Pred kratkim nas je poklical znanec in se zanimal, koliko velja 5 slovenskih tolarjev? V najboljšem primeru 5 madžarskih forintov, smo mu odgovorili. Ojoj, potem pa da je ogoljufan 75 odstotkov. Njegovi igralni avtomati po želez-nožupanijskih gostilnah namreč delujejo z madžarskimi kovanci v vrednosti 20 forintov. Še večja pa je moralna škoda, saj so strastni igralci še bolj strastni, ko pogruntajo, da gre najnovejša pogruntavščina na njihovo škodo. Po velikosti in teži sta si namreč omenjena dva kovanca podobna. Ni kaj, zanimiva promocija novega slovenskega denarja na madžarskem tržišču.
Nekaj podobnega se je dogajalo s tistimi igralnimi avtomati pred leti, ko so ponarejali kovance v vrednosti 20 forintov kar v monoštrski tovarni kos, in sicer ravno tako za pet forintov. Takrat je bila škoda seveda še večja, saj so lastniki dobivali navadne ploščate kovinske predmete.
Moj zobozdravnik, ko bi mi lahko neko stvar naredil ob enem samem obisku, me vabi kar petkrat. V dvotedenskih presledkih. Zadnjikrat mi je nekaj pošprical v usta pa je rekel, zdaj smo pa v redu. Kljub temu da mi je ob predzadnji priložnosti zabičal, da ne smem pozabiti doma rentgena, ki mi ga je naredil ob najinem predpredzadnjem srečanju. Verjeli ali
PRED (DRUGIMI) LOKALNIMI VOLITVAMI NA MADŽARSKEM str. 2
POSVET O MAJŠINSKEM ŠOLSTVU
str. 5
ČASOPIS ZVEZE SLOVENCEV NA MADŽARSKEM Monošter, 20. oktober 1994	• Leto IV, št. 21
GOLJUF(OB)IJA
ne, sploh ni pogledal rentgenskega posnetka. Verjetno gre za obračun dela na podlagi števila obiskov pri zobozdravniku. Bolj praktično bi bilo - če že goljufamo -, če bi ga jaz obiskal enkrat, on pa bi me napisal v evidenčno knjigo petkrat.
Z avtomehanikom se zmenim, da mi bo nabavil elektroniko za vžig za tri tisoč forintov, naj se pozanimam pojutrišnjem. Ko ga po poteku roka povprašam po telefonu, mi reče, da je stvar dobil. Koliko bo že stalo, ga iz vljudnosti pobaram. 3300 forintov, doda brez obotavljanja. Jutri jo naj pridem iskat. Ko naslednji dan res prevzamem stvar, mu iz vljudnosti rečem - tepec vljudni! -, dajte računat prosim, mi odvrne, ne da bi trenil z
očesom, da bi vse skupaj bilo 3600 forintov.
Če pomislimo, kaj vse se dogaja na Madžarskem v zadnjem času, potem je prej povedano le nedolžna šala. Brez pretiravanja lahko rečemo, da je našo državo zajela neke vrste goljufobija.
Pred kakim letom ali dvema so nekatere madžarske banke poslovale na tak način, da so dajale velika posojila prijateljskim podjetnikom v višini, ki je po desetkrat, dvajsetkrat ali še večkrat presegala sredstva, dovoljena po zakonskih predpisih. Nastalo je več kot 20 milijard škode. Odgovornih pa nikjer.
Prav tako gre za težke milijarde škode, ki jo je povzročila še vedno trajajoča akcija, v madžarskem pogovornem jeziku ime-
novana "blondiranje kurilnega olja". Gre za cenovno razliko kurilnega in dizelskega olja. Prvo je veliko cenejše kot slednje. Ogrevanje stanovanj se tretira kot storitvena dejavnost, avtomobilizem pa kot biznis. Gre za isti proizvod. Zato da bi ta dva produkta vizualno lahko razločevali, sta različne barve. Del mafije se je specializiral na to, da odpravlja to vizualno razliko. Finta je seveda v tem, da se kupi poceni kurilno olje v gromozanskih količinah in se po "blondiranju" prodaja za drago dizelsko olje. Na tem področju se je še najbolj "izkazala" madžarska vojska. Večletna akcija še traja, pravih odgovornih pa spet ni.
Lahko se seveda zgražamo nad takimi stvarmi,
nismo pa naivni, da ne bi vedeli, da korupcija obstaja od pamtiveka dalje in tudi nihče je ne bo nikoli mogel popolnoma iztrebiti. Vendar ne sme biti vseeno, če se tu in tam pojavi kakšen negativen primer, ali pa da je družba prepletena z goljufijami do zadnjega vlakna.
Mene osebno niti ne bega preveč bolestna lakomnost nekaterih po denarju, ampak prav nesramna brezobzirnost, da so se mafijci spravili kar na hrano. Ne gre za to, da te v trgovini ogoljufajo za pol kilograma mesa ali kruha, temveč da hrano proizvajajo s pomočjo strupenih kemičnih snovi. Kot npr. rdečo papriko v prahu z različnimi laki in barvami, ki vsebujejo svinec. Se pravi, nič hudega, če ti crkneš, važno, da jaz dobim nekaj tisočakov. (Nekaj podobno svinjskega se je dogajalo pred leti v Avstriji, ko so v vino dajali antifriz.) Na Madžarskem je namreč zaradi take paprike zbolelo že več sto ljudi. Da o gospodarski škodi niti ne govorimo.
Ravno zdaj je izbruhnil nov škandal. Tudi svetovno znani porcelan iz Herenda ponarejajo.
Madžarska je bila do zdaj znana po svoji papriki, porcelanu, zimski salami in palinki. Malo me je strah glede salame in palinke.
Sicer pa, dober tek in na zdravje!
Fr.M.
2
PRED (DRUGIMI) LOKALNIMI VOLITVAMI NA MADŽARSKEM
PO LANI SPREJETEM ZAKONU BODO MANJŠINE DOBILE SAMOUPRAVE
Po nekaterih zapletih, zlasti zaradi opozicije, je predsednik države Arpad Goncz slednjič le razpisal datum volitev v lokalne in narodnostne samouprave. Volitve bodo 11. decembra, in sicer hkrati v občinske in narodnostne samouprave.
Zaplet so povzročile opozicijske stranke, ki so imele več pripomb. Tako jim ni všeč, da bo samo en krog volitev in tudi, da ni določeno, kolikšna mora biti udeležba za uspešne volitve. Zato so opozicijske stranke predsedniku države tudi predlagale, naj vrne zakon v ponovno obravnavo v parlament. To bi pomenilo, da volitev ne bi bilo mogoče izpeljati letos, stranke, ki so dobile malo glasov na državnih volitvah, pa bi čas poskušale izkoristiti za nabiranje glasov. Predsedniku se to ni zdelo umestno in potrebno, zato je razpisal volitve.
Za manjšine na Madžarskem pa so še bolj kot občinske volitve, pomembne prve volitve v narodnostne samouprave. Te volitve bodo izpeljane na osnovi lani sprejetega zakona o pravicah narodnih in etničnih manjšin. Zlasti zavoljo številnih nejasnosti, ki so se pojavile v zvezi s tem zakonom, spomnimo naj na posvetovanje v Szentendreju, je bilo kar dobro, da bodo narodnostne samouprave oblikovali šele letos.
V Porabju naj bi bile volitve v narodnostne samouprave dokaj preproste zaradi prevladujočega števila Slovencev, zelo verjetno pa tako gladko ne bo šlo. Spomnimo se, denimo, na Dolnji Senik, kjer je ob slovenski manjšini še nemška.
Narodnostne samouprave bodo, ne samo kot zakonska, marveč kot vsebinska novost, posegle v organiziranost manjšin.
Po prevladujočem prepričanju te samouprave ne bodo mogle nadomestiti, recimo narodnostnih zvez kot je Zveza Slovencev, bodo pa osnovne nosilke uresničevanja manjšinske politike v svojih okoljih. Kjer so razmere take kakor na Gornjem Seniku, problemov ne bi smelo biti, kajti občina si že zdaj uspešno prizadeva za uresničevanje nalog tudi na narodnostnem področju, manj naklonjenosti pa so pokazali nekateri drugi župani.
O novostih, zlasti pa o posledicah uresničevanja zakona o pravicah narodnih in etničnih manjšin, so že večkrat razpravljali tudi v "Okrogli mizi", ki na državni ravni povezuje trinajst, na Madžarskem priznanih manjšin. "Okroglo mizo" vodi Peter Lastič, ki je prepričan, da bodo manjšine tako povezane kot so zdaj, uspele z marsikaterim predlogom. "Okrogla miza" si je ustvarila ugled pri oblasteh, tako pri vladi kakor pri predsedniku države in v drugih okoljih. Tako naj bi bilo tudi v bodoče, zlasti zato, ker želi "Okrogla miza" nastopati dobro pripravljena, s strokovno podkrepljenimi stališči. Peter Lastič tudi ocenjuje, da osrednji in vodilni madžarski tisk podpira manjšine in jim s tem pomaga pri uresničevanju sicer upravičenih in potrebnih nalog.
Vsebina dela manjšinskih samouprav je zapisana v četrtem poglavju že večkrat omenjenega zakona. Zdaj je tudi znano, da morajo občinske samo-
uprave šestdeset dni po izvolitvi tudi izvoliti državno samoupravo.
Marsikaj pa bo, kot je to že običajno, odvisno od denarja. Ko v "Okrogli mizi" ugotavljajo, da uradni predstavniki upoštevajo njene predloge, pa vidi ta čas problem v zagotavljanju denarja. Posebej zato, ker zmanjšujejo in bodo še naprej zmanjševali proračunske postavke v vseh okoljih in na vseh ravneh. In ker manjšine niso dobivale ravno dosti denarja, bodo toliko bolj finančno prizadete. Kljub varčevanju v vseh okoljih je Peter Lastič prepričan, da bodo z večino projektov manjšine uspele, zlasti če bodo pripravile dobre, kar pomeni konkretne programe.
V vse organizacijske novosti in spremembe se aktivno in ustvarjalno vključujejo tudi porabski Slovenci. Priložnost za konkreten pogovor in dogovor pa se jim obeta, kot je znano, na občnem zboru Zveze Slovencev.
Ne glede na zakonske zahteve po organiziranosti na osnovi občinskih narodnostnih samouprav in kasnejši izvolitvi državne samouprave, pa ostane nesporno dejstvo, da v Porabju mora ostati Zveza Slovencev. Ta trditev ni napisana, kot pravimo, na "kožo" nikomur osebno, ampak zaradi preteklosti, sedanjosti in bodočnosti porabskih Slovencev. Ka-koršnokoli razmišljanje o nadomestitvi zveze z občinskimi samoupravami in z državno, je že v osnovi zoper manjšino, ki je morala kar do konca leta 1990 čakati na svojo prvo narodnostno organizacijo, neodvisno od drugih manjšin na Madžarskem.
eR I
DVE NOVI
SLOVENSKI KNJIGI
Slovenci na Madžarskem so bogatejši za dve pomembni knjižni novosti v maternem jeziku. Prva je zbornik razprav o Jožefu Košiču z naslovom KOŠIČ IN NJEGOV ČAS, druga pa slovenska izdaja knjige o narodnostih na obeh straneh meje z naslovom OD RABE DO MURE, avtorja Andrasa Bertalana Szekelya. Prvo je izdal Košičev sklad z denarno pomočjo Glavnega oddelka za narodne in etnične manjšine Ministrstva za kulturo in šolstvo, drugo pa Zveza Slovencev na Madžarskem in Pomurska madžarska narodnostna skupnost.
V zborniku razprav o Jožefu Košiču so objavljeni referati s simpozija na temo Košič in njegov čas; simpozij je potekal 23. oktobra 1993 v Števanovcih. "Referati so skušali osvetliti Košičevo ustvarjalno delo, jezik v njegovih spisih, njegovo življenje in čas, v katerem je živel. V zborniku je dodan pisni prispevek dr. Vilka Novaka, izjemnega poznavalca Košičevega dela. Zavedamo se, da se je širše raziskovanje Košičevega pisanja šele začelo. Upamo, da bo tudi ta zbornik vzbudil zanimanje strokovnjakov in da bomo zastavljeno delo nadaljevali," piše v uvodu dr. Zinka Zorko.
Knjiga o narodnostih na obeh straneh slovensko-madžarske meje, Od Rabe do Mure, je izbor predavanj, zapisov in člankov, objavljenih v različnih publikacijah med leti 1983 in 1992 na Madžarskem in v Sloveniji. Dr. Andras Bertalan Szekely velja za odličnega poznavalca in raziskovalca življenja narodnih manjšin, posebej še slovenske na Madžarskem in madžarske v Sloveniji. "Želel bi, da knjiga služi zbliževanju dveh sosednjih narodov, ki se vzporedno približujeta evropski integraciji, in temu, da sliko, ki smo si jo izoblikovali drug o drugem, naredi še bolj raznoliko," pravi avtor. Predstavitev knjige je bila 12. oktobra v dvorani Zveze Slovencev v Monoštru.
Vsaka nova knjižna izdaja v maternem jeziku je za Slovence na Madžarskem izjemnega pomena; je možnost, da se slovenski jezik kot materinščina uzavešča tudi tam, kjer je odnos do tega vprašanja vse prej kot pozitiven, omogoča pa tudi vsem, ki se o Slovencih v Porabju želijo podrobneje poučiti, da to storijo. Upamo, da bosta slovenski knjižni novosti našli pot do velikega števila bralcev, tako na Madžarskem kot v Sloveniji.
VALERIJA PERGER
Porabje, 20. oktobra 1994
3
SIB1LSKE KNJIGE (18)
PODLOŽNIKI
Sibila je v svojih pre-rokovanjih govorila tudi o podložnikih in njihovem življenju. Od srednjega veka do srede 19. stoletja je bila večina tlačanov “privezana" na zemljo. Mogoče jih je bilo prodajati Skupaj z zemljiščem, nišo sé smeli svobodno seliti. Morali so dajati zemlji-škemu gospodu dajatve v naravi, in so morali hoditi na tlako. Tako tudi na Češkem:
"Teda nyim Goszpodin Boug ednoga krala za drugim posle, steri de nyé z Egiptoszkof nevo-lov tezso. Tak, da do goszpodi 3 dnij i szebi 2 gnij delali bodo. Szledi tou lüsztvo pa ednoga krala dobi, steri de velike nouve dugovanye nutri szpravlo. Vu zacsétki de sze prosztomi lüsztvi ino sze nyim dopadne. Szledi do oni vidli, ka szo sze zmesali vu szvojem csakanyi. Tej krao nede mogo dokoncsati ka je on zacsno, da sze Velkim te nouve dugovanye nedo vidle. Nego do oni, esi de mogocse, szkrbeli krala od nyegovoga do-
broga mislenya zmesati i fszake fele lagojo delo na Špot denejo."
V naslednjem stavku je prisotna razsvetljenjska misel, ki sé je zavzemala za enakost Ijudi pred zakonom in za versko toleran-co.
"Pod goszpodov toga krala sze na znanye da, ka szaki szloboskino ma, na szake fele vöro sze szlobodno oberné. On bode velik nevoszkenik popov, zatok bode pod nyegovo goszpodov do-szta poposzkoga imánya i doszta cerkvi na nikoj pride. Szvetoszt popov-szka vu tisztom czaiti zse zsalosztna bode. Nyiho-vo goszposztvo gori henya. Gda do velikasi vidili, ka je krao prosztomi lüsztvi zadovolen, teda oni szvoi grünt i gos-tya zaprejo i podlozsni-kom ne dopüsztijo blüzi hoditi."
Reforme kraljice Marije Terezije, ki je vladala tudi dedni dežel! Češki, so določale zgornje meje dol-žnosti kmetov (predvsem tlake), obenem pa okrepile njihove posestne pravice:
Gda de krao tou vüdo, teda on fsze grünt dá gori zmerti, nai prouszti cslovik sz toga tüdi tao dobi. Tej krao de zapo-vidjov novi dugovanyom delao. Teda pride szmrt, vzeme nyegovomi moderni dugovanji konec. Nyeva szmrt de lüsztvi csüdna ino de kak mrtev za zsivocsega stimani. Po nyem tö lüsztvo drügoga krala dobi, steri országe nisterne pravice vzeme. Podlozsniki do mogli štiri teta dacso placsüvati, nyegovo kra-lüvanye nede dugo ladale. Po nyem dobi tou lüsztvo ednoga mladoga krala. Pod nyegovim ladanyom bode velka i duga bojna. Proszto lüsztvo de nyemi szilje szvojega pouva zapsz-tom moglo davate i eške doszta placsüvati."
Velika in dolga vojna je najbrž tridesetletna vojna (1618-1648), ki sejezačela z vstajo proti habsburškim deželnim knezom - na Češkem.
Marija Kozar
TAM NA VISKOJ GORI
NAŠE PESMI (85)
Tam na viskoj gori, veuki ogenj gori. Tam na viskoj gori, veuki ogenj gori.
Mimo paj ti grejo, dvajseti vojakov, mimo paj li grejo, dvajseti vojakov.
Vsi so srčno zdravi, samo eden ranjen, vsi so srčno zdravi, samo eden ranjen.
Ranjen milo prosi, skopajte mi jamo, na sablo široko, na pükšo globoko.
Nütri mi denite, moje mrtvo tejlo, zvüna mi nihajte, mojo desno roko.
Zanjo mi privežte, mojga fanj konjička, naj sé konjičjauče, če sé lübica nešče.
Z groba de vörasla, lejpa zelena travca, če de konjič lačen, naj si vzeme betvo.
Z groba de vötekla, lejpa čista voda, če de konjič žeden, naj si vzeme kraplo.
(Gorenji Sinik) -mkm-
PISMO IZ SOBOTE
BRATEFJE MIMO
Grozdje smo poubrali, dojsemleli in sprejšali, pa Zdaj že lipou mošt pijemo. Edni pravijo, ka je letina bila dobra, drügi pa sé toužijo, ka je nej tak, kak bi leko bilou. Nej važno. Vina de zadosta, tak kak sigdar, pa pili mo tö, tak kak sigdar. Ali na letošnjo! bratvi so sé rejsan godile čüdne reči.
Kak prvo, so ga v našon glavnon Varaši, Lublani, mlajši doubili eden den prousti, ka njin je nej trbelo v šoulo iti. Tou so doubili za bratef. V Lublani pa bratef! Prosin lipou! Pa gde de tan grozdje raslo, na betouni pa železi? Bole mislin, ka so školniki škeli malo fraj meti, pa so si zmislili takšo norijo. Uni leko, vej so z velkoga Varaša. Eti pri nas, si tou ne bi mogli privouščiti. Zato pa so pri nas strejlili ške vekšo sumarijo. Glij tiste dneve, gda sé je najbole bralou, so nut pozvali moške, ka do sé ene par dni kak mala deca špilali za soldake. Meli so soldačke vaje, glij tisto soboto pa nedelo, gda sé je po goricaj popejvalo pa djufkalo. Tak vidite, so edni dobili prousti den, drügi pa so te, gda bi leko meli prousto, mogli delati. Ali, kak san že pravo, vina de zadosta, kak sigdar.
V glavnon je tak, če ti ne delajo nevole drügi, te si je človik san vönajde. Takje moja tašča Regina, trno čedna ženska, napravi tou leto tö. Pred kučof mamo eden lugaš, ka sikšo leto dá kouli trijstou litrof rdečke. Tou bi tak edno par lidi poubralo za pet vör. Ali moja tašča Regina, trno čedna ženska, je vküp pozvala pou rodbine, aj pridejo na bratef. Že eden večer prle je začala pečti pogače, küjati govejnsko župo. Zazranka je že ob peti bisnela po kuči pa pekla masou, trej bila šalato, lüjpala krunpiče, pa vse takšo, kak če bi malo gostüvanje slüžili. Ob deseti so vsi fküper Prišli in ške nejsta minouli dvej vöri, ednoga grozdleka nej bilou več na lugaši. Te pa trbelo za Sto sejsti pa gesti, dapa človik leko pogej samo telko, kelkovanga ide. Gestija je ostalo ške za edno takšo bratef, moja tašča Regina, trno čedna ženska, pa nej več mejla mouči, ka bi tanjere zaprala, tak jo je küjanje zmantralo.
Te smo si tisto gesti pošikavali eden drügomi ške trij, štiri dni. Na konci pa je najbole vesejli biu naš pes Bobi, ka je vse tou doubo v svojo sklejco. Tak je on tö meu neka od naše bratve, če že vina ne pije.
Mojo taščo Regino, trno čedno žensko, je tou tak vönafčilo, ka Zdaj tak male obede kiija, ka sé sikšomi mesou ranč v zobej ne zgrabi, župe je za edno šleferko, za krumple pa sé sigdar zbijemo. Tak je Zdaj tou pri nas po ton malom gostüvanji za bratef, ka vsi kumaj čakamo, gda pa rodbina fküp prileti, ka mo palik geli kak velki. Ali Zdaj že Znam, ka mo napravo. Vse, ka ostane, nekan skrijen, ka mo meu za tiste čase, gda mojo taščo Regino, trno čedno žensko, palik zgrabi šparanje. Sigdar mo falat mesa meu v žepki.
MIKI

Porabje, 20. oktobra 1994
4
MOJI SPOMINI
MLAJŠI SI NAJDEMO NAUVI DAUM
DR. DRNOVŠEK V ZDA
Predsednik slovenske vlade dr. Janez Drnovšek se je mudil na šestdnevnem obisku v ZDA. Najprej se je udeležil razprave na 49. zasedanju Generalne skupščine OZN. V govoru pred svetovnim avditorijem je dr. Drnovšek spregovoril o prenovi svetovne organizacije in o Sloveniji ter njenih pogledih na OZN in svet. Slovenski premier je obisk preko velike luže izkoristil tudi za srečanja z ameriškimi poslovneži in za predavanja o Sloveniji na večih univerzah.
PETERLE IN MARTINO V OGLEJU
V italijanskem Ogleju sta se pred dnevi sešla slovenski in italijanski zunanji minister Lojze Peterle in Antonio Martino. Srečanje je potekalo predvsem v znamenju priprave na srečanje ministrskih predsednikov dr. Janeza Drnovška in Silvia Berlusconija, do katerega naj bi prišlo še pred koncem oktobra. V ospredju pogovorov, ki so potekali za zaprtimi vrati, so bila odprta vprašanja v medsebojnih odnosih. Bistveno pri vsem pa je, odpraviti tiste sporne zadeve, ki otežujejo začetek pogajanj o pridruženem članstvu Slovenije k Evropski uniji.
IVO BIZJAK - VARUH ČLOVEKOVIH PRAVIC
61 poslancev (glas več od potrebne večine) je v državnem zboru podprlo predlog predsednika države Milana Kučana in tako je Ivo Bizjak postal prvi varuh človekovih pravic oziroma ombudsman v Sloveniji. Varuh bo varoval človekove pravice in temeljne svoboščine, ko jih bo kršila država oziroma njeni organi.
Gda je moja šesta sestra odišla v Merko (I. ’56), so moji starištje jako žalostni bili. Tak je bilau, ka bi ona doma pri iži ostala, ka sam dja za snejo mogla titi. Moj mauž je tö sam osto s starišami. Nigdar ne pozabim tisti den, gda je naja gostüvanje minaulo pa sam išla vkraj od dauma. Mati so te 63 lejta stari bili, Oča pa 67, tak ka so trno potrejbni bili pomauči. Dapa nigdar je nej tak kak človek računa, gospaud Baug čleka račun dostakrat prejkpotegna.
ZA SNEJO SAM IŠLA
Gda sam za snejo prišla, sam dobila edne posrane vile v roké pa mrš v štalo, očej pomagati maro opravlati. Mauž je delat ojdo, ka je pejnaze trbelo slüžili. Tistoga ipa so trno viske porce bile.
Doma so meli dva konja. Dja sam sé Sprvoga trno bodjala, ka smo mi nigdar nej meli konja. Moža Oča so mi pravli, vej sé pa ne boj, ka te ne pönejo, ka nejmajo oré. Dja sam moža stariše za očo pa mater zvala. Oča so trno dober človek bili, takši tiji. Nej so zdravi bili, dapa dja sam je vsigdar lepau opravlala, ka so oni zamé tö trno dobri bili. So kumaj 20 lejt stari bili, gda so sé na verstvo oženin. Svoj beteg so tak dobili, ka so marciuša lejs tesali na rama. Nikše lagve črejvle so meli obüto pa njim je vlaga notra šla. Tak so sé razmrazili, ka so astmo dobili. S tistoga so sé nigdar več nej mogli zvračiti, če so sé količkaj razmrazili, včasin so vro-čino dobili pa so takšno težko sapo meli, ka so sé skur zasapili. Dja sam tau nej mogla gledati, če je kakšno žmetno delo bilau, sam njim vsigdar pomagala. Dostafart so nej mogli dvej kanta vodé s stüdan-ca v štalo prnesti.
Gda sam dja k njim za snejo prišla, so Oča 48 lejt stari bili pa so kumaj 55 kil
vagali. Mati so zdrava ženska bili pa so očej nej dali valati. Vsigdar so njim pravli: "teba je nika nej, ftraga te je delati". Dostafart sam vidla, ka so sé Oča skunzili. Mati so nej lagva ženska bili, samo takša svoja. Oni so nigdar nej pokazali lübezen do drugoga človeka. Dja sé ne čüdivam, ka je njini Žitek tö trno žalos-ten bijo. Samo 9 lejt stari so bili, gda so mater zgübili. Njina mati so 1921. letavšpanjola mrli. Noseči so bili s šestim detetom, gda je tisti beteg zaodo. Dejte sé je v ausmom mejseci narodilo, tri tjedna je živelo, na štrti tjeden so mati tö mrli. Pet mlajšov je ostalo. Nastarejša je bila 11 lejt stara, moja tašča (anyós) 9, naj mlajša pa 4. Deca je tak gorazrasla, ka je od nikoga nej lübezen dobila, od nikoga nej edno dobra rejč. Oča je, gda je ženo pa dejte pokopo, v ietargijo spadno pa je piti začno. Mlajše je doma nau, po Varaša sé je vozo.
Mati (tašča) so mi prpo-vejdali, ka so nej vedli küjati, če so kaj naredli, ali so prsolili ali je pa čisto nesla-no bilau. Nej so si vedli gvant zaprati, tak ka so vüši dobili. Pomauč so nej mogli od nikoga čakati, njini Oča so sé nigdar več nej ženili. Najstarejša sestra, gda je 16 lejt stara bila, ta po svejta išla. V Brazilijo, gde sé je oženila. Tak, ka je te moja tašča vertnja gratala pri iži. Pri 14 lejtaj.
Taši (após) pa tašča sta sé 1930. leta oženila. Z njinoga zakona so sé trdjé podje narodili. Moj mauž je bijo drugi rojeni.
PA NA ROSCOE-STREET-I
Dja sam za snejo prišla, šesta sestra pa s pomo-čjauv Redečoga križa srečno v Merko. Te je že oženjena bila z mojim šaugorom (svakom). Tam sé je za nje vzela pa njim dala kvarter najstarejša sestra, stera je 1930. leta odišla v Merko. Ona je tö
nej mejla völke rame, dapa strejo so dun mejli više seba. 35 lejt je stara bila, gda sé je včila auto voziti. V lederni fabrik je delat ojdla, 60 kilomejtarov sé je pelala vsikši den. Mujs je mogla delat ojti, ka so štiri mlajše meli, ovak je nej vöšlau. Na pet minut od nji sé je držala druga sestra. Ona je na mlajše pazila, zatok ka je ona nigdar nej dejat ojdla.
Šesta sestra sé je edno leto držala pri najstarejši sestri. Po tistim so sé v Chichago znosili, ka so lažej delo dobili. Z njinoga zakona so sé narodne tri dekličine. Gda je sestra z drugo noseča bila, je mauž trno betežen grato. Padardje so pravli, ka tu-mor ma, ka nede poma-ganja. Dapa z božjo pomočjauv je živ osto. Tau je sreča bila, ka sé je z naše vesi eden drugi za-konski par tö v tistom rami držo pa njim je dosta pomago. Vse tau je bilau v Chichagi na Roscoe-streeti, tam gde so sé 36 lejt pred tom starištje tö držali. Če si človek zmisli, ali je nej boža vola, da si za 36 lejt (h)či ranč tam daum najde, gde so živeli njeni starištje.
DVOJČICE
Z našoga zakona so sé narodili štirdje mlajši. Vse so deklične bile. Prva sé je narodila 1957. leta. Gda je eden mejsec stara bila je mauž 120 kilomejtarov od dauma delo daubo. Kumaj sva edno leto oženjeniva bila, pa sva sé morala raz-laučiti. Dapa v našoj krajini je dela nej bilau. Vsakši tjeden ali na dva tjedna smo sé vidli za eden den. Deklična je tri lejta stara bila, pa je očo ranč nej stejla poznati. Vsigdar je prajla: "ti si nej Oča, ti si možak (stric)."
1960. leta sam drgauč kusta gratala. Dvojčice sam nosila pod srcom. Dapa samo edna je živa ostala. Menkša, stera sé je prvin narodila, je tak mala
bila, kak edna baba (lut-ka). Samo 1,6 kil je mejla. Drugorojena sestra je samo dvej vöre živala. 1,8 kil je vagala. Z zdravimi kolegami je na svejt prišla, dapa zatok ka sé je druga narajala je dosta vodé požrla pa so sé njej pliiče zalejale. Nej so go mogli obraniti.
Dja sam po rojstvi tak na nikoj prišla, ka sam samo 46 kil vagala. Srce me je bolelo za dejte, stero je mrlo. Sam eštje v porod-nišnici ležala, sam čüla kak zvoni zvonijo, da so jo pokapali. Mislila sam, ka sé mi srce razpauči od boleznosti.
Prvorojeno dejte so v sombotelske špitale pelali, ka so v Varaša te eštje nej meli inkubator. Lagvo so jo spakirali, nika so zraven dali, aj jo segrejva. S tistim so ji cejlo malo naugo zažgali skurok do čonte (kosti). Za deset dni, gda sam dja za njauv šla, je tak vögledala, ka je nej bila k žitki pa nej k smrti. Ranili sojo skauz nausa. Nikoma ne želim tisto žmečavo, ka sam vöprestala, dokeč je njej rana na naugi zacej-lila. Vsikši den je menja va-gaia, samo je že 1,3 kil mejla. Telko skunz sam pistila, ka bi leko s kantami nosili. Prejdjen doktor me je vsigdar tolažo. Gda je tri tjedne minaulo, je rana za-cejlila, dejte je začnilo gordjemati. Doktor me je notrazvau v ižo, gde so mlajši bili pa mi je etak pravo: "Lüblena ženska, gledajte, ka vam nika pokažem!" Dejte je vzejo pa si ga je v prgiško (na dlan) posado. Tisto malo tejlo je tak glavo goradr-žalo, kak traja. Te mi je pravo: "S tauga deteta völka dejkla zraste. Več neštjem videti, ka bi Vaše oči skunznaste bilé!" Pa tak je bilau. Gda je dejte dva mejseca staro bilau, je že 2,4 kil vagalo. Telkofart si zmislim na tistoga doktora, če rejsen je že 20 lejt pokojni.
-ES-
Porabje, 20. oktobra 1994
■
BESZÁMOLÓ A MAGYARORSZÁGI SZLOVÉNEK SZÖVETSÉGE NÉGYÉVES MUNKÁJÁRÓL 1990 -1994
w	w
w
A Magyarországi Szlovének Szövetségének Elnöksége legutóbbi elnökségi ülésén úgy döntött, hogy lapunk, a PORABJE segítségével tájékoztatja Önöket a szervezet négyéves munkájáról. A Szövetség közgyűlésére való felkészülés keretében - mely 1994. október 22-én lesz - mindkét nyelven (szlovénul és magyarul) eljuttatjuk Önökhöz az 1990-94 közötti időszak tevékenységének rövidített krónikáját és értékelését. Az anyagot, melyet az eltelt korszak dokumentum értékű felvételeivel színesítettünk, megkapják a közgyűlés leendő küldöttei és vendégei is.
Szeretnénk, ha a beszámolót lapunk 20. és 21. számában - mellékletként - kézhez kapná minden előfizetőnk és olvasónk, egyesületünk és művészeti csoportunk, minden szlovén, akit munkánk érdekel. Célunk az is, hogy munkánkkal, eredményeinkkel, gondjainkkal megismerkedjenek magyar honfitársaink, barátaink.
Tevékenységünkkel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait juttassa el a közgyűlés küldötteihez, akiket a helyi önkormányzatok, egyesületek, művészeti csoportok delegálnak. Ezzel segíti eredményesebbé tenni szervezetünk munkáját.
ÁLTALÁNOS ERTEKELES
1990. október 27-én fiatal értelmiségiek egy csoportja -akik a ljubljanai Egyetemen vagy a szombathelyi Tanárképző Főiskolán végeztünk -véglegesen kilépett a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségébe (a Magyarországon élő szer-bek, horvátok és szlovének közös szervezete) és megalakította a Szlovén Szövetséget. Tette ezt azon idősebb nemzetiségi aktivisták hathatós segítségével és közreműködésével, akik a korábbi korszakban is a Rába- vidéken élő szlovének megmaradásáért tevékenykedtek. A Szövetség a LIPA (Hársfa) szlovén egyesületből nőtte ki magát.
Mint a határon túli szlovének legkisebb létszámú közössége, végre mi is saját érdekképviseleti szervezethez jutottunk.
Az új szervezet megalakulásához hozzájárult a korszak általános és politikai légköre is. A demokratizálódási folyamat kb. négy évvel ezelőtt elérte Közép- és Kelet-Európa országait, közöttük Magyarországot is. A Magyar Köztársaságban az 1990-es évi szabad választásokat valamint ET-tagság elnyerését követően megváltozott a hatalom és a nemzetiségek viszonya. A pozitív irányú elmozdulás több területen is tetten érhető; a korábbi időszakhoz képes jelentős mértékben megnőtt az állami költségvetési támogatás, elfogadták A nemzeti és et-
nikai kisebbségek jogairól szóló törvényt. Hazánk és az anyaország, Szlovénia kapcsolatai rendkívül kiegyensúlyozottak, ezt bizonyítja számtalan államközi egyezmény aláírása is. Szlovénia önállóságának nemzetközi elismerése után a két ország kisebbségi egyezményt is aláírt. Az Egyezmény a Magyar Köztársaságban élő szlovén nemzeti kisebbség és a Szlovén Köztársaságban élő magyar nemzeti közösség sajátos jogainak biztosításáról mindkét országot kötelezi arra, hogy gondoskodjék a két nemzetiség identitásának megőrzéséről, anyanyelvi oktatásáról, kulturális tevékenységéről, tájékoztatásáról. Támogatja a kisebbségek és anyaországuk kapcsolatát.
A Rába-vidék több évtizedes viszonylagos zártsága, az anyaországtól való majdnem hermetikus elzártsága, gazdasági, nyelvi és kulturális téren olyan folyamatokat indítottéi (asszimilációsfolyamatok), melyeknek feltartóztatása illetve visszafordítása rendkívül időigényes.
A Magyarországi Szlovének Szövetségének négyéves munkája során sikerült néhány területen pozitív elmozdulást elérnie. Ide sorolhatjuk az alakuló ülés Alapszabályából és Programjából eredő feladatokat, melyeket az anyanyelv megőrzése, a kulturális tevékenység fellendítése érdekében végeztünk. Ide tartozik
a Porabje újság rendszeres megjelenése, a Szövetség egyéb kiadói tevékenysége és rendszeres kapcsolatunk az anyaországgal. Négy fontos évet tudhatunk magunk mögött, sorsforduló jellegül lehet ez az időszak azonosságunk, anyanyelvűnk, nemzetiségi létünk megőrzése szempontjából. Az elmúlt négy év következetes munkával telt el, hogy közösségünk helyzetén javíthassunk, hogy bekapcsolódhassunk Magyarország és Szlovénia együttműködésébe.
Munkánk eredményével nem vagyunk - nem is lehetünk - teljesen elégedettek. A közgyűléstől kritikus, ugyanakkor objektív értékelést várunk, mely eredmények és hiányosságok összevetéséből születhet. Tagadhatatlan, hogy gazdagodott kulturális tevékenységünk, lehetőségeinkhez képest hozzájárultunk a határok nyitottabbá tételéhez (állandó határátkelő Felsőszölnökön, ideiglenes határnyitások), sikerült elérni bizonyos javulást a szlovén nyelvű istentiszteletek területén. Segítettünk a terület egészségügyi ellátásának javításában. Gondoskodtunk a Porabje újság valamint egyéb kiadványok rendszeres megjelenéséről. Ugyanakkor romlott a nemzetiségi iskolák valamint a terület gazdasági helyzete.
AZ ELNÖKSÉG MUNKÁJA
A Szövetség alakuló közgyűlésén a küldöttek 13 tagú Elnökséget választottak. Az Elnökség a Szövetség alapszabályával összhangban tevékenykedett a programban foglalt célok megvalósítása érdekében. Vezette és irányt szabott a szervezet tevékenységének. Összehangolta és segítette az egyesületek, csoportok, művészeti csoportok tevékenységét. Együttműködött a területen dolgozó önkormányzatokkal. Ellátta a kisebbség érdekképvise-
-	Szlovénia helyzete a Jugoszláviától való elszakadás után. Mi módon segíthet a Szövetség a kialakult (háború) helyzetben - véradás szervezése, gyógyszer és vérszállítmányok eljuttatása az anyaországba,
-	nemzetiségünk kulturális életének áttekintése, a művészeti csoportok helyzete,
-	a Nemzetiségi Kerékasztal (Szövetségünk is tagja) munkája és törekvései,
-	a Szövetség együttműködése Muraszombat képviselőtestületével,
-	a RABAVIDÉK-ért kitüntetés alapítása,
-	a Felsőszölnök-Martinje határátkelő megnyitásának
letét különböző állami szerveknél és kisebbségi szerveknél (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, Nemzetiségi Kerekasztal) valamint az anyaország, Szlovénia szerveinél. Felvette a kapcsolatot az Ausztriában és Olaszországban élő szlovének szervezeteivel, a Szlovéniában élő magyarokkal, a muraszombati képviselő-testülettel és a határmenti területek településeivel.
Az elnökség a tárgyalt időszakban 18-szor ülésezett, 1991 -ben és 1993-ban négy-négy ülése volt, míg 1992-ben és 1994-ben ötöt.
Az elnökség ülésein a szlovén kisebbség életét meghatározó legfontosabb kérdésekkel foglalkozott. A teljesség igénye nélkül szeretnénk felsorolni néhányat:
- tárgyalásokat folytatott és megalapította a PORABJE újságot mint a Szövetség lapját,
sürgetése és előkészítése,
-	a terület gazdasági helyzete, gazdasági fejlesztési terv elkészíttetése,
-	kapcsolataink ausztriai és olaszországi szlovénszervezetekkel,
-	a szlovén nyelv helyzete a templomban,
-	a Magyar Köztársaság parlamentje által elfogadott nemzetiségi törvény nyújtotta lehetőségek,
-	a Szövetség soros közgyűlésének előkészítése.
Az elnökségi üléseken kívül a Szövetség munkatársai (elnök, két titkár) valamint az elnökség tagjai számtalan más lehetőséget is kihasználtak munkájuk végzéséhez. Megbeszéléseken, tárgyalásokon, tanácskozásokon vettek részt, megszervezték a különböző szerepléseket, vendégszerepléseket, kulturális eseményeket. "Terepmunkát" végeztek a Rába-vidék falvaiban, egyesek pedig Budapesten vagy Szombathelyen
tevékenykedtek.
A NEMZETISÉGI OKTATÁS HELYZETE
A nemzetiségi lét megőrzése és a nemzetiség megmaradása szempontjából rendkívül fontos szerepet játszik az anyanyelv ápolása és a nemzetiségi oktatás minősége.
A Szövetség alapszabályában az áll, hogy a szervezet erősíti és fejleszti a kisebbség tagjainak nemzetiségi tudatát, ösztönzi az anyanyelv tanulását, ápolását, valamint segíti az anyanyelven folyó kulturális tevékenységet. Ezen feladatok megvalósítását a családban kell elkezdeni, amire építhet az óvoda majd az általános iskola. El kell ismernünk, hogy a pedagógusok törekvése és a Szlovéniából érkezett szaktanácsadó segítsége
nem megfelelő. Különösen súlyos a helyzet a szentgotthárdi 2. sz. A Italános Iskolában. Gondot okoznak a nem megfelelő tankönyvek valamint az iskolák anyagi helyzete, így a pedagógusok anyagi elismertsége sem megfelelő.
Az utóbbi időben jelentős lépések történtek az oktatás minőségének javítása érdekében: a tanárok továbbképzéseken fejlesztik nyelvi felkészültségüket, készül a szlovén nyelv és irodalom új tanterve, a gyermekek minden évben részt vehetnek szlovéniai olvasótáborokban, vers és prózamondó versenyeken, képzőmv^zeti alkotótáborokban. Új kezdeményezés a Rába-vidéki általános iskolások szlovéniai tanulmányi kirándulása. A partneriskolák egész rendszere épült ki. A Rába-vidéki általános iskolák a következő szlovéniai iskolákkal alakítottak ki jó kapcsolatot:	Mislinja,
ellenére is nagyon lassan változik az emberek anyanyelvhez való viszonya. Nem sokat javított a helyzeten a Szlovénia és Magyarország között aláírt kulturális, oktatási és tudományos egyezmény sem. Még mindig érezhető az, hogy az itt élőket a múltban semmi sem motiválta a szlovén nyelv tanulására, hiszen ennek használati köre a családra és iskolára korlátozódott.
A három Rába-vidéki általános iskolában az utóbbi időszakban évente 150-200 tanuló tanulta a szlovén nyelvet. A nyelvtanulás és tudás szintje azonban
Rogasovci, Kuzma, Prose-njakovci, Genterovci, Lendva. A Magyarországi Szlovének Szövetsége és a Kossics Alapítvány ösztöndíjakkal segíti a nyelvtanulásban megfelelő eredményeket elérő tanulókat valamint a Szlovéniában továbbtanulókat. Egyre gazdagabb az iskolai amatőr művészeti csoportok tevékenysége, növekedett számuk is. E területen kiemelkedik a felső szolnoki általános iskola.
Az iskolák kérésére a Szövetség új akcióba kezdett. A muraszombati Zeneiskola kihelyezett
Porabje melléklete, 1994. okt. 14.
tagozata 18 tanulóval kezdi meg működését ez év végén a Rába-vidéken.
AZ EGYHÁZ ÉS AZ
ANYANYELVŰ
ISTEN-
TISZTELETEK
A Szövetség megalakulásakor alapcélként tűzte ki az anyanyelven történő istentiszteletek fokozatos visszaállítását. Az első kezdeményezésnek már 1990-ben tanúi lehettünk, amikor Milán Kucan a Szlovén Köztársaság (akkor még Jugoszlá-
via része) elnökeként Magyarországra látogatott. Számtalan Rába-vidéki delegáció - köztük Szövetségünké js - látogatott el dr. Alojzij Sustar ljubljanai érsekhez. De többször fordultunk ez ügyben a szombathelyi és a maribori püspökséghez is. 1993-tól bizonyos eredmények is tapasztalhatók. Felsőszöl-nökre minden vasárnap Szlovéniából érkező plébánostart anyanyelven istentiszteletet, a ljubljanai Egyetem Teoló-giai karán jelenleg tanul egy Rába-vidéki hallható. Reméljük, hogy visszatér a területre, s így legalább az egyik egyházközség gondja megoldódik.
Örülünk neki, hogy egyre többször hangzik el a szertartások bizonyos része anyanyelven az apátistvánfalvi egyház-községben is. Ugyanakkor megkezdődött az apátistvánfalvi templom felújítása. Erejéhez képest Szövetségünk is megpróbál segíteni a szükséges pénzügyi eszközök előteremtésében.
KULTURÁLIS
TEVÉKENYSÉG
Rendkívül élénk és gaz-dag nemzetiségünk kultu-rális tevékenysége. A Rába-vidéken 7 kulturális csoportunk mílködik kb. 100 taggal. A Pável Agos-ton vegyeskar nélkülözhe-tetlen résztvevöje rende-zvényeinknek és kulturális életünknek Magyarorszá-gon és Szlovéniában.
Már hosszú évek óta részt vesznek a šentvidi ének-kari találkozón és számos más szlovéniai rendez-vényen. Az utóbbi 3 évben szoros kapcsolatot ala-kítottak ki a trbovljei Svo-boda vegyeskarral.
Ezenkívül eredménye-sen muködik és ápolja a szlovén kultúrát az apá-tistvánfalvi kamarakórus, a szentgotthárdi nyugdíjas klub kamarakórusa, Kor-pics László zenekara és az asszonykvartett, a felsö-szölnöki tánccsoport és a felsőszölnöki bábcsoport.
Az utóbbi évben szlovén szakemberek segítségével elindítottuk az amatőr szinjátszást is.
Elmondhatjuk, hogy kulturális csoportjaink ered-ményesen szerepeltek az elmúlt időszakban Magy-arországon, Szlovéniában, Ausztriában és Olaszor-szágban. E szereplések közül különösen fontosak a šentvidi és trbovljei fellépé-sek valamint a muraszom-bati bemutatkozások. Mu-raszombatban kétszer mutatkoztunk be egész estét betöltő programmal.
1993-	ban a "Sprtoletje blüzi ide" (Tavaszváró),
1994-	ben pedig "Iz življenja na oder" (Az életbol a
színpadra) címmel.
1992-ben sikeres és nívós kiállítást rendeztünk a muravidéki akadémiai festök munkáiból Szent-gotthárdon, 1993-ban me-günnepeltük a felsőszölnö-ki bábcsoport 10 éves jubi-leumát. Ugyanebben az évben mutattuk be a Rába-vidékröl készült dokumen-tumfilmet Szentgotthár-don, majd 1994-ben Budapesten, Ljubljanában és Goriciában. Nemzetiségünk kulturális életéhez kapcsolódnak tradicionális
rendezvényeink is, így az évente megrendezésre kerülö Szlovén bál és kultúrest, valamint a "Rába-vidéki napok" rendezvény-sorozat.
Kulturális életünket gaz-dagítják a Szlovéniából, Ausztriából és Olaszor-szágból érkezö vendég-csoportok is, amelyek már számos alkalommal léptek fel falvainkban.
A kultura szerepet kap iskoláink szlovéniai csere-kapcsolataiban is. Az idén újították fel a szakonyfalui és felsőszölnöki kultúrott-hont, többek között a Szlovén Szövetség és néhány szlovéniai vállalat támogatásával.
TÁJÉKOZTATÁS ÉS KIADÓI TEVÉKENYSÉG
A Szlovén Szövetség elnökségének határozata alapján 1991. február 14-én megjelent újságunk, a Porabje első száma. Az újság kéthetente, 8 oldalon jelenik meg 850 példány-ban. Szinte minden Rába-vidéki szlovén családhoz
eljut. Olvasóink Magyar-ország más területein (városaiban) és Szlovéniában is szép számmal vannak.
A "Porabje" pótolhatat-lan politikai, kulturális, nyelvi és információs szerepet tölt be nemzetiségünk életében, ugyanak-kor fontos segédeszköz iskoláinkban, hiszen segíti a nyelvtanulást.
A jövőben tervezzük az újság tartalmi gazdagítását és hetilappá való átala-kítását. A Rába-vidéki szlovének életét figyelem-mel kíséri és bemutatja a muraszombati rádió "Pa-nonski odmevi" címu adá-sa valamint a Magyar TV 2-es programián kéthetente jelentkezo "Slovenski utrinki" címu müsor.
Az elmúlt 4 évben Szövetségünk kiadói tevé-kenysége is megnött. Ebben az időszakban a következő kiadványokat és könyveket jelentettük meg:
-	1990. Krajczár Károly: Rábamenti szlovén népme-sék,
1990. Rábavidéki daloskönyv,
-	1993. Mukics Ferenc: Magyar-szlovén frazeoló-giai szótár
-	1993. Irena Barber: Trnova paut,
-	1994. Dicsérjük az Urat - kétnyelvil imakönyv
-	1994. Stipkovits Ferenc: Rábavidéki szlovének
-	1994. Székely András Bertalan: A Rábától a Muráig
E kiadványok mellett évente megjelenik a Szlovén kalendárium.
E kiadványokon kívül nagyon fontos a Szlovén Szövetség felkérésére készült dokumentumfilm, amely a Rába-vidéki szlovének életét mutatja be. A film címe: "Kak nejga zelenoga konja, tak nejga
čednoga Slovence". A film rendezoje Andrej Mlakar, a forgatókönyvet Feri Lain-šček írta. A filmet nagy sikerrel mutattuk be Szent-gotthárdon, Portorožban, Ljubljanában, Budapesten és Goriciában.
GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS HELVZET
A Rába-vidék legégetőbb problémája a fejletlen gazdaság és a munka-nélküliség. A területen nincsenek ipari üzemek és egyre kevesebb azon szlovének száma, akik Szentgotthárdon mégtalál-nak munkahelyet.
Egy nemzetiség fennma-radásának fontos feltétele annak gazdasági fejlett-sége. A Szlovén Szövetség már többször felhívta az illetékesek figyelmét (Magyarországon és Szlovéniában) e probléma megoldására.
Egy muraszombati gazdasági kutatóintézet a muravidéki gazdasági kamara valamint a muraszombati Képviselőtestület segítségével 1992-ben elkészítette a terület lehet-séges fejlesztési program-ját. A tanulmány feltárja az elmaradottság okait, egyben felhívja a figyelmet a térség kedvező adottsá-gaira is. Többek között a kedvező földrajzi fekvésre
(három határ találkozása), az érintetlen és erdöben gazdag vidékre, a kedvező vadászati lehetőségekre és nem utolsó sorban a szor-galmas szlovén munka-eröre. A tanulmány szerzöi a lehetséges befektetök-
nek a következő területe-ket ajánlják: fakitermelés és feldolgozás, mezögazda-ság és gyümölcster-mesztés, konfekcióipar és a falusi turizmus a kísérő szolgáltatásokkkal (ven-déglátás, valutaváltás stb ).
Ebböl a szempontból nagyon fontos a Felsö-szölnök-Martinje hatá-rátkelő megnyitása, amit Szövetségünk évek óta szorgalmazott. A Rábavidéki szlovének kívánsága 1992-ben teljesült. A két szomszédos ország, Ma-gyarország és Szlovénia államfői megnyitották a régóta várt határátkelöt. A határátkelő fontos szerepet tölt be az anyaor-szággal való kapcsolatt-artásban és pozitív hatá-ssal lehet a gazdasági élet fejlödésére.
A következő idöszak fe-ladata a határátkelő nem-zetközivé tétele valamint a Rába-vidék déli részén Kétvölgyön vagy Orfa-luban még egy határátkelő nyitása.
A gazdasági élet fellen-dítését szolgálták a magyar és szlovén vállalkozók tanácskozásai is 1993-ban. A tanácskozásokat a muravidéki Gazdasági Kamara szervezte. Mindezek ellenére eredményekröl még nem számolhatunk be, aminek legföbb oka a tökehiány. A Magyarorszá-gi Szlovének Szövetsége és a muravidéki Gazdasági Kamara tárgyalásokat folytat egy gazdasági
képviselet létrehozásáról Szentgotthárdon. Az iroda feladata lenne a határ-menti gazdasági kapcso-latok elösegítése a Rába-vidéki szlovének érdekeinek figyelem-bevételével.
Porabje melléklete, 1994. okt. 14.
Erófeszítéseink a gazdasági élet területén kis mértékben bár, de konkrét eredményeket is szültek. A Muraszombat melleti Pu-conciban lévö gyümölcs-termelő szövetkezet segítségével az ösz folyamán gyümölcsöst hozunk létre Felsőszölnökön. A mintaiil-tetvény a legfejlettebb technológia felhasználásá-val indul és reméljük, hogy hamarosan követőkre is talál ez a kezdeményezés.
A munkanélküliség csök-kentése érdekében felvet-tük a kapcsolatot a Mura ruhagyárral is. Bízom benne, hogy e tárgyalások is eredménnyel zárulnak.
SZÖVETSÉGÜNK KÖLTSÉG-VETÉSE, KULTURÁLIS CSOPORTJAINK ÉS EGYÉB IN-TÉZMÉNYEINK TÁMOGATÁSA
A Szlovén Szövetség költségvetésének nagy részét az állami költség-vetés biztosította. A 4 év alatt a Szövetség 31, az újság pedig 25 millió forint támogatást kapott.
Ugyanebben az idÖszak-ban az anyaország, Szlo-vénia is nyújtott anyagi támogatást. Hogy csak néhány példát említsek: a Porabje újság Muraszom-batban a Solidarnost nyomdában készül, a könyvek nagy részét ugyanitt nyomtattuk, a szlovén kormány szolgálati autót ajándékozott már két alkalommal.
Szövetségünk költségve-tése egy részét a kulturális csoportok, önkormányza-tok, iskolák, tüzoltó és sportegyesületek támo-gatására fordította. Az elmúlt 4 évben hozzáve-tölegesen a következő pénzösszegeket fordítot-tuk támogatásra:
-	kulturális csoportok fenntartására kb. 4 millió forint,
-	iskolák támogatása kb. 3 millió forint,
-	önkormányzatok részé-re 1,3 millió forint,
-	müvelödési házak felújítására kb. 1 millió forint,
-	óvodák segítésére
100.000	forint,
-	tüzoltó egyesületek kb.
170.000	forint,
-	sportegyesületek támo-gatására 150.000 forint,
-	egyházi célra 300.000 forint,
-	könyvtárak és múzeum
200.000	forint,
-	egészségügy fejle-sztésére 400.000 forint.
Az intézmények nagy része pályázatok útján is kiegészíthette éves költ-ségvetését. Itt szeretném megjegyezni, hogy az ala-pítványok és pályázatok nyújtotta lehetöségeket a jövoben jobban ki kell használnunk.
Az anyaország részéröl nyújtott támogatásnál szeretném kiemelni a Szlovén Vöröskereszt segítségét, (általános iskolás gyere-keink kirándulásának finan-szírozása) a dobrnai és škofja vas-i tüzoltóegyesü-letek (tuzoltóautók ajándé-kozása a szakonyfalui és felsőszölnöki tuzoltóegye-sületeknek) adományát, valamint a muraszombati Képviselötestület és a muravidéki vállalatok folya-matos támogatását.
KAPCSOLATOK AZ
ANYAORSZÁG-GAL ÉS EGYÉB KISEBBSÉGI SZERVEZETTEL
A nemzetiségi kisebbsé-gek fennmaradásának fontos eleme az anyaor-szággal való jo kapcsolat. Az elmúlt 4 évben a hivatalos magyar politika támogatta és ösztönözte a Szlovéniával való kapcso-lattartást. Ennek eredmé-nye a példás államközi kapcsolatok kiépülése és számtalan együttmí!iködési megállapodás aláírása. A megállapodások elökészí-téséből a Szlovén Szövetség is kivette a részét. 1992-ben írták alá és hamarosan ratifikálták a
Magyarországon élö szlovének és a Szlovéniában élö magyarok jogait biztosító kisebbségvé-delmi egyezményt.
A kapcsolattartás a legeredményesebb a kultúra, a tájékoztatás és a kiadói tevékenység területén volt. Eredményesek voltak továbbá a sport és tüzoltó egyesületek kap-csolatai is.
Mivel kapcsolatoknak csak egy része zajlik államközi szinten, ezért ki kell emelnünk a Szlovén Szövetség és a muraszombati Képviselötestület együttmüködését, amit 1992-ben egy együtt-
muködési megállapodás aláírásával deklaráltunk. A megállapodás tartalmazza a kapcsolattartás minden területét (kultúra, sport, gazdaság).
Külkapcsolatainkban egyre fontosabb helyet foglal el az Ausztriában és Olaszországban lévö szlovén szervezetekkel valamint a Muravidéki Magyar Érdekközösséggel való együttmüködés. A Szlovéniában élö magyarok szervezetével egy közös kiállítást és a Rábától a Muráig címu könyv kiadását szerveztük meg.
ZÁRSZÓ
HELYETT
Az eddig leírtakból kitü-nik, hogy szines, tartalmas és nehéz munka áll mögöt-tünk. Nyilvánvaló az is, hogy a Magyarországi Szlovének Szövetsége még nem fejezte be a munkáját, hisz számos fela-dat vár ránk a következő években.
1993. júliusában a ma-gyar országgyülés elfo-gadta a nemzetiségi törvé-nyt. A Magyarországon élö nemzetiségek számára fontos törvény elökészíté-sében Szövetségünk is részt vett. A Kisebbségi Kerekasztal részeként többéves egyeztető mun-kát folytattunk az Etnikai Hivatallal és a magyar kormány képviselöivel. A törvény a következő nemzetiségeket ismeri el és sorolja fel Magyarorszá-gon: bolgárok, görögök, cigányok, románok, ru-szinok, örmények, horvá-tok, németek, lengyelek, szlovákok, szerbek, ukrá-
nok és szlovének. Atörvény szerint a felsorolt 13 nemzetiség a jövőben a
nemzetiségi önkormány-zatokon keresztül érvénye-sítheti jogait. A felkészülés a választásokra már a fal-vainkban is megkezdö-dött.
Szövetségünk támogatja a törvényt és a nemzetiségi önkormányzatok megala-kítását, hisz ebben látja egyik biztosítékát, hogy nemzetiségünk helyzete javulni fog. A nemzetiségi törvény kimondja, hogy a mostani Szövetségeket fenntarthatjuk, átalakíthat-juk vagy megszüntethet-jük.
Az eddigi változások, a szlovén nemzetiség kis száma és az eddig elért eredmények alapján arra az elhatározásra jutottunk, hogy a magyarországi szlovének érdekében fen-nartjuk Szövetségünket. Bízunk abban, hogy egy már müködÖ központi és gyüjtöszervezet segítsé-gére lehet a megalakuló önkor-mányzatoknak.
Ezt a lehetőséget és jo-gunkat alátámasztja a két ország, Magyarország és Szlovénia között aláírt kisebbségvédelmi egyez-mény 9. paragrafusa is.
Hirnök József a Magyarországi Szlovének Szövetsége elnöke
Porabje melléklete, 1994. okt. 14.
5
POSVET O MANJŠINSKEM ŠOLSTVU
Odbor za narodnosti pri Županijski skupščini v Sombotelu je skupaj s predstavniki Pedagoškega inštituta organiziral posvetovanje o položaju ter možnostih razvoja manjšinskega šolstva v Železni županiji. Posvetovanje je bilo 6. oktobra v Sombotelu, na njem pa so sodelovali predstavniki hrvaške, nemške in slovenske manjšine ter predstavniki različnih izobraževalnih inštitucij.
Namen posvetovanja je bil spregovoriti o izobraževanju pripadnikov narodnosti podrobno in kritično, opozoriti na pomanjkljivosti, nakazati mogoče rešitve problemov ter ustreznejše poti za prihodnost. Vse tri manjšine, živeče v Železni županiji, pestijo v zvezi s šolanjem mladega rodu podobni problemi: učenci prihajajo v šolo z nezadovoljivim znanjem maternega jezika (v zadnjem času celo brez znanja); materni jezik samo kot predmet v osnovni šoli je premalo, da bi učenci lahko pridobili vsaj funkcionalno znanje jezika, in absolutno premalo za ohranjanje narodnostne identitete posamezne manjšine; pomanjkanje
Državni zbor Republike Slovenije je na prvem jesenskem zasedanju končno sprejel Zakon o samoupravnih narodnih skupnostih.
Ob tej priliki je bila prvič preizkušena pravica veta oziroma soglasje poslancev narodnih skupnosti. Zadnji odstavek 64. člena Ustave Slovenije namreč določa: "Zakoni, drugi predpisi in splošni akti, ki zadevajo uresničevanje v ustavi določenih pravic in položaja zgolj narodnih skupnosti, ne morejo biti sprejeti brez soglasja predstavnikov narodnih
ustreznih učbenikov otežuje delo v šolah; t.i. narodnostne šole v učnih programih in učbenikih nimajo nobene posebne narodnostne naravnanosti učno-vzgojnih vsebin; učitelji nejezikovnih predmetov ne obvladajo manjšinskega jezika,... Koncept manjšinske šole, kakršno poznamo v Železni županiji, torej ne daje željenih rezultatov, zato ga bo v bodoče nujno potrebno spremeniti.
Slovenci smo v svojem nastopu izpostavili predvsem aktualne probleme narodnostnega šolstva, ki jih bo potrebno reševati v kratkem. Problematična je prisotnost manjšinskega maternega jezika v vrtcih; prav na prehodu otrok iz vrtca v osnovno šolo pa se starši odločajo, če bo njihov otrok obiskoval pouk slovenskega jezika v šoli. Vzgojiteljice med svojim šolanjem niso deležne pouka maternega jezika, zato je njihovo znanje le -tega problematično. V prihodnje se bodo morale v zvezi s tem vprašanjem angažirati tudi bodoče narodnostne samouprave (če bodo narodnostne), pa tudi odgovorni za izobraževanje vzgojiteljic.
skupnosti." Potem, ko sta narodnostna poslanca Maria Pozsonec in Roberto Battelli v imenu italijanske in madžarske narodne skupnosti dala soglasje, so poslanci z veliko večino glasov zakon sprejeli.
Dodatno je bil sprejet le amandma poslanca Battellija, po katerem bo statut narodnih skupnosti določil način in oblike sodelovanja samoupravne narodne skupnosti z organizacijami, društvi, združenji in drugimi oblikami dela pripadnikov narodnosti za uresničevanje svojih posebnih pravic.
Šola bi naj bila v prvi vrsti tista, ki posreduje pozitivni odnos do manjšinskega jezika, ne le pri pripadnikih manjšine, ampak tudi pri učencih, pripadnikih večinskega naroda; formiranje zavesti o jeziku in narodu je stvar učnega programa kot celote, posebej pa predmetov jezik in književnost, zgodovina, zemljepis. V porabskih narodnostnih šolah iz obstoječih in veljavnih učbenikov učenci ne zvedo niti besede o svoji narodnostni skupnosti, kaj šele o matičnem narodu ali Republiki Sloveniji. Slovenija je večini še vedno Jugoslavija - tudi mnogim učiteljem narodnostnih šol - ali preprosto tujina! Od učiteljev slovenskega jezika je torej odvisno, kako in koliko bodo s svojo strokovno usposobljenostjo ter pozitivnim odnosom do narodnostnih vrednot razvili učenčeve spoznavne temelje narodnostne identitete.
Obstoječi model narodnostnega izobraževanja v Porabju v nobenem primeru ne more v zadostni meri prispevati k ohranjan-ju jezikovne identitete porabskih Slovencev ter k odpravljanju posledic jezi-
Kot smo že poročali, je predlog zakona pripravil Urad za narodnosti pri Vladi. Zakon o samoupravnih narodnih skupnostih ureja uresničevanje posebnih pravic, ki jih narodnostim zagotavlja ustava. Njegov sprejem pa je bil pomemben in nujen tudi zato, da bo glede na spremembe lokalne samoupave mogoče na narodnosto mešanih območjih izvoliti člane občinskih svetov iz vrst narodnosti, ter na novo izvoliti nove organe narodnih skupnosti. Samoupravne narodne skupnosti bodo ustanovljene v vseh
kovnega primanjkljaja v okolju. In kako ga spremeniti? Sprememba je vsekakor nujna! In tu se mi je porodila ideja, ki jo bom v prihodnje poskušala doreči in - če bodo odgovorni za to - tudi "materializirati": dvojezična šola! A ne le na papirju in v demagoških nastopih politikov in drugih, ki se gredo take reči, temveč čisto zares. Torej dvojezična šola; pa ne prekmurski ampak prilagojen beneškoslovenski, torej špetrski model. Kaj pravite na to?
In za konec: posvet je pokazal, da se manjšinsko šolstvo srečuje s sorodnimi problemi, vsekakor pa smo izpostavili, da Republika Slovenija kot matična država posveča veliko pozornosti zamejskemu šolstvu v Porabju; strokovna pomoč, sodelovanje šol z obeh strani meje, seminarji za učitelje, učbeniki in leposlovna literatura ter številne druge oblike pomoči so dolgoletna ustaljena praksa. Hrvati in Nemci v Železni županiji se ne morejo pohvaliti s čim podobnim.
VALERIJA PERGER
občinah, kjer narodni skupnosti avtohtono živita. Urejeni pa so tudi odnosi med narodnimi skupnostmi ter državo in organi lokalnih skupnosti.
Ob dejstvu, da ima Republika Slovenija urejeno skrb za svoje manjšine in da posamezna vprašanja ureja v okrog 30 različnih zakonih in predpisih; se s tem zakonom v zaokroženi obliki zaključuje normativni del obveznosti države do italijanske in madžarske narodne skupnosti.
Geza Bačič
NOVA TOVARNA MOTORJEV NA MADŽARSKEM
12. oktobre) je predsednik države Arpad Goncz predal svojemu namenu najnovejšo tovarno motorjev. Delniško družbo AUDI HUNGARIA MOTOR so ustanovili lani. Nemška firma Audi je investirala 730 mi-lijanov DEM v novo tovarno. Predsednik je izrazil željo, da bi bili veseli, če bi svetovno priznana firma imela pri nas tudi montažo svojih avtomobilov.
NOBELOV
NAGRAJENEC
MADŽARSKEGA
POREKLA
Najnovejši Nobelov nagrajenec je kemik Gyorgy Olah. Znanstvenik madžarskega porekla živi v Združenih državah Amerike. Diplomiral in živel je v Budimpešti. Državo je zapustil I. 1956. Trenutno je univerzitetni profesor v Južni Kaliforniji, obenem častni član Madžarske akademije znanosti. Nagrado je prejel za raziskovalno delo na področju organske kemije.
MANJŠINSKE VOLITVE NA MADŽARSKEM
Predsednik‘države je za 11. december razpisal lokalne volitve. Skupaj z le -temi so predvidene tudi volitve v manjšinske samouprave. Manjšinska lista se bo volila v vseh naseljih, kjer to zahteva na določenem obrazcu vsaj pet državljanov, pripadnikov iste manjšine.
Manjšinska samouprava se lahko vzpostavi, če v naseljih z več kot 10 tisoč prebivalci voli manjšinsko listo več kot 100 volilcev. Za naselje z manj kot 10 tisoč prebivalcev pa 50.
Tretja možnost je, da se po splošnih lokalnih volitvah določena samouprava na prvi svoji seji preimenuje v manjšinsko. Pogoj za to je, da je več kot 50 odstotkov članov pripadnikov iste manjšine ter da sami vložijo zahtevo za preimenovanje.
Porabje, 20. oktobra 1994
6
S ŠIFTOM PO DONAVIV ŠTIRI ROSAGAJ
Ge ne vejn, če ste vi tü tak, kakoli so dosta od toga gučali pa kazali po teievi-zioni, depa sam nej raz-
mejla, Zakoj je tau dobra ali nej dobra, ka so nam Donavo pregradili pa tak tadala. Zdaj, gda sam vidla, so mi vse vlasje gorsta-nili. Slovaki so naprajli hidroelektrarno (viziero-mü) na reki. Gda smo ta šli, je reka prauto tekla. Gda smo do hidroelektrarne Prišli, smo mogli not titi v zapornico (žilip). Te so za nami vrata zaprli, pa so začnili vodau piščavati. Etak sé je naš šift više pa više zdigo, tak ka smo tak visko Prišli, gde Donava tadala teče. Te so nas pistili na našo paut. Tau je tak 15-18 mejtarov globko, Odkec so nas gorzdignili. Ka smo pa po tistim vidli, je rejsan strašno. Sploj pa te, če gledamo tiste hidroelektrarne, stere Avstrijci majo napravlano.
Slovaki so strašno delo naprajli. Dugo dugo je naš šift üšo pa smo sé tak čütili, kak če bi na morji bili. Tak so na velke pa na dugo Donavo zagradili, ka si nej vido konca. Če človek gleda tau, si leko misli, ka človek takšo samo v če-meraj leko napravi. Etak je nej čüda, če na Vogrskom ne dobijo zavolé vodé po Donavi. Sto je pa kriv, na tau sam samo sledkar gorprišla. Pravim, po mojoj nauroj pamati. Ovak si pa vsakši tau misli, ka ške.
Pa pelajmo sé tadala po našoj pauti. Naš rosag je eške nej tam, gde sta Avstrije, Nemčija. S tejm sam nika nauvoga nej prajla. Kak smo sé pelali skauz Avstrije, smo doživeli vse lejpoga, ka pokrajina leko ponüdi človeki. Nej smo eške daleč bili od Slova-ške, gda smo sé pa v
Opatija v Kremsu
nejmamo hidroelektrarne. Slovaki Zdaj majo vodau, pa hidroelektrarno tü. Mi pa čakamo rešitev od mednarodnega sodišča, ka pa, ka oni kaj pomo-rejo. Vse tau strašno dosta košta. Doj smo rüšili, ka
takši šift, samo ka Zdaj že več kak edno leto počiva, prej sé ne splača voziti potnike. Sto vej, Zakoj sé Slovakom splača!
I. Barber
Če sé človek po morji vozi pa je že daleč vkraj od zemlé, drugo ne vidi, morje pa zrak. Če sé po kakšnoj reki (folyón) vozi, te je zatok nej tak strašno. Človek vidi Obadva brega, če sta tam pa tüj tü trnok daleč.
Po Donavi (Duna) - štera je na Vogrskom najvekša reka - Vsefale šifti vozijo. V Pešti je center, odtec po-šilajo vsenakraje šifte, pa es pridejo šifti.
Prauto jeseni sam mejla priliko sé od Pešte do Ba-varske (Bajorország) s šiftom pelati v 6 dnevaj sam si malo počinaula. Če sé človek vzema na takšo paut, gde je eške nigdar nej odo, dosta nauvoga vidi pa spozna. Samo na fil-maj sam vidla takši šift, steri več kak 200 lüdi pela od rosaga do rosaga. Na šifti je pa ovak vse tak, kak če bi človek v ednom hoteli bio. Žive sé vsakdanešnjo živlenje. Tri dni smo sé pelali do Passauna in smo sé spoznavali, spoznavali smo pokrajino pa vse, ka smo vidli.
Glavni trg v Linzu
Šiftvnočitüde, etakjepa program takšen, ka tiste pokrajine, štere smo pres-pali, smo nazaj po pauti leko vidli. Tak ka smo z nikoga nej dojostali. Na šifti si leko delo, ka sé ti je vidlo. Leko si skauz spau, ali si skauz v kavarni sejdo, leko si sé sončo, ali kaupo, ali pa gledo pokrajino. Morem povedati, ka smo mi potniki vse vöponücali. Ge bi, štera sam eške nigdar nej ojdla na takšo dugo paut po Donavi, na kratko etak leko cenila tau paut.
Od Pešte do Bratislave smo z malim šiftom šli. Tam je prišo po nas naš velki šift, ki sé imenuje Dru-
Lejpi je Višegrad, Ester-gom, Vác. Samo ka gda tanjamo té varaše, je pa bole püsto. Istina, ka je pokrajina tü nej takša, tüj je bola ravnina, skauz Avstrije so pa na dva kraja velki bregauvi. Pa itak, morem povedati, ka naš rosag je eške nej tam, ka bi mogoče bili vöponücati tau, ka nam Donava poniija. Gda prideš blüzi slovaške granice, spoznaš edno velko "čüdo". Ne morem ovak ceniti. Tau je hidroelektrar-na Bös-Nagymaros. Na, Zdaj mi povejte, ka ge že tü tau gočim, da je pri nas že od toga telko guča pa sfaje, ka že čleki na žile dé.
žba. Gda smo v Avstrijo Prišli, je že drugi den bio. V Avstriji skauz smo sé pelali cejli den pa cejlo nauč.
VVachau je bio čüdovit. Na brejgi Donave sploj dosta varašov pa vasnic geste, tak ka človek Večkrat ne zna, če de na pravo ali na lejvo gledo. Poleg Donave je pa vse lepau vönaredja-no. Poti, železnica, poti za biciklina, lejpe hiše. Nemo pravla, na Vogrskom je v Budimpešti tü lepo. Bu-dimpeštanski mostovi na Donavi so trnok hirašnji.
zapornici najšli. Pá nas gorzdigajo in pistijo naprej. Do večera smo okauli šest hidroelektrarn pršteli v
smo zozidati. Nauva vlada ranč ne smej vöpovedati Bös-Nagymaros. Nistarni so na naše žepke trno čedni. Edno ne razmejm. Tej možacke so nej ojdli po Donavi prejk Avstrije. Ali če so ojdli, so v kabinaj spati!
Če smo tistoga reda not-skočili v tau stvar, Zakoj smo nej skaus sprajli? Furt nika naaupak delamo.
Na, ge sam tü fejs. Obe-čala sam vam, da mo od lejpe pauti pisala pa sam sé Zdaj notzaplejla v te elektrarne kak opica v cvöran. Prejk Avstrije smo Prišli v Nemčijo, v Passau. Tüj tečejo 3 reke, tak kak llz, Inn pa Donava. Tüj sé srečajo, pa tadala kak Donava tečejo, zatok ka je Donava med tejmi najduk-ša. V taum Varaši je pokopana vogrskoga Štefan krala žena, kralica Gizela. Bili smo pri grobi, lepau je, bilau videti, ka je žena Arpáda Göncza, predsednika Republike tü vložila svoj vejnec.
Nazaj smo v dosti varašaj stanili. Etak v Linzi, Melki, VVeiBenkircheni, Kremsi pa na Dunaju (Bécsben). Spoznali smo različne kulture pa zgodovino.
Na šifti je sploj dobra bilau. Dobra kiinja nam je slüžila, dobra kavarna z nej visikami cejnami. Čistoča nas je kaulag vzela, lepau so nam stregli. Mi prej tü mamo
Avstriji. Skuron pri vsak-šon velkom Varaši geste edna hidroelektrarna. Raz-lika od Bc>s-Nagymaroša je pa samo v tom, ka so reko nej tak razburkali kak tam. Malo je šurša kak Indrik, liki teče v meri naprej, vidiš brgé. Kak sé etak vozimo, sam čüla, ka Avstrijci so. že 1956-oga leta naprajli edno hidroelektrarno, po tistim pa eške dosta.
Naprajli so atomsko elektrarno tü. Samo ka tista nigdar nej začnila delati. Oni mislijo, ka je nevarna, voda je pa čisto delo. No, tau je, ka sam si ge po mojoj nauroj pamati premišlavala. Avstrijci ne nücajo atomske elektrarne, kakoli so go naprajli. Mi mamo Pakš, mamo atomsko elektrarno, dapa
Porabje, 20. oktobra 1994
OTROŠKI SVET
KA JE TAU?
Kak sé zové
na Gorenjon Siniki... na Dolenjon Siniki....
v Ritkarovci.......
na Verici..........
v Števanovci........
v Andovci..........
v Slovenskoj vesi..
v Sakalauvci.......
Kak so nücali
REŠITEV IZ ŠTEVILKE 19/94
podstavek - iz pletene slame, za vroče posode edényalátét - szalmából fonott, forró edények alá Tak sé zové: na Gorenjon Siniki, Dolenjon Siniki tácli, v Sakalovci pa v Slovenski vesi tácli ali potač, v Števanovci, v Andovci pa potač.
Tak so nücali: tacline so pod vraučo posaudo dejvali na stauli.
V VRTCU NA DOLNEM SENIKU
VEROVANJE
Učenci na Osnovni šoli Gornji Senik so dobili za nalogo, naj zberejo reke v zvezi z verovanjem. Zbrali so naslednje gradivo.
V zvezi z ženitovanjem:
-	Gda mlada žena v ženinovo ižo de, en par škeri (orodje) nut v stolnjek povije pa eno črno kokoš, pa pereč. Tau nese s seov. Banda po spravaja pa s tem srečo parnese novoj iži.
-	Gda snejo pelajo v nauvi daum pa se taler (krožnik) stere, ji nesrečo prinese.
-	Če je flajsna sneja, te mladoženci vkradne en vlas, ga brž v rokavce zašije. Te una bou gospa pri rami.
-	Gda se sneja odpela v nauvo hišo, tri dni ne smej domau titi.
-	Če se kdo ženi, da se zda, brž more rejč (nekaj
reči) dati drugim, te un kraliije pri iži.
Gda sta mladoporočena iz cerkvi šla od zdavanja, te žena mogla prva rejč dati, ka te una zapovedala možej.
V	zvezi z Licijovo:
-	Na Licijovo nej slabod-no šivati, ka te kokaušom rit vkiipzašijemo, pa nedo nesle djajce.
-	Na Licijovo ženske ne smejo titi k sosedi, ka te nede sreče.
V	zvezi s fašenkom:
-	Na mali fašenek trbej plesati, ka te kusta repa zraste.
-	Če se na fašenek sunce peče, te dobro leto bau.
-	Na fašenek nej slabod-no dojležti na zemlau, ka de te cejlo leto betežen.
-	Če se k fašenki nišče ne ženi, do plojek vlekli.
V	zvezi navadami ob
smrti:
-	Če štoj marge pa gorgleda, pri žlati tu nakak mrge.
-	Če koga pokapajo pa zvonovi fejs frnijo, te na krači pa mrtvec bau.
Hirašnji dnevi:
-	Če je sveta nauč temna, te de dosta krme.
-	Če na Jožefovo rano sunce sije, de rani pauv dober.
-	Da mesarijo nesejo sosedi, v prazno posaudo morejo krti djati, te na drugo leto pa sreča bau.
-	Če je na malo mešo lejpa vrejmen, lejpa djesen bau.
-	Če v začetki gesena najdemo djagodo ali pa drejvo cvete, duga, lepa gesen bau.
-	Kesna grmanca, rani glad.
Prof. Evgen TITAN
U
J
E
T
E
M
I
Š
K
E
Porabje, 20. oktobra 94
ŠKOFIJSKI ORDINARIAT V MARIBORU
SLO - 62000 M a r i b o r , Slomškov trg 19 Telefon: (062) 211-271; Fax: (062) 223-092
Spoštovana gospa profesorica!
NIKA ZA SMEJ
Z velikim razumevanjem sem brat vaše pismo zdne 13.9.1994. Tudi na konzistoriaini seji, kjer smo ga obravnavali, je vzbudilo naklonjenost.
Kar se tiče slovenskega dušnega pastirstva v monoštrski in dolnjeseniški župniji bi radi pomagali, vendar se ne moremo vsiljevati. Slovenski verniki sami bi morali dati pobudo za slovensko mašo in obrede. Upamo, da bo z novim bogoslovcem, ki se pri nas pripravlja za dušnopastirsko poslanstvo med porabskimi Slovenci, marsikaj rešeno.
Tudi v naši škofiji imamo težave z obnovo cerkva. Verniki marsikje ne zmorejo stroškov za popravila. Saj smo v podobnih težavah kakor so pri Vasi ko prehajamo iz totalitarnega v svobodnejši način vladavine. Tudi mi prosimo pomoči v zahodnih deželah. Vendar smo zaradi ljubezni do naših porabskih rojakov pripravljeni pomagati, kolikor bomo mogli.
DJAJANJA...
Mali Ödön etognauk nika premišlava, pred mater stane, pa etak pravi: "Mama, gda je tebe Oča za ženo vzeo, te je djajat odo?"
Mati pa etak: "Gde si pa vzeo tau norijo? Sto pa takšoga reda djaja." Mali Ödön pa: "Na, če nej, te nej. Samo tau ne razmejm, Zakoj je te Oča včara tak pravo, ka gda je tebe za ženo vzeo, te je velkoga baka strejlov
S spoštovanjem Vas pozdravljam!
P.s.: Veseli nas in počaščeni smo, da je gospod mariborski škof pozitivno odgovoril na pismo Valerije Perger. Odgovor je vsekakor vreden objave.
VEČERNA
MOLITEV
Naš mali Karči v drugi klas v šaulo odi. Starišje so ga na veronavuk tü notspisali. Eden den so Prišli gospaud katekizmuš včit pa etak spitavajo deco: "Pištak, ka pa ti po večeraj delaš, prva liki zaspiš?"
"Zobé si perem," je
odgovor.
"Alfred, ka pa ti delaš večer, prva liki zaspiš?"
"Ge štem v postala."
Gospaud bi od večerne molitve radi pitali pa vidijo, ka etak ne pridejo do cilja, probajo deco ovak spitavati. "Ka pa vaši starišje delajo večer po tistom, kak si dojležejo?" No Zdaj sé naš Karči glasi, pa etak odgovarja: "Pošteni gospod! Tak mislim, ka tau vi tü Znate, pa ge ranč tak vejm. Dapa slobaudno edno 7 lejt staro dejte takšo pitati?"
ČEMERASTE
GOBE
Letos je strašno dosta gob pa grbanjov raslo. Lüdje so je brali, odavali pa nücali tü. Etognauk je naš mali Števan tak k doktori prleto, ka je ranč več sape nej daubo, pa etak pravo doktori: "Gospaud doktor! Tak nagnauk pridte k nam. Moj Oča je goba brau cejli den v lesej. Dosta smo odali, ka je pa ostalo, je mati za večerjo sprajla. Zdaj Oča pa mati sé mlatita v posteli od bolezni. Moja mala sestra pa stara mama
pa moj brat vömečajo, pes sé je pa že na dvauri vövtegno."
"Sveti baug," pravi doktor, pa sé že vküpbere na paut, da etak pita našoga maloga Števana: "Ka je pa s teov? Ti si nej betežen?"
"Ge nej," pravi Števan, "vejte tau je tak bilau, ka sam strašno lagvi biu, Oča so mi takši štraf dali, ka gnes večer ne dobim večerje."
I. Barber
ČASOPIS ZVEZE SLOVENCEV NA MADŽARSKEM
Izhaja vsak drugi četrtek
Glavna in odgovorna urednica Marijana Sukič Naslov uredništva: H-9970
Monošter, Deak Ferenc ut 17., p. p. 77, tel.: 94/380-767
Tisk:
SOLIDARNOST Arhitekta Novaka 4,
69000 Murska Sobota Slovenija
Po mnenju Ministrstva za kulturo št. 415-715/93 mb z dne 3.11.1993 se časopis PORABJE uvršča med proizvode, od katerih se plačuje davek od prometa proizvodov po 13. točki tarife 3 zakona o prometnem davku (Ur. list RS, št. 4/92).