Buda-Pest, 1876.
Drügo leto.
    Nedela, 1. Vszeszvétsek.

PRIJÁTEL.
Znanoszt razserjüvajôcse mêszecsne novine.
Naprêplácse cêna:
Nastrtnyek leto   .    .    .    .    .    .    .    .    .    .    .   90 kr.
Broj 10.
Naprêplácse pênez i novine szlisajôcse piszma szo na imé réditela v-Buda-Pest „országház“ poszlane.
Pozív na prêplácso.
Edno leto sze je dopunilo, ka szlovenszki „Prijátel“ najoprvem izlazo.
Kakda je szvoje du’znoszt doprneszo: v-rokaj máte ednoga leta tekáj — szôdte.	
Podpiránye „Prijátel“-a do eti mao szlabo bilô. Vüpam sze, ka csi du’ze, pa de ji vszigdár vecs, ki za cstenyé potrêbcsino obcsüjejo.	
Ka je ednoga csloveka môcsi mogocsno vcsiniti, tô szam jaz vcsino. ’Ze szo sze najsli nisteri verli mô’zi med nasim lüsztvom, ki po szvojem dnêsnom deli pero primlejo i „Prijátel“-a z-dühovnimi delami podpérajo. Hvála tem verlim mo’zom! Miszlim, trôstam sze, ka po csaszom sze vecs táksi nájde.
I csi de „Prijátel“ v-tom ednom i v-tom drügom bolje i bolje podpérani, tô cstitelom za nüc bode.
Pri dühovni dugoványi naj niscse nede szkôpi, ár vnogokrát potoj pôti kaj táksega zvê, csi tô nebi znao, meo bi véksi kvár, kak je za tô dao.
Záto ne za müdte kak znajvéksim brojom naprêplácsati.
Kak do etimao, tak potom tüdi vsze bodete najsli vu „Prijátel“-i ka sze na szveti i v-országi zgodi. Tak tüdi te csüli od vsze imenitnêsi dugovány bója.
„Prijátel“-a cil je na du’ze tô: nase szlovenszko lüsztvo prevedriti, zgodnyênya szvêta naznánye dati i pôt kázati vszákomi na izobrázênye.
Szvêt naprê ide. Vszákomi szvoje meszto na szvêti kak csloveki szamo tak mogocsno dopuniti, csi z-naprêidênyon delaj cslovecsansztva sztopáj dr’zi. Nê je zadoszta cslovecse imé nosziti, i v-dugoványi pámeti v-ednom rédi sztáti sztvári. Na prêplácse cêna je na strtnyek leto 90 krov. Eto
sumo je najprilicsnêse na postnoj nakázanici odposzlati.
Buda-Pest, 1876. 1-ga vszeszvétseka.
Rêditelsztvo „Prijátel“-a.
Pregléd.
Budapest, 29-toga mihalscseka.
Szpráviscse vcseraj obdr’zánom prvim szedtszvom szvoja dela zacsnolo. Poszlanci szo zmálim brojom vküpprisli. Vecs kak pol je odnyih zmenkivalo. Ti imenitnêsi mô’zi szo ’ze tü. Te véksi tao sze domá escse zdaj k brátvi szprávla, po lovini hoditi je tüdi zdaj
najlepse vrêmen, pa ’zeno i domácse ognyiscse povrcsti vnogomi poszlanci ’zmetno sztáne, ráj — tak szi miszli nisteri — naj dugoványi domovine csákajo. 
Poszlanci szo sze pri prvom vküppridjênyi szrcsno  pozdrávlali. Eden ovoga szpitávao, kak je nyemi vrêmen tá teklo. Vesznicsko ’zivlenye sze na vszákom poznalo na zdrávje kázajôcsem lici, ali jáko lehko je bilô vpametivati, ka odznotraj vszáki ’zaloszt szebom prineszo vidivsi országa netrostlivo sztáliscse. Veszeljé nê viditi bilô. Cslovek je tákse lidi miszlo viditi, ki sze k-pokápanyi szprávlajo.
V-prvom szedtszvi sze nikaj nê zgôdilo imenitnoga. Od sztrána miniszteriuma je na prêpolo’zeno dugoványe poszlanca Miletics Szvetozára. V-tom dugoványi szpráviscse naj prvle dokoncsávalo bode.
V-dugoványi Mileticsa je ete dnih od sztola králeszkoga szôd vöpovêdani, ka je v-tom dugoványi právdeni-sztolec prôti Mileticsi po právoj pôti hodo. Ár po preiszkanyi sze vözvedlo, ka Miletics vu Belomgrádi na ednom tanácsivanyi zôcsi bio, gde szo szi za bój posilane lidi i od pênez z-gucsávali i nadale ka je Miletics v-ednoj ostariji szrbszkoga vladika, kak bodocsega kralá poszdrávlo. Z-tém je veliko izdajo pregrehso i sze pod to’zbo polo’zi. Zatoga zroka vola je szpráviscse oproseno, naj povoli, ka Miletics naj tecsasz notri zaprêti osztáne, dokecs sze v-nyagovom dugoványi szôd vö ne povê, csinênye miniszteriuma pa v-etom deli naj za sze prav szposzna. Znati trbê, ka poszlanca brezi povoljenya szpráviscsa notrizaprêti ali v to’zbo vzéti nê szlobodno, Zvön csi sze kastigo vrêdno csinênyi zgrábi. Za tô, ka je Miletics dönok brezi povoljenya szpraviscsa notri zapreti bio, miniszterje moro odgovor dati. Poszlancova szloboscsina je velko delo. Ár csi bi oblászti poszlance szlobodno bilô gda sté notri zaprêti dati, tebi vszáki tak obhodo, ki bi kaj tákse gucso, ka sze oblászti nebi vidlo. Záto szo poszlanci na eto nyihovo szloboscsino jáko pazlivi. Z-tém sze nescse obrániti táksi poszlanec, steri kaj prigrehsi, ár tô niti nebi pravica bila. Ki je grehsnik, nej bode sto scsé, naj ga pravicsna kastiga doszégne.
Vu dugoványi Mileticsa szamo eden szvedok jeszte, i té je zavolo vkanenya tüdi v-to’zbi.
V-tom dugoványi de v-poszlancovoj hi’zi vnogo gucsa teklo, nê záto ka bi sze oszoba Mileticsa bránila, nego za volo obvorvanye szloboscsine vszákoga poszlanca.	
2
Na vámo i bank gledôcs sze je jedinanye med nemskom i vogrszkom miniszterii dokoncsalo. Ka je Vogrszkiország ’zelo i ka je za nasega országa obogatênye neogiblivno potrêbno, tô ne dobimo. Nasega országa lüsztvo de du’ze nemcom delalo. Eto jedinanye sze po novom leti nasemi i ausztrianszkomi szpráviscsi naprêpolo’zi, ár nyeva moreta tô dokoncsati. Tô sze more kleti do 1-go jakobescseka zgoditi, ár nôvi bank bi ’ze te mogo gorposztávleni bidti. Do tisztoga mao sze zná vnogo kaj zgoditi.
Nemcom sze tá pogodba tüdi ne vidi, da tê celô nikaj nescso na nas sztran pisztiti. Lüsztvo sze tam jáko prôti grô’za pogodbi. Prinasz sze toj pogodbi tüdi velka protivnozt szka’züje. 80 poszlancov sze od vecseznosztoga sztrána odvtergnolo, ár tê pogodbo nikak nescso povoliti. Vnogo jeszte táksi, ki escse zdaj nevüpajo sze ovadati, ali csi nacsi nedo prôti, nedo szlavat sli.
Szpráviscse de zdaj 10 dnih vküp. Prvle sze sztroski országa na prêpolo’zijo, ka do poszlanci meli kaj sze vcsiti, steri tô za isztino za szvojo du’znost dr’zijo, pa te do vszeszvécov ne do szedsztva odbr’závana.
Vu-országi sze vármegyövi zdaj po právdi na nôvics szprávlajo. Z-tém je sztári vármegyöv pokopani. Vu-Szombateli szo ete dnih zebrani ti mo’zi za ravnanye obcsinszki dugovány. Tô szo: Berta Gyüri, Szabô Imre püspök, Radó Kálmán, Rohrer László, Szabó Ferenc, Eredics Ferenc, Vidos Kálmán, Vörös Stevan, Egerváry Miklôs i Haiden Imre. Tê do vármegyöszka dugoványa pelali z-onimi, ki do poprávdi vladársztvo za sztáplali.
Za főispána, vu Zalavármegyövi je Ürményi Jô’zef imenüvan. Dugo szo na tô meszto ednoga mo’zá iszkali. Té cslovek jo nê z-Zalavármegyöva, ali záto je lücki tá posztávleni, ár domácsi goszpodje eden ovomi tô meszto nê vôscso, pa vszigdár meslinga bila.
— Od pênez. Lüsztvo je ’ze v-dávnosztárom vrémeni pêneze nücalo, szamo ka je razum od pênezi pri vszakom narodi drügi bio, kak sze te eden ali drügi národ bolje-bolje k-obriszanyi blizávo. Escse dnésni dén pri v-divjôcsen sztaliscsi ’zivécsi lidém razum od pênez je celô drügi, kak vu obriszanom szveti. Gda sze terstvo zacsnolo, vcsaszi szo opazili, ka szo pênezi blágo menyave. Ali naj sze kaj za tô blágo, ali za pêneze nüca, tô je od toga sztalô, kak te eden ali te drügi národ obri’szan bio. Ti sztaroga vrêmena ’zidovje szo za pêneze szrebro nücali. Tak je tô gorizamerkano v-sztárom testamentomi. Z-zláta i z-szrebra kována pêneze szo najprvle v-Lybii nücali.
Pri pasztérni národaj je menyave blágo ’zivincse bilo, kak je tô déndenésje tak pri nisteri národaj vu Afriki. V-Grcskom szo pomenyani máli cveki za pêneze valali, szledi szo te meszto té szrbrne pêneze nücali.
Bilô je tákse vrémen, gda szo robe za pêneze nücali; vu Nôvom-Fulandi szo pa z-ribami placsüvali; vu Virginii inda dohan namesztsávo pêneze, v-ednom drügom meszti pa psenica. V-sztárom vrêmeni na grcskom vu Spárti szo pênezi ’zeleza bili; na rimszkom pa ’zaprva kufer, szledi szo ’ze zláte i szrberne pêneze nücali. Vu Aethiopii szo kamen meli za pêneze; v-nisteri mesztaj v-Indii i Afriki mále pu’zé májo za pêneze. Vu Ameriki vnogi mesztaj práh za sztreljo i olôv namestcsávo pêneze; v-drügom meszti cuker, ali szô szo lidje za pêneze nücali.
Pênezi szo vu vszákom vrêmen i pri vszakom národi za
eden poszeo bili nücani, csi glih to blágo, z-stere sze pênezi rédijo jáko razlocsno. Lüsztvo po vrêmeni vpametivalo, ka za pêneze nücati je najprilicsnêse szrebro i zlát. Ár de sze tô v-trstvi za ’zmécse volo ’zmetno nüca, záto meszto szrebra i zláta papér sze nüca, szamo ka táksa banka toliko more valati v-szrebri, ali v-zlati kelko je na nyô zapiszano. Nase banke sze ne premenejo na szrebro za tolika, kelko je nanyih zapiszano i tak z-tém la’zom poszvéti hodijo.
— Koliko je lüdi na szvêti? Broj lidim na szvêti je 1.380.000,000 (edno jezero trisztô oszemdeszét millionov). Z-tê sze szlisi k-kaukazuskomi plemeni 380 millionov, k-mongolszkomi 580 millionov, ethiopiskomi 200 millionov, k-malaiszkomi 200 millionov, k-induskomi eden millionov. Na szveti sze 3064 razlocsni jezikov gucsi i tê lidje sze jezerofele razlocsnimi vadlüvanyi szlisijo. Na vecs lüsztvo sze k brahminszkoj, k mohamedanszkoj i krscsanszkoj vöri szlisi. Vszakom leti 33.333,333 lüsztva merjé, vszakom dnévi 91,954, vszakoj vöri 3730, vszakoj minuti 60. Na meszto tem, ki merjéjo, ti rodjeni sztôpijo. Szrêdnya doba ’zivlênya 33. Lidem eden strti tao pred 7-mom i pol pa pred 17-tom leti merjé, Z 10 jezér lüdi sze eden 100 lêt vcsáka, z-500 eden 80-to, z 100 eden 65-to leto, O’zenyeni du’ze ’zivéjo, kak ti ledicsni, i ti velikoga rásza tüdi du’ze ’zivéjo, kak ti máli. Z-1000 lüdi sze 65 o’zeni. Gosztüvanye najvecs v-ivanscsek i proszimec meszeci. Stera deca sze na szprotolje narodijo szo mocsnêsa, kak ti ovi, steri sze v-drügom cajti narodijo. Najvecs lüdi vnocsi merjé i najvecs dec, sze vnocsi narodi.
Bój.
Budapest, 1-go vszeszvétseka.
Edem meszec pá mino. Dnesz szmo escse dale od mira, kak pred ednim meszecom. Vsze na tô ká’ze, ka to lagojese escse zdaj pride. Vsze kraja sze jáko oblacsi. Naj sze pázi vszáki za dobro sztreho, ár koga zdaj de’zd’z namocsi, té sze tesko poszühsi vecs szvoje ’zitke dnih.
V-tom preminôcsom meszeci bój v-eden tekaj trpo. Szrbom szrecsa je nê szlü’zila. Z-törszke zemlé szo nezáj odegnáni, nistera mocsna meszta szo pa mogli povrcsti. Törci szo dnesz ’ze vu Szrbii, ali nê dalecs odgranice. Vnogo lüdi je pokláno na obadvá sztrána.
Szrbia je od rusza zdaj ’ze odkrito podpirana. Vszáki dén 3—400 ruszki vojákov pride v-Szrbio. Zvön toga pênezi i orosje sze tolko posila, koliko je potrêbno. Brezi toga pomáganya szrbia ’ze nebi mogla törkom prôti sztáti. Ruszi ’ze toliko jeszte na pôlibojne, ka szojo ruszki seregi. Koli 15 jezero ruszov jeszte ’ze vu Szrbii.
Ovoga meszeca szrednye dnih je vladik Szrbie, Milán, od glávnoga generala vojszke, Csernajeva, za kralá vözezváni i vojszka tô povolila. V tom dugoványi doszta gucsa i piszanya teklo, ár nisteri ptühinszki poglavárja — kak ti nase poglavársztvo tüdi — tô nescso povoliti. Ednoga hipa sze je tô glászilo, ka Milan imé kralá gorivzeme, te pá je tô csüti bilô, ka tô vcsiniti nescse. Eto dugoványe je escse nê prever’zeno. Tô sze tak dokoncsa, kak de prilika ’zelela.
Od 15 toga do 25-toga mihalscseka je bój pocsivo, ár od obadvá sztrána je primerje bilô zvezano. Z-ete prilike szo sze ptühinszki poglavárje tüdi doszta trüdili, ka sze primerje naj podugsa, ali naj sze szploj mér zvé’ze. Za volo méra szo poglavárje tákso ceno
3
’zeleli, stero szo nê ti törci nê ti szrbi steli povoloti. V-tom dugoványi tüdi toliko piszanya, derkanya bilô! Zobsztom.
’Ze 28-to mihalscseka sze tocsênye krvi zacsnolo. Té dén je velko bitje bilo, stero 13 vör trpelo. Tak glászijo, ka na sztráni szrbov je 2500 lüdi szpadnolo. Koliko je mrtvi od sztrána törkov, tô escse nê naznánye dáno. Csi vecs nê, toliko je gvüsno szpadnolo törkov tüdi.
Dokecs bój dale tecsé, tecsasz sze v-hi’zaj poglavárom velko delo szprávla. Na dugo vrêmen zdásnyi bój nemre tecsti. Szledi ali prvle bi törci szerbe brezi lückoga pomáganya obládali. Ruszi sze ’ze szebi nyagovo csinênye tüdi csüdno vidi, ka kre ednoga kraja pomága bój na du’ze obdr’zati, na drügom kráji pa obecsáva, ka mér vszakojacski ’zelé obdr’zati. Tomi sze more konec vrcsti. Ali kakda?
Ete dnih je od ruszkoga caszara nasemi vladári piszmo poszlano, v sterom je nas vladár pozváni, ka za volo méra naj k-rüszi sztôpi, pa nyeva te prôti törki v-bój sztôpita. Te bi sze od zdásnyi törszki europeiszki dr’zél Hercegovina Crnojgori, Boszna pa Szrbii pridrü’zila. Za nájem bi te nase poglavársztvo dobilo Bulgario i te bi sze tá stoj za vladika z-ausztriánszke hi’ze posztavo.
Za nase poglovársztvo je nevarno szebé v-bój mêsati, i je nevarno csi sze nescse v-bój mêsati. Ár tô sze ’zmetno, rêsimo, ka bi rusz szvojo ’zelo nebi dopuno.
Tak je csüti, ka vu Becsi szo tô dokoncsali, ka dopunijo ruszko volo. Csi je tô tak, te sze ’zmetne dnéve vcsákamo. Sto zná, ka sze zgodi, ali szojo táksi, ki tô proroküjo, ka moremo jáko pazlivi bidti, csi nescsemo, ka bi sze tô zdaj Ausztro-vogrszko imé noszécse poglavársztvo raztrgalo. Nemskiország z-ruszom dr’zi, i nyeva szamo tô scséta, naj mi v-bój szkocsimo. To ovo te ’ze odszébe pride.
Vsze tomi je nájvéksa zadevka anglus. Anglus nikak nescse dopüsztiti, ka bi sze törk z-Europe odtiro. Csi rusz i nase poglavársztvo reszan vküpsztôpivsi na törka vdári, anglus nájde nikso priliko, ka toj môcsi prôti posztávi. Nemskiország sze nevüpa jenoti, ár nyemi za hrbtom francus komaj csáka, ka bi szvoja dr’zéla nezáj mogo dobiti, stera od nyaga Nemskiország pred nisterimi leti odvtrgno. Od Talianszkogaországa nikaj nê csüti.
Velko delo sze szprávla. Sto zná ka sze vcsákamo? Edno delo je gvüsno: ka csi szloveni národje sze törka rêsijo i v-ruszko rokô prido, szloboscsine sze naj nigdár ne trôstajo. Ete bój zdaj tak glászijo, da bi rusz szlovenszke národe steo obszoboditi. Nê isztina. Pod szvojo oblászt je scsé dobiti. Znáte ka je tô pod ruszkom oblászti ’ziveti? Tam je példa: polszki národ. Eto tüdi szlovenszki národ, ár da szamosztálnoszt, szloboscsino lübo, na nikoj je szprávleni. Jezik, vöro, od vsze ga rusz szpravo. Pred 13-timi leti polszki národ sze z orosjom steo obszloboditi. Nê sze mogo. Nigdár szvêt prvle nê od tákse mantre csüo, z-kaksimi mantrami je te rusz ete narod szvêta szprávlo.
Zná bidti, ka szlovenszki národje v-ednom ali v-drügom meszti k-szamosztálnoszti prido, ali z ruszkov pomocsjov nigdár nê. Glédajmo, tam je Ruszkiország. Tam szamo eden cslovek má volo: caszar, ovi szo vszi sztvári noszécsi cslovecse imé.
Záto csi bi zdaj rusz szrbe glih pod szvojov oblásztjov obdr’zo, tê nikak nebi steli trpeti ruszkoga bicsa scsukanye. Ár jugoszloveni ’ze znájo ka je szloboscsina.	
Naj bode kak sté, to sze zdaj ’ze ká’ze, ka zdásnye gro’zanye zacsétek k-ednoj velkoj premenbi. Lehko, ka de kleti ’ze Europa cilô drügi obrász mela kak zdaj.
Dvá vladára.
— z-Kepi —
Dvá csloveka: te edem je törszki caszar, te drügi je szrbszki vladik. Ka je vrêden te eden, ka je vrêden te drügi: niscse ne pita. Protivnika szta szi. Na pôlibojne sze lüsztvo kole. Dovic, szirotic szkuze káplejo: mo’zá, ocso nede nigdár vecs domô. Tam je oszto na zemli protivnika. Nê je znao zakój sze more dati bujti. Mogo je idti, tak nyemi zapovêdáno bilô.
Vu Cáromgrádi törszki caszar z-trônusa zapovedáva: posilajte, li posilajte lidi naj kolejo protivnika. Ki tam osztáne, on de szrecsen. Ki brez rôke, brez nôge domô pride, naj bode kôdis, tô brez trüda opravi.
Vu Belomgrádi szrbszki vladik csi glih vidi, kak sze nyagov ország na nikoj szprávla, lüsztvo sze nyemi dol kole, pa on dönok ne vüpa tô praviti: za doszta krviszteklo, naj bode konec. Kakda bi on tô pravo, da nyemi rusz zapovedáva. Pa zakoj je eden cslovek ovomi táksi protivnik? Záto, ka te ruszki ali te törszki poglavár szi naj volo szputi.
Da sze lüsztvo ednok obcsedni, nede vecs boja. Prvle moro národje szlobodni bidti. Szlobodni národje, naj gucsijo kaksi sté jezik, szo eden ovomi nê protivniki. Zakoj nebi lüsztvo moglo na szveti v-méri, zadovolnoszti ’ziveti? Pride vrêmen, bodo ki sze tô vcsákajo.
Zdaj szpoznávati scsémo teva dvá vladára protivnika. Nyiva meszto je tákse, na sterom sze moreta zavárati.
Te eden kak te drügi je po velki zgodnyenyaj na tronus priso. Pred nisterimi dnévi prvle ni eden nê znao, ka vladár bode Známo po kaksem velkom trôsenyi Abdul Hamid za törszkoga caszara posztávleni.
Milan je po szvojem bratánci, koga je ludomorca golombis szveta szpravo, na prázen szrbszki tronus szeo. Krv pred nyima i krv za nyima. Ka sze escse vcsákata? I ka sze mi vcsákamo?
Od rusza i od anglusa je za volo dokoncsanya méra pred törszko vladársztvo polo’zeno, ka more törk doprneszti, ka ovi poglavárje tüdi eto naj povoloji. Od törka tô ’zeleno, ka on, ki je szvojga protivnika obládo, zdaj naj tém escse nájem dá. Eto je törk za vrgo. Z-tem bi szam szebé moro. Ár nyagovoga országa lüsztvo tô nebi povolilo. Csi ga scséjo z-szvêta szpraviti, naj ga prvle bujejo. Ráj csáka tô, kak bi sze on szvêta szpravo. Z-tém zavr’zenyom je törk vsze ono tanácsiványe, szém-tam mêsanye med bodikaj dela vrgo. Zdaj ki szo nyemi protivniki, moro odkrito proti nyemi sztôpiti. Tô batrivnoszt je rusz nê csako od törka.
Abdul Hamid je vu 1842-gom leti rodjen. Nyagov ocsa Abdul Med’zid szultan bio. Jáko doszta sze nê vcsio, ár tô ’ze táksa sega pri törkom. Náj ráj má vérsztvo i pôvanye szadü. Po szmrti nyagovoga ocsé je pod velkom merkenyi bio z-nyagovim bratom V. Muradom vret, ki je prednyim caszar bio i za volo obnorênya mogo z-trônusa doli sztôpiti. Nyiva bratánec — Abdul Aziz, ki je skárjami z-szvêta szprávleni — szvojga szinü
4
steo na trónus szpraviti, i tak nyiva szta odmladoszti mao najvecs notri zaprêtiva bilá. Tak právijo, ka csi glih sze on k-szvojoj mohamedanszkoj vöri dr’zi, szvojga országa vnôgi dugoványaj obnoviti, i na europeiszko pelanye scsé posztaviti. Csi de nyem mogocsno té ne varne obláke odtirati, steri sze zdaj vrh nyagovoga országa szka’züjejo, zná bidti, ka de on nôvi sztvoriteo szvoje domovine.
Mihal vladika szo vu 1868-mom leti morili. On je nê meo decé. I ’ze on Milana za naszlednika zébro. Milana ocsa Obrenovics Milos na vlaskom ednoga bogatoga bojara, Katargia csér, Mário, o’zeno. Z-ete zenitvi szhája Milán. Nyéna mati sze szledi za lübila v-knéza vlaskoga ki je szledi od tiran.
Milan escse komaj 15 lêt sztar bio, gda je poszmrti bra-
tánca za vladika bio domô zazváni. Vu 1861-vom leti je 18-to leto dopuno i te je on vladarüvanye vrôke vzéo, stero szo do eti mao trijé za vüpani mo’zi pelali.
Zdaj je leto minolo, ka sze o’zeno. Zena, tüdi z-vlaskoga roda i jáko bogata, Kacsko Natália, pred nisteri tjédnov pojba rodila, steri de ov tjeden krscsen.
Milán je mérovan cslovek. Tak právijo, ka v-te zdásnyi bój je tüdi tak na rátani. Szrecsa do etimao szrbom né szlü’zila. Csi je szvojga zacsinyenya nászhaj ne geüsen bio, zakój z-tém bojom szvoj ország tak na nikoj szpravo. Szrbszki národ sze more escse doszta vcsiti i obriszanye za szvojiti. Sto zná jeli de Milan té cslovek, ki nede szamo szvoje lidi zobsztom za právlo, nego szvoj ország v cvetécsi sztális szprávi?
Abdul Hamid, törszki caszar.
Posténoszt-bogátoszt
— Prepovedávka. —
Szirmastvo najvecs lidi na greh na pela. Jeli med oni, ki vsze zadovolno májo, nega grehsnikov? Vszáki naj je sziromák ali bogátec, csi je szvojim sztáliscsom nê zadovolen, hitro sze zná na grehsno pôt obrnôto.
Jütka szirôta deklina bila. En csasz je pri svélji delala, ali da po lagojem vrêmeni delo zaosztanyüvalo, svélja nistere delavce szvoje odposzlala. Jütka je med etimi bila. Szkerbela sze delo dobiti, ali vszepovszéd je té odgovor dobila, ka malo meszta, szlü’zbo pa vnogi
iscsejo. ’Ze je vu velkoj nevôli bila, gda sze nyê dönok edno meszto najslo. Korcsek Andrása szin jo k-materí szvojoj v-szlü’zbo vzéo.
— Jancsi tak sze mi vidi, ka nemo ’znyov zadovolna —právla mati, gda ta nôva dekla nanôcs v-kühnyo szpát odisla.
— Zakój nê, mati?
— Ár je sznaj’zna, mláda i jáko lêpa; csi cslovek na nyô poglédne, vcsaszi vára, ka ona nê za szlü’zbo. Tákso goszpocsko noszbo má. Niti nemo nyê vüpala praviti, naj kravam polága.
5
— Tô sze nyim, mati, szamo tak zdi — pravo Jancsi szmêhom. Ka kákso lice má, tomi je ona nê zrok. Meli szmo ’ze gerde dekla, stere szo v-deli zabérale, ka szam sze zoszago odnyih. Edna právla, ka nede dojila, v-ogracseki nede delala, ta drügo nestela kühriti, drva nosziti, szamo Jütka vu vszáko delo povolila.
— Vidla bos ’zena, ka bos jo rada mela — pravo sztári Korcsek vért, ki je rávnok te v-hi’zo priso. Tak je friska i tak sznajsna, da bi sze vszigdár v-cérkev szprávlala.
Jütka te prvi mêszec vözaszlü’zila, i vertinya rêszan jáko zadovolna bila ’znyôv.
— Csiszto i dobro vcsini vsze — právla vertinya mô’zi — rada sze vcsi i miszlim, ka je postena i zavüpna.
Milan, vladik Szrbie, i Natalia, nyegova ’zena.
— Szamo sze ti naj szin ne zalübi v-nyô — pravo András z-spajszom.
— Zakój sze nebi nas szin v-nyô za lübo, csi sze nyemi tak vidi? — právla ’zenszka.
— ’Zena, ’zena — právi mô’z — znás, ka szam nê gizdávec, ne glédam na visziko, ali povê mi: ka známo od té deklé?
— V-tom dugoványi ka známo od sterekoli deklé? Meni zadoszta, ka z-mojimi ocsmi vidim: lêpa, zdrava, csiszta, pascsliva, zmalim zadovolna, nê je parôvna, nê je cifraszta i jáko postena.
— Postena — pravo vért — ár je nê szküszávana bila, ka bi drüge forma bila.
— Ocsa, ocsa! neszmimo od nasega bli’znyega tak doszta lagojega miszliti. Csi jaz právim, ka je postena,
te vöri mojoj rêcsi. Escse szam nê szpametivala, ka bi sze kaj táksega teknola, ka je nê szlobodno vcsiniti.
— Táksa mála dela szo jo nê napelale! — právi szmêhom András. Szledi sze ’ze vöpoká’ze pri véksem deli.
— Isztina mála dela — odgovorila ’zena — ali szlamé edno betvo poká’ze odkec vöter pise.
Za edem mêszec po tém gucsom Jancsi ocsi eto pravo:
— Ocsa, proszimec mêszeca szlêdnye dnih mo dvádvajszeti lêt sztar.
— Znam — pravo ocsa rezno, pa csemerno glédo na silo, sterim je konyszko skér poprávlo.
— Ocsa szo mi vecskrát pravli, ka szo z-ednim letom mlájsi bili, gda szo sze o’zenili.
— Tak je moje dête. Tô szam pravo; zdaj tüdi tô právim.
— Jeli nyim nede prôti ocsa, csi jaz tüdi ’zeno k-hi’zi prneszém?
— Nede — odgôvoro ocso. Ali csedno szi zaberi, naj táksa bo, ka de nam vszem na postenyê.
— Ocsa, naj isztino gucsim, jaz naso Jütko lübim. Dugo szam tüho bio, ali zdaj ’ze du’ze nemrem tajiti.
— Od toga szam sze boja — právi sztári.
— Zakój sze bojijo — pitao Jancsi.
— Záto moj szin, ár Jütko ne poznamo.
— Ocsa! — kricso te szin ognyeno — ’zitek szi sztávim, ka Jütka je vörna i postena.
— Moj szin, Jancsi, lübéznoszt je szlêpa, záto jo
6
tak odgovárjas, ár jo lübis; ovadi mi moj szin: gucso szi ’ze ’znyôv?
— Escse nê.
— No vis! Znás, Jancsi, ka, csákaj escse eden tjeden i te prvle kakbi jo oproszo, povem ti, ka szi jaz odnyé miszlim.
Na drügi dén András vnogo sztároga gvanta naprê
pôbro.
— Jütka — pravo je — ete gvant je ’ze nê za nosbo, ali záto bi ga kvár bilô tá lücsiti. Razpáraj ga, lehko de escse zakoj dober. Od ednoga bratánca szam té gvant herbo, ki je pôleg bogásztva szkoro od gládi mreo.
Jütka oprávivsi szvojo hi’zno delo, vertenyine velke skárje gorpoiszkala i sze pascslivo k-deli szêla. Száma je bila. Jancsi na podi na zimo jáboka prebiro. Vért je pa v-mlêcsnoj kámri edno skrinyo po právlo, vertinya pa na pohájanye odisla k-ednomi betesnomi szôszedi. Párala je to szüknyo i szi szpevala. Kak je toga sztároga pruszleka ’zeb vöobrnola, vküpzaszükani papir je vöszpadno. Jütka gorivzéla i poglednola, ka v-tom papéri jeszte. Tak sze zoszágala, kak je várala, ka edna lêpa nôva banka bila zaszükana v-te sztári raztergani papér. Lehko, ka je tô banko te szkôpi tam pozábo — miszlila szi — pa je tô nikomi nê povedo. Pa je tô ona najsla! Jeli je tá banka zdaj nê nyéna? Tak szo nyê perszti terpetali, dr’zavsi te drági papér. Oh kak je ona tô potrebüvala! Tak je szirôta bila i z-tê pênez bi szi znála vnogo kaj küpiti. Pa tô nigdár niscse nebi zvedo!
Edno minuto je napelávanye poszlühsala; ali nyéna bogsa natura je tô obládala. Boritev szamo edno minuto trpelo!
Jütka gorszkocsila i vérta gorpoiscsivsi, ’zerjavim licom prednyaga sztôpila.
— Ka sze zgodilo, Jütka? — pito vért.
V-tom sztárom pruszleki szam eden sztotnyek najsla — právla sztrepetécsim glászom. Eto szam nyim prineszla, naj vzemejo.	
— Ah! — právi András, hamrics tá djávsi i te sztári papér obracsavsi — zakoj szi nê obdr’zála. Jaz szam od toga nê znao, pa bi ta banka lehko tvoja bila.
— Isztina — právla Jütka na tühnom glászi — edno minuto szam jaz na tô tüdi miszlili. -	— Povê mi, zakoj szi nê obdr’zála?
— Záto, ka tô lagoje mislênye bilô; po lagojoj pôti priprávleno blágo nêma blagoszlova. Oh escse me tô szram — právla v-jocs szpádnovsi — ka szam tak lagoje mislênye mela.
— Jütka, dête moje — pravo András od veszálja erdécsim licom, eszi hodi naj te küsnem. Ovádim ti, ka ete pêneze szam jaz v-’zebko na léko i zdaj szam jaz oszramotni gráto.
— Oni szo djáli? — pitala deklina z-csüdivanyom — pa zakój?
— Jaz szam naléko, ár szam steo znati jeli szi postena i csi szi vrêdna na tô ka bi te moj szin
lübo.
Jütkine lice szo na ednôg tak erdécse grátalo, kak baj’zolek.
— Jaz nyih ne razmim — právla.
— Nê? Jaz tüdi tak miszlim, ka me ne razmis. Za nistere dnih bos me ’ze bolje razmila.
Na drügi dén je Jancsi Jütko za ’zeno oproszo.
— Moja drága — pravo te mlado’zenec — nasa hi’za je celô drüga grátala od tiszti mao, ka szi ti k nam prisla. Jaz nemrem brezi tébe ’ziveti. Obecsaj mi, ka na vöke prinasz osztánes.
Jütki sze tak zdelo tô vsze, kak eden csüdni szehn, z-steroga obüditi sze bojimo. Povolila je.
András je sznehov jáko zadovolen bio. Tak jo hválo, kak je lêpa, kak je delavna; vidi jo — tak je pravo vecskrát — edna szirôta delavna deklina sztôkrát vecs vrêdna, kak edna bogata roké na krili dr’zécsa goszpodicsina.	
Sztáriva szta to szneho tak lübila, kak szvet ocsi; ali mela szta na tô zrok, ár Jütka nyiva jáko postüvala, vszigdár je na tô glédala, naj nyiva od trüda i od csemérov obdr’zi,
Tak je to hi’zno lüsztvo blá’zeno bilô, ka szo jih ti znanci za példo opomenüvali.
Peszmi
— z-Vogrszkoga —
I.
„Ka me drászi v-mojem szehni Oh pogledni mati! Ki szpêva tak jáko szladko Tak keszno vu nocsi?“
„Nêga nikse lárme, glásza:
Tüha je nôcs szamna Sto bi popêvao zdaj tebi:
Szirota bete’zna? . . . “
„Ah! tô je nê zemelszki glász,
Ka ’zivot dá meni —
Vu nebésza me zovéjo . . .
Lehko nôcs mê mati.“
II.
’Zalosztno csüjem zvoniti Oh lübléna tebi,
Povehnyena lépa rô’za V petnájszetom leti.
Pri cérkvi je tvoja skrinya,
Tam na onom meszti,
Gde szam, kak mlad’zenec steo Z-tebom nigda sztáti.
Lübléna nyé obránitel V-visziki nebészaj!
Milüj me — zemi mi pamet,
Ali me pa trôstaj.
Ali szi pa ti tüdi mrô
Vu velkoj ’zaloszti ― ―
Ka szi to najlepso rô’zo Nihao povehnoti.
N. P.
7
Tri ’zelé.
— Pripoveszt. —
Od G. J. Kmeta.
Vu preminôcsem vrêmeni ’zivela szta dvá mládiva jáko szrecsniva i bogativa zákonszkiva csloveka, ali mela szta tüdi tô návado med szebom, stera sze escse dnesz dén nájde vu vnôgi cslovecski prszaj. Csi je komi dobro, ’zelê szi escse bôgse. Ali najvecskrát sztoga nasztáne vnogo neszpametnoga ’zelênya i rávno etima dvema mládima cslovekoma je tákse ’zelênye nigdár nê zmenkalo.
Idôcsa eden lêpi odvecsarek na szprehájanye i med szprehájanyom tüdi nyiva je veszelilo poglédnoti po nyivaj, csi szilje kaj lepô raszté. Tam zapazita nyiva lêpo nyivo, obkincsano szpredrágim sziljom. Vsze szta trepetala od velkoga ’zelênya i szi zgucsávata med szebom:
— Oh dabi bár eta nyiva nájna bila, te bi müva szrecsniva bilá!
I vsze ka szta kaj bôgsega i lepsega vidila, szta szebi ’zelela. Nazáj idôcsa, tüdi sze nyima zlübilo notri sztôpiti k-ostarjási, da bi szi ga szpilá pol litra vina i rávno na nyiva prihod je ostarjas ednomi trgovci pêneze zminyávao. Jula zaglédne, dregne zlaktom szvojega mo’zá, pa právi:
— Vidis Jancsi, kelko pênez má té nas ostarjás. Oh dabi escse bár müva té pêneze mela!
Csi rávno szta ji mela povôli, szvêtili szo sze nyima talerje po skrinaj, kak zvêzde na nôcsnom zráki. I za tem domô idôcsa, szi escse ’zelêta sztô jezér rajnski. Ali vcsászi sze tüdi zgodi, da sze ti najvéksi norci namêrijo na bobovo zrno, szamo ka ga nevidijo.
Zgôdilo sze je na drügi vecsér, gda szta rávno obá szedela pri sztôli, ino szta orehe trlá pa lüscsila, na ednôk sze odpréjo hi’zne dveri i sztôpi v-hi’zo edna lêpa bêla deklica. Bila je hi’za na ednôk puna disáve. Lampica je vgásznola, pa nyéna zarja, priszpodobna k-zajtrasnoj zorji, je obszvêtila cêlo hi’zo. Ali csi rávno je tá razszvetljava bila jáko lêpa, denok szta sze etiva csloveka jáko presztrásila. Ali naszkori nyima je premino vesz sztráh, gda zacsne gucsati mláda goszpá z-csüdno szlatkim i kak brünec z-csisztim glászom:
— Nikaj sze ne bojta, vájna priatelica szam i jaz sztanüjem v-gla’zovenom grádi na szrêdi ete goré — právi vila (tô je bila edna táksa ’zenszka, ka je ’zelé szpunyávala) — i zapovidávlem szedem sztô dühom. ’Zelta szi, ka szi scséta. Tri ’zelé scsém vama szpuniti.
Ali ka bi cslovek bôgsega ’zelo, kak csi bi nyemi stoj ’zelo szpuniti mogo? I etiva csloveka zdaj tá szrecso dodoszégnola.
Za tem dregne Jancsi szvojo ’zeno, kak da bi nyoj steo  praviti:
— Ej, sztára, zdaj szva szrecsna.
Jula pa ’ze zazêvne ’zelejôcsa praviti, naj bi nyoj vila dála dvajszeti tucetov szvilni robcov, pa ’zamatni reklinov i vsze féle drügoga lêpoga blága. Ali vila jo na ednok pokára szprsztom, rekôcsa;
— Oszem dnih máta cajt za premislávanye. Premiszlita szi dobro, ka ta ’zelela, ino sze neprenáglita.
— Nê, nê — prehitro právi Jancsi szvojoj ’zeni, ino nyoj dene rokô na vüszta. — Tiho sztára, mucsi. Neprenagli sze.
Medtem je vila preminola. Lampica zacsne nazáj goreti, kak prvle i meszto disáve sze zible goszti lampicsin dim szem-tam po hi’zi.
Csi rávno szta etiva csloveka ’zivela vu velkom bagatsztvi, kak je ’ze prvle bilô povêdano, da szo sze nyima talerje szvêtili, kak zvêzde na nocsnom zráki i denok nyima je zdaj jáko teszno pri szrci, ár szta szi nê mogla zmiszliti, ka bi ’zelela. Nê szta szi vüpala od toga doszta miszliti, cílô menye pa eden zdrügim kaj gucsati, ar szta bilá szplojh vu velkom
sztráhi, csi bi kaj neszpametnoga po’zelela. I gda je ’ze Juli edno malo bogse grátalo pri szrci, právi szvojemi mô’zi:
— Ej Jancsi, ne miszli szi prevecs, vêm máva escse cajt do pétka.
Drügi vecsêr szta krumpise pekla i veszeliva sztojita obadvá pred ognyiscsom i glédata, kak sze gorécsi plaméncsek lepo bliszkecse i vsze szta zamisleniva vprihodnye szrecso, da sze nyima od szamoga veszeljá narácsi gucsati eden zdrügim. Gda szo sze ’ze krumpisi szpekli, vö je zberé Jula zpepéla, je raztrga, ino je tá po ogniscsi razdêvle, da sze malo razhladijo; ali gda jo szpár pecseni krumpisov v-nôszi poscsigecse, právi nemiszlijôcsa ka je povêdala:
— Oh da bi zdaj bár k-coj k-tem krumpisom méla edno fájn pecseno kolbász.
Vcsaszi je bila prva ’zela szpunyena. Tak hitro, kak sze bliszk za szvêti, prisla je gorszka vila, pa nyoj je vrgla na krumpise fajno pecseno kolbász. Kak szi je ’zelêla, tak sze je zgôdilo.
Mô’z zapázi neszrecso, vu csemerê vdári szpesznicov po ognyiscsi i právi szvojoj ’zeni:
— Za bo’zo volo, kaj neszpametnêsega szi ’ze denok nê mogla ’zeleti? I zacsne jo neszmileno pszüvati za volo táksega neszpametnoga ’zelênya i na zadnyis nyoj escse prisztávi, da bi sze bár prijéla ta kolbász nyénoga nôsza. Komaj je tô zádnyo rêcs vöpovedao, ’ze je bila drüga ’zela szpunyena.
Vu tisztom hipi sze je prijéla kolbász ’zeninoga nôsza, ino nyoj viszi na dvá sztrána doli pobrádi. — Kaszta pa zdaj csinécsiva té ’zelni Jancsi pa Jula? ’Zelela szta ’ze dvakrat, i szpunile szta sze ’ze tüdi dve ’zelê, obogatila szta nê za eden vlász, niti za edno makovo zrno, zvün kolbászi na ’zeninom nôszi. Zdaj nyima je osztála escse edna ’zela, sterom bi szi escse lehko ’zelela gla’zovene gradé, szrebrne goré, i zlate palacse, ali ka pomága zdaj vsze bogasztvo, taksoj noszovoj lepoti neszrecsne vertinye. Csibi radiva ali nebi radiva, moreta prosziti gorszko vilo naj risij Julo té neszrecsne kolbászi. ’Zelela szta i bila vcsaszi trétja ’zela szpunyena. Sziromaskiva csloveka sze poglejüjeta eden drügoga, i osztala szta rávno tiszti Jancsi pa Jula, kak szta prvle bilá, ali gorszke vilo szta potli vecs nigdár nê vidila.
Csibi gda ktebi prisla drági csitel gorszka vila, nebojdi neszpameten, nego szi ’zeli 1-vim rázum, dabos znao, ka ti je potrêbno; ár ni edna szrecsna prilika ti nikaj nepomága csi jo nevêjs dobro ponücati; 2-gim, ’zeli szi dabos szrecsen, Obtrétjim szi ’zeli zadovolnoszt, dabos sztisztim zadovolen ka más, pa bos najbogatejsi.
Razlocsne glászi.
— Na Kani’zi eden 104 lêt sztar cslovek mreo. 72 leti je o’zenyen bio; dovica je zdaj 63 leta sztara.
Szneg. Zvecs meszti glászijo, ka je na ti vise le’zéci mesztaj sznêg szpadno. Zima blizáva. — Vu Trencsénvármegyövi szo romarje v-ladji prêk Vág vodé steli idti. Ládja sze prevrgla. 12 lüdi sze vtôpilo.
— Vu Nógrádvármegyövi Liberce vészi eden lovec szvoji dve deti, te ’zeno i zadnyis szebé moro. Tô v-majénom betégi vcsino.
— Pazte na deco. Vu Komáromi eden vért zdômi odivsi, dve deti domá nihao. Deteta szta v-hi’zi tecsasz-iszkala, ka szta sztrelni prah najsla, pa szta sze tecsasz lodila ’znyim, ka sze vu’zgo i obadva deteta oszlepo.
— Brátva sze v-Büdinszki goricaj 25-toga mihalscseka zacsnola. Ete dnih v najvecs mesztaj berejo, csi májo kaj, ár sze mraz prvle popascso.
— Vu Baranyavármegyövi Haraszti vészi eden cslovek jáko csemeren bio na ednoga ’zidova. Csizme szaré sztrelnim práhom napuno, z-drotom vküp zvézo, tá na léko edno jutro rano ’zidova v-okno, gobe vu’zgo, pa odbe’zo. ’Zidov zacsüo, ka
8
nikák hodi, vöszkocso szposztelé. Na szrecso, te je tresznolo i hi’za sze zvéksega vküpszünola.
— Vu Hevesvármegyövi Csány vészi v-preminôcsem meszeci 16-toga bliszk na nyivi ednoga 62 lêt sztároga csloveka bujo. V-goraszti mesztáj sze medvedje szka’züjo i med ’zivinov szo doszta kvára zroküvali.
— Kral 3-jega toga mêszeca na Gödöllő pride. Kralica de do szvétoga dnéva z-cserjov szvojov na Gödölli. Szrbszkoga vladika ’zena, Natália, ete dnih na Talianszko odpotuva. — Nisteri právijo, ka za volo nyénoga betega more na zimô na toplêse meszto odidti, drügi pa tô miszlijo, ka sze ognoti scsé neszrecse. — Murad, te prvlêsi törszki caszar v táksem norlasztom sztáliscse jeszte, ka ne vê, csi ga z-ednoga meszta na drügo meszto neszéjo. Té beteg je od vnogoga ’zgánoga pitva dôbo.
— Pri Kossuthi ete dnih rodbinszki szvétek bode obdr’záni. Szesztrane, Meszlényi Ilke bode gosztüvanye obdr’zano z-ednim csésztnikom od vogrszkoga miniszteriuma. Kossutha vszáko vrêmen vnogo pohájacsov gorpoiscse. Ete dnih szo z-Budapesta trijé plebánosje prinyam bili. Kak tê právijo, te sztári domoljübec pôleg szvoji 72 leti zdrav i je jáko pazlivi na vszáko zgodnyenyé szvoje vrelo lübene domovine.
— 800 letni dén koronüvanya szlednyega horvatskoga krala, Zvonimira, szo ete dnih steli vu Zagrabi poszvetsávati, ali eto de prisesztni meszec obdr’zano.
— Püspeka csi vucsitelnica. Munkácskoga katolicsanszkoga grcskoga püspeka Pasztélyi Jánosa csi Jeléna na Ungvári za vucsitelnico je imenüvana.
— Vrla vész. Vu Fehérvármegyövi na Bécski kalvinszki dühovnik v-ednoj nedelnoj predgi szvoje vernike opomino na prê pomáganye sôlszki dugovány. Na tô szo vernicke 12 jezero rainskih na solski cil vküpdjáli.
 Mali vért.
— Veska szadiscsa. V-prvlêsem broji je na prêdáno bilô, ka sze lüsztvo more szkerbeti za veska szadicsa; tam, gde za tô zemla vözmenjena, tá zemla sze more szamo na té cil nücati i csi bi sze gder na drügi poszeo nücala, tô sze more toga dugoványa ravnanya szlisajôcsem meszti zglásziti.
Delo szadiscs vszigdár v-jeszén trbê zacsnoti. Z-etim zacsnem v-rédi naprêdati, stera szo ta neogibno potrêbna dela.
Vu táksi vesznicaj, gde za tô v-zdásnyem vrêmeni nêmajo môcs-dela, ali gde sze szadiscse dokoncsno escse nemre v-szprávlanye vzéti, ali gde escse niti szadiscse nê vözmerjeno, tam sze za volo naprêpriprávlanya trbê szkerbeti za szadike. Za tô je za doszta 10—15 □ meterov, csi indri nebi mogocsno bilô na dvôri sôle, ali v-ogradi vucsenika. Eto meszto sze more najszledi do szrêdnye dnih vszeszvétseka na drôbno i csiszto na 30—50 centimeter globoko gorszkopati i te v-andrêscsek mêszeci te vu redi na 30 centimeterov ozdalecsne edne od ove brázde sze jábok i grüsk szemen poszeja i te sze zemlôv na 5 centimeter na kusztci pokrije. Tákse nasztropolje poszejejano szemen nezidi. Szliv i cserseny koscsice sze moro vcsaszi po jênyi toga szadü poszaditi, ár szledi sze poszühsisijo i nezido, csi glih v-jeszén v-zemlo prido. Csi je jábok ali grüsk szemen nê vküp szprávlano, to sze dobi küpiti v-stacuni szemena odávanya.
V-táksi vesznicaj pa, gde je ’ze vsze dokoncsno priprávleno, tam za prilicsno ograjenye trbê szkerbeti, csi zdrügim nê, zglobokov grabov i eto sze z-’zivém grajanyom zorobi.
Szadiscse sze na vecs ali menye tálov razdeli, kak tô velkôcsa ograda dopüszti, na szerdini sze z 1—1½ meter sürkov
potjov na dvá tála razdeli, i tô sze te pá rávnok tak sürkov z-ednov, ali z-vecs tálov razdeli.
Csi je szadiscse za doszta velko, te sze okôlig od grajanya na 1½ meter ozdalecsino tüdi naj na eden meter sürkôcso pôt na pravi i te sze tá 1½ meter sürka zemla okolograda za vecsféle poszeo vnüc vzeme.
Na tê táblaj kre kraja prido vrsztna drêva, záto na vszákoj tábli sze more okol 1 meter sürki rob neháti. Te notrêsi tao na táblaj sze za drügi pôv nüca. V-ednoj tábli sze v-jeszén, kak je vise povêdano, szemen drevja poszêja; ove táble dokecs v-réd pridejo, sze lehko za pôv okápanye trebüjôcsega nárasza nücajo, ka sze zemla bolje z-csiszti, zvön kukorce, stera jáko vöpotégne zemli môcs.
Kre kraja na tábli okol sze jame moro szkopati, edno od ove na 3 — 4 meter i kak sté mala szadika bode poszajena, jama eden meter sürka i tak globoko more bidti.
Za szajenyé szadik je vszigdar najprilicsnêse vrêmen jeszén; naszprotoletje szamo breszkvi, maline i kri’zovo drevje prilicsno szaditi; v-mrzlo i mokro zemlô vszakseféle drevje sze naj naszprotolje szadi.
Szadiscsa sztroske more vész nosziti, ali tisztoga vadlüványa sôle prednyarsztvo, na steroga ime je szpiszano v-grüntnoj knigi, csi sze je na tô glodôcs drügo szkoncsanye nê zgodilo. Csi bi prednyarsztvo obdelanye szadiscs i drüge sztroske ne bi doprnásalo, eto sze more birovii krajine naznánye dati. K-sztroskom szadiscs sze szlisi:  obdelanye zemlé, ograjanye, kopanye grabé ali sztüdenca; táksa dela, stera sze k-obdelanyi szlisajo moro za vcsenyá volo solszka deca opraviti; skéri ograda; szadiscsa i szemani; za vucsenyé potrêbne knige.
Vucsitela vu tom dugoványi pokázanoga trüda obvrácsanye sze more prednyarsztvo szkerbeti; najprilicsnêse je vu szadiscsi opovani szadik z-odaje notri pritecsene sume eden tao, v-najvecs meszti sze pol dá — vucsiteli dati za trüd.
— Krumpise zacsnejo v-nisteri mesztaj v-jeszén szaditi. Zemla neszmi vla’zna bidti. Krumpisje sze vszeszvétseka prve dnih na 20—25 centimeter globocsino poszadijo; globse: do drôbni krumpisje; vise: pozebéjo. Krumpisje sze szlámnatim konyszkim gnôjom pokrijejo. Vu szüsec mêszeci gorosziplejo, ka sze klice od mocsnoga mraza naj obránijo. Tê krumpisje szo jáko kuszti i riszálscseka sze vökopajo.
Szilje. Za volo ’zidoszki szvétkov eti tr’ztvo ete dnih po mali slo. Pôv kukorce je nê jáki. Cêna je bila: psenica 74 ― 80 klgr. ’zmécsna 10 ― 11 rh. 50 kr; ’zito 70 ― 72 klgr. 8 rh. 25 ― 40 kr; jecsmen 60 ― 62 klgr. 5 rh. 95 ― 6 rh. 25 kr.; ovesz 36 ― 40 klgr. 6 rh 15 ― 7 rh. 80 kr.; kukurca 74 klgr. 6 rh. 30 kr.; grah beli 10 rh.; velko zrnaszti 9 rh 80 kr., piszani 7 ― 8 rh.; grásics 13 ― 14 rh.; lécsa csiszta 14 ― 15 rh.; pseno 9 rh.; mak jáko iszkani 33 ― 42 rh. orehi 13—18 rh. Mászcsava 75 rh.; lój iszkan 52 rh. Szlive sze jáko küpijo, z-lagvom 30 rh. ― ’Zivinszko szenye: pár volôv 145 ― 315 rh.; dojne krave edna 60 ― 140 rh. za meszáre par kráv 110 ― 190 rh. — Govenszko meszô 100 klgr. 48 ― 52 rh.
Podgovoren réditel: Agustich Imre.
Goszp. G. J. Bisztrica. Hvála. V-tom broji ide. Ta drüga na prisesztni broj osztála. Na Lendavo szam novine z-rédom poszlo. Csi steri broj nebi R. dobo, proszim meni naznánye dati.
Goszp. X. pôleg Radgonye. Nyihovo ’zelênye k-novomi leti miszlim dopuniti. V-tom dugoványi szam ’ze od vecs kraja opominam bio. Jaz tüdi to miszlim, ka de bogse od vsze szlovenov nücani právipisz, ár vsze de ji vecs le’zê cstelo. Pozdrávlam nyih i O―s.
Stampano v-Buda-Pesti vu FRANKLIN-TIVARISTVE násztavi.