1 Kazéesa numera. Wárkisevcí, 1922". oktober 22. Szhája vszáko nedelo. Najrt-ej placsilo do nouvoga leta: )omá Din. 10. / zvünsztvo Din. 14. V Ameriko Din. 17. nserati za □ cm. '/s D. Pri vecskrát popüs; ff i - • ■ pavsalírana. Mutatvány szám. Lejtnik I. ORSZKA .RAJINA Vérsztveni, politicsni i mM kulturni tjédnik. numera 1. ' Reditelsztvo i opráv-nistvo v Márkisevci posta M. Sobota. Cejna za edno numero: na 4 sztráni Din. 1"— na 6 sztráni Din. 150 Rokcpiszi sze ne vrnéjo. Zakojvolo? Ka nam trbej tebé „Mőrszka Krajina," de gvíisno gúcsao isterni. „Ka nam trbej novine, ka trbej tou Kühari," de pravo drügi. Vszem fém povém, ka bi sze nej ztém zaposzlávao, esi bi nej v isztini potrejbno bilou, potrejbno za naso iejpo krajino, za vsze prebíválce mőrszke krajine i za vszákoga poszebi, ednákotak kak za méne szamoga. Pa tüdi nej, esi bi nej zagvüsani bio, ka do me v toni deli podpérali vszi, sterim je haszek i naprejidejnye nase krajine v isztni na szrdeí. Novine szo dneszdén za csloveka telko, kak szunce za zsivlejnye. Brezi novin je csloveka naprejidejnye nemogoucsno. I znovin sze navesirno i naszébe vzemeino vsze tiszto, ka szoMMigi národi zse za szébe dobroga vcsínili, one nam szpísejfr^ka sze po szvejti novouga godi, kaksega réda sze moremo po zftkonaj, i po vezdásnyi odrédbaj drzsati. Novine szo obramba, po stčrr &ze mi glászimo v szvejt, nase nevoule i zseiénya, bolezni i veszeí]e~~űrt*giui glászimo. I gde trbej tüdi bole, edne isztinszko domácse, pravicsne novine, kak prinasz? Mi szmo zdaj escse edna poszebna krajina szploj nácsisiini vérsztveniini i szocijalnimi, pa tiidi kulturnim sztáliscsom kak driige krajine. Csi szi scsémo tá nasa pitanya vréd szpraviti, moremo szarni delati, ár szebé tüdi szarni nájbole poznamo. Z isztinszke potrejbe, ka szi li szarni moremo pomágati, szarni sze na szvoj sztális posztaviti, — szarni sze odlocsmo na té szíopái. Razini sze, ka eden szam cslovek je za tou premalo. Záto szám zagvüsen, ka morem nájdti pomoucspri vszej-rca-st- líidej. Po tom mo vidli, ali mo mogocsni szamiszebi pomágati i nas sztális szarni naprépomocsti. Partájszke politike pri toj priliki ne poznam. Taksa idea bi nam mogouc.se szamo'vszém škodila. Mi politiko moremo meti szamo naso domácso i tou je zadovolnosztlüdsztva Mőrszke Krajine, — pravico z ednákov merov! Mi moremo vszákoga za nász pošteno delo pripoznati i nyerni sze zahváliti, naj bo kotriga edne ali ove partáje. Postüvati vsze tiszte, steri dobrovolou májo za nász i za naso krajino haszniovito delo voditi. Drügoga nepoznamo V tom námeni Vász pozávlam vsze na vküpno delo. „Mőrszka Krajina" nedo moje novine, nego nász vszej glász, nase cejl-e krajine, ár szi szamo tak Iejko pomoremo. Boj-dite mi v tom deli na pomoucs, té nas jedini domácsi liszt szi naj vszáki naroucsi tak de gorsztojécsi nascíl doszégnyen. Píszati pa morem od vszej dugovány, kulturnom, sociálnom i vérsztvenom, ár nam trbej naprejidejnye vu vszej tej pitanyáj. „Mőrszka Krajina" de odprejta vszákomi, v nyej scsémo csüti mislejnye, opazko i krivice vszákoga našega csloveka. Za togavolo szem sze odloucso té novine v našem gye-zero lejt nűcanom gyezíki vődávati, ár tej sztarejsi lüdjé, steri szo zsé za novinecstenyé, szino sze escse nej mogli navesiti bratajezik, nego známo naso sztároszlovenscsino. Z zatoga zroka volo scsém tüdi vu vogrszkom jeziki píszati, ár vnáino večs jezér lüdi; szamo magyarszki steri guesíjo. „Mőrszka Krajina" pa more pisati za vsze, i csüti glasz vszákoga. Té moj sztopáj je nej sztopáj nazáj, nego potrejba prilik. Od sztálisa potrejbe trbej té moj sztopáj, preszouditi i szem zagvüsen, ka me ni ederr pravicsen cslovek zatogavolo ne obszoudi. Bojdite k tomi deli v mojoj vrejloszti, bode naprejidejnye ! Márkisevci, 21. okt. 1922. . * h Vődávnik „Mőrszke Ki ■ajme' ...» & ■i Miért? Kellesz te („Mőrszka Kraj.") „Muravidék", fogja mondani egynéhány. Minek kell nekünk újság, s minek kell Kühárnak. evvel foglalkoznia, mondja a másik. Mindezeknek legyen mondva, hogy nem foglalkoznék evvel, ha tényleg erre szükség nem volna:' Szükséges szép vidékünk, muravidék minden lakójára s mindenkinek külön-külön épugy, akár saját magamnak. S mégsem foglolkoznék vele, ha nem volnék róla meggyőződve, hogy mindazok, kik szűkebb hazánk sorsát, javát, liwladását igazán szivükön hordják, ebben a munkámban támogatni fognak. Az újság ma az emberiségnek az, mi a növény életére, fejlődésére a nap. Újság nélkül az ember haladása szinte lehetetlen. Újságból tanulunk. Újságon át látjuk mások hasznos munkálkodását, ez irja meg mi történik a nagyvilágban legyen jó vagy rosz, mihez kell a mai viszonyok közt alkalmazkodnunk. Az újság védeszköz, a melyben velünk történt igazságtalanságot a világtudtára adhatjuk, bajainkat és fájdalmunkat, követeléseinket és örömünket nyilvánosságra hozzuk. Es hol kellene jobban egy igazság alapján álló újság, ha nem itt, Muravidéken? Mi itt még ma is egy' különleges vidék vagyunk egész speciális gazdasági és" szociális, nemkülönben kultorális szempontból mint más vidék. Ha ezen kérdések rendezését elakarjuk érni, magunknak kell hozzáfogni s dolgozni, saját magunkat is magunk ismerünk a legjobban. Á feltétlen szükségből, hogy magunkon csak magunk seg[thetünk, magunk munkájává) tudjuk elérni célunkat, — határoztam el magamat erre a lépésre. Marától értetődik, egy ember erre kevés és gyenge. Azért. találnom kell segítséget a mi embereinknél. Erre én magam elégtelen vagyok, erre mindannyian kellünk, mindannyian. kik ugyan oíy szemmel látják szűkebb hazánk, Muravidék sorsát, mint én. Ennek alapján fogjuk látni, nem tudunk-e együttes erővel elérni azt, a mit szét tagozódva, hallgatólag egyinásközötti panasszal elérni soha nem tudjuk. Pártpolitikám ez alkalommal nincs. Az ily dolog talán még rontana is, s mindannyiunk kárát vallana. Nekünk csak egy szorosanvett politikánk lehet s ez az általános megelégedettség, igazságszolgáltatás egyforma mértékkel. Mindenkinek reánk hasznos munkáját meg kell becsülnünk, elismernünk, legyen bármily párthoz tartozó, de ütünk mindenkin a ki ennek ellenkezőjét cselekszi. Megbecsüljük mindazokat, kik jószándékkal akarják vezetni vidékünkre Íjász- . nos munkát, de megvetjük, a ki még ma is a sötétségbe, a maradiságba akarná vezetni népünket. E célból hivom fel Önöket az együttes munkára! „Mőrszka Krajina" vagy „Muravidék" nem lesz csak az én újságom hanem mindnyájunk szószólója, szószólója szűkebb hazánknak, Muravidéknek, mert csak igy tudunk magunkon segíteni. Segítsenek munkámban, fizessen elő mindenki, hogy fen-maradhasson a lap s küzdhessen a célért. írnom pedig kell minden körülményről, kulturális, szociális és gazdasági kérdésről egyaránt, mert nekünk kell haladnunk ebben tekintetben is. „Mőrszka Krajina," „Muravidék" mindenki számára nyitva áll, benne hallani akarjuk vidékünk minden emberének gondolatait, megjegyzéseit és bajait. Azért, hogy ezt mindenki megtehesse, egyben megérthesse határoztam el magam arra, hogy a mi, ezernél több éves szlovén nyelven adjam ki annál is inkább, mert kinek már újság való a kezébe, az nehezen tanulja meg a testvérnyelvet. Ugyanezért akarom, hogy magyarul is megjelenjen, hogy a több ezer szlovénul nem tudó is tudjon olvasni, tájékozódni. Ennek a lapnak írnia kell mindenki részére és hallania szavát mindenkinek. Ez az határozatom nem visszaesés, hanem szükséghelyzet. Ezen kényszerhelyzet szerint kell elhatározásomat mérlegelni és meg vagyok győződve, hogy egyetlen igazságos egyén nem fog ezért elitélni. Legyenek e munkában az én tántoritliatlanságomban s haladunk! Márkisevci, 1922. októcer 21. A „Muravidék" kiadótulajdonosa. Madžaron, protidržavni, protinároden, hujskač, madžarski agi- j tator itd. sze csüje escse izdak. Hvála bougi, oblászti szo sztem zse hejnyale i oszvojile szo szi bole vázsna dela, ali zdaj pa escse kakšni „nimandi" bi radi kai povedali i szprávijo sze novinam glásze píszat i veszeli szo ka szo oni tiidi nikaj meed . . . Eden neznani je v Ljubljanszke novine „Jutro" 7. okt. szledécsi glász píszo: Madžarszki liszt v Prekmurji. Poročajo nam iz Prekmurja, da se tam osnavlja nov tednik ; dovoljenje je že izdano in bo list v kratkem izšel. Članki bodo tiskani v prekmurskem narečju, toda z madžarskim pravopisom, deloma pa tudi i v madžarskem jeziku. Urejaval ga to neki ! Štefan Kuhar iz Tešanovcev, glavni spiri-tus movens pa je dr. Sömen odvetnik v Murszki Soboti. List bo liskala in odiževala ' madžarska hranilnica v Murski Soboti. Navedena imena dájo slutiti, da list gotovo nebo naklonjen nasi narodni in državni misli; madžaronskemu rovarenju v Prek-murju bo treba posveiati več pozornosti, da zse prepreči oska temna mahinacija že v naprej. Tou je szpiszao dopisnik, i prineszao „Jutro", prvlé kak bi znao i poznao liszt. Tak sze vidi da je ednoga nevoscsénoga, brez zsivlenszke praksze mládoga csloveka fictia; veszeli me da je nej szliizs-benoga factora réjes. Pripora'csam pa „Jutri" da takse inventicské dopisnikov stornera. Kompetentna obiászt mené bole pozna kak Vas dopisznik, csiravno mogoucse, da z nevoscsé-noszti vcsíno tou, ár on nemre pouleg bidti, kak tüvaris k liszti. Csi mije tou dovolilo obiászt dála, je vesinila na podlagi zákonov, i v dobrom znányi poszledicz i podgovornoszti, pa miszlim da nede j diktérao, eden taksi, pri nyegvoj sztaroszti vedno J mladoleten fantek, oblászti ka szmej dovoliti i ka nej. Mámo do toga dovolejnya pravico. Novine szo nej solszka kniga. Moreno glédati tou delo, okoli nasi domácsi novin, z isztinszkimi ocsámi i nej z nevoscsénimi. Fundamentje tou, da naj v nouvoj drzsávi, nouve zákone sirijmo, odrédbe naznanimo i tou je szamo lak mogoucse, csi vszákoga csloveka nyegvoga jeziki szpisemo, ár de szamo tak sze znao predpiszanoga réda drzsati. 1 tak, da mámo v Mőrszkoj Krajini bliizi 15.000 vougrov, sze dá razmeti, ka szi tej nemrejo za tou csi ne vejo szlovenszki. Do toga pa li májp jus, ka lejko znájo ka májo za pravic poleg dúzsnoszti. Tou pa nájbole nájdejo v novinaj, csi szo pa vougri, nyim nemremo piszati greske novine. Glih szkoro tou lejko povejmo na szlovéné, mőrszke krajine, Prekmurja. Isztína szmo szlovenye, ali sztári, ti náj-sztarejsi szlovenije, Stera je sztarejsa i gyaksa szlovenscsína, domácsa, kak szé prinesena, od toga bi szi escse doszta lehko gúcsali. Miszlim daszi tüdi guesíjo jezicsni znánci, szamo pocsá- kajmo nyúv konesni szoud, tecsasz nihájíe v méri nas sztári szlovenszki jezik. Falinga je szamo edna, na stere podlagi nam lejko právite, ka „z madjarszkim právopisom". Falinga je tou, da v Szobocskoj tiskarni nemarno naši szlovenszki piszk csrk i tak nemremo vam pokazati v celoj lepoti naso sztároszlovenscsino, ali lehko jo vidite v sztári knigaj. Hvála Bougi, vözdrzsávam pa jasz szam moj liszt i nej madjarszka hranilnica. Kak dugo, tou de szamo znalo povedati nase domaese liidsztvo? ár csi do /ne bole podpérali z naprej placsüvanyem, duzse rno ládao. Hranilnica je pa nasi, domácsi liidi gasza i nej madjarszka ár z nasi pejnez sztoji, csi ravno escse sztáti more. Edno nedúzsno perszono, kak g. dr. 'ömena szte tiidi mogli notri z mejsati, steri je pa od toga nikaj nej znao, szamo da je v „Jutri" esteo. Misz-lite da je tou pošteno delo? O nej! Csi máté j z menov delo, té neduzsne namiri nyájte. Csi mo v falingi, té gucste, ali nej z liifla ! Ne norcsárte sze znász, püszte nász vméri, zmecste vecs v szvojem dvoriscsi! Lastnik. Zseleznice pítanye je Prekmurja nájbole aktualnejse pitanve i nyega razlocsenye nájglasznejsa potrebcsina. Tau pitanye sze na dvá kraja razvejcsi, kakti : navezdásnye, bodoucse zseleznice vkiipprikapcsenye nad Hodoš i Rédics vu vogrszki ország; te drügi pa z-Szobote v szredino nase nouve domovine. Ka je tou uprav nase krajine eszisztencsno dugoványe je popolnej nej potrejbno tolmacsiti. Csi sze okoli zglédnemo, právo zadovolnoszt li voni krajinaj, nájdemo stere szo z-zseleznicami pre-vlecsene. Zseleznic szükesino zsalosztno mi v-Prek-murji zsivoucsi sztancsarje jáko obseütimo. Mi szmo nájbole odegrajeni od szvejta i v-eto meszto sztisnyeni, steroga zsaloszten násznaj nájbole obcsüti máli vért i mali rokodelavec. Zakoj rávno teva dvá, je tüdi nej potrejbno razklájati, ár nalehci previdimo z-vszákdenésnyega j tecsája nasega zsivlejnya, Qlédajmo na priliko | denem, edno dvej példi : Ides k trsztci potrebno prekiipcso szi kiipiivat, on ti tákso cejno povej, kaj malo znák ne szpádnes ! Csi~šže ti drágo vidiT^ ti lak odgovori: vis kelko kilometrov dugoj pouti more nyé voziti i vezdásnya drága foringa je zrok té nezerénszke viszike cejne. Ali pa da biezi nyé tüdi biti nemres, kaksté ti je drága, móres jo kupili, ár csi b! szam sou tá po nyou, — bi ti escse na dragse prisla < . . Trbej ti pejneze na dácso, na oblecsalo, na vérsztva skéri, móres odati ka más : pšenico, govedo, szvinyou, biká. (csi más ?) Pride kiipec, nedá, neobecsa ti za tvoje blágo tákse cejne, kak je nyega pláena cejna. Odpovedáva sze (i provico má) ka tou vsze on na doszta kilometrov dalecs na koulaj more v-zselno meszto szpraviti ; zsivino peski gnati, stera na dugoj pouti v-zsmécsavi opádne i dokecs tá pride, ga doszta kosta. Ka vejs ? — Pomocsti szi nemres, tá je dás za tou, kak ti za nyou dá! Kváren szi tak pri küp.üvanyi, kvaren pri odávanyi I vsze tou záto, ár nega zseleznice, z-sterov bi z-dalecs krajinami vu zvézi bili. Záto je nasa dűzsnoszt i nájvéksa szkrb na dnévnom re-ii drzsati eto pitanye. Proti Hodosi je upray zse odp<-ejta nasa zseleznica cserasz tjédna v trej dnévi réd*o hodi i csi de sze tou násztopno povéksávalo máma p0 vrejmeni doszégnoti potrej-ben »rekkord« ! lszJna ka sze tou neszplácsa vö, drzsáva »goriplácsa na tou« ali, da je tou na konci vsze edno, ár szno drzsáva (mi) i v-drügi mejsztaj vecs plácsa gori i má bidti, nej na tak potrejbna i hasznovita dela, 'liki eti. Veliko zménkanye i teskoucso mámo i v-tom, ka je zseleznica escse nej zvézana vküp z vogrszkim országom. Sto je tomi zro>k nemo piszali! Ali vszegavejcs je tou etomi prebiiválsztvi na nezracsu-csunani kvár . . . Troustamo sze, kai i eto pitanye k-zselnomi čili pride Ka sze lou zse lehko zgodi, I i nega nikse zádevi, stera bi je zasztávlala, ár je jedina zádeva stera je bila, zse odrinyena z*tém, ka ie vogrszki ország med zvézo narodov notri vzéti i tak z-obej sztráni nikeliko razmetoga pre-videjnya í dorbovolnoszti trbej szamo, da sze zselezniska zvéza z-vogrszkirn országom v-zsítek posztávi. To drügo glávno pítanye je zseleznice rejenye vu drzsáve szredino. Csi idemo z-Szobote prouti Dedklezsovji prek po nyívaj vidimo (picse, kolicse) eveksse nabite vu zemlou. V-tou linio bode rejena nouva zsaléznica. Tou szo zse preminucso zímo nabili notri i na szprotolejtje nadaljávali nad Do-klezsovje, nizse nouvoga mouszta na 200 metrov i prek po Müri v-Ljutomer, odnut pa v Ormos Pred pravke szo zse dokonesane i pred nisternimi dnévmi szmo esteli v-novinaj, ka je Miniszter vödao zrendelüvanye, naj sze delanye /e^zseléznice zaesne. Ali kak sze v-novinaj esté, tou zrendelüvanye I sze szamo od Ljutomera do Ormosa idoucse zseleznice dosztája. Nemremo prerazmiti ka zna-meuüje tou, i ka sze zakriva v nyém? Tak sze j csűje ka de sze Ormos—Murszka Sobote linia znouva mejrila zatoga volo, ár szo Böltincsarje proszili, najbi sze nyíh dotikala i tam naj bode j sztaliscse (állomás) ár je do zdaj od Szobote di-i rektno nad Deklezsovje trasssirana. BoltincsA4e-i>Ha4i- cit doszégooli (i toü __je—p«vrcsno) ár kak sze csüje i zse tiidi vidi, sze jo zse zaesnoli — ali pa záicsaio zse merili, Ml szamo edno zselejnye mámo : náj sze neolása, ái bi komaj bilou, csi bi zse gotova bila ! V-Llutomeri drázsánojoj té zseleznice sz< dosztájajocsoj'konferenci szo nasi poszlanci napre dáli tou zselejnye, náj sze pri toj zseleznici vt prvoj vrszti našim delavcom i mestrom ponudi del< i szlüzs. Tou zselejnye je konferenc'a oszvojila obecsala, ka jo szpuni. V tMkso doub bi sze edn< szociálno pítanye do csasza pobougsalo. Znoui zselejmo naj sze tou du