NARODNO - SdLSZKE
KNIGE CSTENYA.
TRETJI ZVEZ.
Lasznoszt vogr. krM. Vladarsztva.
V-BUDINI
STAMPANE V-NASžTAVI VOGR. KRAL. NAVKtFPNOSZTI.
1 8 7 2.
SZLOVENSZKE
OVE
KNIGE CSTENYA
ZA
VESZNICSKI SOL III. ZLOCS.
szprAvlene po
GASPAR JANOSI
EltD15 LYSZKO - SOLSZKOM EAVNITELI.
VODANE PO
VPL. VOGE. KRAL. MINISTERIUMI VADLUVANrA I NAVUKA.
Cena zvez. 28 h'.
V-BUDINL
LASZNOSZT VOGE. KRAL. VLADAESZTVA.
1 8 7 2.
1.	Sz veta obl iiba.
Boga, mojga sztvoritela sze bojim i molim; domovino, prijatela za szveto recs zvolim.
Postiivati scsem vszakoga vu kakgodi sztani, szrdce mi naj i vbogoga gorecs liibi, brani.
’Zitek postenye, szkrbnoszti scsem na aldov dati;
tak nemam moje bivoszti tii ob’zalilvati.
2.	Szirmaska deklicska.
Ednoj szirmaskoj deklicski szo rano mrli roditelje ; ne je mela nikoga, ki bi za nyo szkrbo, i zato, da bi ’živeti mogla, za dojko je sla k-deei edne premocsne hi’ze. . . Ednok je na podokni sze-decs, britkb zacsala jokati. Varavsa jo hi’zna gosz-pa, pitala jo je: „zaka jocses, moja csi, lehko ti ka fall ?“ „B6g moj, Bog moj! — zdelme deklicska — kakda nebi jokala, csi premiszlim, ka ma z-mene bidti! Druga, z-menom edne vrszti deca v-solo hodi
— 6 —
i tam sze doszta dobra vest, jasz pa brezi navuka morem goriraszti. Kakda mam ’živeti, csi gorizrasz-tem, i drugi do doszta csednesi i prilicsnesi od mene ? Sto me vzeme etak na szlu’zbo ? Kak rada bi jasz i cseresz nocsi delala, da bi mi vudne szlo-bodno bilo v-solo hoditi 1“
Nye miloj goszpe je k-szrdci sla to’zba sziro-tice, i eta plemenita miszel sze je pobudila vu nye prszaj : „szmilujem sze nad etim szirotnim detetom ; ar je bo’za vola, da dobro ošinimo z-szirota-mi. I na dobro vesiti koga, je zagviisno najveksa dobrota, stero nyemi prikazati moremo.“ — Kak je ona miszlila, tak je i ošinila: to szirotno deklics-ko je od toga hipa v-solo posilala. Kem vecs do-broga i lepoga sze je vedla tam ona, tem gedrnesa, vernesa i delavnesa je bila i pri domi, i neli vno-goga kvara je mentuvala milo goszpo szvojo, nego« ji je i po gedrnoszti, delavnoszti i vrlom oponasa-nyi szvojem doszta lepe radoszti szpravila.
3.	P i s z m o.
Cii pfszma je te, da cslovek, ka lepoga i dobrega vidi, miszli, ali praviti sese, gorizaperi, da tak naj i drugi znajo, ka je on vido i misžlo. Mo-goese nyemi je, i ozdalecs bodbesim prijatelom poszlati piszmo, ino nye i prisesztnomi vremeni prekdati, da i po nyegovoj szmrti drugi nyegove miszli esteti morejo.
Ki doszta piszanya ma, hitro more piszati, ki pa hitro piše, on nem ore vszakoga piszka poszebi piszati, nego nye lepo vkupszklene, tak da edno>
7 —
recs z-ednim tegom szpise doli. . . . Kaksi blagosz-lov je gorinaidenye piszma za celi narod cslove-csanszki! Zdavnya szo liidje neznali pfszati. Ka szo vu szpomenki obarvati steli, to szo otrokom pripo-vedavali, da gda szo i te goriodraszli, pa szo je i oni pripovedavali deci szvojoj. Csi szo z-ozdalecs bodocsimi ludmf kakse dugovanye meli, zebrane liidi szo k-nyim poszlali, da bi nyim je na znanye dali. Piszmo je vecs menye pred stirijezer letami naideno gori.
Ka sze je pred temi godilo, od toga jako malo znamo ; ar ka za knige szo zdavnya piszane, i te veksi tal je vu tekaji vremena preisao, ar szo vu mali zvezki vbdane bile. Dnesz ’ze vecs nemorejo vesznoti knige, ar sze z-oni iszti knig vnogo jezer zvezkov stampa, i csi ji taki doszta ’z-nyi preide, donok z-telikasi doszta i goriosztane. Mestna stam-panya knig je pred stiriszto letmi naidena gori, — od stere ni’ze na szvojem meszti gucsati mamo.
4.	N a v u k.
Modroszti je z-prszta nepocecao niscse, kama gaje nedjao, kincsa naj neiszcse, davno ’ze sze je to vnorikep zgodilo, ka je pecsen golob zleto lacsnim v-grlo.
Zbio, zbio je Bog toga z-obema rokama, ki na dušne kincse verne szkrbi nema, i nika dobra sze nevest v-szvojem sztani; taksi szrecsi szvojoj szam kopa grob rani.
8 —
5,	Lubeznivi prijatelje deeč.
Vu soli ednoga varaseka, med vnogimi drugimi deakmi je bio eden szirotni pojbics, ki je zavolo szvojega raztrganega oblecsaln vszigdar szramotno sztopo vu vucsevnico. Gdare je na sztolici szedo, bojecs je poteguvao zgornyo odetel szvojo na cotaszte lacse szvoje, da sze nyegova na-goszt nebi na pamet vzeti mogla. Nyegov szdszed je dbnok na pamet vzeo nyegovo mantro, i gda ga edndk nebi nazdesi bilo, na nye je vzeo premocs-nese pajdaše, ka bi vkiipdjali ’zukavce szvoje, i szirotiesi lacse kupili. Eti vszi, esese i ti najszir-maskesi szo z-ednim szrdcom duhom preči zvo-lili na to; ar szo szirotnoga pajdaša szvojega, zavolo nyegovoga krotkega oponasanya i omur-ne gedrnoszti vszi do ednoga lubili. — Oni szo, brezi znanya vucsitela, telko penez djali vkup, ka szo nyemi ne szamo lacse, nego i prsznyek kupili.
Gda bi dvoje obleesalo eto zgotovleno bilo, edno iitro szo rane prišli vkup v-soli, i szmileni szdszed nyegov nyemi je nye vu imeni ti drugi z-6szvetnim talom prekdao. Szirotics je med hvale szkuzami prijao od nyi tak neesakani dar lubezni; ali szkuzili szo sze i oni od radoszti, k a nyim je od Boga dano bilo, razveszeliti osztavlenoga pajdaša szvojega.
Vucsitel je ravno vu tom megnenyi sztopo vu vucsevnico, i zarazmivsi nyi plemenito csinenye, z-milim glaszom je etak govorio : „draga deca ! vu najlepsoj radoszti szte dali tal vzeti vi i meni, i na priszpodobno csinenye szte nadignoli szrdce
— 9 —
moje. Jemlite tal i potom vu potrebdcsaj szirma-kov, i netrpte, ka bi li eden vcagao med vami vu nevdli!“
(j. Str k.
Sto nebi poznao duge noge, szloki sinyek i lepo belo perje majocsega štrka, etoga znameni-toga prijaznivbga fticsa ? Zmo’zno gnezdo szvoje on na szlemena ali rore rad szklada, gdate i na viszi-ko obstonkano drevje, da okoli viditi more po da-lecs razpresztreti travniki, ravnicaj i mocsvari.
Gda on vu prvom szprotoletji z-mlacsnesim vetrovjem vu zdavnye gnezdo szvoje nazapride, cela vesz ga naglasz pozdravla; ar je nyega pri-sesztje glaszitel bluzi boddcsega szprotoletja. — ’Ze nyega ’život kak znameniti je! Na dugi, erde-cse-csizmeni nogaj sze zmo’zno coca nyegov lehki trup, steroga z-csrnim zarobleno belo oblecsalo pokriva. Nyega rep je kratek, obstonkan. Ali tembole scsapinati i trdi je nyegov sinyek, steroga nyegova lepa glava, i ospicsen, nezgrbani, erdecsi kltin szna’zi.
Mucsecs, i plemenito sztopa on po dr’zeli szvoje lovine. Na vszakom sztopaji kumesz zdigne dugo nogo szvojo, napre dr’zavsi glavo i sinyek. Tak sztopa dale, dale, dokecs edne ’žabe, kftscsara, ali kacse nevara, z-klunom, kak bisztra sztrela, za nyd popadne, zgrabi i tecsno po’zre jo. Csi ga na lovini ka gro’za, namiri sztoji, edno nogo napuni pod csrvo goripotegne, i sinyek pazno vbvtegne. N istero megnenye osztane vu etom sztani, dokecs nepre-vidi, jeli nyemi je mogocse na teli lovine osztanoti,
10 —
ali be’zati potrebno. Nyega ’zmetno telo nyemi te’zko vcsini, gorizleteti; zato sze z-ednim, drugim szkakajom i plaotom perdt naszlednye li pozdigne, v-begvdari, i csi je visziko kumesz prisao, jako lepo leti do gnezda k-klepajocsim mladam szvojim.
Štrk je jako szkrben hi’zni vert: preci, kak nazapride, vbzbdgsa gnezdo szvoje, i csi bi gder drugi štrk prevzeti steo nyemi koreni sztalis nye-gov, ze-vszov mocsjdv ga brani i varje; z-ospicse-nim klunom szvojim i z-krepkimi perotami med sztrasnim klepanyem szeka, szmica, mlati protiv-nika, dokecs ga neorani i na tel nepresztrd. Potom je hi’za i dvor nyegov vu batri vnoszti proti vsza-koj szili.
Zvbntoga je on miroven ftics : trpi, ka szi vrabli i lasztvice pod gnezdom nyegovim gnezda redijo i vu miri prebivajo. Csisztdcso rad ma, stera je i potrebna ny ego voj belo j opravi: zato sze i jako cseszto kople. Pazke vreden je nyegov nagib k-lti-dem, geto szi z-punov vupaznov na sztreho nyi hramov szede i gnezdo szklade, po dvore sze szemta seta, po ogradi ’zivis bere, vu morszki va-rase pa escse i med liidsztvom po cesztaj hodi, tak da sze ga ono ogibati more.
Csi cseresz leta travnici, mlake i berecsine preszehnejo, štrk sze vu loge zoszeli, goripoiszcse vretine i jarke, i csi i tam szfali ’zivis, z-tivarismi tanacs dr’zf, i na dugo pot vandra ’z-nyimi vu morszke dr’zele. Toga hipa dmurno pazijo na pajdaše szvoje, rone ali na potil vanye neszpodobne vkraodlocsijo, dosztakrat escse i szpokolejo. Na pot sze z-vekse sztrani v-ednom hipi genejo. Odzgora vu najvisisi dr’zelaj zraka z-dve, tre jezer sztojecsi
11 —
redovni serezje ji brezi pocsivanya plavajo proti Egiptomi, gde na ’zab i kacs puni ravnicaj drugo domovino szvojo majo, dokecs ji tam boddcsega; leta ’zgajdesa vrocsina pa nazane’zene k-nam z-mlacsmm hladom szprotoletja.
7.	Na jeszes?.
Prazno je gnezdo lasztvice, prazno ’ze pod zasztr’zom, prazno štrka, prepelice, taletijo ete ftice z-malim szvojim seregom.
Tam vu mraki dalecsine sereg ete taleti. kak krpo, ga v-zraki vidim, leliko sze mi tak li zdi ?
Taletijo, odisli szo leta tak dragi gosztje. — Haj ! naszkori sznaga pola i lepota gore, dola ma naszlediivati nye.
8.	Sziiksavanye,
Miška i Jancsi szta po kratsisoj peskoj poti szend sla grnot. Kak szta kre edne vrbacse, med szebom szi zgucsavajocs, mimo sla, Jancsi hitra sztane, doli sze prigne, i nika gorivzeme.
„Ni, ni, Miška! ka szem to dobo, i kak ti je ona ’zmetna, Bog jo je dao!“ veli Jancsi.
— 12 -
M. Oh, to je penezna mosnya! glej, glej, ka je piszanp na nye! zdr’zetek 80 11.
J. Vis, kak szrecsniva szva! Jeli znaš, Miška, ka jasz miszlim? Razno szi je vzemva; vszaksi 40 H. dobi: i tak on odvezati scse mosnyd.
M. Jancsi, Janesitl szi tak denes, kak da bi te penezi najni bili.
J. Uprav, kak da bi najni bili; a csidi bi pa bili, csi ne najni ?
M. Csidi! tisztoga, ki je je zgubo ?
J. Toti, ali gde je tiszti, ki je je zgubo?
M. Midva ga gori moreva poiszkati dati.
J. Ali kakda ga dava goripoiszkati ?
M. Jeli szi pa ’ze pozabo, ka szo etoednok vu-csitel pravili ? — Peneze va k-veskoj oblaszti neszla; ta po varmegyevszki csesztnlki i vu novi-naj vd da prekricsati, ka szo eti i eti penezi nai-deni, i ki poszvedocsiti zna, ka je je on zgubo, on je pa naza ma dobiti, kak szvoje lasztivno poistvo.
J. Ka pa, csi sze taksi nebi naisao?
M- Li teda bi nama szlobodno bilo, nye za-dr'zati.
J. Ej, Miška! jasz bi rad bio, da sze niscse taksi nebi glaszo.
M. To sze komaj da miszliti; prottomi je gviisno, ka de te kvaren escse prvle zvedavao za nye, kak je midva notridava.
J. Ali tl, Miška! jasz pa nika miszlim: jeli midva nebi mogla celoga dugcvanya zamucsati, kak da nika nebi naisla? vem naj je tak ne-vido------
M. (hitro med nyega vdarivsi): tak va to vaj a — jeli ? Ar bi to vaj a bila, csi bi llidszko poistvo
13 —
znajdeš, hotecs i zkrivoma zadr’zala. To, Janesi moj, pošteni cslovek nemore vesiniti.
J. (szaszivsi sze). Tovaja?! Bog! esi ti stimas, ka bi tatijo doprineszla, osi. . . Ali donok je nevu-godno obesiitenye — tak szem rad bio ’ze tem vnogim penezom. . .
M. Radujva sze nad tem, ka potnik nazadobi szvoje peneze. Lehko je on peski posta, ki sze zda jako cekne, i li z-tem szetrosta, ka nyemi nyegove zgublene peneze eden pošteni cslovek pa naza ma dati.
J. Prav mas, Miška! Moje miszli szo edno megnenye na zelo pot zablodile; ali to sze vecs nema zgoditi.
M. „Te pošteni sze do szmrti postaj e“, tak pravijo cseszto najni vucsitel med vu-esenyem, i — moje szrdce mi globoko obesiiti, ka vu torn prav majo. Naszledujva nyihov lepi i hasz-noviti navuk do szkradnyega pihanya szrdca naj-noga.“
9.	Versztvo male Juliske.
X	I.
Juliska je komaj dvanajszet let sztara bila, i ’ze je cela ’zivazen na nye szkrb zaviipana. Novoj eseszti etoj je ona jako rada bila, geto sze je med ’zivaznov najra zdr’zavala. I viditi sze je dala ge-drnoszt male vertinye ete, ar je dvor vszigdar v-le-pom redi bio, i navekse tak esiszti, kak edna pometena hi’za ; pa je doszta vszake dobi sztvari ’živelo na nyem. Csi je cslovek na nyega sztopo,
14 —
ka vsze za glasz je mogao k-ednomi hipi zacsuti! Na ednom meszti szo rece hap kale, na drugom goszi g a g a 1 e, eti kokosi kokodakale, etam kokbtje ku k or ekali, i na sztrehi golobje tur-b e k a 1 i, kre csloveka piscsanci i male pure p i v-kale: poprek vszake dobi pernate sztvare samrele vu piszani velki serege.
Najveksa goszpoda vu celoj dr’zini etoj szo goszi, i geto szo jako parovne, szame bi rade vsze pojele, ka sze celoj ’zivazni mecse, zato te druge grizejo naganyajo, da bi je pregnati mogle od jeszt-vine. Juliska szi csedno zna djati z-zelimi goszka-mi: kak znaglics ’zibci krepsi gratajo, vozgoni celi sereg na trato, da szi tam, travo scsiplejo.
Rece i goszi vu poszebni leve nocsujegjo. Etaksi levovje presztrani morejo bidti; ar rece i goszi ne-szedijo na droge (szedali), kak pure i kiiri, nego na goli tie.
Levovje (klonye) kur i pur szo jako lepa meszta : poprecski szo dugi drogovj e zdevani od edne sztene do druge, visziko. Na eti droge sze-dijo kiiri i pure. Gdete szo vu kosaraj lepa gnezda dolizdevana, i vu eti lepa bela jaca. Csi stera kokos kvocse, Juliska jo naszadi, da piscsance le’ze.
Juliska doszta vszake dobi ktir ma, ali naj-bole krofaszte plodi. Medtem je kokot lidbnok najsegavesi sztancsar celoga dvora; zagvusno je on na szvoj lepi erdecsi greben, viszecso brad 6, cifraszti korinati rep, ali osztre osztrogvi tak segav; zato hodi on z-taksov plemenitosztjov, kak da bi celi dvor nyegov bio, niti drugoga kokota nescse trpeti pri szebi. Visziko letanye je ne mest-
— 15 —
ria kur, li te, csi na gredaj grenoti scsejo, szi szilo delajo, da kak prek plotov zleteti morejo.
II.
Juliska je med vszov ’zivaznov golobom naj-ra; i sto nebi rad meo eti lepi, csiszti i krotki sztvari. Juliskini szo pa tak krotki i prijazni vi bili, da gda je na dvor sztopila i li dvakrat szkricsala: tubi! tubi! ze-vsze kraj d v szo k-nye Ihteli i pred nyov doliszeli. Nisteri ’z-nyi szo ji escse i z-roke jemali zrnye.
Juliska je toti rada bila golobom poprek, ali donok je najra mela zmed nyimi te lepe bele. Mela je ona i brnaszte ino szive. Nisteri ’z-nyi szo pisza-ni bili, z-belim i csrnim ali ciglene licojne perjem. Najveksi zmed nyimi szo ti krofaszti bili.
Vu vremeni szejadvi je Juliska vszigdar v-golo-becsnyek zaprla szvoje golobe ; nacsi bi oni na nyive vbletali i goripobrali to vopotorjeno szemen: zvontoga bi je pa zgrabil vi ftiesi zlehka tazno-szili. Csi bi etaksega hipa sto v-golobecsnyek pog-ledno, kak lepo dugovanye bi vido tam! Vu szna’z-nom redi bi naisao vnogo gnezd vszeokbli, vu steri vszakom podva goloba szedita. Etiva sze v-mrazi vkiipsztiszneta, da endrugoga szegrevata, i csi je jarica dve jajci zneszla, eden za drugim szedita na nyima. Po malom csaszi sze dve golivi mladi z 1 e-’zeta vb. Roditelje szo j&ko radi mladam szvojim, nye z-perotami zakrijejo i szkrbno je krmijo.
Gdare mlade nateliko zrasztejo, ka bi ’ze lehko vbletele, Juliska je pogledne, csi lepo lehko perje majo. Csi ga nemajo, v-kimyo je da; ar je golobe-. cse meszo jako tecsna jgsztvina : gdate je i na
— 16
plači oda. Toti je ona z-britkim szrdcom da vmoriti ali odati; ali nacsi nemore, geto bi sze oni nate-teliko naplodili, ka nebi ladala ’z-nyimi. Eden par golobov, pri dosztojnoj szkrbi, sze vu tekaji dve let na vecs kak szto naplodi. Mladi golobje sze preči, kak vozletfjo za gnezdo ceknejo, csi sze taki z’nyi kuszti kliinov i nog previditi da, ka szo escse mladi.
Juliska i na to pazi, da sze levovje i szedala ’zivazni cseresz nocsi dobro zapreta dr’zijo ; ar le-szice i torovje — eti htidi protivnici ’zivazni — vszigdar sutajo, da bi kak notri mogli vdreti. I csi sze kak notri morejo vkradnoti, velko optiszt-savanye doprineszejo ; escse i szove ino podgani zgrabiti iszpoklati znajo ’zi vazen, naimre to menso. Ni vudne sze ona nemore brezi pazke nihati, nacsi jo zgrablivi fticsi vsze taznoszijo.
10.	G o 1 6 b.
Vo je sla edndk mati, na cvetecse travnike, z-szebom vzevsa otroke.
Te zacsnejo praviti, vidivsi golobfcsa: „Ni! ka je tam za fticsa! ?
On sze nika nebojf, i zato ta nezleti, li z-glavicsicov bilka ino z-kluncsecom kliika. Mama, kaksi ftics je to ? — jeli de on z-nami so ?
„Gol6b je, moja deca! ’Zfvis bere tubica;
ni! ’ze je nika naisao:
17 —
Bog, kama de je neszao ? — Kumesz gleda golobek, i tak je szvoj falacsek.
*
Tak csinf i dobra deca: z-zahvalnim nagibom szrdca vr’ze na nebo pogled, i, kak veli nyega red, potrbsi, ka dobra ma, ino Bogi hvalo da.“
11.	’Železo i olov.
’Železo. Kaje, ka bi hasznovitese bilo cslo-veki, kak jasz ? Jeli bi on mogao kopati, orati, cimprati, csi mene nebi bilo na szveti ? Ka pa szabo bi mogao szuknye zrezati i zrezane falate pa vkiipzasiti, csi nebi meo igle i skargy ? Pa z-kem bi poderali veliko drevje, i z-kem bi teszali te-szacske trame hramov i mosztov meszto ’zelezni szeker? Csi bi nyi szekere z-najdragsega zlata ino szrebra bile, nebi mogli nika doprineszti ’z-nyimi. Ni te najbogatesi cslovek nekiipuje zlatoga zapora i klucsa, da szi kincs ino poistvo od tatov obarvati more. Vsze to on z-’zeleza da zgotavlati... Ka pa te znamenite ’zelezne poti z-kem bi sze dale na-mesztiti? Neli nyi ’zlebfcse z-mene napravlajo, nego i nyi potacse, vleke, kotle, i lance vsze z-’zeleza zgotavlajo. Gde je on meszterszki cslovek, vert, ki mend nebi potrebuvao ? I szami piszacsov veksi tal nebi mogao brezi mene z-ocelnim perom piszati.
Olov. Ej, ej! Itibleni ’zelezen prijatel moj, liidje szo ’ze i te piszali, gda je ocelnomi peri escse III. 01vas6konyv (vend.)	2
18 —
glasza nebild. Ne sze je lepo tak hvaliti. Tl, kak vidim, li ovak prek plecsa gledaš mene, kak da jasz bogme nikse vrednoszti nebi meo. Ka stimas, ka jeszte na etom szveti, ka sze z-ednim i drugim haszkom nebi moglo hvaliti ? Tl szi to ti vise mere pohvalilo szamo szebe; ali jasz sze nescsem vn torn boriti z-tebom : medtem ti poka’zem, ka i drugi zna meti zrok, z-sorsom szvojim zadovolen bidti. Da bi tl mene ludem z-rok vzelo, vidilo bi, kak britko bi sze dosztakrat td’zili. Pove mi, pro-szim te, z-kem bi znali vnogi knige i novine stam-pati, csi olovni plszkov nebi meli ? Li z-te pomo-csjov nyim je mogdcse, jezero jezer prepiszkov z-nestlmanov naglosztjov zgotoviti. Veri mi, brezi mene sze veksi tal ludi nebi navcso esteti i plszati. Toti zaporov, kliicsov, szeker i vlekov neredijo z-olova, ali zlevajo ’z-nyega golombise, na prepra-vlanye zgrablivi sztvari, kakti medvedov, vukov, divji szviny itv. Ka olovene golombise zednim i vu bojnaj nucajo, to je toti ’ze vu szebi zadoszta ’za-losztno; ali liidje szo sze ’ze prvle boj uvali kak bi ptikseni prah i olov esese ozdalecs poznali. Medtem, od sterimao mene poznajo, szo bojne nikak ne tak divje i krvi pune, kak szo predtemtoga bile. Vojnik nesztoji tak bluzi k-szvojemi protivnlki, i nyega pogled ga ne dra’zd'zi nateliko, ka bi sze szpozabo z-dii’znoszti cslovesztva.
’Železo. Nem4ram, bojdva vu miri! Nescsem sze vecs hvaliti, ka bi od drugi pred-nyese bilo.
Olov. Tak je najbole! szluz’mo endrugomi z-tem, z-kem poleg premdesi i priliesnoszti najbole moremo; ali nase lasztivne vrednoszti nigdar
— 19 —
nesetujmo poveksavati z-mensanyem vrednoszti drugi ludi.
12.	Scsapni jahanec.
Vu ednoj maloj vesznicski szo sztancsarom ednoga pogorenoga varasa almostvo poberali. — Cerkeven szlu’zbenik je od hi’ze do hi’ze so, i zvon penezni darov je i drugo kakoli dobi — gvant, szilje, szad itv rad vzeo na pomocs tim neszrecs-nim pogorenim.
Edne premocsne i pobo’zne rodbine vszaka, mensa veksa kotriga je poszebno prineszla szvoj aldov, vszaki poleg vole ino dobi szvoje. — Gda bi pobiravec v-hi’zo sztopo, da bi k-rokam vzeo dari szmilenoszti, vu jako dobroj voli je gezdo eden seszt let sztar pojbfcs na scsapnom konyi szvojem. Pripovedavanye velike nevole ti obo’zani je mekoga szrdca dete trdno genolo : on je prehe-nyao vu zmeni, i pazko je kebzuvao na dari, stere szo vsze kotrige hi’ze z-isztinszkim taljemanyem prekdavale pobiravci.
Mati hi’ze je na pamet vzela kebziivajocse dete szvoje, i etak je govorila k-nyemi : „ka pa, szinek moj, li szamo ti nescses nika daruvati?" — Dete je hitro goriszkocsilo — geto je medtem ko-nya szvojega vsze li v-rokaj dr’zalo —i vesz gvant szvoj vkuppobravse, prek ga je dalo pobiravci. Nyegova mati sze je tiho sznlejala, i erkla nyemi je : „vem etak ti, dete moje, vsze tadas, i tebi nika neosztane! Ne ti je potrebno vsze tadati, nego li to, ka naj ra mas.“
2*
20 —
Dete szi je eden csaszek premislavalo, potoni je pa ze-vszov radosztjov i szrdcsno k-szlu’zbemki prisztopilo, prek nyemi je dalo szvojga scsapnoga konya i erklo je : »eto, ni, je, ka jasz najra mam! vzemte ga, dober cslovek, i dajte ga ednomi tak-semi pojbicsi, steri ravno tak rad ma etakse ko-nye, kak jasz.“
Etakse csinenye tak dobroga szrdca deteta je trdno genolo pobiralca, i ne sze je mogao zadr-’zati, ka ga k-prszam nebi sztiszno i etak erkao: »doszta dragi darov szem dobo od dobri ludi, ali dragsega od nikoga ne, kak od tebe, mili szinek, ki szi to dao, ka szi szam najraj meo!“
13.	11 a k.
»Proszim te bratec moj, neidi vszigdar naz-hrbt — veli eden sztari rak torni mladomi — bole hiti vszedale napre! “
— »Rad bi bogao tvoj tanacs, brat moj, — odgovori te mladi — da bi vido, ka i ti tak csinis. “
Ni eden nyidva je nemeo torni drugomi ka naocsi vr’zti; ar rak bogme sztari, mladi ra naza, kak napre ide. Vsze zaman, zavolo sztave nyi ’života nyim le’ze szpadne nazhrbt idti. Vu hodi nyi oszem nog nad voj e razkalane skramble niicajo, dve prednyi nog k-skargyam priglihne trde skramble pa meszto ro’zja pred szebe napre dr’zijo. Rakov glavd, brbet i prszi trda szkorja pokriva, ali med rinkmi repov nyim je lehko do mesza pridti. Ali ete i varvati morejo; ar doszta protivnikov majo, esce i nyi lasztivni bratje je zlehka vmorijo
— 21 —
i potrosijo. Redovna jesztvina rakov szo : vodeni csrvje, ’zu’zevke, mlade ribe i korenye; ali nyi naj-dragsi falat je mrlina. Eto dalecs na pamet vze-mejo i escse i z-’zitka pogiibelov goripofszcsejo. Eto falingo nyi lovci dobro ponucati znajo : vu globsi vodaj je z-vonyecsov, vu piszkre bodocsov mr lino v vu vlake zapelajo, odked nega vecs oszlo-bodjenya za nye. Vu mensi potoke je je z-kamenya i bregov mogbcse i z-rokami szpoloviti.
Vszaki rak ma eden mali gradics pod bregom potokov i kdrenyom drevja. Csi protivnik prihaja, rak nyemi nesztane proti, ni be’zati neve; nego sze lepo nazhrbt vu szvoj dugi vdszki gradics potegne. Eti szam z-szebom zapsd vrata gradicsa, i li szvoje skargye niha vone, kak sztrasno ro’zje. Vu nazhrbt-idenyi szo nyemi na pomocs nyegove diige ocsi, stere na vsze kraje zlehka obracsa, tak da pred szebe i za szebe vidi. Na pomocs nyemi je vu narzhbt-plavanyi i nyegov surki rep, z-sterim ne-sztanoma i hitro pod szebe loszka. Csi je edndk vu szvojeni gradicsi escse i toga najprilicsnesega lovca do krvi zoscsiple, csi ga odnet vo scse potegnoti. Dosztakrat i skargye ino noge ra tapilszti, kak ka bi sze vo dao potegnoti. Malo mara za nye, ar nyemi hitro pa nazazrasztejo.
Geto szkorja raka z-vapna sztoji, nemore sze nateliko vbvtegnoti, kak bi nyega odraszek ’zelo. Za toga volo sze on vszako leto znovics preoble-cse, szvojo sztaro kuszto szkorjo tavr’ze, i novo presztraneso dobi meszto nye. Ali ne sze nyemi je lehko z-kusztoga zakriva etoga voszlecsti. Nisteri den drese, leese szemta, szkacse i mecse sze, dokecs nyemi szkorja nepoesi i vonevuide ’z-nye.
22 —
Taksega hipa meko i gladko kd’zo ma. Zato sze pred protivnikmi szvojimi pa vu szvoj gradics more szkriti, gde tri, štiri dni szedi, dokecs nyemi ko’za szkdrnaszta negrata.
Rak i dvajszeti let ’žive; ali robsztva nemore trpeti. Li vu csisztoj poszbdi, med kroplivami i brezi vode sze da eden csaszek obarvati. Szamec je malo veksi, kak szamica. Eta vszako leto vecs me-nye 2,000 jajec znesze.
14.	Jeszenszka peszem.
Csi jeszenszki veter pride, piiszti de log, pilszto pole, cvet i liszt na prah razide, szmrt oble’ze brege, dole.
Ali v-toplo szprotoletje breg i dol pa obzelenf, novi trak obleje cvetje, nova radoszt praha szini.
I mi edndk povehnemo, ta nasz pihne viher szmrti; ali z-praha pa sztanemo tam vu vecsne zorje vrti.
15.	Hfzne sztvare.
Plodjenye sztvari je ravno tak zdavnya opra-vica liidi, kak polodelsztvo. Cslovek je okoli szebe ’zivbese razlocsne sztvard, i med nyimi naimre one, stere szo pred nyim ne preči v-loge be’zale, nego szo ga rade pocsakale, hitro na pamet vzeo. Vu-
23 —
naszta ovca, obilno dojeesa koza i krava, trpecsa kumila, i szrdcsen, segav kony szo vsze takse hi-beznive svtvare, z-sterimi szo sze liidje hitro szpo-znali. Oni szo vidili, kak szo one nadajale z-puni vumen szvoji mlade szvoje; kostali szo i oni nyi mleko, i geto szo je za dobro, zdravo previdili, ploditi szo zacsali ete krotke sztvare... Vracsali szo nyim pokorne csrede od pase do pase, i gde szo sze du’ze mudili ’z-nyimi, satore szo vrgli. Ali naszlednye szo i pase szfaliti zacsale, liidje szo sze pa nesztanoma plodili, i tak je po csaszi i polodel-sztvo moglo pridti na pombcs ’zivlenyi ludi ino sztvari.
Z-satorov paszterov szo od dna do dna sztal-nese kucse i hi’ze nasztanyiivale za zemid dela-jocse vandrare; i hfzne sztvare szo po malom csaszi tudi pod sztreho prišle : cslovek szi je na gviisnom meszti obszeo, hrame, dvor, ograd z-gra-bov ali tratnicov notrizagrado; okoli te szo le’zale nyive, dale vkra kre potokov ali mlak pašnik za ’živino i konye, na zreberji gor ali pod logmi za ovešene csrede. Poglavar hi’ze je ravnao celo dr’zino, i zvonesnye, vertinya pa celo znotresnye vertsztvo. Velike csrede ’živine, i serezje ’zivazni szo obilno napunyavali z-mlekom, szirom, zmoesa-jom, masztjdv, meszom, bilicami itv. kamre i ku-nye, i z-vunov ino ko’zami zadovoljavali potrebb-ese odeteli i obiiteli cele dr’zine.
Bog je vszakoj dr’zeli, vszakomi zraki podelo potrebne i pripravne hfzne sztvare : mrzloj i goloj pondesi z-malim zadovolnoga zvirnoga j e 1 e -n a, vroesim peszicsnim piisztinam ravno tak malo potrebiivajdeso k u m i 1 o, bre’zfnam batrivno ido-
24 -
cso mulo i oszla, i podnesnye Amerike goram nyi krotko lamo.
Najvekso szlu’zbo szkoncsavajo hfzne sztvare pri opravicaj zemle. Kak sztrasno bi bilo, csi bi cslovek szam mogao vlecsti plug i kola! Kelko mamo hvaliti milomi sztvoriteli, ka nam je jarem noszecse i bremen vozecse sztvare podelo! I z-kem bi nyemi mogli ete veliki dar bole zahvaliti, kak csi szi z-hi’znimi sztvarmi našimi milo denemo ino nye szkrbno hranimo. Za miloga i szkrbnoga verta szvojega je gotovo zahvalno ’zivincse nyegovo vsze prenosziti, geto te szkopi i trden nika nemore csa-kati od nyega.
Kak verno dr’zincse dobroga verta je kony i gyunec, tak veren pomocsnik nyegov pri vertsztvi je dober p e sz — na lovini, vu sztra’zi hi’ze, ’živin i nyiv. Hasznovita je i edna druga pa-zliva sztvar — dobra macs k a. Obe etivi szta tivi najcsednesivi sztvari hi’ze; naimre psza ver-noszt, ndvucsnoszt i pokornoszt szi je jezerokrat priszlii’zila zahvalno postilvanye cele dr’zine.
Ali sto bi mogao telike haszke hi’zni sztvari naši naprezracsunati ? Vem je vszakden vidimo vu nyi pozvanyi z-nevkleknyenov sztalnosztjov nam na haszek hoditi, i ni eden razumen nemore tajiti, ka od nyi i po nyi žive. One nasz varjejo, hranijo i odevajo.
Plamine, do nebe iddcse gore bi brezi hi’zni sztvari zgubile szvoj e sztancsare i kak osztavlene piisztine sztale. One i tam podelijo liidem potreben ’zivis, gde je plug nigdar nehodo, i zemla kruha nigdar neprineszla.
25 —
16.	Mohar sztvari.
Eden divji pojbar, csi je k-rokam dobo kaksoste nemo sztvar, je nad vbogov trobo, bio i mlato jo je, dr’o brezi miloszti, i grozne csemere tr’o na nye v-divjoszti; naimre male fticse je rad mantrao, davio, i ’živim perjicse
vbtrgao, volovio. — Jaj, ti hudi pojbar ! kak znaš to ošiniti ? veri, za szvojo sztvar te On ma szoditi, koga sztvorjenye je vszaka sztvaricsica. Nebij, nederi nyf, i neboj nyi tocsa; znaš, ka i nye boli, i Bog je nyf ocsa.
17.	Franklin Benjamin.
Velikoga glasza mo’z Franklin Benjamin je v-1706-oni leti v-Amerike Boston zvanom varasi rodjen. Nyega roditelje szo razumni, delavni i po-bo’zni ludje bili, ki szo z-zlevanyem szvecs i kiiha-nyem ’zajfe iszkali porednoj dr’zini szvojoj vszak-denesnyi kruh. Tak vrle roditele meti je velika szrecsa; zvbntoga je pa te mali Benjamin i od rodnice z-lepimi duhovnimi szpodobnosztami obda-rtivan. ’Ze vu strtom leti sztaroszti szvoje sze je navcso piszati esteti, i vsze priliesno esiniti. Nyegov ocsa je mestrii podani bio, i zato je szinovi do-piiszto v-sob hoditi, i zednim sze i taksa dugova-nya vesiti, na stera gaje szam neznao vucsiti; ali geto je vu onom vremeni za navuk doszta penez trbelo dati, v o ga je vzeo odnet k-szebi, da bi nyemi vu mestrii na pomdes bio.
* Etak je ’živo te mali Franklin do ednoga esa-sza; ali geto szi je on i drugo szpoznanye szpra-
— 26 —
viti setuvao, molo sze je ocsi, ka ga nebi nepre-sztano szvecse zlevati trucao. Ocsa ga je rad po-szluhno, i dopuszto nyemi je, ka bi k-ednomi stampari so, gde je kak naberajocsi i stampa-jdcsi inas szlu'zo. Vu deszetom leti sztaroszti szvoje je vkraso od szvojega verta, ki szi je jako hudo djao ’z-nyim, v-eden drugi varas je so, i tam sze je pri ednom prilicsnom stampari notrivdinyao. Geto sze je tii jako dobro oponasao, vszaki eslovek ga je lubo i postuvao; csi je pred druge prilicsna pitanya djao, radi szo nyemi odgovor dali na nye, i edne, druge knige szo nyemi poszddili na estenye. Geto je nesztanoma piszke nabirati mogao, malo vremena nyemi je osztalo na druge opravice; ali i to je tak szkrbno pomicao, da sze je ze-vsze sztrani vrli i zevcseni eslovek osznbvao ’z-nyega. Nyemi je nigdar ne trbelo praviti : „ ošini eto, ali eno“ : on je obszebi vszigdar nika esinio. Csi je zlevanye szvecs ali naberanye piszkov dano pred nyega, oboje je tak popolno dokonesao, kak nisese drugi ne. Gdare je pa to doprineszao, drugo delo je vzeo napre, brojo, piszao, esteo je. On je ne zato esteo, ka bi sze vu estenye fiiszao, ali szi ’z-nyim vremen prekrato; nego zato, ar bi rad doszta le-poga i znamenitega znao, ka je vu dobri knigaj piszanb bilo. Nyemi sze je li z-knig mogoese bilo vesiti, ar sze je retkogda naisao sto taksi, odkoga bi ka taksega zvediti mogao, ali ki bi nyemi znamenita dugovanya pripovedavao. Geto je nemeo teliko penez, ka bi szi knige kupo, k-dtihovniki je so, ki je lepo kni’zarnico meo, i nyega je pro-szo knige na estenye. Zvbntoga szi je vszakden gorizapero, csi je kakso falingo vzeo vu szebi na
— 27
pamet, da bi jo potom cseszto precsteti mogao, i nezabo sze od nye odevcsiti. Csi je ka znamenitoga csiio, ali v-knigaj csteo, i to szi je doliszpiszao, da csi bije pozabo, znao bi, gdeje ma fszkati.
Sesztnajszet let sztar, je ’ze tak doszta znao, da je i szam piszao knige, i te je i vbzostampao. Po nepresztanom vcsenye, razumnem premislava-nyi, cstenye i piszanyi sze je te szirmaski stampar tak visziko pozdigno, da je hitro szreesen tr’zec, piszmoznanec, piszdes, orszacski poszlanik, pravde-davec ino prvi csesztmk domovine szvoje posztano. On je naisao gori napravo vraesara bliszka, od steroga, kakti i drugi znameniti dugovany knig Franklina, szledi mam pripovedavati.
18.	Peszem maloga sporara.
Mam jasz nemeski armalis — mestno, pošteni sztalis;
nemestva Ifszt je mestna, i mestna, je posttenye, ne noria.
Csi szem bar gdate zamazan, ni moj zainaz je ne zaman; csi sze dela prav obe zem, prav obe’zem, z-novcom sztanem, z-novcom le’zem.
Grda roka, csfszto a szrdce, zlati kliics mi odpera nye; csfszto szrdce i dve roke i dve roke, kesemi bogsi armal od te ?
28 —
Nakovalo, hamrics pilo kruh da sporari za szilo: klingi, klangi, klipit, klapat, klipit, klapat, szvedocsi to mala lakat.
Csi sze gda lakat pokvari, sporar jo kak znbvics sztvori: on jo odpre, i pa zapre, odpre, zapre, dokecs sze neodpre, zapre.
Csi je mali klucs bete’zen, sporar je nyega vracs cseden : on ga vzeme, v-ogen dene, v-ogen dene, i z-hamricsom szklencka, szklene.
Kliics i lakat vopolescsi, da sze szveti, da sze bliszesi — malo, csiidno dugovanye, dugovanye — i vr’ze na nye znamenye.
Ka szem tak jasz ? — mali sporar ! sporar bom jasz, i ne sztolar : nemestva liszt je sporarsztvo, je sporarsztvo, za vrle gvusno bogatsztvo! —
19.	H o r c s e k.
Ete je escse hfisi vert na nyivaj, kak podgan pri hrami; ar je szkoro tak veliki, kak mensa macska, i escse besznesi je od nye, csi sze sto pro-tivi ’z-nyim i razcsemeri ga. Nyega je rodnica z-cstidavrednov lasznosztjov opravila gori: na licaj
29 —
dve velikivi zaeski ma, vu sterivi szilje bere; i nyegova dlaka je csiidavredna.: ’zuto-szfvi hrbet, szpodi csrne, na rebraj nistero belo krpo ma. Nyegovi osztri zobje i esamurna naturnoszt ga k-podgani priglihnoga csinijo ; vu tom je pa k-misi priglihni, ka szi sztalis na 4—5 sztopajov zdube v-zemlb, k-steromi i nasziparnico prida, kama vkupszpokradnyeno szilje szranyuje. Vu etom z-mestriov zgotovlenom sztalisi koti szamica mlade, i til preszpfjo szvoj zimszki szen.
Geto horcseei na vnogo plodijo mlade, i za-volo csamurnoszti je malo sztvari szme preganyati i prepravlati, escse na veksi vdarec bi bili ednoj, drugoj dr’zeli, da nebi szami z-endrugim v-nepre-sztanom boji ’živeli. Csi sze gda dva z-nyi gder szrecsata z-punimi zacškami, ete hitro vozpraz-nita, z-prednyimi nogami je klacsivsa — ar nacsi grizti nebi mogla — i preči na bitje ideta z-endrugim, na ’zitek i szmrt. Etaksega hipa te eden redovno szpadnoti more, i nyegov obladnik ga vcsa-szi potrosi. Csi ga cslovek preganyati zacsne, zdcsi sztane ’z-nyim ; na zadnye noge sze opravivsi, na nyega scse szkocsiti i vjeszti ga : nyega gri’z je pogubelen. Ali zato ga nehenyajo preganyati, ar gde sze je edndk zgnezdo, sztrasno veliki kvar dela. Szirmaski liidje je csesztd vbkopajo, ar v-nyi nasziparnicaj 50 — 60 funtov najlepsega szilja — pšenice, ’žita, gyecsmena, kukorice, i escse i krum-pisov naidejo, steroga vszako je gdate poszebi do-lizoszfpano. V-zacsetki zime, gda sze na pocsinek szpravi, bi ga toti le'ze bilo v-rdke dobiti, ar teda nemore vuidti i braniti sze; ali te je ’ze eden tal szilja potrošen i konec zrnya dolivcseknyen, da sze
— 30 —
nebi szklicalo : privszemtom je pa i zmr’znyeno zemid ’zmetne kopati.
Hdrcsek veksi tal leta szam jedmi sztoji; na jeszen szamico i mlade pre’zene, da szi poszebni sztalis i nasziparnico szpravijo. Laszna domovina hbrcsekov je poprav ravnica ruszkoga i polszkoga orszdga; ali na zadoszta velki sereg szo sze naplo-dili i po szrednyem nemskom orszagi i po vogr-szkoj dolini. Naimre vu dr’zeli Gothe ji je teliko, da szo ji szamo v-edenom hatari vu kratkom hipi 90,000 voszkopali. Keliko kvara szo mogli oni szamo tam vcsiniti!... Ali oni i edno dobro sztran majo : prepravlajo roscse, kobilice, miši, kacse i drugo skodli vo mlajezen, ’z-nyi ko’z sze pa dobra podmet zgotavla.
20.	Štiri kokosi.
V-ednoj maloj veszi szta ’živela dva polo-delea, po imeni Pavel i Peter. Pavel je za vecs dnevov dero Petri du’zen bio; ali geto szo sze pri nyegovoj hi’zi retko nahajali penezi, ne nyemi je mogao placsati. Kak pošteni cslovek je nesteo on, ka bi nyemi szoszed zobsztom delao, i meszto pe-nez nyemi je štiri kokosi poniido. Peter sze je z-tem zadovolo, kokosi je prekvzeb i vu szvoj dvor je je privcsiti setuvao.
Medtem szo kokosi po malom csaszi gorina-isle pot k-indasnyemi domi szvojemi, i ta szo hodile neszt. — Pavla mali szin, Pista j e szam j edini bio doma, i zacsiio je dobro poznano kokodakanye
— 31 —
kokosi; v-parmo je be’zao, iszkao je v-szlami i na-isao je belice.
„Naisao szem je, naisao szem je!“ — veli on pri szebi, — „kak radi do moja mama, csi domb prido i nove belice naido! Ali dbnok, jeli mi nebi trbelo te belic szdszedi našemi prekneszti? Kokosi szo ’ze ne nase, nego szoszedove, nyegove szo tak i belice. Gdare ka naidemo, csi znamo, csido je, du’zni szmo je n verni tadati.
Kak je miszlo, tak je i vcsino : belice je v-korblec szklao, i prek je be’zao ’z-nyimi k-szb-szedi. „Eto szo belice — veli — kare szo je, Peti bacsi, vase kokosi v-nasoj parmi zneszle.“ — „Sto te je poszlao ’z-nyimi esze?“ — pita szoszed. — »Niscse ne odgovori pojbics — ocsa pa mati szta ne doma; jasz szem li tak csinio, kak szta me onedva vcsila. “ — „Zaka szi panecsakao, dokecs bi onedva domo prišla ? “ — pita szoszed. — Dete sze je.mtidecs odgovorilo : „Tak szem stimao, ka csi vasi kokosi tecsasz nebi domo bilo, vi bi hudo mi-szlili od moji roditelov; pa — prida szrame’zlivo — jasz szem tildi pošteni steo bidti!“
21.	Piiglihe, prilicsne recsi.
Dober pop sze do szmrtt vesi.
Keszno je sztdroga p sz a ples z vesiti. Ki drugomi dobro esini, szebi szprdvla. S zebe postu j e, ki drugomi postenye da. Zb o j ati sze netrbe, paziti je potrebno. Ki p knez nema, naj neide na plač.
32
Fticsa z-perja, psza z-koszminya, csloveka z 'P a3 ® s a-
Dragi kincs je dober glas z, dragsi, kak nesz e-ri vi d s z.
Hudi glas z perbti md, dober komaj kluka td.
Nekleszti dreva, pod sterim p o csi vas.
Med gyunci je lehko ime mo dr o g a szpraviti.
Komi je obilen csasz, zlehka de nyemi vos z ki.
Dok ar je, komi nedohdja laszno.
Cseden vert i szbszeda hi'zo csuva od ognya.
Zmecsi vszdki pred las ztivnov hi'z o v.
Ka sto noszi vu szrdci, previdi sze vu lici.
22.	S z o.
Vu dr’zeli povov sze vsze one szkopaline szo zovejo, stere sze vu vodi raztopijo i laszen szoleni 'zmah majo. Etakše szo : naša vszakdenesnya szo, saliter, belolena, bridina, galic itv. Ali pod szoljov poprek ono szkopalino razmi-mo, stera nam hrani ’zmah da, i nyd od vonyue obarje. Brezi ete niscse nemre bidti, niti goszpod palacs, niti kucs szirmaski sztancsar; rtemore brezi nye ’živeti vu prahi lazecsi csrvics, ni ta najveksa bivoszt ’zivdcsega szveta, elefant. Brezi Szoli nebi sztala szrame’zh'va viola, ne jezero let sztar raszt. Bfvotne kotrige sztvari i naraszov bi sze hitro razpusztile, csi bi nyi ’zivis neszlani bio. Medtem geto sze nema sztvar i narasz li z-malov, vu dugo-vanyaj pred nydv bodocsi nahajanov szoljov zado-voli; cslovek nemore zadovolen bidti li z-onov, stera sze nahaja vu tali sztvari i naraszov, nyemi
— 33 —
na jesztvino vozravnani. On je od te vecs potrebuje : doli sze piiszti vu globoesino ženile, gde sze szo na ednom i drugom nieszti obilne nehaja, za-razmi z-szkrovnoszt rodnice, ka sze z-szolene vode vretin i morja szo da szkuhati, i odlocsi jo od nye na szvojo potrebocso. Ar gde szo jeszte vu ’zaloci zemle, tam szo i vretine szolene, kak morja vode. Na etaksi mesztaj szoleno vodo vu velike kadi ali kotle pelajo, i tecsasz kuhajo, dokecs sze voda vsze vbneszpari, i szo na dno neszede. Eto potom dobro zcsisztijo i vu poszddo szkladejo : i gotova lepa, bela, kuhana szo nasztane.
Vu velikoj meri nepreprihajajdcsa szo sze kamena szo zove. Eta je krepka, ali ne jako trda, kak drugo kamenye, bela, plava i sziva, kak kristal (lednik) previdna. Lednik szoli obrazko kocke ma, zato sze i kamena szo najle’ze na kocke treti da. V-ognyi praszcsi i poka, raztopi sze, ali nezgori.
Vu najvisisi goraj domovine nase, vu Karpati sze grozno doszta szoli nahaja, tak da bi ona celoj Europi sztotin dni zadoszta bila. Vu veksi sz o lina j szo od zdavnyi sztotin szolene bajce odprete, med sterimi te naj znameniteše szo : v-Marmaros varmegyevi (v-K6naszeki, Szlatini, Sugatagi i Ki-ralyvolgyi); v-Erdelyszkom orszagi) v-Marosujvari, Tordi, Kolosi, Dezsakni, Parajdi i Vizakni); v-Sa-rosi (v-S6vari) z-bajcne vode doszta drobne szoli kuhajo.
V-Erdelyi zvon zda povedani baje escse 34. meszt imenujejo, gde szo jeszte, i vecs kak 500 szoleni vretin i sztiidencov ; zvontoga jeszo i taksi dolovje, steri szo celo pokritiz-taksovszoljdv stera
III.	Olvasdkonyv. (vend.)	3
— 34 —
po szpari szolene vode cele krajine obszede. Kamena szo je v-Erdelyszkom ne jako globoko v-zemli, li na 20 — 30. sztopajov, na doszta meszti pa i es-cse vbgleda z-zemle. Kameno szo z-ospicsenimi csakanmi vu dobi csetverokuklati sztebrov i kock szekajo i trgajo vb z-szolin. Pri etom deli sze doszta drobni falacsecov raztori, stero potom kak. drobno szo odavajo, ali nacsi v-peneze szpravijo. Ta najsztaresa szolena bajca je ta tordaiszka, stero szo ’ze zdavnyi rimlanci poznali; ta najbogatesa je pa ta marosujvarszka. Szolene pecsine tak eti, kak v-ti drugi bajcaj, vu obrazki cerkvi szekajo vb ; edna je ’ze od 800. sztopajov globse vbzglo-bana. To vbztrgano szo na krepki trleszaj z-po-mocsjovkonyev vlacsijo kumesz, i po maros vodi na ladjaj vozijo v-vogrszki orszag i v-nyega razlocsne dr’zele.
23.	Mali fticse k.
V-gosztom lo’zicsi mali fticsek pivcsecs lecse kre gnezda szirmacsek, sztra’zo dr’zecs okoli grma, vu sterom gnezdo z-mladicami ma.
I csi hiidi pojeb prihaja brodit gnezdb napre i odzaja, britko sze cekne verna mati ar nescse mladi na por ob dati. Csi je pa pogfibel odisla, i nyegva to’zba pred Boga prišla; teda pa pivcsecs mali fticse k lecse okoli gnezda szirmacsek.
— 35 —
24.	T n 1 i p a n.
Naraszi neli z-szemena zhajajo. Vidi ti sze dajo, naimre med cvetmi i taksi, steri sze z-glavi c plodijo. Nyi glavice szo redovno okrogle, ali obrazko jaca majocse. Csi etakso glavico nadvoje vszecsemo ali vre’zemo, tak naidemo, ka ona z-vecs na endrtigoj le’zecsi^giib sztoji. Naszredi gub je s z t r 6 g glavice; celo glavico pa zvona vecs tenki licojni mren pokriva.
Proti kesznoj jeszeni je teklo vremen. Mariko je mati v-ograd zvala. Mati je edno bremence tulipanovi glavic nabrala v-fortok, da bi je escse pred zmr’znyenicov poszadila. „Ka za cvetje de z-te glavic, mamaP — pita Marika. „Jako lepo cvetje, moja csi, — odgovori mati — li pogledni dobro, ka csinim jasz z-etimi glavicami. Najprvle eto ’zi-rovno zemid dobro rajo vcsinim, potom glavice lepo porddi notriposzadim; ali pazim, da nyi špici kiimesz sztojijo. Z-szpddnyega tala glavic do eti v-zemli nidne kabronke korenya gnale, stere do vlago vlekle z-zemle; ’z-nyi zgornyega tala sze pa edna ospicsena klica puszti, na stero csi pazko kebziijemo, tak vzememo na pamet, ka rasztecsa klica eta prisesztno szprotolotje ’z-nye szredine edno, sztopaj dugo, okroglo szteblo ’žene. Driigi naraszov sztebla kre krajov lisztje vzeme okoli; ali sztebla tulipanov szo gola, li szpodi na nyi sze nahaja nisteri liszt brezi szpice. Nyi lisztje je dugo i voszko, ali kak je navada praviti : j a c s n o-d a r-davne obrazke. Riszalscseka meszeca sze na vsza-kom špici sztebla eden precimben, obrazko zvona kazajdcsi cvet szka’ze. Eti cvetki z-seszt lisztekov 3*
— 36 —
sztojijo, steri sze na szunci vdrazpresztrejo, i na-vecsar pa vktipzaprejo.
Cvetno liszticse tulipanov je obszebi erdecse, i szpodi csrne krpe ma; ali dnesnyi den je ono ’ze po osznavlanyi belo, ’zuto, piknyaszto, ro’ze, na-rancsa licojno dobilo. Tulipanje szo navekse vszi dopuni (grmatni). Znotra na dne cveta sze seszt velki prahsnic nahaja, z-dugimi prahsnimi zacska-mi (mosnyicami). Nyi pov je vu tre poszebni mos-nyicaj, vu steri je pogacsaszto szemen szkrito. Ali oni sze ne po szemeni, nego, kak csesznek, po gla-vicaj plodijo, stere, gdare szo zrele, voszkopamo, i na szuhom meszti dr’zimo, dokecs pa nepride vremen szajenya v-kesznoj jeszeni, ali ranom szpro-toletji.
Tulipanje szo z-dalesne zemle, z-A’zie prišli k-nam, vecs menye pred dvema sztotinama. Skoda, ka ete prčcimbni cvet nema disa !
25.	0 k 6.
Ocsi sztvari szo vu vnogom nacsise, kak nase. One szo navekse na dva kraj a glave; naopacsno plavaj dcse ribe obedve szta pa na ednom kraji glave. Fticsi po dve mignyenici majo, kak mi; ali vu koti ocsi majo escse edno mreno, stero med pogledom prek polojne oka venkraj potisznejo. Szlepovoscsi ocsi ko’za nye tela pokriva; pavuci pa navekse oszem ocsi majo, i nisteri sztvari ocsi szo na mali szpicaj.
Nase ocsi szo jako cacavne i krhke szprave ; ali nyi moder sztvoritel je szkrbo za nyi razlocsno
— 37 —
obranbo, geto je je vu z-krepkov csontov okbliv-zeto globlino polo’zo, da nyim tak vdarec ali szmik nemore zlehka škoditi, i da nam z-csela znoj vu nye netecse, o z m i c e sztanejo proti, prah pa na ozmicaj boddcse koszminye odvrne od nyi. Proti trakom szunca i misicamjemignyenice varjejo, geto sze zaperajo i odpirajo. Csi nam ka vu nye szpadne, kredi szo szkuze, daje vbszplavijo i ocsisztijo.
Pogled besi je>jako veliki kincs za nasz, i ki je toga zgubo ino do szmrti vu temnoszti ’živeti more, nema nikse prave radoszti: nemore sze raz-veszeljavati z-’zirom pola, ne z-lepotov cvetja, z-dikov nebe i bliszcsom zvezd ; lepi ro’zec ga ne-prehodi z-szvojov precimbov, zorja nyemi neszveti z-szvojov zlatov bpravov, i tihi mrak vecsara nev-leje tihoga pocsinka vu trudne kotrige, i nemore na pamet vzeti taljemajbcsega pogleda roditelov i prijatelov szvoji. Oszlablenomi pogledi szo totivecs menye na pomocs gla’zi (ocule); ali dbnok je celo nacsi, csi sto brezi te zcsiszta i szvetlo vidi.
Ocsi nam neli radoszt, nego i vszake dobi szpoznanye i navuk szpravijo. Li odpri dete ocsi i pogledni dobro dugovanya ’zitka, i preči csednese ma bidti. Li takse vzeme malo haszka ocsam, st ero nyi neve ali nescse prav nucati, i kak szlepo ide mimo dugovany rodnice, dobri knig i lepoga piszma.
Oko neli vidi, nego i gucsi. Nyega govorenya toti pecsujemo, ali razmimo je. Dobro dete z-ocsi roditelov brezi velenya zarazmi, ka oni scsejo, ali nescsejo. Pogled ludi nam na znanye da nyi miszel, ali volo. Szrdcsnoszt i bojazen, csrsztvoszt i ma-nyoszt, radoszt i ’zaloszt z-besi liidi cstemo, kak da
— 38 —
bi v-nye piszana bila. Csi komi ka ka'zemo ali pri-povedavamo, i on nasz z-odpretimi ocsmi poszlusa, preči previdimo, ka sze csiidiva. Csi koga na kak-sem bini zadrobisamo, i on dolipiiszti ocsi, zname-nye szramote mamo ; prepadnyene, medlovne ocsi szo pa szvedok ronoszti, caganya, ali hude diisne veszti.
I ka mamo csiniti, da nam ocsi szvojo csisz-tocso, szvetloszt, mocs i csrsztvoszt kak najdu’ze zadr’zijo ? Habati sze mamo vszega hudoga, skodli-voga i pogubelnoga, csisztocso i bogabojazen pred ocsmi i vu szrdci nosziti, i vu nyi szlaboj i ronoj sztavi je na prilicsnoga vracsa zaviipati.
26.	Dva oblocseca.
Znam jasz na viszikpj hi’zi dva oblocseca maliva; notri celi szvet na nyidva, vo pa szamo li vert vidi.
Pri nyima e’n malar szedi, ki vszaki teg lepo vlecse, kakoli on malati scse, za nyegvov rokov sze zgodi.
On i miszli Verta mala, escse i szkrovnoszti szrdca; ne ti trbe k-tomi szunca, li gledaj ta — ne je sala.
Csi sze vert v-hi’zi radilje. ali cekne vu britkoszti; oboje sze v-oblocseci v-traki, v-kaplicaj szka’zuje.
— 39 —
Csi je csfszti vu hi'zi zrak, i obloka szta csfsztiva; ali preči ta kmicšniva, csi gda hi’zo oble’ze mrak.
I csi verta szmrtna moka sztere i naveke vuszpf; sztere i v-temnoszt pogrozi ona i oba obloka.
27.	Zahvalni otroci.
Szekacs Andrasojca je rano na td’zno vdovin-sztvo prišla, geto ji je bremen dve mali sziroticsov szamoj jedinoj na plecsa szpadnolo. Dokecs ji je mdcs i zdravje dopusztilo, rada je szkrbno delala, za volo bla’zensztva nye szirotic; ali vnogi trud i szkrb je hitro vtrla nye mocs, i eden ’zlakjoje celo neprilicsno vcsino na delo. Szirota vdovica je mirovno trpela i te vddrec, i csi szo sze ji viiszta na to’zbo odprela, li zato sze je godilo, ar je po nedelaj nemogla k-bo’zoj szlu’zbi idti, stere je vu mladoj i zdravoj sztavi szvojoj nigdar ne rada zamudila. Za toga volo je doszta jokala, i csi szta deteti toga zrok zvedavali od nye, eto je odgovorila: „oh lublena deca moja! za kak szrecsno bi sze dr’zala jasz escse i vu etoj nevolnoj sztavi moj oj, da bi mogla v-bo’zo hi’zo pridti; ali cerkev je da-lecs, jasz pa escse eti po hi’zi memorem idti.
Dobriva pojbicsa nyeniva szta jo pomiluvala, i te sztaresi, Peti, ki je z-lesza vsze znao napraviti, ji je preči zacsao edna mila peska kola rediti, stera je i do szobote zgotovo. Kak sze je radiivala
40 —
ta trpecsa mati, gda szta jo nye szina to naszledu-jocso nedelo zatitra na kola poszadila i k-cerkvi pelala, gde je csula peszmi pobo’znoga ludsztva, i z-molecsov szvetov csredov aldov szvoj neszla i ona pred sztolec miloscse bo’ze.
Pelda zahvalni otrokov eti je doszta nepoštene dece oszramotila i doszta zamudjavcov cerkvi na, bdgso pot vrnola. Od toga dneva je cela vesz hvalila i posttivala pojbicsa etiva, i ta neszrecsna vdovica je v-nikom nevidila zmenkanya, ar szo boga-bojecsi liidje szkrbeli za nye vszakdenesnye po-trebdcse.
28.	Pol odel sz tvo.
Najzdavnyesa opravica ludi je polodelsztvo. Obszebi vgajajocsi paraszi szo ne dugo mogli za-dovaljati vszakdenesnye potrebdcse liidi; zato szo li hitro na razlocsno povanye ’zivisa miszliti mogli. Rodnica szama nyim je kazala k-torni pot: vidili szo, ka, csi je zrelo zrnye na rajo zemid kapalo, novo lepše klaszovje je noszilo. Potrebocsa i glad je je gnao na gotovno naszleduvanye rodnice: i pni szo eden tal zreloga zrnya potorili vu pri-pravleno zemlo. Z-toga je zelena szetva nasztanola, stera je vu szvojem premeni szteblovje gnala, eto pa vlatovje dobilo, i pa to sze z-zrnyem napunilo. Vszako vu dobro zemlo potorjeno zrno je sztokrat teliko prineszlo; ar je zemla te escse ne preszpova-vana, i mocsna ino rodna bila. Kakse gorinaide-nye! kak veliki blagoszlov bo’zi ! Poganszki na-rodje dnevov oni szo od csiida na hvalo zbiidjeni, i
— 41 —
tak szo stimali, ka szo nyi bogovje sztopili na zemid, da bi liidi na polodelsztvo vcsili. Zato szo sze vszi — mali i velki opraviči etoj podali. Zmed sztarimi rimlancmi szo sze ni znameniti voji sere-gov i kralovje nezbranyuvali za pliig prijeti ; zmo’zni caszarje Chine pa escse i den denesnyi vszako szprotoletje te najprve brazde szami re’zejo, i vu tom najvekse postenye i diko preszamnajo za szebe.	*
Medtem je zemla ne povszed tak raja bila, ka bi sze z-pusztimi rokami dala delati. Na mecsenye nye trdoga lica sze je za prilicsne skeri trbelo szkrbeti. Zda szo tak z-osztrim leszom rezali duge brazde ; potoni szo z-rebrami razlocsni sztvari kopali zemid, kak i den denesnyi csinijo nisteri divji liidje. Doszta vremena je preteklo, dokecs szo plug gorinaisli, i te je zaprva z-ednoga szlokoga lesza sztao, steroga szlokobaszti ospleseni konec szo v-zemlo prite’zili, v-nyega dugsi tal szo pa gyiince napregli, i tak szo vlekli brazde. Szledi szo meszto etaksega lesza szteneseno ’zelezo i mala koca nii-cali. Z-etoga szo sze oszndvili vsze dale, dale naši, na takso popolnoszt pozdignyeni pliigi.
Kebztivajocsi eslovek je hitro na pamet vzeo, ka v-dugoj szuhocsi premedle narasz zemle, i po tihom de’zd’zi sze pa otavijo: zednim pa, ka kama je povoden pal vrgla, zemla je rodnesa gratala. Oboje je polodelec na szvoj haszek obrno : ženilo-je vu szuhocsi polevao, naimre sziihe travnike, na nyive pa dobro zemid i gnoj vozo. Etak je naszta-nolo polevanye z-tekdesov vodov i popravlanye z-gnojom.
Zrnye sze je te’zko dalo z-rokami vomenoti
- 42 —
z-vlatovja; i tak szo je z-botmi vardevali vomlatiti, ali z-sztvarmi vbklacsiti. Med izraelom je klacse-nye bilo v-navadi; zato je zapovedao Moses, ,,kla-csecsemi gyiinci nezavezati gobca.“ Mlenye zrnva na melo med dvema pogacsasztima kamnoma, je ’ze vu dnevi Mosesa znano bilo; ali dbnok sze je ono i celo jelo, ali v-mo’zari r&zno kuklo, i to prvo sze je i vu vremeni jezusovom godilo.
29.	Szrecsen polodelec.
Dober je Bog, dobro mi da, plug je moj kruh, on dobro zna ; dokecs ladam z-branov, plugom, nemenim sze niti z-kralom.
Komaj szunce zide v-doli, ’ze je ciig moj tii na poli:
Csako, Daru mi orjeta, i jarem rada neszeta.
Zcsaszoma sze szunca traki razpresztrejo vsze po zraki, vara nye skvorjanec letecs, i szpevao de, Boga hvalecs.
Z-menom hodi sereg fticsic, lepi, krotki paszterfcsie. — Gde je cslovek v-moji leti bla’zenesi na torn szveti ?
Vrane z-logov vkiipletijo, i za plugom mi csrcsfjo, da mi nyivo ocsfsztijo, ino prav rodno vcsinfjo.
— 43 —
Tak ’živem jasz, tak na poli, v-szejadev vu dobroj voli, i csi vsze lepo dokoncsam, na bo’zo szkrb je zaniham.
Obzeleni zcsaszom pole, szetve barton jo obleje, i prinesze zlate vlati. stere ednok z’nyec pokoszf.
Za nyim kakse sznopje le’zi, stero nyemi plecsa te’zf, sznopje, szad oracsa truda, z-sterim ga oblona griida ! —
Lepa je pola ravnica, i nye zlati kincs pšenica, szveti blagoszlov oszlica, csfszti trak bo’zega lica 1 —
30.	To’zec, kak branite! to’zenoga.
Vu ednoj svajcarszkoj veszi szta sze dva poste-niva pavra, Velten i Gaspar, pravdivala za eden travnik. Vszaki nyidva ga je za szvojega dr’zao, i ne szta mogla poszvedocsiti, kre steroga je pravica. Eden vecser je Velten k-szvojemi protivniki so, ki je ravno na nyivaj delao, i etak ga je oberkao: „szdszed!“ til je koszidev, i dobro znaš, ka szva sze midva za naj ni travnik escse itak nemogla zglihati. Jasz szem szodce vkupprizvao na sztolec cantona (varmegyeva), geto szva sze midva nev-csila telko, ka bi razszoditi mogla, na steroga sztrani je pravica. Poj tak viitro z-menom pred pravdeni sztolec.“
— 44 —
,,Vidiš, szoszed — odgovori ov — pokošeni travnik mam; vremen je dobro, viitro ga neza-miidno zgrnoti morem : nemogocse mi je tak z-te-bom idti.“
„Jasz pa szodcov nemorem razptisztiti, ar szo nama oni djali titrasni den na razszodjenye naj-noga dugovanya, i szend sze nemore tecsasz doli-pelati, dokecs nezveva, steroga je travnik.“
Na to je, po malom premislavanyi, etak er-kao Gaspar: „znas, szoszed, ka ? idi ti viitro vu cantonszko hi’zo, pripove szodcom tak tvoje, kak moje zroke, grunta, i mogocsa szvedsztva; etak nede potrebno i meni tam bidti.
„Csi mas viipazen vu meni, szoszed — veli Velten — nemaram; od toga te napre ogvtisim, ka bom kre tebe ravno tak gucsao, kak kre szebe.“
Po etom zgovarjanyi je Velten pred sztolec cantona so, i pred szodce je dao tak szvoje, kak szdszeda szvoj ega dugvvanye i podperajdcse zroke,. nakeliko je od nyega mogocse bilo. Na vecsar je pa k-szvojemi szoszedi so, i etak je govorio : „travnik je tvoj; szodci szo ga tebi oszddili: szrecso ti ’zelem k-nyemi, i rad szem, ka szva sze ednok ocsisztila od dugovanya etoga.“
31.	Kakda deli szunce leto na štiri tale!
Csi bi radi znali, zaka je v-leti tak toplo, i vzimi tak mrzlo, povedati vam mam. To jedino hod szunca ošini. Znamo, ka szunce eseresz leta po celo driigoj poti hodi, kak eseresz zime, ka nyega traki ednok vi s z ec s, driigocs nas ven kaplejo
45 —
na zemlo, i zato gde vecs, gde menye szegreva. Cseresz zime kesznozhajaono, i rano zahaja: gdate li ob 8 vori zacsa .szvetiti, i ob 4. vori ’ze doliide. Taksega hipa tak li vecs menye 8. vor szegreva zemlo, i 16. vor trpecsu nocs po’zre i eto malo to-pldeso. Prottomi cseresz leta rano zacsne ono be-’zaj szvoj, i keszno ga dokoncsa. Zda tak dugo i dobro szegreva zemlo, i kratka nocs neoszlabi na-teliko nyega toplocse.
Ktomi szunce na zimo nehodi tak visziko, kak v-leti. Vem ono v-leti dobro notri szija na nase obloke, v-zimi pa niti prek szoszedove sztrehe nemore k-nam viditi. Pa kem vise sztoji szunce na nebi, tem bole viszecs szegrevajo nyega traki, tem bole szegreje zemld. V-zacsetki jeszeni i szproto-letja je nocs vecs menye ravno tak duga, kak den, i szunce ni tak nisziko nesztoji, kak v-zimi, niti tak visziko, kak v-leti; zato je ne ni tak mrzlo, kak v-zimi, niti tak toplo, kak v-leti.
Poleg hoda szunca modri mo’zje popolno vbzvrzejo, gda sze zacsne vsaksi tal leta, i gda sze dokoncsa. S zpr o to let j e sze 21-a maloga travna zacsne vszigdar; teda szunce ob 6 vori zide, i ob 6. zaide : tak szta den i nocs ednakiva. Od toga dneva mao szunce vsze vise i vise hodi, toplocsa vedno raszte, i dnevi sze tekbcs vtegujejo. Ivans-cseka 21-a sze leto zacsne; zda je den najdugsi; ti naszledtljocsi dnevi do pa kratsisi, ali toplocsa escse li trpi. Mihalcseka 23-a dneva szta den i nocs pa ednakiva. Zda sze zacsne j e s z e n ; dnevi do vsze kratsisi, traki szuuca vszebole nasven ka-plejo na zemlo, i meszto toplocse mraz obcsutimo. Prozinca 21-a sze zima zacsne, den je najkratsisi,
— 46 —
mraz sze pozdigava. Od temao szunce rane zaesa gorihoditi, dnevi sze podu’zavajo, dokecs ta vu za-csetki szprotoletja (maloga travna) den i ndes pa, ednakiva.
I vsze to szev-ednomleti tak godi, kakv-dru-gom, ’Ze sz. piszmo pravi : „poetomtoga, dokecs zemla bidti ma, szejadev i 'zetva, mraz i toplocsa, leto i zima, den i nocs nemajo henyati.“
32.	Z i ni a. *
Liibleni moj prijatel!
Vu szlednyem liszti tvojem szem z-velikim nale’zom csteo, ka ti zvona sole tebi dano vremen szlobodscsine kak vugodno trošiš. Csi szo kaksi na-le’zen prigod pripovedavali vucsitel, ali szi szam csteo od nyega vu knigaj cstenya, vardevas to po szpomenki doliszpiszati. Meo szem i jasz ete dni etakse nale’zno goridanye. Dober vucsitel nas szo nam z-edni ludszki knig szpisz zime precsteli, i veleli szo nam, ka bi i mi doliszpiszali to, ka szmo cstili, poleg nase premocsi. No, eti tebi pošlem, liibleni prijatel, moje delo. Ka mas k-nyemi praviti ?
Gdare je drevje vsze taszpusztiloszvojelisztje, cvetje lehnolo z-pola, i meszto nyega na obloke bi’z naši ledeno cvetje raszte; prišla je i goszpa zima.
Trdi szever fucska po piisztom hatari; naimre nosz i vuha nam obcsiitijo nyega osztro mocs, oko nam pa komaj okoli poglednoti szme po tak beloj krajini; ar kak dalecs li viditi moremo, vsze, vsze
— 47 —
szneg pokriva. Szamo li golo drevje dr’zi vo od sznega bede korone szvoje. Kak tu’zen more bidti ete tal leta nevolnim sztvaram pol i logov! kak puszta szo pola i logovje! Zanemile szo peszmi fticr nyi gnezda sze dobro viditi dajo, ar je zvon borovja vszako drugo drevo zgubilo lisztje szvoje. Csrsztva veverica z-veke na veko szkacse, da de ji toplejše, z borojcsnim zrnyem i popovjom drevja sze hrani, i csi med vekami mrzel veter fucska, za kuszto szteblovje drevja sze sztiszne. Szrne i zavci je tildi vkravzela zima v-szneg zakopani ’zivis; nyidva szi z-szkorjov mladoga drevja- ali z’nyega 'mladjom moreta glad potisati. Szirmaski liidje z-drevja szpokapane prhlave veke berejo po loge, ar je doszta te’zkesa potrebdcsa zime, csi sto v-mrzloj hi’zi more szedeti.
Po vodaj velko falatovje leda plava, i csi de mraz du’ze trpo, vkup sze szptisztijo i vode sze v-ledeno opravo oblecsejo. Zda ledeni mosztovje szklenejo vkiip nyi brege, po steri i kola z-breme-nami majo prekhoditi. Veszeli sereg brodarov sze tiszka vkiip na ledi z-hakli. ’Z-nyi erdecsi lic sze previditi da, kak zdravo je, na hladnom zraki bidti.
Ali i na cesztaj je csrsztvi ’zitek. Edne i druge szani sze viditi dajo, stere z-malimi zvoncsekmi oklajeni konyi gori, doli vlecsejo. Etam szprevedni pojebje na mali szanaj vozijo szvoje male szesztrice, na velki trataj pa z-sole iddcsa deca vala vkiip szneg, i tbrme zida ’z-nyega ali endriigo Iticsa ’z-nyim: cela bojna sztoji med nydv; i kak sze ra-diije, stero je pajdaša szvojega dobro znalo ’znyim liicsiti! Medtem szo ti najveszelnesi dnevi cele zime
48 —
za malo decsico — ko lede i novo leto, gda ona od lObleni roditelov i rodbine szvoje tak drage dari vdabla. *)
Etak lubleni prijatel moj, szem jasz dpliszpi-szao poleg lasztivne premocsi moje zimo. Raz mi ti sze da, ka je eti edna i druga lepa miszel z-napre-danya dobroga vuesitela našega szplezila prek med moje: ka je stimam niksa falinga ne. — — Bog Z-teboml	isztinszki prijatel tvoj
Pali.
33.	V - z i m i.
(Sztrtka.)
— Zvona mrzel veter ;
goszto, drobno inye mi k-obloki plfiszka: znotra dreveni cvet, kak nemile zime sztrtina i liiszka.
Kak trda je zima 1
dvore i piingrade grozen szneg pokriva;
po orszacskoj ceszti li on hodi, nad kim bo’zi szrd pocsiva.
Orszacska pot! . . gde je ? . .
na polaj vu neprevidnom morji sznega ? . . .
tam sze li nistera retka sztopnya pozna szemta blodecsega! —
’) Vu varaš® i na drugi mesztaj je navada, na ko-ledne szvdtke i mlždo leto vsze vecsice m ž, 1 i b o r i c s o v z-c u k r a n i m p e c s e n y o m, p i sz a n i m i p a-p i r m i i nisterim gr os o m p § n e zi, i zmene d u go-vanyamilepo goriopraviti i mdloj deci nasenk p o s z 1 ati. Kaksi nagib je td za gingavo szrdce na gedrno vcse-nyd i vrlo oponasanye ! Velka škoda, ka eta znamenita navada eti pri nasz nemore gotove zemle naidti ! Kelko dobroga vretina bi bila ona!	Obracsar.
— 49 —
34.	Kodiski poj hies.
Mrzla zima je bila. Veter je pometao szneg, gda je eden, 13 —14. let sztarpojbfcs, v-cotasztom gvanti, szkoro bosz sztopo v-delavnico (vestat) Kerekes Stevan sztolara, i ahnostvo je proszo. Sztolar je milo gledao na nevolno dete.
»Vis, moj prijatel, — veli Kerekes pri nyem delajdesemi deticsi — tak mekoga szrdca szem jasz, da bi i jokati znao nad etaksimi nehasznoviti-mi ludmi, ki sze dela ogiblejo ; pa szo ne vredni, ka bi je cslovek miluvao.“ — Potom je esamiirno gledao na nevolnoga pojbicsa, da je nebo’ze tre-petao pred nyim. „Zaka neiszesesz tl dela, mešzto toga, ka eti vandras v-tak ru’znom vremeni, gda cslovek escse psza nebi rad vbsztirao ? Bole je delati, kak sze etak potepati!“
— „Toti bi rad delao jasz — odgovori pojba-rec, — ali nisese me nevzeme k-szebi. . .
»Etaksi tatje vremena vszigdar, kak tl, gu-esijo — veli Kerekes trdno — zgreni vcsaszi vkup eto szkalje! . .“
Pojbics je z-vrelov gedrnosztjovprljao zadelo, i po malom csaszi je celi velki vrsaj szkalja szpravo vkup od obliesni sztolic.
Kerekes je kebziivao na nyegovo delo, i torni ednomi inasi je nika sosnyao ; potom je vbsd, i preči je pa z-ednim porednim falatom kruha i szla-nine, pa z-ednlm parom ponošeni csizmic prisao naza. Pojbarec je ravno dokonesao szvoje delo.
»Potegni gori ete esizme i szrani ta ete falat kruha i szlanine! “ — veli nyemi.
Dete je tu’zno na tla gledalo, ne je pregdvo-
III.	Olvasdkonyv (vend.)	4
50 —
rilo i za dar sztolara neszegnolo, nego je britko jokalo.
„Lehko ti je bogme zamalo ete dar?“ — pita, sztolar csamurno.
— „ Ne, goszpdd moj ! Bog ji blagoszlovi i za to! ali jasz bi nyi nika driigo rad proszo.
»Naj csujem!" — veli sztolar.
— »Naj me vzcmejo k-szebi za inasa, — veli pojbarec, — nigdar nemajo ob’zaliivati nyihovoga dobrocsinenya.“
»Kak sze zovčs? — pita Kerekeš.
— »Moje ime je Szabo Janos : roditelje szo mi mrli, nemam nikoga na etom szveti. “
»No, nemaram, osztani tu — odgovori sztolar — vido szem tocskar, ka szi mi povdli hodo: na edno recs szi me bogao i za delo szegno; varde-nem, ka ma z-tebe bidti.“
Te reesi je jako dmumo razmiti dao pojba-reci, potom ga je preoblecsti dao. On je pa gedrno delao, i od dna do dna sze je vu mestrii i navuki napreidti ze-vsze mdcsi paszcso. Csi je kam poszlan bio, hitro i prilicsno je dokoncsao szvoj poszel; nigdar je nebio nepokoren, i nigdar sze je nesetii-vao dela zbranyuvati. ,,Vem szem jasz du’zen — miszli on vu szebi — takso dobrotivnoszt goszpodi mojemi z-vernim oponasanyem zahvaliti!“
Kerekes je mucsao, ali z-veszelov pazkov je kebziivao na bpravice pojbara. Po dve leti je to najlepse delo slo po roki pojbara z-delavnice sztolara: on je bio nyegov najimenitesi detics, kije nyegovo vertsztvo na veliko premocsnoszt i poste-nye pozdigno.
Deszet let je preteklo po gorivzetji pojbara..
— 51 —
„No, lehko je te sztari Kerekes na nika pri-sao 1 — pitajo vszi z-csudom, ki szo pri nyem delati dali — zaka pod nyegovim kazacsom (ci-merom) drugoga ime sztoji ?“
Ne je bogme prisao on na nika : nego nyegov zet, te tvrli Szabo Janos, je dobo prek od nyega celo vertsztvo i mestrio nyegovo.
Sto bi mogao miszliti, ka bi sze te szirmaski kodiški pojbics na tak vugoden sztari znao po hvalevrednem oponasanyi szvojem pozdignoti!
35.	Zimszki ’zitek fticsov.
Lehko ni edna sztvar nema tak vugodni i ve-' szeli dnevov, kak ftiesi v-leti. Tiho, lepo vremen, cvet^csa i ’zirovna pola, hladni logovje, piingradje i esiszti potoči — vsza, vsza nyim presztrete sztole kredi dr’zfjo. Ali csi je ednok esamurnazima prišla, csi vode led obleje, i do kolin globoki szneg pokrije pole; kak sze teda vsze preobrne, i pohrisa!
Nisteri ftiesi sze, toti, znajo vsze nevole ognoti: štrki, lasztvice, prepelice, szlavicski i vecs nyi pajdasov proti jeszeni odletijo odetec i vu top-plese dr’zele sze zoszelijo, gde sze za volo mraza i glada nemajo c e k n o t i. Ali eden veliki sereg fticsov nemore naszlediivati vandrajdesi pajdasov szvoji. Eti i v-zimi pri nasz esztanejo i dosztakrat velko potrebocso szktisziti morejo. Ar gde bi vzeo nevolen ftiesek ’zivis, gdare je celi hatar z-sznegom pokriti ?
Najviše stero zrno borojce i szemen travm,
4*
52 —
stere z-sznega vosztojijo, i stere osztre ocsi repis-csic i skvorjancov hitro varajo : na te je vidimo szedeti i lose falatdvje szvoje zobati. Vu prevecs trdoj zimi sze pri potaj zdr’zavajo, i z-szemenom krepotca ali gnojom sztvari sze hranijo.
Nyi najveksi tal pa pri hi’zaj, dvore, ali na szmetaj pobera vkup vbogi ’zivis szvoj. Eti cseszto cele serege vran, kavk, kovranov i drugi velki i mali fticsov vidimo samreti. Takaj i po ledi potokov sze gori, doli setajo i mrtve sztvare i driigo mlaino, stera od hi’z ta odplava, goriberejo. Escse jerebi, stere redovno z-szetvov ’zivejo, gdare pod trdim ledenim sznegom do te pridti nemorejo, velki glad k-hi’zam notri’zene.
Vu ogradaj s zenice szkrbno vbpoiszcsejo szkorjo drevja i poknye hramov, gde sze goszance, csrvje i nyi belice nahajajo. Kralics szkrbnoprebrodi plot d i paszike. Csrni kosz z-’zutim klu-nom szvojim z-grmov vozrova zmrznyeno zrnye travin i samrik; escse i szojka tapovr’ze loge i v-dgrade leti za szemenyem i malimi sztvaricsica-mi, od glada gnana.
Neszramni vrabli, sztrnabi, repiscsi-ce, i druge drobne ftice, nasz eseresz leta na nyi-vaj okradnejo, eseresz zime nam pa v-skegnye kiipe robijo; ali i nyi preganesarje: jasztrbje i j asz-trbčci na sztopnyi za nyimi siitajo, i ednoga driigoga ’zsnyi szi naszredi na ceszti k-zatitriki szpravijo. Eti szlednyi szo ti najszrecsnesi, ar v-leti v-zimi z-pecsenyami ’zivejo. Kelko ji nyim na po-rob szpadne!
Medtem i od glada i mraza doszta lepi ftiesic preide; i dobre duše znamenve je, csi cslovek
— 53 —
v-trdoj zimi, gdare hi’zne sztvare szvoje krmi, eti nevolni szrvaricsic od zaiitrika vkranezbije!
36.	IMisztma, v-ziini.
Hej! zda je piisztina uprav li piisztina; ar je jeszen li vert, pun vnogoga bina: ka szprotolet szpravi i leto pripravi, lehkoskoj jeszeni ’z-nyega malo vufde, i zima nyemi li mrzlo meszto naide.
Nega vone esrede z-miloglasznim zvoncom, nega nye pasztera z-’zvegle placsnim glaszom; takaj ftice mile szo vsze zanemile:
ni h r s z t av ka sze vecs neda v-m ii z g a j osuti, niti eden p r ii c s e k z-cinkornov loditi.
Celi vesz hatar je, kak ledeno morje ; szuncje je medlovno opodne, kak v-zdrje, ali je sztaro ’ze, ino tak kem duze sze scse prigibati, da vszebole vidi, zaman! nyega pogled je ’ze szlab i hudi.
Prazna je ribicsa i p o 1 a r a hiita;
tihota je v-s z t a n y a j, marha v-stale zbita: gda jo na kopanye beszijo poganye, edno, drugo gyiine trobi po dvoriscsi, — raj bi pilo z-mu’zd’žin vone na sztrnyiscsi.
Dohana lisztek szi gulas z-trama v-zeme, na prag szi z’nyim szede i doli ga dene, zre’ze ga kak i tak, potom etak, ovak
54 —,
naprevlecse pipo, naklade i kadi, gdate vopogledne, ka sze v-stali godi.
Tihota je v-csardi: niscse sze neszkfta, csaplar, csaplarica lehko dugo szpita, lehko kliics piovnice vr’ze na grablice;
neobrne zda ta ruda paver, goszpod, ar je viher z-sznegom zapihao k-csardi pot.
Zda sze pa zderejo szlapi vu viheri: eden kumesz v-zraki trobi vu csemeri, drugi szpodi ’žari, gda, kak plamen gori, iszkre piisztsa pod nyim szneg, kak od oceli: tretji sze pepeli v-zime beloj meli.
Csi proti vecsarom viherje szedejo, vszo ravnico bele megle oble’zejo, i liki mracsara ka’zejo b e t y a r a5 z-kim kihajocs gezdi zda jahauec na sztan: za nyim pa vuk praszka, kumesz nyega ko vran! —
Liki z-dr’zel szvoji pregnan kral z-tuhine, nazavr’ze pogled szunce z-globocsine ; zgledne sze ono zda na szvoj o pot naza, i da je ’ze celo prebe’zaua ona, z-glave nyemi szpadne krvava korona.
37.	Liiknyaszti lesnyek!
Koledni vecser je bio: pojbarje szo sze kartali, i vu velikom je tekla zmena, puna prgiscsa lesnye-kov je k-ednomi hipi notridjana bila. — Ne je csiido, ka je nale’znoszt ti zmenyajocsi na konci
— 55 —
vszake zmene vu poredno hrabuko vdvdrla, i ra-doszt ti dobecsi sze vu glasznom juvkanyi szka’zu-vala; ali csudavredno je, ka szo sze ti zgiibecsi nad hudo v szrecsov szvojov ravno tak szladko szmejali, kak oni, kim je szrecsa slu’zila. To je tak pravo razveszeljavanye bilo ! Najvecs szo sze szmejali nad •ednim liiknyasztim lesnyekom, steroga ji je ni eden nesteo obdr’zati; kelkokolikrat szo szi dobicsek razno jemali, vszigdar szo nyemi vszi protipravili, i dbnok csi je on steromi v tal prisao, te ga jehito kak najprvle dalepotfsznoti. Bogme je nyega niko-mi netrbelo! — Celi vecser je teklo med nyimi sttikanye za nyega volo, ki ga je v-szmehi, ki pa v-esemere setiivao na drugega potisznoti.
„Ne je za nuc! nemore sze pojeszti!“ — pravijo vszi.
Ali naszlednye sze nyemi je donok naisao vert; ednomi malomi, zafrkocsenOga ndsza, jalnoga pogleda pojbari je vola prišla k-nyemi, vo ga je meno, v-’zebko djao, i erkao : ka je on bogme rad torni malomi luknyasztomi lesnyeki, ar je taksi, kak da bi oko meo, i nyemi sze tak vidi, kak da bi ka vonasztregalo na nye. Ti drugi szo sze szmejali nad nyim za te miszli volo, ali hitro szo nyemi pa mir dali, i nisese nyemi je nebio nevoseseni za nyega. Pojbarec gaje potom naprejemao z-’zebke, i ze-vszem dopadnenyem ga je obraesao i ogleju-vao vszeokdli, i z-velkov ’zelnosztjov je brodo nyega malo luknyo, kak da bi tam uprav ka gori mogao naidti. Gdare je szpat so, escse i vu posz-telo gaje z-szebom neszao, i da ga je v-krnici vecs nemogao viditi, k-vuham szi gaje podr’zao ino ga sztepao, kak da bi ka esudavrednoga bilo, ka je
56 —
szuho jedro tak rogatalo vu nyem. Tecsasz sze je zmenyao ’z-nyim, dokecs szo sze nyemi ocsi neza-prele od szna, i csi je zaszpao, lesnyeka je z-rdk nepuszto. Ali i lesnyek je teda neosztavo nyega, ne je nu tla szpadno, da bi sze szkrio, kak bi drugi lesnyeci ošinili — oh ne! on nyemi je lepo na blazini osztao, k-vuham sze nyemi szkobacao, bluzi, celo bluzi k-nyemi, tam sze je vktipsztiszno, i liki je pojbarec csinio z’nyim, dokecs je nezaszpaor ravno tak je i on, gda je ov szpao, vu trdnom je-dinsztvi sztao ’z-dirinynyim, i vu taksem prija-telsztvi, da nyemi je celi tekaj ’zitka szvojega pripovedavao.
Toti, ka je pojbar tak stimao, ka sze nyemi je tak li szenyalo, i drugi den je naszkok prisao k-meni, da bi mi szvojo stimano szenyo pripovedavao ; ali jasz szem preči vgono, ka je to togane-volnoga zavr’zenoga lesnyeka isztinszko pripetje, i klije on po nyega pripoveszti li zahvalnosztk-szvo-jemimalomiprijateli steo vbnazvesztiti, ki je nyega neopostavao, nego ga je z-dobre vole gorivzee,. szrano i zmenyao sze ’z-nyim; pa je luknyaszti bio i ne dober jeszti.
Jeli bi radi znali szenyo etoga poj bara, prigod liiknyasztoga lesnyeka i eto malo frliko ? — No, pazte!
,,Rodjen szem v-ednom malom lo’zfcsi, na gosztoga grma lisztnatoj veki, szkriti pod lisztje vlage puno. Vu prvoj vrszti ’zitka szem tak notri bio zaszukan, da szem niti od mraza nocsi, niti od ’zgajdcsi trakov podnesnyega szunca nemogao do-szegnyen bidti. Kak szem sze malo krepiti i osz-navlati zacsao, po vszoj szili bi sze rad vboszld-
— 57 —
bodo z-odevk, stere szo mi 'ze na mantro bile. Vu netrplivoszti szem morjiivati zacsao pred mojimi bratmi, — ar nasz je pet ali seszt bilo v-ednoj grumbli, — ka bi jasz ’ze vo rad prisao na szlobodno meszto, ka bi zrak rad v’zivao, pa trak szunea ino hlad vetra. „Oh ne, ne! — szo sze mi molili moji bratje, — escse szmo jako gingavi, es-cse jako nezreli, i vsze to bi nam naskodilo; po-csakajmo ono vremen, gda mo veksi, krepsi, te po csaszoma naprepridemo, vb sze oszlobodimo z-nase odevke, i szlobodno nasz doszegne zrak, i dobrotivna de nam toplocsa szunea! Nato szo sze escse globse szkrili pod szvoje zakrive, i mirovno szo csakali, dokecs bi prišlo nyihovo vremen. Jasz szem sze z-mrziov obrno od nyi; i etak je prva vrszt mojga ’zitka v-netrplivoszti i szrdi pretekla.
Teklo je vremen, teklo! naszlednye szo me traki szunea. vooszndvali i dozorili. Z-parovnov ’zelnosztjov szem sze naprepotegno, da bi vsze naszladnoszti ete, nateliko liiblene vrszti v’zivati inogao. Ali ka szem szi zhaszno ? ka mi je valalo to ? Gda szo me zda ’ze szlobodno doszegtivali ’zga-joesi traki szunea, i v-zdrje 'szlobodno kapale na mene otavlajdese kaple rosze; vsze je tak vszakde-nesnye, tak nenale’zno gratalo pred menom.
Tak sze je godilo z-menom vu vszem, ka je okoli mene bilo: li za to szem szkumneo, ka je daleesbilo od mene, ka szem nepoznao. Csi je fties szpevao ku-mesz mene, ne szem poszlusao nyega veszeli pe-szem, nego szem sze esemerio; gda je od hlada gi-bano lisztje okoli mene pleszalo, jasz szem la-goje vole bio; csi je tihi hlad zibao vecsice drevja,
— 58
jasz szem na mojoj trdno i negenyeno setuvao sztati. Vsze to me je li z-csemermi i britkoszt-jov napunilo. To je bilo podne ’zitka mojega.
Gdare szo nasz dolibrali, rad i brezi tuge szem sze dao dolivtrgnoti z-rodiesne veke; ar szem go-rees ’zelo szkusziti nova pripetja ona, stera bi vu novoj sztavi mojoj meni v-tal pridti mela. Ni tu szem nebio zadovolen. Z-’zakla v-’zakel szo nasz szipavali; rumili, rogatali s zrno : ali vsze to je li zaman bilo, zanderecsa ’zelnoszt mi je nedala po-csivati, dokecs je naszlednye vekivecsne nezadovol-noszti csrv, steri je nesztanoma vrtao vu meni, ne-prejeo ob loka na meni, na steroga szem zda ’ze poleg moje dobre vole szlobodno gledao vo po szveti i brodo dugovanya. Zaprva szem sze jako radiivao nad tem, ali hitro szem na pamet mogao vzeti, ka szem sze po zadovoljeno] ’zelnoszti nicsesztnoga, nehasznovitoga vcsino. Komikoli szem v-rdke pri-sao, ne me nyemi je trbelo, dale me je potocso; ar szem esrvivi bio, — jeszti nikak ne dober!“
38.	Palia peszem.
Tri szini majo ocsa moj, verne domovini szvoj oj : eden je pop, driigi oracs, — oba szedecsiva domacs.
Jasz pa — haj, vre krv vu meni 1 — csi bom v-dvajszti let vremeni, ka mam bidti ? — no, vopovem: huszar bom, to ’ze dobro vem.
— 59 —
Vogrin gorecs lubi sz voj dom, i veren je sz voj im kralom ;
i jasz za -teva dva kincsa krv dam, csi de potrebocsa.
Ocsa moj! na eto pazte : za mene sze vi neplacste ; vem huszar, csi v-ognyi szpadne, na meszti zvezda posztane.
39.	V ii k.
Liibleni moj prijatel!
Na moj prvi liszt piszani liibeznivi odgovor tvoj me je jako zadrobisao; ar je hitre prisao on, kak bi jasz csakao, i ktomi escse i takvugodno do-liszpisuvanye zime. Z-velikov radosztjov szem ga csteo. Nika nevcsini, liibleni prijdtel moj, csi mi deca od csiiti ali esteti dugovany ka pišemo. Etak sze zcsaszoma navadimo, esiszte piszati. — Vis, za volo zajema i jasz tebi edno i drugo vtalati scsem od vuka, ka szem csiio ali csteo od nyega.
-— Vuk je z-vbnesnye sztrani jako priglihni k-pszovi. Cslovek bi tak stimao, ka je on nyegov sztric, ali jako bli’zisi rod naši ovcsarszki pszdv. Nyega trup je malo bole sesapinati, z-’zuto brnasz-tim koszminyem obraseni, na konci z-dugim, kosa-vim, doliviszecsim repom. Ali pri szvoj priglihi sze donok nenaideta etaksi dve razlocsnivi sztvare. Pesz je krotek, pajdastvi podani; vu dobrom pri-jatelsztvi ’vive z-szvojimi tivarismi, i z-hi’znimi sztvarmi; verti szvoj emi zahvalen, veren, prijazni vi
60 —
i pokoren. Vuk je pa prottomi divji, csamuren, ja-len, i krvi’zelen; poszebno 'žive v-gosztseraj, bere-csinaj; protiven vszemi pajdasivanyi. Vcsaszi ji toti celi sereg pride vktip, aline za pajdastva, nego za poroba volo, nad steroga ze-vszov mocsjov sesajo vdreti, naimre csi je on tak velika sztvar, da sze poszebno neszmejo k-nye blfzati.
Vtik je zvbnredno mocsen, za medvedom naj-mocsnesa zgrabliva sztVar; naimre vu krepkom si-nyeki szvojem ma on velko mdes, pa v-csontnom gobci szvojem. Bujtoga agneca, escse i ovco v-gd-bec popadne, i bisztro be’zi ’z-nyov po trnyi i glo-’zdji. On je polng bivoszti toti nepriliesen i bojaz-livi, ali csi ga glad ’žene, zvbnredovno szrdcsen i beszen de, i taksega hipa sze nikoga nezasztopi, nika nemiluje. Z-velkov mestriov szi vbsztane na kraje logov, i z-visisi meszt okoli pogledne po ce-loj krajini, priduhava i poszliisa. Porob ozdalecs na pamet vzeme, k-esredi bluzi prisiita i v-megne-nyi nad nyo vdere. Paszter ga za volo okajene bunde nevzeme zlehka na pamet, gda v-grme po-tuljen porob nasztrega. Gdare kak bliszk med csredo vdari, csi zadeve nenaide, z-groznov besz-nocsov robi i vmarja, tak da dosztakrat celo csredo na nika szpravi.
Vu trdoj zimi, od glada mantrani, escse i vu vesznice pred obloke pricamla, i taksega hipa escse i nad ludi vdari, redovno z-vecs pajdasmi szvojimi. V-etaksem pripetje trobijo za preganyanim potnikom, i escse i na kolaj ali szanaj nad nyega vde-rejo. — Sto bi mogao etaksega hipa miszliti od nyi, ka i bedaszti znajo bidti, tak da sze i z-ednim perinom, z-ednim sosnyajocsim lisztom, z-ednim
— 61 —
nenavadnim glaszom dajo pregnati. K-igrajdcsemi cigani i tulecsemi pasztdri sze za vesz szvet nebi szmeli bli’zati. Vemda sze nyim povszed pri etaksi skeraj i glaszi od pogiibeli ro'zja szenya i zdi?! —
Vucsica pod gosztim grmovjom ali v-luknyaj gor i pecsin 4—9. scsencov koti. Eti do 14-a dneva nevidijo, ali preči, kak sze nyim ocsi odprejo, szkumnejo za krv i grizejo sze med szebom, gda razno trgajo male zavcsicse, stere nyim mati no-szi. Vučke sze, zvon Anglie, po celoj Europi nahajajo, naimre vu ruszkom, polszkom, svekuskom orsz&gi, i vu gosztsaj nase domovine; ali od leta do leta de ji menye, geto sze mogocs prepravlajo, Iovine dr’zijo proti nyim, v-jame je napelavajo, gde je potom szpokolejo, mre’ze nyim mecsejo i mlade vbkopajo, stere potom od veszi do veszi no-szecs, belice, szlanino i peneze vdablajo za trtide. Z-celd lasznim talom je rusznyaci lovijo. Eti szi navecsar vecs. vlovcov na szani szede, za sterimi sze edno k-nyim privezano 'puno vrecse vlecse, na szanaj je edno brave, stero scsiplejo, bodajo, i ta na sztrasen evil primarjajo. Na sztra’zi boddesi vucke to zaesujejo, nad szani vdarijo, i tak stimajdes, ka je brave vu vreesi, na nye sze sziinejo i trgati je za-esajo; ali meszto tuesni pecseny szuhe griiskepuks dobijo na gosztsenye. Pripeti sze medtem, ka, csi ji je doszta, escseikonyez-petzmecsejopred szanami.
Eta szem ’zelo tebi, lubleni prijatel moj, vu denesnyem liszti mojem piszati. Vzemi je prijaz-nivo, i obeszeli i ti mene kak najprvlez-’zelnimi piszkmi tvojimi. Blagoszlovi te dober Bog !
,	veren prijatel tvoj
Janos.
— 62 —
40.	Peszem viikdv.
Fiicska, trobi viher vu oblacsnom zraki, szneg i de’zd’z sze vleva v-zime kmicsnom mraki.
Vu grozno piisztsavo szo nasz vosziinoli, nega ni grmfcsa, gde bi szi sztanoli.
Eti na vedrom mraz, ’zej ino glad povszed! te troji protivnik, te sztrasi nas pogled.
Etam pa z-olovom naklacseno ro’zje, steroga plamen krv, szrdce i pliicsa ’zge.
Na mraz ’zej ino glad vr’zeni, cagamo; groze pun je sors nas, ali — szlobodni s z m o ! . . .
41.	’Zitek naraszi.
Na szprotoletje i eseresz leta zemla z-jezero jezer nidnoga cveticsa szetkani zeleni plascs noszi. ’Zitek naraszov sze vu krili zemle zacsne; eti sze osznove z-klicsic zcsrcsanoga ali poszejanoga sze-menya. Eden konec klicsic sze globse vu zemld dolipiiszti, kak koren, te drugi konec kumesz z-zemle vopotiszne malo glavicsico szvojo, i te-csasz sze pozdigava, dokecs navelko nezraszte.
Na goridr’zanye ’zitka i vugoden odraszek naraszov je naimre troje potrebno, kakti : topld-cs a, vlaga i sz ve tloszt. Gde je to troje vkup i nazdcsi, tam niti edna krpica zemle neosztane brezi narasza, escse i pecsine sze kamcsi z-meho-rom i bradinyem prevlecsejo.
Brezi top Id c se ni eden narasz nemore meti
— 63 —
odraszka. ’Ze klici je pri nye osznavlanyi toplocsa. mogla na pomdcs bidti; ni potom nemore naraszi topel trak szunea taliti. Te vesini belo i naszitno melo szilja, szladko pa ’zupo grdzdeka. Ali nevsza-komi naraszi je potreben ednaki merttik toplocse. Szad pddnesnyi dr’zel (citrom, naranes) doszta to-pldcse potrebuje, ’žito vecs, kak pšenica, gyeesmen, ovesz. Odteč zhaja, ka sze v-szeverni dr’zelaj i na visziki mrzli goraj vszigdar li malo, v-topli pa sztrasno doszta naraszov nahaja.
Medtem je szama toplocsa escse ne zadoszta; vlaga more k-nye prihajati. Vidimo pri klieanyi szemenya, kelko vlage je potrobno k-nyemi. Csi je szejacs poszejao nyiyo, ’zelno esaka de’zd’z, da sze szemen szklieati more. Vlaga vu zrnyi boddeso melo na mocsnik szpravi, z-sterim vu novom szemeni boddesi narasz teesasz ’žive, dokecs szi nyega korenye nemore z-zemle ’zivisa priiszkati. I k-tekdesemi odraszki ino osznavlanyi narasza je potrebna vlaga. Csi dugo piše szuho zhodno vet-trovje, naraszi tii’zno poviszne lisztje i cvetje; i csi de’zd’z pride, lisztje i korenye parovno pije nyega otavlajdese kaple, i te povehnyeni narasz sze pa na novi, csrsztvi ’zitek obudi. Csi vlaga tali, toplocsa szunea nemore zmoesti pra’zenomi naraszi. Na po’zarni mesztaj i prigorni pusztinaj nega narasza, ar nega ’zirovnoga de’zd’za, li pri poszebni vretinaj i kre morja sze nahaja edna i druga palma i li na vla’znesi krajinaj pusztin sze gajijo grozni logovje z-precimbno koronatim drevjem.
Zvon toplocse i vlage je potrebna k-odraszki naraszov escse szvetloszt. Med klicanyem je toti krnici rad narasz, i nyega korenye doli vu
— 64 —
krilo zemle hiti; vedrni zrak i szunca oszter trak je nyemi szmrten. Ali mlado szteblo nyegovo sze tembole z-kmicsnoga krila zemle na nye szvetlo lice tere. Csi bi, dpi. grahovo zrno taki nabpak djali v-zemlo, nyega klica bi sze tecsasz szlocsila na pravo, levo v-zemli, dokecs ’z-nye ednako nebi na videnye miloga traka szunca prišla; li prevecs velka, trda griida, ali kaksa druga neodrinyena zadeva jo zna v-zemli zadaviti, da prebledi, szprhne i preide. Na obloki dr’zano cvetje sze proti szunci obrne; s z u n c s e v n i ca za szuncom obracsa szvojo glavo. Vu krnicsnojpiovnici klicani krumpiske blede klice majo, stere na szvetlom meszti hitro pa zeleno licojno dobijo. Nisteri narasz pa na szen nagne glavo, stera sze navecsar zapre, zaiitra odpre, kak da bi zaszpao v-kmici, i pa sze prehudo na szvet-loszti.
42.	Haszki narasza.
Znamo z-sz. piszma, ka je Bog vu hipi sztvor-jenya z-drevjem i travmami oszna’zo zemlo. — I bogme, csi eden tii’zen den vszeszvescseka i edno glavnyeno krajino andrescseka z-riszalscsekom i nyega cvetecsim zelenim barsonom priglihavamo vkup, previditi moremo, ka je narasz zemle uprav nye najszna’znesa oprava. Sztvoritel je neli veliki i dober vu szvojem deli, nego i lepi (szveti). Z-tem nasz kakti opomina, da i mi opravice nase neli dobro, redovno, nego i mogocs csiszto i lepo szkon-csavamo.
Neszamo, ka narasz zemle nyd v-szna’zno opravo
65 —
preoblecse, neli, ka on razveszeli szrdce csloveka, nego nyemi i v-jezero jezer dobi na obdr’zavanye ’zitka szlu’zi.
Najpotrebnesi ’zivis, nas vszakdenesnyi kruh, nam narasz zemle podeljava vu razlocsnom szilji. I zvontoga ka vsze za jesztvino nam dava z-szilja zgotovlena mela vu tak vndgoj dobi!
Po kriihi i drtigom ’zivisi z-mele hodi raz-loesna szkuha i drugo zelenye ogradov, kakti: zelje, repa razloesnoga szpola, salata, ugorke, retkev, itv. stera nam ztala na zacsimbo szlu’zijo, i tak hrano ’zmaneso i zdraveso vcsinijo.
Ali i meszd po naraszi zemle mamo; ar sze one sztvare, steri meszd jemo, zndvics onda z-na-raszom zemle hranijo i krmijo ; da niti recsi necsi-nimo od oni, stere nam odetel davajo, i ka je naj-vecs, zemlo delajo, bremen vozijo, hrambe i marho csuvajo itv. itv.
Ka pa telikase dobi szad drevja — kak nasz-ladno nasz otavla on v-leti, zimi, gda drugoga szladcseca nezmoremo ali vu bete’znoj poszteli ge-cšimo! i ’z-nyega zgotovlena ino trezno v’zivana pitvina — nakeliko nasz pokrepi, ponovi, razveszeli ona! — kelkokrat nam k-lepim penezom pripomore !
Nisteri nam hrano ’zmahneso i zdraveso vcsini, kakti: prper, paprika, iomber, koper, gyenas, klinci, szladke, szkdrice, orescsics, safran itv.
Pa drugi nam prinesze oli — v jesztvino, na ’zganye, poszvet, farbo, mazanye, vlekov, vrasztvo, dis itv.
Ogen, z-sterim hrambe kurimo, hrano kuhamo i pecsemo, vnoge skeri vertsztva zgotavlamo itv.
HI. Olvas6k6nyv (vend.)	5
— 66
itv. onda naraszi zemle (leszi, kamenomi vogelji, szlami itv.) hvaliti mamo.
Odked jemlemo lesz cimpra, oprav hf’z, i onoga, z-steroga teliko mesterszki Iddi dela i po sterom tr’ztvo i teliko drugi opravic tecse ? Odked oblecsala našega najveksi tai, naimre pa, steri k-csisztocsi tela szlisi ? — Kaksi bi bio ’zitek nas brezi eti veliki i znameniti dugovany ?
Naszlednye, csi nasz ronoszt doide, na nye odvrnenye nam narasz zemle jezero jezer vrasztva, podeli. ’Z-nyega dobleno vrasztvo je ’ze zato velike vrednoszti, ka ga veksi tal szlobodno brezi škode, pogiibeli i bojazni, kak hizno vrasztvo nucamo, i tak szi naimre gde vracsa nega, tecsasz, dokecs od driigec k-nam nepride, nakeliko teliko szami po-moremo, i vekso pogubel od szebe odvrnemo. '
43.	Szadoveno drevje.
Csrcsi szemencsece i szheg je pokriva; preszpf ono zimo
i te je pa z-milim trahom zbiidf szunce ze-szna, vu sterom poesiva.
Hitro v-krilo zemle piisztf kornicsice, ino proti szuuci kumesz zdigne glavicsico, O o	7
kumesz zido ’z-nyega gingave klicsice.
Szteblo bode z-eti, z-kem sze veter szmenya; hlad goni mladike, vidi popovje, macice, ino kusiivati nyi vecsic nelienya.
- 67 —
Raszte malo drevo, nesztanoma raszte, korono vek szptiSzti, hladno szenco razsiirjava, i tak naszladen szad naszlednye prinesze.
Ka vsze za blagoszlov nam dava mili Bog! ne szamo ’zivisa, nego i radoszti zdenec iciiri na našo pot z’nyegvi szmileni rok.
44.	L o g.
Vu edne veszi kotari szo neli bgradje, nyive i travnici, nego ilogovje; jeszte i taksa vesz, gde veksi tal kotara z-loga sztoji. Log je toti vu vno-gom priglihni k-szadovenomi ogradi; ar oba z-drevja sztojfta; ali donok sze veliki razlocsek nahaja med nyima, Vu ogradi je drevje lepo poredi poszajeno, vu logi pa neredovno sztoji, kak je z-csrcsanoga szemena, ali z-korenya podretoga drevja zraszlo. Vu ogradi je naretci poszajeno drevje, da sze nyega veke tem lepše morejo v 6 oszndviti i toplocsa sz unča celo drevo ze-vsze krajov doszeguje i na vekaj boddcsi szad sze vsze lepše dozori; vu loge pa drevje nagoszti sztoji pri endrugom, ar sze eto negaji za szada, nego za lesza i drv volo. Zato sze vu loge najra takse drevje gaji, stero dober ogen i dober lesz na cimper dava, kakti: raszt, cer, bukev, gaber, breza, i drugo etaksega szpola. Toti zalod rasztovoga i cerovoga drevja dobro krmo dava szvinyam; ali to je li prisztranno dugovanye. Z-btikevce sze pa i tecsni oli da zgotavlati; ali zato je biikev donok ne vredna takse szkrbi, kak szado-veno drevo.
5*
— 68 —
Geto szo logdvje gdete prevecs goszti (za ste-roga volo sze i g d s z t s e zovejo), prilicsen logar i vert je na etaksi mesztaj preretsiti, szlokobaszto drevje i nehasznovitogrmovjevozoszekati, i nakriz po nyi poti (kolnike (preszekati da. Cseden cslovek li te da dolivszecsti drevo v-logi, gdare je ono za-doszta velko zraszlo. Toti sze je toga docsakati malo te’zko, ar lo’zko drevje zesaszoma raszte, tak da nistero i szto let potrebuje k-tomi ; ali kem du’ze sztoji ono, tem vecs haszka prinesze potrpe-csemi verti szvojemi. Tak pravijo, ka jeszte vise jezero let sztaro cerovje i rasztje. Razmiti sze da,, ka etakse sztaro drevje nema vecs lepe korone; ar nyega veke poszehnejo, doliszkaplejo i szprhnejor sztebla do pa votla i prhlava, tak da je krepsi veter i brezi szekere dolipodere.
Gdare log poderati scsejo, vozeberdjo to na doliszekanye oszojeno drevje, ali po lodi, ali vu celom p os z ek d 1 ji, i znamonye vr’zejo na nye^ ali kre poszekalja mehe potegnejo. Teda prida drvarje z-szekerami, 'žagami zaglozdami, i kalnica-mi, ki to vozravnano drevje dolipoderejo, na falate (rile) zo’zagajo, razkalajo i prekoli v-klaftre szkladejo. Ali takse ga drevja, stero sze na cimper podera, nedrobijo, nego je na brvna i trame vosz-tesejo. Tramovje szo csetvero-kiiklati, i poleg nasz-tajov vecs klaftrov dugi. Kuszto borovjd na rile zo’zagajo, i na mlinszki ’žagaj na ’zagdile, ali late dajo zrezati; z-nisteroga pa tam na meszti v-logi sindline csesejo na pokriv hramov. Z-lepoga rasztovoga szteblovja pa kadarje (pintarje) doger kolarje pa szpice i peszta kalajo.
Najbogsi ogen ma cerovo, bukovo i gabrova
69 —
-drevje; medtem sze to szirmaskese liidsztvo i z-drugimi kaksimikoli drvami zadovoliti more; -ar je lesz jako dragi, naimre na taksi mesztaj, gde logov nega povoli. Na etaksi mesztaj i z-szla-mov, lajnovjom i tratnicov kurijo. Komi je Bog lesz dao, naj ga varje i csedno vertiva ’znyim! Loge pa napusztsati, je edna prva szkrb szpamet-noga verta.
Med velkim drevjem raszte i grmovje ino vszake dobi semeterje ; zvontoga jagode, maline, lesnyeci, kopinscsice itv. naimre vu brezni mrzlesi loge, z-steri doszta szirmakov ’žive, ki je vu varase za dobre peneze odavajo. Eden znameniti pov logov je lo’zki szad, kakti jaboka, griiske, trnine, borojcsno szemen, glog itv. z-steroga sze jeszi preša, ali ’žganica (palinka) ’zge i doszta szirmakom k-’zi-visi i penezom pripomore. Ali najznamenitesi na vertsztvo i tr'ztvo gledocs je 'zalod, gubacske i szmola, — od steri de vu szvojem vremeni i na szvojem meszti vecs pravleno.
Raszte i doszta lepoga cvetja vu loge. Kak naszladen je te lepi d’ziind’zni cvet z-disecsimi zvon-csecmi i osztro-zelenim liszticsem szvojim! kak prijazniva ta mala, szrame’zliva viola z-obrazom i opravov gucsecse nedii’znoszti! — Ali naide sze eti med doszta lepim ino vugodnim navkupe i doszta pegubelnoga i csemernoga narasza, vu sterom vszaki, ki ga nepozna i kostava, zlehka naglo i mantrepuno szmrt pojel
Zvon vnogoga lepoga narasza ’žive i doszta razlocsni sztvari vu loge. Eti dpi. lepi piszani me-tulci i 'zuzevke lecsejo po nyi; etam nam pred nogami eden neskodlivi biszter kuscsar be’zi ta po
70 —
travi; gdete sze na csisztini piszana kaosa pecse 1 na szunci. Ali odevsze te szo lepši fticsi, kak rod-jeni sztancsarje logov. Eti szi na grme i vekaj drevja szkladajo gnezda i obcsinszko domovino szvojo po razlocsni lepi peszmaj setujejo naszladno vcsiniti. Tam fucska csrni i ’ziiti kosz, tam csicse-rccska repiscsica i sztrnab, gdate sze i biiganye divjega goloba, csrepetanye szrake, i placsna tožba grlice osuti da. Kak veszeli i vugoden sztanek de log po glaszi eti ftic !
Jasz jako rad hodim po zelenom logi med lepim cvetjem i milim glaszom ftic, i rad sze zme-nyam z-piszanimi metulkmi i ’zu’zevkami.
Jeszte vu loge i doszta štiri noge maj bosi sztvari; alite szo jako bojazlive i divje. Zavci szrne, jelenye i leszice sze zato tak bojijo, ar sze nesztanoma preganyajo ; te sztvare sze na naj-mensi viim presztrasijo, i brezi diiske v-gosztsere be’zfjo.	'
Vu naši loge prebivajo i zgrablive divjacsine,. kakti z-pernati: orli, jasztrbje, i jasztrbeci. Te doszta kvara delajo v-’zivazni i mladi zavcscci; ali doszta pogiibelnesi od teszovucke i medvedje, steri neli sztvare optisztsavajo, nego, csi je glad ’žene,, escse i nad csloveka vderejo i raztrgajo ga.
45.	Lozna peszem.
Vu zelenom logi bi jasz v-leti prerad sztao; zeleni log bi mi v-szenci dobro volo dao.
71 —
Kak, da bi mi Ifszt na drevi, v-travi cvet pravo: „poj, sze, vandrar, pocsfni szi, hlad szem ti szpravo !
Na vecsici lepi ftfcsek szpevajdcs szedi, kre grmicsov sze szrnfcska, . Zavcsec vrseni.
Peszem ftfcska, szenca vecsic — ah, kak szladka je !
zato bi jasz v-log rad predjao sztaliscse moje.
46.	Striglaca
Striglaca je vszem zadoszta poznana ’zu-’zevka. Nye, pod kratkim ledernim pokrivom bodo cse zgrbane szpodnye perdti szo nazavugnyene; kosztanove dlake trup pa nakonci dvoje trnave klescse ma. Ny6 dobro pozna ogradcsar, komi dosz-takrat cvetje pokvari ; pozna jo deca, stera gda edno i drugo lepo zrelo griisko z-radosztjov po-padne gori, pa jo ta more liicsiti, ar je puna striglac. Gdate sze escse i vtom naj lepšem gbsztom grozdeki naide edna i driiga, i kak ga v-roke vze-memo, edna za drugov plezi vo z’-nyega. Kak sze more csemeriti vertinya, gda v-ti najlepsi zel-jevni glavaj, gda je razpravi, ete nepozvane goszte naide!
Da sze ji ogradcsar rešiti more, med cvetje gdete edno i drugo csrepnyb dene z-pazlom ali kopitom i drugim dugovanyem, vu stero sze one,
72 -
kak v-szkrivno luknyo, notripotegnejo, z-stere je potom vosztepe i szpomori. One szvetloszti nelti-bijo, redovno v-krnici lazijo, i csi sze vudne li k-ednoj bli’zamo, preči v-luknyo hiti. Ludje tak stimajo od nyi, ka sze najra vu vuha potegnejo, tam mreno prejejo, v-glavo lazijo i tam szi gnezdo napravijo i mlade le’zejo, ka je potom zrok velike bolezni. Ali to je griva frlika. Zna sze toti pripetiti, ka vu travi szpajocsemi gdate edna i druga vu vtiho zlazi, ali to li zato csinf, geto szkrivne liiknye iszcse, ne pa, ka bi ravno li vtiho rada mela i na to sztvorjena bila. Vem i druge sztvaricsice csloveki z-pripetja vu vtiho, ali oko zlazijo i zletijo, i to vecskrat, kak striglace. Niti nyi szlab g d b e s e c nebi mogao tam doszta škoditi. Medtem sze je nyf, kak drugi skodlivi i nepri-licsni sztvaricsic etaksi dobro varvati.
Striglace zimo vu poknyaj szten, votlom drevji, ali pod kamenyem i podretim leszom rade preszpijo, odked li v-toplom szprotoletji prilazijo nepre. Velkoga travna mater pod kamenyem nai-demo, gde naktip szklajene drobne belo belice szvoje szkrbno sztra’zi, i csi ji je sto raztori, pa je naktip znoszi i pazko varje. — Striglac redovna krana vu dugovanyaj narasza zemle sztoji, ali ’zi-vejo i z-mlainov sztvari. Mrzli szo najra.
47.	Liibezed blfznyega.
Edndk je eden sztotnik konyenikov na vesz-nice posz'an, da bi ’zivis szpravo konyom. Vb je .tak so on z-vojnikmi szvojimi, vo v-eden poszebno
73 —
le’zecsi, z-vekse sztrani z-drevjem obrasen dol, kama je poszlan. bio. Na pamet vzevsi tarn edno szirmasko kucso, triple po nye dveraj, na stero vosztopi ’z-nye eden szeri postuvan sztarec. »Ocsa, — obercse ga csesztnik vojnikszki — poka'zte mi edno nyivo, gde mo konyom ’zivis koszfli.“ — „ Preci “ — odgovori sztarec, i pela je doli po doli. Po strttali vbre varajo edno lepo nyivo gyecs-mena. — »Ta bi nam ravno poleg ’zelenya bila“ — veli sztotnik. — „Csakajte malo — odgovori sztarec — drugo vam poka’zem; tak stimam, ka te zadovolni ’z-nyov. “ — Dale tak ido, dokecs k-ednoj drugoj nepridejo. Sztanejo. Vojniči preci doliobszedejo z-konyev, koszijo szetvo, na konye jo zve’zejo i naza sze vrnejo. Sztotnik sze k-sztarci obrne i szlobod vzevsi od nyega, etak govori : »sztari ocsa! škoda sze nam je bilo tak dalecs truditi, ar je ta prva nyiva poredno vecs vredna od ete.“ — »Prav majo, goszpodne — odgovori sztarec, — li to je škoda, ka je tiszta druga bogme ,ne moja!“
48.	S c s u k a.
Sto nebi ka csiio od nase ’zmahne s c s u k e ribe, stera sze v-potoke i mlakaj naši plodi ? Nye scsapinati, na dva kraja malo vkiipprite'zeni trup je na hrbti zelenaszti, na ’ziito i csrno /mar-vanyani, na csrve pa belnati. Nye ko’ze ni kosz-minye, ni perje, nego tenke, okrogle szpice (luszke) ravno tak pokrivajo, kak pokrivati cigel sztreho hrambe.
— 74 —
,Nye glava je odzgora pogacsaszta, napre pd-kro’zna; jako velki gobec z-zgornye i szpddnye laloke sztoji, sterivi szta z-ospicsenimi zobmi na-puni obrasenivi; jezik v-gobci zaman iszcsemo ; na glavi sze dve lepivi oke viditi data, za sterima szta dve luknyi, z-ro’zene dobi pokrivaloma. Tevi bi za viiha dr’zao, ki nebi znao, kcsemi szo ete luknye. Znamo, ka je csloveki li kratek hip mogdcse pod vodov bidti, potom szi odiihavati more, nacsi bi sze zaszapo. Scsuka ravno tak zrak potrebuje na odtihavanye, ali ona k-tomi po drugoj poti, ravno z-pomocsjov eti lukeny pride. Pod pokrivoma lu-keny eti szo tak zvane k 1 a p a n c e, ali one crno-’zute mesznate ikre, po steri scsuke z-notri i vb-tekdcse vode zrak vdablajo; one szi tak neodiiha-vajo na gobec i z-plucsami, nego po klapancaj, kak druge ribe.
Scsuka na trupi plavanice (perdti na plava-nye), ali med luszke potrdjeno mreno ma; ona z-dobov szvojga trupa i z-pomocsjov eti perot zlehka plava vu vodi, kak sajka, — perdti prsz i csrva szo ji plavanice, perot repa, pa ravnacs, i edna jedrna perot hrbta veternica. Da sze vu vodi gori i doli pogra’zd’zati more, kak vszaka druga, riba, na to ji je p lavni meher dani, vu ste-roga je zrak zapreti, i steri ji vdilek po hrbti ide. Csi ’ze ona na lice vode plavati scse, napne szvoj meher, na stero sze ji trup zlehkbti; csi sze pa na, dno scse pusztiti, meher vkiippotegne i szprazni.
Scsuka je ta najparovnesa i naj bole zgrabil va med ribami, vszako vodeno sztvar po’zre, stero ovladati more; ona po csiidavrednoj bisztrdcsi i jalnoszti szvojoj neli vsze ribe preganya, nego i
— 75' —
’žabe, miši, podgani, recsice, escse i, od glada gnana, szamoga kbpajdcsega csloveka po’zreti setuje. Vu ribnyeki edna j edina scsuka sztrasno opusztsa-vanye zna doprineszti med ribami.
Scsuke redovno vu poszebni ribnyeki dr’zijo, z-drugimi menye vrednimi ribami navkiip, da ’živiš povoli majo. I one, kak druge ribe, sze po beli-caj plodijo, z-steri vozle’zene, do cele gotove ribe, li escse male; ali za volo velke parovnoszti hitro rasztejo : ’ze v-prvom leti do 8 —10, v-tom tretjem pa vise 18—20 palcov duge i v-tom sesztom štiri sztopaje. Gdate do 8^—9 sztopajov duge i 100 funtov ’zmetne. Najbogse jeszti szo te 3—4 leta sztare, stere 4—5 funtov vagajo; ali za nyi ’zmah-noga mesza volo sze nateliko preganyajo od ribi-csov, da ji etakse ’zmecsave vu naši vodaj ’ze malo jeszte.
49.	Mali zidar.
Jeszte eden mali zidar, pozna nyega cslovek i sztvar laszna je nyega oprava, csiidavredna cela szprava : hobica, kak glavnya csrna, dolamica k-nye priglihna, i, da sze kak nezamaze, pred szebe beli sore ve’ze.
V-szprotoletje lepo, toplo je nyegvo najprvo delo, da szi hi’zicsko zozfda, i te nemiliije truda, vrseni sze, lecse, drese,
— 76 —
celo krajino premecse, cerkev jezerkrat prekro’zi, „viszika je!“ tak sze to’zi, i komaj je be’zao kre nye, ’ze zida i na nye sztene. .
Szunce escse prav nezfde gda on ’ze na delo pride, sztokrat glaszi zvon ’ze podne, ali ka mara on za nye ? sztokrat szunce davno zaide, cslovek, sztvar na pokoj ide, a’ on noszi i pobera, kak da ne’ bilo vecsera.
Nema skeri; — teszacs, zidar nedela ’z-nyim, — li nyegov par; szama noszita, zidata z-iszena, szlame, szteri, blata : zida fiicskajdcs, veszeli i neobtriidjen na deli.
Zato, gda nebi ni miszlo, ' ka bi nyemi tak hitro slo, ’ze je pod zasztr’zom gotov mali, okrogli grad nyegov, szamo li vrata falijo, ali ka ta ’ze vcsinijo ? zacsne notri — vo hodi ti z-parom, i sztelo nosziti z-perja, meovja, lepo mehko (i to nyima je ’ze lehko) etak mali zidar z-parom ma szvojo hi’zicsko, szvoj dom 1
77 —
50.	Hod vremena.
Neszija vszigdar szunce; gdate szuho, gdate mokro vremen hodi, gdate szne’zi, gdate za volo goszte megle komaj vidimo. Vremen premenyava, tak, kak sors. Zrok etoga premenyavanya je na-vekse veter, steri zrhk poszebni krajin vozmeni z-endriigim. Jug redovno toplo i mokro, sze-ver mrzlo i szuho vremen prinesze. Csi szparne letesne dni tihi veter (hlad) vlecse, jako dobro szpadne csloveki; prottomi gda vderjajdcs zacsa pihati i s z 1 a p de, cslovek i sztvar hiti pred nyim na batrivno meszto. Szlap je vcsaszi kak mocsen, da drevje vbobracsa, i pokriv hramov dolisztrga.
Velki razlocsek jeszte med ednim letesnim toplim dnevom, i med ednov zimszkov mrzlov nocjov. Na csloveka gledocs je velka vrocsina ravno tak neprenesena i pogiibelna, tak velki mraz. Najnaszladnese je vremen v-letesni vecsere ino utraj, liki i v-jeszenszki i szprotolesni tihi dnevi, gdare je ne niti velki mraz, niti velka vrocsina.
De’zd’z je sztvaram i naraszom jako potreben ; ali csi de’zd’zevno vremen prevecs dugo trpi, nisteri naraszi sze ga navolijo, premedlejo, ali zegnilijo, i preidejo. Naimre vu vremeni ocvetka vnogi i velki de’zd’z škodi povi ino szadi. (Zaka ?). Cseresz leta dosztakrat dugi esasz nega de’zd’za; taksega hipa bi naraszi poszehnoli, da meszto nyega nebi rosza kapala. Ki letesno titro rano void e na pole, na vszakoj travi i vszakom liszteki cveta leseseese kaple vidi, stere sze od traka szunca kak g^mant kamen szvetijo. To je rosza. Csi je ndes nateliko mrzla, da rosza zmrzne, sz lan a de,
78 —
stera je kak szneg bela, i gingave narasze popari i vmori.
Meglo redovno na mokri travnikaj vidimo, kak belo capo, naimre po vecsere. Gdate je ona na goraj ; te sze nam tak vidi, kak da bi gore gorele. Najvecs meglenoga vremena v-jeszeni hodi, stero sze gdate ni do podneva nemore goriszcsisztiti, tak ka bi szunce szijalo.
De’zd’zevni oblači szo szivi, plohe i zvira oblači pa csrni. Kmicsni zvirni oblakov sze eslovek i sztvar boji; i vredno sze ji je bojati, ar navekse tocsa ide ’z-nyi, stera dosztakrat celi hatarov lepi pov na nika szpravi. Zvirni oblak i doli zna szpadnoti; teda de’zd’z tak ide, kak da bi sze z-lagva vlevao, tekdese vode sze pozdignejo, i cele krajine povoden obleje.
Z-vihernimi oblakmi ne szamo de’zd'z, nego i bliszkanca i grumlaca hodi. Bliszkanca je, naimre vnoesi, sztrahote puna, geto sze kak plamen szipava po zraki; ali ona je i vudne sztrasna. Nye mdes je vise mere velka, csloveka i sztvar v-megnenyi oszmrti, najkrepse drevje na szkalje razesese, i hrame vu’zge, ali razliicsa. Ne je esudo, ka sze liidje bojijo z vir nog a vremena; ali dober eslovek sze ga nema sztrasiti, naimre ne pred nyim szkrivati, ar ga ono naide gdekoli, zvbntoga gr n m retkogda vdari i csloveka buje. Najra kaple grum na viszike plamine, hrame i drevje; zato je v-etaksem vremeni ne dobro pod viszikim drevom sztanoti.
Zvirno vremen naimre eseresz leta hodi, szneg pa redovno li v-zimi ide. Szneg tildi z-obla-kov vdablamo, szamo li, ka sze eti szpari vod ne
— 79 —
vu kaplaj, nego vu meovje pusztsajo na zemlo, szemta gonyeni od vetra po zraki. Kem gosztesi do szpari, vu tem kusem perji kaplejo na zemlo. — Gdare na szprotoletje vremen toplese gratiivati zacsne, szneg i led sze zcsaszoma raztopi, t. j. na vodo obrne. Taksega hipa sze na vodaj bodocsi led na falate szpotere, steri poredoma na lici zemle doliplavajo, i dosztakrat celo krajino oble-'zejo. Ali nocsi szo escse i te tak mrzle, da blato do zorje zmrzne, i csi nocsni mraz i keszne naprepride, gingavo mladje drevja i popovje cvetja, gdate i celi ran6si narasz nyiv popari i na nika szpravi.
Vszaki cslovek szi taksi hod vremena ’žele, kaksi se nyemi najbogsi i najcilnesi vidi. Potnik lepo vremen ’žele, oracs de’zd’z proszi na posze-jano szemen; ki z-koszidvov ali ’zetvov ma delo, rad bi bio, da bi toplo bilo. Ali Bog vremena hod tak ravna, kak za najbogse previdi.
Hod vremena niki napre nazvesztijo; eden i drugi piszacs dnčvnika escse i na poszebne dni napre pove, kakse vremen de. Ali na etaksa p r o -rokuvanya nikak netrbe cimprati. Toti sze z-nisteri znameny napre da povedati, kakse vremen de, i vu torn nam szkusenye i zevcsenoszt dati zna i nikakse opotenye; ali ni edno te je ne celo gviisno. Znamenya proroktivanya dosztakrat lepo vremen ka’zejo, i donok de’zd’z ide. Ar bo’zi poti mrtelen cslovek nemore prebroditi.
80 —
51.	Vremen odide.
Beri disne ro’zice, gda leto pride! niicaj male vorice : vremen odide!
Zda escse szi pri mdcsi, — znaš, ka te dofde ? — nezapravlaj bodocsi : vremen odide!
Hip vszakoga megnenya ti zlehka vuide;
’zitek tvoj je ne szenya : vremen odide 1
52.	Prigod ro’zja.
Ltidje szo rano obcsutili potrebocso niksega ro’zja : ali szo sze braniti mogli proti protivinsztvi lagoji ludi i krvi’zelni sztvari, ali nyim je na szvoj ’zivis edno i drugo divjacsino bujti potrebno bilo. To najprvo ro’zje (sztrelbe) je tak zvana sztrela bila, i escse i zda doszta ludi li sztrelo niica. Na tetive špic szo v-zacsetki ospicseno csonto djali, ali szo ji z-trdoga kamna zgotovili špic; li szledi szo ga z-’zeleza kovali. Sztrelo szo z-edne, na vu-gibki szlocsec (locen) potrdjene ’žile (sztrtine) vrgli proti polo’zenomi čili. Doszta divjega liid-sztva, i naimre csrnkavci szo tak prilicsni vu zgotavlanyi sztrel i nyi metanyi, da i velke sztvare znajo ’z-nyimi klati; z-csemernoga narasza pa tak mocsen csemer szpravlajo, da csi ’z-nyim špic sztrele namd.’zejo, sztvari de escse i ta najmensa rana szmrtna.
Pukse szo li pred etim okoli 400 let za-csali niicati, gdare je pukseni prah naideni gori.
— 81 —
Te prve pukse szo z-ognyom mrsavali : vu cil szo vzeli sztvar, potom szo na m r s a 1 o privezano ’zarjavo plamnieo vii’zgali vu luknyo ponvice. Szledi szo ocel i kamen nGcali, i tak szo zgotovili szpravo pukse, da gdare szo mrsalo potegnoli, na kokoteci boddcsa ocel je po kamni vdarila, i pe-rino piisztila, stero je na prašno ponvico szpad-nolo, i vu cevi boddcsi prah vu’zgalo. Ne davno szo escse z-etaksimi puksami sztrelali. — Zda ’ze vdarne pukse zgotavlajo. Na vbsztojecsi sztrmcsec prasne liiknye vu’zko (kapszulo) denejo, na stero kokot po genenyi mrsala vdari, vu’zka sze od vdarca razpocsi i vu nye bodocse perinye prah vu puksi vu’zge. Ni to je nebild zadoszta! Vu naši dnevi ’ze tak bisztre pukse zgotavlajo, stere od-zaja nabijajo, i z-najveksov bisztrocsov sztrelajo ’z-nyimi. Jeszo i pisztole tak se dobi, vu steri obracsne cevi k-ednomi hipi vecs stiszov pusztijo, i zandrugim je z-groznov bisztrocsov vbsztrehjo.
Doszta szo szi mogli liidje premislavati, var-devati, dokecs szo naszlednye etakse pripravno ro’zje gorinaisli. Bar ji nigdar nebi trbelo niicati 1
53.	G r u s k a,
1	. r
Griiske med to najlepse i najvekse szadoveno drevje szlisijo. Nyi kuszto korenye globoko ide doli v-zemlo, i z-vnogim prisztrannim korenyom i ’žilicami sze dale po nye razpiiszti; szteblo v-do-broj zemle lepo ednako raszte, visziko i krepko de, i szvoje veke dalecs okoli szdbe razsuri.
Szkorja grusek je navčkse szpokana i brasz-
III.	OlvasdkOnyv (vend).	6
82 —
klava. Prvo szprotoletje na vecsicaj popovje zacsne narasuvati, prevedno vekse gratiivati, dokecs sze naszlednye popolno cvetje osznove ’z-nyega; z-mensega i ospicsenoga popovja pa li'sztje pride vo. Vszaka grumblica cvetja z-vecs poszebni, na odlocsni sztolcseci bodocsi, csiszto-beli cvetkov sztoji. Drevo eden csasz vu precimbi cvetja sztoji, ali na mali csasz doszta zeleni lisznati bomblekov dobi steri cvetje premorejo. Lisztje je gladko, les-csecse, na dugi szpicaj temno-zelene licojne. Po-csaszi cvetje povehne, i nyega lepo belo lisztjicse veter doliszpise; ali na sztolcseci cvetja sze szad-griiske osznovejo vo.
Teda sze veke z-drobnim, grahc sicska obraz-ko majocsim obilnim szadom okladejo; ali etoga, gdare raszte, doszta povehne, i escse vu vremeni ocvetka doliszkaple; medtem vu vugodnom vremeni donok telko osztane gori, keliko drevo li zdajati more, tak da sze pod blagoszlovom szada i veke vugiblejo, i ali sze podlo’ziti, ali k-tim krep-sim privezati morejo, da sze dolinezlamlejo.
Griiske ztala szirove jemo, ztala posziisimo, ali szkuhamo. Na doszta mesztaj, gde vino ne-raszte, z-grusek, liki i z-jabok, most presajo.
Velike i rodne gruske szo jako dragi kincs za csednoga verta, komi one na nye obrnyeni mali trud obilno povrnejo.
V-kesznoj jeszeni nyi lisztje povehne, i viher je z-vek dolizdraple; one do prazne i gole. Donok prilicsen vert ’ze v-kesznoj jeszeni szpozna na vikaj popovje (ocsi) cvetja, i napre previdi, jeli sze na prisesztno leto ma szada vupati, ali ne.
Escse i v-tekaji zime sze osztra opravica
83 —
szka’zuje vu drevji; nyega sztebla i veke do krepse, i novo mocs vdablajo na gonitev szprotoletja.
Li poglednite edno velko gruskovo drevo.
Kak csiidavredno moos je polo'zo Bog vu rodnico ! Mulicsko szemen grilske sze v-zemlo poszeja, i gingav narasz zide ’z-nyega, z-steroga de po nisterom leti gingavo drevo. Teda cslovek pod verno szkrb vzeme eto gingavo drevce, vcepi nyega szteblo, cepleno mladiko ali oko djavsi v-nye, i cepiko k-koleki privezavsi, mlado drevce ednaki odraszek dobi. Deszet, pa drugi deszet let mine, dokecs eto drevce szamo li szrednyo viszi-koszt dobi; i 20 pa escse drugi 20 let je potrebno k-tomi, da gruska, priglihno k-raszte, kak zname-nye bo’ze zmo’znoszti i dobrote, vu szvoj oj popol-noszti posztane pred nami!
Csi sze gruska neorani, i csi je v-dobroj zemle, velko sztaroszt dobi : szto, escse i vecs let rodi.
I gda nye veke sztaroszt pokvari, ali szteblo je escse zdravo, drevo sze pa pomladiti da, csi nyemi veke z-sztebla dolizoszekamo; teda s z oklo v j e zndvies vbpo’zene i mlade, krepke veke ete escse vnogo let obilen szad prinašajo.
54.	Malo drevo.
(Frlika).
Sztoji v-logi malo drevo, scsapinato, ravno, lepo; meszto lisztja szna’zijo nye duge, kuszte, osztre igle : zato sze britko szu’zi ino etak govori :
6*
— 84 -
»Hej! drugi pajdaske moji szo vu etom celom gaji z-lepim lisztjem oszna’zeni, li szam jasz szem pozableni ah, da bi prosziti szmeo, ka bi zlato lisztje meo!«
Vecser de, i drevce zaszpi, v-zorje ’ze na petaj sztoji; szvetlo lisztje oblacsa nye, komaj pozna szamo szebe : »sto szem? — tak szenelescsi ni e’n bor, kak jasz,« — veli.
Pride veadrar ta navecsar, na piikli ma velki p 1 e c s a r r escse veksa nyegva brada dolitecse do podjasza : jaj tebi, mali bor, jaj 1 vesz bos ti opusztsen zda.
Z-britkim szrdcom veli borics t »jaj, tota je moj zlati liscs 1 vmori me tuga, szramota, vmori pajdasov lepota : ah, da bi prosziti szmeo, ka bi z-gla’za lisztje meo!«
Pa nyemi szen ocsi zapre;
sztane v-zorje, krv vu nyem vre-od radoszti, ka je celi vu gla’z preoblecsen v-teli.
»Ka szte vi proti meni!« veli ovim, zviseni.
Zdere sze zda z-groznim sumom v-goraj zvir, i tere z-rumom; borics celi vesz trepecse, kak szter na vodi, drgecse : vsze gla'zene vecsice do nyemi grive szpice.
— 85 —
Jdcsics veli borics v-ddli: »jaj meni, pa szem vesz goli! vszi pajdaske szo zeleni, li jasz ne, szin pogiibleni: ah, da bi prosziti szmeo, ka bi i jasz lisztje meo!«
Szlusan borics, zndvics zaszpi, v-zorje pa na petaj sztoji ino z-lisztjem vesz nabiti, etak kricsi od radoszti: »jasz tudi, ka drugi, mam, — Bog, hvalo ti za nye dam!«
Lacsna koza zda prigezdi i na nyega goriszplezi, dolizgrize nyega veke, lepo lisztje i mladike, tak da pa szirmacsek bdr tarn sztoji, kak goli stdr.
Tam sztoji on, caga dvoji i pri szebi tak govori : »kakste drago, lepo szi je, nebaja me tiiho lisztje; li to edno me vlecse, da pa mam — moje igle.«
Z-placsom je on zda pa zaszpao, ali v-zorje na petaj sztao ;
okoli sze zgledne, i pa na trdst szvoje szpiclinye ma : vesz log sze ’z-nyega szmeje:..— hm! ka mara on za nye!
Necifraj sze z-liidszkim nigdar, da nebos liidem na spot, i netrapis szrdca z-brigov, kak klacsarov maren plod : globse szmekne te bodel, «od borojce vsze igel.
86 —
55.	Na voli m sze.
Gyiirko. Ka szi delao vcsera, Miška pajdaš?
Miška. Ka ? jasz szem sze bogme naszmrt navolo.
Gyiirko? Navolo szi sze? — za bo’zo volo, kakda sze more cslovek navoliti ?
Miška. Tak, ka szem szam jedini bio doma.
Gyiirko. Tak ti zamalo mores prestimati paj-dasivanye, csi sze preci navolis, gdare szi szam z-szebom vu liibeznivom pajdaši vanyi.
Miška. Ka morem, gda szem celo na szebe zanihani, da vremen zaman trosim?
Gyiirko. Hah! sto bi steo zaman trositi vremen, to tak drago vremen. Vem z-vremenom i ’zitek odide. Vremen za kecsko moremo popadnoti, mocsno je dr’zati, i szkrbno niicati. Zvontoga je ’zitek tak kratki.
Miška. Toti, toti; ali donok gdate nescse idti vremen!
Gyiirko. Uprav, csi ga neznamo niicati.
Miška. Ali pove mi, ka znam csiniti, csi doma, szam jedini szedim, i gledam štiri sztene hi’ze i knicsemi nemam vole ?
Gyiirko vzemi szi nikse delo napre.
Miška. Toti, ali da nemam nikse vole k-nyemi.
Gyiieko. Li zacsni je szrdcsno, kak da bi torni ravno tak trbelo bidti. Zaprva de, toti, te’zko slo; ali hajda, li hajda, li hajda! Kem du’ze bos delao, tem bole de ti slo. Po malom csaszi de ti vugodno, escse i ’zelno delo; ar nega plemenitese radoszti od dobro dokoncsanoga dela. Duša sze ti razveszeli, i volo dobi; po verno szpunyenoj opraviči de ti
- 87 — /
szladki pocsinek; pocsinek ti novo mocs podeli k-novomi deli.
Miška. Zahvalim ti, moj prijatel, tvoj dober tanacs; vardenoti mam.
Gyurko. Navolenye je pravi hudi duh, steri sze li po deli i fliszi da pregnati; i csi sze ti delo v-zacsetki taki triidavno bidti vidi, li boj sztalen, i naszlednye ti lehko bidti ma.
56.	Priglihe, prilicsne recsi. •
Ne je vsze zlato, ka sze lescsi.
Kem menije sto szpi, tem du' z e ’žive.
Csi o g e n rad mas, din rad trpi.
Edna lasztvica nevestni szprotoletja.
1 puna k d m r a de prazna po drobisi.
Zakucsen je zakucsen, csi bi taki na sztrmci sztao.
Lepo je tam dati, gde nisese neproszi.
Szkldcsene poti za neszkldcseno nedaj.
Lepa r e c s i protivnike z miri.
Dobro dPzincse vszigdar naide delo.
Szam szebi je vszdki mili szo d e c.
1 vi ds z md tenijo.
Lehko je or an iti, ali 'zmotno z v r d c s i t i.
Szam je szmetlav, druge veja.
P o mali hodi, dale prides.
Bole je dvakrat pitati, kak ednbk zmenkati.
57.	Cslovek i sztvar.
Sztvar ’žive i obszebi sze gible; nateliko je tak i cslovek sztvar. Medtem je med cslovekom i
88 -
sztvarov donok veliki razlocsek. Cslovek sze dpi. neli obszebi gible, nego i obszebi csini poleg szlo-bodne vole szvoje. Človek obcsuti bolezen, bojazen, ’zaloszt iradoszt; sztvar tildi. Nistera sztvar i szka-’ziivati zna, ka obcsuti, kakti pesz, steri sze raduje, csi szvojega verta vara, i cmuncka, csi ga drugi pesz vje. Toti, ali cslovek obcsiitenye szvoje naz-vesztiti zna, ar zna g u c s a t i.
Cslovsk ravno hodi, glavo kumesz zna priz-dignoti i na vsze kraje obracsati; sztvare pa proti zemli gledajo i nemorejo proti nebi szlobodno gledati. Cslovek zna gledati, slusati, kostavati, i sla-tati; vsze to znajo i sztvare; escse nistera szvar bole vidi, kak cslovek, edne druge je pa i szltih osztresi. kak csloveka. Navekse i sztvare pet csii-teny majo, kak liidje.
Medtem cslovek zna, ka szo nyemi ocsi zato dane, da ’z-nyimi gleda, viiha, da szlusa, nosz, da ’z-nyim priduhava, i z-jezikom kostava. Cslovek dobro zna, ka vszaki tal nyegovogatela obcsuti; ali sztvare tb-neznajo.
Jasz ’ze kak dete znam m is zli ti, vb znam zmiszliti, kcsemi je kamenye pa ’zelezo, szilje pa szad, znam premiszliti, zaka sze mi trbe gedrno vcsiti i pobo’zno oponašati. Jaszrazmim, zaka trbe vszemi tak bidti, kakjeszte, razmim, zaka ma hi’za obloke, zaka rasztejo sztvare i naraszi, zaka delajo liidje, i zaka de szirmak te nemaren i zapravlacs. Jasz razmim, zaka nega v-zimi teliko lepoga cvetja v-ogradi i szilja na nyivaj, kak v-leti i jeszeni.
Jasz previdim, zaka nemorem vszigdar tak csiniti, kak bi sze mi vidilo; previdim, ka pokoren morem bidti mojim roditelom i vucsitelom, kakti i
— 89 —
vszem od mene sztaresim; previdim, ka pees ne-more z-lesza bidti.
Jasz na pamet vzemem, ka med sztol-com i sztolom jeszte niksa prigliha, i znam razszo-diti, vu kom szta eden k-drugomi priglihniva, ali ka za razlocsek jeszte med nyima.
Jasz sze jako radujem, ka mi je Bog telko lepi szpodobnoszt dao, stere i dobro scsem niicati vu celom ’zitki mojem.
58.	Tri pitanya.
A’ zaka cslovek dve viihe, i li edne lampe ma ? — „szlusaj doszta, gucsi malo 1“ moder te odgovor da.
Ka pa, zaka, goszpon moder, edne lampe, dve oke ?
„cseden doszta vidi, ali vsze, ka vidi, nepove!“ —
)
Dve roke, i edne lampe: ka pa to ma vozneszti ? — dve roke mamo na delo, edne lampe na jeszti!“ —
59.	Csedna deklicska.
Meo je ednok, gde je nemeo, meo je eden mlinar edno csiszto i csedno cser, tak da je glasz nye csednoszti szedemkrat szedem orszagdv prehodo. Zacstio je to kral, i szposzlao ji je, ka on ma na
- 90 —
hi’zi sztd let sztaro konopno predivo, naj nyemi je na szvilne konce szprede.
— Deklicska odgovori na to, ka oni majo eden sztd let sztar plot, naj da krai ’znyega zlati kol vrat napraviti, na sterom nyemi je szpreszti ma. Ar nemre ’želeti krai, ka bi nyemi ona na zbo’znom leszenom kolvrati szvilno prejo na-prela.
Povido sze je krali nye odgovor. Pa ji szposle, ka ma on na hi’zi edno hudo piitro, naj nyemi jo zakrpa. — Odgovori deklicska, naj kral vo da obrnoti putro; ar je ni nye sztari ocsa nevido, ka bi ka z-vonesnye sztrani krpali.
Te odgovor sze je escse bole poido krali; Zda ji je pa szposzlao, ka naj k-nyemi pride, ali tak, da dbnok neide, naj sze nyemi pokloni, gdare pred nyega pride, ali nika negucsf, naj nyemi dar pri-nesze, pa ne. — Na to je deklicska doma ednoga goloba zgrabila, na oszla ocse szi je szela, i tak je sla pred krala, goloba pod szito podveznivsa. Gda bi pred krala prišla, ni edne recsi je nepregovorila, nego sze je li nanizila, goloba je pa od szita vo-pusztila. Tak je sla, pa ne, poklonila sze je, pa ne,, dar je prineszla, pa ne.
60.	V g o n i t k a.
Pri ednoj viszikoj lipi je szedela edna mala ’zu’zevka, stera bi rada jela nye zeleno lisztje. Vzela sze je tak i edno'celo nocs je lepo natihoma goriplezila, ravno štiri lahkte, drugi den pa dva lakta, ali nazadoli. Etak je gedrno szemta potil-
— 91 —
vala, dokecs je naszlednye ravno devet ndcsi na vrih lipe prišla, i tam obszela. — Pove mi, mali cstenyar, kak viszika je bila eta lipa ?
61.	Travnik v-szprotoktji.
Proti szprotoletji i travnici doli vržejo szvojo ponošeno zimszko opravo, i lepi zeleni plascs vze-mejo na szebe, steroga szi odperajdcse piszano cvetje lepo gorioszmi’zi.
Prve szprotolesne dni od vszega lepši ru-kerc nasztrega vb z-otavlene trate; maloszledi pride rogacsec z-troje-kuklatimi mosnvicami, i potom k a s n i k ; na mokri mesztaj pa krepkoga zrasza vretivnik (mocsvarnik), oba vu beloj opravi. — Keszne pride i ’zuto cvetje: na zavitni zreber-jaj sze dalecs szka’zuje od grmovja 'ziiti zvonesni k; na ravnicaj sze vu velikoj vno’zini szka’ze zlata lak at ni c a, divji lili o m, bereesni strk-nik, z-szvetlim kusztim lisztjem; potoni pride od piszanoga piszanese cvetje, kakti: sesava z-erde-esimi mAcicami, na vodeni mesztaj zamazan p osz-vetnik, z-razeseszanim erdeesim lisztjem; potom pa divja d ete le a, z-meda punim cvetjem; divji k 1 i n c i, z-lepov belov glavicsicov, naszredi z-’zu-tov gombov; naszlednye korateesnyek. Odev-sze eti sze vise kumesz vtegne bodel, z-mbkim i erdecs-’ziitim cveticsem.
Zeleni pokrovec zcsaszoma oszlepecs razloesna licojna obleje. Naszlednye i trava zaesne szvoja bleda sztebla gnati, geto od kolenca do kolenca
— 92 -pozdigava kumesz z-razlocsnim cveticsem oszna-’zeno korono.
Vu eti gosztsaj travin i cvetja sze povszed ’zitek i csrsztvo gibanye nahaja. Vu zelenoj szenci peszem kosza i szlavfcska rumi; kumesz travnikov, pod szivov nebov skvorjanec szpeva, na cvetji vesele brnijo, grilci cirpijo i metulci plešejo, na jarkov bregi sarjavje sztojijo tu’zno krckajocs, vu szencsevni gosztseraj fticsice csicserecsejo. I deca vo-vbpogledne po naszladni travnikaj; deklicske vence pletejo z-najlepsega cvetja, pojbieske pa za metulkmi i ’zu’zevkami dresejo.
Medtem csi je szunce na zahodi doliodislo, bela megla sze pozdigne vu mraki. Pocsaszi zane-mi glasz ’zitka, i travnici sze vu tihoto vtonijo. Rodnica poesiva!
62.	Szvetek szprotoktja.
Zeleni pokrovec, piszan i cvetecsi, esiszta modra neba, zrak tihi, szvetleesi. cveticsa kehlii, puni rosze meda, szpevajdesi ftieski miloga pogleda, ribice ’zd’zevke! sto vasz je poszlao dnesz, da bi sze bo’zi szvet napuno z-vami vesz ? —
„Na szprotoletja den szmo prišli mi liidem novo radoszt delit, velki szvetek szvetit, szvetek, steri vszem pa po szmrti ’zitek da.“ Oh! — On, na koga glasz, veszeli dnesz vsze nasz rodnice, novi mlad, cvetja dis, jiiga hlad — On boj odvsze molen, dlesen ino hvalen!
- 93 —
63.	V c s e 1 a.
Vesela nema rada szamnoga ’zitka, kak dpi. kral ftiesov, orl. Ete sze vkrapotegnovsi, szam na ti najvisisi plaminaj sztojf, i niti ploda szvojega netrpi pri szebi; ali mala vesela sze z-na jezero jezer naplodjenov dr’zinov szvojov vu ednom plit-vom košari lepo mirovno zbiva. 1 druge sztvare ’zivejo vu tivaristvi; ali od ni edne sze neda praviti, ka bi kralevszko prebivalisese mela. Ti naj-zdavnyesi narodje szo escse nemiszlili, ka bi szi krala zebrali, geto szo vesele ’ze mele csi ne krala, dbnok kamesi k r a 1 i c o, stera i zda tam szedi vu košari nasztolci szvojem. I previditi sze da na nye, ka je kralica; ar je z-ednov glavov veksa od ti drugi vesel, nehodi ’z-nyimi vo na delo, i gda voide z-szvoje palaese vszigdar jo velki sereg szpre-vaja. Eti nyo szprevajajocsi dvornici szo troti (szamci), malo vekse od ti delajdesi, steri glava je kiisa, kak ti o vi, ’zalca nemajo, i vu deli tala ne-jemlejo.— Medtem te delavne-liki sze dobri podlo-’zancov dosztaja — kralico szvojo jako lubijo i postsujejo. Csi kralica merje, celo liidsztvo sze zacsne plakati, i csi sze nezmore mlada kralica, stera bi na meszto te pokojne sztopila, cela ob-esina sze na szmrt cekne.
Brezi pravde ni edno kralevsztvo nemore go-risztati; zato i malo kralevsztvo szkrbni vesel ma szvoje pravde. Nyi pravde szo toti ni v-knige neszpi-szane, niti ji nevest niksi moder vucsitel, i one je donok dobro znajo. One tri glavne pravde majo, kak-ti: red, esisztoeso i delavnoszt. Kak esed-no bi esinili liidje, da bi-sze ete troje pravde-dr’zali!
— 94 —
Cela obesina košaro v z-vecs zlbcsov sztoji. Vu naj visisi z 1 b c s. szama k r a H c a szlisi; potom je zlocs troti, v-ednoni košari okoli jezero, naszlednye zlocs delaj besi ali pripraviajbesi vesel, steri je najvecs. Ete szo toti te najmense, ali dbnok i te najszkrbnese. Komaj sze narodijo, i ’ze za delo szegnejo, i vszaka tak gedrno i priliesno dela, kak sterakoli sztaresa, kak da bi, bog zna, kak dugo ’ze po deli hodila. I kojno cimpra szi vszaka szama noszi, stera vu prahseci cvetja sztoji, i k-steroj zlehka pridejo. Getojenyi celi trup, vb ne vzevsi niti besi, z-nidnim koszminyem obrasen, gdare po kehlii cvetja lazijo, prahsec ete sze nyim na koszminye zgrabi. — Preči, kak szo sze z-cveta vbpriklatile, prahsec z-keficami na nyi nogaj bodb-esimi z-szebe szkrbno doli-i vkuppometejo, i z-dvema prednyima nogama v-ednom megnenyi na male golombise zvalajo, potom ete hitro med zadnyenoge popadnejo i domb neszejo. Z-eti zgotavlajo szvoje sesztero-kuklate voszesene hi'zicske,tak zvane gy ar-p e. Medtem ^-cvetnoga prahseca nigdar nebi vbszk bio, da vesele nebi szvoj i voseseni napravnic mele, vszaka poszebi vu ’zalbdci. Zato po’zerajo one ete male golombise, da sze vu ’zalbdci vbszk szpravla ’z-nyi, steri potom med krajmi c s r v a (trobuha) vu mulieski kaplicaj naza vbcuri. Ete kaplice pa szkrbno vkuppoberejo, vu male golombise ome-szijo, i brezi vsze mere i rovatanya szvoje vorcavne hi'zicske szpravlajo 'z-nyi. Po malo m esaszi vecs sztb etaksi hizicsk sztoji gotovi; ali i delo od rane titre do kesznoga vecsera nepretrgnyeno i bisztro teese; vszakomi delavci je, kak vu kaksoj velkoj napravnici, vbzravnana nyegova bpravica: ta edna
95 —
cvetni prahsec noszi, ta druga voszk raztapla, nistera sztene gladi, vszetecsasz, dokecs varas gyarp gotov nesztoji.
Na voszk pocimprani nezracsunani hi'zicsk eden tal kak kamre 'zivisa micajo, kama szi na zimo med i kruh szranyujejo. Med z-cvetja ližejo z-je’zicsecom i v-mosny lesko, vu nyi trup polo-’zeno vkupszpravlajo, odnet pa na gdbcsec v-gyarpe pusztsajo. Gdare szo gyarpe napunile, zama’zejo je, da prah nepride notri. Kruh szi pa tak zgotavlajo, ka cvetni prahsec z-medom vkupzmesajo i vu po-szebne gyarpe szklacsijo. — Kak drago je cvetje! ono nasz razveszeljava z-szvojov precimbnov licoj-nov i naszladnim disom, v-leti, zimi vesele hrani, nam pa zdrav szad prinesze na zreloszt!
Vu varasi vesel sze nenahajajo szamo hrambe ’zivisa, nego i nasztave plodjeny.a. Poredi sztojljo one male sesztero-kuklate hi’zlcske, vu steri sze telko szkrbni veselic narodi i gorizhrani. I za mlade troti jeszte tam nistera hi’zicska, stere szo od ti ovi malo vekse. I eseri kralice majo szvoje palaese, toti malo, ali od ti drugi doszta prednyese, ne kuklate, nego okrogle i vekse, — kak sze kra-levszkoga roda prisztaja.
Szama kralica sze rada zdrzava vu onom tali varasa vesel, vu sterom szo mladicski nyihovi. Z-plemenitimi sztopajmi sze seta ona tam z-celim dvorom szvojim, szkrbno pogledne hizleske poredi, i csi je stera prazna, preči edno malo belo jace znesze v-nyd. Vu tekaji dve meszecov do 12,000. jajec zna zneszti, i zato je i jedina mati (matiea) cele vu ednom košari bedoese dr’zine; hr ni troti, ni delaj oese vesele meneszejo. Po nisterom dnevi
— 96 —
eden mali csrvfc s pride vo z-jaca. Geto je ete ne tak prilicsen, kak goszanca, ka bi szi po rojsztvi preči znao szvoj ’zivis poiszkati; te delavne vesele ga zdaj ati zacsnejo, i tam na meszti vu hfzicski ga krmijo. Po dszmom dnevi delavne vesele zaprejo hi’zicsko csrvicsa z-voszesenimi dvercami; ali on je te ’ze celo doraszao, i ne nyim ga je potrebno vecs krmiti. Teda szi csrvies lepi beli gvant szetse z-mrele, i medtem sze nesztanoma kobacavsi po nye, notri sze zaszucse, i tam sze na g 6 s z a n c o obrne. Po vecs menye 13. dnevi predere mrelo, preje voszesena dverca, i kak mlada vesela pride vu tivaristvo vesel. Rodbina ga z-velkov radosztjov gorivzeme, gladi, obima, i vbrata med pfszano cvetje; nistere nyemi hi’zicsko lepo vbzcsisztijo, on szam pa po deli hodi.
Gdate i gosztje prido k-veselam, dpi. miši, mol, ali ludszke vesele (roparje); ali z-te ni eden nepride z-dobrim nagibom. Mis bi radaszladki med lizala, mol pa szvoja jaca sese v-gyarpe neszti, da sze nyemi mlade majo z-kem ot&vlati, roparje pa celi košar okradnoti setujejo. To vsze dobro znajo' vesele; zato k-dveram košara sztra’zo posztavijo. Ali csi protivnik donok kak notri vdere, sztan-esarje košara teesasz nedajo mira, dokecs protiv-nika ali nepre’zenejo, ali nebujejo, ka sze csesztd pripeti. Mrtvo telo vmorjenoga protivnika z-velkov prčcimbov obladnoszti vleesejo vb z-kosara. Nyi ro’zje je ’zale c, steri je v-ednom malomtoki, i vkup je szklenyen z-ednim esemernim meherom, za ravno steroga volo je ’zalec i esemeren. Eto ro’zje one neli proti protivniki, nego gdate i proti endrugoj niicajo ; ar nakonci leta raesun dr’zijo
— 97 • —
z-szebom, i nepotrebne jedce doliszpomorijo, i zmed temi najprvle troti, steri mrtva tela doszta-krat vu celi kupe le’zijo zvona kosarov.
Niti szam ’zitek tak szkrbno zdajani kralev-szki goszpodicsin je ne vu batrivnoszti, csi szokra-lic vrszt zadobile; ar bi vecs kralic nateliko naplo-dilo liidsztvo, ka sze nebi moglo szpravlati vu maternom varasi, i zima bi nyemi glada sz n rt pri-neszla. Nistera kralica povr’zti more materni varas, dragi sztanek ocsakov, i drugo domovino sziiszkati.
Eden lepi topel prepodnek sze tak na pot vzemfe ta sztara kralica, k-nye prisztopi, steroj sze vidi i tak odidejo. To je to znamenito van-dranye liidsztva — pusztsanye roja, odle-tecsi sereg pa — roj. Ta mlada kralica z-timi drugimi delajdcsimi v-kosari osztane, i novoga roja mati de.
Pred zimo v delavne vesele poesivat ido, i notri sze zaprejo. Csi je zima ne prevecs mrzla, dobro jo vdpresztojijo, ali csi je mraz velki, zadrevenejo, gdate nateliko, da sze vecs gorineo’zivejo. Zato liidje, proti mrazi esuvati morejo košare. Gda mlaesno szprotoletje z-szvojim cvetjem pa pride, vcs&e znovies zaesnejo delo; nemarajo, csi nyim je z-’zivisa premindesega leta nika neosztalo ; vem je nyim vugoden cimper; celi nyi ’zitek vu cimpranyi i szpravlanyi preteesd. I nam sze eden pun košar z-3. funtmi voszka, i 30—40 funtmi meda omil-java leta dni.
III.	Olvasdkonyv (vend.)
7
— 98 —
64.	Veselic a.
Csi sze nova zorja, novi den prepoesi, nepozna veselica vecs poesinka nbesi; ide leti ona od cveta do cveta, eti sze po goraj, tam po dole szkita.
Vsze kehlie cveta szkrblivo obhodi; kak rada je, csi v-nyf prahsec meda zbrodi! i nevcaga, csi ga malo naide v-ednom, „z-maloga de doszta1“ muvi pri poszebnom.
Hej, da lepo peldo dava mala vesela! da bi sze vsza deca od nye vesiti stela, ino vszakden rano z-meke posztele sla ! kelko lepi zlatov bi ona te naisla! —
65.	Ka vesi veselica ?
Da bi vesela znala govoriti, stimam, ka bi nam mela praviti, pravila bi: kelko je ti manyi, ki lecajo vu szvojem pozvanyi! jasz z-cveticsa na cveticse szedem, i povrzem, stero prazno naidem.
Hiido je med ludmi nezbivanye, hiida jalnoszt, krvi prelevanye, hudo, ka sze taksi nemiliije, ki za celo obesino alduje: — jaj, csi sze mi tak nebi zbivale, kaksi sors bi na szebe esakale! ? —
— 99 —
66.	Z-krajcara de ihanski.
Vu nasoj veszi sztoji eden sztari cslovek, ki je ednok veski szodec (ritar) bio; cela vesz ga je edes Sandor bacsi zvala.
Ete Sandor bacsi je na sztaroszt dolipovedao z-szodszke cseszti, i celo vremen szvoje z-tem troso, ka je esze i ta so, i ne sze je moglo goditi takse dugovanye, vu sterom on nebi znao dobroga tanacsa dati.
K-etomi Sandor bdcsii je so ednok eden nye-gov bratanec, i pred nyega davsi szvoje dugovanye, szto rhanski ga je proszo na poszodo. Sandor bacsi je zvontoga jako dober cslovek bio, i doli je preesteo vcsaszi te prosene peneze na szto. Nye-gov bratanec je je ’ze vkiip zaesao pometati, ali eden krajcar je nikak na tla szpadno. Sandor bacsi •sze je doliprigno, ka bi ga gorivzeo, ali bratanec nyemi je pravo, ka sze naj nemantra za tem ne-volnim kraj carom, kare je li nika rie. No, Sandor bacsii je netrbelo vecs; peneze je do ednoga ’zu-kavca nazadjao v-lado, i erkao je bratanci, ka nyemi on bogme neda ni ednoga piszanoga pe-neza, kak taksemi csloveki, ki krajezara nežna postiivati; ar do-veli — z-krajcarov rhanski, i kakda bi nyemi je on gda mogao nazadati pri tak-soj pameti. I nyegov bratanec je z-najveksov szra-motov brezi penez mogao domo idti.
Tak bogme, tak je vesino Sandor bacsi; i jasz tudi pravim, ka je esedno vesino : ar szvoji penez on nigdar nebi nazadobo od taksega csloveka.
7*
— 100 —
67.	P a v u k.
Pavuk je povszemvszega odurjavana sztvar, doszta sze ji ga i boji; pa je on jako csiidavredno sztvorjenye, niti privszemtom ne’zive zaman na szveti. On dpl-ne dve, nego oszem ocsi ma; i zato je ne csiido, ka tak hitro vara male muhe, stere sze nyemi vu vlak zapletejo. Toti, ali muha escse vecs ocsi ma, i donok nevara vlaka, steroga je protivnik ravno proti nye vorazpresztro. Z-toga lehko pre vidim o, ka cslovek nepotrebiije szamo ocsi, nego i razum i trezno pametiivanye, csi szrecsno scse napreidti vu ’zitki i csi sze nescse vu nevolo zapleszti. Kak nidno tenke szo niti pa-vucsine, stere ete prilicsen tkalec od edne sztene do druge tak hitro potegne! I donok modri tak. stimajo, ka szo ete tenke, z-prosztim okom komaj videne niti nikak ne szamo ednoga, nego vecs,. poprav doszta vrihov delo. Eta nidna preja sze z-etak talom zgotavla : na trupi pavuka navkiip seszt mozolcsecov jeszte, z-steri k-ednomi hipi vlecsejo niti, tak preja ravno sesztjezer vrihov more meti. Z-toga sze i to zarazmiti da, ka zaka je preja pri vszoj szvojoj tenkoszti donok tak mocsna, da nye mester celd batrivno drkati more po nye, i vu viheri mirovno szedeti szme na deli szvojem. Cslovek neve, ka bi csiidivao bole, jeli prilicsnoszt mirovno delaj dcsega mujsztra, ali mo-drdszt vszamogocsega Boga, ki za vsza szkrbi, i ki je vu telo edne sztvaricsice telko csudavrednoga znao polo’ziti.
„Vsze to je lepo dugovanye — stima nisteri cslovek — szamo da te pavuk nebi csemčren bio! “
— 101 —
Zato i gde ga vara, ogne sze ga, ali csi to nemore, zaklacsi i buje ga. Ali kakda sze more praviti, ka je nas pavuk csemeren? jeli je ’ze sto vido, ka bi gda sto mro od nyega ? Escse i tak pravijo, ka ga v-A’zii i drugi tali sz^ta ludjd na kruh mažejo, kak zmdcsaj, i tecsno ga pojejo. Na zdravje nyemi bojdi, ki ga rad je.
Zvbntoga sze vsza szkrb i opravica pav^kov li nateliko vbrazpresztera, da szi ’zitek obarjejo, vszigdar li za szebe szkrbijo, i nikoga neobsalijo. — Ka pa te nedu’zne muhe zaka lovijo i kolejo 1 'Toti! ali cslovek kelko neduzni sztvari, kelko lepoga narasza neopuszti, li szamo zato, da szi telo krmiti more! Pa pavuk privszemtom z-szvojim vmarjanyem velko szlu’zbo prika’zuje i nam, geto zvon nepriliko delajdcsi teliko jezer komarov i drugi pogubelni ’zu’zevk szpolovi i szpokole: i tak doszta taksi ’zu’zevk veszne, stere bi escse gingave szetve nase celo fundale.
Ednok je eden rob nateliko vkroto ednoga pavuka, da szta szi nyidva celo prijatela gratala: csi je cslovek glasz dao od szebe, pavuk je preči k-nyemi prisao, i tak je szirmak rob vu britkoj sztavi sz voj oj nistero veszčlo vbro v’zivao vu tiva-ristvi pavuka; ali eden nemilosztiven sztra’zar temnice je to na pamet vzeo i nebd’ze pavuka je bujo.
Eden drugi rob je pa to szkuszo, ka pavuci popolno znajo napre na znanye dati premenyava-nye vremena; vido je lepra, ka szo ednok vszi pavuci napreprisli i delali, drugi hip sze je pa ni eden nedao viditi; gde szo nemarno, gde pa gedrno tkali; gdate szo kratke, gdate pa duge niti preli;
102 —
ednok szo niti bluzi k-endrugoj vlekli, drugocs pa dalevkra, tak da je naszlednye gvilsno znao povedati, ka za vremen de, — veterno, ali de’zd’zevno,. toplo ali mrzlo, sztalno ali premenyavajdcse.
Neli szam pavuk, nego i nyegov vlak je hasz-noviti. Csi na novo rano cssizto pavucsino denemo, krv sztane i bolezen henya. Medtem paziti moremo, «da pavucsina nede prahsnata i grda; ar teda. prah i ru’zma escse i poveksa bolezen rane.
’Ze z-razlocsne obrazke pavucsin sze vgoniti da, ka vnogi dob pavuci morejo bidti. Jeszte i taksa dob, stera szi netcse vlaka, nego z-szkaka-jom zgrabi porob. Na szprotoletje, i escse bole na-konci leta vu szuhom vremeni vidimo, ka nezra-csunano doszta pavucsine viszi vu zraki, drevji i hrame; na jeszen szo pa nyive cele 'z-nydv prevle-csene. Zdavnya szo neznali, odked je ta vnoga pavucsina; dnesz ’ze znamo, ka jo niksi mali csrni pavuci predejo. Kak doszta ji more bidti, k a teliko> preszti znajo!
Ali jeszo med pavukmi i csemerni, dpi. tak zvani terantel, steroga vjedec je tak pogiibelen, da eslovek od nyega i mreti zna.
Vu toplesi tali podnesnye Amerike sze zdr’zava eden veliki pavuk, steri sze ’ze nezadovoli z-mii-hami i komarmi, nego drobne ftiese lovi, i csi je zgrabiti more, vcsaszi je zadavi i krv nyim vb-poceca.
Steri je bole esudavreden, jeli te velki pAvuky ali pa te mali ftiesek 1
— 103 —
68.	S z r s e n.
Szmekne konya szrsen, ’zalec nyemi puszti, kony pa szrsnye z-brszom zmo’zno odgovori; na to etak veli konyi spotlivo ov: ,,pomale, odfcsen jahanec vitezov! pridi ti na pamet, ka jasz perdti mam, i od niksi konyev sze zbrszati nedam; moli sze mi lepo!“ Konya je ne ono, i moli sze nyemi, naj csemeren nebo: „vis, — veli szrsen zda — za to te pohvalim, da szi sze ponizo, vecs te neobsalim."
69.	11 o ’z e c.
Vu letesnyem de’zd’zevnom vremeni, zafttra ali proti vecsarom, csi szunce na zdcsi sztojecsi de’zd’zeven oblak szij a, jako lepi piszani kolobar vidimo na nebi. To je r o’z e c. Zgornyi tal kolobara je erdec i; potom narancsen i szvetlo-'ziiti; nadale zeleni, moder, i szpodi lila licojne.
Vle v-edno kupico vodo, deni jo na eden vlom-nik beloga papira, posztavi ga na szunce i pogledni ga : ka vidiš odzaja za kupico v ? Ali pogledni z-mlinszki kol strkajdcso vodo, gda szunce tamta szija: kak lepe trake mecse na deszke zatrnye i kraje mlina! Ko’zec vszigdar tam nasztane, gde sze trahi szunca od kaplic vode nazavlomijo i na kcojne razpravijo; i tak je te lepi ro’zec na nebi ^ika drugo ne, kak na oblaka vodeni kaplaj vlom-leni trahi szunca.
Sto bi tak mogao vervati, ka bi tam, gde ko-hec ro’zca zemlo doszegne, zlate szklece bile, ali
— 104 —	'
ka bi tam boddcse cvetje lepše dišalo, ali pa, ka bi ro’zec vodo mlak i potokov vu oblake goripotegno ?
I to salo scsejo norcsekom v-glavd zmlatiti, ka csi sto pod ro’zcom prekide, z-pojeba de dekla, z-dekle pojeb. Ali kakste dalecs de so sto pod ro’zca, nigdar ga nedoide; ar je on li prikazen, i csi na drugom meszti sztanemo, indri ga vidimo. Gdare szunce vise sztoji, kolobar ro’zca je mensi, gdare pa szunce k-obrdcsi nebe bli’ze szpadne, ro’zec de vsze veksi i redovno dvojni, te zgornyi sfirsi, ali bole bledi, i licojne sze vu nyem v-zaobr-nyenom redi szka’zujejo.
Gdare vu szveti pripovesztaj tak cstemo, ka je Bog po potopi ro’zec na zalog mira dao ; pod tem to razmimo, ka je z-razhajajocsi oblakov szi-jajocse szunce ro’zec prineszlo napre, steroga je Noe za znamenye prehenyajocsega trpecsega dezd’za dr’zao, i Bogi hvalo dao.
70.	Plemenita szrdcsnoszt.
Gda bi velki Lajos kral vu napolszkoj bojni prilicsen brod iszkao na ednom potoki, szam je gezdo na nyega breg, i tam je naisao ednoga mladega Szeredai Ferenc imenuvanoga vojnika szvojega, ki je ravno szvojega konya napajao. Kral ga je oberkao : ,,szinek, pra — szedi na konya i plavaj vu vodo, da viditi morem nye globocsino!“ Goszpodne, moj kral — odgovori Szeredai — jeli me nevnesze z-szebom eta prevecs bisztra voda ? —-„Neboj sze, szkocsi szrdcsno v-nyo!“ — veli kral. Mladenec je v-tom megnenyi ’ze v-nye bio; ali ona
— 105 —
ga je vcsaszi z-konya vneszla, i on je toti gdate na nye lice prisao, ali pa sze je vu valovje progrozo. Na oszlobodjenye mladenca kral zda zosztrdgva szvojega konya i vu vodo sze vrže; ali komaj je escse med valovje prisao, i doli je vnesen i on z-konya. Szpozabivsi sze plemeniti poglavnik z-lasztiv-noga 'zitka, popadne toga pogrozenoga, i szrecsno vopriplava ’z-nyim na breg vode.
71.	Neb a.
Nebo povszed kumesz szebe vidimo; kak ne-premerjena glob sze podvezne ona na nasz, i tak sze nam vidi, kak da bi vu velkoj dalecsini zemid doszegnola. Ali da bi ta sli, gde sze nam neba na dalesni goraj pocsivati vidi, i tam bi jo tak visziko naisli, kak vu doli, i tak szivo, kak da odetec kumesz na nyd gledamo. Dosztakrat jo oblači prevze-mejo ocsam našim, gdate pa vu tali. Retkogda sze pripeti, ka je oblak nebi pokrivao, ka bi celo csiszta bila. — Vudne zvon oblakov szamo szunce, gdate i meszec vidimo, vnocsi pa mesaec i zvezde. Szunce nam z-szvetlosztjov szvojov oszlepuje ocsi, csi v-nye gledamo, meszeca i zvezd szlab medel poszvet pa kakste dugo brezi škode gledati moremo.
Szunce sze nam takse vidi, kak okrogli zlati tanyer, i tak veliko, kak meszec; pa gvusno znamo, ka je ono obrazke gombnika, i doszta, doszta včkse, kak meszec. Mense sze li zato vidi, ar je sztokrat dale od nasz, kak meszec. Od szunea szvetli i topli trahi kaplejo na zemio, i ’zitek ino blagosz-lov vlevajo vu vesz narasz zemle. Kama eti trahj
106 —
kaplejo, tam je szun i z a vi tj e, kama pa oni pridti nemorejo, tam je sze n ca i hlad. Szenca je k-onomi teli priglihna, stero trahe szunca zasz-tavla; ali ne vszigdar tak velika, kak ono telo, od steroga zhaja. Toti je szenca gombnika vszigdar okrogla; ali szenca koleka ino tbrma gde dugsa, gde kratsisa, kratsisa od szamoga koleka, ali tbrma.
Szunce nesztoji celi den na ednom mesztL Tak sze vidi, ka zaiitra na ednom kraji nebe gori-zide, potom sze vise, vise pozdigava, i gdare nam je szkoro kumesz glave prišlo, doli sze zacsa nagibati ; ali ne tamta, odked sze je pozdignolo, nego proti zdcsi boddcsemi kraji ; navecsar pa celo lehne. On kraj nebe, gde ono zautra zide, sze zhod, gde zaide, zahod, gde pa najviše sztoji, p 6 d n e zove. Zhod i zahod szta ravno zdcsi z-endrugim, i csi cslovek pravo roko proti zahodi, levo proti zhodi vtegne vb, obraz nyemi nad podne szpadne, za hrbtom nyemi je pa pbnbcs. Zautra na zhodi zide gori szunce, navecsar na zahodi ide doli, opodne na podnevi sztoji, ali na pbnbcsi sze nigdar neda viditi na nebi.
Gdare szunce goripride, naša tenya na zahod szpadne, gda pa doliide, tenya na zhod sztoji, opodne pa ravno nad nbcs. Ali to nigdar nevidimo, ka bi nam tenya nad podne szpadnola. Kem ni’ze sztoji szunce, tem dugsa je tenya, i kem vise je ono, tem kratsisa je eta. — Jeli bi mi znao povedati, gda je najkratsisa tvoja'tenya? Proti vecsa-rom je tenya maloga deteta dugsa od tbrma.
Gdare szunce zahaja, na zahodi neba erdecso,, gdate zelenaszto-’ziito licojno dobi. To je vecser-nya. Zautra je tudi ravno taksa neba, gda szunce
107 —
zidti scsč. To je zorj a. Med dnevom i nocsjov je mrak. V-mrdki nevldimo dobro, zato nam je ne-szlobodno teda oesam szile delati. Ki v-mraki cste, piše, rovata, ali siva, ocsi oszlabi, dosztakrat na celi ’zitek gledocs. Nistere sztvari li v-mraki idejo z-meszta, kamcsi te szo najcsrsztvese, kakti : piro-’zlek, szova, roses i ivanscsica.
Csi je szunce zaislo i nocs prišla, na nebi sze zvezde szkiVzejo, najprvle te najbliszesese, potom te szlabesega lisesa, v-nezraesunanoj vnozinoszti. Dosztakrat szveti i tihi meszec, i teda pravimo, ka je szvetia nocs. Tihoga poszveta meszec le’ze gledamo dugo, kak szunce. Ki li eden i drugi den pazko kebzuje na meszec, na pamet vzeme, ka on meszto i obrazko nesztanoma premenyava : gdate sze tak szka’ze na zhodi, kak okrogli szrebrni ta-nyer, gdate kak po tanyera, gdate na zahodi kak tenki szrebrni szrp, gdate ga pa celo nevidimo. — Prebrodmo ’ze eto premenyavanye nyegova poszveta malo bole nabluzi; zaesnimo sze tam, gde sze neda viditi. Eto premenyavanye sze mlad me-szeca, szam on pa mladanics zove. Malo szledi sze on po zahodi szunca vu obrazki szrpa na zahodi szka’ze, i na levo zaobrnyene roge ma. Teda pravimo : mladanics je goriprisao. Potom nyega szrp nesztanoma raszte, vsze vise sze bidti vidi na nebi, dkecs ga po szedem dnevi, od mlada raesu-navsi, navecsar nad podne nevidimo; nyega pravi kraj je celo preszvetsen. To jenyegaprvi strttak Odtemao pa vszdkden veksi gratiije, i na tjeden dni ga na zhodi vidimo; gdare szunce zahaja, on golide, celi preszvetsen, celo nocs szveti, i zautra na zahodi doliide. To je p u n. Odtemao oddna dodna
— 108 —
keszne pride gori, i nyega okrogla obrazka de vsze mensa, tak da de ga ze e'n tjeden li edna polojna preszvetsena, ali zda ’ze ne, kakpri prvom strttali, ta prava, nego ta leva polojna, t. j. z-na levo obr-nyenimi spicmi. Etaksega hipa okoli ponocsi pride gori, i vurani iitraj szveti, i med zhajanyem szunca de bledi. To je szlednyi strttal (sztarics). I te -de nesztanoma mensi, dokecs po szedmom dnevi, pred zhajanyem szunca, kak tenki szrp, pa gorine-pride i pa de mladi meszec. On je toti i te na nebi, szkoro vcsaszi gori-i doliide z-szuncom, ali da je z-kmicsnim krajom obrnyen k-nam, nemoremo ga viditi. Eto'csetvero preobrazivanye szvetloszti szvoje meszec vu vecs menye 29V2. dnevi dokoncsa, tak ravno vu tekaji ednoga meszeca.
K-punovomi sze gviisne temnese ali szvetlese krpe szka’zujejo vu meszeci, v-steri dremarje gde cslovecsi obraz, gde na szvoj bot naszlonyenoga pasztera, gde pa edno lepo predecso deklicsko sti-majo viditi. Ali vsze te krpe szo li grozne plamine, dolovje i globocsine, z-sterimi je zgoranye lice meszeca okladjeno.
Te neprebrojeno vnoge zvezde sze kak mense vekse iszkre bidti vidijo, i eti ino tarn, raz-locsno obrazko majo. Gdete szo tak goszte, da nyi poszvet vu beli liscs raztecse, takaj i eden celi etaksi beli liscs, kak e’n voszki dugi po djžsz, vidimo prek po nebi protegnyen, steroga m 1 e c s n o ceszto zovejo. Nistero zvezdo i dete pozna. Ki zna, v-steri kraj szpadne ponocs, on je vemda ’ze vido oni szedem zvezd, stere sze navktip velka kolnica, ali ponocsnica zovejo. Z-ete zad-nyimi potacsmi vu ednakom tegi sze viditi da na
— 109 —
konci ruda te male ponocsnice tak zvana krajna zvezda. Vesznicsarje pa dobro poznajo to lepo kokojscsico, kakti i te escse lepše koszce, zorjanszko i vecserasno zvezdo. Zvezde redovno zdEzijo szvoj sztan k-endrugoj. Te sze sztojecse zvezde zovejo. Ali poznamo i takse stere szvoje szoszede povr’zejo, k-drugim blodijo ali vandrajo prek. Etaksa je ta lepa szvetla vecse-rasnica, stera preči po zahodi szunca goripride, zvbntoga pa, kak zorjenica, v-zdrje szveti. Te takse sze b 1 o d e c s e ali vandrajdcse zvezde zovejo. — Kak drago je, ka dober Bog nas kmicsne nocsi gde po tihom meszeci, gde po vnogo jezer lepi zvezdaj preszveti! — Moli, szrecsen vandrar, nyegvo modrdszt i liibezen, stera sze i tu vu taksoj veli-koszti szka’zuje!
72.	Mčszec, kak ovcsar.
Csida je ta lepa csreda etam ? — sto je paszter nye ? — sto drugi, kak tihi meszec, ki jo na nebi pasze.
V-temnom mraki tam vu zraki sze da on ’z-nydv viditi, na paszterszki bot szvoj szlonyen krotko pred nydv hoditi.
Ar vsze kare szo kre nyega tam povszed raztoijene, — vnogo jezer szvetli zvezdic vsze szo ovce nyegove.
110 —
Mile, krotke, i podane szo one vsze, vsze nyemi, kak pokorna lepa deca rediteli szvojemi.
73.	Zvezde.
Szvetli szun je poleg reda potiivao tam po zraki. — ,,Oh zlati szun! mi mo z-tebom potiivale v-oblaki —“ govorijo nyemi zvezde; on pa odgovori: „nedte! ogen szem jasz, vo bi vam szpokale ocsi od ’zarjave moje hale.
Idejo k-meszeci zvezde vu tiho temnoj ndcsi: — minili goszpon — govorijo sztanovse ’z-nyim zocsi — dopiiszti nam ti pri szebi p6t szkoncsavati po nebi, tvoj pogled nam neszpra’zi vo ocsi“ . I ’z-nyim hodijo po kmicsnoj nocsi. -
Oh zvezde! oh meszeca mili trak! vecsne szvecse nocsi! kak lepo preszvetite vi mrak, gledecs z-nami zocsi! szvette na čili be’zaja v-szlednyoj nocsi let tekaja, gda vandrarom placsna vbra pride i lepi szun vecs gorinezide.
' — 111 —
74.	Paszterics.
Ednok je eden paszterics med z-drevjem obrasenimi gorami na lepom cvetecsem poli ovce paszao. Eti ga je naszladna okroglina i lepi szpro-tolesni den nateliko obajao, da je vu dobroj voli pleszao, i od nyegovi hvalek celi log cinkao. Poglavnik orszaga je z-pripetja vu onoj krajini ravno lovino dr’zao, i vidivsi pojbara vu tak dobroj voli, k-szebi ga je dao prizvati, i etak ga je oberkao: „zaka szi tak dobre vole, szinek ?“ — Pojbarecje ne poznao poglavnika, i etak nyemi odgovoro: „zaka nebi bio dobre vole, geto mi je tak dobro, daje, niszvetli poglavniknas ne bogatesi odm6ne.“
,,Uprav? — veli poglavnik — rad bi cstio ka vsze mas.“
Pojbarec je etak odgovoro: „szunce na lepoj szivoj nebi ravno tak milo szija meni, kak našemi poglavniki, breg i dol sze ravno tak lepo zeleni i cvete meni, kak nyemi. Moji dve rok nebi dao ta za sztojezer hranski, i mojivi dve oke ni nebi zmo-gao vesz nyegov kincs dolikupiti. Zvontoga vsze mam, ka ’zelem; ar ne’zelem vecs, kak ka potrebujem. Vszakden sze naszitim, mam pošteno oble-csalo, i za mojo verno szlu’zbo vszako leto telko penez dobim, kelko mi je ravno zadoszta. Jeli tak morecs praviti, ka bi poglavnik vecs meo ?“
Milosztiven poglavnik sze jezaszmejao, szpoz-nati sze dao pojbareci, i etak erkao : „prav mas, dobro dete moje! zda ’ze i to szmes praviti, ka je poglavnik szam na meszti nihao recsi tvoje. Boj vszigdar dobre vole, i nigdar te naj nika nemesa vu niksoj zadovolnoszti!“
112 —
75.	Gliszta (csrv.)
Gliszta, zvon dugoga tela, nema jako, z-kem bi sze hvaliti mogla; ar nema niti nog, ni vuh, ni ocsi, gobec ji je pa tak szlab, da ji je li dobro rajo zemio i gingavo korenicse mogbcse jeszti, i nacsi bi pri torn najtecsnesem ’zfvisi glad mogla trpeti. Medtem szi pri etoj najnevolnesoj sztavi li donok pomocsti zna. Gdare sze zemio jeszti navoli, vu lepi tihi nocsaj sze vopotegne z-szvoje liiknye, vrbovo prhlavo lisztje iszcse, i notri je szpotegne vu szvojo luknyo, ali szamo li nyega szpice, geto celoga lisz-tja nemore na vbszki trnac szvoj zvlacsiti. Gdare szpice lisztja prhneti zacsajo, te prhlavi tal lepo dolizgrize, i med gri’zenyem cele piisle dale, dale notrivlecse,' da szi vecs i vecs nbvoga zivisa szpravi.
Csi gliszto prav prebrodimo, tak naidemo, ka vu nye k-vretenci priglihnom teli nega nikse csonte, kak vu teli zdajajbcsi sztvari, i fticsov, nego zcela z-szami rinkov stoji. Edna odrasena glfszta po 150.—160. etaksi rinkov ma. Zato sze celi on zlbcs sztvari. k-steromi gliszte szlisijo, rine s ni sztvari zlbcs zove. Csi taki gliszta ni nog, ni perbti nema, donok sze zna nikakb gibati, stero vu torn sztoji, da sze z-pomocsjbv rinkov dobro vkuppo-tegne, potom ravno tak i naprepotiszne i vbvtegne. Zato pravimo, ka gliszta lazi. Na onom konci tela, gde szo rinki trdsi, ma eta sztvar glavo. Csi sze gliszta na dvoje vszecse, on tal, gde je glava, ’žive, te ov pa veszne.
Gliszta sze v-de’zd’zevnom vremeni i eseresz nbesi seta vb z-kmiesne kamre szvoje. Csi bi tak sto ete rovaj bese csrve z-ograda szvoj ega vb steo
— 113 —
iztrebiti, pred szuncom bi mogao to ošiniti; ar csi taki ni nevidijo, ni necsujejo, vszako trosenye do-nok hitro na pamet vzemejo, i preči se vu luknye potegnejo.
One niti velike szuhocse, niti velkoga mraza nemajo rade. Zato sze vu vrocsem leti na tri štiri, v-trdoj zimi pa escse i na deszet sztopny vu zemlo zakopajo.
Gliszta je jako rodna sztvar : po hr’zenoga zrna velka vnoga jaca szvoja na kupcsec szklade i z-lasznimi nitami notrizaplete. Mala glisztica, gdare sze zleze, szamo 92 rinka ma.
76.	Bogato szt&ne, szirmasko le’zc.
Davno, davno, escse v-1535-om leti sze je godilo, ka szta dva varaskiva meszterszkiva csloveka navesznico k-ednomi bogatomi pavri sla pšenico kil-ptivat. Vu tisztom vremeni je velika dragocsa bila, i onedva szta znala, ka on paver vsze nasziparnice pune ma szilja. Proszila szta ga tak gviisno mero; ali on jo je tak drago dr’zao, da szta szirmdka tiva meszterszkiva csloveka telko nemogla za nyd dati.
Premiszlite, dober zemlak, — velita oviva kak r lepo je szilje na poli! po stiraj tjddni de povszed obilna ’zetva, pšenica de doszta tonyesa, zaka scsete vase blago escse du’ze v-nasziparnici držati. Prav mata — odgovori paver — na nyivaj je jako lepo szilje; ali pridi szamo edna tocsa, konec je vszoj diki. Jasz zadr’zim moje szilje v-nasziparnici, tam je na gvusnom meszti. Na to szta tiva szirmaka ’zalosztno domo sla.
III.	Olvasdkonyv (vend).	8
114 —
Ali gda bi domd, pripovedovala, kakda szta hodila z-pavrom, ka szta nedobila pšenice niti za gotove peneze, — zvirno vremen sze je vleklo prek kumesz one veszi, i v-edno visziko hrambo je grum vdaro. Nasziparnica i hi’za je v-ednom hipi gorela, i pred nydv je eden javkajbcsi cslovek sztao : to je te bogat paver bio. V-ednoj kratkoj vori je celo szirmak posztao!
Na nyivaj boddcse szilje je pa Bog z-’zirovnim de’zd'zom pondvo.
77.	Dobro iitro!
Zbriste Szi vo ’ze z-vasi ocsi szen I lasztvica popeva szvojo peszem, i skvorjanec hvalecse na poli; v-roszi plava szvet na bregi v-doli.
Dobro iitro deca L
Davno szija, szveti sztaro szunce, ’zitek vleva vu vsza nyegvo lice; ’ze i sereg golobov voleti i veszelecs endrugomi veli :
Dobro iitro, bratci!
Riimi katar od paszterov hvalek, i od zvoncov csrede dol ino breg; brni z-torma glasz zvona, i veli, pozdravlajocs vsze pobo’zne ludi :
Dobro iitro ti, vesz I
Kije escse zdrav, i dve roke ma, szkrbi dneva i deli sze poda; szdszedje pozdravlajo na deli szdszede, ki szo sze ’z-nyimi szreli :
Dobro iitro vszemprek!
— 115 —
78.	Z a b a.
Vu veliki mlakaj celo seregovje ’zab ’žive vkiip. Cseresz zime drevene le’zijo vu globokom mocsvari, nejejo, ne odiihavajo, dokecs sze kumesz nyi po gladko'm ledi szprevedni pojebje skalijo. Ednok li trupati zacsne szprotoletje po gla’zi oblo-kov nyi hi’z, steri sze na mocsne falate szpotere. Na to sze i ’žabe prebudijo z-zimszkoga szna szvo-jega, i vb-vopotisznejo glave z-globocsine. Fticsi teda ’ze szkladajo szvoja gnezda, ovcsarje na pašo ’ženejo agnece, i ’žabe z-regetanyem, brčesanyem pozdravlajo szprotoletje.
Preči vu ti prvi topli dnevi neszti zacsnejo. Neliiscsinata jaca szvoja na kiipce, ali na niti po-tegnyena na vodene narasze devajo doli. Ze-vsza-koga ’zuto-csrnoga jacseca po ednoj 'žabici pride vb, stere zibel je voda, tihi riszalszki zrak pa zibar i vodeno cvetje ino travina pokrovec. Od szunca topli trakov do ta drobna jacsica vsze veksa i veksa; naszlednyie sze te ‘zucsni meher razcota, i ’zabiča sze vbpotegne ’z-nyega. Kak Csiidna bf-voszt! mensa od lesnyeka, okroglo csrno telce, z-dugim, surkim repom, — to je cela sztvaricsica. Nye glava, sinyek, trup sze escse nemore razlb-csiti, li nye ocsi i gbbcsec sze da viditi, i na dva kraja dve nascsipknivi mezdri. To szo tak zvane klapance, na stere odiihava. Mlada ’zabiča z-svo-jim plavnim repicsom na vsze sztrani zna plavati. Naszkori ji dve zadnyivi noge zacsneta vaszti; najprvle sze li dva maliva haklicsa data viditi, ali zcsaszoma ji golnice, prszti i plavanica zraszte jo.
8*
116 —
Zda ’ze ji plavanye bole ide. Klapance sze zcsaszoma notripotegnejo, i z-dolipo’zrete vode zrak poprimajo. Z-pomocsjdv repa i zadnyi nog escse eden csasz dobro plava, duge plavne prszte razpresztre, dobro potiszne ’z-nyimi naza za szebe, na lici vode i bisztro plava. Naszlednye ji i pred-nye noge i drugi tali tela raszti zacsajo; glava, prszi, trup sze dobro da razlocsiti. Kak sze ji noge pokrepijo, rep de ji ysze kratsisi, i gdare szo popolno doraszle, rep celo lehne : z-mlade de gotova ’žaba.
Dotec ’žaba li vu vodi zna ’živeti, i tam sze z-razlocsnimi csrvmi hrani. Z-veksega tala eti szo ’ze muhe, komarje gratali, i vu zraki veszelo le-csejo, nemajd vole k-’žabam vu vodo nazaidti. Szkumnecs gleda za nyimi z’aba, kak za tak tecs-nov jesztvinov, i vd sze tere na szuho. Dotec je z-klapancami li taksi zrak potogiivala notri, steri je vu vodi bio; ali odsterec szo ji noge na szka-kanye pri.'icsne gratale, pliicsa ji vozaprejo klapance : zda ’ze z-plucsami taksi zrak oduhava, kak mi. Naszlednye sze ’žaba nateliko szkakati navest, da z-vodeni naraszov szkocsecs lovi miihe. Na etaksoj lovini ji je jezik jako na pomdes. Te je siirki, i napre k-gobci prirasen, odzaja pa szlobo-den. Csi ji muha ali komar nabliizi pride, na nyega loscsi z-szlinavim jezikom i po’zre ga.
’Žaba je jako csrsztva, bisztra sztvar. Vu le-pom szprotoletiji i eseresz leta sze ji vnogo sztd vkiipszpravi na tulenye i regetanye. Najprvle sze glaszi zelena ’žaba, ali regecsica, stera je med nye szpolom to ti ta najmensa, ali i ta naj lepša. Xye hrbet je szvetlo-zeleni, csrvd pa belo-’zuto, na
117 —
rebraj z-csrnimi piknyami. Rada szedi na drevji med zelenim lisztjem, i csi szama nenazveszti sze-dala szvojega z-kr e, kr e, kre glaszom, ’zmetno sze je na nyd navaditi, tak sze zna szkriti med lisztje. Ona je i nazvesztitel vremena : gdare veter ali de’zd’z prihaja, csesztekrat sze da csuti. Ali nazvesztsavanye regecsice je ravno tak negvusno, kak proroktivanye dnevnicsarov.
Keszne, kak ta ova, zacsne regetati ograd-c s n a 'žaba. Eta je doszta veksa, ’ziltobrnaszta, z-belimi krpami, i na hrbti z-csrnimi piknyami. Nye najvugodnesi sztalis szo travnata meszta i ogra-dje; tam csaka ’zu'zevke, natihoma je sztra’zi, i csi sze ji blf’zajo, bisztro, kak bliszk sze na nye szune, z-szlinavim jezikom szvojim je popadne i dolipo’zre.
Vodena ’žaba, ali korat najkeszne zacsne bre-ketati, ali i najvekso hrabuko ’žene, tak da cela krajina riimi od nyega glasza. On je z-eti tre ta najveksa ’žaba; na hrbti kak trava zeleni, z-csrnimi krpami i tremi ’zlitimi piknyami. Kak parov-nyak, miihe, ’zu’zevke, ‘ pu’zd po’zera; jako zna szkocsiti, tak da z-brega na eden klafter dalecs szkocsi vu vodo. Ogradcsne ’žabe i koratje szo i jeszti dobri, naimre nyi zadnye bedre sze med szladcsec racsunajo, i k-piscsetini priglihni ’zmah majo.
‘Ni eden szpol ’zab je ne skodliv, tembole hasznoviti, geto vnogo jezer muh i komarov pre-pravijo. Ali i’žabe majo szvoje protivnike, kaksi szo : štrk, ’zarjav, csapla, kacse itv.
— 118 —
79.	Ku k o ri ca.
Zmed onim zemle naraszom, steroga je dober Bog z-melnatim zrnyem blagoszlovo, da bi liidje vszakdenesnyi kruh meli, szo najznamenitese te tak zvane plevnate travme. Med etimi i tim drugim naraszom je velki razlocsek; prottomi szo szi ete vu vnogom priglihne. Vszaka zmed nyimi ’zil-nato korenye ma; ali szteblo je brezi vek, tenko gle’znato (kolencsnato), i pri najveksem tali prazno, kak szlama. Z-kolenc voidocse lisztje je vdszko i diigo, nakonci ospicseno, i pri nisteri tak osztro, da sze cslovek zlehka vre’ze ’z-nyim na roki. Plevnate travine nemajo licnatoga cvetja, kak ti drugi naraszi, nego li nistera zelena pleva pokriva prahsnico i melnato zrnye; nyi cvetje z-ednoga ali vecs cvetni vencsecov sztoji.
K-etim plevnatim travmam szlisijo naša szilja, kakti : pšenica, ’žito, gyecsmen, ovesz, ri’z, cukre-na trszt, kukorica. — Mi zda od ete szlednye gu-csali bodemo.
Kukorica, ali kak sze v-nisteri krajinaj nacsi zove, torszka pšenica, morscsica, male je eden znamenitesi i plemenitesi po v vert-sztva. To mi toti nevzememo jako na pamet, ar geto je okoli nasz tak poredno pova, navadili szmo k-nye, i li vnemar jo povamo; ali vu pd-nocsni dr’zelaj je ona na vnogi mesztaj korona ogradov i gla’zenikov. Nye szteblo je ne votlo, kak psenicsno betvo, i nye pov neraszte, na vrihi betva, kak vlatovje drugoga szilja, nego szpodi pod lisztjem.
Prva domovina i kakti zibel kukorice je Ame-
— 119 —
rika, odked je prek morja k-nam prišla (zato mor-scsica); pred gorinaidenyem etoga tala szveta je ona v-Europi ne bila poznana. Tam je ona i zda najprijetnesi krušni pov, gde na nisteri mesztaj 18. sztopny visziko szteblo dobi, i edno zrno do 800 zrn prinesze, i te nasztaj jo tak vugodno vcsinf; ar csi je taki ne tak naszitna, kak pšenica, li donok doszta vecs prinesze. Najprvle je v-16-toj sztotini prinesena v-spanydlszki orszag; vu zhodni tal nase domovine i v-erddlyszko zemio je pa v-17-toj sztotini prišla, vemda po torci, ki szo teda i z-vogrszkim orszagom ladali, i odteč je nye erdelyszko ime (torszka pšenica).
Liki povszed, kama je obprvim prišla, tak i pri nasz je kukorica szvoje prijatele, ali i protiv-nike naisla V-1686-om leti je erdelyszko orszacsko szprdviscse 6. rhanski bersaga (kastige) szodilo na onoga verta, ki bi vu psenicsno nyivo kukorico szmeo szaditi (i to je v-tisztom vremeni jako velika kastiga). Ali szledi szo redovnici orszaga nye veliko vrednoszt previdili, i nye pdvanye szo trdno poracsali. Premocsnese varasance i vesznicsare je szram bilo kukorico pdvati i mlecsno pulicsko (polevko) jeszti, kak da bi ona Bog zna kaksa gnuszna hrana bila. (Ravno te sors szo meli krum-piske, dokecs szo ne i eti obcsinszkoga doma szvo-jega naisli). Zda’ze je naša blagoszlovna kukorica vu vsze tali zemle i vsze oni dr’zelaj gde je za volo nasztaj ov vremena mogocse pravice szvoj ega pdrgarsztva dobila, i povszed obilno vgaja, gde vino raszte i ozreliti more, naimre vu dvema ’žlahtnima kralevcsinoma, vu talianszkom. i fran-cu’zkom orszagi. Vu escse gingavoj (mlecsnoj, me-
— 120 —
koj) sztavi szvojoj je kukorica tak kuhana, kak pecsena znameniti szladcsec. Z-nye mele sze po-levka (mocsnik), kasa, malenye i ’žganici szpra-vlajo, steri liidsztvi na vszakdenesnyo dszitno jesz-tvino szlu’zijo; i na krmo je vszakoj sztvari jako dobra, nye szlama pa (kukoriscse) escse i ronomi ’zivincseti tecsno jesztvino podeli; escse i tiiski dobro posziiseni, na drobno szkucseni i z-kakkoli zbo’znim sziljem zmeszno szemleti, szladki naszip obszlu’zdvajo na szecsko, ali drugi obrok. Ka sze ’z-nye nacsi poniicati nemore, dobro je meszto drv ha ogen.
80.	Hvalčka ’znyecov.
Tiijezorja, kaple rosza, v-rokaj naj bo szrp i kosza, da nam kaplejo prgfscse : v-zimi nema ’zeti niscse.
Decskom, pueam boj dnesz vrocse, praszcsi pod szrpom sztrnyiscse ; nagnyeno je pod rez betvo, zrelo v-nyem zrno na ’zetvo.
Siimi kre nasz morje szilja : kaksa vretina veszelja! ar kaksi blagoszlov tecse, kaksi ’zitek delavci z-nye!
Szrecsna griida je nas orszag, bla’zen vu nyem bogat, szirmak : vsze, ka szrdce zadovoli, vgaja nam na bregi, v-doli.
- 121 -
81.	Znamenitoszt naprav (skeri).
Koga je ne vtraga, li edno megnenye szi od toga premislavati, previditi ma, kak potrebne, kak znamenite szo i nase vszakdenesnye skeri, nase-oprave vertsztva na celo dob ’zitka našega gledocs.. Da dpi. vlovec sztreliti more, k-tomi je puksa potrebna ; k-nye zgotavlanyi szo pa puksari potrebne-skeri; i k-te reji pa vnbge druge skeri. Te najzna-menitese skeri z-’zeleza ali oceli zgotavlajo mes-terszki liidje. Ali na ’zeleza kopanye z-zemle, na nyega raztaplanye i gorizdelanve szo pa skeri potrebne; ar z-prosztov rokov bi nemogdcse bilo etakse delo cilno zgotoviti.
Te najprve skeri szo liidje z-kamna, csont, ali trdoga lesza zgotavlali. Csonto i kamen szo tecsasz ribali, bruszili, dokecs szo ne takse skeri napravili kakso szo ’želeli vu potrebcsini; lesz szo-pa z-kamnom ali mdrszki csig koncem sztriigali, i z-grozno v ’zmecsavov szo sze mogli trapiti pri mantre punom deli szvojem : dosztakrat szo le-tadni' delali z-ednov jedinov napravov. Tim prvim liidem je sztrasno te’zko bilo ka taksega napraviti, ka mi ’ze nalehci zgotovimo, csi li prav sesemo.
Eden tal potrebni skeri dnesz ’ze kredi nai-demo, i za peneze dobimo. Toti nemoremo to po-vszed, gdete ni za peneze ne.... Ki ’živeti scsd, on szi szam more te najpotrebnese skeri zgotoviti znati, da szi vu potrebi ’z-nyimi zmocsti zna.
Robinson nigdar nebi mogao na szvojem pusztnom zatoni obsztati, kama ga je mdrszki szlap vovrgao, da szi vu detinsztvi szvojem velike-
122 —
prilicsnoszti nebi o sz voj o. On je tam szam je-dini bio; vsze szi jo szam mogao pripraviti, csi je nesteo od gladi vesznoti. Szrecsa za nyega, ka je vu vnbgom prilicsen bio! Drugi neprilicsen cslovek bi po nisterom dnevi preidti mogao.
I torni najszirmaskesemi pavri je doszta me-strie potrebno znati, csi živeti scse, i veksi tal ji jo uprav i zna : vnogi szi znajo kola, pluge, brane, csi sze pokvarijo, preči popraviti, nisteri je i znb-vics napraviti; znajo hrame cimprati, z-blata biti, pokrivati, brusziti, plote, kose pleszti itv. Na vnogi mesztaj nase domovine znajo z-rogoza i szlame posztele, sztolce, krscsake, z-sibja lepe košare, kor-ble i korblacse pleszti, z-lesza korita, krnice, gra-ble, raszoje, szklece, ’žlice, spule, škafe, lagve, kolovrate, escse i lepe sztvare zgotavlati; i vsze td ti najprosztesi liidje. Kelko vecs bi mogli ti zevcse-nesi znati!
82.	Priglihe, prilicsne lecsi.
Isztine govorenye je nb cslovecse zd^nye.
Mu c si jezik, n eboli glava.
Csevketanye doszta plev md.
Bo g si je eden mir od sztb bojn.
V-dugoj pravdi sz o dec dobi.
Doszta'vidi, csuj, malo gucsi.
Medszeben kony z-kiszildka md hrbet.
Bogse je malo las zno ga, kak pa doszta ludszkoga.
Z-’zukavco m sze prisparajo zlati.
Vszdki z-szebom noszi szo d ca.
Vbne pompa, doma lumpa.
— 123 —
Veksi je din, kak pecseny a.
Verta ok6 podkrmi konya.
Ki v-leti neszprdvla, v-zimi nezap r dvla.
V-b ocskori iszkati, i v-csizmaj trositi znd postenye szpraviti.
Ivu cv^tnoj poszteli sze je bojati trnya.
Po peszkem szprdvleno i po peszkem veszne.
Nezvdnomi gbszti je za dver ami klop.
83.	Gn^zdenyc ftic.
Ftice szi gnezda szkladajo i vu te le’zejo vd mlade, ino szi je hranijo gori. Li szama kukuca vu ludszka gnezda szkriva szvoja jaca i z-drugimi fticsmi je da vole’zti i gorihraniti. Ali vu eimpra-nyi gnezd i nyi mesztami sze veliki razlocsek i premenyavanye nahaja. Bre’zna lasztvica (klasz-tur), vcselar i ledenar szi globoke luknye kopajo pod brege vod, na steri dno nistero vecsico drmo-’zja vr’zejo i tam le’zejo. Fticsi detelnoga szpola i szove v-luknyaj drevja majo gnezda; lasztvice szi je pa z-blata pod zasztr’z ma’zejo; vodeni fticsi je z-sarja, szmudja i travin, drobni szpevajocsi fticski z-mehdra (bradinya) i korenya v-paszike, grmovje, ali na zemlo,. szinice i ’ziiti koszovje z-meovja na-rasza zgotavlajo z-cstidavrednov mestriov. Vune je na konce vek viszikoga drevja obesavajo; szrake, vrane, kovranye i zgrablivi fticsi szi je z-veja i korenya, redovno med veke viszikoga drevja nano-szijo vkiip, gde sze li zmetno da do nyi pridti. Nisteri fticsi szi je pa v-poknye szten ali pecsin i na sztreho hramov szkladajo.
124 -
Gdare je gnezdo gotovo, veksi tal ftfcsov szi je znotra z-nikim podmecse, da de lepo gladko i meko. Koszdvje szi je z-prhlaznov podmetavajo, stero vemda z-szlinami prikelijo doli, szrake je z-blatom oma’zejo, repiscsice pa z-koszminyem podmecsejo. Vodeni fticsi, naimre ti plavajocsi szi je z-lasznim perjem podmetavajo; vrabli cote, prejo, papire, perje, i vsze, ka je meko, nanoszijo vkiip, ali vkri’z, brezi vszega reda redijo gnezda szvoja. Lehko ji parovnyaci za volo iszkanya vno-goga ’zivisa nemorejo v-bogsi red posztaviti.
Reje gnezda sze ni eden ftics nevest od dru-goga; toga mestria je vszakomi prirodjena. Nyega najprvo gnezdo je ravno tak z-mesztriov szpra-vlano, kak to najszlednye, i vu vszem csiidavredno. Ali ono je ravno tak i dobro, — ne je ni prevecs velko, ni malo, zadoszta krepko na szvoj oil gle-docs, zadoszta meko i toplo malim mladam. — Escse sze je ne prav odprelo szprotoletje, i ’ze ko-vran i orl szkladati zacsne szvoje gnezdo. Z-oni ftic, stere szo preminocso jeszen v-toplese dr’zele odletele, najprvle ('ze vu zacsetki maloga travna) nazapridejo be bičke, skvorci i nisteri vodeni fticsi; potom pridejo koszdvje, csaple, szloke; keszne pa štrki, ’zarjavje, divje goszi, reče, ’zune, szlavicski. Maloga travna ’ze doszta fticsov gnezda ma; kovranye imuvarje ’ze i mlade majo. Velkoga travna pridejo brgleszke, kukuce, grlice, lasztvice, prepelice idv. Szamo li ’zuti koszdvje, ribicske, vcselarje i trsztni szpevajocsi fticsi sze do riszal-seseka mudijo nazapridti. Vu torn meszeci ’ze vszaki ftics ma szvoje gnezdo.
Preči, kak je gnezdo gotovo, mati neszti
zacsne. Racsun, velkoszt, licojna jajec je pri raz-locsni razlocsna. Jaca szo z-trdim vapnatim liiscsi-nom obvzeta, brezi dver i oblokov. Znotra vu nyi je bela i ’zuta kojna; ta ova sze belojna, eta pa 'zucsak jaca zove. Na ednom kraji ’zucsaka sze viditi da edna mala bela krpica, kak lecsa. To je tak zvana k 1 i c s i c a, z-stere sze mladicsek oszna-vla. Eta je z-belojnov i ’zucsakom obvzeta, da mladicsek szvoj ’zivis ma, dokecs ga mati vonezle’ze. Klicsica sze po szedenyi i szegrevanyi matere osznavla i vozleze. Gdare sze je mlada popolno osznovala, razpocsi liiscsino jaca, i pivkajdcs na-prepride ’z-nyega. Nye szkrbniva roditela jo po ednoga hipa v-gnezde krmita i zdajata, i gdare je zadoszta krepka zraszla, na pero ti jo pusztita, da szi szama iszcse szvoj potreben ’zivis.
84.	Kepiscsica z-mladami.
V-nasem ogradi je eden ftics letao, i tam na ednoj jablani je neszao, i csi je voleto, naza je prisao, ali vszigdar li na tiszto jablan sao.
Dugo szem sze jasz nad tem cstidivao, gori szem plezo, i gnezdo szem naisao ; pet mladi je meo v-nyem ftfcsek, od steri szem jasz preči glasz dao mojoj materi.
I pravo szem, ka bom csakao eden csasz, i gdare perje dobijo, teda jasz ednok nevedocs v-mraki nad nye vderem, i z-materjov vred je vsze vbpoberem.
126 —
Skoda mi je to bilo povedati; ar kak szo me zda pokarali mati, nyi tihi sztalis zaka, pra, razbijam; szlobodscsino kak nyim povrnoti mam ? —
Kcsaszi je pokrio nebo mrak opodne ; groza obide csloveka, sztvar vudne, trescsi ednok, zvir zacsne zda trobiti, ino tocsa med szlapom, rumom idti.
Neboze fticsek, kak szem ga miliivao! ocsi szem ’z-nyega vzeti vecs nemogao : doli sze sztiszne vu gnezdo z-mladami; — ka je vsze to med telkimi grozami ? 1
Nagible sze szun vu milom poszveti;
ali mojemi fticski vecs neszveti : pogubo ga je, pogubo grozen zvir, naveke vuszpao szirmacseka viher.
Gdare je mlade szili podneszti steo, i pod perdti szvoje nye szkrite meo, ne, ne je mogao vuidti ni szam szmrti, od tocse je vesz grozno vkiipesztrti.
Mlade szo vemda za te vdarec znale, ar szo prot’ meni kliince odperule. — ,Mama — velim — ka de z-szirotic eti?“ ,Szinek 1 domo je mores ti priheszti;
Midva va je doma gorihranila, midva je proti vszoj szili branila : na najno szrdce je Bog nye polo’zo ;
szpunva nad nyimi szveto volo bo’zo !“
Privabile szo sze k-nama v-krotkoszti, i proti szo mi be’zale v-radoszti, gdaste szem v-hi’zo prisao vbogim dvorit, naimre konopno szemen lacsnim torit.
— 127 —
Ednok, gda bi ’ze prav znale letati, naisao szem oblok odpreti nihati; idejo zbogom lepe moje ftice : — kakse radoszti den za moje szrdce 1
85.	Pot vu gore.
1.	Vapnatica.
Eden varaski goszpdd je edndk z-tremi szinmf szvojimi voso vu bluzi bodocso bre’zno i z-drevjem obraseno krajino. Varaski pojbicske szo z-velikov radosztjov potuvali po sztrmni goraj i dole; ne szo sze mogli zadoszta csudivati nad pusztnimi pecsinami z-edne, i nad grozno velikimi gdsztsami, csisztimi potokmi ino lepimi vretinami z-druge sztrani. Po hodi edne i druge vore, kak szo sze po drugom kraji gore dolipusztili, sze je druga bre-’z i n a vlekla pred nyimi z-pretrganimi pecsinami i gdete obrasenimi vrihmi szvojimi. Pod gorov je lepa vesz la’zala, vu steroj sze je ozdalecs edna cerkev belila. Po malOm csaszi szo k-ednoj harne-noj bajci prišli. Gedrni te’zaci szo eti kamenye trgali, stero szo potom na falate trli, i v-taligaj dale vozili. Nasi potnici szo pri ednoj poszebnoj hrambi sztanoli. — »Td je v a p atnica, ali taksa pecs, vu steroj vapno ’žgejo — veli ocsa — eti do-liszkladajo kamenye, i vu eto pecs je zdevajo. Nega povszed etakse pecsi, zato tam kamen v-grabe ali na kiipe szkladajo, pri obojem szpodi prazne presztore nihajo, med kamenyem pa voszke liiknye. Vu hiknyaj ogen nalagajo, steri vecs dni
128 —
gori. Visziko kumesz idocsi plamen vovdere med kamenyem, i kamenye de zarjavo. Na to vodai vogelna kvasa, stera sze vu vszakom vapnom kamni nahaja, du’ze nemore v-nyem osztati, vo sze pre’zene. Plamen sze kak lehki szpar z-csrnim dinom zmeša i kumesz v-obUke pozdigne. Gdare je ’ze vsza voda i kvasa vblehnola ’zganyar vhpna vgasznoti da ognyi. Medtem mrzlo razhladjeno kamenye escse du’ze szkumne za vodo. Csi bi vi ’ze’zgano vapno du’ze steli vu rokaj dr’zati, ali bi szi je celo k-lampam priteknoli, hitro bi pecsecso bolezen obcsutili.“ Teda je ocsa eden falacsek ’ze-'zganoga vapna djao na eden kamen, po kapli je vodo pusztsao na nye, i kaditi sze je zacsalo, z-vel-kov vrocsinov vrelo i na nidni prah razislo. — „Z-etaksega praha sztolar jako kelje szpravla 1— veli nadale ocsa — zmesa ga z-kravjim kiszelakom, i z-tem zmeszom krepse zakeli vkup deszke, kak z-pravim keljom. Vidite etam eden kilp vapna; kamenye sze je razpusztilo : jeli znate, za kak zroka volo?“ Pojbicske szo zavadili, i ocsa je etak dokoncsao szvoje recsi : „polodelec etaksi vdpni prah na nyivo zvozi, i ’z-nyim, kak z-najbogsim gnojom, nye rodecso licojno vsze rodneso vcsini. Zidar pa ’ze’zgano vapno vu k-tomi zgotovleno lado ali grabo zdeva, i k-ednomi hipi zadoszta vode vleje na nye, stero vapno med cvrenyem i vrenyem v-szebe vzeme. Voda sze tak pari i vre, kak da bi pri ognyi bila, vapno sze pa kakti szku-ha. To je gasenye vapna. Po gasenyi sze vecs vode nanoszi na nye, i tak de, kak mleko, vapna ’zupa ’z-nyega, stera sze zcsaszoma sz e de. To je pogaseno vapno, stero zidar ztala na belje-
129 —
nye, ztala z-peszkom zmešano, na m o r t pri zida danyi i gladjenyi hramov utica.
2.	’Zganye vbgelja.
Nasi potnici szo med razlocsnim omurnim zgovarjanyem globse, globse sli v-edno jako lepo biikonyo, ozdalecs szo csuli trup szeker i hitro szo prišli na edno meszto, gde szo niksi drvarje ravno gosztso poderali.
Ne dalecs szo vidili, ka je csrni din so ku-mesz. Z-peske poti szo na eden siirki kolnik prišli, steri je z-drmo’zjom bio pometani i od vogelnoga praha, celo csrni. Proti nyim szo z-vogeljom na-klajena kola sla, za sterimi szo konyarje 4—6 ko-nyev gnali, steri szo po dve košari z-vogeljom na-punyenivi neszli. Dosztakrat szo csuli ’ze pojbicske od zamazani vogelcsarov; kak szo sze zda radu-vali, ka szo je z-lica na lice vidili! — I, vidi, ’ze szo na meszti ’zganya, pred nyimi je ta kadecsa, obrazko vrihnika majocsa grmada (mile), okdli nye szahavi vogelcsarje, na nistero sztopnyo nyi karam (huta). „ Vidite, deca moja, — veh' ocsa — vogelcsarje szo dnesz v-zorje szklali vkiip eto grmado z-lepo ednako szkalani bukovi prekol, dva reda na špic posztavivsi kumesz na endrugoga, i z-tretjim szo ji nagnyeno temen dali; eti i tarn pa liiknye (jeszki) nihali, da bi din vo mogao. Potom szo pa celo grmado vszeokoli z-zemlov i tratnicov okali, i teda szo naszredi vu jami ogen nalo’zili pod nyo. Ali ogen nemore plama pusztiti, ar tratni pokriv odvrne zrak, po mali luknyaj pokriva pa tak malo zraka ide notri, da sze ogen li na-mali pusztiti more. Etak de z-drv zcsaszoma vo-
lil.	Olvasdkdnyv (vend.)	9
130 —
gelj e v-znotresnyem tali grmade, i csi je ’zganye dokoncsano, i ogen je vgaszno, gdare, sze vogelje rashladi, liki szte vidili, na kola je szkladejo i k-’zeleznim klepacsom (hamrom) zvozijo, v-kovacs-nice kovacsov, sporarov, ali drugi z-ognyom dela-jocsi mesterszki ludi.
Pojbicske szb z-radosztjov poszlusali razkla-danye ocse; dobrovolni vogelcsarje szo nyim pa vsze pokazali : szvoje skeri, hiito, lepe košare i korble, z-sterimi vogelje na kola noszijo, pa kose, stere szo med gorenyem grmade pleli. Naszlednye szo nase trudne potnike doliposzadili i z-szvojov lublenov palinkov, z-pajanim kruhom i pisza-nimi pecsenyami je gosztili. Ete piszane pe-csenye sztojijo z-edne giibe mesza, z-edne giibe szlanine i z-edne giibe liika, ali gob, steri oszek vkiipzmesajo i tak na ra'znyi szpecsejo.
86.	V-leti.
(Sztrtka).
Puna ocse blagoszlova — puna vlatovja je nyiva; riimiti ma peszem ’znyecov naszkori veszelo had nyov.
Csakajte, naj du’ze varje zemla korOno szvojo : vem jo tak tebi obarje, oh cslovek, za szkrb tvojo.
Gora, sztrmec sze zeleni z-trszticsem za praha szinf, nadiihva sze grozd od mosta, z-kem sze szrdce rado trosta.
— 131 —
Dobro bratvo viipati da, preša dugo škripati ma ; breg i dol de od radoszti cinkao v-hvalekaj mladoszti.
Ka ti je dol, breg prineszao, da bi je obarvati znao : sznopje pod dober pokriv szklao, most v-csfszto poszodo zlejao !
Norcsek je, kf til vecs ’zele, kak nyemi i nyegvim trbe, da v-mfri biva z-dr’zindv i zadovolno ’zive 1z-ny6v.
87,	G o b e.
Gobe naimre cseresz letadni i v-szencsni goszt-saj rasztejo. Sznocskar sze je namehorni, mokri mesztaj escse edna nedala viditi, i dnesz ji ’ze po sztd sztoji tarn. Te najvdkse szo na dva, tri pednye viszike, ali bogsi tai ji je mensi, doszta pa komaj telisi, kak eden csonkel prszta. Szpodi vszaka goba ko cen ma, kak szaro, zgora pa okrogli krscsak; korne, sztebli, vekam, lisztji, cvetji ni glasza nega. Krscsak ravno na szari szedf. Znotra vu krscsaki nezracsunano doszta gub (grb) ma, stere szo napuni pri endrugoj, i od szredfne krscsa-ka do kraja povitja tecsejo. Na eti nezracsiinane ocs.i ali szemenca vidimo. Na szpodnyem tali niste-roga krscsaka sze meszto grb luknyice nahajajo. Z-grb i luknyic vu szvojem vremeni drobno sze-mence csrcsi, z-steroga do nove gobe. Doszta gob precimbno licojno ma : nisteri krscs4ci szo erdecsi, ’ziiti, szivi ali csrni, kakti i nyi kocenye.
9*
132 —
Nistere gobe szo j&ko oszitne, tecsne, zdrave; ali ’z m e tn e cere, kakti szo : m le c si, pe-csarke, grbanyi, szivke, bordvke,ipod zemlov rasztecse leszice. Ali nyi veksi tal sze neda jeszti, i escse i csemerne ino pogiibelne szo, kakti takse stere szo erdecse z-belimi piknyami, gdate ’ziite, kakti r e s c s, sbstar, gdate skar-latno-’ziite, gdate szivo-zelene, bucsnatoga po-vitja itv.
Dobre gobe je ’zmetno razpoznati od csemer-ni; medtem szo pogiibelne vsze one, stere 1) po lomlenyi ali rezi li hitro csrne ali zelene gratajo; 2) obilno mlecsne, i 3) vu sztaroszti csrno-’zup-nate. Poprek : csemerne, ali kamcsi mencsne gobe najra v-mokri loge i na taksi szencsni mesztaj rasztejo, kama szunce nemore szijati i zdrav zrak pridti; geto prottomi te zdrave naimre visisa, veterna i csiszta meszta lubijo. Csemerni gob szaga je nevugodna, kost krepek, sztihoni, na stere muhe rade szedajo i rade je jejo; prottomi te dobre lepi dis i naszladen ’zmah majo. Csemerni gob licojna je redovno osztra, bela, ’ziita, modra, zelena, ali dcsrna, kocenye i grbe zamazane, ali szive; ti dobri meszo je pa poprek belo. — Ki bi sze z-gobami ocsemero, preči more vracsa pri-zvati; tecsasz pa z-’zajfov dobro zmešano vodo, ali ka taksega piti, po kom vo more metati; jeszia pa i oszolene vode sze trdno ma varvati. Ravno zato i ono szolino ali jeszi, vu sterom szo gobe prane, v6 trbe vlejati.
Gobe szo redovno meszne, prhke; ali jeszo i ’žilave, kak leder, kakti szo : na drevji ali prhla-vom penyovje — naimre na rasztovom, biikovom
133 -
i drugom kusztom, sztarom storovje — rasztčcse. Ete szo ne za jelo, nego za kresz dane liidem.
88.	Mali hnszar.
Najlepse ro’zje je szabla; vis, vojnik sze ’z-nydv opravla, csi sze nyemi bliczcsi v-roki, plamen gori v-nyega oki.
Jasz szi bogme szablo zve’zem, csi bom veksi, hnszar bodem : konyi kupim lepo viizdo, i na nyega lepo szedlo.
K-szedli ’zamahni pokrovec i szrebrne ’zvale v gobec, da sze mi kak szunce szveti: pokažem to vszemi szveti.
Kony mi cuker dobi gdati, csi de lepo znao pleszati; csi de mi pa nemarno so, osztrogev ma vzeti za to.
Csi bojna pride od koga, gori sze vr’zem na nyega, i vopraszcsim k-pogiibeli, kak vrocsa iszkra z-oceli.
Osztrogvi do mi cinkale i jahanca pod’zigale, na osztro zbrušena szabla sze pa kak zvezda blicscsala.
Jahanec, kak divji sarkan, de mi szr desno varvao szvoj sztan, i, kak da bi peroti meo, nad protivnika leto treo, —
134 —
Tecsasz treo i tecsasz praszkao, dokecs vert tarn nede szekao, gde krala i domovino vzeti majo pod lovino.
Gde etakse bitje varam, ta vdarim, kak grum : ka maram za moj ’zitek, za mojo kr v ? — drobiti mam, kak. szmrten csrv.
Csi bom i jasz szmrti porob, piszati majo na moj grob :
>Vrli vojnik je bio ete mali huszar, nisese ga zvon szmrti nžobladao nigdar.«
89.	Vretine mleka.
Voda z-vretin curi, oli z-repiscsice, lena i drugi priszpodobni naraszov razdruzganoga sze-mena, mleko pa z-vumena krav, koz itv. Krava dobro ’zupnato travo je, stera sze v-nye ’zalodci na szladko mleko obrne, i to sze v-nye vumeni vkiipszpravi. Malo tele preči kak sze szkoti, zna sztati, hoditi, ali travo jeszti ne; tem prilicsne ceca szladko mleko z-vumena (ceckov) matere. Szledi csi de malo vekse, kosta i edno, drugo betvo trave, ali szena. Medtem gdate pa ceca, dokecs sze zcsaszoma trave, szena, detelce i druge krme dobro jeszti nenavcsi; vertinya nyemi tudi vsze me-nye mleka niha, gda doji, da tem vecs dobi za dr’zino, ali na odajo. Z-ednoga tala mleka i szme-tano, zmocsaj, kiszilak i szir szpravla. Zvon kravjega sze ntica i vnogi drugi vumenni sztvari mleko. Koza, birka, i kumila tildi szladko, maszno mleko ma. Oszelnic mleko vracs dosztakrat vu prszaj be-
135 —
tožnim kak vrasztvo zrendeluje. Escse i konyszko mleko nucajo : Kalmuk zvani narod z-etoga nikso k-palinki priglfhno pitvino zgotavla i pije.
Dalecs prek morja, v-Ameriki, jeszte edno drevo, tak zvano kravje drevo, steromi csi sze prevrta szteblo, lepo belo mleko tecse ’z-nyega, stero je jako tecsnO i zdravo (kak pri nasz mezga breze). Induske po vecsere k-etomi drevi pridejo z-dinyenov poszodov szvojov, i puno jo napusztijo z-otavlajocsov pitvinov. Ono je prava obcsinszka poszoda, živa i nigdar ne prazna, ar kak sze vb-szpije, preči sze pa szama odszebe naza napuni. Jeszte zvbntoga escse doszta vecs narasznoga mleka; ali kakste lepo belo szi je nistero, ne je dobro jeszti. Z-mlecseca tekbcse mleko je nevugod-noga ’zmaha, mezga maka je pa onda csemer-na; i peszke mleko tak preje kb’zo, kak da bi jo pesz zgrlzao, li na nyem ’zivocsi mladi me-tiilci je cecajo brezi škode, nam bi sze jezik i lam-pe szpiscsile od nyega, v-’zalodci bi pa pecsdcso bolezen obcsutili. Red rodnice je, ka je ne vsze dobro vszakoj sztvari, nego nyi velikomi seregi je po csredaj, nisterim escse i po ednoj drugi, drugi naraszov drugi, drugi ’zivis vbzravnan.
90,	Vesela i golob.
Po evetji je ednok vesela med fszkala, ino nedovedno vu potok szpadnola; vara z-veke golob nye pogiibel, moko, i vr’ze ji hitro v-potok edno veko, vesela na nyo szplezi, i vo po nye pride, ino tak na dobro szrecso szmrti vuide.
— 136 —
Ravno ete golob je po malom csaszi pa na tiszto veko vdprileto eszi; pride sztrelec, z-puksov ’ze na nyega meri, i dolisztreliti szirmaka nameni : ali tiszta vesela nyemi v-obraz zleti i na noszi nyemi oszter ’zalec piiszti, on pa z-pravov rokov hitro ta popadne, medtem pdesi puksa, a’ siisz inam szpadne, i golob taleti... Tak je dobro delo z-obe sztrani ’zelen dober konec melo.
Nedajte neszrecsnim v-nevoli vesznoti; drugim prikazan dar i vam ma hasznoti : dnesz szi ti podpora szirmaka v-caganyi, viitro de lehko on tvoj trost vu plakanyi; dao je Bog taksi kines i torni vbogomi, z-kem on szlu’ziti zna torni bogatomi.
91.	Potbcsnica (riba).
Deca sze rada mudi pri kristal-csisztom potoki, i gleda, gleda vu vodi plavaj oese bisztre ribe. Vise na bregi potoka szedi ribies, v-rokaj szvoj hakel dr’zi, pogled je na vodo vrgao. Zda potegne za ’znydro hakla, vdvlecse hakel, i vidi, riba sesuka na nyem! Deca tabe’zi, da vidi, ka je zgrabo.
Kak lepa riba! nye luszke sze leszesijo, kak esiszto szrebro, zgora nye hrbet je malo brnaszti, z-esrnimi krpami; rebra szo ’ziita, csrvd belo, z-le-pimi erdeesimi, vu modre rincsice szklenyenimi piknyami.
„Gledajte esze, deca’ — veli z-radosztjov ribies — eta Išpa riba je potocsnica. Viste, escse i zda odiihava z-klapancami na dva kraja glave. Na ete klapance vlecsd z-notri i vo-
137 —
tekocse vode zrak, kak vsze drtige ribe. Precstimo, kelko plavanic ma. Navktip seszt : dve pod podvezom klapanic, dve na csrve, to szo nye lopatice, edno na hrbti, to je nye veternica, i edno k-rasos-kam priglihno perdt na repi, z-sterov sze ravna. Ali gledajte, kak osztre zobe ma na kraji obe la-lok, escse i cseliiszti i jezik ji je z-drbbnimi zobmi oklajen. Zobje potocsnice szo krepki, ar ona neli muhe i csrve, nego i male ribe je. Ali denmo jo ’ze v-eto esiszte vode puno skafico; ar riba li vu vodi more ’živeti, vu zraki za mali csasz veszne.
Potocsnica sze li vu friskoj, csisztoj vodi bre-’zni potokov, jarkov i mlak zdrzava, mocsvarne i grde vode nema rada, bisztro kak sztrela plava vu csiszti i kameni vodaj, nidni szluh, pogled i pridii-hav ma. Kak na bregi vode koga na pamet vzeme, preči sze pod kamenye szkrije. Grdare miihe i ’zu-’zevke sztra'zi, polakbi visziko szkocsi kumesz z-vode. Nye meszo je jako nidno i tdcsno, zato je drago kupujejo od mene. Skoda, ka ona od edne sztopnye nezraszte jako na vekse. Vu mlakaj Helvecie i karpatszki plamin sze i deszet funtov ’zmetne nahajajo.
92,	Vogrszkiorszag.
Vogrszko vladarsztvo vu podne-zhodnom tali Europe, v-mlacsnom zemlopaszi 6082. csetvero-ktiklati mil presztor obvzeme. Ete lepi falat zemle je naša domovina, i pod kordnov sz. Stevan krala je z-eti naszledujdcsi dr’zel gruntan, kakti : z-Vogr-szkoga — i Erdelyszkoga — orszaga, z-Horvacskoga
# — 138 —
— Slavonszkoga — i Dalmatinszkoga — zaveznoga orszaga i z-vojnikszke krajine.
Najszlednyi kraj domovine nase nad ponocs (szever) je Polica gora v-Arva varmegyevi, nad podne (jiig) koncsni hatar Dalmacie, zahodni kre Fiume mdrszki breg quarneroszkoga krila, nad zhod podne-zhodna krajina Erdelya. Ete velki falat zemle csi je taki nevorcaven, donok edno celo vcsini, tak da niti vogrszko vladarsztvo neide da-lecs notri vu szoszedne dFzele, ni tiszte v-eto. To odnet zhaja, ka szo nyega hatarje, zvon maloga razlocska, rodnicsni : vu tegi bre’zin ali tekaji vod sztojecsi.
Kak nevorcavna je nase domovine, obrazka, ravno tak premenlivo je nye lice. Z-edne sztrani jako viszike, szkoro z-sztalnim sznegom oklajene plemine, z-druge sztrani dalecs trpecse ravnice sze naidejo vu nye, stere komaj na edno i drugo sztotno sztopnyd le’zijo vise lica morja. Kak z-mestriov zgotovlene sztene sze vlecsejo ete bre-’zine okoli po hatari orsžaga, na steri sze eti i tam, kak krepke mocsine, pozdigavajo viszike sztrmne pecsine. Medtem nemoremo praviti, ka bi ete sztene tekdcse i nepretrgnyene bile, one szo prottomi, naimre kre zahodne sztrani domovine, jako sztrgane. Tam szi je vtrgnola pot velika voda Dunaja, Lajte, kamcsi Mure, Drave i Szave, da bi v-ete orszag prektekle. Na podne-zhodnom vogle orszaga szo pa edna vrata odpreta, po steri veliki Dunaj vszo vodo nase domovine vbnesze z-szebom vu zhodne dr’zele.
Tal ete mocsne sztene od pdnocs-zhhoda, pd-ndcsi i zhoda je K A r p a t brežina, na stere vekaj
— 139 —
toti najvisisi vrihi jeszo, ali nye nad podn^ i zahod nagnyena zreberja sze namali nize i ni’ze piisztsajo doli na ’z-nyov szoszedno ravnico. Domovino našo nad podne, i escse bole nad zahod opasuvajdcse gore szo koncsne veke z-szoszedni dr’zel k-nam prihajajocsi Alpesov. Med etimi pusztnimi pecsinami, i med ’z-nyi notri do Dunaja tekdcsimi ni-’zno-zrebernimi okroglimi gorami Bakonya, stere obilen narasz i naimre lepo drevje pokriva, sze oszter razlocsek nahaja.
Ete z-povedanov bre’zinov okolivzeti falat ze-mle, vovzevsi bre’zno ravnico Erdelya, meszto edne grozno velike krnice mamo preszamnati, stero na levom bregi Dunaja Os er h at, na pravom pa Vertes iBakony gore na dva tala szekajo : te zgodni tal je ona velika vogrszka ravnica, stera sze Dolina zove, te zahodni mensi tal je pa vu lepi dole z-ravnicami szoszedni dr’zel vjedinan.
Nase gore sze toti nemorejo z-kaksov groznov viszikosztjov hvaliti, ar na ponocsnom i podnes-nyem glavnom lanci Karpatov je li nyi nisteri sztrmec (gerlachfalvszki, lomnicszki, jegvolgyszki, i erdelyszki Neboj) visisi od 8,000 sztopny; ali vu nyi znotresnyem tali i zreberjaj je jako doszta bo-’zega blagoszlova. Nase zlate i szrebrne bajce szo te najkogatese v-Europi; vu dugovanyi ’žvepla, meda, ’zeleza, olova, belojne, salitra itv. nam je nepotrebno inam idti; mramora, kamenega vogelja povoli mamo, marmaroske i erdelyszke bajce szo nepreszehnyene; zreberja gor naši, naimre vu pd-noesni, zhodni, podnesnyi, vojnikszki krajinaj, i prek Dunaja na Bakonyi szo z-groznimi gosztsami okla j ena.
140 —
Nepreszehnyene vretine tekocsi vod orszaga szo gore Karpata; ali, kak szmo vidili, od zahoda i z-tiihinszke zemle idejo esze one. (Stere?). Vsza tekocsa voda orszaga proti podnevi i zhodi ide, liki i dolovje, po steri tecsejo. Z-toga sze previditi da, ka sze pravi Vogrszki orszag na podne-zhod nagfble, prottomi Erdelya nagibanye ravno z-nyim zocsi sztojecso dob drži. Vsze tekocse vode Diinaj nesze vo z-szebom z-orszaga; li dva potoka dr’zita nacsiso pot, Poprad i Dunaj ec, steriva na ponocsnoj sztrani Kdrpatov nasztaneta, szama proti pondcsi tecseta vo z-orszaga.
Zvon tekocsi vod je i vu sztojecsi vodaj bogata naša domovina. Poleg lepoga Bal a tona jeszte vu nasoj Dolini i doszta mlak, mocsvarov i berecsine; ali da szo ete poprek ne jako globoke, bogati narasz vgaja vu nyi. Ktomi i na visziki zre-berjaj ino vrihi Karpatov boddcse csiszte mlake z-lepimi ribami obiljavajo, liki i nyi kristal-csiszti potoči. (Med Sopronom i Rustom bodocsa Ferto mlaka je pred nisterim letom vopreszehnola, ali szvojo vodo pa nazadobila).
Csi je lice orszaga razlocsno, razlocsna more bid ti i nyega rodecsa zemla. Velki ravnic lice na-vekse z-rodne zemle sztoji, stera je eti i tam pe-szecsna; naime ta zgoranya ravnica szkoro grivo ’zirovno zemlo zdr’zava; dolina je vu nisterom tali za volo be’zecsega (tekdcsega) p e s z k a nerodna. Najvekse peszecsne piisztine med Dunajom i Tiszov jeszo. Na bre’zni mesztaj je zemla poprek kamena, stero i pszi obcsutijo; ar csi sze tam cslo-
— 141 —
vek pred lajajocsim pszom doliprigne, i roko proti zemli vovtegne, eta csemerna sztvar cmunckajocs vkrabe’zi, geto dobro zna, ka te bantuvan potnik tam kamen naide, z-sterim szvojo pravico braniti i zadovolscsino szi szpraviti ma. Prottomi na rav-nicaj jeszo taksa meszta, gde cslovek, kak dalecs viditi more — liki pravimo — niti za peneze, ali vrasztvo nebi naisao ni falacseca kamna.
Csi je Erdely za rodnicsni zrokov volo mrzlesi, kak bi poleg szvoje lege bidti mogao; Vogrszki-orszag, i naimre nyega dve ravnici szta doszta toplesivi, kak bi sze to poleg presztorniesne lege csakati dalo. Toga zrok je to, ka etivi dve ravnici prevecs globoko le’zita, i kre pdndcsi viszike gore Karpatov vetrovje od nyidvi zadr’zavajo i vrocsino podnesnyega szunca nazabijejo, i na nyima dr’zijo, kak da bi celo edna grozno velika cvetna hi’za bila. Odteč sze razmiti da, ka gdare na zahodi vu szoszedni dr’zelaj grozdje toti dozori, ali kiszilo je, i szlabo vino prinesze, teda na zahodnom kraji Vogrszkoga orszaga tak velikoga glasza rustko i sopronszko szladko vino vgaja. Prek našega hatara sze dinye li pod gla’zom dozorijo; na krajini Vogrszkoga orszaga, v-Po’zoni pa cele gore szkladajo z-nyi na plači varasa.
Medtem nega vu celom orszagi povszed etak-sega blagoszlovnoga zraka. Gdare vu vecs krajina j escse i ovesz komaj zreloszt zadobi, naimre poleg Karpdtov, i od szada z-sile tak pravijo, ka ga z-ognyom szlame zorijo; teda v-Banati i Horvac-skom orszagi nad podne risk asa lepo ozreli, escse i grmovje pamuka dobro vgaja, i povanye szvile vnogo rok flisza, i vnogo szirmakov hrani..
142 —
Geto szirmasko ludsztvo ponocsni dr’zel grozdje i mandate li po glaszi pozna, i ovszeno ali hr’zeno melo z-krumpismi mesa i na kruh meszi; sztan-csarje vogrszke Doline z-csiszte pšenice pecsen beli kruh jejo, po malom trudi te najplemenitesi szad obilno povajo, i na zreberji plamin to najdragse vino szpravlajo, i cele loge kosztanovja gajijo. Na ravnicaj i ta najtrdsa zima komaj dva meszeca trpi, i gdate szneg komaj dva tjedna pokriva ženilo, ali celo vbosztane; tam zgora na Karpati prot-tomi cele tri strttale leta nesztanoma kuriti trbe, i vu szevernesi i globsi dole ’ze mihalscsek meszeca novi szneg szpadne na lanszkoga.
Na teli vogrszkoga vladarsztva szkoro 16 mi-lionov ludsztva ’žive vu miri i bratinszkom jedin-sztvi. Etoga szkoro edna polojna szo vogri, ti drugi pa : toti, vlahi, nemci, raci, horvatje, rusznyaci, szlovenje. Jeszte i nika malo talianov, ciganov, escse i francii’zov. Najnabluzi szo i izraelitje dobili pravice pbrgarsztva.
93.	Sto je bio Arpad.
\
(Sz trika).
Poglaviti cslovek je bio Arpad ocsa, Arpad, Ugeka vnuk ino szin Almosa; medtem jeli znate to, bo’za deca, vi, sto je bio on vitez, ki sze Arpad veli ? — bratci! eto ime csi te gda szlusali, kak da bi vu cerkvi aldov aldiivali, odkrijte szi glave! ar to, stimam, znate, ka vi domovino vašo po nyem mate.
143 —
Lepa zemla je Vogrszki orszag, znamo ; eti od Boga vecs blagoszlova mamo, kak bi po pravici to szami ’želeli, i kak bi miszliti i prosziti szmeli : ete z-mlekom, medom tekocsi Kanaan, gde sze pod vlatovjom vugfble zemle sztan, i gde plamen gori v-telkom grozdji, szadi — ete dom hvalimo zmo’znomi Arpadi.
94.	Liibmo domovino!
. Bog je nam lepo, ze-vszem obiljavajdcso domovino dao. — Eta lepa domovina ne’zele drugo od nasz dece szvoje, li to, da jo z-szrdca lubimo v-nye dobri i hudi dnevi.
Ali z-kak talom trbe k-domovini liibezen pri-ka’ziivati ?
Osznovlenfci sze z-trdnov gedrnosztjov majo vcsiti; ar mdcs brezi razuma malo vala, i zato prav veli prilicsna recs : „vees z-pametjov, kak z-mocsjov!*
I csi potom z-Boga pomocsjdv gorizrasztejo, i od perdt rodi te lov sze oszlobodljo ino sze szami za szebe szkrbeti majo; naj setujejo vu zebranom sztani szvojem mogocs hvalevredni bidti.
Te zevcseni naj prav zevcseni bo, da po obil-nom navuki szvojem na haszek more bidti tak sza-momi szebi, kak domovini.
Meszterszki cslovek naj mestrio szvojo tak razmiti i pelati setuje, da z-mesterszkimi ludmi drugi osznovleni dr’zel neli ednaki bidti, nego sze i vise nyi pozdignoti more.
I vi, mlade cserl domovine? jeli nemate na
— 144 —
tom bidti, da vu onom pozvanyi, vu stero vasz je Bog posstavo, bla’zenstvo razsiirjavate ?
Bojdte ednok angelje varivacske porodov, i navesite nyi mladicske : kakda trbe domovino lu-biti i za nyo sze triiditi.
Ki z-B6gom, razumom, i delom zacsne opra-vice szvoje; nema on zmenkanya viditi : pa li pre-moesni podlo'zanci vesinijo bogato i odicseno domovino.
Kaksa szramota bi bila, csi bi liiblena domovina naša, pri vszem bogatsztvi szvojem, po ne-znanoszti i vtraglivoszti podlo’zancov szvoji dbnok vu szirmastvi otvarjati mogla!
Jeszo dr’zele, stere je podlo’zancov razum-noszt i paseslivoszt od domovine nase bogatese vesinila, csi szo taki od Boga z-telikimi darmi ne blagoszlovlene, kak domovina nasa.
I eta domovina je zdavnya edna ti najoszno-vlenesi i bogatesi dr’zel Europe bila; ali oni grozni vdarei, steri szo nyo nesztanoma dohajali, naimre vise 150 let trpeese tbrszke bojne szo vsze fundale, i sztari ocsaci nasi szo osznovlenoszti i bla’zensztvi novi temel polo’ziti mogli.
Ocsevje nasi szo doszta csinili i csinijo za cvet domovine nase, ali escse szo itak nemogli tak dalecs pridti, ka bi ona na tak viszikoj sztopnyi osznovlenoszti i bla’zensztva sztala, na stero bi sze ji pri ladanyi teliko darov rodnice pozdignoti potrebno bilo. I od vašega razuma ino szrdca esaka domovina, da te i vi vszi ednok na torn, da Vogr-szki orszag po vasz vise drugi orszagov osznovlen, bogat i odiesen bode.
Steri vogrszki rodnik sze ze zato nebi paseso.
145 —
vszigdar zevcsenesi, csednesi, i osznovlenesi bidti, da ednok lublenoj domovini tem vekso szlu’zbo zna prika’zlivati ?!
Napre tak, dale vu vcsenye — z-B6gom, razumom i gedrnosztjov!
95.	Z d ii h a v.
Lepo zmo'zno domovino szi mi ti, moj Bog, dao, i, naj jo jasz gorecs lubim, trdno zapovedao.
Ocso, nlater zgiibiti znam, ali csi moj dom, moj sztan mam, csi szem gli mali pojbicsek, ne szem vbogi szirotfcsek.
Ki pa szvojga doma nema, csi bar ocso mater ima, on je vbogi sziroticsek, kak brez’ gnezda mali fticsek.
9t». L ii bežen domovine.
1.	Kameny Simon.
Hunyadi Jinos, te velki i zmozen voj, je domovino našo proti tbrkom dosztakrat obrano, i nad pogubelnim prottivnikom etim odicseno oblad-noszt zbojiivao. Prigodilo sze je pa ka je v-1442. leti na szprotoletje Mezidbeg, zmo’zen torszki voj, v-Erdelyszki orszag vdr'o i z-ognyom, ro’zjom ga
III.	Olvasokonyv (vend.)	10
146 —
optisztsavao. Segav voj ete sze je li Hunyadia bo-jao, nyega je steo ’zivoga ali mrtvoga v-rdke dobiti. Doli je tak szpiszao pred timi najszrdcsnesimi vojnikmi szvojimi Hunyadia trup, opravo i konya, i zapovedao je, ka bi ednako nad nyega trli. Vogr-szki szpodnyi voji szo to zacsiili, i eden ’z-nyi, Kemeny Simon je goridjao pri szebi, ka Hunyadia, i ’z-nyim vred domovino obdržati ma. Te je na trup gledocs jako priglihni bio k Hunyadii. On je tecsasz proszo Hunyadia, ka vu blizajocsem bitji naj vozmeni ’z-nyim opravo i konya, dokecs je Hunyadi naszlednye popiisztiti mogao. Med bitjem je vszaka sztrela, vszaki mecs proti Hunyadii obrnyen, ali zaman; drugi plemeniti vitez je zda gori mogao brati sztrele protivnika, stere szo ga hitro i vuszpale, i ’z-nyim vred tri jezero znameniti vojnikov.
Trobi od radoszti tdrszki sereg nad oblad-nosztjov szvojov; ali ta je ne dugo trpela; ar je te pravi Hunyadi v-ono m megnenyi nad nyega vdaro i po malom csaszi ga je popolno zbio i vkiipszpotro, tak da je i szam Mezidbeg z-szvojim szinom vred tam povrgao zobe szvoje. Erdely je zda szlobod-scsino szvoj o, zvon viteztva Hunyadia szmrtnomi aldovi Kemeny Simona hvaliti meo, na stero ga je velki duh lubezni domovine nadigno.
2.	Dugovics Titus.
Tbrk je v-1456. leti z-150 jezer seregom i z-300 stukmi pa pri Belgradi posztano. Hunyadi nyemi je vecs, menye 60 jezer vojnikov hitro pro-tipelao, i z-pomocsjov szvojga prijatela, Kapisztran Janosa, ga je i zbio ino tak v-Belgrad notrisb.
147 -
Medtem torci novo vojszkd dobijo i nad grad z-ne-zasztavlenov szilov vderejo. Eden tork je ’ze i go-riszplezo na szteno mocsine, i gori je steo poszta-viti tbrszko zasz-tavo. Medtem eden vogrszki vitez, Dugovics Titus, sze na nyega vr’ze, i geto ga z-ro’zjom oblddati nemore, popadne ga, i metati sze zacsne ’z-nyim. Ali tork je tak mocsen bio, da ga je z-mocsine hemogao doliszunoti. Dugo je trpelo metanye. Dugovics vidivsi, ka torka nacsi nede mogao ovladati, 'vkuppobere celo szvojo mdcs, popadne torka, i z-szebom vred ga dolipo-tegne vu globocsfno mocsine. Eta lepa pelda pa bud Hunyadia i Kapisztrana novi ’zitek i duh vleje vu vogrszke trudne vojnike, i torka zmo’zno zbijejo. I til je tak zmo’zna rama gorecse liibezni k-domovini Tsiido opravlala.
97.	N a h ii d.
Za domovino ’živeti, aldtivati i trpeti, za nye volo vsze zgubiti, i vsze szrdcsno prenosziti, vsze, vsze gorialdiivati, ni ’zitka nemiltivati, — verte bratci, vsze to szo takse du’znoszti, stere ogvusajo glasz nemrtelnoszti, narodov postenye i blagoszlov v-grobi, kakste vasz blatijo v-’zitki manyi robi.
10*
— 148 —
98.	Matyas krai.
Steri vasz nebi cstio glasza Matyas krali, kf sze kak pravi osen od vsze dobri hvali? Za 20 let štiri sztotine pretecsejo, ka je on mr'o, i liidsztvo ga i dnesz szpomina. Jeli, bratci moji, ka je to najlepsi najem vrloga poglavnika ?
Ete Matyas kral je doszta velki bojn bojuvao, i ze-vsze je z-obladnoszti dikov so domo. Zmed etimi bojnami szo naimre one jako dugo trpele, vu steri sze je z-Podiebrad Gyurgyom, cseszkim kralom bojuvao, steri je ravno tak od naroda szvo-jega liiblen vitez, i moder poglavnik bio.
Vu ednoj eti bojn je eden tuhinec Matyas krali obetao, ka Podiebrada pogubi, csi nyemi Matyas za to 5,000 zldtov najem da.
Matyas je tak stimao, ka tuhinec vu bitji bo-docso szmrt ma v-miszli, i obecsao nyemi je, ka nyemi escse vecs ma dati, csi to doprinesze; ali znati je ’zelo, kakda ma to vcsiniti ?
Ov je dugo miszlo, ali ne je mogao druge poti naidti, kak csi Podiebradi csemer da szpiti; ar je vido, ka z-ro’zjom do poglavnika od lasznoga liid-sztva nateliko liiblenoga nikak nede mogao pridti.
Kak je to Matyasi vbnazveszto, ete nyemi je ka taksega vcsiniti omurno prepovedan.
»Ne z-csem^rom — veli on — nego z-ro’zjom sze bojujemo.«
Z-ednim je pa i opomeno csehszkoga krala, ka naj szkrb ma na szebe, ar ga pogubiti scsejo.
Viste, prijatelje moji, za etaksega djanya volo je Matyas pravicsen zvani; ar je prav veliki poglavnik i k-protivnikom szvojim plemeniti.
— 149 —
99.	Matyas krai v-G6mori.
Velko gosztsenye je dao ednok Matyas krai v-Gombri. Zasztavna i visna goszpoda orszaga je na obedi bila pri nyem, i naszladno je teklo razve-szeljavanye; ali celo necsakan konec je melo. Po obedi veli kral, naj ji vszaki motiko vzeme v-rdke i naszleduje nyega, ki je ’ze te v rokaj meo szvojo motiko. Goszpodi sze je toti ne nika dobra zdelo; ali da szo oni csiidne muhe krala ’ze poznali, i protipraviti neszmeli, vzeli szo szvoje motike, i naszledtivali szo krala, ki je ednako proti vrehi so ’z-nyimi.
— »No, moja goszpoda! kopajmo edno malo, nede nam na škodo edno malo gibanye« — veli kral, kak szo v-gorice prišli — i szam je zmo’zno zacsao napre kopati, goszpoda pa, ka szo mogli nacsi, za nyim. Ali ni ednok szo ne vdszkopali, i goszpoda szo sze ’ze tazobrnoli od trfida.
— »Te’zko je, jeli?« — pita kral, naza sze zglednovsi.
— »Te’zko je bogme i jako trudavno, szvetli goszpon!« odgovori goszpoda z-ednim glaszom.
— „Viste, prijatelje moji! — veli nyim mi-losztiven kral z-karajdcsim glaszom — vi po niste-rom megnenyi zatriidite i donok szte neszmileni vasoj drzini i kmetom, ki do vecsara vlecsti morejo tak te’zki jarem. Zda ’ze z-lasztivnoga poznate te’zkocso vszakden&myega dela; viipati sze szmem, ka te szi od etimao nacsi djali z-vam podvr’zenim szirmaskim liidsztvom. “
Vecs etaksi plemeniti peld bi sze dalo z-zitka Matyas krala napreprineszti. Za etaksi nyegovi
— 150 —
del volo nyemi je posztavo gori nyegov zakvalen narod on nemrtelen szpomenek, z-od steroga odi-csenesim je ni eden narod nepostiivao lublenoga, krala szvojega, gda je vu szrdee vszakoga podlo-’zanca orszaga eto vredno i veliko recs isztine szpi-szati dao : Mr’o je Matyas krai, tota je pravica!“
100.	Vogrszki porgar.
(Sztrtka).
Vogrszki orszag je moj dom, rodjen, hranyen szem vu etom; tii ma szvoj sztan moja veka, szlobodscsina ino dfka.
A’ li tak szem pravi vogrin, csi me neru’zi niksi bin : eden Bog ino eden krai, toga csesztiti je moj tai.
Nedrevenem, szkrbno delam, darov bo’zi nezapravlam : hej, da bi vszi tak csinfli, kak szrecsno bi mi hodili!
Domovine je vsze, ka mam ; csi tak ’zele vsze ji tadam : te’zkocs nerfvam na drdge, rad je noszim brezi brige.
151 —
Kih Pošteni pa ver.
Pod tbrszkim ladanyem v-Vogrszkom orszagi (1541 —1686) gda sze je i te najszlednyi torszki stacunar za „milosztivnoga“ dao zvati — sze je prigodilo, da je eden szirmaski paver notri naisao pridti k-ednomi etaksemi milosztivnomi torszkomi stacunari.
— „Milosztiven goszpon! eden cent szoli bi po-trebiivao v-kamni. Krava mi je betežna, i nye bi jo rad dao lizati; zvontoga mi jo i na hi’zni ntic trbe.“
— Szirmak vogrin! tak szi ti velki szirmak ? No, eto szta dva kamna, steriva ravno eden cent zadeneta. “
— „Bogme szem szirmak, milosztiven goszpon! komaj telko mam, ka bi sze najo. Proszim ji, milosztiven goszpon, naj mi szoli nedr’zijo drago.«
— »Dobro, nebo’ze paver, neszi jo za eden marjas."
— „ Zahvalim, milosztiven goszpon! ali zda nemam teliko, ka bi jo vo mogao placsati; po ’žetvi jo popolno vo mam placsati.-
— „No, dam ti jo i tak; ali ka pa, csi me znoriš, szirmak paver? Jasz ni to neznam, kak sze zoves. Ali znas, ka? neszi szi ta toga ednoga, i toga driigoga nihaj til v-zalogi. “
1 tak jevcsino paver: odneszaojepocenta szoli, i to drugo polojno je tam nihao v-zalogi za celo.
Jeli je ne cstiden zalog bio to ?... Ali zato je szirmak dbnok prineszao v-szvojem vremeni ceno szoli. — Dana recs postenoga csloveka je gviisen zalog, najbogsi contractus (zaveznik).
152 —
102.	Piisztina (dolina).
Od ’zlaka imeni toga tokaj szkoga vreha doli do Belgrada, od Pesta do erdelyszki gor sze edna neprevidna ravnica vlecse — ta velika vogrszka piisztina, ali dolina (dolnye). Mi szi toti, csi je od pusztine recs, redovno golo i od darov rodnice prazno zemlo miszlimo; ali pod imenom vogrszke pusztine celo drugo moremo razmiti. Isztina, i eti pusztin eden tal z-szuhoga peszka sztoji, i truden potnik po hodi celoga dneva komaj dobi eden napitek dobre vode, komaj naide edno vbogo drevo, vu steroga szenci bi szi pocsfno; ali nyi veksi tal je'dbnok zevszemi kincsmi rodnice bogato blago-szlovlen.
’Zitek daruje etoj neszkoncsanoj ravnici kra-licsna voda D ii n a j a, stera sze po nye zahodnoj i podnesnyoj krajini dolivala; naimre pa tiha T i -s z a, stera od szevra proti podnevi tecse, i szkoro na dva tala jo kala, i z-szvojim szlocsenyem 1 vo-polevanyem nye bre’zno krajino rodno vcsini. Va-rasov i vesznic toti malo vidimo na dolini, i na-vekse dalecs razno; ali vszi eti szo veliki i jako naplodjeni, z-szto i szto sztanyami po nyi mile zemle trpecsi hatari.
Ki po piisztinaj eti potuje, ztala velike i ’zi-rovne travnike, naklacsene z-plasztmi, ztala duge redi psenicsni kopi ma pred szebom; pri nisteri ravno zda krmi sztara prepelica szvoje pivcsecse mlade, na drugi nemi orl pocsiva po bogatom obedi. Na visisi mesztaj ogrogli kupi sztojijo; etam tecse po vsze kraje klacsenye na hitro zravnani gyumnaj ; mali paverszki pojbar bisztro ’žene
— 153 —
mlatecse konye z-diigim bicsom szvojim, csrsztvi grnacske med szternimi i plovnimi oblakmi obra-csajo grumble (sajbe). Razlucsani marofje, ali tak zvane sztanye sze viditi dajo vu modroj dale-csini, oklajene z-zimszkov krmov. Ete sztanye szo redovno hrambe vertsztva, sztaliscsa dr’zine i csesztnikov, i ovcsarnice. Okoli nyi sze razpreszte-rajo nyive : ravno zda orjejo to csrno melno zemlo pod szejanye.
Dale idocs po ptisztini, lehne dobra, obilna zemla, k-taksoj ptisztini pridemo, k-steroj je Bog delo i znoj szkleno, gde sze komaj vidi szled cslo-vecse rdke i noge, ar ga nidni be’zecsi peszek preci zagliha. ’Zuti presztor sze vtegne tri vd, na sterom sze komaj nistera szter viditi da, li nisteri sztrmec peszka ka’ze eti i tarn nikse premenyavajbcse lice. Ozdalecs sze kadi ror edne i driige szamne csarde (pusztinszke krcsme), ali edna vboga csiga vteguje dugi sinyek szvoj. Dale mala topolova gosztsera; potom na ni’zisi mesztaj mocsvarne mu’zd'zine, bogato rasztecse trsztje, vu sterom sze vu miri gnezdijo divje reče, mu v ar (boknyaros) itv. Tam szo te lepe precimbne csrede (gule) gyiincev, z-klafter dugimi rogmi, pri steri sztoji gulas, v-masznoj szrakici, i siirki lacsaj, z-nakuszti namazanimi szpletenimi vlaszmi i zaszukanimi baju-szami; v-rokaj m a rasztov bot, na lev oj sztrani cifrasztoga gabana nyegovoga viszi presita doha-nova zacska z-dugim remenyem i nyegova liiblena ’zvegla. ’Z-nyim hodijo nyegovi pajdaske, teleta velikoszti beli kondraszti csuvaszke (pszi), steri sze, csi tuhinec nehodi vu krajini, ali vuk nesilta za csredov, tiho vtegiijejo kre ver ta szvoj ega; ali
- 154 —
kak krotki szo oni zda, ravno tak divji szo, csi sze razdra’zd'zijo, i ravno tak szrdcsni, csi na nye za-vupano gulo braniti morejo.
Znamenita dika pusztine je po nye hoddcsa velika ovešena csreda, stero segavi ovesarje med dudanyem paszejo i na oszli szedecs vraesajo; na-dale nezraesunani serezje szviny z-szvetlo balto po mesterszkom obraesajoesim kanaszom.
I lepi vogrszki konyev domovina je eta ravna piisztina, liki i nye vertov, pravi koreni vd-grov, ki szo, esze priddes, naimre nyo obszeli. Na nye prebivajo celo leto ti divji meneske, steri sze li vu prevecs velkom mrazi zaperajo vu lehke stale. I kak divji je menes, tak luti je i nyega paszter, te imeniti c s i k 6 s (’zrebetar), koga dr’za-nye je eta neszkoncsana ravnica. On na konyi 'žive i na konyi szpi, i li ovak zametavajoes sze zgledne na szirmake potnike. Nyega oprava je : moder prsznyek, plavna szrakica, i siirke lacse; med za-frkocsen krsesak szi deva pipo.
Ki je gdaszveta vido piisztinszkoga konya vu nyega celoj divjosz^i be’zati, nyega bi groza obisla. escse i miszliti, ka bi sze k-etak divjoj sztvari bli’zao. Ne tak 'zrebetar! On toga najdivjesega. ’žrebca zeberevo, zanko nyemi vrže na sinyek, doli ga presztre na zemio, i na nyega sze vr’ze. Beszen ’žrebec etaksi kak divjaesina vdere ’z-nyim prek po menesi po nekonesnoj pusztini, esikos ga z-ednov rokov za grive dr’zi, z-tov driigov pa kre nyega z-korbacsom treszka, i ta divja sztvar teesasz beži, dokecs od truda dolineszpadne ino sze nevkroti i nepoda.
— 155 —
103.	Segavo ’zibe.
Drese ’zrbe po trataj z-segavim brszanyem, i tak sze hvali noro z-cacavnim hrzanyem :
.Iha! — haha! — nyihaha! decsko more bidti, ki bi etoga hipa na mene szmeo szeszti!“
Zacsuje to ’zrebetar, hitro v-rokav szegne, i ’zrbeti na szinyek szpono vopotegne.
Vr’ze sze, kak biszter bliszk na nye, pipo ’za’zge, bodne je z-osztrogvami i szkrivno sze szmeje.
Be’zi ’zrbe po trataj, peni sze celo vesz, strasno je mantra, tira sporara beszen pesz. *)
Kaplejo ’z-nyega pene, trepeesejo noge;
zaman proszi sonanye : ono sze li ’žene'.
Trdi decsko je esikds;
’zrbe tecsasz gro’za, dokecs vkiipe neszpadne pod nyim, mila ko’za!
*) Sporara pesz = osztrogvi.
— 156 —
Segavo zrogacse zda, on z-rincsnatim bicsom :
Bne je — pra — vitez vsaki, ki je vitez z-kricsom !“
104.	Jancsi, popadni doli krscsak!
„ Jancsi podadni doli krscsak!“ —tak je mela šego praviti ednoga szabola vdovica malomi szi-novi szvojemi, gda je kaksi Itidszki cslovek po ve-szi so. I Jancsi je dolipopadno szvoj krscsak, i tak sze je navado, da je k-vszakomi csloveki prijazniv i na szlu’zbo gotov bio.
Veksi tal vesznicsarov je grobianszki i neo-zznovlen bio; pa grobianca niscse nelubi, kakste bogat szi je. Prijaznivoszt, gotovnoszt na szlu’zbo nam vszakoga prijatela vcsinf, pa nasz nekosta niti penez, ni truda.
Csi je tuhinec prisao vu vesz, Jancsi je prvi bio, ki sze nyemi je poklono; ti drugi szo tak sztali tam, kak grivi penyovje, i ne szo mogli do-livzeti krscs&kov, kak da bi nyim k-glavam pri-keljeni bili.
Gdate je eden i drugi tuhinec pot zvedavao; veszcsarje szo li zijali na nyega, ali szo pa csobe ’zmikali; ali Jancsi je preči ta hito, lepo odgd-voro, i tak dalecs ga szprevodo, gde je ’ze ne vecs zavdariti mogao od prave poti. Zato je dosztakrat bogplati dobo; ali senka je za to nigdar ne-steo vzeti.
Ali ka sze godi ? Jancsi je 16 let sztar, krepek i mocsen pojeb gratao, z-derov je iszkao kruh
— 157 —
k-hi’zi, i za volo nyegve gotovnoszti je vszem razumnim prijeten bio.
Edno nedelo po podnevi je on z-veszcsarmi pred ostariov szedo. Eti varajo ozdalecs ednoga sztaroga goszpoda, ki sze je po nameti proti včszi setao, No zda! eden zalejani ficko pred toga pos-tiivanoga sztarca sztbpi, grozno juvcse, trobi, i zacsne sze nyemi spotariti; ti drugi szo pa z-pu-noga grla rbpili nad blaznim grobiansztvom nye-govim; na stero Jancsi taszkocsi i toga zalejanoga ficka nasztran szune, toga sztaroga goszpoda pa k-duhovniki szprevodi.
Potom komaj po strttali vdre ropaszata dva hintova z-goszpoddv i goszpami. Pavri szo z-ocsmi, gambami zijali; naszlednye eden ’z-nyi goriszkri-csi : »to je zagviisno nas zemelszki goszpdd! viste, v-kastel da tirati!“ — na stero je vszaki dolipo-padno szvoj krscsak, — ali keszno, — hintov je ’ze pri kasteli ropaszao! 1 oni szo proti kasteli man-digali, ozdalecs zijavsi za timi notrudocsimi.
Preči i te sztari goszpod vbide z-farofa, i ednako sze proti kasteli dr’zi; duhovnik pa i Jancsi ga szprevajata. Szam zemelszki goszpod je bio on, ki je kak vojnikszki csesztnik vu tekaji dugi let v-tuhinszkom orszagi szlii’zo i zda je domo prisao.
Jancsi, kak osznovlen pojeb, sze je goszpo-dini nateliko povido, da ga je preči v-ndvo opravo dao preoblecsti i kak dvornoga huszara ga je k-szebi vzeo; on je pa z-szvojov prijaznivov go-tovnosztjov nateliko dolizavezao vszakoga razumnega csloveka, da ga je nyegov goszpdd za eseszt-nika szvojega dr’zanya posztavo, i nyemi, kak
— 158 —
redovnomi i vernomi csesztniki vu szlednyein szkoncsanyi szvojem eden lepi griint zrendeliivao.
Jancsi sze je o'zeno, i po pascshvoszti ino spa-ravnoszti je najpremocsnesi gratae vu celoj veszi.
Veszcsarje szo pa previdili, ka je on vsze to szvojoj prijaznivoj gotovnoszti meo hvaliti, i od onoga hipa szo deco szvoj o i oni na to lepo jakoszt vucsiti dali. Csi to nede hasznilo, ni škodilo nede — szo miszlili pri szebi. I csi sze je li eden grobian naisao med szindvmi nyihovimi, szkricsali szo na nyega, kak Jancsia mati : „popadni doli krscsak!“
105.	Pokloniti sze je dosztojno.
Ki krscsak noszi na glavi, nema nyemi škoditi to, bogme, csi ga gdate z-postenya prizdigne.
Ki pa hobo ma, i tak jo sona, da je pred kimkoli prizdignoti neszme ; meszto glave prazno tikev ma, — to naj ve.
106.	C i g a n y e. -
Dobroj voli i jalam podani ciganye nasi szo vecs menye pred stirisztd letami prišli v-nas or-szag. — Nyi korena domovina je Prednya Indija na podnesnyem tali zdolnye Azie. Zaka szo povrgli oni gnezdo ocsakov szvoji, je ne znano; ali od ste-rimao med nami i z-nami ’zivejo, vszigdar sze tak dr’zijo szvoje nove domovine, vszigdar ravno tak jemlejo vu nye dobrom i hudom sorsi tal, kak mi.
— 159 —
<Nyi veksi tal zda ’ze na sztalni szvoji mesztaj prebiva; ali malo ji neszleduje i dnesz ’zitek vand-rarsztva. Eti poszlednyi — ti nigda — satorszki na jako niszikoj sztopnyi dsznova sztojijo; z-celov dr’zinov nzvojov po orszagi vandrajo, gori-gori-posztavijo szvoje veterne satore na ednom i dru-gom prelogi ali goszecsoj trati, ne dalees od varasa ali vesznice, i tarn sze zdr'zavajo, dokees nyim sza-mim i nyihovim konyom dobro ide. Etaksega hipa nyi najjalnesi tal razno ide po veszi, omela, rešeta, lakati odava, i szvedre ali kotle proszi na popravek i krpanye; eden tal pa ’zivis kodiva, ali, gde more, kradne; escse drugi tal pa prerokuje zlehka vervajdesim liidem, i gde je mogdese, escse i dobro znori vsze, ki sze ’z-nyim v-recs pusztijo. — Na ednom meszti sze nemiidijo dugo, ar edno vesz hitro vdpocecajo, kak stiski, i teda hitro vkuppoberejo szvoje satore ino male skeri (kotle, piszkre, szklece, vrese itv.), cote i na lose szvoje h ari ne (zbo’zne konye), ali kola je szkladejo. Male roj k e (otroke) szvoje v-kanyere zdevajo, i na szedla ali materam na pleesa je zvezejo, gde oni lepo gezdijo. Voji serega szo redovno mo’zki rodbin, nye naszledujejo vsze kotrige dr’zine, stere peski idti morejo, kakti : ’zenszke, dekle, veksi pojbarje, i ki kotel, ki omelo, ki pa rešeto nesze v-rokaj, i pela na vajati edno (lehko vkradnyeno) prasze. Pipo, ali kamesi pipaszar vszaki ma v-zobe, z-steri cele megle pusztsajo.
Csi je trdo vremen ah trpčesi de’zd’z doide gder na poli vandranya, preči dolipoberejo z-kol szvoje droge, v-zemlo je zbijejo, na nye potegnejo szvoje pony^ve, i tak szo gotovi satorje, vu
— 160 —
stere dolizdevajo szvoje rojke. Zda sze pa znovics zacsne prirodna dob nyi zivlenya : eden tai sze ji po veszi raztori za ’zivisom, te drugi veje, drmo’zje i gnoj pobera vkup i ogen nalaga med dverami satora, pa drugi kove, krpa itv. Zda ze eti oszta-nejo, dokecs sze ta morejo kocsariti, ali sze inam neodposlejo.
Nyi najveksi protivnik je zima; zato pravijo: »deszet zim je ne telko vredni, kak edno leto!" Edna obranba nyim je etaksega hipa mati zemla, vu stere krilo sze proti velikomi mrazi zakopajo, globoke luknye szi zvrtavsi vu satori.
Na sztalni mesztaj sztojecsi ciganov racsun sze je naimre, od sterimao sze od orszacske oblaszti na to primarjajo, lepo poveksao. Eti sztanki szo redovno na konce vesznic, vu varase pa celo dale vkra, vu tak zvani ciganszki vilicaj. Hize ciganov szo navekse jako proszte, dosztakrat li z-zemle na-szipane, z-tratnicov oklajene i z-bodelom obrasene votle gumile, ali repnice (putri), vu stere po ednoj luknyi ide notri szvetloszt, po drugoj pa, zednim i na dveri din vo. Poglednimo vu eden etaksi putri (kubu); kaksa je nyega znotresnya licojna! kaksa oprava! posztela, sztolec, szto, — vsze li proszta, puszta zemla, na steroj dr’zina szpi, je, szedi i dela! edna i druga sztriigacsa, na zteroj con-dre viszijo, v-ednom koti ognyiscse, kahle i ko-vacsnica. Eti ogen gori steroga proszti meh fuda i neti, nakovalo, hamricske, falatovje ’zelezja le’zi razlucsano, z-steroga vajda cveke, potkovi, kle-scse, nogacse ponvi, i drugi drobiš klencka.
Ali zvon etoga prosztoga drobisa, 'szo ciganye i na vszako vekse delo prilicsni; oni szo naimre
161 —
i meniti kovacske, ki i varasko kaksegodi delo dobro napravijo. V-erdelyszkoj zemli ciganye napra-vlajo te najbogse szekere, i szrpe; doszta ji vrla rešeta, mekle, košare, korblacse, lopate, raszoje, grable, korita, ’žlice itv. zgotavla, ali cigel bije. — Ali naj bole csiidavredna je nyi prilicsnoszt vu cin-korni (mu’ziki). Na vszakoj skeri cinkorne i brezi vszega znanya znameny glasza, vszakb noto tak popolno, k-szrdci i diihi gucsecs, znajo i v-tom naj’zmetnesem nasztaji napredati, da je i ti naj-zevcsenesi cinkomdske csiidivati morejo. I Vsze to nisteri ’ze vu detinsztvi. Vogrskega naroda lepe korene note szo naši vrli ciganye obarvali i na takso popolnoszt pozdignoli, daje i ti najplemeni-tesi narodje zemle z-csiidom i dopadnenyem neza-dolejo radi poszluhsati.
Ka vsze nasi ciganye — zvon vise povedane mestrie i cinkorne — escse radi majo, to je li pri-sztranno dugovanye. Radi sze na konye noszijo, i radi ’z-nyimi tržijo. Doszta priliesni k u p e c o v (kupcov) sze hahaja med nyimi. Cserebero (cembo-membo) jako radi majo, i csi vu toj haszka ne-majo, gda je mogdese, escse i brezi dopusztsenya za konya szegnejo i tagezdijo na nyem. Csujte od toga edno malo pripoveszt;
Povido sze je eden lepi kony cigani, i on je teesasz nasztregao, ’zmirio zanyim, dkoecsgaje med skrepce nedobo i k-szebi nevesekno. Ali szre-esa nyemi hitro p. v. hrit pokaže : na pamet szo vzeli, ka cigan čila za konyom, i pazili szo na nyega. Na poti szo za nyim gezdili, doisli ga, i pred szodca posztavili. Szodec je toti nedvojio vu tom, ka je konya dugovanye tatfa; ali donok je
III.	Olvasokonyv (vend).	11
162 —
cigani — vemda li za volo sale — szlobodscsino dao, da sze naj brani, csi sze more.
„0h! — odgovori cigan — to je meni jako lehko, goszpon szodec; jasz szem etoga konya nevkradno. Jasz szem sze v-logi po kolniki sitao, i kony je poprecski po nyem sztopo. Csi szem sze nyemi napre tr’o mimo idti, teda me je vjo, csi pa odzaja, te me je brszno. Tak geto szem sze ga niti napre, ni odzaja ognoti nemogao, prek nyega szem mogao szkocsiti. Ali, jaj ! na neszrecso : na nyega szem szpadno, i bezati je zacsao z-menom, i lehko bi me v-Diinaj vlekao, da me na dobro szrecso eta goszpoda nebi doisla i z-nyega nezdignola!“
Ciganye szo radi cifri, i naimre piszanoj i o s z t r o licojnoj opravi. Premocsnese ciganice erdecse sziiknye, i z-szrebrnimi ali zlatimi znyorami obšite plecske, pa erdecse csizme z-viszikimi petami noszijo; moški pa onda erdecse prsznyeke i zute lacse. — Kak kincs rodbine, escse i satorszki ciganye szrebme ali zlate kupice noszije z-szebom; zvontoga mo’zki na prsznyeki velke okrogle szre-brne gombe, ’zenszke pa na sinyeki diige vence z-prebiti szrebrni penez.
107.	Mali bereš.
(Sztrtka).
Neszedi segave huszar na jahanci, kak mali gyiincsarek na szvojoj lesztvici; notri je ’ze zvozo on szeno na stale, zda z-praznimi koli vdide na sztanye.
- 163 —
Seszt precimbni gyiincev sze pred nyimi seta ; najnapre hajszanyi z-velkim zvoncem cinka : kaksi zvonec je to! i kaksi nyega glasz 1 — grivi zvon bi bio on na vesznicaj za nasz.
Kricsi mali gytincsar : sCsel6, Csakd, haj no!“ i naprevzeme z-kol velki bics pošteno;
dva klaftra ma bicsnyek, szam bics pa na nyem tri, tak treszka ’z-nyim, da sze vszemi szveti grozi.
108.	Vola i nagib.
Vola i nagib ’žene csloveka na vsze veliko i lepo. Csi bi sze naisao taksi cslovek. vu kom nebi bilo vole i nagiba, on bi li poleg tela 'živo, — li .jo i pio bi, kak goszanca, ali priliesnoszti i szpoz-nanya szi szpraviti nebi znao... Etaksega csloveka na dobro szrecso nega na szveti; ali jeszte doszta taksi, ki li szlabo sese, i zato vu vszem pomali, kak rak ide napre.
Ki mocsno, gotovo volo, ’ziv i velki nagib ma, on vsze zna vesiniti, ka je csloveki mogdese. Mocsne vole i mocsnoga nagiba cslovek v-ednom tjedni vecs doprinesze, kak te szlabe vole vu let tekaji. Szlabe vole cslovek te’zkesi del nigdar nemore opraviti, te mocsne vole pa vszigdar pride k-cili szvojemi.
Vu zaesetki ete sztotine sze je eden Korosi Csoma Sandor imenuvan mladenec vesio vu nagye-nyedszkoj visnoj soli, ki je mocsno steo zvediti, jeli tam, odked szo ocsaci esze prišli, escse i zda sztojijo vogri, ali ne. 1 da je on k-tomi mocsno volo meo, z-velikim trudom, sztroskom szi je vsze
11*
— 164 —
ono prigodno i telesno szpoznanye szpravo, vsze one tiihinszke ’zmetne jezike sze navcso, steri szo nyemi na nyegovoj velikoj poti potrebni bili. Na pot sze je vzeo z-Nagyenyeda i so je zovkraj A’zie; pa je teda tak dalecs potu vati nezrecseno doszta truda i sztroska, mantre i sztradanya kostalo, tak da szo sze i ti najbogatesi liidje komaj ta priklatili : ar je te escse ’zeleznoj poti i szopotniki ni glasza nebilo pri nasz. Korosi szi je velki glasz szpravo i na domovino je diko prineszao. (Vucs. naj i od Columbusa i drugi moosne vole md’zov ka pripove deci).
Obladnoszt vojszke neviszi od racsiina vno-’zine, nego od nye mocsne vole. Veliki Hunyadi Janos — liki szmo ’ze cstili—je z-deszetjezer vogr-szkim seregom trisztojezer torkov znao zbiti i razegnati.
109.	Kriva szrame’zlivoszt.
Mari. Dobro utro, Or’zika, dobro Utro!
O r ’z i k a. Dobro utro Mari!
Mari. Proszim te, zaka szi nesztanola vcsera, gdare szem za tebom kricsala1?
Drži k a. Vidila szem dve’zenszki z-tebom.
Mari. No, sterimao sze ogibles ti ludi?
Or’zika. Neogiblem sze ji bogme jasz, ali szilno pot szem mela.
Mari. Edno megnenye bi ti sztanoti donok mogdcse bilo.
Or’zika. Ali vis, eden vres vode szem ne-szla, pa ti me je szram bilo.
— 165 —
Mari. Hahaha! szmejati sze morem : jeli je pa uprav szramotno, eden vres vode neszti ?
O r ’z i k a. Toti je; ka stimas, na ceszti 'l
Mari. Kcsemi szo nam poroki; Delo je nig-dar i nindri ne szramotno, csi je ne hudo; ali ka je nase dni vnoge dekle szram delati, to je ’ze uprav szramota.
Or'zika. Ali vodo nosziti! — to sze donok li hlapic prisztaja.
Mari. Jeli neznas, gde je prisao vkiip Abrahama szin, Tzak z-Rebekov ?
0 r ’z i k a. Znam dobro, gda bi ravno eden vres vode neszla na pleesaj.
Mari. Tak je, eden vres je prineszla, zajela ga je, i piti je dala ’z-nyega hlžpci.
O r ’z i k a. Pa kumilam tildi.
Mari. Vidiš! pa je nyeni oesa bogat cslovek bio : vnogo szto hlapcom je zapovedavao, pa Rebeka szama je tildi doszta hlapic me la. Sto bi mogao tak vtragliv bidti, ka bi szi vszigdar z-dru-gimi dao szliiziti ?
Or'zika. Prav mas, MAri! nede mene vecs szram delati.
Mari. Niti je ne drugo to, kak kriva szrame’zlivoszt. Vem csi bi vsze tak slo, ni edna dekla nebi neszla z-sztudenca kupico vode be-teznoj, materi szvojoj; — ar sze ji to lehko nebi pripravilo! —
166
110.	Pn'glihe, prilicsne recsi.
Najbbgsa je e d n « k a pot.
Ito lehko je ‘z metno torni, ki nescse.
’Zmdknese je, k-csemi po trudi prides.
Ki pita : j eli ti trie ? nedd rad.
I) obr otivnoS zt nika nede mensa, csi na nezahvdl-noga szpddne.
Doide sze poist.vo, csi sze k-nyemi nepri dev a. J dl no szprdvleno nepride ua drugo koleno. Eden krivi ’zukavec sztd pravi csni p o’zre.
Nekupi za rhanski, ka za groš kupiti mores.
Zadoszta bogat je, ki je nikomi ne d a’z en.
Zlehka ’žive, ki malo potrebuje.
Kaksi je poklon, taksi je plat ib 6 g.
Hudo gledalo je p r Hi z d v a n y e.
Stera kokos doszta krdkriva, malo nesze.
K v dr vcsini csloveka c s edno g a.
Britko je t r p leny e, a’ szladki nyega s z dd.
Na nagnyeno sztend sze nenaszldnyaj.
Ki nekosta britko g a, nepozna on szladkoga.
Bole je szpodi zacsnoti, pa z gora dokoncsati.
IH. M u h a.
Komaj sze naide prosztesa i tak povszed raztepena ’zu’zevka, kak je naša poznana muha. Eta batrivna i neszramna sztvaricsiea sze povszed notri pritiszkava, gde eslovek, sztvar, ali kaksa hrana jeszte — vu hi’ze, kunye, kamre, stale itv. Povszed je okoli nasz, nesztanoma sze je moremo, braniti i ’zivis nas proti nye zakrivati. Ona nasz
— 167 —
z-szvojim neprilicsnim miivlenyem i gri’zenyem nesztanoma preganya na deli i pocsivanyi, i donok jo ji malo szpozna nateliko, ka bi jo doli znali szpiszati. — Na nye glavi vidimo dve oke, dva slatajdcsiva c sep a, i eden odiihavajocsi nosz. Nyene velke ocsi szo csfidne szprave, stero je v-nye celoj bivoszti li z-poveksavajocsim gla’zom mogo-cse prebroditi. Oblivi oke z-4000 ikric sztojita, stere vsze szo okrogle, i meszto ravno teliko ocsi sze dajo preszamnati. Poleg etakse szprave je muha szpodobna z-nacsi celo negenvenim okom szvo-jim na vsze sztr&ni viditi. Na cseli ma escse tri proszte prisztranne ocsi. Csepa z-tre csonklov sztojita, steri naj szlednyi sze z-nidnim, lepo perota-nim sesetinyem szkoncsa. Konec nye nosza dve mesznivi csobi ma, sterivi szta na cdcanve jako pri-licsnivi. Nye trup je z-drobnim sesetinyem okrasen, stero sze, z-poveksžvajdcsov cevjov gledano, kak szloka sila viditi da. Z-nye sktamblov sze gviisna kelnata mezga cedi, z-stere pomocsjov muha po ti najgladsi dugovanyaj — obloke, gledalaj — laziti zna. Nye nenaszladno brnenye, stero sze med letanyem esiiti da, z-bisztroga vu vrteli szte-bla perot boddesega ribanya zhaja.
Miiha po 60—80 jajec nesze, vu gnoj ali rajo zemld je szkrivsa, gde sze vu 12 — 24 voraj ’ze vdzlezejo. Te zle’zene mlade szo jako parovne, i hit »o rasztejo, po 14 dnevi sze vu lasznoj ko’zi na csrve prememjo, z-steri pa vu takaji 14 dnevov gotove miihe pridejo napre. Geto muhe vszako leto štirikrat lezejo, zato sze vu tekaji ednoga leta na takso vno’zinoszt naplodijo; niti sze mi od nyi vno'zinoszti nebi obraniti mogli, da ji nisteri ftiesi
— 168 —
nebi prepravlali : naimre ktlri nyi vno’zino jajec i csrvov fundajo vu gnoji. Na jeszen, gde sze mraz zacsinya, lehnejo m tihe, li vu topli hizaj osztane edna i druga; te lehnyene li na toplo szprotoletje pridejo pa napre.
112.	Piiszti zdenec.
Dalecs vkra od veszi, proti zahodi je velka ravnica, i proti zhodi; tam pri peskoj poti edna prhlava csiga gleda kumesz, kak tu’zna glava : hej! dokecs szo bogsa vremena tekla, vnoga poszoda je ’z-nye zdenca vlekla napitek, i truden potnik v-nye szenci sze cseszto otavo v-teli i szrdci; zda je ’ze preszeno nye sztiidenec, nenaide tli hlada vecs tiihinec, szama sztoji csiga ponošena i od vsze lepote opfisztsena;
’ze sze i ftics boji szeszti na nyo. — Vu z viri vremena vsze takse bo! —
113.	Eden kral Svecie.
Ednok je III. (tretji) Gusztav, kral Svecie, po ednoj szvojoj veszi prekgezdo, gdare je ravno leto i szparno vrocse vremen bilo. Pri sztiidenci je edna kepesna paverszka deklicska sztala i vodo zaji-mala. »Dobro dete moje, daj mi eden napitek vode“ — veli ’zeden kral. Deklicska je ta be’zala z-szvojim vresom, i z-szrdca rada je ponudila krali otžvno pitvino. »Vrlo na szlu'zbo gotovo dete szi
169 —
ti — poj z-menom vu varas, dobro de ti tam! “ — „Nemorem, dober goszpon, — oddovori deklicska — ar mi nevolnoj bete'znoj materi moj oj dvoriti trbe. “ — „ Materi? — veli krdl, — a’ gde szo tvoja mati, szirocse? — „Eti ravno vu toj prvoj kucsi“ — odgovori deklicska.
Kral je notriso 'z-nydv vu kucso. Edna be-te’zna sztarica je ležala tam na piisztoj szlami, i nesztanoma je gecsala od velike bolezni. „.Jako te milujem, dobra sztarica" — veli plemenitega szrdca kral. „Tak je, dober doszpon. miluvanya vredna szirota i betd’zna szem jasz — odgovori sztarica — preidti bi mogla, da mi eto dobro dete moje nebi dvorilo : povrni ji dober Bog nye vernoszt." Szkuze szo sze valale doli po szirote szuhi, bledi licaj pri reese eti, i szam kral sze je zaszkiizo. Veszelivi szta gratali obe vu szreesnom megnenyi etom, ka nyima je kral poredno sumo penez nihao, i zvdn-toga eden griint dariivao, zednim pa obeesao, ka sztarici do nye szmrti vszako leto gvusno pomdes, nye eseri pa vu szvojem vremeni zaroesek dati ma. Potom je reesi szvoje etak dokonesao : »naj-jaksega mladenca orszaga mojega szi vredna, moja csi, geto mater tvojo nateliko lubis i postujes. Jasz szem vas dober kral. Bog z-vami!“
114.	Megla, rosza. de’zd’z, zvir.
Vu toplom leti nevidimo nase szape; ali v-mrzlom vremeni sze nam nika, kak din, mino ta pred oesmi. Ravno to vidimo kumesz kropa, gda vu piszkri vre. Vu obojem prigodi szpar vode mrzel
— 170 —
grata, vgoszti sze, i tak nasztane — megla. Megla tak z-mulicskoga mehera szpara sztoji. Morje, vode i mlake sze nesztanoma parijo, ka mi' li v-mrzlom vremeni vidimo. Z-etoga vnogoga szpara de vsze megla. Dosztakrat navecsar, gdate i zautra .sztoji etaksa megla kumesz vod. Zautra etaksi me-herje escse veszelo plešejo vu ciirecsem potoki; ali da szunce nesztanoma pecse, naszlednye de nyim teszno to malo korito; zato nevidocs idejo kumesz i vu mlacsnom zraki viszijo. Medtem sze szunce nagne, i zrak razhladi; na stero szpari vode gori-oblecsejo szvojo vecserasno opravo : megla do. Doszta ’z-nyi na travo i lisztje cvetja szede, zno-vics do kaple, i rosza sze zovejo. Male ’zuevke, cvetje, i grmicske pa tak miszlijo : to je pra naša otavna pitvina.
Medtem veksi tal megleni szparov sze po mocsvarni travnikaj, mlakaj i tekocsi vodaj dale vlecse, i kak bela ponyava vu dole doliszede. Ki po gosztoj megle hodi, obraz, oblecsalo, obutel de nyemi mokra i mrzla. Nezracsunano doszta mu-licski megleni mehercsecov ga okolivzeme, steri szo tak lehki, da je najmensi hlad zraka dale ne-sze; ali csi sze ji doszta vkup szpravi, velka dugo-vanya znajo opravlati.
Gda nocs mine, tihi i hladen rani veter vkiip-zgniica megleni pokrovec travnikov i mocsvarov, steri sze szledi, kak viszecse ponyave, nli tormi dina kumesz vu zrak pozdignejo. Train zhajajd-csega szunca sze na nyi nazavlomijo, i tak oni zda ’ze pod szivov nebov razlocsne oblake obrazijo: nikeliko. mensi oblacsecov nasztane pod nyimi, tak da gdate i szvetlo szunce celo zakrijejo.
— 171 —
Szunce sze prevedno vise i vise pozdigava, i oblači sze vkiip zacsnejo szpravlati, nyi bela, bleda licojna sze premeni, tak da naszlednye csrno-mddri obraz dobijo. Li kre kraja szo beli oni, taksi, kak grozne plamine, steri vrihe szneg pokriva. Z v i r i grumlaca sze blfza. Oracs proti domi obrne napre-’zene gyiince szvoje z-plugoin; naraszi sze vehne-jdcs nagnejo, fticsi cagajdcs iszcsejo batrivna meszta, i lasztvice sosnyajocs lecsejo pod kmics-nimi oblakmi. Zda eden bliszk vdere vo z-grum-ble oblaka, zmozno treszcsi i vsza troszecsa grumlaca ropasza po celoj okroglini. Trepeta-jocs gledajo liidje vo na obloke : jeli sze je nevu-’zgala kaksa hramba, ali je nezlamao vkiip g rum steroga dreva. V-megnenyi sze szpravi vkiip edna csreda megleni meherov v-kaple, i 'ziroven de’zdz idti zacsne na zedno zemlo. Logdvje, nyive i sztvare sze otavijo po tom blagoszlovi nebe. — Gdare sze prevecs hitro prevecs doszta megleni meherov szpravi vktip vu csrnom oblaki, i k-ednomi hipi sze na kaple obrnejo i z-viszine kapati zacsajo, i csi med kapanyem zrak razhladijo, k-szebi vze-mejo i etoga szpare, i tak prevedno rasztecs, kak potoči szpadnejo doli; to sze ’ze nezove vecs de’zd’z, nego s z p a d a j oblak a. Ete veliko opiisztsava-nye dela; ali na dobro szrecso li retkogda pride z-tak lamajbcsov szilov, nego redovno li natihoma kaple na zemlo, kak nye pravi blagoszlov.
— 172 —
115.	Knfziii Kolman.
Dnesz 'ze i dete zna, ka compernic nega, niti ji je nigdar nebild. Naisao sze je toti zdavnya eden i drugi szlepar, ki sze je zato dao vd za comper-nyeka, da bi szlabe pameti liidi na szvoj haszek mogao nucati, i ’z-nyi peneze, ali ka drugo znoriti. •Zdavnya szo escse vervali etaksim zapelavcom : pred szodszki sztolec szo je posztavili i ’zezgali. Escse je ne sztd let, ka szo i v-nasoj domovini 'žgali compemice.
Viste, pa je Vogrszki orszag 'ze pred oszem-szto letami meo ednoga modroga i zevcsenoga krala, ki je proti compernicam — geto compernic nega — prepovedao pravdo zacseti. To je Kolman kral bio, ki sze knizni Kolman zato zove, ar je vu zevcsenoszti veliko radoszt meo; ali on je i nacsi pokazao, ka je vreden imena knfznoga, t. i modroga md’za.
On je bio lepra on vogrszki kral, ki je domovini szvoj oj mdrszki breg szpravo, geto je Dalmacio podzajao. I to je veliko dugovanye bilo; ar kakste szi je Vogrszki orszag bogat i obilen bio, bogatsztvi szvojemi je prave vrednoszti szpraviti brezi tr’ztva li nemogao —tr’ztva najveksa i lehka pot je pa morje.
Razmiti sze tak da, ka csi je podzajenye brega Dalmacie velko dugovanye bilo, z-ne mensov tezkocsov je hodilo nyega obarvanye; ar je i ta zmo’zna Venecia za szvojega dr zala breg ete, i za nyega volo sze je z-Vogrszkim orszagom v-bojno zaplela.
Edndk, gda bi Kolman proti Venetom v-bojno
— 173 —
so, sze je nyegov kocsis zapojo, i gda bi konyi na pamet vzeli, ka kocsis nelada z-ciiglom, vneszli szo ga i naszkakok szo be’zati zacsali.
Medtem eden szaracen (torszke vere arab, ki je teda v-Vogrszkom orszagi doszta bilo), kak szlu’zbenik krala, je hitro napregezdo, krala z-kol dolipopadno, za cugel zgrabo, i tak krepko ga dr’zao, da szo konyi sztanoti mogli.
Tak je podneszao on z-nazocsibodosztjov dfiha Kolman krala gvtlsnoj szmrti.
Ali i kral nyemi je za to zahvalen bio, ar nyemi je v-Horvacskom orszagi velika imanya da-riivao. Od nyega szo zhajali Vragovicske, ki szo sze neszpozabili z-pelde ocsakov, i verno szo szlu-’zili domovini, szledi szo pa i baronsztvo dobili.
116.	Zeb rank a.
Poszveti, oh vogrin, domi vsze nagibe prsz tvoji! Hudo szrdce, vtepen duh je, koga domovine szvoje itibav nemre zvu’zgati.
117.	Piro ’z I e k.
P ir o 'zl ek. Zaka sze me bojiš, mali prijat el moj ! ? Lehko me za hiidoga dr’zis ? pa nikoga ne-obsalim. Poj bli’ze, i gledaj mi szrdcsno v-ocsi!
Pojbics. Nemaram. Ali pove mi prvle, ka za ocsaren plascs mas na plecsaj ? lehko ti je mrzlo ?
— 174 —
P ir. Nemoteni tajiti, ka szem zmr’znyen, i zato celo zimo szpim; ali z-etim ocsrnim plascsom sze neodevam, nego lecsem. Td szo moje lederne perdti, stere z-nogami i prsztmi vorazpreszteram, i znam ’z-nyimi letati, kak fticsi z-pernimi pero-tami. V-hodbi i be'zanyi szem neprilicsen, i na tie szi nemorem jako zmocsti, zato sze obesavam za trame. Doliszpadnoti sze pa nebojim, ar sze z-osztri-mi skrambli prednyi nog mocsno zgrabim. Vu torn sztani vesz den pocsivam, i pod sztrehov, v-cer-kvaj, tormi, votlom drevji, tori i drugi kmicsni i topli kote szpim.
Pojb. Ka pa, jeli neogladis, gda vszigdar etak viszecs szpis ?
P i r. Ka bi neoglado! medtem ne opodne, nego navecsar obedivam. Kak znaglics mrakne, vorazpresztrem lederne poroti moje, plavam vu zraki, skodlive ’zuzevke, nocsne mettilce, i komate szi lovim k-vecserji. ’Zmah vszigdar dober mam, i z-poroba mojega szi eden falacsek i domo neszem vu csobno turbo mojo. Lehko previdis z-toga, ka szem jasz hasznovita sztvar, i nisteri neszpametni ladje me nepravicsno preganyajo i mantrajo.
11S.	Z e m 1 a.
Ka zemla vise mere velka more bidti, td hitro zapopadnemo, csi prav premiszlimo, kak doszta vesznic i varasbv, kak vnogo orszagov i drzel, i poleg te kelko tekocsi vod, mlak i veliki morj sze nahaja na nye. Ali ka kakso obrazko ona ma, td mi obszebi nikak nebi mogli zgruntati. Ka kaksa
— 175 —
je stera sztvar ali narasz, hramba ali edna velka gora, to gviisno znamo povedati, ar vsza ta vidimo. Toti; ali ženile nemoremo vuvszem viditi; csi bi taki na vrih te najvekse gore plezili, i li teda bi szamo eden mali tal nye previdili. — Medtem szo zevcseni mo’zje za mocsni zrokov volo poszve-docsili, ka zemla nevtajeno okrogla more bidti, i ka je tak ona eden grozno veliki gombnik. Eto stimanye zevcseni mo’zov i mi gviisno oszvojiti moremo, tecsasz, dokecs mo szi je szami razklaszti szpodobni.
Razmiti sze da, ka je lice zemle ne celo gladko; vem vidimo, kak viszike gore, i poleg te kak globoki dolovje jeszo na nye. Privszemtom szo ete viszike gore, k-velikoszti zemle primerno, donok li taksi drobiš, kak edna mulicska zu’zevka na ednoj grozno velikoj grcskoj dinyi.
Geto na zemli vszake dobi liidje sztojijo, i zviintoga szo nyo potuvajocsi mo’zje ze-vsze sztrani prebrodili; tak dnesz ’ze vecs, menye znamo, kaksa je nye licojna. Razumni mo'zje szo i nye obrazko zgotovili, stera je k-nye popolno priglihna, szamo ka je jako mulicska k-nye primerno, kakste velka szi je : eta obrazka zemle sze gl ob ni k zemle zove. Drugi szo pa dolizmalali licojno zemle na papir, ali platno : eti rovatke zemle sze pa t e 1 c e zemle zovejo, i nye kep ka’zejo. Na etaksi telcaj, kakti globniki, gdete na piszano zmalane krpe vidimo, druge vekse krpe szo pa ali celo bele, ali na szvetlo-modre zmalane. Te piszane krpe szuho zemlo, te modre szuho zemlo opasiivajocse vode, ali morje obrazijo.
Szuha zemla sze na pet talov deli, steri sze
176 —
tali zemle, gdate i tali szveta zovejo. Vszaki tai szveta ma szvoje lasztivno ime. On tai, steri je na zhodnoj sztrani globnika te naj mensi, je Europa, vu steroj je i naša domovina. Na etoj sztrani zemle le’zijo escse trije tali szveta, kakti : A’zia, Afrika iAusztralia, ali prav erkocs: Oceania. Na drugoj sztrani globnika vidimo Ameriko, ali prave erkocs: Columbio. Na szuho zemlo zmalani csrni (gdate modri) i szloko-baszti tegi tekdcse vode kažejo.
Zvon szuhi talov szveta, stere na vsze kraje voda vzeme okoli, jeszo i drugi mensi : to szo tak zvani z a t o n j e vu morji.
Medtem na globniki zemle zaman iszcsemo varase i vesznice, hrame i loge dolizmalane; najviše imena orszagdv i varasov naidemo na nyem. Vem bi taksi globnik, na sterom bi poszebni orsza-govje i vesznice dolizmalane bile, zgotoviti celo nemogdcse bilo; ar bi eden taksi globnik szkoro tak veliki mogao bidti, kak velika je szama zemhu
Li z-ednoga prosztoga pogleda globnika zemle na pamet vzememo, ka szuha zemla ze-vszemi vek-simi i mensi mi zatonmi navktipe komaj vcsini eden strttal cele zemle, te drugi tal voda pokriva, tak da na zemli uprav niti nega tekocs sziihe zemle, li grozno veliki zatonje i pozatonje. Na szuhoj zemli bodbcse gore z-najtrdsega granit-kamna sztojecse pecsine vcsinijo, stere sze i korene gore zovdjo. Vu te sze cin, 'zelezo, i lepi kri-stalje nahajajo. Nevsziisene vretine plemeniti medin szo ilojcsne gore. Z-temi sze v a p ne gore premenyavajo, vu steri zvon vapnoga kamna i mramor jeszte. Na zreberji ete bre’zine szo obszele
— 177 —
one medszede, stere z-redov na endrugom le-’zecsega peszecsnoga splajiitnoga kamna, gipsza i kraj de, takaj i zmo’zni baje kamna i .szoli sztojijo. Ete medszede delavni bajcarje za volo vu nyi bodocsega vnogoga meda, belo j ne, naimre pa kamenoga vogelja i szoli na vsze sztrani szemta preluknyajo; na nyi szo i velke vrednoszti vretine szoli i vracsni kbpelnic (toplic).
Gore nam i od toga dajo zuamenye, kakse .sztvore szo 'živele na zemli vu zdavnyi vremenaj; geto vu ’zaloci gor nahajamo one sztvare, ali nyi csonte, z-tala v-kamenye zaprete, z-tala na kame-nye obrnyene. Eto prekamnenye tarn le’zi na dne morja liki i vu utrobi gor, naimre pa vu bre-’zni luknyaj, stere, kak mrtvecsne kripte (grobi), szkrbno varjejo csiidavredne obrazke zdavnyi sztvari. Veksi tai prekamnenya z-csig, ali tak zvAni koritni sztvari, poleg nyi razlocsnoga szpola, sztoji. stere gdete kuszte gube, indri pa cele brege i sztrmce obrazijo, med sterimi doszta taksi sztvari prihaja napre kaksi zda ni te najneobtriidnesi zbrodjavec nenaide 'zivocsi. Tam jeszo csonte grozno velikoga m am m uta, ali najzdavnyesega elefanta, i zda neszpoznani szpolov medveda. I ka je najveksega csiida vredno, etakse csonte ravno vu oni tali zemle nahajajo, gde zda one sztvare ni-kak nebi mogle ’živeti. Sztvare topli drzel szo na mrzli szeverni krajinaj naisle szvoje grobe.
Z-bre’zin sze pozdigavajo ogen vbmeta-jocse gore (vulkanje), stere ogen i din, kak oblake lucsajo vb z-szebe, i ’z-nyf vbtekocsa ’zarjava troszka (lava) gdete cele dr’zele v-pogubel poni. 01vas6k3nyv (vend.)	12
— 178 —
sztavi. Vu Europi szta dve etaksivi gore, kakti Vezuv ino Etna, obe v-talianszkom orszagi.
Vode ino ognya csudno grd’zanye je vu goraj velke globline (bre’zne luknye) prineszlo naprer stere szo z-csudavrednimi globmi szvojimi gdete na mile zemle vovtegnyene. Vu bre’zni liiknyaj ’z-nyi globi nakrapltivajocsa voda gdete cstida-vredne obrazke prinaša napre — vsze kamene r stere navekse tak viszijo doli z-globi, kak ledeni cucki z-sztrehe hramov. Jako prav sze zovejo eti cucki nakrapluvaj dcse kamenye, geta z-taksi kaplic nasztanejo, stere z-pecsin nakrapRijejo, i na kamen sze obracsajo.
Na zemli najvecs visziki gor v-Azii i podnes-nyoj Ameriki jeszte, z-vnogimi, z-vekivecsnim sznegom oklajenimi vrihmi. Medtem je li ta najvi-sisa plamina zemle H i m a 1 a j a vu podnesnyoj Azii. Ete od edne mile zemle dobro visisiva vriha Ive rest i Davalagvi, szta grozniva pogledi csloveka. Med gorami Europe, je ta najvisisa M o n t b 1 a n k zvana plamina, na krajini Szavoye i Talianszkoga orszaga. Visisi gor domovine nase imena ’ze dobro more znati vszaki, ki je ete kratki szpisz pazko precsteo.
119.	Szkitajdcsi Bela.
Szkftam sze po vsze dr’zelaj, le’zem, sztanem v-britki szkuzaj, neznani, gde bi szi pocsino, nepozna me, neliibi me niscse, ka bi me obino.
179 —
Nemrem szi zgucsati nika, nerazmijo mi jezika ';
i csi me nedo razmili, kakda bi mi vu nevoli pomocs prikazati mogli! —
Zemla domovine moje kak dalecs je lice tvoje! dalecs szem jasz, dalecs bom so, ali szrdce moje veke z-tebom, i veke tvoje bo.
Csi gda zaprem moje ocsi, pri tebi szem, tak sze mi zdi, pri tebi szem vudne, v-kmici, na bre’zini, vu dolini, na lepoj tvojoj ravnici.
120.	Sztanci zemle.
Jeli szi ’ze pitao szunce, kama ide vszaki ve-cser, gda sze za gore szkrije ? Jasz tak dr’zim, ka i za gorami sztojijo liidje, i k-nyim hiti ono, i szija i tam na travnike, pola, cvetje, varase i vesznice. Ali jeli szi li ednokrat pitao potok, steri eti pri nasz doiiciiri : kama be’zis moj prijatel ? — Ete nigdar nema pocsinka; dolibe’zi vu vekse vode, i vjedinavsi sze ’z-nyimi, poleg lepi varasov taide celo do morja. Ali jeli szi ’ze vzeo na pamet, kak lecsejo na jeszen szemta, kumesz tormov lasztvice, i vu modrom zraki etak cvikecsejo : „pojdmo! pojdmo na pdt!“ Vecs szto mil zemle je diiga nyi pot, prek po dalesnyi orszage i visziki bre’zinaj proti toplesim drzelam.
Da bi sto eto pot szkoncsavati mogao vu
12*
180 —
tivaristvi szunea po goraj i dole, ali potoka do morja, ali lasztvic vu toplese dr’zele : kelko vsze bi vido ino csiio! Ar je okroglina zemle puna vsze-ga premenyavanya. Vnogo jezer ludi sztoji na zemli, i nyi trup i licojna je razlocsna. Bele kd’ze i erdeesega obraza liidje, kak szmo mi, sztojijo v-Europi i nad zhod vu velkom tali A’zie, i escse i vu onom tali Afrike, steri k-nam najbli’ze szpadne, doszta sze ji je pa v-Ameriko zoszelilo prek, kakti i nisteri v-Ausztralio. Vu veksem tali Afrike dla-naszte glave, razpliisztsenoga ndsza, kondraszti, vunati vlaszi negerje (csrnkavci) sztojijo, v-Ame-riki kuferni indianje, v-A’zii gbszti csrni vlaszi, ’zuti mongolje, ki ocsi szo jako medlovnoga pogleda, i v-Ausztralii csonkaszti i divji malojge prebivajo.
Vu vrelom opaszi zemle li na najvisisi plami-naj szne’zf; tam je drevje vszigdar zeleno i liszt-nato, i vu loge nesztanoma csevkecsejo i hrabu-esijo od piszanesi piszani p a p a g a j i, i razlocs-noga szpola opice; zemla je ’zirovna, tak da razlocsen szad rodi, brez’ toga, ka bi cslovek doszta mogao v-nyd szejati, ali szaditi. Ali vu loge i esemerne kaese sutajo za cslovekom, oroszlanje, i tigriske i druge zgrablive sztvare escse i nad liidi vderjajo. — Vu mrzlom opaszi zemle prottomi je zrak escse i borovje pogiibelen, zemla nerodna i puszta, tak da vecs mil zemle ide potnik, brez’ toga, ka bi csloveka naisao. Ali tam Bog vu loge vszake dobi koszmate sztvare hrani, z-steri kb-’zami sze liidje proti trdomi mrazi kak z-bundami i jopami ali mentenmi branijo. I csi je taki mraz veliki, donok sztanesarje radi prebivajo tam,
— 181 —
ar vszaka dr’zela ma toti szvoje te’zkdcse, ali i szvoje radoszti. Bog je to modro nasztavo tak, da ni eden tal zemle nebi brezi sztancov osztao.
121.	Gdare je zorja lepa.
Nebeszki oteč! oh, kak lepo je szunce, gda erdecsa zorja od lepoga, z-zlatom nasitoga povisza vbsztopi, i vu dike opravo oblecseno, na zemid mili pogled vr’ze! Vsze sze po nyega trahi zndvics otavi, i na csrsztvi ’zitek zbudi.
Ah, kak lepa je eta zemla, gdare sze vu szvetle trahe szunca precimbno oblecse i z-tak odiesenim licem pred pogled vandrarov sztopi! Gemant sze nelescsi tak vu dragom prsztanki, kak edna kapla rosze na liszti cveta, i te najbogatesi kral sze neoblacsa tak szvetlo, kak eden zmed cvetjem pola.
Telko lepote, taksi blagoszlov vidivse, z-hva-lodanyem poklekne doli pred tebom dete tvoje, i nenaidivse recsi, z-sterov bi obcsiitenye szrdca szvojega vo moglo povedati, vu tihoj cseszti vlejd vd pred tebom aldov szvoj.
Goszpodne! sto bi znao tebe z-vrednim talom moliti ? sto bi znao ka tak velikoga miszliti, ali govoriti, ka bi li eden mžli trak tvoje dobrote i dike vu szebi zdrzavalo ?
Donok mi je potrebno.vopovedati, ka obcsutim, ka sze nemre szpravlati vu szrdci mojem, ka ono obcsuti. Ftics szpeva, log stimi, gore, kak edndk te-liko oltarov, sze kadijo tebi na diko! I jasz te molim, i molecs obcstitim, ka szi bluzi k-meni. Amen.
182 —
112.	Z visa vaj mo Goszpodna.
Sto bi znao pregovoriti, Bog, tvojo lepoto ? na nebi i ženili zaman iszcsem tvoj kep, i dike ! rosze kapla ? de’zd’za krapla ? lepa zo,rja ? csfszti jarek ? pola kincs i dreva lisztek ? oh 1 — i szunca zlati trak je eti li kmicsen mrak. — Doliszpadnem, Bog, pred tebom, doli; diko tvojo duh moj klecsecs moli.
Sto bi znao pregovoriti tvojo zmo’znoszt, oh Bog ? bivoszt vnogo jezer szvetov je delo tvoji rdk : na tvojo recs vno’zino szvecs hzsztane, gorecs vu zraki v-nocsi temno-kmiesnom mraki, zanemi oblakov zvir i morja grozen viher.
Doliszpadnem, Bog, pred tebom doli, diko tvojo diih moj klecsecs moli.
Sto bi znao pregovoriti, Bog, tvojo dobroto ? — blodecsemi szam podeliš k-povrnenyi roko; ti napojiš i o’zivis a-de’zd'za kaplami zemlo, i rajo, rodno vcsinis nyo. z-cvetjem sznazis nye lice, i razveszelis szrdce.
Doliszpadnem, Bog, pred tebom, doli, »diko tvojo diih moj klecsecs moli.
— 183 —
123.	Vorcanje varvanya zdravja.
Nemas vekse dobrote na zemli, kak veszeli dull vu zdravom teli; rano pazi tak na to oboje, da sze ognoti mas keszne tuge. Vrelo tecse escse krv v-deteti, zato neve za zdravje szkrbeti, vnemar, ali neznano je kvari, i zlehka je naveke po’zarf.
Csi tak dragi kincs te ’zeles obarvati, naimre eto modroszt mas naszleduvati :
1.	Vu jeli, pili.
.’Zdravoga raztfma glasz vu vszem naszleduj, i reda rodnice vu nikom nezbantuj, lubi mertucslivoszt, jej i pi li telko, kelko 'život dr’zi, i ne giit zavelko, ar csi vise mere ’zalodec naklades, ali plucsa z-vrocsov pftvinov obe’zges, rano potoris v-nye' szemen vsze ronoszti, -i rano pretrgnes nit ’zitka bfvoszti;
za mladoszt je naimre hicnata pitvina pravi csemer — duše i tela sztrtina — kak v-stero cepiko sze hudi csrv szpravi, bledo, szlabo vcsinf — celo jo zapravi; škodi nezreli szad, parovnyakov jelo, ki nemro csakati, ka bi prav ozrelo ; doszta je csemerni gob, tak li takse jej, stere dobro poznaš, i z-te li edno, dve; prevecs maszno hrano, meki i topel krtih, pa vnogo zacsimbo, kak skodlivo, miruj ; medtem vu jesztvini preberati neszmes, jej vsze, gda szi lacsen, li z-mertiikom, ka jes, naimre csi sze ti da, ka uprav najra jes, nigdar szi ’zalodca z-tem napati neszmes; veri mi, ne je tak, ka bi ti pra vsze to, ka ti ’zmahno szpadne, vszigdar zdravo bil),
— 184 —
ar csi sze z-kemkoli parovno o’zmetis, ze-vszem tem szi zdravje i ’zitek pogiibis. Vretin, i sztiidencsna csiszta hladna voda vtisa ’zej, otavi medlovnoszt ’života; zato ti je ona i ta najzdravesa, obcsinszka pitvina, ino najtonyesa : medtem prevecs mrzla nema ona bidti, naimre kak zahican nemas ni te piti. Vrasztvo za sztarce je, i krepka pitvina trezna mera csfszto szpravlenoga vina razveszeli szrdce, ’zalodec szegreje, jakoszt budi, csi sze neniica na grehe ; ali grivi csemer je deci ’žganica, ar nye tak vrelo krv escse bole hica, pp’zari zdravja cvet, i szkopa rani grob : ah, kelko ji szpadne nye na placsen porob !... Medtem gdate, csi je voda ne prav zdrava, sze szlobodno deci kato vina dava, csi sze zmeša med nye nikeliko vode ; etakse neskodi, ar krvi ne’zvu’zge.
3. Vu szne.
Potreben je szen na mdcsi ponavlanye r niicaj nocsne vore li na nye vdablanye, i retkogda trosi nye z-verosztiivanyem ; pa ni te nigda ne z-blodnim nroriivanyem ; vnogi norcsek cseszto ni ocsi nezapre, celo nocs hrabucsi, szkacse, zeva i ’zre, niki pa pri knigaj i novinaj szedi, ali na trdi szto nagnovsi glavo, szpi : vszi etaksi, kak cvet, v-lici prebledijo, ino, kak szkiisnyave, po zemli plezijo. Seszt, ali szedem vor je zadoszta szpati zdravomi csloveki; edno ma pridati sztarec, dete, potnik, roni i bete’zen, ar sze tem csesztokrat pretrgne nocsni szen ; ali ki sze du’ze vteguje v-poszteli, manyi gingavec de vu duši i teli.
— 185 —
Na mehki blazinaj neszpi, ni pod perjom, nego li pod kusztim i hladnim pokrovcom, steri te zadoszta brani proti mrazi, na te vorcan v-zimi ino v-leti pazi; vudnesnyi szen je pa za bete’zne, sztare, cecatjo decsico, vaktare, klacsare.
3.	Vu zraki.
Vu hi’zo szi vszakden csrsztvi zrak napiiszti, ar je te zdavnyi ’ze pokvarjen, necsfszti; veri, kakste szi je lagov te vonesnyi, bogsi je on vszigdar, kak pa te znotresnyi t v-zimi szi obloke notrizadelati, je telko, kak hotecs szi beteg szpravlati. V-hi’zi dr’zanoga vogelja oszter szpar je ’ze vnogim posztao betega, szmrti ’zar ; kahle v-kakste mrazi naj nedo ’zarjave, ar sze moti v-glavi, i pogubi zdravje.
I.	Vu oblecsali, gibanji,
Noge vszigdar tople, glavo pa hladno me, pokrite nedr’zi nye v-hi’zi, ni vbne, naimre podmetano i krzleno hobo tak prestimaj na nye kak velko hiidobo; oblacsaj sze poleg nasztajov vremena i ne poleg šege manyega plemena; v-mrazi topel, v-hici pa hladen gvant noszir ar je razmrazenye ’zalodca sztrtina, i velki betegov najprva vretina; medtem sze ni eti necekni tak nigdar, ka bi szi gvant na gvant oblacsao li vnemar; i z-tem bi sze gviisno szam rad jako kvario; csi bi sze pred vszakim hladom na toplo szkria, k-vszakomi zraki sze rano mas privcsiti, ali to szpametno, ne vnemar, csiniti : hodi vszakden kato, ar ki zmirom szedi, on szi krv zasztavi i ’život o’zmeti...
Zobov szi necsiszti z-iglov, rasoskami,
— 186 —
li v-’zebki dr’zanov szlamov, i perami, ar csi szi zobe li maloka pokvariš, nezrecseno maniro i bolezen sztrpis ; na to gledocs nepij na toplo mrzloga, niti protitomi na mrzlo toploga. Jako skodlfvo je, vrelo hrano jeszti, escse skodlivese, na nyo preči piti... Ki szuhe lesnyeke z-zobmi vnemar tere, kak doszta ednok za to trpeti more !... Nekvari szi pri poszveti szvecse ocsi, ni pri szunca osztrom trahi i szvetlocsi, ar znaš, ka szo ocsi na sztezi ’zitka tvoj najdragsi kincs ino eden jedini voj; ka eti za radoszt ma te temni bohar ? mrtev, mrtev je on, kak ’zivocsi romar... Nedi naglo na hlad, gda szi escse vrdcsi, nepij preči, niti sze dolineszlecsi; tak, csi brezi diiske na bre’zino be’zis, zmu’zd’zis pliicsa ino szflhi beteg dobiš ; hotecs sze pokvari, ki vnemar zdigava i od nediihe szi komaj odiihava : z-mraza preči k-vrocsim kahlam nigdar neidi, li szemta po hi’zi hodi, ali szedi, nacsi ti zlehka mraz pod nojete zaide, naseszt, kasel dobiš, i beteg te naide.
5.	Vu naklonosztaj.
' Zlehka pokvarijo zdravje naklonoszti, * zato nyi besznocsi cugla nepoptiszti, ar csi ti v-nyi szili prevecs zevre gda krv, popari ti ’zitka cvetek, kak hudi Csrv; vari sze csemerov i velke bojazni; ar csi ti nefunda te bin vsze vtipazni, pokvari sze po nyem diise, tela sztava, i romar otvarja pod nyim, kak szkiisnyava. ali ni driigoga neszagaj, da niti on nema bojazni placsen porob bidti: szrd i nevoscsenoszt ti v-szrdci naj neAre,
187 —
da te ete hiidi satan kak nepo’zre, vise postiy zdravje i duse veszelje, vise mfr i pokoj, kak vsze kincse zemle, i csi ti te vtajf i vzeme sors i szvet, nevcagaj, — ne szo ti oni duse poszvet; viipaj sze su Bogi, on ti je povrne, i, csi szi ji vreden, tam bogse da za nye; takaj, csi te beteg vu posztelo vr’ze, szloni sze na nyega, on te nepovr’ze, ali oni skeri nigdar nezamudi, z-sterimi bogsati scse on sztan tvoj hiidi : blodi, ki sze vnemar na nyega zaniha, ali vdvcom, babam, neznanim v-roke da, i nefszcse vracsa vu vszem prilicsnoga, i ne po’zelavca dobicska gnusznoga; vem mi i vu ’zftka mensem dugovanyi iszcsemo zevcsene vu szvojem pozvanyi, i ne neobhodne, ki vecs zapravijo na koj sze podajo, kak pa popravijo; kak bi mogli ’zitek taksim v-rdke dati, ki, ka bi csinili, szami nemro znati ? Naszlednye pošteni i pobo’zen ’zitek je eti za vsze nasz veliki dobicsek, veliki on pokoj, diisne veszti on mir, steroga nemoti niksega zla vicher... To szo one mocsne sztojecse podpore, na stere szloniti ki sze zna i more, sztati ma v-tekaji dugi i lepi let, sztati v-csrvztvoj mocsi, kak zdrav i niden cvet.
— 188 —
Nadavek.
124.	Vogonitna pitanya.
1.	Po poti, kre poti goszpodinje szkacsejo. Ka je to ?
2.	Gde koszijo szend?
3.	Kama ide dete, deszet let sztaro ?
4.	Csi sze gorivzeme, brecsi, pa csi sze doli-dene, ttidi brecsi. Ka je to ?
5.	Sto zna vu vszakom jeziki gucsati?
6.	Zaka sze nebere od piszanoga konya. vama ?
7.	Csi eden kebel pšenice treszeti grosov kosta, ka de valao eden cipot za tri grose ?
8.	Zaka kopajo gorice?
9.	V-logi raszte, po vodi hodi, vu palacsaj duse noszi?
10.	Pod ednim klobukom ji i jezero sztoji?
11.	V-zimi, v-leti sze kuri, i niscse sze nesze-greva pri nye ?
12.	Gde szmo, csi szmo ne niti notri, niti vone ?
13.	Duhoven szpodi, duhoven zgora, med nyima pa neduhoven ?
14.	Be’zi, be’zi csoka, i napuni csreva?
15.	Tesztovi, punici, trem popom, seszt kopunom kelko nojetov je dano ?
— 189 —
125.	Zavadke, vgonitke.
i.
Gde z-podmoja, gde z-palacse na oblocsec vokukucse.
2.
Csi nevfdim, gorivzemem, csi pa vidim, dolidenem,
3.
Na obcsinszka meszta sze cseszto vosetam, ali moje hi’ze nindri tam neniham.
4.
SaUn *
Ide, be’zi, nesztane, znag le’zi, gorinesztane, krb’zi, donok tak osztane.
5.
Eden mrtev ftics sze kople v-csrnoj vodi, csrne sztopnye niha na belom, gde hodi.
6.
Jezero metulcov brez’ perbt prileti, eden mo’z pa med nye brezi nog pribe’zi, i brezi lamp je vsze poje i pogubi.
7.
Na krvi ide, krv nesze, szamo pa donok nema nye.
8.
Ide posta, neposzlani, tanesze liszt, nepiszani vu novi grad nezidani.
— 190 —
9.
Preči te vje, kak nasztarie, kak vje, z-nicseszom posztane.
10.
Najprvle zeleni gvant na szebe vzeme, potoni beloga, pa toga dolidene ino meszto nyega oblecse ’ziitoga, naszlednye premeni toga na modroga; li v-etom je zdrava, ali vu vsze ovi naimre malo deco zlehka v-grob szprevodi.
11.
Nema nog, dbnok more idti, ni sztopnye neszme muditi, vszaki hipek v-racsun vzeme, k-nyemi nika nepridene, ni vkravzeti nika nemre, csi nescse zgubiti mere ; nocs i den vkiipeszklene, i na tale razdene.
12.
Dvanajszet konyev vlecse nyegva zlata kola, konye ete szam ’žene pd dola do dola; stirideszet oszem nog majo konyi nyegvi triszto sesztdeszet seszt cvekov pa konyev potkovi : kocsis, pojbar tirata vszeszkbsz endrugoga, gde hica, gde mraz mantra toga i ovoga.
— 191 —
Zdr’zetek.
foies piuglilie diigovany.
Versuske szo z-* oznamenyeni.
I.	Szplszi, m^lanya.
Sztrana
Plszmo'........................................ 6’
Strk..............................................  9
Versztvo male Juliske, Gaspar i Kovdcsi kn.	cst.	.	13
’Železo i olov, Szeltzsam Karol.................17
Rak, Gaspar i Kovacsi ........	.	.	20
Hl’zne sztvare, Gaspar i Kovdcsi................23
Horcsek.........................................28
Szo................................................34
Tulipan, Gaspar i Kovdcsi.......................35
Oko, Prve Im. flisz. vu jez i cst. ................36
Kakda deli szun. leto na stiri tale, Gaspar i Kovdcsi 44
Zinia (liszt)............,.........................46
*V-zimi (sztrtka), Arany Janos..................	48-
Zimszki ’zitek fticsov.............................51
*Piisztlna, v-zimi, Petdfi Sandor..................53
Vuk (liszt)........................................59
’Zitek narasza.....................................62
Haszek narasza, Solszlc. leni’z. ..................64
*Szadoveno drevje, Vajda Peter.....................66
Log, Gaspar i Kovdcsi..............................67
Striglaca, Szente Jo’scf...........................71
Scsuka...........................................  76
Hod vremena, Gaspar i Kovdcsi.....................77'
— 192 —
Gruska, Druge kn. flisz. vu jeziki i cst. . Cslovek i sztvare, Gdspar i Kovacsi . . Travnik v-szprotoletje, Wagner Henrik Vesela, Gdspar i Kovacsi.................. Pavuk, Gdspae i Kovacsi . . . . . Ro’zec..................................... Neba, Gdspar i Kovacsi..................... *Meszec kak ovesar, Hoffmann . . . Glfszta (esrv), Gdspar i Kovacsi . . .
'’Žaba.....................................*
Kukorica, Gdspar i Kovacsi .... Gnezdenye ftfcsov . *..................... Pot v-gore . . ............................
1.	’zganye vapna, j . .
2.	zganye vogelja, <
Gobe, Gaspar i Kovacsi...................
Vretine mleka, Wagner Henrik .
Potdcsniea (riba), Gaspar i Kovacsi .
Vogrszki orszag, Gaspar i Kovacsi .
Piisztina (dolina)..................... Ciganye ................................ *Mali bereš (sztrtka) Petofi Sandor . . Muha.................................... *P(iszti szttidenec, Vorosmarty Mihdl . Megla, rosza, de’zd’z itv. Gdspar i Kova< Piro’zlek, Gdspar i Kovacsi .... Zemla, Gdspar i Kovacsi.................
Sztanci zemle, Druge kn. flisz. itv. .
Sztrana
.	81
.	87
.	91
.	93
. 100
. 103
. 105
. 109
. 112
. 115
. 118
. 123
. 127
. 127
. 129'
. 131
. 134
. 136
. 137
. 152
. 158
. 162
. 166
. 168
. 169
176
. 174
. 170
csi
II.	Frlike i pripoveszti.
Lilknyaszti lesnyek, Szendrey Julia.........54
*Fr. od maloga dreva, Ruckert...............83
Csedna deklicska............................89
*Szrsen, Kis Janos..........................103
*Zvezde, Arndt (Gyiday Pdl).................110
* Vesela i golob, Kis Jdnos . ........ 135
*Segavo ’zrbe, Dienes Lajos.................155
ni. Prfpoveszti, napreddnya.
Sztrana
Szirotna deklicska, Rechov................... . .	5
Lubeznfvi prijatelje dece, Boros Mihdl	....	8
Szkiisavanye................................11
Scsapni jahanec, Peti Jozsef .........	19
Štiri kokosi, Duhoven kincs . :............30
Zahvalni otroci, Boros M. ..........................39
Branittel protivnika..............................  43
Kodiski pojbfcs, Peterfy Sandor.................... 49
Liibezen blf’znyega, Duhoven	kincs.............72
Z-krajcara de rhanski, Blakes	Kalman................99
Paszterics . ......................................Ill
Bogato sztane szirmasko le’ze......................113
*Repiscica i nye mlade Ruckert (Fekete M.) . . . 125
*Mali huszar, Dienes Lajos.........................133
Jancsi, popadni doli krscsak, Zschocke Henrik (Gaspar i Kovdcsi)..................,..............156
IV.	Prigodna.
Franklin Benjamin..............................25
Polodelsztvo, Gaspar i Kovdcsi.................40
Prigoda ro’zja, Zeyk Miklos....................80
Plemenita szrdcsnoszt, Szilagyi S................104
Naprave (skeri) itd. . . ........................121
*Sto je bio Arpad ? Petofi 8.....................142
Liibezen domovine................................145
1.	Kemeny Simon . ......... . 145
2.	Dugovics Titusz. Pre kn. flisz. itd........146
Matyas kral, Szilagyi S. ........................148
Matyas kral v-Gomori, Boros M. . '...............149
Pošteni paver, Nedelne novine ...................151
Eden kral Svecie.................................168
Kni’zni Kolman, Szilagyi S.......................172
V.	Vucs6csa.
*Vcsenye, Czuczor Gergely......................... 7
*Goldb, Gaspar i Kovdcsi......................... 16
III,	Olvasdkonyv (vend.)
Sztrana
*Vremen odide, Kis Janos.......................	.	80
Navolim sze, Oeser.................................. 86
*Tri pftanya, Lorince Endre......................... 89
*Ka vesi vesela, Fekete M............................98
*V-leti, Tompa Mikal................................130
Lubmo domovino 1 Mocsi Antal........................143
Vola i nagib, Zeyk Miklos...........................163
Kriva szrame’zlivoszt, Oeser........................164
*Voresnje obarv. zdravja, Fay Andras ...	183
\	VI. Priglihe, prfliesne recsi.
Vu staraj szkleni, szedemdeszet . . . 31, 87, 122, 1'66
VII.	Hvaleke, peszmi.
*V-jeszeni, Petofi S...............................  11
*Jeszenszka hvaleka, Erdelyi Janos...................22
*Peszem maloga sporara, Lukdcs Pal...................21
*Mali fticsek, Kundss Endre..........................34
*Szrecsen oracs, Fekete M............................42
*Peszem Palia, Bozgonyi Janos .......	58
*Peszem vukov, Petofi 8..............................62
*L6’zna peszem, Gyulai Pal...........................70
*Szvetek szprot, Fekete M..........................  92
*Dobro iitro, Dieffenbach (Szasz Karol) . . . . 114
*Hvaleka ’znyecov, Tompa M..........................120
*Nabiid, Bacsanyi...................................147
*Vogrszki porgar, Czuczor Gergely...................150
*Zebranka, Bajza J..................................173
*Szkitaj6csi Bela, Tompa M..........................178
VIII.	Detecsi szvet.
*Hohar sztvari, Bozgonyi Janos.......................25
*Vcseliea, Dienes Lajos ..........	98
*Pokloniti sze je dosztojno.......................  158
195 —
IX.	Pobo’zni gldszi zdiihdvje.
Sztrana *Szveta obliiba, Gaspar i Kovacsi............. 5
*Zdtihav, Dobos Janos . .................. . 145
Gdare je iitra Lepa, Dobos Janos . ..........181
*Zvisavajmo Goszpodna ! Prve Im. fllsz. itd. . . . 182
X.	Voguitke.
*Dva oblocseca, Prve Im. fllsz. itd...........38
*Mali zidar, Fekete M. .......... lb Vgomtka, Gaspar i Kovacsi.....................90
Nddavek.
Vgonitna pitanya 1—15	. . .'................187
Nyi rdzklad : 1. ’Zaba. 2. Nindri — li travo. 3. Vu edemnajszeto. 4Z Lane. 5. Naglasz. 6. Ar vert placsa. 7. Tri grose. 8. Ar ji nemrejo orati. 9. Ladja. 10. Mak. 11. Pipa. 12. Na pragi. 13. Szedlo. 14. Spula. 15. Szto stirideszet oszem.
Zavadke, vgonitke, l—12.......................188	•
Nyi razklad : 1. Ori. 2. Liiknyaszti lesznyek. 3. Pii’z. 4. Tekocsa voda. 5. Pero. 6. Meszec i den. 7. Szedlo. 8. Voda, lisztje, z^ton. 9. Iszkra. 10. Szlive. 11. Vdra. 12. Kocsis i konyar, szunce i meszec.
Stodusku knjižnica
V Murski Soboti