne odsztôpijo: nê je nyim skôdo de’zd’z, sznêg, szühi krüh.
János májszter na edno szvéto-nôcs je od vnogo drkanya keszno domô priso, zgotovim delom je hodo i malo pênez je vküp pôbro. V-száksoj vulici je vido pozlacsene ágnyece, sztole naklajene z cukra na právlene babic, stero je odávano za tákso deco, stera sze dobro oponása. János májszter sze je premislávo, jeli naj ne küpi nekaj? Ka? vszém devét? Tô de doszta. Nê; küpi on táksi dár na szvéti-dén, steromi sze vszi bodo veszelili.
— No deca: eden, dvá, tri, stiri: vszi szte tü? — pito je pri domô pridki szvojem. Znáte, ka je dnesz szvéta-nôcs? Tô je szvétek. Veszeljávajôcsi szvétek. Dnesz vecsér nemo nikaj delali, nego vszi mo sze veszelili.
Deca sze tak radüvala, ka sze dnesz moro veszeliti.
— Li pomali, kapa csi vasz na vcsim na edno lêpo peszem, stero jasz znam.
Tak szo ga proszili, naj je navcsi.
— Csi te sze dobro oponásali. Potom morete vréd sztôpiti. Tak ni, steri je véksi na prê, ménsi nezáj.
Tak je vsze vréd posztavo, kak orgelszke’zvegle. Te ’va naj ménsiva na ocsin kolenaj i narocsáj szta meszto najsla.
— Zdaj tiho bojte. Jasz mo na prê po pêvo, vi pa za menom.
János majszter z-gláve zeleno kapico dolidjao, i etak zacsno popêvati: Krisztus je dnesz na szvêt priso . . .
Ti véksi szo sze peszem na hitroma navcsili i tak szo lepô popêvali, ka veszeljé bilô poszlühsati.
Vise csizmára, na prvoj prezdignyenici, eden bogat, neo’zenyen goszpôd meo sztan vu devét hi’zaj: v-ednoj szidi, v-drügoj szpi, v-trétjog dohankadi, v-strtoj obedüva: sto bi znao povedati na kój ove nüca? Ete nêma ni ’zeno, ni deco, nego meo je toliko pênez, ka je szam nê znao keliko? Ete bogat goszpôd rávno v-oszmoj hi’zi szedo, i primislávo zakój nêma ’zmajha jesztvina? zakój v-ti velki lêpi hi’zaj nêga zadoszta zráka? zakój brszlivoj poszteli mirnoga szehna nêga? gda je János majsztrove hi’ze peszmi glász zacsüo. Zaprva je niti nê vpametivati steo, miszlivsi, ka sze ’ze dokoncsa, nego gda szo deszétikrát znôvics zacsnoli, te szo ga csemérje na poplate posztavili. Doli je odiso csi’zmári.
Rávno szo peszem dokoncsali, gda je dveri ôdpro. János majszter szpostüvanyom z-tri nogács sztolcseca gori sztano. 
— Vi szte János majszter te csi’zmár, jeli bár? — Pito od nyega te bogátec.
— Jasz szam, nyihova velikoszt: eden pár csi’zm zapovêo?
— Nê szam záto priso. Da doszta dêc máte?
— Mam zadoszte, nyihova velikoszt, mále i velike. Doszta vüszt, gda trbê jeszti.
— Escse vecs vüszt, gda popêvajo. Csüjte János
7
májszter, jasz vam szrecso ponüdim. Dajte meni edno z-vasi dêc, jasz ga za szina vzemem, gorigazhránim, hodode z menom pôtüvat v-ptühinszke országe, bode goszpôd’ ove de pomágo.
János májszter na té gucs tak glédo, da bi sze zoszago: tô je velika récs bila! edno dête za goszpôda djáti. Za kój nebi dao? Kakpa ka tá dá! vém je tô velika szrecsa.
— No zaberte frisko od nyih ednoga; potom hodmo.
János majszter zabérati zacsno:
— Eto je Pavel. No, toga ne dam. Ete sze dobro vcsi, ete more dühovnik bidti; ta drüga je deklina, dekline nyihovoj velikoszti nê trebê; Ferencek: ete mi ’ze v-mestriji pomága, brezi toga nem’rem bidti; Jancsek: vis, vis, té je pa na moje imé krsztsen, nem’rem ga tá dati; te máli Jô’zek: on rávno tákso formo má, kak nyagova mati, tak da bi li nyô vido, pa ka té nê du’ze pri hi’zi bio? No zdaj pá deklina naszledüje, tô je nikaj; te je v-rédi Klosek. Toga je mati náj ráj mela; szirôta ’zenszka v-zémli bi sze obrnôla, csi bi toga tá dao; no etiva dvá sztapa escse jáko máliva, ka bi ’znyima zacsnoli.
’Ze je dokonca priso, i nê je znao ni ednoga zebrati, vém on vszákoga jáko lübi.
— No mlájsi! zaberte vi ednoga; steri scsé bidti veliki goszpôd, v-kocsüjaj sze voziti? No gucste; ki scsé bidti ’naj na prê sztôpi.
Na tô sze deca ocsi za hrbet potégnovsi, ki za rokô, ki za ledernisörc pöpadno i sze szkrivo od goszpôda. Zádnyis János majszter nê mogo du’ze presztáti, na deco sze nagno i jôkati zacsno z-dêcov vréd.
— Nem’rem, nyihova velikoszt, nem’rem. Naj proszijo drügo kajsté, ali dête szvoje nem’rem nikomi dati, csi szo od bogá ’ze meni dáni.
Na tô je te bogátec tô pravo, csi nescse nyemi edno dête dati, naj za nyagovo volo koncsimár toliko vcsini, ka naj z-decov vecs ne popêva i zatô naj primlje odnyega jezero rainskih.
János majszter nigdár nê vido táksi piszani papir.
Goszpôd je odiso v-szoje hi’se grzdit sze, János majszter sze pa li csüdivo. Nikak nyemi nê méra dalo, ka on zdaj more tüho bidti, niti je nê delati znao. Tô ga jáko szvadilo, z-pesznicov na pén vdaro, sztolec tá brszno, popadno to banko i be’zo gori k-goszpôdi.
— Nyihova velikoszt! naj pêneze nezáj zemo, naj ne’do moji, ali naj jasz te popêvam, gda sze meni vidi; ár tô od jezero rainskih vecs vrêdno.
Z-tém je banko nasztol polo’zo i be’zo je k szvojim, zrédom vszákoga obküsno, v-réd je ji posztavo, med nyé sze szeo i z-csisztoga szrca szo znôvics zacsnoli: Krisztus je dnesz na szvêt priso . . . I tak szo veszéli bili, tak da bi ta velika hrámba nyihova bila.
On pa csida je bila ta velika hrámba szam jedinen hodo v ti devét hi’zaj i premislávo, ka stoj nájde v-tom grzdlivom szvêti na veszelnyé.
Mládi goszpôd, Poteknyenik.
— Prepovedávka. —
(Konec) 
Potom szo ’zupo noszili gori. Goszpodicsina Gédrta je meni ponüdila eden tanyêr ’zupe, — nemogôcse bilô meni tiszto od nyé kraj vzéti. Ona escse nê mêla ’zupe. Te je pá bilô nanizávanye na ’zupe, i jasz szam ’ze naprê znao, ka tô prokletno nanizávanye lagvo vövdári. Zôto szam szilno proszo lêpo Gédrto, naj to ’zupo szebi obdr’zi, i proszécsi szam nyê glédao vu lêpe, szíve ocsí, ali na tanyêr nê, i rávno sze je te ta vrôcsa ’zupa vu Gédrtino krilo i na gvant vö vlejála, gda szam pa jasz ’zupo hitro nazáj potégno ovadrüga polojna sze je vu mojo krilo, na sztolno briszacso i nagvant razlejála. Bratôszko szva sze raztálala na ’zupi. Nigdár nepozábim i tak pômlim, dabi sze dnesz zgôdilo. Rakova ’zupa jebíla. Moja Gédrta odisla od sztola. Medtémtoga szo sze mi lacse parile od ’zupe; meszto sztolne briszacse szam szi sztolnice kikél zvézao na pruszlesnyo gomb lüknyo. Gédrta szi je drügi gvant oblekla. Nazáj pridévsi szam jezero odpüscsênya proszo odnyé, tak lepô, kak szam li znao. Vcsaszi, kak szam vido, ka sze szmehé, szam pá dobrovolô dobo. Od sztaranya rosznatni obráz szam szi zbriszao, dá sze razmeti, ka nê z-rokami, nego z-’zednim rôbcom. Ali té neblá’zen rôbec! — Prigodo tinte szam ’ze pozábo, da odtiszti mao szo sze ’ze znamenitêsa dela zgodila z-menom. Roznatni obrász szi doli zbriszavsi, szam ga tak za mazao, z tintov, ka gda szam rôbec v’zebko nazaj djao je cêlo tüváristvo tak na méne glédalo, tak dabi csrnka vec grátao z-méne. Znôvics pá velki krics i szmê nasztano. Docajta szam jasz — za volo priaznivoszti tüdi kricsao, ino sze szmehao, dokecs szam nê vu pamet zéo, ka sze ’zenszke od mojega tintavoga obráza bojíjo.
Szamo szam zdaj prevido, za káksega norca me je napravo ’zépni rôboc, káksi szaglívec morem jasz bidti. Zoszagavsi i pascsivsi sze, szam gori szkocso od sztola, ka bom vkühnyo bê’zao muivat sze. Te szam pa sztolníco, to neszrecsmo sztolníco, stere kikél je vpruszlekovo lüknyo zvézani bio, za szebom cukno. I vsza tanyêr, pecsénye, saláta, gla’zi, no’zi, rasoske, pehár ribe, govenszko meszô, ’zlice, szolnice i z-velkim rogátom vsze za menom doli szpadnolo, tak dabi vsze odnorelo. Gosztjé szo z-odprêtimi vüsztami szedeli, vidivsi vsze to lêpo jesztvino, doli z-sztola preminôti, vnôgi szád, na steroga szo vnôgi ’ze brüszili szkrivomá zobé. Vu zacsétki szam za compernio dr’zao; gda szam vido, ka vszáka szklêda, tanyêr za menom be’zí, dokecs goszpon sztríc z-oböma nogama na sztolnico neszkocsi te sze je sztolnice kikél vövtrgno z-pruszlekove lüknye. Jasz szam pa sztrasno bê’zao, ali nê vkühnyo, nego doli po sztubaj, prêk po czeszti domô vu szvojo hi’zo.
Stiri tjedne szam sze prednikim nê szka’züvao. Od toga vrêmena szam szi nê vecs miszlo na’zenitev brezi bolenyá gláve, i nê vecs na veliko tüváristvo brezi onoga, ka me trêslika nê zgrábila.
Pripovedávaj drági moj stitel, mojega trplênya prigodo, tvojim pajdásom i bratom nadale. Jasz sze
8
zdaj szam szmehém na szvojoj neprilicsnoszti. Ali moja prigoda escse déndenésnyi mladéncom csi nê na példo, dönk na pazko i navcsenyé szlü’zi.
Morávszky F.
Razlocsne glászi.
1848-om leti od vogrszko správíscsa v-právdi vöpovêdano, ka ki za odszlobodnyênye domovine tekôcsem boji za delo neprilicsen obsztáne, országi du’znoszt bode pomágati tákse. Da je bój mino, od eti pomáganye potrebüvajôcsi szamo gde nekaj nisteri dobo. Od eti sztárih vojnikov szo sze nájprvle v-nájvisisom meszti szpominôli, gda od kralá i od kralice — pripriliki koronüvanya od országa na znamênye radoszti i podlo’znoszti 100 jezér zlátov porôcsen dár je za honvéde darűven. Eta suma sze te raztálala. Szledi od szkrágnyega lêvoga sztrána za honvéde velika suma vküppobrána. Z-ete sume eden lêpi hram eti v-Budapesti goriposztávlen, v-sterom 60 sztári honvédje szo vszegom podvorjeni. Eta obramba má 30 jezér rainskih gotovi penêz i z-eti pênez ’zója sze sztroski placsüjéjo. Zvön toga po drügoj poti itak edna velka suma za honvéde vküpszprávlena i od etec tüdi vnôgi pomôcs dobijo. Ete dnih pa od szpraviscsa za obrambo-honvéde je 45 jezér rainskih na vöplácsanye povoljeno.
— Med’zimurjanci k-szprávíscsi poszlanom piszmi proszíjo, naj sze nyim pôvanye dohána dopüsztij. — Z-monostra nam pa pisejo, ka modincsarje tüdi ’zelejo dohan pôvati. Vu Modinci pripovani dohan jáko glaszni bio; po 48-om leti je pôv propovêden. Sztoga sze lepi dohodek trôstajo záto scsájo pá pôvati, csi molbeno-piszmo za dopüscsenênye od minisztera pênez poszlühnyeno bode.
— Vu Debreceni pred dvöma tjédnoma 5 razbojnikov sztalô predszodbenim sztolcom. Mednyimi te prednyi Dobos Gábor i eden pajdás nyagov szta na gorobêsenye, te trétji na 15 lêt na naj’zmetnêso vozo obszójeni. Dobosa szo pitali, jeli ’zelé víse sze molíti: Zakój bi tô delo — odgovoro je — prvle ali szledi konec tak tô bode.
— Z-Bosznie od zacsétka boja 25 jezér lüdi 32 jezér ’zívínov na nas kraj prislo. Ete hrániti doszta dela dá. Ti velki 10, deca 5 krajcarov dobi na vszáki dén. — Za sziromáke v-Budapesti od kralice 2500 rainskih darüvano. — Vu Beregvármegyövi Verbászi szo v-cérkvi szvêcso vgasznoti pozábili od stere je ogen vövdaro i cérkev (pocimprana) dotéo pogorela. — Vu Dalmacii v-Zári eden z-Budapesta rodjen 22 lêt sztar szoldák ednoga szvojih pajdásov môro i za kastigo je goriobêsen. — V-Baranyavármegyövi vu Vaiszli poste-csésztnik ’zeno knyénoi materi poszlo, on pa tecsasz domá 7 lêt sztaro csér, 4 lêt sztaroga pojbeca i 9 mêszecov sztaro deklicsko zagrlo. Tak právi ka velka nevola ga pretiszkávala. Zdaj csáka szôd. — Vu Zalavármegyövi vu Pórszombati eden 24 lêt sztar decsko za 10 stüc vina v-tom naj véksemi mrázi do téo bôsz po ceszti dvakrat szemtá sô. Vészíh prednyari do kastigani, tak szo vrêdni, ka szo zamüdili one naprêvzéti ki szo zrok etoj grdoj szpáki.
— Z-nôvim mertűkom szo lűsztvo etí prinasz jáko doszta nevôliva. To naj vecs lüsztvo nôvim-mertükom niti nevê iména. Sto posztárom mertüki proszi nekaj: táksega nêga, odgovori nyemi stacunár ali drügi odajec. Doszta gucsa, kricsa; vszáki sze tô’zi, ka je znorjen i kak sté sze mantrá, nemre sze vcsedniti, ár sze nôvoga mertűka razlocsek od toga sztároga mertűka nê návcso. Dekle, szakacsíce, i drügi, ki kaj küpiti scséjo, od nôvi mertűkov tabello v-rôkaj noszijo i tak sze te nikak dönok szpôtijo.
— Od goriposztávlanya vogrszkoga banka i od poszebne váme tanácsivanye sze ete mêszec 3-gá eti v-Budapesti zacsne i zatoga zroka volo trijé miniszterje z-Becsa k-nam doli prido. Tak je csüti, ka vogrszki szamosztálen bank bode goriposztávlen i za tô more Vogrszkiország od poszebne váme od
povedati. Za ménse dámo to vékse. — Tô tüdi sze glászi, ka Simonyi miniszter trstva dugovány sze povrcsti szprávla csészt szvojo. Nede dugo, ka sze vözvê jeli glász isztino gucsi.
— Velika neszrecsa. Vu Bremerhaveni kre môrja le’zécsem nemskom brodárszkom várasi, pred dvöma tjédnoma rávno gda sze vno’zino lüsztva na potüvanje szprávlalo i na szapôtni-hajôv sze pascsilo i gda szo od szvoji prevájacsov szlobô jemali, te szo tüdi eden lagev na hajôv szprávlali, nego gda szo lagev szkô dolikotali, zdigácsom sze je zrok szklezno i na zemlo szpadno. Sztrasen trêzk zacsüti bi i to vno’zino lüsztvo tálêhnolo, tak da bi edna neovidnyena vüszta tá odpihnola. Escse malo prvle gucsécse i szmejécse lüsztvo szém-tam raztrgano le’zalo. Tak da bi stoj nogé, roké, glavé i drüge tále cslovecsega têla rasztoro. 200 lüdi eti szmrt najslo i vnogi szo ranyeni, komi nogô, komi pa rokô trbê odszekati. — Ka je to zroküvalo? Ednoga csloveka vraj’ze mislenye. Ete cslovek, po iméni Thomas, eden lagev sztáksim blágom dopuno, stero od sztrelnoga prahü vékso môcs má, i med eto blágo v-lagvi edno vöro naléko, stera sze tak poprávila, naj k-ednomi gvisnomi vrêmeni zhamricsom na edno skér vdári i z-tém sze prászk zgodi. Da je te 33 kilogram ’zmeten lagev nakle szpadno, hamrics je vdaro i neszrecsa sze zgodila. Thomas nikaj nê vredno vnogo blágo na veliko sumo zagvüso i tak vözracsuno, ka gda bi hajôv na morji bila, hamrics bi to vdoro i hajôv, lüsztvo, blágo i vsze bi preislo, on bi pa péneze, kak te náj postenêsi zaszlü’zic gorivzéo. Thomas vidévsi to veliko neszrecso, szam szebé v-glávo sztrêlo. Tak dugo je dönok ’zivo, ka nyagovo peklénszko delo ovado. V-preminôcsi letaj stiri hajôvje szo tak prêsli, ka nigdar odnyi nikaj nê zacsüti bilô. Ete je tüdi Thomas szvêta szpravo i potáksem obogato.
Máli vért.
Zdásnya zíma je jáko neporédna. Preminôcsem mêszeci na hitroma veliki mraz priso. Na Dünaji hajovje szo komaj od léda vujsli na nyihovo zimszko meszto. Szledi je szneg szpadno, ali za nistere dnéve jük podpino i vsze v-ednoj vodi plavalo. Szvêti dén ’ze né najso sznegá. Pred nôvim letom z-novics mocsno zmrznolo i na dén nôvoga leta szpádnyeni sznêg hi’ze, vulice zbelim prtom pokrio.
V-országi, kak sze glasüje, szêtve vszepovszéd dobro sztojio. V-nisterom meszti, kak ni’ze Böltinec, pri Egerszegi i prí Málom-Celi cservjé szêtvi korén odgrizávajo i tak veliki kvár zroküjejo, ka nisteri vért de mogo na protolje gororati i z-járnom poszêati. V-drügi mesztaj pa csi zíma szledi ne zroküje káksi kvár, ’zétva zná dobra bidti. Szamo ka tô escse jáko dalecs.
Vértovje moro vecskrát v-pôle poglednoti i de nekaj mogocsno pomocsti, eto ne trbê zaműdíti.
Krma vsze bolye zacsne szvalivávati i vnogi vért racsunáva dnéve, kak dugo de escse stalno poláganye trpelo. Vnôgi vért szi szlámov more pomágati, ali ka ’zivina szlamo naj rada jê, tô tak trbê szpraviti, ka sze szlama za szecsko zrê’ze.
Te szeszecska v-edno lado sziple ali nê na ednôg, nego vecskrát i ka sze notri sziple, more sze dobro poklacsíti i z-vrêlov vodov namali polejáti, tô sze toliko krát more tak djáti, dokecs sze lada dupuni, te sze more pokriti. Za 20 ali 30 vör, gda sze szecska paríti zacsne, dobra je za poláganye. Tákso szecsko ’zivina rada jê, ár je mehka grátala i dober ’zmaj dobi. Escse bogse, ki zeléno krmo má, ka sze eta tüdi za szecsko zre’ze i z-ete 50 kilogramov sze med 400 kilogram szlamene szecske zmêsa i potáksem sze v-lado szklácsi, kak je víse povedano.
Protolesnye delo pomali príblízáva i záto vszáki vért sze zdaj szkrbi, ka sze nűcana skér poprávi ali sze nôva narédi.
Podgovoren réditel: Agustich Imre.
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi.